Kereskedelem | Külkereskedelem » Németh Nikolett - Külkereskedelmi stratégia

Külkereskedelmi stratégia Beadandó dolgozat Készítette: Németh Nikolett Kiegészítő gazdálkodási szak II. évfolyam Nemzetközi szervezetek és a gazdaság I. A II világháború után létrehozott nemzetközi gazdasági szervezetek A II. világháború, illetve az azt megelőző időszak gazdasági fejleményei egyértelművé tették, hogy zavartalan, minél kevesebb konfliktussal járó nemzetközi kapcsolatok csak úgy biztosíthatók, ha a kormányok összehangolják tevékenységüket. Az azóta eltelt 50 év azt igazolta, hogy a nemzetközi szervezetek képesek egyeztetni az egyes országok érdekeit, és ezzel elkerülhetők a legsúlyosabb konfliktusok. A gazdasági fejlődés egyre több területen lépte át az országhatárokat, így a nemzetközi szervezetek szerepe egyre fontosabbá vált és válik. A második világháború utáni gazdasági rend négy alappillérre épült:  az 1947-ben 23 ország által aláírt Általános Vámtarifa- és

Kereskedelmi Egyezmény (GATT)  az 1947-ben életbe lépett aranydeviza-rendszer (Gold – Exchange Standard)  a hivatalosan 1945-ben létrejött, de csak 1947 májusától működő Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF)  az előbbivel egy időben létesített, és ugyancsak 1947-ben az ENSZ szakosított intézményévé vált Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), vagy közismertebb nevén a Világbank (World Bank). II. A GATT és a WTO A GATT eredeti célja csupán annyi volt, hogy a világháború utáni nemzetközi kereskedelmet liberalizálja az úgynevezett International Trade Organization (ITO) keretében, melynek alapokmányát 1948-ban írták alá Havannában. Ez utóbbi szervezet azonban nem jött létre, mivel az ITO-t létrehozni szándékozó országok parlamentjei vonakodtak ratifikálni az erről szóló szerződést. Így az ennek szánt szerepet , tehát az országok közötti kereskedelem liberalizálását, a GATT

kényszerült magára vállalni. Megalapításakor a GATT legfontosabb célkitűzései a következők voltak: 1. az életszínvonal emelése 2. a teljes foglalkoztatottság megvalósítása 3. a reáljövedelem és a tényleges kereslet növelése 4. a világ erőforrásainak minél teljesebb körű hasznosítása 5. az áruk termelésének és cseréjének bővítése A célok megvalósítását szolgáló, 1947-ben megfogalmazott szerződés (a GATT) 3 részből áll, amely 1965 februárjában még egy résszel kibővült, így végül a GATT alapokmány 4 részből, 38 cikkelyből, valamint kiegészítő mellékletekből álló szabályrendszerré módosult. 1 Az Egyezmény első része tartalmilag multilaterális vámszerződésnek tekinthető annyiban, hogy legfontosabb eleme az aláírók közötti legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazására szóló iránymutatás. A legnagyobb kedvezmény elve (Most Favoured Nation Principle) azt jelenti, hogy a szerződő felek

megadnak egymásnak minden olyan kedvezményt, amelyet bármely harmadik félnek megadtak vagy meg fognak adni. Az Egyezmény második része kereskedelempolitikai szempontból a legkiemelkedőbb, hiszen itt kerülnek felsorolásra azok a nemkívánatos jelenségek, melyek felszámolását a GATT lobogójára tűzte, valamint itt fogalmazódott meg a diszkriminációmentesség követelménye is. A harmadik rész a működésre, továbbá a csatlakozásra való iránymutatásokat fogalmazza meg; a negyedik rész pedig a szervezet egészének, elveinek és struktúrájának érintetlenül hagyása mellett bizonyos engedményeket javasol a fejlődő országok számára. A GATT kereskedelempolitikai céljait három alapelv betartásával szándékozik elérni. Ezek közül az első és legfontosabb a már említett legnagyobb kedvezmény elve, mely alól léteznek kivételek. A második legfontosabb alapelv a reciprocitás vagy viszonosság alapelve, amely a partner által nyújtott

vámkedvezmények kölcsönösségét és azonos mértékét írja elő. A kereskedelempolitikai alapelvek közül a harmadik három gondolatkörre támaszkodik. Ezek: a nemzeti elbánás elve, a nyilvánosság és a konzultáció kérdéskörei A nemzeti elbánás elve azt jelenti, hogy az egyik szerződő fél országa területéről a másik szerződő fél országába szállított árukkal szembeni elbánás nem lehet kedvezőtlenebb, mint amelyet a hasonló hazai termékekkel szemben alkalmaznak. A nyilvánosság elve szerint a GATT-hoz csatlakozott országok kötelezettséget vállalnak arra, hogy tájékoztatják partnereiket mindazon alkalmazásra kerülő törvényről, egyezményről, rendeletről, stb., amelyek GATT-ban foglalt szerződéses kötelezettségeiket érintik Végül a konzultáció elve szerint az országok kereskedelmi konfliktusainak rendezésére – a vámháborúk és retorziós eszközök helyett – tárgyalásos megoldást alkalmaznak. A GATT a fent

említett célokat vámkonferenciák sorozatával érte el. Eddig a következő fordulókra (vámkonferenciákra) került sor: 1949 Annecy (Franciaország) 1950-51 Torquay (Nagy-Britannia) 1955-56 Genf 1960-62 Dillon-forduló 1963-67 Kennedy-forduló 1973-79 Tokió-forduló 1986 Uruguayi-forduló 2000Millenniumi-forduló Az Annecy forduló elsődleges célja az alapító tagok és 11 újonnan csatlakozni szándékozó ország közötti vámtárgyalások lebonyolítása volt. A Torquay konferencián az érdekelt országok 25%-os vámszint-csökkentésben egyeztek meg. A Dillon-forduló az EGT megalakulása utáni első vámkonferencia volt, amelyen ez utóbbi tagállamai kompenzációt ajánlottak fel partnereiknek a vámunió megalakulása miatti károkért. A fordulót további vámcsökkentések jellemezték, amelyek nem terjedtek ki a mezőgazdasági és egyéb érzékeny termékekre. A GATT első radikális vámcsökkentésre vonatkozó eredményeit a Kennedyfordulón érte el,

amikor az ipari termékek kereskedelmében alkalmazott vámok szintjét 3639%-kal csökkentették A Tokió-forduló további vámcsökkentési eredményeket hozott, azonban számunkra ez a forduló azért nagyon fontos, mert az Egyezményhez 1973-ban csatlakozott Magyarország a tokiói tárgyalásokon már teljes jogú félként vett részt. 2 Az Uruguayi-forduló a nemzetközi kereskedelem további liberalizálása mellett egy új intézmény, a WTO létrehozását is eredményezte. Az Uruguayi-forduló több, mint hét évig tartó tárgyalásainak végén 117 résztvevő ország 29 megállapodásból álló egységes csomagot fogadott el a WTO megalakulásáról. A WTO (World Trade Organization) egyezmény elfogadásával Magyarország 1995. január 1-jei hatállyal a szervezet alapító tagjává vált Az Uruguayi-forduló eredményeként nemzetközi méretekben eltöröltek az agrárszektorban minden nem tarifális korlátot, jelentősen csökkentették a textilkereskedelmi

korlátozásokat, az ipari termékek árai öt év alatt egyharmaddal csökkentek és a mezőgazdasági áruk vámterhei is hat év alatt 36%-kal mérséklődtek. Magyarország a GATT egyezményéhez csatlakozást követően kapcsolódott be a nemzetközi kereskedelempolitikai együttműködésbe. A WTO 1995 január 1-jén kezdte meg működését Tagja jelenleg 108 ország és az Európai Közösség, további körülbelül 30 ország csatlakozási tárgyalásai pedig most folynak. A szervezet székhelye Genf, hivatalos nyelvei az angol, a francia és a spanyol. Alapvető funkciói:  biztosítani a hatálya alá tartozó nemzetközi kereskedelmi egyezmények működését  lehetőséget teremteni a kereskedelmi viták tárgyalásos rendezésére  folyamatosan figyelemmel kísérni a nemzeti kereskedelempolitikát  együttműködni más, globális gazdaságpolitikát formáló nemzetközi intézményekkel. Magyarország számára nemzetközi megállapodások sora határozza

meg a külgazdasági kapcsolatok, a kereskedelem kereteit és feltételeit. Ilyen alapvető nemzetközi egyezmény a fent bemutatott GATT-WTO IS. Nézzük meg ennek szellemében, hogyan alakult Magyarország külgazdasági helyzete és a külgazdasági kapcsolatok! III. A magyar külgazdasági kapcsolatok helyzete, alakulása A külkereskedelmi áruforgalomban 1990 és 1999 között alapvető változások következtek be. A kilencvenes évek első felének mélypontja után 1999-ben az öt évvel korábbi szint 2,5szeresét, 25 milliárd dolláros szintet ért el a magyar gazdaság. Az1994-es mélypont kezelésére korrekciós intézkedéseket vezettek be, amelyek kiterjedtek a külgazdaság területére is. Egyrészt 9%-kal leértékelték a forintot, és az újabb felértékelődés megelőzésére megteremtették az azóta is érvényes csúszó leértékelési mechanizmust, másrészt a fizetési mérleg védelmét szolgáló 8%-os vámpótlékot vezettek be. A kivitel

jövedelmezőségének 9%os azonnali javulása, illetve a behozatal 17%-os drágulása már rövid időn belül éreztette pozitív hatását1995-től megkezdődött az exportteljesítmény felfutása, a kereskedelmi mérleg helyzetének stabilizálódása. A forgalom dinamikusan, éveken át 20% feletti ütemben nőtt, mégpedig egy olyan időszakban, amikor jelentősen romlottak a külső körülmények. A dinamika 1999-re lelassult ugyan, de még mindig a nemzetközi összehasonlításban is tisztes, 85 feletti szintet sikerült elérni. Átformálódott az export áruszerkezete: míg az évtized elején az élelmiszerek, a nyersanyagok és az energiahordozók a kivitel 34, a gépek, gépi berendezések 22%-át képviselték; 1999-re ezek a részarányok12, illetve 57%-ra módosultak (1. táblázat) 3 1. táblázat A magyar kivitel szerkezete árufőcsoportok szerint (%) Árufőcsoport Agrártermékek, élelmiszerek Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek,

berendezések Összesen 1991 23,1 7,4 2,9 44,4 22,2 100,0 1995 20,2 5,5 3,2 45,5 25,6 100,0 1996 15,2 4,4 3,4 40,8 36,3 100,0 1997 12,9 3,8 2,7 35,5 45,1 100,0 1998 10,5 2,9 1,9 32,7 51,9 100,0 1999 8,0 2,5 1,6 30,7 57,2 100,0 A magasan feldolgozott áruk ma már az export 87%-át teszik ki, ami a legfejlettebb piacgazdaságok teljesítményéhez mérhető. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelének értéke 10 éve gyakorlatilag nem változik, évenkénti ingadozásokkal mindvégig a 2,0-2,7 milliárd dolláros sávban mozgott. A másik alapvető változás az áruforgalom földrajzi szerkezetében ment végbe. 2. táblázat A magyar kivitel viszonylati szerkezete (%) Év Fejlett országok EU 1991 1996 1997 1998 1999 69,0 76,2 77,5 80,4 84,0 46,0 69,4 71,2 73,0 76,0 Közép-és KeletEurópa 18,0 19,8 19,3 15,9 12,4 FÁK Fejlődő országok 12,0 7,3 7,3 4,5 2,4 8,0 3,2 2,6 3,0 3,2 A táblázatból is jól

látszik, hogy a volt szocialista országok súlya csökkent. 1999-re a viszonylati átrendeződés még markánsabbá vált: a fejlett térség aránya elérte a 84%-ot. Legfontosabb kereskedelmi partnerünk Németország, majd ezt követően Ausztria, Olaszország, Franciaország, az USA és Hollandia. A FÁK országok a kivitel alig 2%-át képviselték, a korábbi meghatározó partner Oroszország pedig be sem került a 10 legnagyobb exportpiacunk közé. A rendszerváltás óta az egymást követő magyar kormányok a piacgazdasági átalakulás, a privatizáció olyan útját választották, amelyben jelentős szerephez jutott a külföldi tőke is, különös tekintettel a működő-tőke befektetésekre (foreign direct investment-FDI). A leggyakoribb megoldás az volt, hogy az állami vállalatok, termelő- vagy kereskedelmi egységek eladása kizárólag hazai állampolgároknak történt, külföldiek az adott területen tulajdont nem szerezhettek. Ezen lépések mögött

gazdasági és politikai megfontolások egyaránt voltak: ami az előbbit illeti, gyakran merült fel az a vélemény, hogy a szocializmus évtizedei alatt a hazai tőkefelhalmozás korlátai a hazai állampolgárokat a külföldi befektetőkkel szemben olyan reménytelen hátrányba hozták, hogy a piaci úton történő privatizációban eleve esélytelenek, így a hazaiak tulajdonhoz juttatása csak a külföldiek kizárásával lehetséges. Az átfogó gazdasági struktúraváltás a kizárólagosan hazai tulajdonosokra korlátozódó privatizációval a tapasztalatok szerint nem valósítható meg, a 4 külföldi befektetők szerepét nem lehetett pótolni. Az elmúlt tízegynehány évben átlagosan évi 2 milliárd dollár volt a nettó tőkebeáramlás, de az átlag mögött jelentős ingadozások állnak (3. táblázat). 3. táblázat A Magyarországra irányuló külföldi befektetések alakulása 1991 és 1999 között (milliárd dollár) Év 1991 1992 1993 1994 1995

1996 1997 1998 1999 Éves befektetés 2,9 1,4 2,3 1,7 5,0 2,8 1,2 2,4 1,4 Teljes befektetés 2,9 4,3 6,6 8,3 13,3 16,1 17,3 19,7 21,1 1994-ben például az átlag alatti, 1995-ben pedig az átlag feletti számok alakultak ki. A megugrás mögött a makrogazdasági és a befektetési környezet változásai, a privatizáció erőteljes felgyorsítása áll: 1995-re ugyanis olyan súlyos gazdasági zavarok alakultak ki, a fizetési mérlegben olyan nagy deficit mutatkozott, hogy csak az erőteljes vagyoneladással látták a trendet megfordíthatónak. Ekkor került sor az energiaszektorban és más, stratégiai ágazatokban a gyorsított privatizációra. Az FDI bevonása terén Magyarország elmúlt tíz éves teljesítménye, mind a régión belüli, mind szélesebb összehasonlításban, kifejezetten jó. 21 milliárd dollárt meghaladó abszolút mértékét Kelet-Közép-Európában csak a Lengyelországba irányuló befektetések múlják felül, ami egy közel négyszer

nagyobb lakosságú államról lévén szó, természetesnek tekinthető. Ugyanakkor az egy főre jutó FDI tekintetében hazánk még mindig változatlanul nagy előnnyel vezet a térségben. A tőkebefektetések megoszlása szektoronként 1999-ig a következőképpen alakult (%): Ipar 50 Telekommunikáció 15 Energiaágazat 13 Bank, pénzügyi szektor 6 Kereskedelem 6 Egyéb 10 A számok jól mutatják, hogy az ipari termelés és az export szerkezetének alapvető megújulása mögött valóban jelentős mértékben a külföldi tőke áll. Ágazati megoszlás szerint a legtöbb befektetés a feldolgozóiparba került. A külföldi beruházások közel 30%-a az infrastrukturális ágazatokba irányult. A legtöbb külföldi tőke Nyugat-Európából és Észak-Amerikából érkezett. A magyar gazdaság fejlődése az elmúlt évtizedben alapvetően a világpiaci nyitáson, a dinamikus exporttevékenységen, a liberális kereskedelmi és befektetési politikán alapult. 5 Ennek

ellenére a külgazdasági stratégiában fontos szerepet játszik az importpolitika, a behozatal megfelelő szabályozása is. Célja egyrészt a hazai termelés szükséges mértékű védelmének biztosítása, másrészt a kereskedelmi mérleg hiányának elfogadható keretek között való tartása. A forintleértékelés és a vámpótlék bevezetésének együttes hatására 1995ben az exportnövekedés hirtelen felgyorsult, a behozatal növekedési üteme pedig az előző évi 17%-ról 7%-ra esett (4. táblázat) 4. táblázat A behozatal értéke és növekedési üteme 1990 és 1999 között Év Import, milliárd dollár 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 6,3 11,0 11,0 12,4 14,5 15,5 18,1 21,2 25,7 28,0 Változás az előző évhez képest, % 175 100 113 117 107 117 117 121 109 Az utóbbi időben az import fejlődési üteme, ha csak kis mértékben is, de meghaladta az exportét, ami a kereskedelmi mérleg deficitjének lassú emelkedését idézte elő.

Csak 19931994-ben alakult ki olyan nagyságú deficit, ami importlassító intézkedéseket tett szükségessé Az utóbbi évek 2,5-3,0 milliárd dollár körüli mérleghiánya a dinamikusan növekvő exporthoz képest már nem ad okot a makrogazdasági egyensúly miatti aggodalmakra. Egyáltalán nem mindegy, hogy a gyors importnövekedés mögött mi áll: a hazai felhasználás, a fogyasztás növekedése vagy pedig a dinamikusan növekvő termelés inputigénye, a technológiai megújulással járó gépimport. A behozatal árustruktúrájának alakulása szerencsés módon inkább az utóbbira utal (5. táblázat) 5. táblázat A magyar behozatal áruszerkezete 1991 és 1999 között (%) Árufőcsoport Agrártermékek, élelmiszerek Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek, berendezések Összesen 1991 5,5 1995 5,4 1996 4,6 1997 4,2 1998 3,7 1999 3,6 5,5 15,3 42,6 4,4 11,6 47,9 3,5 12,1 44,2 3,3 9,7 41,0 3,0 6,6 40,2 2,2 6,4 38,5 31,1 30,7 35,6

41,8 46,5 50,2 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 6 A kivitelhez hasonlóan a behozatalban is a magasan feldolgozott termékek dominálnak. Igen kedvezőnek tekinthető a gépek és berendezések gyorsan növekvő, 1999-ben már 50% feletti részaránya. Az import döntő hányada produktív berendezés A hazai élelmiszerellátásban a behozatal továbbra sem játszik meghatározó szerepet, hiszen aránya nemhogy nőne, hanem az utóbbi években már a 3%-os szintre süllyedt. Ráadásul ez a szám tartalmazza például a csak importból beszerezhető trópusi termékeket, az állattenyésztés fehérjeellátásában nélkülözhetetlen szóját, fehérjéket is. Az import viszonylati struktúrája nem annyira koncentrált, mint a kivitelé. Sok termék – energiahordozók, ipari nyersanyagok és félkész termékek, produktív alkatrészek, fogyasztási cikkek – esetében ugyanis továbbra is meghatározó szerepet játszanak a kelet-európai és a tengerentúli

szállítók, ugyanezen okok miatt alacsonyabb a szabadkereskedelmi partnerek részesedése, mint az export esetében (6. táblázat) 6. táblázat A behozatal viszonylati szerkezete 1991 és 1999 között (%) Év Fejlett országok EU 1991 1996 1997 1998 1999 69,0 71,3 72,6 74,3 74,6 42,7 55,2 62,7 64,2 64,3 Közép- és KeletEurópa 20,0 21,0 18,4 15,2 14,3 FÁK Fejlődő országok 14,5 13,3 10,8 7,8 6,8 8,2 5,5 7,1 8,2 8,6 Az évtized első felében az egyes ország csoportok részaránya nem különbözött jelentős mértékben az export és az import esetében. Az utóbbi években azonban az eltérés emelkedő, 1999-ben a fejlett államok részesedése már kereken 10%-kal magasabb volt a kivitelből, mint a behozatalból. Egyre nagyobb szerepet játszanak a behozatalban ugyanis olyan viszonylatok, amelyek esetében a magyar kivitel stagnál, vagy vissza is esik, ezek : Kelet-Európa és a Távol-Kelet. Az előbbinél az importrészesedés csökkenő ugyan, de miután

a kivitel még jobban esik, a deficit növekvő mértékű. A fejlődő országok piaci részesedése azonban gyorsan emelkedik, miközben a kivitel alig nő. Ily módon a kereskedelmi mérleg hiány elfogadható szinten tartása csak úgy lehetséges, ha a más viszonylatokba irányuló eladásainkat fokozzuk, és az ottani többletből finanszírozzuk a kelet-európai és a távol-keleti régió szállításait. Az ilyen, növekvő eltérés a viszonylati struktúrában hosszabb távon feszültségekkel járhat. Az, hogy milyen feszültségek merülhetnek fel, már egy következő dolgozat témájául szolgálhat. 7 Felhasznált irodalom: 1. Simonyi Mihály – Gál Péter: Új trendek és stratégiák a világgazdaságban Akadémiai Kiadó Budapest 2000 2. Solt Katalin – Sziva Miklósné – Lukács Eszter: A nemzetközi gazdaságtan alapjai TRI-MESTER Kiadó Tatabánya 2000 3. Dr Stipkovits Ferenc: Integrációs ismeretek az Európai Unióról TIB Berzsenyi College

Szombathely 2000 4. wwwGMhu 5. wwwKMhu 8