Arcok > Magyar uralkodók > I. Miksa (1564 - 1576)

I. Miksa Bécsben született 1527. július 31-én. A „Lutheránus Habsburg” I. Ferdinánd és Jagelló Anna gyermekeként látta meg a napvilágot. Magyar és cseh király, II. Miksa néven német-római császár volt. [1]

Miksa 1549-től cseh király lett. 1552-ben érkezett Spanyolországból Bécsbe, magyar huszárok kíséretében. Ezt követően gyakran helyettesítette a birodalom ügyeivel elfoglalt apját magyarországi feladataiban, s játszott meghatározó szerepet a formálódó határvédelmi rendszer kiépítésében, illetve a rendekkel folytatott tárgyalásokban. [3]

1564-ben koronázták magyar királlyá. Uralkodása első éveiben János Zsigmond és a törökök ellen harcolt. A törököktől súlyos vereséget szenvedett, aminek eredményeként 1566-ban elesett Szigetvár és Gyula vára is. Az 1568-as drinápolyi békében elismerte az Oszmán birodalom hódításait, s évi 30 ezer aranydukát megfizetését vállalta. [1] [3]

1566. december 20-án I. Miksa Perényi Gábort, Abaúj vármegye főispánját országbíróvá nevezte ki. [2]

Miksa a török problémánál sikeresebben rendezte az erdélyi kérdést. A vallási toleranciáról Ferdinándhoz hasonlóan pozitívan vélekedő Lazarus Freiherr von Schwendi 1565 és 1567 közötti hadjáratai ugyanis a temesvári törökök támogatása ellenére kiszorították János Zsigmondot az ország északkeleti területeiről. Sőt, a neves katonai reformer a felső-magyarországi főkapitányságon belül – Szatmár központtal – megszervezte a tiszántúli kapitányságot, amely évtizedekre biztosította a magyar királyok fennhatósága alatt maradt területeket az erdélyi fejedelemséggel szemben. [3]

Miksa emellett megszervezte a Kassa székhelyű (felső-magyarországi hatáskörű) Szepesi Kamarát, a magyar végvárak hadianyag-ellátási rendszerét, de az önálló magyar katonai igazságszolgáltatást is. Eközben a Haditanács gondoskodott Bécs előretolt bástyája, Győr modern erőddé építéséről. [3]

1570. augusztus 16-án Speyerben megegyezés jött létre I. Miksa császár és János Zsigmond magyar király, erdélyi fejedelem között. Eszerint János Zsigmond és utódai Miksát az egész kereszténység fejének és egész Magyarország urának ismerték el; János Zsigmond lemondott a királyi címről, s mint erdélyi fejedelem uralkodott Erdély és a Részek (Partium) felett, amelyek Magyarország részét képezték. A szöveg szerint ezt a területet fiú utódai is öröklik, ezek kihalása esetén viszont Erdély a magyar királyra száll; török támadás esetén a két fél kölcsönösen segítséget nyújt egymásnak; János Zsigmond feleségül kapja I. Miksa unokahúgát, Albert bajor herceg leányát, Máriát. János Zsigmond 1570. december 1-jén ratifikálta az egyezményt. Az 1571-ben elhunyt János Zsigmond után következő erdélyi fejedelmek is elfogadták az egyezményt, vagyis a Bécsben székelő magyar király erdélyi helytartójának minősítették magukat. Ez azonban nem tartotta vissza őket a Habsburgok elleni katonai fellépéstől. A szerződés lényege azonban – vagyis Erdély egyesítése a királyi Magyarországgal – nem vált valóra. [2]

Erdélyt és Lengyelországot nem tudta megszerezni, mert a rendek 1571. május 25-én Báthory Istvánt választották fejedelemmé Erdélyben. Később a lengyel rendek 1575 decemberében királyukká választották I. Miksa ellenében. [1]

1548-ban feleségül vette Mária spanyol infánsnőt, saját nagybátyjának, V. Károly német-római császárnak leányát; 9 gyermekük született. Felesége halála elvette II. Fülöp spanyol király leányát, Izabella Klára Eugénia spanyol infánsnőt (a királyi hercegnők címe Spanyolországban és Portugáliában.), akitől 6 gyermeke született. [1]

1575. November 22-én III. Murád szultán és I. Miksa megbízottai nyolc évre megújították a drinápolyi békét. [2]

A török- és erdélyi kérdés többé-kevésbé megnyugtató rendezése a Magyar Királyság számára több mint négy évtizednyi hadjárás és polgárháború után viszonylagos békét hozott, mely kedvezően hatott a regenerálódó gazdasági folyamatokra. Noha a vallásilag toleráns és általában egyensúlyra törekvő Miksa a birodalmat vezető titkos tanácsosok között szinte kizárólag katolikusokat alkalmazott, a lutheranizmus iránti vonzalma tovább kedvezett a protestantizmus birodalmi és magyarországi térnyerésének. Ennek köszönhetően nevezték őt a „Lutheránus Habsburgnak”. [3]

A vallási tolerancia lényegét a következőképpen fogalmazta meg: „Az ember csak az emberek felett uralkodik, a lelkiismeretnek csak az Isten bírája.” [3]

Miksa Regensburgban halt meg 1576. október 12-én. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Miksa_magyar_kir%C3%A1ly
[2] http://www.mult-kor.hu
[3] Nógrády Árpád-Pálffy Géza-Velkey Ferenc - Magyar Uralkodók