Középiskola > Kötelező olvasmányok > Petőfi Sándor - A helység kalapácsa

Petőfi Sándor a helység kalapácsa című komikus eposzát 1844 augusztusában írta Pesten. A magyar romantika kedvenc műfaját, az eposzt parodizálja. Négy énekből áll.

Első ének:

Fölébred álmából a fogoly, aki elaludt a vasárnapi Istentiszteleten. A 40 éves kovács, vagy ahogy a falu népe hívta, “A helység Kalapácsa” rájön arra hogy bezárták. Hosszasan gondolkodik azon, hogyan szabaduljon ki, és rájön arra, hogy a legegyszerűbb, ha fölmászik a toronyba és a harang kötélen leereszkedik.

Második ének:

Eközben a helységben nyugati részén van Erzsók asszony kocsmája. Erzsók asszony 55 éves özvegy, akinek egykori férje, a kocsmát szorgos munkája eredményeként hagyta rá. Ebbe a kocsmába járnak a falu emberei, Istentisztelet után bort inni. “Szemérmetes Erzsók”-nak a bor iránti szeretete, a hajnali pirkadathoz hasonló arcán tükröződött a legjobban. Itt iszik jelenleg a helybéli kántor is, aki hűségesen szereti, imádja Erzsókot. A kocsma két törzsvendége: Bagarja a “csizmacsinálás művésze” és “Harangláb” a fondor lelkületű egyházfi kortyolgatják borukat. A kocsma zenekarét: a kancsal hegedűs, a félszemű cimbalmos és a bőgő sánta húzója alkotja. A kocsmában nagyon jó hangulat van, főleg miután Vitéz Csepű Palkó, a tiszteletes két pej lovának jókedvű abrakolója, behurcolta az ablakon kukucskáló lányokat táncolni. Mikor meglátta Harangláb, hogy a kántor csak a szemérmetes Erzsók bájait figyeli, oda ül mellé, és biztatja, hogy valljon szerelmet a kocsmárosnénak. A kántor megfogadta az egyházfi tanácsát és odament Erzsókhoz.

Harmadik ének:

Eközben szélestenyerű fejenagy sikeresen megszökött a templomból és teljes erővel rohanni kezdett az ő kedves Erzsókjához. Mikor beért a kocsmába, csak Bagarja vette őt észre, mindenki más táncolt és mulatott. Sajnos észrevette a kántort, ahogy térdepelt és szerelmet vallott a kocsmárosné lábai előtt. Lábai mintha földbe gyökereztek volna a látványtól, annyira mérges lett, hogy azonnal galléron ragadta a lágyszívű kántort és úgy elverte, hogy az bőgni kezdett. A kántor bevallotta, hogy szerelmes Erzsókba, de szerelmét titkolta volna élete végéig, ha Harangláb nem biztatta volna arra, hogy szerelmét vallja be, és nem javasolta volna azt, hogy zárják rá az ajtót, hogy nyugodtan hódíthasson. Fejenagy megkérte Haranglábot, hogy igazolja magát, de az egyházfi igazat adott a kántornak. Mindezt azért tette, mert személyes okok miatt utálta és rosszat akart neki. Fejenagy és Harangláb sértegetni kezdték egymást, amíg tettlegességig nem fajúltak a dolgok. Vitéz Csepű Palkó, Fejenagy pártjára állt és ráugrott Haranglábra. Erzsók összeesett a vér látványától de Bagarja, a béke barátja, ápolására sietett. Az emberek közül valahány Harangláb és Fejenagy pártjára álltak. Volt ott rúgás, harapás, fejbetörés és még sok más. A lányokkal együtt Bagarja is hamar kissurrant a kocsmából, hogy sértetlenül megússza.

Negyedik ének:

Bagarja elment a bíróhoz és elpanaszolta, hogy mi történt a kocsmában. Így hát Bagarja a béke barátja, a kevés szavú bíró és a bölcs aggastyán elindult a kocsmába rendet és igazságot tenni. Hozzájuk csatlakozott még a kis bíró és a kántor felesége, az amazon természetű Márta. Mikor mindnyájan odaértek, az amazon természetű Márta megtalálta férjét, aki kínjában nyögve a földön kucorgott. Márta addig verte a kántort a seprűnyéllel ameddig az eltört rajta. Hajától fogva kihurcolta a kocsma elé és mindenki előtt csúfságot űzött belőle. Eközben a bíró és a bölcs aggastyán lecsillapították a dühöngő tömeget és kalodába zárták a fondorlelkű egyházfit és a helység kalapácsát.