|
 1942. január 3-án, Pécsett született. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán szerezte diplomáját 1964-ben, majd 1965-ben, az Országos Széchényi Könyvtárban felsőfokú könyvtárosi oklevelet szerzett. [1][2][3]
Saját elmondása szerint sohasem akart jogász lenni. Csupán azért jelentkezett a pécsi jogi karra, mert határozott elképzelés hiányában ez tűnt számára a legkézenfekvőbbnek. Az egyetemen a római jogot tanító tanára (Benedek Ferenc) vezette be a könyvek világába. A jogi képesítés megszerzését követően bírósági fogalmazóként kezdett dolgozni, a diplomával együtt könyvtárosi diplomát is szerzett, és csak azért nem lett könyvtáros, mert Mádl Ferenc 1969-ben kiajánlotta a Jenai összehasonlító jogi intézetbe, ahol a polgári jogi tanszéken lett tanársegéd. 1969-ben Eörsi Gyula felvette a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi intézetébe. A polgári jogi osztály által képviselt értékrend szerint, vagyis a türelmet, a nemzetközi nyitottságot és a színvonalat előtérbe helyezve végezte történeti és összehasonlító kutatásait, melyeknek fontos elemei voltak a történelmi és irodalmi visszautalások. Akkori munkáira nagyrészt az eszmetörténeti és intézménytörténeti szerzők és művek voltak a legnagyobb hatással. [1][4]
Nagy örömmel és ambícióval dolgozott, s még negyvenéves kora előtt akadémiai doktor (német polgári jogból doktorált) és egyetemi tanár lett, így a joggal való foglalkozást csak átmenetinek tekintette. Csak a nyolcvanas évek...
|
