Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Az ősi egyiptomi síkrendszer és néhány gyakorlat neofiták részére

Az ősi egyiptomi síkrendszer és néhány gyakorlat neofiták részére Az egyiptomi megismerések célja a Sahu kifejlesztése, az univerzum hatalma az emberekben. Ezt az egyiptomiak hite szerint istenek és istennők közvetítik, az ember nyakának vagy gerincének megérintésével. Ezt a műveletet nevezték Satapu-sa-nak Az egyiptomi síkrendszer a következőképpen egyeztethető össze a mai nyugati tradícióval: A nulladik sík az Aufu, a tulajdonképpeni fizikai test. Az egyiptomiak elképzelése szerint az Aufu testnek nem volt saját öntudata a többi testhez képest. Az Aufu reagált a szituációkra, az izmokba egyszerűen előre bekódolt válaszok alapján. A fizikai testnek több részét különböztették meg. Hati a szív szelleme, a hallásé Setem, a látásé Maa, az ízlelésé Hu, az érintésé Saa, magáé a fizikai testé pedig Khat. Hogy még összetettebb és árnyaltabb legyen a dolog, Saa (Sia) az érintés szelleme tulajdonképpen az érzések, a

tudás, a megértés és az intelligencia istene (Memphisből származik). Mint Saa-ur, a „Nagy Intelligencia”, már az V dinasztia idején említették, egy szituáció, tárgy vagy idea észlelését jelentette. Mint Saa Amenti-Ra, „az Amentiből való Ra Intelligenciája”. Hu, az ízlelés és Saa, az érintés együtt nem más, mint Horus Szeme. Ők Ptah szíve és nyelve is Az étertesttel megegyezik a Haidit (Khaibit), azaz az árnyék, amely az ókori egyiptomiak hite szerint a mohóság, a szenvedély, a vonzódás és az undor hordozója. Más szövegekben Sutnak is nevezték. E tulajdonságai következtében a Túlvilágon az a veszély fenyegeti, hogy elpusztítják, elnyelik vagy elrabolják. Az emberi egyéniség elválaszthatatlan részének tekintették a halál után is. A halálkor elhagyja a testet, gyakran jelenítették meg csontvázszerű alakban. Legtöbbször fekete, sovány alakként ábrázolták, többnyire azonban csak szövegekben szerepel, melyek

főként gyors és akadálytalan mozgását emelik ki. Az asztáltest megfelelője a Ka, a másik én, a „hasonmás”, mely egy tudatalatti (asztrális) birodalomba vetíthető ki, és így eszközként felhasználható a tudat kifinomultabb síkjainak feltárásához. A ka a bebalzsamozott holttesttel marad a sírban, élvezi a bemutatott áldozatokat , használja a sírban elhelyezett bútorokat és gyönyörűséggel szemléli a sírbolt falait ékesítő feliratokat, amelyek földi életére emlékeztetik őt. Az életerőt, a vitalitást fejezi ki. A hieroglif írásmód két kiterjesztett karral ábrázolja A ka szó bikát jelent, így a termékenységgel és a nemzőerővel is kapcsolatba hozható. A közönséges halandóknak csak egy ka-juk lehetett, az uralkodóknak és az isteneknek viszont több is. A késői kor teológiája a Napisten tizennégy ka-ját tartotta számon. Ezek a ka-k az istenség különböző tulajdonságait, szükségleteit, hatalmának egyes

megnyilvánulásait (pl. erő, méltóság, varázserő, stb.) testesítik meg A ka tehát olyan fenntartó ereje az életnek, amelyet még az istenek sem nélkülözhetnek. A ka a testen belül aranyozott, vékony fonalakként jelenik meg, amely behálózza az egész testet. A testen kívül úgy jelenik meg, mint a test tiszta, kikristályosodott formája. Minden érzés, gondolat, amit az ember valaha is tapasztalt, a kaban raktározódik Mint fő reinkarnációs tényező, a ka tartalmazza más életek információit és emlékeit. A mentáltest a Ba, a léleknek az a formája, melyet eredetileg tisztán madár alakban (gólyafajta) ábrázoltak, az Újbirodalom korában pedig emberfejű, emberkarú madárként. A halott személyiségét és lélekerejét hordozza. A ba szó többes számban erőt jelent, jelentése igen összetett. A ba a magasabbrendű, mentális lelket szimbolizálja A halál után a ba az istenek felé szárnyal, a csillagok közé, hisz maga is csillag

természetű, de visszatérhet a testbe, amíg az meg nem semmisül. A ba az a lélekforma, amelyik elvonul Osiris birodalmába, az utat Ra csónakjában teszi meg. A Túlvilágon a szétszóródás és a tudatosság végleges elveszítésének veszélye fenyegeti. A ba nem maradhat fenn a kanak hagyott étel- és italáldozatok nélkül. A ba-ból is lehetett több az isteneknek vagy a fáraónak, Ra-nak a tizennégy ka mellett hét ba-t is tulajdonítottak. A ba lehetett alsóbb rendű isteni lény is, vagy egy isten valamely megjelenési formája. Egyes ősi városokban ba-csoportokat tiszteltek, és ezeket azonosnak gondolták azoknak az ősi uralkodóknak a lelkével, akik hajdanán ezekben a városokban uralkodtak. A magasabb tudati síkok közül a Khu (Iakhu), a mágikus test, a „szent szellem” a felső éteri sík megfelelője. A hinduk „atman”-jának felel meg Az elíziumi mezőkön él, az istenek körében. A Khu kontrollálja az alsóbb testeket, azokhoz

képest igazi tudatossággal rendelkezik. A Khu az emberek számára csak néhány alkalommal jelenik meg az életükben, és akkor is gyakran félreértelmezik. Az okkultisták szerint akkor lehet kifejleszteni, ha az ember megtanulja megkülönböztetni a fizikai érzékeléseket és a tudatos és tudattalan gondolati folyamatokat. A rituális mantrák vagy mágikus formulák használata, a szent pozitúrák vagy mozdulatok, a belső spirituális energiák és az energiaközpontok aktiválása segíthet a khu-test kifejlesztésében. A felső asztrál megfelelője a Sahu, a szellemi test, vagy „dicsőséges test”, amelyet gyakran emlegetnek „lélektest” néven is. A hindu filozófia „buddhi”-ja A kozmikus tudatosságot hordozza magában. Olyan szellem ez, amely a megvilágosodás pecsétjét hordozza A mágus vagy pap a sahun keresztül érzékeli a transzcendentális isteneket, és ezáltal spirituális átalakuláson megy keresztül. A Sahu gyakran összeolvad a felső

mentállal és okozati szintekkel. Ha külön akarjuk bontani a felső mentált, akkor az annak leginkább megfeleltethető a Sekhem, a „mágikus akarat”, amely a formák, a nevek hatalmát hordozza. A kozmikus, isteni testet az Ah (Sa), a fénylélek jeleníti meg, amely az egyiptomi mítoszokban a halál után az égbe száll, ő a közvetítő az istenek és az emberek között. Kócsagként ábrázolták. Ő a spirituális lélek, a szövegekben ő szerepel a leggyakrabban Az ah szó a fénnyel áll kapcsolatban, de varázserőt is jelent. Az ah az üdvözült lelkeket is jelentette, kiket szembeállítottak a közönséges halottakkal, vagy az elkárhozottakkal. Az Ah szó jelentése az Óbirodalomtól kezdve fokozatosan módosult, ettől kezdve a halottak visszajáró lelkét és a gonosz szellemet is jelentette. Ezt a testet nevezték néha Khabs-nak is, ami csillagot jelent. Ez azt hivatott kifejezni, hogy csak az emberek legmagasabb tudatossága képes a csillagok (és az

istenek) közé kerülni. A teljes szellemet, azaz a felső négy testet jelöli az Ahom, melyet sólyom alakban ábrázoltak. Ez a fogalom csak az i e I évezred tájékán alakult ki A különböző síkok különböző fejlettségi szinteket jelenítettek meg a tanuló számára. A metafizikus tanítások hétszeres kulccsal voltak lezárva, és minden tanítást a hét síkon különkülön és együttesen értelmezve juthatott csak a tanuló a tudás birtokába. A hetes szám misztériuma a fáraók hét lelkére is utalt. A druidák szintén hét leklet, illetve ént tulajdonítottak az embernek. Ha a különböző síkokat, a különböző világokat be akarjuk járni, akkor azt azon a módon kell megtenünk, ahogy az egyiptomiak is tették valaha, bár az évezredek során sok más tradíció (a Golden Dawn vagy a Wicca) tette hozzá saját elképzeléseit. Az egyiptomi ember az asztrális világokat az istenekkel azonosította, az általuk megszemélyesített különböző

szférákat jelenítette meg. Később a mágusok saját magukat azonosították az istenképpel, és így járták be az általuk képviselt ideákat. A síkok megtisztítására és harmonizálására az egyiptomi papok és mágusok számos módszert ismertek, melyek elengedhetetlenek voltak az utazásokhoz és később bármely más mágikus operációhoz. Ezek közül a gyakorlatok közül veszek most sorra néhányat Az Aufu és a Ka harmonizálása Üljünk le, és képzeljük el, hogy a testünk és az azt körbevevő tér teljesen be van zárva egy kicsi, sötét piramisba. A Fáraó Kamrájának padlója körülbelül az agyunk környékén helyezkedik el (Brahma barlangja). Képzeljük el, ahogyan egy energiacsatorna fut végig a koponyánk tetejéről a gerincen keresztül a lábunkig. Érzékeljük úgy, mint központi tengelyünk. Koncentráljunk a koponyánkra Érezzük, ahogyan az űr kitölti a koponyánkat, és képzeljük el, hogy megteremtjük a koponya

csontszerkezetét. Most fordítsuk lentre a figyelmünket, és képzeljük el az egész csontvázszerkezet kialakulását. Folytassuk ezt a lábainkkal is. Érzékeljük magunkat úgy, mint egy csontvázat a piramisban A lábainktól kezdve képzeljük rá a csontokra az izmokat. Haladjunk fölfelé a testen, és érezzük, ahogy az izmok teljesen beborítják. Érzékeljük magunkat izmokkal borított csontvázként, azonosítsuk magunkat vele. Az agytól kezdve lefelé teremtsük meg a test szerveit. Teremtsünk véráramot és szívet Érezzük a test szerveit, ahogy az erek sugárban behálóznak minket, a lábunkat is. Érzékeljük, hogy ez a lény is én vagyok. Majd teremtsük meg a bőrt és az idegrendszert. Felfelé a koponyáig érezzük az idegvégződéseinket, amelyek összegyűjtik az információkat az agynak. Érzékeljük és tudatosítsuk, hogy ez a test a piramisban én vagyok. Azonosítsuk magunkat vele Most hagyjuk a figyelmünket végigkalandozni egész

testünkön. Találjuk meg a gyenge vagy sérült területeket és koncentráljunk oda. Vegyünk mély lélegzetet, és képzeljük el, ahogy a fejtetőből belénk áramlik a levegő, és kisöpri a sötétséget vagy a betegséget, egészen a lábakig. Lássuk, ahogy a sötétség eltávozik Ezután kezdjünk el járkálni és próbáljunk annyira tudatosak lenni, amennyire csak lehet. Érzékeljük a mozgást, a lábunkat, ahogy nekifeszül a földnek. Amikor már úgy érezzük, hogy teljesen tudatában vagyunk a mozgásnak, hirtelen merevedjen meg a testünk, álljunk meg, és figyeljük meg, mennyire érzünk különbséget. Lassan kezdjünk sétálni ismét Néhányszor ismételjük el ezt a megállást és újra elindulást. A formanélküliség gyakorlata A formanélküliség is a létezés egy fajtája. Egy módszer a fizikai test lenyugtatására és harmonizálására. Azért van rá szükség, mert így tudja befogadni a magasabb energiákat Mindezt szent hangok

vibrálásával lehet elérni. Az egyes lépések: A fej egyensúlyban van. A súly egyenletesen oszlik el a test minden részén. A végtagok természetes helyzetben vannak. Engedjük meg a csontvázunknak, hogy tartsa a testünket A szemek teljesen vagy félig behunyva. Koncentráljunk a légzésre Minden belégzéssel űr és nyugalom tölt el A lábujjak egyenesen előre mutatnak. A lábak vállszélességű terpeszben Az egyensúly a sarkakra esik. Az asztráltest és a belső Nap Végezzük el az Aufu és a Ka harmonizálását, majd képzeljük el a testünket teljes egységként. Mélyüljünk el, majd képzeljünk el egy energiából szőtt burkot a testünk köré Képzeljük el, ahogy ez az energia beáramlik az agyunkba és azután végigfolyik a tengelyünkön, majd előttünk megjelenik. Folytassuk, míg asztális szemünkkel nem látjuk kiformálódni előttünk saját testünk kikristályosult formáját. Vizsgáljuk meg jó és rossz oldalait. Mikor megtaláltuk a

hibáit, áramoltassunk energiát azokra a részekre, lássuk, ahogyan meggyógyul, helyrejön. Koncentráljuk erre a testre előttünk, és a mentálunkat helyezzük át ebbe a testbe. Érzékeljük a kikristályosult formát saját testünkként és figyeljük meg a különbségeket. Majd költözzünk vissza a fizikai testbe, és ott is figyeljük meg. Ismételjük meg ezt néhányszor Majd ismét fordítsuk figyelmünket a kristálytestre és próbáljuk meg mozgatni. Emelje fel a kezét, stb Figyeljük meg a külöbségeket. Ezután, még mindig a kristálytestben, sétáljunk vissza a fizikai testbe. Érezzük, ahogy az Aufu és a Ka harmóniába kerül, ahogy a két test összeolvad. Az összeolvadt testekkel képzeljük el, ahogyan egy sötét síkságon állunk. Nézzük végig, ahogy a képzeletünkben a nap felkel a horizonton. Érezzük melegét és energiáját, ami végigömlik a testünkön és behatol a fizikai testbe. Egyre közelebb kerül a nap Mikor épp a

fejünk fölé ér, érezzük, hogy a hőség beleolvasztja a kristálytestet a fizikai testbe. Amikor megtöltött az energia, hagyjuk, hogy a nap elinduljon tovább. Miután már lenyugodott, érezzük, hogy mi vagyunk a fényforrás a síkság közepén. Ahhoz, hogy az asztrális utazást megkezdhessük, az egyiptomiak ősi módszere szerint meg kell változtatnunk asztrális alakunkat a leginkább megfelelő formára. Ha Horus síkjára szeretnénk eljutni, akkor legegyszerűbb képzeletben a Nílus partjára utazni, és ott átváltozni sólyom alakba, hogy felrepüljünk Horus Országába. Isis asztrálbirodalmába fecske alakjában mehetünk, és így tovább. Az asztálvilágokban tanítókat találhatunk, akik később a segítségünkre lehetnek a jellegüknek megfelelő tudás elsajátításában. Az egyiptomi tanulók előbb elsajátították az asztrális látás képességét, csak utána kezdhették meg utazásaikat. Általában az első néhány alkalommal egy pap

vezette a tanulót, hogy megtapasztalja az egyes birodalmakat. Az első utazást legtöbbször templomokban végezték, ahol könnyebb volt a mágikus rezgésekre ráhangolódni. De például a Horus-papok mindig a Nílus partján tartották az utazást, ahol a tanítvány elaludt, mialatt a pap asztrálisan kilépett, elegyengette a tanítvány asztrális testét és Horus csónakját az asztális Níluson, majd a tanítvánnyal együtt elindult az utazásra. Mások sivatagban végezték a projekciót Amikor egy tanító meghalt, mint Imhotep, akkor gyakran maradt a tanítvánnyokkal szellemi tanítóként. A papok pontosan tudták, mikor hagyta el Imhotep az asztrális világot, hogy az istenek világába kerüljön. Onnantól kezdve nem a Mester, hanem az Isten névvel illették, és ez így történt minden egyes nagy tanítóval. A különböző tradíciókban a létrák szimbolikája jelenítette meg az asztrális síkba való utazást. Mindegyik létrafok egy istent vagy

istennőt jelentett, akit meghívtak A létrát mindig két isten tartotta, ezzel jelölték az ösvény típusát, melyet használtak. Más hagyományokban az asztrális síkon keresztül spirituális valóságokba lehetett eljutni, ez azonban csak a magasabb rendű papok számára volt lehetséges, akik találkoztak a Küszöb Őrzőjével. Egyiptomban néhány templomban található olyan lépcső, melynek minden egyes fokához egy istenség van rendelve, szimbolizálva mindazokat, akikre szükség van ahhoz, hogy a spirituális síkra jussunk. A Mithras-vallás misztériumaiban a hétlépcsős létra egyrészt a beavatás hét fokozatára célzott, másrészt a bolygózónákat, a hét égi szférát is jelképezte. A Küszöb Őre szörnyeteg alakjában jelent meg az egyiptomiaknak. A káoszt jeleníti meg, amely az embert eltávolítja az isteni rendtől. Alakja ezért sokféle, keveréklényszerű Állatformában jelenik meg, ezzel hivatott kifejezni a szellem bukását.

Bizonyos istenek és szellemi lények segíthetnek vagy akadályozhatnak az asztális utazás során. Anubis az egyik legjobb segítő Hathor is igen jó, hiszen mágikus hatalmat biztosít az utazás során. Seb isten mindent megad, amire az utazónak szüksége van Shu, Nut és Tefnut megvédi az embereket útközben. Apepit, a kígyót viszont jobb elkerülni, aki még attól sem riad vissza, hogy gonosz mágiákkal támadja az utazót. Mindegyik asztrális világnak megvannak a maga speciális akadályozó szellemei, de messze a legtöbb Osiris világában van. Az egyiptomi gyakorlat szerint több test is kivetíthető együtt. Természetesen mind egyszerre nem léphet ki, hiszen az az utazó fizikai halálához vezetne. A sahu azonban például veszélytelenül léphet ki a ka-val, vagy a ba-val együtt. A legtöbb ősi egyiptomi rendszerben minimum egy vagy két évi intenzív, spirituális gyakorlás előzte meg az első varázsigék megtanulását. A papok pédául arra is

képessé váltak, hogy akaratuk erejénél fogva asztrális utazásra indítsanak embereket