Irodalom | Középiskola » Örkény István

Örkény István (1921-1979) Budapesten született, vegyészmérnöknek készült. Első írásai a Szép Szó-ban jelentek meg. Munkásságára döntő hatással volt a második világháború; munkaszolgálatos volt 1949től 1953-ig színházi dramaturgként dolgozott a Vígszínháznál Írt regényeket, drámákat, filmnovellákat, „egyperceseket” –Ennek a sajátos prózai műfajnak ő a megteremtője. Két műve világsikert hozott számára: Tóték, Macskajáték. Tóték: a témát először filmforgatókönyvben dolgozta fel a szerző, amit a filmgyár ekkor elutasított, 1966-ban jelent meg folyóiratban, s ezután készült el a drámaváltozat. Ennek sikere tette lehetővé a film elkészítését. Tóték (1967) Szereplők (és az eredeti szereposztás)  Őrnagy  Tót Lajos  Tótné-Mariska  Ágika, a lányuk  Gyula, a fiuk  Cypriáni professzor  Postás Gyuri Téma a hatalom és a kisember viszonya, az elnyomottak önérdeke hogyan segíti az

önkény létrejöttét. 1967-ben írták róla: „Tóték nem mernek szembeszállni a félőrült akaratával, mert fiuk és fiuk révén ők maguk is függő helyzetben vannak a parancsnoktól.” Örkény eredetileg Pókék címmel írta meg a darabot, utólag változtatta a szimmetrikus képű TÓT szóra a családnevet. Drámai szituáció: egy mátrai faluba a második világháború során megérkezik az őrnagy. Mivel a fronton ő a Tót fiú parancsnoka, tőle függ, hogy a frontra való visszatérte után maga mellé veszi-e Gyulát, a fiút a „jól fűtött zászlóaljirodába”, vagy sem. Tóték azt remélik, ha kedvesek lesznek hozzá, sokkal nagyobb lesz fiuk reménye az életben maradásra. Bármilyen legyen is az őrnagy, bárhogyan is viselkedjen velük szemben, ők mindenképpen függő helyzetbe kerülnek vele. Kulcsszereplő azonban a színpadra elsőnek lépő Postás Gyuri, akinek furcsa szokása, hogy elolvassa és válogatja a kézbesítendő leveleket. Jó

embereknek nem kézbesít rossz hírt, rossz embereknek pedig nem visz ki „jó” levelet. Már az őrnagy érkezése előtt megtudjuk, hogy Tót Gyula elesett a fronton, de a postás nem hajlandó ilyen rossz hírt közölni Tótékkal. Gyula azt is megírta (másik levélben), hogy az őrnagynak a partizánok támadásai miatt megromlott az idegrendszere. Az őrnagytól való függő helyzetet Tót viseli el a legnehezebben, hiszen az megalázza, emberi méltósága ellen támad. A megaláztatás lépései 1. nem szabad az őrnagy mögé nézni 2. tűzoltósisakot a szemébe kell húzni 3. bocsánatot kell kérnie olyan sérelmekért, amiket nem is követett el Pl: bokaharapás, „szőrnagy”. 4. a mindig korán lefekvő Tótot arra kényszeríti, hogy hajnalig dobozoljon Hogy ne ásítozzon, állandóan egy lámpát kell a szájában tartania. A megaláztatás fenti lépései közül az első és harmadik bárkit megalázna, a 2. és 4 pedig csak tótra szabott. Tót mindig

tenne valamit az őrnagy akciói ellen, de lánya és felesége mindig lebeszélik. Ok: Gyula megmentése érdekében Tót megaláztatásához családja is hozzájárul. Az önérdek alapján az őrnagy képes manipulálni Mariskát és Ágikát, hogy vegyenek részt Tót megaláztatásában. Tervének végrehajtása érdekében a két nőt nem bántja Az őrnagynak kettős fegyvere van Tót ellen. Egyénisége (zsarnok) és szociológiai státusa (parancsnok a fronton). Tót eszköze az egyénisége, amely szerint nem teljesítené az őrnagy kívánságait, ám ez megbénul az önérdek következtében. Ezért nem képes valódi konfliktusokat végigvinni, vagyis tettekre ellentettekkel válaszolni. De hirtelen határozott drámai cselekvést hajt végre, amikor megalázóját négyfelé vágja a dobozvágóval. Ez Tót egyetlen akciója A dráma nem középpontos. A második rész elején fontos, hogy Mariska és Ágika levelet írnak Gyulának, tájékoztatják az otthoni

állapotokról. (Éjszakai dobozolás, apuka furcsa viselkedése (állítólag megharapta az őrnagyot, akit szőrnagynak szólított)). Az őrnagy Tótot megfosztja a gondolkodástól, előadja a tanmeséjét: ahhoz, hogy a katonák egyértelműen engedelmeskedjenek a fronton, állandóan el kell foglalni őket valamivel. (Hogy ne támadhassanak fel a belső világ önálló tartalmai. Néha a realitás és az irrealitás szüntelen váltakozása figyelhető meg. Szereplők jellemzése Ágika: Képes apja ellen hangolódni. Szerelmes az őrnagyba Naiv, buta kislány, beszédére az azonos jelentésű szavak, a tartalom nélküli felkiáltó mondatok jellemzők. Szereti a családját. Az ideológiákra fogékony, könnyen manipulálható ember megtestesítője Mariska: Mindig kérdez. Szüntelenül cselekedni akar Nem érti a metaforákat őrnagy: Bőbeszédű, gyakran demagóg. Durva, agresszív A háború tette idegbeteggé, félőrültté. Jellemző rá: a megalázás Tót:

Szűkszavú, de a legkomplikáltabb alak. Csak önérdekből áll ellen, a köznapi ember ellenállása jellemző rá. Az óriási margóvágót az őrnagy készíttette vele ki, ezzel öli meg őt Ennek a konfliktusnak csak ez lehetett a megoldása. Örkény a saját művével kapcsolatban: „Ez a mű a mindenkori hatalomról szól, nem lehet egyetlen történelmi eseményhez sem kizárólagosan kapcsolni. Az embernek a cselekvés az utolsó reménye. Az őrnagy meggyilkolásával nem szűntek meg ugyan a társadalmi problémák, és már Gyula sem él, de Tótnak ez az akciója szükségszerű volt.” Örkény: Tóték Groteszknek nevezzük azt a formát, amely szélsőségesen ellentétes elemek egybefonása által kelt egyszerre komikus és riasztó hatást. Groteszk benyomást kelt tehát a borzalom és a nevetséges, a fenséges és az alantas motívumok keveredése vagy az aprólékos, naturalisztikus ábrázolás, valamint a fantasztikus, misztikus, látomásos elemek

egysége is. A Tótékban is ilyen groteszk szemlélet és ábrázolásmód található. Eredetileg regény volt, amiből drámát írt. A szereplők mindegyike tipikus kisember A második világháborúban játszódik, de nem a fronton, hanem a hátországban. A front világa is megjelenik a műben, de csak a hírekből ismerjük meg. Egy idilli napon Tótékhoz megérkezik a fiuk felettese, hogy kipihenje a háború szörnyűségeit. A család próbál az őrnagy kedvében járni, de nem várt érzelmeket kelt bennük. Az őrnagy egy degenerált, ideges alak, aki parancsoláshoz szokott Ez éles ellentétben áll a családfő nyugodt személyiségével. Tót Lajos, a családfő mátraszentannai tűzoltóparancsnok a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. Az őrnagyhoz való alkalmazkodás közben a család, s főként a családfő elveszíti egyéniségét. A mű fontos szereplője a bolond postás, aki csak a jó híreket adja át a címzetteknek. Tót Gyula, az egykori

tanító, a fronton harcoló fiuk halálhírét nem viszi el a családnak, s ezzel fokozza az olvasó izgalmát, hiszen így a Tót család minden igyekezete a fiuk érdekében feleslegessé válik. Az őrnagy eleinte még aludni sem tud, majd „felfedezi” a dobozolást, s ezzel megváltozik mindegyikük élete. Éjjel-nappal csak dobozolnak, s ezzel Tóték egyre jobban feladják énjüket. Az őrnagy különösképp Tótot alázza meg Dobozolás közben megtiltja neki, hogy gondolkozzon, de ugyanakkor ő maga készteti gondolkodásra. Tót nem bírja tovább idegileg, elmenekül, megszökik, bolondnak tetteti magát, hogy kiélhesse természetes énjét. Először a papnál rejtőzik el, majd a WC-ben. A feleség Mariska és a lány Ágika akaratlanul is az őrnagy kezére játszik, hogy így védjék a fronton szolgáló fiút. A feleség állandóan letöri Tót lázadási kísérleteit. Mikor az őrnagy elmegy, Tóték fellélegeznek, s remélik, hogy minden úgy lesz, mint

„régen”. Az őrnagy visszatérésével Tót már nem bír megbirkózni, s feldarabolja négyfelé a dobozoláshoz használt margóvágóval. A mű groteszk módon mutatja be a két egyéniség egymáshoz való viszonyát. Az őrnagy egy lelkileg beteg ember, Tót csendes, visszafogott, mégis köztiszteletben álló személyiség. Kettejük találkozása a hátországban, mégis a háborúnak köszönhetően sorsszerű és sejteti a bizarr végkifejletet. A postás megfordíthatná az őrnagy és Tóték sorsát, de jóindulatú együgyűségből nem teszi. Az abszurditás és a kiszolgáltatottság nem csak a főszereplők életében van jelen. Valóban groteszk és abszurd, az elmebeteg nemzetközi hírű elmeorvos és a 7 éve síró rákkutató. Az elmeorvos jelentősége, hogy ő mondja ki azt, hogy mindenki megbolondult ebben a szörnyű korban és ez is a legmegfelelőbb magatartásforma az idő átvészelésére. A műből látható, hogy a zsarnok és az áldozat

egymástól függenek, hiszen az áldozat maga fogadja el a zsarnokságot. Örkényre jellemzően nem mond ítéletet, nem értékeli a szereplőket, az eseményeket, ezt a feladatot az olvasóra hagyja. Örkény a művet két változatban írta meg. A mű lényegét tekintve a két változat azonos, de a drámában a fiú halálhíre csak az első rész végén derül ki. A műből film is készült, színházban is bemutatták, s így szélesebb körben lett ismert ez a bizarr-komikus történet