Szociológia | Felsőoktatás » Politikai ideológiák és szociálpolitika a XX. század első felében, a jóléti államok kiépülése

Debreceni Egyetem - Bölcsészettudományi Kar Politikatudomány és Szociológiai Intézet Szociológia és Szociálpolitika Tanszék 6. Szigorlati tétel Politikai ideológiák és szociálpolitika a XX. sz első felében, a jóléti államok kiépülése Készítette: Tőgyi Ildikó Szociálpolitika Nappali IV.évfolyam 6. Politikai ideológiák és szociálpolitika a XX. sz első felében, a jóléti államok kiépülése I. Liberalizmus • • • • • • • • Egyéni autonómia; Negatív szabadság; Korlátlan felelősség; Egyén méltóságának védelme; Egyenlőség elvűség (egalitáriánus); Univerzalizmus; Meliorizmus (javíthatóság); Racionalizmus. Altípusai: 1. Modern liberalizmus • • • • A XIX. század második felében jelenik meg; Jóléti állam fejlődése; Pozitív szabadságjogok (ingyenes alapfokú közoktatás szegényeknek is); Fontos az egyéni autonómia, de csak a gazdagoknak, polgároknak. 2. Neoliberalizmus • • • • A

2. világháború után jelenik meg; Tagadja a pozitív szabadságot; Mindent a piacon kell elosztani, az állam nem avatkozhat be; Libertáriánus rendszernek is nevezik. 3. Demokratikus liberalizmus • • Nem elég a piac a javakhoz való jutáshoz; Ha nem tudnak valamit megvenni az emberek a piacon, akkor a piac elosztó szerepén túl szükség van demokratikus intézményre, mellyel kielégítik a szükségleteket. II. Konzerativizmus • • • • Politikai jobb oldal; Wurke gyűjtötte össze elemeit; Intézmények, közösségek kellenek; Középpontjában a szervezett vallás áll; 1 • • • • • • • • • • Fő a hagyományok megőrzése, nem pedig a fejlődés; Fő cél: az intézmények, közösségek megerősítése; Magántulajdon (földtulajdon); Szimbólumok, babonák védelme; Kiszámíthatóság; A családban az elsőszülött örököl mindent; Különbségek lesznek, a teljes egyenlőség nem valósítható meg; A konzervativizmus nem

hisz: az egyéni autonómiában, az univerzalizmusban; Stabil családok kellenek, ezért a nő maradjon otthon; Nincs racionalizmus, fő az érzelem, a család, a hagyomány,a szokás. Altípusa: Neokonzervativizmus • • • • • • Képviselői: Angliában Margaret Theatcher, USA-ban Reagen elnök; Az állami tulajdonokat újra magántulajdonná tették (reprivatizálás); Ellátások piacosítása; Ellátások piacosítása; Önkormányzatok jogkörének csökkentése; Biztosítási alap van, amely alapján csak az kap szolgáltatást, aki fizet is. III. Szocializmus • • • • A tőkés társadalmi rend ellen jött létre; Cél: bérből élők védelme, tömegtermelésben résztvevők védelme; Francia forradalomból született, melynek három alapelve a szabadság, a testvériség és az egyenlőség; Teljes egyenlőséget hirdet, amely nem valósítható meg. A jóléti államok kiépülése A jóléti állam eredete és lényege A XIX. században a

tradicionális társadalmi formák elkezdenek bomlani, a társadalom létszférái elkezdenek elkülönülni, kialakul a fogyasztói társadalom, és végül megjelenik a jóléti állam. • • • • • • Szekularizáció: az egyház kiszakad az államtól és külön önálló funkcionális alrendszerré válik; A politikai rendszer alrendszerként jelenik meg, mivel mellette jelentőssé válik a jogi, a közigazgatási és a politikai rész; Az oktatás és nevelés kiszakad a családi keretekből; Szociális szféra (TB, egészségügy, lakhatás rendszere); Tudomány önállósodása; Tömegkommunikációs szféra megjelenése. 2 Az állam funkciói, a jóléti államok kiépülésének tényezői: Új szükségletek jelennek meg a társadalomban, melynek eredményeként az állam funkciói megváltoznak. Korábban az egyház és a család gondoskodott az emberekről 1) Elszegényedő társadalmak, nyomor, a család már nem jelentett egy természetes bázist, az

egyház még működik, de már nem elég a sok nyomorgón való segítéshez. 2) Munkaerőigénnyel kapcsolatosan megjelenő problémák: az állam nélkül senkinek nem lett volna munkája; alapfokú oktatási intézmény szakma nem kell az állami ellátásokra támaszkodni. 3) Életfeltételek javítása az egyének munkavégző képessége hosszútávon fenntartható legyen állami városfejlesztés, urbanizáció, lakhatás, csatornázás 4) Közegészségügyi feltételek biztosítása, javítása, járványvédelem Ezek vezettek a jóléti állam kialakulásához. • • • • • • XIX. századi Németország, Bismarcki-rendszer: TB rendszer kiépítése közegészségügyi hálózat, állami oktatási rendszer; Konkrét jóléti államokról a XX. század közepétől beszélhetünk, 1945-től, a második világháború után, kárenyhítés + garanciák; 1945. Anglia, Munkáspárt: ők használják először a jóléti állam kifejezést, újságírók nevezték

el. Minimális garanciákat vállal az állam: lakhatás, táplálkozás, egészségügy, oktatás és jövedelem terén; 1945 után: nemzetközi dimenzió összhang az ellátórendszerben, nemzetközi összefogás. Közös piac kifejlődése 1957-es Római Szerződés a gazdasági versenyre kell bízni a fejlődést automatikusan magával hozza a szociális fejlődést is, ez a liberális eszme, amiről persze később kiderül, hogy nem mindig igaz; 1960-as évek, Nyugat-Európa, gazdasági fejlődés↔ társadalmi változások: fejlett-fejlettlen térségek elválása pl. Dél-Olaszország, Dél-Nyugat Franciaország, valamint új hátrányos helyzetű csoportok tömeges megjelenése pl. nők, fiatalok, fogyatékkal élők, vendégmunkások, mindezt tetőzi a környezetszennyezés; 1972. Párizsi Egyezmény: létrejön az Európai Szociális Alap és az Európai Területfejlesztési Alap. Jóléti állam fogalma, lényegi összetevői: A jóléti állam nem más, mint egy piaci

alapú elosztástól való (jövedelem)eltérítés a mértékben vita van az országok között. Az állam deformálja, korrigálja a piaci elosztást Két csoporttól téríti el a jövedelmeket az állam: a munkajövedelemtől és a tőkejövedelemtől. Az egyházaknak, civil szervezeteknek és a családnak is van jövedelemeltérítő szerepe, de ezek erkölcsi alapon működnek, míg az állam törvényeken, jogszabályokon keresztül, adót von el, vállalkozóktól is. - Ha túlzottan megadóztatják a munkajövedelmeket ellenösztönző lehet a munkával szemben; - Ha a vállalkozókat túladóztatja gyengíti őket, romlás vagy stagnálás következik be; - Ha túl keveset von el szociális ellehetetlenülés következik be. A fentiek alapján elmondható, hogy optimális adóztatás kell, melynek mértékét nehéz megtalálni, országonként változó. 3 1960-as évektől 2 alapváltozás: 1) megmarad a minimális biztosítékok szintjén 2) felvállalja a

gazdasági fejlődés v növekedés és a teljes foglalkoztatás szerepét is Eltérő értékalapok alapján: 1. típus méltányosság : szociális biztonság garantálása 2. típus igazságosság: szociális felelősségvállalást jelent Az emberek sorsáért felelősséget vállal az állam jóléti minimumok garantálása. Minden jóléti állam egyedi történelmi utat járt be, eszmei orientációk alapján tipizálva: 1) - Amerikai típusú jóléti állam emberi szabadságjogok megjelenése; XVIII. század végétől kiegészíti a politikai szabadságjogok; XX. században szociális tartalmú jogok gazdasági jólét és a szociális és más biztonságok minimális garantálása 2) Német típusú jóléti állam - gazdaság elmaradott, polgárság gyenge, feudális maradványok - a demokratikus intézményrendszer nehezen épül ki Az állami bürokrácia vállalja magára ezt a feladatot. A gazdasági reformokat társadalompolitikai reformok egészítik ki: •

kötelező 8 osztály, • népoktatás, • kötelező biztosítás. Fejlődés politikai szabadságjogok, a XX. Században a szociális szabadság megjelenése, míg az amerikaiaknál már erre épül minden. A jóléti államok tipizálása funkcióik szerint 1) Piacgazdaság hatékony működését elősegíti • piaci kudarcok kezelése pl. munkanélküliség, kielégítetlen szükségletek kielégítése, amit a piacról nem tudsz megvenni, azt az állam minimális szinten biztosítja; • Beveridge brit báró maradványelvű rendszert épített fel. 2) Az ipari társadalmak megjelenése által generált új típusú szükségletekre adott válasz • Iparosodás fejlődés új elvárások az állam felé új szükségletek iránti igény, pl. nukleáris család nem tudja megvédeni az öregeket, fogyatékkal élőket, kisgyerekeket Az államnak hangsúlyosabb szerepet kell kapnia. emelik a közkiadásokat, a jóléti kiadásokat több adó van, tömegtermelés,

fogyasztásból származó bevételek; • gyengülnek a hagyományos intézmények az államnak át kell vállalnia feladatokat; • új típusú kockázatokat is kell tudni kezelni, pl. munkanélküliség, nő az inaktív életszakasz (ez a legdrágább) védőháló. 3) A tőkés uralmi rend fenntartására és legitimálására fenntartott rendszer 4 • • a társadalmi béke fenntartása, a politika legitimálása; a jóléti állam demokratikus intézményrendszerre épül. 4) A bérből élők és a munkásosztály politikai hatalmának megnyilvánulása. • Mindez a politikai demokrácián keresztül nyilvánul meg. Ez a szociáldemokraták álláspontja. (pl Espig-Andersen /ő találta ki/ és Korpi /svéd, 83’ban csatlakozott hozzá/; • Hatalmi erőforrás modell: a bérből élők sokan vannak, tömeget képviselnek hatalmuk van, domináns társadalmi csoporttá válnak magas szintű juttatásokat kényszerítenek ki. 5) Újraelosztás • A piaci

jövedelmek újraelosztásának rendszere; • Állami kényszer alkalmazása, adószedés; • Demokratikus szabályok alapján működnek a folyamatok, mégis megjelennek érdekcsoportok. A jóléti államok tipizálása intézményi jegyek alapján I. 1. Reziduális jóléti állam: • maradékelvű. Csak és kizárólag a legrászorultabbaknak segítenek, nincs előre tervezett bázis, a maradékot kapják; • Rászorultságot vizsgál folyamatosan, olyan, mint egy szegénypolitikai rendszer. 2. Univerzális jóléti állam: • minden társadalmi csoportnak jár; • stabil gazdasági helyzetű országokban valósul meg. II. Titmuss-féle modell 1958: 1) A reziduális jóléti modell: • Főként a szegények segélyezése. Az egyén szükségletkielégítése a piac és a család csatornáin történik. Ezeknek a csődjekor jelentkeznek a jóléti intézmények, átmenetileg szükségesek. 2) Az ipariteljesítmény-modell: • Az ellátások zömmel a munkavégzéshez

kapcsolódnak (pl. a társadalombiztosítás) A jóléti intézményeknek nagy szerepe van, a gazdaság kiegészítőjeként lépnek fel. Teljesítmény és hozzájárulás (egyén, befizető) arányában részesülnek, foglalkoztatási v. társadalombiztosítási programokra épül. 3) Az intézményes redisztributív modell: • Az állampolgári jogok dominálnak. A szociálpolitikát a társadalom egyik fő integráló intézményének tartja. A szükségletekre alapozott szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül Pl. Svédország 5 III. Gosta Esping-Andersen féle kategorizálás, ideológiák szerint 1. Liberális jóléti államok • Középpontjában egy nagyon rugalmas és egyáltalán nem szabályozott piac áll; • Korlátozott munkaerővédelem van csak, gyenge védelem (jog, környezeti feltételek, egészségügyi védelem, üzemorvos, ellátások stb. hiánya); • Tömeges új munkahelyeket kínálhat, jó keresletet generálhat a szolgáltatások terén

(olcsó, középosztálynak van erre igénye)  benne ragadnak az ilyen munkákban, nem tudja biztosítani magát, ellátatlan; • Rászorultság elvű, szelektál keményen + stigmákhoz köti az ellátásokat  munkára ösztönzés mindenáron; • A TB rendszerek nem átfogóak, minimumellátások kevesek számára, állami juttatás csak végső esetben; • Nagy szerepe van az adományozásnak, civil szervezeteknek. Azért rossz mert szelektál a rászorulók között és nem tervezhető. • A piac logikája uralja, támogatja a piacot passzív módon, mert nem kínál állami ellátást, így a piacon kell megvenni azokat, ill. aktív módon is, azzal, hogy pénzzel támogatja a piaci ellátást; • jövedelem igazoláshoz kötött segélyezés; • a jóléti ellátások nem gátolhatják a munkavállalási hajlamot; • rászorultságra épülő segélyezés; • szerény színvonalú univerzális ellátások; • szerény TB-rendszer; • szigorú szabályozás,

stigmatizáló hatás; • dekommodifikációs hatásokat ellensúlyozza; • A szegények relatíve homogének, a többiek jólétét a piac viszont erősen differenciálja. (Pl. USA, Kanada); • társadalmi szintek: • egyenlősítő szegénységi szint, • többség által igénybevett szint, • keveredett szint. 2. Korporatista-etatista (konzervatív) jóléti államok • korporatív = együttműködés, szövetkezés egyházzal, társadalmi intézményekkel, munkaadókkal, szakszervezetekkel; • korporatív-etatista állam: a központi állam fontossága, hatalomra törekvése; • minimális szinten garanciát vállal a jólétért az állam pl. kipótolja a jövedelmét, hogy elérje a minimumot = társadalmi minimum; • vannak preferált társadalmi csoportok és vannak hátrányos helyzetű csoportok pl.: nők, alacsony iskolázottságú fiatalok,nyugdíj előtt álló munkavállalók Preferált csoport: a magasan iskolázott, középkorosztályú férfiak. Ez a

tendencia Dél-Európában a legerősebb. Egyház, család, a lokális társadalmak a fő intézményei, amelyeket véd és ezekre épül. ha baj van először ezek segítenek, csak végső esetben az állam. • A hagyományokra épül, erős egyházi hatásokkal; • nem túl nagy a piac szerepe; 6 • A hagyományos hierarchiák (státus differenciák) megőrzője. A "család-eszmény", a kisközösségek önereje fontos, ennek kimerülésekor lehetséges a közbelépés. (pl Németország, Olaszország). 3. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Skandináv típusú jóléti államok Pl. Svédország, Finnország, (Norvégia, Dánia); Szociáldemokrata modell; Közel teljes foglalkoztatottság a legfőbb cél mert drága a rendszer univerzális, állampolgári/alanyi jogon kapnak mindent, ugyanolyan szinten; Legmagasabb szint, maximális szint hogy ne vonuljanak ki a magasabb szintet kívánók, bent maradjanak az állami

rendszerben, nem vonulnak ki a piacra; Protestáns etikára épít mindenkinek dolgoznia kell ad munkát az ember dolgozzon; Rövid időre, keveseknek, magas összeget biztosít; Megpróbálta a nők hátrányait kiküszöbölni, a nőket megmenteni a családjuktól való gazdasági függéstől, legyen önálló jövedelmük magas szintű gyermekgondozási rendszer, atipikus foglalkoztatási formák; A hátrányosabb helyzetű munkanélküli csoport számára is könnyen teremt munkahelyeket; Nagyok az elvonások, adók érdek, hogy sokan dolgozzanak, ne legyen ellenösztönző a munkára, nem engedhetik meg, hogy magas legyen a munkanélküliség; /Dekommodifikáció: a munkaerő árutalanításának foka nem munkaviszonyhoz köti az ellátásokat, alanyi, állampolgári jogon járnak./ A dekommodifikációs hatás itt a legerősebb, a liberálisoknál a leggyengébb. Az állam megpróbál mindent a maga kezében tartani; Univerzalizmus jellemzi; Dekommodifikáció a

középosztályra is kiterjed (a munkaerő "árutlanítása"); A szociális jogokat a középosztályokra is kiterjesztették, azaz a piac szabályozása a középosztályoknak is kedvez, A jóléti rendszer és a foglalkoztatás összekapcsolódásával igyekeznek megteremteni a szolidaritást; célja a teljes foglalkoztatás; a legmagasabb szinten akar egyenlőséget teremteni, Az állam az összes állampolgár szociális jogainak az érvényesülését kívánja megteremteni; Kiszorítja a piacot; Magas az elvonása, kötelező adók formájában (pl. Svédország, Hollandia) A jóléti állam céljai 1. Hatékonyság a) Makroszintű a megtermelt nemzeti össztermék hány %-át kell jóléti kiadásokra fordítani? b) Mikroszintű az előzőekből átcsoportosított pénz mikroszinten való szétosztása, az intézmények támogatása. c) Ösztönző szint az ellátások arra ösztönzik az embert, hogy vállaljon munkát. 7 2. Megfelelő életszínvonal

biztosítása a) Szegénység elleni védelem: olyan biztonsági fok, amikor az állam garantálja, hogy senki ne legyen hosszú ideig a szegénységi küszöb alatt. b) Megosztott életszínvonal védelme: nem várt esemény bekövetkezése ellen védje meg az egyént a jóléti állam. c) Jövedelemkiegyenlítés: az egyén jövedelmét átcsoportosítják fiatal koráról idős korára. Átcsoportosító rendszerek: tb, magánbiztosítók 3. Egyenlőtlenségek csökkentése a) Vertikális méltányosság: pénzt osztanak el egyének, családok, csoportok javára. b) Horizontális méltányosság: - szolgáltatások elosztása; - szükségleteket veszi figyelembe (pl.: eü-i helyzet, életkorhoz fűződő szükséglet); - nem vizsgál pénzügyi helyzetet. 4. Tágabb társadalmi célok a) Méltóság védelme: ellátások biztosítása ne legyen stigmatizáló; b) Szolidaritás kérdése: jóléti államok központi gondolata, Célja: • Integráló erő, korlátozás nélküli

teljes részvétel a társadalomban; • Adónak az emberek, ezzel támogatják az időseket nyugdíj. c) Rendszer elérhetősége: érthető, egyszerű és világos legyen az ellátó rendszer; d) A rendszer alkalmas legyen a visszaélések elkerülésére. 8