Irodalom | Középiskola » Kölcsey Ferenc élete és munkássága

Kölcsey Ferenc élete és munkássága Kölcsey Ferenc a reformkorban kialakult emberideál és tiszta, eszményi hazafiság megvalósítója; minden önösségtõl mentes férfi, aki megtestesíti a reformkor összes nemesi tulajdonságát, anélkül, hogy a legkisebb engedményt is tenné céljai érdekében. Elõnytelen külsejétõl sokat szenvedett, hosszú évek teltek el míg társkeresõ vágyait végképp legyõzte magában, és mint "homo politikus" a közért végzett nemes munkában kereste élete értelmét. Szemere Pállal való barátsága pótolta számára a barátságot, a családot, levelezésük igen szép férfibarátságot mutatott. Jogvégzettsége révén került Szatmár megye szolgálatába Kölcsey értekező prózája Kölcsey jelentékeny költő volt, de értekező prózája terjedelemben és minőségben egyaránt felülmúlta lírai verseit. Első alkotó korszakában, az 1810-es években főként bírálatokat írt Csokonairól és Berzsenyi

Dániel verseiről. Rendkívül szigorú értékelést ad. Indoka: el akar szakadni közvetlen elődeitől, túl akar lépni az előző nemzedék eredményein, de klasszicista neveltetése még gátolja abban, hogy felismerje bennük az előremutatót: Berzsenyiben a romantikust, Csokonaiban a népiességet. Második alkotói korszakában (1820-as évek) a romantikus nemzetfelfogás kerül érdeklődésének középpontjába. Ekkor írta legjelentősebb tanulmányait A korábbi felfogástól (ti Hogy az emberiség és a nemzet viszonyát klasszicista módon az emberiség oldaláról tartotta fontosnak) eltávolodott , s minden nemzetnek egyedi értéket tulajdonított, s ezt a nyelvek és szokások sokféleségével indokolta. Mohács c tanulmányában fejtette ki, hogy az emberiség egyetemes fejlődése a nemzetjellemben rejlő gazdagság eltűnését eredményezheti. Nemzeti hagyományok A klasszicisták világpolgár szemléletének romantikus ellentézisét legkövetkezetesebben

Nemzeti Hagyományok c. értekezésében fejtette ki "Egész nemzeteknek, szintúgy, mint egyes embereknek megvannak az õ különböző koraik". A kezdeti hőskor a nemzet történetének egészét meghatározza, ez az időszak teremti meg a nemzet jellemét, hagyományát. Ez az álláspont azt a feltételezést rejti magában, mely szerint a kultúra lényegét a folytonosság adja. Ha elszakadunk saját múltunktól, létünket veszélyeztetjük A Nemzeti Hagyományok szerzője a fejlődésnek két válfaját különbözteti meg: 1. Görög típusnak módja azt a szerves, belső kezdeményezésből induló fejlődést, amely egy fa növekedésére emlékeztet. 2. Éppen az ellenkezője az első gondolatmenetnek: a külső ösztönzés az értelmi szerzője Idegen példa követését látja a római, a középkori keresztény, és a humanista reneszánsz kultúrákban. Mely típushoz sorolható a magyarság fejlődése? Ez a kérdés áll a nemzetgondolkodó Kölcsey

töprengéseinek középpontjában. Vizsgálata során elmarasztaló végkövetkeztetésre jutott: szerinte a magyar kultúrának, s azon belül a költészetnek belső kezdeményezésből kiinduló fejlődésre lett volna szüksége. Ez nem tudott létrejönni, s így a magyarság mindig külső ösztönzésnek van kiszolgáltatva. E borúlátó végkifejletben mégis van egy utalás, amely pórdalainkra vonatkozik, amelyekben Kölcsey nemzeti kultúránk kibontakozásának lehetséges ösztönzőjét látta. Mi gátolhatta a magyar nemzeti hagyományok kibontakozását? Kölcsey a nemzet visszamaradottságáért kifejezetten saját rétegét, a magyar uralkodó osztályt okolta, s ebben a vonatkozásban az 1848-as polgári forradalom előkészítője volt. Történelemfelfogására döntően hatott bekapcsolódása a politikai életbe. Túljutott az elvont nemzetjellem fogalmán, s történetibb szemléletet alakított ki. Országgyűlési Naplójának 1833ban írt részei és

ugyanekkor írt levelei tanúsítják, hogy felismerte: egységes nemzetről mindaddig nem lehet beszélni, míg a népérdek szó alatt három érdek él, nevezetesen a nemesség, a polgárság és a parasztság érdeke. Utolsó éveinek legkiválóbb alkotása, a magyar klasszikus próza remeke, a Parainesis (intelem, buzdítás). 1884-ben írta unokaöcsének, K Kálmánnak Legfőbb tanítása: az ember a közösségé, nem önmagáé. (1 Közösségi ember) Csak akkor lehet boldog, ha önzetlenül másoknak (emberiség, haza, család) szenteli életét, a lélek harmóniáját ugyanis a cselekvésben lehet megtalálni. Az élet fő célja a tett (2 Tett, cselekvés) Figyelmeztet, hogy felnõtt korban sok csalódásban lehet részünk, de illúziói szertefoszlása ellenére se veszítse el szilárd meggyõzõdését az erélyben. (3 Erély) Ennek az erkölcsi ideálnak a tartalmát fejti ki a továbbiakban: "Imádd az Istenséget! Akármerre veted tekinteted, egy végtelen

bölcs és jó, de egyszersmind megfoghatatlan lény jelenségei sugározzanak feléd." (4 Isten) A mû központi kérdése: az emberiség és a haza szeretete. "Szeretni az emberiséget! De az egyes ember csak meghatározott körben munkálkodhat." Az emberiséget csak a hazán keresztül szolgálhatjuk. "Hazaszeretet egyike a kebel legtiszteletreméltóbb szenvedelmeinek" (5 Emberiség és haza) Unokaöccsét a közönség szolgálatára kívánja felkészíteni, hiszen "a társaságba született ember nem önmagáé". (6 A közösség szolgálata) Felsorolja azokat a követelményeket, amelynek eleget kell tenni: "Törekedjél ismeretekre, melyek ítélet és ízlés által vezérelnek. Tudományt a munkás élettel egybekötni" (7. Ismeretek) A közéleti szereplés feltétele a szónoklat, a retorika szabályainak ismerete. (8 Közéleti sz, szónoklat) A szónok leglényegesebb eszköze az anyanyelv tökéletes ismerete. (9 Anyanyelv)

A műveltség legfőbb forrásai a könyvek. (10 Könyvek) Ez után azt vizsgálja, hogy az eddig kifejtett erények hogyan valósulnak meg a történelemben. Hisz az emberiség folyamatos fejlődésében "küzdés az élet!" (11. Küzdés)