Irodalom | Középiskola » Az 1984, George Orwell negatív utópiája

Az 1984, George Orwell negatív utópiája A keletkezés háttere:  A világ, amely Orwellt a század közepén körülvette, kevés bizakodásra adott okot. Az emberiség épphogy csak túljutott a II világháború okozta sokkon, máris szembetalálta magát az atombomba fenyegető rémével, s a kibontakozó hidegháború teremtette új feszültségekkel.  Orwell mélységes kiábrándultságát csak fokozta, hogy baloldali beállítottsága miatt sokáig szimpátiával figyelte az általa igazságosabbnak vélt társadalom megteremtésével kísérletező Szovjetuniót, de a sztálini módszerek miatt keservesen csalódnia kellett.  És nem csak a háború leselkedett az emberre. Veszélybe került a szabadsága is. A rend nevében nemcsak a náci Németországban és a sztálini Szovjetunióban nyomult előre az állam, hanem a keynes-i elvek térnyerésével az egész nyugati világban.  Orwell az emberi és polgári szabadságjogok végleges elvesztésétől tartott.

Az 1984 központi gondolata ezért a jól szervezett állam diadala a szabadság felett. Orwell regénye bemutatja, milyen lesz az élet 1984ben, amikor már csak három szuperállam létezik a földön.     Ahhoz, hogy megértsük, miért írta meg Orwell az 1984-et, csupán meg kell néznünk néhány kevésbé híres írását: leginkább a Hódolat Katalóniának című műve magyaráz meg sokat az író bizalmatlanságáról a totalitarizmussal és a forradalmak elárulásával szemben. A Légszomj című alkotása a személyes szabadságot ünnepli, amely elveszik az 1984-ben. Miért írok? című esszéje világosan megmagyarázza, hogy az 1936-os spanyol polgárháború óta írt „komoly munkái” „a szocializmusért, demokratikus formájáért és a totalitarizmus ellen lettek írva”. A szerző másik híres regénye, Az 1943-as keltezésű Állatfarm ugyancsak a totalitárius rendszer, konkrétabban a sztálini diktatúra maró gúnnyal megfogalmazott,

szellemes szatírája. Mindenki ismeri a „Négy láb jó, két láb rossz” jelszót, s ennél már csak a „Mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek” idézetet szoktuk sűrűbben emlegetni. Az 1949-ben megjelentett 1984 negatív a csalódás és hiány érzetéből fakadt. A középkori utópisták már évszázadokkal Marx előtt olyan társadalomról álmodtak, amelynek tagjai csak a szükségleteik kielégítésére elegendő javakkal rendelkeznek, nem folytatnak árucserét, mindenki mindenen osztozik, falansztereikben a tökéletes munkamegosztás mellett a társadalom tökéletes összhangjának eszményképe is megvalósul - és természetesen a világbéke is. /Utópia, Candide, Az utópia. Mint minden utópia - ez is állam, Napállam/ A negatív utópia először az újkorban jelentkezik, az angol és a francia polgári forradalom után. Már egyáltalán nem az ígéretes jövő bemutatásával foglalkozik. A jelen elkeseredettsége magával vonja azt a

képet, hogy a jövő csak rosszabb lehet. /G A úr Xben; Szép új világ/ Az 1984 világképe feltűnő és szándékos párhuzamokat mutat a totalitárius államokkal. elsősorban pedig (de nem kizárólag) a sztálinista Szovjetunióval. Orwell olyan korban élt, mikor a zsarnokság, a diktatúra valóságosan is jelen volt Szovjetunióban, Németországban és más országokban, ahol a kormány vasmarokkal uralkodott saját polgárain, ahol az éhezés, a kényszermunka és a tömeges kivégzések mindennaposak voltak. De a könyv azt is leírja, amit a szerző az Egyesült Királyság akkori állapotában látott. /A kormány struktúrája pl a britét láttatta/ A tökéletes összhang helyett az egyén fölötti tökéletes ellenőrzést mutatja be,  ahol mindenki mindenkit megfigyelés alatt tart,  ahol a gyerekek adják fel saját szüleiket,  és ahol falra szerelt képernyőkön keresztül Nagy Testvér - azaz a hatóság - tartja szemmel a derék Párttagokat. A

szöveg lépésről lépésre tárja fel az ellenőrzés újabb és újabb eszközeit:  ezek közül a telekép (a falra szerelt TV-adóvevő) a legártalmatlanabb. Igaz, ennek kijátszásához is az arcizmok, a beszédhangsúly tökéletes uralmára van szükség: a Gondolatrendőrség egy izomrándulást is gyanúsnak vélhet.  A Gondolatrendőrség itt a béke őrizője: ha valaki nem gondolkodik helyesen, Pártszerűen, azt elviszik, „elgőzösítik”, és mintha nem is  létezett volna. A gondolatok uralma azonban nem lehet teljes, amíg elgondolható az „emberi egyenlőség”, a „szellemi szabadság”, a „függetlenség”, és társaik. A gondolatokat csak úgy lehet uralni, ha uralni lehet a beszédet is. Óceánia hivatalos nyelve, az újbeszél célja a lehető legkevesebb szó használata, a fölösleges (bűnös) szavak eltörlése, módszeres elfelejtetése az emberekkel, hogy nem Pártszerű gondolat el se legyen képzelhető. Orwell egy

mesterséges nyelvet alkotott az 1984-ben, ez az újbeszél. Ez alapvetően az angolon alapul, de nagyban csökkentett szókinccsel és egyszerűsített nyelvtannal rendelkezik; ez a Párt totalitárius rendszeréhez illeszkedik, melynek célja az ellentétes gondolatok (gondolatbűn) és beszéd használatát lehetetlenné tenni. Az „igazi” angol nyelvet a regényben óbeszélnek hívják. Célja, hogy eltávolítsák a nyelv jelentésének minden árnyalatát. Szókincse évről évre csökken; nem látnak értelmet az összetett nyelvben, így az újbeszél a „szópusztítás” nyelve. Az újbeszél mögötti elképzelés az, hogy ha valamit nem lehet kimondani, akkor azt gondolni is lehetetlen, az állam így is befolyásolja, korlátozza a gondolkodását. Ezzel elveszik annak lehetőségét is, hogy megfelelően meg lehessen érteni a forradalom vagy a véleményeltérés fogalmát, mégpedig úgy, hogy eltávolítja azokat a szavakat, amelyek arra használhatóak.

(Példák az újbeszélre a regényből: bűngondol, bűnstop, duplagondol, duplapluszjó, duplaplusznemjó, kacsabeszél, angszoc, óbeszél, gondolatbűn és Angszoc. Jelentésük: „gondolatbűn”, „szélsőségesen rossz” és „angol szocializmus” (a Párt politikai filozófiája). Az újbeszél szó is magából a nyelvből jön.) Az 1984 világának térképe A világot három funkcionális megegyező tekintélyelvű nagyállam vezérli:  Óceánia (ideológiája: Angszoc [angol szocializmus]), a Brit Birodalom és Nemzetközösség, az Amerikai Egyesült Államok és Latin-Amerika területeit fedi le;  Eurázsia (ideológiája: neo-bolsevizmus; Szovjetunió és a kontinentális Európa területeire mutat;  Keletázsia (ideológiája: halálimádat vagy magunk eltörlése) Kínának és Japánnak felel meg. A három ideológia alapvetően megegyezik, de nagyon fontos, hogy a nagyközönség erről ne tudjon. A népességet arra a hitre vezették, hogy az a

világnézet, amely az éppen ellenséges másik szuperhatalom sajátja, utálatos. A regény központja London, amely Óceánia egyik, Egyes Leszállópályának (en:Airstrip One) nevezett tartományának fővárosa - az átnevezett NagyBritanniáé és Írországé. Az ország egyetlen pártjának vezetője Nagy Testvér, akit hatalmas személyiségkultusz vesz körül. Személyesen ugyan még senki nem látta, az sem biztos, hogy létezik. A kormány titokzatos vezetője a mindentudó, teljhatalmú, imádott Nagy Testvér, röviden „NT”. Nagy Testvér „egy negyvenöt év körüli, sűrű fekete bajuszos durva vonású férfi arcá”-val rendelkezik. Általában plakátokon ábrázolják, a „NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART” jelmondat kíséretében. A Párt három jelmondata, amely mindenhol látható: „A HÁBORÚ: BÉKE A SZABADSÁG: SZOLGASÁG A TUDATLANSÁG: ERŐ” Ezeknek a szavaknak a meghatározása ellentétes értelmű, így a kifejezések értelmetlenné

válnak, a jelmondatok pedig axiomatikussá. „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a múltat, az uralja a jelent is.” - ez a gondolat teszi jogossá és elfogadhatóvá, hogy mindennap újraírják a történelmet. Ha Nagy Testvér valamelyik beszédében tévedett, az adott újságcikket „kijavítják”; ha egy nemkívánatos személyt, gondolatbűnözőt eltűntetnek, létezésének nyomait is eltörlik. A Párt tévedhetetlen - a jelen igazsága abszolút A félelmetes ellenség a gyűlölt Emmanuel Goldstein, a Párt egy tagja, akit korán eltávolítottak onnan. Goldstein állítólag a Testvériség nevű Pártellenes szövetség fontos eleme. Az olvasó sosem jön rá, hogy a Testvériség valójában létezik-e vagy sem, de a célzások alapján úgy látszik, lehetséges, hogy Goldstein fiktív alak, akit épp a Párt hozott létre. Egyébként az sem derül ki, hogy a Nagy Testvér valóban élő személy-e, vagy csak a Belső Párt fiktív

kreatúrája, esetleg egykori vezére, aki már rég halott (ez utóbbira utal OBrien válasza, amikor Smith ezt kérdezi tőle). Az állam ügyeit négy minisztérium igazgatja. Az egyik Igazság-minisztérium, amelyhez a hírszolgálat, a szórakoztatás, az oktatás és a szépművészetek tartoznak. A másik a Béke-minisztérium, amely a háborút intézi. A harmadik a Szeretet-minisztérium, amely a törvényeket hozza, és a rendet tartja fenn. A negyedik a Bőség-minisztérium, amely a gazdasági ügyekért felelős. A hivatalos ideológia bővelkedik ellentmondásokban:  Így például a Párt elutasítja és lenézi valamennyi elvet, amelyen eredetileg a szocialista mozgalom alapult, s azzal tetszeleg, hogy a szocializmus nevében teszi ezt.  Olyan megvetést tanúsít a munkásosztály iránt, amilyenre az elmúlt századokban nem volt példa, ugyanakkor a párttagokat olyan egyenruhába öltözteti, amely valamikor a munkások jellegzetes ruhája volt. 

Tervszerűen aláaknázza a családi összetartást, s ugyanakkor vezérét olyan néven nevezi, amely a családiasság érzelmeire apellál.  Még annak a négy minisztériumnak a neve is, amely a kormányzást végzi, arcátlan módon tüntet a tények szándékos elferdítésével. A Békeminisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel.” Winston Smith, a külső-párt egyik átlagos tagja, aki önmaga számára is megmagyarázhatatlan módon, a regény totalitárius diktatúrájának viszonyaihoz képest nyíltan lázad a nép vezére, a Nagy Testvér ellen (pontosabb fordításban „Bátyuska”).A regény az ő lázadását mutatja be három, többé-kevésbé szimmetrikusan szerkesztett részben. Szerkezet:  Az első rész a társadalom és Smith jellemének részletes bemutatása.  A második az egyetlen nem szocializálható emberi megnyilvánulás, a

szerelem általi lázadás, a szöveg szinte sorról sorra hiteti el az olvasás során, hogy az uralom legyőzhető, majd alig néhány sorban ennek az ellenkezőjét rajzolja fel.  Az utolsó szakaszban Winston vallatását, megtöretésés újjáalakítását követhetjük végig Smith tragédiája abban rejlik, hogy a hatalom érdekében mindent és mindenkit maga alá gyűrő, a szó legszorosabb értelmében elembertelenedett zsarnokság az élet minden momentumát, még a szerelmet is teljesen átpolitizálja, Smith és szeretője, Julia pedig nem a boldogság elérésének útját, hanem a Párt elleni összeesküvés egyik lehetséges módját látják kettejük kapcsolatában, és ezzel mindent, önmagukat és a szerelmüket is kiszolgáltatják a pártállamnak