Jogi ismeretek | Felsőoktatás » Jog

Jog Az "Üzleti- és kereskedelmi jog" c. tantárgy nem tartozik az adott képzés fő irányvonalába, ezért szükségesnek tartom a tárgy oktatásának indokait, illetőleg a tudásanyag elsajátításának céljait röviden összefoglalni. A tantárgy részét képezi a főiskolán folyó társadalomtudományi képzésnek és illeszkedik a főiskolán oktatott, egyéb jogi tárgyak tematikájához. Igy a valamennyi hallgató számára kötelező, s általános jogi ismereteket nyújtó "Jogi ismeretek" c. tantárggyal együtt biztosítja azoknak a legfontosabb törvényeknek, jogszabályoknak az ismeretét, amelyet egy felsőfokon képzett értelmiséginek általában tudnia kell. A főiskola elvégzése után a hallgatót akár egy munkahelyi kollektíva tagjaként tevékenykedik, akár önálló gazdasági tevékenységbe kezd, jogok illetik majd meg és kötelezettségek fogják terhelni. Ezeknek a jogoknak és kötelezettségeknek a felismerésével,

megismerésével, szabatos megfogalmazásával elkerülhetők az esetleges félreértések, viták, tájékozatlanságok. Az alapvető jogi ismeretek birtokában a hallgató a jogviszonyok létesítésénél és az azokkal kapcsolatos nyilatkozataiban nagyobb körültekintést fog tanúsítani s ezáltal sok, később esetleg felmerülő bonyodalom elkerülhető. Természetesen nem ígérhető meg - ezt a rendelkezésre álló órakeret és a tananyag nem is teszi lehetővé -, hogy a studium végével a hallgató alkalmas lesz a konkrétan felmerülő jogi ügyekben szakavatott állásfoglalásra. A jegyzet sem alkalmas arra, hogy konkrét ügyekben iránytűként szolgáljon, hiszen szükségképpen nem törekedhettem a teljességre és csak azt próbáltam bemutatni, ami viszonylag állandó. Az utóbbi évek jogalkotása rendkívüli módon felgyorsult, a politikai váltás következménye volt a jogszabályok módosítása, új jogintézmények kereteinek megteremtése. A jegyzet

természetszerűen ezen változásokat nem tudja és nincs is szándékában követni. A tantárgy voltaképpeni célja azonban az, hogy a végzett hallgatók a mindennapjaik során felmerülő jogi problémákat, helyzeteket felismerjék, s azok megoldásában értő módon működjenek közre a jogász szakemberekkel. A problémák megoldása különféle szakemberek együttes, egymásra építő, egymásra tekintettel kialakítandó véleményének függvényében oldható és oldandó meg. A cél tehát nem az, hogy "mini" jogászokat képezzünk, hanem olyan műszaki szakembereket, akik problémaérzékenyek és képesek arra, hogy jogi kérdésekben értő módon kérdezzenek és a kapott választ jól hasznosítsák. A jegyzetben szándékosan nem jelöltem meg az alapul szolgáló vagy kapcsolódó jogszabályokat, miután azok pontos ismeretét a hallgatótól nem kívánom meg. Szükséges azonban tudni, hogy ezen studium ismeretanyaga a polgári jog keretein

belül, elsősorban pedig a polgári törvénykönyvben lelhető fel. Azok részére, akik a tárgy iránt nagyobb érdeklődést mutatnak, a jegyzet végén felsoroltam a felhasznált és a tárgyhoz kapcsolódó fontosabb jogszabályokat. Meg kell még jegyeznem, hogy a jegyzet tartalmaz olyan részeket is, melyek tematikailag a tantárgy keretébe vonhatók, de a hallgatók más studium keretében bővebben hallanak a tárgyról. Ilyen például a gazdasági társaságok, továbbá a felszámolás, csődeljárás, végelszámolás témaköre. Emiatt a jegyzet itt szűkebb és csak a jogilag legfontosabb ismereteket tartalmazza. Budapest, l993. március I. rész ELMÉLETI ALAPVETÉS l. fejezet A JOG l.§ A jog keletkezése, fogalma, szerepe Az emberek együttélésével, a családi közösségek, nemzetségek, társadalmak kialakulásával szükségképpen kialakultak azok a normák, melyek az együttélést rendezték, s a különböző életviszonyokban tanusítandó

magatartásokat előírták. Ezeknek a normáknak az erejét az adta, hogy a társadalom többsége elfogadta őket és azonosult velük. Az ősközösségi társadalom életét a vallási illetve a nem vallási jellegű, erkölcsi szabályok rendezték, amelyek egy része az állam kialakulásával jogi normákká vált éspedig azáltal, hogy érvényesülésüket az állam a maga kényszerhatalmi eszközeivel biztosította. A jog, az erkölcs és a vallás szabályai napjainkig egymás mellett élnek és esetenként különbözőképpen hatnak az emberi magatartásokra. A társadalomban a jogszabályokon kívül az erkölcs, a vallás, az udvariassági szabályok, szakmai követelmények is rögzítenek - tehát tiltanak, parancsolnak vagy megengednek - bizonyos magatartási normákat. A jogi szabályok döntő módon azáltal különülnek el a többi magatartási norma-rendszertől, hogy érvényesülésüket végső soron az állam kényszerrel biztosítja. A jogszabályok minden

korszakban közös lényege, hogy az állam által alkotott és az állam által kikényszeríthető magatartási szabályokat rögzítenek. A jog funkciója kettős, egyrészt a fennálló társadalmi rend védelme, másrészt a társadalmi együttélés feltételeinek rögzítése. A jogalkotás hol megelőzi a társadalmi viszonyok változását (például a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény egy, a korábbi évtizedekben nem lehetséges társulási lehetőséget teremtett meg, s ezzel előidézőjévé vált ennek a folyamatnak), hol pedig a már lezajlott változásokat követi, kialakult új társadalmi viszonyokat szabályoz (például hamarabb kötöttek lizingszerződéseket, mint ahogy ez a fajta szerződés nevesítve a magyar jogszabályokban megjelent, vagy a számítástechnika elterjedésével, a szoftverek megjelenésével szükségessé vált azok jogi védelme stb.) 2.§ A jogforrás A jogalkotás az állam közhatalmi tevékenységének egyik

legfontosabb megnyilvánulása, amely az állam jogalkotó szerveinek tevékenységével valósul meg, s mindig valamilyen meghatározott formában jelenik meg, s ez a forma a jogszabály hordozója. A jogszabály különböző megjelenési formáit jogforrásoknak nevezzük. A jogforrás egyaránt jelenti azt, hogy a jogi norma, a jogszabály kitől, mely állami szervtől ered és hogy konkrétan milyen formában jelenik meg. A jog legrégibb forrása a szokásjog. Ez természetes, hiszen az ősi társadalom normái úgy alakultak ki, hogy egy életviszony elbírálásánál a közösségben élő csoport bizonyos gyakorlatot, szokást alakított ki. Az állam keletkezése után ez a gyakorlat, szokás egyikénekmásikának érvényesülését az állam a maga kényszerhatalmával biztosította (pl halálbüntetés, száműzés, pénzbüntetés stb.) bíróságai vagy más kényszerhatalmi szervei útján Igy a szokás jogi tartalmat nyert és jogszokássá vált. A jogszokások

összességét szoktuk nevezni szokásjognak. Ez a jog mindig iratlanul keletkezett, vagyis létrejöttéhez írásba foglalás nem volt szükséges. (Ezért iratlan jognak is nevezték) A szokásjog (common low) napjainkig tovább él, jelentős mértékben az angolszász jogrendszerben (Nagy Britannia, USA stb), de fellelhető a nemzetközi jog, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén is. A szokásjog mellett a jog másik forrása a törvény, amely eredetileg a népgyűlések szigorúan előírt módon, írásban megszövegezett, megszavazott és szabályszerűen kihirdetett határozatait jelentette. A későbbi korokban a jogalkotás döntően a törvényalkotással valósult meg s az írott jogalkotás vált meghatározóvá. A mai hazai jogalkotás jogszabályalkotásban valósul meg. A jogszabályok mindig valamilyen magatartási szabályt tartalmaznak (pl. előírják, hogy milyen hatósági engedélyeket kell beszerezni egy üzlet megnyitásához, mi az eljárás, ha

egy szerződést a másik fél megszeg stb.) A jogszabályok a kibocsátó szervtől függően hierarchikus rendszert alkotnak A jogalkotási hatásköröket az alkotmány rögzíti. A jogszabályok egyidőben érvényes tömege, vagyis a jogszabály-állomány a jogszabályoknak nem puszta halmaza, hanem rendszer. Minden jogszabály a törvényes alapját végső soron az alkotmányban találja meg, mert a jogrendszer csúcsán az alkotmány áll. Ebben a rendszerben alkotmányos alapelv az, hogy az alsóbb szintű jogszabály nem lehet ellentétes egy felsőbb jogszabály előírásaival, csupán részletezheti, konkretizálhatja azt, és azt is csak akkor, ha erre a magasabb szintű jogszabály a felhatalmazást megadja. A jogalkotás alkotmányosságának őrzésére jött létre az Alkotmánybíróság,amely nemcsak az alkotmánnyal ellentétes jogszabályok hatályon kívül helyezésére jogosult, hanem alkotmánnyal ellentétes egyedi ügyekben történő döntésre is. Az

országgyűlés által alkotott jogszabály a törvény. A Kormány (korábban hol Kormány, hol Minisztertanács) rendeletet hozhat. A miniszterelnök és a Kormány tagjai rendelet alkotnak Az önkormányzat jogszabályait önkormányzati rendeleteknek nevezzük. Meg kell említeni még az állami irányítás egyéb jogi eszközeit is, melyek nem jogszabályok, de bizonyos körben ugyanúgy kötelezőek, de míg a jogszabályok állampolgárokra nézve is megállapíthatnak jogokat és kötelezettségeket, ezekkel a jogi eszközökkel ilyenek nem rendezhetők. Csak felsorolásszerűen említve: az Országgyűlés, a Kormány, a kormánybizottságok, az önkormányzatok határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját működésüket, és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket. A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki.

Egyéb jogi eszköz még a szabvány, a jegybanki rendelkezés (kiadja az MNB elnöke), a bankfelügyeleti rendelkezés (kiadja az Állami Bankfelügyelet elnöke), a statisztikai közlemény (Központi Statisztikai Hivatal elnökének kiadásában), a jogi iránymutatás. Ez utóbbit az Országgyűlés valamint a Kormány bocsáthatja ki, s benne általános érvényű célokat, programokat határoz meg, illetőleg állást foglal az állami és a társadalmi élet fontos kérdéseiben. A jogszabályokat a Magyar Közlönyben kell közzétenni. A minisztérium és az országos hatáskörű szerv az utasítások és a jogi iránymutatások közzététele céljából hivatalos lapot adhat ki. A Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye évenként, a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye pedig ötévenként kerül kiadásra. 3.§ A jogrendszer belső tagozódása A jogrendszert - mely egy adott állam jogszabályainak rendezett összességét jelenti - szokás tematikus

alapon is csoportokra osztani. A jogágazat lényegében az összefüggő, hasonló tágyra vonatkozó jogszabályok összessége. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban adunk áttekintést az egyes jogágazatokról és az általuk szabályozott területekről. Az államigazgatási jog az államigazgatási szervek (minisztériumok, országos hatáskörű szervek stb.) szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat foglalja egységbe A pénzügyi jog a jövedelemelvonás (adók, vámok, illetékek) közhatalmi módszereit tartalmazó szabályok ágazata. A földjog tárgyai azok a jogszabályok, amelyek a föld tulajdonával, használatával, birtoklásával kapcsolatosak. A munkajog a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyokat rendező jogszabályok ágazata. A szövetkezeti jog a szövetkezetek létrejöttének, működésének és a szövetkezet és a tagok közötti viszony szabályozásának ágazata. A családi jog a házassággal és a családdal,

a rokonsági viszonyokkal foglalkozó jogszabályok csoportja. A polgári jog (mely studiumunk fő tárgya) az áruviszonyokat szabályozó rendelkezéseket tömöríti. A büntetőjog a társadalomra nagyfokban veszélyes magatartásokat határozza meg és előírja azok elkövetőinek büntetését. A büntető eljárásjog a büntetőjogi felelősségrevonás törvényi rendjét rögzíti. A polgári eljárásjog az a jogágazat, amely a bíróság előtti eljárás szabályait tartalmazza, ha az ügy nem büntetőjogi természetű. A nemzetközi jog az államok egymásközti kapcsolatait tartalmazza, míg a nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga a külföldi állampolgárok ill. szervezetek egymás közötti viszonyainak szabályait rendezi. 4.§ A jogviszony A jogszabály egy elvontan szövegezett általános, mindenkire kötelező magatartási szabály, a jogviszony pedig a jogszabályok realizálódása konkrét személyek között. Ez kétféle módon

mehet végbe: egyik mód az, amikor a személyek egymással konkrét jogviszonyba lépnek (pl. munkaviszony létesítése, szerződéskötés, házasságkötés stb.), a másik mód nem igényli a konkrét jogviszony keletkezését, hanem a jogviszony a jogszabálynál fogva létrejön egy személy és az összes többi személy között. Ilyen például a tulajdonos és mindenki más jogviszonya: mindenki köteles tartózkodni a tulajdonos tulajdonosi jogainak megsértésétől. Másik példa: az élethez, testi épséghez mindenkinek alkotmányban rögzített joga van; ennek megsértésétől a többiek kötelesek tartózkodni. A jogviszony tartalmát a jogosultságok és kötelezettségek adott egysége adja ki. (Pl az eladónak joga van a vételárhoz, kötelessége viszont a dolgot kiadni a vevőnek; a vevőnek joga van a dologhoz, viszont kötelessége a vételár megfizetése stb.) 5.§ A jogalany A jogviszony címzettjét nevezzük jogalanynak, azt a személyt, akit a

jogszabály szerint jogok illetnek vagy kötelezettségek terhelnek. A jogalanyok négy típusát különböztetjük meg: az államot, a jogi személyt, a természetes személyt és a természetes személyek társulásait. Az állam mint jogalany főként a nemzetközi kapcsolatokban jut szerephez. A nemzetközi szerződések ugyanis magát az államot jogosítják illetve kötelezik. A belső viszonyokban az állam közvetlenül ritkán lép fel jogalanyként. Érdekében az erre felhatalmazott állami szervek járnak el (pl.Állami Kincstárügyi Igazgatóság, Állami Vagyonügynökség, pénzügyminiszter stb.) A jogi személy nem más, mint szervezet, amelynek meghatározott működési köre, céljai és vagyona van és jogalanyiságát az állam elismeri. Jogi személy például az állami vállalat, állami költségvetési szerv, tröszt, szövetkezet, egyes gazdasági társaságok (egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és a

részvénytársaság), egyesület, társadalmi szervezet, alapítvány, egyes jogi személyek vállalata, befektetési alap stb. A természetes személy az ember jogi szinonimája. A természetes személyek társulásai mindazon társulások, amelyek nem jogi személyek, de az állam jogalanyiságukat biztosítja. Ilyenek például a gazdasági társaságok közül a közkereseti társaság és a betéti társaság, a különböző munkaközösségek stb. A jogalanyiság azt jelenti, hogy jogok szerezhetők és kötelezettségek vállalhatók, vagyis a jogalany szerződést köthet, tulajdont szerezhet, perelhető stb. 6.§ A jogi tény A jogviszonyok keletkezését, módosulását, megszűnését kiváltó, tehát jogilag jelentős tények a jogi tények. Ezek a tények lehetnek az emberi magatartástól független események (például bizonyos életkor elérésével az ember nagykorúvá, s ezáltal cselekvőképessé válik; az örökhagyó meghal; a fellebbezési határidő

elmúlik; az elévülési idő eltelt stb.) Az esemény az objektív valóság meghatározott elemét jelenti, az ezt esetleg előidéző emberi magatartástól függetlenül. A jogi tények másik csoportját a különböző emberi magatartások alkotják. Ez a magatartás nem csak aktivitásban, hanem passzivitásban is megmutatkozhat, jogi megítélés szempontjából lehet jogszerű és jogellenes. (Például a szerződés nemteljesítése egy olyan passzív, jogellenes magatartás, amely szerződésszegéshez vezet; kárigényünk benyújtása a károkozó felé egy aktív, jogszerű magatartás stb.) 2. fejezet A JOGALKALMAZÁS 7.§ A bíróságok A jogszabályok alkalmazása különféle módon nyilvánulhat meg: a) a jogszabályi akarat önkéntes követésében; b) a jogszabályi akaratnak más szerv általi (bíróság, hatóság, vállalat stb.) közvetítésében. Önkéntes jogkövetés pl egy szabályos szerződés megkötése; adóbevallásunk jogszerű

elkészítése stb. A jogszabályi előírásnak bírósági, hatósági vagy más szerv általi közvetítését jogalkalmazásnak nevezzük. A jogalkalmazói döntés adott ügyre vonatkozik és az érdekelt félre kötelező. A jogalkalmazói döntések egyik csoportjába az un hatósági jogalkalmazói döntések (pl. a bíróságok, önkormányzatok stb) tartoznak; a másik csoportjába a döntés alanya nem hatóság, hanem intézmény, szövetkezet, vállalat (pl.fegyelmi határozat, kártérítési határozat stb.) A jogalkalmazók közül a bírói jogalkalmazásnak van a legnagyobb jelentősége, tekintettel arra, hogy vitás ügyeinkben végső soron a bíróságok döntenek. így az államigazgatási (hatósági), vállalati döntések legtöbbje ellen nyitva áll a bírói út. Ezért röviden áttekintjük a bíróságok rendszerét A bíróság feladata az igazságszolgáltatás. Ez azt is jelenti, hogy általában tilos az önkényes jogérvényesítés. (Szabad viszont

a birtokosnak a birtoka ellen irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal elhárítani.) Az igazságszolgáltatás nem egyéb, mint a vitás ügyek hatósági eldöntése, vagyis az ellenérdekű felek konfliktusának lezárása a törvény alapján. Magyarországon az igazságszolgáltatás funkcióját gyakorló szervezet három lépcsőből áll. A legalsó fokon a helyi bíróságok helyezkednek el (városi bíróság, a fővárosban a kerületi bíróság). A középső szervezet a megyei bíróság, Budapesten a Fővárosi Bíróság Az igazságszolgáltatás országos hatáskörű, központi szerve a Legfelsőbb Bíróság. Az említett bíróságokat un. rendes bíróságoknak nevezik A rendes bíróságokon kívül un különbíróság is működik. Ilyenek a munkaügyi bíróságok, melyek megyei és fővárosi szinten szerveződtek A jogvitás ügyek első fokon rendszerint a városi bíróságok elé tartoznak. A városi

bíróságok döntéseit a megyei szintű bíróság bírálja felül, ha a fél az erre nyitvaálló határidőben fellebbezését benyújtja. Egyes ügyekben (pl lo millió forint feletti vagyoni ügyek, szerzői és iparjogvédelmi perek, nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek stb.) az első fokú döntés a megyei illetve a fővárosi bíróság hatáskörébe tartozik. Ezekben az esetekben a másodfokú döntés a Legfelsőbb Bíróságot illeti meg A Legfelsőbb Bíróság azonban bizonyos ügyekben első fokon is dönthet, sőt bármely bíróság előtt lévő bármely ügyet, az eljárás bármely szakaszában hatáskörébe vonhat és döntést hozhat. 8.§ A bizonyítás és a tényállás A jogalkalmazó döntését jogilag szabályozott eljárás előzi meg. Az első lépés a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékok feltárása. Bizonyíték elvileg bármilyen információ lehet. A leggyakrabban

előforduló bizonyítási eszközök: a tanuvallomás, szemle, szakértői vélemény, különböző okiratok. Az okiratok lehetnek köz- vagy magánokiratok Közokirat az az okirat, amelyet valamely hatóság hatósági jogkörében eljárva valamilyen tény, adat, állapot igazolására, jogszabályban meghatározott formában ad ki. A közokiratban foglalt tényeket az ellenkezőjének a bizonyításáig valóságnak kell elismerni. Minden olyan okirat, amely nem minősül közokiratnak, magánokirat. A magánokiratoknak a bizonyító erő szempontjából két fajtája van: teljes bizonyító erővel bír az okirat, ha azt a felek és két tanu aláírja, míg szabadon mérlegelhető magánokirat, melyet a fél vagy felek írtak alá, tanuk nélkül. A bizonyítási eljárással szemben támasztható két legfontosabb követelmény: a gazdaságosság és a teljesség. A bizonyítási eljárás gazdaságosságának, mint munkamódszernek a követelménye azt jelenti, hogy csak

az ügyre vonatkozó bizonyítási forrásokat használjuk fel, olyan mértékben, amely a tényállás tisztázásához elégséges. A teljesség követelménye azt jelenti, hogy ne maradjon bizonyítatlanul olyan tényállási mozzanat, amelynek az ügyben jelentősége van. A bizonyítási eljárás során összegyűjtött információmennyiség ritkán mentes az ellentmondásoktól. (Plellentmondó tanuvallomások, okiratok stb) A bizonyítási anyag ellentmondásait logikai műveletekkel kell általában kiküszöbölni. Ezeket a műveleteket összefoglalóan a bizonyítási adatok mérlegelésének nevezzük. A tényállást csak az ellentmondásoktól "megtisztított" információhalmazra lehet építeni. A tényállással szemben támasztható legfontosabb követelmény, hogy az megegyezzék az objektív valósággal, vagyis, hogy igaz legyen. További követelmény, hogy a tényállás teljes legyen, vagyis a megállapított tényállás az ügyben releváns minden

jogi tényre terjedjen ki. 9.§ A jogforrás-kutatás A tényállás megállapítása után a következő teendő a hatályos és az adott ügyre vonatkozó jogszabály kikeresése. A jogszabály hatályosságának megállapítása nem mindig egyszerű feladat, mert a társadalmi mozgások és igények függvényében a jogszabályok gyakran változnak. A jogszabályoknak meghatározott érvényességi dimenzióik vannak: adott időszakra, meghatározott földrajzi területre, társadalmi viszonyok meghatározott körére, a jogalanyok meghatározott csoportjára a vonatkozhatnak. A jogszabály az adott ügyben tehát elvileg akkor alkalmazható, ha időbeli, területi, tárgyi és személyi hatálya az ügyre kiterjed. A jogszabályok időbeli hatálya általában a kihirdetésükkel illetve egy meghatározott nappal áll be. Alapelv, hogy jogszabály kötelezettséget visszamenőleges hatállyal nem állapíthat meg Az önkormányzati rendeletek kivételével a jogszabályok az

ország egész területén (kivételesen azon kívül is) érvényesek. A hatályos és az ügyre vonatkozó jogszabályok kikeresésénél a legcélszerűbb módszer az, ha a legújabban kihirdetett (összegyűjtött) jogszabályoktól időben visszafelé haladunk. Igy az időközbeni módosítások nem kerülhetik el figyelmünket. lo.§ A jogszabályok értelmezése Az ügyre vonatkozó hatályos jogszabály megtalálása után kerül sor a jogszabály értelmezésére, mely nem mindig könnyű feladat. A jogszabály értelmezése nem más, mint a jogalkotó akaratának feltárása. Erre főként akkor van szükség, ha a jogi megfogalmazás nem elég szabatos, vagy olyan fogalmak szerepelnek (pl. "jóerkölcs", "népgazdasági érdek", "méltányosság" stb.), melyeknek definícója a jogszabályban nem lelhető fel illetve viszonylag széles körű önállóságot biztosítanak a jogalkalmazó számára. Az értelmezés során segítséget nyújtanak

a nyelvtan és a logika szabályai, továbbá azoknak a társadalmi viszonyoknak az ismerete, amelyek között a jogszabály keletkezett. Figyelemmel kell lenni azokra a célkitűzésekre is, amelyeket a jogszabály maga elé tűzött, továbbá az adott jogág általános alapelveire. Eligazítást nyújthat az értelmezendő jogszabályi rendelkezés elhelyezése is az adott jogszabály rendszerében. Fő szabály az, hogy egy adott jogszabályi rendelkezést sohasem szabad kiragadva, önmagában szemlélni, a jogszabályt mindig teljes egészében kell vizsgálni. Bár a mindennapi életben sokféle kiadványban, különféle szervektől származó jogértelmezéssel, magyarázatokkal találkozunk, hivatalos jogértelmezésre csak a jogszabályt kibocsátó szerv, továbbá a Legfelsőbb Bíróság jogosult. A Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalásai és irányelvei a bíróságokra nézve kötelezőek. ll.§ A jogi döntés A bizonyítékok egybegyűjtése,

értékelése, a tényállás megállapítása, majd az ügyre vonatkozó hatályos jogszabály kikeresése és értelmezése után kerülhet sor a jogalkalmazási folyamat leglényegesebb mozzanatának: a jogi döntésnek a meghozatalára. Megjegyzendő, hogy jogi döntéssel nemcsak a jogalkalmazási folyamat lezárásaként, hanem az önkéntes jogkövetés esetében is találkozhatunk. Az előbbi olyan akaratnyilvánítást jelent, amely másra kötelező, az utóbbinál pedig a döntés magára a döntő személyre vagy szervre irányadó. Ez utóbbiakat a fentiekben leírt eljárás kötelezően nem előzi meg. Ismeretük és megfelelő felhasználásuk azonban az önkéntes jogkövetést eredményező jogi döntés előkészítésénél is hasznos lehet. A jogi döntés a döntések egyik fajtája, melynek jellegzetességét jogi jelentősége adja meg. A jogi döntéssel szemben támasztható legelemibb követelmény, hogy törvényes legyen, vagyis megfeleljen a jogszabályok

előírásainak. A jogi döntéssel szemben - a törvényesség keretei között - támasztható igény még a megalapozottság, vagyis a teljeskörűen feltárt, valós tényálláson alapuló, okszerű következtetéseken alapuló döntés. l2.§ A jogorvoslat A jogi döntések ellen a felek és az érdekeltek jogorvoslattal élhetnek, az erre nyitvaálló határidőn belül. Ma már szinte valamennyi jogalkalmazói döntés ellen (államigazgatási határozatok, a munkavállalók egyedi ügyeiben hozott vállalati döntések stb.) ellen nyitva áll a bírói út. A rendes jogorvoslati rendszer egyfokozatú, tehát az I fokú bírói ítélet ellen van lehetőség fellebbezésre. A II fokon hozott döntés, illetve a fellebbezéssel meg nem támadott I. fokú döntés jogerős és végrehajtható, ellene további rendes jogorvoslati lehetőség nincs A jogerős döntésekkel szembeni rendkívüli jogorvoslati lehetőség a perújítás és a felülvizsgálati eljárás.

Perújításra akkor kerülhet sor, ha olyan új körülmény, adat, tény, állapot merült fel, melyet a bíróság az eljárásban nem bírált el. Ujonnan bevezetett jogintézmény a felülvizsgálati eljárás. Felülvizsgálati kérelmet - jogszabálysértésre hivatkozva - a felek és egyes más személyek (beavatkozó, ügyész, egyéb érdekelt) nyújthatnak be az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál 6o napon belül. Nem lehet benyújtani az I. fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, továbbá nem nyújthatja be az a fél, aki nem fellebbezett az I. fokú határozat ellen és a másik fél fellebbezése folytán azt az IIfokú bíróság helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság bírálja felül és a fél köteles jogi képviselővel (ügyvéddel vagy jogtanácsossal) képviseltetni magát az eljárásban. A felülvizsgálati kérelem nem jár a végrehajtásra halasztó hatállyal, a Legfelsőbb Bíróság azonban az eljárás során

a végrehajtást felfüggesztheti. l2.§ A végrehajtás A jogerős és végrehajtható határozattal megítélt követelésünket - amennyiben a másik fél önkéntesen nem teljesít - bírói végrehajtási eljárással érvényesíthetjük. A bírósági végrehajtást az I. fokú határozatot hozó bíróság mellett működő végrehajtói irodánál kell - az erre a célra rendszeresített formanyomtatványokon - kezdeményezni. A végrehajtás során munkabér, illetve egyéb követelés letiltására, ingó- illetve ingatlanvégrehajtásra kerülhet sor. A végrehajtási eljárás kezdeményezésére ugyanannyi idő áll rendelkezésünkre, mint az alapkövetelés érvényesítésére nyitvaálló, tehát az elévülésre itt is figyelni kell. II.rész TULAJDONJOG 13.§ A tulajdonjog tárgya Mivel a tulajdon a társadalom gazdasági berendezkedésének az alapja, a tulajdonjog - amely a termelési eszközök és a használati javak felett gyakorolt uralom viszonyait

szabályozza elsőrendű fontosságú. A mai jogrendszerben az alkotmány egyformán védi a tulajdon valamennyi formáját. A tulajdonjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog Dolognak minősül jogi értelemben minden testi tárgy, de nem szükséges, hogy ennek a testi tárgynak szilárd halmazállapota legyen (dolognak minősül pl. a folyadék is) Különleges szerepet töltenek be a pénz, az értékpapírok, továbbá a dolog módjára hasznosítható természeti erők, melyekre általában szintén a tulajdonjog szabályai alkalmazandók. Egyes dolgok csak az állam tulajdonában lehetnek (pl.föld méhének kincsei, folyóvizek, természetes tavak, ezek medre, országos közutak, vasútak, víziutak, légtér, távközlési alaphálózat, frekvenciák, energiaszolgáltatás stb.), melyeknek birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát az állam másnak átengedheti (koncesszió). A tulajdonjog általában kiterjed az alkotórészre és kétség esetén a

tartozékra is. Alkotórész mindaz, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Tartozék az, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti. Speciális szabály vonatkozik a földre, melynek tulajdonjoga nem terjed ki a föld méheinek kincseire és a természeti erőforrásokra. 14.§ A tulajdonjog tartalma A tulajdonjog tartalma alatt általában azokat a jogokat és kötelezettséget értjük, amelyek a feleket a tulajdonjog, mint jogviszony alapján illetik, illetőleg terhelik. a/ Birtoklás joga. A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem b/ Használat és hasznok szedésének joga. A tulajdonos jogosult a dolgot használni, valamint a dologból folyó hasznokat szedni. A tulajdonos ezt a

jogát ugy köteles gyakorolni, hogy azzal másokat, különösen szomszédait szükségtelenül ne zavarja illetve jogaik gyakorlását ne veszélyeztesse ("szomszédjogok"). c/ Rendelkezési jog. A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon. Ennek a jognak is vannak bizonyos esetekben korlátai, például, ha az ingatlanra jelzálogjog van bejegyezve, s ezért a jogosult beleegyezése nélkül nem idegeníthető el. d/ Terhek viselése. A tulajdonos viseli a dologgal járó terheket (adókat, közterheket, fenntartási, felújítási kiadásokat stb.) Ez a kötelezettség egyes jogviszonyok esetén mást is terhelhet (pl. a haszonélvező köteles viselni a közterheket stb) e/ Kárveszély viselése. A tulajdonos viseli a dologban beállott azt a kárt, amelynek

megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. 15.§ A tulajdonjog védelme A tulajdonosnak joga van arra, hogy ha valaki jogellenesen akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi tulajdonjogának gyakorlását, ezt önhatalommal elháríthassa, vagy követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog birtokából kikerült, visszaadását. A tulajdonjogi igények nem évülnek el, s ingatlan tulajdonjogáról érvényesen lemondani nem lehet. Ingatlan tulajdonjogát az ingatlannyilvántartás hitelesen tanúsítja. Ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlannyilvántartáson kívül szerezte (például elbirtoklás, házastársi közös tulajdon), joga van arra, hogy tulajdonjogát az ingatlannyilvántartás feltüntesse. 16.§ A tulajdonjog megszerzése Tulajdonszerzésen mindazokat az eseteket értjük, amikor valamely dologra nézve tulajdoni jogviszony jön létre. A tulajdonszerzésnek sokféle módja van, részletesebben csak a

legfontosabbal, az átruházással foglalkozunk. Az átruházás a hétköznapok legközönségesebb és leggyakoribb tulajdonszerzési módja, mellyel az átadó a dolog tulajdonjogát átruházza az átvevőre. Az ügylet (adásvételi szerződés, ajándékozási szerződés, csere stb.), amelyen az átruházás alapul önmagában nem eredményez tulajdont. Ez csak jogcím a tulajdonszerzéshez, amelyet a dolog átadása kell, hogy kövessen Hiába adja el tehát valaki a dolgát, hiába köt ajándékozási szerződést, amíg e jogügyletek alapján a dolgot át nem adta, a vele szerződő fél nem lesz tulajdonos. Ingatlan esetében a tulajdonjog keletkezéséhez nem az átadás (birtokba adás), hanem az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés szükséges. A tulajdonjog keletkezésének másik feltétele, hogy az átadó tulajdonos legyen. Az átvevő ugyanis csak akkor szerez tulajdont, ha az átadó maga is tulajdonos volt. ("Senki több jogot nem ruházhat át

másra, mint amennyi saját magának van") Az utóbbi szabály alól vannak kivételek: a kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos; továbbá akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapirt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Tulajdonszerzés egyéb módjait csak felsorolásszerűen említjük meg, tekintettel arra, hogy a gazdasági életben viszonylag ritkán kerül ilyenre sor. Tulajdont lehet szerezni hatósági határozattal és árveréssel, ha a szerző jóhiszemű. Elbirtoklás utján szerzi meg a dolog tulajdonjogát az, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja és egyébként nem büncselekménnyel vagy erőszakos, alattomos úton jutott a dolog birtokába. Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja, az elválással (ha a

termény lehullik vagy leszedik stb.) tulajdonjogot szerez. A föld tulajdonosa pedig megszerzi mindazon dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék, pl.fák nőttek a telken) Ha pedig olyan dolgot találunk, amelynek nincs tulajdonosa, (gazdátlan javak), a birtokbavétellel tulajdont szerzünk. Nem gazdátlan az a dolog, amelynek van tulajdonosa, azonban a dolog birtokából - feltehetően akaratán kívül - kiesett. Ilyen dolog találása esetén a találó akkor szerzi meg a dolog tulajdonjogát, ha minden megtett, amit a jogszabály előír annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa és a tulajdonos a találástól számított l éven belül nem jelentkezett a dologért.(A közforgalmi eszközökön és középületekben talált tárgyakon azonban ilyenkor sem a találó szerez tulajdonjogot, hanem az állam.) 17.§ Használati jogok A használati jogok tulajdonképpen a tulajdonjog önállósult részjogosítványai.

Használati jog alapján a használó jogosult a dolog használatára. Használati jogok a földhasználat, haszonélvezet, a használat és a telki szolgalom. A földhasználati jogok a jogosultnak valamely föld használatára biztosítanak lehetőséget. A földhasználati jog elsősorban természetesen a tulajdonost illeti meg. A földhasználat önállósodása abból adódik, hogy vannak esetek, amikor a föld tulajdonjoga és használati joga elválik egymástól. Korábban például az állami vagy szövetkezeti tulajdonban lévő földeket nem lehetett elidegeníteni, csak tartós használatba adni. Ezért kialakult a tartós földhasználat jogintézménye és ennek szabályai. Ma a földhasználati jognak a következő esetben van jelentősége: fő szabályként a föld tulajdonosát illeti meg a földjére épitett épület tulajdonjoga. Megállapodás alapján (vagy bírói döntéssel) lehetőség van azonban arra, hogy az épület tulajdonjogát a ráépítő szerezze

meg. Ebben az esetben az épület tulajdonosát a földrészletre (amelyen az épület áll) az épület fennállásáig használati jog illeti meg. A haszonélvezeti jog jogosultja a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti, de a jogviszony megszűnése után a dolgot állagának sérelme nélkül vissza kell adnia. A haszonélvezeti jogot törvénynél fogva (özvegyi haszonélvezeti jog), bírósági határozattal vagy szerződéssel lehet szerezni és korlátozott időre, legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni és viseli a dolog fenntartásával járó terheket a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével; köteles viselni a közterheket. A haszonélvezeti jog nem ruházható át, de a használat átengedhető (feltéve, hogy a tulajdonos nem tart rá igényt). A használat jogánál fogva a

jogosult a dolgot csak a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A használati jog gyakorlása másnak nem engedhető át. Telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék. Telki szolgalmat átjárás, vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet alapítani. III. rész SZEMÉLYEK JOGA 18.§ A jogképesség A jogképesség arra ad választ, hogy melyek azok a személyek, amelyek jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek, tehát tulajdonjoguk, követelési joguk, tartozásaik lehetnek, perelhetők stb., kik "jogképesek" Személyek

alatt az embert, az államot, a jogi személyt értjük. A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes; életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül minden ember egyenlő. Az emberiség történetének korábbi, főként kezdeti szakaszában ez nem volt így; a rabszolgatartó Róma például egyes embereket teljes jogfosztottságba taszított, azaz jogképtelennek minősített (rabszolgák), míg másoknak a jogok összességét, tehát politikai és magánjogok valamennyiért, azaz a teljes jogképességet biztosítotte (teljes jogú római polgárok), ismét másoknak a római polgárokat megillető jogok csak egy részét adta meg, tehát őket korlátozottan jogképeseknek minősítette (nem teljes jogú polgárok). Az ember, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve jogképes, tehát már a méhmagzat is jogalany lehet. Jogképessége azonban attól függ, hogy élve születik-e vagy sem. A személyiség, a

jogképesség a halállal szűnik meg A halál beállta orvosi megállapításának esetén kívül a bíróság állapíthatja meg a halál tényét, ha a halál beállta bizonyos, de a holttest nem lelhető fel (robbanás, égés stb.) Bírói úton történhet az eltűnt személy holtnak nyilvánítása, ha huzamosabb időn át (5 év) nem ad magáról életjelt. Az állam és a jogi személy a törvénynél fogva jogképes. Jogképességénél fogva - a jogszabályok keretei között - minden olyan jogviszonyt létesíthet, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet (például házasságot nem köthet, végrendeletet nem írhat, örökbefogadást nem tehet stb.) 19.§ A cselekvőképesség Az a tény, hogy valaki jogképes, nem jelenti egyúttal azt is, hogy jogait saját maga szerezheti. A jogi cselekedetek megtételéhez ugyanis bizonyos előfeltételek (serdült kor, épelméjűség stb.) szükségesek Az embernek azt a képességét, amelynél fogva saját

akaratalhatározásából, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, cselekvőképességnek nevezzük. Cselekvőképessége csak az embernek van, az államnak, továbbá a jogi személynek nincs, nevükben képviselőjük jár el. A cselekvőképességtől a magyar jog megkülönbözteti a vétőképességet, amely a felelősségrevonásra vonatkozik, és azt jelenti, hogy az illető cselekményeiért felelősségre vonható. A cselekvőképesség szempontjából az embereket három csoportra lehet osztani: teljesen cselekvőképesek, korlátozottan cselekvőképesek és cselekvőképtelenek. Teljesen cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki; így a nagykorúak (kivéve, akik cselekvőképességet érintő gondnokság alatt állnak, illetve akiknek ügyeik viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik), továbbá azok a kiskorúak, akik házasságot kötöttek. Aki cselekvőképes,

maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. Korlátozottan cselekvőképesek a kiskorúak, ha nem cselekvőképtelenek (l4-l8 éves korosztály), továbbá az a nagykorú személy, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett vagy akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik. A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatainak érvényességéhez törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Egyes jognyilatkozatokat azonban enélkül is megtehet, így például rendelkezhet munkával szerzett keresményével, megkötheti a mindennapi élet szokásos jogügyleteit stb. Cselekvőképtelenek a l4 év alatti kiskorúak, továbbá akiket a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett, továbbá akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata általában semmis, nevében törvényes

képviselője jár el. 2o.§ A gazdaságban résztvevő egyes személyek l. Az egyéni vállalkozó Hazánkban évtizedeken át alárendelt és elhanyagolható szerepet játszottak a magángazdaság szereplői. Jelentősebb szerepük úgyszólván csak a mezőgazdaságban volt, a gazdaság egyéb területein diszkriminativ szabályokkal körülhatárolva, korlátozottan lehettek jelen. Az ún "maszek" szükségszerűségből megtűrt szférája volt a gazdaságnak. Az első áttörést l98l-ben a gazdasági munkaközösségekre vonatkozó törvényerejü rendelet jelentette, melynek nyomán tömegesen jelentek meg a kis "magáncégek", zömében vállalati keretekbe ágyazva. Az igazi változás lehetőségét, a magánvállalkozások szabadságát a gazdasági társaságokról, továbbá az egyéni vállalkozókról szóló törvények teremtették meg. Egyéni vállalkozásnak a belföldi természetes személy (tehát ember) üzletszerű - saját nevében és

kockázatára, rendszeresen, haszonszerzés céljából folytatott - gazdasági tevékenysége minősül. Bármely cselekvőképes személy folytathat ilyen tevékenységet bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában. Az egyéni vállalkozó bármely tevékenységet folytathat, kivéve azokat, amelyeket jogszabály csak állam, állami szerv vagy állami gazdálkodó szerv részére tart fenn. Az egyéni vállalkozó alkalmazottakat is foglalkoztathat, melyeknek száma nincs korlátozva. Amennyiben kívánja, a cégjegyzékbe cégként bejegyezhető, ettől azonban nem lesz jogi személy. Fontos tudni, hogy az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségekért teljes magánvagyonával, korlátlanul felel. 2. A vállalat Korábban vállalat alatt jóformán csak az állami vállalatokat értettük. Ma az állami vállalatok átalakulóban, illetőleg átalakítás alatt vannak. Az átalakulás eredményeként a korábbi vállalat korlátolt

felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában működik tovább; a privatizáció során pedig ezen gazdasági társaságok üzletrészei, illetve részvényei kerülnek eladásra, kivéve a Kormány által kijelölt egyes vállalatokat, melyek nem értékesíthetők és a részvények ill. üzletrészek részben vagy teljes egészében csak állami tulajdonban lehetnek A vállalatok továbbélő formája ezentúl az önkormányzatok, a szövetkezetek, az egyesületek vagy más társadalmi szervezet által létrehozott vállalat. A létesítő jogi személy ellátja a vállalatot az induló vagyonnal és meghatározza a tevékenységét. A létesítő részesedhet a vállalat eredményéből, viszont a vállalat kötelezettségeiért kezesként felel. 3. A szövetkezet Szövetkezetet legalább 5 természetes személy és jogi személy (de legfeljebb annyi, ahány természetes személy van) alakíthat alakuló közgyűlésen, melyen elfogadják az alapszabályt

és megválasztják a tisztségviselőket. A szövetkezet vagyona a tagok személyes vagyoni hozzájárulásából adódik, ezért belépéskor kötelező a részjegy vásárlása vagy egyéb vagyoni hozzájárulás. A tagok a szövetkezet kötelezettségeiért nem felelnek Napjainkban folyik a hagyományos mezőgazdasági termelőszövetkezetek átalakítása, melynek során a tagok tulajdonosi érdekeltségét kívánják megteremteni azzal, hogy a szövetkezet meglévő vagyonát - üzletrészek formájában - a tagok között "szétosztják". 4. A gazdasági társaságok Már ma is, de az állami vállalatok átalakítása után méginkább, a gazdasági élet főszereplői a gazdasági társaságok. Gazdasági társaságot kül- és belföldi jogi és természetes személyek egyaránt alakíthatnak, előzetes engedélykérés nélkül. Bár a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény hatféle társasági formát nevesít, ezek a szabályok diszpozitivak, vagyis ha a

törvény nem tiltja, a tagok eltérhetnek attól, így a különböző társasági formákat vegyíthetik. A gazdasági társaságok - kettő kivételével - jogi személynek számítanak. Nem rendelkezik jogi személyiséggel, de jogalany (vagyis jogai lehetnek és kötelezettségeket vállalhat) a közkereseti társaság és a betéti társaság. A jogi személyiség megléte illetve hiánya általában attól függ, hogy a tagok milyen szoros kapcsolatban vannak a társasággal. A nem jogi személyiségű társaságoknál a legszorosabb ez a kapcsolat: a tagok kötelesek személyesen közreműködni és a társaság kötelezettségeiért teljes magánvagyonukkal, korlátlanul, egyetemlegesen felelnek. A jogi személyiségű gazdasági társaságoknál a felelősség enyhébb, például a közös vállalatnál a tagok kezesként felelnek a társaság tartozásaiért, a korlátolt felelősségú társaságnál csak a törzsbetét erejéig, mig a részvénytársaságnál egyáltalán

nem, legfeljebb a részvény értékét kockáztatják. IV. rész A SZERZőDÉSEK 2l.§ A szerződések kialakulása, fogalma A szerződés történelmileg a csereviszonyok kifejlődésével jött létre, az árucsereviszonyok tipikus jogi formája. Olyan társadalmi-gazdasági viszonyok között alakulhatott ki, ahol megjelentek a tulajdonosok, akik - legalábbis jogi értelemben - szabadok és egyikük sincs alávetve a másiknak. Az áruviszonyokban megjelenő szerződési modellnek a jogi szférában meghatározó jelentősége lett az áruszerződéseken kívüli területeken is: így gondoljunk a nemzetközi szerződésekre, az ingyenes szerződésekre, társasági szerződésekre, munkaszerződésekre, házassági szerződésekre, egyes szervezetek közötti megállapodásokra stb. A továbbiakban azonban csak az áruviszonyokkal kapcsolatos polgári jogi szerződésekkel fogunk foglalkozni. A szerződések azért jönnek létre, mert az egyik félnek arra van szüksége,

amit a másik fél szolgáltatni tud s erre vonatkozóan a felek megállapodnak egymással. A szerződés ebből a szempontból két /vagy több/ személy joghatást kiváltó, egybehangzó akaratnyilatkozata. A szerződésben a felek egyenrangú félként szerepelnek, vagyis egymással a mellérendeltség viszonyában vannak. A szerződés tipikus tartalma valamilyen konkrét árucsere, dolgok vagy más szolgáltatások cseréje. A szerződésben a szolgáltatással általában egyenértékű ellenszolgáltatás áll szemben. Ez jogilag a szerződések visszterhességében nyilvánul meg A visszterhesség azt jelenti, hogy a szolgáltatást és az ellenszolgáltatást egymásra tekintettel adják, ezek egymással egyensúlyban vannak. Ezt az egyensúlyt természetesen befolyásolja a kereslet és kínálat viszonya, az állami gazdaságpolitika, árpolitika, a felek gazdasági helyzete, ügyessége, ravaszsága stb. A felek akaratmegegyezése azonban nem mindig érvényesülhet

szerződésként. Az állam, a jogrend ugyanis többféleképpen viszonyulhat az akaratmegegyezésekhez: ellenségesen, közömbösen vagy támogatóan. A jog vagy megtagadja a joghatást a szerződéstől (érvénytelen szerződések, lásd: 22. §), vagy nem avatkozik be (bírói úton nem érvényesíthető követelések pl. az elévült követelések), vagy teljesen mellé áll és kikényszeríti a teljesítést, illetve kártérítéssel sújtja a szerződésszegőt. A szerződések három fő ismérve tehát: a/ kölcsönös, egyenértéken alapuló vagyoni szolgáltatás, b/ egybehangzó akaratnyilatkozat, c/ állami elismerés. A szerződések között azonban ingyenes szerződések (pl.ajándékozás) is vannak, melyekre az első ismérv nem vonatkozik, ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy a szerződés lényegében az árucsereviszony jogi formája. 22.§ Az érvénytelen szerződések Az érvénytelen szerződéseket meg kell különböztetni a nem létező és

a hatálytalan szerződésektől. Nem létezik a szerződés, ha létre sem jött, mert a szerződésnek valamely lényeges ismérve hiányzik (pl. nem egybehangzó a felek nyilatkozata, hiányzik a szerződés tárgyának meghatározása stb.) Hatálytalan a szerződés, ha rendelkezik a szerződés ismérveivel, létre is jött a szerződés, azonban a törvénynél vagy a felek megállapodásánál fogva valamely tény, állapot vagy körülmény miatt hatálya még vagy már nem áll fenn. Érvénytelen a szerződés, ha a törvényben meghatározott valamely oknál fogva nem alkalmas a célzott joghatás előidézésére. Az érvénytelenség intézménye elsősorban az állam védekezése a társadalmi érdekekkel ellentétes szerződések ellen. Közvetlen társadalmi érdekkel pl. a jóerkölcsbe ütköző szerződések esetén, és közvetett, a felek vagy valamelyik fél érdeksérelme közvetítésével megvalósuló társadalmi érdekből pl. uzsorás szerződés esetében

A szerződés érvénytelenségének intézménye arra szolgál, hogy a társadalmi érdekkel és a nyomós egyéni érdekekkel ellentétes joghatásokat a szerződő felek ne hozhassanak létre, illetve csak olyan szerződés válthassa ki a célzott joghatást, amelyet kifogástalan akaratnyilatkozatok hoztak létre. A nem létező, érvénytelen és hatálytalan szerződések megkülönböztetésének gyakorlati jelentősége van. A nem létező szerződésből semmiféle joghatás nem származhat, az érvénytelen szerződés - amint az a részletes tárgyalás során kitűnik - bizonyos joghatásokat vonhat maga után, a hatálytalanság viszont nem érinti a szerződés hatályossága idején a szerződés értelmében beálló jogkövetkezményeket. Az érvénytelenségnek két fő formája van: a semmisség és a megtámadhatóság. Semmis az a szerződés, amely a törvénynél fogva érvénytelen, az érvénytelenségi ok fennállta kiváltja az érvénytelenséget,

semmiféle külön eljárásra szükség nincs. A megtámadható szerződés ezzel szemben feltételesen érvénytelen. Érvénytelensége attól függ, hogy az erre jogosított személy a törvényes határidőn belül (l év) megtámadja-e. Ha nem támadja meg, a szerződés érvényes Minthogy minden szerződés joghatásra irányuló akaratnyilatkozatokból áll, az érvénytelenség oka is a/ az akaratban, b/ az akaratot felismerhetővé tevő nyilatkozatban és c/ a szerződéssel célzott joghatásban gyökerezhet. a/ Akarathibáról akkor beszélünk, amikor a szerződési akarat vagy ténylegesen hiányzik vagy azt a jog nem ismeri el szerződési akaratnak. A jog nem ismeri el szerződési akaratnak a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személy akaratát. Hiányzik a szerződési akarat a színlelt szerződések, a fizikai kényszer hatására létrejött szerződések esetében is. A fizikai kényszerrel rokon tényállás a jogellenes fenyegetés,

amellyel valakit nagymértékben korlátoznak elhatározási szabadságában. Ezzel azonos szabályozás alá esik a megtévesztés Akarathiba a tévedés is. (Alapvető elv azonban, hogy a forgalmi életben ki-ki a saját kockázatára téved. Tévedés jogcímen csak egyes kivételes esetekben támadható meg a szerződés.) b/ Az akaratnyilvánítás hibái miatti érvénytelenségnek két esete van: az alaki hiba és az álképviselet. A magyar jog általános szabálya értelmében szerződést bármilyen alakban lehet kötni (írásban, szóban, ráutaló magatartással). Ez a szabály azonban nem mindig érvényesül Bizonyos esetekben a jogszabály vagy a felek megállapodása alaki feltételeket (általában írásbeliséget) ír elő (például ingatlan adásvételi szerződést, tartási és életjáradéki szerződést írásban kell kötni). Ha ez az alakszerűség nem érvényesül, a szerződés érvénytelen Álképviselő az, aki más helyett és nevében képviseleti

jogkör nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve tesz vagy fogad el akaratnyilatkozatot. Az álképviselő nyilatkozata általában érvénytelen. c/ A célzott joghatás miatti érvénytelenségnek két esete van: a tilos szerződések és a lehetetlen szerződések esetköre. A tilos szerződéseket a törvény nem sorolja fel taxatíve A tilos szerződések körébe tartozik az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. Tilos az a szerződés is, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, továbbá, amelyben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között - anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné - feltűnően nagy az értékkülönbözet. Ha minderre még a másik fél helyzetének kihasználásával kerül sor, uzsorás szerződésről beszélünk. Lehetetlen a szerződés, ha a kikötött szolgáltatás véghezvitele nem lehetséges (például egy égitest termővé

tételére vállalt kötelezettség, néma ember felolvasásra vállalkozik stb.) Az ilyen szerződés semmis Ha a szerződés a törvényben meghatározott valamely oknál fogva nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására, elvileg a jog kétfélét tehet: a/ vagy kizárja e joghatás beálltát, b/ vagy felszámolja az érvénytelenségi okot és ezáltal szabad utat nyit a joghatályok beálltának. Ha azonban az érvénytelenség fennáll, a szerződést úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna, s belőle jogok és kötelezettségek nem származnak, s az eredeti állapotot - ha lehet - helyre kell állítani. Ennek alapján mindegyik fél köteles a másiknak kiadni mindazt, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott. Az eredeti állapot helyreállítása azonban nem mindig vagy csak aránytalan nehézségek vagy költségek árán lehetséges (pl.érvénytelen bérlet esetében nem lehet a kapott használatot visszaadni). Ekkor a bíróság a

szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilváníthatja és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A célzott joghatás beálltának megakadályozása helyett a megoldást az érvénytelenségi ok kiküszöbölése útján is lehet keresni (pl. a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságának megszüntetése, kötelező alakszerűség esetén a szerződés írásba foglalása stb.) A bíróság választhat hogy a szerződést érvénytelennek nyilvánítja-e vagy orvosolja-e az érvénytelenséget. A szerződés érvénytelenségének megállapítása során egyes esetekben az eredeti állapot helyreállítása mint szankció, nem vagy nem eléggé visszatartó hatású. Az uzsorás pl az érvénytelenség érvényesítése esetében nem kockáztatja a tőkéjét, legfeljebb az uzsorás előnytől esik el, de az eredeti állapot visszaállítása keretében a kölcsönadott

uzsoratőkét visszakapja és akár nyomban újabb uzsoraszerződésbe fektetheti. Igaz, a legsúlyosabb esetekre büntetőjogi védelem is fennáll, azonban nem volna sem helyes, sem célravezető a viszonylag enyhébb esetekben is a büntetőjog eszközeivel élni. Ez a helyzet vezetett a restituciós érték elvonásának (az állam javára marasztalásnak) a gondolatára. Az állam javára történő marasztalásra csak a törvényben meghatározott esetekben (például az érvénytelenség egyes eseteiben, jogalap nélküli gazdagodás, kötelező jogérvényesítés elmulasztása esetén) van lehetőség és csak akkor, ha valamelyik vagy mindkét fél súlyosan felróható magatartást tanúsított. 23.§ A szerződések létrejötte A szerződések révén a polgári jogi jogalanyok a saját akaratukkal maguk alakíthatják egymás közti polgári viszonyaikat, szervezhetik gazdasági kapcsolataikat. Ez a saját akarat azonban nem mindig jelent jogilag szabad akaratot; van

amikor szerződési akaratuk úgy keletkezik, hogy jogszabály (pl. a bank köteles a féllel bankszámlaszerződést kötni, a közszolgáltató vállalat a szolgáltatásra szerződést kötni stb.) vagy előszerződés (a felek megállapodnak abban, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek) kötelességükké teszi a szerződés megkötését. Kivételesen az is előfordulhat, hogy a felek helyett a bíróság hozza létre a szerződést (a szerződéskötési kötelezettség körébe tartozó szerződések esetében vagy a felek kérésére). A szerződés a felek egybehangzó akaratnyilatkozatával jön létre. A fél ezt az akaratnyilatkozatot többféle formában teheti meg: szóban, írásban, ráutaló magatartással. Mint már az érvénytelenségnél tárgyaltuk, a magyar jogban a szerződésekre vonatkozóan általában nincs formakényszer, tehát - ha jogszabály vagy a felek eltérően nem rendelkeznek bármily alakban érvényesek. A szerződések

létrejöttének sémája a következő: a/ az egyik fél ajánlatot tesz és b/ a másik fél az ajánlatot elfogadja. Az ajánlat is, az elfogadás is joghatásra irányuló akaratnyilatkozat, a szerződés pedig a kettő egybehangzása esetében jön létre. Egyegy szerződés megkötése során gyakran fordul elő, hogy az elfogadást mindkét fél részéről több ajánlat és ellenajánlat előzi meg. Az ajánlatok és ellenajánlatok elfogadás híján a szerződést nem hozzák létre és a szerződés tartalmának megállapításánál legfeljebb az értelmezéshez nyújtanak támpontokat. Az ajánlatoktól meg kell különböztetni a felhívást ajánlattételre. Ez nem egyszer látszólag ajánlat, valójában azonban nem tekinthető szerződési nyilatkozatnak. Példák: áruk elhelyezése a kirakatban, eladási vagy vételi szándék hirdetése az újságban, árulista, árjegyzék megküldése több címre, a címzett felszólítása ajánlattételre stb. Az

ajánlattevő az ajánlat megtétele után egy bizonyos ideig általában állni köteles ajánlatát. Egyoldalúan nem léphet vissza és az elfogadó nyilatkozatra nem válaszolhatja azt, hogy időközben meggondolta magát és az eredeti ajánlatától elállott (ajánlati kötöttség). Ugyanakkor az ajánlattevő sem maradhat hosszabb ideig bizonytalanságban ajánlatának sorsa felől. Az ajánlattevő az ajánlati kötöttségét teljesen ki is zárhatja és annak idejét egyoldalúan is megállapíthatja. Ha ezt nem teszi, a következő szabályok érvénylesülnek: A jelenlevőnek és a telefonon tett ajánlathoz való kötöttség megszűnik, ha az ajánlatot nyomban el nem fogadják. A távollévőnek tett ajánlati kötöttség véget ér, ha az elfogadás annyi idő alatt meg nem érkezik, amennyi szükséges ahhoz, hogy az ajánlat vétele után nyomban elküldött válasz rendes körülmények között az ajánlattevőhöz érkezzék. A fél nem köteles ugyanolyan

módon tenni az elfogadó nyilatkozatot, ahogyan az ajánlatot tették: levélben tett ajánlatot távirati úton vagy telefonon is el lehet fogadni és viszont. Ha az ajánlat és az elfogadás egybehangzó, a szerződés létrejön (habár esetleg érvénytelen). A szerződés létrejöttéhez a feleknek nem kell okvetlenül minden részletkérdésben megegyezniök. Elegendő, ha megegyezésük a lényeges kérdésekre terjed ki Lényegesnek kell tekinteni a szerződés tárgyában, a főkötelezettségekben való megegyezést, továbbá mindazt, amit a megelőző megbeszélések során a felek bármelyike lényegesnek minősített. Nem kell megegyezni azokban a kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. Előfordulhat, hogy az ajánlat és az elfogadás egybehangzónak látszik ugyan, azonban mégsincsen valóságos akaratmegegyezés a felek között. Ez akkor fordul elő, ha a/ valamelyik fél akaratának kialakítása során tévedett, b/ rosszul fejezte ki akaratát vagy c/

rosszul értette a másik fél akaratkijelentését. Ha ilyen helyzet áll elő, akkor először meg kell vizsgálni, hogy a szerződés egyáltalán létrejött-e (van-e akaratmegegyezés). Ha a szerződés tartalma megállapítható, meg kell vizsgálni, fennállnak-e tévedés vagy megtévesztés címén a szerződés megtámadásának feltételei annak a félnek a részéről, aki a szerződést nem úgy értette, ahogyan annak tartalmát a szerződésértelmezés megállapította. Ha fennállnak ezek a feltételek és a megtámadás megtörtént, a szerződés érvénytelen. Ha a szerződés tartalma értelmezés útján megállapítható és a tévedés vagy megtévesztés címén való megtámadás feltételei nem állnak fenn, a szerződés az értelmezés útján megállapított tartalommal létrejön. A szerződés értelmezésének akkor van jelentősége, ha tartalma a felek között vitás. Ha pedig ez a helyzet, akkor vagy az egyik fél nem azt nyilatkozta, amit akart,

vagy a másik fél nem úgy értette az egyik nyilatkozatát, ahogyan azt értenie kellett volna. Az értelmezés problémája ilyen esetben az, hogy mit kell alapul venni; a nyilatkozó fél akaratát-e vagy pedig azt, hogy a gazdasági forgalomban hogyan érthették a nyilatkozatot. Polgári jogunk az értelmezés kérdésében különbséget tesz a visszterhes és az ingyenes szerződések között. A visszterhes szerződéseknél a nyilatkozatot kétség esetén úgy kell értelmezni ahogyan azt a másik fél a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érthette ("nyilatkozati elv"). E szabálynak a "szavak általánosan elfogadott jelentésé"-re való utalása a gazdasági forgalomban a különböző szakmákban elfogadott értelmet jelenti. Ingyenes szerződésnél túlnyomó részben az "akarati elv" érvényesül: a döntő kérdés nem az, hogy a forgalomban a

nyilatkozat milyen képzeteket kelt, hanem az, hogy a nyilatkozó akarata ténylegesen mire irányul. Ha valaki olyan nyilatkozat tesz, amelyben valamely jogáról lemond, ilyen nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. 24.§ A szerződések módosítása A szerződés módosulása különféle okokból következhet be. Igy pl a halál, ha nem szünteti meg a szerződést, alanyváltozást hoz létre; az elévülési idő eltelte megfosztja a szerződésből folyó jogosultságokat bírói érvényesíthetőségüktől; a szerződésszegésre vezető esemény vagy magatartás a szerződés tartalmában hoz létre változást stb. A szerződés módosulásának esetei között azonban vannak olyanok is, amelyekben a szerződés szándékolt módosítására kerül sor, éspedig a felek, a bíróság vagy jogszabály részéről. A szerződés módosulása változást hozhat létre a szerződés alanyaiban, tartalmában és jogcímében. A szerződés alanyaiban a halál

illetve jogi személy esetén megszűnés folytán bekövetkező jogutódlás esetén kívül a felek akarata folytán is létrejöhet változás: a jogosult a maga pozicióját másra engedményezheti, a kötelezett helyébe pedig a jogosult hozzájárulásával tartozásátvállalás folytán harmadik személy léphet. A kötelem tartalmát és jogcímét a felek szerződéssel megváltoztathatják, kivételes esetben a tartalmat bíróság vagy jogszabály is megváltoztathatja. A szerződés tartalmának sajátos módosítása az egyezség. Egyezség létesítésének az az első feltétele, hogy a felek között a szerződésből folyóan vitás vagy bizonytalan kérdések keletkezzenek. Ha a vita azzal dől el, hogy valamelyik fél elfogadja a másik álláspontját, nincs egyezség; ebben az esetben csupán az eredetileg megkötött szerződés értelmezéséről van szó. Egyezségről akkor beszélhetünk, ha a szerződéssel kapcsolatban felmerült vitát a felek egymás

között olymódon rendezik, hogy valamiben kölcsönösen engednek egymásnak. 25.§ A szerződések megszűnése A szerződések megszűnésének rendszerinti esete: a teljesítés. A teljesítéssel a szerződés rendeltetését betölti. Nem minden szerződés jut el azonban rendeltetése betöltéséhez Előfordulhat, hogy anélkül is megszűnik. A szerződés a jogosult kielégítése nélkül is megszűnhet a/ a felek akaratáből: megszüntető és felbontó szerződéssel, elállással vagy felmondással, b/ hatósági intézkedés vagy bíróság rendelkezése folytán, c/ más, nem a szerződés megszüntetésére irányuló esemény következtében, mint pl. a követelés és a tartozás egy kézben való egyesülése, bizonyos esetekben a halál. Bizonyos esetekben továbbá a szerződés megszűnésére vezethet a követelés elengedése, illetőleg a róla való lemondás is. Megszüntető szerződés az a kétoldalú nyilatkozat, amellyel a felek a szerződést a

jövőre nézve megszüntetik. Hatályának beálltáig az esedékes szolgáltatásokat teljesíteni kell, az ellenérték nélkül maradt pénzszolgáltatás pedig visszajár. Felbontó szerződés az a kétoldalú nyilatkozat, amellyel a felek a szerződést keletkezésére visszaható hatállyal megszüntetik. Ebben az esetben olyan helyzet következik be, mintha a szerződést meg sem kötötték volna, vagyis mindkét fél visszaadja a másiknak azt, amit a szerződés alapján kapott. Nem minden szerződést lehet felbontani (pl a bérlő, a haszonkölcsönbe vevő nem adhatja vissza a kapott szolgáltatást, a letéti szerződés sem bontható fel). Ezekben az esetekben csupán a szerződés megszüntetésére kerülhet sor A felmondás az az egyoldalú nyilatkozat, amellyel valamelyik fél a szerződést a jövőre nézve megszünteti. A felmondás a határozatlan időre kötött tartós szerződések megszüntetésének rendszerinti módja. Ezekben a szerződésekben

rendszerint mindkét felet megilleti az a jog, hogy a szerződést egyoldalú nyilatkozatával megszüntesse. Ez a rendes felmondás esete Ezenkívül mind a határozott időre szóló, mint a határozatlan időre kötött szerződések súlyos megszegése esetén a másik felet meg szokta illetni a rendkívüli felmondás joga. A felmondás szólhat azonnalra és szólhat meghatározott időre. Az előbbi esetben a szerződés a felmondás időpontjában szűnik meg, az utóbbiban pedig akkor, ha a felmondás után a felmondási idő eltelt. Az elállás az az egyoldalú nyilatkozat, amellyel valamelyik fél a szerződést felbontja, vagyis a keletkezésére visszaható hatállyal megszünteti. Minthogy az elálláshoz igen szigorú jogkövetkezmények fűződnek, és emellett egyoldalú nyilatkozattal megy végbe, a feleket az elállás joga csak jogszabály kifejezett rendelkezése (ilyen például valamelyik fél súlyos szerződésszegése, illetőleg a szerződés

teljesítését súlyosan veszélyeztető magatartása esetén; több szerződésfajta körében a teljesítési határidő előtt kártalanítás ellenében stb.) vagy erre irányuló megállapodás alapján illeti meg. Az elengedő szerződés az a kétoldalú nyilatkozat, amellyel a felek a szerződésből folyó valamely kötelezettséget megszüntetik. A lemondás pedig az az egyoldalú nyilatkozat, amellyel valaki fennálló követelését megszünteti. Ha a szerződés más kötelezettséget nem is foglalt magában, mint azt, amelyet elengedő szerződéssel vagy lemondással megszüntettek, az ezáltal immár tartalmatlanná vált szerződés is megszűnik. 26.§ A szerződést biztosító mellékkötelezettségek Noha a feleknek többnyire érdeke a szerződés teljesítése, mert csak ennek révén juthatnak hozzá a saját szerződési érdekük kielégítéséhez és noha a teljesítés kikényszerítéséhez állami kényszereszközök is rendelkezésre állnak, gyakori az

a törekvés, hogy már a szerződésben, illetve jogszabály alapján megnöveljék a jogosult esélyét szerződési érdeke kielégülésére. Alapjában véve kétféle veszéllyel számolhat a jogosult: az egyik, hogy a kötelezett nem lesz hajlandó teljesíteni, a másik, hogy nem lesz képes teljesíteni. Az első esetben a jogosult szerződési pozicióját kell megerősíteni, a másodikban előre gondoskodni kell a teljesítés fedezetének biztosításáról. 1. A szerződés megerősítése kétféleképpen mehet végbe Elsősorban úgy, hogy a polgári jog általános szankcióihoz (szavatosság, felelősség) további szankciókat kapcsolnak be, hogy sokoldalúbbá váljék a védekezés a szerződésszegő magatartásokkal szemben (ilyen a foglaló, kötbér, jogvesztés kikötése). Másodsorban úgy, hogy lényegében vitathatatlanná teszik a kötelezettség fennálltát (tartozáselismerés). A Ptk idevonja a jótállást is A jótállás azonban csak részben

szolgálja ezt a célt, más fontos célokat is szolgál. (Tárgyalása a 29 paragrafusban történik.) Ezeknek az eszközöknek a jó része megjavítja a jogosult perbeli helyzetét. A foglaló és a kötbér kikötése mentesíti a jogosultat a kár beálltának és mértékének bizonyítása alól, a foglaló ezen kívül bizonyítéka a szerződés létrejöttének, a tartozáselismerés pedig a kötelezettre hárítja annak bizonyítását, hogy a kötelezettség az elismerés ellenére sem áll fenn. A foglaló. Ha a megkötött szerződés nem megy azonnal foganatba, magánszemélyek között előfordul foglaló adása. Különösen adásvételi és bérleti szerződés kötésekor szoktak foglalót adni. A foglaló a szerződés megkötésekor, a szerződés megkötésének jeléül és a szerződés biztosítékául átadott pénzösszeg vagy más dolog. A szerződéskötéskor átadott vagyontárgy csak akkor minősül foglalónak, ha ez a rendeltetése a szerződésből

kétségtelenül kitűnik. A foglalót a szerződés meghiusulása esetén a meghiusulásért felelős fél, ha adta, elveszíti, ha kapta, kétszeresét kell visszafizetnie. Ha a szerződés teljesül, a foglaló visszajár vagy beszámít az ellenértékbe. A kötbér. A kötbér a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetére kikötött pénzösszeg. A kötbért érvényesen csak írásban lehet kikötni és csak akkor jár, ha a kötelezettnek a szerződésszegés felróható. Ha a fél bizonyítja, hogy kára a kötbért meghaladja, akkor a kötbért összegét meghaladó kár megtérítésére is igényt tarthat. A jogvesztés kikötése. Jogvesztés kikötése esetén a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. Leggyakoribb esete az, hogy a részletre való vásárlás esetén a vevő - ha késedelmeskedik a vételárrészletek megfizetésével - elveszti a

részletfizetési kedvezményt, és tartozása nyomban teljes összegében esedékessé válik. Jogvesztést csak írásban lehet érvényesen kikötni A tartozáselismerés. Aki tartozása fennállását elismeri, ezzel bizonyítékot szolgáltat tartozásának fennállására nézve. A tartozáselismerés azzal a hatállyal jár, hogy a jogosultnak csupán a tartozáselismerés tényét kell bizonyítania ahhoz, hogy a követelést javára megítéljék. Ennek megtörténtét megkönnyíti az, hogy a Ptk írásbeli formát kíván meg a tartozáselismeréshez. Ugyanakkor azonban a kötelezett bizonyíthatja, hogy tartozása az elismerés ellenére sem áll fenn (mert például nyilatkozata tévedésen, megtévesztésen, kényszeren alapult, vagy más okból érvénytelen). 2. A szerződés megerősítése megkönnyíti a jog érvényesítését Ez azonban hiábavaló, ha a jogosult jogerős bírói határozat ellenére sem jut hozzá a követeléséhez, mert a kötelezettnek

nincsenek meg a teljesítéshez szükséges vagyoni eszközei. Igaz, hogy az általános polgári jogi szabályok értelmében a kötelezett egész vagyona fedezetül szolgál a jogosult javára. Ez azonban önmagában nem mindig kielégítő. A jogosultnak két veszéllyel kell szembenéznie: a/ a kötelezett szándékosan elvonja a fededzetet, b/ a kötelezett anyagi eszközök hiányában egyébként nem tud teljesíteni, noha esetleg hajlandó volna rá. A fedezet elvonásának leggyakoribb módja az, hogy a kötelezett a kielégítésül szolgáló vagyont elajándékozza, haszonkölcsönbe adja stb., hogy ezáltal az ellene vezetett végrehajtás sikertelen maradjon és a hitelezők ne juthassanak hozzá követeléseikhez. Az ilyesfajta kijátszási kisérletek ellen a jog a következő módon védekezik: a fedezet elvonására irányuló szerződés a korábbi jogosult irányában hatálytalan, amennyiben a másik fél rosszhiszemű volt, illetőleg ingyenes előnyhöz jutott

(az ingyenességet a hozzátartozók között a törvény vélelmezi). Egyes esetekben a fedezet elvonásának tényállásával bűncselekmény is megvalósulhat. A teljesítés fedezetének biztosítása úgy megy végbe, hogy lekötik az ehhez szükséges vagyont (dologi biztosíték: zálogjog, óvadék), vagy úgy, hogy egy harmadik személy vagyona szolgál fedezetül (személyi biztosíték: kezesség, bankgarancia). A zálogjog. A zálogjog a jogosultnak az erre a célra lekötött jogon vagy dolgon más jogosultakat megelőzően kielégítési jogot biztosít arra az esetre, ha a kötelezett a szolgáltatást nem teljesíti. A kézizálog ingó dolgokon állhat fenn, míg a jelzálogjog ingatlan elzálogosítása esetén. Az ingatlan jelzálogjog csak írásban alapítható és be kell jegyeztetni az ingatlannyilvántartásba. Ovadék. Az óvadék pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír átadása a jogosultnak valamely jogviszonyból folyó követelés biztosítása

végett. Általában huzamosan fennálló jogviszony normális lebonyolításának céljából adják. Többnyire olyankor kerül rá sor, amikor a jogviszony jellegénél fogva fennáll az egyik fél tetemes kárásodásának veszélye: az egyik fél az ilyen károsodást általában csak nagy nehézséggel tudhatja megelőzni vagy előre elhárítani és a lehetséges kár mennyisége előre nem látható. Az óvadék biztosítékul szolgál minden olyan esetre, amikor a kötelezett a jogviszony keretében a jogosultnak kárt okoz. A kárt azonban a jogosultnak bizonyítani kell (ebben különbözik az óvadék a kötbértől), viszont nincs szükség bírói eljárásra (ebben különbözik a zálogjogtól), azzal a jogosult nyomban rendelkezhet. Amennyiben a szerződés megszűnik illetőleg eltelik a szavatossági vagy jótállási idő anélkül, hogy az óvadékból való kielégítésre jogalap keletkezett volna, az óvadék visszajár. A kezesség. Kezességi szerződéssel a

kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Csak írásban lehet érvényesen kikötni. A kezesi kötelezettség általában másodlagos, vagyis a kezes a teljesítést megtagadhatja, amíg az a kötelezettől behajtható (egyszerű kezesség). Ha viszont a felek így állapodtak meg, vagy a kezességet kár megtérítéséért vállalták, a kezes a jogosult felszólítására köteles teljesíteni (készfizető kezesség). Ha a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés és az azt biztosító jogok a kezesre szállnak. 27.§ A szerződésszegés feltételei és következményei A szerződés a felek meghatározott érdekeinek kielégítésére irányul, s ezeket az érdekeket a jog védelemben részesíti oly módon, hogy szankciók kilátásba helyezésével ösztönöz a szerződésszerű teljesítésre. A "szerződésszegés" kifejezés szubjektív szinezetű: arra utal, hogy valaki a

szerződési kötelezettségét megszegi. Valójában azonban a fogalom ennél többet takar: a magyar jogban azt az esetkört is magában foglalja, amikor a szerződésszerű teljesítés elháríthatatlan akadályok miatt nem következik be, a szerződést a köznapi szóhasználatot alapul véve senki sem "szegte meg", csak a szerződésszerű eredmény maradt el (pl. a szolgáltatás tárgya a teljesítési határidő előtt senkinek fel nem róhatóan elpusztult). Szerződésszegés tehát minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, vagy egyébként sérti valamelyik félnek a szerződéssel kapcsolatos jogait. A szerződésszegés következményeinek, szankcióinak szempontjából azonban igen fontos megkülönböztetni az objektív (amelynek előidézése a feleknek nem róható fel) és a szubjektív (amely valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza) körülményeket. Objektív szerződésszegés esetén az

erre a célra rendelt szankciók vagy a teljesítés kikényszerítésére vagy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlyának biztosítására vagy pedig a jogviszony felszámolására irányulnak. Ezen szankciók rendeltetése nem a felelősségrevonás, hanem a szerződéses viszonyok megfelelő rendezése, alakítása. Ha pedig valamelyik vagy mindkét fél a szerződésszegést felróhatóan (pl.vétkes volt) követte el, akkor az objektív alapú szankciókon felül a polgári jogi felelősség körébe tartozó, visszatartónevelő célzatú jogkövetkezmények, általában kártérítési kötelezettség jelenik meg. A szerződésszegéseknek különféle tipikus esetcsoportjai vannak. Az alább ismertetettek nem teljesen merítik ki a szerződésszegő vagy a szerződés lebonyolítását veszélyeztető magatartásokat, hanem csupán a legfontosabb és legáltalánosabb esetköröket tartalmazza. 1. A kötelezett késedelme Ha a kötelezett lejáratkor

nem teljesít, de nem tagadja meg véglegesen a teljesítést és az nem is vált lehetetlenné, akkor késedelembe kerül. Nem következik be a késedelem, ha a felek határidő-hosszabbításban állapodtak meg és az új határidő még nem járt le, továbbá, ha a jogosult késedelemben van. A késedelemnek a felróhatóságtól független jogkövetkezményei a következők: a/ a jogosult továbbra is követelheti a teljesítést, b/ a törvényben megállapított esetekben elállhat a szerződéstől, c/ pénztartozás után kamat jár (akkor is, ha a követelés eredetileg kamatmentes volt). Ha késedelmét a kötelezett kimenteni nem tudja (felróható késedelem), akkor kártérítéssel tartozik a késedelemmel okozott kárért (például késedelme folytán a jogosult nem tudott termelni vagy egy harmadik személlyel szemben késedelembe esett stb.), továbbá viseli a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkező károsodást (függetlenül attól, hogy

az neki felróható-e vagy sem; pl. ha a kötelezett az eladott ló átadásával önhibájából késlekedik és azt a villám a késedelem ideje alatt agyonsújtja, felelőssége beáll: másik lovat kell szolgáltatnia illetőleg nem kap vételárat + kártérítéssel is tartozhat). 2. A teljesítés megtagadása Ha a teljesítést a kötelezett jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult azt továbbra is követelheti, vagy pedig felszámolhatja a szerződési viszonyt és kártérítést követelhet. 3. A jogosult késedelme Tekintettel arra, hogy a szerződés lebonyolítása mindkét fél érdeke, a jogosult is megszegheti a szerződést. Késedelme a következő esetekben áll be: a/ a szerződésszegűen felajánlott teljesítés visszautasítása, b/ a kötelezett teljesítéséhez szükséges intézkedések elmulasztása (pl.fuvareszköz kiállítása), c/ nyugta kiadásának illetve átvételi elismervény átadásának megtagadása. A jogosult késedelmének

jogkövetkezményei a következők: a kötelezett bírói letéttel teljesíthet (erre csak a pénz, és értékpapir-szolgáltatás esetén van lehetőség); a kötelezett késedelme nem állhat be; a kárveszély a jogosultra száll át; továbbá pénztartozás után a jogosult késedelmének ideje alatt kamat akkor sem jár, ha a szerződés kamatkikötést tartalmazott. Felróhatóság esetén a jogosult még kártérítéssel is tartozik. 4. A hibás teljesítés A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítéskor nem felel meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott kellékeknek. A kötelezett ugyanis felel azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok. Ezen alapulnak a szavatossági jogok A szavatosságot a jótállással és a termékfelelősséggel együtt a 29. paragrafus tárgyalja részletesebben 5. A lehetetlenülés Ha a szolgáltatás valamely, a

szerződés megkötése után bekövetkezett okból nem teljesíthető, a szerződés lehetetlenül (meghiúsul). Ha a teljesíthetetlenség oka már a szerződés megkötésekor is fennállott, nem lehetetlenülésről, hanem eredetileg is már lehetetlen szolgáltatás elvállalásáról van szó. Míg lehetetlen szolgáltatás esetén a szerződés létre sem jön, lehetetlenülés esetén a létrejött szerződés megszűnik. A szerződések lehetetlenülése különféle okokra vezethető vissza. Fizikai lehetetlenülés áll fenn,ha a szolgáltatás tárgya megsemmisül, elpusztul vagy hozzáférhetetlenné válik (pl.elvész, ellopták, leég stb.) Jogi lehetetlenülés áll fenn, ha a teljesítést jogszabály tiltja A lehetetlenülés jogkövetkezményei a következők: a/ a szerződés megszűnik, az esetleg már teljesített pénzbeli szolgáltatás visszajár, a kárveszélyt a tulajdonos viseli (ha tehát a bérelt dolog elpusztul és ezért senki felelőssé nem tehető,

a tulajdonos elveszíti a dolgot, a bérlő pedig bérlői jogállását). Ha a lehetetlenülés valamelyik félnek felróható, az kártérítéssel tartozik A szerződésszegés közös szabályai. A szerződésszegő kártérítési felelőssége általában felróhatóságán alapul. Eszerint a magatartás akkor felróható, ha nem jártak el úgy, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez a rendes felelősség esete; vétkességi felelősségnek is szokták nevezni. Egyes szerződésfajtáknál azonban a szerződésszegő fokozott felelősséggel tartozik, magatartása csak akkor nem minősül felróhatónak, ha bebizonyítja, hogy a szerződésszegés valamely rajta kívül eső elháríthatatlan ok hatására vagy a másik fél hibájára vezethető vissza. A felelősség tehát a vétkességtől független Ez a helyzet pl a szálloda, vendéglő, étterem, szórakozóhely, fürdő stb. felelőssége esetében az oda bevitt bizonyos vagyontárgyakra nézve.

Más esetekben a felelősség még jobban fokozódik és megközelíti a feltétlen, azaz kimentést egyáltalán nem tűrő felelősséget. Ez a helyzet a kötelezett felróható késedelme idején a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károkra nézve, továbbá akkor is, ha a teljesítéshez jogosulatlanul veszik igénybe harmadik személy közreműködését. Feltétlen felelősség érvényesül a pénztartozásoknál. A kötelezett fizetőképességének hiányával egyáltalán nem védekezhet, még a legváratlanabb pénzveszteség esetén sem. Végül bizonyos esetekben csak a szándékos és a súlyos gondatlan magatartás minősül felróhatónak: ez az enyhe felelősség esete. Ez a helyzet bizonyos vonatkozásokban akkor, ha valaki ingyenesen szolgáltat. Gyakori eset az, hogy valaki a teljesítés érdekében más személyt vesz igénybe (közreműködők: alvállalkozók, megbízottak stb.) A fejlett munkamegosztás mellett elkerülhetetlen, hogy a termékek széles

köre ne több vállalat egymásba kapcsolódó tevékenységének eredményeképpen jöjjön létre. A felelősség a közremüködő magatartásáért is fennáll, tehát az, aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához mást vesz igénybe, ennek magatartásáért felelős. Előfordul, hogy a szerződésszegés csak részleges; pl. a kötelezett a határidőben a szolgáltatásnak csak egy részét teljesíti. Kérdés az, hogy ilyenkor a szerződésszegés jogkövetkezményei az egész szerződésre nézve beállnak-e vagy csak arra a részre, amelyre nézve a szerződésszegés történt (nem mindegy, hogy a kötbér összegét az egész értékre vagy csak egy részére kell fizetni). A megoldás attól függ, hogy a szerződésszerűen teljesített rész alkalmas-e a másik fél érdekeinek legalább részben való kielégítésére. Ha igen, akkor a szerződésszegés csak a nem teljesített részre terjed ki, ha viszont nem, akkor az egész szerződésre.

28.§ Egyes gazdasági szerződések 1. Áttekintés A polgári törvénykönyv egyes szerződésekről szóló része az egyes szerződésfajtákat mint önálló jogintézményeket tárgyalja. A gazdasági életben azonban nem szerződésfajták, hanem konkrét szerződések fordulnak elő. Minthogy a szerződések tartalmát a felek maguk állapíthatják meg és általában nincs olyan szabály, amely kötelezően előírná, hogy valamely szerződésnek egy adott szerződésfajtába kell beletartoznia (nincs "típuskényszer"), a szerződésfajtáknak nincs zárt száma. Ezért gyakoriak a vegyes szerződések, amelyekben több nevesített (a polgári törvénykönyvben szerződésfajtaként megtalálható) szerződéstípus elemei találhatók meg. A gazdasági viszonyok változása pedig újfajta szerződéseket is eredményezhet, mint például a pár éve meghonosodott lizing-szerződések, vagy a mostanában terjedő franchaise-szerződések. Ha jogvita támad,

azt annak a szerződéstípusnak a szabályai szerint kell eldönteni, amelynek körébe a jogvita tartozik. Ha pl valaki gépkocsiját garázsban helyezi el, a garázs-vállalat helyet biztosít a gépkocsinak (bérleti elem), őrizetet biztosít (letéti elem), és esetleg végez bizonyos karbantartási munkákat is (vállalkozási elem), ha nem engedik be a kocsit a garázsba, a bérlet, ha ellopják azt a garázsból, a letét, és ha a karbantartási munkát hanyagul végzik el, a vállalkozás szabályai szerint kell a jogvitát eldönteni. Ha a szerződés egyik típusba sem sorolható, az általános szabályokat kell alkalmazni. Az egyes szerződésfajták a szerződések közös szabályaitól eltérő közös jellegzetességeik alapján határolódnak el egymástól. A gazdasági forgalom legáltalánosabb, mindennapi szerződései: az adásvétel, a szállítási szerződés?, a vállalkozási szerződés, a bizományosi szerződés és a fuvarozási szerződés. Az utóbbi

években terjedt el a lizingszerződés és a franchaise-szerződések. Ezen felsorolás nem jelenti természetesen azt, hogy a gazdasági forgalmat ezen szerződésfajták felhasználásával lehet csak lebonyolítani; az üzleti tevékenység során számos más szerződés megkötésére is sor kerül (pl. hitel- és kölcsönszerződések, megbízási szerződések, bérleti szerződések stb.) A kiragadás önkényes és a jegyzet szűk terjedelme miatt csak a legfontosabb szerződésfajták ismertetésére nyílik lehetőség. 1. Adásvételi szerződés Az adásvétel dolog tulajdonbaadása pénz ellenében. Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles az eladott dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni, és a dolgot átvenni. Az adásvétel tárgya lehet minden olyan dolog, amely nem forgalomképtelen (tehát pl. a kizárólag az állam tulajdonában lévő dolgok nem

lehetnek adásvétel tárgyai). Jogok adásvétel tárgyai nem lehetnek (ezeket legfeljebb "engedményezni" lehet.) Az adásvételi szerződés megkötésének időpontjától eltérhet a tulajdonjog tényleges átszállása a vevőre. Ingók eladása esetén ugyanis a tulajdonjog a birtokbaadással, ingatlanok eladása esetén pedig az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzéssel száll át. Kivételesen a tulajdonjog csupán az átadást követően száll át a vevőre. Ez a helyzet akkor, ha az eladó a tulajdonjogot fenntartotta A tulajdonjog fenntartást a szerződés megkötésekor kell kikötni. Akkor kerülhet rá sor, ha ezt az eladó érdekeinek biztosítása indokolja. Ez a helyzet akkor, ha a vételár megfizetése a dolog átadását követő időpontban esedékes, éspedig akár részletekben, akár egy összegben. A tulajdonjogot az eladó legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. Az adásvételi szerződés általában nincs

formakényszerhez kötve, de az ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződések érvényességi kelléke, hogy legalább a vétel tárgyára és a vételárra vonatkozó megállapodást a felek írásba foglalják. Az adásvétel más különleges fajtái A jogfejlődése során az adásvételnek kialakultak bizonyos további különleges fajtái, amelyek egy vagy más vonatkozásban az adásvétel rendszerinti eseteitől eltérnek. Megtekintésre és próbára vétel. Ha a felek a szerződést azzal a felfüggesztő feltétellel kötik meg, hogy a vevő a vétel kikötött tárgyát megtekinti, és ezután nyilatkozik afelől, hogy a dolgot megvásárolja-e, megtekintésre vételről van szó. Az eladó kötelessége a vevő részére a megtekintés lehetőségének biztosítása. A vevő nyilatkozatát indokolni nem köteles: tetszése szerint teheti hatályossá a szerződést. A nyilatkozat tételére viszont az eladó határidőt tűzhet ki. Próbára való vétel esetében

a vevő a dolgot kipróbálásra átveszi és ha az eladó által kitűzött határidőig nem nyilatkozik, akkor a szerződés hatályos lesz. A vevő nyilatkozatát ebben az esetben sem köteles indokolni. A próba ideje alatt a vevő a dologért rendes felelősséggel tartozik. Minta szerinti vétel. A vélel tárgyát gyakran akként határozzák meg, hogy az eladó a vevőnek mintát ad át. A minta lényegében a minőségi kikötést helyettesíti Minta szerinti vétel esetében az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni, ha ezt nem teszi, hibás teljesítésért kell helytállnia. A minta szerinti vétel általában a minőségi követelmények érvényesítését jól szolgálja. Nem védi azonban a vevőt az olyan rejtett hibák ellen, amelyek a mintán a szokásos vagy előírt megvizsgálási módszerekkel nem fedezhetők fel. Ezért a Ptk kimondja, hogy az eladó a rejtett hibáért akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba már a mintában is

megvolt. Ha tehát a vevő rejtett hibára hivatkozik, az eladó nem vetheti szembe, hogy mivel a rejtett hiba már a mintában is megvolt, ő teljesítette kötelezettségét: a mintának megfelelő árut szállított. Elővásárlási jog, visszavásárlási jog, vételi jog. Ebben a három esetben az adásvételi szerződés a vevő egyoldalú nyilatkozatával jön létre. Az elővásárlási jog lényege az, hogy abban az esetben, ha a tulajdonos a dolgot el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja egyoldalu nyilatkozatával a dolgot megvásárolhatja. Elővásárlási jog megállapodás és jogszabály alapján keletkezhet. Jogszabály alapján illeti meg pl az elővásárlási jog közös tulajdon esetében a tulajdonostársakat, ha valamelyik tulajdonostárs a tulajdoni illetőségét adásvételi szerződéssel el akarja adni. Mig az elővásárlási jog gyakorlásának feltétele az, hogy a tulajdonos a dolgot el akarja adni, a visszavásárlási jog esetén ez nem

feltétel. A jogosult ugyanis az általa eladott dolgot a vevőtől akkor is visszavásárolhatja, ha annak egyébként nem állott szándékában a dolgot elidegeniteni. Miután a visszavásárlási jog nagymértékben korlátozza a tulajdonos jogait, ezért az ilyen jog kikötése korlátozás alá esik: csak az adásvételi szerződés megkötésével egyidejüleg, írásban és legfeljebb 5 évre köthető ki. A visszavásárlási jognál is behatóbb korlátozása a tulajdonos rendelkezési jogának a vételi jog (opció). Ennek alapján a jogosult egyoldalu nyilatkozatával olyan vagyontárgyra nézve hoz létre adásvételi szerződést, amely azelőtt sem volt a vételi jog jogosultjáé. A vételi jog gyakorlásához sem szükséges az, hogy a dolog tulajdonosa eladási szándékát kinyilvánítsa. Vételi jog szerződés vagy jogszabály (pl. az államot vételi jog illeti meg bizonyos esetekben a külföldi pénzre, aranyra stb.) alapján jöhet létre A vételi jogra

vonatkozó szerződést írásba kell foglalni és legfeljebb 6 hónapra lehet kikötni. Vásárlás hitelbe, részletvétel. Ha a felek megállapodása szerint a vételárat meghatározott időpontokban több részletben kell megfizetni, részletvétel jön létre. Részletvétel esetén a dolog tulajdonjoga a vevőre az átadással átszáll, noha a vételárat még nem fizette meg. A vételárrészletek megfizetésének elmaradása különböző szankciókat vonhat maga után, így a részletfizetési kedvezmény elvesztését, vagy esetleg a szerződéstől való elállás lehetőségét. Utóbbi esetben a dolgot vissza kell adni, és bár a vevőt megilleti az addig kifizetett részletek visszakövetelésének joga, az addigi használatért használati díjat kell fizetnie. 2. Vállalkozási szerződés A vállalkozási jogviszony az adásvétel mellett az áruviszonyok másik legtipikusabb fajtájának jogi kifejezése. A vállalkozási szerződés lényege valamilyen mukával

elérhető eredmény produkálása. Hogy ennek elérésébe mennyi munkát és kiadást fektettek be, az a megrendelő számára közömbös; "a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el". Vállalkozás tehát akkor keletkezik, ha a kötelezett valamilyen eredmény létrehozását vállalja. Ha nem igér eredményt, hanem csupán önállóan végzett gondos tevékenységet valamilyen célra, akkor megbizási jogviszony jön létre. Ha pedig meghatározott fajtáju munka végzését vállalja el a másik fél eszközeivel és irányításával, akkor munkajogviszony keletkezik. Végül, ha a szerződés csupán dolog tulajdonjogának átruházására irányul, de közömbös, hogy a dolgot az átruházó állította elő vagy sem, akkor adásvételi jogviszony keletkezik. Megjegyzendő azonban, hogy nem minden munkával elérhető eredmény létrehozására irányuló szerződés vállalkozás: a fuvarozás és a kiadói szerződés pl. önállósult, noha a

tárgyuk munkával elérhető eredmény produkálása. Emellett a vállalkozáson belül is számos speciális szerződésfajta van (pl.beruházási szerződések, tervezési szerződések, épitési szerződések, utazási szerződések stb.), végül vannak köztük olyanok is, melyek ezidő szerint nincsenek szabályozva. Mivel a vállalkozó fő kötelezettsége az eredmény létrehozása, annak elmaradása esetén a kikötött dij megfizetését általában nem követelheti. A vállalkozó jogosult alvállalkozót igénybe venni, akiknek magatartásáért ugy felel, mint saját magáért. A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, azonban a vállalkozó felé kártalanítási kötelezettsége van. Elállhat a szerződéstől a megrendelő akkor is, ha nyilvánvalóvá válik már a teljesítési határidő lejárta előtt, hogy a teljesítés hibás lesz, vagy késedelmes, amely miatt a teljesítés a megrendelőnek már nem fog érdekében állni. Ebben az esetben a

vállalkozó a szerződésszegés szabályainak megfelelően kötbérrel vagy kártérítéssel tartozik. 3. Bizományosi szerződés A bizományosi szerződés lényege: szerződéskötés a megbízó javára, de a bizományos saját nevében, mindig ellenérték fejében. A bizományosi szerződés megkötésére főként közvetítő tevékenység keretében kerül sor, tehát akkor, amikor nem kerül közvetlen kapcsolatba az, aki végső fokon szolgáltat és az, akinek a szolgáltatásra szüksége van, hanem egy harmadik személy iktatódik közbe. Erre sor kerülhet azon okból, hogy aki szolgáltat vagy akinek a szolgáltatásra szüksége van, szakértelem vagy időhiány, vagy pedig tevékenységének jobb megszervezése miatt nem kiván maga eljárni, hanem szakértő, az adott szolgáltatásokkal rendszeresen foglalkozó vagy arra ráérő személyt keres. A bizományi szerződés széles körben kerül alkalmazásra a gazdasági forgalomban. Ha valaki a továbbeladás

szándékával szerez be dolgot, ezt kétféleképpen teheti. Vagy megvásárolja és eladja, és ebben az esetben a továbbeladás kockázatát neki kell viselnie, de megtartja a vételi és eladási ár teljes különbözetét, vagy pedig bizományba veszi a dolgot és mint bizományos értékesíti azt megbízója számlájára. Ebben az esetben a továbbeladás kockázata nem őt terheli, viszont csupán bizományosi díjra tarthat igényt nem pedig a teljes árrésre. A bizományi szerződés az esetek többségében adásvételre, továbbá fuvarozásra ("szállitmányozás") irányul, lényegében azonban bármilyen szerződésfajta megkötésére lehet bizományi szerződést kötni. A bizományos főkötelezettsége az, hogy a megbízó javára és a saját nevében, a megbízó által megadott feltételek mellett szerződést kössön. A bizományost dij annyiban illeti meg, amennyiben a vele szerződő fél a szerződést teljesítette. A bizományi szerződést az

annak alapján kötendő szerződés megkötése előtt a megbizó azonnali hatállyal, a bizományos pedig l5 napos határidővel bármikor felmondhatja. Ha a bizományos már megkötötte a szerződést, a bizományi szerződés nem mondható fel. A szállítmányozás fuvarozási bizomány: szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó fuvarozási szerződést köteles kötni és lebonyolítani a maga nevében, a megbízó részére. A szállítmányozó kötelezettsége kettős; egyrészt a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és már szerződések megkötése, másrészt a küldemény továbbításával kapcsolatos teendők elvégzése (pl.csomagolás, tárolás, be- és kirakás, biztosítás stb) Minthogy a fuvarozás különleges szakértelmet igénylő, meglehetősen bonyolult szakma, a szállítmányozásnak bel- és külföldi viszonylatban egyaránt nagy jelentősége van. 4. Lízingszerződés A gazdasági élet szereplői az elmúlt

egy-két évben egyre gyakrabban találkozhattak ezzel a szerződéstípussal. Elterjedése az üzleti életben azzal magyarázható, hogy alkalmazásával tőkehiány esetében lehetőség van a beruházási célok megvalósításához szükséges eszközök beszerzésére, és megfelelő biztosíték is van a hitelező, finanszirozó cégeknek. A lízingszerződés ugyan önálló szerződéstípus, de egyelőre a Polgári törvénykönyvben nincs szabályozva. Más jogszabályokban azonban már találkozhatunk a lízing meghatározásával Igy pénzügyi lízing ingatlan vagy ingó dolog bérletének lebonyolítása és az ahhoz történő hitelnyújtás, amelynek keretében a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolgot vásárol meg a közte és a lízingbevevő között létrejött szerződésnek megfelelően, és azt bérbe adja a lízingbevevőnek úgy, hogy a bérleti idő lejártával lehetőséget ad a bérbe vett dolog maradványértéken történő megvásárlására, illetve

további ingyenes vagy kedvezményes használatára. A lízingszerződés leggyakrabban tehát hármoldalú szerződés, ahol az egyik oldalt a lízingtárgy előállítója, forgalmazója, a másik oldalt a lízingbeadó és a harmadik oldalt a lízingbevevő képviseli. A szerződés alapján a dolog tulajdonjogát a lízingbeadó szerzi meg, de a használatát átengedi a lízingbevevőnek. A szállítónak a díjat a lízingbeadó fizeti meg A bérleti díj a dolog beszerzési költsége mellett magában foglalja a lízingbeadó további költségei és hasznát is. Leggyakoribb és tipikusnak tekinthető, amikor a szerződés olyan kikötést tartalmaz, amely szerint a bérlő az utolsó lízingdij kiegyenlítésével megszerzi a dolog tulajdonjogát vagy vételi jog illeti meg. A vételár többnyire jelképes összeg, tekintettel arra, hogy az összes díj kiegyenlítésével a lízingbevevő a lízingtárgy tényleges vételárát már kiegyenlítette. A lízingszerződés

tárgya bármilyen dolog lehet, ingatlan is. Mint említettük, a Polgári törvénykönyv nem tartalmazza a lízingszerződés meghatározását, vagyis nem tekinthető "nevesített" szerződésnek. Jogvita esetén ilyen esetekben azt kell vizsgálni, hogy a szerződés melyik nevesített szerződéstípushoz esik a legközelebb és annak szabályait kell alkalmazni. A lízingszerződés különböző típusai az adásvételle, la kölcsönszerződéssel és leginkább a bérleti szerződéssel muutatnak hasonlóságot. A felek jogainak és kötelezettségeinek a vizsgálatánál - a konkrét szerződéseken túlmenően - ezeknek a szerződéseknek a szabályaira is figyelemmel kell lenni. Jogi szabályozás hiányában a lízingszerződések egyik legkritikusabb pontja a szavatossági felelősség kérdése, a szavatossági jogok érvényesítése. Miután a lízingszerződés tárgyát képező dolgot a bérbevevő választotta ki, a lízingbeadó cégek általában

kizárják az egyébként a tulajdonost, illetve a bérbeadót terhelő szavatossági felelősséget. Pénzügyi lízingszerződésnél a felelősség kizárásának az indoka az, hogy a dolognak nem a lízingbeadó a gyártója, illetve forgalmazója, a szavatossági igények közvetlenül az eredeti eladóval szemben érvényesíthetők. Ezért a lízingcégek a szerződésben a vevőt megillető szavatossági jogaikat a lízingbevevőkre szokták átruházni. A szavatossági jogok érvényesítésének lehetőségeire azonban - megfelelő bírói gyakorlat hiányában - ma még nem lehet egyértelmű választ adni. Másik - különösen lényeges - probléma a veszélyviselés szabályai, vagyis ki viseli annak következményét, ha a dolog elvész, megrongálódik, megsemmisül vagy ellopják. A lízingszerződés szabályai ugyanis e tekintetben lényegesen eltérnek a bérleti szerződés szabályaitól.Ugyanis a dolog elvesztésére, megsemmisülésére esetére külön

kikötik, hogy a hátralékos díj egyösszegben válik esedékessé. A dolog elpusztulásával ugyanis egyben a tulajdonos biztosítéka is elenyészik. A díjfizetési kötelezettséget az sem érinti, ha a lízingtárgy nem használható, mert például javítják. A dolog megrongálódása esetén a lízingbevevő akkor is köteles a saját költségére a lízingelt eszközt kijavíttatni, helyreállíttatni, ha a rongálódásért felelősség nem terheli. A lízingelt dologban bekövetkezett károk viselésének a veszélyét szándékozza elhárítani vagy legalábbis enyhíteni a lízingbevevő által a lízingszerződés alapján kötendő vagyonbiztosítási szerződés, melynek megkötésére általában kötelezi őt a lízingbeadó. 29.§ Szavatosság, jótállás, termékfelelősség 1. Szavatosság Valamennyi szerződéses szolgáltatás esetén a kötelezett szavatol azért, hogy a szogáltatás a teljesítéskor megfelel a törvényes vagy a szerződésben

meghatározott kellékeknek. Ezen szavatossági kötelezettsége a kötelezettnek törvénynél fogva fennáll. A törvényben előírt legfontosabb általános kellék az, hogy a szolgáltatás a jogosult szerződéssel biztosított érdekének kielégítésére alkalmas legyen - dologszolgáltatásnál az, hogy a dolog alkalmas legyen a rendeltetésszerű használatra vagy felhasználásra. Gyakori és fontos törvényi kellékek a kötelező szabványokban foglalt előírások és más, jogszabályokban megállapított minőségi feltételek. A törvényben megállapított kellékekkel egyenrangúak a szerződésben megállapított kellékek. Ha a szerződés teljesítése hibás (minőségileg, mennyiségileg, más dolog szolgáltatása, bizonyos esetekben a használati, kezelési utasítás hiánya, vagy ha a jogosult nem szerzi meg mindazokat a jogokat, amelyek őt megilletnék stb.), ez maga után vonja a szavatosságot A szavatosság nem függ a felróhatóságtól, ha viszont

a hiba felróható, a szavatossághoz kártérítési felelősség is járul. A kötelezettet viszont csak visszterhes szerződések esetében terheli szavatosság, az ingyenes szerződések esetében nem. A szavatosság alól a kötelezett csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a/ a hiba olyan okból keletkezett, amely a szolgáltatás időpontjában vagy az azt megelőző időben még nem állt fenn, vagy b/ a hibáról a jogosult már a szerződéskötéskor tudott és azt nem kifogásolta. Nem hivatkozhat pl hibás teljesítésre az, aki a leértékelt áruk áruházában vásárol és nincs szavatossági igény, ha az ellenértékből nyilvánvaló, hogy a szolgáltatás nem mentes minden hibától. Különösen használt dolgok vétele esetén szokta a bírósági gyakorlat feltételezni azt, hogy a vevő számolt a hibával, bár ebben az esetben is előfordul, hogy a szavatossági igényt elismeri. A szavatossági hiba esetén a jogosult szavatossági jogai a következők:

a/ választása szerint igényelhet kijavítást vagy az ellenérték megfelelő csökkentését, b/ kérhet kicserélést, kivéve, ha a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavítható és a kijavítás a jogosult érdeksérelme nélkül lehetséges, c/ ha a jogosultnak a hibás teljesítés miatt a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt, a szerződéstől elállhat. A szavatossági jogok érvényesítése meglehetősen szigorú szabályokhoz kötött. A szavatossági hiba ugyanis bizonytalan jogi helyzetet teremt és ezt a bizonytalanságot célszerű minél hamarabb megszüntetni, bár ugyanakkor kellő időt kell biztosítani arra, hogy a szavatossági hiba kiütközhessen. Az idő múltával kiütköző hibáról egyre nehezebb kideríteni, hogy annak oka már teljesítéskor megvolt-e vagy később keletkezett. Ezért általában rövid határidő áll rendelkezésre a szavatosságra és egy hosszabb az esetleges kártérítésre. A szavatossági igényt

a jogosult a hiba felfedezése után haladéktalanul köteles a kötelezettel közölni, ha ezt nem teszi, a késedelemért eredő kárért a jogosult kártérítési felelősséggel tartozik. Pl ha a késedelem a hiba kijavításának költségeit növeli, a többletköltségeket a jogosultnak kell viselnie. A késedelem tehát nem érinti a jogok gyakorlására egyébként nyitvaálló határidő, amely hat hónap (objektiv határidő). A hat hónap a teljesítéstől számít Ha azonban a jogosult "menthető okból" nem tudta szavatossági igényét érvényesíteni, arra még három hónap áll rendelkezésére, de legfeljebb a teljesítéstől számított l év, tartós használatra rendelt szolgáltatás esetén három év (szubjektív határidő). 2. Jótállás A jótállás a szerződést biztosító olyan mellékkötelezettség, amelynek alapján a kötelezett a szerződésszegés következményei alól csak annak bizonyításával mentesülhet, hogy a hiba oka az

átadás után keletkezett. Jótállást a szerződésben lehet, illetőleg egyes termékek esetében kötelező (kötelező jótállás) vállalni, mégpedig a törvényben előírt szavatosságnál szigorúbb feltételekkel. A kötelező jótállás feltételeit jogszabály rendezi, attól a felek csak a vásárló javára térhetnek el. (A vásárló hátrányára történő megállapodás semmis) A jótállási határidő jogvesztő, lejárta után jótállási jogot (még, ha a jogosult a dolgot az egész jótállási idő alatt betegsége vagy távolléte miatt nem is tudta használni és ezért a hiba ki sem ütközhetett) érvényesíteni nem lehet. A jogosult jogai ugyanazok, mint a szavatossági jogok, de a kártérítési igény érvényesítésére nincs lehetőség (erre csak felróhatóságon alapuló szavatosság jogcímén támasztható igény). A jótállási kötelezettség mindig azt terheli, aki közvetlen kapcsolatban van a fogyasztóval (kiskereskedő). 3.

Termékfelelősség A termékfelelősség fogalma viszonylag új az európai jogrendszerekben, de évtizedek óta ismert Amerikában. A magyar törvényalkotásban a jegyzet írásának időszakában került elfogadásra a termékfelelősségi törvény, tehát hazai joggyakorlat e téren ma még nincs. Az, hogy a jegyzet mégis foglalkozik ezzel a témával, a téma jelentőségének a következménye. Az Európai Közösség tagországai törvénykezésének egységesítése érdekében a közelmultban egy új, nemzetközi un. termékfelelősségi forma került bevezetésre a felhasználói érdekek fokozott és szigorú védelme érdekében. Ennek ismerete és hazánkban való bevezetése számunkra fontos, mert ha az EK országokba szállítunk, ott az új szabályozással találjuk magunkat szembe, amely nem teszi lehetővé, hogy a szerződő felek enyhébb követelményekben állapodjanak meg. A termékfelelősség európa közösségi bevezetése úgy történt, hogy az EK

l985-ben egy irányelvet bocsátott ki tagországai számára, melyben a termékfelelősség főbb szabályait rendezte és a tagországoknak ezeket az irányelveket kellett azok keretein belül - saját országukban törvényi szinten szabályozni. Az irányelv egyes kérdésekben megengedte az országonkénti eltérést, ezért tehát egyes területek eltérő módon kerülhettek szabályozásra. Mi is a termékfelelősség? A termékfelelősség lényege az, hogy ha a termékben talált hiba kárt okozott (vagyonban, személyben stb.), a gyártó vagy importáló felelősségéhez ez elegendő tény, a felelősség bizonyítása nélkül is. A termékfelelősség tehát objektív, nem vétkességen alapuló felelősség. Ez a lényeges különbség a szavatosság, jótállás és a termékfelelősség között. Míg az előbbiek alapvetően a termék rendeltetésszerű használatra alkalmasságáért való helytállást jelentik és csak felróhatóság esetén terjednek ki a

kártérítési felelősségre, a termékfelelősség a hibás termék által okozott károkért való feltétlen helytállást jelenti. A fogyasztó testi épsége és tulajdona védelmében a termék hibás voltának meghatározásához tehát nem a használatra való alkalmasság hiánya, hanem olyan biztonság hiánya a mérvadó, amelyet a termékforgalom indokoltan elvárhat. A biztonság egyik tényezője a termék forgalombahozatalakor fennálló tudományos és technikai színvonal, a másik, hogy e színvonal eredményei az adott árfekvésű terméknél milyen módon és mértékben voltak alkalmazhatók a termék gyártása idején. A termékfelelősség esetén az elévülés 3 évtől 10 évig terjedhet. A kártérítés összege rendkívül magas is lehet A sorozatos halálesettel vagy személyi sérüléssel járó károk miatt kifizetendő összeg felső határát az egyes országok maguk szabhatják meg, de ez az összeg legalább 7o milló ECU. A termékfelelősség

bevezetése rendkívüli módon megnöveli a gyártó felelősségét a technológiai előírások betartásáért, a felhasznált alapanyagok, alkatrészek szigorú ellenőrzéséért, beszállitóiét is. Megkívánja, hogy a termék előállítója szakértő legyen, tartson folyamatosan lépést szakmája fejlődésével. A termék gyártója a termékbiztonság körében is széles körü kutatást és elemzést kell végezzen, vizsgálja a versenytársak termékeit, hogy milyen biztonsági jellemzőkkel rendelkeznek, azokat milyen műszaki dokumentációval, biztonsági előírásokkal forgalmazzák, ismerje a piaci területen érvényes biztonsági előírásokat, azhokat tartsa be, mert be nem tartásuk önmagában súlyos felelősséget állapít meg, de ezeknek a szabályoknak a betartása önmagában nem mentesít a termékfelelősség alól. További feladata a gyártónak vagy importálónak, hogy az eladást követően felismert hibák esetén haladéktalanul

intézkedjen, szükség esetén a terméket kijavításra hívja vissza, mivel ezek elmulasztása szintén súlyos felelősséget állapít meg, tartson fenn vevőszolgálati hálózatot, szúrópróbaszerűen ellenőrizze, hogy a termékfelhasználók a kezelési és karbantartási utasításokat betartják-e, mivel egy bíróság könnyen megállapíthatja, hogy a termék előállítója és használója között az eladást követően minden kapcsolat megszakadt. Tekintsük át az ujonnan alkotott hazai termékfelelősségi törvényt: "E törvény szabályai szerint a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért." Mi minősül "terméknek"? Termék minden ingó dolog, valamint a villamos energia. Kivétel ez alól a földművelés, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés, a halászat és a vadászat feldolgozatlan termékei. Ki a gyártó? Gyártó a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken

elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártjaként tünteti fel. Import termék esetén a felelősség az importálót terheli. Importáló a külkereskedő, illetve a külkereskedelmi bizományosi szerződés esetén a megbízó. Ha a gyártó vagy az importáló személye nem állapítható meg, gyártónak a termék forgalmazóját kell tekinteni mindaddig, ameddig a gyártót meg nem nevezi. Mi a kár? KÁr valakinek a halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása folytán bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni kára, továbbá fogyasztási cikkek esetén a hibás termék által más dologban okozott, tizezer forintnál nagyobb összegű kár. A törvény tehát a dologban bekövetkezett károknál tizezer forintos un. "önrészesedést" állapított meg, viszont nem élt azzal e lehetőséggel, hogy a halállal vagy testi sértéssel járó károsodás esetén a felelősséget

korlátozza. Az EK irányelvek erre ugyanis lehetőséget adnak, de a korlátozás 7o millió ECU alá nem mehet. Van-e a felelősség alól kimentési lehetőség? A törvény több kimentési okot ismer; vagyis nem felel a gyártó, ha bizonyítja, hogy a/ nem ő hozta a terméket forgalomba, vagy b/ a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, c/ a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett, d/ a termék hibája a forgalombahozatal időpontjában a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy e/ a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. A kimentési okok közül az e/ azt a tévhitet keltheti, hogy ez egy sokat igérő védekezési lehetőséget rejt magában a termékfelelősségi igényekkel szemben. Ezzel szemben az

amerikai joggyakorlatban - melyet valószinűleg követni fog az európai is - a hatósági előírások az elvárható gondosság minimumát jelentik és maguknak a szabályoknak a betartása önmagában a termékfelelősség alól nem mentesít. (A be nem tartása viszont feltétlenül megalapozza a felelősséget.) Aligha fordulhat elő ugyanis, hogy egy termék egyedül és kizárólag azért lenne hibás, mert ezeknek az előírásoknak az alapján készült. Ezen kivül a legtöbb termék esetében nincs olyan alapos, részletes és körültekintő vizsgálati eljárás, melynek eredménye megnyugtató alapul szolgálhatna a termék hibátlanságának vélelmezésére. (Ilyen vizsgálat legfeljebb a gyógyszeripar, élelmiszeripar területén van.) A gyártó felelősségét befolyásolja a károsult felróható közrehatása is. Ha ugyanis a károsodás a károsult felróható közrehatásából származik - részben vagy egészben - a kárnak ezt a részét nem kell

megtérítenie a gyártónak. Mennyi időn belül érvényesíthetők a kárigények? Az elévülési idő 3 év, melyet a károsultnak a kárról, a termékhibáról, illetve a gyártó személyéről való tudomásszerzésétől kell számítani (szubjektív határidő). A gyártót a termék általa történő forgalombahozatalától számított 10 évig terheli a felelősség. V.rész A KÁRTÉRITÉSI FELELőSSÉG A POLGÁRI JOGBAN 3o.§Áttekintés A felelősséget általános értelemben valamely felróhatóan elkövetett, társadalomra veszélyes magatartás váltja ki. Jogi felelősséget olyan minőségű és fokú veszélyes magatartás váltja ki, amely ellen szükséges az állami védekezés. Az ilyen magatartásokat a jog jogellenessé nyilvánítja és államilag kikényszeríthető szankciót fűz hozzájuk. Ez a jogi felelősség jogáganként differenciálódott, így beszélhetünk büntetőjogi felelősségről, munkajogi felelősségről stb. A polgári jogi

felelősségre jellemző, hogy károkozás esetére a polgári jogra jellemző szankciót alkalmaz: olyan vagyoni szankciót, amely a károsultat illeti meg és amely szabály szerint az elszenvedett kárral egyenlő mértékű (kártérítés). A kártérítést meg kell különböztetni a kártalanítástól. Kártalanítás esetén egy alapvetően jogos magatartással okozott kár megtérítéséről van szó (ilyen például a kisajátítási kártalanítás), míg kártérítés esetén egy jogellenes magatartásért fennálló felelősségről. 3l.§A polgári jogi felelősség feltételei Aki másnak jogellenes magatartásával kárt okoz, köteles a kárt megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A polgári jogi felelősségnek vannak bizonyos közös előfeltételei, amelyeknek valamennyi esetben fenn kell állniok ahhoz, hogy a felelősség megvalósuljon, a kártérítés szankciójának

kiszabására sor kerüljön. Ezek a közös előfeltételek a következők: a/ a jogellenes magatartás, b/ a kár, c/ az okozati összefüggés a magatartás és a kár között, d/ a vétkesség, illetőleg bizonyos esetekben ettől függetlenül is a különleges védekezést igénylő tevékenység ("veszélyes üzem folytatása"). A jogellenes magatartásokat a törvény nem sorolja fel taxatíve. A felelősség szempontjából minden károkozás, ha a törvény ellenkezően nem rendelkezik, jogellenes. A törvény az alábbi esetekben zárja ki a jogellenességet: 1. A jogos védelem, vagy a jogtalan támadás és az erre utaló fenyegetés elhárítása, bárki ellen is irányult, nem jogellenes. (Plaz erdész belelőtt a fatolvaj lovába, miután eredménytelenül szólította fel megállásra.) A jogos védelem során azonban a szükséges mérték túllépése már jogellenes, kivéve, ha azt menthető okból (pl. félelemből, ijedtségből, megzavarodottságból

stb.) okozták 2. A szükséghelyzet szintén kizárja a jogellenességet Ha valaki szükséghelyzetben van és abból csak károkozás árán szabadulhat, a károkozás nem jogellenes, feltéve, hogy arányban van a szükséghelyzetben fenyegető kárral, és nem haladja meg a szükséghelyzet elhárításához szükséges károkozást. Nem jogellenes tehát, ha tűzoltás közben letapossák a szomszéd palántáit, ha valaki jogos védelem során harmadik személynek okoz kárt (pl.összetört egy bútordarabot). Az így okozott kárt azonban meg kell téríteni (kártalanítás), ez a kötelezettség azonban nem a felelősségen alapul. Ez abból is nyilvánvaló, hogy a megtérítési kötelezettség azt terheli, aki szükséghelyzetben volt, ez pedig nem mindig azonos a károkozóval (pl. a háztulajdonos köteles a palánták értékét megtéríteni, ha azokat az önkéntes tűzoltók taposták le tűzoltás közben). 3. A károsult beleegyezése is kizárja a károkozás

jogellenességét A birkózó vagy bokszoló nem követelhet kártérítést, ha szabályosan lejátszott mérkőzésen megsérül. 4. Bizonyos esetekben valamely jog gyakorlása is vezethet károsodásra Ilyen pl a kisajátítás, a szolgalmak gyakorlása, bizonyos szomszédjogok élvezete stb. Mindezek a magatartások, ha a jog rendeltetésének keretei között megmaradnak, nem minősülnek jogellenes magatartásnak, és ezért a polgári jogi felelősség kérdése ezekkel kapcsolatosan fel sem merül. KÁr vagy legalábbis a károsodás közvetlen veszélye nélkül nincs polgári jogi felelősség. A kár a legáltalánosabb értelemben lehet vagyoni és lehet személyi. 1. A vagyoni kár fő csoportjai a következők: a felmerült kár (az az érték, amellyel a károsult meglevő vagyona a károkozás következtében csökken); az indokolt kiadás, költekezés (a károsodással, következményei csökkentésével vagy megszüntetésével kapcsolatos kiadás, költség); az

elmaradt jövedelem (az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna akkor, ha a károsító magatartás nem következett volna be). 2. A károsultat a károkozás folytán nem csupán olyan károk érheti, amelyeknek az értékét pénzben könnyen meg lehet határozni. A nem vagyoni kártérítés jogintézménye az ilyen jellegű károkért való felelősséget szabályozza, az általános személyiségvédelem eszköze. A korábbi szabályozás - melyet az Alkotmánybíróság a közelmúltban hatályon kivül helyezett -, nem-vagyoni kárként a személyhez fűződő jogok sérelmének csak olyan esetköreit ismerte el, amelyek tartósak és súlyosak voltak. Az Alkotmánybíróság határozata folytán ez a jogintézmény a polgári jogi személyiségvédelem általános eszközévé válik, mellyel személyiségi jogainak (becsület, lelkiismereti szabadság, szabadságjogok stb.) megsértése esetén bármely személy élhet. A nem vagyoni kártérítés

feltételei fennállásának, a kártérítés összegének megállapításában a bíróságok józanságának, személyes elkötelezettségének és mértéktartásának lesz meghatározó szerepe. Az okozati összefüggésnek a jogellenes magatartás és a kár között kell fennállnia. A felelősség szempontjából ennek az előfeltételnek a jelentőségét az adja meg, hogy a kártérítésnek csak akkor lehet büntető-megelőző hatása, ha olyan személyt terhel, akinek a kár felidézésében szerepe volt. Az okozati összefüggés megállapítása, a jogilag releváns ok feltárása nem mindig egyszerű dolog, hiszen a dolgok kölcsönös összefüggése szempontjából az okkiválasztás önkényesnek tűnhet, mivel nagymértékben függ a különböző szakértők személyétől. Egy baleset következtében az orvos, a fegyverszakértő, a jogász más és más szemszögből vizsgálja meg a lefolyt eseményeket, és az okokat illetően más és más következtetésre

jut. Az orvos pl a központi idegrendszer megbénítását, a fegyverszakértő a lövésben rejlő műszaki körülményeket, a jogász pedig a bosszúvágyat és az alkoholfogyasztást fogja okként megjelölni és a maguk szempontjából mindegyiküknek igaza lesz. A polgári jogi felelősség szempontjából azonban okként mindig valamilyen jogellenes emberi magatartást kell keresni. Hogy meddig lehet elmenni az okok kutatásában, az nagymértékben függ attól, hogy mennyire lehetett a távolabbi okozatként bekövetkezett károsodást előre látni. Felróható a magatartása annak, aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (vétkesség). A vétkesség megítélésénél nem a személyes képességekből, lehetőségekből kell kiindulni, hanem abból, hogy mit lehet a forgalomban részt vevő személytől adott helyzetekben általában elvárni. A vétkességnek két fokozata van: a szándékosság és a gondatlanság; ezeknek a fokozatoknak

azonban a polgári jogi felelősség szempontjából nincs nagy jelentőségük. Ha a vétkesség bármely foka megállapítható, általában a teljes kártérítési kötelezettség áll be. A vétkesség feltétele a károkozó vétőképessége. Ez a jogi fogalom más, mint a jogképesség vagy cselekvőképesség A jogi személyek mindig vétőképesek: bármely tagjuk vagy alkalmazottjuk magatartása a jogi személy magatartásának számít. Ami az embereket illeti, a polgári jog a vétőképességre nézve nem állapít meg korhatárt. Ha a károkozó adott értelmi fejlettsége mellett tisztában lehetett magatartása károsító következményeivel, a vétőképesség megállapítható. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, az ebből keletkezett kár megtérítésére vétkességére tekintet nélkül - köteles. A fokozottan veszélyes tevékenységeket nem lehet taxatíve felsorolni. Ezt nemcsak az teszi lehetetlenné, hogy igen sokféle tevékenységi

kör tartozik ide, hanem az is, hogy a technika fejlődésével ez a kör állandóan változik. Ide tartoznak azonban a gépi erővel hajtott járművek, ipari üzemek, építkezések, bányák, gáz- és vízművek, robbanóanyagok, mérgező anyagok, sugárzó anyagok, vadállatok tartása, egyes kezdetleges körülmények között végzett munkák (pl.gödörásás, csatornázás) stb Ez alól a felelősség alól kétféle kimentési okot ismer a törvény: a/ az egyik az, ha a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kivül álló, elháríthatatlan ok okozta (pl. földrengés, árvíz, más külső erő), b/ a másik, ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. VI. RÉSZ VERSENYJOGI SZABÁLYOZÁS 3l.§ Áttekintés A gazdasági verseny a kívánatos gazdasági-társadalmi fejlődés egyik eszköze, egyben a piaci résztvevők számára terepet jelenthet meggazdagodásukhoz, poziciójuk megerősítéséhez. A gazdaságilag

megerősödött vállalkozók érdeke ezen helyzet fenntartása, és ezért igyekeznek a versenyt korlátozni vagy megszüntetni. Ez azonban sérelmes a fogyasztóknak, illetve a versenytársaknak, ami egyben a közérdek sérelmét is jelentheti. Mivel azonban verseny nélkül nincs kielégítő gazdasági fejlődés, ezért szükséges a piaci magatartások szabályozása. 32.§ A tisztességtelen piaci magatartás tilalma A gazdasági hatékonyságot kikényszerítő piaci verseny alapvető feltétele a gazdasági verseny szabadsága és tisztasága. Ezek védelme érdekében tiltani kell a tisztességes piaci magatartással ellentétes viselkedésformákat és lehetővé kell tenni a vállalkozók szervezeti egyesülésének ellenőrzését. Ennek megfelelően a versenytörvény védi a gazdasági versenyhez fűződő közérdeket, a versenytársak érdekeit és - a tisztességes piaci magatartáshoz kapcsolódóan - a fogyasztók érdekeit. A versenytörvény általában tiltja a

bármilyen formában megnyilvánuló tisztességtelen piaci magatartást, továbbá egyes esetekre vonatkozóan külön tiltó rendelkezéseket tartalmaz. 1. A tisztességtelen verseny tilalma Tilos a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével vagy egyéb magatartással sérteni vagy veszélyeztetni. Tilos az üzleti titkot is tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, vagy jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni. Az üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolandó érdeke fűződik. Tilos az ún. "bojkott"-felhívás" is, tehát az olyan tisztességtelen felhívás, amely kifejezetten a harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását, vagy az ilyen kapcsolat

létrejöttének megakadályozását célozza. Természetesen nem tilos kedvezőbb üzleti feltételekkel felhívást vagy szerződési ajánlatot intézni a megrendelőhöz, illetve tisztességes módon megkisérelni, hogy a megrendelő az ajánlattevővel szerződjön, a törvény csak a tisztességtelen felhívást tiltja. Tilos az árut "utánozni", a versenytárs hozzájárulása nélkül oly módon előállítani, illetve forgalomba hozni, amely azt a látszatot kelti, hogy az áru a versenytársé (pl.hazai áru külföldi áruként, bizonyos márkanevek felhasználásával, árujelzéssel való értékesítése). Tilos az árut a tervezett áremelést megelőzően, valamint az áremelkedések előidézése céljából a forgalomból kivonni, illetve visszatartani. A tervezett áremelést megelőzően indokolatlan gazdasági előnyök szerzése céljából vonhatják ki az árut a forgalomból, de az is előfordulhat, hogy a termelők, illetve a kereskedők az áruk

visszatartásával mesterségesen hiányt keltenek a piacon, ami az ár emelkedéséhez vezet. A törvény tiltja az árukapcsolást is, tehát hogy valamilyen áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, illetőleg átvételétől tegyék függővé. Végül a tisztességtelen verseny tilalmához tartozik a versenytárgyalás, az árverés, a tőzsdei alku tisztaságának bármilyen módon történő megsértése. 2. A fogyasztók megtévesztésének tilalma A törvény a fogyasztók minden olyan megtévesztését tiltja, amely az áru kelendőségének fokozása érdekében történik. Igy tilos az áru lényeges tulajdonsága, összetétele, használata, kezelése, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, eredete, származási helye, beszerzési forrása és módja tekintetében valótlan tényt állítani, megtévesztésre alkalmas áru-összehasonlítást alkalmazni, megtévesztő árujelzőt használni, kellő mennyiségben, illetve

választékban rendelkezésre nem álló árut reklámozni. 3. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalma Bár a jogrendszer biztosítja a vállalkozók közötti különböző gazdasági egyűttműködés szabadságát, ezek a lehetőségek azonban nem korlátlanok, mert nem korlátozhatják a gazdasági versenyt. A vállalkozók egyűttműködésének szabályait a Polgári törvénykönyv, a gazdasági társaságokról szóló jogszabályok és a versenytörvény is szabályozza. Tilos a gazdasági kartell létrehozása, amely a gazdasági versenyt korlátozza vagy kizárja. A kartelltagok ugyanis megegyezhetnek az árkérdésben, a piac felosztásában, a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből, értékesítéséből való kizárásában, a beszerzési források vagy értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozásában, a piacralépés akadályozásában, valamely piaci résztvevő hátrányba hozásában stb. Ezek a

megállapodások sértik a gazdasági verseny szabadságát és tisztaságát és a gazdasági élet egyes szereplőit kivételes helyzetbe hozzák, igy a törvény tiltja. 4. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma Gazdaságunkban ismert az a körülmény, hogy a piacot monopol és erőfölényes piaci szereplők nagy száma jellemzi. Ez a helyzet nem a piaci verseny következtében jött létre, hanem a korábbi gazdaságirányitási rendszer eredménye. Egy gazdasági erőfölénnyel való visszaéléses ügy vizsgálatánál elsődleges kérdés az erőfölényes helyzet tisztázása, majd azt követően annak vizsgálata, hogy azzal visszaélt-e. Önmagában ugyanis a gazdasági erőfölény nem alap a felelősségre vonásra, hanem csak az azzal való visszaélés. A visszaélésszerű magatartások felsorolása lehetetlen; ilyennek tekintendő pl. indokolatlanul egyoldalú előny kikötése, szerződéskötéstől való indokolatlan elzárkózás, indokolatlan

egyoldalu előny szerzése stb. 5. Szervezeti egyesülések ellenőrzése Szervezeti egyesülésnek tekintendő a beolvadás, összeolvadás (fúzió), vagyis, ha egy vállalkozó egy másik vállalkozó vagyonát vagy annak egy részét (beolvadás vagy összeolvadás révén) megszerzi. A piaci szerkezet változásának másik esete a meghatározó befolyásszerzés. A törvény azért vezette be a vállalkozók szervezeti egyesüléséhez és a meghatározó befolyásszerzéshez az előzetes engedélykérést, hogy ezáltal uj szervezeti koncentráció (piaci hatalom) kialakulását megakadályozza, amennyiben az a versenyt veszélyeztetné. A vállalkozók számának csökkenése ugyanis befolyásolhatja a verseny alakulását. Nem valamennyi szervezeti egyesüléshez szükséges az előzetes engedélykérés, hanem csak a következő esetekben: a/ ha az egyesülők által forgalmazott bármelyik áruból az érintett piacon az együttes részesedésük az egyesülést megelőző

naptári évben a 3o %-ot meghaladta, b/ ha az egyesülés résztvevőinek együttes árbevétele a megelőző naptári évben a lo milliárd Ft-ot meghaladta. A meghatározó befolyásszerzésnél ugyanazok a szabályok, mint a szervezeti egyesülkésnél. Meghatározónak minősül a befolyás, ha a vállalkozó a másik vállalkozó vagyona feletti rendelkezési jogot biztosító részvények, üzletrészek, illetve szavazati jogok több mint 5o %-át megszerezte, vagy döntéseinek befolyásolására, illetőleg ügyeinek vitelére külön megállapodás alapján jogot szerzett. 33.§ A tisztességtelen gazdasági tevékenységból fakadó igények érvényesítése A tisztességtelen gazdasági tevékenységre hivatkozással igényt az nyújthat be, akinek jogát vagy jogos érdekét érinti a sérelmezett gazdasági tevékenység, továbbá aki a törvénybe ütköző tevékenység által sérelmet szenved vagy szenvedhet. Érdekelt fél lehet mindenki, akit az ügy

vállalkozóként, versenytársként vagy pedig fogyasztóként érint. A törvénybe ütköző magatartás miatt - a jogsérelem jellegétől függően - vagy a bírósághoz vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz lehet fordulni. Ha valakinek a törvénybe ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti, vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a versenyfelügyeletet ellátó szerv vagy a fogyasztók pert indíthatnak a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg (közérdekű kereset). Ezzel lehetőség van az egyes fogyasztók egyéni perektől való megkimélésére, és valamennyi sérelmet szenvedett fogyasztó igényének együttes elbírálására. Az igények elbírálásánál a következő határozatok hozhatók: - a jogsértés megtörténtének megállapítása, - kötelezés a jogsértő magatartás abbahagyására és a jogsértő eltiltása a további

jogsértéstől, - kötelezés elégtétel adására, - kötelezés a sérelmes helyzet megszüntetésére, a jogsértést megelőző állapot helyreállítására, továbbá a jogsértéssel előállított vagy forgalomba hozott áruk jogsértő jellegétől való megfosztására, vagy megsemmisítésére stb., - kártérítésre kötelezés, - bírság kiszabása (Versenyhivatal). A jogsértő magatartás megállapítása esetén a bírság kiszabása kötelező, attól a Versenyhivatal méltányosságból sem tekinthet el. A bírság összegének a megállapításánál követelmény, hogy amennyiben a jogsértő magatartással elért anyagi előny, vagy a fogyasztóknak és a versenytársaknak okozott kár összege megállapítható, ezt a bírság összegének legalább 3o %kal meg kell haladnia, de annak legfeljebb kétszerese lehet. Amennyiben a jogosulatlan anyagi előny vagy kár nem állapítható meg pontosan, a bírság összegét az eset összes körülményeire,

különösen a versenyhez füződő érdek veszélyeztetettségének mértékére tekintettel kell megállapítani. A bírság kiszabása nem akadálya annak, hogy a törvénybe ütköző magatartás miatt az elkövető kártérítéssel is feleljen, a kárigény azonban bíróság előtt érvényesíthető. A Versenytanács határozatának felülvizsgálatát lehet kérni a bíróságtól (Fővárosi Bíróság). VIII.rész A NEMZETKöZI GAZDASáGI KAPCSOLATOK FőBB SZABÁLYAI 34.§ A nemzetközi személyi és gazdasági forgalom szabályozása A nemzetközi jogi gondolkodás-szabályozás csírái történelmi időkbe nyúlnak vissza. Azzal, hogy az államok megszülettek, a maguk jogi rendjét egy meghatározott földrajzi területre alkalmazták, miközben a személyi és forgalmi viszonyok a maguk létében és mozgásformájában túlnyúltak ezeken a területeken. Ahogy fejlődtek a gazdasági, politikai és nemzetközi egyűttműködési viszonyok, úgy fejlődött az emberi

kultúra részeként az erre irányulú jogi gondolkodás is. Az anyagi életviszonyok, a nemzetközi kereskedelem, a fuvarozás, a tőke- és pénzmozgás kitermelte a jogegységesítés gondolatát: összehasonlítani az államok belső anyagi jogszabályait és nemzetközi egyezményekkel vagy egyéb módon valamilyen egységes jogot teremteni. Ezt a célt szolgálják a múlt századtól kötött különböző nemzetközi egyezmények, megállapodások, melyek a nemzetközi jog különböző területét vonják szabályozási körükbe, s melyeket az államok különböző körei fogadtak el; egységes, valamennyi államra kiterjedő nemzetközi magánjogról azonban nem beszélhetünk. A korábbi jogi gondolkodásban a nemzetközi magánjog alatt a természetes személyek hagyományos polgári viszonyaira vonatkozó szabályokat értették, amennyiben azokban külföldi elem szerepelt. Pl házasságkötés külföldi személlyel, idegen állampolgár hagyatékának ügye,

külföldön kötött szerződések végrehajtása, idegen állampolgár jogképességének, cselekvőképességének megállapítása stb. A nemzetközi jogi szabályok ezekben az esetekben általában azt mondták meg, hogy melyik ország jogszabályait kell alkalmazni olyan esetben, amikor egy jogviszony túlnyúlik az országhatárokon (kollóziós jog). Ezeknek az utaló szabályoknak a rendszere a klasszikus nemzetközi magánjog Napjainkban azonban a nemzetközi elemet tartalmazó jogviszonyok óriási mennyiségi növekedése tapasztalható és minőségükben is változás állt be. A nemzetközi magánjog jogintézményei a természetes személyek hagyományos jogviszonyaira épültek ki; az új jogviszonytípusok viszont ezekbe már nem fértek és férnek be. Melyek ezek az újdonságok? A nagy kooperációs szerződések, amelyek hosszú időre összekötik a vállalatok gazdasági, kereskedelmi tevékenységét; külföldi beruházások, nemzetközi lízing, nemzetközi

vállalatok, az állam gazdasági kapcsolatainak megnövekedése (pl.Adria olajvezeték, orenburgi gázvezeték stb.), új szabályozó rendszerek megjelenése (GATT, IMF, áruegyezmények stb), új fizetési rendszerek kiépítése (exporthitelek, akkreditív stb.), mind lényegileg újak ahhoz a korhoz képest, amelyben a klasszikus nemzetközi magánjog kiterebélyesedett. Uj elemek jelentek meg a szabályozás módjában is: míg korábban a döntőek az utaló szabályok voltak, ma az egész jogrendszer majdnem minden jogága részt vesz abban a mechanizmusban, amit a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának nevezhetünk. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályozásában megjelenik az állam, mint hatalmi elem abban a vonatkozásban, hogy irányítja a külgazdasági tevékenységet és megteremti annak feltételrendszerét. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga túlnő a klasszikus nemzetközi magánjogon mind alanyait, mind tárgyát tekintve. Alanyait tekintve

azért, mert a természetes személyek mellett megjelent az állami szint (a parlamenttől egészen bármely hatóságig), továbbá egyes államközi nemzetközi szervezetek (pl.ENSZ, GATT, IMF, EK stb), tárgyát tekintve pedig azért, mert ide tartoznak az államközi kereskedelmi, konzuli, áruforgalmi megállapodások, a konkrét tranzakcióra vonatkozó államközi szerződések stb. Nem szerződések ugyan, de ezekhez kapcsolódóan lehet tárgyalni azokat az intézményeket, eszközöket, amelyekkel az állam a külkereskedelmi szerződések mozgását "hazulról" irányítja, befolyásolja (engedélyrendszer, vámok, kontingensek meghatározása stb.) A nemzetközi fizetések joga a fizetések polgári jogi formáin kivül (váltó, csekk, inkasszó, akkreditív, kereskedelmi hitellevél stb.) jelenti a devizajog egyes elemeit is Végül lényeges eleme még a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak a jogviták problémaköre (mely bíróság dönthet ezekben az

ügyekben). A továbbiakban a nemzetközi személyi és vagyoni forgalmi viszonyok áttekintése a maga komplexitásában történik; ráépülve a keretet adó nemzetközi magánjogra és kiegészítve, ahol lehet a nemzetközi gazdasági kapcsolatok körébe tartozó szabályanyaggal. 35.§ A nemzetközi magánjog általános kérdései 1. A nemzetközi magánjog fogalma Tartalmi sajátosságaikat tekintve igen eltérő társadalmi viszonyok tartoznak a nemzetközi magánjogba. Nemzetközi magánjogi tényállásnak minősül például a vállalat külföldi féllel kötött nemzetközi adásvételi vagy licenciaszerződése, a külföldivel kötött munkaszerződés, a külföldivel kötött házasság vagy például a külföldi gyermek örökbefogadása egyaránt. A tartalmi különbözőség mellett az a közös, hogy valamennyiükben külföldi mozzanat szerepel, amely az alkalmazandó jogrendszer meghatározását teszi szükségessé. A másik jellemzője ezeknek a

jogviszonyoknak, hogy bennük az állam, mint szuverén hatalom nem vesz részt, ha szerepel is bennük, nem a közhatalom letéteményeseként lép fel (például ha az állam örököl, a jogviszonyban ugyanolyan a szerepe, mint bármely más természetes vagy jogi személynek). A nemzetközi magánjogi tényállások rendezésére kétféle módszer alakult ki és él párhuzamosan egymás mellett ma is. Az egyik módszer az, amikor a jog megmondja, hogy melyik jogrendszert kell alkalmazni. Ezek az utaló, közvetítő szabályok a kollóziós szabályok. Ha például egy magyar cég osztrák partnere lízingszerződés teljesítésével késedelembe esik, és a felek jogvitája bíróság elé kerül, a kollóziós szabályok arra nézve adnak eligazítást, hogy az osztrák vagy a magyar jogot, esetleg egy harmadik jogrendszer kell alkalmazni. A másik szabályozási módszer a tényállások közvetlen szabályozása, amikor a jogszabály - hasonlóan a belföldi tényállások

esetéhez - az adott jogviszony direkt, tartalmi rendezéséhez vezet, a felek jogairól és kötelezettségeiről rendelkezik. Ez természetesen csak az érintett államok jogalkotása útján - elsősorban nemzetközi egyezmények segítségével kerülhet sor. A közvetlen szabályozás azonban sosem volt átfogó és gyakorlatilag nem is lehet teljes: nem lehet teljes a magánjogi viszonyok nemzetközi megállapodások útján történő rendezése. Ehhez a nemzetközi magánjogi szerződések olyan hálózatára lenne szükség, amelynek megvalósításához - ha egyáltalán lehetséges - még távolról sem értek meg a gazdasági, politikai stb. feltételek Nem is szólva arról, hogy önmagában a nagyszámú államközi szerződés valaminő összhangjának biztosítása, a megegyezések összeütközéseinek lehető elkerülése, illetve feloldása nem kis problémát okoz még ma is. Ezzel magyarázható, hogy tárgybani tényállások rendezése a kollóziós normákkal

általánosabbnak tekinthető. Fentiek után a nemzetközi magánjog fogalma az alábbiak szerint határozhatő meg: A nemzetközi magánjog azoknak a jogszabályoknak a gyűjtőhelye, amelyek a külföldi elemet tartalmazó és az állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban nem lévő polgári jogi (vagyoni és azokkal összefüggő nem vagyoni), továbbá családi és munkaviszonyokat közvetett módon, kollóziós normákkal rendezik. 2. A magyar nemzetközi magánjog forrásai A magyar nemzetközi magánjog forrásainak jelentékeny része egészen a legutóbbi időkig az ún. nemzetközi szokásra, illetve a bírói gyakorlatban kialakított szokásjogi tételekre épült A szokásjogi források mellett írott jogszabályok is tartalmaztak - jobbára szétszórtan, részletkérdéseket érintve - nemzetközi magánjogi rendelkezéseket. Több kodifikációs kisérlet után l978-ban készült el az a tervezet, amely ma a hazai nemzetközi magánjog egyik forrásának

tekinthető: az l979. évi l3 tvr, s amely átfogja a nemzetközi magánjog és a nemzetközi polgári eljárásjog alapvető kérdéseit. Fontos helyet foglalnak el a nemzetközi egyezmények. Egy részük többoldalú megállapodás (például a Bécsi Vételi Egyezmény), másik részük kétoldalú szerződés. A nemzetközi egyezmények alkalmazásához a hazai jog szerinti elfogadás "ratifikálás" is szükséges, így hazánkban az országgyűlésnek kell elfogadni és törvény formájában kihirdetni. Igy a nemzetközi szerződések a hazai jogszabályok között megtalálhatók. 3. A kollóziós szabály A kollóziós szabályok - mint azt már fentebb említettük - érdemben nem döntik el az adott ügyet, hanem kizárólag azt határozzák meg, hogy a nemzetközi magánjogi tényálláshoz kapcsolódó jogrendszerek közül melyiknek a normái irányadók az érdemi elbírálásnál. A kapcsoló tényezők - amely alapján a választás történik -

legfontosabbjai a következők: az állampolgárság, a lakóhely, a jogi személy székhelye, a dolog fekvésének helye, az ügyletkötés helye, a teljesítés helye, a jogsértés elkövetésének helye, az eljáró bíróság helye stb. A kollóziós szabályok miatt előfordulhat, hogy a bíróságnak egy idegen ország jogszabályait kell alkalmazni. A bíróságok illetékessége (joghatósága) ugyanis elválhat az alkalmazandó anyagi jogtól. Eltérő az egyes országok gyakorlata abból a szempontból, hogy a bíróságok kötelesek-e hivatalból alkalmazni az idegen jogot vagy csak a felek kérésére, miután az idegen jog alkalmazásának számos gyakorlati problémája, nehézsége van; gondoljunk csak arra, hogy a bíró nem ismeri az alkalmazandó jogot, jogrendszert. Ennek megkönnyítésére jött létre l968-ban az Európa Tanács égisze alatt egy egyezmény, - amelyhez Magyarország is csatlakozott - a külföldi jogról történő tájékoztatás kölcsönös

előmozdítására. 36.§ Személyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban A személyek már a történeti időktől kezdve részesei voltak olyan folyamatoknak, amelyekben más ország szabályozórendszerének uralma alá kerültek. Erre egyrészt azért került sor, mert maguk az emberek változtatták helyüket, másrészt azáltal, hogy az állam vagy egy népcsoport terjesztette ki hatalmát egy másik államra vagy népcsoportra. Jellemző volt ezekre a szabályozási rendszerekre, hogy a külföldiekre más normákat írtak elő, mint a saját állampolgárokra. A polgári társadalmak kibontakozásával, az áruk, a tőke, valamint a személyek - természetes személyek és jogi személyek - megnövekedett nemzetközi mozgásához fűződő érdekek arra vezettek, hogy a külföldiek a belföldiekkel azonos jogállásúak legyenek. Ennek önmagában nem mond ellent az, hogy időről időre különböző korlátozásokat vezettek, illetve vezetnek be a külföldiek terhére,

pl. ingatlanszerzési képesség tekintetében engedélyt kell kérni, külföldi állampolgárok munkavállalását eltérő feltételekhez köthetik stb. A növekvő nemzetközi mozgás szükségessé tette a nemzetközi jogi szabályozás továbbfejlesztését, bővítését. Az utóbbi évtizedekben nagymértékben megnőtt a nemzetközi jogi szabályozás a külföldi személyek elismerésére és letelepedésére, működési körének meghatározására. Kiemelkedő fontosságú e téren, hogy az Európai Közösségek a személyek szabad mozgásának általános biztosítását kívánja megvalósítani. A személyek forgalma szempontjából a gyakorlatban azok a szabályok a legfontosabbak, amelyek meghatározzák illetve lehetővé teszik ezeket a mozgásokat. Pl a beutazó vízumra, letelepedési engedélyre, munkavállalásra, ipari és kereskedelmi tevékenységre vonatkozó normák, külföldi vállalatok elismerésére, külföldiek belföldi polgári és kereskedelmi

jogi ügyleteire vonatkozó normák stb. Ezek a szabályok nem tartoznak a nemzetközi magánjoghoz, mivel ezek egy ország belső joganyagának részét képezik, s a külföldiek belföldi jogállására vonatkoznak. A magyar szabályozás e téren abból az elméleti tételből indul ki, hogy a külföldiek a belföldiekkel azonos jogállásúak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden téren azonos helyzetben vannak a belföldiekkel, csak azt, hogy általában ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk. A külföldiek jogállására vonatkozó szabályok közé tartoznak a letelepedésre, a munkavállalásra, az ingatlanszerzésre vonatkozó speciális szabályok. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából kiemelkedő jelentősége van a legnagyobb kedvezmény elvének, továbbá egyes speciális kedvezmények nyújtásának. Rendkívül jelentős a külföldi beruházások, befektetések védelmére vonatkozó szabályok, a vegyes vállalatok, kereskedelmi

képviseletek, külföldi bankok helyzetére vonatkozó szabályozás. A termelési folyamatok nemzetközivé válása nemcsak abba az irányba hat, hogy a magántőke, a vállalatok, társaságok megjelennek külföldön és hatalmas nemzetközi vállalatok jönnek létre, hanem egyúttal azt is magával hozza, hogy az államok, illetve azok különböző csoportjai tőkeigényes, több országra kiterjedő gazdasági vállalkozások érdekében közvetlenül létrehoznak államközi állami vállalatokat. Ezek az államközi vállalkozások általában közérdekű gazdasági feladat ellátására jönnek létre, olyanokéra, amelyek nagy volumenű és hosszú távú tőkebefektetést igényelnek. Magyarország vonatkozásában két államközi vállalkozásról tehetünk említést: az egyik a Győr-Sopron-Ebenfurthi Vasut, a másik a Bős-Nagymarosi Vizlépcsőrendszer megvalósítására létrehozott egyezmény (mely beruházás jövője, mint ismeretes, vitatott). 37.§A tulajdon

szerepe a nemzetközi forgalomban A régebbi szabályozás a tulajdonra nézve a tulajdon fekvésének a helyét fogadta el kapcsoló elvként. Annak az országnak a jogát kellett tehát alkalmazni, amelynek területén a dolgok voltak. Miután korábban a tulajdon döntő tárgyai a föld és az egyéb ingatlanok voltak, ezért a tulajdon inkább fűződött egy meghatározott ország területéhez, mint a személy, s ez a szabályozás megfelelt a belső gazdaságpolitikának. Később azonban olyan új jelenségek jöttek létre - nemzetközi vízi és légijárművek, fuvarozás, vállalati vagy társasági tulajdont megtestesítő értékpapirok stb. -, amelyekre nézve már nem volt tartható a fekvés szerinti kollóziós szabály. Igy - bár a főszabály továbbra is a fekvés helyének joga -, számos területen más kapcsoló elv kerül alkalmazásra (pl. úton lévő árukra vonatkozóan a rendeltetési hely joga, míg a kereskedelmi vízi és légi járművekre a lobogó

joga stb.) A nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak egyik meghatározó kérdése az, hogy egy adott állam hogyan szabályozza a külföldiek tulajdonviszonyait; nevezetesen: mi lehet külföldiek tulajdonába; mit tehet a külföldi a tulajdonával; és végül milyen védelemben részesül a külföldi tulajdona. Amilyen fontos a külföldi beruházások szerepe az ország gazdasági fejlődésében, olyan fontos a nemzetközi beruházások védelme. Ez érthető is, mivel a beruházó biztonságra törekszik. Garantált jogi keretek feltételével kivánja beruházási stratégiáját megvalósítani. Fokozatosan épültek ki a beruházások védelmére a nemzetközi szabályozórendszerek, igy pl. az államok és a beruházók közötti viták elrendezésére közös választottbíróság joghatóságának elismerése, a nem kereskedelmi jellegű kockázatok (pl. államosítás, háboruk, forradalmak stb.) elleni biztosítás, az ország területén megvalósított különböző

külföldi beruházások egyforma kezelése (diszkriminációmentesség vállalása), belső jogi garanciák kiépítése (pl. a magyar jog deklarálja a külföldi befektetések teljes védelmét és biztonságát). 38.§A szerződések a nemzetközi gazdasági forgalomban A nemzetközi személyi és gazdasági forgalom igazi nagy területe: a szerződések. Ezek azok, amelyek a határokhoz kötött jogalanyokat és gazdaságokat nemzetközileg összekötik, a személyek és anyagi értékek világméretű mozgását jogilag kifejezik. A modern kor nagyméretű nemzetközi gazdasági mozgásával egyre nyilvánvalóbbá vált a felismerés: a nemzetközi vételi és más szerződések számos összefüggésben sajátos belső jogi szabályozást igényelnek. A szabályozás két síkon jelenik meg: egyrészt a polgári, illetve kereskedelmi szerződések esetében meghatározzák azt, hogy a belső anyagi jogot milyen speciális kiegészítésekkel kell alkalmazni; másrészt

érvényesül az állam külgazdasági irányító szerepe, vagyis az engedélyezési rendszer, a kontingensekre vonatkozó szabályozás, szubvenciók stb. A nemzetközi magánjogi szerződések közül nemzetgazdasági szempontból kiemelkednek a külkereskedelmi szerződések. Külkereskedelmi szerződésnek minősül a gazdasági tevékenység körében belföldi által külföldivel kötött minden szerződés.A devizajogszabályok határozzák meg, hogy kit kell külföldi, illetve belföldi személynek tekinteni. A külkereskedelmi szerződések közül a legjelentősebbek az adásvételi, a vállalkozási (szerelési, bérmunka stb), a licencia, a termelési-egyűttműködési, külföldi vállalatalapításra stb. irányuló szerződések. Külkereskedelmi szerződések csak írásban érvényesek Ha nemzetközi szerződés, a felek megállapodása vagy az irányadó nemzetközi magánjogi (kollóziós jogi) szabály a külkereskedelmi szerződésre a magyar polgári jog

alkalmazását rendeli, a polgári törvénykönyvet az l978. évi 8 sz tvr-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni 39.§ Nemzetközi fizetési ügyletek A nemzetközi gazdasági kapcsolatok állandó velejárója a nemzetközi pénztartozás, az alapügyletekben (adásvétel, vállalkozás stb.) vállalt fizetési kötelezettség A nemzetközi pénztartozás különleges jellegét az adja meg, hogy a tartozás összegszerű meghatározása és a teljesítése gyakran más-más pénznemben történik meg, s időközben változhat a kérdéses pénznem árfolyama is. Ezek a jellegbeli sajátosságok számos jogi problémát vetnek fel, amelyek egy részére a Polgári Törvénykönyv ad eligazítást, nagyobbik részükre pedig a devizajog szabályai vonatkoznak. A nemzetközi fizetési kötelezettségek teljesítése bankok közreműködésével megy végbe. A legjelentősebb fizetési ügyletek a következők: átutalás, beszedési megbízás (inkasszó), akkreditív (okmányos

meghitelezés). Átutalás esetén az átutaló megbízást ad a banknak, hogy számlája terhére a megjelölt személy (a kedvezményezett) számlájára meghatározott pénzösszeget vezessen át. Az átutaló (megbízó) mindig a pénztartozás kötelezettje. Beszedési megbízás esetén az alapügylet, azaz a pénztartozás jogosultja (hitelező) azzal bízza meg a bankot, hogy követelését a kötelezett bankszámlájáról hajtsa be. Az inkasszóval megbízott bank rendszerint a kötelezett bankja útján teljesíti a beszedési megbízást. Okmányos meghitelezés esetén a bank a megbízóval szemben vállalja, hogy annak meghatározott személlyel szembeni pénztartozását meghitelezi és - esedékesség (szerződés teljesítésének igazolása) után - kifizeti. Az akkreditív (mint minden fizetési ügylet mögött) egy alapügylet, rendszerint adásvételi szerződés található. Akkreditív segítségével a pénztartozás jogosultja (tipikus esetben az eladó)

előzetes biztosítékot kap a banktól követelésére (a vételárra) nézve; ugyanakkor a pénztartozás kötelezettje (a vevő) érdekei is biztosítottak, mivel a bank csak az ellenszolgáltatás (az áru) okmányokkal igazolt leszállítása után fizet. A nemzetközi fizetések során számos esetben szükség van kifejezetten biztosítékjellegű jogi eszközökre. Ezek a jogi eszközök - legalábbis alapjukat tekintve - a belföldi fizetések közvetítésénél is ismertek és alkalmazottak. Az adós fizetésének biztosítására szolgáló leggyakoribb jogi eszközök a bankkezesség és a bankgarancia. A bankkezesség lényegét tekintve kezesség, amelyet a bank nyújt. A bankgarancia a bank kötelezettségvállalása arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.

A nemzetközi fizetési forgalomban rendkívül jelentősek a pénzköveteléseket megtestesítő értékpapírok, azok közül is különösen a váltó és a csekk. Az értékpapírok nemzetközi jelentőségét magyarázza, hogy mind a váltó, mind a csekk szabályainak egységesítésére átfogó nemzetközi megállapodások születtek (váltó: l93o. évi Genfi Egyezmény, csekk: l93l évi Genfi Egyezmény), melyekhez Magyarország is csatlakozott (l964-ben). 40. § A nemzetközi jogviták eldöntésével kapcsolatos kérdések A gyakorlat oldaláról nézve a nemzetközi elemet is tartalmazó jogviszonyokat és az ebből származó jogvitákat, az első kérdés tulajdonképpen mindig az: kinek van joga, ill. ki tartozik az ügyben dönteni. A joghatóság kérdésében ugyanúgy a belső nemzetközi szabályok, illetőleg nemzetközi egyezmények rendelkeznek, mint az alkalmazandó anyagi jog tekintetében. A joghatóság és az alkalmazandó anyagi jog ugyanis eltérhet

egymástól, bár nincs kizárva, hogy egyes esetekben egybeessenek. A magyar jogi rendelkezés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén általános felhatalmazást ad a magyar bíróságoknak illetve más hatóságoknak: minden olyan ügyben eljárhatnak, amelyben a jogszabály ezt nem zárja ki. Az ilyen kizárt ügyek, jogviták száma elég jelentős, pl. a külföldiek személyállapotára vonatkozó jogvitákban, diplomáciai mentességet élvező személyek elleni eljárásban (általában), külföldi iparjogvédelmi ügyekben stb. Ezzel ellentétben viszont vannak olyan ügyek, amelyekben pedig csak és kizárólag magyar bíróságok járhatnak el (pl. magyar állampolgár személyállapotára vonatkozó eljárás, Magyarországon lévő ingatlanra vonatkozó eljárás, magyar állampolgár magyarországi hagyatéka stb.) A felek gyakran alkalmazzák azt a megoldást, hogy a szerződésben határozzák meg a közöttük esetleg felmerülő jogvita esetében eljárni

jogosult rendes vagy választottbíróság joghatóságát. Amennyiben a felek között ilyen rendelkezés van, ez az adott eljárásra kötelező. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban felmerülő jogviták központi kérdése a külföldi ítéletek és más határozatok hazai elismerése és végrehajtása. A külföldi ítéletek elismerése és végrehajtása nélkül ugyanis az egész jogi mechanizmus, az egész gépezet működésképtelenné válnék. Bár a nemzetközi kereskedelmi jogi vitákban viszonylag nagy az önkéntes teljesítés morálja, amely már abból a gazdasági körülményből is folyik, hogy nehéz helyzete van a nemzetközi piacon annak, aki kötelezettségeit nem teljesíti, különösen, ha erre bírósági ítélet folytán köteles volna. Mégis ilyen esetekben is sor kerülhet kényszerintézkedésekre, pl valamely fizetni nem akaró, vagy fizetésképtelen adóssal szemben. Meg kell különböztetnünk a külföldi ítéletek elismerését annak

végrehajtásától. A magyar jog általában elismeri a külföldi bíróságok által hozott ítéleteket és határozatokat, amennyiben az adott ügyre vonatkozóan nem volt a magyar bíróságnak kizárólagos joghatósága (pl.magyar állampolgár személyállapotára vonatkozó ügyek). A végrehajtás azonban már többet jelent, nevezetesen azt, hogy a hazai szerv a végrehajtáshoz szükséges állami kényszerintézkedéseket is mozgásba hozza-e. A magyar jog a külföldi bírósági ítéletek végrehajtását csak az elismerhető ítéletek vonatkozásában és csak vagyonjogi igények tekintetében, továbbá a gyermek elhelyezése tárgyában teszi lehetővé és ezt is csak akkor, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik, vagy az államok között viszonosság áll fenn. A hazai ítéletek külföldi végrehajtására ugyancsak a két- vagy többoldalú egyezmények, illetőleg a kérdéses külállam belső jogi szabályozása az irányadók. Forrásmunkák

Eörsi Gyula: Kötelmi jog Általános rész, Budapest, l98o. Eörsi Gyula - Kemenes Béla - Sárándi Imre - Világhy Miklós: Kötelmi jog Különös rész, Budapest, l98o. Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Budapest, l992. Brósz - Pólay: Római jog, Budapest, l974. Dr.Gáspárdy László: Jogi ismeretek, Budapest, l98o Dr.Burián László: A magyar nemzetközi magánjog a rendszerváltás után, Magyar Jog l992 december Dr.Gátos György: Felülvizsgálattól felülvizsgálatig, Magyar Jog, l992 november Dr.Gátos György: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, Magyar Jog, l993 január Dr.Kiss Gábor: A lízingszerződésről, HJ, l993 február Dr.Gáspárné drMenkó Veronika - DrLászló Ildikó: Versenyjog, HJ l993 január Dr.Szűcs Ferenc: A kötelező jótállás szabályozása, HJ l99l november Antalfy - Samu - Szabó - Szotáczky: Állam- és jogelmélet, Budapest, l978. Jogszabályok l959.

évi IV törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről l952. évi III törvény a polgári perrendtartásról l977. évi VI törvény az állami vállalatokról l988. évi VI törvény a gazdasági társaságokról l992. évi II törvény a szövetkezetekről l99o. évi V törvény az egyéni vállalkozásról l988. évi XXIV törvény a külföldiek magyarországi befektetéseiről l99O. évi LXXXVI törvény a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról l974. évi III törvény a külkereskedelemről l978. évi 8 törvényerejű rendelet a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról. ll7/l99l. (IXlo) Korm rendelet egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről 1993. évi X törvény a termékfelelősségről Tartalomjegyzék BEVEZETÉS I. rész ELMÉLETI ALAPVETÉS l. fejezet A JOG 1.§ A jog keletkezése, fogalma, szerepe 2.§ A jogforrás 3.§ A jogrendszer

belső tagozódása 4.§ A jogviszony 5.§ A jogalany 6.§ A jogi tény 2. fejezet A JOGALKALMAZÁS 7.§ A bíróságok 8.§ A bizonyítás és a tényállás 9.§ A jogforrás-kutatás lo.§ A jogszabályok értelmezése ll.§ A jogi döntés l2.§ A jogorvoslat l2.§ A végrehajtás II.rész TULAJDONJOG 13.§ A tulajdonjog tárgya 14.§ A tulajdonjog tartalma 15.§ A tulajdonjog védelme 16.§ A tulajdonjog megszerzése 17.§ Használati jogok III. rész SZEMÉLYEK JOGA 18.§ A jogképesség 19.§ A cselekvőképesség 2o.§ A gazdaságban résztvevő egyes személyek l. Az egyéni vállalkozó 2. A vállalat 3. A szövetkezet 4. A gazdasági társaságok IV. rész A SZERZőDÉSEK 2l.§ A szerződések kialakulása, fogalma 22.§ Az érvénytelen szerződések 23.§ A szerződések létrejötte 24.§ A szerződések módosítása 25.§ A szerződések megszűnése 26.§ A szerződést biztosító mellékkötelezettségek 27.§ A szerződésszegés feltételei és következményei

28.§ Egyes gazdasági szerződések 1. Áttekintés 1. Adásvételi szerződés 2. Vállalkozási szerződés 3. Bizományosi szerződés 4. Lízingszerződés 29.§ Szavatosság, jótállás, termékfelelősség 1. Szavatosság 2. Jótállás 3. Termékfelelősség V.rész A KÁRTÉRITÉSI FELELőSSÉG A POLGÁRI JOGBAN 3o.§ Áttekintés 3l.§ A polgári jogi felelősség feltételei VI. RÉSZ VERSENYJOGI SZABÁLYOZÁS 3l.§ Áttekintés 32.§ A tisztességtelen piaci magatartás tilalma 33.§ A tisztességtelen gazdasági tevékenységból fakadó igények érvényesítése VIII.rész A NEMZETKöZI GAZDASáGI KAPCSOLATOK FőBB SZABÁLYAI 34.§ A nemzetközi személyi és gazdasági forgalom szabályozása 35.§ A nemzetközi magánjog általános kérdései 1. A nemzetközi magánjog fogalma 2. A magyar nemzetközi magánjog forrásai 3. A kollóziós szabály 36.§ Személyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban 37.§ A tulajdon szerepe a nemzetközi forgalomban 38.§ A

szerződések a nemzetközi gazdasági forgalomban 39.§ Nemzetközi fizetési ügyletek 40.§ A nemzetközi jogviták eldöntésével kapcsolatos kérdések