Történelem | Tanulmányok, esszék » Gáspár Szilvia - A Magyar Királyság bukása, avagy az ország három részre szakadása

Gáspár Szilvia - A Magyar Királyság bukása, avagy az ország három részre szakadása Hunyadi Mátyás (1458-1490) halála után a főurak kezébe került az ország irányítása. A főurak döntése alapján a Jagelló házból származó II. Ulászló (Dobzse László - 1490-1516) lett a király. László azt csinálta, amit a főurak mondtak és így nem volt alkalmas a határozott kormányzásra. A fekete sereg a zsold elmaradása miatt fellázadt és fosztogatni kezdtek Ezt Kinizsi Pál, Mátyás hadvezére verte le. IIUlászló utóda IILajos (1516-1526) sem tudta a központi hatalmat hatékonyan megerősíteni. Ezzel párhuzamosan a déli végvárvonalakat is elhanyagolták, ami Nándorfehérvár (1521. augusztus 29) bukásához vezetett A terjeszkedő Oszmán birodalom I. Szulejmán (1520-1566) uralkodása kezdetén ismét Magyarország ellen indult. Az európai hatalmi viszonyok kedvezőtlenül alakultak Magyarország számára és a Duna menti török előretörés

feltartóztatása is háttérbe szorult. A pápa és a Német-Római Birodalom anyagi segítsége nem ellensúlyozta a török erőfölényt. Az 1526-os török támadással szemben az ország csak saját erőire támaszkodhatott. A mohácsi csatára 1526 augusztus 29-én került sor és több egymást követő hiba után magyar vereséggel végződött. A Tomori Pál vezette magyar sereg megosztottsága és a főurak közti belviszály vezetett a vereséghez. Szulejmán ezek után egészen Budáig nyomult majd csapatait visszavonta a déli végvárvonalra. II Lajos helyébe két királyt is választottak Az egyikük Szapolyai János lett (1526-1540), aki Budán tevékenykedett, míg a másikuk pedig Habsburg Ferdinánd (15261564), aki Bécsből irányította az országot. Az elkövetkező másfél évtized belviszályoktól volt terhes a 2 király között, mely kedvezett a törököknek. Szapolyait Erdély és a Tiszántúl, míg Ferdinándot a dunántúli részek támogatták.

Ferdinánd hívei a főúri nemességből tevődtek össze. Szulejmán sikertelen hadjáratokat vezetett Bécs ellen és a Habsburg ellenes Cognac-i liga révén Szapolyait támogatta. A Cognac-i liga a franciák által létrehozott katonai szövetség volt (1525), melyet Franciaország mellett Velence, az itáliai államok, és a pápa is támogatott. Szapolyai és Ferdinánd Váradon megkötött békéje (1538) kérész életűnek bizonyult. Szapolyai halála után Ferdinánd megostromolta Budát. Az özvegy királyné és tanácsadója Fráter György, a szultán segítségét kérték. Ám az, hogy az ország egyesítve legyen, sértette a törökök érdekeit, így Szulejmán döntő lépésre szánta el magát. 1541-ben tartósan megszállta Budát (augusztus 29.) az ország középső részével együtt Ezzel a középkori Magyar Királyság három részre szakadt. A Habsburgok kezén maradt rész, illetve a török hódoltság mellett Erdély önálló politikai egységgé

vált. A keleti területeket Szulejmán adófizetés fejében átengedte Izabella királynénak, valamint csecsemő fiának, János Zsigmondnak. I Ferdinánd Buda visszafoglalására tett sikertelen hadjárata után védekezésre rendezkedett be. A Habsburgok az osztrák tartományok elleni támadásokat még a királyi Magyarország területén próbálták megakadályozni. Ennek jelentős anyagi áldozatokat kívánt Kiépítették a második végvári vonalat, melyben 20.000 fős őrsereg állomásozott A törökök is hasonlóan cselekedtek a saját oldalukon. A várháborúk sikeresen lassították az efféle támadási kísérleteket, melynek ékes példája volt Eger sikeres védelme 1552-ben, valamint Szigetvár eleste 1566-ban, ahol a várat védő Zrínyi Miklóssal együtt Szulejmán is meghalt. Hosszabb hadjáratokra azok után nem került sor, hogy 1568-ban II. Miksa császár és II Szelim szultán békét kötöttek A hódoltság területén az egyik legfontosabb

kérdés az adóztatás volt. A lakosság egyik része a szultánnak, a másik része a szpáhiknak fizetett adót. Megtiltották a törököknek történő önkéntes behódolást, a „törökösséget” (pl.: a törökökkel való szövetkezést), illetve halállal büntették a török életmód átvételét is. Később kialakult a kettős adóztatás, melyre jó példa a Balaton északi partja, ahol a Habsburgoknak és a törököknek is kellett adót fizetni. A magyar rendek azt várták a Habsburgoktól, hogy védjék meg az országot a törökökkel szemben. A védelemhez szükséges összegek jórészt a német birodalomból és az örökös tartományokból érkeztek. A magyar nemesség kiszorult a hadügyek, a külügyek és az pénzügyek irányításából. A helyi igazgatás azonban magyar kézben maradt A vármegyék megerősödtek, hatáskörükbe tartozott az adott terület közigazgatása, bíráskodás, adószedés. Az országgyűlés is működött; főurak,

főpapok a felsőtáblán, vármegyék, városok és az alsópapság küldöttei az alsótáblán tanácskoztak. Az Erdélyi fejedelemséget a szűkebben vett Erdélyen kívül a Partiumnak (részek) nevezett tiszántúli megyék alkották. Az ország szétesésekor Erdélynek a török csatlósállam szerepe jutott, ám a XVII. század közepéig mégis sikerült megőriznie belső önállóságát Erdély különállását a Habsburgok 1570-ben ismerték el először. A fejedelmek, köztük Báthory István (1571-1586) szilárdan kezükben tartották a hatalmat. A fejedelmi tanácsnak csak véleményezési joga volt, míg mellette működő országgyűlés általában elfogadta a fejedelmek döntéseit. Az országgyűlésen az erdélyi „három nemzet”: vármegyék magyar nemessége, székekbe szerveződött székelyek, illetve a német ajkú szászok képviseltették magukat. 1541 után Fráter György próbálkozott az országegyesítéssel. Szerzetesből lett államférfi, más

néven Martinuzzi György. Úgy érezte súlyos felelősség terheli a törökök behívásáért és Buda elestéért, így igyekezett jóvátenni hibáját és Erdély tényleges irányítójaként rávette Izabellát, hogy mondjon le a fejedelemségéről I. Ferdinánd javára Így Erdélyt egyesülhetett volna a királyi Magyarországgal. Eközben a törökökkel Fráter György legalább színleg a baráti viszony fenntartására törekedett, ám az Erdélybe érkező Habsburg zsoldossereg vezére gyanúsnak találta és meggyilkoltatta 1551-ben. A rendek visszahívták Izabellát, és ezzel elismerték a török fennhatóságot. Báthory István fejedelem terveiben szintén szerepelt az ország egyesítése, ám amikor 1576-ban lengyel király lett, erre mégsem került sor