Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Fábián Tamás - Az erdőirtásról

Fábián Tamás - Az erdőirtásról Az egyik legnagyobb fenyegetést éghajlatunkra – az üvegházhatást okozó anyagok növekvő kibocsátása mellett – a trópusi erdők kiirtása jelenti. A föld esőerdőinek közel a fele tűnt el az elmúlt három évtizedben, ami mintegy ötven éven belül környezeti katasztrófához is vezethet, ha a fakitermelő cégek nem változtatnak a jelenlegi politikájukon.[3] Mint tudjuk, az erdőirtás fogalma az erdők a szakszerű erdőgazdálkodás, újratelepítés nélküli elpusztítását foglalja magában.[1] Az elmúlt 25 év során több mint öt Magyarországnyi alapterületű trópusi erdő tűnt el – a föld tüdejének részét képező – Brazíliában. Az ilyen erdő borította területek a szárazulatok csupán 7 százalékát borítják, de a Föld élőlényeinek mintegy felének nyújt otthont.[2] Az esőerdők letarolását a fakitermelés mellett több tényező is elősegíti. Ilyenek például az ültetvények

folyamatos bővítése, a települések folyamatos fejlesztése. Fontos megemlítenünk továbbá, hogy ezeken a területeken nagyrészt fejlődő országok találhatóak, ahol nagy a szegénység és magas a népességnövekedési ráta.[4] A magas eladósodottságú országoknak jelentős gazdasági forrást jelenthet a fakitermelés és az így kapott területeken való foglalkoztatás, így nem fordulnak el a transznacionális fakitermelőktől. Az állami szabályozás pedig – ha meg is születik – gyakran nem biztosítja megfelelő módon az erdők regenerálódásának lehetőségét.[3] Brazíliában rengetegen vándorolnak az esőerdő borította területek maradványain kialakított mezőgazdasági területekre. Az itt kialakított legelők megfelelő feltételeket nyújtanak a szarvasmarhatartóknak, akik így el tudják tartani a családjukat, valamint a fejlett országok olcsó szarvasmarhahús iránti egyre növekvő keresletét is ki tudják elégíteni.[4] Ennek

azonban ára van A Világbank által végzett becslések szerint percenként átlagosan 23 hektárnyi erdő tűnik el a földről, ez évente 12 millió hektárt jelent. Ez nagyjából akkora terület, mint Görögország. A légkörbe jutó szén-dioxid mennyiség 20 százaléka a főleg mesterséges erdőtüzekből származik, és az sem utolsó szempont, hogy 350 millió ember függ közvetlenül az erdőktől munkájuk, életmódjuk, táplálékuk révén.[3] Lehet, úgy tűnik, hogy az esőerdők irtásához nekünk, európai polgároknak nem sok közünk van és tenni sem tudunk sokat. Tudnunk kell azonban, hogy felégetett erdők helyén termelt kávét, szóját, itt tenyésztett szarvasmarhák húsát nagyrészt mi fogyasztjuk, így az ezeken a területeken termelt javak fogyasztásának mérséklésével mi is hozzájárulhatunk az erdők megőrzéséhez. Fontos megemlítenünk a világpolitika felelősségét is, ami jelenleg nem feltétlen az erdők megőrzése mellett

elhivatott, holott a világ környezeti egységének megtartása közös ügyünk.[3] 1 [1] http://hu.wikipediaorg/wiki/Erd%C5%91irt%C3%A1s [2] http://termtud.akghu/okt/9/3/sivathtm [3] http://index.hu/kulfold/ecotimba/ [4] http://www.sciu-szegedhu/eghajlattan/folia07pdf 2