Történelem | Középiskola » A náci és a bolsevik ideológia

A náci és a bolsevik ideológia: Az orosz forradalom: A nagyhatalmak közül a leggyengébb gazdasággal és a legkiélezettebb társadalmi feszültségekkel Oroszország lépett a világháborúba. Visszaesett a mezőgazdasági termelés, romlott az ellátás, különösen a városokban. A társadalom már 1916 végére kifáradt, az embereknek elege lett a háborúból. Oroszországban hiányoztak a társadalmi feszültségeket levezető politikai csatornák (parlamentarizmus, szabad sajtó stb.), és létezett egy erős, jól szervezett párt (bolsevikok), amely a hatalom erőszakos megdöntésére tört A sztrájkok, tüntetések állandósultak, a cári rendszer összeomlott. A Pétervárott kitört forradalom megdöntötte a cárizmust (1917 február 23.) A megalakuló Ideiglenes Kormány alkotmányos viszonyokat kívánt teremteni E törekvésüket támogatták a jelentős bázissal rendelkező eszerek (parasztpártiak) és a mensevikek (szociáldemokraták), A forradalmi

szociáldemokraták, a bolsevikok egyértelműen szemben álltak a kialakuló alkotmányos rendszerrel, és az új helyzetet a hatalom megragadására akarták felhasználni. Céljukat első számú vezetőjük, Lenin a permanens (folyamatos) forradalomról kialakított elméletében fejtette ki A forradalom napjaiban sajátos hatalmi szervek jöttek létre Oroszországban, a szovjetek (tanácsok) A forradalom kezdetén eszer és mensevik túlsúly alakult ki. Oroszországban sajátos helyzet jött létre: a kettős hatalom A helyzet stabilizálása érdekében a kormánynak a tömegek két alapvető követelését kellett volna teljesítenie: azonnali békekötéssel befejezni a háborút, és földet osztani az orosz társadalom döntő többségét képező parasztság vágyának megfelelően. A kormány törvényben biztosította a polgári szabadságjogokat, de nem kötött békét, s a földosztást is csak tervbe vette. Nem osztottak földet és nem léptek ki a háborúból,

sőt az eszer Kerenszkij vezette kormány 1917 nyarán újabb támadást indított a keleti frontos, amely gyorsan összeomlott. Bolsevik hatalomátvétel: Miközben az Ideiglenes Kormány az antant nyomására nem lépett ki a háborúból a bolsevikok az egyre bomló helyzetet kihasználva előretörtek. A bolsevik propaganda békét és földet ígért Az Ideiglenes Kormányt jobbról és balról is támadták: előbb egy cári tábornok, Kornyilov kísérelt meg puccsot (1917. augusztus), majd a szovjetek második összoroszországi kongreszszusa idején a bolsevikok a jelentős karhatalommal nem rendelkező kormánytól Pétervárott átvették a hatalmat (október 25.) A hatalomátvétel kimondása mellett dekrétumot (határozatot) fogadtak el a békéről és a földről: azonnali kilépést a háborúból és földosztást ígért Új hatalmi szerv alakult Lenin vezetésével, a Népbiztosok Tanácsa, amely proletárdiktatúrát vezetett be. Béke helyett több éves véres

polgárháború kezdődött, amelyből a bolsevikok kerültek ki győztesen A győzelemben jelentős része volt annak, hogy a világháború és belső problémák miatt a nagyhatalmak nem tudtak komoly erőkkel beavatkozni a küzdelmekbe Ettől kezdve Európában s szociáldemokrata pártok radikális csoportjaiból szerveződő kommunista pártok Lenin bolsevik pártját s annak ideológiai és politikai irányvonalát tekintették mérvadónak. A sztálini gazdaságpolitika jellemzői: A hadikommunizmus és a NEP: A bolsevik hatalom ideológiájának megfelelően államosította az ipart és a kereskedelmet, a parasztoktól pedig elvették a saját földjeiken megtermelt terményeket. A gazdaság szétzilálódott, a termelés a háború előttinek a töredékére esett vissza, a piac és a pénz elméletileg és gyakorlatilag is megszűnt. Mindét tényező a termelés és az elosztás központi irányítását erősítette A piac kizárásán alapuló rendszert

hadikommunizmusnak szokás nevezni A piac megszűnte miatt nem volt sem élelmiszer, sem iparcikk, lázadások és sztrájkok robbantak ki (konstadti matrózlázadás 1921-ben). Lenin útmutatása alapján gazdasági irányváltásra került sor. Az új gazdaságpolitika, orosz rövidítéssel a NEP korlátozott mértékben visszaállította a piaci viszonyokat és a pénzforgalmat. 1 Modernizáció – tervutasításos rendszer: A fejlődés két alapvető forrásától zárta el önmagát: a külföldi tőke és technológia beáramlásától, valamint a piaci viszonyok ösztönző hatásától. Az iparosítás más ágazatok (mezőgazdaság, infrastruktúra, könnyűipar) és az életszínvonal rovására valósult meg Felmerült az a kérdés, hogy lehet-e egy országban felépíteni a kommunizmust, sőt felvetődött a hatalomról való lemondás lehetősége is. A hatalom megtartása mellett érvelők kerültek ki győztesen A iparosítást tűzték ki célként, hogy

biztosítani lehessen a munkásosztály túlsúlyát A katonai erő fokozását alapvetőnek tartották az újabb külső támadások elhárítása és a remélt világforradalom támogatása érdekében. Ezért minden erőforrást a bányászati, a nehézipari és az energiatermelő ágazatokba fektették A tervutasításosnak nevezett gazdaságirányítás révén épültek a villamoserőművek, a kohók és a gépgyárak. Időarányos terveket (ötéves terv) kellett teljesíteni A valóságtól elrugaszkodó célokat tűztek ki Kollektivizálás: Az ipar külterjes (extenzív) fejlesztése a munkaerő létszámának folytonos növelését igényelte. A munkaerő biztosítását és a kommunista rendszertől idegen, magántulajdonnal rendelkező parasztság felszámolását a kollektivizálással kívánták megoldani. A termelőszövetkezetek (kolhozok) és az állami gazdaságok (szovhozok) mezőgazdasági nagyüzemként működtek, ahol a dolgozókat munkásként

foglalkoztatták, vagyis elválasztották őket a tulajdontól (munkaeszközök, állatok stb.) és ezzel együtt az egyéni érdekeltségtől A mezőgazdasági nagyüzemek tették lehetővé a munkaerő átirányítását és a jövedelmek elvonását a mezőgazdaságból A parasztság azonban nem volt hajlandó önként feladni gazdaságait A jómódú, kuláknak minősített parasztság tönkretételével kezdték, akik a teljesíthetetlen beszolgáltatások révén gazdasági bűntettek elkövetőivé váltak. Milliók haltak éhen (Ukrajna, 1929-1930) A szovjet ipar alkalmassá vált egy erős tömeghadsereg ellátására. A német forradalom: Németországot erős gazdasága ellenére teljesen kimerítette a hosszú háború. A lakosság zöme éhezett, hiányt szenvedett minden közszükségleti cikkből, és szinte minden családban voltak háborús áldozatok. Kiéleződtek a társadalmi feszültségek A háború egyre nyilvánvalóbb elvesztése pattanásig feszítette az

indulatokat November elején országszerte háború- és hatalomellenes megmozdulásokra került sor, a régi Németország vezető körei háttérbe húzódtak A berlini forradalom hatására a császár lemondott (november 9.), s a polgári erők kikiáltották a köztársaságot, majd a compiegni-i erdőben fegyverszünetet kötöttek az antanttal (november 11.) Az erős szervezeti keretekkel rendelkező, és a kormányban is vezető szerepet vivő szociáldemokraták a jelentős középrétegekre támaszkodó polgári pártok támogatásával azonban urai tudtak maradni a válságos helyzetnek és megvédték a demokráciát. Sikeresen leverték a berlini kommunista felkelést (1919. január), majd tavasszal a Münchenben megalakuló bajor tanácsköztársaságot (1919. május) A demokratikus erők és a tömegek támogatásával a kormányzat sikerrel lépett fel a szintén diktatúrára törő szélsőjobboldali csoportokkal szemben is A nácizmus Németországban: A

világháborút követő években Németországban tömegesen nem találták helyüket a háborúból hazatért fiatalok. Tömegesen csatlakoztak a háború után alakult szélsőjobboldali szervezetekhez, melynek helyett kínáltak soraikban a kallódó embereknek A nemzetiszocialista (náci) mozgalom először 1923-ban hívta fel magára a figyelmet, amikor a bajor fővárosban, Münchenben puccsot kíséreltek meg (sörpuccs). A puccs és az azt követő per, majd a börtönbüntetés szerzett ismertséget a párt vezetőjének, Adolf Hitlernek Ideológiáját szociális és nemzeti demagógia jellemezte. A munkásoknak munkát és a parasztoknak földet ígért Harcot hirdetett 2 a németeket ért háborús sérelmek orvoslásáért. Kezdettől megjelent a keleti irányú terjeszkedés, a keleti „élettér” megszerzésének gondolata A fajelmélet, mely a németséget felsőbbrendű (szóhasználatuk szerint árja) fajnak tartotta, míg a többi népet alsóbbrendűnek A

fajelmélet elsősorban a zsidóság ellen irányult, akiket minden rossz okozójaként állított be A hatalom megragadása: A náci szociális és nemzeti demagógia hatékonyságát két tényező növelte: a propaganda modern eszközeinek és módszereinek alkalmazása és az erőszak bevetése. Új technikákat is használt (rádió és a film). Beszédeiben tudatosan alkalmazta a tömeglélektan által felkínált módszereket a tömeg befolyásolására. A meggyőzést a nácik kiegészítették az ellenfelek megfélemlítésével, melyet a párt barna inges rohamosztagai (SA) végeztek A nácik számára a lehetőséget a világgazdasági válság nyomán kibontakozó nyomor és kilátástalanság teremtette meg. A párt taglétszáma folyamatosan nőtt, és választási eredményei javultak A harmincas évek elejének sorozatos kormányválságai után Hindenburg köztársasági elnök kinevezte kancellárrá (kormányfővé) az 1932-ben legfőbb szavazatot szerzett párt

vezetőjét, Hitlert (1933. január 30.), aki így alkotmányosan került egy koalíciós kormány élére A demokrácia játékszabályait kihasználva került a kancellári székbe, és így számolta fel az alkotmányosságot, melyből a Birodalmi Gyűlés épületének (Reichstag) felgyújtására hivatkozva kizáratta a kommunistákat. Majd új törvényhozással megszavaztatta a felhatalmazási törvényt Hindenburg halála után (1934) pedig az államfői hatalmat is megszerezte (vezér és kancellár) A náci hatalom: A kommunisták után a többi pártot is megsemmisítette, képviselőik jelentős részét koncentrációs táborokba záratta. Minden hatalom a náci párt, s ezen belül a vezér, a Führer kezében összpontosult. Hitler ezért két, teljes mértékben az irányítása alatt álló karhatalmi szervezetre, az SS-re és a Gestapóra (Titkos Államrendőrség) támaszkodva leszámolt az SA-val (hosszú kések éjszakája, 1934. június 29-30) Faji törvényeket

hoztak (nürnbergi törvények, 1935) 1938-ban állami kezdeményezésre országos méretű pogromra került sor (kristályéjszaka, 1938. november 9-10) Törekedett a tömegek megnyerésére és befolyásolására A tömegdemostrációk, a gyűlések, mindenkit náci jellegű szervezetekbe kényszerítettek. A művészet is a náci propaganda szolgálatába állították Hitler tisztában volt azzal, hogy a gazdaság helyreállítása nélkül nem tudja hatalmát megszilárdítani. Növelték a gazdaságban az állami beavatkozást és az álalmi irányítást. Egyrészt az állam megrendelőként lépett fel (pl autópályák építése), másrészt szociális engedményekre szorították a tőkét (társadalombiztosítás, fizetett szabadság) Mindez a termelés növekedéséhez és a munkanélküliség gyors visszaszorulásához vezetett A válság leküzdésében jelentős szerepet játszott a fegyverkezés újbóli beindítása Németország kilábal a válságból Mindez

jelentősen növelte a tömegek körében Hitler népszerűségét. 3