Történelem | Középiskola » A rendi monarchia általános jellemzői, valamint kialakulásának menete és intézményei Angliában és Franciaországban

Alapadatok

Év, oldalszám:2000, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:76

Feltöltve:2010. július 09.

Méret:80 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

http://www.doksihu A rendi monarchia általános jellemzői, valamint kialakulásának menete és intézményei Angliában és Franciaországban A rendi monarchia: A rendi monarchiák közös jellemzője, hogy a rendek és az uralkodó közösen gyakorolják a hatalmat (rendi dualizmus). A rendek tagjai nagyjából azonos jogokkal rendelkeztek, s érdekeik érvényesítésére, pedig gazdasági erejüknél voltak képesek. Ez egy folyamatos kompromisszumokra épülő államirányítást eredményezett, melyben mindhárom hatalmi ág gyakorlásában mindegyik rend és az uralkodó is részt vett. Az angol rendi fejlődés: A középkori Anglia egyik erős uralkodója, II. Plantagenet Henrik (1154-1189) házasságával hatalmas területeket szerzett Franciaországban. Ennek jövedelmeiből még fenn tudta tartani a rendek nélküli államszervezetet, de már ő is többszőr összezörrent II Fülöp francia királlyal. Oroszlánszívű Richardot (1189-1199) viszont annyira

lekötötték a keresztes háborúk, hogy hazája belügyeivel alig foglalkozott (1 évig volt csak otthon). Fia I Földnélküli János (11991216) követte őt a trónon, aki elvesztette franciaországi birtokait A területek visszaszerzésért vívott háborúk rengeteg pénzt emésztettek fel, s a megemelt adók és a birtokelkobzások országos elégedetlenséget szültek. Ezt a helyzetet használták ki a főurak mikor rákényszerítették Jánost a Magna Charta Libertatum kiadására (1215). Ebben kötelezettséget vállalt arra, hogy nem vehet el földet birtokosoktól, nem avatkozik az egyház ügyeibe, nem vehet el egyházi földeket, ítélet nélkül nem fogathat el szabad embereket, és kénytelen volt elismerni az addig adományozott városi kiváltságokat. Végül elismerte egy 25 tagú főnemesi tanács jogát arra, hogy az uralkodóval betarthassa az új törvényeket. Kiskorú fia III. Henrik (1216-1272) helyett kezdetben főúri csoportok kormányozták az

országot. Hatalmuk csúcsán (1258) egy 15 fős bárói tanács kezébe került az ország irányítása A bárók és az uralkodó ellen indította meg felkelését Simon de Monfort gróf. A győzelem után Monfort kormányzó lett és hatalma erősítése céljából 1265-ben meghívta a parlamentbe a köznemesek és városok képviselőit is. A felkelés eredményei Monfort pár hónap múlva bekövetkezett veresége miatt elenyésztek, de I. Edward (1272-1307) uralkodása alatt már rendszeresen összehívta a rendi gyűlést 1295ben ült össze a mintaparlament, ahol kialakult a gyűlés működésének állandó szervezete: a Lordok háza (főpapok, világi főurak) és a Közösségek háza (grófságok és városok képviselői). Ettől kezdve a parlament meghallgatása nélkül az uralkodó nem hozhatott törvényeket, adókat nem vethetett ki, később pedig a hadsereggel kapcsolatos döntések is átkerültek a parlament hatáskörébe. Angliában tehát 3 rend alakult ki:

lordok (főpapok, világi főurak), lovagok és a városi polgárság. A francia rendi fejlődés: Az 1214-es bouvines-i csata, mely II. Fülöp Ágost (1180-1223) francia király győzelmével végződött, Franciaországban konzerválta az uralkodók központosított hatalmát. Az angoloktól visszaszerzett hatalmas földek ugyanis Fülöp Ágost és utódai személyes birtokaivá váltak. IX. Szent Lajos (1226-1270) az államigazgatás szerveinek fejlesztésével, az egységes pénz bevezetésével és a pénzverési monopólium bevezetésével tovább erősítette a központi hatalmat. http://www.doksihu Az első francia rendi gyűlés összehívására IV. Szép Fülöp (1285-1314) költséges háborúi miatt került sor. Ekkor a király az egyházi birtokokat is megadóztatta ezért VIII Bonifác pápa kiközösíttette őt az egyházból. Válaszul Fülöp megtiltotta a pápai jövedelmek kivitelét az országból. A király szélesebb támogatottságot akart a pápa ellen

vívott harcához, ezért 1302ben hívta össze az első olyan gyűlést melyen a papság, polgárság és a nemesség is részt vett A támogatottság előzetes biztosítása fontos volt egy olyan történelmi időszakban, amikor a pápai kiátkozás sokszor alapjaiban rengetett meg uralkodói trónt. Ettől kezdve Franciaországban is állandósult a rendi gyűlés. Fülöp végül győzelmet aratott a pápaság felett és azt is elérte, hogy V. Kelemen -a pápává választott bordeaux-i érsek- 1309-ben Avignonba tegye a pápai székhelyét (avignoni fogság 1309-1377). Az itt kialakult 3 rend: papság, nemesség, harmadik rend. Itt a nemesség egy rendben foglalt helyet. Fontos különbség még Angliával szemben, hogy e rendeknek tagja volt minden egyházi személy, nemes és minden más jobbágysorban élő francia. Több fajta rendi gyűlés létezett: általános rendi gyűlés, rendek külön gyűlései, tartományi rendi gyűlés. A rendi gyűlések valójában rendi

képviseleti gyűlések voltak, hiszen ott csak a legmagasabb rangú személyek vehettek részt személyesen, a többi rendi tagot követei képviselték. E gyűlések összehívási módja és rendszeressége eléggé tisztázatlan volt és ezzel az uralkodók gyakran vissza is éltek. Gyakrabban tartottak rendi gyűléseket, ha a királyi hatalom gyönge volt és ritkábban, vagy egyáltalán nem, mikor az erős központosított hatalomnak nem volt rá szüksége