Szociológia | Településszociológia » Migráció az Európai Unióban

-Debreceni EgyetemSzociológia Tanszék 2004/2005 I. félév Migráció az Európai Unióban Migrációs, oktatási és foglalkoztatási politika Borbély-Tóth Norbert IV. Szociológia A migráció és a hozzá kapcsolódó fogalmak Ahhoz, hogy képet kaphassunk az Európai Unióban lezajlódó migrációs folyamatokról először is tisztáznunk kell magát a fogalmat és a vele kapcsolatos elméleteket. A társadalmi mobilitás az egyik ilyen alapfogalom. Ezt a kifejezést akkor használjuk, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik, például parasztból munkás vagy munkásból értelmiségi lesz. Amikor a társadalom mobilitásról beszélünk, általában a társadalmi hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgásra gondolunk. Ezt szokás vertikális mobilitásnak is nevezni. Elvben lehet horizontális mobilitásról is beszélni, tehát mobilitásnak tekintjük azt a helyváltoztatást is, amikor például a gépkocsi szerelő

foglalkozást változtat és gépkocsivezető lesz. Fontos még beszélnünk a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli mobilitásról: amikor valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg, például munkás fia mérnökké válik azt intergenerációs mobilitásnak nevezzük. Amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy termelőszövetkezeti paraszt kilépett a szövetkezetből és segédmunkásként vállalt munkát egy ipari üzemben azt pedig intragenerációs mobilitásnak nevezzük. Megkülönböztetünk egymástól nyitott és zárt társadalmakat is, eszerint annál nyitottabb egy társadalom, minél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei, arányszámai között. A vándorlás vagy lakóhely változtatás latinos nevén migráció, a demográfiai tudomány kutatási körébe tartozik. A vándorlás egyéni és társadalmi okai és következményei,

valamint a tömeges vándorlásnak a kibocsátó és befogadó közösségre gyakorolt hatása azonban olyan jelenségek, amelyek a társadalom egészének és a helyi társadalomnak a működését messzemenően érintik. A migráció demográfia megfogalmazás pedig a következő: olyam lakóhelyváltozás, amely településhatár átlépésével jár. 3 fontosabb fajtáját különböztetjük meg: állandó vándorlás, vagyis az állandó lakóhely megváltozását; továbbá ideiglenes vándorlást, vagyis az új ideiglenes lakóhelyre való bejelentkezést és a korábbi ideiglenes lakóhely feladását. Az ingázás pedig az a jelenség, amikor az aktív keresőnek más 2 településen van lakóhelye és munkahelye, tehát amikor lakóhelyéről a munkahelyére és onnan visszamegy, tehát amikor településhatárt lép át. A nemzetközi vándorlás, mint spontán és természetes folyamat szoros összefüggésben van a befogadó és a kibocsátó ország társadalmi és

politikai helyzetével, gazdaságának állapotával, népességének lelki kondíciójával, a létfenntartáshoz szükséges javak szűkösségével vagy bőségével, valamint az adott társadalom tagjainak általános elégedettségével vagy elégedetlenségével. A vándormozgalmak résztvevőinek helyváltoztatását tehát számos ok motiválhatja. Az okok – a belső és a külső migráció esetében egyaránt – a kedvezőtlen viszonyok előli meneküléstől, az életfeltételek javításán át az egyéni vágyak, elképzelések megvalósításáig igen széles skálán helyezkednek el. Aszerint, hogy a vándorlás döntően kényszer, vagy döntően belső motiváció kapcsán jön-e létre, kikényszeríttet vagy mesterséges, illetve spontán vagy önkéntes migrációról beszélünk. Aszerint, hogy a migráns hivatalos és érvényes úti okmánnyal vagy anélkül lépte-e át az országhatárt, beszélünk legális vagy illegális vándorlásról.

Általánosságban azt fogalmazhatjuk meg, hogy döntően kényszer hatására vándorlók nagyobb gyakorisággal választják az illegális formát, mint azok, akik a természetes formában megnyilvánuló migráció részesei. Migrációs politika Az integrációs folyamatoknak mindig fontos eleme volt a személyek szabad mozgása. A római szerződés a belső piacot olyan térségként definiálta, ahol az áruk, a személyek, a szolgáltatások és tőke szabad mozgása biztosított. A tagállamok közös érdekű kérdésnek tekintik a menekült-, a bevándorlási és harmadik országok állampolgárai tekintetében folytatott politikát. Két alapelv érvényesül, egyrészt a tagállamok biztosítják a területükön a letelepedés szabadságát, a szabad költözés jogát a másik tagállam állampolgárai és családtagjai számára, amely jogi korlátozást csak a vonatkozó közösségi szerződések és a közösségi jogban meghatározottak szerint lehetséges.

Másrészt azonban a harmadik országok polgárainak a bevándorlására vonatkozó szabályozás alapvetően eltér a közösségi jog kedvezményezettjeit érintő szabályozástól. 3 A hatályos rendelkezések előírják, hogy az uniós polgároknak három hónapot meghaladó tartózkodás esetén szükségük van tartózkodási engedélyre. A tartózkodás jogszerűségét tehát a tagállami személy igazolványtól és útlevéltől különböző irat biztosítja. A harmadik országok polgárainak ezen engedélyek beszerzése sokkal nehezebb. Végül is a tartózkodási engedélyek megszerzése csupán formaság. A bevándorlás nem csupán a befogadó országban a származási országhoz fűződő kötődések feladásával történő végleges megtelepedést jelenti, hanem a harmadik országok állampolgárainak ideiglenes megtelepedését is. Ennélfogva ebbe a fogalomba nemcsak a családegyesítés, illetve önálló vagy nem önálló foglalkoztatás felvétele

céljából beutazókat, hanem a képzés céljából beutazókat is a menekülteket, hontalanokat is besoroljuk. Az Európai közösségek külföldiek tartózkodására vonatkozó szabályai, valamint a magyar idegenrendészeti jogi szabályozás teljes összhangjának megteremtése érdekében jogharmonizációs feladatok elvégzése szükséges, kihangsúlyozva azt a tény, hogy ezekre a jogszabályokra csak csatlakozásunkkor kerülhetett sor. Ki kell alakítani a közösségi jog kedvezményezettjeinek magyarországi tartózkodásának engedélyezésével és meghosszabbításával kapcsolatos szabályozást. A migrációt érintő jogharmonizációs feladatok között szerepel a választójogot érintő az európai parlamenti választással összefüggésben az anyagi jogi szabályok tekintetében új törvény elfogadása, illetve az eljárási jogi szabályokat tartalmazó törvény jogi szabályozása is elengedhetetlen. Továbbá az uniós polgároknak a

magyarországi helyi önkormányzati választásokon biztosított választójogával kapcsolatban szintén szükségessé válik a hatályos jogi szabályozás módosítása, különös tekintettel a válsztó jogosultságnak a Alkotmányba foglalt szabályozására. Oktatás és a szabad áramlás Az oktatás és a szakképzések területén szerzett szakismeretek, kézségek minősége és jellege jelentős hatást gyakorol a személyek mobilitására: minél sokoldalúbb ismeretekre, minél használhatóbb képzettségre tesz szert valaki, annál jobbak adaptációs esélyei a befogadó állam szociális, gazdasági és kulturális viszonyaihoz. Másfelől, a személyek 4 korlátozásmentes szabad áramlásának egyik fontos előfeltétele, hogy az idegen állampolgárok a mindenkori befogadó állam polgáraival azonos feltételekkel vállalhassanak munkát. Az utóbbi években a hivatalos európai politika szintjére emelkedtek az oktatás, szakképzés össztársadalmi

szerepének, feladatainak a megnövekedésével kapcsolatos nézetek. Eszerint az oktatás és a szakképzés nem csak fontos ágazat, mert hatékonysága, eredményessége meghatározó módon befolyásolja a munkaerő általános képzettségének színvonalát, mobilitását és alkalmazkodóképességét és ezáltal az egyes tagállamok és az egész európai gazdaság versenyképességét. Ha végigtekintünk azon az úton, amelyet az európai integráció a közösségek megalapításától napjainkig megtett, nem lehet kétséges az átalakulás iránya: a Közösség a közös piac felől halad a gazdasági és politikai integráció fel. A folyamatban természetesen nincs automatizmus, semmi sincs eleve beprogramozva. Az unió jellegéről, funkcióiról vallott felfogás és a kapcsolódó jog- és intézményrendszer is szüntelen mozgásban, átalakulóban van. A szabad mozgás elé tornyosuló akadályok felszámolásának elengedhetetlen előfeltétele, hogy a befogadó

állam az oktatásba történő bejutás és az abban történő részvétel tekintetében saját állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesítse a közösségi állampolgárokat. A közösségi jog ezért biztosítja, hogy a munkavállalás céljából tartósan letelepedett közösségi állampolgárokat, gyerekeiket és családtagjaikat az oktatásba, szakképzésbe történő bejutás és az abban való részvétel tekintetében a befogadó állam azonos jogok illetik meg. A tanulmányok folytatása céljából történő migráció beépült a személyek szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezésekbe. Más szóval, hogy a tanulás, pontosabban a szakképzésben való részvétel céljából történő mozgás szabadsága ne a munkavállaláshoz tapadjon, hanem magából a tagállami állampolgárság minőségéből közvetlen levezethető jog legyen. Az 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződés értelmében a Közösség feladata, hogy segítse,

ösztönözze és bátorítsa a diákok és oktatók mobilitását. Az 1995-ban szárnyra bocsátott, SOCRATES és Leonardo da Vinci nevét viselő két közösségi program a köz- és a felsőoktatás, valamint a szakképzés területén jelentős pénzügyi forrásokkal támogatja a diákok, tanárok, oktatók és oktatásirányítók meghatározott oktatáspolitikai célokat szolgáló együttműködést. Megkülönböztetett figyelmet fordít a pedagógusok, egyetemi, főiskolai oktatók továbbképzés jelegű tanulmányútjaira, és a diákok hosszabb időtartamú tanulmányainak pénzügyi, szakmai ösztönzésére. 5 Foglalkoztatási politika A négy alapvető közösségi szabadságnak az egyike a munkaerő szabad áramlása, de a közvélemény által a legfelkapottabb, egyben a legtöbb vitát kiváltó kérdés. A versenyképesség szempontjából az Európai Gazdasági közösség számára kulcsfontosságú az összehangolt munkaerőpiac. Ha valaki egy másik

tagállamba kíván letelepedni, személyes ingóságait ellenőrzés és illetékfizetés nélkül átviheti vagy átvitetheti a határ másik oldalára. Amennyiben egy másik tagállamban második lakóhely létesítésére kerül sor, lehetőség van a saját ingóságok és személyes tárgyak formaságok nélküli átszállítására. A kapcsolódó közterhek tekintetében a szerteágazó mentességnek csak a jogszabályok kijátszásának meggátolása szab határt. A tagállamot váltó munkavállaló ott adózik, ahol alkalmazásban áll, tekintet nélkül nemzeti állampolgárságára és a munkaadó honosságára. Az Európai Bizottság felkérte továbbá a tagállamok jogalkotóit, hogy biztosítsák a tagállami munkavállalók részére a nemzeti elbánást az adózás terén. A munkaképes korú lakosság kevesebb, mint 2 százaléka vállalt munkát másik tagállamban. A rövidtávú munkavállalás és az ingázás is mindössze az EU munkaképes lakosságának 3, 5

százalékát érinti. A két adat közötti különbség jellemzően a határokon átnyúló gazdasági térségek kapcsolatának fellendüléséből származik, mint például a Saarvidék. A nem közösségi munkavállalók helyzete eltér a tagállami állampolgárok helyzetétől. Alapvető különbség, hogy a harmadik államból érkező munkavállalók jogállását az európai közösségi jog csak marginálisan érinti, családtagi minőségükben szabályozza helyzetüket. Ez azt vonja maga után, hogy a harmadik országból érkező munkavállalók helyzetének szabályozására alapvetően a tagállam saját idegenrendészeti normái vonatkoznak. Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági célú bevándorlással kapcsolatos a tagállamokban megszorító nemzeti bevándorlás politika érvényesül. A tagállami 6 idegenrendészeti jogszabályok élesen elhatárolják a munkát vállalni kívánó közösségi és nem közösségi állampolgárok

mozgásterét. A nemzetközi Migrációs szervezet felmérése szerint egyébként a térség államai közül a migrációs hajlandóság a horvátok, szerbek, a románok és az ukránok körében a legmagasabb. Éppen azokban az államokban, ahol a legnagyobb lélekszámú magyar közösségek élnek, ez azt jelenti ez a migrációs hajlandóság éppen emiatt most már felénk irányul. Ezt a lehetőséget erősíti Magyarország hídszerepe, közlekedési folyosó adottsága, valamint a magyar gazdaság prognosztizált növekedési üteme és az a sajnálatos tény, hogy a magyar munkaképes lakosság a gazdaság növekedési ütemével fordítottan csökken. Tehát a magyar csatlakozás miatti munkaerő-piaci nyomásnak inkább a hazai munkaerőpiac van kitéve, mint a kibővült Unió többi része. 7 Felhasznált irodalom: 1. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába Osiris, 1997 2. Kulcsár Kálmán: Az integráció: történelmi kihívások és válaszkísérletek

MTA, 1998 3. Madari Ákos: E, mint Európa Euro Info Service, 2002 4. Dr Lukács Éva: Migráció és Európai Unió Szociális és Családügyi minisztérium, 2001 5. Pintér Zoltán: Európa az új évezred küszöbén Alföld Nyomda Rt 2000 8