Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Piaci elégtelenségek

Piaci elégtelenségek Szigorú feltételek mellett leírt tökéletesen versenyző piaci modell, az önszabályozó piaci mechanizmusok révén szükségszerűen Pareto‐hatékony allokációhoz vezet A gazdasági erőforrások elosztása a kompetitív piaci feltételei közt a leghatékonyabb. Ugyanakkor a gyakorlatban tapasztalható, hogy a piac által kialakított Pareto‐hatékony állapot és a társadalmilag hatékonynak tekintett állapot eltér egymástólekkor beszélünk piaci elégtelenségrőlerőforrások elosztásának értelmezési módja szerint lehet a) ténylegesen megvalósítható piaci allokáció: a valós gazdaságban érvényesülő tényezőelosztás, tehát egy adott pillanatban a piaci szereplők motivációin alapul – ez, és a piaci folyamatok bizonytalansága miatt rendszerint egyensúlytalansággal jellemezhető b) egyensúly piaci allokáció: egyéni motivációk közül azokat fogja össze, amelyek az egyéni motiváció alapján alakultak ki, de

kitüntetettek olyan értelemben, hogy az adott piacon rövid/ hosszú távon a D és S megegyezik c) Pareto‐hatékony piaci allokáció: egyéni motiváción alapul, de sajátossága, hogy a gazdaság összes piacán egyidejűleg egyensúlyt eredményez, így a gazdaság egészét tekintve nincs háttérveszteség (hatékonyságvesztés) d) Társadalmilag optimális erőforrás allokáció: olyan erőforrás allokáció (imput kombináció), mely valamely társadalomban valamilyen tetszőleges szempont alapján leginkább kívánatosnak minősülnek Piaci kudarc: (piaci elégtelenség) a szabálytalan, tisztán piaci mechanizmusok által eredményezett tényező allokáció eltér a társadalmilag optimálisnak ítélt erőforrás felhasználástól A tevékenységek egyéni és társadalmi megítélésének különbségei: Egyén döntéshozók saját kalkulációjuk alapján hozzák meg döntéseiket, így kerülnek optimális helyzetbe, ha az utolsó egységre jutó

határráfordítás egyenlő az egységre jutó határeredménnyel. Ugyanakkor a piaci szereplők közti kapcsolat nem csak piaci tranzakciókat jelentenek, mivel a valóságban a különböző egységek haszonmaximalizálás tevékenysége előnyösen /hátrányosan befolyásolja mások gazdálkodási/ működési feltételeit. Tehát a valóságban nem igaz, hogy a fogyasztási/ termelési költségfüggvények függetlenek legyenek egymástól. Ezért kell megkülönböztetni a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó egyéni és társadalmi érdekeket (ld. egyéni határhaszon) Társadalmi határhaszon (MSU/MSB): egy termék /szolgáltatás pótlólagos egységének előállításával és elfogyasztásával járó összes haszonváltozás függetlenül attól, hogy az kinél realizálódik Társadalmi határköltség (MSC): termék/ szolgáltatás pótlólagos előállítása miatt felmerülő összes költségváltozás függetlenül attól, hogy az kit terhel. Egy

terméktényező felhasználás társadalmilag akkor optimális, ha az utolsó egységnek a felhasználásával nyert termék előállításából/ fogyasztásából nyerhető társadalmi határhaszon éppen megegyezik a tényező alternatív társadalmi határköltségével MSB = MSC Külső gazdasági hatások – eltér az egyén és a társadalmi határhaszon és –költség Gazdasági szereplők közti tranzakciók leírt/ hallgatólagosan elfogadott, piaci adás‐vétel alapján zajlika felek kölcsönös, önként vállalt részvételi hajlandóságot mutatnak. ↕A gyakorlatban előfordul, hogy a szerződésben (adásvételi) kivűlálló szereplők gazdasági körülményei is kedvezően/ ‐tlenül alakulnak – tovagyűrűző hatások: externáliák: ha egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy / több gazdasági szereplő helyzetét (MC ≠ MSC és MU ≠ MSB) Csoportosítás: külső hatás minősége: pozitív

externália (pótlólagos hasznosság)  csökkenti az adott tevékenység költségét és/vagy növeli az adott tevékenységben elért hasznosság nagyságát negatív externália: pótlólagos költségeket ró a az extrém hatás kárvallottjára – tényleges kifizetésekben és/ vagy elmaradt hasznokban is jelentkezhet. Jellege szerint lehet termelői externália és fogyasztói externália Jóléti közgazdaságban társadalmi veszteséget okoz (mindkét féle externália), melyek forrása a költségek és hasznosságok egyén és társadalom megítélésében rejlő különbségek. Ha egy harmadik személy is részesül A‐n és B‐n kívül az externáliából, annak nincs piaci ellentételezésük jóléti veszteséget okoznak EU – externális haszon EC – externális költségek P MSC MC MSU MU Q Társadalmilag optimális mennyiség < kiszámolt adat Negatív externália esetén társadalmi veszteség q* t : társadalmilag optimális kibocsátás MON

háromszög: jóléti veszteség a több termék előállításokból származnak, ami a társadalomnak holtteherveszteség MSU MC=MSC MU Pozitív externália esetén az előállítási mennyiség, mint társadalmi igény jóléti veszteség Jóléti veszteség megszüntetése/ kezelése állami beavatkozással kompetitív piacon MU = MC  MSB ≠ MSC; tehát az externáliákat belsővé kell tenni; internalizálni kell. Módjai: jóléti/ közgazdaságtani iskola – elengedhetetlen az állami beavatkozás. Adókkal és támogatásokkal kell korrigálni a piaci kudarcot : jogi közgazdaságtani iskola – a résztvevő felek tárgyalásain át a külső hatások szerződésbe foglalásával elérni a változást GYAKORLAT: önkéntes megállapodás (privát szférán belül) kényszerű átalakítás; állami eszközökkel kártalanítás; csak akkor, ha a tulajdoni viszonyok egyértelműen tisztázottak Árdiszkriminatív eszközök – állami beavatkozás 

Tudományos kutatások pozitív externhatás  Környezetszennyezés /globálisan megoldható/ Közjavak léte/ elmélete ‐ szabad természeti javak (nincs erőforrás felhasználás) ‐ gazdasági javak (erőforrásfelhasználás) o tiszta magánjavak – könnyen és racionálisan megvalósítható a fogyasztók bizonyos csoportjainak kizárása a fogyasztásból, a fogyasztó csökkenti a mások rendelkezésére álló készletet rivalizálás a fogyasztók közt o tiszta közjavak: nem zárható ki senki racionálisan a fogyasztókból, bármely személy fogyasztási nem csökkenti a másik rendelkezésére álló készletet  nincs rivalizálás o Vegyes javak: csak részben felelnek meg az elhatárolásoknak  Első csoport: nem racionális a kizárás (v nem megvalósítható) a készlet nem korlátlan  rivalizálás  Második csoport: nincs rivalizáció, a fogyasztók nem csökkentik a mások rendelkezésére álló készletet észrevehetően –

megvalósítható a fogyasztásból való kizárás – díjköteles javak Közjavak elégtelen piaci kínálata: ‐ előállításuk megfelelő profittermelő képesség hiányában nem megoldott a piaci mechanizmuson ár, ugyanakkor a piac nem képes kifejezni a termék keresletét, nem alakul ki a közjavak piaca  nincs piaci kereslet (nem zárható ki senki) – a gazdaság egésze szempontjából fontos termékekről van szó (út, közvilágítás) ‐ jellegüknél fogva költségesek  nagy beruházási költség; megtérülésük lassú, a kizárás a társadalmi szempontból nem célszerű / megoldható  előállítása és működtetése az állam által központosított erőforrások újraelosztásával leheséges „potyautas” jelenség: egyéni érdekeket szem előtt tartva arra törekszik az egyén, hogy a tényleges rezervációs ártól függetlenül a közös költségekből ráháruló részt csökkentse és a közös eredményből a hasznosságát

maximalizálja