Műelemzések

Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Móricz Zsigmond - Árvácska

A regény tartalmának forrása
Móricz Zsigmond utolsó éveinek szívbemarkoló, nagyhatású remekműve az Árvácska. A történet a 20-as évek Magyarországán, a Kecskemét környéki tanyavilágban játszódik. Egy 7 éves lelenckislány kegyetlen sorsának néhány évét választja témaként. Az emberi kegyetlenség, lelki elvadultság, gonoszság megdöbbentő tényei jelennek meg az epizódokban, a természetes erkölcsöket nem ismerő elaljasodás: szadista és értelmetlen kínzások, elvetemült gyilkosságok sora. A kis lelenclányt vicsori szörnyekként állja körül a felnőttek hada.

Az Árvácska mögött az örökbefogadott lelenclány, Csibe (Littkey Erzsébet) gyermekkori élményei húzódnak meg. Őt is az állam nevelte fel, tanyán, falun, iskola nélkül. Littkey Erzsébet, már nem tudta elviselni kegyetlenséggel és megaláztatásokkal zsúfolt sorsát, ezért halálba meneküléssel szeretett volna megszabadulni problémáitól. Az író öngyilkosságra készülésekor találkozott vele, ugyanis egy hídról akart leugrani. Felettébb furcsának találta, hogy egy gyerek készülődik végetvetni az életének. A lány elpanaszolta neki pokoli sorsát. Az író örökbe fogadta és kiiskoláztatta. Emlékeiből kb. ezerötszáz oldalnyi jegyzetet készített, s arra készült, hogy az összegyűjtött anyagból megírja a Dosztojevszki-mélységű szenvedés nagyregényét. A tervezett mű ugyan nem születethetett meg, de az Árvácska kis terjedelme ellenére is „nagyregény”.

Rövid tartalom
A történet a Dudás tanyán kezdődik. A családnak több gyereke is van, mind emellett még örökbe fogadtak egy árva lányt is. Csörének hívják, nem ez az igazi neve csak valahogy ráragadt. Csupán pénzért fogadták örökbe, ugyanis az állam évente nyolc pengőt és némi ruhát adományoz a lánynak, amelyet nem az ő szükségleteire használnak fel. Nagyon kegyetlenül bánnak vele. Nyáron meztelen jár a mezőre őrizni a tehenet. A ruhákat a testvérei használják. Nem jár iskolába, de már iskoláskorú, és ezt a kislány is érezi, ugyanis olyan magas, mint az egyik testvére Rózsi. Kevés élelmet kap, csupán egy szelet száraz kenyeret. Tejet is ihatna, de azt nem szereti, ezért a „kedves anyja” (így nevezi), nagyon megszidja, és csodálkozik rajta, hogy egy állami gondozott még finnyás is. A lány nagyon vad, ugyanis a földekre igyekvő emberek mindig megbámulják, pucér teste miatt. Télvíz idején kinőtt rongyokat kap, és ebbe kell lennie. A legapróbb csínytettéért is verésben részesül.

A nevelő apja ritkán bántja, ő folyton részeg és csak kedves anyját inzultálja. Csörével nagyon kedves mindig simogatja, de anyjának a lány nem hozhatja tudomására, az effajta „kényeztetéseket”. Csupán egyszer történt meg hogy a kislányt nevelő apja is bántalmazta, amikor nagyon éhes volt dinnyét lopott a gondviselői földjéről, ezt megtudta a „kedves anya” és elmondta az apjának. Ennek hallatára a férfi kiküldött minden gyereket a házból, csupán a szülők és a kis lelenc maradt bent az apa parazsat ragadott és a kislány tenyerén nyomta el, másnap nagyon nagy fájdalmai voltak a kislánynak. Csörét egyik nap, miközben Borcsát őrizte, meglátogatták az iskolából hazajövő testvérei. Elhatározzák, hogy szőlőt lopnak a szomszéd gazda földjéről. A szőlő ültetvény el van barikádozva, egy kis lyukat ásnak, amin csak Csöre fér át. A gyümölcsös tulajdonosa rajtakapja őket, mindegyik gyerek sikeresen elmenekül kivéve Csöre nem, tud megszökni. Kadarcs István elkapja, és beteges játékba kezd a lánnyal, sőt még karóba is vágja. Csöre a „játék” végeztével a testvérei után iramodik. Utoléri őket, mindazok ellenére, hogy véres és megalázott most érzi magát a legjobban. Testvérei a köreikbe fogadják és otthon, se kap bántást, még egy rossz szót sem. Egy alkalommal Dudás illuminált állapotba, kerül és elhatározta, hogy megöli az egész családot, ilyen mészárlási kísérlet gyakran történt a családba, de még soha sem valósult meg. A gyerekek anyjukat a szalmakazalban bújtatják el, ilyenkor itt töltötték az éjszakát, és csak reggel jöttek elő, amikor már kijózanodott a férfi. Ezen az éjszakán egy szellemnek öltözött alak is megjelent a tanya környékén és rémisztgette a gyerekeket, Dudás elővette a revolverét és megölte a „szellemet”, aki Kadarcs volt, az egyik közeli tanya tulajdonosa. A bírósági tárgyaláson felmentették a férfit, mert a felesége is mellette tanúskodott.

Egyik nap beállított a nagysága, aki kiadta Csörét a családnak, a lány nagyon tart az asszonytól, és elrejtőzött. A nagysága számonkéri Dudásnét, hogy mért nem jár iskolába, ugyanis már egy éve be kellet, volna íratni. A kislány évakosztümje miatt is kérdőre vonja, azonban az asszony mindent megmagyaráz: elfelejtette beadni az iskolába, és nem szereti a ruhát, akármikor ráadja, ledobja magáról, ha pedig megpróbálják ráerőszakolni rögtön visítani, kezd. A nagysága természetesen nem dőltbe az elképesztő magyarázatok, megkérte az asszonyt, hogy másnap kilenc órakor adja át a lányt a helyettesének. A Dudásné még aznap bement a faluba, ruhát vásárolni a kis Csörének, ugyanis azokat a ruhákat, amelyeket az államtól kapott a gyerekei hordják. A kislányt megbízta, hogy mosogasson el. Csöre nagyon boldog volt, hogy őrá hárul ez a megtisztelő feladat, hiszen még soha sem mosogathatott. Örömében még a házat is felmázolta.

Amikor a „kedves anyja” hazaért megdöbbenten kérdezte gyerekeit, hogy ki takarított fel ilyen szépen, senki se válaszolt, utána Csörére nézett és nagyon örült, hogy ilyen szorgalmas volt, még szidta a gondozókat is, hogy épp most viszik el, amikor már hasznát tudnák venni. Másnap bementek a faluba és a lány nevelőanyja átadta egy kisasszonynak a gyermeket. Csöre nagyon félt és sírt. Nem vette észre Dudásné távozását, a kisasszony bement egy másik szobába, ahonnan egy játékbabát hozott a lánynak körülbelül akkora volt, mint egy kisgyerek. Csöre nem látott még játék babát, neki soha sem voltak játékai. Nagyon megijedt, azt hitte, hogy ez egy iskoláslány, és őbelőle is ilyet akarnak készíteni, sírása még intenzívebbé vált, végül megnyugodott. Egy másik szobában találta magát, ahol még több baba volt, nagyon félt, egy esetleges támadástól, a kisasszony lefektette az ágyra. Árvácska behunyta a szemét, azonban nem aludt el, csak színlelte az alvást. Amikor egyedül maradt kinyitotta a szemét, megmarkolt egy babát és eltörte a nyakát, abból semmi vér nem jött, még kettőt – hármat a falhoz vágott. Nyitva maradt az ajtó, és kiszökött rajta. Egy másik faluba ért, ahol Dudásék rokonához tért be, azok befogadták éjszakára és felismerték, hogy nem más, mint Dudásék államija. Befogtak a szekérbe és elvitték a nevelőszüleihez. Másnap egy cseléd jött érte. Kötéllel megkötve húzta maga után. Csöre minden bántás és megaláztatás ellenére a „kedves anyjával” akart maradni. A cseléd elmondta neki, hogy Dudásné soha nem szerette, csupán pénzért fogadta örökbe, majd kap egy másik „kedves anyát”, aki szintén pénzért fogadja örökbe, lehet, hogy valamivel jobb bánásmódban részesül, de nem fogják szeretni.

A lány Szennyesékhez kerül, itt a teheneket és a disznókat őrzi. Itt jobb dolga van, mint Dudáséknál. A legelső este szószt kapott enni, mely legyekkel volt elegyítve. Csöre azt gondolta, hogy szalonna darabkák. A cseléd Zsofka, még meg is jegyete, hogy nem válogatós a kislány, ugyanis a legyet is megeszi. Árvácska nem értette, hogy mit mondott Zsofka. Este Zsaba Márival aludt egy ágyban. Csöre megértette Zsofka szavai, rájött, hogy a legyet fogyasztott szalonna gyanánt. A kislány elhányta magát az ágyba. Zsaba Mári nagyon megharagudott a lányra, nem is alhatott vele soha többé. Az elkövetkezőkben a cselédlánnyal aludt. Csöre magyarázkodott, hogy nem mindennapos ez az eset, a legyek miatt történt meg vele, ez nem érdekelte Zsaba Márit. Szennyeséknél hajnali három órakor kelt, és a disznókat meg a teheneket őrözte. A nevelőanyja mindennap vitt neki ebédet. A nőnek időközben gyereke született, Csöre rájött, hogy ezért volt olyan nagy a hasa. A Szennyes tanyán sokszor és sokat mostak. Árvácskának az volt a feladata, hogy tüzeljen, ugyanis üstben főzték ki a ruhákat. Most nagyon sok dolga volt a kislánynak, a malacoktól szaladt tüzelni Zsaba Mári nagyon szidta, mert nem rak eleget. Most kezdte bántani, eddig soha sem ütötte meg. Most nagyon megverte a ruhaszedő fával. Másnap a leány elszökött Zsaba Mári anyjához Zsabapolához. Az öreg anyó nagyon megsajnálta a lánykát enni adott neki, ott töltötte az éjszakát, és másnap nekik őrizte a disznajukat. Az öregasszony ugyancsak fösvény volt és üzent a lányának, hogy jöjjön el a lelencért. Ebédre is ottmaradt paprikás krumpli volt. A lány nem tömhette degeszre a hasát, mert már Zsaba Mári jött is érte. Hazaérkezés után kihajtotta a disznókat. Este nem volt otthon Ferenc bácsi. A férfi kedvelte a kislányt, soha nem bántotta és a feleségének, se engedte volna, hogy bántalmazza. Mihelyt hazaért a disznókkal a „kedves anyja” nyomban megverte. Kérdőre vonta a lányt az árulkodásért. Csöre nagyon sírt és kérte, hogy az asszonyt, hogy nem bántsa, ezen túl jól fog viselkedni és nem is árulkodik.

A kislány itt sem járhatott iskolába, csupán egy alkalommal, minden iskolaévbe elküldte a nevelőanyja az intézménybe. Csirkét és túrót vitt a tanító néninek. Szeptemberben ismét ellátogatott az iskolába, de most két csirkét vitt és ötven tojást.

Húsvétkor Zsaba Mári nagybátyával Csöre elmehetett a templomba. Hazafelé elpanaszolta a bácsi a bánatát a kislánynak, hogy leégették a házát a háborúban, és sok adót kellett neki fizetnie, ugyanis takács volt. A kislány nem értette, hogy az öreg miről beszél. Ennek ellenére ő is elmondta, hogy a Dudás simogatta. Ennek hallatára az apó feljelentette Dudást az éppen arra járó csendőröknek. Amint hazaértek Zsaba Mári faggatta a kislányt, hogy miről beszéltek. A lány azonban nem tudta elmagyarázni, meg nem is értette. Zsaba Mári nagyon eltángálta Pöszét (itt így hívták a lányt), mert nem tudott választ adni a kérdéseire. Még halálosan is megfenyegette. Az asszony azt hitte, hogy Csöre panaszkodott a csendőröknek. De a kislány elmondta, hogy nem ő beszélt a rendőrökkel. A nőszemély megnyugodott ennek hallatára.

Zsaba Mári megbízta Csörét, hogy vigyázzon a gyerekére, és hajtsa el a rászálló legyeket, mostanában a nő nem dolgozott semmit csak horgolt. Zsaba Mári ellenőrizte a kölykét. Megpillantott az arcán egy legyet. Nagyon mérges lett. Elővette az olvasóját és elkezdte ütni a fejét, az olvasó azonban nem okozott sérüléseket. Levette a szegedi papucsát és azzal verte tovább, már ömlött a vér a fejéből, amikor Szennyes Ferenc kinézett az ablakon és megkérdezte a feleségétől, hogy ezért volt a templomban. Csörének a vér beleszáradta a hajába. Este Zsaba Mári egy pohár tejet küldött be az öregnek. Azt monda Csörének: „Vidd annak a másik dögnek, a barátodnak, nem fog többet a csendőröknek panaszkodni, ha azt megissza”. Csöre bevitte a tejet az öregnek az istállóba, ugyanis ebben a helységben töltötte a napjait. Elmondta az aggastyánnak, hogy mit mondott Zsaba Mári neki. Az öreg letette és közölte a kislánnyal, hogy még van némi dolga, majd később megissza. Másnap, az asszony lúgba mártotta a kislány fejét, és tövestül tépte ki a kislány haját. Pösze nagyon sírt. Zsaba Mári ingerült volt, mert az öreg még mindig élt, továbbá a lány sírása is felháborította. Ismét elnáspángolta. Szájon vágta. Most kitört a foga. Az orvosnak azt kellet mondania, hogy a tehén ellökte és ennek következtében történt ez a baleset. Az orvos piros szájvizet adott, azonban Zsaba Mári elkobozta a lánytól és ő használta el. Az apó kisvártatva meghalt. Szennyesékre szállt az öreg minden vagyona. Zsaba Mári állandóan faggatta a kislányt, hogy mit mondott a csendőröknek az öreg, de az ne kapott választ.

Egyik nap megjelentek a csendőrök a tanyán. Csöre ezt hitte, hogy azért jöttek, mert nem járatják iskolába. Kérdezgette a nőt, de az nem nyilatkozott. Rövidesen elújságolta neki, hogy dudás felakasztotta magát. Pösze elmondta Zsaba Márinak, hogy Dudás folyton simogatta. Az asszony ezt megbotránkoztatónak tartotta, undorodott a kislánytól. Meg akart szabadulni Árvácskától. Egyik alkalommal tejbe kevert mérget adott a lánynak. Pösze nem szereti a tejet, nem is kóstolta meg. Szennyesék éppen ebédeltek. A kisgyerek sírt a szobában. Csöre azt hitte, hogy éhes. Majd ő megeteti gondolta magában. A tejbe kenyeret mártott és a kisbaba szájához, tartotta az eledelt. Zsaba Mári éppen abban a pillanatban lépett be a szobába. Kiáltozni kezdett és ütötte, rúgta a kislányt. Szennyes Ferenc leállította ezt a gyilkossági folyamatot. Megparancsolta Zsofkának, hogy adja vissza a lányt a nagyságának, megvesztegetésként sonkát is vittek az asszonynak. Csöre ezúttal Verőékhez kerül, akik az iskola közelében laknak. A lányon iszonyatos rémület lett úrrá a család nevének puszta hallatára.

A szüleit fatérnak és mutérnak kellett hívnia. Két napig nem kellet dolgoznia semmit, csak játszott. Hétfő reggel azonban a mutérék kocáját kellet őriznie. Amikor alkonyodott a disznó elkezdett szaladni hazafelé, a kislány alig tudott lépést tartani a hízóval. Verőék azt hitték, hogy a lány kergette haza a hasas hízót. A prakkerrel (kézi poroló) eltángálták el, hogy ne látszanak meg a hurkák. Decemberben hazajött Pestről Diti. Ő volt a mutérék édes lánya. A nagyvárosban járt iskolába. Diti utálatos viselkedést tanúsított a lánnyal szemben. Nem kedvelte, folyton baja volt vele, minden tettéért bántotta. Hamarosan elérkezett a Mikulás. Csörének említette a nevelőanyja, hogy majd meglátja szereti-e a Mikulás. Diti azt mondta, hogy az államiaknak nem hoz semmit a mikulás, és nem is szereti az ilyen zabigyereket. Csörét ez nagyon megbántotta, majdnem sírt is.

A kislány mostani nevelőapja a malomban dolgozott, szinte alig kellet kukoricát venni a kocának, mert az apa mindent beteremtett a konyhára a malomból. Csöre is tudta ezt, együtt érzett a szülőkkel, s lelkében igazi ellenségévé vált a malom tulajdonosa. A szomszédban számtalanszor megfordult, de a lopásokat soha nem említette meg senkinek.

Egyedül a dédek szerették, kilenvcen évesek voltak, a malomtulajdonos öreg születi. Daloltatták, táncoltatták, és cukrot meg lekváros kenyeret adtak neki. A másik szomszédban volt egy kisbaba, aki folyton betegeskedett. Csöre ide is el szokott látogatni. A dédek megkérdezték tőle, hogy van a kislány. Árvácska közölte az öregekkel, hogy beteg. Az öregek, azt mondták, bár elvenné az isten, úgyis meghal, így jobb lenne a szülőknek és a csöppségnek is. Árvácska átment megnézni a kislányt, hogy él-e még. A kislány szülei megkérdezték tőle, mit mondtak a dédek. Mire Csöre csak annyit mondott, azt mondták jobb, lenne, ha meghalna. A kislány anyja elmondta a mutérnak, hogy milyen rosszmájúak ezek a vének. Ebből a mutér arra következtetett, hogy a lány pletykál. Elverték a száját a főzőkanállal, az úgy felhólyagosodott, hogy három napig nem tudott enni. Fel volt háborodva a kislány, mert ő ugyan nem pletykál a lopásokról senkinek se.

Leölték a kocát, mert amikor lefialt csak három malaca lett és azok is meghaltak. Csörének kellet tartania a tálat a disznó torkából kiömlő vér összegyűjtéséhez, mert a mutér nem tudta elviselni a disznóölés látványát. Alkonyatkor elküldték a kislányt borért. Eddig Ditivel járt a boltba. Diti zsebei mindig tele voltak tömve szaloncukorral, Árvácskának soha sem adott, mert úgy tartotta egy állami gondozottnak, nem jár az életből semmi jó dolog. Most egyedül ment italért. A patika előtt egy fiatal pár álldogált. Megszólította a férfi. Megkérdezték tőle, van-e édesanya, és még tovább faggatták. A kislány a pár kérdéseire eléggé meghökkentő válaszokat ad. A férfitől először húsz fillért, valamint némi cukrot kapott, és még a borosüvegek cipekedésében is segített, a lánynak. Később, elfutottak, de a férfi visszajött és egy ötpengőst adott a lánynak. A gépészék nem hitték el, hogy csak úgy az utcán kapott egy öt pengőst, azt feltételezték, hogy valahonnan lopta. Másnap a kislány azt hallotta, hogy az esti beszélgetőpartnerei öngyilkosok lettek.

Csörét felkeresték a hekusok. Az öregemberrel kapcsolatban kérdeztek. Csöre csak annyit mondott, hogy Zsaba Mári küldött egy pohár tejet az istállóba az öregnek, és azt mondta, ha ezt megissza biztos, nem panaszkodik többet a csendőröknek. Az a hír járt a környéken, hogy Zsaba Márit felakasztják.

Csörét karácsonykor elküldik borért, mert vendégek jönnek verőékhez, ugyanis karácsonyi ünnepséget rendeztek. A boros üvegek nagyon nehezek, ezúttal a szomszéd ember segít Csörének a cipekedésben.

A lány egyre többet fantáziál az édesanyjáról, még egy gyertyát is meggyújt a kamrában és kérleli az anyját, hogy jöjjön el érte. Csöre kimegy a konyhába és meglátja a karácsonyfát, Diti ismét közli a lánnyal, hogy az államinak nem hozott semmit a Jézuska. Árvácska nagyon elszontyolodik, azonban Verőné levesz egy szaloncukrot a karácsonyfáról, és azt mondja neki, hogy ezt hozta a Jézuska. A nevelőanyja kiküldi az udvarra, hogy ne lábatlankodjon az ünnepségen. Azt mondják neki, ha háromszor körbejárja az kutat, akkor teljesedik a kívánsága. Csöre kimegy az udvarra, körbejárja a kutat, és azt kívánja, hogy jöjjön el érte a kedves édesanyja és vigye magával. Árvácska látja, hogy ég az eresz, berohan és elmondja, hogy fényáradatba úszik a ház. Senki sem figyel a gyerekre. Harmadnapra kialudt a tűz és mindent hó borított be.

Nevelőszülők bemutatása
Az első nevelőszülők Dudásék, ők kevés vagyonnal, de sok gyerekkel rendelkező tanyasi gazdák. Az államtól kapott pénzt a disznók hízlalására fordítják, a ruhákat pedig a gyerekek hordják. Az apa alkoholista, aki „simogatja” a kis Csörét, és csak kivételes alkalmakkor bántalmazza. A nevelőanyja minden adandó alkalmat megragad, hogy jól ellássa a baját a kis, ártatlan teremtésnek. Csöre, Borcsát, a tehenet legelteti kinn a mezőn. Tavasztól őszig anyaszült meztelen tevékenykedik. A család nem íratta be az iskolába, ezért a „naccsága” elviszi Árvácskát.

Egy másik családhoz kerül, Szennyesékhez, ők szintén tanyasiak, de ők gazdagok, nagy házaik vannak, és még cselédet is tartanak. A jómódú gazdák önző zsugorisága, kapzsisága, még visszataszítóbb, mint Dudásék nyomorúsága. Mindenkit lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználnak. A cseléd Zsofka szinte ingyen dolgozik, és egy tönkrement rokont, Csomor bácsit is felkarolnak a házáért és a földjéért. A lányt szintén nem adják be az iskolába, de ők már rafináltabbak, mint az előző család volt, ugyanis a tanítót megvesztegetik egy pár csirkével, vagy ötven tojással. Zsabamári egyre gyakrabban bántalmazza, még azt is elhatározza, hogy megszabadul tőle. Mérgezett tejet ad neki, azonban Csöre nem szereti a tejet. Zsabamári síró csemetéjét készül vele megitatni, az asszony ezt észrevette és csaknem agyonverte. A férje megparancsolta Zsofkának, hogy vigye vissza oda, ahonnan jött. Másnap visszaadja Csörét a „naccságának” egy sonka társaságában.

Árvácska kálváriájának következő színtere egy falu, ahol egy jómódú családhoz kerül, Verőékhez. A férfi a malom gépésze. Itt a kocát kell őriznie. A család keveset bántalmazza, viszont Diti a lányuk, aki Pestről jött haza az ünnepekre a lelki kínzás valóságos mestere minden percben meg szándékozik kiseríteni az életét.

Csöre – Állami Árvácska embertelen sorsának és lelkivilágának bemutatása
A regény nem redeményez egymásbafonódó, felgombolyítható meseszálat, annál kevésbé, mert gyermekhősének életében e három év alatt nem történik semmi változás, legfeljebb égbekiáltó szenvedéseinek stációi a pokol egyre mélyebb bugyraiba vezetnek. Sorsa mindenütt ugyanaz: kiszolgáltatott, ütött és megalázott emberi lény, tehenet és disznót őriz a tanyán. A kedves „anyáktól” egyetlen kedves szavat sem hall, mindig a következő szidalmakkal gázolnak a lelki világába: a hús rohadjon le rólad; a fene rágja le a húsodat; no te mocsok; kitaposom a beledet; hogy az isten döglesszön meg te gyalázatos disznyó; stb. Iskolában nem jár írni olvasni nem tanulhat, szókincse beszűkült, és a helyes artikulációt sem sajátítja el teljesen. Korán megtanulja, hogy neki semmihez sem szabad nyúlnia, mert minden a másé. Még igazi neve se nincs az első családban Csörének hívják, csak később tudja meg hogy a hivatalos neve Állami Árvácska. A tanyai szegénységben mégis érez valami emberi melegséget, hat gyerek veszi körül és a beteg, elhasznált asszony néha szeretettel ápolja, és gyógyítja. Visszavágyódik ide és vissza is, szökik, arra a helyre, ahol embertelen verésekben és pokoli kínzásokban volt része. Szennyeséknél Zsabamári valóságos kínzóeszközökkel bántalmazza (pl. bottal üti, kitöri a fogát, a sebes fejét lúgbamártja), ezen a helyszínen a bántalmazások után nem részesül ápolásban, és nem is sajnálja senki. A vérengző kedvesanya még gyilkossági kísérletet is végrehajt rajta. Szennyes Ferenc az, aki belátja, hogy ennek a lelenclánynak el kell távoznia erről az eldurvult, vad tanyáról.

Árvácska, ahogy nő egyre érzékenyebb és egyre sebezhetőbbé válik. Felbukkan a lelki kínzás legnagyobb mestere Diti, a gépészék lánya, aki Pestről az ünnepekre jött haza. Neki valóságos gyönyör, ha a másik szenved. Minden adandó alkalmat megragad, hogy megalázza és csúfolja a „rohadt kis államit”.

A tűz jelképes szerepe a mű végén
A tűz egyfajta jelképes tisztító, szent láng, amely minden földi gonoszságot megsemmisít, továbbá békességet hozott.(„Elmúlt hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.”)

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.