Szociológia | Szociálpolitika » Myron Weiner - Az előnyös megkülönböztetés nemzetközi tapasztalatai

Myron Weiner - Az előnyös megkülönböztetés nemzetközi tapasztalatai Dél-Afrika: Weiner számoljon be azokról a tapasztalatokról, amelyeket az előnyös megkülönböztetésről szerzett más országokban. Egyes dél-afrikaiak előnyös megkülönböztetés alatt a faji alapon juttatott állásokat, igazgatótanácsi tagságot és az egyetemi felvételinél érvényesülő kvótákat értik, addig mások a faji és nemi egyenlőtlenségek felszámolására irányuló valamennyi törekvést ide sorolnak. A legtöbb dél-afrikai az előnyös megkülönböztetést valamiféle amerikai találmánynak tartja. Weiner az előnyös megkülönböztetés alatt azokat a jól körülhatárolható kormányzati, illetve nem kormányzati intézmények által hozott intézkedéseket érti, melyek faji, etnikai, nemi és kasztbeli csoportok mentén kialakuló egyenlőtlenségek orvoslására születtek. Még senki nem hozott létre olyan általános elméletet, amely a többnemzetiségű

társadalmak problémájára választ adna, nevezetesen arra, hogy hogyan lehetne egyidejűleg mérsékelni a nemzetiségi csoportok közötti egyenlőtlenségeket és kezelni a nemzetiségi konfliktusokat. Tágabb értelemben az előnyös megkülönböztetés körébe tartozik minden olyan törvény, szabályozás, adminisztratív intézkedés, bírósági határozat, a különféle állami beavatkozások és magáncselekedetek, melyek egy bizonyos nemzetiségi vagy faji csoporthoz tartozás alapján biztosítanak kedvezményeket az állami vagy a magánszférában, például felvételt az egyetemekre, állást, előléptetése, abból a célból, hogy egyenlőséget teremtsenek a csoportok között. Legfontosabb jellemzője az, hogy azért igyekeznek előnyhöz juttatni egyéneket, mert egy adott faji, etnikai közösséghez vagy kaszthoz tartoznak. Az előnyös megkülönböztetés esetében a csoportok közötti különbségek megszüntetése a cél A következőkben négy esetről

lesz szó. 1.) az indiai eset India hierarchikus társadalom, melyben az alacsony és magasabb kasztokból álló rendszert természetes állapotnak tekintik. Az indiai kasztok közötti különbségek mélyen az indiai társadalmi rendben gyökereznek A Nehru által vezetett kormány elszántan próbálta lerombolni a kasztrendszert és egy egyenlőbb társadalmat teremteni. Az alkotmányban belefoglaltak egy rendelkezést, mely minden valláson, fajon, kaszton, nemen, származáson, születési és lakhelyen alapuló megkülönböztetést megtilt. Az indiai alkotmány megerősítette az állampolgári jogok klasszikus, 19. századi liberális felfogását Kimondja azt is, hogy bizonyos csoportba tartozó egyének különleges elbánásban részesülhetnek. Indiában két kedvezményekre érdemes hátrányos helyzetű csoport létezik. Az egyik ilyen csoport az érinthetetlenek, indiai szóhasználattal kaszton kívüliek. Számuk 135-140 millió, ami a lakosság 15 %-a. a másik

csoport a törzseké, ami India lakosságának mindössze 7 %-a a törzsek elszigeteltségük miatt kerültek hátrányba, a kaszton kívüliek hátrányos megkülönböztetése hosszú időre nyúlik vissza. Egy kiegészítés elrendeli, hogy az egyetemi, főiskolai felvételiknél, és a kormányzati munkaköröknél külön helyeket, kvótákat kell fenntartani számukra. 1990-ben az indiai miniszterelnök bejelentette, hogy további kvótákat tartanak fenn más hátrányos helyzetű csoportok számára is az egyetemi felvételiknél és a kormányzati állások betöltésénél Ez oda vezetett, hogy a kirekesztett osztályok tömegtüntetéseket szerveztek azért, mert kirekesztették őket, illetve azért, mert úgy érezték, hogy erkölcsi igazságtalanság történt, hogy megsérült az egyenlő lehetőségek elve. 1 Indiában kizárólag a kvóták formájában alkalmazták az előnyös megkülönböztetést. Olcsó stratégiának tűnt a kasztok közötti különbségek

mérséklésére, de csak azért volt olcsó, mert a kormány kevés figyelmet szentelt az általános és középiskolai rendszer fejlesztésére. Indiában már létezik egy érinthetetlenekből és törzsi tagokból álló bővülő középosztály. Ez a két közösség a legtöbb szempontból még mai is az indiai társadalom két legszegényebb rétege. Az ország gazdasági növekedésének üteme alacsony, így nem indult meg az a növekedési hullám, amely felemelhette volna a szegényeket. 2.) a maláj eset A maláj közösséget Malajzia függetlenné válása segítette hatalomra. Ez a közösség a lakosság alig 50 %-át teszi ki, és jelentős kínai és egy nem annyira nagy indiai kisebbség él az országban. a függetlenné válás után ez a három csoport koalíciós kormányt alakított A kínaiak a 19 században érkeztek Malajziába, és létrejött egy kínaiakból álló kereskedőközösség. A malájok két részre oszthatóak: létezik egy kis arisztokrata

osztály, és egy hatalmas meglehetősen szegény és képzetlen vidéki lakosság. Az alkotmány nem tesz említést az előnyös megkülönböztetésről, de szerepel benne egy záradék, mely a malájok különleges jogait említi, de nem részletezi ezeket a jogokat. 1969-ben etnikai villongások törtek ki az országban. A maláj többségű kormány foglalkozni kezdett a különleges jogokat említő záradékkal. Új gazdaságpolitika indult, mely a gazdasági növekedés fellendítését és a malájoknak juttatott különleges kedvezményeket tűzte ki célul. Földet osztottak, mezőgazdasági hiteleket és ártámogatást nyújtottak. A nem maláj lakosság ellenérzéssel figyelte a malájoknak juttatott különleges kedvezményeket, a hatalmon lévő koalíció kínai vezetői áldásukat adták a dologra. A maláj és a kínai elit egy politikai üzletet kötött. A következő 20 évben Malajzia gazdasági növekedése elérte az évi 6-7 százalékot. A gazdasági

növekedés és a különleges kedvezmények létrehozták a maláj középosztályt A kínaiak és a malájok nagy többsége között továbbra sem szűntek meg az ellentétek. A két közösség közötti relatív különbség továbbra is jelentős maradt, de a különféle iparágak fejlődésével nőtt a foglalkoztatottság, és a maláj közösség abszolút értékben mérve már vagyonosabbá vált, mint a kínai. 3.) Srí Lanka esete Ez a katasztrofális esetek egyike. A program olyan balul ütött ki, hogy Srí Lankán jórészt a kormányprogramoknak köszönhetően polgárháború dúl, melynek emberek ezrei esnek áldozatul, amely gyakorlatilag szétrombolta az ország gazdasági és társadalmi berendezkedését, és amely sebeket ejtett a politikai rendszeren is. Srí Lankán az emberek többsége szingaléz buddhista, ők teszik ki a lakosság háromnegyedét. A tamil hindu közösség a lakosság 18 százalékát adja. Srí Lanka szegény, mezőgazdasági ország,

fontos teaexportőr. A szociális szolgáltatások segítségével emelte fel szegény polgárait Bevezették az országos társadalombiztosítási rendszert, a kötelező általános iskolai oktatást és a szegényeknek juttatott rizssegélyt. Ez oda vezetett, hogy Srí Lankán a lakosság 87 százaléka írástudó, a halandóság 20 ezrelék, a születéskor várható élettartam 71 év Az országban a tamilok előnyeinek történelmi okai vannak. A 19 században a misszionáriusok a tamil területeken építettek iskolákat 1956-ban egy szingaléz buddhista párt került hatalomra, mely a szingalézek helyzetének javítását tűzte ki célul. Rendeletben törölték el az addigi hivatalos nyelvet, az angolt, és a szingaléz nyelvet vezették be új hivatalos nyelvként A Srí Lanka-i kormány a magánszektor jó részét, az ültetvényeket államosította, a külföldi befektetéseket nem nézte jó szemmel, és a földdel kapcsolatos fejlesztési programokkal is a 2

szingalézeknek kedvezett. A gazdasági növekedés alig 2,9 százalék volt Nőtt a munkanélküliség, különösen a friss diplomások között Az 1970-es évek végén egy piacpárti szingaléz kormány került hatalomra, mely nekilátott a gazdaság liberalizálásának, és megnyitotta az országot a külföldi befektetők előtt. Új mezőgazdasági árpolitikát indítottak el, a külföldi befektetők gyárakat létesítettek, így megindult a mezőgazdasági termelés növekedése, a gazdasági növekedés üteme felgyorsult, jelentősen nőtt a foglalkoztatottság. A sok fiatal tamil addigra már annyira elidegenedett a politikai rendszertől, hogy folytatták a fegyveres harcot. Az előnyös megkülönböztetést a szingaléz közösség eszközként használta fel a tamilok lehetőségeinek korlátozására. 4.) az amerikai eset Az itt alkalmazott előnyös megkülönböztetés jelentősen eltér a többi három példától. Az Egyesült Államoknak egy hátrányos

helyzetű kisebbség problémáira kellett megoldást találnia. A faji megkülönböztetés továbbra is megnehezítette a feketék lehetőségeit. Az előnyös megkülönböztetés fogalma először 1964-ben tűnt fel az amerikai jogban, mely kimondta, hogy annak a munkaadónak aki hátrányos megkülönböztetéssel élt, most előnyös megkülönböztetést kell alkalmaznia. Lyndon Johnson elnök rendeletet hozott, melyben valamennyi szövetségi vállalkozót utasította hogy az állások betöltésénél, előléptetésnél alkalmazzanak előnyös megkülönböztetést A 70-es évek elején az Egyenlő Foglalkoztatási Lehetőségek Bizottsága kvótákat állapított meg bizonyos etnikai kisebbségi csoportok foglalkoztatására Az Egyesült Államokban az előnyös megkülönböztetés kettős jelentést kapott. Néhány ember számára a fogalom egyfajta cselekvő, a hátrányos megkülönböztetés felszámolását, a különböző kisebbségek munkába állását és

előléptetését segítő erőfeszítéseket jelent. Ide sorolták azokat az egyetemeket, cégeket, amelyek kisebbségiekkel, nőkkel próbálták betölteni az állásokat és amelyek speciális képzési programokat szerveztek a kisebbségnek. Mások számára az előnyös megkülönböztetés a kvóták segítségével elért előre megszabott eredményeket jelenti. Mindenkinek biztosítani kellene az a teljesítményen alapuló egyenlő elbírálást, orvosolni kellene a történelmi igazságtalanságokat. Az első csoportba azok az országok tartoznak, ahol a cél a lehetőségek bővítése volt. Ebbe a kategóriába kell sorolni minden olyan intézkedést, ami a hátrányos megkülönböztetést akarja megszüntetni. Ide sorolandók azok a faji, etnikai szempontok figyelembevételével hozott intézkedések, melyek a szakképzett egyének számát kívánják növelni Ezek a lépések megkönynyítik a bekerülést az oktatási intézményekbe, az álláshoz jutást,

rábírják az egyetemeket, a kormányt és a magánszektort, hogy a korábban kirekesztett csoportokat előnyös helyzetbe hozzák. Az előnyös megkülönböztetés másik csoportja az előre kiszabott kvóták alapján kialakuló rögzített arányokra helyezi a hangsúlyt. Ezen intézkedések célja, hogy az egyének között megoszló oktatási, foglalkoztatottsági, jövedelmi, vagyoni javak aránya az ország etnikai vagy faji csoportjainak arányát tükrözze. 3