Szabadkán született, 1887. február 13-án. Eredeti neve Brenner József; Kosztolányi Dezső unokaöccse, Jász Dezső bátyja.
1896-1904 között a szabadkai gimnáziumban tanult, részt vett az önképzőkör munkájában. 1901-tő1 zenekritikákat és karcolatokat írt a Bácskai Hírlapba.
1904-ben A kályha című novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután „jót, sőt feltűnő jót” várt tőle.
Sikertelen zeneakadémiai felvételi után beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit.
1909-ben ideggyógyászként a Moravcsik-klinika tanársegédje, állását nem véglegesítették. 1910. április 20-án egy rossz orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében morfiumot kezdett szedni; többszöri elvonókúra ellenére is növelte morfiumadagját.
1910 májusában az Ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Itt ismerkedett meg Jónás Olgával, és feleségül vette 1913. június 19-én.
1911-13-ban a nyári idényben fürdőorvos Stószon, Stubnyafürdőn, Palicson.
1914-15-ben Előpatakon körorvos, közben bevonult katonának.
1914. augusztus-1915. július között a szerb, majd az orosz fronton, később Trencsénben és Budapesten teljesített katonai szolgálatot. Egészségi és idegállapota miatt egyévi szabadságot kapott. 1915 őszétől Földesen orvos.
1917-ben felmentették a katonaság alól, Regőcén lett körorvos. 1918. október 6-án lánya...
