Történelem | Tanulmányok, esszék » Az őstörténet fogalma, periodizációja

AZ ŐS T Ö RTÉ N ET F O GA L M A , P ER I O DI Z ÁC I Ó JA. A Z "Ő S T Ö RTÉ N ET " TÁ R GY A , F O GAL MA , S E GÉ DT U DO M Á NYA I . A Z A N TR O P O GE N EZ IS ÉS A S Z O C I O GE NE Z I S . AZ ŐSTÖRTÉNET FOGALMA Az őstörténet, mint korszak Az őstörténet, mint korszak, az elődeink leghosszabb időszakát jelöli. Kezdetét mintegy 14 millió évvel ezelőttre tehetjük, de többféle álláspont is létezik:  A polgári történetírás szerint: az őstörténet akkor kezdődik, amikor az emberfélék legkorábbi képviselői megtették az emberré válás útján az első lépést. A tudomány mai állása szerint ez 4,5-5,8 millió évvel ezelőtt történt, amikor a felegyenesedés bekövetkezett.  A marxista történetírás szerint: az elődeinknek kulturálisan kell igazolni emberré válásukat, vagyis az őstörténet kezdetét a tudatos cselekvés megjelenésétől, a szerszámkészítéstől kell datálni. Ez 2,5-2,6 millió évvel

ezelőtt történt meg Az őskor végét mindkét szemlélet az írásbeliség kialakulásához köti, ami Mezopotámiában és Egyiptomban az i.e 3 évezredben kezdődött De szóba jöhet az ie 4 évezred is azon az alapon, hogy mindkét területen befejeződött a neolitizáció, illetve lezajlott az urbanizációs, a városiasodási forradalom. Az őstörténet, mint tudomány Az őstörténet a történelemtudomány résztudományága. Az őstörténet tudományág tárgya az antroposzociogenezis Nem rendelkezik a legfontosabb forráscsoporttal, az írásbeli forrásokkal, ezért segédtudományokra támaszkodik:  Régészet (archeológia) • radiokarbon vizsgálat • dendrokronológia • obszidián kéregvizsgálat • a földmágnesesség mérése • termoluminescens vizsgálat • csontkollagénes eljárás  Ősembertan (paleoantropológia)  Néprajz (etnográfia) • tárgyi néprajz • szellemi néprajz  P aleolingvisztika  Etológia (állati

viselkedéstan)  Taphonómia (a leletek fosszilizálódását vizsgálja)  Pszichológia AZ ŐSTÖRTÉNET PERIODIZÁLÁSA A periodizáció szempontjai:  Archeológiai korszakolás: a munkaeszközök alapján. • Kőkorszak o paleolitikum o mezolitikum o neolitikum (chalkolitikum) • Fémkorszak o rézkorszak o bronzkorszak o vaskorszak 1  • •  • •  • • • • Morgan-Engels korszakolás: a táplálék megszerzése alapján. A vadság kora o zsákmányoló életmód o vándorló életforma A barbárság kora o termelő életmód o állattartó életmód Gyakov- Nyikolszkíj korszakolás: a társadalmasodás alapján Őshordakor (még nem társadalom, csak együttélési forma) Nemzetségi őstársadalom (kialakultak a társadalmi törvényszarűségek) Geológiai korszakolás: a földtörténeti korok alapján. Archeozoikum (kezdeti földtörténeti korszak) Paleozoikum (régi földtörténeti korszak) Mezozoikum (középső földtörténeti

korszak) Kainozoikum (újabb földtörténeti korszak) o harmadkor  paleocén  eocén  oligocén  miocén  pliocén o negyedkor  pleisztocén  holocén A kainozoikum és a jégkorszak európai beosztása A harmadkor  paleocén: 64-54 millió éve; az óharmadkor legidősebb szakasza,    eocén: 54-38 millió éve; a barnaszenek fő keletkezési ideje, oligocén: 38-26 millió éve; miocén: 26-7 millió éve; első nagy szakasza a hazai barnaszenek fő keletkezési ideje, a harmadkori ősmajmok, az ember és a majmok közös őse, pliocén: 7-2 millió éve; trópusi, szubtrópusi éghajlattal,  A negyedkor   pleisztocén: 2 millió év-10 ezer év; ebben a korban kezdődött el az emberré válás folyamata, holocén: 10 ezer évtől; a földtörténeti jelenkor. A jégkorszak A pliocén végén, a pleisztocén elején a Föld éghajlatában jelentős változások következtek be. Kialakult az Északi-sark jégsapkája, mely a hidegebb

szakaszaiban ráhúzódott Észak-Eurázsiára és Észak-Amerikára. Eljegesedési (glaciális) és felmelegedési (interglaciális) időszakok váltották egymást (a trópusokon a glaciális időszaknak a pluviális, esős időszak felelt meg). A jégkorszak európai beosztását az Alpok eljegesedése alapján nevezték el:  Biber: 2,4-2,1 millió éve  Donau: 1,8-1,2 millió éve  Günz: 895 ezer-780 ezer éve  Mindel: 500 ezer-375 ezer éve  Riss: 240 ezer-120 ezer éve  Würm: 80 ezer-10 ezer éve 2 ANTROPOGENEZIS (AZ EMBER EREDETÉNEK KUTATÁSA) Az emberré válás folyamata (a hominizáció) az embernek, mint bioszociális lénynek a kialakulását jelenti. A folyamat két fő szakaszban játszódott le. A majomféle elődök állat-ember átalakulása révén, illetve az emberi nem kialakulása révén. A szubhumán hominizáció    Propliopithecus: az emberszerűek (hominoidaek) fejlődéstörténetének élén állt, más néven

Aegyptopithecus („Egyiptomi majom”). Mintegy 30 millió éve tűnt fel az egyiptomi Fajúm mocsaraiban. Kis testű állat volt, kb 5-6 kg-ot nyomhatott, agytérfogata megközelítően 27 cm3-t töltött ki. Négy lábon járt és a fák közötti életmódhoz kitűnően alkalmazkodott. Kora emlősei közül az agytérfogata és a testsúlya közötti arány emelte ki. Dryopithecus: az Aegyptopithecus utódai a miocén és a pliocén korban, más néven „Famajom”. 15 millió éve vándoroltak szét Afrikából, és belakták egész Eurázsiát o Proconsul: a legismertebb lelet; o Rudapithecus.: Magyar harmadkori lelet; o Ramapithecus: az előember fázisban i.e 14-9 millió évig tartó korszakban élt, maradványait a Siwalik-dombon találták meg. A közvetlen emberi leszármazás vonulatához tartozik; • Az emberszabású majmok és az ember elődei megközelítően 5-6 millió évvel ezelőtt váltak szét. Ekkor alakult ki a két lábon járás (a bipedia), melynek

következtében megváltozott a gerincoszlop helyzete. Ez tette lehetővé a beszéd kialakulását, a kéz folyamatos használatát. De megváltozott a helyzete a női egyedek méhének, mely hatással volt az utódok életére is. A többi főemlőshöz képest az előember koraszülöttként jött a világra, az anya tartós gondoskodására szorult. Ez azt vonta maga után, hogy kialakultak a nemek közötti szerepvállalás eltérő formái. Australopithecis: még mindig az előember-ember fázishoz tartozó fejlődési fok. Egyedei 5-1 millió éve éltek. Testmagasságuk 140-150 cm volt, testsúlyuk 45-50 kg lehetett. Koponyájuk űrtartalma 400-500 cm3 lehetett o Afarensis o Africanus A humán hominizáció     Homo Habilis („Ügyes Ember”): az emberfélék (hominidae) családjának első tagjai, mai ismereteink szerint legrégebbi őseink. Már eszközöket is készítettek, egyszerű kavicsszerszámok voltak. Táplálékuk kiegészült az állati

fehérjével Ie 1,5 millió évig élt Afrikában. Homo Ergaster („Turkanai Jövevény”): a közelmúltban találták meg Kenyában az átmenetet a Homo Habilis és az Archanthropus között. Archanthropus (előember): a Homo Habilisokból fejlődik ki. Jellegzetességük a lapos koponyatető, a megvastagodott szemöldökeresz. Koponyatérfogatuk 800 cm3. • Homo Erectus: a fölegyenesedett egyedek összefoglaló neve. Szállásterületük kiterjedt, Közép-Afrikában, Dél- Afrikában, Dél-Kínában is találtak maradványokat. 1 millió éve jelentek meg, koponyájuk űrtartalma 900-950 cm3 ismerte és használta a tüzet. Szerszámkészítő vadászok o Pithecanthropus (jávai majomember) o A vértesszőlősi ember o A heidelbergi ember o A csouk’outieni ember Homo Sapiens: legismertebb lelete 1859-ben került elő Neanderthalban. Részben előrelépést mutatott az Erectusokhoz képest (agytérfogata 1300 cm3), ugyanakkor atavizmusok is mutatkoztak (az agykoponya laposabb,

testmagasságuk 3 kisebb volt). DNS-vizsgálatok bizonyították be, hogy nem az ember közvetlen elődje, hanem a legfiatalabb Erectus, a Heidelbergis továbbfejlődött változata.  Homo sapiens fossilis: 100 ezer éve jelent meg a mai embertől csekély mértékben eltérő alak.  Homo sapiens sapiens: a mai ember közvetlen őse. Európában 60 ezer éve jelent meg, és kb. 20 ezer évig élt együtt a Neander-völgyi emberrel o Cro-magnoni ember: 1866-ban tárták fel csontmaradványait, szinte hiánytalanul. Agytérfogata 1590 cm3 volt, testmagasságuk elérte a 182 cm-t is. o Magyar leleteket Istállós-kőn és a Szeleta barlangban találtak. Ma minden élő ember ugyanahhoz a fajhoz tartozik. A fajon belül négy rasszt különböztetünk meg A rasszok közötti különbségek igen szembeötlők, jelentőségük azonban csekély.  Negridek  Mongoloidok  Ausztralidok  Europidok SZOCIOGENEZIS (A TÁRSADALOM EREDETÉNEK KUTATÁSA) A tudományos vizsgálat

a XX. Század közepén kezdődött el Úttörőnek tekinthető H L Morgan, aki éveket töltött az irokéz indiánok között. 1871-ben jelent meg Az ősi társadalom c műve, melyben először szerepel a nemzetség fogalma, mint a valódi emberi társadalom alapegysége. Az itt gyűjtött tapasztalataira alapozva hozta létre őshorda elméletét. A mai tudomány kétségbe vonja Morgan őshorda elméletét, vagyis nem tételezik fel elődeinkről a belterjes szaporodás negatívizmusainak felismerését. Alapjában véve nem ismerünk konkrét tényeket az ilyen közösségeken belüli viszonyokról. Az első emberi társadalmakról és azok kialakulásáról többféle elmélet is született: Morgan őshorda elmélete     Az őshorda; a legősibb együttélési forma, melyre a teljes szabályozatlanság jellemző az élet minden területén, nemi tekintetben is. Jellemzi a promiszkuitás, a korlátozás nélküli nemi élet. Az őshorda tagjai idővel felismerték

ennek hátrányait, és szabályozták a nemi érintkezést. Vérrokonsági család; úgy jött létre, hogy a szabályozás első lépcsőfoka a szülőgyermek közötti nemi életet tiltotta. Punalua család; e szinten a korlátozás már kiterjedt a testvérekre is. Nemzetség (klan v. gens); a további szűkítések már kiterjedtek a nemzetség tagjaira is, kialakult az exogámia. Engels elmélete A család, a magántulajdon és az állam eredete c. művében foglalkozik a szociogenezissel Szerinte a kialakulatlan embernek kialakulatlan társadalom felel meg. A valódi társadaom csak a hozzánk mindenben hasonló elődeink közegében jelenhetett meg, ez pedig a felső paleilitikumra tehető. Dualis őshorda elmélet Ez az elmélet tulajdonképpen arra épül, hogy két horda a sikeresebb vadászat érdekében együtt, közösen vadászott. Ezen együttműködés érdekében pedig, szokásokat * alakítottak ki, mint például, hogy a horda tagjai a másik hordából

választottak társat. Taylor elmélete Taylor szerint igazából a közös élelemszerzés miatt jöttek létre duális őshordák. Amikor elterjedt az íj és a nyíl, kevesebb ember is elég lett a vadászathoz, tehát kisebb csoportok jöttek létre azokból, akik vélhetően vérrokonok. * Szokás: hosszabb ideig folytatott azonos gyakorlat. 4 A nemzetség jellemzői:     A valódi emberi társadalom alapegységei a nemzetségek, amelyeket már nem az ösztönök uralnak, hanem a szokásrend. A nemzetség vérségi, rokonsági kapcsolat, mely szabályozza: o A párválasztás lehetőségét,  exogám  endogám o A leszármazás és a rokonság nyilvántartását,  patrilineáris  matrilineáris o a létrejövő új család hovatartozását,  patrilocalis  matrilocalis A nemzetség termelő közösség, melynek tagjai közösen szerzik meg a táplálékot; elvben minden közös. Munkamegosztás csak a nemek és korok szerint van A nemzetség

az önigazgatásnak is primitív szervezete, amelyen belül az egyenlőség már nem létezik. Tagjai között ez valamikor megszűnt, hierarchizáltság alakult ki (pl. személyes tekintélyen alapuló, de még nincs a kezükben hatalom) RÉGÉSZETI KOROK ÉS KULTÚRÁK    Paleolitikum, kb. 700 ezertől a 40 évezredig a legősibb kőszerszámok kultúrája Ide tartozik a bifaciális szakóca, a lándzsahegy, a háromszög élű ökölkő. Ekkor jelennek meg az első tűzhelyek. o a chellesi kultúra, o az acheuli kultúra, a középső paleolitikumban, kb. 100 ezertől a 40 ezerig, a kultúra hordozója a Neander-völgyi ember. Kőeszközeit korong alakúra formálta A megmunkált felületek élezése is megjelenik, ehhez a művelethez üllőt használtak. o a moustieri kultúra, o azili kultúra, a mezolitikum ban megjelenik az íj használata o a tardenoisi kultúra, TUDOMÁNYTÖRTÉNETI VÁZLAT Egészen a 18. századig azt hitték, hogy valamennyi teremtmény

kezdettől fogva olyan formában létezett a földön, ahogyan ma ismerjük. Erre a bizonyíték a Biblia volt Az első kételkedők a 17 században jelentek meg Sir Walter Raleigh admirális öt kötetben írta meg a világ történetét. Utazásai során ismerte fel, hogy számtalan, még soha nem látott állatfaj él az új földeken. Kijelentette, hogy Noé nem építhetett akkora bárkát, amibe minden állatfaj belefért volna. Csak az óvilág állatait mentette meg, ezek később elterjedtek, és megváltoztak, új fajokká alakultak. Érdeme, hogy felismerte: a környezet hat a teremtmények fejlődésére és új fajok keletkezésére. Carl Nilson Linné (1707-1778) a természettudományos gondolkodás nagy személyisége. Híres műve az A természet rendszere. A növényi rendszertan megalkotója A 18. század végén már olyan nézetek is terjedni kezdtek, amelyek ellenkeztek azzal, hogy Isten teremtményei megváltoztathatatlanok. Ilyen nézeteket vallott Erasmus Darwin

is, Charles Darwin nagyapja, kéziratának címe: Zoonómia, avagy a szerves élet törvényei. A modern fejlődéselmélet egyik megalapítója Georges Louis Leclerc Buffon gróf (1707-1788). Ő az egész természettel foglalkozott, és már nem hitt a fajok megváltoztathatatlanságában és állandóságában, mint Linné. Kiszámította a Föld korát és az élet keletkezésének idejét. Buffon gondolatai -hogy a világ sokkal régebb jött létre, mint azt a Biblia állítja, valamint az, hogy a természetben van pozitív és negatív irányú fejlődés-, a tudósok körében nagy feltűnést okozott. Az egyház pedig perbe fogta Buffon fia mellé Jean Baptiste Antoine Monet de Lamarcot (1744-1829) alkalmazta nevelőként. Növények és állatok tanulmányozása közben felismerte, hogy az eltérések ellenére valami közös fűzi őket össze, ez a rokonság pedig fejlődés révén jött létre. Lamarc első ízben 1809-ben hozta nyilvánosságra elméletét, melyben

kijelentette, hogy a szerves világ folyamatos történelmi fejlődés útján keletkezett. 5 Lamarc barátja, Étienne Geoffroy de Saint-Hilarie (1772-1844) sok mindenben egyetértett ezzel az elmélettel. Nem hitt azonban a folyamatos fejlődésben Elsőként állt elő a szakaszos fejlődés gondolatával Történt azután, hogy J. C Fuhlrott 1856-banfedezett fel egy csontvázat Düsseldorftól nem messze (a Neander-völgyben). Egy évvel később a természettudósok bonni kongresszusán a csontokat valamilyen vad nép maradványainak sorolta be Schaaffhausen professzor. 1858-ban Rudolf von Mayer a csontokat közönséges, kóros elváltozásokat mutató emberi csontoknak titulálta. Tomas Henry Huxley (1825-1895) helyezkedett szembe ezen állítással, aki a koponyát igen réginek minősítette, s a majmokéhoz hasonlította. A vita végül is 1886-ban dőlt el, amikor a belgiumi Bec aux Roches barlangban egyszerre két olyan csontvázat találtak, mint a Neander-völgyi

volt, valamint olyan állatok csontjaira bukkantak, amelyek régen kihaltak. Megállapították, hogy az állati csontmaradványok ugyanabból a korból származnak, mint az emberi csontok, így bebizonyosodott az ősember létezése. 1859-ben jelent meg Londonban A fajok eredete természetes kiválasztás útján, avagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című könyv, szerzője Charles Darwin. Charles Darwin (1809-1882) 1809-ben született Angliában, értelmiségi szülőktől. Charles apja nyomdokait követve (aki korának híres orvosa: Robert Darwin) orvosi egyetemre jelentkezett, de egy év múlva átiratkozott a teológiára. E mellett természettudományi fakultásra járt. 1831-ben bekerült az akkor induló világkörüli expedíció csapatába, hajójuk a Beagle. Feladattuk a Föld fontos pontjainak feltérképezése volt. Darwin öt évig kalandozott az óceánokon, tanulmányozta mindazoknak a területeknek az állat- és

növényvilágát, földtanát, paleontológiáját és régészeti emlékeit, ahol kikötöttek. Az utazás után csaknem 20 éven át dolgozta fel kutatásainak eredményét, míg végül megszületett A fajok eredete című munkája (1859). Bebizonyította, hogy a természetben minden, ami él, fejlődött és fejlődik Kidolgozta evolúciós elméletét, melynek lényege, hogy az élővilág valamennyi egyede, az élet egy korábban már létező formájának módosult leszármazottja. A módosulást a környezeti változás idézi elő Vagyis, azért jön létre mutáns egyed, hogy alkalmazkodjon a környezet változásaihoz; a természet pedig szelekció útján választja ki a legéletképesebb egyedeket. Az evolúció folyamatai tehát: a mutációk, és a szelekció 1871-ben jelent meg következő műve, melyben az ember evolúciós fejlődésével foglalkozott. Kimutatta az ember rokonságát az emberszabású majmokkal és általában az emlősökkel. Ő nem vett részt a

Neander-völgyi csontok eredetéről folytatott vitában. 6