II. Ulászló (1490 - 1516)

II. Ulászló II. Ulászló 1456. március 1-jén született Krakkóban. Kázmér lengyel király és Albert magyar király lányának, Erzsébetnek elsőszülött fia, Dlugos neveltje. A lengyel Jagelló-dinasztia tagja, Zsigmond magyar király dédunokája, II. Lajos apja. Cseh királlyá I. Mátyással szemben 1471-ben választották. 1490-ben, Mátyás király halála után magyar királynak választották meg. Felesége Candale-i Anna, akit 1502-ben vett el. [1] [2]

1469-ben fellépett ugyan Podjebrád ellen – Frigyes császár bíztatására –, de azután tétlenül figyelte Mátyás és Podjebrád küzdelmét. [2]

Podjebrád halála után a husziták vezérének, Tovacovsky Stibornak támogatásával 1471. május 27-én cseh királlyá választották, majd augusztus 22-én megkoronázták. A koronázáskor megígért Mátyás elleni fellépésre csak 1474-ben szánta rá magát, de Boroszlónál csúfos kudarcot vallott apjával együtt. [2]

Mátyás halála után a magyar bárók azért választották meg, mert alapvető jellemvonásai gyenge uralkodóra mutattak. Választásakor a király hatalmát eleve súlyosan korlátozó feltételeket fogadtattak el vele: kikötötték a Mátyás által bevezetett újítások, köztük a hadiadó eltörlését, a nemeseknek "ősi jogaikba" való visszahelyezését, s a fontosabb ügyekben a döntés jogát a tanácsnak tartották fenn. [2]

1499-ben kiadták II. Ulászló guldinere-t, az első magyar pénzérmét, amelyen évszám is szerepelt. [2]

Uralkodását a királyi hatalom gyengesége jellemezte, ezért is nevezték Dobzse-nek (jelentése: „jól van”). Helyette Szapolyai István, Bakócz Tamás és Szathmári György kormányzott. A központi hatalom szétesett, Mátyás reformjainak nagy része megsemmisült. 1504-ben szélütés érte, így még kevésbé volt képes beleszólni az ország irányításába. Ulászló nem akadályozta meg azt sem, hogy lezüllesszék Mátyás híres fekete seregét. A királyi jövedelmek a töredékükre estek vissza, s előfordult az is, hogy nem volt pénz a különböző kiadásokra. [1] [3]

A törökökkel 1504-ben hét évre, 1510-ben újabb három évre békét kötött. Mindeközben a központi hatalom szétesése miatt a végvári zsoldosokat már nem volt miből fizetni, s a végvárak falai is omladozni kezdtek. [2]

1505-ben a Rákosi országgyűlés kimondta, hogy amennyiben II. Ulászló utód nélkül halna meg, akkor a magyar rendek többé nem választanak idegen uralkodót. [3]

Az 1514-es budai országgyűléssel szerette volna Werbőczy István elfogadtatni az általa összeállítottt jogkönyvet, a Hármaskönyvet (Tripartitum), amely gyűjtemény célja a jogalkalmazás megkönnyítése volt. A Hármaskönyv legfőbb alapelve volt, hogy a törvényeket az ország nemesei és a király együttesen hozzák, a Szent Korona nevében. Tükrözte azt a szellemiséget is, amely a nemesek jogfosztottságát természetesnek veszi. Mivel a Hármaskönyv elsősorban a köznemesek érdekeit szolgálta, az országgyűlés sem 1514-ben, sem később nem emelte törvényerőre, a vármegyék azt mégis évszázadokig használták (1844-ig). [4]

1514-ben a törökök ellen indított keresztes hadjárat a Székely Dózsa György vezette parasztháborúba torkollott, amit Szapolyai János erdélyi vajda csapatai vertek le. [1]

Ulászló Candale-i Anna francia hercegnőt 1502-ben vette el. Tőle született Lajos herceg, a trónörökös. 1515-ben Ulászló, Habsburg Miksa és I. Zsigmond bécsi királytalálkozóján a 9 éves Lajos trónutódlásában egyeztek meg. [1] [2]

Ulászló 1516. március 13-án halt meg Budán. [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/II._Ul%C3%A1szl%C3%B3
[2] http://gyurkovics.freeweb.hu
[3] Officina Nova - Királyok Könyve
[4] Szabó Péter – Történelem II.



Vissza

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.