Gazdasági Ismeretek | Befektetés, Tőzsde » Faluvégi Balázs - Részvényről, tőzsdéről, cikkgyűjtemény

Tőzsdeliga Cikkek – Részvényről, Tőzsdéről Tőzsdesuli, vagyis hogyan fogjunk hozzá? Sokak számára félelmetes, túlságosan kockázatos, vagy éppen az elmúlt idők hírhedt botrányai miatt taszítóvá vált a „brókerek” világa, ezért kerülik a tőzsdei befektetéseket, helyette megtakarításukat bankban, vagy készpénzben tartják. Tudnunk kell, hogy ezek sem tökéletesen biztonságos befektetések. Mai cikkünkkel abban próbálunk segítség nyújtani, hogy megismertessük olvasóinkkal, hogyan is működik a tőzsde, sőt bevezetjük Önöket a részvényelemzés rejtelmeibe is. Bármilyen formában is tartjuk megtakarításunkat, nem kerülhetjük el, hogy valamekkora hányadát ne kockáztassuk, sokan nem is tudnak a kockázatokról. Ha készpénzben tartottuk a vagyonunkat az elmúlt 13 év alatt 100 Ft befektetésünkből mára reálértéken alig több mint 20 Ft maradt, míg a bankbetétbe fektetett tőke majdnem 60%-ot, egész pontosan 57 Forintot

kamatozott, azaz éves szinten körülbelül 4,5 százalékot kerestünk. Ez az összességében sem túl magas eredmény eltörpül, ha összevetjük a Budapesti Értéktőzsde irányadó indexének teljesítményével, hiszen a BUX indulása, azaz 1991 január 1-e óta közel 20-szorosára emelkedett, így az akkor befektetett 100 Forintunk ma inflációval korrigálva is több, mint 1500 Forintot érne. De mi mozgatja a tőzsdét? Ma már nemcsak vállalatok részvényeivel, de különböző termények, áruk, devizák, kötvények származtatott termékeivel is lehet kereskedni a világ tőzsdéin, de az egyszerűség kedvéért maradjunk az értéktőzsdéknél, ahol többek között különböző vállalatok részvényei forognak. Alaptételként bebizonyítjuk, hogy a vállalatok általánosan magasabb eredményt érnek el, mint, amelyet az átlagos befektető a banki hozamoktól remélhet. Elsősorban azért, mert ha ez nem így lenne, senki nem indítana vállalkozást, hanem

mindenki a bankbetétbe, vagy állampapírba fektetné a pénzét, hiszen „erőlködés” nélkül érhetne el magasabb hozamot. Ebben az esetben a túlzott kereslet miatt a kamatok csökkennének, így a befektetők mégis rákényszerűlnének alternatív befektetési formákat keresni, amelyek magasabb hozamot, igaz magasabb kockázattal biztosítanak. A vállalatoktól tehát hosszú távon magasabb megtérülést remélünk, mint egy bankbetéttől, azonban a vállalkozások nem képesek minden tőkét minden helyzetben optimálisan felhasználni. Ha a vállalkozásnak mégis forrásra van szüksége, a bank által gyűjtött betétekből hitelt vehet fel a banktól. A hitelkamatok, és a betéti kamatok közötti különbség adja a banki bevételek döntő többségét, tehát a bank akkor keres, ha a beszedett betétekre kevesebb kamatot fizet, mint a kiajánlott hitelekre. Ha a vállalkozás a tervezett projektjét a hitelkamatnál kisebb mértékben tudná eredményre

váltani, akkor a vállalat veszteséget szenvedne el, tehát racionálisan csak olyan bővítésbe fog belevágni, ahol nagyobb valószínűséggel érhet el a hitelkamatnál magasabb hozamot. Mindezeket végiggondolva belátható, hogy hosszútávon a vállalatnak eredményesebben kell működnie, mint a banki kamatok által elérhető hozam, azonban látnunk kell, hogy a vállalatok nem hozhatnak mindig jó döntéseket, sőt a piaci reakciók, egy-egy háború, politikai, vagy gazdasági válság, természeti csapások halálra ítélhetik még a legjobb ötletet is, ezért nem árt óvatosan választani. Mi a megoldás? Ha a fenti állítások igazak, akkor a világ összes vállalatának eredménye magasabb lesz a világ összes banki hozamával elérhető eredménytől, azonban könnyen belátható, hogy szinte lehetetlen a világ összes vállalkozásában egyszerre tulajdonosnak lenni, ezért valamilyen szisztéma alapján magunknak kell kiválasztani néhányat, ha

befektetni kívánunk. A részvény maga nem más, mint egy olyan tulajdonjogot megformáló értékpapír, ahol a részvényes értékpapírjainak arányában bizonyos jogokkal rendelkezik a kibocsátó vállalat életében, például szavazhat a vállalatot érintő főbb kérdésekben, az eredményből osztalékot kaphat, stb. A befektető akkor fog egy adott részvényt megvásárolni, ezáltal a vállalatba befektetni, hogyha úgy látja, hogy a vállalat hosszútávon eredményesen tud működni. A részvényes a vállalatból kétféle formában is jövedelemre tehet szert. Ha a cég eredményesen működik a fentiek szerint az eredetileg befektetett tőkénél nagyobb bevételt kell elérnie, tehát nyereséget ér el. Ennek egy részét kifizetheti osztalékban a tulajdonosok számára, a másik részét pedig visszaforgathatja az alaptevékenységbe, amelyet a következő időszakban várhatóan szintén nyereséggel tud majd forgatni. Vegyünk egy vállalatot, amelynek 100

millió Ft az alaptőkéje, amelyet 10 tulajdonos, fejenként 10 millió Ft-ból alapított. A vállalat a rendelkezésre álló tőkét ügyesen forgatta, és egy év alatt 15 millió Ft adózott nyereséget ért el. A tulajdonosok osztalék formájában kapnak 5 millió Ft-ot, azaz fejenként 500 ezer Ft osztalékot. A maradék 10 millió Ft-ot a vállalat újra befekteti, így következő évben már a 110 millió Ft-ot fektethet be és így tovább. Láthatjuk, hogy a vállalat értéke ezzel a visszaforgatott értékkel növekedett, tehát egy részvényes az osztalék mellett a tulajdonjogának felértékelődéséből is profitálhatott. A kezdeti 10 milliós befektetés egyszer fél millió Ft osztalékbevételt jelentett, illetve a tulajdonának értéke 10 millió Ft-ról 11 millióra emelkedett. A kockázat azonban magas. Nincsen garancia arra nézve, hogy egy vállalat folyamatosan jó eredményeket és nyereséget fog elérni, előfordulhat, hogy időnként veszteségessé

válik, így a részvények értéke is leértékelődik, tehát a befektető veszít. A racionális befektető lehetősége szerint a legkisebb veszteség realizálására és a legnagyobb profit elérésére fog törekedni, tehát folyamatosan értékelni fogja a befektetéseinek értékét és jövőbeni változásának lehetőségeit. A tőkebefektetések értékének meghatározására, a részvények elemzésére két nagy iskola módszerei terjedtek el. A fundamentális elemzés a vállalat mérlegéből, eredmény-kimutatásából, beszámolóiból a különböző makrogazdasági tényezők figyelembevételével a vállalat jövőbeli eredményességének lehetőségét kutatja: Kis túlzással elmondható, hogyha a vállalat jövőbeli értéke lényegesen magasabb, mint a jelenlegi, akkor érdemes befektetni a vállalkozásba, máskülönben érdemes másik részvényt keresni, ahol a feltételek kedvezőbbek és a vállalkozás eredményesebben tud működni. A módszer

hibája, hogy viszonylag sok időt vesz igénybe egy vállalatról az összes információ megszerzése és a maguknak a számításoknak az elvégzése, ráadásul a figyelembevett rengeteg változó a jövőre vonatkozólag von le következtetéseket, amelyek várakozástól eltérő eredménye, vagy akár egy nem kalkulált váratlan esemény kútba döntheti az egész elemzésünket. A részvény elemzések másik nagy iskolája a technikai elemzés, amely a fundamentális megközelítéstől merőben eltérő módszereket használ. A technikai szemlélet szerint szükségtelen a vállalkozás adatait vizsgálni, hiszen a részvény aktuális árfolyama tükrözi az összes olyan információt, amely a vállalkozás helyzetével és jövőbeli értékével összefüggésben jelenleg rendelkezésre áll. Ezek alapján a részvény árfolyama valószínűleg emelkedni fog, ha nő a bizalom a befektetőkben és csökkenni, ha a félelem lesz úrrá a piacon. Nosztrai Ádám Bridge

Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. A Részvény A részvény részesedést biztosító értékpapír. Ha részvényt veszel, azzal egy társaság tulajdonosává válsz. A részvény tulajdonosa tagsági jogokkal bír a részvényt kibocsátó részvénytársaságban. Részt vehetsz a közgyűlésen, ehetsz az ingyen szendvicsből, a hostess hölgyek kedvesen mosolyognak rád (de a telefonszámukat már nem adják meg), egyszer az évben hülyére idegesítheted a cégvezetést a kérdéseiddel, javaslataiddal. Szavazhatsz is, a társaság vezetéséről, a korábbi évre szóló beszámolók és a jövő évi tervekről. A részvény tulajdonosa vagyoni jogokkal is bír a kibocsátó részvénytársaságban. Jogosult vagy az osztalékra, ami a társaság eredményének egy része. Az osztalék mértékéről a gazdasági

realitás (jó esetben) és a közgyűlés dönt. Ezen felül a jogosult vagy a cég megszűnése esetén mindarra, amit a hitelezők, szállítók, adóhivatal és a menedzsment hagyott belőle. Igyekezzünk olyan vállalat részvényeibe fektetni, amely a közeljövőben nem szünteti meg tevékenységét. A részvény tulajdonosa korlátozott felelősséggel rendelkezik. Csak úgy, mint a kft. esetében csak azt az összeget kockáztatjuk, amelyet a részvénybe fektettünk. Sokszor persze ez sem kevés, úgyhogy először a párizsit vegyük meg, utána jöhet a részvény. Vannak az ún. elsőbbségi részvények, amelyek valamilyen többletjogot biztosítanak birtokosaiknak. Ezeknek több fajtája van: osztalékelsőbbségi, szavazatelsőbbségi, kamatozó részvény. Semmi pánik! A Tőzsdeligán csak törzsrészvényekkel (közönséges részvények) lehet kereskedni, amelyek semmilyen többlet jogot nem tartalmaznak. De a valóságban sokszor találkozhatunk ezekkel, így

érdemes átfutni rajtuk. Osztalékelsőbbségi: tulajdonosa más részvényesek előtt, vagy azoknál magasabb összegű osztalékot kap. Előnye, hogy be tudjuk zsebelni az irigykedő pillantásokat. Hátránya, hogy a többletjogosultságot is meg kell fizetni Szavazatelsőbbségi: a törzsrészvények szavazati jogának többszörösével bír. Tipikus példája az aranyrészvény, amelyből egyetlenegy van, de vétójogot jelent az állam számára néhány cégben. A részvényeknek nincs lejárata Végleg odaadtad a pénzed. Csak akkor tudsz „kiszállni”, ha a másodlagos piacon (jellemzően tőzsdén) értékesíted. Itt lép be tehát a képbe a Tőzsde Folytatás következik Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. A Tőzsde A tőzsde az olyan szervezett és szigorúan szabályozott

piacoknak a gyűjtőfogalma, ahol jellemzően homogén, vagy pontos kategóriákba besorolható termékekkel kereskednek. Homogénnek tekinthető minden olyan áru vagy értékpapír, amely nagy számban van jelen a piacon, és egyes darabjai egymással felcserélhetőek, azonosnak tekinthetők. Mik lehetnek ezek a homogén termékek? • Áruk (pl. gabona, hús, olaj, színesfémek) • Értékpapírok (részvény, kötvény) • Devizák Ezen lebontásból már jól látható, hogyan különíthetők el az egyes tőzsdefajták. A két fő tőzsdefajta az Árutőzsde és Értéktőzsde. Az előbbiben általában csak árukkal (illetve azok határidős kontraktusaival) kereskednek, míg az értéktőzsdén szokott zajlani az értékpapírok adás-vétele. A deviza főbb ismérveit tekintve inkább az Értéktőzsdéhez tartozik, számos Árutőzsdén kereskednek vele. A tőzsdék másik fontos csoportosítása szerint léteznek azonnali és határidős tőzsdék. Az előbbi esetében a

jegyzett instrumentumok ténylegesen gazdát cserélnek elméletileg azonnal (a gyakorlatban néhány napos elszámolási folyamatot követően). Az utóbbi esetben az üzletkötés dátuma és a valós lebonyolítás dátuma között jelentős különbség van. A közhiedelemmel ellentétben az Árutőzsdék a határidős piacok közé tartoznak, tehát a gabona, olaj, stb. nem helyben cserél gazdát, hanem egy jóval későbbi időpontban történik a szállítás Sőt, az esetek jelentős többségében soha nem kerül sor szállításra. Szintén a határidős piacokhoz sorolható a deviza kontraktusok tőzsdén keresztüli adás-vétele is. A határidős ügyletekről egy későbbi fejezetben bővebben szólunk. Az Értéktőzsdén a részvényeken kívül számos értékpapírt jegyeznek, de ide sorolhatóak az önálló deviza és nemesfém tőzsdék. Ezen értékpapírok lehetnek kötvény, kincstárjegy, befektetési jegy, a magyar specialitás kárpótlási jegy, és persze

a részvény. Ezek elsősorban azonnali piacot jelentenek, de sok termékre léteznek határidős kontraktusok is. Sőt, vannak olyan tőzsdék, ahol csak határidős üzleteket kötnek. Hazánkban Árutőzsdének minősül a Budapesti Árutőzsde (BÁT), bár itt létezik pénzügyi szekció is, ahol deviza kontraktusokkal kereskednek. Az Értéktőzsde szerepét itthon természetesen a Budapest Értéktőzsde (BÉT) tölti be. A fent említett értékpapírokon kívül itt is van devizákkal foglalkozó részleg. Érdekesség, hogy a rendszerváltás elején megalakult itthon az Ingatlantőzsde is. Mivel ezen szervezett piac nem felelt meg az egyik legfőbb alapkövetelménynek, a homogén termékek kereskedelmének, ezért hamar meg is szűnt. Szintén voltak próbálkozások egy hazai olajtőzsde létrehozására, egyelőre sikertelenül. A két hazai létező tőzsde egyesüléséről éppen a napokban született döntés, így 1948 után ismét létrejön a Budapesti Áru és

Értéktőzsde. A legtöbb szakértő egyöntetű véleménye szerint ez a tőzsde sem kerülheti el a további beolvadást az EU csatlakozás után valamelyik már létrejött európai tőzsdeszövetséghez. Mire jó a tőzsde? Másodlagos piacot jelent a vállalatok által kibocsátott értékpapíroknak. A cégek nem tudnának a nyilvánosság számára kötvényeket, vagy részvényeket értékesíteni és ezzel tőkét szerezni, ha nem létezne egy piac, ahol később ezeket el tudnák adni. Ugyanez a helyzet a zártvégű befektetési alapoknál is, ahol a befizetett pénzből az alapkezelő más értékpapírokba, esetleg ingatlanokba fekteti. Szintén fontos szerepe a szervezett piacoknak, hogy remek mutatója az általános gazdasági hangulatnak, várakozásoknak. Erre a célra jöttek létra a tőzsdeindexek Ha az index emelkedő tendenciát mutat, az az optimizmus növekedését jelenti, míg az esés ennek természetesen az ellenkezőjét. Egyes vizsgálatok szerint a

tőzsde fellendülése 4-10 hónappal előzi meg a gazdaság kimutatható élénkülését. Ez természetesen csak a fejlett tőkepiaccal rendelkező nyugati gazdaságokra igaz. A mai tőzsdék szervezettsége, és technológiai fejlettségéből következő rugalmassága lehetővé teszi a hatékony és gyors tőkeáramlást, ami elősegíti a gazdaság fejlődését. Külön előny, hogy ez folyamatosan befektetési lehetőségek nagy számát kínálja fel a megtakarítással rendelkezők számára. A határidős tőzsdék egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a gazdasági szereplők számára lehetővé teszi a kockázat csökkentését. Mivel itt egy későbbi időpontra be lehet biztosítani egy adott áru, deviza, árát, ezért előre lehet kalkulálni a költségeket pl. külkereskedő cégeknek, mezőgazdasági termelőknek, energetikai cégeknek stb. Végezetül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tőzsdén forgó értékpapírok árfolyama és azok hozama jelzi az

elemzőknek, prognózisok készítőinek, hogy mekkora nyereséget, megtérülést várhatnak el egy-egy befektetéstől. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Számlanyitás, megbízások A befektetők a tőzsdei árfolyamokról számtalan forrásból tájékozódhatnak. Több kereskedelmi és közszolgálati rádió hírei között délben vagy zárás után, illetve este bemondják a legfontosabb részvények árfolyamait. Sőt, a teletexten is vannak erre rendszeresített oldalak. A legtöbb napilap gazdaság szekciójában külön táblázatban tájékozódhatnak az érdeklődők a megelőző nap záróárfolyamairól, de sokszor a napi minimum, maximum, nyitóárfolyam is közlésre kerül. Mára azonban a legfontosabb információs eszköz az Internet lett. A linkek között megtalálható

híroldalak, vagy brókercégek szinte mindegyike közöl késleltetett árfolyamokat. A Tőzsdeligán a regisztrált játékosok az Adatok menüpont alatt tájékozódhatnak a játékban szereplő részvények legfontosabb késleltetett árfolyamairól. A regisztráció semmilyen kötelezettséggel nem jár (még személyi adatokat sem kötelező megadni), és mindössze 1-2 percet vesz igénybe. Szintén lehet intraday (napon belüli) friss adatokat látni grafikonrajzolónk segítségével. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért csak késleltetett és nem elő árfolyamokat láthatunk. A világ szinte összes tőzsdéjén bevett gyakorlat, hogy az élő adatokat csak díjfizetés ellenében biztosítják. A nyilvánosság költségmentesen jellemzően 15 vagy 20 perces késéssel láthatja az árfolyamokat. A valós idejű (real-time) adatokat az előfizetők különböző adatszolgáltatókon keresztül érhetik el, akik a tőzsde felé fizetnek ún. vendor díjat A tőzsdék

számára ez jelentős bevételi forrást jelent, ezáltal is tudják fenntartani a kereskedési rendszert, illetve a tőzsde apparátusát. Néhány fontos fogalom, amit az újságok tőzsderovatában olvashatunk: Nyitó árfolyam: ez az adott részvényre szóló első kötés árfolyama. A BÉT-en létezik külön ún. nyitó szakasz, amelynek során a reggel beérkező ajánlatokat a kereskedési rendszer előre meghatározott algoritmus szerint párosítja. A nyitó árfolyamot az határozza meg, hogy a bevitt ajánlatok alapján a lehető legtöbb részvény gazdát cseréljen. Ez 9:00-kor történik meg minden kereskedési napon, amit 5 perces kötés nélküli időszak követ. Záró árfolyam: Az adott kereskedési nap utolsó kötésének árfolyama. Maximum árfolyam: Az adott kereskedési nap legmagasabban született árfolyamú kötésének árfolyama. Minimum árfolyam: Az adott kereskedési nap legalacsonyabban született árfolyamú kötésének árfolyama. Átlag

árfolyam: az adott nap kötéseinek, darabszámmal súlyozott átlagárfolyama. Másképpen: az adott részvény aznapi összforgalma osztva az aznap a kereskedésben megfordult részvények számával. Angol megfelelője a VWAP (Volume Weighted Average Price) Forgalom: A részvény aznapi teljes kötésértéke. Vagyis minden egyes kötés darabszámát meg kell szorozni a hozzá tartozó árfolyammal és ezeket össze kell adni. Ekkora értékben kereskedtek aznap a részvénnyel. Amerikában nem értékben, hanem egyszerűen a részvény adott nap parketten megfordult darabszámával szokták kiírni. A nagyközönség az egyes újságokból, kiadványokból és Internetes site-okból (ezek közül számosat megtalálnak a Linkek között) nemcsak az árfolyamokat, hanem a tőzsdei cégekkel kapcsolatos információkat, híreket, makrogazdasági adatokat is megtudhatnak, amelyek befolyásolhatják az árfolyamokat, vagyis a befektetők nyereségét, veszteségét. Mi a teendő,

ha valaki a megszerzett információk alapján szeretne részvényt vásárolni? Kereskedni csak arra felhatalmazott, kereskedési joggal, és szigorú törvényi feltételeknek megfelelő befektetési szolgáltatón (közismertebb nevén brókercégen) keresztül lehet. A befektetési szolgáltatókról részletesebben egy későbbi fejezetben lesz szó. Először számlát kell nyitni a kiválasztott brókercégnél, majd ezt követően lehet neki megbízást adni. Milyen szempontok alapján kell brókercéget választani? • Társaság múltja, eddigi tevékenysége. • Társaság tőkeereje, személyi és tulajdonosi háttere • Az elérhető szolgáltatások köre. • A cég rugalmassága • A kondíciós lista feltételei, díjszabása Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Számlanyitás,

megbízások A számlanyitás történhet személyesen, vagy az Interneten keresztül. Az első esetben besétálunk a befektetési szolgáltató (ismertebb néven brókercég) irodájába, fiókjába, ügynökségébe, ahová magunkkal kell vinni személyi igazolványunkat és lakcímkártyánkat, valamint adókártyánkat. Amennyiben jogi személyként (jellemzően cégként) nyitnánk számlát a legtöbb brókercég az alábbi iratokat kéri: Cégkivonat (egy hónapnál frissebb), aláírási címpéldány, adóbejelentkezési lap, bankszámlaszerződés. Egyes cégek ezeken felül is további iratokat kérhetnek, érdemes tájékozódni a számlanyitás előtt telefonon. Az Internetes számlanyitás jelentős könnyebbséget jelent, de sajnos nem jelenti azt, hogy valóban nem kell felkelnünk a fotelből, legalább egyszer ahhoz, hogy tőzsdézhessünk. A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV törvény rendelkezései alapján minden

befektetési szolgáltató köteles ügyfeleit azonosítani. Ezért egyszer be kell mennünk az adott brókercég fiókjába, irodájába, ahol rövid adategyeztetést követően nyitják meg a számlánkat. Az adategyeztetés akkor jöhet létre, azt megelőzően kitöltöttünk valamilyen regisztrációs űrlapot a brókercég honlapján. Ezt követően nyitják meg számunkra az ügyfélszámlát, és ehhez természetesen külön ügyfélszámot is kap minden személy. Számlánkra pénzt helyezhetünk készpénzben pénztári befizetéssel, készpénzben. A másik, kényelmesebb megoldás, hogy átutaljuk a pénzt Ezt a brókercég KELER Rt.-nél vezetett számlájára kell megtennünk A számlaszámot a fiókban megkapjuk, átutalásnál a közlemény rovatban fel kell tüntetni az ügyfélszámunkat. A harmadik megoldás, hogy már meglévő másik számlánk állományát szeretnénk az új számlára áthelyezni, szakszóval transzferálni. Ilyenkor a másik számlát vezető

brókercégnek kell transzferálási megbízást adnunk, amelyet az köteles végrehajtani. A megbízáshoz meg kell adnunk az új számlát vezető brókercég KELER Rt-nél vezetett értékpapírszámlájának számát (jellemzően kétjegyű szám), és itt is fel kell tüntetnünk a közleményben új ügyfélszámunkat. Természetesen semmilyen rendelkezés nem tiltja, hogy több brókercégnél vezessünk ügyfélszámát, ha úgy tartja kedvünk. Ha számlánkon van a pénz, akkor már adhatunk is megbízást. Megbízástípusok: • Limitáras megbízás. Ilyenkor meg kell adni azt az árat ahol vagy annál jobb áron teljesíthető a megbízás. Vételnél a megadott áron vagy azalatt teljesülhet a megbízás, eladásnál a megadott áron vagy afelett. • Piaci megbízás. Nem kell megadni árat, a rendszer az akkor elérhető legjobb áron teljesíti a megbízást. Ennek egyetlen kockázata, hogy a megbízás megadásakor nem lehet pontosan tudni, hogy mekkora árfolyamon

fog teljesülni. • Stop limit. A stop megbízások a limitáras megbízásokkal szemben fordított logikával működnek. Vételnél akkor teljesülnek, ha a piacon lévő árfolyam magasabb, mint a megbízás árfolyama. Eladásnál pedig akkor, ha a piacon lévő árfolyam alacsonyabb, mint a megbízás árfolyama. Két fő fajtája a stop piaci és stop limit A stop piaci megbízásnál csak a stop árfolyamát kell megadnunk. Ha a piac eléri ezt az árszintet, akkor piaci árfolyamon hajtja végre a megbízást. Stop limit esetén meg kell adnunk egy második, limit árfolyamot Ha a stop árfolyamát elérte a piac, megbízásunk aktiválódik, és teljesíti a megbízást, ha a limitárfolyam mellett teljesíthető. Más szóval: aktiválódáskor megbízásunk limitáras megbízássá alakul. • Egyéb: csúszó küszöb, átlagáras megbízás, bújtatott (hidden), jéghegy (iceberg) megbízások. Csúszó küszöb: olyan stop megbízás, ahol a stop árfolyam

automatikusan módosul a piacon meglévő árfolyam elmozdulásával. Átlagáras (VWAP) megbízás: a napi átlagáron teljesül a megbízás, itthon nem létezik. Bújtatott megbízás: az ajánlati könyvben nem látszó, de létező és teljes értékű ajánlat, itthon nem használják. Jéghegy megbízás: Alapok, intézmények szokták használni, csak a valós darabszám töredéke látszik az ajánlati könyvben, itthon nem használják. Megbízás időtartam: • Most megbízás. Ez azt jelenti, hogy ha azonnal nem teljesíthető a megbízás, akkor törlődik, be sem kerül az ajánlati könyvbe. • Visszavonásig (good-till-cancel) érvényes ajánlat. Megbízásunk értelemszerűen mindaddig bennt marad az ajánlati könyvben, amíg vissza nem vonjuk. • Meghatározott időtartamra szóló ajánlat. Ilyenkor megadjuk a megbízás érvényességének kezdő és végdátumát, amelyek között az végrehajtható. Hogyan történik a megbízás végrehajtása?

Megkülönböztetünk nyílt kikiáltásos és automatizált kereskedelmi rendszerű piacokat. Az előbbin az átlagos ügyfél felhívja brókerét, aki a brókercég saját irodájában várja a hívásokat. Megadja neki a megbízás paramétereit. Ezt a bróker kötjegyre rögzíti, majd telefonon, vagy valamilyen elektronikus rendszeren a tőzsdén lévő segédbrókernek továbbítja az adatokat. A segédbróker a megbízás adatait eljuttatja a parketten kereskedési joggal rendelkező brókernek, aki (ha teljesíthető), végrehajtja a megbízást. Ilyenkor a brókerek vagy szóban, esetleg üvöltözve kötik meg az üzletet, vagy kézjelekkel értetik meg egymást. Nem véletlenül mondják, hogy a tőzsdén az adott szó kötelez, hiszen itt kötést nem lehet visszavonni, még ha szóban köttetett, akkor sem. A visszaigazolás ugyanazon az úton történik, ahol a megbízás végigment, csak fordítva. A parketten lévő bróker a feljegyzéseit odaadja a segéd

üzletkötőnek, aki telefonon igazolja vissza az irodában ülő brókernek, aki szintén telefonon igazolja vissza a kötés teljesülését az ügyfélnek. Nyilt kikiáltásos kereskedés zajlik a nagyobb tételű kötéseknél a New York Stock Exchange-en, erről láttunk jelenetet például a Tőzsdecápák című filmben. Itthon a Budapesti Árutőzsdén zajlik nyílt kikiáltásos rendszer Elektronikus kereskedelmi rendszer esetén a megbízás útja jóval egyszerűbb, és a teljesülés szinte mindig gyorsabb. A telefonon fogadott megbízást az irodában ülő bróker, egy a kereskedési terminál előtt ülő brókernek továbbítja, aki a gépbe az adatokat beütve teljesíti a megbízást. Mindegyik brókercég irodájában találhatóak ilyen terminálok, ezeken látható az adott részvényhez tartozó ajánlati könyv. Elektronikus rendszerben működik mára a BÉT összes szekciója, a rendszer neve MMTS. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes

befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Tőzsdeindexek A tőzsdeindexek számos helyen jelennek meg a médiában, sőt sok helyen csak ezeket közlik le a részvényárfolyamok helyett. A tőkepiacon használatos indexek mindig több értékpapír, instrumentum együttes teljesítményének (vagy esetleg volatilitásának, hektikusságának) mérésére szakosodott statisztikai mutató. Vannak indexek állampapírokra, ilyen például hazánkban a MAX, és RMAX, amely hosszabb távú és rövidebb távú kötvényportfoliót (többféle kötvényből álló „kosarat”) modellez. Vannak indexek nyersanyagárakra, amely a legfontosabb vagy egyedi nyersanyagok nemzetközi piacokon meglévő árait különféle módszerekkel súlyozva modellezi a gazdaság szereplőire gyakorolt nyersanyagár változást. Egy-egy deviza erejét és mozgását a többi devizához

képest a devizaindexek, pl. USD Index mérik le. Emellett számos indexet számolnak makrogazdasági adatokra (pl infláció alatt legtöbbször a fogyasztói árindexet értik), konjunktúraindexekre (ingatlanár index). A legismertebbek, és a legtöbbeket érdeklődő indexek azonban a részvényindexek. Az indexeket lehet egymáshoz hasonlítani, lehet egyedi instrumentumokhoz, részvényekhez hasonlítani, de természetesen egyik legfontosabb funkciójuk az idő során bekövetkező változások vizsgálata. Ha egymáshoz hasonlítunk egy indexet és egy részvényt, akkor meg lehet mondani, hogy a vizsgált időszakban az adott papír felül vagy alulmúlta a piacot (ha teljes piacot leképező indexet veszünk) vagy egy szektort (ha szektort leképező indexet nézünk). Két index összehasonlításánál értelemszerűen a piacok vagy szektorok egymáshoz képest elért relatív teljesítményét vizsgálhatjuk meg. Ha csak egy indexet nézünk akkor azt lehet látni, hogy az

adott index milyen hozamot ért el egy-egy időintervallumban. A hozamot legtöbbször évesítve adják meg. Az alapkezelők, befektetők saját eredményüket, nyereségüket, ezekből kiszámolható hozamukat nézik önmagában, hanem mindig valamilyen benchmarkhoz, más néven viszonyítási ponthoz képest vizsgálják. Csak így mérhető le egy befektető portfoliójának valós teljesítménye. Ha valaki 5%-ot vesztett egy évben az nem feltétlenül rossz teljesítmény, ha a piac ugyanabban az időszakban 20%-ot csökkent. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: ha az illető 8%-kal növelte portfoliójának értékét, de a piac közben 30%-kal emelkedett, akkor nyilvánvalóan kimaradt valamiből, portfoliója alulteljesítő volt. Az indexek mozgása azt is elárulja számunkra, hogy mely faktorok gyakorolnak hatást a részvénypiacra. Ha például valamelyik index emelkedni kezd egy makrogazdasági folyamat hatására és kimutatható a kettő között korreláció,

együttmozgás, akkor számíthatunk rá, hogy a jövőben ugyanezen makrogazdasági folyamat hasonló jellegű hatást fog gyakorolni. Ennek tipikus példája a jegybanki alapkamat mozgásának összehasonlítása a legfontosabb részvényindexekkel. Általában ellentétes irányba mozognak egymással, de sokszor más tényezők miatt ez nem igaz. Így a különböző faktorok hatásainak vizsgálata igen összetett és bonyolult feladat Mindenesetre a részvényindexek önmagukban is fontos barométerei a gazdaság állapotának a fejlett tőkepiaccal rendelkező országokban. Természetesen az indexeket technikai elemzésre is fel lehet használni, sőt a legtöbbször ez igen ajánlott. Így lemérhető a teljes piac állapota, részben hangulata is, amely a legtöbb részvényt befolyásolja, ezért befektetési döntéseinkben kiemelt szerepet kell kapnia. Az indexek szintén jók a kockázat kiszámítására. Egy-egy részvény kockázatát statisztikailag úgy lehet

kiszámolni, hogy különböző képletek segítségével a teljes piacot lefedő indexekhez hasonlítják őket. Ezzel természetesen nem zárjuk ki az ún szisztematikus kockázatot, vagyis a piac kockázatát. Két igen praktikus felhasználási módja is van a részvényindexeknek. Számos befektetési alapkezelő kialakít ún. indexkövető alapokat Ezekkel teljes mértékben igyekeznek leképezni az indexek összetételét, így mozgásuk, teljesítményük is szinte teljesen azonos. Ha egy befektető indexkövető alapot vásárol, akkor közel automatikusan hozzájut a részvénypiac vagy valamely ágazat hozamához, amely természetesen negatív is lehet. Így nem kell időt, fáradtságot, és nem utolsósorban felesleges pénzt áldoznia arra, hogy az index összetételét önmaga alakítsa ki. Ez a módszer elsősorban azon kisbefektetőknek hasznos, akik kevés szakértelemmel, és viszonylag alacsony megtakarítással rendelkeznek. Külföldön, főként az Egyesült

Államokban az indexalapokhoz sokban hasonlító, de attól eltérő konstrukció vívott ki nagy népszerűséget, ez pedig az ETF (Exhange Traded Funds). Róluk a külföldi piacoknál lesz szó. A másik hasznos megoldás, amit az indexeknek köszönhetünk: a határidős indextermékek. A származékos piacról egy későbbi fejezetben lesz szó, most elég annyit megjegyezni, hogy segítségével (például) védekezhetünk a teljes piac esése ellen, miközben valamely részvényben vagy ágazatban bízunk és úgy gondoljuk hogy felülteljesítő lesz. A Budapesti Értéktőzsde hivatalos részvényindexe a BUX. 1995 január 1-étől számítják, ezalatt 1000 pontról 10 000 pont fölé nőtt, amely azonban valamelyest torzítva jelzi csak a pozitív hosszú távú trendet. Az indexben szereplő részvények száma nem kötött, de maximum 25 tagból állhat. A benne lévő részvényekről a Tőzsdetanács dönt és ezeket évente kétszer (március 31. és szeptember 30)

aktualizálják Így éppen a napokban fog kikerülni belőle az Antenna Hungária és Synergon részvénye, míg bekerül a Fotex és az FHB. A BUX tőkesúlyozású index: az egyes részvények súlyát a piaci érték befolyásolja. A legtöbb nemzetközi részvényindex és tőkesúlyozású, példaként hozható fel az S&P 500 amerikai nagyvállalatok indexe vagy a FTSE 100, londoni tőzsde legfontosabb cégeinek indexe. Ársúlyozású indexek esetén az adott részvény árfolyam alapján súlyoznak Ha lenne ilyen index itthon, akkor hiába sokkal nagyobb cég az OTP mint az FHB, akkor is kb kétszeres súllyal szereplne az indexben az utóbbi hiszen aktuális árfolyama meghaladja a 7000 Ft-ot, az OTP 3500 Ft közeli árfolyamával. Így az ársúlyozású indexek kialakítása meglehetősen igazságtalan, hiszen egy-egy részvény árfolyama önmagában semmit nem jelent. Ársúlyozású index maradt a tradíciók miatt az igen ismert Dow Jones Industrial Average, amely 30

nagy nevű amerikai céget tartalmaz, vagy a japán tőzsde barométere, a Nikkei 225. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Értékelési mutatók Az első részből már megtudhattuk, hogy egy részvény egy társaságban jelent tulajdonjogot. Ezért ha részvényt vásárolunk, a cégben szerzünk részesedést. Ha eltekintünk a korábban már ismertetett törzsrészvényeken kívüli részvénytípusoktól (elsőbbségi részvények), akkor a vállalat aktuális piaci értéke, más néven kapitalizációja: részvényszám * egy részvény árfolyama. Mivel a részvények száma többnyire adott, és a legnagyobb cégek esetén is csak enyhén módosul az idő előre haladtával (kivéve tőkeemeléseket, fúziókat stb.), az adott részvény árfolyamának alakulása jelzi a piac teljes cég

értékére vonatkozó ítéletét. De honnan tudják a piaci szereplők, hogy mennyit ér a cég, mennyit ér egy részvény? Ennek meghatározásában a legkomolyabb elméleti háttérrel rendelkező szakértők között sincs egyetértés. Az egyik széles körben elterjedt módszer a piaci vagy másnéven értékelési mutatók használata. Ezeknél a P mindig egy részvény aktuális árfolyamát jelölik P/E: Árfolyam osztva az egy részvényre jutó eredménnyel (EPS). Ez utóbbit értelemszerűen úgy kapjuk, hogy a társaság nettó eredményét elosztjuk a részvényszámmal. A mutató azt jelzi, hogy a piac szerint hányszorosát éri a cég a saját nyereségének. Ez az érték ágazatonként és sokszor cégenként is nagymértékben eltér egymástól. Jogosan merül fel a kérdés, miért térhet el? A magyarázatot a növekedési lehetőségek, jövőbeni folyamatok eltérő megítélésében kell keresni. Ha egy gyorsan növekvő cégről van szó, akkor a

befektetők megfelelőnek tartanak akár 30 P/E-t, hiszen úgy gondolják, hogy az eredmény hamarosan jóval nagyobb lesz. P/BV: Árfolyam osztva a cég könyv szerinti értékével, ami itt az egy részvényre jutó saját tőkét jelenti. Ez a legritkább esetben kerül 1 alá, ilyenkor könnyen felvásárlási célponttá válhat a társaság (ez persze számos egyéb tényezőtől is függ). Itt már kisebb mértékben szóródnak az egyes vállalatok eltérő mutatói, a magas értékek mögött is a nagymérvű reményeket kell keresni. Fontos még megjegyezni, hogy ezt a rátát használják előszeretettel, ha olyan társaságokat hasonlítanak össze, ahol magas a tőkeáttétel (sok a külső forrás, pl. hitel, vagy bankoknál betét) és emiatt nagyon hektikus az eredmény alakulása. P/CF: Árfolyam osztva az egy részvényre jutó cash-flow-val. Akik kissé jártasak a számvitelben előnyben vannak, de elegendő annyit is tudni, hogy a cash-flow (tképp.

készpénzáramlás) az eredmény kibővítve az értékcsökkenés értékével (most nem véve egyéb tényezőket), tehát valós pénz ki vagy befolyást jelez. Ezzel a mutatóval kiszűrhetjük az eltérő értékcsökkenési politikából származó eltéréseket. P/S: Árfolyam osztva az egy részvényre jutó árbevétellel. Legtöbbször olyan ágazatoknál használják ezt a mutatót, ahol még nem termelődik nyereség (vagy nem szignifikáns mértékű) a rengeteg fejlesztés vagy az életciklus korai szakasza miatt. Tipikusan ilyenek a technológiai cégek, közülük is a legszélsőségesebb példát az Internet cégek hozták a kilencvenes évek végén. PEG: egy mutatóból továbbfejlesztett mutató. Árfolyam/egy részvényre jutó eredmény (tehát a fent már látott P/E) osztva az adott cég várható eredmény növekedési ütemével (jellemzően 5, esetleg 3 évre számolva). Ha például a P/E 15-ös értéket mutat, amíg az eredmény az előrejelzések

szerint 30%-kal fog éves szinten nőni, a PEG értéke 0,5 lesz. Minél alacsonyabb a mutató értéke, annál inkább alulértékeltebb az illető papír. Egyes iskolák szerint a jóval 1 feletti PEG értékkel rendelkező részvényeket nem szabad vásárolni. A mutató egyetlen gyenge pontja, hogy a nevezőben szereplő növekedési ráta csak becslés, attól a valóság sokszor nagymértékben el szokott térni. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. A Határidős Piac A határidős ügyletek során a felek megállapodnak azokban a paraméterekben, amelyekben azonnali (prompt) ügyletek során is. Így rögzítik, hogy pontosan milyen instrumentumot (részvényt, indexet, devizát, stb.), mekkora mennyiségben, és milyen áron adnak-vesznek egymástól. Az egyetlen különbség, hogy a

tényleges csere időpontja, a lejárat jóval későbbre esik. Például ha valaki MOL 412-t vesz 9000 Ft-on, az azt jelenti, hogy most állapodik meg az eladóval, hogy 2004 decemberében 9000 Ft-ért megveszi a részvényeket. Ekkor mindkét fél kötelezettséget vállal arra, hogy a megállapodást teljesítik. A határidős piacon adhatóvehető termékeket más néven származékos termékeknek is hívják 2004 decemberében, a lejárat napján a MOL részvények a vevőhöz kerülnek, az leadó pedig megkapja a pénzt. Ez legtöbbször azonban még ennél is egyszerűbben zajlik. Sok tőzsdén (pl a BÉT-en is) számos termékre nincs fizikai teljesítés, csak a lejárat napján aktuális árfolyam alapján történik az elszámolás. Ha például a MOL 10 000 Ft-ra emelkedik a lejárat napján, akkor darabonként 1000 Ft-ot nyert a vevő (hiszen 9000 Ft-on szerzett meg egy 10 000 Ft értékű részvényt. Az eladó pedig éppen 1000 Ft-ot veszít (mivel 9000 Ft-on adott el

egy 10 000 Ft értékű részvényt). A határidős piacon lévő szereplők összességében pontosan ugyanannyit veszítenek, mint amennyit nyernek (ha eltekintünk a tranzakciós költségektől), ezért nevezik ezt a piacot nullösszegű játéknak. Természetesen nem muszáj megvárni a lejárat napját, ha úgy gondoljuk, és a piac is kellően likvid, bármikor kiszállhatunk. Ehhez egy ellenügyletet kell kötni, azaz pontosan annyi MOL határidős kontraktust kell venni, amennyit eladtunk, ugyanarra a lejáratra. Ez esetben a két üzletkötés árfolyamai közti különbség alapján történik nyereségünk vagy veszteségünk elszámolása. Kik azok a piaci szereplők, akik határidős üzleteket kötnek? A származékos termékeket elsősorban a hedgerek (fedezeti ügyletet kötők) számára találták ki. Ennek tipikus példája az a búza termelő, aki attól fél hogy a búza ára aratásra jelentősen leesik majd. Ezért határidős eladási megbízást ad

brókerének például tonnánként 30 000 Ftért Ha a búza ára lejáratra 20 000 Ft-ra esik tonnánként, akkor a határidős pozícióján nyert 10 000 Ft-ot, miközben saját learatott búzáján veszített 10 000 Ft-ot. Összességében nem nyert semmit, sőt valamennyit veszített a tranzakciós költségek miatt. Viszont ki tudta zárni a kockázatokat, hiszen pontosan ki tudta számítani, hogy mekkora bevétele lesz aratás után. Ezáltal előre tudta kalkulálni a későbbi költségeit, optimalizálni tudta a későbbi erőforrás felhasználásokat, amely jelentős előnyt jelent számára. A határidős piac mára legszélesebb rétegét jelentő spekulánsok tevékenysége a legizgalmasabb. A származtatott termékek kereskedelmének egyik sajátossága, hogy az üzletkötés napján nemcsak az adott instrumentum átadása, szállítása nem történik meg, hanem a cserébe járó pénzösszeget sem kell letenni. Azonban a teljesítésig hátralévő időszak

kockázatát a feleknek valahogyan kezelniük kell, ezért a vevő és az eladó is a kötés értéknek egy adott százalékát letétbe helyezik az elszámolóháznál (amelyről egy későbbi fejezetben részletesebben szólunk majd). Ezzel jelentős kamatveszteségtől és felesleges tőke lekötéstől óvják meg a piaci szereplőket. Ha például a kötés árfolyamértékének mindössze 10%-át kell letétbe helyezni, akkor tízszeres tőkeáttételt lehet elérni. A fenti MOL példával élve ez 900 Ft-os letétet jelent. Így nagy nyereségre lehet szert tenni, hiszen 10 000 Ft-os lejáratkori érték esetén a vevő 1000 Ft-ot nyer minden 900 Ft-ja után, vagyis több mint 100%-ot. Az eladó viszont minden letétbe helyezett pénzét elvesztette és azon felül részvényenként még 100 Ftot is. A spekulánsok ezt a veszélyes terepet extra haszon megszerzésére próbálják használni A tapasztalatok szerint jelentős többségük veszteséges. Az 1998-as orosz válság

idején több százan vesztették el vagyonukat, kellett eladniuk házukat, autójukat, mert határidős veszteségeik az árfolyamzuhanás miatt jelentősen túllépte letétük nagyságát. Meg kell említeni, hogy amennyiben valamely spekuláns vagy bármely ügyletet kötő személy nem tudja teljesíteni kötelezettségét (nem volt elegendő a letét, azon felül nem tud elegendő összeget befizetni), akkor az elszámolóház fizeti ki azt helyette az üzletkötés másik oldalán álló félnek. Sőt, az ügyletet kötők, mivel brókeren keresztül kereskednek, nem is tudják ki a másik, a teljesítés mindig az elszámolóházon (itthon a KELER RT.) keresztül történik Azért, hogy saját magát és a brókercégeket is védje, igen szigorú keretrendszereket dolgoz ki a letétek nagyságát, ellenirányú árfolyammozgás esetén a letét pótlásának, pozíció likvidálásának paramétereit tekintve. A határidős piac szereplőinek harmadik csoportját az ún

arbitrázsőrök jelentik. Ők kockázatmentes nyereségre tesznek szert a különböző piacok között. Például ha Londonban MOL 412-t (a valóságban egyelőre nincs ilyen) 8800 Ft-ért lehet venni, míg itthon 9000 Ft-ért lehet eladni, akkor 200 Ft kockázatmentes profitra tehet szert az arbitrázsőr. Az elektronizált és globalizált kereskedés, valamint az Internet korában ezen lehetőségek jelentősen beszűkültek, jobb esetben is csak néhány másodpercig maradnak fenn, mert automatizált kereskedési rendszerek azonnal leszüretelik őket. Szót kell még ejteni arról, hogy határidős piacok nemcsak a tőzsdéken lévő határidős szekciókat jelentik. Létezik az ún forward piac, amely nem a tőzsdéken, hanem közvetlen felek közti ügyletkötést jelenti, és sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem szabályozott a tőzsdékkel szemben. Ennek ára viszont az, hogy sokkal kockázatosabb és illikvidebb, mint a szervezett piac (tőzsdei határidős piac másik

neve a futures piac). A két határidős ügylet típus összehasonlítása: Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. . A Kötvénypiac A kötvények hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Vásárlója gyakorlatilag kölcsönt ad a kibocsátó részére. A legtöbb kötvény félévente vagy évente fizet kamatot a tulajdonosnak, és lejáratkor egy összegben fizeti vissza a névértéket. De ettől eltérő konstrukciók is léteznek világszerte, például a névérték több részletben való törlesztése, eltérő kamatkonstrukciók stb. A kamatozás legtöbbször lehet fix, vagy változó. Az első esetben előre megállapítják a kamatlábat, így a papír által létrejött cash-flow (készpénz áramlás) pontosan kiszámítható. A második esetben viszont a változó kamatlábat

mindig valamilyen nyilvános, és a pénzromlást, vagy általános kamatszintet jól jellemző értékhez kötik. Ez lehet az infláció (jellemzően fogyasztói árindex), az állampapírpiacon lévő aktuális hozamszint (referencia hozamok), esetleg a jegybanki alapkamat mértéke, stb. Kibocsátó szerint két nagy csoportot különböztetünk meg. A vállalati kötvények piacán a cégek próbálnak meg forrást bevonni intézményi és kisbefektetőktől. Az állampapírok piacán a költségvetés hiányának finanszírozását, vagy nagy állami beruházások költségeinek fedezését próbálják megoldani. Hazánkban az előbbi részaránya egészen marginális, elsősorban az igen alacsony szinten lévő befektetői kultúra miatt. Így Magyarországon a kötvénypiac gyakorlatilag az állampapír piacot jelenti. Hazánkban is éles határvonalat húzhatunk az éven belüli lejáratú és az éven túli lejáratú állampapírok közé. Az éven belülit kincstárjegynek

hívjuk, az éven túlit államkötvénynek Az éven belüli papírok túlnyomó többségét a diszkont kincstárjegyek alkotják, amelyeket a névérték alatt bocsátanak ki és lejáratkor egy összegben fizetnek - névértéken vissza. Ilyenkor nincs kamatfizetés, a vásárló hozamát az biztosítja, hogy névérték alatt jutott a diszkont kincstárjegyhez. Ha például 90 Ft-ért vásárolt meg egy egy éves kincstárjegyet kibocsátáskor, akkor 100 Ft-hoz jut egy év múlva, vagyis 100/90=1,1111 – 11,11%-os hozamot ért el. A diszkont kincstárjegyek lehetnek 1, 3, 6, 12 hónapos futamidejűek és az intézményi befektetők jegyezhetik. A lakosság számára készült a kamatozó kincstárjegy konstrukció, amely szintén éven belüli lejáratú, de eközben kamatot is fizet. Szintén hasonló a kincstári takarékjegy is, azzal a különbséggel, hogy ezek akár 3 éves futamidejűek is lehetnek. Míg a kincstárjegyek a költségvetés likviditását hivatott

biztosítani, addig az államkötvények a költségvetési deficit hosszú távú finanszírozását szolgálják. 2-15 éves futamidejűek lehetnek és itt már esetenként megjelenik a változó kamatozás is. Az államkötvények itthon egy összegben fizetik vissza a névértéket lejáratkor, és évente kétszer fizetnek kamatot. Ennek mértéke az éves szinten megadott kamatlábak egyszerű, kettővel való osztásával állapítható meg. Fontos, hogy a kibocsátott papírok később eladhatóak legyenek akár jóval lejárat előtt is, hiszen ez növeli a papírok iránti érdeklődést is. Ennek érdekében többször is kibocsátják ugyanazt a sorozatot (lejárat, kamatfizetés, stb.), de persze nem feltétlenül ugyanazon az áron Így könnyen összehasonlíthatóak a hasonló kibocsátások, könnyebben találni rá vevőt. A már kibocsátott állampapírok kereskedése részben a tőzsdén, részben a forgalmazók közötti hálózaton (pl. Reuters) zajlik Az

állampapírok kibocsátását, és az ezzel kapcsolatos folyamatos tájékoztatást az Államadósság Kezelő Központ látja el. Minden nap publikálja az egyes lejáratokhoz tartozó ún. referenciahozamokat is A kötvénybefektetések rendszerint biztonságosabbak, mint a részvénybefektetések, ezért a kockázatot kerülő befektetők általában az előbbieket preferálják. Ugyanakkor a kockázatot elfogadó befektetők is megfontolhatják a kötvényt a részvénnyel szemben. Ha a kötvénypiacon magasabb a hozam, mint a várható hozam a részvénypiacon (belekalkulálva a kockázati felárat), akkor mind többen választják a biztonságosabb értékpapírt. Ezáltal a részvények árfolyama, az eladói nyomás miatt csökkenni fog. Természetesen a kötvények sem teljesen biztonságosak. Amennyiben a hozamszint nő, a korábban kibocsátott kötvények árfolyama esni fog. Például egy 100 Ft-on, 10%-os kamatot fizető kötvényért 20%-os általános hozamszint

esetén a befektetők (az egyéb paraméterekről most tekintsünk el) csak 91,66 Ft-ot adnak, meg, hiszen csak így érhetik el a kívánt és jellemző 20%-os hozamot. A tavalyi év során éppen ez történt, a kötvényalapoknál számos esetben előfordult, hogy egyenesen veszteséges évet zártak. Ha teljesen biztosra szeretnénk menni, akkor a rövid távú állampapírokat tartó pénzpiaci alapokba fektessünk. Hosszútávon ezek jóval alacsonyabb hozamot érnek el, mint a kötvényalapok, vagy pláne a részvényalapok, de biztonságosabbnak is számítanak. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Befektetési Alapok A befektetési alapok olyan, törvény által szigorúan szabályozott konstrukciók, amelyek befektetők pénzét befektetési jegyek által összegyűjtve, képzett

portfolió kezelő szakemberek irányításával befektetéseket eszközölnek. Két fő típusuk: az értékpapír és ingatlan alapok Ez utóbbiak nem tartoznak szorosan oldalunk témaköréhez, ezért most az értékpapír alapokkal foglalkozunk részletesen. Az értékpapír alapok besorolása, befektetési politika és célpontok alapján többé-kevésbé egységes, de függ az országtól, illetve a tőkepiac fejlettségétől. Hazánkban általában 6 fő kategóriát különböztetnek meg: hazai és nemzetközi kötvény, hazai és nemzetközi részvény, pénzpiaci és vegyes alapok. A kategóriák neve önmagáért beszél A pénzpiaci alap esetén érdemes megemlíteni, hogy ezek alkotják a legbiztonságosabbnak tartott befektetéseket, hiszen kizárólag rövid távú állampapírokba és repo-ba fektetik pénzüket, ezzel viszonylag alacsony, de nagyjából kiszámítható hozamot biztosítva. A vegyes alapok mind részvényeket, mind kötvényeket tartanak. A

forgalmazás szempontjából a befektetési alapok két fő csoportba sorolhatóak. A zárt végű alapok esetén meghatározott futamidővel lehet számolni (amely természetesen az alapkezelő döntése alapján meghosszabbítható). Ezen felül a befektetési jegyeket csak a jegyzési időszakban lehet a kibocsátótól megvásárolni, ezt követően csak a tőzsdén lehet megvásárolni, vagy ha nincs bevezetve, akkor általában hosszú keresgélés után, magas költségek mellett a tőzsdén kívüli piacon. Természetesen ugyanez igaz az eladásra is Ha pénzzé szeretnénk tenni befektetésünket, akkor lassabb és költségesebb megszabadulnunk tőle, mint egy nyíltvégű alaptól, vagy akár a részvények többségétől. A nyílt végű alapok esetén a jegyzés lezárását követően is lehet vásárolni a befektetési jegyekből, mindig azok aktuális értékén, vagyis az egy jegyre jutó nettó eszközértéken. Ezen az „árfolyamon” természetesen el is lehet

adni a jegyeket, ezzel nagyfokú mobilitást elérve. A vásárlást és eladást általában terheli egy jellemzően minimális költség. Részvényalapoknál sokszor egy minimum időtartamot is meghatároznak, amely ideig bent kell hagyni pénzünket (pl. két hét) További megkülönböztetési mód, hogy aktívan menedzselik az alapokat, vagy a passzív stratégiát követik. Az előbbi esetben a portfolió menedzser(ek) az eszközök, régiók, ágazatok, kötvény hátralévő átlagos futamidő és még számos szempont alapján úgy igyekszik súlyozni a befektetett tőkét, hogy a többi alapnál, vagy a legfontosabb részvény, illetve kötvény indexeknél magasabb hozamot érjen el. Azért ő komoly jutalékot is kaphat, amely optimális esetben itthon elérheti a több tíz millió forintot is. Passzív stratégia esetén a portfoliót egy index összetétele szerint kialakítják, és onnantól már csak esetleg kisebb, szükségszerű módosításokat hajtanak végre.

Ezzel nem érhető el magasabb hozam, mint az adott indexé, de attól sem kell tartani, hogy szignifikáns mértékben alulmúlja azt. A hazai befektetési alapokról számos aktuális információ elérhető a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Országos Szövetségének honlapján. (wwwbamoszhu) Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Kockázatkezelés Az alábbi cikk a szerző magánvéleményét közli. Felhívjuk a figyelmet, hogy bár véleményünk szerint ez a módszer a leghatékonyabb és egyben legbiztonságosabb, természtesen más kockázatkezelési stratégiák is léteznek. Néhány éve, amikor a részvénypiacok még szárnyaltak, a telekom papírokért megveszett a közönség, az UMTS hallatán eufória és nem görcsbe ránduló has volt a reakció, a jó hangulatot

látva megkérdezte tőlem egy ismerősöm, hogy érdemes-e Matávot venni. Az árfolyam már átlépte az 1900-at és közelített a bűvös 2000 felé. Igennel feleltem neki, nem is nagyon lehetett mást mondani olyan piaci környezetben. Utána két évig egy szót sem beszéltünk a tőzsdéről, teljesen el is felejtettem az esetet. A Matáv 2600 környékén csinált egy fordulatot és ledolgozta több éves emelkedését. Az ismerősömmel egy bulin futottunk össze, ahol feltünően ellenséges volt. Nem volt könnyű kideríteni mi a baja, de végül kibökte: máig is megvan a Matávja és nagyon haragszik rám, amiért ilyen rossz tanácsot adtam. Ez olyan okfejtés, mintha neheztelnénk H. Bóna Mártára amiért júlisban azt tanácsolta, hogy pólóban menjünk az utcára, majd februárban ugyanabban az öltözékben megfáznánk. Mindenesetre azóta soha nem adok senkinek tanácsot konkrét részvény esetén anélkül, hogy ne említeném meg a stop-loss csodás

hatalmát. A megfelelő RM és MM (Risk Management Money Management) a legfontosabb tényező a spekuláns stratégiájában. Enélkül az egész nem ér semmit Sok elemét ösztönösen is használtam mielőtt megismerkedtem ezekkel a fogalmakkal. Sok elemüket viszont egyáltalán nem használtam, ami könnyen katasztrófába sodorhatott volna. A netnek és néhány zseniális spekulánsnak (LedZep, Veermedve, Vakmajom) köszönhetem, hogy mostanra tudatosan is beépítettem ezeket az eszközöket a stratégiámba. Ha nem száll meg a mértéktelen kapzsiság, vagy az alaptalan rettegés szelleme, akkor az elkövetkezendő évtizedekre be vagyok biztosítva a tragikus bukások ellen. A kockázat kezelését mindenképpen két részre kell bontani. Azok, akik nem érnek rá mélyebben foglalkozni befektetéseikkel (nem véletlenül ezt a szót használom), használjanak inkább egységes stop-loss százalékokat. Például határozzák el, és ahol a kereskedési rendszer lehetővé

teszi (ma már szinte alapkövetelmény), tegyenek is be stop (küszöb) megbízásokat. Ez nem a legjobb megoldás, de megvédi az embert a nagy veszteségektől, és főképp attól, hogy végleg elmenjen a kedve a tőzsdétől. Ennek ideális mértékét nagyon nehéz meghatározni, hiszen minden időszak, minden piac, és minden papír (vagy instrumentum) viselkedése más és más. Ismerve az „átlag” kezdő befektetőt és az „átlag” részvényt, a stoplossnak valahova 5 és 10 %-kal a bekerülési átlagár alá kell kerülnie (short esetén ugye fölé, bár az átlag befektető valószínűleg nem fog shortolni). Még annyit fűznék hozzá ehhez a jelentősen leegyszerűsített RM-hez, hogy a stop megbízásoknál nem látom értelmét az ún. stop limit order-nek, hiszen ha meg kell szabadulni egy papírtól, akkor nincs mese, el kell adni és pont. Előfordulhat, hogy réssel átlépi az árfolyam a stop szintet, de hát istenem, előfordul az is, hogy nekimennek

az ember autójának, vagy focimeccsen eltöri a lábát. A gap up-ok és gap down-ok elleni védekezésről azért lejjebb ejtek még pár szót. Tehát mindenképpen stop, vagy másnéven stop market megbízást adjunk. Az MM tekintetében annyit érdemes tenni, hogy meghatározzuk egy-egy pozíció teljes tőkére vetített legnagyobb elérhető nagyságát (jellemzően 20%-ot szoktam mondani), és egy részvénybe maximálisan ennek megfelelően fektetünk pénzt. Lecsökkentjük az egyedi kockázatot, sé csak a piaci, szisztematikus kockázat marad meg – ez a tankönyvekből ismert diverzifikáció (bár ott 15-20 részvényt tartanak ideálisnak). Óvatosabbak tőkéjük egy részét államkötvénybe, vagy kötvény illetve pénzpiaci alapba is tehetik. Az igazi spekulánsnak már komolyabb fegyverekkel kell felvennie a harcot az egyetlen ősellenséggel, amit úgy hívnak: veszteség (a tartósan fennálló, nyereséget felülmúló veszteség persze nem csak ellenség,

hanem tünet is, de ez már egy másik történet). Az egészet felülről érdemes felépíteni. Elsőként a Money Management-tel kell foglalkozni Tudjuk, hogy mekkora a játékra szánt tőkénk, példánkban legyen ez az összeg 1 000 000 Ft. A piacot, lehetőségeinket, kockázattűrő képességünket megvizsgálva határozzuk el, hogy spekulációs pénzünk hány százalékát szeretnénk egyetlen trade során kockáztatni. A szakirodalom általában 1-2%-ot javasol, és ettől a legtöbb esetben nem is érdemes eltérni. A példánkban így ez (legyünk bátrak) 20 000 Ft. Ez az az összeg, amelyet maximálisan veszthetünk, kivéve ha réssel odébbugrik az árfolyam. Itt az egyszerűség kedvéért nem számoltam a jutalékkal, valamint a poziba lépés költségével, a slippage-el, amely természetszerűleg adódik a vétel és eladás különbségéből. Vannak piacok, részvények, ahol ezeknek az aránya számottevő mértéket üt meg, ott ezeket bele kell kalkulálni

a modellbe (sajnos a BÉT is legtöbbször ilyen). Az amerikai piacon ezeknek az aránya elhanyagolható Egy likvidebb, pl 50 dolláros részvénynél, részvényenként 2-3 centtel kell számolni, ami 0,05%-ot jelent, az oda-vissza 0,1%, és ennél még vannak jobb esetek is. Továbbléphetünk és megvizsgálhatjuk a Risk Management-et is. Tételezzük fel, hogy egy 2000 Ft-os árfolyamú részvényből szeretnénk vásárolni. A technikai elemzés által láthatjuk, hogy a papír 1900-2100 Ft-os sávban mozog Ebből következően a stop megbízást betehetjük 1900 Ft-ra (a gyakorlatban mindig egy kicsivel a támasz alá teszem). Így elméletileg részvényenként maximum 100 Ft-ot veszíthetünk. Ha ezt rávetítjük a teljes egy pozin kockáztatható 20 000 Ft-ra, akkor (20 000/100) 200 db részvényt kapunk eredményül. Vagyis (200*2000) 400 000 Ft-ért, tőkénk 40%-ért vehetünk az adott részvényből. Matekosok kedvéért leírom képletben is: M=(T*K)/(BÁ-SÁ), ahol: M =

mennyiség T = tőke, illetve teljes portfolió érték K = maximálisan kockáztatható összeg a teljes tőke vagy portfolió érték százalékában BÁ=belépési árfolyam SÁ=stop árfolyama A csavar itt abban van, hogy nem a teljes tőkénk szabja meg maximálisan egy poziba rakható összeg alapján a stop szintjét, hanem éppen ellenkezőleg. A technikai elemzés által megszabott stop árfolyam-szint és a belépési árfolyam százalékos különbsége determinálja a maximálisan kockáztatható összeg segítségével a pozíció méretét. Nagyjából így festene az MM és RM összhangja, de még hozzá kell fűzni egy olyan tényezőt, amelyet többször már érintőlegesen említettem. Ez lenne a gap, vagy rés Ritkán, de előfordul, hogy az árfolyam nem az általunk várt irányba indul és két kereskedési nap között rést hagy maga mögött, így a kalkulált pozíciónkénti veszteség mértéke is megugrik. Éppen ezért javasolják a profik a maximális

veszteség ilyen alacsonyan tartását (a már említett 1-2%). Ha esetleg egy szerencsétlen profit-warning miatt átugorja a stop szintjét az árfolyam és az előre kalkulált maximális veszteségnek a többszörösét, akár 3-4-szeresét is elszenvedjük, az a 2%-os arány esetén még mindig „csak” 6-8%-a teljes tőkénknek. Jól nem esik, de elviselhető Miután az átlag (értsd: VALÓS bennfentes információk nélküli) spekuláns nem tudja (maximum sejtheti), mikor fordulhat elő gap, nagy ritkán önkéntelenül is belefuthat egybe. Védekezni ez ellen úgy lehet, hogy a MM-et módosítjuk egy olyan szabállyal, hogy napon túli pozik esetén minimum 4 féle részvényben kell, hogy benne legyen az ember. Esetleg bizonyos időtávok felett a fent már megismert módszert alkalmazva: egy részvény, maximum 20%. Ezen védekezési mechanizmusok tetszés szerint variálhatóak, a lényeg, hogy az alapelveket a saját érdekünkben tartsuk tiszteletben. Mi a helyzet

daytrade esetén? Itt nincs szó napok közötti résekről. Bár előfordulhat hirtelen ugrás, vagy felfüggesztés, ezek nagyon ritkák és legtöbbször érezni az előjeleiket (éljenek a bennfentesek!). Mivel gap-ektől (szinte) egyáltalán nem kell félni, csak a maximálisan kockáztatható összeget kell figyelembe venni. Így még az is előfordulhat, hogy teljes tőkénkkel benne vagyunk egy daytrade poziban, ha például a maximálisan kockáztatható összeg százaléka és a bekerülési-stop árfolyam százalékos különbsége megyegyezik. A fenti példát módosítva: a stop szintje 1960 Ft: 20 000/40=500, 500*2000=1 000 000 Ft, ami a teljes tőkénk. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Opciók a tőzsdén Az opció a tőzsdén lévő pénzügyi instrumentumok közül az egyik

legbonyolultabb, de éppen ezért az egyik leghasznosabb és legsokoldalúbban használható is. Mint a nevében is szerepel vásárláskor opcióhoz, valamilyen joghoz jutunk, amit nem vagyunk kötelesek kihasználni. Ez a jog rendszerint egy adott részvény vagy más tőzsdén jegyzett értékpapír, index vagy egyéb termék vásárlására vagy eladására szól. Az opciót természetesen nem adják ingyen, opciós díjat kell fizetni érte. Fontos tudni, hogy minden opciónak van lejárata, amelyet követően a vásárló már nem élhet jogával. Az ún amerikai opciók esetén a kötés napjától a lejáratig gyakorolhatja ezt a jogot, európai esetén csak a lejárat napján, de a tőzsdén kereskedhet az opcióval. A tőzsdei opcióknak két fő típusa van: • Vételi opció. Ebben az esetben az opció vevője arra szerez jogot, hogy egy adott részvényt előre meghatározott áron megvegyen. A vételi opció eladója pedig kötelezettséget vállal arra, hogy ezen az

áron eladjon. • Eladási opció. Itt az opció vevője arra szerez jogot, hogy egy adott részvényt előre meghatározott áron eladjon. Az opció eladója pedig kötelezettséget vállal arra, hogy ezen az árfolyamon megvegye az adott részvényt. Nézzünk mindkettőre egy-egy példát! Péter a MOL részvények árfolyamának emelkedésére számít, ezért vételi opciót szeretne vásárolni. 8000 Ft-os árfolyamon (figyelem! Ez nem egyezik meg a részvény BÉT-en szereplő prompt árfolyamával) vásárol 10 db részvényre vételi opciókat 100 Ft-ért. Más szóval: 800 Ft-ot fizet azért, hogy egy későbbi időpontig 8000 Ft-ért megvehessen 10 db MOL részvényt. Mi történhet ezt követően? 1. A MOL részvény árfolyama meredeken emelkedni kezd és Péter 9000 Ft-on úgy látja, hogy már további növekedés nem vérható, ezért szeretne kiszállni. Él az opcióval: 8000 Ft-on megveszi a részvényeket és 9000 Ft-on eladja őket. Így 10 000 Ft (10 db * 1000

Ft) nyereségre tesz szert, amelyből természetesen le kell vonni az opciós díjat is, amely részvényenként 100 Ft, összesen 1000 Ft. Nettó profitja így 9000 Ft lesz 2. Zuhanni kezd a piac, és a MOL 6500 Ft-ra esik Péter természetesen nem él vételi jogával és elveszíti az opciós díjnak megfelelő összeget: 1000 Ft-ot. 3. A MOL részvény 8100 Ft-ra megy fel, mikor Péter lehívja az opciót Ugyan 100 Ft-ot nyer mindegyik részvényen, de mivel az opciós díj is éppen ugyanennyi, ezért nullszaldóval zárja az ügyletet. Ha nem élne jogával, akkor is ki kellene fizetni az opciós díjat, vagyis vesztesége lenne. 4. A MOL lehíváskor valahol 8000 és 8100 Ft között van Ekkor Péter mindenképpen veszteséggel zárja az ügyletet, hiszen az opciós díj magasabb mint az elért nyereség, de a lehívással csökkenti veszteségét. Természetesen a fenti számítások esetén nem vettük figyelembe az adókat, jutalékokat, egyéb költségeket. Láthatjuk, hogy

az opciók esetén nemcsak a részvény mozgásának irányát kell megtippelni, hanem több forgatókönyvet kell figyelembe venni, már egyszerű opció vétel vagy eladás esetén is. A helyzet még bonyolultabb, ha több opciós pozíciót vegyítünk Miért érdemes akkor egyáltalán velük foglalkoznunk? Egyrészt magas tőkeáttételt biztosítanak. A fenti példában Péter 1000 Ft-ot fektetett be az opciós díjba és az 1. variációval 10 000 Ft nyert, vagyis megtízszerezte a pénzét Természetesen a teljes opciós díj elvesztése is megtörténhet, így a kockázat igen magas. Ezt a lehetőséget profi spekulánsok, kockázatot jól viselők szokták használni. Másrészt a magas tőkeáttétel kihasználható arra, hogy bizonyos kockázatok ellen megvédjük magunkat, lefedezzük pozíciónkat. Például ha Péter arra gondol, hogy a MOL emelkedni fog, de fél a piac esésétől, vagy egyszerűen a részvénytől magasabb növekedést vár mint a BUXtól, akkor

ugyanakkor árfolyamértékben vásárolhat MOL részvényeket és vehet BUX eladási opciókat. Ha az index esik, de a MOL emelkedik Péter nyerni fog az ügylet pároson Harmadrészt az opciók kiválóan alkalmasak arra, hogy olyan eshetőségekre játszunk összetett opciós pozíciók segítségével, amelyek normál részvény vétel vagy short esetén nem megvalósíthatóak. Például ún straddle vagy strangle pozíciók segítségével lehet arra spekulálni, hogy egy részvény vagy index hamarosan komoly elmozdulást fog megvalósítani, mindegy hogy felfelé vagy lefelé. Amennyiben kedves játékosunk már rendelkezik a részvényekkel kapcsolatos ismeretekkel érdemes elmélyednie az opciók témakörében is. Angolul jól tudok ezt itt tehetik meg Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható.

Külföldi Részvények - 1. rész A BÉT-en jelen pillanatban mintegy 37 részvény van kereskedés alatt, de ebből csak 8-10 mondható elég likvidnek ahhoz, hogy kereskedni lehessen vele. A nemzetközi részvénypiacok ennél nagyságrendekkel több lehetőséget kínálnak, hiszen csak a legfejlettebb országok tőzsdéin több mint 10 000 likvid részvénnyel lehet kereskedni. A magasabb forgalom nagyobb likviditást hoz magával. A Budapesti Értéktőzsdén még a legnagyobb forgalmú részvények esetében is 0,2%-1% között spread (itt: távolság) van a vételi és az eladási ajánlat között. A külföldi piacokon sok részvénynél mindössze 1-2 cent, penny vagy eurocent a különbség, ami a legtöbb esetben kevesebb mint 0,1%. A külföldi piacokon a nagyságrendekkel több részvény miatt olyan ágazatokba is be lehet fektetni, amelyekről itthon nem is álmodhatunk. Ilyen például a biotechnológia, bányarészvények, vagy a hardvercégek. A több részvény és

ágazat pedig arra is lehetőséget ad, hogy diverzifikációt hatékonyan meg lehessen valósítani. Kérdés, hogy az adózási szabályok miként térnek el a BÉT-en kötött ügyletekétől? A játékban természetesen nincs és nem is lesz adózás, sem a hazai, sem a külföldi ügyletekre. A valóságban sem lényegesen kedvezőtlenebbek a szabályok. Az EU csatlakozás után már az Unió tőzsdéin is árfolyamnyereség adó nélkül lehet befektetni. Máshol lévő piacokon a nettó nyereség után 20% adót kell fizetni. Amennyiben a parlament vezető pártjai ismét 20%-ra emelik az adót, az természetesen mind a BÉT ügyleteit, mind az EU tőzsdéken kötött ügyleteket érinti. Melyek a legfontosabb külföldi részvénypiacok? Elsőként az Egyesült Államok tőzsdéit és piacait vesszük sorra. NYSE (New York Stock Exchange – New York-i Részvénytőzsde). Gyökerei egészen 1792ig nyúlnak vissza Sokáig mind kapitalizációban, mind a részvények számában

kiemelkedett a többi piac közül, de mára a Nasdaq már versenytársa a NYSE-nek. Különlegessége, hogy mind a mai napig nyílt kikiáltásos kereskedés folyik itt, azaz az üzletkötők élőszóval kötik meg az üzleteket (illetve azok egy részét). A NYSE egyik érdekessége a specialista, melynek feladata, hogy egy-egy részvényből folyamatosan keresletet és kínálatot tartson fenn. A jegyzett részvények száma meghaladja a 2000-et, általában a legtekintélyesebb, legnagyobb cégek szerepelnek itt. Az itt szereplő részvények kódja három betűs, például: McDonalds MCD A NYSE-n naponta mintegy másfél milliárd részvény cserél gazdát, egy brókercég manapság 1,5 millió dollárért jut itt „székhez”. nyse.com NASDAQ (National Association of Securities Dealers Automated Quotation – Értékpapír Kereskedők Automatikus Árjegyzésének Nemzeti Szövetsége). Gyakorlatilag egy tőzsdén kívüli (OTC) piac, ahol az árjegyzők (market makerek)

nyújtanak vételi és eladási árfolyamokat és hajtanak végre megbízásokat. A kereskedés teljes mértékben automatizált Ennek meg is van az eredménye, hiszen az átlagos teljesítési idő a megbízás rendszerbe kerülése után mindössze 6,7 mp. A részvények száma megközelíti az 3500-at, de itt jellemzően kisebb és kockázatosabb részvények szerepelnek. Ezek négybetűs kóddal rendelkeznek, például Intel: INTC. A NASDAQ-on az átlagos forgalom megközelíti a 2 milliárd forintot. nasdaq.com AMEX (American Stock Exchange – Amerikai Értéktőzsde). Az előző kettőnél kisebb súlyú tőzsde. A NYSE-hez hasonlóan itt is nyílt kikiáltásos rendszer működik, amelyet hangsúlyos technológia támogat. Itt is specialista tekinti át az egyes részvények kereskedését A részvényszám meghaladja a 700 db-ot. A részvényeknek itt is hárombetűs kódjai vannak Az Amex nagy újítása az ún. ETF-ek (Exchange Traded Fund – Tőzsdén Kereskedhető

Alap) Ezek nagyon hasonlítanak az indexalapokra, de lehetőség van arra, hogy bármikor napon belüli árfolyamon kereskedjünk velük, lehet őket shortolni, és alapkezelési jutalékot sem kell fizetni. Az ETF-re jó példa a SPY, amely egy az egyben az S&P 500 index teljesítményét képezi le (az árfolyam éppen az index tizede). amex.com ECN-ek (Electronic Communication Network – Elektronikus Kommunikációs Hálózat). A név kissé félrevezető lehet, lényegében automatizált piacokról van szó, melyeken bárki részt vehet. Ezeken a Nasdaq-on jegyzett részvények szerepelnek ECN például az Archipelago, Bloomberg Tradebook, Brut, Island, Knight Securities. Az ECN-ek rendszere elkerüli a market maker-eket, bármely tag betehet ajánlatot és a tranzakciók a tényleges kereslet és kínálat alapján kötődnek. Az ECN-eken a hivatalos kereskedés után is lehet adni-venni részvényeket. Ez azt jelenti, hogy amíg a fenti tőzsdéken 9:30 és 16 óra között

(KözépEurópai idő szerint 15:30 és 22:00 között) van kereskedés, az ECN-eken ez már 8:00-kor elkezdődhet és csak este 18 órakor fejeződik be. A hivatalos kereskedési idő előtt és után azonban csak a legszélesebb körben tartott részvényekre van elegendő likviditás. nysetradearca.com bloombergtradebook.com ebrut.com island.com knighttradinggroup.com A külföldi részvények megbízási jutalékai jelenleg igen élesen eltérnek egymástól, brókercégtől, piactól függően. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Külföldi Részvények - 2. rész Folytatjuk külföldi részvénypiacokat bemutató sorozatunkat, az európai részvénytőzsdékkel. Frankfurt Stock Exchange London mellett Frankfurt Európa egyik legfontosabb pénzügyi központja. Az FWB (Frankfurter

Wertpapierbörse) egyben a legerősebb a nyolc német tőzsde közül. A kereskedés teljes mértékben elektronikusan zajlik az ún. Xetra platformon keresztül A tőzsde nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy 300 tagja közül 140 külföldi vállalat. Az FWB-n közel 5000 részvény érhető el, köztük számos külföldi nagyvállalaté. A hivatalos nyitvatartási idő közép európai idő szerint 9:00 – 17:30. A tőzsde fő iránymutató indexe a DAX Deutsche Boerse London Stock Exchange New York után London számít a második legnagyobb pénzügyi központnak a világon. Sőt bizonyos tekintetben listavezető, mivel az itt bejegyzett cégek több mint 250 mrd font külföldi vagyont kezelnek, ami közel másféleszerese a New York-ban kezelt külföldi befektetők által adott összegnek. Az LSE-n 2600 céget jegyeznek, a piaci értékük meghaladja a 3 300 mrd fontot. A kereskedési idő közép-európai idő szerint 08:00 és 16:30 között zajlik A legfontosabb tőzsdei

index a FTSE 100, amely a legtekintélyesebb 100 vállalatot tartalmazza. London Stock Exchange Euronext A fenti két tőzsde egyértelműen legnagyobb riválisa az ún. Pán-Európai Tőzsde, hivatalos néven az Euronext. Ez a piac a holland, belga, portugál, francia tőzsdék szoros szövetségét jelenti. Jelenleg 1484 részvényt jegyeznek itt, melyek kapitalizációja 1477 mrd euróra tehető Ezzel a kontinensen az előkelő második helyet tudhatja magáénak. A kereskedési idő 9:00 – 17:30-ig tart, közép-európai idő szerint. A legfontosabb mutató a CAC 40, amely a legfontosabb 40 francia vállalatot tartalmazza. A hollandok fő indexe az AEX, a belgáké a BFX. Euronext Az európai tőzsdék részvényeinek árfolyamát a legkönnyebben a Yahoo! Finance oldalain lehet nyomon követni. Természetesem, csak úgy mint a BÉT-en, az összes szervezett piacon (kivéve az ECN-ek) ingyenesen csak késleltetett adatokat láthatunk (jellemzően 15 vagy 20 perc). Az alábbi

linken például a BMW autógyár részvényeinek árfolyamát kísérhetjük figyelemmel. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Szektor - ágazat felbontás A külföldi részvénypiacokon a nagyságrendekkel magasabb számú részvénytömeg útvesztőjében való eligazodáshoz szükség van a papírok kategorizálására. Ennek egyik módja, a tevékenyégi kör szerinti lebontás meghatározása. Itt természetesen nem a TEÁOR szerinti besorolásra kell gondolni, sokkal inkább befektető barát megközelítést kell alkalmazni. Mit jelent ez? Az egyes csoportokon belüli részvényeknek hasonló fundamentális jellemzőkkel kell rendelkezni. Ennél fontosabb azonban, hogy hasonló kockázati szintűek legyenek Így amikor a befektető választ közülük, a lebontás szerint tudatja, hogy

mekkora kockázattal kell számolnia. Ha ezt számszerűsíteni szeretné, akkor használhatja a Bétát, vagy a historikus volatilitást. Legtöbbször azonban elegendő az általános tapasztalatokra támaszkodni Emellett fontos az, hogy az egyes részvények relatív teljesítményét is meg tudjuk vizsgálni. A besorolással lehetőség nyílik arra, hogy az egyes papírokat egymáshoz, vagy egy kapcsolódó benchmark-hoz hasonlítsuk. Ez pedig a legtöbb esetben az adott terület ágazati indexe Szintén kiemelendő, hogy a piac ciklikussága mellett az egyes szektorok is más-más ütemben is időben reagálnak a piac hosszú távú folyamataira. Sam Stovall könyve alapján elsőként a ciklukusok és a technológia szektora reagál pozitívan. Még nem feltétlenül a nagy mértékben növekvő értékesítés, hanem a gazdaságot megelőző, árakba beépülő várakozások miatt. Őket az ipari szektorok követik, az energiával együtt (amelyet természetesen a

nyersanyagpiacok is nagy mértékben befolyásolnak), végül a szolgáltatók, közszolgáltatók jönnek, és jellemzően a pénzügyi szektor zárja a kört. Mindezen tényezők (hasonló tevékenységi kör, kockázat és ciklikusság) együttesen azt eredményezik, hogy az egyes ágazatokban lévő részvények között igen erős együttmozgás, korreláció figyelhető meg. Ez a gyakorlatban olyan problémákat okozhat, hogy hiába erős egy részvény, ha ágazata lemaradó. Az ilyen papírok longolásával saját esélyeinket rontjuk Az alábbiakban közlök egy lebontást, amely valamennyi szektor és ágazatot jelzi. A fordításokat igyekeztem bárki számára érthető stílusban megfogalmazni. Fontos megjegyezni, hogy az alábbi lebontástól elérő kategorizálások is léteznek, de talán ez nevezhető a legáltalánosabbnak. Továbbá érdemes kiemelni, hogy idővel a kategóriák is változhatnak, ahogy ágazatok tűnnek el, olvadnak össze, illetve újak jelennek

meg. Ennek talán legeklatánsabb példája, ahogy a kilencvenes évek végén számos bontásban a technológián belül külön ágazatot csináltak az internet részvényeknek, tekintet nélkül arra, hogy éppen a kiskereskedelemben (Amazon), vagy a portált üzemeltetett (Yahoo). Később ezeket szétszedték és már egy jóval elfogadhatóbb gondolatmenet alapján rendezték el őket. Az internettel kapcsolatos részvényeknek egyébként van külön indexe, az Amex Internet Index (többek között). Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Korreláció – avagy hogyan csökkentsük tovább kockázatunkat? A korábban már ismertetett igen szigorú kockázatkezelési szabályok jelentős mértékben lecsökkentik a veszteség lehetőségét, de teljes mértékben nem zárják ki azt.

Ismétlésként fussunk át ezeken: minden pozícióba lépés előtt meghatározzuk a maximális darabszámot és árfolyamértéket, amely a pozíció legnagyobb mérete lehet. Ennek nagyságát az határozza meg, hogy a veszteség esetén történő kiszálláskor (stop-loss) a teljes saját tőke maximum 1%-kal csökkenjen. Nézzünk erre egy példát: 50 000 EUR-val rendelkezünk Úgy gondoljuk az XYZ részvényt érdemes 50 EUR árfolyamon megvásárolni, de amennyiben várakozásaink nem igazolódnak be és az árfolyam 45 EUR alá esik (stop-loss szint), le kell zárni a pozíciót. Ebben az esetben ( 50 – 45 ) 5 EUR a részvényenként kockáztatott érték Mivel mi deklaráltuk, hogy egy pozíción maximum a tőként 1%-át (50 000 * 1%), vagyis 500 EUR-t vagyunk hajlandóak kockáztatni, ezért maximum (500 / 5) 100 db részvényt vásárolunk, amelynek árfolyamértéke (100 * 50) 5000 EUR. Ha nagyon ritkán is, de előfordul, hogy az 1%-os teljes tőkére vetített

veszteségnél egy pozíción is nagyobb veszteség keletkezik. Ez olyankor következik be, amikor az adott részvény a meghatározott stop-loss szint alatt nyit egy adott kereskedési napon. Ebben az esetben természetesen kénytelenek vagyunk ennél alacsonyabb árfolyamon lezárni a pozíciót, és a meghatározott teljes tőkére vetített 1%-os maximális veszteségnél nagyobbat elkönyvelni. Az előző példával élve: ha az XYZ részvény 47 EUR-on zár, majd másnap 43 EUR-n nyit, akkor ott vagyunk kénytelenek lezárni a pozíciót, és a teljes veszteség ( (50-43) * 100) 700 EUR lesz, ami a teljes tőke 1,4%-a ( 700 / 50 000). Bár hasonló méretű gap-eknek esélye igen kicsi, nem árt ha felkészülünk erre, hiszen minden befektető és spekuláns pályafutása során fog ezekkel találkozni, akármennyire is igyekszik óvatos lenni. Hadd emlékeztessek az orosz válságra, 1998-ban Ennek kivédésére csak az lehet többé-kevésbé hatékony módszer, ha szigorú

részvény kiválasztás segítségével igyekszünk kevésbé kockázatos és volatilis papírokat választani, ahol a pozíció várható időtartama alatt feltehetően nem kerül fontosabb vállalati hír napvilágra. Például az osztalékfizetés vagy eldöntésének időpontja, gyorsjelentés, esetleg valamelyik jegybank kamatdöntése, és még sorolhatnám, hiszen a listának csak a fantázia, vagy a sors szabhatna határt. További kockázatot jelent, hogy több egyidejű és egyirányú (long vagy short) pozíció esetén egy hirtelen ellenirányú piaci mozgás több pozíciónkénti 1%-os veszteséget okozhat, ami akár 5-10%-os mértékben is érintheti a tőkét rövid idő alatt. Ennek elkerülése érdekében portfoliókat diverzifikálni kell, például a teljes tőkére vetítve soha nem vegyünk fel olyan pozíciót melynek aránya meghaladná a 20%-ot a teljes portfolión belül, még akkor sem, ha egyébként az 1%-os szabály ezt megengedné. Ennél azonban jóval

többet is tehetünk, a nagy piaci mozgások ellen. Az egyes pozíciókat nem csak különböző instrumentumokban, hanem különböző régiók és a cégek piaci értéke (kapitalizációja) alapján elkülönített csoportokban is felvehetjük. Természetesen ez a BÉT-en nem valósítható meg, ezért a nemzetközi piacokat kell szemügyre vennünk. Az alábbi táblázat jól jelzi, hogy míg az azonos régión belüli indexek szinte teljesen azonosan mozogtak az elmúlt 9 évben (pl. CAC 40 a francia, és a DAX 30, a német benchmark), addig az EU és az USA főbb indexei már nem korrelálnak annyira szorosan (pl. Dow és DAX 30) A különbség (0,03-0,20) elenyészőnek tűnik, de már középtávon érezhetően javíthatja kockázatkezelési szabályaink hatékonyságát. További előny érhető el, ha a különböző kapitalizációjú komponenseket tartalmazó mutatókat vizsgáljuk. Például a legnagyobb (főként) technológiai cégeket tömörítő Nasdaq 100 és a

kisebb vállalatokat tartalmazó Russell 2000 indexeket nézzük, a korreláció mindössze 0,57-es értéket vesz fel, így ezek tagjai már jóval kisebb valószínűséggel mozognak azonos irányba. Összességében azonban levonható az a következtetés, hogy mindegyik itt vizsgált EU és USA index között szignifikáns mértékű kapcsolat áll fent, vagyis nagyobb valószínűséggel mozognak egyazon irányba, mint ellenkező irányba. Egy átfogó piaci mozgás alól így jó eséllyel egyik sem vonhatja ki magát. Ezzel tehát még nem védtük meg magunkat a nagy piaci mozgás kockázata alól. A fentiek miatt további három megoldást is alkalmazunk a kockázatok csökkentésére. Egyrészt ha nincs egyértelmű, minden szektort és piacot érintő trend, felveszünk a többivel ellentétes irányú pozíciót egy-egy részvényben, amely túl erősnek (csökkenő piaci mozgás esetén), vagy gyengének (emelkedő piaci mozgás esetén) bizonyul. Ellentétes irányú

pozíciót nemcsak a legerősebb és a leggyengébb részvényekben vehetünk fel, hanem a megfelelő indexekben is. Ha bízunk az általunk kiválasztott részvényben, de félünk, hogy bedől a piac, akkor a piacot jól reprezentáló index határidős kontraktusát, vagy ETF-ét (tőzsdén jegyzett index alap) shortolhatjuk is. Például: úgy véljük, hogy a nagy olajcégek emelkedni fognak a magas olajár miatt, de éppen ezért a piac esni fog, akkor vehetünk Exxonmobil (XOM) részvényeket, míg eladjuk a SPY-t (SP 500 index ETF-e) hasonló értékben. További segítség, hogy a diverzifikációt nemcsak régió és kapitalizáció, hanem a már említett szektorok és ágazatok szerint is megvalósítjuk. Itt sokkal hatékonyabban használható fel, hogy az egyes szektorok között historikusan milyen együttmozgások, és ami még lényegesebb: függetlenségek vannak. A zölddel jelölt értékek erős együttmozgást, a pirossal jelölt értékek gyakorlatilag teljes

függetlenséget jelölnek. Például igen erős összefüggés van az energia és ipari szektorok között, mert a nyersanyagárak mozgása hasonlóan befolyásolja eredményüket. Nincs összefüggés ugyanakkor például az alapanyagok és a technológia szektora között. Az egyes szektorok és ágazatok között fennálló korrelációt és a diverzifikációt úgy optimalizáljuk, hogy minél több olyan pozíciót építsünk ki, amelyek egymástól függetlenül mozgó piaci szegmensekben találhatóak, így nagy valószínűséggel kevésbé érinti őket egy-egy szektort, vagy akár egész piacot átfogó mozgás. Bridge Wealth Management Faluvégi Balázs Az adatok forrása: Yahoo! Finance, Bridge Wealth Management. A szerző nem vállal felelősséget az adatok pontosságért. A cikkben említett kockázatkezelési módszerek bár hatékonyan csökkenthetik, teljes mértékben nem zárják ki a veszteséget. Kérjük, minden pozícióba lépés előtt tájékozódjon,

hogy az adott pénzügyi instrumentum kockázatait tudja-e vállalni. A cikk kizárólag a szerző írásos engedélyével publikálható További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Logaritmikus vagy Lineáris grafikonok? A technikai elemzők párbeszédének egyik sarkalatos pontja szokott lenni, hogy milyen skálázást használjanak a grafikonrajzolásnál. Az egyik variáció, hogy az árfolyam változását egy lineáris beosztású tengelyen ábrázolják, ahol 1000 és 2000 között (100% felfelé, 50% lefelé) ugyanakkorának látjuk az elmozdulásokat, mint 19.000 és 20000 között (5,3% felfelé és 5% lefelé). A másik lehetőség, hogy logaritmikus skálát használunk, ami vizuálisan összevethetővé teszi a két említett elmozdulást, azaz arányaiban az egyik annyival különbözik a másiktól, mint a valós százalékos

eltérésük. Ez utóbbi tulajdonság elengedhetetlen a technikai elemzésnél, mivel alapvetően az árfolyammozgások vizuális érzékelésére épít, ez alapján von le következtetéseket, így jogos elvárás, hogy mindezt minél pontosabb eszközökkel tehesse. A százalékok megadásánál már szembetűnik a nyilvánvaló tény, hogy nem mindegy mennyit nyertünk, 100%-ot vagy 5,3%-ot és az sem mindegy, hogy ezt a grafikon mennyire adja vissza. Nyilvánvalóan szándékos a túlzó értékek használata, de a következtetés még inkább életbevágó akkor, amikor a különbség kevésbé érzékelhető, például amikor "csak" néhány százalékról van szó, de jóval gyakoribb is. Nézzük meg mindezt egy konkrét példán. Dow Jones:Az alábbi két grafikon a Dow Jones mozgását ábrázolja 1993. és 2003 között Nézzük először a lineáris ábrázolást. Az eddig írtak alapján könnyen olvasható a grafikon. Ha valaki leméri vonalzóval, akkor

teljes biztonsággal állíthatja, hogy a két távolság egyformának látszik. Mi a helyzet a logaritmikus ábrával? Ugye nem mindegy? A következőkben arra szeretnék rámutatni, hogy a különböző elemzési módszereknél, konkrétan a formációknál, tehát a "rajzolgatós" technikáknál, sem mindegy, hogy mit használunk. Személy szerint ritkán használok ferde vonalakat önmagukban, azokat inkább háromszögek, zászlók, stb. bemutatásánál szoktam alkalmazni, de a következő példán így tudom a leginkább érzékeltetni a lényeget. A példa most abból a szempontból túlzó, a drasztikusabb látvány érdekében, hogy nem mindennapi az ehhez hasonló hatalmas elmozdulás, viszont a mondanivalót kiválóan szemlélteti. MTMS:Az orosz index 2001-2002es logaritmikus grafikonján láthatjuk, hogy egy meredek, határozott trendvonal tört meg június 14-ével, amelyet követően esni kezdett a piac. Ugyanez a trendvonal a lineáris skálázású

grafikonon, csupán több, mint egy hónappal később tört meg, még egy meredekebb társa is lemaradt az előzőhöz képest egy héttel. Mindez azt hiszem elég bizonyíték arra, hogy miért érdemesebb logaritmikus grafkonokat használni a technikai elemzés során. Aki hozzám hasonlóan a "mögöttes tartalomra" is kíváncsi, annak megpróbálom kifejteni, hogy mi alapján tulajdonítok valójában nagyobb jelentőséget a log. grafikonoknak Alapvetően az árfolyammozgásokat a kereskedésben részt vevők határozzák meg, akikben egy-egy elmozdulás különböző érzelmi reakciókat vált ki. Ezek a reakciók vetítődnek ki a lépéseikben, azaz a konkrét vételi, eladási ügyletekben, amiket mi a grafikonok segítségével teszünk vizuálisan emészthetőbbé. Az input meghatározója pszichológia, az output pedig maga a grafikon. Mivel nyilvánvalóan egy 25%os emelkedés hevesebb következményekkel jár, mint egy 11%-os - attól függetlenül, hogy

mindkét esetben pl. 1000 pont elmozdulásról van szó -, így mindenféleképpen indokolt a különbség lehető leghitelesebb ábrázolása. Ez a helyes következtetés levonhatóságának alapja. A spekuláns nyugodtan dicsekedhet vele, hogy fogott 1000 pontot a Dow-n, de a racionálisabb gondolkodású társa rögtön megkérdezi tőle, hogy 4.000-ről vagy 9000-ről tette mindezt - mert ugye nagyon nem mindegy. Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Hedge Fund A Hedge Fund-ok sokáig olyan speciális jogi keretbe ágyazott befektetési alapok voltak, amelyek kizárólag a milliárdosok, vagy a rendkívül magas jövedelműek számára voltak elérhetőek. Sokan közülük még ma is 250 000 – 1 000 000 dollár közötti összeget határoznak meg minimum befektetési összegként. A Hedge Fund-ok hőskora a

60-as évek végére tehető, amikor is Soros György társával saját alapot indított, amely a kilencvenes évek végéig szinte példa nélküli sikertörténetet hozott, nem ritkán évi 50-60%-ot elérve. A XXI Századhoz közeledve azonban a hedge fund-ok száma egyre szaporodott, és hozamuk egyre alacsonyabb lett, ahogy egymás elől vitték el a befektetési lehetőségeket. Ráadásul éppen 1998-ra tehető az egyik legnagyobb bukás, amelyet a Long Term Capital Management nevű cég követett el. A több közgazdasági Nobel-díjas alapkezelő, és Wall Stet-i guru egyetlen nap alatt közel 1 milliárd dollárt veszített, és nem sok híján magával rántotta több ország pénzügyi rendszerét a szakadékba. Róluk szól a „Talált Pénz” című könyv Mára a helyzet jelentősen megváltozott, hiszen a Nyugat-Európai mércével mérve kisbefektetők is részesedhetnek a hedge fund-ok hozamaiból. Mintegy kontraszként az LTCM bukására, mára az egyik

legsikeresebb alapkezelő, amelyik már 1000 Eurótól is lehetővé teszi az alapok megvásárlásást, Ausztriából indult útjára, és egy közlekedési rendőr alapította. Mostanra a nehezen bevehető amerikai piacon is ott vannak, még Bill Clintont is meggyőzték, hogy segítse az alapok promócióját. A legnagyobb különbség a „hagyományos” befektetési alapok, és a hedge fund-ok között az, hogy amíg az előbbiek valamilyen index teljesítményét szeretnék megverni (pl. BUX, RAX, Nasdaq Composite, FTSE 100), addig az utóbbiak minden évben abszolút, vagyis pozitív hozamra törekszenek. Emellett igyekeznek a visszaeséseket és a volatilitást minél alacsonyabbra szorítani. Ezt shortolással, határidős és opciós termékekkel, deviza kereskedelemmel, és gyakran magas tőkeáttétellel próbálják elérni. Sokáig sikerrel, hiszen a hozamok jobbak voltak, mint a legtöbb befektetési alapé. Míg 1987 és 2004 között az amerikai részvénypiac

átlagos teljesítménye (osztalékokat és visszaforgatást figyelembe véve – total return számítás) 11,9% volt (hozzátesszük, 2000-ig soha nem látott bikapiac volt), addig a Hedge Fund-ok átlagos éves teljesítménye 14,9% volt. Az utóbbi években azonban egyre inkább az alulteljesítés a jellemző. A tavalyi évben 8,3%-ot értek el, a részvénypiac 10%-os hozamához képest. Amit még fontos tudni a hedge fund-okról, hogy míg a legtöbb befektetési alap 1-2%-ot számít fel éves kezelési költségként, addig ők 1-3%-ot számítanak fel éves szinten emellett 20-30% közötti sikerdíjat, valamint egyszeri 3-7%-os belépési díjat is. A fenti hozamokból a belépési díj kivételével már mindegyik díj levonásra került, vagyis nettó hozamokról beszélünk. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen

kattintással lemondható. Mik azok az ETF-ek? A hazai tőzsdéhez képest, a nemzetközi részvénypiacokon nagyságrendekkel szélesebb körből válogathatnak a befektetők. A Xetra rendszerén keresztül több mint 1400, a NYSE-en több mint 1600, a Nasdaq-on több mint 5000 féle törzsrészvény van, és akkor még nem beszéltünk az elsőbbségi részvényekről, kisebb tőzsdéken forgó papírokról. Ekkora kínálatban nehéz eligazodni, nem csoda hát, ha sokan a bőség zavarával küzdenek. Az elkövetkezendő hetekben a „Hogyan válogassunk, mit válasszunk?” kérdésekre szeretnénk minél átfogóbban válaszolni. Viszonylag könnyű az eset, ha a befektető nem szeretne egyedi részvénybe fektetni, elegendő számára, ha egy-egy piac, index, régió, ország, szektor vagy ágazat teljesítményét le tudja követni, vagy egyszerűen csak gyorsan és olcsón szeretne diverzifikálni. Ilyenkor a legegyszerűbb, ha ha az ún. ETF-ekbe (Exchange-Traded Funds)

invesztál Az ETF-ek olyan tőzsdére bevezetett, passzívan menedzselt, egy-egy index, szektor, ágazat, régió, csoport teljesítményét lekövető speciális alapok, amelyek likvid piacáról árjegyzők (market-maker) gondoskodnak. A vételi és eladási ajánlatok közötti átlagos spread az amerikai piac ETF-jei esetén mindössze 0,33%, kinti viszonylatban is kiemelkedő forgalom mellett. Általánosan jellemző, hogy a nagyobb kapitalizációjú ETF-ek, mint például az S&P 500-at követő SPY, vagy a Nasdaq 100 indexnek megfelelő QQQQ, még ennél is sokkal kisebb spread-del adhatók-vehetők. Ha valamennyi ETF-et kapitalizációval súlyozzuk, és így nézzük meg az átlagos spread-et, akkor a vételi és eladási ajánlatok közötti jellemző különbség 0,08%-ra olvad! Ez azt jelenti, hogy egy 30 dolláros ETF esetén a különbség alig több mint 2 cent, de a legnagyobb forgalmúak esetén az 1 cent a jellemző spread, amely kereskedési idő alatt szinte

folyamatosan ezen a szinten marad. Ez ahhoz hasonlítható, mintha a BUX aktuális decemberi lejáratára reggel 9-től a délután fél 5-ös zárásig folyamatosan 5 pont lenne a vételi és eladási ajánlat közötti különbség. Érdemes egy pillantást vetni a legnagyobb forgalmú ETF-ek eszközértékét, és az éves költséget (az ezközérték százalékban) mutató ábrára: A kilencvenes évek derekén sokan megtapasztalhatták, hogy a zárt végű alapok befektetési jegyeinek eladása és vétele a tőzsdén, reális érték ide vagy oda, komoly nehézségekbe ütközött, és gyakran súlyos százalékokat kellett elveszíteni, mert vevők csak a befektetési jegyek valós értéke alatt 5-10%-kal voltak. Hogyan oldják meg a tengerentúlon (és NyugatEurópában), hogy az ETF-ek ilyen jó likviditással rendelkezzenek? Egyrészt árjegyzőkkel, illetve pontos meghatározásként Authorized Participants (szabad fordításban Feljogosított Résztvevő). Az ő

feladatuk azonban nemcsak az, hogy folyamatosan biztosítsanak vételi és eladási ajánlatokat, hanem létrehozhatnak és vissza is vonhatnak papírokat, az adott ETF kosarának megfelelő részvények vásárlásával, vagy eladásával. Más szóval „felépíthetik” azt A likviditáson túl mi az ETF-ek előnye a hagyományos zárt végű alapokkal szemben? Az ETF-ek előnye a hagyományos zárt végű alapokkal szemben, hogy rendkívül alacsony költségek mellett valósítja meg a diverzifikációt. Míg egy átlagos amerikai befektetési alap egy éves költsége mindennel együtt eléri az 1,4%-ot, az ETF-nél ez 0,09% is lehet, de a jellemző érték is 0,46%-nál alakul. A különbség oka az, hogy az ETF-ek esetén meg lehet spórolni az olyan költségeket, mint a nyilvános kibocsátás szervezése, vagy az alapkezelő nyeresége, hiszen a résztvevők nyereségét az árjegyzés, és a részvénykosár és ETF árfolyam közötti apró különbség lefölözése

biztosítja. Ki kell ugyanakkor emelni, hogy a befektetőknek a tőzsdei tranzakciós díjakkal is számolni kell, még ha ezek általában elenyészőek is. Az ETF-eket lehet hitelre vásárolni, és vannak hozzájuk kapcsolt származékos termékek, így kockázatkedvelők, vagy pozíciót fedezni kívánók is remekül használhatják őket. Ha valaki 2005 elején úgy gondolta, hogy a Latin-Amerikában székelő tőzsdén forgó társaságoktól jó teljesítményt lehetett várni, és 10 000 dollárral rendelkezett, akkor hitelre vásárolva (margin account-on) 20 000 dollár értékben tudott venni az ILF kódú ETF-ből, amely mára 21 730 dollárt ér, így az eredeti összeghez képest 17%-os nominális hozamot jelent az első fél évben. Az ETF-eket lehet shortolni, azaz árfolyamesésre játszani. Ezáltal sok profi spekuláns és hedge fund közkedvelt játékává is válnak, hiszen az abszolút hozamra törekvő kereskedők és alapok, általános árfolyamesés esetén

is szeretnének nyereséget elérni, befektetőik számára hozamot felmutatni. Össze lehet állítani azonban ennél összetettebb stratégiákat is Ha valaki úgy gondolja, hogy az elkövetkezendő hetekben, hónapokban az Intel (INTC) felül fogja teljesíteni ágazatát, a chip gyártókat, akkor nincs más dolga, mint INTC-t vásárolni, és az IGW kódú ETF-et shortolni. Természetesen opciókkal tovább lehet növelni a taktika hatékonyságát. Mindezeket akár a napon belüli elmozdulásokra is meg lehet tenni, hiszen nap közben folyamatosan lehet velük kereskedni. Így nem kell attól tartani, hogy egy közelgő FED döntés, makrogazdasági adat, gyorsjelentés, vagy más várható bejelentés nap közben jelentős mértékben megváltoztatja az árfolyamot, amit zárt végű alapok esetén kénytelenek lennénk tehetetlenül szemlélni. Ráadásul még nem is említettük a számos megbízástípust, amelyeket ETF-re is lehet alkalmazni. Ennek legkézenfekvőbb

példája a stop megbízás, amelyet zárt végű alapok esetén nem lehet alkalmazni, így egy nyaralás alatt egy komolyabb mértékű zuhanás elől csak az ETF-ekkel lehetünk védve. Jogosan merül fel a kérdés: Mennyire biztonságos befektetések az ETF-ek? Általánosan elmondható, hogy éppen annyira, mint a mögöttük lévő kosárban lévő részvények súlyozott kockázata. Emellett az adott ország Felügyelete (az Egyesült Államokban az SEC) is szigorúan ellenőrzi működésüket, pontosabban a létrehozásukban szerepet vállaló résztvevőket. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Drawdown – Meddig bírjuk a víz alatt? A kockázat mérésére számos eszköz áll rendelkezésünkre. Ezek jelezhetik egy-egy részvény vagy alap volatilitását, eszközeinken

elszenvedhető veszteségek mértékének valószínűségét, vagy saját teljesítményünk szórását és még sorolhatnám. Azonban ezek egyike sem jelzi nekünk, hogy mekkora visszaesést szenvedhetünk el, és egyben mindezt milyen hosszan kell elviselnünk. Hogy ezekre a kérdésekre válaszoljunk most az a Drawdown-ról lesz szó A Drawdown legszerencsésebben visszaesésnek fordítható le. Azt mutatja meg, hogy mekkora visszaesés történt egy-egy alap, befektető, spekuláns vagyonában a legutolsó legmagasabb érték óta. Ha például valaki befektetett 1 000 000 Ft-ot, ami felfutott 2 000 000ra, majd visszaesett 1 500 000 Ft-ra, a Drawdown 25%-os lesz Jó kérdés, hogy milyen gyakorisággal kell a számlaegyenleget rögzíteni a maximális és az utolsó érték meghatározásához. Minél gyakrabban történik ez meg, annál jobb, így az optimális megoldás a másodpercenkénti rögzítés lenne. Ez technikai akadályok miatt legtöbbször nem megvalósítható,

ezért a napi egyszeri (ha nem Forex, akkor zárás utáni) lejegyzés is megfelelő. A heti vagy havi egyszeri rögzítés már erősen torzított értékeket hozhat, különösen napjaink jó néhány volatilis piacát ismerve. Szintén felmerülő kérdés, hogy pontosan mit tekintsünk vagyonnak. Csak a lezárt pozíciókat, vagy a nyitottakat is? Ha ez utóbbit belevesszük, hogyan értékeljük? Az a szerencsésebb ha a nyitott pozíciókat is beleszámítjuk, hiszen így pontosan tudni fogjuk, hogy a piac éppen hogy értékeli befektetett pénzünket. A nyitott pozíciókat az utolsó, jellemzően záróárfolyamon értékeljük. Emellett jó tudni, hogy lehet a Drawdown-t kizárólag lezárt pozíciókat belekalkulálva számolni is. Ilyenkor a nyitott pozíciók a nyitás árfolyamán kerülnek értékelésre, függetlenül attól hogy éppen nyereségben vagy veszteségben vannak. Ennek számos hátulütője is van Egyrészt lehetőséget ad a „csalásra”. Ha valaki pár

éve vett NABI-t 5000 Ft-on, és mind a mai napig tartja, mondhatná azt, hogy a jelenlegi 200 Ft körüli árfolyam csak „papíron lévő” veszteséget okozott, az csak akkor realizálódna, ha eladná a részvényeket. Így Drawdown-ja 0%, ami a számokat ismerve messze áll a racionális elképzeléstől. Figyelem! A példa szándékosan szélsőséges, de kiemeli azt, hogy nem a vágyaink, hanem a piac értékítélete a döntő. További hátrány, hogy ha nem vizsgáljuk nyitott pozícióink visszaesésének alakulását, nem tudhatjuk kiszállási taktikánk megfelelő-e, nem tartunk-e túl sokáig egy nyereségben lévő pozíciót. Szintén gond, hogy ha nem vesszük bele a nyitott pozíciókat, nem tudunk két különböző teljesítményt összehasonlítani, hiszen nem tudhatjuk, hogy egy adott pillanatban a két stratégia nem tart-e olyan nyitott pozíciót, ami jelentős mértékben megváltoztatná egyikük, vagy akár mindkettő aktuális értékét. Csak akkor

lehetne őket összehasonlítani, ha rendszeres időközönként mindkettő lezárná pozícióit, ami kizárólag az összevetés kedvéért abszurd elképzelés lenne. Ezen felül technikai jellegű probléma, hogy általában kiszámolni is nehezebb, összetett stratégiáknál pedig komoly kapacitást emésztene fel, míg ha a nyitott pozíciók értékét is beleszámítjuk, nincs más dolgunk mint a nap végén számlaegyenlegünket rögzítsük. Ez a számítási mód tehát több hátrányt is magával hordoz, ezért nem ajánlott a használata. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy rövid távú stratégiák esetén, amikor mindössze néhány nap a jellemző pozíció hossz, a két számítási mód közötti különbség viszonylag kicsi lesz. A visszaeséseket az ún. Underwater Equity Curve segítségével lehet vizuálisan nyomon követni. A függőleges tengely az aktuális csúcshoz képest történt százalékos veszteségeket, a vízszintes tengely pedig az eltelt

időt mutatja. Látható, hogy a visszaesések több alkalommal meghaladják a 20%-ot, tehát a teljesítményt illetően komoly hullámvasútra kell felkészülni. Az is megállapítható, hogy ezekről a szintekről gyorsan visszakapaszkodott, és a számlaegyenleg néha heteken belül új csúcsra szökött. Összességében mégis az az ember benyomása elsőre, hogy ha ezen stratégia mellett fektetünk be, rengeteg időt töltünk „víz alatt”, számos veszteséget kell elviselni. Különösen az utolsó időszak, korábbiaknál nagyobb és hosszabb drawdown-ja miatt. Mielőtt továbbolvas, arra kérem a kedves olvasót, hogy tippelje meg, mekkora hozamot mutatott fel az ábrán látható drawdown görbét produkáló rendszer. A látszat csal. Közel 5 év alatt a kezdeti 10 000 000 Ft-os befektetés 55 000 000-ra nőtt A teljesítmény éves szinten 41%-os, ezt természetesen tőkeáttétel segítségével érte el. Az előny ott van, hogy a hirtelen nagy visszaesésekből

gyorsan visszaemelkedett a rendszer és az új drawdown (amelyek közül a nagyobbakat pirossal jelöltem). A példa talán jól rávilágít arra, hogy visszaesés nélkül nem lehet kiugró hozamot elérni. Kivéve talán néhány kereskedésre született swing és daytradert. Emellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy a helyzet azért nem olyan jó, mint az ábrából következtethetnénk rá. Az utolsó év piaci emelkedéséből kimaradt a rendszer, nem kis részben trendkövető jellege miatt, az oldalazással nem tudott mit kezdeni. Mi éppen ezért használjuk csak döntéstámogatásra az automatikus rendszereket, hiszen mindig lesz olyan újdonságnak számító piaci szituáció amellyel egy végsőkig tesztelt rendszer sem lesz képes mit kezdeni. A következő kép jól jelzi, hogy az alapoknak (különösen az aktívan menedzselt részvényalapoknak és a hedge fund-oknak) miért fontos a saját drawdown karakterisztikák vizsgálata. Az alap menedzsere büszkén

mutogathatná több mint 500%-os teljesítményét, de Mari néni, aki kevéske megtakarított pénzét fektette be, felháborodva hívja fel. Az alap remek teljesítményét látva 2004 elején fektetett be (az alap indulása óta eltelt kb. 1000 hétköznapon), és a mai napig is 20%-os veszteségben van. A lenti ábrán látható, hogy 260 napja nincs új csúcs, vagyis befektetésének értéke még a kezdeti értéket sem éri el. Kérdés ezek után, hogy a portfolió menedzser meg tudja-e győzni Mari nénit a remek teljesítményről? (Elnézést kérek minden Máriától, „Mari néni” fiktív személy, és a tőzsdei folklórban azt a kisbefektetőt mintázza, aki szerencsétlen módon mindig a csúcson száll be a piacra vagy egy alapba.) Mari néni lelki nyugalmának megőrzésén túl a túlságosan magas Drawdown további problémákat vet fel. Minél nagyobb a visszaesés mértéke, annál jobb későbbi teljesítmény kell a visszakapaszkodáshoz. A Drawdown

nagyobbodásával a szükséges hozam exponenciálisan növekszik, és nehezíti meg a befektető vagy alapkezelő dolgát. A lenti táblázatban és grafikonon jól látszik, hogy minél magasabb visszaesést engedünk meg, annál jobb teljesítményt kell felmutatni, hogy a veszteséget ledolgozzuk. Még ha ez sikerül is, az alacsonyabb visszaeséssel dolgozók jelentős hozamelőnyre tehetnek szert. A vélemények megoszlanak abban a kérdésben, hogy milyen az „ideális” Drawdown, tekintve azt hogy a túlságosan alacsony vélhetően gyenge teljesítményt hoz magával. Függ az alkalmazott stratégiától, a pozíciók jellemző időtávjától, és a Money Management-től. Szakértők szerint még a leghosszabb Drawdown sem tarthat tovább 2 évnél, és mértéke nem lehet nagyobb 50%-nál. A legtöbb befektető azonban ennél sokkal kevésbé kockázattűrő Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy befektetett tőkénken mekkora maximális veszteséget tudunk

elszenvedni. Ha ez megvan olyan rendszert, alapot, stratégiát válasszunk, amely megfelel az általunk választott kritériumoknak. Minimum 3 éves idősorra lehet alapozni, ennyi ideje kell, hogy működjön az adott alap, stratégia élesben, illetve 5 éves idősor javasolt, ha széles körben, de nem élesben működő adatokon tesztelték. Természetesen semmilyen garancia nincs arra nézve, hogy a jövőben is hasonló eredmények vannak, de minél hosszabb az idősor, és minél többféle piaci szituációban kellett helyt állnia, annál valószínűbb hogy a jellemző adatok nem fognak lényegesen eltérni a jövőben sem. A Drawdown valamennyi stratégia, alap (kivéve a pénzpiaci alapokat), spekuláns teljesítményének elengedhetetlen velejárója, ezért két dologra kell törekedni: mind mértékét, mind idejét minél inkább leszorítsuk, és lelkileg is felkészüljünk rá. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési

cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Hol szálljunk ki, ha vágtat a bika? - Nyereséges pozíciózárási taktikák Kell célár? A legnagyobb dilemmát sokak számára a nyereséges pozíciók zárása jelenti. A befektetők többsége sajnos hajlamos túl hamar eladni a nyereséges részvényeket, visszavenni a shortolt papírokat. A nyereség túlságosan korai bezsebelésének pszichológiai okai vannak Az ember túljuthat egy problémán, megszabadul egy feszültségtől, és még az ego-ját is növeli a győzelem érzése. Pedig a nyerőben lévő pozíciókból minél többet érdemes kihozni, mert jócskán ellensúlyozni kell a veszteségeseket. Legyünk őszinték: az utóbbiakból is van bőven Sokan próbálják minél feljebb nyomni a nyereséges ügyletek arányát. Azzal büszkélkednek, hogy 10 esetből 8-9 alkalommal nyereséggel zárnak. Valójában

azonban a nyereséges zárások arányának viszonylag kevés köze van a sikeres kereskedéshez. Van olyan ember aki 80%-os arány mellett sem képes reálhozamot produkálni, mások 25% mellett is 30% feletti éves hozamot produkálnak. Ez függ a stratégiájuktól (stoppok közelsége, időtáv, sávos nyitás), és a piactól (más a részvénypiacon, más a devizapiacon, stb.) A lényeg, hogy a nyereséges ügyletek átlagban számottevő mértékben meghaladják a veszteségeseket. Ha feleslegesen sok időt és energiát szentel valaki a nyereséges pozíciók számának növelésén, és nem azok nagyságán fáradozik, szívesen tűz ki magának célárat, lehetőleg minél közelebb, hogy minél gyorsabban meglegyen a profit, újabb strigulát húzhasson be. Vajon tényleg szükség van a célárra, target-re, előre kijelölt profitcélra, bárhogy is nevezzük? Megkérem a kedves olvasót, hogy az alábbi képen lévő részvény árfolyamára határozzon meg egy célárat,

és mielőtt a következő oldalra lapoz, írja fel magának. A kérdés másképpen megfogalmazva: ha vásárolt a grafikonon látható részvényből, milyen áron adná el, ha tovább emelkedik? Az árfolyam (függőleges tengely) skálázása lineáris, nem látható viszont az idő, de annyit elárulhatok, hogy egy nem túl régi chartról van szó, a grafikon napi bontású, tehát egy gyertya egy napot takar. Trendkövető zárási technikák 1. Az alábbi grafikon a feladvány „megfejtése”. Ha valaki alaposan megvizsgálja, akkor talál egy apró kék vonalat a bal alsó részen, az idősor elején. Ez a kék vonal volt az az ellenállási szint, amelyet az előző oldal grafikonján átlépett az árfolyam. Azóta 420%-os árfolyam növekedést ért el, és továbbra is egyértelmű trendben erősödik. Most érdemes ránézni az előző oldal végén felírt célárra Az út persze nem volt könnyű idáig, több mint 2 évig tartott, és közben nagyon durva

korrekciókat kellett volna végigülni nyugodtan. Az is lehet, hogy a céláron kiszálló befektető, később vissza tudott szállni. De a tapasztalatok sokkal inkább szólnak az elszalasztott lehetőségekről, mint a sikeres ki-be ugrálásokról szólnak, a target-et kedvelőket vizsgálva. A fenti cég egyébként a ValueClick, online hirdetésekkel foglalkozó vállalat. (a chart heti bontású, az árfolyam a tegnapi záróig abszolút aktuális, a dátum a hét kezdő időpontját jelöli) A tanulság az lehet, hogy az esetek többségében nincs értelme előre nyereség esetén lévő kiszállási árat megjelölni, hiszen nem tudhatjuk egy-egy hosszú távú árfolyammozgás, trend mennyi ideig és ami még lényegesebb: milyen szintű árfolyamig fog tartani. Természetesen, mint mindig, itt is van kivétel. Főleg a rövid távú stratégiáknál, ahol az ember időben korlátozva van, érdemes megjelölni target-et, és ott a pozíció egy részét vagy egészét

zárni. Milyen taktikát érdemes alkalmazni akkor a nyereséges pozíciók zárását tekintve, ha trendkövetők vagyunk? Trailing Stop – Csúszó küszöb: Ez a legelterjedtebb módszer, mind a szakmai publikációkban, mind az oktató anyagokban gyakran találkozhatunk vele. A lényege, hogy az árfolyam megfelelő irányú mozgásával, a nyereségünk növekedésével a stop-ot folyamatosan visszük feljebb, így egy idő után már a megszerzett profitot védjük. Vannak olyan befektetési szolgáltatók, akiknél lehet olyan megbízást adni, amely centre pontosan követi az árfolyammozgást felfelé. Mégis érdemesebb inkább az aktuális piaci szituáció, illetve a technikai képen felfedezhető alakzat alapján elhelyezni, csúsztatni a stoppot – manuálisan. A leggyakoribb az, hogy támaszok, lokális mélypontok (vagy csúcspontok), hosszú nagy forgalmú fehér gyertyák aljához (tetejéhez), mozgóátlagokhoz teszik a küszöböt. Ha kisebb forgalmú

részvényről van szó, érdemes ezt mindig tágabban hagyni, mert gyakoriak lehetnek a napon belüli leszúrások. A pozíció méretét érdemes rendszeres felülvizsgálni és módosítani, az egy ügyletben kockáztatott összeg és az aktuális árfolyam stop szint közötti különbség függvényében. Pár hete mutattuk be a Hochtief példáját Az építőipari vállalat stabil trendben mozgott, mi három időtávra három stop szintet helyeztünk el. Az árfolyam tovább emelkedett, a legfelső stoppon kiüthette a rövid távú pozíciókat, a többit megtartva az emelkedéssel, és új támaszok megjelenésével feljebb csúsztattuk a szaggatott vonal mentén. Ha hamarabb lezárjuk kizárólag az emelkedés miatt, sokkal kevesebbet nyerünk, mint ha most még is valamelyik stop szinten zárjuk a pozíciót. A csúcson lezárni úgyis csak szerencsével lehet Akik azt mondják, hogy lehetetlen optimálisan meghatározni azt a pontot, ahol a profit védve van, de az

árfolyam nem megy le, mielőtt folytatja útját, azok számára vár egy idézet a cikk legvégén. 3. Trendkövető zárási technikák 2 Time Stop – Idő küszöb: Inkább rövid távú stratégiáknál alkalmazzák. A pozíció zárása nemcsak aszerint történik hogy miként mozog az árfolyam, hanem az idő múlásával is nő a zárás lehetősége. Más szóval: ha egy darabig nem mozdul el az árfolyam lényegesen, mindenképpen lezárásra kerül a pozíció. Türelmetlenségnek tűnhet, de sokkal racionálisabb okai vannak: a részvényben lévő pénz máshol valószínűleg nagyobb profitot tudna termelni, az így „kieső” nyereség tulajdonképpen haszonáldozat költségnek tekintendő. A múlt heti Top Trader Day konferencián ezt remekül prezentálta az egyik előadó, Edoardo Ciotti. Szintén aktuális példa az IVG árfolyamának alakulása. Sokáig szépen emelkedett, majd beállt a 17 és 18 Euró közötti sávba. Egy darabig konszolidációnak

tűnt, de a bekarikázott felső árnyékok, és a tovább menő piac jelezte, hogy valami nincs rendben. Szeptember közepén sokan már alkalmazták volna a time stop-ot, minden joggal. Sajnos mi nem ezt tettük, és a nyereség egy részéről le kellett mondanunk, éppen a cikk írásának időpontjában, amikor is az IVG kiugró forgalom mellett esett be 17 Eurós támasza alá. Vételi (short esetén eladási) klimax idején való zárás: a legtapasztaltabb spekulánsok gyakran mesterien alkalmazzák ezt a módszert. A lényege, hogy akkor zárják a pozíciót, amikor a piacon az adott részvény kapcsán eluralkodik a vételi hisztéria, és gyakran órákon belül elképesztő árfolyam emelkedés és forgalom zajlik le. A logika kiindulópontja valahogy így hangzik: ha ma már mindenki vásárol, akkor holnap ki fog? Az adott nap közben vagy végén a megjelenő eladók miatt már kifullad az emelkedés. A dolog érdekessége, hogy a módszert alkalmazók éppen akkor

adnak el, amikor Mari néni vásárol. Szép példák sorát szállítja rendszeresen a Solarworld napenergiával foglalkozó társaság árfolyama. A magas energiárak idején különösen trendinek számító (és valljuk be: ténylegesen szép jövő előtt álló) tevékenység elképesztő árfolyam emelkedést indukált. A papírra özönlő számos vásárló azonban időnként nyeresége realizálása miatt 10-20-30%-okkal lenyomja az árfolyamot. Előtte rendszerint vételi klimax tapasztalható, hasonlóan történt március elején is. Ekkor utolsó erővel a vevők 110 Euróig nyomták fel az árfolyamot, magas forgalom mellett. A jó intuícióval és nagy tapasztalattal rendelkező spekuláns számára ez eladási jelzés volt. Ha korábbra visszatekintünk január elején is láthattunk hasonló történéseket. Természetesen az itt jelzett technikák nem fogják át a nyereséges pozíciók zárásának teljes spektrumát, de a leghatékonyabbakat igen. Sokszor

érdemes őket együtt, kombinálva használni, akár azonos pozíción belül is, rész-zárásokat is megengedve. Mindezek módszerek mind tapasztalatot, és az intuíció felhasználását igénylik, pontos recept rájuk nem adható. Nem kedvelem az idézeteket, gyakran a szövegkörnyezetből önkényesen kiragadva, más szituációban más-más igazságot erőltetve próbálják felhasználni ezeket. Most azonban szándékosan én is elkövetem ezt a hibát. Az alábbi idézet azonban nagyon találó, ha a stop-loss-ról és akár általában a pozíció zárásról beszélünk: „A stop első – profit védelme érdekében történő - elhelyezése legalább annyira művészetnek tekinthető, mint tudománynak” Dave Landry. Nincs ez másképpen a csúszó küszöb esetén sem. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen

kattintással lemondható. Légy Résen I Légy Résen, avagy az Opening Gap-ek jelentősége Jelen írásunkban még nem a daytrade technikájával foglalkozunk, hanem annak statisztikai vizsgálatával, hogy a nyitóban lévő rések hogyan hatnak az adott nap árfolyamalakulására. Mi is az a rés? Nálunk is népszerű a rés angol elnevezése, a „gap”. A gap kifejezést általában abban a piaci szituációban szokták alkalmazni, amikor az előző napi maximum alacsonyabb, mint a következő napi minimum (upside gap, vagy bullish gap), vagy az előző napi minimum magasabb, mint a következő napi maximum (downside gap, vagy bearish gap). Opening Gapről akkor beszélhetünk, ha a nyitást követően azonnal látjuk, hogy a nyitó árfolyam magasabb mint a megelőző nap maximuma, illetve alacsonyabb mint a tegnapi nap minimuma. A kereskedés során sokkal több rés keletkezik, mint amit gondolnánk, de többségüket nem vesszük észre, vagy egyszerűen nem veszünk

róluk tudomást, hiszen később ezeket elfedi a napon belüli mozgás. Létezhet így például rés az előző záró és a nyitó érték között, vagy az előző szélsőértékek (minimum, maximum) és a következő nyitó értékek között keletkezhet űr, ezeknek a jelentőségét vizsgáljuk meg a cikk keretében. Később már csak azok a rések fognak feltűnni, amelyek az elkövetkezendő néhány nap során nem kerültek betöltésre, vagy akár sohasem. Ezekről mondható el, hogy olyan területet jelölnek, ahol nem történt kötés. A következő képen egy downside gap látható a MOL napi bontású grafikonjában, 2005 október 5-e és 2005 október 6-a közötti gyertyákon. Egy felfelé irányuló rést pedig például az ANTENNA 2005 június 20. és június 21-e közötti grafikonján figyelhettünk meg. A rések az OHLC típusú grafikonokon, azaz bar, vagy gyertya diagrammokon figyelhetőek meg legjobban. A rés keletkezésének sokféle oka lehet, de

általában valamely váratlan információ birtokában a megnövekedett érdeklődés, eufória, vagy pánik váltja ki az egyre magasabb, vagy egyre alacsonyabb ajánlati árakat, míg végül az előző megszokott kereskedési sávtól lényegesen eltérő árfolyamon születik meg a következő üzlet. A rés szinte mindig szélsőséges piaci reakciókat tükröz. Egy betöltött rés (filled gap) a RICHTER chart-ján, 2005 október 6-án: Egyedi részvények gyakran hagynak vákuumot olyan kedvező, vagy kedvezőtlennek ítélt hírek után, mint amilyen egy gyorsjelentés, egy profit warning, de egy neves pénzintézet minősítése, egy felvásárlási ajánlat, vagy például a bennfentesek különböző kommentárjainak, vagy viharos eladásainak piaci reakciója is kiválthat extrém mozgásokat. Ezekre részben már előre fel lehet készülni, ha tudjuk hogy az adott cég mikor teszi közzé eredményét, vagy ha megvizsgáljuk a hivatalosa kereskedés utáni és

előtti árfolyamalakulást, illetve figyeljük az adott ágazatra vonatkozó földet rengető híreket. Különböző indexek, amelyek egy-egy ország-, szektor-, vagy ágazat teljesítményét mutatják és több értékpapír (jellemzően súlyozott) átlagából számítják, ritkábban gap-pelnek, ezeket a monstrumokat leginkább csak különböző globális események, mint makrogazdasági, vagy politikai hírek, esetleg súlyos terrorakciók tudják kimozdítani megszokott medrükből. Megfigyelhető, hogy egyes ágazatokban gyakoribbak a rések, míg másokban kevésbé. Jellemzően olyan területek esetében valószínűbb egy gap kialakulása, ahol a váratlan események szinte részei az üzletmenetnek, gyakran előfordulnak, például biotechnológia, egészségügy, technológia ágazatokban míg vannak nyugodtabb szektorok, vegyük például a közszolgáltatókat, amely cégek estén általában sokkal kevesebb kockázati tényezőre kell felkészülni, mint egy

gyógyszergyártónál. A Vioxx-botrány piaci reakciója 2004 szeptember 30-án, a szenvedő a Merck&Co, közel 30%-os rés: A rések sokak szerint vákuumot képeznek a grafikonon, ezért szinte kivétel nélkül idővel mind betöltésre kerülnek, azaz a rés keletkezését követően előbb utóbb visszatér az árfolyam a rés által hagyott űrbe. Ennek a koncepciója abban a feltevésben rejlik, hogy a piacon állandó számú potenciális érdeklődő van, akik mind hajlandóak vásárolni és eladni az adott részvény piacán, csak egymástól eltérő árszinteken. A váratlan esemény hatására azonban a vételi, vagy az eladási oldal drasztikusan eltolódik, egyre többen akarnak az adott pillanatban venni, vagy eladni felmorzsolva így a könyv másik oldalát, akik ideális esetben a korábbi árszinten már nem hajlandóak üzletet kötni, így az eladók és a vevők csak egy lényegesen eltérő árfolyamnál találnak újra egymásra, kialakítva több

üzletkötésnyi űrt az előző tranzakcióhoz képest. Ebből következik, hogy a rést mindig az adott piaci szituációban kell vizsgálni, így például kis odafigyeléssel bárki megtalálhatja a lyukat, az előző minimum/maximum és az adott napi nyitó érték között, amelyről az a hiedelem él a köztudatban, hogy jelentősen meghatározzák az egész napi kereskedés irányát. Számos daytrade, swing taktika és néhány momentum alapú befektetési stratégia épül ezekre a rejtett jelzésekre, ezeket részletesen vizsgáljuk. Nézzük tehát meg, valóban betölti-e a rést a piac? Nyitáskor keletkezett rések az MTELEKOM elmúlt néhány napi grafikonjában: Három piacot vettem alapul azonos időszakban, 2002.0101 és 20051012 között Mivel az illikvid részvények gyakran ugrálnak fel és le, ezért minden vizsgálatból kiszűrtem azokat a részvényeket, amelyek forgalma az elmúlt 50 napban 10.000 db alatt volt Az első tesztben rögtön a rés

keletkezésének napján vizsgáltam a piac reakcióját, azaz hogy még aznap betöltésre kerül-e a hagyott vákuum. Budapesti Értéktőzsde: 3043 rés az elmúlt 949 kereskedési napon, ebből 2316 betöltött rés, 1497 downside gap, 1546 upside gap. Végső konklúzió: 76,11%-ban betöltött rések Xetra, a 120 legforgalmasabb német papír: 11 301 rés az elmúlt 969 kereskedési napon, ebből 7839 betöltött rés, 4910 downside gap, 6391 upside gap. Végső konklúzió: 69,37%-ban betöltött rések. FTSE 100, Egyesült Királyság: 5402 rés az emúlt 954 kereskedési napon, 4780 betöltött rés, 2575 downside gap, 2827 uspide gap. Végső konklúzió: 88,49%-ban betöltött rések Nasdaq 100, Egyesült Államok: 10 359 rés az emúlt 951 kereskedési napon, 7727 betöltött rés, 4846 downside gap, 5513 uspide gap. Végső konklúzió: 74,59%-ban betöltött rések A rések tehát túlnyomó többségben még aznap betöltésre kerülnek. A megvizsgált 30 105 gap közül

22 662, azaz 75,28% zárult be még keletkezésük napján. Érdekes megfigyelni, hogy a Xetra és a Nasdaq papírjai esetében sokkal több rés keletkezett, mint a londoni, vagy a budapesti papírokban. Ennek magyarázata az, hogy a vizsgált német papírokban zömmel egészségügyi, pénzügyi és technológiai papírok kaptak helyet, míg a Nasdaq főként a technológia és biotechnológiai részvények forgalmazásáról ismeretes, ugyanakkor a Budapesten és Londonban forgalmazott papírok többsége inkább stabilabb szektorokhoz kapcsolódik, amely kiszámíthatóbb kereskedési tulajdonságokkal rendelkezik. A GM elmúlt egyévi grafikonja is bővelkedik nyitáskor keletkezett résekben: A következő tesztet egy hetes időtávval néztem, azaz, mi történik azokkal a gap-ekkel, amelyeket keletkezésüket követően nem zárt be azonnal a piac. Budapesti Értéktőzsde: 727 rés az elmúlt 949 kereskedési napon, ebből 483 betöltött rés, 369 downside gap, 358

upside gap. Végső konklúzió: 66,44%-ban betöltött rések Xetra, a 120 német legforgalmasabb papír: 3462 rés az elmúlt 969 kereskedési napon, ebből 1969 betöltött rés, 1523 downside gap, 1938 upside gap. Végső konklúzió: 56,88%-ban betöltött rések. FTSE 100, Egyesült Királyság: 622 rés az emúlt 954 kereskedési napon, 346 betöltött rés, 286 downside gap, 336 uspide gap. Végső konklúzió: 55,63%-ban betöltött rések Nasdaq 100, Egyesült Államok: 2 632 rés az emúlt 951 kereskedési napon, 1519 betöltött rés, 1248 downside gap, 1384 uspide gap. Végső konklúzió: 57,72%-ban betöltött rések Faluvégi Balázs Nosztrai Ádám Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Légy Résen I. - folytatás Légy Résen, avagy az Opening Gap-ek jelentősége - második rész A nyitva maradt

résekre még lefuttattam további egy hónapos vizsgálatot is, így az összefoglaló táblázat a következőképpen néz ki: Az összesen megvizsgált 30 105 résből 29 341 betöltésre került, azaz alig több mint 2,5% maradt csak nyitva a keletkezéstől számított egy hónapon belül. Mint láttuk a fenti táblázatban a gap-ek nagyjából fele-fele arányban jeleznek bearish és bullish momentumot. De vajon ez a pillanatnyi zavar mennyire van hatással a rés utáni kereskedésre? A vizsgálatban visszatértünk a teszt piacainkhoz és az ott mért résekhez. Az eredmény meglepő volt, az összes résre vetítve az „uspide gap”-ek 39,19%-át követte csak emelkedő nap, míg a „downside gap”-eket követő napok mindössze 37,28%-nál zártat a negatív tartományban. Ez alapján kijelenthetjük, hogy magának a résnek nincs meghatározó jelentősége a napi mozgást illetően. De akkor mire van? Ha az aznapi kereskedést a rések nem befolyásolják, akkor

az uralkodó trendre mért hatásukat érdemes megvizsgálni. Az eredmény változó. A BÉT-en rally esetén keletkezett upside gap-ek 55,84%-ban tudtak 3 héttel a rést követően is nyereségesek maradni, míg csökkenő trend esetén csak 49,01%-ban. A Xetra legforgalmasabb papírjai között az upside gap trendmegtartó hatása 60,14%, míg medve piacon mindössze 49,60% Ugyanez az érték a FTSE-n született uspide gapek esetén 64,39%, míg a csökkenő trend folytatása Londonban 48,41%-ban következett be. A Nasdaq 100 komponensein született bullish gap-et 52,43%-ban, bearish társát mindössze 46,02%-ban követte az uralkodó trend folytatása. Hogyan lehet felhasználni az opening gap-et? Lehet-e előre sejteni, valószínűsíteni, hogy a rés bezárásra kerül? A gyakorlati válasz: igen. A profi napon belüli kereskedők számára, persze több év gyakorlata után az egyik legprofitábilisabb lehetőséget találják meg ebben a formációban. Általában szorosan

figyelik a napon belüli árfolyamalakulást, és nem szállnak be azonnal. Leggyakrabban 2 vagy 5, esetleg 10 perces bontású chartokat néznek A réssel való nyitás után néha az árfolyam ezen az alacsony bontású grafikonon egy szűk sávot jelöl ki magának. A pozíciót akkor érdemes felvenni, ha ebből a sávból gyorsan és élénkülő aktivitás mellett tör ki az árfolyam. Egyes kereskedők szerint a leggyakrabban ez a nyitást követő 1015 perc között történik meg, de más tapasztalatok szerint ennél lényegesen hosszabb idő is eltelhet a sávból való kilépésig. Az extrém érzelmi reakciók ebből a sávól szinte biztos, hogy valamelyik irányban ki fogja téríteni. Ha a piac rájön, hogy túlreagálta a hírt (ez igen gyakran előfordul) vagy a nyereséges pozícióban lévők szeretnék realizálni profitjukat, akkor a vételi és eladói oldal nyomásának eredője a rés bezáródására fog hatni. Ha viszont a piac megítélése szerint a nyitó

árfolyam eltérése a megelőző napitól indokolt volt, vagy a rossz pozícióban lévők szeretnének gyorsan kiszállni, az árfolyam távolodni fog a korábbi naptól. Ez főként downside gap-ek esetén fordul elő. A stoppot jellemzően a sáv másik felére teszik, majd a kedvező árfolyamalakulás függvényében gyorsan módosíthatják a kitörési ponthoz, majd tovább. Ez a taktika összességében arra is jó, hogy ne csak a rés bezáródására, hanem az előző napi árfolyamalakulástól való távolodásra is spekulálhasson az ember. Bár erre mint láttuk, kisebb az esély. A másik – türelmesebbeknek való megoldás az, hogy upside gap-ek esetén a nap folyamán bármikor az adott nap új minimumán adnak el, vagy downside gap-ek esetén éppen fordítva: maximumon vásárolnak. A rések hatását és viselkedését még ezerféleképp lehet vizsgálni és értelmezni. A fenti tanulmányban leginkább azt a tételt sikerült igazolnunk, hogy a rések az esetek

többségében bezárulnak, amely a piac egyensúlyra való törekedésével magyarázható. Az elvégzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy az árfolyamgörbén keletkezett lyukak nincsenek döntő hatással sem a rés utáni közvetlen kereskedésre, sem az uralkodó trendre, ezek egy-egy újdonsült piaci információ okozta reakciók. Ennek oka többféle lehet, valószínűleg a váratlan esemény indította hirtelen felpezsdült érdeklődés, különösen, hogyha kiugró forgalommal párosul, valamennyire felemészti a hagyományos kereskedés későbbi energiáit, amely ezt követően rövidesen visszatér a normál kerékvágásba. Összességében a piacot más tényezők befolyásolják hosszabb távon, így az Opening Gap formációknak önmagukban nincs számottevő kiterjesztett jelentősége. Természetesen más alakzatokkal együtt sok érdekes dolgot mutathatnak nekünk. Fontos még kiemelni, hogy ha nem szigorú kockázatkezelési szabályok mellett

alkalmazza valaki a rések bezáródására irányuló taktikákat, egyben nagy kockázatot is vállal. Főként downside gap-ek esetén ugyanis a szélsőséges érzelmi rekciók nagyon gyorsan több tíz százalékkal odébb repíthetik az árfolyamot, ami nagy tőkeáttétel mellett hatalmas veszteségeket okozhat. Viszgáltunkban volt olyan részvény, ahol a rés bezáródása helyett volt ahol 30%-ot ment az árfolyam az ellenkező irányba zárásig, egyetlen nap alatt. Ne feledjük: főleg stabilabb, nagy forgalmú részvényeket vizsgáltunk, kisebb volumen mellett forgó papírok esetén ennél nagyobb mozgásokra is fel kell készülni. Más szóval: lehet hogy a piac betülti a réseket, de ha nem, akkor jó esély van nagyobb mozgásra az ellenkező irányban. Következő cikkünkben foglalkozunk azon résekkel, amelyek kijelölik a trend egyes időszakait, így hosszabb távon is felhasználhatóak. Faluvégi Balázs Nosztrai Ádám Bridge Wealth Management További

díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Swing Charting – Játék az idővel (1.) Még a Technikai Elemzés rejtelmeiben járatosak is veszélyes megszokások rabjaivá válhatnak. A többség hallott már arról, hogy az árfolyamokat nemcsak lineárisan, hanem logaritmikusan is lehet ábrázolni, mégis kevesen alkalmazzák, számos előnye ellenére. Arról viszont tényleg nagyon ritkán hallani, hogy nemcsak az árfolyamokkal, hanem az idővel is lehet játszani. Ki mondta, hogy az egyes óráknak, napoknak vagy a hónapoknak ugyanakkora helyet kell adni a grafikonon? Semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy az időt ne lineárisan ábrázoljuk, hanem más tényezőktől függően variáljunk az egyes időszakok chart-on történő ábrázolásával. Ezen gondolatból elindulva fejlődött ki az ún. Swing Charting, ahol akkor történik új

árfolyam ábrázolása, ha jelentős mértékű elmozdulás történt. A jelentős elmozdulás természetesen relatív fogalom, így az esetek többségében a chart rajzoló szoftver lehetőséget ad arra, hogy a felhasználó maga állítsa be mekkora legyen a kritikus mozgás, amelyre az adott grafikon típus reagál. Lehet jelentős elmozdulás az is, ha egy bizonyos időintervallumon belüli új minimumot vagy maximumot éri el a kurzus. Természetesen ezt is lehet tovább variálni, például csak akkor történik új ábrázolás a grafikonon, ha négy új egymást közvetve követő maximum vagy minimum születik a meghatározott időszak alatt. Sok rendszer a volatilitást felhasználva, állapítja meg a kritikus elmozdulás nagyságát, vagy az új csúcs-mélypont esetén a meghatározott időintervallum hosszát. A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, az új grafikon típust vagy más érzékenységű grafikont kifejlesztő kalandornak csak annyit kell

meghatároznia, hogy milyen kritériumok mellett történik új jelölés a charton. Természetesen ezt követően konzekvensen használnia, vagy a szemétkosárba kell hajítania művét. Nézzük meg miről is van szó. Az Adidas hagyományos gyertya diagrammján piros bekarikázással jelöltem azokat a területeket, ahol az árfolyam nem mozdult el lényegesen, oldalazott, a piaci szereplők jobb esetben is csak morfondíroztak azon, hogy mit csináljanak. A következő grafikonon jól látható, hogy a felesleges árfolyammozgások kiszűrése megtörtént, egy sokkal tisztább, és valljuk be: unalmasabb képet kaptunk. A változások nyomon követhetőek az elemek számán, amelyből kevesebb lett; a kilengéseken, amelyek gyakorlatilag teljesen megszűntek ; a piros körök szélességén, amelyek hiába ugyanolyan hosszúságú időszakot jelölnek, mégsem ugyanolyan szélesek, a forgalmat ábrázoló oszlopdiagrammon, az egyes napok közötti távolságon valamint az

oszlopok néhol eltérő színén; valamint a mozgóátlagok rendellenes kilengésein. Ezek mind azt jelzik, hogy az idő megszűnt állandó szélességű lenni, csak a lényeges rövid és középtávú trendek szerepelnek rajta. A kritikus elmozdulás mértékével tovább lehet játszani. Ha könnyítünk a feltételeken, akkor több elem kerül fel a grafikonra és több kisebb elmozdulás is látható lesz. Hogy ez segít rajtunk vagy nehezíti a dolgunkat, az mindig az egyedi részvény, egyedi eset függvénye, így a chart finomhangolása egy gyakran ismétlődő majdhogynem művész munka eredménye. Az egyes elemek a grafikonon, csak első látásra tűnhetnek furcsa gyertyának. Valójában az ún Renko grafikonról van szó, amely név eredete a japán „renga” (tégla) szóból származik. Az árfolyammozgást tehát egymásra épülő téglák alkotják, amelyek mindig egyforma méretűek és folytonosságot képeznek a charton. Új pozíció felvételén vagy

meglévő lezárásán akkor érdemes elgondolkozni, ha vagy piros elemek sora véget ért és a másik irányba indult el az árfolyam. Az előző két grafikon különbségén is jól látszik, hogy mennyi múlik a finomhangoláson, hiszen az első esetben sokkal kevesebb rossz jelzést kaptunk. A trend meghatározásán túl még arra is jó lehet a Renko, hogy a kisebb kilengéseket kiszűrve, biztosabba határozhassunk meg támasz, illetve ellenállás szinteket. A jövő héten a nem hagyományos időábrázolású chartok további típusaival folytatjuk. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk letölthető verziója További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Swing Charting – Játék az idővel (2.) A megelőző cikkben olyan árfolyam ábrázolási és elemzési módszereket ismertettem, ahol az idő nem lineárisan, hanem az

árfolyammozgás jelentősége alapján jelent meg. Ez jellemzően adott időszakon belüli új minimumot vagy maximumot jelent. A már említett Renko grafikontípuson kívül ehhez nagyon hasonló elven működik az ún. Point-and-Figure, vagy OX diagramm A látványos megjelenítéshez érdemes ismét összehasonlítani a hagyományos időábrázolású chart-tal. A Nasdaq 100 indexének elmúlt közel két éve bár enyhén emelkedő trendet mutat, az időszakok nagy részében inkább oldalazást láthatunk, a kékkel bekarikázott részeken. Az O-X diagrammban X-el jelölik az emelkedő, O-val a csökkenő időszakokat. Az X-ek és O-k sorozatának az vethet véget, ha egy előre megadott értékkel a legmagasabb elért szint elleni mozgás következik, amely csak úgy mint a Renko esetében, tulajdonképpen az érzékenységet jelenti. Ha például ez az értéke egy részvény esetén 10 dollár, és a részvény eléri a 100 dolláros szintet, akkor mindaddig nem nyílik új

oszlop a diagrammon, amíg az árfolyam nem esik 90 dollár alá. Mi történik ha tovább emelkedik? Akkor ugyanazon oszlopon belül folytatódik az X-ek sorozata. Az alábbi példán látható, hogy az elmúlt hónapok alatt folyamatosan úgy éreztük, hogy egy helyben toporog a főként nagy technológiai cégeket tartalmazó mutató, a valóságban – ha kiszűrjük az oldalazó időszakokat – még mindig élő emelkedő trendet láthatunk. Hozzá kell tenni: a példa látványosságának érzékeltetéséért, igen kis érzékenységűre állítottam a chartot, 100 pontnyi elmozdulás kellett az új oszlop megnyílásához. Pirossal karikáztam be azt, hogy 2004-ben sokkal több mozgás volt, és az említett paraméter mellett 2005 folyamán mindössze három említésre méltó elmozdulás volt a piacon. A zölddel karikázott rész a fenti grafikon azonos időszakát mutatja Letérve a kitörés vagy szignifikáns mértékű elmozdulás általi ábrázolás

ösvényéről, érdemes említést tenni egy korlátozott használhatóságú, de kétségkívül egzotikus ábrázolás egyik módszerről. Itt a forgalom adja meg az egyes időszakok szélességét, így a nagy kereskedési volumenű napok nagyobb súlyt kapnak a grafikonon. Ha egyik nap egy részvény forgalma 100 000 db volt, majd másnap 200 000 db, akkor a második nap gyertyája és grafikonon elfoglalt helye kétszer olyan széles lesz, mint az elsőé. Ilyenformán inkább csak vizuális segédeszközként alkalmazható jól. Nézzünk erre is egy példát Az Aegon biztosító csoport részvényeinek árfolyama hagyományos gyertyagrafikonon: Ezzel szemben az ún. Equivolume chart típusnál látszik, hogy az egyes napok súlyai nem egyeznek meg. A pirossal bekarikázott, március 17-i nap, amikor réssel nyitott a részvény (és amelyet azóta sem zárt be), olyan magas forgalom mellett zajlott le, hogy szélességével egyből szemébe ötlik annak, aki tanulmányozza

az árfolyammozgást, így vizuálisan elősegítve a fontos fordulópontok, napok felismerését. Ezen túl, különösebb jelentősége nincsen. Az idővel való játéknak természetesen számos más módszere van, ezek kialakításának csak a fantáziánk szabat határt. Értelmük az imént említett átláthatóságon túl, a kevésbé fontos mozgások kiszűrésében, a lényeges folyamatok feltárásában van. Egy kivétel van ez alól: amikor a chart nemhogy kiszűrne, hanem éppen ellenkezőleg: mindent ábrázol. Ez az ún Tick Chart, amin nem az időintervallum adja meg az egyes gyertyákba bekerülő árfolyamadatok mennyiségét, hanem a kötések száma. Pl egy 10 tick-es chart-on egy gyertyán belül bizonyosan 10 db kötés található, míg egy 10 perces bontású grafikonon ez forgalomtól függően lehet 1, de lehet több ezer kötés is. Pl a MOL esetén a 10-es Tick Chart egy tavalyi decemberi napon az alábbiak szerint nézett ki. AA két piros vonal

egész jó napon belüli kereskedési lehetőséget tartogatott, felfelé és lefelé is 1-1%-ot hozva. Természetesen ezen grafikonrajzolási módszer csak egyes – jellemzően nagyon rövid távú – stratégiák esetén jöhetnek jól. Ilyenkor a spekuláns kis túlzással elzárja magát a külvilágtól, elvonatkoztat minden mástól, ha csak nagyon rövid ideig is, de nem nézi a többi árfolyamot, és gyors tranzakciókat hajt végre. Miután befejezte, felszáll a lila köd a feje körül, és csak akkor tudja meg, mennyi idő telt el miközben kereskedett Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk letölthető verziója További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Automatikus Kereskedési Rendszerek A befektetési szolgáltatások vitathatatlanul legdinamikusabban bővülő szegmensét az elmúlt 10 évben az internetes

kereskedési platformok fejlődése jelentette. Mind minőségben, mind mennyiségben akkora felfutást történt, amire 1996-ban, az internet hőskorában még gondolni sem mertünk. Ma már nemcsak a többmilliárd dollárt mozgató intézményi befektetők képesek két gombnyomással a világ bármely táján tetszőleges típusú pénzügyi instrumentumból vásárolni, hanem a párezer dolláros tőkével rendelkező magánbefektetők is. Megvalósult a teljes piaci demokrácia? Papíron igen. A gyakorlatban azonban nem elég könnyen, olcsón és gyorsan elérni a piacokat Valamilyen előnyt kell ahhoz szerezni, hogy számottevő mértékben meg tudjuk verni az átlagos piaci hozamokat. Az elmúlt pár év elkényeztette a hazai befektetőket, hiszen elképesztő emelkedés volt a magyar tőzsdén. Ne legyenek illúziónk: hosszú távon még a legkockázatosabbaknak tartott kis kapitalizációjú papírokkal telepakolt portolió által elért hozam sem haladja meg éves szinten

a 12-13%-ot, de még a feltörekvő piacok éves teljesítménye sem haladja meg a 15%-ot, ráadásul ez a szám egyre inkább csökkenő tendenciát mutat. Ha valaki efelett szeretne tartósan maradni, akkor kockáztatnia kell, és a többiekénél hatékonyabb módszereket kell alkalmazni. A cikksorozat korábbi fejezetében láttuk, hogy a technikai elemzés alkalmas erre, de csak akkor, ha a befektető vagy spekuláns lelkileg képes volt a hullámzó mozgásokat elviselni. Ha nem alkalmas arra, hogy a jó döntéseket blokkoló érzelmeket kizárja, akkor nem lesz sikeres. Hogyan lehet eltűntetni az ember emocionális oldalát a kereskedésből? Egyetlen módon: ha nem embert keresünk a feladatra. Az ún Automatikus Kereskedési Rendszerek számítógépek által generált jelzések által, automatikusan helyeznek el megbízásokat a pénzügyi piacokon, előre megírt programok alapján. Mennyire elterjedtek az automatikus rendszerek? Vannak olyan becslések, amelyek szerint az

S&P 500-nak, a legfontosabb amerikai részvénypiac benchmark-jának a határidős kereskedésének forgalma közel 80%-ban „program trading”, azaz szoftverek által generált jelek által automatikusan elhelyezett megbízásokból áll. Hozzá kell tenni: ez nem kis részben az index és az alapját képező komponens részvények közötti minimális elmozdulásra játszó arbitrázs, valamint a kockázatot csökkentő fedezeti ügyletekből áll, de nagy részt hasítanak ki az automatikus kereskedési rendszerek is. A legtöbb szoftver által működtetett rendszer a technikai elemzéshez erősen kapcsolódik. A legnagyobb félreértés a technikai elemzéssel és az automatikus rendszerekkel kapcsolatban az, hogy a múltbéli események megismétlődésére számítanak. Valójában csak hasonló mintákat, formációkat, piaci reakciókat keresnek – és találnak, melyeket az aktuális árfolyammozgásra, hangulatra tudnak adaptálni. Emellett döntő többségük

trendkövető mechanizmust alkalmaz, vagyis az árfolyammozgás általános tendenciájának irányában igyekszik pozíciót felvenni. Éppen erre épít a leggyakoribb eszköz az automatikus kereskedési rendszerekben a mozgóátlag. Szintén sokszor alkalmazzák a kitörés alapú stratégiát, amikor az árfolyam egy szűk sávból, hirtelen és nagy lendülettel tör ki, amely további hasonló irányú mozgást valószínűsít. Emellett jelentős hangsúly van a forgalom vizsgálatán is. Az igazán sikeres rendszereket egy sok nagyteljesítményű számítógépből álló hálózatként kell elképzelni, amely mögött egy több ezer paraméterből és kritériumból álló program fut, folyamatosan monitorozza a fontosabb piacokat, és magától vagy egyetlen gombnyomásból álló emberi jóváhagyással juttatja el napi akár több száz megbízását a tőzsdékre, bankközi rendszerekre. A szisztéma lelkét képező programot több ember éveken át fejleszti és

teszteli valós idejű adatokon mire éles kereskedésre bocsátja. Ezután sem lehet hátradőlni: a folyamatosan változó piaci mozgások karakterisztikája miatt a programok többségét rendszeresen felül kell írni, módosítani kell, és gyakran a teljes többéves munkát kell a szemétkosárba hajítani a gyenge eredmények miatt. Az automatikus rendszerek fejlesztése sokkal inkább mérnöki feladat, mind közgazdasági. Sőt, ma már gyakran saját magukat fejlesztik tovább a rendszerek, neurális hálók és mondvacsinált mesterséges intelligencia segítségével, amelyhez komoly informatikai háttér szükséges. Mindezekből világosan látszik, hogy egy-egy jól felépített rendszernek hatalmas költségei vannak, ezért csak sok százmillió dollárnyi tőke kezelése mellett éri meg őket kifejleszteni, nagyon gazdag magánszemélyeknek, de inkább hedge fund-oknak, befektetési bankoknak. Olyan alapok, amelyek kisbefektetők pénzét fogadják ritkán

használnak automatikus rendszereket. Üdítő kivételt jelent a pár héttel ezelőtt említett, a semmiből világméretűvé nőtt, osztrák rendőr által alapított vállalat, amelyikbe már 5000 Eurótól is be lehet szállni. A sikeres szomszéd ellenére Magyarország, mint a befektetési területen általában, jelentős lemaradásban van a fejlett országokhoz képest, legyen az aktuális tendencia pozitív vagy negatív. Jelenleg egy olyan nyilvánosan kínált rendszer létezik itthon, amely teljes mértékben automatizált. Az elkövetkezendő 10 év folyamán jelentős bővülés várható ezen a téren Nemcsak azért, mert lesz köztük nem egy, amelyik számottevő mértékben meg fogja verni az átlagos hozamokat, hanem mert teljes mértékben a személyi igényekre lehet szabni ezeket kockázat szempontjából is – már akinek a pénztárcája ezt lehetővé teszi. Az automatikus rendszereknek számos hátulütője is van. Az egyik legfontosabb, a már említett

elképesztő idő és költségigény. Természetesen ma már néhány száz dollárért is lehet olyan szoftvereket vásárolni, amelyek segítségével lehet automatikusan generált jeleket adó programot írni. De ha tényleg hatékonyan szeretné valaki ezt a szoftvert használni, az idő és kapacitásigény miatt még egy egyszerűbb program esetén is több millió forint lehet a kifejlesztés valós költsége. Így a legtöbb kisbefektető ma még csak a jó rendszer illúzióját tudja megvásárolni. Ráadásul az állandóan változó piac miatt előbb-utóbb még a legjobban működő rendszerek is csődöt mondanak, leváltásra kerülnek. Nincs általános, könnyen definiálható recept a sikerre, mindig alkalmazkodni kell a megváltozott helyzethez. Ehhez pedig nincs feltétlenül szükség automatikus rendszerekre, ha az ember képes kontrollálni az érzelmeit. Ekkor már ezen szoftvereket elegendő döntéstámogatáshoz és stratégiafejlesztéshez használni.

Ebben mindenképpen jó szolgálatot tehetnek Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A kifejlesztéshez és megértéshez rengeteg segítséget nyújthatnak a Perry J. Kaufmann által írt könyvek. További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. 10 félelem, amitől meg kell szabadulnod A tőzsdei befektetéseket, pláne a spekulációt a legjobban az indokolatlan félelmek tehetik tönkre. Nemcsak rossz érzést okoznak, de kimutatható veszteséget is Körbekérdezve tőzsdén már megfordult ismerőseimet az alábbi szubjektív listát és rá adott válaszokat gyűjtöttem össze. „Kimaradok az emelkedésből!” A globális piacokon ma már tízezres nagyságrendű eszközbe lehet fektetni. Ha kimaradsz egy trendből, akkor nem egyszer perceken belül ott terem egy másik. Ez a félelem általában arra szokott vezetni, hogy a taxi

sofőrökkel együtt a csúcson szálljon be valaki. Nem a már meglévő teljesítményből, hanem a jövőre vonatkozó kilátásokból, valószínűségekből érdemes kiindulni. „Nem állítok be stop-loss-t, mert kiüt, aztán megfordul.” Ha stop-loss megbízást ad meg valaki, akkor előbb-utóbb ez meg fog történni vele. Sőt, egy idő után ez rendszeressé fog válni. De más lehetőség az átlag-spekuláns számára nincs, hogy kezelje a kockázatot, ha már a részvénypiacra merészkedett. El kell fogadni, hogy ez a kereskedés velejárója. Gyakorlattal csökkenthető az előfordulások száma, de teljesen soha nem szüntethető meg. Összességében a jó stop stratégia sokkal nagyobb veszteségektől fog megóvni, mint amennyi nyereségről lemaradsz. „Mások többet nyertek, mint én.” A tőzsdei nyereségekkel mindenki henceg. A veszteségekről hallgat Mindig lesz olyan, aki sokkal többet keresett az utolsó időszakban lévő trenden, de ki tudja meddig

marad így. A befektető nem alap, nem kell versenyeznie másokkal vagy bármilyen benchmark-kal. Persze hosszú távon a felvállalt kockázatnak megfelelő hozamot kell elérni, de a befektetőnek elsősorban magát kell legyőznie. „Nagy veszteségeim vannak, és nem fogom visszanyerni!” Ezen a félelmen azért kell túllépni, mert tökéletesen megalapozott. A nagy veszteség után szinte soha nem fogod VISSZANYERNI, amit elveszítettél. Ha erre törekedsz, akkor felesleges kockázatokba hajszolod magad, ami az esetek többségében még fájdalmasabb veszteségekhez vezet. Töröld a szótáradból ezt a szót Tekintsd a friss állapotot kiindulópontnak. „Nem történik semmi izgalmas a piacon” Nagyon veszélyes félelem. A tőzsde nem játékterem, vidámpark, vagy night club Nem arra van, hogy a tevékenység közben megemelje az adrenalin szintedet. Ez beszűkült gondolkodásmódhoz, túlságosan gyakori kereskedéshez vezet, ami a te pénztárcádat szűkíti, a

brókercégedét tágítja. Ha nem látsz jó lehetőséget, ne kereskedj Semmi sem kötelez rá „Félek a túlságosan hektikus mozgásoktól.” A részvényeknél ez elkerülhetetlen. Vannak ugyan nyugodtabb időszakok, de ezeket előbbutóbb felváltja az eufória és a pánik keserédes egyvelege Ha félsz attól, hogy túl nagy a kockázat a hirtelen árfolyammozgások miatt, vegyél fel kisebb pozíciót. Ha még mindig kényelmetlenül érzed magad, vegyél fel még kisebbet. Ha továbbra is, szállj ki teljesen De akkor ne irigykedj mások nyereségére. „Már nyertem, nem szeretném elveszíteni.” Valamelyik pénzpiaci alapot ajánlom. A piacot nem érdekli, hogy a pénzed mennyi volt korábban és honnan származik. Amit részvénybe teszel, azt kockáztatod, függetlenül attól, hogy az 20 évi munkával összekapart megtakarítás, családi örökség, vagy részvénypiaci nyereség. Ha az elején vállaltál kockázatot, akkor később miért nem? „Fogalmam

sincs mi fog történni” Nekem se. Súlyos tévhit, hogy a tőzsdén jósolni kell A lehetőségek száma végtelen, ma már végtelen számú olyan ügylet van, amikor nem kell megtippelni az árfolyammozgás irányát, csak például egyes papírok alul vagy felülteljesítését, kitörését, unalomba fulladását, stb. Az emberi ego minduntalan abba az irányba űz minket, hogy törekedjünk arra, hogy mindig igazunk legyen. A tőzsdén ez nem lehetséges, de nincs is rá szükség Egy jól kiérlelt stratégia többet ér mint tíz jó meglátás. „Már csinálom egy ideje, de még mindig nem rázódtam bele, félek hogy nem is fogok!” Elképesztően gyakori hiba, hogy pár hónap kísérletezés után sokan csalódottan hagyják ott a piacot. Pedig ha zongorázni, golfozni, főzni, igazán jól évekig tart megtanulni, akkor miért tartana kevesebb ideig a részvénypiaci spekuláció? Sőt, mint a színészetet, ezt is örökké tanulja az ember. Végezetül: „Mi lesz,

ha megemelik az árfolyamnyereségre, osztalékra vonatkozó adókat?” Megemelik. Jobb, ha felkészülünk rá lelkileg, anyagilag, jogilag Ha megemelték, újra meg fogják. Ha kikerülöd, kiegészítő szabályt hoznak Ha kedvezményt kapsz, eltörlik Ez egy örök macska-egér harc. Ha tőzsdézel, ez kötelező gyakorlat Fogadd el és harcolj Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. „Jó vagyok?” Minden befektető, de még inkább spekuláns érzelmi világában időről időre a reggeli borotválkozás (hölgyeknek sminkelés?) közben felmerül a kérdés: Jó vagyok? Jól intézem befektetéseimet? Ügyes spekuláns vagyok? Van érzékem hozzá? Sokszor halljuk: a spekuláció művészet. Ha így van, akkor az egyetlen művészet, amelynek sikerességét objektív eszközök

segítségével mérni tudjuk. A számok nem hazudnak, a profit mindig igazat mond. Bár mára egy egész iparág nőtte ki magát a befektetések eredményének elemzésére, az átlagos kereskedő számára egy táblázatkezelő szoftver is bőven elegendő, ha őszintén mérni szeretné saját teljesítményét. Az első logikus kiindulópont természetesen az elért nyereség a befektetett összeg százalékában, azaz a hozam. Ezt célszerű évesítve számolni, levonva valamennyi díjat (tranzakciós, számlavezetési, stb.), adót (árfolyamnyereség adó, osztalékadó, EHO), járulékos költséget (adat előfizetés, szoftverhasználat, sajtó előfizetés, szakmai anyagok stb.) A legtöbben még az elsőt sem kalkulálják bele az eredménybe. Ha mégis megteszik, rendszerint saját maguk számára is meglepő eredményre jutnak. A hozam számításánál aranyszabály, hogy minél hosszabb időszakot számolunk, annál megbízhatóbb eredményt kapunk. A 2003-2004-es

eredmény például a legtöbb kisbefektetőnél egy nagyságrenddel jobb, mint a 2005-2006-os. Ehhez elegendő a főbb részvények grafikonjára rápillantani. Az első esetben kisebb korrekciókkal tarkított hossz volt a jellemző, a második időszak sokkal rázósabb, irány kereső mozgásával szemben. Nyilvánvaló, hogy az elsőben elért eredmény nem minden piaci szituációban ismételhető meg. A befektetési alapok többsége valamilyen mutatószámot használ saját teljesítményének összehasonlításához. A benchmark az alap befektetési politikájára jellemző összeállítású index vagy ez alapján különböző súllyal összeállít index(ek) lehetnek. Némi leegyszerűsítéssel mondhatjuk, hogy egy hazai részvényalap benchmark-ja lehet a BUX, egy vegyes alapé 50%-ban a BUX, 50%-ban MAX államkötvény index. A legtöbb esetben azonban ezt nem javaslom, ha nem szigorú befektetési politikájú alapról, intézményről van szó. A kisbefektetők célja

nem egy eszköztípus teljesítményének lekövetése vagy enyhe felülmúlása, hanem folyamatos abszolút hozam elérése. Más szóval: függetlenül a részvénypiac alakulásától, minden évben számottevő nyereséget szeretnének felmutatni, függetlenül attól, hogy a bika vagy a medve uralkodik éppen. Hogy egy közhellyel érjek: az internet, opciók és határidős termékek, árupiacok és a shortolás korában ez a törekvés természetes. Ma már több mint 1 500 milliárd dollár van ilyen jellegű befektetésekben a világon és a szám dinamikusan növekszik. Vannak természetesen olyan indexek, amelyek ezek teljesítményét próbálják reprezentálni, de saját sikerességünk mérésénél ezekre sincs szükség. Elég feladatnak bizonyulhat saját magunk legyőzése Így érdemes az egyes szakaszok hozamait nézni, és összehasonlítani őket havi vagy negyedéves bontásban. Ha ezek mozgóátlaga (legalább 10 periódusú) javuló tendenciát mutat, akkor

valószínű, hogy tudásunk fejlődött az adott időszakban. Ha nem, akkor valamit változtatni kell. Ezekből következik, hogy szignifikáns eredményt csak minimum 3, de inkább 5 év után kapunk. A szakirodalom szerint 400 ügylet kell ahhoz, hogy 95%-os megbízhatósággal vizsgáljunk eredményeket (legyen az valós kereskedés, vagy tesztelt stratégia). Ennél egyértelműbb adatot nem is lehet felhozni, ami int minket: ne vonjunk le elhamarkodott következtetést kevés adatból. A hozamot természetesen minden esetben a kockázattal összefüggésben vizsgálni. Az egyik leggyakrabban emlegetett eszköz a Drawdown, amelyről egy korábbi cikkünk szólt. Minél kisebb a maximális drawdown, annál jobb eredményről beszélhetünk, de mellette nem szabad figyelmen kívül hagyni a korábbi csúcsoktól eltelt időszakot sem, azaz hogy mennyi idő telik el jellemzően saját befektetéseink értékének csúcsbeállításai között. A kockázat mérésére emellett

természetesen elsősorban a szórást igénybe vevő mutatók alkalmasak, ezek egy későbbi cikk témájául szolgálnak alapul. A nyereséges ügyletek aránya az egyik legtrükkösebb mérőszám. Azt mutatja meg, hogy a lezárt ügyletekből mennyi lett nyereséges az összes befejezett pozíció arányában. Ha ez a szám 50%, akkor minden második pozíció lett profittal lezárva. Kevesebb tapasztalattal rendelkezők esküsznek rá, hogy a siker kulcsa ennek a mutatónak a maximalizálásában rejlik. Arra törekednek, hogy minél többször legyen igazuk, egojukat szépen hizlalva ezáltal, befektetéseik nagyságát kevésbé. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy szinte minden esetben ha a szám 60% felett van, akkor a profitot a rendszer vagy az adott befektető rendszerint gyorsan leszüreteli, amíg a trendkövető magatartásra 40% körüli arány jellemző, melynél viszont a nyereséges ügyleteken elért profit átlaga jelentős mértékben meghaladja a

veszteségesekét. Pozícióban lévő átlagos pénzösszeg a teljes befektetés arányában szintén sok félreértésre ad okot. A befektetők jellemző reakciója az, hogy ez az összeg mindig 100% közelében legyen, „ne álljon egy helyben a pénz, hadd dolgozzon”. A piac azonban nem bőkezű a jó lehetőségekkel, gyakran várnunk kell hogy az ezerszer szajkózott megfelelő kockázat/hozam adottságú részvényt megtaláljuk. A szakirodalom ennél is tovább megy: azonos eredményű befektetők közül az a jobb, amelyiknél a szám az alacsonyabb. Ő kevesebb ideig vagy/és kevésbé volt kitéve a piaci mozgások viszontagságainak. Az előítéletek eldobásával gyakran jól járunk. Felülvizsgálatukkal pedig nem veszíthetünk semmit. Ha úgy tetszik: ez egy ideális befektetés A cikk letölthető verziója Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide

kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. . Naptár Effektus Aki régebb óta foglalkozik tőzsdével megfigyelhette, hogy egyes időszakokban könnyedén lehet kiemelkedő hozamokat elérni minimális kockázattal, míg máskor megfeszülve is jó ha az ember megússza nagyobb veszteségek nélkül. Tőzsdés berkekben így nem véletlen, hogy több mendemonda és szólás is kialakult a jelenséget megfigyelők között. Talán az egyik leghíresebb ilyen mondás a „sell in may and go away” azaz szabad fordításban „májusban adj el, és utazz el”, de hogy sorrendben legelőről haladjunk, ott van a Január effektus, azaz egy olyan időszak, amikor sok befektető adózási és egyéb adminisztratív szempontok miatt még december végén zárja pozícióit, majd január elején újra nyitja azt, állítólag jelentősen elmozdítva az árakat. Hallottam egy ezzel ellenkező forgatókönyvet is, a nagy alapok kezelői az év utolsó

kereskedési napjaiban megnyomják a piacot, hogy ezzel kozmetikázzák éves eredményüket, így saját fizetésüket, bónuszaikat is. Aztán van még nekünk fekete októberünk, nyári uborkaszezonunk és még sorolhatnám a megfigyeléseket, mondákat, és akinek még nem elégítettem volna ki tőzsdei pletyka és bulvár érdeklődését talál még itt pár példát. Teszt időszaknak először az elmúlt 10 év adatait tekintettük át, így a BÉT adatai mellett néhány nemzetközi példát is szemezgettünk. Ha megnézzük a táblát látható, hogy az év első hónapjai, különösen a január és az év utolsó néhány hónapja, különösen december kiemelkedő hozamokat produkál szinte az összes piacon. Talán meglepetés, hogy a „sell in may” után júniusban általában minden tőzsdén jelentős hozamokat lehetett elérni és decemberben is inkább a portfolió kezelők bónusz reményében tett ügyletei látszanak bebizonyosodni, mint az adózás

miatti eladási hullám. A fekete október is inkább rózsaszín október, hiszen hiszen szinte kivétel nélkül minden piacon a legjobb teljesítményű három hónap egyike. Az elemzés egy apró dologra azonban nem tér ki, mégpedig a hónap közben esetleges drawdown-okra. Azaz előfordulhat, hogy a hónap eleje és vége között a teljesítmény kiemelkedő, de a két időszak közben jelentősen megtréfálhatják a befektetőket a hónapon belüli hirtelen mozgások. Drawdown az a mutató, amely egy nyitott pozíció, vagy egy befektetés futamideje alatt megmutaja a legnagyobb értékvesztéseket is. Ha vásárlunk egy részvényt 100 Ft-on, eladjuk 110 Ft-on, de időközben a részvény árát jegyezték 60 Ft-on is, akkor 40% drawdownt szenvedtünk el, míg csak 10% hozamot szereztünk. Minél magasabb a hozam és minél alacsonyabb és rövidebb ideig tart a drawdown, annál jobban teljesít a befektetés. Ennek a pontnak a teszteléséhez több adatra van szükség,

így a Nasdaq Composite teljesítményét figyeltem meg egészen 1972-től. Látható, hogy a kép így már nem túl fényes. Októberben sok év átlagában valóban elérhetünk pozitív hozamot, azonban a drawdown majd kétszerese a várható hozamnak, így sokkal kedvezőbb kockázat hozam lehetőséget találunk az év több időszakában. Az adatok azt mutatják, hogy a májusi viszonlyag magas hozamhoz is lényegesen magasabb drawdown párosul. Megfigyelhető, hogy októbertől kezdve egyre magasabb hozamokat lehet, egyre alacsonyabb kockázattal elérni, majd januártól megfordul a trend és egyre alacsonyabb hozamokkal, illetve egyre magasabb drawdown értékkel találkozunk. A legnagyobb veszteségegel májusban és szeptember-október hónapokban találkozunk, míg a legjobb befektetési lehetőséget talán október közepe környékén kereshetjük. Hosszútávon talán azt a következtetést vonhatjuk le a számokból, hogy érdemes magasabb kockázatot vállalni

az októbertől január-áprilisig tartó időszakban és érdemes sokkal óvatosabban kezelni a május és szeptember közötti egyre volatilisebbé váló piacot. Nosztrai Ádám Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Spread Betting A Spread Betting, némi egyszerűsítéssel Spread Fogadásnak nevezett spekulációs lehetőség lényege, hogy könnyen és átláthatóan, fejlett technikai rendszerrel működő rendszeren, OTC piacon férhessünk hozzá, akár alacsony tőke mellett a nemzetközi (elsősorban határidős és részvény) piacokon forgó termékekhez. Nagyon fontos tudni, hogy a Spread Betting nem azonos a professzionális határidős brókerek által alkalmazott Spread kereskedéssel, ahol a különböző határidős lejáratok közti árelmozdulásokat használják ki. Bár csak mostanában terjedt

el, de a Spread Fogadás gyökerei több mint 30 évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Ekkor még csak egy eleinte kisebb, majd fokozatosan növekvő, szakmabeliekből álló társaság járt össze hetente, az arany árát meghatározni, és közölni, hogy milyen árfolyam hajlandóak a következő gyűlésig venni vagy eladni. Néhányan közülük a sportfogadások új formáiból fejlesztették tovább tevékenységüket, amelynél már nemcsak a nyertes lóra lehetett fogadni, hanem arra is, hogy hány láb előnnyel nyerik meg a versenyt. Maga a „Bet” szó is a sportfogadások világából érkezett. A Spread Betting igazi virágkorát azonban az Internet széleskörű elterjedése hozta el, amikortól kisbefektetők milliói férhettek hozzá, akár párezer (ma már párszáz) dolláros tőkével a legnagyobb nemzetközi piacok alapján képződő termékekhez. A Spread Betting gyakorlati lényege, hogy nagyon gyorsan, egyszerűen, átláthatóan, akár kis pénzzel és

felesleges mellékhatások nélkül lehet, komoly tőkeáttétel mellett is számos híres határidős termékkel, és részvénnyel kereskedni. Csak a vegytiszta árfolyam elmozduláson van lehetőség profitra szert tenni. Az árfolyamokat a brókercég biztosítja, tehát nem hivatalos árakat, hanem azok nem tökéletes másolatát láthatjuk magunk előtt. Mivel nincs részvénybirtoklás, nem kell osztalékokkal, közgyűlésekkel, értékpapírszámlákkal bajlódni. Az angol piacon mentesül a tranzakciónkénti adótól a termék Nincs érzékelhető különbség longolás és shortolás között. Mivel nem tőzsdei a termék, elvileg éjjel-nappal is lehet velük kereskedni, brókercégtől függően. Nem egy befektetési szolgáltató kínál garantált stop-loss-okat, vagyis mérsékelhető velük a kockázat. Ugyanakkor a részvényekhez, és számos határidős termékhez képest is kiemelt tőkeáttétel érhető el, amit a brókercég nyújt az ügyfelek számára. Nem

ritka az, hogy napon belül 10-15-szörös tőkeáttétel érhető el, ami mind a profit lehetőségét, mind a kockázatot jelentős mértékben meg tudjuk növelni. Nem egy helyen találkozunk a „garantált stop-loss” jelenségével, ami a brókercég általi jegyzésnek köszönhetően ténylegesen garantálja, hogy egy adott árszintnél lejjebb/feljebb nem szállhatunk ki a pozícióból, vagyis ténylegesen kalkulálhatunk a maximális veszteséggel. A brókercég általi árfolyam jegyzés arra is lehetőséget biztosít, hogy teljesen egyedi, variálható termékek is a piacra kerüljenek, ami tovább növelheti a lehetőségek számát. Mindennek azonban ára van, és az esetek többségében ez akkora, hogy nem éri meg a hagyományos piacokról a Spread Betting-re váltani. A brókercégek, amelyek a Spread Bettinget kínálják, általában nem számítanak fel jutalékot, helyette a vételi és eladási ár, tehát a Spread kiszélesítésén keresnek. A nagy kérdés

az, hogy a kiszélesítés mértéke szembeállítva a valós piacon lévő üzletkötés spread-jével és jutalékával mennyivel nagyobb. Attól, hogy a bekalkulált költség magasabb, mintha a hagyományos piacon kereskednénk, még nem biztos, hogy feleslegessé teszi a Spread Betting-et, hiszen van aki számára a felsorolt előnyök miatt mégis megéri ezt a spekulációs megoldást választani. Sokakban felmerülhet: a Spread Fogadás esetén kell-e valamit változtatni befektetési, vagy inkább spekulációs módszereinken, stratégiáinkon? Mivel a Spread Betting esetén a vételi és eladási ajánlatok a brókercég jól felfogott érdekei miatt viszonylag szorosan követik a valós piac árfolyamát, illetve ajánlatait, jelentős változást a módszerekben nem okoz önmagában az, hogy nem az igazi piacon történik az üzletkötés. A nem egyszer magasabb üzletkötésenkénti költség miatt a gyakran kereskedők számára jelentős, sőt végzetes hátrányt

jelenthet a Spread Fogadást választják. Ez a költség ugyanis elviheti a profit nagy részét, vagy akár egészét is Bár vannak egyértelmű különbségek, ki lehet jelenteni, hogy a spread betting annak az újracsomagolása, amit az elmúlt években, évtizedekben egyre többször próbáltak eladni a kisbefektetőknek. Az extra hozam reményében kereskedj minél többet, minél gyakrabban, minél többet kockáztatva, minél magasabb (kimondott, vagy kimondatlan) jutalékot termelve a brókercégnek. A nagy nyereség éppen ezért csak keveseknek sikerül, ők szinte kivétel nélkül türelmesek, és jól kidolgozott, nem kis részben technikai elemzésre építő stratégiákat használnak. Cikk PDF formátumban Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Tippek a Metrón Pár hónappal

ezelőtt egy hétköznap délután éppen egy megbeszélésre siettem, az iroda előtti végeláthatatlan kocsisor miatt azonban úgy döntöttem, hogy tömegközlekedéssel vágok neki az úti célomnak. Pár megálló a villamossal, majd lementem a föld alá és felszálltam a zsúfolásig megtelt metróra. A következő megállónál két fiatal szállt föl a szerelvényre, miközben harsány hangon párbeszédet folytattak. A zajok miatt az eszmecseréjük nem volt kristálytisztán érthető, a lényeg azonban így is kivehető volt: „-Több éve forgatom anyámék pénzét a tőzsdén, a részvényárak folyamatosan emelkednek, csak nyerni lehet vele, és még kevés munkát is igényel. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben kis zuhanás van, de ez csak átmeneti, amit további vételekre kell használni, hamarosan úgyis tovább emelkedik.” Ebből a kis részletből is érthető, hogy miért van az, hogy sokan leszegett fejjel, nagy pénzeket a piacon hagyva távoznak erről

a területről. Több alapvető probléma és tévhit is van, ami a tőzsdét övezi, sokan ugyanis nagyon rövid tanulás, és a szakirodalom áttanulmányozása nélkül vágnak bele ebbe a területbe. A legrosszabb ami megeshet egy kezdővel, nem az, hogy gyorsan beleszalad pár veszteséges ügyletbe. Éppen ellenkezőleg: ettől fog kijózanodni, mint egy spicces ember, ha beáll a hideg zuhany alá. A legrosszabb forgatókönyv meglepő módon az, hogy hosszú hónapokon keresztül nyereségesen kereskedik, és ettől felbátorodva egyre kockázatosabb vizek felé sodródik, és a végeredmény az esetek nagy többségében ugyanaz: jelentős tőkeveszteség. Minél nagyobb a kár, annál erősebb a kényszer az elvesztett vagyon visszaszerzésére, és ez a következő súlyos hiba. A történet vége általában az lesz, hogy a megmaradt pénzösszeget felemás érzésekkel kiveszi a piacról. Majd többféle út lehetséges, vagy soha nem tér vissza a részvények világába,

vagy évek múlva, ahogy a mély sebek gyógyulnak, újra érdeklődni kezd a kereskedés iránt. Sokan ekkor jönnek rá, hogy az éveken át tartó bikapiac is véget ér egyszer, a felhőtlen optimizmus és eufória is a visszájára fordulhat. Tovább gondolkoznak és jó esetben rájönnek, hogy a piac ellenük dolgozott, mikor hosszú időn keresztül hagyta őket nyerni, hiszen mikor már az anyós pénzét is feltették, akkor jött a tragédia: a nagy veszteség. Végül belátják, hogy sok tanulás, gyakorlás, a piaccal szembeni alázat, és a szabályok kőkemény betartása nélkül nem megy. Nincsen általános recept a sikert illetően, az egyéni ízlés alapján mindenkinek más stratégia és más időtáv fekszik, mivel mindenki más kockázatokat tud elviselni, eltérő tapasztalatokkal és tudással rendelkezik, nem ugyannyi idővel rendelkezik. Ne várjuk, hogy Mózes lehozza a kőtáblákat, amin megmásíthatatlan törvények vannak. Sokan mégis abban

reménykednek, hogy objektív, egyértelmű, és mindig érvényes alapszabályokat tesznek eléjük, felmelegítve, tálalva, esetleg előre meg is rágva. Ez természetesen nem létezik és nem is ajánlatos. Azonban összegyűjtöttem profi befektetőktől 10 jó tanácsot, melyek nélkül elveszettebbek vagyunk a tőzsde könyörtelen világában. Az alábbiak betartásával még a legnehezebb piaci körülmények között is megálljuk a helyünket, de önmagában még nem képezik egy pénzcsináló gépezet motorját. 1. Ne legyen kereskedési kényszered! Légy türelemmel, néha hosszú hónapokig is! 2. A stopot minden körülmények között tartsd be, határold be a veszteséged! 3. Légy alázatos a piaccal szemben, ne akard megleckéztetni, hiszen úgy is ő az erősebb! 4. A nyereséges pozícióidat hagyd futni! 5. Nem az a fontos, hogy minél többször igazad legyen Néha egy jó döntés elvisz a hátán kilenc rosszat. 6. Értsd meg, hogy a piac irracionális,

felejtsd el a „Miért?”-et, fontosabb, hogy „Mi történik?” 7. Soha ne mondd, hogy „Tovább már nem eshet, itt az alja!” vagy „Ennél magasabbra már úgysem emelkedik!” 8. Ismerd be, ha tévedtél, ha kell, zárd le a veszteséges pozíciót! 9. Csak a profit számít, nem a találatok aránya! 10. „Tuti tippek” nincsenek Még ha a metrón halljuk, akkor sem PDF változat Faluvégi Balázs Rácz Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Ország indexek – példa a relatív teljesítményre A nagy országindexek általában sokkal inkább hajlamosak az úgynevezett „együttmozgásra”, mint az egyedi részvények, vagy akár a szektor-, ágazatindexek. Különösen így van ez akkor, ha egyazon régióról, hasonló gazdasági környezetről van szó, de tovább erősítheti az

együttmozgás valószínűségét, ha az indexeket hasonló számú és a gazdaság azonos szegmenseiből kikerülő részvény alkotja. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy a német Dax30 és a francia Cac40 index ezen feltételek közül a legtöbbet teljesíti. Rövidtávon a felületes szemlélő szinte a teljes együttmozgást figyelhet meg a napi teljesítményeiken, ami azonban távolabbról szemlélve már közel sem lesz igaz. A heti grafikonokon erős és tartós trendek rajzolódnak ki a felül és alulteljesítések tekintetében, de tény, hogy nagy eltérésről, hektikus viselkedésről ekkor sem lehet beszélni. A Dax30 index elmúlt másfél évtizedét szemlélve azt látni, hogy a Cac40 ellenében 1993-tól stabil felülteljesítő volt, ami egészen 1997 végéig tartott. Ekkor az „1”-es pontot követően feltűnő, hogy az árfolyam újabb csúcsát a „2”-es pontban már nem követte a Cac40-hoz mért relatív erő grafikonján is magasabb csúcspont. Ez

előre jelezte a későbbi trendfordulót, ami be is következett és 1999-től a Dax30 alulteljesítette a Cac40-t egészen 2002 végéig – „4”-es pont. Ekkor indult ismételten egy emelkedő trend az árfolyamokban is, ami relatív felülteljesítéssel párosult. Ez azt jelenti, hogy a Dax30 rendre lendületesebben emelkedett francia társánál. Említésre méltó még a „3”-as pont, ami az árfolyamértékekben az abszolút csúcs elérésének időpontja volt. Ekkor a Dax30-as index relatív ereje masszív eső trendben volt a Cac40-hoz képest. E mögött a vezető-lemaradó instrumentumok trendbeli viselkedésének törvényszerűsége figyelhető meg. Az általános emelkedés egyik vezető európai indexe volt a ’90-es években a német index. Az „1”-es és „2”-es pont határolta időszakban vált egyértelművé, hogy a trend kifulladóban van, hiszen a korábbi vezető ellenében a francia index jobb teljesítményt tudott nyújtani. Ez kissé

felnagyítva a "pulykák szárnyalásának” időszaka volt, amikor a lemaradó instrumentumokat is agyba-főbe vásárolják a lelkes spekulánsok. Tipikus volt a trend zárása is, ami egy négy hónapos időszakban közel három hónapnyi pánikszerű vételekben csúcsosodott ki. A rövidtávú képet szemlélve azt látni, hogy általában egymáshoz viszonyítva semlegesen viselkednek az indexek, ezt csak kisebb felül-, illetve alulteljesítések zavarják meg, melyek beleilleszkednek ugyan a középtávú trendekbe, de rövidtávon majdhogynem kiegyenlítődnek. A két meghatározó európai index egymáshoz mért mozgásában rövidtávon a Cac40 felzárkózására, középtávon pedig a Dax30 egyelőre folytatódó felülteljesítésére lehet számítani, amint azt a relatív erő grafikonjairól leolvasható trendek, illetve a hisztorikus tapasztalatok jelzik. Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel

hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Hogyan veszítsünk el egy vagyont 10 nap alatt? 1. Nap Érjünk be a munkahelyünkre, nézzük meg az email-eket Ha elég körültekintőek voltunk, megkértük a szoftvertelepítést végző szakembert, hogy még véletlenül se tegyen fel spam-szűrőt, értékes befektetési tanácsokat kaphatunk. Ma is így történik Fantasztikus tippet kapunk egy ismeretlentől, aki a 87 centen álló International Biotechnology and Nanotechnology for the Future of Mankind (IBNFMK) nevű vállalatot. Az email-ből megtudhatjuk, hogy a részvény tegnap 5%-ot emelkedett (vagyis 4 centet) és hamarosan egy új gyógyszert hoznak ki, amelyik 47%-kal több rákos beteget képes meggyógyítani. Altassuk el az óvatosságunkat, amikor megnézzük a cégről elérhető nyilvános adatokat. Elegánsan hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a cégnek csak 7 alkalmazottja van, bizonyára

kiszerveznek mindent. 2. Nap Már hajnalban izgalommal adjuk be vételi megbízásunkat az IBNFMK-ra 88 centen A pénzt ne sajnáljuk, nyugodtan mehet minden pénzünk ebbe a papírba, hiszen a meggazdagodásunk a cél. Közben kapunk egy másik email-t, amely ugyanezt a részvényt ajánlja. Ebben a vállalatban tényleg lehet valami Várjuk izgalommal a nyitást, meredjünk a képernyőre az első percekben. Sajnos az árfolyam 91 centen nyit, de sebaj hamarosan lesz egy kis korrekció, amikor olcsóbban megkapjuk. Délutánra azonban az árfolyam már 94 centen jár. Bosszankodjunk egy cseppet, hogy már túl sokan találtak rá a részvényre és próbáljuk megvenni 95 centen. Miután hiába vártunk 2 órát, hogy ezen az ajánlaton teljesüljön a megbízásunk, és mivel már csak 40 perc van zárásig, látványosan kezdjük csapkodni billentyűzetünket. A profibb játékosok az egeret is a falhoz vághatják Végül 20 perccel a zárás előtt adjunk be piaci megbízást,

amely teljesül is 98 centen. Zárásra ugyan 2 centet visszacsúszik az árfolyam, de semmi gond, ekkora mozgás belefér. 3. Nap Izgalommal keljünk fel, útközben szerezzünk be egy utazási és autós katalógust, hogy felkészüljünk arra, hogy mi mindenre költjük majd a hatalmas árfolyam nyereséget. Csillogó szemmel meséljünk kollégáinknak a remek lehetőségről, amit találtunk. A kritikusokat hallgatassuk el oly módon, hogy gyávának, pénzügyi analfabétának tituláljuk őket. Nézzük meg email-jeinket. Újabb levélben tudatja velünk ismeretlen jóakarónk, hogy már csak 2 nap van a gyógyszer kihozataláig, amikor is robbanni fog az IBNFMK árfolyama. Gondolkozzunk el azon, hogy ha még több pénzt fektetnénk a részvénybe, mennyivel többet kereshetnénk rajta. Hívjuk fel ismerőseinket és kérjünk tőlük pénzt kölcsön Ha megkérdik mire kell, mondjunk csak annyit: „Egy tuti tippem van”. Hívjuk fel bankárunkat, hogy hazafelé beugranánk

megbeszélni egy kövér személyi kölcsön lehetőségét. Várjuk türelmetlenül a nyitást. Hangos kurjantásokkal örvendjünk annak, amikor az árfolyam átlépi az 1 USD-os szintet. Megindultunk meggazdagodás útján Induljunk el gyorsan begyűjteni a kölcsönvett összegeket ismerőseinktől, majd irány a bank. Bankárunk tájékoztat róla, hogy jó hitelminősítésünk miatt már van hitelkeretünk, amit azonnal folyósítanak is 54%-os THM mellett. Ennyiért a hülyének is megéri, hiszen a részvény pár nap alatt behozza ezt a kamatot Amikor bankárunk óvatos aggályokat fogalmaz meg a befektetésünk biztonsága felől, ne törődjünk vele. Ha olyan jó befektető lenne, már rég egy jachton ülne az iroda helyett Végezetül utaljuk át a teljes pénzt a brókercégnek. Holnap már ebből is részvényt tudunk venni. Este nézzük meg, hogy miként zárt a részvény Vegyük kissé csalódottan tudomásul, hogy a záróárfolyam 0,99 cent. Nyugtassuk meg

magunkat azzal, hogy tegnap is korrigált a papír, és utána mégis elindult. 4. Nap A pénzünk már meg is érkezett a számlánkra Izgalmunkban úgysem tudjuk kivárni a nyitást és az előző napok tapasztalatából okulva tegyük be vételi megbízásunk 1,04 USD-ra. Nem, az kevés lesz. Legyen inkább 1,06 USD, vagy 1,07 A nyitásig eltelő időt töltsük ki az autó és utazási katalógusok böngészésével. Hívjuk fel bankárunkat és kérdezzük meg tőle, hogy hol nyaralt nyáron. Portugália? Amatőr! Egy ismert befektetési guru éppen elérhető egy fórumon. Tegyük fel neki a kérdést: „Meddig mehet az IBNFMK??” Amikor azt mondja, hogy nem ismeri a részvényt, sértődjünk meg. Nyitáskor kissé idegesen vegyük tudomásul, hogy ugyan megkaptuk részvényeinket, de az árfolyam gyorsan esni kezd és fél óra után már csak 96 centen van az árfolyam. Na igen, a remegő kezűek, akik nem képesek kivárni a holnapi csodálatos bejelentést, máris

adnak. Pedig ha tudnák! Enyhe aggodalommal számoljuk ki, hogy átlagos bekerülési árunkhoz (1,02 USD), máris 6%-ot veszítettünk. Hessegessük el magunktól az aggodalmat, hiszen holnap végre jön a nagy bejelentés! 5. Nap Keljünk hajnalban és amint beértünk munkahelyünkre, pásztázzuk végig a híroldalakat, hogy megtörtént-e már a gyógyszer debütálása. Egyelőre semmi Morfondírozzunk el azon, hogy nemcsak erről, hanem a cég korábbi eseményeiről sem találunk semmi érdemleges hírt. Sebaj, ezt el kell fogadni, hiszen az új termékre alapozott gyógyszertől függ minden, minek korábbi híreket keresgélni. Lassan közeledik a piac nyitása, de még mindig semmi hír. Kattintgassunk 5 másodpercenként a „Küldés/Fogadás” gombra, hátha ismeretlen jóakarónk újabb értékes információt juttat el nekünk. Ha ennek nincs eredménye körömrágással és cigizéssel foglaljuk el magunkat. Döbbenten vegyük tudomásul, hogy a nyitóárfolyam 88

cent lett. Nem baj, ha mindjárt kijön a hír, elindul a rakéta Kicsit bosszantsuk fel magunkat azon, hogy mennyivel olcsóbban hozzá tudtunk volna jutni a részvényekhez, majd nyugodjunk meg: 3 USD-nál már nem az a 10-20 cent fog számítani. Amikor az árfolyam felküzdi magát 90 centig, törjünk ki hangos örömujjongásban. Mindezt váltsa fel az a gyomorszorító érzés, amit a 75 centre történő zuhanás okoz. Nézzük meg a híroldalakat, hátha kijött a nagy bejelentés. Ha nem találunk semmit, egy csomag keksz elmajszolása és egy rossz időkre félretett nyugtató megteszi a hatását. Este az egésznapi feszült figyelem után zuhanjunk az ágyba, majd töltsünk el órákat álmatlanságunkkal küszködve. 6. Nap Keljünk ziláltan az éjszakai hánykolódástól Hajtsunk fel 2 bögre jó erős kávét Idegesen várjuk a nyitást, és döbbenten fogadjuk el a tényt, a nyitó árfolyam 77 cent lett. Ebből még bármi lehet, zárásra ismét 1 USD közelébe

juthat a papír. De nem így történik: az árfolyam hamarosan az 50 cent alatti tartományt is meglátogatja, sőt ott is marad. Vajon ki a felelős ezért a példátlan skandalumért? Mindig a cégek menedzsmentje szúrja el, mindig! Ott volt a kezükben a meggazdagodáshoz vezető út, de elpuskázták és minket is magukkal rántottak. Miért nem lehetett legalább egy megnyugtató közleményt eljuttatni a sajtóhoz, hogy késik a gyógyszer bevezetése? Zárás előtt 10 perccel tegyünk be eladási ajánlatot 54 centen. Egy pillanatra felcsillan a remény, az árfolyam 52 centig erősödik, de csak átmenetileg, másodpercek alatt visszazuhan 46 centre. Már csak két perc van hátra, cselekednünk kell, mentsük ami menthető: piaci áron adjuk el a teljes mennyiséget. A könyv olyannyira kiürült az utolsó percekre, hogy a mi megbízásunk 35 centig nyomja le az árfolyamot. De legalább kint vagyunk a vízből. Remegő kézzel számoljuk ki, hogy az átlagos 1,02 USD-os

bekerülési, a 0,38 USD-s eladási árfolyamot és a kölcsönvett összeg arányát beleszámolva nemcsak mindent elveszítettünk, hanem még a tartozásunk felét sem tudjuk visszafizetni. Töltsük az esténket egy bárban, whisky-k társaságában. Hazafelé a legolcsóbb taxi társaságot vegyük igénybe, és borravalót ne adjunk, elvégre nem vagyunk abban a helyzetben. 7. Nap A reggeli ébredés után a fürdőszobában, amikor senki sem lát, törjünk ki zokogásban Hiába, a feszültséget ki kell engedni. Hozzuk rendbe magunkat és vánszorogjunk el munkahelyünkre. Amikor többen elgyötört arcunkat látva az egészségünk felől érdeklődnek, kissé lekezelően magyarázzuk el nekik, hogy a jó befektető élete sem fenékig tejfel. Elvégre ők ezt nem érezhetik át. Ezzel a gondolattal magunkat is megnyugtathatjuk A pénz egy része – még ha kölcsönből is – még megvan, visszanyerhetünk mindent. Kutassuk a netet valami gyors és jó tipp

reményében. Hamarosan megszületik a megoldás: Forex! Így nem a kell a kereskedési idő miatt aggódnunk, sőt a tökkelütött menedzsment miatt sem. De ami a legjobb: brókercégünk 1:200 tőkeáttételt is lehetővé tesz. Kezdjünk vadul számolni: ha meg tudunk fogni egy 2%-os mozgást, ami az EUR/USD-ban 260 pip környékén van, akkor nemcsak visszanyertük a kölcsönvett és saját pénzünket, hanem még 20% körüli nyereséget is elérhetünk. Hiszen tanultunk az előző napok hibájából és már nem akarunk túl sokat, ezzel a kissé konzervatív célkitűzéssel bőven kiegyezhetünk. Vegyünk egy gyors makrogazdasági kurzust a neten és hívjuk fel régi deviza spekuláns ismerősünket, pár jó tanácsért. Sajnos a szanatóriumban a betegeknek nincs önálló melléke, ezért amíg rá várunk kimaradunk egy jó kis mozgásból, de sebaj: a 24 órás nyitva tartás mindig ad lehetőségeket. Végül nagy nehezen a telefonhoz hívják ismerősünket, aki

furcsa módon próbál lebeszélni a kétszázszoros tőkeáttételről. Kicsit lepődjünk meg, majd közöljük vele, hogy kényszerhelyzetben nem válogathatunk. Amikor a vonal másik végén gúnyos nevetést hallunk, csapjuk le a telefont Ma éjjel ne aludjunk, inkább figyeljük otthon is a devizaárfolyamok mozgását. 8. Nap Reggel hullafáradtan telefonáljunk be a munkahelyünkre, és hazudjuk, hogy betegség miatt nem tudunk bemenni. Jobb lesz így, legalább a sok amatőr befektető nem zaklat minket a hülye kérdéseivel. Éjjel tökéletesen kiismertük a devizák mozgását és készen vagyunk a pozíciónyitásra. Délelőtt nem találunk semmi jó lehetőséget, mert az ECB elnöke visszafogott nyilatkozatot tett az eurozóna gazdasági kilátásairól. Ez sem tudja mit beszél, nyilván ő sem ott ülne, hiszen ha olyan jól ismerné a makrogazdasági helyzetet, hanem milliárdosként hajkurászná a lányokat Kubában. Délben rendeljünk pizzát, és a képernyő

előtt fogyasszuk el: nehogy kimaradjunk egy jó mozgásból. Első pozíciónk kora délután kis veszteséggel zárul, egy ostoba francia miniszter nyilatkozata miatt. Vegyünk egy nagy levegőt, és nyissunk egy USD long-ot, úgyis elegünk van már a dilettáns európai vezetőkből. A fél hármas amerikai makroadat a munkanélküliségről az elképzeléseink szerint alakult. Hiába, beért a makrogazdasági gyorstalpaló, amit tegnap vettünk. Estére visszanyertük pénzünk felét Rendeljünk kínai kaját, és a képernyő előtt elégedetten táplálkozzunk. Hajnali három felé már nem látunk jó lehetőséget, ezért aludjunk el az íróasztalra borulva. 9. Nap Ébredés után azonnal szögezzük tekintetünket a képernyőre Kissé csalódottan vegyük tudomásul, hogy tegnapi nyereségünk egy része elpárolgott. A délelőtt folyamán idegeskedve járkáljunk fel-alá, ahogy a piac a pozíciónk ellen megy. Délre már enyhe veszteségbe kerülünk, és egy gyors

pozíciózárással védjük meg magunkat a további veszteségektől. Hívjuk fel az ismerősünket a szanatóriumban. Sajnos nem hajlandó a telefonhoz jönni, mert ekkora vesztessel nem akar beszélni. Csodálkozunk rajta, mert ő van szanatóriumban, nem mi, mégis ki akkor lúzer? Valami megoldást ugyanakkor kell találnunk. A kiút ismét email-en érkezik. A feladót ugyan nem ismerjük mégis pontosan tudja mire van szükségünk, hiszen a „King of the Pips! Make 1000% in 5 days on EUR/USD” című anyag azt ígéri, hogy kihúz a csávából. Email-en és azonnal érkeznek tőlük a biztos forex tippek, ráadásul bankkártyával nyomban meg is vásárolhatjuk az előfizetést. Egyetlen gond van csak: a szolgáltatás ára 3500 USD, anyagi helyzetünk pedig nem éppen rózsás. Mégsem mondhatunk le erről a nagyszerű lehetőségről, elvégre a minőséget meg kell fizetni. Hívjuk fel bankárunkat és könyörögjünk ki tőle még egy ekkora hitellehetőséget. Hajtsuk

végre a vásárlást Közben felhív egy ismerősünk, a kölcsöne miatt érdeklődve. Válasz nélkül csapjuk le a telefont és kapcsoljuk is ki, most nem érünk rá magyarázkodni. Hamarosan „King of the Pips” elkezdi küldeni nekünk ajánlásait. Első körben a mértéktartó 1:50 tőkeáttételt javasolja, mi azonban merjünk bátrak lenni, ne adjuk alább a maximális 1:200 tőkeáttételen. Szolgaian hajtsuk végre az email-en érkező ügyleteket, számlaegyenlegünkre rá se pillantsunk. Este 11 körül fújjuk ki magunkat és nézzük meg, hogy állunk. Merengjünk el azon, hogy mit tehetnénk a maradék 64 dollárunkkal, majd a sokktól ájuljunk be az ágyba. 10. Nap A megmaradt összeget utaltassuk haza és rendeljünk rajta pár szendvicset Nyissuk ki a szakmai telefonkönyvet. Két fejezetet kell átböngésznünk Az egyik az olyan ingatlanügynököké, akik gyorsan el tudják adni házunkat. A másik fejezet címe pedig: „Szanatóriumok”. Lehetetlennek

tűnik? Elképesztő, hogy mégis hány ember követi el ugyanezeket a hibákat újra és újra. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management Ötlet: Rácz Balázs További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Verjük meg a Benchmark-ot! Baltimore egy közepes méretű város az Egyesült Államok keleti partján, mindössze 1 órányi autózással a fővárostól. Külföldön kevesen ismerik, vagy ha mégis, nem sok jellegzetességet tudnak róla mondani. Pedig a település és lakói elképesztő teljesítményekre képesek Baltimore a második leggazdagabb amerikai állam (Maryland) közepén található, a keleti part egyik legfontosabb kikötője tartozik hozzá, Super Bowl esélyes amerikai football csapata van (Baltimore Ravens), és itt dolgozik napjaink egyik legnépszerűbb és legeredményesebb értékalapú stratégiát követő

portfolió menedzsere, Bill Miller. Miller fő célja az, hogy a legfontosabb benchmark-nak tekintett S&P 500 indexet túlteljesítse. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy 1991 óta eddig minden lezárt évben magasabb hozamot tudott felmutatni, mint a legszélesebb körben figyelt amerikai részvényindex. A keze alatt lévő befektetett 1000 dollár mára 11 070 dollárra nőtt, miközben ugyanez az összeg az S&P 500-ba részvényeibe arányosan elhelyezve (vagy 1997-tő l a SPY ETF-be téve), csak 5570 dollárra gyarapodott volna. Persze ne feledjük, a világtörténelemben is egyedinek számító felfutás volt tapasztalható 1990-től, ami ugyan megtört az ezredfordulón, de 2003 óta ismét komoly emelkedés volt tapasztalható a tengerentúli tőzsdéken. Bill Miller legjobb évében 49%-os hozamot produkált, ekkor az S&P 500 csak megközelítette a 29%-ot. A legrosszabb éve 18%-os veszteséget hozott, amikor is a benchmark 4%-kal csökkent nagyobb

mértékben. A Miller által vezetett Legg Mason Value Trust alap éves szinten 13,7%-ot teljeített a befektetőknek, ami kategóriájában a párját ritkítja. Ez az egyetlen olyan termék a befektetési termékek közül, amelyik 1991 óta minden évben legyőzte a benchmark-ot Egészen mostanáig. Tavaly ugyan egy huszáros hajrával Miller az utolsó hónapokban visszakűzdötte alapját az S&P 500 hozama fölé, idén ebben már csak egy jókora karácsonyi csoda segíthet neki ebben, hiszen kövér 10%-kal van elmaradva a benchmark-tól. A sokéves hozam azonban így is lenyűgöző mértékben veri meg a passzív portfolió menedzsmentet folytató alapokat, vagy a SPY ETF-et. Ráadásul Miller-ék jelzik: céljuk nem az, hogy januárban az ő alapjuk újabb rekord döntésével legyen tele a sajtó, hanem hogy bármely 3 éves időszakot visszanézve teljesítsék felül az S&P 500-at. Hogyan sikerülhetett, akkor ez mégis 15 éven keresztül minden évben?

Különösen annak fényében, hogy Miller egyik leggyakrabban idézett mondása szerint, irodalmi fordításban: „Honnan tudom, hogy tévedtem egy részvényt illetően? Már nem közölnek árfolyamot róla!”. Vagyis addig tartja a szerinte alulértékelt cégek részvényeit, amíg ki nem derül, hogy igaza van. Márpedig az elmúlt 15 évben az esetek többségében ez történt Ugyanakkor tudjuk jól, hogy egy-egy részvény vagy ágazat évekig is el tud térni az egyébként is nehezen megállapított reális értékétől, elsősorban pszichológiai okokból. Valószínű tehát, hogy míg a Value Trust alap sok éves teljesítménye egy jó stratégia következetes végrehajtásának az eredménye, viszont önmagában a 15 éves rekord széria nem kis részben köszönhető a szerencsének. A jól kiválasztott részvények 15 évig szinte minden alkalommal 1 éven belül beértek, ami egy ilyen jellegű stratégiánál, még Miller és csapata saját bevallása szerint is

ennél több időt szokott igénybe venni. A Legg Mason alapjának egyik jellegzetessége, hogy agresszívan eltér a benchmark szektor súlyaitól. Például idén, a harmadik negyedév végén egyetlen energia szektorból származó részvény sem volt a portfolióban, míg az S&P 500-ban a szektor aránya meghaladja a 9%-ot. Ezen a bátor mentalitáson csúszott el idén az alap. Az alap tekintélyes részben rendelkezik internet részvényekkel, mint például az Amazon, eBay, vagy a Yahoo, amelyek sokat szenvedtek idén, de nem járt jól jó pár egészségbiztosítóval sem. A szokásosnál drasztikusabb súlyok miatt elég egy vagy két szektor 20% körüli relatív gyengesége a többiekkel szemben, és az alap máris beesett az S&P 500 alá. Ez 15 év alatt egyetlen alkalommal sem fordult elő, de még Miller sem tévedhetetlen, idén bekövetkezett az, amire a konkurensek régóta vártak. A benchmark legyőzésének ezen kívül is lehetnek hátulütői. Ha

valaki a Value Trust-ba fektette pénzét 1999 végén, három év múlva annak közel harmadát elveszítette, és valószínűleg nem vigasztalta a tudat, hogy Miller 10-11-12 éve folyamatosan megveri a benchmark-ot. A 70-es években, amikor a piacok az olaj, deviza és társadalmi válság miatt keveset mozdultak el, az S&P 500 pár százalékpontos felülmúlása senkit nem tett volna gazdaggá. 2000 és 2006 között az alap éves teljesítménye az említett 30% feletti drawdown mellett éves szinten alig haladta meg a 6%-ot, míg egy jól diverzifikált hedge-fund portfolió ezt 4%-kal múlta volna felül és a drawdown mindössze 13% lett volna. Ha mindezt kölcsön mellett teszi hozamát az alacsony kamatok miatt majdnem meg tudta volna duplázni, és még mindig kisebb lett volna a maximális visszaesése. Nem mindegy tehát, hogy milyen időszakban próbáljuk megverni a benchmark-ot. Amennyiben nemcsak emelkedésre spekulálunk, és aktív stratégiával, jó

időzítéssel megpróbálunk minden évben pozitív eredményt elérni, teljesen függetleníteni magunkat az esésektől, sőt akár nyerni rajta, nem kell többé a benchmark-okkal törődnünk. Ehhez gyakori pozícióváltoztatásokra van szükség, néha el kell viselni hogy alulteljesítjük a piacot, és természetesen amúgy is nehéz dolgunk van, mert pokolian nehéz olyan stratégiát találni, ami rendszeresen szállítja nekünk a kiugró eredményeket. Persze ne feledjük el, hogy a Value Trust eszközértéke 20 milliárd dollár felett van, de Miller stratégiája alapján a kezelt összeg 45 milliárd dollárt is meghaladja. Ilyen méretű befektetés mellett Miller teljesítménye olyan, mint egy olajszállító hajóval szlalom versenyt nyerni a jéghegyek között. Ekkora tőke mellett szinte lehetetlen a fent említett módon kiugró eredményt elérni, mert képtelenség gyorsan ki-be ugrálni a piacra, és az egyes részvényekbe, pláne lehetetlen ha

tőkeáttételt is igénybe venne. Aki viszont teheti, próbáljon aktívan reagálni az egyes piaci szituációkra, akár jól szabályozott kockázatkezelés mellett tőkeáttételt is felhasználva, sőt az esésre is spekulálva. Ezt megteheti a piaci pszichológia vizsgálata alapján, a technikai elemzés segítségével, vagy abszolút hozamú alapokba való fektetéssel. Bill Miller lenyűgöző sorozatának végével talán jelzésértékűen zárul le egy korszak, az alulárazott részvények keresésével emelkedésre való spekuláció időszaka, amelynek a vége a többség számára már 2000-ben elérkezett. Abban az évben Baltimore amerikai football csapata lett az Egyesült Államok legjobbja. Jövőre valószínűleg ismét nem Miller, hanem a Baltimore Ravens-nek van esélye gondoskodni arról, hogy a város szerepeljen a címlapon. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre:

regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Félelem és reszketés a sportban és a tőzsdén Marc Girardelli a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének egyik legtehetségesebb műlesiklója volt. Vitathatatlan tálentuma ellenére eredményei nagyon váltakozóak voltak. Közel 14 éves pályafutása alatt 5 alkalommal nyerte meg a világkupát és 4 világbajnoki aranyat is nyert. 7 további alkalommal bajnoki esélyei ellenére kénytelen volt a dobogó alsóbb fokaival beérni. Sőt az áhított olimpiai arany soha nem jött neki össze: két ezüstérme van. Marc Girardelli két dologról volt különösen ismert: luxemburgi színekben versenyzett (osztrákként kezdte, de nem volt elégedett a szövetséggel), valamint arról, hogy a szlalom versenyeken mindig az utolsó zászlók egyikén rontott, megfosztva ezzel magát a győzelemtől az utolsó pillanatban. Marlene Ottey-ra sokan emlékezhetnek. A szemrevaló

jamaikai futó hölgy már az 1980-as olimpián is jelen volt, de ma, 46 évesen is versenyszerűen sportol, már szlovén színekben. Ottey volt az első nő, aki 7 mp alatt futotta a 60 métert, és 11 mp alatt a 100 métert. Bár vitathatatlanul a legjobb volt több mint 10 éven át, nem volt képes világbajnoki címet nyerni. Az átok 1991-ben dőlt meg, amikor a 4*100-as váltó tagjaként az első helyen végeztek, de egyéniben csak az 1993-as stuttgarti VB hozta meg a sikert. Nem volt azonban semmi, aminél Ottey jobban vágyott volna az olimpiai aranynál. A sors soha nem volt hozzá kegyes, nyolc olimpiai érme van, ám egyik sem csillog a legszebb színben. Peyton Manning egyike minden idők legsikeresebb amerikai football játékosainak, az irányító poszton, amely a sportág kulcspozíciója. Évről évre a legjobbak közé választják, és számos rekordot megdöntött már. Az irányítók többsége előbb-utóbb sérülés, kiégés, csapatváltás,

magánéleti gondok miatt visszaesik, teljesítményük hullámzóvá válik, meccseket kénytelen kihagyni. Nem úgy Manning, aki szinte minden meccset végigjátszott, és szinte mindig csúcsformában. Abban a pillanatban azonban, amikor már nem csoportmérkőzések, hanem közvetlen kieséses meccsek, vagyis a rájátszás következett, Manning összeomlott. Hibát hibára halmozott. Emiatt nemhogy nem nyerte meg csapatával a sportág csúcsának számító Super Bowl-t, de minden alkalommal kiestek azelőtt, hogy döntőbe jutottak volna – nem egyszer toronymagas esélyesként. Bár idén, 2007-s első mérkőzésükön az első körön átverekedték magukat, háromszor is eladta a labdát, ami a bajnokság ezen szakaszában végzetesnek számíthatott volna. Nemcsak kiváló sportolókról beszélünk, hanem sportáguk magasan legnagyobb tehetséggel rendelkező atlétáiról. Mégis ők voltak azok, akik a legfontosabb pillanatban, az igazi nagy cél kapujában, a

legnehezebb tét alatt összeomlottak és mélyen formájuk és tehetségük alatti teljesítményt tudtak csak felmutatni. Nem is lehet kérdés, problémájuk egyértelműen pszichológiai természetű volt, nagy nyomás alatt érzelmeik, elsősorban félelmük blokkolta, vagy legalábbis nagymértékben visszafogta koncentrálóképességüket, erejüket. Első látásra ez cseppet sem tűnik logikusnak, hiszen éppen akkor kellene a leginkább koncentráltnak lenni, amikor a legnagyobb jutalom a tét. De az élővilágban nem mindig a logika győz A Tennessee Kecske joggal pályázhatna a világ legviccesebb állata címre. Ha megijesztik, a futás helyett izmaik megmerevednek, és azonnal oldalukra esnek, lábaikat az égnek meresztik. Ezt általában meglehetősen könnyű elérni, elegendő tárt karokkal, kiabálva feléjük rohanni. Ezt sokan ki is használják saját szórakoztatásukra, az állatvédők nagy felháborodását kiváltva, és bár az ő szempontjukat is meg

tudjuk érteni, valószínűleg a legtöbb ember kifejezetten mókásnak találná a hirtelen kővé merevedő és oldalukra dőlő kecskék látványát. Tegyük hozzá: az állatoknak az ijedtségen kívül semmilyen bajuk nem esik ilyenkor. Valami hasonló történt számos alkalommal fenti sportolókkal is. Sőt, ugyanez történik gyakran sok befektetővel is. Persze sokfajta félelem létezhet a tőzsdén, a leggyakoribb a veszteségtől való rettegés. Ha valaki régóta kereskedik a piacon, és megismert, adaptált és sikerrel alkalmazott kockázatkezelési módszereket, nagy veszteségtől többé nem fog félni, mert megszelídítette azt (erről egy másik cikkben lesz szó bővebben). Attól viszont nem menekült meg, hogy alulteljesítse a piacot, ne érjen el olyan hozamot, ami elégedettséggel töltené el. Nem kis részben a saját hasonló jelenlegi félelmem inspirált a cikk megírására is Nem lehetünk biztosak benne, hogy mi fog történni a jövőben,

így aki a piacon van, annak mindig szembe kell néznie az ismeretlennel és azzal, hogy nagyszerű módszerek, amelyek ma működnek és pénzt hoznak, csődöt mondhatnak a jövőben. A piacon nem megfelelő hozam miatti aggodalom tulajdonképpen azonos a kihagyott lehetőségtől való félelemmel: „Ha más elérte, és én nem, akkor a kettő közötti különbség elvesztegetett pénz”. Az esetek többségében azonban ez túlzott egyszerűsítés, nem alátámasztott aggodalom és nem állja meg a helyét. A félelemnek azonban nem is ez az alapvető funkciója A félelem eredeti funkciója éppen az, hogy megvédjen egy valós veszélytől. Kialakulása, illetve tudatosulása több millió évre vezethető vissza, amikor az embert éppen ez óvta meg a természetben rá leselkedő vadállatoktól. Ha az ősember nem félve, lopakodva, előre lándzsát készítve ment volna végig az erdőn, hanem peckesen végigvonulva, az első arra járó nagyobb darab vadállat

vacsorája lett volna perceken belül. Amikor egy befektető egy döntés meghozatala előtt aggódik, félni, netán rettegni kezd, éppen attól szeretné magát megóvni, ami a legértékesebb és elengedhetetlenül szükséges számára ebben a játszmában: a befektetendő tőkéje. Ha nem félne, akkor olyan meggondolatlan kockázatot vállalna fel, ami előbb-utóbb hatalmas veszteséget hozna, a kereskedési tőke nagy részének az elvesztésével járna. A félelemre tehát itt is szükség van A legfontosabb itt is az egyensúly meglelése. Ha a Tennessee Kecskére valós veszély leselkedne, a megmerevedéssel nem sokat érne el. Ha viszont a félelme miatt messzire futna, jelentősen növelné a túlélésének esélyeit. A túlzott félelem megbénít, és leblokkolja legfontosabb funkcióinkat, ami rontja a teljesítményt, sőt akár végzetes is lehet. Ezért mindenáron el kell kerülni a leblokkolást. Ha félsz, lépj tovább - „You have to keep playing” -

Mondta Peyton Manning hétvégi mérkőzése után, amikor mélyen tehetsége alatt játszott, háromszor adta el a labdát, és csak másoknak köszönheti csapata továbbjutását. Igaza van Nem kell feltétlenül nagyot kockáztatva, nehéz piacokon, nehéz időszakokban, vagy gyakran. Kicsit csökkentve a döntések gyakoriságát, kicsit óvatosabban, de nem szabad lefagyni. Persze a félelem kezelésének más módjai is vannak, függően attól, hogy mikor és mitől fél az ember, de ezekről már egy másik cikkben lesz szó. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk letölthető verziója További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Nyereségét minden körülmények között - Abszolút Hozam Nagyon sikeres volt a Befektetésekkel kapcsolatos legelső alapozó előadásunk. Sokan közvetlenül utána odajöttek kérdéseket

feltenni, de nagyon sok email-t is kaptam. Az információ igény egyik leginkább feltűnő érdeklődésre számot tartó területe az abszolút hozamú alapoké volt. Ezért úgy döntöttem, hogy önálló cikket szentelek a témakörnek A legtöbb befektetési alap teljesítményét alapvetően meghatározza, hogy milyen befektetéseket céloz meg. A kötvényalap teljesítménye a kötvények, az ingatlanalapé az ingatlanoktól, a részvényalapok a részvények piacának alakulásától függ. Emiatt például a részvényalapok nagy része 30-50% közötti veszteséget mutatott a 2001-2002 folyamán, amikor az árfolyamok a technológiai lufi kipukkanása után meredeken zuhantak. A legtöbb ilyen alap kijelöl magának egy indexet, amellyel összehasonlíthatja teljesítményét, és ha azt egy kicsit is túlteljesíti, már eredményesnek hirdeti ki az adott időszak munkáját. Például sok részvényalapnál a széles körben figyelt S&P 500 a „benchmark”. A

befektetők viszont nem valószínű, hogy sikerként tudnák elkönyvelni azt, ha amíg a piac 25%-kal esik, ők viszont „csak” 21%-ot veszítenek a pénzükből. Ha a részvényárak zuhannak, akkor a portfolió menedzser széttárja karjait, és azt mondja: „Mit lehet tenni kérem, esik a piac”. Vannak azonban, akiknek ez a válasz nem elegendő, vagy nem elfogadható. Ezen befektetőket nem a benchmark megverése érdekli, hanem az, hogy az alap bármely évben a lehető legmagasabb hozamot biztosítsa számukra. A portfolió menedzser feladata szerintük az, hogy mindig azokat a lehetőségeket találja meg, amelyekkel pénzt lehet keresni. Akár ez a helyes hozzáállás, akár nem, a vagyonkezelők a piaci igényre reagálva egyre több olyan befektetési eszközt hoztak létre, amely a fenti elvek mentén működik. Profi és gyakorlott befektetési stratégákat, korábban perifériára szorult elemzőket, matematikusokat, néha fizikusokat szerződtettek, hogy azok

megtalálják azokat a részvényeket, határidős termékeket, devizákat a piacon, amelyek éppen jól teljesítenek. Nem a benchmark megverése, legalábbis nem hagyományosé a cél, hanem minden évben a pozitív eredmény. Bár nagy az átfedés, de a hedge fund kifejezés nem azonos az abszolút hozamú alapokkal. A hedge fund-ok elsősorban viszonylag könnyedén felügyelt, zárt társaságokat jelentenek, amelyek ugyan az esetek többségében az abszolút hozam koncepcióját követik, de nem feltétlenül. Emellett a hagyományos, jobban szabályozott befektetési alapok is célul tűzhetik ki, hogy minden évben – piaci körülményektől függetlenül – nyereségre törekednek. Ez utóbbihoz természetesen kellett, hogy a törvényalkotók is elfogadják az abszolút hozam szemléletét, a benne rejlő lehetőségeket. Forrás: hedgeindex.com A fenti grafikonon zölddel a főként abszolút hozamú hedge fund-ok indexét, míg lilával a világ részvénypiacait

követő mutató, kékkel pedig az S&P 500 található. Az ábrán is jól látható, hogy a nagy részvénypiaci emelkedések idején a legtöbb abszolút hozamú alap nem tudja teljesíteni a részvénypiaci hozamokat, de jobb esetben is csak lemásolni tudja ezeket. A részvénypiaci visszaesések idején viszont nemhogy behozzák lemaradásukat, hanem jelentős előnyre tesznek szert. Hogyan lehet ezt elérni? • Nemcsak long azaz vételi, hanem short vagyis árfolyamcsökkenésre spekuláló pozíciókkal, • Opciós ügyletekkel, ami összetett várakozásokat is kitűnően kiszolgál, például lehet arra játszani, hogy nem mozdul el jelentősen az árfolyam egy meghatározott időtartam alatt. • Határidős ügyletekkel – tőkeáttételt elérve az egyes árfolyammozgásokon elért profit a többszöröse lehet. • Jó időzítéssel, optimális időpontban megvásárolva, majd eladva egy részvényt időarányosan sokkal nagyobb nyereség érhető el rajta, mintha

évekig várnánk a paketten ülve, hogy elinduljon végre az emelkedés. • Lehet jó részvény/piacválasztást megvalósítani: akkor vásárolni az olajkontraktusokból, amikor annak meredeken emelkedik az ára, majd a fekete arany piacának konszolidációjával visszatérni a részvénypiacra. • „Market Neutral” stratégia: piaci mozgástól független stratégiák, amikor derivatív pozíciók lévén az el-nem-mozdulásra spekulál valaki, vagy arra, hogy az egyik részvény vagy ágazat felül fogja múlni a másikat, akár úgy hogy többet emelkedik, akár úgy, hogy kevesebbet esik. • Arbitrázs: Olyan piacon található félreárazások kihasználása, ami kockázatmentes, vagy legalábbis alacsony kockázatú nyereséget biztosít. • Átváltható kötvények: Biztos kötvényhozamok learatása a bizonytalanabb időszakban, majd a papírok átváltása részvényekre a kedvezőbb periódusokban. • „Distressed Securities”: Olyan cégek

részvényeinek, kötvényeinek a megvásárlása, amely csődvédelem alatt áll vagy nagyon közel van ehhez, ugyanakkor emiatt a benne rejlő eszközöknél sokkal olcsóbbak is. • „Global macro” stratégia: Az eddig felsorolt taktikák mindegyikének használata, globális szinten, vagyis akár Új-Zélandon, akár Kanadában lát említésre méltó állapotot az alap kezelője, oda irányítja tőkéjének kisebb-nagyobb részét. Mivel az abszolút hozam viszonylag rövid időtávon követel meg jó, de legalábbis pozitív teljesítményt, ezért rövidebb időszakban is működő stratégiákat kell alkalmazni. Erre a fundamentális elemzés ritkán alkalmas, a technikai elemzés sokkal inkább; nem csoda, hogy felértékelődött a piaci pszichológia miatt az időzítésre nagy hangsúlyt fektető technikai elemzés szerepe. Persze a fenti kategóriák gyakran ötvöződnek, illetve a leírásnál összetettebbek, bonyolultabbak, de a lényeget a fenti összefoglalók

tükrözik. Bár a hagyományos értelemben az abszolút hozam filozófiáját követik, egyes alapok csak visszafogottan tudják a gyakorlatban is megvalósítani. Véleményem szerint szó nincs igazi abszolút hozamról akkor, amikor az alap néha átvonul a kötvénypiacra részvénypiac helyett, és vár a jobb időkre. Szintén nem tekinthetőek igazi abszolút hozamú megoldásnak azok a porfoliókezelési megoldások ahol a gyors nyereség reményében, igazi befektetési stratégia hiányában a tőke kezelője őrült módon trade-el mindenfélében, „vagy nagyon bejön vagy nem” alapon. Itthon a Származtatott kategóriában találunk párat az abszolút hozamú megoldások közül, és 2-3 brókercég portfoliókezelési szolgáltatása között. Mivel említettem, hogy sok alap valójában nem tekinthető ténylegesen abszolút hozamúnak, érdemes átnézni a Tájékoztatókban az alábbiakat: a befektetési politikában minél kevésbé legyenek kizárva a piacok –

minél szélesebb körben válogathasson az alap. Mindenképpen szerepeljen a short lehetősége, hogy az árfolyamesésen is lehessen nyerni. Emellett pedig fontos, hogy a tőkeáttétel potenciálja is nyitva legyen – ahol muszáj ott csak a törvényi maximum erejéig. Emellett fontos a kockázatkezelés jelenléte is. Mégis mekkora a hozam érhető el? – kérdezhetik sokan teljes joggal. Nehezen meghatározható, nem közli mindenki, nincsenek egységes szabályok. Nagyon váltakozó, amióta megnőtt az abszolút hozamú alapok száma: kilencvenes évek legvége, 2000-es legeleje óta, az általuk megcélzott lehetőségek száma lecsökkent – legalábbis az alapok számához viszonyítva, így a hozam is alacsonyabb. Általában 2-4%-kal múlják felül a részvénypiaci hozamokat, de várhatóan az olló tovább fog csökkenni, ugyanakkor valamekkora előny megmarad. A jó hír az, hogy jelenleg még kimutathatóan alacsonyabb kockázat mellett élnek ezek a megoldások,

vagyis a részvényalapokkal szemben enyhén magasabb hozam, és enyhén alacsonyabb kockázat szerepel, ami mindkét oldalról vonzó lehet a kockázatot el nem utasító befektetőknek. Az alacsonyabb Drawdown alacsonyabb kilengéssel jár, így magasabb kockázatot lehet felvenni az egyes befektetőknek, vagy az alapok alapja konstrukcióknak, ami tovább növelheti a hozamot. Mégis a legizgalmasabb az, hogy szinte kizárólag ezen a területen bukkanhatnak fel olyan szereplők, akik alaposan megverik a piacot. Soros György, Kenneth C Griffin, vagy a DeMark élménybeszámolóban említett Steve Cohen mind-mind ide tartoznak. Máshol az általuk szállított pozitív meglepetésekre nem nagyon számíthatunk. Fontos még tudni, hogy az abszolút hozam elérése érdekében az ilyen jellegű konstrukciók több erőforrást igényelnek, így általában drágábbak a hagyományos stratégiákat követő befektetési alapoknál. A magasabb költségek ellenére a legtöbb évben

még így is képesek a fenti hozamelőnyt elérni. Az abszolút hozamban rejlő továbbra is fennálló kétségtelen előnyök és kiugró lehetőségek miatt a Bridge Wealth Mananagement is ezt a módszert ajánlja, effajta stratégiákat készít, illetve ilyen jellegű befektetési eszközök igénybevételét javasolja a legtöbb esetben. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk letölthető verziója További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. A Türelem Rózsát- Félelem és reszketés a sportban és a tőzsdén - 2. rész Imádok golfozni. A közhiedelemmel ellentétben nagyon kemény, fizikailag is igénybevevő sport, de mégis elsősorban szellemi, lelki erőforrásokat kíván meg. A jó ütéshez ugyanis rengeteg izom munkájának gyors és lendületes összehangolása szükséges, ehhez pedig nagyon sok gyakorlás,

tökéletes koncentráció kell. Egy-egy hosszabb ütésnél az ütőfelület labdával bezárt szögének pár fokos eltérése több mint 10 méter szórást okozhat a labda röppályájának szélességében. Mintha egy 20 méter hosszú, de megszokott nagyságú lyukakkal rendelkező biliárdasztalon kellene játszani. Imádom a tőzsdét. A közhiedelemmel ellentétben ez nem a gazdagok kiváltsága, és nem csalással, „biztos tippekkel”, bennfentes információkkal lehet a legtöbbet keresni. A tőzsdei spekuláció az általam ismert tevékenységek közül a legnagyobb szellemi, lelki erőforrásokat követeli meg. A tartósan magas hozamhoz rengeteg tényező jól időzített és alapos összejátszása szükséges, ehhez pedig rengeteg gyakorlás, tökéletes koncentráció kell. Egy-egy pozíciónál a rosszul megválasztott belépési pont vagy kiszállási szint több mint 10%-os eredménykülönbséget okozhat az adott pozíciónál. Mintha egy tomboló viharban

hánykolódó hajó szalonjában lévő biliárdasztalon kellene játszani. Viszonylag hamar megtanultam a labda eltalálását, és a sikereken felbuzdulva egyre hosszabbakat akartam ütni. Sajnos az esetemben a golfütés szélességének szórása eleinte elképesztően nagy volt. Sőt, egy idő után a labdák röppályája jobbra csavarodott Az edzőm azt mondta: össze fog állni a jó mozdulatsor. Bár eleinte hittem neki, ahogy telt az idő, továbbra is jobbra csavarodtak a labdák amit „slice” néven illetnek és tipikus amatőr hiba. Minden igyekezetem ellenére nem érzékeltem látható javulást, ezért átmenetileg feladtam, hónapokig a pálya környékét is elkerültem. Egy régi ismerősöm elképesztő lendülettel kezdett neki a részvényvásárlásnak. Naponta hívott, hogy megossza velem elképzeléseit a piacról, beszámoljon arról, hogy mi történt a pozícióival aznap. Megkockáztatom: ezekben a hetekben minden szabad pillanatát a „tőzsdézés”

kötötte le, szinte megszállott lett. Néhány sikeres ügylet után lelkesedése tovább fokozódott. Ám ekkor belefutott 2, azaz kettő darab veszteséges ügyletbe Anyagilag egyáltalán nem viselte meg, mert még mindig jelentős nyereségben volt. Lelkileg annál inkább. Pár hétig alig-alig mert lépni, majd váratlanul kijelentette „Nem megy ez nekem, abbahagyom.” Letargiájába legalább akkora energiát fektetett, mint korábbi eufórikus viselkedésébe. Jó néhány hónap golf szünet után edzőt váltottam. Az új edzőm fia a magyar golfélet egyik legígéretesebb tehetsége, akit az apja zseniális módszerekkel treníroz. Az egyes szakaszok befejezése már nem golfütéssel, hanem a gurítással (putting) fejeződik be, ahol az edzőm az alábbi gyakorlatot eszelte ki fiának: A labdákat a lyuktól olyan messzire teszi le, ahonnan 80-90%-os valószínűséggel be kell gurítani a labdát (gyakorlottságtól függően 80-300 cm). A feladat egyszerű: a

kijelölt ponttól 20 db labdát kell egymás után a lyukba gurítani. Ha elrontod: kezdheted elölről, teljesen mindegy, hogy az a 2., vagy a 19 labda volt Így fordulhat elő, hogy a srác néha 3-4 órát, néha 5 percet töltött a feladat elvégzésével. Ez a gyakorlat egészen biztosan ránevel a kitartásra és a türelemre, hiszen feszülten, türelmetlenül képtelenség egymás után 20 alkalommal végrehajtani a hibátlan mozdulatsort. Az egyik ismerősöm egy brókercég vezető testületében maga is nagy spekuláns volt, elsősorban a kitörésekre utazott. 2004 elején a rakétasebességgel felfelé törő OTP volt a kedvence. Ahányszor megközelítette, vagy átlépte a (képen pirossal jelölt) 3000 Ft-os szintet, annyiszor vásárolt, mert abban bízott, hogy ha az árfolyam kitör 4000 Ft-ig is elszaladhat. Hat alkalommal vallott kudarcot, míg végül hetedikre sikerült az áttörés, az árfolyam pedig utána több ezer forintot tudott erősödni, bőven

kárpótolva ismerősömet a hat sikertelen kísérlet veszteségéért. A legtöbb ember elvesztette volna a türelmét a 3., 4 esetleg az 5 kísérlet után Pedig – megfelelő módszerek mellett – éppen a kísérletek számának növelése hozza meg a várva várt sikert. Csak úgy mint a fenti golf gyakorlat példájában A jó hír az, hogy a befektetések területén ma már nem kell aktívan kísérletezgetni, számos olyan eszköz áll rendelkezésünkre (pl. abszolút hozamú alapok), amelyek eljátsszák helyettünk a „türelem játékot”, miközben mi akár egészen mással is foglalkozhatunk. Félelem leküzdésének egyik legbiztosabb módja az idő felhasználása. Ha nem térsz el az eredeti területtől (legyen az a golf, a tőzsde, a kertészet, vagy akár az origami) és türelmesen vársz, előbb-utóbb megjönnek az eredmények. Ennek egyik oka a gyakorlás, de ami jelen cikk témájában még fontosabb: megszokod a környezetet, a szituációt, a

nyomást, minden barátságossá, netán még otthonossá is válik, és ezzel párhuzamosan a félelem is szép lassan elpárolog. Hiszen hol félünk, a legkevésbé? Hol van az a hely, ahol a leginkább biztonságban érezzük magunkat? Ott, ahol sok időt töltöttünk már. Tudom, hogy sokaknak ez nem elég. Ők gyorsan és most akarnak sikereket elérni, magas hozamot hozni, leküzdeni félelmeiket. A cikksorozatban nekik is nyújtok válaszokat, de hangsúlyozom: a türelem az egyik legfontosabb, sok esetben elengedhetetlen összetevője a sikernek. Az elmúlt 8 évben több ezer olyan emberrel találkoztam, akik megunva a bankbetétek alacsony hozamát, magasabb profittal kecsegtető, és kockázatosabb termékek felé fordultak. 90%-uk soha nem ért el számottevő sikereket. Az elsődleges ok az idő múlásával kialakuló félelem volt, ami a türelmetlenségben csapódott le. Néha mágikus, hogy mennyire rossz pillanatban adják be a kulcsot, azok akiket megszáll a

türelmetlenség démona. Ha csak pár napot, pár hetet kitartottak volna, futószalagon érkeztek volna az eredmények, de ők ezt már nem várták meg. Az ember nem szeret a félelem állapotában lenni, biztonságra törekszik. Ezért igyekszik sokszor görcsösen azért, hogy minél hamarabb kikerülni ebből az állapotból, és ezért lesz türelmetlen. De az előző cikkre visszautalva: a félelem nem olyasmi amit ki kell, sőt ki lehet hagyni a játszmából. Inkább egy olyan érzés, amit korlátok között kell tartani Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. 6 tipp ha (egyelőre) nincs pénzünk megfizetni a privát bankárokat Bőrfotel, halk andalító zene, drága pezsgő, kifogástalan megjelenésű, elegáns öltönyben járó befektetési szakértő, széles mosoly Talán ezek

jutnak eszünkbe először, ha a privát bankárokról hallunk. A gazdagok kiváltsága – mondják sokan, és nem is alaptalanul. A privát bankárok feladata, hogy az ügyfeleknek személyre szabott tanácsot adjon befektetései, pénzügyei alakításában, és az ügyintézést minél könnyebbé, kényelmesebbé tegyék oly módon, hogy az ügyféllel éreztessék is: ő itt kivételes ember, kiemelten foglalkoznak vele, élvezheti az exkluzivitást. Sokáig az 1 millió dolláros vagyon álomhatára jelentette, hogy valaki betehette a lábát a privát banki irodákba. Ma már az összeg jelentős mértékben lejjebb ment, de még a viszonylag friss magyar piacgazdaságban sem lehet 20 millió Ft-os megtakarítás alatt ilyen szolgáltatást igénybe venni, jellemzőbb azonban az 50 vagy akár a 100 m Ft-os alsó limit. A többség nem rendelkezik ennyi pénzzel, ez nem vitás. De nem is biztos, hogy szüksége van rá, hiszen az exkluzív kiszolgálásán túl a tanácsadás, a

szükséges információk megszerzéséhez nem is kell, hogy a vörös szőnyegen sétálhassunk be a bankba. Az emberek többsége valószínűleg nem is a bőrfotelre és a nyájas banki alkalmazottakra vágyik, hanem arra, hogy valaki folyamatosan tanáccsal lássa el pénzügyeit illetően. Jó hírem van: több jó megoldás is létezik, amelyik kisegítheti az embert, ha nem szeretne maga foglalkozni befektetéseivel. Nézzük meg ezeket sorban: 1. Befektetési Alap Ezeknek az a célja, hogy a kisebb-nagyobb összegeket begyűjtve egyetlen „kalapban” kezelje a pénzt, egy előre meghatározott stratégia alapján. Ha megvásároltuk egy befektetési alap ún. befektetési jegyeit, akkor hátradőlhetünk, innentől fogva a pénzünk nekünk dolgozik, egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennünk. Érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbb alapot ugyan bármikor lehet adni-venni, mégis ajánlatos legalább egy évben gondolkozni ezeknél. A befektetési alapokról

részletesen a www.bamoszhu oldalon érdemes tájékozódni Díjazásuk jellemzően a tőke 1-2%-a évente, de egyre gyakoribb a sikerdíj felbukkanása is. 2. Befektetési Tanácsadó A tanácsadók manapság úgy szaporodnak mint a gomba, de vigyázzunk, mert a többségüktől gyomorrontást lehet kapni. Sajnos sokan nevezik magukat befektetési vagy pénzügyi tanácsadóknak, de valódi céljuk, hogy a „szakértő” álarcába bújva valamilyen befektetési terméket – rendszerint életbiztosítást – sózzanak ránk. Az igazi tanácsadók mind engedéllyel rendelkeznek, és megtalálhatóak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján. Cégként: http://wwwpszafhu/piac/nyilvantartas/dbBefektanasp és magánszemélyként: http://www.pszafhu/piac/nyilvantartas/dbuzletkotokasp külön-külön is nyilvántartva. Óradíjért és/vagy a tőke százalékáért dolgoznak, de a legigazságosabb a sikerdíjas megoldás. 3. Befektetési Klub-ok Az Egyesült

Államokban elképesztő népszerűségre tettek szert, Európában, és különösen hazánkban sokkal kevésbé elterjedtek. Ez nem is meglepő annak tekintetében, hogy a Klub-ok célja az, hogy a tagok egymást segítsék tanácsokkal tapasztalatokkal, vagy akár közösen kialakított befektetési stratégiákkal, sőt konkrét befektetésekkel is. Amíg a tengerentúlon ritkán rejtegetik a vagyont, addig itthon még jó esetben is csak szemlesütve beszélnek róla, kevesen vannak, akik szívesen megosztják másokkal befektetési problémáikat. Ez a megoldás ezért csak azoknak javasolt, akik aggályok nélkül beszélnek nyíltan a befektetési elképzeléseikről. Emellett fontos kiemelni, hogy itt sokkal kisebb eséllyel kapunk valóban szakértői segítséget, ezért ez csak kiegészítve más információforrásokkal működhet. Az ilyen jellegű Klub-ok akkor tisztességesek, ha nem vagy csak a tényleges költségek fedezésre számítanak fel díjat. 4. Internet

Kézen fekvőnek tűnik, de sokan mégsem használják Nincsenek ugyan pontos számok, de megdöbbentő az az arány, ami megmutatja, hogy hányan nem néznek utána a befektetési lehetőségeket, hanem az első (vagy sokadik) plakát vagy TV-reklám hatására döntenek. Pedig a világhálón keresgélve sokkal könnyebben, gyorsabban találhatjuk meg a számunkra optimális lehetőséget. Ez valóban nagyobb munkával és időráfordítással jár, mint a többi pont, de az a havi vagy negyedévenkénti pár óra megéri, ha a saját befektetésünkről van szó. Innen érdemes elindulni: befekteteslaphu 5. Nem kiemelt Private Banking Sok bank a hatékonyabb – és olcsóbb - ügyfélkiszolgálás érdekében az elektronikus ügyintézés irányába fejlődik. Mások: felismerve a személyes tanácsadás előnyeit igyekeznek azok kedvében járni, akik nem rendelkeznek százmilliós nagyságrendű befektetéssel. Ilyenkor elmarad az elegáns iroda, és a kényeztetés, de gyakran

szakszerű, korrekt tanácsokat kaphatunk befektetéseinket illetően. Oda kell figyelni azonban arra, hogy a ranglétrán jellemzően már alacsonyabb szinten lévő tanácsadónk kevesebb időt tud ránk fordítani, és szinte minden esetben a bankjának valamely termékét fogja nekünk kínálni, ami nem biztos hogy a legjobb számunkra – ugyanakkor jelentősen csökkenti a tanácsadás díját. Ha ezzel megelégszünk, elegendő felhívni a bankunkat, hogy tudnak-e személyes tanácsadót biztosítani. 6. Pénzügyi Tervezési szoftver Magyarországon még alig-alig használják, de a fejlett nyugati országokban egyre inkább elterjedt, hogy olyan szoftvereket, és gyakran azokkal egybekapcsolt szolgáltatásokat kapunk, amelyek egyszerre adnak tanácsot, lehet velük személyre szabott tervet készíteni, és különböző forgatókönyveket lejátszani. Fontos, hogy a szoftver képes legyen az eszközeink eltérő típusú, földrajzi helyű, kockázatú, és lefutású

termékek között beállításoktól függően tetszőleges arányú lehetőséget felkínálni, amit persze időközben is módosítani lehessen. Innen érdemes elindulni, minimum közepes angoltudással: http://www.downloadcom/Personal-Finance/3150-2057 4-0html?tag=dir +1: Előadások. Egyre több helyen bukkannak fel olyan előadás sorozatok, tanfolyamok, amelyek a befektetés tudományára (egyesek szerint művészetére) szeretne megtanítani minket. Minden esetben meg kell nézni, hogy a cég, amely az előadásokat tartja milyen referenciákkal rendelkezik, mióta van a piacon, az előadók milyen képzettséget szereztek, és vállalják-e, hogy ha nem tetszik az előadás, adnak-e valamilyen garanciát, ha nem tetszett az előadás, később is segítenek-e nekünk, ha elakadnánk. Mivel mi is tartunk előadásokat, ezért úgy tisztességes – és egyben merem magabiztosan megtenni, hogy javasoljam: nézz meg minden lehetőséget és válaszd ki a legjobbat közülük.

Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk letölthető verziója További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Algoritmikus kereskedés – a gépek uralma? Egyik ügyfelünktől egy nagyon érdekes linket kaptam meg email-ben. Egy cikkre mutatott, amely mindenképpen úttörő szerepet játszik itthon, eddig ugyanis senki nem tárgyalta ilyen mélységben az algoritmikus kereskedés témakörét. Ráadásul ezen belül a szerző még kitér olyan finomságokra is, amellyel még a legtöbb profi befektető sem találkozott, sőt netán még a létezésükről sem tudott. Ilyen például az „Iceberg” megbízás (vagy ezek hasonmása), amelyiknek a célja, hogy a megbízás nagy részét elrejtse a piac elől, nem vagy kevésbé befolyásolva ezzel a többi piaci szereplőt. Már csak ezért is értelmetlen a kereskedési könyv

nézegetése, ami még mindig divatosnak számít egyes körökben. A cikk linkje alul található Sajnos azonban az írás számos kérdést nyitva hagy, aminek oka vélhetően nem a figyelmetlenség, és nem is a kellő körültekintés hiánya. Az sghu olvasóit (ahol a cikk megjelent) elsősorban nem a szakmai finomságok, hanem saját tágabb szakterületükkel való összefüggések érdekelhetik, ami hardvert és szoftvert jelent, pénzügyet kevésbé. Emiatt az olyan kijelentések, mint például: • „Az egymásra licitáló brókerek nyüzsgését a szerverek zümmögése vette át, kivesznek a Gordon Gekko félék akik válogatott szidalmakkal próbálnak megszabadulni elértéktelenedő részvényeiktől.” • „melynek célja a legjobb algoritmusos kereskedő rendszer kifejlesztése, egy olyan szoftveré, ami segít dönteni, mely ügyletek a legnyereségesebbek, majd másodpercek alatt meg is köti az üzletet.” • „az amerikai tőzsdéken a döntések

egyharmadát gépek hozzák, 2010-re pedig ez az arány meghaladja az 50%-ot.” • „Mindemellett az algoritmusok nem képesek megjósolni milyen irányba halad a piac, ezt továbbra is az emberek végzik. A kérdés csupán az, hogy meddig?” komoly zavart okozhatnak azok fejében, akiknek fogalma sincs arról, hogy mi is az algoritmusos kereskedés. Tán összeállhat egy olyan ködös kép, ahol a részvénykiválasztástól kezdve a teljes befektetői döntéshozatalt egy számítógép végzi, majd saját döntését végre is hajtja, az emberek pedig csak pislognak és fel sem fogják mi történik, majd önként hajtják fejüket a mesterséges intelligencia rabigájába. Az a tény, hogy a kereskedés tekintélyes részét automatizálták még nem jelenti azt, hogy a döntéseket is. Sőt Az algoritmikus kereskedés definíciója szerint a számítógép a megbízás valamely aspektusában, vagy aspektusaiban dönthet. Ez természetesen egészen széles körű is lehet, de

az esetek többségében – nem is ok nélkül – csak 1-2 olyan pont van, ahol előnyt élvez az emberekkel szemben. Ezek hátterében a gyorsaság, a kapacitás, és a rutinfeladatok könnyebb elintézése áll. Így a legfontosabb aspektusok közé tartozhat a megbízás adott időpontban történő mennyiségének, időzítésében, limit árfolyamában való részleges vagy teljes döntés. A számítógépek az esetek többségében nem azt döntik el, hogy milyen részvényt, vagy más instrumentumot vásároljanak, hanem emberi döntés után azt, hogy a megbízást miképpen teljesítsék, osszák fel, és általában ezt is jó előre meghatározott szabályok mentén. Például, ha egy befektetési alap 10 millió db XYZ részvényt szeretne eladni, akkor azt az árfolyam bezuhanása nélkül a legtöbb részvényben nem tudná azonnal megtenni. Ehelyett apránként adagolva, a piacot monitorozva szép lassan lehet túladni a papírokon, ebben pedig egy algoritmus óriási

segítséget tud nyújtani, ahogy az SG cikke ezt egy teljes bekezdésben ki is emeli. Tehát a számítógépes döntéshozatalnál legtöbbször nem arról van szó, hogy minden automatizált, hanem csak azok a részek ahol nincs szükség az emberi döntésekre, és ahol nagyobb sebességre lehet szükség. Maguk a befektetési és spekulációs döntések főbb pontjai általában még mindig „manuálisak”. Azokat a programokat, ahol minden döntést a szoftver hoz, automatizált vagy mechanikus kereskedési rendszereknek hívunk. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy az algoritmusok, de az imént említett rendszerek programjait is emberek írják. Az algoritmusok esetében ráadásul a megbízás csomag bevitele előtt a főbb paraméterek meghatározása is a hús-vér ember feladata. Hogy honnan tudom mindezt? Én magam is alkalmaztam és alkalmazok algoritmusokat a kereskedés során. Példa erre az ún VWAP order, amely a súlyozott átlagáron történő

megbízást jelenti. Ha megadom, hogy 15:00 és 17:00 között teljesüljön 10 000 db részvény vétele, akkor a rendszer azt fokozatosan, a súlyozott átlagárnak megfelelően fogja rendszeres időközönként apránként teljesíteni. Olyan ez, mint a változó szelepvezérlés az autóban: szabályozza, hogy mennyi benzin kerüljön a hengerbe, de attól a gázt még te nyomod le. Sőt a féket, a kormányt, és az irányjelzőt is te irányítod. Gordon Gekko pedig ugyanúgy fog átkozódni, a Bluestar részvények zuhanásánál, mint azelőtt, mert azt nem – vagy csak kis részben – nyomják le az algoritmusok, helyette pánikoló befektetők, néha bennfentes információkkal felvértezve. Az algoritmikus kereskedés tehát nem azt jelenti, hogy a tőzsde kikerül az emberek kezéből és nem lehet majd azt elemezni, elveszne ennek a varázsa. Nem is azt, hogy a szoftverek jósolgatnak helyettünk (ezt sem ők, sem mi nem tudjuk megtenni). Csupán arról van szó, hogy a

futóversenyek helyét részben átveszik az autóversenyek, amelyekben pilóták és mérnökök összehangolt munkájára van szükség a győzelemhez. Ők pedig emberek Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk Balázs Richárd írása nyomán született: http://www.sghu/cikkek/53041/az algoritmusok haboruja avagy isten veled gordon gekk o A cikk letölthető verziója További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható