Aba Sámuel 1000 körül született, magyar király pedig 1041–1044 között volt. A hagyomány szerint Edömér kun vezér leszármazottja, Mátraalján az Aba nemzetség feje, I. István húgának, Saroltának a férje. I. István és Orseolo Péter uralkodása alatt Aba Sámuel volt az ország nádora. [1]
1041. szeptemberében magyar egyházi és világi előkelők megfosztották hatalmától a zsarnoknak tartott Péter királyt, s helyette Aba Sámuelt választották meg uralkodónak. [2]
Uralkodásában főként a vitézekre és a közrendűekre támaszkodott. [1]
A trónról letaszított Péter III. Henrik német-római császárhoz fordult segítségért. 1041. december 25-én Aba Sámuel követei sikertelenül próbálták meg elismertetni uruk királyságát III. Henrikkel, aki időközben a segítségét kérő Péter támogatása mellett döntött. 1042-ben Henrik legyőzte Aba hadait, ám elegendőnek ítélte Aba ajándékait, ezért visszatért hazájába. A háború tovább folytatódott a két ország között, s a császár, aki a békealkut szándékosan halogatta, újra az országra tört. A császár egészen a Rábcáig hatolt, s Abát a Bécsi-erdőről való lemondásra kényszeríttette. [1] [2]
1042. szeptemberében III. Henrik a Garam folyóig betörő serege elfoglalta Pozsonyt és más várakat is. 1043. nyarán III. Henrik elutasította Aba Sámuel ismételt békeajánlatát.
1043. november 30-án Henrik újabb hadjáratot vezetett Magyarországra; Aba Sámuel a Lajtán és a Morván túli területek átengedéséért cserébe...
