Jogi ismeretek | Alkotmányjog » Dr. Szabó István - Összehasonlító (európai) alkotmánytörténet

Összehasonlító (európai) alkotmánytörténet Előadó: Dr. Szabó István 1. Alkotmány és alkotmányosság I (Korai államfelfogások, az állam modern fogalma, az alkotmány definíciója, a materiális és formális alkotmányfogalom, a rugalmas és rugalmatlan alkotmányok, az örök érvényű rendelkezések) Maga az állam kifejezés csak a XVI. században jelent meg Az ókori görögök a polisz szót használták. Az ókori Rómában előbb a civitas, majd res publica később az imperium megjelölést használták Az állam elnevezés Itáliában jelent meg először, és semleges fogalom volt. az állam első meghatározása Bodin nevéhez fűződik: 2 fő ismérveként a hatalom abszolút és állandó jellegét jelölte meg Az állam modern fogalma: az az intézmény, amely meghatározott területen a legfőbb és egységes tekintély alapján kormányoz. az állam alkotó népet is beleértjük Az állam által gyakorolt közhatalmat alkotmányos keretek közé

szorították. Alkotmány definíciója: valamely állam vonatkozásában az államhatalom gyakorlásának legfontosabb viszonyait, valamint az alapvető emberi és polgár jogokat szabályozó jogi normát, dokumentumot kell érteni. A dokumentum szabályozza az állam és polgárok közötti viszonyokat, és az állam működését Az alkotmány a legfőbb jogi norma Az alkotmányok a leggyakrabban az államhatalmi ágak egymáshoz való viszonyát, a legfőbb közhatalmi szervek megalakulásának módját, legfontosabb feladat- és hatásköreit és azok gyakorlásának egyes garanciális eljárási kérdéseit, illetve az alapvető emberi és polgári jogok felsorolását, azok lényeges tartalmát, és korlátozásuk módját, terjedelmét, végül érvényesülésük bizonyos garanciáit szokták tartalmazni. Materiális alkotmány fogalom: egy vagy több dokumentum akkor tekinthető alkotmánynak, ha meghatározott tartalmi feltételeknek megfelel. Az alkotmánynak bizonyos

normatív feltételeknek kell eleget tennie A modern materiális alkotmányfogalom: az az állam alkotmányos, mely alaptörvény e népszuverenitáson alapul, elválasztja az államhatalmi ágakat, demokratikus választásokat követel meg és elismeri az alapvető emberi jogokat. Formális alkotmányfogalom: alkotmány minden olyan aktus, törvény, amelyet az alkotmány elfogadására előírt speciális eljárási feltételek mellett fogadtak el és hirdettek ki. Rugalmas alkotmány: amelyet viszonylag könnyen lehet elfogadni, módosítani. (pl: angol alkotmány) Rugalmatlan: melyet szigorú feltételek mellett, speciális eljárásokkal lehet elfogadni, módosítani. Örök érvényű alkotmányos rendelkezések: 1875-ös francia alkotmánytörvények közül a köztársasági államformáról szólót kívánták ilyenné tenni 1 2. Alkotmány és alkotmányosság II (alkotmányozás, a kartális alkotmányok, alkotmánytörvények, alkotmány erejű törvények, organikus

törvények, a kartális alkotmányok megjelenése Európában, az íratlan alkotmányok és ezek forrásai, alkotmány és alkotmányosság) A kontinentális fejlődés az absztrakt alkotmányozó hatalomnak a törvényhozás fölé való helyezésében csúcsosodott ki. Sok országban az alkotmányozó szervet összetételében, és eljárási szabályait illetően megkülönböztették parlamenttől. Az általános módszer az volt, hogy a törvényhozás kiegészült más parlamenten kívülielemekkel. vagy a két kamara együttes ülésén, különleges szabályokat és többségi követelmények mellett vált alkotmányozó szervvé. pl: Svájc: az egész nép része az alkotmányozó hatalomnak a népszavazás miatt. Az alkotmányozás okai: kezdetben a polgárok a korlátlan uralkodói hatalmat akarták alkotmányos keretek közé szorítani XIX században a nemzeti közösség önálló állammá szerveződésének alkotmányjogi megpecsételése volt; szövetségi államok

megalakulásának rögzítése; új államforma, vagy kormányzás módjának gyökeres megváltozása indukálta. Kartális alkotmányok: rugalmatlanabbak, főként konvención alapulók, tartalma rögzített és meghatározható. Maga az alkotmány több, formailag külön álló alkotmánytörvényből is állhat(ott). Az alkotmány erejű törvények, vagy kiegészítések az egységes szerkezetű kartális alkotmányok esetén egyszerűen hozzácsatolhatók voltak szöveghez. pl: USA: Bill of Rightsot beemelték 1791-ben az alkotmányba. Organikus törvények: az alkotmány és rendes törvények közötti átmenetet jelentő, többnyire az alkotmány szabályozási tárgyaira vonatkoznak. Az 1215-ös Magna Carta és a többi ekkori dokumentum nem felel meg az alkotmány mai definíciójának. A kontinens első hatályba lépett alkotmánya az 1791-es francia alkotmány volt. Ez indította el Európában az írott alkotmányok megjelenését Íratlan alkotmányok: nem foglalták

egységes dokumentumba, DE! rögzített szabályokból áll egy része. Forrásai: törvények alkotmányos konvenciók, és szokások Az alkotmány a formális, értékmentes, deskriptív fogalom, mely alkalmas egy állam berendezkedésének leírására; alkotmányosság kifejezés hordoz olyan normatív elveket, melyek alapján egy konkrét alkotmány jellege megítélhető. Egy másik felfogás ennek az ellenkezője, vagyis az alkotmányosság semleges fogalom 2 3. A rugalmas és rugalmatlan alkotmányok (az alkotmánymódosítás szabályai): az 1848-as piemonti alkotmány, az 1791-es francia alkotmány, az 1931-es belga alkotmány, az 1814-es norvég alkotmány. Az 1791-es francia alkotmány: 1791.0903-án fogadták el a francia alkotmányt, mely egy évig sem állt fenn Ez volt az első írott alkotmány. Ez váltotta fel az abszolutizmust 2 részből állt az alkotmány: 1: az Ember és polgár jogainak deklarációja, 2: „Francia alkotmány”. Megkülönböztette az

aktív és passzív polgárokat. Aktív, aki legalább 3 napi munkabérnek megfelelő adót fizetett, és nem volt fizetett cseléd Elektorok esetében magasabb volt a vagyoni cenzus Maga az államformát meghagyta monarchikusnak A királynak az alkotmányra kellett felesküdnie Kimondta, hogy a nemzet minden hatalom forrása, amit csak átruházással gyakorolhat, képviselője, pedig a törvényhozó testület, és király. A törvényhozás a 745 tagú egykamarás Törvényhozó Nemzetgyűlés lett, amit két évre választottak A király nem oszlathatta fel, de volt bizonyos kérdésekben vétójoga A végrehajtó hatalmat a király gyakorolta, aki a törvények keretei között uralkodhat. A miniszterek segítségével látja el a feladatait, döntései miniszteri ellenjegyzéssel érvényesek. A hatalmi ágak külön vannak Ez az alkotmány volt a legrugalmatlanabb Revízióra csak akkor kerülhetett sor, ha a változtatást 3 egymást követő törvényhozás egyöntetűen

szükségesnek ítélte, ezt követően a 4-dik törvényhozás hozhatta létre azt a felülvizsgáló gyűlést, mely a végleges módosítást elfogadta. 1792-ben általános férfi választójogot vezettek be, ezzel új Nemzeti Konvent lépett életbe, mely súlyos konfliktusokkal nézett szembe. (A TÖBBI RÉSZ MÁR NEM AZ 1791-ES ALKOTMÁNYRÓL SZÓLT!!!) Az 1831-es belga alkotmány: 1831-ben Lipót szász-koburgi herceg került trónra. Ebben fogadták el az alkotmányt, ami a korabeli liberális alkotmányosság egyik legfontosabb dokumentuma. Elismerte a népszuverenitást Ha trón megüresedik, akkor a parlament két kamarája együttesen hoz döntést Minkét kamara népképviseleti jellegű volt. Az első kamarát 4, míg a másodikat 8 évre választották A kormány csak az alsó háznak tartozott felelősséggel. A végrehajtó hatalmat a kormány képviselte, mely a parlamentnek tartozott felelősséggel Az alkotmány biztosította az igazságszolgáltatás

függetlenségét; a bírókat élethosszig nevezték ki Nem ismert el államvallást, polgári házasságot írt elő, és megtiltotta az iskolák külső befolyását az alkotmány. Maga az alkot- 3 mány rugalmatlan volt, DE! prototípusává vált a parlamentáris monarchiáknak. Mind a francia, mind az amerikai alkotmány hatásai is megfigyelhetők ezen a dokumentumon Az 1814-es norvég alkotmány: 1814-ben tartottak egy alkotmányozó gyűlést, ahol Keresztény Frigyest (dán kormányzó) választották norvég királlyá. Maga az alkotmány 112 cikkelyből állt; nem volt preambuluma, és az alapvető jogokat sem tartalmazta. Az ország független és oszthatatlan, valamint korlátozott és örökérvényű monarchia. Népképviseleti úton gyakorolták az emberek az „akaratukat” A hatalmi ágak szétosztottak, és eltörölte a privilégiumokat. A vallásszabadság korlátozott volt Az országgyűlés tagjait 3 évre közvetlenül választották. Választójoga volt

minden 25 életévét betöltött, legalább 5 éve Norvégiában élő, földbirtokos vagy bérlő, városi polgár vagy állami hivatalnok norvég férfinak. Egységes parlamentet választottak, ami utána 2 részre szakadt, Lagting és Odelsting. Egy törvény elfogadásához mindkét kamara beleegyezése kellett A végrehajtó hatalmat a király képviselte, aki a törvényekre és az alkotmányra is felesküdött. Ő volt a hadsereg főparancsnoka, és minden aktusa miniszteri ellenjegyzéssel érvényes. Az alkotmány rugalmatlan volt: a módosításához egyszerű többség kellett, DE! érvénybe csak akkor lépett, ha a következő parlament azt 2/3-os többséggel szavazta meg 1814-ben később mégis csatoltak hozzá egy preambulumot, ami kimondta a perszonáluniót Svédországgal, amit 1905-ben változtattak meg, ért véget. 1920-ban illesztették bele az arányos választási rendszert 4 4. Az emberi és állampolgári jogok Az alkotmány feladata, hogy alkotmányos

védelmet nyújtson e jogok számára, és garantálja azok érvényesülését. Az alapvető emberi jogok eszméjének kialakulása lényegében párhuzamosan haladt az alkotmánygondolat kifejlődésével. Emberi jogok: minden emberre kiterjedőnek tekintették, fogadták el A modern emberi jogok gondolatának megszületése és kifejlődése hosszú évszázadok alatt ment végbe, mire az első írott alkotmányoknak egyik alapvető tartalmi elemévé vált. 1628-as Petition of Rights bizonyos jogokat általánosan értett, s követelt. E törvény a személyes szabadság és tulajdon szabadságát igyekezett védeni a királyi önkénytől A Jogok Törvénye az angolok szabadságát politikai biztosítékokkal próbálta körülbástyázni A XVI és XVII. századi vallásháborúk következménye a vallási tolerancia (≠vallásszabadság) Új fejezet, hogy a gyarmatok népeinek az anyaország polgáraival való jogegyenlőségének követelése A XVIII századi angolszász

alkotmányfejlődés eljutott a természetes és elidegeníthetetlen jogok fogalmáig. 1789-ben fogadták el (a francia nemzetgyűlés) az Ember és polgár jogainak deklarációját: az emberi jogok egyetemesek, megkülönböztette az ember személyes autonómiáját, cselekvési szabadságát biztosító jogokat, valamint a polgárnak azon jogait, melyek önkifejezését, közéleti, társadalmi cselekvési lehetőségeit garantálják. Az 1791-es alkotmányba is belekerült ez a deklaráció, ami így egybe kötötte az írott alkotmány és az emberi jogok gondolatát. A XIX. század elejétől jelenik meg az emberi és állampolgári jogok megkülönböztetése Egyes alapjogok minden embert megilletnek, addig az állampolgári jogok egy konkrét állam saját polgáraira vonatkoznak. Állampolgári jogok: melyek speciálisan az állam kormányzásában való részvételre, vagy annak befolyásolására irányultak Így állampolgársághoz kötötték a választójogot, a

köztisztségek viseléséhez való jogot, később pedig azokat, melyek egy állam által biztosított materiális szolgáltatásra, vagy juttatásra vonatkozó alanyi jogosultságot teremtettek. Később korlátozták az egyéni jogokat a közbiztonság és közerkölcs érdekében A XIX század közepétől ismét kimaradt több alkotmányból az alapjogokra vonatkozó rész. Ezeket más törvényekkel pótolták. A XIX század végétől megjelentek a gazdasági, szociális és kulturális jogok Ezekhez kellett az ipari forradalom, és az azt követő urbanizáció Ezeknek a jogoknak az érvényesüléséhez kellett az állam aktív szerep vállalása. Az első világháború után jelentkezett a kisebbségi jogok kategóriája. Ehhez kellett a nemzeti önrendelkezés elvének hivatalossá tétele. A totalitárius rendszerekben felszámolták az emberi, állampolgári jogokat 5 5. Az európai államformák Történeti értelemben az államforma azt fejezte ki, hogy államban

ki, és mely szerv a szuverén hatalom birtokosa. Egyszemélyi uralkodó esetében monarchia, míg ha valamely testületet a nép egészítette ki, akkor köztársaság volt. Egyes írók szerint az államformát az állam egyes külső ismertető jegyei alapján lehet meghatározni, vagy a hatalomgyakorlásban való részvételük minősége szerint. Vannak, akik tartalmi különbségeket is belevesznek Kezdetben az államforma, és kormányforma nem vált szét. Ez később a nyugat-európai parlamentáris kormányformák létrejötte után vált szét Bodin választotta el elsőként a kettőt Modern értelemben az államforma az eredeti használatánál lényegesen szűkebb jelentéstartalommal bír, e fogalom alatt lényegében az államfői jogállás jellegét fejezzük ki. A kétféle államforma (monarchia, köztársaság) több kormányzati rendszerek is működhetnek A kormányforma a törvényhozó és végrehajtó hatalom viszonya alapján kerül meghatározásra Léteznek

átmeneti államformák, mint például a király nélküli királyság Magyarországon. Az államforma változásai Franciaországban: abszolút, alkotmányos monarchia, két császárság, katonai diktatúra és parlamentáris köztársaság. Mindegyik rendszernek meg volt a maga ideológiája. Pl: a republikanizmus a forradalom örökösének tekintette magát; burzsoá és parlamentáris volt, mely szekularizált köztársaságként képzelte el az ideális kormányzati rendszert A köztársasági államforma, azonban nem terjedt el úgy, mint az írott alkotmány Ez az államforma az 1875-ös francia alkotmánnyal új lendületet vett. Kész mintát közvetített azoknak, melyek a modernizálást egyebek mellett az államformaváltásban látták Az igazi elterjedésre a XX századig várni kellett (NEM SOK, DE KÜLÖNBEN AZ EGÉSZET LEÍRHATTAM VOLNA!!!) 6 6. Az uralkodó jogállása Európa monarchikus alkotmányaiban: az 1814-es francia alkotmány, az 1871-es német

alkotmány, az 1831-es belga alkotmány, az 1867-es osztrák alkotmány Francia: A király az állam legfőbb vezetője, ő a szárazföldi és tengeri erők parancsnoka, ő üzen hadat, és ő köt békét, szövetségeket és kereskedelmi megállapodásokat is köthet, Ő nevezi ki az öszszes köztisztviselőt, ő adja a törvények végrehajtásához és az állam biztonságához szükséges rendeleteket és szabályzatokat. Az uralkodó a törvényhozó hatalmat a felsőházzal és a képviselőházzal közösen gyakorolja Ő kezdeményezi, és szentesíti a törvényeket Belga: A végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormány gyakorolta, jóllehet a végrehajtás formálisan a király kezében maradt. Vétójoga sem volt Német: Az alkotmány a porosz királyt tette meg a német császárnak. Jogállása korlátozott volt Valójában a szövetség egyik tagjának volt az uralkodója, aki mint a szövetség elnöke látta el a végrehajtó hatalmat Ő volt a hadsereg

főparancsnoka Ő nevezte ki a birodalmi kancellárt Ez az alkotmány megmaradt a parlamentarizmus nélküli alkotmányos monarchia modelljénél. Pl: I Vilmos szabad kezet adott Bismarcknak. Nem voltak minisztériumok A törvények végrehajtása a császár feladata és jogköre volt A birodalmi kancellár a porosz miniszterelnök volt A kancellár csak a császárnak tartozott felelősséggel. Osztrák: Az uralkodói jogosítványok erősek maradtak. Az uralkodó a hadsereg főparancsnoka, a felső házi tagok kinevezése, a Birodalmi Tanács ok nélküli feloszlatása. Joga volt új szakminisztériumok felállítására, a katonai bíráskodás átszervezésére, területen kívüliség adományozására külföldi főrangoknak. A „szükségrendeleti jogok” a végrehajtó hatalom végső eszköze volt az abszolutisztikus eszközök alkalmazásával az alkotmányos intézmények korlátozására. Az uralkodónak a kormánnyal együttes joga a parlament nélküli törvényhozási

jog a Birodalmi Tanács cselekvőképtelensége esetén. Az uralkodó bírta továbbá egyes alapjogok felfüggesztésének jogát is 7 7. A köztársasági elnök jogállása Európa államaiban: II és III francia köztársaság, 1919-es német alkotmány, 1920-as csehszlovák alkotmány Francia: II. köztársaság: 18520114-én hirdették ki az új alkotmányt, amit egy népszavazás előzött meg. Ezen Bonaparte minden javaslatát elfogadta a nép A legerősebb jogköröket biztosította az államfőnek, de ez nem volt prezidenciális rendszer. Megbízatása 10 évre szólt Elvileg az egész nemzetnek tartozott felelősséggel. Nagyon erős jogosítványai voltak a törvényhozással kapcsolatban. Ő nevezte ki mindkét ház elnökét, és alelnökeit Összehívhatta és elnapolhatta az üléseket, az alsóházat fel is oszlathatta. Törvénykezdeményezési joga is volt, ő szentesítette a törvényeket, persze vétójoggal is rendelkezett. A hadsereg és hadi tengerészet

főparancsnoka Hadat üzenhet, békét köthet, korlátlan a kegyelmezési joga, ostromállapotot hirdethet ki Hatalmát miniszterei révén gyakorolja, és ellenjegyzéssel érvényesek a döntései. III köztársaság: a köztársasági elnök a hadsereg és haditengerészet főparancsnoka, az állam nevében szerződéseket köthet. Az Államtanács tagjait kinevezhette, és felmenthette A Szenátus jóváhagyásával feloszlathatta az alsóházat, törvénykezdeményezési joga van Jogköreit miniszteri ellenjegyzéssel gyakorolta, ezáltal a kormány vette át a politikai felelősséget. A Minisztertanács élén is az államfő elnökölt Német: Az államfő a 7 évre, közvetlenül választott birodalmi elnök volt. Parlament feloszlatási joga, fegyveres erők főparancsnoka volt. Széles körű szükségállapoti jogkört adott neki az alkotmány Ő képviselte az államot, kinevezte a szövetségi kancellárt és minisztereket, elnökölt a kormány ülésein. Csehszlovák:

Az államfő a parlament két házának együttes ülésén 7 évre megválasztott köztársasági elnök volt. Az elnök nevezte ki és mentette fel a kormány tagjait, és jogában állt a parlament feloszlatása A törvények kihirdetésében szuszpenzív vétójogot gyakorolt Az első elnököt, Masarykot élethosszig államfővé nyilvánították, DE! erről ő lemondott 8 8. Államszerveződési modellek (unitárius és föderális államok) Az állam szerkezete az állami főhatalom belső, területi megosztásának módját jelenti. Azokat az államokat, amelyekben az állami szupremácia centralizált és területileg osztatlan, unitárius, amelyekben pedig területileg osztott, föderális szerkezetű államoknak nevezzük. Az unitárius államokban területi alapú hatalommegosztás nincs. A közhatalom egységes, DE! ettől még lehetnek a területén autonómiák. Az egységes államszerkezet a monarchiák előfeltétele volt A XIX. században az unitárius szerkezet

csaknem egyedüli uralkodó forma volt A szövetségi rendszeren a hatalom alkotmányos megosztását értjük egy általános kormányzat és több szubnacionális kormányzat között. A közös állam saját szuverenitással rendelkezik, ez azonban befelé korlátozott, DE! kifelé teljes A szövetségi államnak önálló törvényhozása, kormányzata és saját szövetségi bírósági rendszere van Egységes állampolgárság, költségvetés és nemzetközi jogi szuverenitással is rendelkezik. A tagállamok, azonban megőrzik saját államhatalmi szerveiket Az önkéntes szövetség lényege az, hogy kélt, vagy több független állam, függetlenségének megtartásával úgy dönt, hogy bizonyos közös érdekek és célok alapján együttműködik egymással. A szövetségi államokban az osztott szuverenitás miatt a hatalomgyakorlás szervezeti struktúrája és módja egyaránt különbözik az unitárius államokétól A szövetségi alkotmány részletesen felsorolta a

föderáció törvényhozása számára fenntartott szabályozási tárgyakat, a maradék a tagállamokra tartozik. Néha előfordulhat konkuráló törvényalkotó hatalom is, DE! ez ritka, és ilyenkor a szövetségi törvényeket tekintették elsődlegesnek A tagállamok a szuverenitásuk megőrzésének garanciáját az erős képviselet a szövetségi törvényhozásban Ezekben az államokban a parlamentek két kamarásak A képviselőknek kötött mandátumaik voltak. USA-ban az igazságszolgáltatásban vannak szövetségi bíróságok, DE! van olyan is, hogy a tagállami bíróságok döntöttek a szövetségi jog hatálya alá tartozó peres ügyekben. A föderáció kifejlett formája Amerikában jelent meg. Később ez lett a minta A XIX századi európai alkotmányfejlődésben a föderalizmus sajátossága az volt, hogy önálló részekből új, szövetségi állam alakult. Pl: 1871-es német alkotmány Sajátossága volt ennek még, hogy a tagállamok nem azonos

mértékű autonómiát tartottak meg. A XX században a föderalizmus első hulláma az első világháború után indult, pl.: Ausztria, Jugoszlávia Átmeneti formák: Az Osztrák-Magyar Monarchia átmeneti forma volt. Sajátos dualista szerkezet Perszonálunió volt; mindkét országnak saját törvényhozása, kormánya és bírósági rendszere volt. 9 Konföderáció: független államok társulása, melyben a tagok úgy őrzik meg szuverenitásukat, hogy nem jön létre új államisággal rendelkező közösség. Általában meghatározott céllal jönnek létre, pl: Utrechti Unió Perszonálunió: csupán az uralkodó személye közös. 10 9. A föderalizmus jellegzetességei Németországban Németország 25 tagállamból alakult meg, azonban közülük is Poroszország emelkedett ki. Ezt az alkotmány is tükrözte, mivel ő nélküle nem lehetet alkotmányt módosítani, vámokról és adókról sem dönthettek nélküle. A porosz király volt a császár és a

porosz miniszterelnök (Bismarck) volt a végrehajtás feje. Az alkotmány a porosz királyt tette meg a német császárnak Jogállása korlátozott volt Valójában a szövetség egyik tagjának volt az uralkodója, aki mint a szövetség elnöke látta el a végrehajtó hatalmat. Ő volt a hadsereg főparancsnoka Ő nevezte ki a birodalmi kancellárt. Ez az alkotmány megmaradt a parlamentarizmus nélküli alkotmányos monarchia modelljénél. Pl: I Vilmos szabad kezet adott Bismarcknak Nem voltak minisztériumok. A törvények végrehajtása a császár feladata és jogköre volt A birodalmi kancellár a porosz miniszterelnök volt A kancellár csak a császárnak tartozott felelősséggel Az alkotmány két kamarás parlamentet hozott létre Alsóház volt a Birodalmi Gyűlés, melynek tagjait általános, egyenlő és titkos szavazással választották meg, míg a Szövetségi Tanács a nemzeti szuverenitás megtestesítője volt. Az alsóházat 1888-ig 3 évre választották,

ezután 5 évre. A törvényhozó hatalom aszimmetrikus volt, mert az alsóház jogköre korlátozott volt. Az igazságszolgáltatás a tagállamok kezében maradt, DE! 1879-ben létrehoztak a szövetségi bíróság rendszerét Az alkotmány nem tartalmazta az alapjogokat A szabadságjogokat a tagállami törvényhozásokra bízta. Az 1860-as években már több konzervatív és liberális párt jelent meg. Az ideológia, a német egységről alkotott elképzelések, és a vallás voltak a törésvonalak alapjai Voltak Világnézeti (pl: Centrum Párt), és Programpárt Maguk a pártok nem vettek részt a hatalomgyakorlásban. A weimari köztársaság 1919. évi alkotmány a monarchiát parlamentáris köztársasággal váltotta fel Az állam megőrizte a birodalom megnevezést, és fenntartotta az állam szövetségi jellegét Centralizált föderalizmus volt, melyben kiterjesztették a szövetségi törvényhozási jogköröket, eltörölték a délnémet államok egyes szerzett

jogait A parlament két kamarás volt Az alsóházat általános, titkos, egyenlő és közvetlen módon választották meg, 4 évre arányos listás rendszer alapján. A felsőházat a tagállamok képviselték A törvényhozásban az alsóháznak volt meghatározó szerepe. Az államfő a 7 évre, közvetlenül választott birodalmi elnök volt Feloszlathatta a parlamentet, a hadsereg főparancsnoka volt. Elnökölt a kormány ülésein A kormány élén a kancellár állt, akit az államfő nevezett ki. A weimari alkotmány vezette be először a kormány parlament előtti politikai felelősségét. 11 10. A parlamentarizmus főbb intézményei I (a politikai felelősség, a felelős kormányzás, az uralkodó sérthetetlensége, a királyi tanácsadók jogi felelőssége, az egyéni és kollegiális felelősség, a bizalmatlansági, illetve a bizalmi indítvány) Angliában született meg a politikai felelősség gondolata. Szerte Európában az uralkodó személye

sérthetetlen volt, ami azt jelentette, hogy a fejedelem fölött semmilyen bíróságnak, vagy hatóságnak nem volt ítélkezési jogköre. Ez a szabály a középkori monarchiák isteni legitimációjából eredt paradoxon: a rossz kormányzás nem tulajdonítható az uralkodónak, és a király sem követhet el olyan jogtalanságot, melyre nincs orvoslat. Erre a kérdésre az angol alkotmányfejlődés a királyi tanácsadók parlament előtti jogi felelősségének formuláját kínálta megoldásul. Ennek a jelentése, hogy a parlament perbe foghatta azokat a tanácsadókat, akik részt vettek a kormányzás valamely, a parlament által törvénytelenek tartott intézkedésben, vagy akiknek tanácsára az uralkodó a kifogásolt döntést meghozta. Ez volt az impeachment eljárás Ez az eljárás biztosította, hogy a királyi utasításra való hivatkozás nem mentesíti a jogi felelősség alól, másrészt a Lordok Háza igényt formált a rossz politikai döntések miatti

felelősségre vonásra. A miniszterek a kormányzás és közigazgatás valamely területének, ágának egészét 1 személyben irányították, így a követelmény az volt, hogy tevékenységükért személyükben is felelősek legyenek a törvényhozás előtt. Az alkotmányok azonban sokszor nem szóltak a miniszterek egyéni felelősségéről Kollektív felelősség: a kormány, mint egész felelős tevékenységéért a parlamenttel szemben, s ha a kormány elveszti a törvényhozás politikai bizalmát, akkor valamennyi kormánytag megbízatása megszűnik. Ezen elv mögött a politikai szolidaritás elve húzódik meg, mely szerint a kormánynak egységesnek kell lennie. A bizalmatlansági indítvány a kormány tevékenysége, működése ellen irányul. Ez egy közjogi szankció, mely mögött a politikai felelősség áll. Bizalmi indítvány: a kormány eszköze, melyet akkor használ, ha attól politikai előnyöket remél 12 11. A parlamentarizmus főbb

intézményei II (a parlamentáris kormányforma és a hatalmi ágak szétválasztása, a kormány megalakulása, a kormánytagság és a parlamenti tagság viszonya, az ellenőrzés egyéb formái, a költségvetési jog, a feloszlatás és az elnapolás, a kisebbségi kormányzás) A parlamentáris kormányforma lényege az, hogy a mindenkori kormány parlamenti többségére támaszkodva kormányoz, s ennek során politikai irányítást gyakorol e többség fölött. E viszonyban a hatalmi ágak elválasztása érvényesül. A törvényhozás monopóliuma a parlamenté, a kormány a végrehajtásért felelős, melybe a parlament közvetlenül nem avatkozhat bele. Bizonyos esetekben a kormánynak van lehetősége törvényalkotásra A kormányt nem feltétlenül a parlamentnek kell létrehozni, csupán nem működhet hosszabb ideig a parlament többségének támogatása nélkül. A XIX századi alkotmányok értelmében az az uralkodók nevezték ki a kormány tagjait, és ezt

örökölték a köztársaságok elnökei is. A parlamentáris kormányformánál a kormányalakítás túlságosan rugalmas, és soktényezős folyamat ahhoz, hogy azt az alkotmány részletesen szabályozni tudja. A kormányalakítás mindenekelőtt politikai képesség kérdése Az a lényeg, hogy hogyan alakíthat kormányt valakik Kialakult olyan gyakorlat is, hogy az államfő kinevezése után a parlamentben bizalmi szavazást kellett a kormánynak kérnie. A minisztereket a kormányfő választotta ki A kormánytagság és parlamenti tagság viszonyában két fő út bontakozott ki: 1) nem tette lehetővé a kettő egyidejű betöltését, oka: a kölcsönös ellenőrzéshez fűződő alkotmányos érdek; 2) ezt megkívánta, oka: a kormány képes legyen irányítani a parlament többségét. A brit parlamentarizmusban a kormány tagjai csak a parlament tagjaiból kerülhetnek ki Svájcban viszont a 2 összeférhetetlen Egyéb ellenőrzési formák: parlamenti bizottságok,

különösen a vizsgáló bizottságok; a kormány tagok megidézése, interpellációkat intézhetnek nekik. Költségvetési jog: A költségvetés elfogadás a végrehajtó hatalom ellenőrzésének talán legklasszikusabb eszköze. A parlament lényegébe e formában adja meg az anyagi forrásokat a végrehajtó hatalom működéséhez. A végrehajtó hatalom fel is oszlathatja a parlamentet, melynek célja, hogy új választások kiírásával mód nyíljon új kormányzati többség kialakulására. És elő segítse a kormány megalakulását olyan helyzetekben, amikor a parlament arra nem volt képes Ez a feloszlatási jog korlátozott volt Sok helyen a kormány kezdeményezte, de az államfőnek kellett jóváhagynia, valamint meghatározott időn belül új választásokat kellett kiírnia. Az elnapolás a törvényho13 zás szüneteltetésével járt, és ez miatt szigorú feltételeknek kellett megfelelnie. Az államfő jogosítványai közé tartozott ez is, de mind

időtartama, mind száma meghatározott volt. A kisebbségi kormányzás nem változtat a felelős kormányzás lényegén, csak annyit tesz, hogy nincs meg a parlamentben a többsége. 14 12. A westminsteri típusú kabinetkormányzás A klasszikus francia törvényhozás központú parlamentarizmus A kabinetkormányzás a parlamentarizmus angol eredetű formája. Ez a fajta a XVIII század végére alakult ki. A miniszterelnöknek meghatározó szerepe van Ő választja ki, és meneszti a minisztereket. A napi rendet is ő határozza meg Az ő jogkörébe tartozik az alsóház feloszlatása A miniszterek tagjai a parlamentnek, ez azért fontos, hogy a parlamentet a kormány irányítani tudja A kormány addig maradhat fenn, míg élvezi az alsóház bizalmát A felelősség politikai jellegű, és kollektív. A kollektív felelősség feltétele az egyhangúság, a szolidaritás és a titkosság. A brit politikai rendszer ismertetőjegye a két párti váltógazdaság, eszerint

a parlamentet a kormány és ellenzék dualizmusa dominálja Két párt van, DE! a kormány mindig egy párti. A modern konzervatív és liberális párt a XIX században alakult ki 1930-as évektől pedig a liberálisokat felváltotta a Munkáspárt. 1916-tól létezik egy belső kabinet, ami a leglényegesebb politikai kérdésekben döntött A westminsteri modell megköveteli az erős pártfegyelmet Francia: III. köztársaság idején alakult ki, és sok követője akadt A parlamentarizmus 1875-ben jelent meg. Az alkotmány duális végrehajtó hatalmat intézményesített egyrészt a kormány, másrészt a köztársasági elnök jogköre volt Az államfőt 7 évre választották, akár többször is, DE! nem volt politikai felelőssége a Nemzetgyűléssel szemben. A Minisztertanácsban az államfő elnökölt. Döntései miniszteri ellenjegyzéssel érvényesek A kormány hozta meg a tényleges döntéseket. A francia parlamentarizmust az instabil, gyenge kormányzat tipikus

példája 1-1 kormány átlag 10 hónapig maradt fenn. Okai: nem volt stabil párt rendszer, alacsony pártfegyelem, sok mindennel meglehetet buktatni egy kormányt, nem volt a végrehajtó hatalomnak olyan valóságos parlament feloszlatási jog, min NB-ban, a köztársasági elnököt a parlament választotta nem állt fölöttük. Ebben a kormányformában a politikai hangsúly a törvényhozáson volt 15 13. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus; a weimari parlamentarizmus, az elnöki kormányzás Többpárti: A nyugat-európai parlamentarizmus legelterjedtebb formája a többpárti parlamenti kormányzás. Ez azt jelenti, hogy a kormányzást a változó erejű pártok különböző koalíciói határozzák meg. A kormány nem egy pártból áll A bal-jobb struktúrájú pártok többnyire állandóak, de erejük változó. A kormányfő első az egyenlők között Az ilyen kormányok testületi jellege erős. E típust az 1831-es belga alkotmányra lehet

visszavezetni A XIX században alakultak ki az ilyen jellegű rendszerek. Weimari: Ennek a rendszernek nem voltak követői. Ez az alkotmány (1919-es) vezetett be elsőnek parlamentáris rendszert, felelős kormányt és erős jogállású államfői rendszert vezetett be A Reichstag és a birodalmi elnök között egyensúly volt. Azonban, nem vett részt a kormány ülésein, és szerepe csak egyes hatalmi szervek közti konfliktusok idején nőtt meg. A parlamentarizmus érvényesülését korlátozták a közvetlen demokrácia azon intézményei, amelyeknek az alkotmány több fajtájáét is tartalmazta, hiszen a parlamentáris kormányzás hagyományosan szinte kizárólag a képviseleti demokráciára épült Pl: a birodalmi elnök népszavazást kezdeményezhetett a már elfogadott törvényről, mielőtt aláírta volna; ha pedig a két kamara között alakult ki konfliktus, akkor is a néphez fordulhatott. Elnöki kormányzás: Az államfő tisztségét közvetlen, vagy

kvázi közvetlen választással nyeri el, és nem függ a parlamenttől. Politikai felelőssége nincs, és meghatározott időre nevezik ki A végrehajtó hatalom az államfő Az elnök pártállása különbözhet is a törvényhozási többséggel szemben Nincs parlament feloszlatási joga. Szigorú frakció fegyelem sincsen Európában a tiszta elnöki rendszer nem terjedt el. Az 1958-as francia alkotmány vezetett be félelnöki rendszert 16 14. A kollegiális kormányforma; átmeneti, illetve vegyes kormányformák Svájcra jellemző. A kormányt hagyományosan a parlament választja, ám határozott időre (4 év), vagyis ez idő alatt nincs politikai felelőssége a törvényhozással szemben. Svájcban nincs elkülönült államfői és miniszterelnöki tisztség. Az államfői tisztséget évente más tölti be rotációs elv alapján Nagy mértékben támaszkodik a közvetlen demokrácia elemeire, a népszavazásoknak nagy hagyományai vannak Ezt a rendszert senki sem

vette át Parlamenti kormányzás: a nép által választott törvényhozás közjogi és politikai értelemben egyaránt minden más hatalmi ág fölött áll, kizárólag a nép előtt felelős, mely rendszeres választások útján újítja meg megbízatását. A végrehajtó hatalom a törvényhozás alatt áll Vegyes és átmeneti: „Félparlamentáris”: a parlamentáris és a tekintélyelvű hatalomgyakorlás közötti átmenetet jelentette. „Elnöki kormányok”: a weimari köztársaság utolsó éveiben. A parlamenti pártok közötti patthelyzetben, a köztársasági elnök saját elképzeléseinek megfelelően nevezett ki kormányt, melynek intézkedései elnöki rendeletek útján léptek hatályba. Önálló típusnak nem tekinthetők 17 15. A képviseleti elv a polgári alkotmányokban A népképviselet szerint a parlament tagjai a választók érdekeit képviselik. E konstrukció lényege az, hogy a parlament döntéseit tekintik a nép legfőbb politikai

akaratnyilvánításának A szabad mandátum elve a francia forradalomtól kezdve jött létre. A szabad mandátum a rendi képviselet lebontása. Az alsóház tagjai a nép képviselői, akik az egész nemzet érdekeit hivatottak szolgálni A képviselők tevékenységüket szabadon, más személyek, vagy csoportok befolyásától mentesen folytassák, ez egy alapvető követelmény. A képviselőknek a választóiktól, illetve bármely speciális érdekközösségtől való intézményes függetlenségét nevezzük szabad mandátumnak. A szabad mandátum intézménye a politikai képviselet alkotmányjogi kifejezése és egyben biztosítéka. A szabad mandátum garanciája az, hogy a képviselőket meghatározott időszakra választják, s addig nem felelősek, nem hívhatók vissza. Ennek ellentéte a kötött mandátum A képviselők alá vannak rendelve a választóiknak, visszahívhatók A XIX. század végétől sok helyen alkalmazták az arányos listás választási

rendszert, ami a pártok elterjedését segítette. Megjelentek a program pártok A választójog szélesedésével kezdtek a mai értelemben vett pártok kialakulni, mer csak az erős pártok voltak képesek embereket jutatni a törvényhozásba. A szabad mandátum elve a XIX századtól vált általánossá A szabad mandátum elve a modern polgári parlamentarizmus egyik lényeges alapeleme. „Különleges képviselet”: a képviselet tartalma eltér az általános és területi alapú képviselettől. Pl.: amerikai Szenátus Egyenlő mandátum elve: formailag minden képviselőnek azonos jogai és kötelességei voltak. Mindenkinek egy mandátuma volt. 18 16. A választójog és a cenzusok A modern államban az általános választójog azt jelenti, hogy minden felnőtt polgár rendelkezik választójoggal. Vannak kizáró okok is, mint például a gyengeelméjűség és az elmebetegség, a büntetett előélet, végrehajtás alatt álló bírói büntetés A választójog

egyenlő Gerrymandering: a választókerületek manipulatív, pártszempontok szerinti beosztását nevezzük így. Ez sérti az egyenlő választójogot Cenzus: azt jelentette, hogy mind szavazati jogot, mind pedig a választhatóságot meghatározott feltételekhez kötötték. Cenzusok:  vagyoni: ez az egész XIX. században érvényes maradt  kor  műveltségi: kezdetben írni-olvasni tudók  nemi: a XX. század előtt a nők nem szavazhattak  helybenlakási: meghatározott idejű helyben lakást követelt  érdemtelenség és alkalmatlanság  származási cenzus Alapelvek:  titkos  közvetlen  általános  egyenlőség  arányosság Az aktív választójog a szavazáshoz való jogot jelenti, míg a passzív a választhatósághoz való jogot jelenti. 19 17. A választási rendszerek A választási rendszerek kérdése a népképviseleti parlamentek kialakulásával vált egyre fontosabbá. Ott voltak fontosak, ahol többé-kevésbé

általános volt a választójog A XIX. században a választójog kiterjesztése a többségi választási rendszerek elterjedését hozta. E szerint a választók egyéni jelöltekre szavaztak, és aki a legtöbb szavazatot kapta az lett a képviselő. Voltak egy- és többmandátumos változatok a többségi rendszeren belül Egymandátumos: minden szavazó egy jelöltre szavazhatott. Megjelent a relatív többség (angolszász területeken), és az abszolút többség Azonban sokszor nem lett volna lehetőség a többség eléréséhez, ezért bevezették a kétfordulóst választásokat, amennyiben az elsőben nem lett volna eredményes a szavazás. Franciaországban a III Köztársaság idején létezett az alternatív szavazás: A kétfordulós rendszer kapcsán negatív tapasztalatokat szereztek ezért vezették be ezt Jelentése: az egyéni jelöltek megválasztásakor a szavazók alternatív szavazatot is leadtak, vagyis második preferenciájukat is megjelölték. Ez

utóbbiak figyelembevétele pedig lehetőséget biztosított arra, hogy akkor is megállapítsák az abszolút többség megszerzését, amikor az elsődleges szavazatok alapján nem lett volna lehetséges. A többségi választási rendszerek előnyei:  elvileg a legdemokratikusabb  preferálta a nagyobb és erősebb pártokat működőképes parlamenti többséget el tudták érni, és kiszorította a kisebb, jelentéktelenebb pártokat  erősebb választói befolyást tudott gyakorolni a képviselet fölött és hátrányai:  túlságosan erős végrehajtó hatalom kialakulásához is vezethetett, ami autokratikus hatalomgyakorlást is eredményezhetett  aránytalan, mert a vesztes szavazatok elvesznek Arányos képviselet: E szerint a választók a társadalom politikai sokszínűségét kifejező pártokra adják szavazataikat, így olyan arányban jutnak be az országgyűlésbe, amilyen arányban a leadott szavazatokat megszerezték. Pártlisták vannak Itt

létezik a bejutási küszöb, ami azt jelentette, hogy csak azoknak a pártoknak a jelöltjei juthattak be a parlamentbe, amelyek az összesített szavazatok meghatározott arányát elérték. 20 Több alfaja is kialakult ennek a rendszernek. Pl: d’Hondt-módszer: ez egy számítási eljárás, ami a szavazatok pártlistás mandátumokra való átszámításánál az egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot vette alapul. E rendszer előnyei:  megakadályozza, hogy egy párt túl nagy többségre tegyen szert  arányos képviseletet biztosít és hátrányai:  instabilitás sokszínű országgyűlés politikailag széttöredezett  a végrehajtó hatalmat gyöngítette, akár diktatúrákat is szülhet  a pártok a választók és a képviselet közé ékelődik Az arányos rendszer a XX. században terjedt el Átmeneti választási rendszerek:  többmandátumos rendszerek, vagy Hare-módszer  a képviselők egy részét egyéni, többségi rendszert

alkalmaztak, míg másik részére az arányos rendszert alkalmazták A választó jog és a képviselet a közvetett demokrácia intézményei. A közhatalmat a nép a választott képviselők útján gyakorolja. A közvetlen demokrácia: A népszavazás lényege, hogy az általa meghatározott ügyekben a nép maga dönt. Lehet „vele” alkotmányt módosítani, törvényeket megerősíteni Népszavazás fajtái:  referendum: kötelező érvényű a törvényhozásra nézve  plebiszcitum: nem kötelező erejű A népi kezdeményezés: adott ügyben a nép nem veszi át a döntést, csupán konkrét ügyben kezdeményezik annak eljárását, illetve eldöntését. 21 18. A parlamentek kialakulásának története, a parlamenti jog fogalma és forrásai A parlament intézménye Nyugat-Európa egyes államaiban a rendi képviselet szerveként jött létre a XII.-XIV században A parlamentek országos, vagy nemzeti hatalmi intézménnyé váltak azzal hogy az egész ország

előkelőit, majd rendjeit integrálták a gyűlésbe A tényleges rendi gyűlés Angliában a XIII. században jelent meg A rendi gyűlések funkciói: a rendek külön tanácskoztak, és volt jogkörük, illetve képviseleti természetűek voltak. Korlátozott jogkörük volt, összetételüket sokszor a király igényei határozták meg A leggyakrabban a rendi gyűléseket új adók elfogadása, és hadsereg felállítása céljából hívták össze. Általában 3 rendet képviseltek, klérus, városi polgárság, nemesség. A francia forradalom után terjedt el a népképviselet elve Itt az egész nemzetet képviselték a képviselők, és az így megalakult parlament megbízatása a népszuverenitásból vezethető le A modern európai parlamentek a XIX században terjedtek el. A parlamenti jog azon jogszabályok, jogszokások, szokásjogok, alkotmányos konvenciók és precedensek összessége, amelyek meghatározzák a parlament, mint törvényhozás feladat- és hatásköreit,

megalakulását, megszűnését, szervezetét, működését, fegyelmi rendjét és a képviselők jogállását. Forrásai: alkotmány, törvények, házszabály. 22 19. Egy- és kétkamarás parlamentek; a kétkamarás parlamentek történeti típusai A kétkamrás parlamentek azokban az államokban gyakoribbak, melyekben a társadalom heterogén, meg vannak a különböző törésvonalak (pl.: vallás, etnikum) Az egykamrásak pedig a homogén társadalmakra jellemzőek. A kétkamarás melletti egyik érvet John Stuart Mill írta le, miszerint az alsóházat ellen kell súlyozni egy másik által belsőmegosztás. Az egy kamara melletti érv, ha a nép egységes egész, akkor képviseletének is egységesnek kell lennie. A felsőház történetileg kiváltságos rendek, és osztályok képviselete volt. Olyan társadalmakban, amelyekben egyes társadalmi csoportok, osztályok megkülönböztetett helyzetét a közjog is elismerte, a parlamenti felsőházak ilyen jellege

kifejezetten legitimációs célzatú volt, s önmagában való értéknek számított. Sok esetben megkülönböztették a felsőházat a szenátustól, pedig mind a kettő a második kamara. Így a felsőház arisztokratikus, míg a szenátus demokratikus elven épül fel A kétkamrás parlamentek történeti típusai:  történeti: születési előjogon alapul, pl.: Lordok Háza: itt a primogenitúra elvét alkalmazták  kinevezésen alapuló: az uralkodó nevezte ki a tagjait, vagy közvetlen, vagy közvetett módon  korporatív második kamarák: a Mussolini-féle olasz korporativizmus példázza ezt a típust. Lényege az volt, hogy meghatározott foglalkozási ágak és tevékenységi formák, illetve hivatásrendek nyertek törvényhozási képviseletet. A korporativizmus a társadalmi munkamegosztás érdekeihez igazította a képviseletet, azzal, hogy a foglalkozási ágak érdekképviseleteit monopolhelyzetbe hozta, közjogosította, végül beemelte azokat az

állami törvényhozás kereteibe.  szövetségi államok második kamarái: a területi egységek törvényhozási képviseletének feladatát látják el. Ebben az államszerkezeti modellben a tagállamok képviselete a törvényhozásban, mint a legfőbb államhatalmi döntéshozó szervben egyben alkotmánybiztosíték is, a tagállamok önállóságának, alkotmányos státusának garanciája 2 formája van ennek: 1) egyenlőtlen államok egyenlő képviseletének el (mindenki egyenlő); 2) tagállamok arányos képviseletének elve (népesség arányban küldenek képviselőket a felsőházba).  Népképviseleti típusú felsőházak: pl.: dán felsőház tagjait választották 23 Egyéb felsőházi alkotóelvek:  kinevezés  hivatalnál fogva betöltött felsőházi tagság  „műveltség” 24 20. A föderális kétkamarás parlamentek: Németország, Ausztria Az aszimmetrikus bikameralizmus és kialakulásának oka Angliában Németország 25

tagállamból alakult meg, azonban közülük is Poroszország emelkedett ki. Ezt az alkotmány is tükrözte, mivel ő nélküle nem lehetet alkotmányt módosítani, vámokról és adókról sem dönthettek nélküle. A porosz király volt a császár és a porosz miniszterelnök (Bismarck) volt a végrehajtás feje. Az alkotmány a porosz királyt tette meg a német császárnak Jogállása korlátozott volt Valójában a szövetség egyik tagjának volt az uralkodója, aki mint a szövetség elnöke látta el a végrehajtó hatalmat. Ő volt a hadsereg főparancsnoka Ő nevezte ki a birodalmi kancellárt. Ez az alkotmány megmaradt a parlamentarizmus nélküli alkotmányos monarchia modelljénél. Pl: I Vilmos szabad kezet adott Bismarcknak Nem voltak minisztériumok. A törvények végrehajtása a császár feladata és jogköre volt A birodalmi kancellár a porosz miniszterelnök volt A kancellár csak a császárnak tartozott felelősséggel Az alkotmány két kamarás

parlamentet hozott létre Alsóház volt a Birodalmi Gyűlés, melynek tagjait általános, egyenlő és titkos szavazással választották meg, míg a Szövetségi Tanács a nemzeti szuverenitás megtestesítője volt. Az alsóházat 1888-ig 3 évre választották, ezután 5 évre. A törvényhozó hatalom aszimmetrikus volt, mert az alsóház jogköre korlátozott volt. Az igazságszolgáltatás a tagállamok kezében maradt, DE! 1879-ben létrehoztak a szövetségi bíróság rendszerét Az alkotmány nem tartalmazta az alapjogokat A szabadságjogokat a tagállami törvényhozásokra bízta. Az 1860-as években már több konzervatív és liberális párt jelent meg. Az ideológia, a német egységről alkotott elképzelések, és a vallás voltak a törésvonalak alapjai Voltak világnézeti (pl: Centrum Párt), és programpártok Maguk a pártok nem vettek részt a hatalomgyakorlásban. A politikai rendszer jellemzője volt az antiparlamentáris kormányzás. A weimari

köztársaság 1919. évi alkotmánya a monarchiát parlamentáris köztársasággal váltotta fel Az állam megőrizte a birodalom megnevezést, és fenntartotta az állam szövetségi jellegét. Centralizált föderalizmus volt, melyben kiterjesztették a szövetségi törvényhozási jogköröket, eltörölték a délnémet államok egyes szerzett jogait. A parlament két kamarás volt Az alsóházat általános, titkos, egyenlő és közvetlen módon választották meg, 4 évre arányos listás rendszer alapján. A felsőházat a tagállamok képviselték A törvényhozásban az alsóháznak volt meghatározó szerepe Az államfő a 7 évre, közvetlenül választott birodalmi elnök volt. Feloszlathatta a parlamentet, a hadsereg főparancsnoka volt Elnökölt a kormány ülésein A kormány élén a kancellár állt, akit az államfő nevezett ki. A weimari alkotmány vezette be 25 először a kormány parlament előtti politikai felelősségét. Ez az alkotmány megőrizte a

dualizmust a bírói hatalomban Ausztria: Ausztria 7 örökös tartományból, és Burgenlandból alakult meg. 1919-ben a nőkre is kiterjedő általános választójogot fogadtak el, és arányos választási rendszert vezettek be. 1920-ban fogadták el az alkotmányt Első köztársasági elnök Micheal Hainischt volt E szerint Ausztria szövetségi állam, mégpedig erős szövetségi állam. A Bundnak az alkotmányban felsorolt számos területen közvetlen végrehajtó jogköre is volt. A törvényhozó hatalmat a kétkamarás parlament, a Szövetségi Gyűlés gyakorolta, mely általános és egyenlő választójog szerint létrehozott Nemzeti Tanácsból állt. Az államfő a szövetségi elnök volt, akit 4 évre választott a Szövetségi Gyűlés. A kormányt az alsóház választotta Az alkotmány felállította a Legfelső Közigazgatási Bíróságot, illetve a Legfelső Alkotmánybíróságot. A Nemzeti Tanács minősített többséggel fogadhatott el

alkotmánytörvényeket, és módosíthatta is azt 1929-ben átfogóan változtatták az alkotmányt, ennek során kiterjesztették a szövetségi hatásköröket a végrehajtó hatalom javára A szövetségi elnök irányította a hadsereget, a felsőház kiegészült hivatásrendek képviselőivel 1923-tól Dollfuss tekintélyelvű kormányzást vezetett be; 1934-től korporatív alapon szervezték újjá az államot. 1938-ban megtörtént az Anschluss Anglia: 1909-es költségvetést a felsőház nem fogadta el, a kormány válaszul a felsőház törvényhozási jogait korlátozó javaslatot nyújtott be. A költségvetés elutasítása alkotmányos válsághoz vezetett; a liberálisok alkotmányellenesnek tartották, hogy egy nem választott felsőház megvétózott egy pénzügyi törvényt, holott ilyen ügyekben az alsóháznak van szerepe A felsőház viszont ragaszkodott ehhez, ami ahhoz vezetett, hogy 1910-ben két választást is tartottak Egyik párt sem szerzett

többséget. A Liberális Párt az ír és munkáspárti szavazatokkal maradt hatalmon és sikerült elfogadtatnia a Parliament Act-et A felsőház elvesztette a vétójogát a pénzügyi törvények tekintetében, és sok más törvény felett is. Az 1911. évi parlamenti reform alkotmányjogi jelentősége abban állt, hogy jogilag is aszimmetrikus kétkamarás rendszert hozott létre, melyben a népképviseleti, választott alsóház számára biztosított meghatározó szerepet, háttérbe szorítva egyben a születési alapon működő felsőházat. 26 21. A két kamarás parlamentek szervezeti megoldásai: az 1814-es és az 1852-es francia alkotmányok, az 1814-es norvég alkotmány, az 1920-as csehszlovák és az 1921-es lengyel alkotmány. Francia: 1814-ben XVIII. Lajos adta ki ezt az alkotmányt Ez lényegében egy adományozott karta volt Az irat nem vette tudomásul sem az első köztársaságot, sem az első császárságot. Maga az alkotmány rendelkezései egy

alkotmányos monarchia képét festik le. Elfogadta az állampolgári egyenlőséget, a személyes szabadságot, valamint korlátozásokkal a vallás- és sajtó sajtószabadságot Garantálta a tulajdon sérthetetlenségét A hatalmi szerkezet a király és a kétkamarás parlament közötti egyensúlyon nyugodott A király az állam legfőbb vezetője, ő a szárazföldi és tengeri erők parancsnoka, ő üzen hadat, és ő köt békét, szövetségeket és kereskedelmi megállapodásokat is köthet, Ő nevezi ki az összes köztisztviselőt, ő adja a törvények végrehajtásához és az állam biztonságához szükséges rendeleteket és szabályzatokat. Az uralkodó a törvényhozó hatalmat a felsőházzal és a képviselőházzal közösen gyakorolja Ő kezdeményezi, és szentesíti a törvényeket A törvényhozás felsőháza a Peerek Kamarája volt; az alsóház pedig a Képviselői Kamara. Szűkítették a választójogot Maga az alkotmánylevél kompromisszumos megoldás

volt, mert az új nemesség megtartotta rangját, másfelől az üldözött nemesség visszakapta azt. Az alkotmány elismerte a korábban vállalt állami kötelezettségeket 1851.1202-án Louis Bonaparte államcsínyt hajtott végre, és népszavazást kezdeményezett az új alkotmányról, amit a nép meg is szavazott. Az új alkotmány 18520114-én lépett hatályba A törvényhozó hatalmat a Szenátus és a Törvényhozó Testület között osztotta meg. A törvényalkotási eljárásban a Szenátusnak egyetértési joga volt, vagyis jóváhagyása nélkül nem lehetett törvényt hozni. Határozatával hiteles értelmezője volt az alkotmánynak, melyet maga módosíthatott is. Sajátos alkotmánybírósági hatásköre is volt Az alsóház tagjait 10 évre választották, itt elsősorban pénzügyi törvényekkel foglalkoztak Az alkotmány megtartotta az általános választójogot. Norvég: 1814-ben tartottak egy alkotmányozó gyűlést, ahol Keresztény Frigyest (dán

kormányzó) választották norvég királlyá. Maga az alkotmány 112 cikkelyből állt; nem volt preambuluma, és az alapvető jogokat sem tartalmazta. Az ország független és oszthatatlan, valamint korlátozott 27 és örökérvényű monarchia. Népképviseleti úton gyakorolták az emberek az „akaratukat” A hatalmi ágak szétosztottak, és eltörölte a privilégiumokat. A vallásszabadság korlátozott volt Az országgyűlés tagjait 3 évre közvetlenül választották. Választójoga volt minden 25 életévét betöltött, legalább 5 éve Norvégiában élő, földbirtokos vagy bérlő, városi polgár vagy állami hivatalnok norvég férfinak. Egységes parlamentet választottak, ami utána 2 részre szakadt, Lagting és Odelsting. Egy törvény elfogadásához mindkét kamara beleegyezése kellett A végrehajtó hatalmat a király képviselte, aki a törvényekre és az alkotmányra is felesküdött. Ő volt a hadsereg főparancsnoka, és minden aktusa miniszteri

ellenjegyzéssel érvényes. Az alkotmány rugalmatlan volt: a módosításához egyszerű többség kellett, DE! érvénybe csak akkor lépett, ha a következő parlament azt 2/3-os többséggel szavazta meg 1814-ben később mégis csatoltak hozzá egy preambulumot, ami kimondta a perszonáluniót Svédországgal, amit 1905-ben változtattak meg, ért véget. 1920-ban illesztették bele az arányos választási rendszert Csehszlovák: Csehszlovákia a két világháború közötti időszakban képes volt megőrizni az 1920-ban kialakított demokratikus alkotmányos rendjét. Az önálló csehszlovák állam 1918-ban alakult meg A törvényhozó hatalmat a kétkamarás parlament gyakorolta. Általános választó jog szerint, arányos választási rendszer alapján választották meg mindkét kamarában a képviselőket. Az alsót 6, a felsőházat 8 évre választották. Az alsóháznak volt meghatározó szerepe a törvények megalkotásában. A szenátusnak felfüggesztő erejű

vétójoga volt, csak késleltetni tudta a törvények kihirdetését Az államfő a parlament két házának együttes ülésén 7 évre megválasztott köztársasági elnök volt. Az elnök nevezte ki és mentette fel a kormány tagjait, és jogában állt a parlament feloszlatása. A törvények kihirdetésében szuszpenzív vétójogot gyakorolt Az első elnököt, Masarykot élethosszig államfővé nyilvánították, DE! erről ő lemondott. A végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolta, parlamentáris demokrácia volt 1920-ban alkotmánybíróságot állítottak fel Lengyel: Az első világháború után nyerte vissza szuverenitását Lengyelország. 1918-ban ideiglenes alkotmányt fogadtak el, majd Alkotmányozó Nemzetgyűlést fogadtak el, mely 1921-ben új alkotmányt léptetett hatályba. A törvényhozó hatalom a kétkamarás parlament kezébe került, DE! az alsóháznak – a Sejm-nek – volt domináns szerepe. A végrehajtó hatalmat a 7 évre vá28 lasztott

köztársasági elnök gyakorolta a Sejmnek felelős kormányon keresztül. A kormányforma a törvényhozás-központú parlamentarizmusként írható le Az alkotmányt 3/5-ös többséggel lehetet, és 25 évenként kötelező alkotmányrevíziót írt elő Lengyelországban instabil politikai rendszer alakult ki. Pilsudski 1926-ban államcsínyt hajtott végre, kénye-kedve szerint módosította az alkotmányt 29 22. Az egykamarás parlamentek; A parlamentek egyéb szervei Az egykamrás országgyűlések természetesen csak saját belső szervezeti tagolódásuk útján voltak képesek megosztani a parlamenti munkát, és az ellenzéki jogok érvényesítésével érhették el a törvényhozó hatalom belső ellenőrzését, bizonyos értelemben megosztását. Érv e modell mellett: a kétkamarás rendszer előnyei a szervezeti és működési renden keresztül egykamarás törvényhozásnál is elérhetők Egyéb szervek:  parlamenti bizottságok: az országgyűlés

javaslattevő, véleményező szervei voltak. Céljuk, hogy tehermentesítsék a parlament döntéshozó szervét.  A „ház, mint bizottság” modell: brit parlamentben: a parlament valamely háza saját határozatával bizottsággá alakulhatott át azzal a céllal, hogy bizonyos ügyeket rugalmasabban tárgyalhasson meg.  francia osztályrendszer: lényege: a parlament munkáját meghatározott feladatkörű, képviselőkből álló osztályok közreműködésével segítették.  állandó és különbizottságok: állandó bizottságok: a parlament egész megbízatási ideje alatt folyamatosan működtek, a különbizottságok, pedig ideiglenes ideig.  parlamenti klubok és frakció: Frakciók: az azonos párthoz tartozó képviselők országgyűlési képviselőcsoportjai. Kialakulásuknak feltételei a modern tömegpártok megjelenései  parlamenti tisztségviselők: A legfontosabb tisztség a parlament elnöki tiszte.  Parlamenti és házelnöki modellek:

Angliában a parlamenti elnök semleges, míg a legtöbb országban komoly politikai pozíciót jelentett.  Az „ellenzék vezére” és a whipek: Ez a brit politikai rendszer terméke. Az ellenzék vezére az árnyékkormány vezére. A whipek a pártok olyan politikai tisztségviselői, akiknek az a feladata, hogy fenntartsák s pártfegyelmet saját pártjuk képviselői között.  háznagy: az országgyűlés legfontosabb adminisztratív vezetője 30 23. A parlamentek működésének főbb szabályai Főbb szabályok:  folyamatos működés: A népszuverenitás elve megköveteli, hogy a népképviselet megbízatását a nép rendszeres időközönként megújítsa. Angliában csak a dicsőséges forradalom után vált jogilag kötelezővé ez a szabály  megbízatási idő, parlamenti ciklus: Általában 3-4-5 évre szólnak.  törvényjavaslatok vitája: Hagyomány volt a többolvasatos vita. A tárgyalási szabályok terén meghatározó volt a normák, és

íratlan szabályok figyelembe vétele. Biztosítani kellett a parlament hatékony működését és garantálni kellett a kisebbségi jogokat.  obstrukció: A tárgyaláshoz kapcsolódó jogoknak, mindenekelőtt a beszédjognak és az indítványozási jognak a tárgyalás elhúzását, időbeli kiterjesztését célzó alkalmazása.  nyilvánosság 31 24. A klasszikus és speciális képviselői jogok Klasszikus jogok:  megjelenés és részvétel joga: a parlamenti munka előfeltétele  beszédjog és szólásszabadság: a szabad képviselői munka feltételei  törvénykezdeményezési jog: minden olyan döntést kezdeményezhetnek, amely a parlament hatáskörébe tartozik  szavazati jog: minden képviselő szavazhat Speciális jogok:  kérdés és interpelláció: Funkcióik: információszerzés, és a kormánypolitika megvitatása nyilvánosan 32 25. A parlamenti függetlenség intézményei (a mentelmi jog, és az összeférhetetlenség) A

mentelmi jog: Egyik legősibb parlamenti intézmény. Funkciója: az uralkodói végrehajtó hatalmától való parlamenti függetlenség biztosítása. Kifejlett formájában fő rendeltetése az, hogy a képviselők személyes biztonságának fokozott védelmével óvja a törvényhozó testület függetlenségét a parlamenten kívüli illetéktelen befolyásoktól és zaklatásoktól. A mentelmi jog tartalma részben a sérthetetlenség, mely a képviselőkkel szembeni büntető eljárásokhoz a parlament jóváhagyását követeli meg; célja, hogy védelmet nyújtson a megalapozatlan büntetőeljárásokkal szemben. Másik részben a felelőtlenség Ez azt jelenti, hogy a képviselőt a parlamenten kívül nem lehet felelősségre vonni képviselői tevékenységének gyakorlására miatt. Ez az intézmény elsőnek Angliában jelent meg. Összeférhetetlenség: Azt jelenti, hogy a parlamenti képviselők megbízatásuk gyakorlása mellett bizonyos tevékenységeket nem

folytathatnak, illetve meghatározott állásokat és tisztségeket nem tölthetnek be. Funkciója egyfelől, hogy a hatalmi ágak elválasztásának biztosítása, másfelől a törvényhozás pénzügyi-gazdasági függetlenségének garantálása a végrehajtó hatalommal és a magánszféra illetéktelen beavatkozásával szemben Fajtái:  közjogi, vagy hivatali  gazdasági: ne lehessen a képviselőket megvásárolni  kijárási: a képviselői feladatát személyes érdekében használja fel  méltatlansági: valamilyen magatartás miatt válik összeférhetetlenné 33 26. Az igazságszolgáltatás a polgári államban A középkori igazságszolgáltatás a földesúri bíráskodás, a megfelelő privilégiummal rendelkező városok saját törvényszékeinek, valamint a királyi különbíróságok és az uralkodó utazóbíráinak szervezeti sokféleség jellemezte. A bíráskodás és a közigazgatás nem váltak szét egymástól A polgári alkotmányosság

igazságszolgáltatási alapelveinek kialakulásában nagy szerepe volt az angol common law bíróságoknak, melyek a Stuart-abszolutizmus bírói önkényével szemben védték a közönséges jog természetjogi alapelveinek érvényesülését Az angol polgári forradalom eredményei közé tartozott a politikai ügyekben eljáró királyi felsőbíróságok megszüntetése és a bírák elmozdíthatatlansága. Ekkoriban alakították ki a joguralom elvét, alapvető tartalma a jogegyenlőség volt A polgári jogegyenlőség a XIX században terjedt el. Az igazságszolgáltatás alapelvei:  jogegyenlőség  bírói függetlenség: tartalmazta azt, hogy elmozdíthatatlanok, és szigorú feltételek mellett nevezték ki őket  az igazságszolgáltatás bírói monopólium  néprészvétel elve  társasbíráskodás elve: a bírók tanácsban jártak el  jogorvoslati jogosultság: a bírói tévedések kiküszöbölésre szolgált A bírói hatalmi ág egyes

intézményei:  esküdtbíráskodás: Angliában ez a XVII. században alakult ki Jelentése: a peres eljárásokban az ügyek érdemében meghatározott szabályok szerint kiválasztott polgárok testülete döntött, míg a jogkérdésekben való határozat meghozatalát fenntartották a bíróság hivatásos eleme számára  ülnökbíráskodás: a laikus polgárok valamely hivatásos bírákkal együtt jártak el. A bírókat mindenütt kinevezik, általában az államfő. Maga a bíráskodás és a közigazgatás elkülönülése teljes körűen csak a polgári alkotmányosság eredményeként ment végbe. 34 27. A közjogi bíráskodás kezdetei Európában A brit közjogi hagyomány a törvény előtti egyenlőség alapján állva az állami szervek, a közigazgatás aktusainak megítélését a rendes bíróságokra bízta. nem alakult ki külön közjogi bíróság. Ezzel szemben francia földön igen droit administratif modellnek mondják. Ez eredetileg a

közigazgatási hierarchián belüli igazságszolgáltatás volt. Az Államtanács szervéből csak a XIX. század második felében fejlődött ki a rendes bíróságoktól különválasztott közigazgatási törvényszékek rendszere. Belga átmeneti modell: nem szervez speciális bíróságokat a közigazgatási aktusok törvényességi felülvizsgálatára, ám annak feladatát a rendes bíróságok az önállósuló közigazgatási jog alapján látták el. Az alkotmánybíróságok a jogalkotó döntéseit vizsgálják felül. Ilyen bíróságok ott jöttek létre, ahol az alkotmányozó hatalom elvált a törvényhozástól, s ahol érvényesült az alkotmányfensőbbsége a törvényekkel szemben. Létrejöttük feltétele, hogy az alkotmány írott legyen Alkotmánybíráskodás az USA-ban: A gyarmatok törvényei nem ellenkezhettek Anglia törvényeivel. Az amerikai alkotmány a szövetségim törvények fellett is áll, ezt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a Madison VS:

Marbury ügyben. Európában államonként csak egy alkotmánybíróság alakult meg. Az elsőt 1920-ban Ausztriában vezették be 35 28. A parlamentáris monarchia modellje (Anglia) 1782-es év mérföldkő volt, mert lemondott Lord North kormánya. Ettől kezdve érvényesült a parlament előtti politikai felelősség elve. Kialakult a miniszterek közötti kollektív felelősség A király nem akarta elfogadnia távozást, DE! nem tudott ellen semmit tenni. A király ezután egy másik személyt szeretett volna kinevezni, DE! sem, jött létre, így egy harmadik személyt bízott meg kormányalakítással. Az, hogy a király nevezi ki a miniszterelnököt nem mindig volt egyszerű feladat. a Fox-North koalíció például már a király ellenzése dacára jött létre A parlamenti hatalomnak ellensúlyává vált a királyi hatalom és fordítva. A parlament feloszlatási jog ezentúl a végrehajtó hatalom eszköze volt a parlament túlsúlyával szemben Ha egy kormány

elveszti a parlament bizalmát, akkor vagy lemond, vagy kezdeményezi a parlament feloszlatását a királynál. A király tudta befolyásolni a parlament összetételét, például a választási városok számát megnövelte A felsőházba pedig új peereket nevezhetett ki A vétójogát is megőrizte a király, DE! ezzel a XVIII. század óta nem élt Megjelent a tényleges hatalommegosztás gyakorlata Az anglikán egyház és a katolikus egyház között folyamatos volt a feszültség. A katolikus emancipációt Robert Peel belügyminisztersége idején hajtották végre, 1829-ben. A XIX század elején több egyéni jogot is felfüggesztettek, féltek a francia forradalom radikalizmusától Ebben a században a miniszteri felelősség elve ekkorra már megszilárdul, sőt, a monarchia kormányformájának legfőbb alapelvévé vált 36 29. Az 1849-es német alkotmánytervezet (a Frankfurti Alkotmány) 1848.0518-án a frankfurti Szent Pál-templomban tartott nemzetgyűlés

már kifejezetten abból a célból hozták létre, hogy egységes német alkotmányt fogadjon el. A Frankfurti nemzetgyűlés polgári összetételű alkotmányozó testület volt 1849.0328-án fogadták el az alkotmányt Ez a Német Birodalom alaptörvénye volt, ami kimondta, hogy a birodalom a korábbi Német Szövetség területeiből áll, és különbséget tett a német és nem német államok között. Az alkotmány szerint szövetségi alkotmányos monarchia volt, melyben a tagállamok megtartották függetlenségüket minden olyan ügyben, ami nem tartozott a szövetségi szintre. Ez az állam volt az első valóságos német szövetségi állam Élén örökletes uralkodó állt. A császárnak széles hatásköre volt Ő volt a hadsereg főparancsnoka, ő képviselte a birodalmat, DE! alkotmányosan volt néhány kérdésben korlátozva. Pl: a szövetségi rendszer és a kétkamarás parlament által A miniszterek az uralkodó miniszterei voltak A császár döntéseit

legalább egy miniszternek ellen kellett jegyeznie, hogy érvényes legyen A törvényhozó hatalom a kétkamarás Birodalmi Gyűlés volt, melyet általános választójog alapján választott az egész nép Az alkotmány közös Birodalmi Törvényszéket állított fel A porosz királyt akarták császárnak, azonban IV. Frigyes Vilmos ezt visszautasította Ezután nem sokkal a Frankfurti Nemzetgyűlés is megszűnt. 37 30. Az Osztrák Császárság (1867-1918) államberendezkedése 1865-ben már világos volt, hogy a magyarokkal ki kell egyezni. A kiegyezés újabb mélyreható alkotmányos átalakulást hozott a birodalom életébe dualisztikus állam berendezkedés jelent meg. A kiegyezés ára az volt, hogy az összbirodalom egységes hatáskörében csak a külügy, a hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügyek maradtak. Ez a Magyar Királyság önállósodását eredményezte Az 1867-es alkotmány decemberben lépett hatályba, és több alkotmánytörvény együttese A

ciszlajtán területekre ismét életbe lépett az 1861-es birodalmi alkotmányt a Birodalmi Tanács javaslatára újabb alkotmánytörvényekkel egészítették ki: a birodalmi képviseletre vonatkozó alaptörvénnyel, az állampolgárok általános jogait biztosító, a Birodalmi Bíróság felállításáról szóló, a bírói hatalmat rendező, a kormányzati és végrehajtó hatalom gyakorlásáról rendelkező, a miniszteri felelősséget szabályozó alaptörvényekkel és a dualisztikus kormányzat miatt szükséges hatáskör elvonásokat összefoglaló delegációs törvénnyel. Ez az alkotmány a népszuverenitás és a monarchikus legitimitás összeegyeztetésén alapuló alaptörvény. Megjelent a miniszteri ellenjegyzés intézménye; a bírói hatalom önállósodott 1873-tól a választójog kurális lett: bizonyos választási osztályok szerint jutottak szavazati joghoz egyes lakosságcsoportok, pl: vidéki községek, nagybirtokosok A választójog így nem

általános, nem egyenlő, részben titkos, részben közvetlen és aránytalan volt. Ezt a választójogot később megreformálták többször is. 1907-ben vezették be a népképviseleti választójogot a Beck-féle reform után A monarchia osztrák felében a törvényhozás szerve a Birodalmi Tanács lett. A kétkamarás országgyűlés gyenge maradt Nemzetiségi ellentétek is szerepet játszottak ebben. Ezzel szemben a végrehajtó hatalom erős maradt A szükségrendeleti jog a végrehajtó hatalom végső eszköze volt az abszolutisztikus eszközök alkalmazásával az alkotmányos intézmények korlátozására. Az uralkodónak a kormánnyal együttes joga a parlament nélküli törvényhozási jog a Birodalmi Tanács cselekvőképtelensége esetére. Az uralkodó bírta továbbá bizonyos alapjogok felfüggesztésének jogát is. A nemzetiségi kérdésekkel azonban az alkotmány nem tudott mit kezdeni és többek között ez okozta a monarchia felbomlását. 38 31. A

Harmadik Köztársaság alkotmánya (Franciaország) A III. Köztársaság alkotmánya nem egy egységes szerkezetbe foglalt szöveg volt, hanem, három, 1875 februárja és júniusa között elfogadott alkotmánytörvényből állt össze. Ez első törvény rendelkezett a köztársasági államformáról. A köztársasági elnököt a Nemzetgyűlés két kamarája együttes ülésén abszolút többséggel választotta meg 7 évre, aki újraválasztható, és nem tartozik politikai felelősséggel a törvényhozásnak. A köztársasági elnök a hadsereg és haditengerészet főparancsnoka, az állam nevében szerződéseket köthet. Az Államtanács tagjait kinevezhette, és felmenthette A Szenátus jóváhagyásával feloszlathatta az alsóházat, törvénykezdeményezési joga van Jogköreit miniszteri ellenjegyzéssel gyakorolta, ezáltal a kormány vette át a politikai felelősséget A Minisztertanács élén is az államfő elnökölt A végrehajtó hatalom központi szerve a

kormány volt, mely felelős volt mindkét kamarának. A törvényhozó hatalom a Nemzetgyűlés volt. Két részből állt: Képviselőház (tagjait általános, titkos, egyenlő, és közvetlen módon választották a tagjait) és Szenátus. A Nemzetgyűlés szimmetrikus bikameralizmus volt: a két kamarának azonos jogkörei voltak. Az alkotmánytörvényeket úgy lehetet módosítani, hogy azt mindkét kamarának meg kellett szavaznia, majd az együttes ülésen az abszolút többséget is meg kellett kapnia. Ezt az alkotmányt kétszer módosították Az államforma kérdése az alkotmány elfogadása után sem dőlt el A választási rendszerek tekintetében is sok változás ment végbe. 1871-ben arányos, listás választási rendszer volt, majd 1875-ben kétfordulós egyéni választókerületi többségi rendszer, majd 1884-’89 között ismét listás, ezután az egyéni jelöltes megoldás következett. Ezek mögött aktuálpolitikai megfontolások álltak A végrehajtó

hatalom instabil volt. Egyik oka, hogy diffúz pártrendszer volt, nem voltak jól szervezett pártok. Ez egy olyan kormányforma volt, amelyben a Nemzetgyűlésnek volt domináns szerepe Itt a kormány megbuktatása nem vezetett egyből új választások megtartásához és a közigazgatás mindig is centralizált maradt ezek biztosították a kormányzást. 1905-ben megtörtént az állam és egyház szétválasztása. 39 32. A Weimari Köztársaság alkotmányos rendszere 1918 szeptemberében balközép kormány alakult Max von Baden vezetésével. Az első intézkedése az volt, hogy a kormány parlamenti felelősségéről szóló törvényt fogadtatott el Novemberben II Vilmos lemondott a trónról, és kikiáltották a köztársaságot, majd a von Baden kormány is lemondott. Németország előtt két út állt: 1) forradalmi baloldal, és a szociáldemokrata balszárny által támogatott tanácsköztársaság, vagy 2) parlamentáris demokrácia 1919-ben alkotmányozó

nemzetgyűlési választásokat hirdettek. Általános (20 év feletti férfi és nő), titkos, közvetlen, és egyenlő választójog volt érvényben. A nemzetgyűlésnek két feladata volt: 1) rendezni a hatalmi viszonyokat és 2) új alkotmányt kellett elfogadnia Maga az alkotmány egy sikeres forradalom eredményeként született, a monarchiát parlamentáris köztársasággal váltotta fel. Az állami hatalomgyakorlást teljesen jogi alapokra kívánta bízni; garantálta a legfontosabb alapjogokat és előírta az állampolgári kötelezettségeket is Ráadásul egyes szociális jogokat is belevett. A weimari köztársaság 1919 évi alkotmánya a monarchiát parlamentáris köztársasággal váltotta fel. Az állam megőrizte a birodalom megnevezést, és fenntartotta az állam szövetségi jellegét. Centralizált föderalizmus volt, melyben kiterjesztették a szövetségi törvényhozási jogköröket, eltörölték a délnémet államok egyes szerzett jogait A parlament

két kamarás volt. Az alsóházat általános, titkos, egyenlő és közvetlen módon választották meg, 4 évre arányos listás rendszer alapján. A felsőházat a tagállamok képviselték A törvényhozásban az alsóháznak volt meghatározó szerepe Az államfő a 7 évre, közvetlenül választott birodalmi elnök volt Feloszlathatta a parlamentet, a hadsereg főparancsnoka volt. Elnökölt a kormány ülésein A kormány élén a kancellár állt, akit az államfő nevezett ki A weimari alkotmány vezette be először a kormány parlament előtti politikai felelősségét. Ez az alkotmány megőrizte a dualizmust a bírói hatalomban. Az alkotmány módosításához mindkét parlamenti kamrában minősített többséget követeltek. Ez a dokumentum volt kora legdemokratikusabb alaptörvénye, legalábbis ennek tartották. A köztársaság több szakaszra bontható:  1919-1923: belpolitikai válságok sorozata  1924-1929: gazdasági és politikai stabilizáció a

külpolitikai helyzete is normalizálódott; a belpolitikában megmaradtak a harcok a pártok között;  1929-1932: kirobban a gazdasági válság, a szélsőséges pártok egyre jobb eredményeket értek el; 1930-tól lehetetlen volt kormányképes többséget szerezni  1933.0130: Hindenburg Adolf Hitlert nevezte ki kancellárnak 40 A bukás okai:  súlyos háborús vereség után alakult meg  súlyos gazdasági válság  instabil belpolitikai viszonyok  régi hivatalnoki, katonai, és bírói réteg megmaradt 41 33. Spanyolország és Portugália a két világháború közötti időszakban 1923-tól Primo de Rivera tábornok hatalomátvételét követően ismét autokratikus kormányzás következett. Diktatúrája mentes volt bármiféle ideológiától, működése pragmatikus volt Feloszlatta a parlamentet, letartóztatta az ellenzéket, cenzúrát vezetett be 1930-ig volt kormányon Az 1931-es választásokon kikiáltották a második Spanyol

Köztársaságot Ebben az évben új alkotmányt is elfogadtak, ami bevezette az általános választójogot, megszüntette a nemességet Egykamarás törvényhozást vezetett be Az államfő a szűk jogkörű, közvetlenül választott köztársasági elnök volt, a kormány a parlamentnek volt felelős. Az alaptörvény autonómiát biztosított a provinciák számára. A köztársaságban rendkívül feszült volt a helyzet a pártok miatt, ezért volt nagy tétje ’36-os választásoknak. Mindkét oldal pártszövetségbe tömörült. A népfront (baloldal) nyerte meg a választást szoros különbséggel Még ebben az évben Franco tábornok nacionalista felkelést robbantott ki, ami polgárháborúvá terebélyesedett ki, mely 1936-1939 között zajlott le. Franco győzött és egyszemélyi diktatúrát vezetett be. Portugália 1911 óta köztársaság demokratikus alkotmánnyal, DE! ez a demokrácia nem volt szilárd. 1926-ban Gomes da Costa tábornok államcsínyt hajtott

végre A miniszterelnök Salazar közgazdászprofesszor lett, aki 1968-ig megőrizte a diktátori hatalmát. „Új állama” alkotmányát 1933-ban népszavazással fogadtatta el. Az alkotmány Portugáliát egységes és korporatív államként írta le. A parlament kétkamrás lett, a felsőház lett a korporatív jellegű A parlament jogkörre korlátozott volt. Gyakorlatilag egypártrendszer működött 42 34. A bolsevik típusú diktatúra jellegzetességei 1917 októberében a bolsevik hatalom átvétel után polgárháború alakult ki. 1918-ban feloszlatták az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, és júliusban saját alkotmány proklamáltak A legfelső hatalmat a szovjetek országos összoroszországi kongresszusának kezébe adta. Ezt évente kétszer kellett összehívni és amikor ez nem ülésezett, akkor a Központi Végrehajtó Bizottság (kétkamarás volt) gyakorolta a hatalmat. A végrehajtó hatalmat a Népbiztosok Tanácsára bízták A tanács 18

minisztériumból állt, melyek vezetői tagja voltak az összoroszországi szovjetnek, és a KVB-nek Az alkotmány a hatalmi viszonyok stabilizálása érdekében jelentős centralizációra törekedett. Az állam föderatív szerkezetű volt Az alkotmány szerint minden választott szovjetképviselő visszahívható volt. Az új szovjethatalom kisajátította a földeket, államosította az ipari üzemeket, és a bankokat. A gazdaságot teljes mértékben központosították A hatalom megőrzése érdekében széles körű terrort alkalmaztak Létrehozták a Csekát, a belső ellenség elleni harc miatt. A bolsevik típusú kormányzás jellemzője az állampárt, vagy pártállam; csak egy párt volt. Jellemző volt a személyi kultusz, és az egyszemélyi hatalom 1921-re a hatalmuk stabilizálódott, de ellátási gondok keletkeztek, ezért bevezették a NEP-et. A Szovjetunió 1922-ben alakult meg. Ennek az első alkotmánya 1924-ben jött létre Fönntartotta az állam föderatív

jellegét, de az államszervezet centralista maradt Biztosította a népek önrendelkezési jogát, és azt, hogy bárki kiléphet belőle. A törvényhozó hatalom a szovjetek kongresszusa volt, amit évente egyszer hívtak össze. A törvényhozást a KVB gyakorolta A Népbiztosok Tanácsa lényegében kormányként működött. A bírósági rendszer centralizálása céljából az alkotmány 11 tagú, szövetségi szintű Legfelsőbb bíróságot hozott létre. Ez felülvizsgálhatta a tagállamok legfelsőbb bíróságainak bármely döntését Ide tartozott még a tagköztársaságok közötti jogviták rendezése is Az alkotmány külön fejezetben rendelkezett az Egyesített Állami Politikai Igazgatóságról, mely a politikai és államellenes bűncselekmények üldözésével foglalkozott. 1927-től jelentős változások álltak be Megszűntették a NEP-et, és ekkor indult az első 5 éves terv. Az 1930-as évektől megerősödött a párt bürokrácia Ekkoriban kezdődtek

a koncepciós perek is, valamint az állami terror szervezet is ekkor volt a legszélesebb A személyi kultusz tovább élt Ezt Sztálin vitte a csúcsra A marxizmus-leninizmus volt az állam hivatalos ideológiája. A szovjet állam célja z osztály nélküli társadalom 1936ban új alkotmányt vezettek be Ez volt a sztálini alkotmány Az államhatalmi szervek rendszerének megállapításakor az államhatalom egységének elvére támaszkodott A Legfőbb Szovjet kezében maradt a törvényhozó hatalom, ez szintén kétkamarás volt. Tagjait 4 évre választot43 ták, de csak kétszer hívták össze évente, helyette a Legfelsőbb Szovjet Elnökség járhatott el. Az elnökség 36 tagját a Legfelsőbb Szovjet választotta. Ennek széles körű jogalkotási jogköre volt. Ez a szerv írhatta ki a választásokat és fel is oszlathatta a Legfelsőbb Szovjetet A választójog általános volt A végrehajtó hatalom feladatait a Népbiztosok Tanácsa gyakorolta Az alkotmányban

külön fejezet volt az állampolgárok jogairól. Ide elsősorban a gazdasági, szociális és kulturális jogok kapcsolódtak. Intézményesítette az egypártrendszert 44 35. Az olasz fasizmus és a korporatív állam A háború utáni pártrendszer alakulásában több változás is végbe ment. Megalakult 1921-ben a Nemzeti Fasiszta Párt, a Katolikus Néppárt például. Az 1921-es választásokon a fasiszták 35 helyet szereztek, majd III. Viktor Emánuel király 1922-ben Mussolinit bízta meg a kormányalakítással Mussolini első kormánya koalíciós volt, DE! szép lassan hozzá kezdtek a hatalom kisajátításához. 1923-ban új választó jogi törvényt fogadtak el, melynek lényege, hogy a győztes párt alapból megkapja a helyek 2/3-át. 1924-es választások után a fasiszták már egyedül alakítottak kormányt és elkezdték az ellenzék kiiktatását 1925-ös alkotmánymódosítással megszüntette a parlamenti kormányzást; a miniszterelnök szerepe

közjogilag megnőtt, ő nevezte ki a minisztereket. A Duce 1926 után rendeleti úton kormányzott, 1928-ban pedig ismét alkotmánymódosítást hajtott végre. A törvény szerint a képviselőjelölteket munkaadók és a munkavállalók konföderációi által összeállított listákról a pártvezető szerve, a Fasiszta Nagytanács választotta ki, s bocsátotta a választók elé, akik csak a teljes listára szavazhattak igennel, vagy nemmel. A munkaadói és munkavállalói szervezeteket alkotmányos struktúrák közé emelte be. A korporációkra épülő új politikai-hatalmi intézményrendszert a fasiszta párt teljes ellenőrzés alatt tudta tartani. Maga a korporatív állam 1939-re fejlődött ki teljesen, amikor az alsóház helyét a Fascik és Korporációk Kamarája vette át. 1926-ban állították fel a Korporációk Minisztériumát, majd 1930-ban létre jött a korporációk Nemzeti Tanácsa Gazdasági értelemben a korporativizmus a teljes gazdasági

önellátásra törekedett. Az állami beavatkozás az élet szinte minden területére kiterjedt. A cenzúrát és a propaganda intézményét erőteljesen használták. Az antiszemitizmus csak 1938-ban jelent meg Olaszországban Mussolini 1929.0211-én kötötte meg a Lateráni Egyezményt A végzet 1943-ban érte utol a fasiszta Olaszországot. 45 36. A nemzetiszocialista német állam Hitler 1933.0130-án lett kancellár, mégpedig egy koalíciós kormány élén Már februárban feloszlatták a parlamentet, és márciusban új választásokat tartottak. 1937-ben Hindenburg felfüggesztette az alkotmány egyéni és polgári szabadságjogokat tartalmazó részét. Ezután tartottak egy választást, ahol a nácik nyertek, DE! nem volt meg a 2/3-ük, ezért Hitler szövetkezett a katolikus Centrum Párttal. 1933-ban elfogadták a felhatalmazási törvényt Ezzel lényegében kiiktatták a parlamentet, egyesítették a törvényhozó és végrehajtó hatalmat Ez 4 esztendőre

szólt, DE! többször újra meghosszabbították. 1934-ben meghalt Hindenburg, ezután a kormány törvénnyel egyesítette az állam- és kormányfői hatalmat 1933-ban törvényt hoztak mellyel kinyilvánították az NSDAP egyedüliségét 1934-re korlátlan és kizárólagos hatalmuk lett. 1934-re megszűnt a birodalom föderális jellege A náci ideológia és politika az élet minden területét áthatotta. Ezt hívják Gleichschaltung-nak A végrehajtó hatalom a Führer kezében volt. A közigazgatást centralizálták, megszűnt az önkormányzati autonómia Létrehozta a Népbíróságot, melynek ítéletei ellen nem lehetett fellebbezni A belső állami terror folyamatos volt. A náci állam az antiszemitizmust az állami politika rangjára emelte 1935ben hirdették ki az első nürnbergi törvényeket Megtiltották a zsidók és árja németek közti házasságot és a nemi kapcsolatot. A zsidókat megfosztották állampolgárságuktól A hétköznapi zsidóüldözések

végül elvezettek az Endlösunghoz Magának a náci ideológiának a sarokpontja a tiszta fajú németség volt A hivatalos ideológia, azonban minden más nép leigázására is vonatkozott Magának a náci Németországnak nem volt alkotmány. Ez egy népi vezéri állam volt A náci államjog legfontosabb alapelve az volt, hogy a legfőbb hatalmat a Führer gyakorolja és ez a legmagasabb szintű jogforrás. Ő gyakorolta a végrehajtó hatalmat Hatalmának nem volt semmilyen korlátja. A bírói hatalmat is ő testesítette meg 46 37. A brit koronagyarmatok és a domíniumok jogállása A brit gyarmatbirodalomban a gyarmati területeknek többféle státusa jött létre, mely szoros összefüggésben volt e kolonizált területek kormányzati rendszerének alakulásával. A gyarmati területek egy részének jogállását a katonai függősség határozta meg, pl.: Hong Kong, Gibraltár Más területek olyan koronagyarmatok voltak, melyek rendelkeztek ugyan némi saját

képviselettel kormányzatukat, azonban közvetlenül Londonból irányították, pl: Jamaica A legfejlettebb státusú terület, a kvázi önállósággal rendelkező domínium azonban jelentős önkormányzatot élvezett és a kormányzás saját intézményeinek működését is megengedte A koronát az uralkodó által kinevezett főkormányzó képviselte, a törvényeknek kompatibiliseknek kellett a westminsteriekkel, a legfőbb bírói hatalom a Privy Council volt. Kanada:  1791 Canada Act: kettéosztotta a területet jelentős autonómiával működtek  1850-es években jött létre felelős kormány  1867 British North America Act Ausztrália:  1842 óta van képviseleti kormány  föderalizáló fejlődés ment végbe  a reziduális (megmaradó) hatáskörök a tagállamokat illeték Új-Zéland:  1852 óta van felelős kormányzás Dél-Afrika:  a tagállamok sorsa és fejlődése eltérően ment végbe  Cape Colony és Naval tartományok + Orange

River State és Transval egyesültek Dél-Afrikai Unió 1909-ben jött létre  mind a 4 domíniumra jellemző volt a brit típusú kabinetkormányzás, valamint a kétkamarás parlament A domíniumok kormányzatát a valóságban jelentős önállóság jellemezte. A tényleges önállóságuk 1931-ben történt meg, csak az államfő közös 47 India:  1858-ban került a brit kormány közvetlen felügyelete alá  1867: Indiai Birodalom  1919: India kormányzatáról szóló törvényt fogadtak el létrehozta a „diarchátusnak” nevezett kormányzati rendszert: 1) a provinciák korlátozott autonómiát kaptak, és 2) központi kétkamarás parlament minden provinciában, felelős kormányzattal  szövetségi állam lett  a London által kinevezett kormányzóknak vétójoga volt 48