Szociológia | Tanulmányok, esszék » Az állami szociálpolitika története

Állami szociálpolitika története A szociálpolitika fogalma leginkább csak a XIX. szd-ban jelent meg. Korábban a szociálpolitika körébe tartozó kérdéseket az egyház és az állami szegénypolitika kezelte. A magánkezdeményezések ismertek, de nem jelentősek. Igazi változás a XVII. szd-ban, az ipari forradalom idején történik a társadalmi változásokkal egyidejűleg. Megnő a városi szegénység, tömegesen jelennek meg a városokban a nincstelenek. Egyre több probléma orvoslására szükség van, amelyekre történnek törekvések: • • • • munkahelyteremtés - munkanélküliség, iskoláztatás, elemi oktatás, közegészségügy - járvány megelőzés, különböző szolgáltatások - árvaház, szegényház, stb. A XIX. szd-ban a munkásság kialakulása után létrejönnek a gyári törvények, a munkaidő szabályozása, később a gyermekmunka tilalma, a biztosítások és a szociáldemokrata mozgalmak kialakulása. ι Az állami

szerepvállalás egyre inkább kiterjed. 1.12 Szegények differenciálása a középkorban A városi hatóságok is igyekeznek megoldást találni a városi szegénység kezelésére, az igazgatási problémákra. A segélyezés helyi alapokon szerveződik, s kikényszeríti, hogy megszigorodjék a rászorultak kiválogatása. Már a XIV szd-ban kezdetét veszi az a gyakorlat, hogy a szegényeket megkülönböztető jelzésekkel látják el, melyek följogosítanak az alamizsnaosztásokon való részvételre vagy az ápoldai intézmények látogatására. A segélyezés megszűnik ekkorra egyházi monopólium lenni. A XVI szd-ban a szegénység problémája egyre nagyobb, több okból adódóan: ellátási válságok, élelmiszerárak emelkedése, demográfiai föllendülés, s a vele párban járó alulfoglalkoztatottság, a városok anarchikus növekedése, az agrárgazdaság szerkezetének átalakulása. 1522 és a század közepe között mintegy 60 európai város folyamodik

egymásra rímelő intézkedésekhez: • • • • idegenek kizárása, koldulás szigorú tilalma, a szegények számbavétele, differenciálása, segélynyújtások kidolgozása. A segélyezéshez való jognak a területi illetőséghez való hozzárendelése mind hangsúlyozottabb lesz. Ezeket a helyi szinten kidolgozott intézkedéseket később az országos törvényhozás is átveszi (V. Károly 1531-es rendelete, Erzsébet 1601-es törvénye, stb.) Lyoni a Köz-ápolda, az angliai dologházak leginkább az elzárás módszerét jelentette. 1 Az elzárás nem öncél, első lépésben kiszakítja az egyént környezetéből annak érdekében, hogy visszailleszthető legyen. Angliában a XVI. szd-i szegénytörvényben az egyházközösséget jelölik ki a segítségnyújtás bázisául. Később, 1795-ben a Speenhamland tv az egyházközösségnek feladataként kimondja, hogy egyfajta minimális jövedelmet is kell biztosítaniuk a szegényeiknek, ha azok nem érnek el egy

jövedelmi szintet, ill. a mindenkori kenyér-gabona árához indexált pótlékkal kiegészíti a jövedelmüket. 2 1.13 A rászorulók típusai Munkavégzésre képtelen, elsősorban öregek, gyerekek, betegek, özvegyek, stb. A munkaképtelenséget szimuláló, valamilyen fogyatékosságot színlelő. A pironkodó szegény azok közül kerül ki, akik tisztes helyet foglaltak el a társadalomban, de valamilyen sorscsapás (halál, stb.) miatt lecsúsztak Már a XIII.szd végén fölbukkannak Itáliában a városi differenciált társadalomban a deklasszálódottak. A társadalmi mobilitás nem egyirányú, később lefelé is egyre gyakoribb a polgári differenciált közegekben. Épkézláb koldus, a XIV. szd-tól többször előfordul törvényekben az üldözésük, s megtiltása az alamizsna adásának. 3 1.14 Munkásság, munkához való viszony III. Edward 1349-ben rendeletet hoz a munkások helyzetéről, ami arra a felismerésre reagál, hogy a népesség bizonyos

csoportjai - azok, amelyek nincsenek betagozva a munkamegosztás struktúráiba - problémát jelentenek. A legtöbb országban nagyjából egyidőben, meglepően egyező intézkedések történnek, amelyekkel szigorúan szabályozzák a munkához való viszonyt, ezzel is enyhíteni a munkanélküliségből keletkező 1547-ben létesül Angliában az első dologház. Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) 3 Castel, Robert: i.m 1 2 1 szegénységet, s letörik a munkaerő vándorlási kedvét. A század végére a pestis Európa lakosságának az egyharmadát elpusztítja. A demográfiai visszaesés nem okozott általános elszegényedést. A túlélők megpróbáltak hasznot húzni abból, hogy a munkaerő keresettebbé válik, így a bérek jelentősen emelkednek (20 év alatt gyakran több, mint kétszeresükre). Falvakban a földek fölaprózódnak, ami felgyorsítja azt a folyamatot, ami egyeseket a

fölemelkedésben indít el, másokat nincstelenné tesz, vagy kevéske földdel rendelkezve fél-bérmunkásnak elszegődnek. A nincsteleneknek gyakran csak a város tűnik lehetőségnek, főleg azután, hogy a pestis megritkította népességből az elsődleges szolidaritás számos köteléke elpusztult, kiveszett. A XIV szdban a céhes mesterré válás egyre inkább megnehezül, a céhmesterek fiai viszik tovább a mesterséget. A faluról elvándoroltak olyan munkaerőként tűnnek föl, melynek semmiféle szakképzettsége nincs, a városi mesterségek elsajátítására nem éppen alkalmasak. 4 1.15 Csavargók A csavargó elvesztette a helyi kapcsolatait, nem rendelkezik közösségi kapcsolatokkal, idegenként kívül reked a társadalmiasság világrendjén, nem végez munkát, munkaképes létére kívül reked a munka világrendjén. A preindusztriális társadalmakban a munkaképes és mozgékony szegények kiváltotta szociális kérdés nem kezelhető másként, mint

rendőrségi kérdésként. Egyéb híján, a csavargás üldözése az egyetlen intézkedésrendszer, amely megpróbálja megoldani a problémát. A csavargók, akik nem kötődnek semmihez, mert nincs semmijük, a társadalmi destabilizálódás tényleges vagy képzelt veszélyét jelenítik meg. A csavargóval szemben foganasított legegyszerűbb és legáltalánosabb intézkedés a kitoloncolás, ami erős ugyan, de hatástalan, hiszen egy közösség úgy szabadul meg megoldatlan problémájától, hogy azt máshová telepíti. A még erősebb szankció a kivégzés, ami megint csak nem bizonyul elegendőnek a probléma megoldásához, hiszen nem kis létszámról van szó. A kényszermunka talán valamivel mérsékeltebb és realistább intézkedés. A gályarabság a legdurvább formája, a gyarmatokra való száműzés a „humánusabb” változat. 1767-ben megnyitják a szegényházakat, amik arra szolgálnak, hogy a munkaképes szegényeket munkára kényszerítsék. 5

1.16 Bérmunkások A bérmunkások helyzetét mindig bizonytalanság jellemzi, a csavargónál ugyan feljebb állnak, de 4 Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) 5 Castel, Robert: i.m lejjebb mindenki másnál. A születő kapitalizmus dinamikája aláássa a céhes rendszert, s mindenütt túllép rajta, emez mégis még sokáig képes lesz megakadályozni a szabad munkaerőpiac és egy stabilan megállapodott bérmunkaviszony létrejöttét. 6 A mesterré válás lehetőségétől megfosztott segédek életfogytiglan bérmunkássorsra ítéltetett „osztállyá” válnak, amely megpróbál szervezkedni érdekei védelmében. A XVI szd-tól nyomuk van az elhúzódó sztrájkoknak. Az ancien régime vége felé a bérmunkából élők száma jelentősen megnő, s a bérmunkási viszonyok egyre változatosabb formákban jelennek meg. Számszerűleg mind fontosabbá válik, a bérmunkaviszony strukturálisan

periférikus marad a munkamegosztás legitimált formáihoz képest. 7 ω 1.17 A manufaktúra A manufaktúra „egész irányítása” mindig állami ellenőrzés alatt állt. Struktúrája hierarchikus, a fegyelem könyörtelen, gyakran imával kezdik és imával fejezik be a munkanapot. A manufaktúrák inkább hasonlítanak a kényszermunkatelepekre, s éppígy nem illeszkedik bele a tőkés fölhalmozás logikájába. E termelési formák annak ellenére sem járulnak hozzá egy „szabad” munkaerőpiac kibontakozásához, hogy szembefordulnak a céhes korporatizmussal. 8 1.18 A céhes mesterség A mesterség céhen belüli űzése közhasznúnak ítélt társadalmi tevékenység. Ennek köszönhetően bizonyos kétkezi munkák megszabadulhatnak a nekik eredendően tulajdonított érdemtelenségtől. A céhes mesterség meghúzza a választóvonalat azok között, akik beletartoznak, s akik nem tartoznak bele e társadalmi rendszerbe. Egy olyan munkaszervezeten belül, amelyet

egyetemlegesen uralma alá hajt a kötelezés paradigmája, a kényszer teremti meg a privilégiumokat, s egyedül a céhes mesterségek tagjai számára. A többi kétkezi munkások sokkal keményebb kötelezettségek jármába vannak fogva, s nem részesülnek semmiféle privilégiumban. A földdel vagy tanult mesterséggel nem rendelkező parasztok illetékes rendőrhivatalnok kiállította passzus nélkül nem hagyhatják el egyházközösségük területét, különben csavargónak minősítettnek. A királyi hatalom mindezzel a városi kézműves céhek szervezetének megerősítésére törekszik (melyet eléggé megrogyasztott a kereskedelmi tőke és a bedolgozói rendszer 6 Castel, Robert: i.m Castel, Robert: i.m 8 Castel, Robert: i.m 7 2 kibontakozása), vmint arra, hogy a falusi lakosságot megtartsa a hagyományos foglalatosságai kereteiben (mindezt az 1531 és 1601 között egymást követő szegénytörvények foglalják keretbe). 9 1.19 Settlement Act Az 1662-es

Settlement Act értelmében a helyi hatóságok minden olyan új érkezőt kitoloncolhatnak, aki nem rendelkezik arra elegendő biztosítékul szolgáló jövedelemmel, hogy az egyházközösségnek nem fog majd gondot okozni a róla való gondoskodás kötelezettsége. Anglia azért tudta már az ipari forradalom előtt is mozgósítani a szakképzetlen munkaerő jelentékeny részét, mert - részint a csavargás ellen foganatosított különlegesen kegyetlen törvényhozással, részint pedig a helyükön maradó szegények minimális segélyezésével - amennyire csak lehetett, sikerült helyhez kötnie s helyben munkára fognia a szegényeket. 10 Satanic mills (sátáni gépműhelyek) A manufaktúrák, hajóépítőtelepek, szövőgyárak, bányák, öntödék környékén megszületőfélben van a valódi proletariátus. A XVIII szd-ban kezdenek kibontakozni a XIX. szd-i gyári ipartelepeket megelőlegező kezdemények. 11 1.110 A szegénység és a gazdasági fejlődés a

liberális modern korban Egy átlagos évben a lakosság mintegy 5-10%-ának létfenntartása vagy teljes egészében vagy jelentős részben a segélyezéstől függött. Számításba kell venni a „pironkodó szegényeket”, illetőleg mindazokat, akik menthetetlenül elérhetetlenek maradnak az ilyen segélyakciók számára. Vidéken, minthogy nemigen vannak szakosodott intézmények, még nehezebb felbecsülni a nélkülöző szegényeket. E társadalmaknak tagadhatatlan alkotóeleme egy jelentős mértékű strukturális szegénység. Emberek sokasága él minden biztonságot nélkülöző ingatag életet, s elég egy véletlen fordulat, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek. A létfenntartás krízishelyzetei állandóan jellemzik ezeket a társadalmakat. Helytől és korszaktól függően a teljes népesség harmadafele abba a helyzetbe kényszerül, hogy egyik napról a másikra tengesse életét, s közben állandóan az a veszély fenyegesse, hogy az önálló

megélhetés legszűkebb értelemben vett küszöbe alá csússzon le χ. Az európai társadalmak a XIV szd-tól a XVIII. szd-ig tartó időszak során „fejlődtek”: a földbirtok s az ipar termelékenysége növekedett, a kereskedelem bővült, gyarapodott, s gazdagodtak a kereskedők és bankárok; létrejött egy erős polgárság, s a fölfelé irányuló mobilitás lehetőséget teremtett bizonyos csoportok számára, hogy javítsanak helyzetükön. De ettől még a nyomor lényegi strukturális összetevője marad. A tömegnyomor létezése legalább annyira múlik társadalmi-politikai okokon, mint szűken vett gazdaságiakon. A XVII. szd végétől fölbukkanó új elem abban ragadható meg, hogy a társadalom kezd ráeszmélni arra, hogy ez minőségileg különbözik az évszázadok óta ismert tömeges szegénység szokványától. Olyan kockázatként jelenik meg, mely alapjaiban fenyegeti valamennyi dolgozó ember léthelyzetét. A szociális kérdés ekkortól fogva

már nem úgy vetődik föl, mint egy megbélyegzett és kiközösített népességtöredék problémája, hanem úgy, mint ami a „nép” túlnyomó részének általános helyzetéből fakad. 12 1.111 A demográfiai növekedés A közrend felelőseit nem csak az nyugtalanítja, hogy nő a nem dolgozók száma, hanem az, hogy azok helyzete válik bizonytalanná, akik dolgoznak. Nincs semmiféle éles határvonal a népességnek a teljes nincstelenség állapotába zuhant durván 10 %a és a között a sebezhető többség között, melyet a létfeltételek állandó szűkössége védtelenül és kiszolgáltatottan vet oda minden balszerencsés fordulatnak. (Vauban) Vége szakad annak a mechanizmusnak, mely a középkor óta gazdaság és demográfia egyensúlyát elsődlegesen a mortalitáson keresztül szabályozta. A XVIII. szd-i demográfiai forradalom, egyszerűen azzal, hogy növeli a munkavállalók létszámát, jelentősen rontja a munkások már annak előtte is igen

kedvezőtlen helyzetét. (E Labrousse, 1943) Így tehát a demográfiai szaporulat, elvesztvén a mortalitás nyújtotta önszabályozó képességét, a dolgozó rétegek egészét sújtotta. „Az éhínség és a járványok borzalmaitól való megszabadulás a korábbinál jóval nagyobbra növelte a szegények létszámát.” (OH Hufton) 13 1.112 A munka értelmezései A munkavégzésnek nincs értékelhető kapcsolata a gazdagsággal, s fordítva ez még inkább igaz. A munka a szegények, a kisemberek osztályrésze, akik kénytelenek vmilyen mesterséget űzni vagy földet művelni. Egyszerre gazdasági kényszer és 9 Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) 10 Castel, Robert: i.m 11 Castel, Robert: i.m 12 Castel, Robert: i.m Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) 13 3 erkölcsi kötelesség: a bűnök melegágyául szolgáló

tétlenség ellenszere, orvossága. δ Adam Smith a befektetett munka mennyiségében leli föl egy termék csereértékének alapját. Hogy a piac létrejöhessen, arra van szükség, hogy a munkatermékek áruk függvényében keljenek el. (Smith, 1892.) A gazdasági cserekapcsolatok jelentik az alapját a biztos társadalmi rendnek, amely biztosítani képes a résztvevők érdekeinek egyensúlyát. A Smith a politikai gazdaságtant a csereviszonyok piaci szabadságára akarja alapozni. De a csereviszonyok szabadságának megteremtése föltételezi a munka szabadságát, vagyis a munkás munkájának fölszabadítását. A XVIII szd bevezette igazi felfedezés nem az, hogy a munkára szükség van, hanem az, hogy a munka szabadságára van szükség. Akárcsak A Smith, R J Turgot is az érdekben látja azt az igazi szabályozóerőt, amely képes dinamizálni a társadalmat. Az államnak az a szerepe, hogy szavatolja az érdekek szabad játékát, érvényre jutásukat. A szabaddá

tett munka föl kell hogy szabadítsa a magánvállalkozást is, a kockázatra és erőfeszítésre való hajlandóságot, a versengés szellemét. A helyzetünk javítására való törekvés oly mozgató erő, melyet egyetlen ipar sem nélkülözhet. Radikális a szakítás, teljes a szembefordulás a státusokra, hagyományos gyámsági formákra épülő rendi társadalommal. A két világ metszéspontjában a munkának egy új definíciója kap érvényt, s lehetővé teszi majd, hogy a „régi rendet” fölváltsa az új. A munkához való szabad hozzájutás olyan általános politikai célkitűzés, amely magával kell vonja a „régi rend” társadalmának strukturális reformját. 14 A segélyhez való jognak és a munka szabadságának látszatra harmonikus illeszkedése elfedi a kétféle kormányzati politika (szociális állam, liberális állam) közötti antagonizmust. A modern szociálpolitikák azon alapulnak, hogy vannak „szociális partnerek”, s e

szociális partnerek identitása csak később, egy stabilizálódott bérmunka-társadalom talpazatán alakult ki. Az államnak „kötelessége” fölállítani a közsegélyezés vmilyen rendszerét, adókat behajtani, intézményeket létrehozni, stb. Az állam e mellett viszont nyíltan elhárítja magától azt a felelősséget, hogy mindenki számára munkát biztosítson. A szabad munkához jutás a hatalomra kerülő „burzsoá” csoportoknak kedvezett. ε A bérmunkáslét méltatlanságának elviselhetetlen súlya nem szűnik meg a munkaszabadság elvének puszta kinyilvánításával. A liberalizmus Achillessarka - ha föltételezzük, hogy rendelkezni akart volna valamiféle elképzeléssel a társadalmi igazságosságról - e léthelyzet alávaló társadalmi gyengesége volt. A munkaszerződés jogbiztosított reciprocitása hátterében kirajzolódik a szerződő felek társadalmi hátterének alapvető különbözősége az idő-dimenzió figyelembe vételénél is:

a munkást a biológiai feltételek kényszerítik munkaereje eladására, mivel szükségletei nem tűrnek halasztást, megélhetéséhez azonnal szüksége van a munkabérre, míg a munkaadó berendezkedhet kivárásra, ő valóban „szabadon” szerződhet, mivel nem vergődik a szükségletek szorításában. (Smith, 1892) 15 1.114 A bérmunka társadalma 1.113 A munkához való „jog” A munkához jutás felszabadítása lép a büntetőfegyelmező munkakényszer helyébe. A munkára képes szegények megsegítésének módja nem lehet más, csak a munka. Az illetőségi elv megmarad mint ahogy megőrződött a munkaképtelenség elve is -, csakhogy ezentúl a nemzet az a bázisközösség, amelyhez tartozás biztosítja a segélyezéshez való jogot. Segélyben részesülni - az állampolgárok kiváltsága. A munka ettől fogva olyan áru, melyet egy, a kereslet-kínálat törvényeit követő piacon adnak el. Ez azt jelentené, hogy az „épkézláb koldusnak” ettől

kezdve a szabad piac megnyílása önmagában biztosítja a munkát. „Ebből következően most már joggal beszélhetünk érdemtelen, ‘rossz szegényekről’, akik zavarják a közrendet, veszélyeztetik a társadalmat, s ezért joggal váltják ki annak igazságos szigorát.” (C Bloch - A. Tuetey, Imprimerie nationale, Paris, 1910.) 14 Castel, Robert: i.m Kiteljesedik egy új bérmunkaviszony, s ebben a bér már nem egy pontosan körülírt feladat elvégzésének ellenértéke csupán. Jogosultságokat teremt, szolgáltatásokhoz juttat a munkán kívül eső szférákban is (betegség, baleset, nyugdíj), és lehetőséget nyújt a társadalom életében való részvétel körének kiterjesztésére: fogyasztásra, lakásra, iskoláztatásra. φ A munkásság osztállyá strukturálódásának pillanata egyben az osztálytudat színre lépésének pillanata is. „Polgári” rétegek válnak „bérből élővé” alkalmazottak, vezető beosztásúak, köztes szakmák

képviselői, a harmadik szektor foglalkoztatottjai. S a bérmunkáslétre kényszerült társadalom úgy lép át a kétkezi munkáson, úgy taszítja ismét alávetett helyzetbe, hogy többé semmi reménye nem lehet arra, hogy vezető szerepre tehessen szert. Ha mindenki vagy úgy szólván mindenki bérből él, akkor a társadalmi identitást a bérmunkaviszony rendszerén belül elfoglalt helyzet határozza meg. A 15 Castel, Robert: i.m 4 munkást léthelyzete többé-kevésbé e hierarchia legaljára utasítja. emelkedése, a termelés növelése és a fogyasztás növekedése között. Ez nem csak abban áll, hogy a magasabb munkabér jobban ösztönöz a munkára, s így fokozza a termelékenységet, hanem a munkás most már nem csupán a termelésbõl veszi ki a részét, hanem a fogyasztásból is. γ A bérmunka társadalmát magával ragadja a fejlődés ellenállhatatlan sodra: új meg új javakban bővelkedünk, - jogok és biztosítékok bővülő tárházával,

a biztonságok és védelmek szaporodásával - kecsegtetve. 16 1.115 Az új bérmunkaviszony kialakulásának a feltételei I. IV. feltétel: A társadalmasult tulajdonból és a közszolgáltatásból való részesedés. A társadalombiztosítások elsõ változataiban a szolgáltatások még túlságosan szegényesek ahhoz, hogy igazi újraelosztó funkciót tölthessenek be, és jelentõsen befolyásolhassák a „fogyasztási normák” alakulását. feltétel: Különbségtétel a ténylegesen dolgozó és a nem dolgozó (vagy csak félig-meddig aktív) népesség között, melynek során az utóbbit vagy ki kell szorítani a munkaerőpiacról, vagy abba szabályozott feltételek és formák között be kell tagolni. V. feltétel: Betagozódás egy olyan munkajogba, amely a munkást egy kollektívum tagjaként ismeri el, akinek szociális jogállása az egyéni érvényû munkaszerzõdés dimenziójánál tágabb körre terjed. 17 II. feltétel: A munkás hozzáláncolása a

kijelölt poszthoz, vmint a munkafolyamat „az idõfelhasználás pontos, elemekre bontott és szabályozott keretein belül” végigvitt racionalizálása. (R Salais, 1930) A munkás nem egy külsõ kényszer foglya, hanem azon technikai mûveletek egymásutániságáé, melyeknek szükséges idõtartamát pontos mérések szabják meg. Így rögtön kiküszöbölhetõ a lógás, s vele együtt a kezdeményezésnek és a szabadságnak az a szûk mezsgyéje, melyet a munkás addig megõrizhetett. A fölaprózott munkafeladatok leegyszerûsödnek, mechanikusan megismételhetõvé válnak: ettõl kezdve már nincs szükség a sokoldalú szakképzettségre. A munkást ezzel megfosztják attól az elõnyös alkupozíciótól, amellyel szaktudása, mesteremberi mivolta korábban õt felruházta. Fokozatosan kialakul a bérmunkaviszony egy új dimenziója, melyet a munkafolyamat maximális racionalizálása jellemez, s így lehetõvé válik a tömegtermelés feltételeinek megteremtése.

A századelő szakszervezeti mozgalmának követelései között első helyen áll a heti munkaszüneti nap kivívása és a 8 órás munkaidő. De a megfizetett szabadidő elnyerése szimbolikájában sokkalta többet jelent, mint a munkaidő csökkentéséé, fölszabadító hatása sokkal alapvetőbb, mint a bérek emelkedése nyomán a fogyasztásba való bekapcsolódás lehetőségéé. Annak a hivatalos elismerését jelenti, hogy a munkás is ember, a munkának emberi méltósága van. III. feltétel: Olyan bérek, amelyek lehetõvé teszik a munkásrétegek „új fogyasztási normáinak” kialakulását, és módot nyújtanak arra, hogy a munkás maga is haszonélvezõje legyen a tömegtermelésnek. (M Aglietta, 1976) Henry Ford észreveszi, hogy újfajta viszony van kialakulóban a munkabér 1.117 A kialakult struktúra 1.116 A munkások helyzete A „követeléseknek” és a lassan kiharcolt „vívmányoknak” számos előzményei ismertek, melyek vagy módosultak

vagy meg is valósultak. A vívmányok közös vonása, hogy azzal járultak hozzá a munkásosztály létviszonyainak stabilizálódásához, hogy sikerült fölszabadítaniuk a közvetlen és azonnali szükségletek szorító parancsa alól. A kötelező biztosítás döntő hatásúnak mutatkozott a munkásosztály sebezhetőségének a fölszámolásában. Most már nincs abban a helyzetben, hogy „csak a láncait” veszíthetné. 18 Az ipari bérmunkásság elvesztette azt a történelmi súlyát és horderejét, mellyel a munkásmozgalom 17 16 Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) Castel, Robert: i.m Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) 18 5 ruházta föl. ϕ A munkásosztály - jóllehet sokat javultak életkörülményei - egyáltalán nem olvadt bele a középosztályokba. A bérből élők aránya erőteljesen

növekedett az aktív népességen belül: 1931-ben még az 50 %-ot sem teszi ki, 1975-ben 83 % (Franciaországban). Az aktív népesség összetételében bekövetkezett legjelentősebb változás a bérből-fizetésből élő, nem fizikai dolgozók számának a megnövekedése: 1931-ben 2,7 millióan voltak, 1975-ben 7,9 millióan. Ugyancsak jelentősek a csoporton magán belüli változások, hiszen a legdinamikusabb növekedést mutató csoportok egy alkalmazotti „elit” réteget alkotnak. A társadalom-egészben elfoglalt helyüket azon keresztül juttatják kifejezésre, amit fogyasztanak. Az egyén belső értékét a tárgyak fogyasztása a szó legkeményebb értelmében a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely függvényeként szabja meg. Mindenki részt vesz a fogyasztásban, de nem mindenki ugyanazt fogyasztja; mind több embernek van diplomája, de a különböző diplomák értéke nem egyforma; szinte mindenki megy nyaralni, csak épp nem ugyanazokra a

helyekre, stb. A bérmunkára épülő társadalomban minden mozgásban van, mindenki a másikkal hasonlítja és méri össze magát. Létezik a szolgáltatások nyújtóinak egy olyan rétege, amely a legmobilabb, legdinamikusabb magját képezi a társadalomnak. E mag tagjai a legelkötelezettebb terjesztői a modernitás, a haladás, a divatok és a sikeresség értékeinek. A társadalom egészéhez viszonyítva ők alkotják azt a csoportosulást, amelynek növekedése a legfolytonosabb és a leggyorsabb volt. A munkaerőpiac „külső zónáját” többségükben bevándoroltak, nők, szakképzetlen fiatalok vagy idős munkások alkotják. Ők töltik be a vállalatoknál a legtöbb kényelmetlenséggel járó, legnehezebb, legingatagabb munkaposztokat, az ő fizetéseik a legalacsonyabbak, s őket védik a legkevésbé szociális jogosultságok. A bérből élők társadalmának jobbára csak a peremén üthetnek tanyát. A munkaerőpiacon kívül vannak a „negyedik

világ” szereplői, akik a városok peremvidékén élik kóbor életüket, kényszer szülte megoldásokkal vagy segélyekből tartják fenn magukat. 19 1.118 A bérmunka társadalma a közelmúltban Az aspirációknak a jövő tág horizontjára történő kivetítése csillapítólag hat a mai nap aktuális 19 küzdelmeire, s hihetőnek tünteti föl az egyenlőtlenségeknek a fokozatos kiküszöbölését. A bérmunkás-társadalom működésmódját az jellemzi, hogy a jobb jövőbe vetett hit benn foglaltatik a jelen szerkezetében. A növekedés mindaddig, amíg tart, lehetővé teszi, hogy előleget vegyünk föl a jövőre. Az állam nemcsak a javak termelőjeként lép föl, hanem - mondhatnánk - fogyasztók, vagyis fizetőképes keresletet jelentő alkalmazottak létrehozójaként is. A közszolgálati létesítmények gazdagítják a társadalmasult tulajdont. A javak olyan típusát alkotják, amelyek nem sajátíthatók ki egyedileg, nem adhatók el a piacon, hanem a

köz javát szolgálják. Ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint a transzferált tulajdon, melyet a társadalombiztosítás jelentősen kiterjeszt. Párhuzamosan bontakozik ki a biztonságotvédelmet szavatoló tulajdon és a közösségi használatú tulajdon. A társadalombiztosítás létrehozott szervezetének az a célja, hogy biztosítsa a dolgozókat és családjukat a legkülönfélébb természetű kockázatok ellen, amelyek keresőképességüket fenyegethetik vagy korlátozhatják. A biztosítás általánossá válása a társadalom szinte valamennyi tagját a transzferált tulajdon rendszerének hatókörébe utalja. A társadalombiztosítás szervezetábrája jól leképezi a bérmunka-társadalom szerkezetét, azaz egy olyan társadalomét, amelyben minden foglalkozásiszakmai csoport vadul féltékeny előjogaira, s körömszakadtáig küzd azért, hogy ezeket elismertesse, s elfogadtassa az őt más csoportoktól elválasztó távolságot. A bérek növekedése

összességében jól követte a gazdasági növekedést, melynek minden kategória haszonélvezője volt, anélkül azonban, hogy a jövedelmi különbségek csökkentek volna. Az állami kötelezettségvállalást is magukban foglaló paritásos eljárások nyújtotta biztosítékokat nézve még akkor is lehetett hinni abban, hogy a munkához való kvázijog nem fog csorbulni, amikor a helyzet már elkezdett romlani. A bérmunkástársadalom látszólag emelkedő pályát futott be, egyszerre biztosította a kollektív gazdagodást és tette lehetővé a lehetőségek és biztosítékok jobb elosztását. κ Növekedett a fogyasztás mértéke, javultak a tulajdonhoz, a tisztes lakáshoz, a kulturális és szabadidős tevékenységekhez való hozzáférés esélyei. Lépéseket tettek a nagyobb esélyegyenlőség, a munkajog konszolidálása, a szociális védelmek kiterjesztése, a szegénység fölszámolása irányába. A szociális kérdés problémája szertefoszlani látszott

a korlátokat nem ismerő fejlődés igézetében. Castel, Robert: i.m 6 Ez a pályaív mára megtört. 20 1.2 A szociálpolitika fejlődése A redisztribúció az elmúlt 150 évben erősödött fel fokozatosan. A tőkés piac egyén- és társadalomkárosító hatásai az állam egyre szélesebb körű beavatkozását váltották ki. Az első időszakban (XVI-XVIII. szd) a szegénység kordában tartására korlátozódott a szerepe, majd a XVIII. szd-ban kezdte az állami szociálpolitika a piaci mechanizmusok következményeinek az enyhítését fokozatosan megvalósítani. A piacot tehát nem változtatja meg, csak korrigálja a negatív hatásait. Alapeszközének a leginkább piaci logikával működő biztosítást tették. Előbb a betegségi, az öregségi és a baleseti biztosítások jöttek létre. A munkásbiztosítás fokozatosan alakult át általános társadalombiztosítássá. A II. világháború után kezdett a szociálpolitika gyorsabban fejlődni, s az

„ún. jóléti állam” alapjait kezdik megteremteni azzal, hogy a társadalombiztosítás mellett megjelennek a társadalmi szolgáltatások és hálózatok kiépítése, ill. az állam viszonosság nélkül biztosítja a léthez való jogot. Társadalmi szolgáltatások és hálózatok: - oktatás, - egészségügy, - lakásellátás, - személyes szociális szolgálatok. Ezek az intézmények a központilag elvont és szétosztott forrásokból működnek, így redisztributív jellegűek. Ekkor már az átfogó társadalombiztosítás, az oktatás és az egészségügy nem a piacot korrigáló mechanizmusként, hanem fejlődés feltételeit javítani kívánó általános politikaként jelenik meg. 21 A jóléti államokban a 70-es években megtorpan a szociálpolitika fejlődése, az állami finanszírozás csökken. 1.22 Univerzalitás és szelektivitás A redisztribúcióban legnagyobb szerepe a léthez való jognak van. Amennyiben a lét biztosítása valóban feltételek

nélkül, a lét jogán történik, akkor a juttatás univerzális jellegű 22. De sok esetben mégiscsak feltételekhez kötődik (pl. munkaviszonyhoz az öregségi nyugdíj, táppénz, 20 Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) 21 Ferge Zsuzsa: A társadalmi újratermelés és társadalompolitika (KJK. Bp 1982) 22 Titmuss, 1959. stb). Ettől még univerzális juttatásokról van szó, ha korlátozottan is az, mert az egyéni rászorultság nem szempont, tehát nem tekinthető szelektívnek a szó szoros értelmében. Az ellátatlanul maradó csoportok esetében a léthez való jog érvényesítése a különféle segélyek révén történhet. A segélyeket az állam szervei egyéni elbírálás alapján nyújtják, azaz szelektív módon. Az egyéni elbírálás alapja a rászorultság foka, de bizonyos ellátórendszerekben a segélyt kérelmező magatartása is. A szelektív és univerzális megoldások

mellett létezik még a pozitív diszkrimináció, mikor különböző társadalmi csoportok rászorultságát fogadják el elosztási alapként. Hátránya, hogy az érintettek stigmát kapnak ezáltal, de a kirekesztettek meg méltánytalanul hátrányban érzik magukat. 23 1.31 Kelet-Európa és Magyarország Jellemzői: • • • • • állami teljes szerepvállalás, nincs külön szociálpolitika, teljes foglalkoztatás, a lakáshoz való jutást is az állam dotálja, családi-gyermek-juttatások (GYES, GYED, családi pótlék, • ingyenes oktatás, • ingyenes egészségügy, • nyugdíj, rokkantnyugdíj. Magyarországon a 80-as években adódó problémák felvetik a szegénység kérdését is. A teljes foglalkoztatás nem kivitelezhető racionális gazdaságban. 1.32 A munkaerő sajátos vonásai a 80as évektől Magyarországon 1980 Keresők % 51 Nem keresők Keresők % fő 49 5,5 millió 1980-ban a férfiak 84%-a, a nõk 82%-a volt aktív. 1988-ban a

férfiak 82%-a, a nők 75%-a volt aktív (a munkavállalási korúak közül). Az 1973-as olajválság után az ország eladósodása elkezdődik. A reformszocialisták nem a hitelekben látták a megoldást. Hatékonyabb gazdálkodásra van szükség, hogy az államgazdaság talpon tudjon maradni. A 70-es évek végére az adósságszolgáltatás visszafizetése nagy terheket 23 Ferge Zsuzsa: i.m 7 kezdtek jelenteni az országnak. Ezt csak újabb hitelek felvételével tudták enyhíteni. Hatékonyabb foglalkoztatás bevezetése a vállalatok feladata volt. 1987-től közhasznú foglalkoztatás: • a Foglalkoztatási Alap finanszírozza, • a Megyei Tanács Munkaügyi Osztálya koordinálja. 1984 előtt a bérszínvonal gazdálkodás jellemzői: • tervutasításos rendszerben működött (Országos Tervhivatal és más szervek határozták meg a bérszínvonalat az egyes iparágakban), • a kapun belüli munkanélküliségre szüksége van a szocialista ideológiák miatt

az államnak is, de a vállalatnak is, hiszen felfelé csak akkor adható több fizetés, ha „vattaemberek” is vannak a vállalatnál, akiktől elvehető, tehát az átlagnál kevesebbet lehet nekik fizetni. A kapun belüli munkanélküliség tehát érdek volt: • nincs puffer, • a bérek szabályozása miatt, • a vállalatok végzik a szociálpolitikát (üdülés, üzemi orvos, üzemi ebéd, stb.), • nem demoralizáló annyira, mint a tényleges munkanélküliség. β 1984-től a bértömeg gazdálkodás bevezetése. A kapun belüli munkanélküliség fokozatosan kikerül az utcára. VGMK: Emelkedik a bérszínvonala egy szűkebb körnek, amely többet is dolgozik ezért. Nagyon kemény polarizálódás keletkezik. Foglalkoztatási Alap (1984): munkamegtartó képzések beindítása. Munkaügyi Szolgáltató Iroda MÜSZI (1984): • 1984 előtt is volt már, de akkor még a munkahelyet változtatók vették igénybe, • megyeszékhelyeken voltak, hatékonysága nem volt

jónak nevezhető. 1986-ig a Foglalkoztatási Alap képzéseivel és a válság régióknak a kezelésével próbálták normalizálni a helyzetet. Ekkor még a változást csak struktúraváltásnak gondolták. A válság szele több ok miatt nem érződött még (pl. létezett még a keleti piac, stb.) 1986-tól meghosszabbított felmondási idő (1 évig kapta, nem végzett érte munkát). 1989-től már a válságos helyeken majdnem úgy működik, mint a munkanélküli segély 24. 1991-es IV. tv a Foglalkoztatási tv: • intézményrendszer, • ellátási formák: • aktív: bértámogatás, képzés, átképzés, közhasznú • passzív: járadék, jövedelempótló támogatás, • finanszírozás, • érdekvédelem (országos és megyei szintek, civil szervezetek). Munkaügyi Hivatalok és a Megyei Munkaügyi Központok kialakulása. A legtöbb regisztrált munkanélküli 1993-ban volt (730e. fő) Ezután csökken a járadékon lévők aránya, mert az önkormányzat

jövedelempótló támogatását veszik igénybe. A munkanélküliek száma egyébként valóban csökkent, de köztük több a sokproblémás, elhelyezkedés szempontjából nehéz eset. A velük való foglalkozás is nehezebb. A finanszírozás A Munkaerőpiaci Alap: • jelenleg a munkaadó 3%-ot, a munkavállaló 1,5%-ot fizet, korábban 7% és 2,5% volt. • Ebből finanszírozzák 100%-osan a járadékot (passzív segély). A jövedelempótló támogatás 75%át (korábban az 50%-át), a fennmaradó részt az önkormányzat állja. A rendszeres szociális segélyt pedig 100%-osan az önkormányzat állja. Ki vizsgálja a rászorultságot? (környezettanulmány, stb.) • 1993 áprilisig az önkormányzat megállapította, a Munkaügyi Központ fizette. • Utána az önkormányzatot érdekeltté tette, hogy jobban vizsgálja meg, azzal, hogy csak az 50%-ot fizették, a többit az önkormányzatnak kellett állnia. 1996 Bokros csomag: • bevezette, hogy legyen bizonyos

idejű foglalkoztatása ahhoz, hogy kapjon segélyt. 1991-től van munkanélküli segély, de 1989-től többféle támogatással is éltek. 24 8 A szerkezet: 1997 • Rendszeres szociális segély bevezetése. 1984 Foglalkoztatási Alap (közhasznú, átképzés, meghosszabbított felmondási idő) A költségvetésből finanszírozza. 1.33 A rendszerváltás után fokozódó problémák 1991 • • • • • • • Foglalkoztatási tv.-ben a Szolidaritási Alap létrehozása (munkaadó és munkavállaló fizeti, 1993-94-ben a költségvetés is hozzájárult). Ebből a passzív támogatásokat fizetik, a Foglalkoztatási Alapból az aktív támogatásokat. A FA deficites lesz, a SZA viszont többlettel rendelkezik, mert ekkoriban kerülnek át sokan a járadékról a jövedelempótlóra. A Bokros csomag összevonja a FA-t és a SZA-t, a költségvetés így kivonul a finanszírozásból. munkanélküliség, hajléktalanság, lakásgondok, egészségügy,

kárpótlás, oktatás, bűnözés. Munkanélküliség Kronológia: Főként az alacsonyan iskolázottakat érintette tömegesen, de 1991 után, az állami vállalatok felszámolása miatt a szakképzetteket is sújtotta. 1990 Hajléktalanság • alacsony (2,3%) a munkanélküliség, • az új, demokratikus átrendeződés legitimációja folyik, • 2 évre adható a munkanélküli járadék. A munkanélküliséggel együtt jelentkező, az eddigiekhez képest nagy létszámmal kerül a nyilvánosság figyelmébe. Általában a munkanélküliség mellett az alkoholizmus és a válás számít együttesen közvetlen oknak. 1991-1992 Lakásgondok • 1,5 évre jár A 70-es években nagy lakótelepek épültek. A 80-as évek végén azonban megállt az állami lakásépítés. A magánépítkezés anyagi terheit fizetésből nem igazán lehet finanszírozni. Az OTP-s lakások kamatterhei, ill. egyösszegű kifizetése 1991 körül leginkább azokat érinti, akik közel

álltak a munkanélküliséghez, vagy már azokká is váltak. A privatizáció és a piaci viszonyok kialakulása a közüzemi díjak emelkedését is jelentette. 1992 • 1 évre jár. 1993 • Ebben az évben jár le mindenkinek, annak is, akik 1990-ben kaptak először, annak is, akik 1992-ben. • A Szociális tv. megalkotása Ebbe teszik be a jövedelempótló támogatást, ami ekkor még korlátlan időre szól. A kifizetése az önkormányzat feladata lesz, megnő a klienskör, egyre nagyobb anyagi teherré válik. 1995 • A jövedelempótló támogatásban részesülők száma magas, nem bírják anyagilag ennek az ellátását az önkormányzatok. • Márciusban a Bokros csomag ismertté válik. 1996 • Bokros csomag beindulása. • Az ellátáshoz szükséges 180 nap munkaidő igazolása. Sokan így kiesnek a támogatásból A 2-3 gyerekeseknek járó szocpol 2000. január 1től meg fog szűnni Visszaélések történtek a felvételük kapcsán, de mégis jelentős

segítséget jelentett. A jelenlegi adókedvezmények azokat érinti, akiknek van adóköteles jövedelmük (rokkantnyugdíj, munkanélküli, stb. esetén nem jár). A családi pótlék újra alanyi jogon jár, bár most már iskoláztatáshoz kötik. 25 A rendszerből kieshetnek a 16 éven felüliek, mert ők már nem tankötelesek. Egészségügy Alanyi jogról biztosítás alapú lett. A biztosítás jogviszony alapú tehát munkaviszony alapján, vagy hozzátartozó alapján lehet igénybe venni. Közben kiderül, hogy az ellátásból sokan kiesnek (htb, mezőgazdasági munkások, stb.), így szociális alapon is adható tb-kártya. 1995-ben a Bokros-csomag jövedelemtől függővé tette, ami nem vált be. 25 9 Kárpótlás A mezőgazdaság átalakulásához hozzátartozik, hogy nagyon sokan csak kis földdel rendelkeznek, amelyből megélni nem tudnak. A TSZ-ek megszűntek, sokan fizetéssel nem rendelkeznek, így anyagi helyzetük bizonytalan. Oktatás A fenntartók köre

bővült (önkormányzati, egyházi, alapítványi, magán, stb.) A tv szerint 16 éves korig vmilyen képzésben, fejlesztésben részt kell venni (fogyatékosoknak is). Az oktatás maga ingyenes, de az iskola sok költséget hárít a szülőkre. Megváltozik az iskolai struktúra, főleg a középiskoláknál. A szakmunkásképzők sorra szűnnek meg, így aggasztó a sorsa az alacsony kvalitású gyerekeknek. Szakképesítés nélkül még inkább kivannak téve a munkanélküliségnek. Az érettségi után is sokan válnak munkanélkülivé. A felsőoktatásban is történtek változások. A bejutás könnyebb, de nehezebb a bennmaradás. Tandíj nincs, de a költségek nagyon megnőttek. Az ösztöndíj a nappali tagozaton viszonylag elfogadható lehetőség. A nappalin bevezetnek pénzes képzést is. A nyelvoktatásban is lényeges változások történnek. Bűnözés • • • • • • gyerek, idős, beteg, rokkant, fogyatékos, munkanélküli, stb. Veleszületett joga

az embernek az élethez, az emberi méltósághoz való jog. • politikai jog: • választási, panasz, egyesülési, gyülekezési, szólás, sajtószabadság. • személyes jog: • személyes szabadság sérthetetlensége, levéltitok, magánlaksérthetetlenség, névviseléshez való jog. • kultúrához való jog: • mûvelõdéshez, oktatáshoz, tudományos munkához, mûvészeti tevékenységhez, egyenjogúsághoz való jog. • szociális jog: • egészségvédelem, tb, szociális biztonsághoz, egészséges környezethez való jog. • gazdasági jog: • munkához, pihenéshez való jog. Nő: • • • • • • a bűncselekmények száma, az elkövetők száma, a visszaesők száma, a fiatalkorúak száma, a vagyon elleni bűncselekmények és az erőszakos személy elleni bűncselekmények száma. A szociális ellátások jogi alapja az Alkotmány. 1949. évi XX tv Általános rendelkezések köre (1-18-ig), Alapvetõ jogok és kötelességek 16. szakasz:

ifjúságpolitika, 17. szakasz: rászorulók joga, 18. szakasz: jog az egészséges környezethez A fiatalkorúak körében az erőszakos bűncselekmények száma különösen megnőtt. A megélhetési bűnözés és a különösen nagy értékű bűnelkövetések is nőttek. A börtönviselt rákényszerül újra a bűnözésre. A fiatalkorúaknál probléma az elhúzódó eljárások. 2. A szociálpolitika 70/E szakasz: a szociális biztonság joga minden állampolgárnak jár (öregség, betegség, rokkantság, árvaság, özvegység, önhibáján kívüli munkanélküli). 26 Az állami ellátórendszer a felosztáshoz igazodik, vannak feladatok, amit a TB finanszíroz, munkaügyi szervezet, állami szervezeti rendszer, helyi önkormányzatok (megyei, fővárosi önkormányzatok és települési önkormányzatok. Intézmények fenntartása megyei feladat, a segélyezés és az alapellátás a település feladata. 2.1 A szociálpolitika fogalma, szabályozásának elvei A

szociálpolitikán legelőször azt értjük, hogy a hátrányos helyzetűek állami gondoskodásban részesülnek. Rászoruló lehet: 26 1991. évi IV-es (foglalkoztatási) tv szerint nem jár járadék, felmondás esetén, egyéni vállalkozónak, pályakezdőnek, együtt nem működőknek. 10 • 2.12 A szociális ellátások köre Csoportosítás igénybevevők szerint: • • • • • gyermekvédelem, munkaügyi, foglalkoztatási, fogyatékosok, rokkantak, idős korúak, egyéb speciális. Szabályozás elvei Főbb elvi tételek: • humánum, • szubszidiaritás elve (az állami ellátások másodlagossága) 1993. évi III (szoc) tv 2 paragrafus szerint elsődlegesen az egyén, majd a család, helyi közösség, s csak aztán az állam felelős, • rászorultsági elv, • alanyi jogon való jogosultság, • • normatív ellátások jellemzõje, hogy ha jogosult is, akkor is jövedelemtõl függõ, minimális rászorultság, a rászorultsági szintet az

önkormányzat állapítja meg, aminek következménye a földrajzi differenciálódás, ill. a megállapítás szubjektív volta, vmint az is tény, hogy nehezebben jut el az ellátás azokhoz, akik az érdekérvényesítésüket nehezebben tudják megvalósítani, • előnye, hogy helyileg jobban eldönthető a jogosultság, • egyes önkormányzatok mindent leszabályoznak, hogy ezzel minél kevesebben élhessenek a jogosultsággal, • a másik megoldás az, hogy a tényleges helyzetekhez igazodik, • önfenntartó képesség helyreállítása és megelőzés (lakásfenntartáshoz nyújtott támogatás, közgyógyellátás, rendszeres gyermekvédelmi támogatás, stb.), • fedezet és felelősség megosztása, • finanszírozás oldaláról: vannak ellátások, amelyek teljes mértékben állami finanszírozásúak (otthonteremtési tám., közgyógyellátás alanyi jogon, stb.) • vegyes finanszírozásúak (jövedelem pótló tám., rendsz gyermvéd tám, idõskori

járadék, stb.), teljes egészében az önkormányzat finanszírozza (temetési segély, lakásfenntartási tám., rendsz szoc segély, stb.) Minden szolgáltatásnak van állami normatívája. Az állami költségvetésből létszámarányos kvóták szerint. Az önkormányzati normatíva a saját bevételtől függ. Lehet az intézménynek saját bevétele ("Hármas finanszírozás"). 2.13 Jogszabályok • 1993. évi III (szoc) tv • 1991. évi IV (foglalkoztatási) tv • 1997. évi XXXI (gyermekvédelmi) tv • 149/1997. korm rendelet • 2/1994. NM rendelet 2.2 Ellátások csoportosítása a törvény alapján Pénz-beli és pénzbeli vegyes m.jöve- átmeneti delemsegély pótló támogatás rendsze- lakásres szo- fenntart. ciális támogasegély tás időskorúa temetési k járasegély déka ápolási díj termé- szemészetbeni lyes gondoskodás terméalapszetbeni ellátás közgyógy. ellátás családsegítés köztemetés étkeztetés személyes

gondoskodás szakosított ellá tás Ápolás, gond. nyújtó rehabilitációs int. eü. szolg- házi seg nappali ra jog. ig nyújtás ellátá- sok nappali melegedő átmeneti gondozó házak lakóotthon 11 • Az összege: a nyugdíj min. 80%-a • nincs együttműködési kötelezettség. 2.21 Pénzbeli és természetbeni ellátások Pénzbeli ellátások (segélyek) Csak pénzben lehet kifizetni. Megélhetést biztosító ellátásokról van szó: • munkanélküliek jövedelempótló támogatása: • 1993 óta folyamatosan változott, szigorították a feltételeit. • A család 1 főre eső jövedelme a nyugdíjjárulék 80%-át nem haladhatja meg. 27 • Az időtartamát is szigorította a Bokros csomag. • Ki nem kaphatja: • előzetes letartóztatásban lévő, • katona, • GYES-en lévő. • A szünetelés fogalma új dolog. Ketté vált a jogosultság és a folyósítás fogalma. • Együttműködési kötelezettség van. Min 6 hónapig szünetel a

folyósítás, ha nem működik együtt. Szankció: beszámít a folyósítás időtartamába. • Összege: a nyugdíj min. 80%-a • Döntéshozó: a képviselő testület. • Finanszírozás: vegyes • 25% önkormányzat • 75% központi ktgv. • 2000. januárjától meg fog szűnni, elkerül az önkormányzattól, de még nem lezárt. • rendszeres szociális segély: • ha valaki kimerítette a munkanélküliek jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát, akkor az aktív korú nem foglalkoztatottaknak ez adható. • Nincs időkorlát. • A nyugdíj min. 70%-a az 1 főre jutó • Együttműködési kötelezettség a családsegítő szolgálattal, ill. a közhasznú munkavégzéssel. A jövpótló időtartama alatt, ha nem vállalt el vmit, akkor nem jogosult a rendszeres szociális segélyre. • megváltozott munkaképességűek járadéka: • akik 18. életévüket betöltötték, fogyatékosok, 67%-ban rokkantak. • Feltétele: az 1 főre jutó

nyugdíj min. 80%-a. 27 12.001 Ft-tól már nem jogosult, sokan esnek ki a jövedelemhatár miatt. • időskorúak járadéka: • 1997-ben vált ki, a nyugdíj korhatárt betöltő személyek kaphatják. • Feltétele: az 1 főre jutó nyugdíj min. 80%-a. • Az összege: a nyugdíj min. 80%-a • Ha van jövedelme, ezekre az összegekre ki kell terjeszteni. • Életfogytig jár. • Hagyatéki teher kötelezés. • Finanszírozás: • ha szociális intézményben lakik, akkor állami ktgv-ből, • egyéb esetekben 70% központi ktgv., 30% önkormányzati finanszírozás. • Döntéshozó: a képviselő testület. • ápolási díj: • Hozzátartozó, a család tagjai által végzett. • 1993-ban került a szoc. tv ellátások közé. • Az összege: a nyugdíj min. összege • A felnőtt korú ápolás esetén az összege: a nyugdíj min. 60%-a • Szolgálati idõnek minõsül, nyugdíjjárulékot vonnak belõle. • Idõtartama: határozatlan. • Kizáró okok:

• 4 órás, nem otthon végezhető munkavállalás, • bentlakásos vagy kórházban van. • Kiskorú tartós fogyatékos gyermek ápolása: • Idõtartama: 2 év. • Nincs mérlegelési jogkör. • Nagykorú hozzátartozó ápolása: • A mérlegelési jogkör kérdése a helyi önkormányzati rendeletben szabályozott. Vegyes ellátások Pénzbeli és természetbeli is lehet: • átmeneti segély: • Az önkormányzat szabályozza, a tv. összegére, formájára nem rendelkezik. 12 • Két fő típus: • keretszabályozás, • • lakásfenntartási támogatás: • címszerinti lakásfenntartási támogatás, • fűtési támogatás. • A kiadásokat kell figyelembe venni a lakással kapcsolatosan (lakbér, fûtés, víz, villany, gáz, csatorna, stb.) Költség az OTP törlesztõ részlete is, ha lakáscélú. Nem része a telefondíj, a biztosítás. • Ha ezek a költségek elérik a bevétel 35%-át, akkor jogosult. • a fûtési költség a bevétel

20%-át kell elérnie. • Helyi rendeletek szabályozzák, de havi 1.000 Ft-nál nem lehet kevesebb az összege. • Idõtartama: 1 év, ill. a fûtési támogatásnál 6 hónap (fûtési idõszak). • A lakás nagysága általában a kizáró ok. • Az önkormányzat finanszírozza. • Adósságrendezési program a közüzemi hátralékok rendezésére. Nem valósult meg jól. Az 1989 előtti OTP tartozásoknál viszont sikeresnek mondható. • temetési segély: • Az önkormányzat dönti el, hogy ad-e ilyen támogatást, de ha él vele, akkor a helyben szokásos temetési költség 10%-a az összeg. 28 28 Ha a nyugdíj min. háromszorosát meghaladja az 1 fõre jutó jövedelem, eleve kizárja a segély nyújtását. az összegek max. szabályozása • Szigorodnak az átmeneti segélyek szabályai, mert kevés a pénz az önkormányzatoknál. • több féle lehet: • élelmiszer, • tüzelő, stb. utalványok, • gyógyszer, stb. • • A teljes

temetési költség összegét kivételes esetben térítik. Természetbeni ellátások Csak természetben adhatók, nem a jogosult kapja a pénzt, hanem célzottan egy dologra: • közgyógyellátás: • 1 évig érvényes a közgyógyellátási igazolvány, • csak az ingyenes, ami a közgyógyra felírható (egyre kevesebb gyógyszer). • 3 formája van: • alanyi jogú közgyógy ellátott: • I. és II csoportos rokkant, • emelt összegű családi pótlékos, • 18 év feletti megváltozott munkaképességű, • hadirokkant, hadiárva, stb. • A jegyző jár el, • a bevételeket nem veszik figyelembe, • központi finanszírozású. • normatív közgyógyellátás: • jogosult: • akinek az 1 főre jutó jövedelme a nyugdíj min. 150%-át nem éri el, és az igazolt költsége a jövedelem 10%-át eléri, • központi finanszírozású. • méltányossági alapon: • nem kötelező, az önkormányzat a rendeletében szabályozza, • a döntéshozó,

finanszírozó is az önkormányzat. • egészségügyi szolg.-ra jogosító igazolás 2.22 Személyes gondoskodást nyújtó ellátások (intézményi ellátások) Alapellátások A tv. feladatot határoz meg, de nem mondja meg, az önkormányzatnak, hogy konkrétan mit csináljon. A település nagyságától függően két dolgot nevesít: • falugondnok • 600 fő alatti településeknél, • gondozási központ Kb. 7-8000 Ft 13 • nagyobb településeken, általában az időskorúak ellátásához kötődik (idősek klubja, étkeztetés, házi segítségnyújtás, stb.) • családsegítés • A gyermekjóléti szolgálat mûködésével azonos módon, a kliens keresi fel a szolgálatot, de minden kliensrõl írásos gondozási tervet kell készíteni. • • évente kiskorúaknál, • a különféle mértékű, súlyosságú fogyatékosok ellátását is külön kell megszervezni. 29 • • orvosszakértői vélemény alapján, • csak gondnokság alatt lévők

vehetők fel, • ideiglenes gondnokság alatt lévőnél csak a gyámhatóság hozzájárulásával. ingyenes szolgáltatás. • étkeztetés • A szociálisan rászorultaknak napi egyszeri meleg ételt két féle módon: • • kijelölt étkezőben, • házhoz szállítják, • nyersanyag norma alapján van megállapítva a ktg. • • • rehabilitációs intézmények: 2004-ig kötelező lesz a rehabilitációs ellátási forma feltételeinek megteremtése, illetőleg ezen intézmények létrehozása. 30 • A fogyatékosság típusának megfelelően változóak a feltételek. • Kell hozzá szakvélemény, s képes legyen az önálló életre. • Határozott időre szól (rövid beutalás). • Típusai: Mindig intézményi formában: • ápolást, gondozást nyújtó intézmények: • idõsek otthona: • • fogyatékosok, • pszichiátriai betegek, • hajléktalanok (ettõl az évtõl), • szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye. •

nappali ellátást nyújtó intézmények: • idõsek klubja: • napközbeni közösségi tevékenység kapcsolódik hozzá (és étkezés), • kiegészítő jellege van. fogyatékosok otthona: • kiskorú fogyatékosok és • felnőtt korú fogyatékosok elkülönítetten kell gondozni, • kötelező 5 évenként felülvizsgálat felnőtteknél, (ettõl az • tartós bentlakás, a nem rehabilihálhatóknak. Szakosított ellátások • A nyugdíj korhatárt betöltött, de önmagát ellátni nem tudók is igényelhetik. szenvedélybetegek otthona évtõl) Az otthonában segíti az ellátásban: • bevásárlás, • gyógyszerkiváltás, • házkörüli apróbb tevékenységben segíteni, • ebédhordás, • tisztálkodásban segíteni, • ha egészségügyi végzettsége van, akkor min. egészségügyi feladatokat elláthat (injekció, stb.) Óradíjat állapítanak meg (az effektíve ott töltött idõre). hajléktalanok (ettõl az évtõl) • főként idős

hajléktalanok, akik átmeneti szálláson nem tarthatók, mert egészségügyi problémáik súlyosak (de kora alapján is bekerülhet a hajléktalan). • házi segítségnyújtás, házi gondozás • Szigorodnak az intézetbe kerülés feltételei, ezért jelentõsége a segítségnyújtásnak megnõ. • pszichiátriai betegek otthona: 29 30 HÁLÓ, 1999. szeptember (Vévf 9sz) HÁLÓ, 1999. szeptember (Vévf 9sz) 14 • • alacsony a díja, de kötelező takarékosság van. fogyatékosok nappali foglalkoztatója: • felügyeletet biztosít, • közösségi tevékenység és vmilyen foglalkoztatás kapcsolódik hozzá (étkeztetés itt is van), • a nyugdíjhoz szükséges 2 év foglalkoztatás itt megszerezhető. • szenvedélybetegek nappali foglalkoztatója: • lakóotthon: Nyugat-Európában nagyon népszerű, a szociális ellátás leginkább ilyen intézményekre épül. Nálunk is a törekvés a nagy intézmények lebontása. A lakóotthonok

megjelenésével megkezdődhet a kitagolódás az ápolást, gondozást nyújtó intézményekből olyanoknak, akik önállósági szintjüknek, állapotuknak megfelelő lakóotthonokba kerülhetnek. 31 • közösségi tevékenység, étkeztetés. • hajléktalanok nappali melegedõje: • • • • • fedett helyen van, lehet tisztálkodni, mosni, az ÁNTSZ biztosít fertőtlenítést, egyszeri étkezés, az utcai szociális munka szerveződése is ide kapcsolódik. • átmeneti ellátást nyújtó intézmények, gondozóházak: • • A gondozóház és az otthoni ellátás közötti átmenet; 1 év időtartamra (egyszer meghosszabbítható). • 5-10 fős kis közösség, családias. Típusai: • idõsek gondozóháza • fogyatékosok gondozóháza • pszichiátriai betegek átmeneti otthona • szenvedélybetegek átmeneti otthona • hajléktalanok átmeneti szállása: hajléktalan éjjeli menedékhely : • ingyenes, • legfeljebb 3-5 éjszakára

vehető igénybe, • tisztálkodási, főzési lehetőség van, • szociális munka segítség. pszichiátriai betegek nappali foglalkoztatója: • felügyeletet biztosít, • közösségi tevékenység és vmilyen foglalkoztatás kapcsolódik hozzá (étkeztetés itt is van), • a nyugdíjhoz szükséges 2 év foglalkoztatás itt megszerezhető. • • • fogyatékos vagy pszichiátriai betegek ( ha önellátó képességgel rendelkeznek), • 8-12 férõhelyesek lehetnek, • tartós bentlakást biztosít, • nem teljeskörû ellátással, • csak olyanok kerülhetnek ki, akik bizonyos fokú önellátásre képesek. • A szakosított ellátásnál a tv. kötelezõen intézményi formát ír elõ. • Fenntartói forma: • • • állami, önkormányzati, • egyházi, • nem állami fenntartó (civil szervezetek, gazdasági társaságok, egyéni vállalkozásban működtetett intézmények). A bentlakásos intézmények esetében a megye a fõ

feladathordozó. Az önkormányzatok a település nagyságától függõen kötelezhetõk szakosított ellátásra. • Bekerülés: • 1999. okt 1-ig határozattal beutalta az önkormányzat. • fizetni kell érte, jövedelemmel rendelkezők vehetik igénybe, • rehabilitációs céllal foglalkoztatják, • 31 1999. okt 1 után ha a fenntartó települési önkormányzat, a felvételrõl HÁLÓ, 1999. szeptember (Vévf 9sz) 15 • személyi térítési díj fizetési változatok: • teljes összeget fizet az, aki jövedelmének 80%-a nagyobb, mint az intézményi térítési díj. • részösszeget fizet, akinek kevesebb a jövedelmének a 80%a, mint az intézményi térítési díj, • ingyenes annak, akinek nincs semmiféle jövedelme, az intézménynek még zsebpénzt is kell adnia (a nyugdíj minimum 20%-át). 33 alap, nappali és átmeneti elhelyezésrõl az intézményvezetõ dönt. • A tartós bentlakásos intézménynél az intézetvezetõ vesz fel, de

ettõl az önkormányzat rendeletében eltérhet. • A megyei és fõvárosi fenntartású intézménynél az intézményvezetõ, ha a megyei vagy fõvárosi önkormányzat nem rendelkezik. • Előgondozás: • 2 lépcsõs elõgondozás: • • a kérelem beérkezésével egyidőben, a körülmények megismerésével a tapasztalat alapján a vezető dönt a felvételről. • Ha a felvételre jogosult, akkor felvételi dokumentum készül, felvételre kerül (sorbanállás van), szerződés jön létre (térítési díj, fizetési feltételek, stb.) • Sorrend: • • • akkor tud bekerülni, ha hely megüresedik (halálozás), • a legrászorulóbbak sorrendjéről az intézetvezető dönt, az intézmény orvosával és a fenntartó képviselőjével közösen. Tájékoztatási kötelezettsége van mindkét félnek (hozzátartozók, nyugdíja, betegségeinek ismertetése, ill. az intézmény oldaláról a házirend, térítési díj, hozzátartozókkal a

kapcsolattartás rendje, panaszok intézése, stb.) A bekerüléskor az ellátást igénybe vevõvel kötelesek megállapodást kötni. Ebben egyebek mellett rögzíteni kell az intézmény által nyújtott szolgáltatás formáját, módját, valamint a térítési díj megállapítására, fizetésére vonatkozó szabályokat is. 32 • • • • A jövedelemnek csak a 80%-a lehet a térítési díj (20% min. meg kell maradnia zsebpénznek). • • HÁLÓ, 1999. szeptember (Vévf 9sz) A térítési díjat az intézményvezetõ állapítja meg. • először az intézményvezetőnek, • aztán a fenntartónak, • a fenntartó döntése ellen pedig akár bírósághoz is fordulhat. 34 Bentlakásosnál, fogyatékosok ellátásánál érdekképviseleti fórum mûködik, a fogyatékosok ellátásánál az országos szervezeteinek helyi képviselõi is részt vesznek ezen. • A jogviszony megszűnése: • meghal, • megszûnik az intézmény, • saját kérésére,

• állapota miatt másik intézménybe áthelyezése indokolt, • házirend súlyos megsértése, • már nem szorul ellátásra. • Szakmai szabályok: • Gondozás, ápolás, környezet, létszám tekintetében a szakmai szabályok az érvényesek. 33 32 • megtakarított készpénzzel, • ingatlan árából, • egyéb vagyonból, • hozzátartozó is megfizetheti. A térítési díjat havonta kell fizetni, tárgy hónapot követõen. • Érdekvédelem: • Joga van az ellátást igénybevevõnek panasszal élnie: • Térítési díj: • két típusú: • intézményi térítési díj, amit a fenntartó állapít meg, • személyi térítési díj, amit fizet. A személyi nem lehet nagyobb, mint az intézményi. Különbözetet lehet téríteni: 34 kb. 3070 Ft körül van HÁLÓ, 1999. szeptember (Vévf 9sz) 16 • • Szociális intézmény, szakosított ellátás mûködési engedély nélkül nem mûködhet: 2.3 Hilscher: Bevezetés a

szociálpolitikába 37 • Az alap- és nappali ellátásra a jegyző ad engedélyt, • a többire az illetékes megyei közigazgatási hivatal. A szociális kérdés tulajdonképpen a termelés és fogyasztás valamennyi vonatkozásának az erkölcsi, a szellemi és anyagi javak elosztásával kapcsolatos kérdése. A szociális kérdés erkölcsi kérdés és a megoldására törekvő tevékenység tulajdonképpen erkölcsi funkció. A mûködési engedély lehet: • végleges, • ideiglenes (ha valaminek nem felelt meg). • A fenntartó feladatai részletesen szabályozva van, kötelezõ feladatok között írja elõ, hogy 2 évente a közigazgatási hivatal ellenõrizzen (ill. szintén 2 évente van pénzügyi vizsgálat is). • A fenntartók kötelezettségei az eddiginél jobban számon kérhetõk lesznek, és az intézmények hathatósabb ellenõrzése is lehetõvé válik. 35 • A szociális és családügyi miniszter által - erre a célra - kijelölt

bizottságok feladata lesz majd a vizsgálatok legfolytatása. 36 étkeztetésnél házi segítség átmeneti elhely lakóotthon bentlakásosnál 20% 30% 60% 50% 80% terhelhető a jövedelemből. 2.23 Az ellátásoknál figyelembe kell venni: • • • • • 1. A jogosultság feltétele 2. Kizáró, megszüntető okok 3. Időtartam 4. Összege 5. Döntéshozó (jegyző, önkormányzat képviselő biz., polgármester, stb) • 6. Finanszírozás • 7. Egyéb, speciális szabályok 2.32 A szociálpolitika feladata: • a társadalom igazi céljai elérésének szolgálata, • minden ember számára az emberi léthez méltó életnívót biztosítani. A szociálpolitikai célzatnak benne kell lennie valamennyi törvényben, a társadalom életének minden megnyilvánulásában, a társadalom és az egyén magatartásában. Az ember erkölcsi javainak egyik legértékesebbje a szabadság. A szabadságban fokozatok nincsenek A szabadság egyforma mértékben minden embernek

társadalmiságából folyó sajátja. De az egyén szabadsága nem lehet anarchisztikus és csak addig élheti igazi lényegét, amíg más ember szabadságát nem veszélyezteti. Ahhoz, hogy a szabadságot minden ember egyformán, egyenlő mértékben élvezhesse, kötelező társadalmi határvonalak szükségesek. Ennek a szabadságnak e határvonalak megállapításával való megvalósítása és biztosítása az első feladata a szociálpolitika általános politikai irányának. 2.33 A magyar szegényügy A magyar szegényügy körébe utalt tevékenység 3 részre tagozódik: • 1886. évi tv alapján szegénysegélyezésre, • 1898. évi tv alapján szellemi és testi beteggondozásra, • 1926. évi rendelet alapján állami gyermekvédelem, ill. az intézeti ápolásban nem részesülő, gyógyíthatatlan betegek, vakok és nyomorékok gondozása az illető község kötelessége. A szegényügy a már bekövetkezett szegénység, nyomorúság súlyát igyekszik

enyhíteni, benne a praeventio nem nyilatkozik meg, ellentétben a szociálpolitikával, mely a megelőzés eszközeivel dolgozik. 2.34 A lakásügy Hasztalanul tökéletes egyebekben valamely állam szociálpolitikai berendezettsége, ha a 35 36 HÁLÓ, 1999. szeptember (Vévf 9sz) HÁLÓ, 1999. szeptember (Vévf 9sz) 37 (Bp. 1928) 17 lakásprobléma kielégítő megoldása biztosítva nincsen, az eredmény igen kétes marad. Az emberi társadalom magja a család. A család otthon nélkül szétesik, széthull, s a visszahatás magán a társadalmon mutatkozik meg. A rendes megfelelő otthon erkölcsöt, kultúrát, egészséget, jólétet jelent általánosságban, az otthontalanság, vagy a nem megfelelő otthon ennek az ellenkezőjét: bűnt, kulturálatlanságot, betegséget, nyomorúságot. 38 Debrecen, 1999. október 15 Rénes László Irodalomjegyzék A jóléti állam -szerk. Lévai Katalin (T-Twins, Bp

1992.) Augusztinovics Mária: Újraelosztás és jóléti állam (Társadalmi Szemle, 1996./2) Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség (Magvető, Bp. 1997.) Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) Csontos László - Kornai János - Tóth István György: Az állampolgár, az adók és a jóléti rendszer fogalma (Századvég, 1996./2) Csuhaj V. Imre - Frey Mária: Az elmúlt négy évtized foglalkoztatási folyamatainak tézisszerű értékelése IN: Munkanélküliség - Megoldások és terápiák (Kossuth, Bp. 1990) Donnison, David: Szociálpolitika egalitáriánus megközelítésben (Esély, 1990./4) Etchegaray, R.: A katolikus egyház szociális tanítása (Vigília, 1992./2) Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és társadalom (TTwins, Bp. 1991) Ferge Zsuzsa: És mi lesz, ha nem lesz? Tanulmányok az államról a XX. szd végén (Helikon, Bp. 1997) Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika a gazdaságban és társadalomban

(Társadalomkutatás) Ferge Zsuzsa: A társadalmi újratermelés és társadalompolitika (KJK. Bp 1982) Gara Judit: A szociálpolitika fejlődéstörténete a kapitalizmusban (MTA, Bp. 1978) Gách Endre: Az angol szociálpolitika (Szociálpolitikai Értesítő 1983./1) Gilbert, Neil: Szolgáltatásból társadalmi ellenőrzés: a jóléti reform hatásai a szociális munkások Hilscher Rezső: Bevezetés a szociálpolitikába (Bp. 1928) 38 szakmai gyakorlatára az Egyesült Államokban (Esély, 1998/6.) Hilscher Rezső: Bevezetés a szociálpolitikába (Bp. 1928.) Hilscher Rezső: A tőke és a munka békéje (Bp. 1938.) Kiss Károly: Jólét állam nélkül? - A brit konzervatívok szociálpolitikai elvei (Esély, 1990./4) Kornai János: Az állampolgár és az állam: a jóléti rendszer reformja (Mozgó Világ, 1996./2) Leibfried, Stephan: Európa mint szociális állam? (Esély, 1992./1) Quesada, L.J - Szilágyi István: Szociális jogok Európában: Az Európai Szociális

Charta (Esély, 1996./2) Perrin, Guy: A társadalombiztosítás száz éve (Szociálpolitikai Értesítő, 1987./3) Taylor, Peter - Gooby: A posztmodernizmus és a szociálpolitika: Nagy ugrás visszafelé? (Esély, 1995./2) Tóth István György: Egy liberális társadalompolitika vázlata (Esély, 1992./3) Tóth István György: A jóléti rendszer az átmenet időszakában (Valóság, 1994. IV) Zimmermann, Susan: A nyugat-európai típusú jóléti állam születése és kimúlása (Eszmélet, 17.) Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai (A szociális szakképzés könyvtára, Bp. 1994) ι α Hilscher Rezső említ ezekből az időkből több rendeletet: "A II. József császár által az 1876 évben kibocsátott rendelet a foglalkoztatott gyermekek védelméről intézkedik, és a rendelet végrehajtásának ellenőrzését orvosok végzik. A gyárakban dolgozó tanoncok védelmére Angliában 1802-ben hoztak törvényt, amely végrehajtásának az ellenőrzését

békebírók és lelkészek köréből választott felügyelők látták el. Poroszországban a gyermekmunka ellenőrzésének intézményesítése legelőször a katonai érdekekre való tekintettel történt. 1839-ben hozott törvény végrehajtását a rendőrség és az iskolai hatóság ellenőrizte. A munkafelügyelet szervezeteinek feladatai között első helyen áll a munkásvédelmi rendszabályok végrehajtásának az ellenőrzése, a balesetelhárításra és az ipari egészségügyi követelmények megvalósítására törekedés, a szociális célzatú gyári intézmények ügyének előmozdítása. A munkafelügyelők jelentései úgy a közgazdász, mint a szociálpolitikus számára a legtanulságosabb anyagforrást alkotják. A munkafelügyeletnek teljes függetlenséget kell biztosítani, mert csak így lehet 18 tőle befolyásolásmentes, igazságos, hivatásának megfelelő tevékenységet elvárni. Célszerű a munkafelügyelet szervezetébe úgy a munkaadók,

mint a munkások képviseletének paritásos alapon való bevonása." Hilscher Rezső: Bevezetés a szociálpolitikába (Bp. 1928) ω A „bérmunkásság” legstabilabb magját a mesterlegények alkotják. Még ha életfogytig tartó bérmunkáséletre ítéltetnek is, azért a mesterlegények lehetnek a legnagyobb biztonságban afelől, hogy megtarthatják állásukat, mivel ők a legszakképzettebbek (bár a zsákutcába futó céhes rendszer kárvalottjai is őkβ ). Nem sokban különbözik az övéktől a lecsúszott, megbukott mesterek helyzete, akik kénytelenek egy külső megrendelő (többnyire kereskedő) számára dolgozni. A lecsúszást az élelmiszerek drágasága is okozhatja, ami egy-két év rossz termése nyomán könnyen bekövetkezhet, ez ilyenkor az „ipari” termékek keresletének drasztikus csökkenését eredményezheti. Ez azonban nem vezet el a nyílt és egyértelmű bérmunkaviszonyhoz, ugyanis a lecsúszott kézműves nem a munkaerejét, hanem

az általa előállított terméket adja el. A céhek peremvidékén dolgozó munkások helyzete végképp bizonytalan. Ez a sorsuk a „himpelléreknek” vagy a vándoriparosoknak, akik saját kockázatukra próbálnak valahol megkapaszkodni, félig-meddig illegalitásban tevékenykedve. A cselédek és szolgák a városi népességnek legalább a 10 %-át tették ki. Heterogén csoport ez, mivel közülük sokan erősen integrálódhattak egy, az általuk szolgált „famíliába”. E körben még a legalsóbb kiszolgáló funkciók betöltői számára is oly biztonság adatik, amely a nép körében nem túl gyakori. Megtalálható a városban a foglalkozásoknak egy olyan, nehezen körülírható csoportja, ahol az alkalmazási helyzet megelőlegezi a modern alkalmazotti kategóriákat: segédek, kifutók, ügyészségi írnokok, stb. Nem kétkezi munkát végeznek, ettől függetlenül szegények, sok esetben szegényebbek, mint egyes szakmunkások, foglalkozásuk pedig

nélkülözi a tekintélyt s gyakorta a biztonságot is. A városok „alja népét” alapvetően a fizikai szakmáknak a munkásai alkotják, akik nem tanultak ki mesterséget. Tömegével találhatók meg az építőiparban, de máshol is, pl. teherhordók, rakodómunkások, napszámosok, akik általában napi bérért szegődnek el, képzettséget nem igénylő munkák elvégzésére. „Nincs rosszabb mesterség, mint ha az embernek nincs semmiféle mestersége.” (C. Loyseau) A képzettséggel nem rendelkezők elég számottevő részét teszik ki nők (mosónők, fehérnemű-készítők, stb.) A mezőgazdasági munkások idegen birtokokra szegődnek el mezőgazdasági cselédként, alkalmi, időszaki munkásként. A kisparcellás paraszt hozzá van láncolva földecskéjéhez, de gazdasága szűkös volta gyakorta arra kényszeríti, hogy megélhetési forrásait kiegészítse vmilyen kézművesmunka végzésével. Falun minél inkább bérmunkás valaki, annál nincstelenebb.

Az idénymunkások csoportja szolgáltatásaikat megpróbálják eladni, bérbe adni, s aztán visszamenve kicsinyke birtokukra vigyenek magukkal valami kis pluszt a megélhetéshez. Az idénymunkást gyakran csak egy paraszthajszál választja el a csavargótól. A XVIII. szd végén a bérből élők sokszínű csoportja teszi ki - relatív vagy abszolút értelemben - a falusi népesség legszámosabb csoportját. A „tiszta” bérmunkásság csak csírájában van jelen. Mindez igaz a városokra is, ott is rendkívül heterogén összetételű népesség él bérmunkából, elenyésző kisebbségük tekinthető azonban „tisztán” bérmunkásnak. Akik teljesen vagy részben bérmunkára kényszerülnek, azoknak a sorsa nyomorúságos. A bérmunka bizonytalansága, társadalmilag kiszolgáltatott és lenézett jellege a XVIII. szd végén még mit sem árul el jövőbeli karrierjéről. Az államapparátus kifejlődéséhez köthetjük azoknak a bérmunka-relációknak a

kialakulását, melyekhez presztízs és hatalom képes társulni. Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998) χ C. M Cipolla szerint Európa lakosságának több mint 50 %-a nem rendelkezik tartalékokkal, tehát potenciálisan szegénynek minősülnek. δ "Nem az a szegény ember, akinek semmije nincsen, hanem az, aki nem dolgozik." (Montesquieu, 1749.) ε "Mit nyerünk a nemesek arisztokráciájának eltörlésével, ha helyükbe a gazdagok arisztokráciája lép?" (Marat, 1791.) φ Sőt, 1936-tól kezdődően, bizonyos szabadidős tevékenységekre is jogot teremt a munkaviszony (Franciaországban). γ Mindez elég ahhoz, hogy a munkásság népes rétegei - jóllehet korántsem mindegyik kilábalhassanak abból a szélsőséges nyomorból és állandó létbizonytalanságból, mely évszázadok óta osztályrészükül jutott. ϕ A mezőgazdasági bérmunkások és gyermekeik hosszú

időn át viszonylagos társadalmi emelkedésként élhették meg a munkásosztályba 19 való beáramlásukat. Amikor ez az utánpótlási forrás elapad, a munkássors jelenti a legalacsonyabb léthelyzetet. Ebben a pozícióban azokat találjuk, akik képtelenek ebből fölemelkedni, ill. azokat, akiket a lefelé irányuló mobilitás ide vet. κ Minden jel arra mutatott, hogy a bérmunkástársadalom vívmányai kompenzálni fogják azt az integrációs deficitet, mely az ipari társadalom kezdeteit jellemezte. β Beveridge szerint a 2-3 %-os munkanélküliség: - puffer, - a munkaerőpiac rugalmasságát biztosítja, - motiválja munkára a dolgozókat, - 100%-os foglalkoztatás nem létezik. 20