Pszichológia | Gazdaságpszichológia » Gazdaságpszichológia

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 27 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:197

Feltöltve:2010. január 20.

Méret:144 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Gazdaságpszichológia Tom Sawyer – effektus: a kerítésmeszelést, amiért úgy fizettünk, mintha szórakozás lenne, szórakozásnak is érezzük. Puskás Öcsi – effektus: a foci, amiért fizetést kapunk, mint munkáért, munkává is válik számunkra A TS – effektus és a PŐ- effektus létezését laboratóriumi kísérletekkel bizonyították: Ts – effektus kísérlete: Egy amerikai egyetem hallgatói között „sexklubot” hirdettek. A jelentkezőket 3 részre osztották. Az első csoportot csak felíratták a klubtagok listájára, a második csoportnak egy ellenkező nemű felvételizető előtt egy orvosi könyvből latin kifejezésekkel tűzdelt szöveget kellett felolvasniuk, a harmadik csoportban pedig egy pornókönyvből kellett felolvasniuk és azok a bizonyos szavak nem latinul voltak. Ezek után mind a három csoporttal meghallgatattak egy magnószalagot, amelyen igen unalmas a bogarak életéről szóló előadás volt. Az első csoport egyből

visszamondta e tagságot, a második csoport elbizonytalanodott és azt mondák, hogy ha személyesen részt vesznek egy előadáson, akkor döntenek a tagságról, a harmadik csoport érdekesnek találta az előadást. PÖ – effektus: Középiskolások 2 csoportjának fejtörőket kínáltak. A csoportok egyikét megfizették a fejtörők elkészítéséért. Amikor a tanár szünetet rendelt el, az a csoport, amelyiket nem fizették meg a szünetben sem tudott elszakadni a fejtörőktől a másik csapat viszont pihent. I. Gazdaságpszichológiai alapok Megállapítása, az, hogy nem csak az igaz, hogy az infláció és a munkanélküliség rossz gazdasági közérzetett okoz, hanem az is, hogy a rossz gazdasági közérzet gerjeszthet inflációt és munkanélküliséget. - inflációt: felvásárlási lázat okozhat, és ezzel növelheti az árakat. - munkanélküliséget úgy okozhat, hogy az elbocsátástól való félelem olyan serénykedést okozhat, hogy kevesebb

munkaerőre van szükség ugyannak a munkának az elvégzésére A gazdasági ésszerűség axiómái és a tevékenység: A választás ésszerűségét alátámasztó axiómák a különböző árukötegek összehasonlításával foglalkoznak. Ezek: 1. Az árukötegek bármely párja egyszer és mindenkorra megállapítható, hogy egy-egy fogyasztó számára egyenértékű e és ha nem, melyiket preferálja – teljesség axiómája 2. Ha az egyik árukötegben valamelyik áruból több van, mint a másikban, az összes áruból pedig legalább ugyannyi, ez indokolja, hogy előnyben részesíti a másikkal szemben – mohóság axiómája 3. Aki az A áruköteget preferálja B-vel szemben, B-t pedig C-vel szemben, az A-t előnyben fogja részesíteni C-vel szemben – tranzitivitás axiómája 4. Ha A és C olyan árukötegek, amelyek tisztán tartalmazzák két áru egyikének, ill másikának meghatározott mennyiségét, akkor a két áruból képezhető olyan B kombináció, 1

5. Minden A és C áruköteg közé, amelyet a vásárló preferenciasorba rendez, elhelyezhető olyan B áruköteg, amelyek értéke a vásárló számára közelebb lesz a-hoz is és C-hez is, mint ezeké egymáshoz – folytonosság axiómája Ezeket az axiómákat sokan vitatják. Például Scitovszky, aki az 1. és 3 axiómával összefüggésben írta: Ez bizonyosan tévedés, mert ez a statikus tranzitív preferenciafüggvény homlokegyenest ellentétben van az ember inger iránti vágyával. Kísérlettel bizonyította: Egy állatot egymás után igen sokszor elhelyeznek egy T-labirintusban a T lábánál, és megfigyelik, hogy az egymást követő alkalmakkor a válaszútnál milyen irányba fordul. Megfigyelések szerint az állatoknál gyakoribb volt a jobbra és balrafordulás váltogatása, mint az egy irányba való fordulás. A kísérlet megalapozott eredménye az, hogy amire a lelkes lények igazán törekszenek, az a változatosság és az újdonság. Véleménye

szerint, ahhoz, hogy két áruköteget a fenti axiómák mentén tényleg össze lehessen hasonlítani, a „vásárlókosárban” az árucikkek mellé bele kellene tenni a rájuk el nem költött pénzt és a szabadidőt is, amelyet még nem használtak fel árucikkek beszerzését ellentételező tevékenységre. A tevékenység-árú kétértelműsége: A „vásárlókosár” tartalmaz x árucikket B „vásárlókosár” tartalmaz x árucikket és y az árucikkért végzett tevékenységet Kétféleképpen lehet számolni a két „vásárlókosárral”: Első esetben: a vásárló hozzájut x tárgyhoz és y tevékenységet végez, B=x+y Az imént képletből kiszámítható x+y>x Így B> A Második esetben: beszerez x árucikket, de y tevékenységet végez B = x – y Ebből a képletből kiszámítható x–y<x És így B<A Márpedig ez a kétértelműség alkalmatlanná teszi a választás ésszerűségére vonatkozó az előzőekben bemutatott axiómákat. A

kétértelműség a közömbösségi görbén hasonló kétértelműséget okoz, ha két olyan árucikk összehasonlításáról van, szó, amely a vásárlónak egyenértékű. Burdian (filozófus) szerint az ő szamara valószínűleg éhen halna két egyforma szalmabála között. A határhaszon-elmélet szerint monoton csökkenő konvex görbéről van szó. (Minél több van már egy ember birtokában egy árucikkből, egy további egység birtokbavételéért annál kevesebbről lesz hajlandó lemondani a másik áruból. Amikor azonban a két árú egyike tevékenység akkor szintén fenn áll a kétértelműség: - amennyiben a tevékenység szórakozás, akkor ennek is minden további egységéért hajlandó az ember a kosárból kirakni a másik árunak egyre kisebb mennyiségét - ha viszont a tevékenység munka, akkor e tevékenység minden további egységét az ember csak úgy vállalja, ha cserébe a másik árunak egyre nagyobb pótlólagos adagját a kosárba

berakják 2 Négy pszichológia 1. Behaviorista pszichológia: A viselkedés, ami alapján a behaviorista pszichológia az ember viselkedését is magyarázza: a kísérleti állaté. Más néven csereelméletnek is nevezik A behaviorizmus a specifikus késztetéseket valamilyen hajtóerőre (drive) próbálja visszavezetni, és megfogalmazza a hajtóerőcsökkenés (drive reduction) hipotézisét. Eszerint az állatok egyedei (s éppígy az ember is) azt a viselkedést választják, amely végeredményben a hajtóerő – vagyis a belső feszültség – legerőteljesebb csökkenését biztosítja. „Amikor a kísérleti állat olyan folyosóban fut, amelynek padlójába villanyáramot vezettek, akkor hajtóerőszintje kimutathatóan megemelkedik, amikor viszont végül hozzájut a táplálékhoz, és elfogyasztja azt, csökken együttes mérlege lesz, ami meghatározza, hogy az állat elvégzi e ezt a viselkedéstani aktust.” ↓ A behaviorizmus szerint az egyed tanul a

végrehajtott aktusokból, méghozzá attól függően, hogy ezeknek milyen lett a végső mérlege. Ha mérleg negatív, akkor megóvnak kedvezőtlen kimenetelű cselekvés elkövetésétől. Ha pozitív, akkor arra késztetik az egyedet, hogy ismét produkálja a cselekvést. 2. A kognitivista pszichológia E pszichológia modellje olyan lényről szól, amely egyenlő értékek közül választ s utólag mindig az vonzza a leginkább, amit a maga lehetőségei közül választott, és az taszítja a leginkább, amit eközben feláldozott. Elméleti megfontolásainak alapjait Kurt Lewin fektette le. Lewinnél a cél elérésének szándéka és rendszeren belüli feszültség fordítva függnek össze. Amit a személy célul tűz ki magának, az belső feszültségként fog létezni, amely a továbbiakat úgy határozza meg, mintha szükséglet lenne. Ezen elmélet alapján kialakult az az elgondolás, hogy olyankor, amikor cselekvésre kellő indokoltság nélkül végez, kognitív

disszonanciát kelt benne. Ez ugyanolyan belső felszültséggel jár, mint a behaviorista pszichológia kapcsán számoltak be és a feszültséget, csak a disszonancia kiküszöbölésével lehet feloldani. Számos laboratóriumi és terepkísérlet mutatja, hogy amit egy döntési helyzetben a kísérleti személy választ, azt utólag túlértékeli. Nagyáruházi kísérletben a marketing osztály alkalmazottjaként bemutatkozó pszichológus a vásárlókkal a számukra képviselt szubjektív érték szerint rangsoroltatott 10, kb. azonos kereskedelmi értéket képviselő árut, majd e rangsorolás végeztével a közreműködés jutalmaként mindegyik vásárlónak felajánlotta, hogy egy általa választott árut ingyen becsomagolnak számára. Ennek során mindegyik vásárló az általa előzetesen középre besorolt két árucikk közül választhatta ki a jutalmát, amelynek átvétele után 10 árucikk újabb rangsorolására kérték fel. Az utólagos rangsorolást az

előzetessel összehasonlítva feltűnt, hogy a jutalomként kiválasztott árucikk egy-két hellyel előbbre került, az pedig amiről lemondtak, egy-két hellyel hátrább. 3. Szociálpszichológia A szociálpszichológiai jelenség olyan interakció egyének, csoportok, vagy egyén és csoport között, amely a pszichológia Palo Alto-i iskolájának képviselőinél olvasható. A manőverezésnek az interakcióban az értelmezés révén folytatunk egymással, mindig az a tétje, hogy az egyes szereplők szociális identitása felől döntsön. A szociális identitás meghatározásában nyilvánuló manőverezés végső soron azt próbálja definiálni, melyikük milyen funkciót tölt be az együttműködésben: vajon kezdeményező alanya vagyok-e a zajló 3 folyamatoknak vagy csupán közege, amelyen végbemegy, végeredményét élvező, illetve elszenvedő tárgy, vagy háttér, ahonnan, vagy amellyel összehasonlítva megfigyelő a kérdéses folyamatban. Jellegzetes

példája ennek az értelmezéses interakciónak az, amely például a Palto-Alto-i iskola családterápiás gyakorlatában került napvilágra: A férje elmondta a terapeutának: „Én nem tehetek róla, ha olykor elkeseredésemben felhajtok egy pohárral, de nem lehet józanon kibírni a feleségem örökös zsörtölődését.” – a feleség pedig elmondat a terapeutának: „Én nem tehetek róla, ha olykor elkeseredésemben erősebb hangot vált ki belőlem, hogy férjem estétől hajnalig iszik”. Itt a manőverezéssel mindkét fél a másikat akarja interakciójuk alanyának megtenni, magát pedig mindössze csak közegének, amelyen az interakció kényszerűen megvalósul. 4. A pszichoanalízis A pszichoanalízis az interakció múltjából indul ki. a múlt rátelepszik a jelenre, amely végül is csak ezt a múltat jeleníti meg. Freudi elmélet tételei: - Örömelv: ezen elv szerint a lelki apparátus működése úgy szabályozódik, hogy biztosítsa belső

feszültségek elkerülését vagy oldódását, miközben e feszültségeket az ember gyötrelemként, oldódását örömként éli meg. - Halálösztön: eszerint minden élőlényt belső tendencia hajt, hogy létezésének korábbi állapotába térjen vissza. Végső soron a szervetlen létezésbe, amelyet stabilitás, mindenféle feszültség teljes feloldódása, az abszolút nyugalom jellemez. - Életösztönök: életet hordozó egységek fenntartására törekszenek - Felettes-én: a szabályozást végzi, a halálösztön energiáit mozgósítva az életösztönökkel szemben ↓ - Az az ember, amelyiket a pszichoanalízis modelljéből megismerhetünk, egymással ellentétes ösztönzések párja által közrefogva éli életét, és valahányszor ezek egyike mentén a maga örömét keresné, a másik azonnal megbünteti, s így a mérleg mindig nullszaldós - Az pszichoanalízis emberének a választható alternatívák, nem az értéke mentén állnak szemben

egymással, hanem a történelmi idő mentén: nem a nagyobb érték a hangsúlyosabb, hanem a történelmi múlt a történelmi jelennel szemben. 4 Gazdasági magatartás modellje Piaci szabályozás mellett: Legyen A és B , amelyek termelése ugyanazon képességet működteti, fogyasztása ugyanazon szükségleteket elégíti ki. Alma Banán Kereslet <Kínálat Kereslet > Kínálat Hogyan reagál erre az eladó és a vásárló? Behaviorista pszichológia szerint: - Ugyanúgy reagál, mint a gazdaságtudományban - Feltételezzük, hogy A és B termelésének terhessége és fogyasztásukkal elért elégedettség mérhető és összevethető a termelés hasznával és a fogyasztás költségeivel Ha a banán ára elkezd emelkedni, az almáé pedig süllyedni ↓ - Az almatermelésről egy páran áttérnek a banánéra, mert ennek most már több a haszna - És páran áttérnek a banán fogyasztásáról az almáéra, mert ez már kevesebbe kerül ↓ Egy idő

után a banán megnövekedtet kínálata és lecsökkent kereslete, éppúgy fedik egymást, mint az ellenkező irányú mozgások eredményeképp az almáé is ↓ Felbillent egyensúly helyreáll Kognitivista gazdaságpszichológia: - ezzel szemben számol azzal a pillanattal, amikor az ember választási helyzetbe kerül 1. Ha idő előtt tért át a banán termelésére, ezt a csak félig racionális döntését azzal racionalizálja, hogy bagatellizálja a maga számára a különbséget az alma és a banán termelése között: a banán termelésével foglalkozni, úgymond, nem annyival terhesebb, hogy ne érné meg vállalni ennek többlethasznát. 2. Ha idő előtt váltott át az alma fogyasztására: úgy érzi a banán fogyasztása nem is okozott annyival nagyobb kielégülést, mint amennyivel költségesebb lett. 3. Ha viszont idő után is ragaszkodik korábbi termelési, illetve fogyasztási preferenciájához, akkor ezt a félig racionális döntést ezúttal úgy

fogja racionalizálni, hogy eltúlozza A és B különbségét, akár termelésük terhességét, akár a fogyasztásuk által keltett kielégülést illetően. 5 Szervezeti szabályozás mellett: - a szociálpszichológia és a pszichoanalízis modellje azt írja le, hogyan történik, hogy a populáció egésze vagy valamely részcsoportja szervezetet hoz létre vagy meglévő szervezetet, úgy működtet, hogy eltérítse a gazdasági magatartást a piacon alakuló spontán iránytól ↓ Szervezet úgy érné el a maga átrendező céljait, hogy növeli egyes tételeknek, csökkenti másoknak a terheit és költségeit, úgy hogy az egyes szereplők döntésük meghozatalakor már ezekkel a piaci értéküktől eltérített terhekkel és költségekkel számolnak, belekalkulálva különféle adó-, vám-, illetékjellegű díjakat. Másfelől különféle szubvenciókat és prémiumokat alkalmaznak, amikor eldöntik, hogy – a szervezeti előírások mentén –

áttérjenek-e az alma termeléséről a banánéra és fogyasztásánál is. Az ember gazdaságpszichológiai természetéről 1) A tökéletes piacgazdasági rendszer emberének behaviorista természete lesz. 2) Abban a rendszerben, amely piacgazdaságtól egy vegyes gazdaság felé tart, az embernek kognitivista természete lesz. 3) A tökéletes tervgazdasági rendszer emberének pszichoanalitikai természete lesz. 4) Abban a rendszerben, amely a tervgazdaságtól távolodik, az embernek olyan lesz a természete, amilyennek a szociálpszichológia leírja. A specifikusan emberi alapszükséglet (SEASz): a) A gerinctelen állat alapszükségletei: A létfenntartáshoz nélkülözhetetlen anyagok megszerzését célzó tevékenységre irányul. A szükséglet, akkor kezd mozgósítani, amikor az állat felismeri környezetében a céltárgyat. A kielégülést éppen ezért, nem a kérdéses anyag szervezetbe való juttatása jelenti, hanem annak megszerzése. b) A gerinces állat

alapszükségletei: A céltárgyon kívül a gerinceseknél bekerül az akadály is. Ezzel új szerkezetet kap az állat alapszükséglete is, amely olyan tevékenységet mozgósít, hogy biztosítva legyen az állat akadálytalan mozgásának lehetősége is. c) Az emlősállat alapszükségletei: A céltárgyon és az akadályon kívül a szerszám is bekerül a tevékenység struktúrájába, amely a célhoz vezető tevékenység útjában álló akadályt hivatott elhárítani d) Az ember alapszükségletei: Scitovszky felhívja a figyelmet arra, hogy az ember gazdasági magatartását nem csak egy örömtelen gazdaság szempontjai határozzák meg, hanem a gazdaságtalan öröm motívumai is befolyásolják. Örökli a céltárgyat, az akadályt és a szerszámot, mint struktúrameghatározó tényezőket, de melléjük bevezet még egy negyediket is a tabut. A tabu mindenekelőtt arra vonatkozó társadalmi tilalom, hogy valamit eszközként használjanak, ami pedig e szerepre

technikailag alkalmas volna. Az ember számára alapszükségletté válik egy olyan tevékenység, amely akadályok ellenére eléri céljait, tabuk ellenére megszervezve hozzájuk az eszközöket. A SEASz olyan tevékenységben elégülhet ki, amelynek paradigmája a termelés. 6 II. A közvetítő szociális identitás A szociális identitáción hajlamosak vagyunk valamilyen társadalmi tulajdonságot érteni. Számon tartjuk: - milyen nemzethez tartozunk - milyen vallásúak vagyunk - milyen foglalkozásúak vagyunk - milyen társadalmi osztályhoz tartozunk. Az egyént ilyen tulajdonságokra nézve keverék-identitás jellemezné. A szociális kategorizáció  A szociális kategorizáció meghatározó eszköze: a túlzás és az ezt kiegészítő bagatellizálás. A szociális kategorizáció az ember többé-kevéssé fennálló minőségeit kategorikussá változtatja a túlzás és a bagatellizálás egymást kiegészítő eljárásaival. A legfontosabb

összefüggésnek bizonyul Saussure elmélete, hogy az egyes tényezőket nem valamilyen tulajdonságuk definiálja pozitívan, hanem a rendszer más tagjaihoz való viszonyuk negatívan.  A feldolgozás mikéntjét nézve Saussure állapítja meg, hogy kialakítom a kategóriákat, amelyek viszonyát hangsúlyozottan tartom számon, kialakítok jelölőket, amelyek között ugyanolyan viszonyokat hangsúlyozok, mint az általuk jelölt tényezők világában, lényege, hogy ami jelöl egyszerre alakul ki azzal, amit jelöl.  A szociális kategorizáció jelöltje: a társadalmi azonosság, a szociális kategória jelölője az ember bármely pszichikus teljesítménye, vagy szomatikus megnyilvánulása.  A szociális identitáció feldolgozás kérdéses lelki teljesítményt, vagy testi megnyilvánulást akként torzítja el, hogy benne ennek a tényezőnek a szubtanciája helyett a forma kapjon hangsúlyt: az, hogy ugyanúgy teszem, mondom, gondolom, érzem, illetve engedem

megtörténni magamon a dolgokat, mint azok, akikhez hasonlítani akarok, illetve másképp, mint azok, akiktől különbözni szeretnék.  A szociális kategorizáció megfigyelése azt mutatja, hogy valamely viszony túlhangsúlyozása annál erőteljesebb a késztetés, minél kevésbé markáns maga ez a viszony; minél inkább felemás valakinek a társadalmi meghatározottsága, annál erőteljesebb a késztetése, hogy valamelyik irányba túlhangsúlyozza azt. Ellenkezőleg, amikor egy viszony egyértelmű, ilyenkor túlhangsúlyozás helyett árnyalásra támad indíték. A szociális identitás feldolgozásának állati előzményei Megfigyelhető az állatvilágban is olyan szerveződés, amely szintén a Saussure által leírt módon történik, úgy hogy két párhuzamos és egyaránt tagolatlan sík egymást tagolja, s az ekképpen kialakított képletek egymáshoz rendeződnek. Az egyik sík: meghatározott állatfaj egyedeinek populációja; a másik: az a

bioszféra, amelyben az adott faj megélhetéséhez szükséges feltételek adva vannak. A territoriális magatartás írja le: 1. A populáción belül kitagolódik egy csoport, amelynek tagjai jelekkel azonosítják egymást és különböztetik meg magukat a populáció többi egyedétől. 2. Az élettéren belül elhatárolódik egy territórium, amelyet jelekkel különböztetnek meg az élettér többi térségétől. 7 3. A kivált csoport és kihasított terület egymáshoz rendeződik, s ugyanez történik a többi csoport mindegyikének esetében a maga jelével megjelölt territórium tekintetében. A territoriális magatartás teljes értékű közvetítője lehet egy tudattól függetlenül realizálódó szignalizációs magatartás. A szignalizációs magatartás: Az állat a maga szervezetének különféle működését használja arra, hogy általa vagy eredménye által megjelölje saját magának, társának vagy a bioszféra részének a helyét a kialakított

szociális szerveződésben. A hangkibocsátáson kívül valamely, a test által termelt és a szaglás által felfogható biokémiai anyagnak kiválasztásával és valamely felületen való tartós elhelyezésével történik. A szociális identitáció feldolgozásának emberi sajtszerűségei A territoriális magatartás sajátszerűen emberi formája: a tulajdonkezelés. Az embernél az emberi létezést biztosító feltételek, amelyek elosztásra, birtokba vételre kerülnek egyre növekvő hányadukban olyanok, amelyeket az ember a történelem során állított elő. Az embernél a territóriumot genetikai program híján olyan törvények rendelik különböző szociális kategóriákhoz, amelyeket az ember állít elő a történelem során, mint a tulajdonba vett tárgyakat, amelyekre vonatkoznak. A szociális kategorizáció paradoxonjai: Az emberek számon tartják viszonyukat egymáshoz, nincs genetikailag előre rögzítve, hanem közöttük folyó alkudozásnak

képezi a tárgyát. A paradoxon a viszonyoknak a második hatványán lép fel. A fizikai jelenségek világában egy hatótényező első hatványával számolnak akkor, amikor például azt a viszonyt írják le, ami az idő múlásával változik. Ha viszont a tényező, amit az idő változásával jellemezni akarnak, maga a változás, akkor az időhöz való viszony második hatványával jellemeznek. Éppígy létezik a szociálpszichológiai viszonyoknak is második hatványa. Előfordulhat, hogy két csoport azért háborúzik kíméletlenül egymással, mert kibékíthetetlenül szembeállítja őket, hogy egyikük háborúzni, míg a másikuk békülni akar. ↔ A paradox viszony alakzata azáltal, hogy előáll, vagy csökkenti, vagy növeli a maga esélyeit arra, hogy érvényesen fennálljon. A társadalmi szerveződések paradox jellege olyankor nyilvánul meg, amikor a rendszer a személyek viszonyait ugyanazzal a logikával próbálja kezelni, amellyel a dolgok

tulajdonságait szokta. Ettől minden összefüggés a feje tetejére áll  A gazdasági magatartás paradoxonjai: Elton Mayo kísérletében a harmincas évek elején egy ipari vállalatnál pszichológiai vizsgálatot végzett annak megállapítására, melyek azok a tényezők, amelyek hatására vállalat munkatársnői fokoznák a termelékenységüket. Kiemelték munkásnők egy csoportját, amelynél változtatták az olyan munkafeltételeket, mint a hely megvilágítása, hőmérséklete és szellőzése. Kiderült, hogy a termelékenység fokozásával reagált a csoport akkor is, amikor ezeket a tényezők javultak, illetve, amikor romlottak. Kulcstényezőnek az a tény bizonyult, hogy a kísérlet céljaira kiemelt csoport reagálását az egész vállalat vezetése figyelemmel kísérte. Márpedig azt a viszonyt, hogy megkülönböztető figyelemnek vagyok kitéve, nem sorolhatom a környezeti tényezők közé, sem olyannak nem vehetem, amely magamon lenne adva.  A

vállalkozószellem paradoxonja különös erővel mutatkozik meg a totális államokban, amelyek termeléselvű beállítódása markánsan igényli a vállalkozószellemet, miközben a totális államnak nincsen nagyobb ellensége, mint 8 Általánosan megfogalmazható, hogy amikor az emberi tudat gazdasági hatótényezővé és ennek folytán gazdasági tevékenység tárgyává válik, ezzel olyasmi ékelődik be a gazdasági folyamatokba, ami nemcsak tulajdonságai, hanem viszonyai is jellemeznek. A tudás értékét például igen gyakran az elsőnek a tudás vagy éppenséggel az egyedül való tudás adja meg; máskor, ellenkezőleg elterjedtsége tartozik hozzá a tudás lényegéhez. Szociális identitás és a gazdasági tevékenység alanya A szociális identitás feldolgozásának valamennyi, emberi sajátszerűségében vett tényezője részt vesz abban az összhatásban, amely egyének, csoportok, államok és államcsoportok gazdasági magatartását

eltéríthetik a gazdaságilag ésszerűtől. Diszpozíció és indiszpozíció: A tabu illetve komplementere, a járandóság annak függvényében teszi az embert indiszponálttá, illetve felhangolttá valamely tevékenységre, hogy az a tárgy, amellyel a kérdéses tevékenységet folytatná, hozzá van e rendelve tulajdonaként és ahhoz a szociális kategóriához, amelynek tekintetében a személy a maga szociális identitását számon tartja. Az akadály, amely az ember lehetőségét korlátozza, hogy képességeit meghaladó tevékenységet végezzen és a tabu, amely a szabadságát, hogy ellenségét lelője, nem azonos minőségben mered a tevékenység elé: az előbbi abban korlátoz, hogy a célt megvalósítsuk – az utóbbi viszont abban, hogy egyáltalán kitűzzük. A SEASz hipotézise azonban ezen a Lewin-féle kvázi szükségleteken kívül számol annak a másiknak a belső feszültségével is, amely akkor áll fenn, amikor az ember a régi célját már

megvalósította, de új célt tűzött ki. A következő sematizált modell annak az összefüggésnek az elvont ábrázolására szolgál, hogy a termelés bővítésével kapcsolatos cél megvalósítása olyan új terméket állít elő, amelyre a régi elosztási viszonyt rögzítő tabu kétértelműen vonatkozik, és az kelti azt az újabb feszültséget, mely akkor oldódik, amikor az ember egy új cél kitűzésével egyértelművé teszi a maga számára a helyzet: Legyen egy termelési ciklus kiinduló állapota: 100 dollár értékű terméket egy vállalkozó és két alkalmazott között oszt el úgy, hogy az előbbi 80 dollárhoz, az utóbbiak 10-10 dollárhoz jutnak. Ha ez az állapot hosszabban fennáll, mindkét fél számára természetes rendhez tartozó lesz, hogy az alkalmazottak számára a termék 80%-a, a vállalkozó számára pedig a 20% tabu, azaz, hogy egy vállalkozó járandósága nyolcszor akkor, mint egy alkalmazotté. Így, azután amikor a

vállalkozó például már kétszer annyi alkalmazottat dolgoztat, akik a termelésnek arányosan bővített tárgyi feltételeivel 200 dollár értékű terméket állítanak elő, a vállalkozó számára továbbra is 20%-a a tabu lesz, a fennmaradó 160 dollárt pedig úgy tekinti, mint a maga normális járandóságát. Az alkalmazottak számára pedig továbbra is az elosztás természetes arányait fejezi ki, hogy a vállalkozónak nyolcszor több jár, mint közülük bárkinek, amely arány az új feltételek mellett akkor áll be, ha négyük nem egészen 17 dolláros bérén felül fennmaradó több mint 130 dollárt úgy tekintik, mint ami az ő számukra tabu. Ezzel a sematikussá egyszerűsített példában megjelenik egy majdnem 30 dollárnyi rés aközött, amit az egyik fél a maga járandóságának tart, és aközött, amit a másik fél a maga számára tabunak tekint. Még mielőtt bármelyikük észrevenné, hogy a dolgok megváltoztak 9 Az emberek új célt

tűznek saját tevékenységük elé: vagy olyant, hogy a változást, mely számukra kedvezőtlen irányú, tevékenységükkel visszafordítsák, vagy pedig olyant, hogy a változást, minthogy jó irányú, tevékenyen előre vigyék. Mitől függ, hogy valaki a kirajzolódó változás akadályozását vagy előmozdítását tűzi-e célul maga elé? E tekintetben az emberek érdekei a meghatározóak. Visszatérve a sematizált példára: ha a fennálló viszonyok a tőkés vállalkozó járandóságát a termék 80%-ára biztosítanánk, a megindult változás pedig máris azzal fenyeget, hogy így számítható összegből majdnem 30 dollár esetleg az alkalmazott munkások között kerül elosztásra, akkor ez a munkásokat a változásban érdekeltté, a tőkést pedig ellenérdekeltté teszi. A tulajdonviszonyokkal kapcsolatban el kell oszlatni egy közkeletű félreértést, mintha arról lenne szó, hogy az előnyös tulajdonviszony azzal az előnnyel jár számomra, hogy

biztosítja a tevékenységem számára azt a tárgyat, amelyen végbemehet. Valójában a kedvező tulajdonviszony sokkal inkább az alanyt biztosítja a tevékenység számára azáltal, hogy kategorikusan elválasztja egymástól azokat, akiket diszponálttá, illetve azokat, akiket indiszponálttá tesz a kérdéses tevékenységhez. Identifikáció és diszpozíció: A tulajdonkezelésnek egy további emberi sajátszerűsége: a tulajdon maga diszponáló, illetve indiszponáló hatását interakcióban fejti ki. Ezért nem csak azt teszi meghatározott tevékenység alanyává, akinek tulajdonában van a tevékenység eszköze, hanem azok közül is diszponálttá teszi valamely komplementer tevékenységre azokat, akiknek nincs ez az eszköz a birtokában. Feltéve, ha a tulajdon birtokosával való interakció, ha nem is a tevékenység alanyává, de közegévé avat. Weber két kategóriát említ, amely tulajdonilag el van választva az eszközöktől, amelyeket az ő

szaktudásának kell működtetnie: a hivatalnokok és munkások kategóriáját. Mindkettő csak akkor diszponált a tevékenységére, ha ennek eszközével való együttműködésbe beiktatja őt az eszköz tulajdonosa a mindkettő csak ez utóbbinak, mint a tevékenység alanyának akaratát viszi át a tevékenység tárgyára. A folyamatban részt vevő tényezők technikai tulajdonságaitól, míg a hivatalnok esetében a technikai tulajdonságok között fellépő hatást a tényezők szociális identitása közvetíti. A különbség nem a munkás és a hivatalnok közötti szociológiai státusszal függ össze, hanem, hogy munkás és az általa mozgatott eszköz hatását valamilyen dolog szenvedi el, míg a hivatalnok és az általa működésbe hozott eszköz hatását valamilyen személy. Amikor a tevékenység tárgya személy, olyankor nemcsak a rá ható másik személynek, de a reá ható dolognak is a hatását az egyes tényezők szociális identitása közvetíti.

Egy klasszikus laboratóriumi vizsgálatban adrenalint (azt mondták rá, hogy vitamin) fecskendeztek a kísérleti alanyok szervezetébe. A kísérleti személyek közül azok, akiket előre tájékoztattak a „vitamin” várható hatásáról, és ezt úgy mutatták be, hogy a leírás megfeleljen az adrenalin hatásának, hamarosan érezték is az enyhe hányingert és a szívdobogást. Azoknál, akiknél nem mondták meg előre, hogy milyen hatással lesz rájuk a „vitamin”, a műszerek jelezték a szív és az emésztőrendszer változásait, de személyek viszont kevésbé érzékelték ezt, ők inkább valamilyen bizonytalan rossz érzésről számoltak be. Ez után a tájékozatlan személyek egy részét megkérték, hogy töltsenek ki egy kérőívet, amelyet szándékosan úgy állítottak össze, hogy kérdések lehetnek nevetségesek és bosszantóak is. Kérdőívet párosan kellett kitölteni, minden kísérleti alany párja a kísérletvezető egy asszisztense

volt, melyről az alanyok persze nem tudtak. Az asszisztensek egy-egy kérdésre dühkitöréssel illetve mámoros 10 jókedvvel reagáltak. Ezután a kísérleti alanyok, nem úgy élték át, mint bizonytalan rosszérzést, hanem mintha saját dühkitörésük, vagy jókedvük lett volna. És éppígy mindennapos tapasztalat, hogy ugyanaz a technikai eszköz más és más hatással működik attól függően, hogy ki az, aki alkalmazza, és hogy kicsodán: apa érvel e fiának vagy tanár a növendékének, anya kérleli e lányát vagy barátnő a barátnőt. Az a mód, ahogyan a közvetítő szociális identitás a közösség története és a személynek ebbe beépülő élettörténete során szervesen képződik – és az a másik, ahogyan egy intézményi rendszerben a személy kinevezése, illetve leváltása során azon nyomban alakul: az identitáskialakítás komplementerei. Amikor a tevékenység tárgya személy, mindkettő részt vehet a hatásgyakorlás

közvetítésben. Az identitás, amelyet a személy kinevezése iktat be, válik hatékonnyá a bürokratikus hatásgyakorlásban – az a másik, pedig amelynek forrása egy közösség története és a személynek ebbe beépülő élettörténete, alapozza meg a karizmatikus hatásérvényesítés a közösségben. Weber a bürokratikus hatásérvényesítéssel nemcsak a karizmatikust állítja szembe, hanem – sőt nagyobb súllyal – a tradicionális jellegűt is. Az ebben megnyilvánuló szociális identitásnak a forrása a közösség története és egy olyasszerű pozíció, amelybe azonban az egyént itt nem, mint bürokratikus formulában, kinevezés helyezi, hanem egy olyan tény, amely a számításba itt nem jövő személyes élettörténet így vagy úgy határolja: hogy beleszületik, vagy a pozíció elfogadásában helyére lép valakinek, aki meghalt. Placebo jelenség: Olyan gyógyszerkinézetű készítmény, amelynek hordozóanyaga nem tartalmaz hatóanyagot.

Az ilyen szer mégis gyógyhatást nyerhet, méghozzá „kinevezés” útján: ha az orvos az ampulla útján tartalmát úgy fecskendezi a szervezetbe vagy a tablettát, úgy veteti be a beteggel, mint például altatót, vagy fejfájás elleni szert, akkor az így kezelt betegek jelentős hányada el is alszik, illetve megszabadul fejgörcsétől. A szociális identitás, akár a történelem, akár kinevezés alakítja, akkor válik különösen fontos közvetítőjévé a hatásbefogadásra való diszponáltságnak, amikor információhordozó dolog hatásáról van szó. Kísérletekben az információnak nem a hatékonyságát érintette, hanem a tartalmát: ha például ugyanazt az elolvasott mondatot kellett emlékezetből felidézniük olyan amerikai kísérleti személyeknek, akiknél a mondat alatt szerzőként feltüntetett államférfi és filozófus a liberális honfitárs Jefferson volt, és olyanoknak, akiknél Lenin, akkor a kísérleti személyek két

kategóriájának emlékezetből egymástól teljesen különböző tartalmú szöveg került napvilágra. Az itt tárgyalt összefüggésnek fontos kérdése, hogy milyen mértékben képes a tevékenység alanyának, közegének, tárgyának vagy hátterének valamely hiányzó technikai tulajdonságát pótolni a kérdéses hatótényezőnek valamely társadalmi viszonya, s az utóbbiban előálló szociális identitásra nézve a viszony történelmi feldolgozását a kinevezés. Pygmalion-effektus néven tartják számon a mitológiai király emlékére, aki saját keze művének került végzetesen a hatása alá, amikor szerelmes lett szép Galátea ő maga alkotta szobrába. Azonban ez nem merül ki abban, hogy amilyennek a tanár a tanulót minősíti, teljesítményét olyannak is látja – az effektushoz tartozik, hogy a teljesítmény is olyan lesz. Akik kutatták a jelenséget, azokat az is érdekelte, miről van szó ilyenkor: arról, hogy a tanár eleve a „hivatalt”

illesztette az „észhez”, vagyis azt a tanulót nevezte ki a tehetségesnek, akit tulajdonságai is ilyennek mutattak – vagy pedig arról, hogy akinek a tanár által való kinevezéssel "az Isten hivatalt adott”, annak utóbb igazi teljesítményekben megnyilvánuló „észt is adott hozzá”. A kutatók úgy jártak el, hogy pszichológiai vizsgáló eljárással megállapították az iskolai osztály tanulóinak tényleges képességeit egy adott időpontban és egy adott tárgyból. Az eredményeket ismertették a tanárral, és a középmezőnyből találomra kiválasztottak néhány tanulót és azt mondták rájuk, hogy „későn érők”. Későn érőnek lenni annyit jelent, mint bíztató ígéret a jövőre. A tanár el kezdte erősen figyelni a kiválasztott tanulókat, többet 11 szólította őket felelni, bátorítóan bólogatott, ha jót mondtak, mérlegelően fontolgatta, ha rosszat. Mindennek együttes hatásaként, amikor egy idő elteltével a

pszichológusok felmérték az osztály tanulóinak képességét, megállapították, hogy a reményt keltőnek kinevezett, nemrég még harsányan közepes ifjak az osztály élvonalában voltak. A gazdasági tevékenység identifikációja Szó volt azokról a pszichológiai összefüggésekről, amelyek szerfelett bizonytalanná teszik, hogy a gazdasági tényezők sorában egy tevékenységgel úgy kell-e számolni, mint szórakozással, amelynek az ember kész megfizetni az árát, vagy mint munkával, amelyért elvárja, hogy megfizessék a bérét. Most a tisztán technikai összefüggéseket kiegészítjük a tevékenység szociális összefüggéseinek tekintetbe vételével: azzal, hogy a tevékenység társadalmilag minősíti az alanyát, elhelyezve őt a társadalmi viszonyok struktúrájának meghatározott helyére, és ezáltal meghatározva társadalmi azonosságát. Azt, hogy a munka társadalmilag minősíti az alanyát, nem azt jelenti, hogy a tevékenység

tulajdonságai valamiképpen kifejeznék a tevékenységet végző egyén valamilyen társadalmi tulajdonságát: ami kifejez, az a munka viszonya más tevékenységekhez – s amit kifejez, az azoknak a viszonya egymáshoz, akik a különféle tevékenységeket végzik. József Attila a maga társadalmi azonosságát két szociális kategória tekintetében határozza meg: proletárként és költőként azonosította magát, és ennek a definiálásnak része volt az is, ahogyan Marx elméletét a proletárról a magáévá tette, és az is, ahogyan saját elméletét a költőről kialakította. József Attila a költői ihletet szembeállítja a közönséges szemlélődéssel, illetve gondolkodással. A szemlélődést csak a valóság részletei érdeklik, amelyek mindegyike egyenlően alkalmas arra, hogy önmagát szemléltesse. A gondolkodás érdeklődésének tárgya ezzel szemben a világ egésze, amelynek szempontjából a valóság elemei szintén egyenlők egymással,

minthogy a világ egészét nem ezek egyike vagy másika, hanem a közöttük lévő viszony képviseli. A társadalmi azonosság végső alapja az a tevékenység, amellyel az ember jelen van a társadalomban. 1937-ben íródott Curriculum vitae-ében József Attila összegezte élete során végzett munkáit, akkor a felsorolt húszféle különböző tevékenység között nem akadt egyetlenegy sem, amely őt proletárként jellemezte, tehát mint olyan embert – József Attila megannyiszor ezt a definíciót alkalmazta, - aki a munkaerejét s nem a munkáját bocsátja áruba, és a tőke számára, amely azt megvásárolja, nagyobb értéket termel, mint amekkorát a tőke e munkaerő megvásárlására elkölt. És még inkább lehet csodálkozni rajta, hogy megállapíthatóan nem magától alakult úgy, hogy a proletári tevékenység kimaradt József Attila egész életéből, hanem ő a leghatározottabb ellenállást fejtette ki azzal szemben, hogy proletárként

dolgozzék. Jelölhet szociális identitást az is, ha meghatározott gazdasági vonatkozású tevékenységet nem folytat az egyén. Ez az összefüggés a közvetítője azoknak a pusztító tendenciáknak is, amelyekkel a munkanélküliség együtt jár.  A kapitalizmus tradicionális feltételei mellett a proletári szociális identitáshoz hozzátartozott, hogy munkaviszonyban csak ideiglenesen állott és munkáját bármikor hosszabb-rövidebb időre elveszíthette. Ezért a munkanélküliek társadalmi azonossága nem különbözött a munkaviszonyban álló munkásétól. Sőt bizonyos értelemben azt lehetne mondani, hogy a proletár szociális kategóriájának az attribútuma, hogy annak ellenére szükséget szenved a javakban, hogy birtokában van annak a képességnek, amellyel termelni tud, és hajlandó ezt a képességet használni is és ez a munkanélkülit még kifejezettebben jellemezte, mint a munkaviszonyban állót. Ezért a kapitalizmus klasszikus

feltételei között a munkanélküliség a munkásosztályon belül még egyfajta presztízzsel is jár. (Jóllehet fokozta nyomorát.) 12  XX. század piacgazdaságában a munkanélküli állapottal járó szükséglet jelentősen enyhíti a munkanélküli-segély. Viszont a munkanélküli státusszal most már identitásvesztés jár: a munkaviszonyban állót és a munkanélkülit megkülönbözteti, hogy az előbbi a jövedelmek állami újraelosztásának kárvallottjai, az utóbbi pedig haszonélvezői közé tartozik. A két kategória között azonban van átjárás: először, a munkaviszonyban állóból válhat munkanélküli, és aki munka nélkül marad, az előbb-utóbb új munkaviszonyba kerülhet; másodszor, a társadalmi viszonyok struktúrájában normális helye van a munkanélkülinek, aki is e helynél fogva nem társadalmon kívüli, hanem a helyhez rendelt magatartási rítusok és életvezetés bekapcsolják a társadalom rendszerébe.  A

tervutasításos rendszerben viszont nincs helye munkanélkülieknek. Olyan rendszerről van szó, amelynek nemcsak hivatalos ideológiáját, hanem intézményesített viszonyrendszerét is meghatározza a „mindenki képességei szerint – mindenkinek munkája szerint” elv. Egy ilyen rendszerben, aki nem a „képességei szerint” teljesít, az nem része a „mindenkinek”. És aki segély révén nem „munkája szerint” részesedik, az megkétszerezi azt, hogy a tervutasításos rendszer összeomlásakor kiszorul a „mindenki” legtágabb szociális kategóriából. ↓ Ez azt eredményezte, hogy a jelenlegi magyarországi társadalmi viszonyok között a munkanélküliségnek minden eddiginél jóval, súlyosabb következményeivel kell számolni: a nyomor terhét súlyosbítja a precedens nélkül való társadalmi identitásvesztés. Egyenlőség és kiválasztottság: Az egyenlőség gazdaságpszichológiája: Samuelsonnak azt a megállapítását, amely szerint

„a demokráciákat nem elégíti ki az a válasz, amit egy teljesen korlátlan piaci rendszer a kérdésekre ad, mert egy minimális életszínvonal biztosítása ma már modern cél [], ehhez a modern vegyes gazdaságban akkor is ragaszkodnak, ha ezt a piac nem is képes biztosítani, s ezért az emberek kormányuk révén közbelépnek” Azt a kérdést tekintve, hogy mekkora ez a minimális életszínvonal egy gazdaságpszichológia vizsgálatban 1946 és 1970 között vizsgálták, ami alatt a reáljövedelem 62%-kal emelkedett. Arra jutottak, hogy a megelégedettség nem elsősorban ennek abszolút nagyságával függ össze, hanem azzal, hogy az ember reáljövedelmének nagysága milyen viszonyt tart fenn közte és mások között. A modern gazdaság működése nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenségek nélkül, mert csak ez teszi a működésben érdekeltté azokat, akik az ilyen viszonynak haszonélvezői – ám nem lehetséges nagyfokú egyenlőtlenség

mellett, mert ez fellázítja a működés ellen azokat, akik e viszonynak kárvallottjai. A dilemma egyik tétele mentén még évszázadunk elején megfogalmazták nekünk az erkölcs parancsát, amely meghatározott méretű egyenlőtlenségről szólva kijelenti, hogy ez nem tűrhető. A dilemma másik tétele mentén pedig most, évszázadunk végén halljuk megfogalmazni a gazdaság parancsát, amely ugyanerről az egyenlőtlenségről azt deklarálja, hogy tűrni kell. E két tartomány között a gazdaságpszichológia nem előírja, vagy megtiltja a tűrést, hanem megállapítja, hogy úgy látszik, minden azon múlik, minek az egyenlőségéről vagy egyenlőtlenségéről van szó: a vagyonról-e, vagy a jövedelméről, netán a jólétről vagy esetleg a méltóságról. Ez utóbbin szigorúan gazdasági követelményt kell érteni, hogy a lét emberhez még méltó minimumának fenntartásához mindenkinek egyenlő esélyei legyenek. 13 A XX. század szocialista

szándékkal fellépett forradalmai olyan gyakorlatot folytattak, amely e négyféle egyenlőséget nem különböztette meg: ennek érdekében vagyonilag tette az embereket egyenlővé a nincstelenségben. És a jelenlegi restaurációs gyakorlat a négyféle egyenlőséget szintén nem különbözteti meg: a gazdaság parancsából kiindulva most a szocialista szándékot megvalósítani próbáló berendezkedés romjain úgy fogtak hozzá a tőke eredeti felhalmozásához, hogy a vagyonbeli egyenlőtlenség természetes velejárójaként kezelik, hogy a vagyontalanoknak a méltóságuk se legyen nagyobb a jószáguknál. Holott létezik – ha nem is a mi térségünkben – működőképes modern gazdaság, és ez arra utal, hogy elvben lehetséges nagyfokú egyenlőtlenség nagyfokú egyenlőséggel jár együtt. Azokat az összefüggéseket, amelyek ezt lehetővé teszik, egy hármas szabályban fogalmazta meg a gazdaságpszichológia. I. II. III. A vagyon elosztásának akár

elképesztő méretű egyenlőtlenségéhez a JÖVEDELEM elosztásának sokkal kisebb fokú egyenlőtlensége társul Ha ez utóbbinak még mindig nagy fokát a JÓLÉT sokkal egyenlőbb elosztását kíséri Ha ez utóbbinak még mindig nem igazán egyenlő arányai mellett az emberek MÉLTÓSÁGBAN egyenlők Amikor az „emberek kormányuk révén közbelépnek”, akkor a közbelépők ellentétes szándékai között a konszenzust éppen az teszi lehetővé, hogy az egyenlőségi / egyenlőtlenségi viszonyoknak ez a négy rétege, úgy látszik, leválasztható egymásról. A vagyon tekintetében fennálló egyenlőtlenség korlátozatlanságát a kormányzati intervenciója éppen azzal teszi lehetségessé, hogy a legkülönfélébb intézkedésekkel korlátozzák a vagyon egyenlőtlenségéből fakadó egyenlőtlenséget. A legismertebb ezeknek az intézkedéseknek a sorában az erősen progresszív adózás. A jólét egyfajta egyenlősítésének sajátos eszköztárát

biztosítja az ipar és kereskedelem, amikor minden áruféleségnek, amelyet a piacra bevezetnek, előbb-utóbb kétféle változata jelenik meg: luxus és tömegcikk. Ennek következtében a fogyasztók között nem az a különbség, hogy nincs, hanem, hogy ez egyiknek jobb minőségű a birtokában lévő tárgy, a másiknak kevésbé jó. A kiválasztottság gazdaságpszichológiája: Egy másik fontos modernizációs érdek pedig, úgy látszik, ahhoz fűződik a XX. század emberénél, hogy valamilyen kiválasztott szociális kategóriához tartozzon és ezáltal egy kiválasztott szociális identitást, hordozzon. Vance Packard írja le elsők között a státuszhajhászás jelenségét, amely a pénzhajhászás elé lépett.  Megnyilvánul abban a tényben is, hogy a megszerzett jószág vagy a reá elköltött pénz státuszt szimbolizál.  A megszerzett pénz is státuszt szimbolizálhat. A tevékenységet ezentúl nem az motiválja, hogy kellemes, nem kellemes stb.,

hanem egyre gyakrabban az, amelyik a mi bevételünk és mások bevétele közötti különbség.  A díjazás nem csak úgy lehet magasabb, hogy több pénzben fejeződik ki: minden szervezet kialakítja a kedvezmények rendszerét, amely szerint kedvezményben részesítik az alkalmazottak egy részét, vagy például a vásárlók között a törzsügyfeleket. 14 III. SPECIÁLIS GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA Termelő magatartás: A termesztés összefüggései: 1. Mekkora a pénzben kifejezhető jelenbeli ráfordítás (P) 2. Mekkora a pénzben kifejezhető jövőbeli kibocsátás (F) 3. Mennyi idő telik el a ráfordítás és a kibocsátás realizálása között (t) Minél nagyobb F/P, és minél kisebb t, annál inkább érdekeltnek tartható az ember abban, hogy a kérdéses termelési folyamatba belépjen. A gazdaságpszichológiailag releváns ráta csökken a tét növelésével, a leszámítolási ráta hasonlóképp csökken az időtartam meghosszabbításával. Amíg

semmi másról nincs szó, mint pénzben kifejezhető összefüggésekről, addig egy előnyös kimenetelnél pótlólagos előnyt jelent – minél hamarabb következik be a fejlemény – egy hátrányos kimenetelnél ugyanez pótlólagos hátránynak számít. Amint azonban pénzben el nem számolható tényezők kapcsolódnak be az összefüggésbe már a tendencia sem írható le ekképpen. Az újszülött paradigmája:  „Egy újszülöttnek minden vicc új.” És e szerint alakul a megtermelt javak újabb, meg újabb mennyiségének sorsa, amikor ezek nem a gazdasági tevékenység ugyanazon alanyánál halmozódnak fel. Ily módon tehát a megtermelt javak aggregált tömegének a termelési hajlandóságot csökkentő hatása nem érvényesül, ha az újabb javak más-más alany tulajdonába kerülnek.  Az újszülött paradigmája minden más gazdasági tranzakcióban érvényre juthat a marginális paradigma mellet. Így például abban a kérdésben, hogy milyen

tényezőktől függ, hogy ez emberek, hogy eladjanak valamit. - A marginális paradigma szerint, ha az adott jószágból minél több, pénzből pedig minél kevesebb állna rendelkezésre, és az eladási kedv a jószág kiárusításának mértékében együtt csökkenne. - Az újszülött paradigma ezt úgy módosítja, hogy bármekkora is a kollektív alany rendelkezésére álló jószág és pénz, ha ezek egyes adagjai más-más egyénhez tartoznak, akkor nem az aggregált mennyiségek határozzák meg a folyamat dinamikáját. Az öreg hölgy meglátogatott szeretőjének paradigmája:  A profitmaximalizálás a termelés mellett egyre inkább egy szervezet törekvéseként jelenik meg.  Szélsőséges esetek: 1. a többletköltségek csekélyek, a többletbevételek olyan hatalmasak, hogy konszenzus alakul ki közöttük, feltéve, hogy a Simon (1982) által meghatározónak tartott kielégítő hasznát azért mindegyikünk megtalálhatja. 2. A többletköltségek

hatalmas nagysága, és a többletbevételek csekélysége miatt arra a konszenzusra jutnak, hogy a tranzakciótól el kell tekinteni.  A legjobb példa erre a ’90-es évek rendszerváltásáé. A volt ún szocialista országok térségében ma már alig valaki tagadja, hogy az a rendszer tovább nem volt tartható és hogy radikális átalakítása költségekkel jár. Azonban annyira elválik egymástól azok osztálya, akik a rendszerváltás haszonélvezői, és azoké, akik a költségét viselik, hogy e két osztály konfliktusa még beláthatatlan következményeket vonhat maga után. 15 Például Magyarországon 1994-ben a népességnek mintegy egyharmada élt a szegénységi küszöb alatt, Oroszországban a halálozási arány az átalakulás 5 éve alatt a másfélszeresére nőtt, az UNICEF kutatói szerint Magyarországon 1990 és 1993 között 13,7 ezer főre tehető a halálozási többlet. Közös javak és potyázás:  Annak következtében, hogy a

marginális bevétel és költség eltérő lehet a szervezet, illetve a részét képező csoportok/egyének között alakult ki a potyázás: a felek egyikének – másikának titkolt szándékát, hogy a reá eső hányadnál kevesebbet fizessen a közös javak élvezetében Nem zéró végösszegű játék:  A zéró végösszegű játékban az egyes résztvevők csak annyit nyerhetnek, amennyit a partnerek veszítenek, és amit elveszítenek, azt a partnerek maradéktalanul megnyerik.  A nem zéró végösszegű játékban az ÉN előnyben részesítem K-t K’-val szemben, miközben TE nem részesíted előnyben K’-t K-val szemben. - Fogoly dilemma: Mintája annak a két tettestársnak a viselkedése, akik két külön cellában töltik vizsgálati fogságukat. Ha mindketten kitartanak tagadásuk mellett, akkor csekély büntetéssel megússzák, ha mindketten vallanak, akkor megkapják büntetésüket, de enyhítő körülményként veszik figyelembe az önként tett

vallomást. Ha viszont egyik kitart tagadása mellett, míg a másik bevallja elkövetett bűnüket, akkor ez utóbbinak, minthogy segítségére volt az igazságszolgáltatásnak, csekély büntetését még fel is függesztik, míg társát a bűntettért és megrögzött tagadásáért a legsúlyosabb büntetéssel sújtják. - Családi vita: a férj boksz meccsre akar menni, a feleség moziba, de mindketten együtt akarják tölteni az időt. A legrosszabb azonban az, amikor mindketten engednek egymás kényének és a feleség egy boksz meccsen, a férj moziban találná magát és még külön is töltik az időt. - Idealizált piaci verseny: „fogoly dilemma” fordítottja, amennyiben az egyes játékosok ragaszkodása a maguk önző szempontjához, magától vezet el olyan optimális fejleményhez, amely mindnyájuk érdeke szerint való. - A másik számára kikapart gesztenye: Az egyik játékos a maga érdekei szerint választva a másiknak az érdekeit is megvalósítja.

- Kikényszeríttet érdekazonosság: egyik játékos a maga követlen érdekeit követve, igazi érdekei ellen dolgozna. A maga közvetlen érdekei ellen döntve viszont az érdekellentét helyett az érdekazonosságot kényszeríti a partnerére, aki most a maga nyereményét növelve egyúttal az övét is növeli. - A jó vég paradigmája: Olyankor alakul a megtermelt javak újabb meg újabb kvantumainak a sorsa, amikor ezek valamilyen nagyobb építmény egészévé illeszkednek, ez a közmondás képvisel: „Minden jó, ha vége jó”. Csökkenő határhozadék megfordítása: Tegyük föl, hogy valaki hídelemeket gyárt. Feltételezhető, hogy ha már megtermelt tíz hídelemet, akkor tizenegyedikre kevesebbet áldoz. De ha éppen 11 elemből áll össze a híd, akkor ez megfordítja az összefüggéseket: az első hídelemre való határköltség ráfordítása a hídnak 1/11 részét produkálja. A legutolsó határköltség ráfordításának tényleges határhozama pedig

11/11, vagyis 1. 16 Tervgazdálkodás és a hiány: A tervgazdálkodás során rendszerré vált, hogy az igénylő a benyújtott igénye mellett azzal érvelt, hogy az előzetesen eszközölt ráfordításnak is az újabb ráfordítástól jöhetne meg a hozama. A munka: A munka az a tevékenység, amellyel a termelést folytató ember beavatkozik a termesztés folyamatába: mesterségesen szabja meg az irányt, amelyben azután majd ezek az erők kifejthetik természetes hatásukat. A gazdaságpszichológiai szakirodalom azonban a munkát az érte kapott pénzösszeggel kapcsolatban tárgyalja. A háztartásokhoz tartozó emberek munkát végeznek a vállalatok számára, cserébe pénzt kapnak, amit arra használnak, hogy árukat és szolgáltatásokat vásároljanak. Ezek szerint a munka csak vásárlás eszköze A munka és a fizetség összefüggése: a pénztelenség megszűnése nem okvetlenül vezet a munkaviszony megszűnéséhez, de a munkaviszony megszűnése

általában pénztelenséghez vezet. A munkára nézve az érte kapott fizetség a meghatározó, a haszon maximalizálására vonatkozó megfontolások a rendelkezésre álló szabadidő és munkaidő során nyerhető pénzmennyiség határértékével számolnak. Az ilyen számítások buktatói, a már tárgyalt un Tom Sawyer – effektus és a Puskás Öcsi effektus. Ugyanaz a tevékenység munkából szórakozássá, illetve szórakozásból munkává válhat. Nem dönthető el róla, hogy úgy kell e vele számolni, mint feláldozott szabadidő, vagy mint elfogyasztott szabadidő. Mitől függ, hogy a munkavégzés kielégülést jelent-e, vagy terhet? Maslow (1954) elmélete: Az emberi szükségletek hierarchikusan öt szintbe szerveződnének oly módon, hogy a magasabb rendű szükségletek csak akkor érintenék a viselkedést, amikor valamennyi állítólag alacsonyabb rendű szükségelt már kielégült. 5. Önmegvalósítás (az egyén lehetőségeinek minél teljesebb

kifejlesztése) ↑ 4. Az ember szociális státusza (figyelem, elismerés, megbecsülés) ↑ 3. Szociális viszonyok (szeressék az embert) ↑ 2. Biztonságos környezeti feltételek ↑ 1. Fiziológiai szükségletek (táplálék, víz, hőmérséklet, szex) Maslow elmélete szerint az ember azért dolgozzék, hogy fiziológiai szükségleteit kielégüléshez segítse. Amikor már a szociális szükségletek is ki vannak elégítve, akkor a munkavégzés célja az önmegvalósítás. De Maslow elméletét nem sikerült bizonyítani, sem empirikus vizsgálatokkal, sem elméletileg nem sikerült igazolni. Csak két szint volt elkülöníthető: biológiai és szociális De 17 nem volt megállapítható, hogy az alacsonyabb rendű kielégítése aktualizálná a magasabb rendűt. Murray elmélete szerint az embernél megfigyelhető olyan szükségletek, hogy - minél nagyobb eredményt érjen el - szociálisan befogadják - autonómia szükséglete - hatalom szükséglete -

agresszió szükséglete - stb. Az ilyen szükségletek az ember tanulja és környezeti hatásra aktualizálódnak. McClelland (1961) elmélete szerint az ilyen szükségletek fontos szerepet játszanak az ember gazdasági viselkedésében, mint a teljesítményszükséglet a vállalkozói magatartásban. Ugyanez lehet a hajtóerő a munkában is. A behaviorizmus álláspontja: Egy viselkedési aktus sorsát előre nem kiszámítható megerősítések döntik el utólag: ha a megerősítés pozitív (jutalom), akkor az aktusra a továbbiakban újra sort kerít, ha a megerősítés negatív, akkor kerülni fogja. Jahoda (1979) elmélete a szükséglet-kielégítés tekintetében megkülönböztet egymástól a munka manifeszt és látens funkcióit. Manifeszt funkció: olyan szükségletek, amelyek kielégítetlensége a munkatevékenységet kiváltja, hogy ennek révén kielégüljön. Látens funkció: olyan szükségletek, melyeknek az ember nem okvetlenül van tudatában. Ezért

kielégületlenségük nem feltétlenül vezet munkavállaláshoz, ám, ha a munkaviszony megszűnik, elvezethet a kérdéses kielégületlenséghez. Jahoda szerint legalább 5 ilyen látens szükséglet van: - tevékenységet végezzen, - strukturálja az időt, - rendszeres kapcsolatteremtést és tapasztalatcserét biztosítson, - olyan célokkal teremtsen közösséget, amely túlhalad az egyén perspektíváján A munkanélküliség gazdaságpszichológiája: A munkanélkülivé válásnak – különösen középkorú munkanélkülieknél – súlyos mentálhigiénés következményei lehetnek: növekvő szorongás, csökkenő képesség a figyelem koncentrálására, depresszió, általános apátia. A munkahelyüket elvesztő emberek az első időkben szenvedélyesen elkövetnek mindent, hogy visszanyerjék, amit elvesztettek, majd bekövetkezik a reményvesztett passzivitás, és a depresszió időszaka. minél régebben munkanélküli valaki, annál kisebb a

valószínűsége, hogy új munkát találjon. (Hasonló nagy stresszhatású történés a nyugdíjazás is.) A munkanélküliség bevezetése Magyarországon elkerülhető lett volna. Nem ismerték fel, hogy e minősítés gazdasági kára több mint egy alternatív megoldás költségei. Mivel Magyarországon a munkabérek a fejlett ipari országokénál jóval alacsonyabb hányadát képezték a termelési költségeknek, így lehetséges lett volna, hogy akinek a munkahelye, nem pedig a munka végzése vált feleslegessé, az nem munkanélküli lett volna, hanem rendelkezési 18 állományba kellett volna minősíteni, és rendelkezési állomány alatt folyósított munkabér fejében szakmai továbbképzést írhattak volna elő. A munkanélküliség fogalma a 19. századi fogalom Akkor egy roppant kellemetlen állapotnak tekintették, de ha egyszer véget ért, minden ment tovább ott ahol abbahagyta. Ennek oka, hogy a szakképzetlen munkaerő szüneteltetése alatt nem

veszít értékéből, minthogy nincs minek elvesznie. Ha egyes munkanélküliek személyükben mégis irreverzibilisen megrongálódtak (megbetegedtek, bűnözővé váltak) a gazdaságot nem érte kár: a munkaerő vadon termett, bármikor rendelkezésre állt megfelelő tartalék. Gazdaságilag ésszerűtlen lett volna biztonságos tárolására költséget fordítani. Mára azonban mindkét feltétel megváltozott: 1. A munkaerő előállítása pénzbe kerül 2. A kiképzett munkaerő, ha hordozója munkanélkülivé válik, lebomlik Egy évnél hosszabb időre való kiesés a gyakorlatból még akkor is szétzilálná a készségeket, ha nem munkanélküli segélyen töltené az ember, hanem pl. világ körüli úton A munkanélküliség a pályakezdőt sújtja legjobban, akinek megszerzett szaktudását még nem tudta a napi rutin rögzíteni. A fizetés elvesztésén kívül, amellyel a mai Magyarországon a legtöbb ember számára az emberhez méltó létezés

fenntartásának a lehetősége vész el, magának a munkának az elvesztése a ritmusnak az elvesztését, a rendszeres kapcsolat elvesztését jelenti, akikkel az együttes munka hozott össze. A beszerző magatartás: vásárlás és igényjog érvényesítése: A legnyilvánvalóbb pszichológiai tényező: a választás 1. Vásároljon-e egyáltalán 2. Melyik vásárló központot keresse fel 3. Melyik üzletben vásároljon 4. Mennyit vásároljon Ám nem kell okvetlenül azt gondolnunk, hogy a vásárló tudatosan ejti meg mindegyik vásárlási aktust és nem szükséges mindegyik vásárlásnál mindegyik felsorolt lépés megtörténjen: az ember előzetes szándék nélkül is betévedhet egy üzletbe, és hírtelen vásárlás mellett dönthet, még akkor is, ha előzetesen nem volt szándéka vásárolni. A lakossági vásárlások körében meg szoktak különböztetni: 1. Fogyó javak beszerzése: ennek motívumait többnyire az ember állítólag eleve adott

szükségleteiből próbálják származtatni. 2. Szolgáltatások: ennek szerves része a csábítás 3. Tartós fogyasztási cikk beszerzése: Ennél kérdéses, hogy mennyiben beszélhetünk egyáltatán szükségletekről. A tartós fogyasztási cikkekkel kapcsolatosan, elengedhetetlen, hogy ezek beépüljenek az élet mindennapi ciklusaiba: rendszeres használatuk során elkopnak vagy tönkrementek, akkor e rendszeres használat során az embernek tényleg szüksége támad e használati tárgyakra, nélkülük a mindennapi élet ciklusainak lefutása olyasféle károsodást szenvedhet, mintha „valódi” szükséglet maradt volna kielégítetlenül. Katona (1975) kutatásaiból tudjuk, hogy a vásárlás időzítését ilyenkor bármiféle „szükség” érzésénél sokkal erősebben motiválja, hogy a vásárlók úgy érezték, hogy az „idők most kedveznek” az ilyen vásárlásnak. Ő abból a megállapításból kiindulva állapította meg az 19 előbbi tételt,

hogy „a gazdasági stabilitásnak a hiánya még mindig Amerika egyik legnyomasztóbb problémája”. Azt találta, hogy azok az időszakok, amelyekben mindenki úgy gondolta, gondolta, hogy a recessziók a múltba tűnnek, váltogatták egymást azokkal az időszakkal, amikor az emberek millióinál okozott rossz közérzetet, a munkanélküliség meredek növekedése és a jövedelmek gyors csökkenése. A bizonytalanság kiváltotta szorongás olyan gazdasági magatartáshoz vezethet, amely tovább növeli a gazdaság stabilitásának hiányát. ezért a kormányok és vállalatok magatartásán kívül előre kellene jelezni a háztartások magatartását is. Itt a prognoztizáslás csak korlátozottan tudja figyelembe venni a múltbeli tendenciákat. A homo oeconomicus-nak az az irányzata, amely az áremelkedésre a kereslet csökkenésével reagál. A progonoztizálásnak azonban azt a pillanatot kellene előre látnia, amikor ez a tömeges mértékben átváltanak az

inflációs stratégiára, és ekkor az áremelkedés keresletnövekedést vált ki. Katona fontosnak tartotta a tartós fogyasztási cikkeknél az attitűdök vizsgálatát. Keynes (1936) szerint a fogyasztás semmilyen pszichotikus mutatót nem vesz számításba. Jóllehet „pszichológiai alaptörvénynek” nevezi a fogyasztói hajlandóságot, de csak olyan szempontból, hogy az ember hajlamos arra, hogy növelje fogyasztását, amikor jövedelme növekszik, de nem olyan mértékben, mint jövedelmének növekedéséé. Jövedelem csökkenéskor, kisebb mértékben csökken a fogyasztás, mint a jövedelem. Ezen elmélet szerint, ha valaki jövedelmének növekedésekor kevesebbet fogyasztana, mint ezt megelőzően, vagy ha valaki fogyasztását átlagosan nagyobb mértékben növelné, mint ahogy jövedelme növekedik „nem normális” egyedi eset lenne. Azonban bőségesen ellensúlyozna azoknak a nagy száma, akik „normális”, vagyis a kérdéses „pszichológiai

alaptörvény”-nek megfelelően viselkednek, így aggregált jövedelem, illetve az aggregált költekezés közötti viszony megfelelne annak, amit egy tisztán gazdaságtani logikával ki lehet számítani. Katona elismeri, hogy Keynes gondolatmenete száz évvel ezelőtt érvényes lehetett, mert ekkor a lakossági költekezések fogyó javak beszerzésére, vagy szolgáltatások biztosítására irányultak, amelyek gazdaságpszichológiai magatartása lényegesen eltér a megtakarításétól. Ugyanakkor rámutat, hogy a II világháborút követően a vásárlások jelentős hányada tartós fogyasztási cikkre irányult. Katona szerint, ezek ugyanúgy viselkednek, mintha megtakarításokról lenne szó: 1. A bevétel növekedést, vagy tartós fogyasztási cikkekre, vagy megtakarításokra használják. 2. Amikor a bevétel csökken, a szokásszerű kiadásokat nem azonnal igazítják lefelé, így aztán a megtakarításokra és tartós fogyasztási cikkekre kevesebb pénz

marad. Szerinte a tartós fogyasztási cikkek beszerzése afféle átmenetet képvisel a szokásszerű vásárlások és a megtakarítás között. Előfordulhat, hogy a szokásszerű vásárlások és a megtakarítások volumene esetleg egyszerre csökken, amikor mindkettőnek növekednie kellene, mert a megnövelt bevételeket tartós fogyasztási cikk beszerzésére fordítják. Erről azt tételezte fel, hogy a vásárlási hajlandóságot nem a jövedelemben bekövetkező változás határozza meg, hanem a változás szubjektív jelentése. A szubjektív jelentés a következőket jelentheti:  Mik az egyes személyek érzései a saját anyagi helyzetük alakulásáról  Az alakulással kapcsolatos rövid és hosszú távú kilátásaik felöl  Milyennek látja a megkérdezett saját egyéni gazdasági perspektíváinak tágabb feltételeit a nemzetgazdasági perspektívában 20  Kedvezőnek találja-e az időt arra, hogy éppen most tartós fogyasztási cikket

vásároljon. Katona következtetetéseit nem az egyes kérdőívekre kapott válaszokból vonta le, hanem e válaszoknak a felmérések során megfigyelhető jellegzetes időbeli változásaiból. Az adatoknak 5 halmazát vetette össze egymással: 1) A háztartás, illetve a háztartást integráló tágabb gazdasági egység (pl.: nemzetgazdaság) alakulása a közelmúltban. 2) A vizsgálati személyek véleménye erről. (Pl: jobban, vagy rosszabbul alakult a család gazdasági helyzete). 3) A vizsgálati személyek várakozása saját háztartásuk, és tágabb gazdasági egység sorsának alakulását illetően. 4) A megkérdezett szerint alkalmas-e az idő tartós fogyasztási cikk vásárlására. 5) A kérdéses tartós fogyasztási cikk vásárlásának alakulása a vizsgálatot követő időszakban. Az adathalmazokat idősorba rendezve megállapítható: A. Amikor nőtt azoknak a vizsgálati személyeknek a száma, akik szerint a gazdasági és közállapotok rosszabbak,

akkor valóban rosszabbak voltak ezek a mutatók. (Fordítva is érvényes volt: jó vélemény – javuló gazdasági helyzet.),(1-2) B. Az, hogy növekszik-e azoknak a száma, akik szerint rosszabbra fordult a sorsuk, vagy pedig azoké, akik szerint jobbra, egyáltalán nem befolyásolta, hogy csökken, vagy növekszik azoknak a száma, akik úgy vélik érdemes tartós fogyasztási cikket vásárolniuk, vagy nem érdemes.(2-3) C. Az, hogy azok aránya növekszik-e, akik úgy gondolják, hogy gazdasági sorsuk az utóbbi időben rosszabbra fordul, vagy pedig azoké, akik úgy gondolják jobbra fordult, nem befolyásolja, hogy csökken-e, vagy növekszik-e azoknak a száma, akik úgy vélik érdes most tartós fogyasztási cikket vásárolni.(4-2-3) D. Ha növekszik azoknak a száma, akik szerint az adott időpontban érdemes tartós fogyasztási cikkeket vásárolni, akkor várhatóan azoknak a száma is növekszik, akik valamilyen tartós fogyasztási cikket ténylegesen

megvásárolnak.(4-5) Tartós fogyasztási cikk kiválasztása:  Az emberek nagyfokú egyöntetűséggel reagálnak a gazdasági kihívásokra, még az olyan kihívásokra is, mint a tartós fogyasztási cikk vásárlása. A reagálás egyöntetűsége nem homogén, hanem a társadalom tagolódása szerint mintázott.  Veblen (1979) – feltűnő fogyasztás: a gazdaság képessé teheti az embert arra, hogy drága fogyasztási cikkeket szerezzen be magának, a magas ár megfizetése pedig lehetővé teszi, hogy minőségileg kiváló áruhoz jusson hozzá. A gazdag ember még drágább fogyasztási cikket vásárol.  Ellen – Veblen fogyasztás: ez a fogyasztás is lehetséges, olyan esetben, ha az ember esetleg olcsóbb árut vásárol, hogy elkerülje a fitogtatás gyanúját.  A televízió elterjedésének esete: „ televíziót vásárolok és nem mást, mert e vásárlással is hasonlóságomat akarom hangsúlyozni azokkal, akik szintén televíziót vásárolnak,

vagy különbözőségemet azokkal szemben, akiktől egyébként is különbözni akarok.” Mit képvisel a televízió: Vagy egyszerűen képek öröme végett vásárol televíziókészüléket, ez annál inkább csalóka, minél alacsonyabb szintjén vagyunk a társadalmi hierarchiának. Alacsonyabb társadalmi szinten a konformitás és a presztízs indexe előírja a tévé beszerzését. A tévé a közép (és alsó) osztályokban mindig jól látható helyen, a szoba közepén trónol. 21  Ilyen és hasonló összefüggéseken keresztül születik meg a vásárlási szándék. A megszületett szándék kvázi szükségletenként működik: olyan belső feszültséget kelt, amelyet csak a szándékolt tevékenység lefuttatásában elnyert kielégülést csillapíthat. Ezért a vásárlási szándékról is azt találták, hogy, ha egyszer előállt, nagy valószínűséggel elvezet a vásárláshoz. A bevásárlás:  A vásárlást közvetlenül megelőző

információkeresés: - Az ember hagyja, hogy hassanak rá az árureklámok, a nézegethető kirakatok, továbbá a barátaik, ismerőseik rá- illetve lebeszélő szava. - A posztkapitális piacgazdaságban ehhez társulnak olyan, szervezetektől és folyóiratoktól jövő rá- és lebeszélések, amelyek nem a termelő, hanem a fogyasztó érdekeit képviselik. - A vásárló a legfogékonyabb mindenféle, a tervezett vásárlással összefüggő információra, így arra is, amellyel a marketing próbálja őt befolyásolni.  Az üzleti negyed kiválasztásának gravitációs modellje: A gravitációs vonzás tudvalevőleg egyenesen arányos a tömeg nagyságával, amely az adott tömegre a vonzást gyakorolja, és fordítottan arányos a köztük lévő távolsággal. Egy-egy üzleti negyed vonzása annál nagyobb, minél nagyobb a mérete (nem a fizikai a méret a meghatározó, hanem az áruválaszték), és annál kisebb, minél nagyobb távolságra van. A távolságnál nem

a fizikai távolság, hanem a szubjektív távolság a meghatározó: - Elsősorban az odajutás ideje befolyásolja. - Az irány is befolyásolja: a városközpont felé vezető út rövidebbnek hat, mint ami periféria mentén vezet. Az üzleti negyedek vonzerejét befolyásolja még a reklám is.  A bevásárlást végző személy egyáltalán nem haszonmaximalizáló személy, hanem kielégítő haszonra törő módon jár el: ahelyett, hogy megkeresné a kérdéses árut a legolcsóbban árusító üzletet, kiköt az egyik útjába esőnél, amely számára elfogadható áron kínálja az árut. Ha azután utólag olyan tapasztalatot szerez, amely szerint olcsóbban is hozzájuthatott volna ugyanahhoz az árúhoz, akkor a megvásárolt árut, vagy a vásárlás körülményeit túlértékeli, esetleg az olcsóbb árut alábecsüli. A kognitív disszonancia csökkentésének egy további eljárásaként figyelték meg, hogy a vásárló elfelejti, mennyiért is vásárolta meg

az árut. Áruféleség, árucikk, márka: A vásárló válogató magatartása általában áruféleségről dönt, amely valamilyen társadalmi funkciót tölt be, vagy egy különös árucikkről, esetleg egyedi márkáról. Ezek a kategorizációs szintes azonban pszichológiai mechanizmusok révén átmennek egymásba: - Ösztön: tárgyi irányulás éppúgy vele születik az egyeddel, mint a tevékenység irányítása. - Bevésődés: az egyik legnagyobb hatású mechanizmus, amely a belső és külső tényezőt összekapcsolja. Az állati magatartásban a legjobban megfigyelhető: az éppen kikelt kiskacsák megindulnak anyjuk nyomában a víz felé. A keltetőben született kacsák is, amint meglátnak maguk előtt egy nőstény állatot, akkor azt követik. De ha, a kritikus pillanatban valamilyen tárgy mozdul el az állat szeme előtt, akkor a kicsi ezt is fogja követni. Az állatba ilyenkor egy életre kiírhatatlanul belevésődik a kapcsolat a tevékenység és a

tárgy között. - Tanulás: belső indíttatású tevékenység. Sokkal képlékenyebb annál, mint amit az előző alakít. 22 - Belátás: az egyed a szituációban éppen adott tárgyak közül kiválasztja azt, amelyik felé azután a tevékenységét majd irányítani fogja. Ez a leginkább képlékeny kapcsolat Az embernél az ösztön mechanizmusa nem, vagy alig, a többi mechanizmusa pedig növekvő képlékenységével együtt növekvő mértékben játszik szerepet belső indíttatású tevékenységek és olyan külső tárgyak összekapcsolásában, amelyekre attól fogva ezek irányulnak. Az a tevékenység, amely esetleg csak elvontan irányulna egy áruféleségre többé, vagy kevésbé elválaszthatatlanul fog egy konkrét tárgyként adott árucikkre irányulni, s ennélfogva úgy megjelenni, mint pl.: teaivás szükséglete A márkával kapcsolatos reklám annál nagyobb hatású, minél kevésbé specifikációs mechanizmust tud működtetni. Minél

kevésbé képlékenyek és minél jobban működnek ezek a specifikációs mechanizmusok, annál kevesebb lehetőséget hagynak, hogy az egymással többé vagy kevésbé egyenértékű árucikkek, sőt márkák egymást helyettesítsék. Lancaster (1971) mikroökonómiai indíttatású elmélete, mely szerint a kereslet nem javakra irányulna, hanem különböző tulajdonságokra, pszichológiailag nem tartható. E szerint az elmélet szerint a jószág akkor helyettesítené B-t, ha a keresett tulajdonságokból legalább annyit tartalmazna, mint A. A mindennapi vásárlásoknál, még a belátás típusúaknál sem így megy végbe a folyamat, hanem a jószág szintetikus minőségén múlik minden. A kognitivista alaklélektan (Gestalt-pszichológia) nemcsak azt bizonyítja, hogy ha A-nak B összes tulajdonságán felül van még egy további tulajdonsága, akkor az egészleges alakként észlelt lét minőség egymástól esetleg igen távoli lesz. Ezenfelül még azt is

bemutatta, hogy ez a pszichológiai távolság akkor is kialakulhat két minőség között, ha ezek ugyanazon tulajdonságok együtteséből tevődnek össze, de tulajdonságok különböző sorrendben engedik magukat a különböző tárgyakon érzékelni. Igényjogosultság érvényesítése: A gazdaságpszichológiai munkák a kereslet és kínálat egyensúlyának biztosításához általában kizárólag az ármechanizmust veszik számításba. Kornai: „A walrasi árveréses séma csak akkor végezhetné el egymaga a termékek elosztását, ha az árak tökéletesen flexibilisek lennének, továbbá az aktorok tökéletesen érzékelnék az árakat és tökéletesen alkalmazkodnának hozzájuk. Az aktorok képesek érzékelni az árakat és alkalmazkodni hozzájuk, nem pedig arról, hogy akarják is ezt: Ha a vevő (vagy az eladó) bármely motívumtól vezettetve, kedvezőtlenebb árajánlata ellenére előnyben részesíti az eladót (illetve vevőt), akinek nagyobb a

társadalmi presztízse, akikhez személyes barátság fűzi, aki őt megvesztegette stb. – akkor már nem érvényesül tisztán az árveréses séma” Samuelson: „a javak oda áramlanak, ahol a legtöbb dollár van” Az árveréses sémán kívül a javak allokációjának léteznek olyan mechanizmusai, amelyek nem függnek szubjektív döntésektől, és olyanok, amelyek működést szubjektív döntések közvetítik. A szubjektív döntések közül Kornai a következőket említi: - Sorban állás: két időpont közti viszony - Keresés: két térbeli pont közti viszony, az egyikben a kereslet, a másikban a kínálat nyilvánul meg. ↓ E mechanizmusok működésében a gazdasági tényezők pszichológiai közvetítések nélkül hatnak, ezért e működés gazdaságpszichológiailag csak következményeiben érdekes. 23 - Kiutalás: Kornai ezt a mechanizmust vetette pszichológiai vizsgálódás alá. Döntési motívumai közül a rászorultságot, az érdemet,

a származást, a társadalmi állást, a politikai magatartást, a kiutalóhoz fűződő személyes szálakat (rokonság, barátság), a kiutalónak tett szívességet és a korrupciót említi – csupa olyan motívumot, amelyben a kiutaló foglalja el a hatalmi pozíciót, az igénylő pedig függő helyzetben van. Ismerünk olyan viszonyt is, amikor az igénylő pozíciójából nyújtja be az igényét, a kiutaló pedig kényszerhelyzetben utalja ki a szóban forgó jószágot. ↔ Akárhogyan is juttatja érvényre az igénylő az igényjogosultságot, az erre irányuló stratégia az illető társadalmi azonosságának feldolgozásával és érvényre juttatásával függ össze: - Jogos az igényem érvel a rászorult, mert a magamfajta beteg ember - Jogos az igényem – érvel az érdemdús – mert a magamfajta mozgalmi ember, ha nem lett volna ott, akkor ma kevesebb embernek jutna abból, amit igényelek. - Jogos az igényem – érvel a jó származású – mert a

magamfajta nemes ember családjában évszázadok óta élnek a kérdéses jószággal. - Jogos az igényem – érvel a magas beosztású – mert a magamfajta hivatalviselő ember a hivatalának tartozik azzal, hogy jobb árut vásároljon. - Jogos az igényem – érvel az X párti – mert másként bárki Y pártinak nézne. Annak révén, hogy a szűkös erőforrások elosztásában olyan gazdaságpszichológiai fogásokat alkalmazunk, amelyekkel szociális identitásunkat dolgozzuk fel és juttatjuk érvényre. A társadalmi azonosság minden gazdasági folyamatban jelen van mint pszichológiai közvetítő. 24 IV. A MÁSODIK MODERNIZÁCIÓ A gazdasági rendszerek a múltban másképp viszonyultak az anyagi és az emberi erőforrások: az anyagi feltételeket, amelyektől működésük függött, egyre inkább maguk termelték – az emberi feltételekről viszont, amelyet nem maguk termeltek, egyre inkább függetlenítették működésüket. Valójában az a helyzet,

hogy egy gazdasági rendszer működésének személyi feltételi is vannak, csak XIX. Századi kapitalizmus gazdasági rendszere külön mechanizmusok működtetésével úgy intézte, hogy meg tudjon lenni nélkülük. Kialakult a gépipar ↓ Függetlenné tette az ipart számos olyan személyes képességtől, amelyet az ipar maga tudat előállítani. ↓ A termelés esélyeit egyre kevésbé határozta meg, hogy egy népességnek milyen képességei vannak, egyre inkább az, hogy milyen gépeik vannak. A fogyasztást sem az fogta vissza, hogy a lakosságnak mire nincsen leküzdhetetlen szüksége, hanem, hogy mire nincsen pénze. A gépi nagyipar évszázadában a gép kezeléséhez absztrakt erőkifejtésre és absztrakt felügyeletre volt szükség. A múlt század végére aztán a technikai fejlődés olyan gépi berendezéseket vezetett be, melyeken az absztrakt erőkifejtés követelményét egyre inkább a gyorsaságé váltotta fel, az absztrakt felügyeletét pedig a

koordinálásé több műszer figyelemmel követése és több irányítószerkezet kezelés között. A gép kezelőjének mindössze annyi dolga volt, hogy a megfelelő időpontban a megfelelő módon reagáljon a gép működésére. A technikai fejlődés egyszerre eredményezte a gépi berendezések gyorsaságának és a koordinálás bonyolultságának növekedését, és a feladat, hogy a gépkezelő egyszerre tartson lépést mindkét tendenciával, egymást pszichológiailag kizárta: a koordinálás bonyolultságának növekedéséből következett, hogy a „megfelelő módon” történő reagáláshoz egyre több időre volt szükség – a gyorsaság növekedésének következtében pedig „a megfelelő időpontban” történő reagáláshoz egyre kevesebb idő állott rendelkezésére. A képességről azonban, hogy egy gépi berendezést gyorsasága ellenére is a megfelelő módon kezeljenek, s hogy a kezelő beavatkozására a gépi berendezés bonyolultsága

ellenére is a megfelelő időpontban kerüljön sor nem tartható többé, hogy egyszerűségénél fogva vadon is megterem a népességben. Ezért a képességeket úgy kell megtermelni, mint ahogy anyagi feltételeit megtermelik. A szükségletek tekintetében is hasonló összefüggések érvényesek. Az a pozíció, amelyet a klasszikus kapitalista alakzatban a tőkés vállalkozó foglal el, kettéhasad: akinek tőkéje van, abból hiányozhat a vállalkozószellem, akinek érzéke van az optimális kockáztatáshoz, annak nem okvetlenül van mit kockáztatnia. A pénzhiány ekkor már nemcsak a fogyasztásnak szab határokat, hanem a felhalmozásnak is. A hitelrendszer pedig, amely ilyen viszonyok mellett is biztosítja a felhalmozás lehetőségeit, szükségképpen a fogyasztás korlátjait is kitágítja. Ezen feltételek változásai miatt nélkülözhetetlen az emberek egyfajta uralma a szükségleteik felett. E szükségletekkel szemben való szabadságot éppúgy meg kell

teremteni, mint ahogy a termelés dolgi feltételeit megteremtik. 25 A modernizáció két szakasza: A kapitalista gazdaság a modernizáció általa megvalósított első szakaszában a dolgokat olyanból, amilyenek átalakították olyanná, amilyen e gazdaságban célszerűen használható. A második modernizáció ezen annyit változtat, hogy a dolgok mellet a feldolgozás tárgyává teszi a társadalmat alkotó személyeket is: a gazdaság ezeket is nagy tömegben alakítja olyanból, amilyenek, olyanná, amilyent célszerűen használni tud. A modernizáció első szakaszában a személyekre azért nem volt gond, mert még mielőtt valamelyikük gondot okozott volna a rendszer lecserélte: vagy gépi berendezésre, vagy más személyre. Mindkét cserének ugyanaz a feltétele: olyan egyszerű képességeket, amelyet egy dologban (a gépben) is ki lehessen alakítani, vagy amely tömegesen megterem a lakosságban, és amely így, amint szükség támad rá, magától is

kéznél van. A századforduló idejére megállapítható, hogy a személyek lecserélésének ez a feltétele többé nem teljesül: ezért a második modernizáció gazdasági rendszerének az emberről is gondoskodnia kell. A tömegméretekben szükségessé váló új képességeket ugyanúgy kezdik termelni, mint az első modernizáció idején a kifejlődő nagyipar a dolgok tulajdonságait alakította át tömegméretekben olyanokból, amilyenek, olyanokká, hogy azok a gazdasági növekedést optimálisan szolgálják. Ezért a második modernizációt megkülönbözteti az elsőtől, hogy ezt az eljárást az anyagi feltételekről kiterjeszti az emberi feltételekre. A lelki jelenség homokszemei a gazdasági gépezetben: 1. A választás A 20. század harmincas éveiben a tervgazdálkodás lehetőségének kérdéséről folyt Több közgazdász amellett érvelt, hogy a tervgazdaság nem lehetséges, hacsak nem bánik úgy az állam az egyénekkel, mintha a termelés

eszközei volnának, nem pedig alanyai. A korabeli marxista és nem marxista, tervgazdaságpárti és ellenes szerzők számára egyaránt magától értetődő volt, hogy a pszichológiai tényező – például az, amelyik a választást motiválja – gyökeres bizonytalanságot visz a tervgazdálkodás rendszerébe. De a piacgazdálkodás rendszerébe is. 2. A tevékenység szociális identitása Egy pszichológia megállapítás: különös áru a tevékenység, mert akár én fizetek, akár nekem fizetnek érte mindkét esetben magam fejtem ki. Annak, amelyet szórakozásként megfizettetnek velem és annak, amelyet munkaként megfizetnek fizikai megjelenése azonos, ellenben mind pszichológiai, mind gazdasági lényegük ellentétes egymással. Gazdaságpszichológiailag bizonytalan lesz a hatása a fizikailag meghatározott tevékenységre az érte felajánlott, illetve megkövetelt árnak; más szóval nincs effektív ára. Egyre növekszik azoknak aránya a társadalomban,

akik nem dolgok termelésével foglalkoznak, hanem valamilyen módon a termelés nélkülözhetetlen személyi feltételeinek megtermelésével, karbantartásával, igazgatásával. Tehát tevékenységükkel vannak jelen a második modernizáció munkamegosztási rendszerében, és nem valamilyen termék előállításával. A pénzkifizetések egyre növekvő hányada azért a különös árucikkért történik, amelyről az előzőekben kitűnt: önmagában nincs effektív ára. 26 3. Verseny és monopólium A piacgazdaság optimális működésének van egy alapvető feltétele: a tökéletes verseny. Ezzel szemben a XX. század elejének nincs is szembeötlőbb gazdaságpszichológiai tényállása, mint olyan monopóliumok megléte, amelyek igenis korlátozzák a versenyt. Ez a tényállás vezette a korabeli szocialistáit arra, hogy napirendre került a kapitalista piacgazdaság összeomlása és felváltása szocialista tervgazdasággal. Miután létrejött a

tervgazdálkodás optimális működésének szintén van egy alapvető gazdaságpszichológiai feltétele: a tervhatóság tökéletes monopóliuma, vagyis olyan, amelyet nem korlátoz a gazdasági ágensek semelyikének versengése. Márpedig a századelő gazdaságpszichológiai tényállása nem ez volt, hanem csak annyi, hogy a verseny és monopólium kölcsönösen korlátozzák egymást. Azzal, hogy a gazdasági gépezetben megjelennek a lelki jelenség homokszemei, a lelki jelenség gazdasági hatótényezővé válik. 27