Műelemzések

Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet c. művének elemzése

A költő művészi és politikai érlelődése szakaszában (1846-1848) írta ezt a művét. Erre a pályaszakaszra jellemző a kilábalás a válsághangulatból, a francia forradalom radikális eszméinek hatása, forradalmi látomásköltészet, a szerelmi és hitvesi költészet és a tájköltészet. Ez a vers a francia forradalom radikális eszméinek hatása, a forradalmi látomásköltészetébe sorolható. Ugyanerről a témáról szól a XIX. század költői és Az ítélet című költeménye is. A Sors, nyiss nekem tért egyik kulcsszava a „halál” volt. A költő ebben a versben kétfajta halálról szól. A természetes halálról és az önként vállalt mártírhalálról. A természetes halál békés, csendes, lassú halált jelent, az önként vállalt mártírhalál, pedig gyors, hősi halált. Petőfi a mártírhalált választaná inkább, mert jobban szeretne gyorsan, hősként meghalni a szent világszabadságért és jobban szeretné, ha a hősökkel egy közös sírban temetnék el.

A költő két párhuzamos hasonlat segítségével teszi szemléletessé a „lassú”, természetes halált. A „Lassan hervadni el, mint a virág” és az „Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál” párhuzamos hasonlattal. Ezek szerint ezt a halálmenetet a virág elhervadásához és a gyertyaszál elfogyásához hasonlítja.

A virág ellentétét a gyors, hősi halálban a fa képezi. Mindkettő növény. De méretekben, erőben különbség van közöttük. Míg a virág kis méretű, gyenge növény, addig a fa nagy méretű, erős növény.

A gyertya ellentétét a kőszirt képezi. Ezek között méretbeli és tapintásbeli különbség van. Míg a gyertya kicsi, egy marokban is elfér és könnyű, addig a kőszirt nagy, nehéz és kemény.

Az első szerkezeti egységet Petőfi három ponttal és egy gondolatjellel zárja. Ez a vers gondolatmenetében azt jelképezi, hogy egy látomás kezdődik a versben. Ez a második szerkezeti egység a következő gondolatmenetig tart.
Ez a látomás igen gazdag hang- és képi hatásokban. Ez az állítás a következőkkel bizonyítható: „pirosló arccal és piros zászlókkal”, „elharsogják kelettől nyúgatig”, „ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, s ha ajkam örömteli végszava zendül”, „hadd nyelje el azt az acéli zörej, a trombita hangja, az ágyudörej”, „fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra”.

Nagy szerepe van itt a szóismétléseknek. Megerősíti, nyomatékosítja a szavak fontosságát. A piros, az elharsogják, az ott szavak ismétlődnek meg.
A költő által elképzelt csatában a rabszolga-nép a zsarnoksággal ütközik meg.

A harmadik szerkezeti egység is része a látomásnak. Ebben a költő megfogalmazza a temetés menetét, a temetési napot. A ritmusából is utal arra, hogy lelassul az egész vers, hasonló egy gyászzenéhez.

A vers legvégén a „világszabadság” szó áll. A költő azzal, hogy éppen ezt a szót helyezte a vers végére a szó fontosságára hívja fel a figyelmet. Ez először a vers második szerkezeti egységében jelenik meg először, de ott a vilgászabadság gondolatához a magyar szabadság még nem tartozik.