Félix Salten meséhez illő komolysággal ír állatokról, kik erdei közösségben élnek, beszélnek egymással, tudnak egymás dolgairól, mintha emberek volnának. Az olvasó Bambival együtt tanul meg játszani, elkerülni a veszélyeket, élvezni a szabadságot. A kegyetlen valóságot nem kívánja megszépíteni az író; megjeleníti a halált, az életért folytatott küzdelmet, de a könyörtelenséget is.
A regény szereplői:
- Bambi – a regény főhőse, később Bambi herceg
- Bambi édesanyja
- Erna – Bambi édesanyjának unokanővére
- Faline és Gobó – Erne leánya és fia, később Bambi kedvese
- „Ő” – a vadász
- Az öreg – Bambi édesapja, idős őzbak
- Öreg herceg – tekintélyes őzbak, ezek fejedelme
- Ronno, Karus – hercegek, Bambi vetélytársai
- Nyúl barát – Bambi barátja
- Macskabagoly – aki azzal szórakozik, hogy ijesztgeti a többieket
- Mókus, szajkó, hollók, varjak, stb. – erdei állatok
Megszületik Bambi, a kis őz, aki botladozó lábbal teszi meg az első lépéseket. Ahogyan növöget, megtanulja anyjától, hogy milyen veszélyekkel találkozhat az erdő mélyén. Bambi születésének hírét a szajkók, hollók, varjak már világgá kürtölték az egész erdőben.
Bambi gyorsan megtanulja, hogy mit kell tennie, ha veszélyben az élete, s mikor lehet önfeledten legelni a réten – szép lassan kezd felnőni. Tudja, hogy vigyáznia kell, mert „Ő”, akitől minden erdei állat fél, nem kíméli az állatokat, s adott esetben az ő életét sem fogja kímélni. Megismerkedik és barátságot köt az erdő különféle lakóival, így például a macskabagollyal, aki minden állatot ijesztget, valamint nyúl baráttal is. Anyjával találkoznak anyja unokanővérével, Ernával, és két gyermekével Faline-vel és Gobóval is. Hamar összebarátkoznak, majd sülve-főve együtt vannak.
Meglátja az idősebb őzbakokat, akik magányosan vándorolnak, külön anyjuktól, gyermekeiktől. Megtudja, hogy később talán rá is ez a sors vár. Büszkén néz fel rájuk, s olyan akar lenni, mint ők. Minden vágya, hogy újra és újra találkozzon az idős őzbakokkal.
Végül napok múlva újra találkozik az egyik öreg őzbakkal. Öröme azonban hamarosan elszáll, amikor egy nagy dörgést hall, majd látja összerogyni azt, akire eddig felnézett. Sokáig vigasztalan, de rájön, hogy akkor hasonlíthat igazán az idős őzbakhoz, ha fájdalmát és elkeseredettségét le tudja győzni.
Megjön az északi vihar, így Bambi a fázást is megismeri. Néha odabújik ugyan anyjához, de ez csak egyik oldalát melegíti, ami nem sokat segít didergésén. Kezdetben örül a hónak, de később rájön, hogy mégsem olyan jó ez az évszak, hiszen nehezebb élelmet szerezni.
Megérkezik az erdőbe a vadász. Bambi, anyja és a többi állat is rémülten menekül. A vadászok gyűrűt fonnak az állatok köré, lehetetlennél téve az elmenekülést. Bambinak mégis sikerül megszöknie. A hajsza elmúltával találkozik Falinéval és Ernával. Anyja felől érdeklődik, de senki sem hallott felőle. Megtudja, hogy Gobó is eltűnt.
A kis Bambi rövidesen Bambi herceggé cseperedik, amit a homlokán lévő erőteljes korona is tanúsít. Már más szemmel néz Falinéra is. Izgalomba jön, ha Faliné illatát érzi, vagy ha megpillantja őt. Egy nap Bambi megkérdezi Falinét, hogy szereti-e, s vele marad-e örökre. A lány igennel válaszol, így Bambi és Faliné egy pár lesznek.
Egyik nap együtt sétálnak, s egy őzbakba botlanak. Bambi meg akarja bökni az őzbakot, mivel az betolakodott az ő területére, amikor felismerik egymást – ő Gobó, Faliné testvére.
Gobó elmeséli az összes állatnak, hogy a vadász hazavitte és felnevelte őt. Együtt játszott a vadász kutyáival is, éjszakánként aludt, napközben pedig legelészett. Eközben teljesen megváltozott. Minden állat nagy figyelemmel kíséri Gobó szavait, Falinét és Bambit kivéve. Ők ketten nem csatlakoznak az ajnározókhoz, mivel úgy gondolták, hogy az ember mindig is veszélyes marad számukra.
Igazuk lett, mivel az ember újra eljön az erdőbe, s megint kezdetét veszi a vadászat. Ez alkalommal Gobó is áldozatul esik, hiába hitte azt, hogy a vadász ezúttal is befogadja őt, megkímélve az életét. Bambi egy puskalövésre ébred, s később a vadász őt is megsebesíti. Szerencsésen megmenekül, majd egy idős barátja mellé szegődik.
A tél újra beáll. Bambi herceg felett kissé eljárt az idő, s Faline is megöregedett. Őztekintetű kedvese homlokán őszül az őzszőr. Magányosan terelgeti a folyóparton kicsinyeit. Bambi azon tűnődik, hogy vajon az ember is alá van-e rendelve egy magasabb akaratnak, vagy maga az ember áll mindenki fölött. Erre a kérdésére hamarosan megkapja a választ, mivel egy nap holtan találják a vadászt, véres torokkal. Bambi azon tűnődik, hogy vajon ki tehet ilyen szörnyűséget; hamarosan megérti, hogy az élet ragyogó körforgása teszi lehetővé, hogy utódainkban újra és újra magunkra ismerhetünk, s az élet attól szép, hogy reményt adhatunk az utánunk következőknek.
