Arcok > Történelmi arcok > Franklin Delano Roosevelt (1882 - 1945)

Amerikai demokrata politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke. [2]

1882. január 30-án született a New York állambeli Hyde Parkban, egy holland eredetű patrícius családban. A Harvard egyetemen jogot, történelmet, angol irodalmat tanult. Erősen hatott rá Theodore Roosevelt, aki 1901-1909 között republikánus elnök volt. Unokahúgát, Eleanor Rooseveltet 1905-ben elvette feleségül. [1]

Néhány évig egy New York-i ügyvédi irodában dolgozott. 1910-től demokrata jelöltként New York állam szenátora lett, hogy a vidéki farmerek érdekeit képviselje. [1]

1911-től Woodrow Wilsont támogatta, így 1913-tól tengerészeti miniszterhelyettes lehetett a Wilson-kormányban. Az amerikai flottát a világ élvonalába emelte; az első világháborúban is harcolt, ahol remek szervezőkészségével tűnt ki. [1]

Az 1920-as választások kezdetekor a demokrata James Middleton oldalán volt alelnökjelölt, de a választást a republikánusok nyerték meg. [1]

1921-ben gyermekbénulás érte, de akaraterővel, sportolással újraépítette mozgásképességét. [3]

Az 1928-as választások szintén demokrata vereséget hoztak, mégis New York állam kormányzója lehetett. Munkája során a farmereknek adókedvezményt adott, s csökkentette a közüzemi díjakat. [1]

1932-ben elnökjelöltként gazdasági reformokat, szociális intézkedéseket ígért programjában: a közmunka, a társadalombiztosítás, a bank- és az adórendszer reformjának szükségességét hangsúlyozta. [1] [3] [5]

1932-ben a gazdasági világválság bénító körülményei között lett elnök, de sikerült talpra állítania országát. New Deal elnevezésű programjával segítette a munkanélkülieket, valamint a gazdaság talpra állítását, de megvalósította a gazdasági- és bankrendszer reformját is. Állami pénzből építtetett vízerőműveket, modernizálta az igazságügyet, az állami segélyszervezetet, s munkajogi változásokat vezetett be, de támogatta a szakszervezeteket is. A New Deal John Keynes brit közgazdász elméletét ültette át a gyakorlatba, akinek fő alapvetése az volt, hogy a túltermelési válságot csak kormányzati beavatkozással lehet elhárítani. [1] [2] [3] [5]

Először egyheti bankzárlatot rendelt el, s csak a stabil helyzetű bankok működését engedélyezte. Reformjai közül a legjelentősebbek egyike a Polgári Tartalék Hadtest megalakítása volt, ahová munkanélküli fiatalok jelentkezhettek, s ingyenes étkezést, szállást, egyenruhát s napi egy dollár zsebpénz kaptak. Táborokban éltek, amelyeket a hadsereg tartalékos tisztjei vezettek. Munkájukat műszaki személyzet irányította; erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek és javítottak, parkokat létesítettek, folyószabályozást (például a Tennessee folyó völgyében) és talajjavítást végeztek.
A II. világháborúig, a táborok feloszlatásáig 3 millió fiatal dolgozott a Polgári Tartalék Hadtestben, megszabadulva a létbizonytalanság gyötrelmeitől.
A Roosevelt-adminisztráció idején megkezdődött programok nagy része a mai napig is meghatározza az USA kereskedelmét. [1] [3] [5]

A mezőgazdaság talpra állítása érdekében elfogadtatta Kongresszussal a mezőgazdasági helyreállításról szóló törvényt, amely a kereslet-kínálat egyensúlyának, tehát az elfogadható terményáraknak a visszaállítása érdekében hozott intézkedéseket a vetésterület és az állatállomány csökkentésére (az érintettek kárpótlásával). A farmerek adósságaik visszafizetésére haladékot kaptak, s ezzel gazdaságok ezrei menekültek meg az elárverezéstől.
E törvény keretében hirdették ki, hogy a dollár nincs rögzítve az aranyalaphoz, azaz a fellendülés érdekében Roosevelt inflációs gazdaságpolitikát kezdett (ami napjainkban már bevett módszernek minősül). [6]

Törvényt hozott az nemzeti ipar újjáépítéséről. A törvény a termelést általában visszafogó válságkezelés helyett állami beavatkozással gerjesztett mesterségesen gazdasági fellendülést. Ennek keretében olyan új beruházásokat hajtottak végre, amelyek új munkahelyeket teremtettek, például utak, autópályák, repterek építése során. Az ehhez szükséges hatalmas mennyiségű tőkét átcsoportosítással, illetve inflációs politikával teremtették elő. [6]

Ugyanez a törvény biztosította a munkások jogát kollektív szerződések kötésére és szakszervezetek alakítására, miközben megtiltotta a gyermekmunkát, valamint megállapította a munkabér alsó és felső határát. Roosevelt meghatározta a minimálbért, a versenyszabályokat, s az export erősítése végett leértékelte a dollárt. Mindeközben létrehozták a Szövetségi Rendkívüli Segélyhivatalt, ami a munkanélküliek segélyezését szervezte és irányította. [1] [6]

Roosevelt az akkoriban elterjedő rádióban rejlő lehetőségeket kihasználva a „kandalló előtti beszélgetések keretében” tájékoztatta a lakosságot intézkedéseiről. Továbbá az új gazdaságpolitika elfogadására és törvényeinek betartására rá kellett kényszeríteni a gyárak és üzemek tulajdonosait, amit a „kék sas” akcióval ért el. Ennek lényege, hogy a New Deal-törvényeket betartó vállalatok elláthatták áruikat egy kék sast ábrázoló jelvénnyel. A kormány erőteljes propagandát fejtett ki annak érdekében, hogy az amerikaiak csak a kék sassal ellátott árukat vásárolják, így a közvélemény döntő többségének támogatásával sikerült rákényszeríteni az ellenálló tőkésekre a kormány gazdaságpolitikáját. [6]

Intézkedései oly mértékű népszerűséget hoztak számára, hogy ő lett az Amerikai Egyesült Államok egyetlen elnöke, akit négyszer választottak meg egymás után. A szavazópolgárok az 1932-es, 1936-os, 1940-es, valamint az 1944-es elnökválasztásokon juttatták az elnöki székbe. [6]

A második világháború kitörése után jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. [2]

Széleskörű támogatást nyújtott Nagy-Britannia miniszterelnökének, Winston Churchillnek, és segítette az Egyesült Királyság háborús erőfeszítéseit is. 1941. augusztus 12-én Churchill-el közösen tették közzé az Atlanti Chartát, amelyben kimondták, hogy:
országaikat sem területileg, sem más módon nem kívánják gyarapítani,
nem kívánnak olyan területi változásokat, amelyek nincsenek összhangban az érintett népek szabadon kinyilvánított óhajával,
tiszteletben tartják minden népnek azt a jogát, hogy megválaszthassa, milyen kormányzati formában kíván élni,
nagy és kis államok, a győztesek és a legyőzöttek, egyenlő feltételekkel vehessenek részt a világkereskedelemben és juthassanak hozzá a világ nyersanyagaihoz,
valósuljon meg valamennyi nemzet legteljesebb együttműködését abból a célból, hogy valamennyiük számára megteremthessék a jobb munkakörülményeket, a gazdasági haladást és a szociális biztonságot,
a náci zsarnokság teljes megsemmisítése után olyan békét remélnek, amely minden nemzetnek lehetővé teszi, hogy határain belül biztonságban éljen,
ez a béke minden ember számára lehetővé kell, hogy tegye az akadálytalan hajózást a tengereken és az óceánokon
a világ nemzeteinek mind gyakorlati, mind eszmei megfontolásból le kell mondaniuk az erő alkalmazásáról. [2] [5]

1941. december 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen – feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka (1942-től). Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, ám túl naivnak mutatkozott Sztálinnal szemben, így a szovjet diktátor könnyen rá tudta őt venni terveinek támogatására. [2]

1945. április 12-én, hetekkel a háború vége előtt váratlanul hunyt el. Halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére. [3] [4]

A roosevelti adminisztráció újradefiniálta a liberalizmus fogalmát a következő generációk számára, és megteremtette a Demokrata Párt új irányvonalát, mely a New Deal kapcsán a szakszervezetek, farmerek, etnikai és vallási kisebbségek, az értelmiség, a Dél, a nagyvárosi civil szervezetek és a munkások között létrejövő koalíción alapult. [5]

Roosevelt komoly szerepet játszott a háború utáni világ megformálásában, elsősorban a jaltai konferencián való részvételével, illetve az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) létrehozásával. [5]

Forrás:

[1] http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=9479
[2] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/fdr.html
[3] http://www.enc.hu
[4] http://www.mazsola.com/who_is_who/fdr.html
[5] http://hu.wikipedia.org/wiki/Franklin_D._Roosevelt
[6] Salamon Konrád: Történelem IV.
[7] http://en.wikipedia.org