Vallás | Keresztény » Tóth Tamás - A Mi Atyánk feldolgozása

KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLAI KAR, NAGYKŐRÖS A MI ATYÁNK FELDOLGOZÁSA HITTANÓRÁRA DR. NAGY ISTVÁN TÓTH TAMÁS FŐIGAZGATÓ IV. ÉVFOLYAM KRE-TFK LEVELEZŐ ÚJSZÖVETSÉG HITTANOKTATÓ SZAK TARTALOMJEGYZÉK 1. Az imádságról 1 oldal 2. Az Atya 3 oldal 3. A név 6 oldal 4. Az ország 9 oldal 5. Az akarat 12 oldal 6. Mindennapi kenyerünk 16 oldal 7. A mi vétkeink 21 oldal 8. A mi bocsánatunk 23 oldal 9. Isten imádása 28 oldal 2 Az imádságról Az ember az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Ez azt is jelenti, hogy a teremtmények közül egyedül az ember tud Istennel személyes kapcsolatba kerülni. Így istenképűségének következménye, hogy tud imádkozni. És valóban az ember minden időben és minden helyen valamilyen formában imádkozott. Az ember istenképűségét azonban megrontotta a bűn és ezzel megrontotta imádságát is. Eltorzította formájában és tartalmában

egyaránt. A bűn következményeként az ember az imádságot nem arra használta és nem úgy használta, ahogyan Isten akarta. Az Ószövetségben az imádság már megtisztult formájában áll előttünk. Már nem eszköz az ember kezében, mellyel Isten befolyásolni igyekszik, hanem az Istennel való közösségnek a kifejezője. Isten maga parancsolja, hogy Őt segítségül hívják: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején” (Zsolt 50,15). Ennek a parancsnak megfelel Isten ígérete, hogy az igazi imádságot meghallgatja 1 . A Bibliában feltételek is vannak az imádság meghallgatására. „Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek” (Jak 4,3). Mivel rosszul is lehet kérni, Jézus megtanította jól imádkozni az övéit. Az imádságot bizalomnak kell áthatnia Isten iránt Az imádkozó az imádságban úgy fordul Istenhez, mint a gyermek az atyához. Erre tanít az ige: „Kérje hittel, semmit sem kételkedvén” (Jak 1,6). Jézus nevében kell

kérni: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen” (Jn 16,24). Van amikor Isten próbára teszi az imádkozót azzal, hogy nem hallgatja meg azonnal. Így vizsgálja 1 Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk Bp 19895oldal 3 meg az imádkozó hitét, hogy mennyire erős. Jézus két példázatot mondott el ennek megértésére: a hamis bíró és az özvegyasszony (Lk 18,1-8) és az éjszaka kérő barát példázatát (Lk 11,5-8). Előfordul, hogy Isten másként hallgatja meg imádságunkat, mint ahogy elképzeltük. Az imádkozó helyes magatartása az alázat, mely akkor sem esik kétségbe, ha Isten nem hallgatja meg az imádságát. Pál kitartó imájára ez a válasz: „Elég néked az én kegyelmem” (2Kor 12,9). Imánkban Krisztus nem csak közbenjárónk, hanem urunk is, akivel együtt kapjuk amit kérünk. Istennek ez az adománya akkor igazán megáldott és megszentelt ajándék,

ha Jézussal együtt fogadjuk el. Az imádságnak szokásos ideje volt a reggel, a dél, az este de gyakran éjszaka is imádkoztak. Jézus nagyon sokszor imádsággal töltötte az éjszakát (Lk 6,12). Pál nem határozta meg az imádság idejét, hanem állandó imádkozásra buzdította a gyülekezeteket. Az imádság nem arra van, hogy kivigyen minket a világból, hanem arra, hogy győzzünk általa a világban. Az ember imádságában Isten elé rakja le a legtitkosabb vágyait, dédelgetett tervét és kéri Istent, hogy azokat vele együtt végezze el. Az Atya „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben” (Mt 6,9). Ez a megszólítás azt jelenti, hogy Istenünk élő Isten. Amikor imádkozunk, élő, személyes lénnyel állunk szemben, aki lát minket, hallja szavunkat, mérlegeli kéréseinket, határoz, cselekszik. Ez az élő személy a mi mennyei Atyánk. Ismeri életünket, kicsi, nagy, nyilvánvaló és rejtett dolgainkat Célja van velünk Csak akkor imádkozhatunk

igazán, ha hiszünk ebben az élő, személyes Istenben. Az imádság történés. Imádkozás közben megtörténik a legfontosabb dolog: találkozás Istennel Az imádkozó Jézus mindig megtalálta az időt és a csendet az imádságra, mert fontos volt neki az Atyával való állandó közösség. Ezt az imádságot Ő mintának is adta, amiben összegzi a helyes, a jó imádkozás legfontosabb elemeit. Alaphangja a bizalom és a tisztelet, központja Isten, belefér az egész világ: menny és föld, belefér az egész ember testi és lelki szükségei egyaránt, és belefér a másik ember, mert közel viszi az imádkozót a másik emberhez. Ez nem csak egyszerűen megszólítás, hanem hitvallás. Fenséges, gazdag, bátor, mély megvallása annak, hogy az imádkozó hogyan viszonyul Istenhez, hogyan fordul hozzá, mit hisz róla. Mi Istent élő személynek tekintjük, aki meghallja a segélykérésünket, aki választ ad arra, aki az Ő kegyelméből nem mindig minden

óhajunkat teljesíti, mert egyedül csak Ő tudja, hogy mi a jó nekünk, és Ő mindig azt akarja, ami nekünk jó. Jézus mindig így szólította meg a Mindenhatót: Atyám. Ez a megszólítás egyesekben igen hamis elképzeléseket támaszthat, mert nagyon sok embernek rossz tapasztalatai vannak az apjáról. Nagyon sok gyerek szinte nem is ismeri az apját, már kis korukban elszakadtak tőle és ritkán találkoznak vele. Nagyon kevés apa van aki komolyan veszi és gyakorolja azt, amit a Biblia az édesapák kötelességévé tesz, hogy Isten nagy tetteit megmutassák gyermekeiknek, hogy rendszeresen együtt imádkozzanak, és Isten igéjére tanítsák őket. Jézus a Mi Atyánkot 5 közvetlenül megelőző mondatban jellemzi Isten atyaságát: „jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle”(Mt 6,8). Jézus az Atyáról azt tanítja, hogy Isten gyengéd szeretettel és mindenható hatalommal öleli át az övéit. Mindenhatóként

gondoskodik róluk, mert gyengéd szeretettel viszonyul hozzájuk. Egyedül Ő tudja jól, hogy mire van szükségünk. Ő mindent megtud adni nekünk, mert Mindenható Atyánk, de csak azt adja meg, ami a javunkra van. Nekünk világosan kell látnunk, hogy Istennek egyetlen öröktől fogva és természete szerint vele azonos azonos gyermeke, fia van, és ez Jézus Krisztus. Aki azonban Jézust szereti, aki benne hisz, aki vele együtt él, azt Isten Jézusért gyermekévé fogadja. Remélem, már könyv nélkül tudjuk, olyan sokat idézzük ezt a fontos mondatot a János evangéliumából: „Akik pedig befogadták Jézust, megadta nekik azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek, akik nem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,12) 2 Ahhoz, hogy valaki Isten gyermeke legyen, még egy születésre van szüksége, ezt nevezi Jézus újjászületésnek. Jézus ezért mondta Nikodémusnak, hogy szükséges újonnan

születnetek, mert máshogyan nem lehet bemenni az Isten országába. Amikor Jézust valaki befogadja az életébe akkor történik meg az újjászületés. Aki szereti Jézust azt Isten őérette a gyermekévé fogadja. Ettől kezdve őszinte, ha valaki azt vallja: mi Atyánk Ha nem így gondolja, akkor nem érvényes. A Jézusi imádság első két szava felhívás megtérésre, hogy elmondjuk: mi Atyánk, hogy visszatérjünk Istenhez. Olyanok vagyunk mint a tékozló fiú aki minél messzebb akart költözni a szülői háztól, de aztán összeomlott az élete, és amikor rendezni akarta, az első dolga az volt, hogy helyre hozza az apjával való kapcsolatát. Otthagyta az addigi életét és hazament. Így szólt az apjához: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, nem vagyok méltó, hogy fiadnak tekints, de ha lehet, itthon szeretnék maradni, s akár mint béresed, neked feltétel nélkül engedelmeskedni. Így válhat minden ember Isten gyermekévé ha ezt egyszer

őszintén, 6 átgondoltan elmondja. Ehelyett sok tékozló fiú ott ül a disznói között, és üzenget az apjának, hogy küldjön neki újabb és újabb eltékozolni valót. Sokan ezt gondolják imádságnak, de ez nem imádság. A valódi imádság alaphangja: vétkeztem, semmi nem jár, de újra veled szeretnék élni. A fiú nem kér csak az apja közelében szeretne lenni Jól tudja, hogy ez mindennél többet ér. Mit jelent ez a kis szócska: mi Atyánk? Jézus direkt mondja ezt többes- számban. Ez azt jelenti, hogy aki Istent Atyjaként kapja vissza az vele együtt testvéreket is kap. Akik befogadták Jézust, azok kapták az Ő Szentlelkét, akik Isten gyermekeivé váltak azok megkapták a Szentlelket. Jézus nem az egész emberiségre gondol amikor a testvéreiről beszél, hanem a megváltottak közösségéről, akik valóban együtt élnek Jézussal, és neki feltétlenül engedelmeskednek. Pál ezt a közösséget Krisztus-testnek nevezi A Krisztus-test

tagjainak meg kell tanulniuk elfogadni, szeretni egymást. Szükségünk van egymásra, összetartozunk Istenhez őszinte bizalommal fordulhatunk, de az a bizalom nem válhat bizalmaskodássá. Mindenható Isten, aki a mennyekben van csak mély alázat illetheti meg a gyermekei részéről is. Ne felejtsük el, hogy Ő szuverén, teljhatalmú úr, és a világmindenség alkotója 2 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 200419oldal 7 A NÉV A név az ókorban magát a személyt jelölte. Ábrahámról többször olvassuk, hogy segítségül hívta ott az Úr nevét. Ez azt jelenti, hogy magát a mindenható Istent hívta segítségül Jézus olyan kedvesen jelenti az Atyának a főpapi imában: én megismertettem velük a te nevedet. Ami azt jelenti, hogy Jézus kijelentette nekünk az Atyát Elmondta és bemutatta, hogy kicsoda Isten, ha tetszik: milyen az Isten. Amikor az Ő nevét megismertette velünk, akkor Őt magát ismertette meg. A név tehát maga a

személy Isten neve Isten maga 3 Istennek van neve. Csak a nyomorúság névtelen ezen a földön Csak a gonoszságnak nincs neve az emberek között, mert a sötétség szereti a névtelenséget. Isten azonban nem névtelen levélíró, semmit sem tesz és semmit sem mond úgy, hogy közben elrejtené a nevét. Az ördög szereti az anonymitást, Istennek azonban van neve. Számára a név nem csupán hangzatos és elködösítő szólam, az Ő neve jel, annak a jele, hogy Ő az igazi Isten, az Ő neve mintegy az Ő aláírása, pecsétje, kézjele, (ha úgy tetszik: védjegye), amin ez a jel rajta van: az Isten. 4 A Biblia szóhasználatában szent az, amit egy meghatározott célra elkülönítettek. Amit megkülönböztetnek a profántól, az általánosan használttól, a megszokottól. Szent edények voltak a jeruzsálemi templomban azok, amiket csak istentiszteleti célra volt szabad használni. Külsőre úgy néztek ki, mint a többi, de az különböztette meg a többitől,

hogy csak Isten céljaira volt szabad használni. Szent az Ő neve. Ez azt jelenti, nincs szüksége arra, hogy csak most szenteltessék meg, máris szent az. Az Ő neve, mindig szent volt, szent most is, és szent lesz az örökké Szent az Ő neve, ez éppen azt jelenti, hogy ez a név csak az Övé és rajta kívül senki másé nem lehet. 5 3 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 27 oldal Walther Lüthi: A Miatyánk, Fordította: Pető Lajos, Debrecen 1954. 14 oldal 5 Walther Lüthi: A Miatyánk, Fordította: Pető Lajos, Debrecen 1954. 14-15 oldal 4 8 A Miatyánk első kérése megfelel az első parancsolatnak, mert ott is Isten egyedüli Isten, nincs senki más rajta kívül. Az égben imádják az Urat és ujjonganak neki: „szent, szent, szent a Seregeknek Ura, teljes a föld az Ő dicsőségével” (Ézs 6.) Isten megismertette az Ő nevét, nemcsak a mennyben, hanem a földön is és megengedte, hogy a nevét használhassuk. Azt lehetne mondani:

forgalomba hozta Isten az Ő nevét a földön közöttünk, emberek között, ezzel egyszersmind fel is áldozta nekünk. Emberi viszonylatok között is kockázatos dolog aláírást adni, mert ha egyszer az aláírást megtette az ember, sohasem tudja, mi lehet belőle. Ha már egyszer az aláírás az emberek közé jutott és forgalomba került, nincs tovább az ember kezében, akármikor vissza lehet vele élni, sőt meg is lehet hamisítani. Ha mégis megtette, a szeretet indította rá. Annyira szeret Ő bennünket, hogy visszaszorított minden megfontolást az Ő neve szentségét illetően, annyira szeret bennünket, hogy irgalmasságát még szentségének is elébe helyezte. Már az, hogy nevét közénk bocsátotta, éppen eléggé megmutatja, mennyire és milyen teljesen a mi Atyánk Ő. Ez az Ő dolga és semmiképpen sem a miénk, mi reánk csorbítatlanul érvényes a figyelmeztetés: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr

büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.” (2Moz 207) Ez azt jelenti, hogy aki Isten Atya nevével visszaél, az Ő jóságával és vissza. 6 Kibeszélhetetlenül sokat szenved Isten szent neve ezen a földön. A Miatyánknak az első kérése főleg az egyházra áll, hogy az Ő neve nyerje vissza ismét a régi formáját. Az egyházban sokszor elértéktelenednek a szavak és annyira megüresednek, hogy elvesztik az értéküket. Változhatatlanul igaz az, hogy nem hagyja Isten büntetés nélkül aki az Ő nevével visszaél. Isten szent neve előtt valóban semmi mást nem tehetünk csak megrettenhetünk és segítségül kiálthatunk. Kiáltsunk hát így: „Segíts Uram mert mi szüntelenül megszentségtelenítjük a Te nevedet és egyik szégyent a másik után hozzuk rád! Segíts Uram, hogy megszenteltessék a Te neved én ugyan nem tudom, hogy ki szentelheti meg, de add, hogy megszenteltessék. Én 6 Walther Lüthi: A Miatyánk, Fordította: Pető Lajos,

Debrecen 1954. 15 – 17 oldal 9 magam nem tudom megszentelni, és ahogy látom, jobb és balkéz felöli szomszédaim sem tudják, de segíts Uram, hogy a te neved ennek ellenére megszenteltessék!” 7 Kálvin egész életében a Miatyánknak az első kérése foglalta el az első helyet, azt a helyet amely őt megilleti! Isten nevét úgy akarta megszentelni, hogy egyedül Istennek adta a dicsőséget: „Soli Deo Gloria!” Isten meghallgatta azt az imádságot, amikor elküldte az Ő egyetlen Egyét, aki a nagy kivételt jelenti. Magára vette Isten beszennyezett és meghamisított nevét A keresztre vitte fel az Isten nevével való visszaélést, de ott el is szenvedte az ezért járó büntetést. Krisztus a főpapi imádságában így könyörög: „Megjelentettem nekik a te nevedet” és „én érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban”. Magára vette Isten meggyalázott nevét, cserébe ezért az engedelmes

cselekedetéért „ajándékozott neki oly nevet, amely minden név fölött való”. A keresztségben Istennek a szent, és nem a megalázott nevében van részünk, mert az Ő kereszten megszentelt neve királyi adományként ránk került. Igen, most már hordozhatjuk, azután is viselhetjük, magunkkal haza is vihetjük, egész életünkön át ennek a névnek a hordozói lehetünk. Napról-napra úgy kezdhet most már hozzá az ember a napi munkájához, hogy befedezi Isten megszentelt neve. A munkának micsoda új értelme ragyog itt felénk! S mennyire meg kellene abból ismernünk Isten nevét, szentségét és szeretetét. A keresztyén ember azonban akkor szentelheti meg Istenének nevét, ha vallja: Hiszek a világosságban, mert Krisztus világosság a sötétség közepette; hiszek Istenben, mert szólott Krisztusban és nem hallgat; hiszek a szeretetben, mert a szeretet megjelent a kereszten! 7 Walther Lüthi: A Miatyánk, Fordította: Pető Lajos, Debrecen 1954. 19

oldal 10 Az ország Az Úri imádságnak a második kérése arra tanítja, sőt egyenesen rákényszeríti arra az imádkozókat, hogy sokat, nagy dolgokat kérjenek Istentől. Azt kérjék, hogy Isten országa jöjjön el közénk, emberek közé. Maga az Úr Jézus tanította, hogy merjük kérni ezt imádkozzunk ilyen nagy dologért 8 . Emelkedjünk fel a mindennapjaink apró-cseprő kérései fölé, és imádkozzunk Isten országa eljöveteléért. Gyermeki bizalommal vigyük hozzá személyes ügyeinket, mert Ő meghallgatja, de könyörögjünk Isten országa eljöveteléért, mert ez az emberiség legnagyobb vágyait és reményeit viszi Isten elé. Az Újszövetség eredeti görög szövegében, ez a szó: ország, ezt jelenti: királyi uralom. Jézus tehát arra tanít, hogy kérjük: valósuljon meg Isten királyi uralma ezen a földön ugyanúgy, mint ahogyan a mennyben. 9 Ott valósul meg Isten királyi uralma, ahol az emberek Őt Úrnak vallják, Királyként

tisztelik és neki önszántukból engedelmeskednek. Ennek kell létrejönni a földön úgy, ahogyan ez a mennyben már megvalósult. Az Úré a világmindenség, mert Ő teremtette, Ő irányítja ma is. Jézus Krisztus azért jött, hogy Isten királyi uralma eljöjjön újra az ember életében. Aki Jézust befogadja hittel a szívébe és Őt élete Urának tekinti és neki engedelmeskedik, annak az embernek életében újra érvényesül Isten királyi uralma. Amikor Jézus először lépett a nyilvánosság elé, a legelső mondata így hangzott: „Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumnak.” (Mk 1,15) Az evangélium az, hogy Jézus kinyitotta az Isten országának a kapuját, amit becsuktunk magunk mögött, és vissza lehet menni. Az mondja: Őbenne elközelített az Isten országa, 8 9 Benke György: Miatyánk 25. oldal Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 38 oldal 11 vissza lehet

térni oda, és hinni lehet az evangéliumnak. 10 Zákeus története remekül szemlélteti, hogy az ember, hogy lép be az Isten országába. Zákeus egy önző kapzsi ember volt. Megérezte azt, hogy csak akkor maradhat Jézus az életében, ha a másoktól csalással elszedett pénzt visszaadja a károsultaknak négyszeresen, és a többi vagyonát pedig szétosztja a szegények között. Jézus erre azt mondta: „Ma lett üdvössége ennek a háznak” (Lk 19,9) Asszonytól született nem vállalkozott nagyobbra, mint Jézus. Életének tengelye ez volt: az Isten királyi uralmának felállítása az emberek között. Azt hiszem, nem tudnátok egyetlen szavát sem megjelölni a Bibliából, amelyen ne volna kimutatható a szoros összefüggés az Isten királyságával. 11 Nézzük meg példázatait amelyek így kezdődnek: hasonlatos a mennyeknek országa a magvetőhöz (Mt 13,3-23) a mustármaghoz, (Mt 13,31-32), a talentumokat kiosztó gazdához, (Mt 25,14-30), a tíz

szűzhöz, (Mt 25,1-12), a királyhoz, aki lakomát készített. (Lk 14,15-24) Meg is mondja Jézus ki nem alkalmas az Isten országára: „Valaki az eke szarvára veti a kezét és hátratekintget, - ha szeretne is – nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). A gyógyítások mind az Isten országának „jelei” (Jn 1,11), s aki befogadta Jézust, abban megkezdődött az Isten királyi uralma, mert Jézusban maga az Isten országa szállott közénk. Nem a régi világot akarja kijavítani. Ezekben a szavakban „új bort nem töltenek régi tömlőbe, régi posztóra nem varrnak új posztóból foltot”, (Mt 9,6-17), benne lüktet az Isten országának egész dinamikája. „Az embernek fia azért jött, hogy az ördög munkáját lerontsa” (1Jn 3,8) és felépítse rá Isten országát. Hinnem kell az Isten országának eljövetelében ahhoz, hogy imádságom meghallgatásra találjon. „Nem beszédben, hanem erőben áll az Isten királysága” A keresztyén

egyházban meg kell találnia az embereknek Krisztust, a hívő közösségekben a szeretetnek, a testvériségnek, az élet szentségnek s az Isten megszentelésének azokat az erőit, melyekről el 10 11 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 39-40 oldal Szabó Imre: Miatyánk. Tíz meditáció A szerző kiad (1926) 26 – 27 oldal 12 lehet mondani: „bizony, köztünk van az Isten országa”. A keresztyénség azért mindig feszült várakozásban, egy égre sóhajtó adventben él. A keresztyén ember – adventi ember Mit tehetünk Isten országának eljöveteléért? Imádkozhatunk érte. A legnagyobbat azok teszik, akik imádkoznak érte, mert ez ország terjesztésének leggyőzedelmesebb fegyvere az imádság. Kálvin mindig hangosan imádkozott az üldözött keresztyénekért, az egyház diadalmáért, az Isten országa eljöveteléért, a betegekért, elhagyottakért. Nekünk egyaránt hinnünk kell az imádság meghallgatásában és az Isten

országa eljövetelében. 12 13 Az akarat A Miatyánk harmadik kérése életébe került Annak, aki minket imádkozni tanított. Ha azonban ezt a földet újra birtokába akarja venni és uralkodni akar rajta, már pedig ezt akarja, minthogy célja van velünk – akkor először újra meg kell keresnie ezt a földet, mert eltévedt, elpártolt Tőle, sőt először meg kell menteni ezt a földet, mert elveszett. „Legyen meg a te akaratod”, ez semmi mást nem jelenthet, csak ezt az egyet: Igen, mennyei Isten, mentsd meg ezt a földet, ne engedd, hogy elvesszen az emberiség, hadd történjék meg a te megígért segedelmed, „legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.”13 Az Úri imádság ezen kérése egyenesen a sorsunkba vág bele. Isten itt kényszerít döntésre, itt végzi el bennünk az ő ügyét, hogy elfogadjuk-e az ő királyságát, vagy ellenségei maradunk. A harmadik kérést igazán csak úgy lehet imádkozni, ha azt szeretnénk, hogy

legyen meg valóban a Te akaratod és nem csak majd, hanem most is, ahogy a mennyben már megvan. Ez a kérés logikusan következik a második kérésből: jöjjön el a te országod, vagyis: valósuljon meg a te királyi uralmad. Isten királyi uralma, ott jön létre, ahol az Ő akaratát megvalósítják. Ahhoz, hogy az Ő királyi uralma létrejöjjön nekünk az a feladatunk, hogy cselekedjük az Ő akaratát. A hit nélkül élő ember akarata mindig eltér Isten akaratától. Csak saját akaratának engedelmeskedik, nem ismeri el Istent Istenének, hanem ő akar Isten helyére lépni, Istent játszik, ez a bűne. Isten akaratával való szembeszegülés mindnyájunkra jellemző úgy, ahogy megszülettünk. 12 Szabó Imre: Miatyánk. Tíz meditáció A szerző kiad (1926) 31 – 32 oldal 14 A vallásos ember nem tagadja meg Isten létezését és sokszor nem is kételkedik abban, hogy Őt tisztelni kell, de Istent nem ismeri el maga fölött lévőnek, éppen ezért

megpróbálja befolyásolni. Azért mutat be áldozatokat, azért tesz fogadalmakat, és sok vallásban az imádság célja is az, hogy ezzel manipulálja az istenség vagy az istenek akaratát a célból, hogy teljesítse kérését. A majdnem hívő ember a harmadik jellemző embertípus. Ez az ember beletörődik Isten akaratába. Tudomásul veszi a halálhírt, vagy a már megtörtént eseményt, ami őt személyesen érintette, mert úgy sem tehet ellene semmit, tehát beletörődve mondja ezt: legyen meg az Isten akarata. A Biblia pont az ellenkezőjét mondja. A hívő előre kéri, hogy az Isten akarata érvényesüljön életében és ne az övé, mert Ő minden bizonnyal jobban tudja, hogy mi a jó nékem, mint én akár a világ minden bölcsességével együtt is. Azért mert Ő az én szerető mennyei Atyám, én pedig az ő szeretetből befogadott szeretett gyermeke vagyok. Éppen ezért rábízom egész éltem előre, nem utólag állapítom meg illedelmesen

rábólintva, ha már így tett, tudomásul veszem, mert nem tehetek ellene semmit. Munkálni akarom az Ő akaratát. Teljes bizalommal látatlanban áment mondok arra, amit Ő akar. Sőt, könyörgök azért, hogy valósuljon meg az Ő akarata az én életemben is, mert ismerem, mi minden tiltakozik bennem az ellen. Én pedig nem akarom, hogy tiltakozzék Én már az Atyám oldalán állok, és nem a magam romlott természetének az oldalán, amelyik mindig lázad ellenem. Éppen ezért előre igent mondok mindarra, amit Ő akar, és nem utólag beletörődve veszem azt tudomásul. Az ilyen ember tudja igazán dicsőíteni Őt Az ilyen ember meggyőződött már arról, ki az Ő Istene, és teljes bizonyossággal ezt meg is vallja mások előtt is. Az ilyen ember életében valósul meg az, hogy megszenteltetik az Isten neve, megvalósul 13 Walther Lüthi: A Miatyánk, Fordította: Pető Lajos, Debrecen 1954. 41 – 42 oldal 15 az Ő királyi országa, mert elkezdi cselekedni

az Ő akaratát teljes belső azonosulással. Így függnek össze a Mi Atyánk egymást követő mondatai. 14 Sok ember úgy él, mint ha Isten akarata szerint élne, de nem adta fel a régi életét. Úgy akar Isten országának polgára lenni, hogy az Isten akaratát nem akarja teljesíteni. Rájuk igaz Jézus példája: nem azok, akik mondogatják: „Uram, Uram, mennek be a mennyek országába, hanem azok, akik cselekszik az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Könnyű azt elmondani: jöjjön el a te országod, főleg, ha nem is gondoljuk komolyan, amit jelent, de nehéz kimondani és megvalósítani: legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön. Hogy ez mennyire nehéz vállalkozás, azt egyebek között mutatja az is, ami Genfben történt Kálvin János idejében. Ő az odakerülése után megkérdezte a gyülekezetet: akarnak-e valóban Isten akarata és Isten igéje szerint élni. A válasz egyöntetű igen volt Meg is esküdtek erre, hogy ők mindenben

Isten igéje szerint akarnak élni. Amikor azonban ebből az következett, hogy akkor a szerencsejátékokat be kell szüntetni, az éjszakai sötét mulatókat be kell zárni, a részegeskedésnek vége van, aki nyilvánvaló házasságtörésben élt, annak nem szolgáltatta ki az úri szent vacsorát Kálvin, akkor nagy botrány lett. Előbb csak az érintettek, azután egyre többen fellázadtak ellene. Nem gondolták, hogy ezzel Isten igéje, sőt Isten személye ellen lázadnak, és elkergették a városból azt a Kálvint, akinek a működése alatt felvirágzott a város. Mert amikor ez már engem érint (legyen meg az Ő akarata) és valami konkrétumot jelent, akkor tiltakozik az ember. Ettől még elmondja végig a Mi Atyánk-ot, csak éppen nem engedi, hogy Isten akarata megvalósuljon az életében. 15 Azt kellene megtanulnunk, hogy mindig mondjuk el őszintén Istennek, hogy mi mit akarunk. Imádságunk kezdődhet ezzel, de mindig azzal végződjön: mindaz által ne az

én akaratom legyen meg hanem a tied. (Mk 14,36b) 14 15 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 50 oldal Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 54-55 oldal 16 Mi is Isten akarata? „Az az Isten akarata, hogy ti megszentelődjetek.” Vagyis, hogy egészen átjárjon minket az ő szentsége, betöltsön Jézus Krisztus tisztasága, félre legyünk téve az Ő számára, csak Ő használhasson, de Ő bármire használhasson minket, és erre mi mindig örömmel készen legyünk. A ti megszentelődésetek, ez az Isten akarata Mi a feltétele annak, hogy mi ezt helyesen tudjuk kérni? Feltétlenül az, hogy megismerjük Őt igazán, hogy egymás mellé kerüljön ez: Ő az én szerető Atyám, és Ő ennek a világmindenségnek a Királya, aki ténylegesen uralkodik. Ezért kérem, hogy valósuljon meg az Ő királyi uralma az én életemben is. Atyám, aki gyengéden szeret, akinek fontos vagyok, és a világmindenség alkotója, fenntartója és

ura, akinek minden lehetséges. Így sokkal könnyebb kimondani: legyen meg a te akaratod minden tekintetben az én életemben is. Milyen következményei vannak annak, ha valaki mától kezdve a Mi Atyánk-ot igazán, helyesen fogja imádkozni? 16 „Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Mt 12,50) Tehát Jézus testvére lehetsz, ha Isten akaratát teljesíted. Lehet ennél nagyobb jutalmunk? 16 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 56 oldal 17 Mindennapi kenyerünk A negyedik kérés a hat kérés közül. Az imádság első felében fel voltunk szólítva arra, hogy magunk helyett Istenre nézzünk. Figyelmünket egészen Istenre és az Ő ügyére irányítsuk A második félében következnek a mi szükségeink és nehézségeink. Isten országának a hatalmas témája után az imádságba bele van foglalva olyan egyszerű dolognak a kérése is, mint a mindennapi kenyéré. Így a

Miatyánk átöleli a legnagyobb és a legkisebb dolgokat: az Ő országáért való kéréstől a mindennapi kenyérig. Nagy és kicsi, szellemi és anyagi össze van kapcsolva ebben az imádságban. Isten törődik a mi mindennapi életünk dolgaival is, életünk apró szükségeivel is. Észrevette annak az asszonynak a bánatát, aki fiát elveszítette, megállt a gutaütöttnél, hívta pihenni a fáradt tanítványokat, tudott arról is, hogy az övéi megéheztek. És Jézus feltámadása után sem közömbös az ember kenyere iránt A Tibériás tengernél megkérdi tanítványait: „Fiaim! Van-é valami ennivalótok?” (Jn 21,5). Húsvét előtt is tudta, hogy ki éhezik és tudja most is. 17 Jézus arra tanít, hogy a mindennapi kenyerünket is a mennyei Atyánktól kérjük el. Sokszor figyelmeztet minket arra, hogy Istennek fontos a mi mindennapi kenyerünk. Isten gondviselő Atya, akinek gondja van az Ő gyermekei lelki és testi szükségeire egyaránt. Messze

világító példája ennek az, ahogyan Isten az Ő népéről a pusztai vándorlás során gondoskodott. Több mint félmillió embert negyven éven át táplált úgy, hogy nem tudták megtermelni azt, amire szükségük volt. Mit mond Jézus? Idézi az igét: „ Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.” (Mt 4,4) De kenyérrel is, s ezért biztosít minket arról, hogy a mi Atyánknak gondja van a mindennapi kenyerünkre. 18 Luther Márton ennek a bibliai igeszakasznak az elemzésénél írja azt, hogy a Biblia tanítása szerint itt nemcsak a mindennapi ennivalónkra kell gondolnunk, hanem mindarra, ami 17 Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk Bp 1989 41-42 oldal 18 szükséges egy embernek ahhoz, hogy emberi életet éljen. Ezt írja: „A kenyérhez tartozik az evés és az ivás, ruha és cipő, ház és udvar, szántóföld, barom és minden jószág, jó kormányzók, jó idő, béke, egészség, erkölcs, becsület, jó

barátok, hű szomszédok, és ehhez hasonlóak.” Jézus a Hegyi beszédben közli velünk, hogy merjünk kérni a mi szerető mennyei Atyánktól: „Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7,9-11). A harmadik szó: a mi kenyerünket. Nemcsak az enyémet kérem Isten gyermekeire ez általában jellemző, hogy ők a másikra is gondolnak. Annál inkább, mert az Atya megtanítja őket arra, hogy sokszor a másikét is náluk teszi le. Jézus Krisztus úgy gondoskodott sokakról, hogy a tanítványait használta erre. Ez nagy kiváltság, Isten gyermekeinek a gyönyörű feladata, hivatása. Éppen azért ők a másik kenyerét is kérik, és amit kapnak az Atyától, azt soha nem teszik zsebre, hogy csak az övéké, hanem mindig azt vizsgálják mi ebből

az enyém, és mi a kézbesíteni való, mit kell továbbadnom másoknak. Ez fontos ádventi gondolat a Bibliában. 19 Jézus arra kéri az övéit, hogy hű sáfárok legyenek. A sáfár olyan vagyonkezelő volt, akinek sokszor semmi személyes tulajdona nem volt. A gazdája olyan feladatot bízott rá, hogy viseljen gondot az ő háza népére, adja ki nekik az élelmüket amikor szükségük van arra. Nekünk Isten gyermekeinek ez a mi nagy feladatunk, de felelősségünk is. Naponta több ezer ember hal éhen a világon, ez azért van, mert nem jól osztjuk el azokat a javakat, melyeket az Atya reánk bízott. Mi sajnos nem tudjuk megoldani a javak igazságos elosztását a világon, de rajtunk számon kéri Isten, hogy a magunk kis környezetében megfelelően sáfárkodtunk javainkkal. 18 19 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 59 oldal Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 62 oldal 19 A gazdag és a Lázár története arról szól,

hogy egy gazdag ember ajtajában élt Lázár a koldus, aki a gazdag asztaláról lehullott morzsákból élt. Isten minden ember életébe rak egy Lázárt vagy többet. Nekünk kellene a magunk Lázárainak odaadnunk azt, amit sáfárságra kaptunk az Atyától. Az, hogy Jézus a kenyérkérdést komolyan vette, nem csak az mutatja, hogy a Miatyánk közepére tette a mindennapi kenyérért való kérést, hanem az is, hogy az utolsó ítélet mértékévé is tette. Jézus annyira együtt érez a föld nyomorultjaival, hogy a világ éhezőinek az ügyét a maga ügyévé tette: „Amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40) De aki a szegények ellen van, az Jézus ügyét elárulta akkor is, ha magát Jézusénak vallja. „Éheztem, és nem adtatok enni” (Mt 25,42) 20 A mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. Kálvin erről a kifejezésről a következő képen ír: „Ez a határozó szó:

naponként, a mohóság megfékezése végett van itt, hogy tanuljuk meg: minden pillanatban Isten jóságától függünk, és elégedjünk meg azzal, amennyit Ő napról-napra juttat nekünkEgyébként csak is az imádkozik majd ilyen lélekből, aki Pál apostol példájára megtanult éhezni és bővölködni úgy, hogy a szegénységet és szükséget nyugodt lélekkel viseli, és nem kapatja el magát a bőségben való csalfa bizakodással sem.” 21 Mert Pál apostol börtönből írta a filippi gyülekezetnek: „ Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban” (Fil 4,11-13) 20 21 Dr. Sarkadi Nagy Pál: A

Miatyánk Bp 1989 44-45 oldal Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 200463oldal 20 A hitetlen ember csak önmagában bízik, összegyűjt magának mindent amit csak tud, mert tudja, hogy csak magára számíthat. Jézus a bolond gazdagról szóló példázatában szól erről az embertípusról. Ahol a gazdag így szól magában: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondja neki: Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt és nem Isten szerint gazdag.” (Lk 19,21) Isten gyermekének szabadsága abban áll, hogy egészen függ az Atyától, és teljesen rábízza magát, életét, jövőjét, és naponként fogadja el tőle, amit Ő ad neki! Ez az ember boldogan kiállt fel: „Áldott az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene.” (Zsolt 68,20) Arra tanít minket a Szentírás, hogy

osszuk be amink van. Nem szabad tékozolni, és nem szabad sorsunk felől aggodalmaskodni. Kálvin írja ezt: micsoda bennünk lakó gyarlóság lehet az oka annak, hogy vannak, akik lelküket Istenre merik bízni, testük miatt pedig szakadatlanul aggódnak. Komolyan reá bízzuk akkor a lelkünket, vagy ennyivel fontosabb a testünk, mint a lelkünk? A lelkemet még csak-csak reá bízom, de a testemről hátha nem gondoskodik. Sok mindent leleplez bennünk ez a gondolat. Az aggodalmaskodástól is a helyes Isten-ismeret szabadít meg bennünket. Az, ha igazán reá bízzuk magunkat arra, akit így szólítottunk meg az imádság elején: mi Atyánkés ha valóban tőle várjuk a mindennapi kenyeret. 22 Az élethez szükséges a kenyér, de az önmagában nem elégséges. Jézus mondja ezt a kísértő Sátánnak: „Nem csak kenyéren él az ember, hanem minden ígével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Isten gyermekének szüksége van mindennap az ige kenyerére is:

„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsolt 119,105) Urunk a kenyeret jelképévé tette megváltói áldozatának. A kenyérrel nem csak testünket tápláljuk, hanem az Úr asztalára is tesszük, hogy hirdesse, amit értünk tett: „Vegyétek, 21 egyétek! Ez az én testem , megy ti érettetek megtöretik.” (I Kor 11,24) A kenyér azonban a Rá való emlékezés jele minden időben. Nincs olyan emlékeztető jel, mely alkalmasabb lenne megváltói áldozatának kifejezésére. A kenyéren nincs hatalma az időnek Az Úr asztalán olyan friss, mint kétezer évvel ezelőtt az első úrvacsorán, amikor Urunk emlékezetére elrendelte. Általa lehet Rá emlékezni minden időben és minden helyen Az üldöztetések idején sem tudták az úrvacsora kiszolgáltatását megakadályozni. A foglyok a börtönben egy darab kenyérrel emlékezhettek rá. És úgy lesz az Ő élete lelkünk táplálékává, mint ahogyan az ember a kenyeret

megeszi. Az úrvacsora közösséggé is formál, mert a kenyeret a testvérek közösségében is közösen esszük, mint egykor Pál, Jakab és János. 23 22 23 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 65 oldal Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk Bp 1989 45-46 oldal 22 A mi vétkeink Ahhoz, hogy az ember bűnbocsánatért imádkozzék, szükséges, hogy magát bűnösnek érezze. A bűnnel kapcsolatban mi első renden bűnös tettekre gondolunk. Arra, hogy a bűnnel valamelyik törvény ellen vétkezünk. De a Szentírás szerint a bűn első renden nem bűnös tetteket jelent, hanem az emberi szívnek a romlottságát, mely áthatja egész életünket. Így az ember állapota, mely megrontja Istenhez és az emberhez való viszonyunkat. A bűnös tettek már ennek az állapotnak a következményei, gyümölcsei. 24 A bűnbocsánat az Ótestamentumnak legfőbb ígérete. Nem is lehet másképp A bűnös ember és a kegyelmes Isten találkozásából következik

ez. Jézus műve éppen az volt, hogy amit az Ótestamentum ígért, mint elkövetkezendő messiási jót, Ő maga meg is adta. „Fiam, megbocsátattak a te bűneid.” (Mk 2,5) Fő hivatásának éppen ezt tartotta „Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra.” (Mk 2,17-18) Az is volt a gúnyneve: „Vámszedők és bűnösök barátja.”(Mt 11, 19) A bűnbocsánat komolysága kívánja meg a közbenjárót, a helyettes elégtételt, a kereszt áldozatát. A bűnbocsánat számol a bűn tényével és a kegyelem hatalmával. Tehát a bűnbocsánat nagy ígéretében és tényében feltalálható az egész keresztyénség. Nem csoda, hogy ebből született a reformáció, s ide megy vissza minden ébredés, mint az újjászületésnek és a megtérésnek komolyan vétele. A Máté és a Lukács szövege eltérni látszik. Máténál a tartozás elengedéséről van szó (aphes hemin ta olheilemata hemon- engedd el tartozásainkat-), míg Lukácsnál a

bűneink megbocsátásáról ( aphes hemin tas hamartias hemon – engedd el, bocsásd meg bűneinket-). Ebben a kijelentésnek egy igen mély gondolata nyilvánul meg. Az, hogy Istentől kérnünk kell 24 Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk Bp 1989 48 oldal 23 a.) bűneink bocsánatát, azaz halálos nyomorúságunkból való kiszabadíttatásunkat, a mi bűneink eltörlését, új emberünk megszületését, életünk teljes megváltozását jelenti. Ez a lukácsi értelem. 25 Jézus összekapcsolja a mindennapi bocsánatért való könyörgést a mindennapi kenyérért való könyörgéssel. Egészen mostanáig nem volt és a Mi Atyánk-ban Itt azonban hangsúlyos és kötőszó következik. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Így is mondhatnánk: a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként, és a mi mindennapi vétkeinket bocsásd meg nekünk

naponként. Azt hangsúlyozza ezzel a mi Urunk, hogy amilyen nélkülözhetetlen a mindennapi kenyér, ugyanolyan nélkülözhetetlen a mindennapi bocsánat. Jézus tehát azt hangsúlyozza ezzel a kötőszóval, hogy a bűnbocsánat éppen úgy létfeltétel, életszükséglet, mint a mindennapi kenyér. Isten úgy teremtett minket, hogy két lábon járva vagyunk egyensúlyban és tudunk kiegyenesedni. E tekintetben az egyik lábunk a mindennapi kenyér, ami ha nincs, akkor összecsuklunk, a másik lábunk pedig a mindennapi bocsánat. Erre is érvényes az, hogy hiába az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall. Hiába van meg a kenyér egy családban, hiába van egyre több kenyér, ha nincs bocsánatkérés és bocsánatadás. Nem szívesen mennek oda haza az emberek, szétzüllik az a család és az a közösség. Mert minden bűn elválaszt minket, sőt szembeállít bennünket Istennel és egymással. Figyeljük meg, hogy minden őszinte

megbocsátás újra összeköt és eggyé tesz. Ahhoz, hogy valaki őszintén elmondhassa a Mi Atyánk-nak ezt a sorsdöntő mondatát, először is őszintés el kell ítélnie saját bűneit. Ahol néven nevezik a bűnt, ott léphet működésbe a bűnbocsánat, ott történnek a csodák. 26 Isten igéje nem véletlenül közli velünk, hogy ne menjen le a nap a ti haragotokon. Ám haragudjatok – kezdődik evvel Isten igéje -, de jobb lenne ha nem haragudnátok, de ez 25 26 Ravasz László: Az Újszövetség magyarázata, Ref. Egyház Zsin I Sajtóosztálya Bp, 1991 98 oldal Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 67-69 oldal 24 elkerülhetetlen a mai rohanó világban. A legfontosabb dolog az, hogy meg tudjuk mondani a másiknak, hogy másképp szerettem volna, ne haragudj. Adjunk esélyt egymásnak, hogy holnap újult erővel jobban folytassuk, és őszintén bocsássunk meg egymásnak. b.) Viszont már a hívővé lett, tehát újjászületett és

megtért keresztyén nap- nap után annyit hibázik, annyit mulaszt, hogy adóssága, tartozása, az, ami a rovásán van, hihetetlenül megnő. Ennek az elengedését nagyon kell kérnünk Istentől, különben terhe agyonnyom. Krisztus a kereszten számunkra már bűnbocsánatot szerzett. Isten bűnbocsánata és a mi bűnbocsánatunk szorosan összefügg egymással, de nem úgy, hogy mi kezdjük a bűnbocsánatot. Ezt az igazságot fejezi ki számunkra az adós szolga példázata Ebben a példázatban a király elengedi a szolgának kifizethetetlenül nagy tartozását. Nem azért, mert ő szolgatársának már megbocsátott. Hanem azért, hogy szolgatársának megbocsásson És amikor ez a szolga nem teszi, a király visszavonja a bűnbocsánatot. A bűnbocsánatot kapott ember a másik felé elkötelezett ember. Az imádság örök szövegében a megbocsátásnál múlt idő szerepel: „amiképpen megbocsátottunk”. Ez pedig azt fejezi ki, hogy mielőtt a bűnbocsánatot

kérnénk, rendeznünk kell viszonyunkat a testvérrel. Ha nem rendezem, akkor az imádságban a kérést magam „ellen” mondom. Urunk szerint az, aki a másik embernek meg nem bocsátott, ki van zárva ebből az imádságból, nem imádkozhatja a Miatyánkot. Valljuk meg bűnbánattal, hogy hányszor nem gondoltunk erre és imádságunk alkalmával hányunkat kellett volna Urunknak figyelmeztetnie, mint egykor figyelmeztette Jakabot és Jánost: „Nem tudjátok mi nemű lélek van ti bennetek.” (Lk 9,55) Azt, hogy Jézus milyen halálosan komolyan veszi azt, hogy Isten bocsánatát kövesse a miénk, mutatja az is, hogy a Miatyánk után figyelmezteti az imádkozót: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem 25 bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14-15) A felebarátnak való megbocsátás után az Atyához kell menni

és Tőle bocsánatot kell kérni, mert Isten ellen is vétkeztem, nem csak felebarátom ellen. De az Ő ellene elkövetett vétekért is úgy kérek bocsánatot, mint aki felebarátomnak már megbocsátottam. Tőle kapott új bocsánat is kötelez arra, hogy mint a múltban, a jövőben is megbocsássak. Egyszer Péter megkérdezte az Urat: „Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is”. (Mt 18,21-22) Mi különbözteti meg Krisztus szerint az övéit a világ fiaitól? Számunkra nagyon tanulságos, hogy a „válaszfalat” a bűnbocsánatban határozta meg: „Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretne, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-é? És ha csak a ti atyátok fiait köszöntitek, mit cselekszetek másoknál többet?” (Mt 5,46-47) Az Ő tanítványai a bűnbocsánatban

cselekszenek többet, mint mások. Abban, hogy tudják szeretni azokat is, akik őket nem szeretik. Erre mondja Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,44-45) Ez a magatartás emberileg lehetetlen. Nem vagyunk rá képesek a saját erőnkből Ezt a tanítványok is érezték, amikor Jézus a bűnbocsánat „korlát nélküli” gyakorlására hívja fel őket ezt felelték: „Növeljed a mi hitünket!” (Lk 17,5) Erre a bocsánatra a hit tesz képessé. Hit nélkül, nagy hit nélkül nem lehet úgy megbocsátani, mint ahogyan Jézus megbocsátott. 27 Bizonyságot kell tennünk arról, hogy Isten ellen vétkeztünk: „ Atyám, vétkeztem az és ellen és te ellened.” (Lk 15,18) Milyen örömmel telik meg az Atya szíve, amikor egy ilyen „tékozló fiú” hazatér. Hívja a ház lakóit:

„Együnk és örvendezzünk!” 26 Világosan látjuk itt azt a nagy bibliai igazságot, hogy a keresztyén élet áll: a.) megtérésből, b.) megszentelődésből A megtérés a megszentelődésnek döntő kezdete; a megszentelődés a megtérésnek mindennapi folytatása. 27 Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk Bp 1989 49-51 oldal 27 A mi kísértésünk A kísértés történetében ezt olvassuk: „ Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől.” (Mt 4,1) Az Ige szerint Jézust a lélek vitte a kísértés helyére, de nem a lélek kísértette, hanem a Sátán. Amikor Istentől az kérjük, hogy ne vigyen a kísértésbe, azt kérjük, hogy ne vigyen a kísértés helyére, ne vezessen bele olyan helyzetbe, ahol a kísértésbe bele eshetünk. Mivel mi esendő bűnös emberek vagyunk, kérjük Istent, hogy tartson meg a kísértő támadásai között. Azért kérjük Istent, „mivel mi magunkban oly erőtelenek vagyunk, hogy egy

pillanatig sem állhatunk meg, a mi esküdt ellenségeink pedig, az ördög, a világ és tulajdon testünk szüntelenül ostromolnak bennünket, Te tarts meg és erősíts minket Szentlelkednek erejével, hogy ellenségeinknek szilárdan ellenállhassunk és ebben a lelki harcban el ne bukjunk, míg végül el nem nyerjük a teljes diadalt.” (Heidelbergi Káté 127. felelet) Vannak életünkben próbatételek, melyek Isten kezéből jönnek. Általuk nevelni akar minket Azt is mondhatjuk, hogy Isten oka a próbatételnek. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle próbatételekbe (kísértésekbe) estek. (Jak 1,2) A próbatétellel Isten magához akar kötni. A kísértésnek azonban az a jellemző vonása, hogy el akar Istentől szakítani Van a világon egy gonosz hatalom aki oka minden bűnnek, minden kísértésnek. A Szentírás többféle nevet ad neki. Nevezi gonosznak, kísértőnek, Sátánnak, ördögnek Nincs Istennek olyan gyermeke, Krisztusnak olyan

követője, aki egyszer szembe ne találja magát vele, aki támadását kikerülhetné. Péter ezt írja róla: „ a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pt 5,8) Krisztus azért tud a gonosztól megszabadítani, mert erősebb nála, Úr felette. Erről a megszabadításról beszélt egyszer Jézus: „Mikor erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amilye van, békességben van; De mikor a nálánál erősebb réá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, 28 melyhez bízott.” (Lk 11,21-22) Pál általa győzelmet aratott és a győzelem örömében kiáltott fel: „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Rom 8,39) Az embernek az ellene való harcban az imádkozás az egyik legerősebb fegyvere. Az imádkozásban hívjuk Őt segítségül. A Sátán elleni harcban nem alkalmazhatjuk sikerrel

saját fegyvereinket. Isten a maga fegyvereit adja ránk: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben, hogy ellenállhassatok, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel. Fölvevén a hitnek a paizsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát megoldhatjátok. Az üdvösség sisakját, a Léleknek kardját, mely az Istennek beszéde.” (Ef 6,11-17) Ezekkel a lelki fegyverekkel lehet győzni Ebben a harcban velünk van Urunk úgy is, mint aki a gonosz támadásának terhét velünk együtt hordja. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4,15)28 28 Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk Bp 1989 54-59 oldal 29 Isten imádása Ez a záró-doxológia (Isten-dicsőítő formula) először a század végén lett a Miatyánk írásbeli tartozéka. Addig állandó liturgiális befejezés volt,

amellyel az akkori zsidóság minden imádságot magáévá tett. Tulajdonképpen az Ámen kiterjesztése 29 Ezzel a bizonyossággal végződik a Miatyánk: „ Tied az ország, a hatalom és a dicsőség”. Ez már nem imádság, hanem hitvallás, magasztalás, az élő Isten imádata. Imádságunkban Isten elé vittünk életünk szegénységét, nyomorúságát. Megvallottuk, hogy nevét megszentségtelenítsük, hogy akaratának ellenáll a mi akaratunk. Azt, hogy vétkeztünk egymás ellen és a bűnben oly sok élet megy tönkre, aki menedékét nem nála keresi. Megvallottuk, hogy minden oldalról körülzár a kísértés és a Sátán a maga hatalmába akar minket kényszeríteni. Kifejezi ez a bizonyságtétel, hogy minden, amiért imádkozunk, Isten kezében van, aki képes kéréseinket teljesíteni. Mert Tiéd az ország. Ez az jelenti, hogy az uralom az Övé Az egyháznak mindig le kell győznie azt a kísértést, hogy Isten országának leple alatt emberi uralmat

állítson fel. Azt jelenti, hogy ez az ország itt van, folyamatosan épül, és egyszer diadalmasan befejeződik. Övé a menny és a föld. Amink van, az Övé, sárárságra Tőle kaptuk Nemcsak Isten gyermekei vagyunk, hanem az Ő országának polgárai. Isten népe az egyház történetének legnehezebb időszakaiban is tudta imádkozni: Övé az ország. Mert Tied az erő. A görög szövegben a szó erőt jelent, és nem hatalmat Az, hogy Övé az erő, azt jelenti, hogy van ereje megtenni mindazt, amit kérünk. Krisztus mennybemenetele előtt ezt az erőt hirdeti: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28,18) Ő az erőforrása az emberi erőnek: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,13)30 30 Istennek van hatalma a lelkek felett – az egész világ felett uralkodik az Úr, és hatalma van, még akkor is, ha a mai embernek egyre inkább a fejébe száll a büszkeség, hogy a tudománya és technikája révén neki

van hatalma az egész teremtett világ felett. A Biblia világosan tanítja, hogy ezen a földön mindenkinek Istentől kapott hatalma van. Ő ad hatalmat a hatalmasoknak egy időre, meghatározott céllal. S jaj annak a hatalmasnak, aki ezt elfelejti, vagy aki nem arra használja az Istentől kapott hatalmát, amire kapta. Pilátus olyan hegykén mondja Jézusnak, hogy vigyázz mit mondasz nekem, mert van hatalmam kivégeztetni és van hatalmam szabadon bocsátani. És erre mit mond a megkötözött, leköpdösött Megváltó? Semmi hatalmad nem lenne, ha nem onnan felülről adatott volna neked. Pilátusnak sem volt hatalma, mert minden hatalom Istené. A feltámadott Krisztus pedig ezt mondja tanítványainak: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28,18) És aki Isten gyermeke, arról láttuk, hogy az Úr Jézusnak a testvérévé lett. Isten fogadott gyermekei, az Ő egyszülött Fiának a fogadott testvérei. Testvérünk az, akinek adatott minden hatalom

mennyen és földön. Kitől, mitől kell félnie annak, akinek a testvére birtokol minden hatalmat? 31 Mert Tied a dicsőség. Tied és nem a mienk Ezzel a hitvallással megvalljuk előtte semmi voltunkat. Mert a bűnös ember nagy kísértése, hogy Isten helyére teszi magát Azt hiszi, hogy övé az ország, övé a hatalom és övé a dicsőség. Ebben a magasztalásban azt valljuk, hogy mindhárom Istené. Az ember dicsősége elzárja az utat Isten felé, elszakít Tőle De ha az embert megfosztjuk dicsőségétől, a felfelé vezető utat szabaddá tesszük. Sugározza Isten dicsőségét Isten általános kijelentése is: „Az egek beszélik Isten dicsőségét.” (Zsolt 19,2) És ez a dicsőség sugárzik Isten különös kijelentésében, a Szentírásban, mely „Krisztus dicsőséges evangéliumának világossága.” (2Kor 4,4) 29 Ravasz László: Az Újszövetség magyarázata, Ref. Egyház Zsin I Sajtóosztálya Bp, 1991 102 oldal Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk

Bp 1989 60-61 oldal 31 Cseri Kálmán: Taníts imádkozni, MA-Print Bt. Bp 2004 94-95 oldal 30 31 Az imádság az „Ámen” szócskával végződik. Jézus gyakran használta ezt a szót Beszédét annyiszor így kezdte: „Bizony, bizony mondom néktek.” Azt akarta ezzel kifejezni, hogy az Atya megbízásából, az Atya küldötteként beszél. Ugyanezt jelentette nála ez a kifejezés, mint a prófétáknál: „Így szól az Úr!” „Az Ámen azt jelenti: ez valóban és bizonyosan így lesz: mert Isten az én imádságomat sokkal bizonyosabban meghallgatja, mint amennyire és szívemben érzem, hogy ezt Tőle kívánom.” (Heidelbergi Káté 129 felelet) A Miatyánk mindig időszerű imádság. Annak ellenére, hogy tartalma mindig ugyanaz De ugyanazt a tartalmat mi mindig másképp mondjuk. Lehet mondani kérve, tusakodva, a mélységből kiáltva. Ez is mutatja, hogy milyen ajándékot kaptunk benne 32 32 Dr. Sarkadi Nagy Pál: A Miatyánk Bp 1989 61-63 oldal 32