Szociológia | Felsőoktatás » A társadalompolitika, a jóléti rendszerek és a jóléti állam, társadalmi védelmi rendszerek és a szociálpolitika fogalmai

Alapadatok

Év, oldalszám:2007, 8 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:96

Feltöltve:2010. június 12.

Méret:121 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Készítette: Lele Nikolett 9. tétel A társadalompolitika, a jóléti rendszerek és a jóléti állam, társadalmi védelmi rendszerek és a szociálpolitika fogalmai, értelmezési keretei, értékek és alapelvek Szociálpolitika A szociálpolitikának sokféle meghatározása létezik. Pragmatikus megközelítés Leíró szinten a szociálpolitika cselekvési mező, amelyben történelmileg kialakult intézmények, tevékenységi rendszerek működnek. A legegyszerűbb közelítés ezen intézmények taxatív felsorolása Ezek szerint a szociálpolitikához tartozónak tekintik - az egészségügyi ellátást - az oktatásügyet - a társadalombiztosítást és a közsegélyt - az állami lakásépítést,- fenntartást - személyes szociális szolgálatokat (szociális munka, házi vagy intézményi gondozás, családvédelem, gyermekvédelem, stb.) ezen intézmények közös vonásai: - mindegyikben jelentős az állam szerepe, amely rendeletekkel, törvényekkel szabályozza

az intézmények működét: a szociálpolitika a központosított elvonás és újraelosztás, redisztribúció területén működik Funkcionalista közelítés A szociálpolitika funkcióközpontú körülhatárolása arra próbál választ adni, hogy milyen társadalmi funkciók betöltésére jönnek létre a szociálpolitikai rendszerek. Minden társadalomban mindig vannak szociális problémák A feladatokat hosszú időn keresztül a lokálisan szerveződő biztonsági hálók ellátták Amikor a lokálisan szerveződő közösségek különböző okok miatt elégtelenné vagy működésképtelenné váltak, belépett az állam, mint problémakezelő. Az állam szegénypolitikájának kezdeteit a 15-18. századra teszik Ez még csak marginális jelentőségű szociálpolitika volt, amit általában az jellemzett, hogy a szegények segítése a szegények kordában tartásával, rendőri jellegű felügyeletével párosult. A szociálpolitika modern fejlődése a kapitalizmus

fejlődéséhez kapcsolódik. A kialakuló tőkés intézmények a piac törvényei szerint működtek, megfosztva az életlehetőségektől mindazokat, akik valamilyen egyéni vagy társadalmi ok miatt nem tudtak a piacon érvényesülni, onnan kiszorultak. Az ellátatlan funkciók a társadalom újratermelődését, integráltságát veszélyeztették. A korábbi struktúrák felbomlásával keletkező űrt a fokozatosan növekvő állami szociálpolitika töltötte be, azáltal, hogy a piac révén kielégíthetetlen elemi szükségletek fedezését részben vagy egészben átvállalta. Strukturális dinamikus közelítés Valójában ki vagy kik határozzák meg, illetve hogy határozódik meg, hogy melyek azok a szükségletek, amelyekre a szociálpolitikai rendszerek válaszolnak. Az ilyen jellegű kérdések1 re csak akkor lehet választ adni, ha strukturálisan meghatározott folyamatként, az állam és az állampolgárok közötti változó viszonyként értelmezzük. A

történelmi fejlődés motorját a tőkés országokban a társadalmi feszültségek jelentették. A minimális követelmény az elemi biztonság és a létfenntartás biztosítása volt. Minőségi változást jelent, ha a követelések túllépnek a fogyasztó ember szükségletein, és a termelő embere szükségleteinek elismerése kerül napirendre. A hagyományos, tőkés keretek között kialakult szociálpolitika ebben a folyamatban alakul át szocialista jellegű célokat követő, az alapvető társadalmi viszonyokat is érintő társadalompolitikává. Megközelítési szintek Mikroszint: személyközi kapcsolatok (szociális munka, egyénekkel, családokkal végzett szociális munka) Mezoszint: mikro- és makroszintek közötti szervezeteket, intézményeket és az ezeken belüli kapcsolatrendszereket jelenti. Makroszint: össztársadalmi szint A különböző szintek és az azokhoz kapcsolódó szervezetek vagy intézmények közötti szociálpolitikai munkamegosztás a

jóléti pluralizmus. Az állami, a piaci, a voluntáris és az informális szektor együttműködéséből alakul ki a jóléti pluralizmus A szociálpolitika szereplői a) alakítók - egyének, családok - formális szervezetek - informális, nem szervezetszerű csoportosulások - települési önkormányzatok (helyi és regionális önkormányzatok), funkcionális önkormányzatok (társadalombiztosítási vagy kisebbségi önkormányzatok) - állam b) alanyok - egyének és társadalmi csoportok - felosztásuk történhet- nemek szerint - életkor szerint - gazdasági aktivitás szerint - egészségi állapot szerint Szociálpolitikai alapelvek Abszolút és relatív biztonság Abszolút szociális biztonság: olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom minden tagja számára garantált. Nem feltétlenül korlátozódik a jövedelmi viszonyokra, kiterjedhet más dimenziókra is (lakás, kultúra, munka, egészségügyi ellátás) A relatív szociális biztonság

azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi kockázat bekövetkeztekor, munkaképesség elvesztésekor, az egyén/család életszínvonala ne süllyedjen túl nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni. Ennek biztosítására a legáltalánosabb megoldás a keresettel arányos ellátásokat nyújtó kötelező társadalombiztosítás 2 Megelőzés és utólagos korrekció A megelőzés vagy prevenció azt jelenti, hogy valamilyen módon elejét vesszük a rossz helyzet kialakulásának, megakadályozzuk az olyan szituációkat, amelyeknek később negatív következményei lehetnek. Korrekción azt értjük, hogy valamilyen rossz helyzet már kialakult, s ennek káros következményein próbálunk segíteni, enyhíteni próbáljuk a károkat, megpróbáljuk helyreállítani az eredeti állapotot. Integráció és szegregáció Az integráció beilleszkedést, beillesztést, a szegregáció elkülönülést, elkülönítést jelent. A szegregáción lehet

spontán és tudatos. A spontán szegregáció látszólag természetes folyamat Pl egy település előnyös helyzetű lakói a zajos és szennyezett városközpontot elhagyják, és a legközebbi zöldövezetben kezdenek építkezni. Tudatos a szegregálás, ha bizonyos csoportok lakóhely szerinti elkülönítése jogilag szentesített, Tudatos szegregációval akkor találkozunk, amikor zavaró jelenségeket akarnak eltüntetni, pl. elmeotthont vagy menekülttábort a lakott településektől távol létesítenek A támogatás odaítélése Normativitás: a szociális támogatáshoz jutás eljárása, a támogatás feltételei és mértékei jogilag szabályozottak. A szociális juttatás jár a polgárnak, ha a jogszabályban előírt feltételeknek megfelel Diszkrecionalitás azt jeleni, hogy a szociális támogatás odaítélése a közösség, illetve annak képviselőjének: az államnak, az önkormányzatnak, a szociális ügyintézőnek a hatáskörében van. Saját

belátásától függ, hogy ad vagy nem ad támogatást Univerzalitás és szelektivitás Univerzalitás: valamely termék-, szolgáltatás-, pénzjuttatás, mindenki számára, feltétel nélkül jár. Univerzális pl az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás, a családi pótlék Szelektivitás: Az ellátások elosztásakor valamilyen szelekció érvényesül. A szelekció elsődleges célja az erőforrások koncentrálása azon családokhoz, amelyek a segítségre leginkább rászorulnak, azaz a legszegényebbek. A szelektív megoldásoknál nemcsak a rászorultságot, hanem az érdemességet is vizsgálni kell. Ilyen értelemben beszélhetünk érdemes, és érdemtelem szegényekről A szelektálás mindig tudatos megkülönböztetés, és ha ez nagyon hangsúlyos, akkor beszélünk diszkriminációról A szubszidiaritás Szubszidiaritás: az egyén ellátása alapvetően a család felelőssége, s amilyen mértékben ez nehezül vagy lehetetlenné válik, úgy

lépjenek be a gondoskodásba a családot körülvevő segítő körök, a családtól való távolság sorrendjében. A szubszidiaritás az önállóságot hangsúlyozza a szociálpolitikai rendszerektől való függőség helyett A külső segítség csak akkor lép be, ha az illető mindent megtett saját helyzete javítása érdekében. A kevésbé választhatóság elve Azt fejezi ki, hogy az ellátásokat úgy kell kialakítani, hogy kevésbé legyen érdemes választani az élet vitelének azt a módját, hogy a megélhetés alapja nem saját erőfeszítés, munka, hanem a támogatások igénybevétele legyen. 3 4 Jóléti állam A polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalást jelent. A minimumkövetelmény, hogy egy valódi jóléti államban az állam hétköznapi rutintevékenységének többsége a háztartások jóléti szükségleteinek szolgálatára irányuljon. Marshall szerint a szociális állampolgáriság alkotja a

jóléti állam eszmei magját. A fogalomnak tartalmaznia kell a szociális jogok biztosítását Ha a szociális jogok sérthetetlenek lesznek és ha állampolgári mivolt alapján járnak, akkor ezek az egyén piaccal szembeni státuszának árujellegtől való megszabadítását, dekommodifikációját is megtestesítik. A jóléti állam nem érthető meg pusztán az általa biztosított jogok alapján. Figyelembe kell venni, hogy hogyan fonódnak össze az állami tevékenységek a piac és a család szociális ellátásban játszott szerepével. A jóléti államok típusai Richard Titmuss: a) reziduális jóléti állam: az állam felelőssége csak akkor érvényesül, ha a család vagy a piac kudarcot vall. Az állam elkötelezettségét igyekszik a marginális, rászoruló csoportokra korlátozni. b) institucionális jóléti állam: a népesség egészére irányul, univerzális jellegű és a jólét melletti intézményes elkötelezettséget testesíti meg. Gosta

Esping-Andersen: a) Liberális jóléti állam: Rászorultság igazolásához kötött segélyezés, szerény színvonalú univerzális transzferek vagy szerény társadalombiztosítási rendszerek játszanak benne domináns szerepet. A juttatások elsősorban egy alacsony jövedelmű, általában a munkásosztályhoz tartozó, az államtól függő helyzetben lévő klientúráról gondoskodnak. A jogosultsági szabályok szigorúak és gyakran stigmához kapcsolódnak, a juttatások tipikusan szerények. Az ilyenfajta állam támogatja a piacot. Az ilyenfajta működésmódú állam minimalizálja a dekommodifikáló hatásokat, hatásosan korlátozza a szociális jogok terjedelmét, és egy olyan rétegződési rendszert hoz létre, amely az állami jóléti ellátás alanyainak biztosított tisztes szegénység relatív egyenlőségének, a többség számára nyújtott piac által differenciált jólétnek, és a kettő közti osztálypolitikai dualizmusnak a keveréke. b)

konzervatív jóléti állam Itt a korporatív-etista történeti örökséget felfelé korrigálták, hogy gondoskodjanak az új posztindusztriális oszályszerkezetből eredő igények kielégítéséről. A státuszkülönbségek megőrzésére való törekvés volt a domináns, a jogokat osztályhoz és státushoz kapcsolták. A magánbiztosítás és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó béren kívüli juttatások csak marginális szerepet játszanak. A redisztribúciós hatás elhanyagolható A korporatív működésmódú rendszerek formálódásában az egyház is nagy szerepet játszik, így ezek erősen elkötelezettek a hagyományos családkép megőrzése mellett. A társadalombiztosítás nem terjed ki a munkaviszonyban nem álló feleségekre, és a családi pótlékok ösztönzik az anyaságot c) szociáldemokrata jóléti állam Ezekben az országokban a szociáldemokrácia volt a szociális reform mögött álló domináns erő. Olyan jóléti államra törekedtek, amely

a legmagasabb szinten biztosít egyenlőséget, nem pedig csak a minimális igények kielégítésének egyenlőségét garantálja. Ez azzal a következményekkel járt, hogy az új középosztályok legkényesebb ízléseket is kielégítsék 5 Ez a formula a dekommodifikáló és univerzalisztikus programok olyan keverékét jelenti, melyek ugyanakkor figyelembe veszik a differenciált elvárásokat. Ez a modell kiszorítja a piacot, és ennek következtében létrehoz egy alapvetően univerzális szolidaritást a jóléti állammal Mindenki részesül a juttatásokból, mindenki függő helyzetben van Az ilyen működésmódú állam egyszerre veszi célba a piacot és a hagyományos családot Az alapelv az, hogy előre társadalmasítsuk a családi lét költségeit. Az ideál az egyéni függetlenség elősegítése Az eredmény egy olyan jóléti állam, amely közvetlenül a gyerekeknek nyújt transzfereket, közvetlen felelősséget vállal a gyermekek, az idősek, az

önmagukon segíteni nem tudók gondozásáért. Jellemzője a munka és a jólét összekapcsolódása Alapelvek és értékek a) Szabadság Korlátozott mások szabadsága által. Amartya Sen kétféle szabadságot különböztet meg. Negatív szabadság: a korlátozásoktól való szabadság. Pozitív szabadság: szabadság valamire. Azt határozza meg, hogy az egyénnek mi áll szabadságában és mi nem. b) Egyenlőség Szociálpolitikai szempontból elkülönülnek bizonyos értelmezések: 1. Az esélyek egyenlősége Ez a polgári társadalom legfontosabb követelése. Az embert nem korlátozhatja az, hogy milyen társadalmi rendbe született. A jog előtt mindenki egyenlő, nincsenek kiváltságok. 2. A kimenetelek egyenlősége A társadalom akkor igazságos, ha úgy biztosítja a rosszabb helyzetűek hátrányának kompenzálását, hogy később a jó helyzetűekkel azonos valószínűséggel érjenek cél ba az élet bármely területén. 3. Arányos vagy kvótás

egyenlőség Akkor tekintik például a nők és a férfiak politikai érvényesülésének esélyét egyenlőnek, ha a nők is számukkal arányosan képviseltetik magukat a politikai testületekben. 4. A bánásmódok egyenlősége Szorosan kapcsolódik a diszkrimináció kérdéséhez. Az igazságosság például megköveteli, hogy az igazságszolgáltatás előtt mindenki legyen egyenlő Ismert jelenség, hogy a jobb helyzetűek több figyelmet és jobb ellátásokat kaphatnak például az iskolában vagy kórházban. Ez a bánásmódok egyenlőtlensége, a negatív diszkrimináció legáltalánosabb esete c) Tolerancia A másság elfogadását, a mással szembeni türelmet jelenti. A tolerancia alapkövetelmény a szociálpolitikában és a szociális munkában is, mert a szociális munkának éppen az a lényege, hogy elfogadja és igyekszik megérteni a másik életmódját, kultúráját, és elejét vegye a céltalan és megalázó erőszakos jobbítási szándékoknak d)

Szolidaritás 6 Általában a testvériséget értelmezzük szolidaritásként. A szolidaritás összetartozást fejez ki A szolidarisztikus közösségek valamilyen együttes, közös érdek mentén szerveződnek Szerveződhetnek mikroszinten, ilyen például a családi szolidaritás A szolidaritás kölcsönös segítséget is jelent Általában egyenlők közösségén belül alakul ki, és valamilyen közös érdek köré szerveződik. e) Igazságosság Igazságosságelméletek 1. haszonelvű utilitárius elmélet Eszerint az elmélet szerint az az igazságos, ami a társadalom számára hasznos. Az elosztás akkor optimális, ha nem lehet úgy megváltoztatni, hogy senki ne járjon rosszul. 2. társadalmi igazságosság elmélete Nem egységes elmélet. Bizonyos ideológiát vallók szemében nem elfogadható Például a libertariánusok szemében a legfontosabb, voltaképpen az egyetlen igazán fontos érték az egyéni szabadság 3. John Rawls elmélete Nem vonja kétségbe

a társadalmi igazságosságot. „Az igazságosság ugyanúgy a társadalmi intézmények legfőbb erénye, amint az igazság a filozófiai rendszereké. Bármennyire is elegáns és frappáns egy elmélet, ha nem igaz, el kell vetni vagy felül kell bírálni. Hasonlóképpen törvényeket vagy intézményeket, legyenek bármilyen hatékonyak vagy jól felépítették, át kell alakítani, vagy el kell utasítani, ha nem igazságosak.” f) Biztonság a) Abszolút szociális biztonság: olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom minden tagja számára garantált. Nem feltétlenül korlátozódik a jövedelmi viszonyokra, kiterjedhet más dimenziókra is (lakás, kultúra, munka, egészségügyi ellátás) b) A relatív szociális biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi kockázat bekövetkeztekor, munkaképesség elvesztésekor, az egyén/család életszínvonala ne süllyedjen túl nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni.

Ennek biztosítására a legáltalánosabb megoldás a keresettel arányos ellátásokat nyújtó kötelező társadalombiztosítás 7 Társadalompolitika A társadalompolitika elmélete olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy mennyire és hogyan befolyásolhatók a társadalmi folyamatok, társadalmi viszonyok, társadalmi intézmények, a társadalmi újratermelés egészének és egyes alrendszereinek működése. Közvetlen befolyásolási eszközei nincsenek. A társadalompolitika fogalmának értelmezése nem egységes, függ az adott ország társadalomelméleti és politikai hagyományaitól. A szociálpolitika a társadalompolitika gyakorlati megvalósításának egyik terepe, de nem csak gyakorlat. A társadalompolitika magába foglalja az egyes szakpolitikákat, az egészségügyet, az oktatást, a kultúrpolitikát, a népesedéspolitikát, az adópolitikát. Az egyes rendszerek együttműködését kell elősegítenie. A társadalompolitika nem humánpolitika, és nem

jóléti politika, ugyanis előfordulhatnak olyan intézkedések is, amelyek a társadalom egyes csoportjait hátrányos helyzetbe hozzák. A társadalompolitika nem azonos a társadalombiztosítással, mivel azokkal az egyénekkel is foglalkoznia kell, akikre a társadalombiztosítás nem terjed ki. 8