Szociológia | Családszociológia » Gergely Nóra - A gyermekes családok helyzete a mai Magyarországon

http://www.doksihu A gyermekes családok helyzete a mai Magyarországon A demográfia az emberi népességek (valamely adott területen egy időben élő emberek összessége) számát, szerkezeti sajátosságait, ezek változásait és e változásokat meghatározó tényezőket vizsgáló tudomány. A népesség szerkezetét különböző ismérvek szerint vizsgálhatjuk: nem, kor, családi állapot, a született gyermekek száma, a vándorlások száma, iskolai végzettség, társadalmi hovatartozás, foglalkozás, nemzetiség, állampolgárság, anyanyelv, vallási hovatartozás, lakóhely, településtípus stb. (ún strukturális demográfia) A vizsgált népesség valamely időpontban megfigyelhető számának, összetételének és ezek időbeli változásainak, területi különbségeinek okai is a demográfiai kutatás tárgyát képezik. Ezek lehetnek közvetlen, belső okok, azaz maguk a népmozgalmi jelenségek: a termékenység, a halandóság, a nupcialitás

(házasodás) és a migráció, amelyek a megfelelő népmozgalmi eseményekben nyilvánulnak meg: a születésekben, a halálozásokban, a házasságkötésekben, illetve válásokban, a belső és külső vándorlásokban. A népmozgalmi jelenségek együttes elemzése tárja fel a népességreprodukció kérdését, azaz hogy egy adott generáció milyen mértékben helyettesíti a megelőzőt. Röviden összefoglalva a demográfiai kutatás tárgyául az emberi népességeket választja, azok méretét, szerkezeti jellemzőit, általános jellemvonásait, valamint ezek változásait vizsgálja. Mindezt alapvetően kvantitatív módszerekkel elemzi, a mennyiségekre összpontosít. Legfőbb forrásai ennek megfelelően a nagy statisztikai adatbázisok: a népszámlálási adatok, népmozgalmi statisztikák, speciális statisztikai adatfelvételek. Ez utóbbiakra példaként szolgálhatnak a panelvizsgálatok, amelyek a demográfiai alapadatok ugyanazon személyektől történő

ismételt lekérdezését és elemzését végzik. Az utóbbi évtizedek demográfiai kutatásaiban növekvő szerepet kaptak az efféle survey-típusú kutatások és a kvalitatív elemzési technikák, amelyek elsősorban a demográfiai folyamatok okainak és következményeinek (pl. a gyermekvállalás, házasodás, válás, vándorlás motívumainak, az erre vonatkozó jövőbeli terveknek és ezek megvalósulásának) a feltárására irányulnak. Családpolitika fogalma: A családpolitikának nincs egyértelmű meghatározása. Minden olyan politikát ideértünk, amely közvetve, vagy közvetlenül a családokat érinti. Nem elfogadható az a családpolitikai nézet, amely kimerül abban, hogy a családtagok jövedelmi, vagy vagyoni helyzetét figyelembe veszi a szociális támogatások megítélésekor. http://www.doksihu A népesedéspolitika a társadalom, az állam vagy bármilyen nagyobb emberi közösség azon törekvése, hogy a népesedési folyamatokat és

struktúrákat a társadalmi, nemzeti, közösségi igények szerint befolyásolja. Ez történhet részben direkt, közvetlen népesedési célzatú jogszabályok vagy intézkedések keretében. Azaz pl olyan törvények, joggyakorlat, jogintézmények kialakításával, amelyek a házasságkötést, a válást, a termékenységet vagy a vándorlásokat közvetlenül befolyásolják. Másrészt tágabb értelemben a népesedési politika körébe beletartozik minden olyan gazdasági, társadalmi, kulturális stb. jogszabály vagy intézkedés, amelynek a népesedés egyes folyamataira hatása lehet. Ilyen pl a jövedelmi adórendszer, a szociálpolitika, ezen belül a családpolitika, az oktatáspolitika, az egészségpolitika stb. A népesedéselméleteket (és a hozzájuk értelemszerűen kapcsolódó népesedéspolitikákat) némi leegyszerűsítéssel alapvetően két alaptípusra oszthatjuk: restriktív, illetve expanzív népesedéselméletekre/népesedéspolitikákra.

A restriktív népesedéspolitika alapgondolata és célja, hogy stabilizálja (esetleg csökkentse) egy adott területen a népességszámot, figyelembe véve a terület természeti és gazdasági erőforrásainak korlátait és feltételezve, hogy a népességszám és az erőforrások közötti ésszerű (optimális) arány megbomlása hátrányos következményekkel jár. Ezzel szemben az expanzív népesedéselmélet és népesedéspolitika a népességnövekedést törvényszerűen kedvezőnek tekinti. Azt vallja, hogy a magas népsűrűségű vidékek gazdasági élete fejlettebb, civilizációs szintje magasabb, mint a ritkán lakott világrészeké. Az elméletek, politikák közötti alapvető különbségeket elsősorban a választott, illetve az érvényesülő értékek határozzák meg. Az értékeket vallási, világnézeti, kulturális, politikai (katonapolitikai) rendszerek befolyásolják, illetve hordozzák. A népességszám korlátozásának szükségességét

hirdető elméletek közül Malthus elmélete keltette a legnagyobb feltűnést, mert az ő elmélete juttatta először és jellegzetesen kifejezésre a dinamikus restriktív népesedéspolitika máig is ható alapszemléletét. Malthus szemlélete arra alapozódik, hogy a népesedés és a javak szaporodási, növekedési tendenciájának üteme elvileg különböző. A legtöbb ellenvetés részben Marx, részben mások részéről Malthus elméletének második tételével szemben hangzik el, amely szerint a termelés növelésének lehetősége lassúbb ütemű, mint a népesedésé. Az ellenérvek közé tartozik az a megállapítás, hogy a népszaporodás a munkaerő növekedését, ezzel összefüggésben a munkamegosztás fokozódását és a termelékenység növekedését idézi elő. Ez valóban így van a gazdasági élet olyan területein, amelynek kapacitását alapvetően a munkaerő határozza meg (munkaigényes http://www.doksihu iparágak, általában a

szolgáltatás stb.) Az anyag- és energiaigényes iparágakban a munkaerő növekedése már feltételezi az anyag-, illetve energiabázis szélesítését is. Malthus a születésszabályozás mai formáit bűnnek tekintette és a születések korlátozására az önmegtartóztatást, illetve a késői házasságot javasolta. Idézzük: „Kötelesek vagyunk az igazság és a tisztesség nevében formailag is vitatni a szegénytől a segélyezésre való jogát ha bárki is vállalkoznék megházasodni kilátás nélkül arra, hogy képes legyen egy családot eltartani, a legteljesebb szabadsága van úgy tenni Ennél fogva rá kell őt bízni a természet büntetésére, a nyomor büntetésére. Meg kell taníttassék hogy nincs semmi jogigénye a társadalom legkisebb darab kenyerére sem. A törvénytelen gyermekekre nézve, ha egyszer a megfelelő felszólítás megadott, azoknak nem volna semmiképpen sem igényük a községi segélyre. Ha a szülők elhagyják gyermekeiket,

azokat kellene felelőssé tenni e bűnért A csecsemő, aránylagosan szólva, kevés értékkel bír a társadalomra, mert mások tüstént elfoglalhatják helyét.” A magyar család- és népesedéspolitika kezdetei Magyarországot a múlt század végéig a XX. századihoz képest magas termékenység jellemezte, a teljes termékenységi arányszám az 1880-90-es években 5,0 fölött lehetett. Az 1890-es években indult meg a termékenységnek a tartós csökkenése. Az 1930-as évek végén viszont megállt az akkor már mintegy fél évszázada tartó folyamatos csökkenés. A termékenység csökkenése Magyarországon először az 1930-as években merült föl komolyabb politikai problémaként. Illyés Gyula írásai - Pusztulás című cikke a Nyugatban 1933-ban és Magyarok megmentése című cikke ugyanott 1934-ben - sikeresen ráirányították a kormány figyelmét a demográfiai problémákra. Az "egykézés" miatt hangoztatott aggodalma azt jelentette,

hogy szerinte a termékenység csökkenése előkészíti a terepet a németség magyarországi terjeszkedése előtt. Azt találták a probléma lényegének, hogy a gazdák birtokuk elaprózódásának megakadályozására csak kevés gyermekre vállalkoznak, egyes vidékeken (pl. Ormánság) tipikusan csak egy gyermekre. 1936:XXVII. tc 270 ezer holdon kisbirtok, 150 ezer holdon kisbérlet létesítését irányozta elő, a megvalósításra 25 évet hagyott, mert a kormány szemlélete szerint kisajátításról szó sem lehet, csak a valamilyen módon (tipikusan halálozással) felszabaduló birtokok használhatók fel http://www.doksihu Az első nagyobb földosztást jelentő 1926:XXXVI. tc alapján két év alatt körülbelül 1 millió katasztrális holdat osztottak ki, ebből 700 ezer holdat kapott mintegy 300 ezer földnélküli és törpebirtokos. Sok életképtelen törpegazdaság jött létre, a következő években e törpebirtokok nagy részét eladták vagy

elárverezték. Az 1936: XXVII. tc tehát lényegében csak azért említésre méltó, mert a többi, földkérdéssel kapcsolatos intézkedéstől eltérően ez döntően népesedéspolitikai indíttatású volt. Ugyancsak említésre méltó a pécsi szociálpolitikus, majd polgármester, Esztergár Lajos által kidolgozott úgynevezett produktív szociálpolitika, melynek gyakorlati megvalósulása főleg az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (1940. évi XXIII Tc) (ONCSA) lett. A produktív szociálpolitika gondolatának lényege az volt, hogy a szociálpolitikának képessé kell tennie a szegényeket arra, hogy a nyomorból kiemelkedve a társadalom hasznos, önmaguk fenntartására képes, "produktív" tagjaivá váljanak (és hogy így nem utolsó sorban vissza tudják fizetni az államnak azt a segítséget, amelyet az szegénységük idején nekik nyújtott). Az ONCSA-program keretében az 1940-es évek elején 12 ezer szegény kapott házat, többségük

falun, néhány ezer pedig földet. Az ONCSA-t egy Országos Szociális Felügyelőség nevű szerv irányította saját tanácsadói, vármegyei közjóléti előadók és közjóléti szövetkezetek révén. Az ONCSA-telepeken lakó családok életmódját, gazdálkodását folyamatosan ellenőrizték A második világháború előtt (de még utána is két-három évtizedig) a magyar társadalom nagy részben agrártársadalom volt. Így nincs benne semmi különös, hogy amikor először komolyan fölmerült valamilyen népesedéspolitikai jellegű lépés szükségessége, akkor ez az intézkedés is agrárjellegű intézkedés lett (földosztás), nem pedig olyan, amely megfelelne a napjainkban a szociálpolitika alatt leggyakrabban értett dolgoknak (mint amilyenek például a szociális juttatások vagy szociális adókedvezmények). Az első, direkten a gyermekes családok anyagi helyzetének javítására irányuló intézkedés - az állami közalkalmazottak 1912-ben

bevezetett családi pótléka - viszont nem népesedéspolitikai, hanem csak szorosan vett szociális céllal született. 1912. évi XXXV tc: A törvény szerint tisztviselőknek az első három gyermek után gyermekenként 200 korona járt, de a negyedik gyermektől kezdve már nem járt plusz juttatás. Tehát három gyermek után 600 korona járt, de ennél több négy gyermek után sem járt. Az egyéb állami alkalmazottak (pl. hivatalszolgák, óvónők) 100 koronát kaptak minden egyes gyermek után, de a 4. gyermektől kezdve ők sem kaptak plusz pótlékot Ez a családi pótlék így többet nyújtott a gazdagabbaknak, mert a gyermekesek anyagi helyzetét a velük egy http://www.doksihu társadalmi rétegbe tartozó gyermektelenekéhez kívánta közelíteni, tehát részben horizontális redisztribúciót valósított meg. A három gyermek után kapott családi pótlék összege egy háromgyermekes tisztviselő fizetésének 23-43%-át, egy háromgyermekes hivatalszolga

fizetésének pedig 30-50%-át teszi ki. Az intézkedés része volt az 1904 óta az állami közalkalmazottak helyzetének javítására irányuló intézkedéseknek. Az indoklás szerint az áremelkedések hatását úgy akarták kompenzálni, hogy nem emelnek adót, a rendelkezésre álló szűkös összeget pedig szociálisan igazságosan akarták elosztani, így azok kapták, akik az adott keresetükből több személyt tartanak el, mint mások. A családi pótlék eltartott feleség után nem járt, de más eltartott családtag után igen (tehát nem csak gyermekek után). Magyarországon a szélesebb néprétegeknek járó családi pótlékot csak 1938-ban vezette be az 1938:XXXVI. tc A családipótlék-biztosítás rendszere kötelezővé vált az iparban és a kereskedelemben a munkaadók számára, néhány év múlva a mezőgazdaságra is kiterjesztették a rendszert. A családi pótlékra való jogosultság a következő évtizedekben fokozatosan terjedt ki a népesség

egészére. A családi pótlék tehát igen jelentős szociális juttatássá vált az 1980-as évekre, nemzetközi összehasonlításban is. Hozzá kell ehhez tenni, hogy nemcsak volumenében volt fontos juttatás, hanem jól célzott volta is azzá tette. A családipótlék-kifizetések igen nagy arányban jutottak az alacsony egy főre jutó jövedelmű háztartásoknak. Ezért is vitatható megoldás a jövedelemteszteltté tétele, amelyet a formális politikai demokrácia létrejötte után, 1995-ben, Bokros Lajos pénzügyminisztersége alatt vezetett be a szocialista- szabaddemokrata kormány. Azzal sem számolt az intézkedés, hogy a családi pótlékhoz való hozzájutásnak a technikailag bonyolult jövedelem-bevallási procedúrához kötése de facto kizárhatja a jogosultak egy részét, mégpedig éppen azokat a legalacsonyabb iskolázottságú, legszegényebb rétegeket, amelyeknek a legnagyobb szüksége lenne a pótlékra A gond a családi pótlékkal az,

hogy a gazdasági válság közepette meredeken csökkent a reálértéke, jóval nagyobb mértékben, mint a reálbér. A kormányok a családi pótlékot nem emelték olyan mértékben, hogy ne essen a reálértéke, részben nyilván takarékosságból, de egyes föltételezések szerint azért is, mert a hazai közgazdászok és politikusok egy része és a Világbank szakértői sokallták a magyar családi juttatásoknak az ország nemzeti jövedelméhez mért arányát. http://www.doksihu Az anyasági és gyermekgondozási segélyek története Az 1884: XXIV. tc, az úgynevezett Ipartörvény a szülés után 4 hét szülési szabadságot engedélyezett a munkavállaló nőknek. 1927. évi XXI tc 30 par a terhességi segélyről, a gyermekágyi segélyről és a szoptatási segélyről. A terhességi segély a szülés előtti hat-hétben, a gyermekágyi segély a szülés utáni hat-hétben jár a törvény szerint, az anya mindkettő alatt korábbi átlagkeresete 100%-ának

megfelelő összeget kap. Az jogosult erre a két segélyre, akinek a szülés előtti két évben legalább 10 hónapon át volt betegségi biztosítása. A gyermekszülést, mint egyfajta betegséget legitimálja a törvény a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság szempontjából, nem pedig mint egy, a társadalom számára önmagában fontos eseményt. A két segély időtartama is a gyermek világra hozásának kizárólag egészségügyi jellegű problémaként való kezelését mutatja A szoptatási segély a gyermekágyi segély végétől jár 12 héten át. Ha az anya nem tud szoptatni, a szoptatási segély helyett tejport kap. E segély célja nyilván az, hogy megelőzze, hogy az anya esetleg megfelelő táplálék hiányában ne tudja megszoptatni a kisgyermekét - így tehát célja végső soron nem az anya, hanem a csecsemő táplálékának a biztosítása. Az 1955. évi 39 sz tv kiterjeszti a terhességi és gyermekágyi segélyre való

jogosultságot. Ha az anya a szülést megelőző két évben 270 napon át biztosított volt, akkor a segély összege korábbi átlagkeresetének 100%-a. Ha viszont 270 napig nem, de legalább 180 napon át biztosított volt, akkor is jogosult segélyre - a korábbi időszaktól eltérően - ,bár a segély összege ilyenkor csak korábbi átlagkeresete 50%-a. 1962-ben egyébként folytatódtak az 1953-as szellemben hozott, az egészségügyre és a munkaügyre koncentráló családpolitikai rendelkezések: munkavédelemről és tiltott munkakörökről a nők és fiatalkorúak egészségének védelmében, a túlmunka szabályozásáról, a 12 éves gyermekeknek adandó diftéria és tetanusz elleni oltásról. Emellett továbbra is súlyos probléma lehetett a munkaadóknak a gyermekvállalással szemben ellenséges magatartása, amelyet ezzel az új jogszabállyal igyekeztek valamennyire kivédeni. A politika tehát érzékelte, hogy a női munkavállalás és a

gyermekvállalás összeegyeztetése sok nőnek súlyos gondot jelent. Eközben a magyar teljes abortusz arányszám a világon az egyik legmagasabbra nőtt, míg a magyar teljes termékenységi arányszám a világon a legalacsonyabbra csökkent A döntéshozók sejthették, hogy az eddigi elégtelen megoldások toldozása-foldozása nem segít, és valami radikális lépésre van szükség. Ez a radikális lépés a GYES 1967-es http://www.doksihu bevezetése lett A gyermekgondozási segély bevezetésekor a gyermek 2,5 éves koráig járt, 1969-től a gyermek 3 éves koráig. A GYES bevezetése viszonylag nagyarányú és meredek, de rövidnek bizonyuló és átmeneti termékenység-emelkedéssel járt. Elsősorban a legalacsonyabb iskolai végzettségű és keresetű nők termékenysége emelkedett a GYES bevezetésének hatására Ezek az 1973-74-re időzített intézkedések egy család- és népesedéspolitikai csomagot alkottak. A csomag újabb, még az

1967-esnél is jelentősebb termékenységi hullámot okozott Ez a termékenység-emelkedés is csak egy átmeneti hullámnak bizonyult, az emelkedést hamarosan újabb csökkenés követte. 56/1987. (XI6) MT sz rendelet szerint annak az anyának, aki várandóssága alatt legalább négyszer volt orvosi vizsgálaton, 6000 Ft anyasági segély jár, aki ennél kevesebbszer volt, annak csak 1000 Ft.) Valószínű, hogy a csecsemőhalandóság csökkenése a családpolitikai intézkedésekben az egészségügyi szempontokhoz való ragaszkodásnak is köszönhető. Az egészségügyi szempontok mellett az 1980-as évek családpolitikai tárgyú döntéseiben felbukkant a családnak, mint társadalmi intézménynek az erősítése, támogatása is. Több negatív társadalmi jelenség, például válás, alkoholizmus, fiatalkori bűnözés, neurózis magas és növekvő aránya irányította a figyelmet a családok problémáira. Feltehetőleg e figyelemnek köszönhető a családsegítő

központok hálózatának (félbemaradt) kiépítése az 1980-as évek végén. Az 1990-es években az 1990-es választáson hatalomra került első demokratikus (kereszténydemokrata-konzervatív) kormány két új anyasági támogatást vezetett be, a várandóssági pótlékot és a gyermeknevelési támogatást (GYET). Előbbi célja a kismamák jobb táplálkozásának elősegítésével hozzájárulni magzatuk egészséges fejlődéséhez, és emellett talán az abortuszok megelőzését is célozta. Utóbbi a nagycsaládosok támogatásának erősítését jelentette (az 1993-as ún. szociális törvény vezette be) és talán bizonyos fokig az anyaságnak, a gyermekgondozásnak és -nevelésnek társadalmilag hasznos és az állam által megfizetett munkává tétele egy kezdeti állomásának is tekinthető. A GYET azoknak jár, akiknek legalább három gyermekük van és a legkisebb életkora 3 és 8 év közötti. Összege megfelel a mindenkori nyugdíjminimumnak

Jogosultsága előzetes munkaviszonyhoz is kötött, és a juttatás jövedelemtesztelt is: a családban az egy főre eső jövedelem nem haladhatja meg az öregségi nyugdíjminimum háromszorosát. Az 1994-es választáson hatalomra került új (szocialista-liberális) kormány 1995-ben az ún. Bokroscsomag keretében megszüntette a GYED-et és jövedelemteszteltté tette a GYES-t Ugyanakkor növelték a GYES értékét és - a jövedelemteszttől eltekintve - alanyi http://www.doksihu jogosultságúvá tették, vagyis megszüntették jogosultságának előzetes munkaviszonyhoz kötését. Az 1994-98 között hatalmon levő kormány a családpolitikát mind céljait, mind eszközrendszerét tekintve átalakította, ami a lényeget tekintve a támogatások teljes vagy részleges megvonását jelentette. A következő kormány (1998-2002) részben a népességcsökkenés mérséklése céljából, részben a középréteghez tartozó gyermekes, kiemelten három- és

többgyermekes családok helyzetének javítása érdekében ismét visszaállította a korábban megszüntetett támogatásokat, illetve új támogatási formákat is bevezetett. A családpolitikában 1998 után bekövetkezett változásokat a társadalom pozitívan fogadta. A nagy politikai vitákat kiváltó adókedvezményt, iskoláztatási támogatást, gyed visszaállítását a meghatározó többség helyeselte, fontosnak és igazságosnak tartotta. Ugyanakkor csak a kisebbség vélte úgy, hogy a kormány érezhetően többet törődik a kisgyermekes családok helyzetével. Bármilyen jó szándékú a családpolitika, csak akkor lehet igazán hatékony, ha ahhoz biztonságos gazdasági környezet és kedvező gazdasági folyamatok is kapcsolódnak. Különösen érzékenyek a gazdaság ciklikusságára azok a termékenység növelése szempontjából legfontosabb támogatási rendszerek, melyek korábbi munkajövedelemhez kapcsolódnak (pl. gyed) A családpolitika

eredményessége döntően attól függ, hogy a piaci körülmények között milyen módon sikerül a gyermeket váró, vagy gyermekgondozási szabadságon levő anyák munkahelyi biztonságát garantálni, illetve hosszabb gyermeknevelési távollét után hogyan sikerül őket a munkaerőpiacra reintegrálni. A kereső tevékenység és a gyermekvállalás összeegyeztetését könnyebbé tenné: - A részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztése, mely mind családpolitikai, mind foglalkoztatáspolitikai szempontból előnyös lenne. A munkáltatók ellenállása TB- és adókedvezményekkel megtörhető lenne, de legalább ennyire fontos a szemléletváltozás, a részmunkaidőben dolgozók társadalmi megítélésének megváltozása is. Számos nyugateurópai országban a részidős foglalkoztatás jól működik, ezért tapasztalatait átvéve segíthetne a holtpontról való elmozduláshoz. -Otthoni tevékenységek kiváltása megfizethető áru, szervezett szolgáltatások

révén. A KSH időmérleg adatainak tanúsága szerint a rendszerváltozás óta jelentősen nőtt a háztartás http://www.doksihu ellátására fordított idő mennyisége. A nem fizetett otthoni munkák háromnegyedét nők végzik. -A gyermek 3 éves koráig járó gyermekgondozási szabadságot a szülők bármelyike igénybe veheti. Viszonylag ritkán fordul azonban elő, hogy az apa él ezzel a lehetőséggel, vagyis a szakmai előmenetele megszakadásával kapcsolatos hátrányok alapvetően mindig az anyát érintik. Segítséget jelenthet, hogy a gyermekgondozási szabadság meghatározott részét a nagyszülő is igénybe veheti. A nagyszülői gyes igénybevételét azonban jelentősen korlátozza, hogy a nyugdíjjal rendelkező nagyszülőknek választaniuk kell a nyugdíj illetve a gyermekgondozási segély között. Családpolitikai feladatok a születésszám emelése érdekében (Termékenység, család, családpolitika, Készítette: Születés,

termékenység, család munkabizottság, Szerkesztette: Pongrácz Tiborné, 2002. március) 1.A családtámogatások értékvesztése az elmúlt tíz évben igen jelentős volt A családi pótlék értékvesztését az adókedvezmények ismételt bevezetése sem tudta kompenzálni. A gyermekvállalási hajlandóság fokozásának elengedhetetlen feltétele a családtámogatások összegének jelentős mértékű emelése. A magyar kutatások azt bizonyítják, hogy a lakosság a családi pótlékot a legfontosabb, legösztönzőbb intézkedések köré sorolja (a lakáshoz jutással együtt) míg az adókedvezmény konkrét hatását kevésbé érzékeli. Az OECD országokra kiterjedő vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a családi pótlék összege és mértéke pozitívan és statisztikailag szignifikánsan befolyásolja a termékenység szintjét. Megállapították továbbá, hogy a gyermekek után járó adókedvezmények kevésbé befolyásolják pozitívan a

gyermekvállalási kedvet, mint a közvetlen pénzügyi juttatások. 2.A család, a gyermekvállalás és a kereső tevékenység összeegyeztetésének elősegítésére szükséges lenne a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése, állami támogatása. Javasolható lenne, hogy az állam növelje a közszférában a részmunkaidőben foglalkoztatottak számát, ami példaként szolgálhatna a privát szféra számára, s egyben elősegítené a társadalmi tudatformálást, a részmunkaidőben foglalkoztatottakkal szembeni ellenérzések csökkenését is. 3.A termékenység, az átlagos gyermekszám növekedésének egyik feltétele a gyermekvállalási kor kitolódásának megállítása. Ennek érdekében kívánatos lenne a huszonéves nők házasságkötési és gyermekvállalási hajlandóságát erősíteni, vagyis olyan feltételeket teremteni (lakás, munkahely, munkahelyi garanciák, stb.) hogy a családok ne kényszerüljenek http://www.doksihu gyermekvállalási

döntéseiket elhalasztani, hanem ösztönözve legyenek a viszonylag fiatalabb kori családalapításra. Családtámogatási rendszer reformja Magyarországon a 2006-tól életbe lépett új családtámogatási rendszer meghatározó eleme az összegében jelentősen növelt családi pótlék lett, miközben a másik két ellátási forma súlya (és összege) a korábbi töredékére csökkent. Az adókedvezmények köre jelentősen leszűkült: az egy- és kétgyerekes családok már egyáltalán nem, a három és többgyerekes családok pedig – jövedelemhatárhoz kötötten – az eddiginél jelentősen kisebb mértékű kedvezményt vehetnek csak igénybe. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás a korábbi formájában megszűnt, az újonnan bevezetett rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény révén azonban a segélyezési küszöb alatt élő gyermekes háztartások esetében megmaradtak azok a szolgáltatások, melyek korábban ehhez az ellátáshoz kötődtek (így

például az ingyenes étkeztetés vagy a tankönyvtámogatás), valamint évente két alkalommal minden érintett gyermek fix összegű (2006-ban 5000–5000 forintos) támogatásban részesül. A támogatási rendszer reformja összességében pozitívan értékelhető: (Darvas Ágnes – Tausz Katalin: Gyermekszegénység Budapest: Démosz, 2006) – A horizontális igazságosságnak (vagyis a „hasonló helyzetben lévőknek hasonló elbánást” elvnek) inkább megfelelő újraelosztást eredményez, amennyiben megvalósítja a gyerekesek azonos támogatását (minden gyerek egyformán része a „közjó”-nak). – Minden gyermekes család részesülhet az ellátásból (megkapják azok, akik valamilyen okból nem vették igénybe a segélyt, és azok is, akik az adókedvezményt alacsony jövedelmük miatt csak részben vagy egyáltalán nem tudták érvényesíteni, segélyre viszont nem voltak jogosultak). – Megszüntette a gyermekes családokat egymástól

megkülönböztető, elkülönülő támogatási rendszereket könnyen igényelhető adókedvezmény a munkajövedelemmel rendelkezőknek, stigmatizáló segély a szegényeknek). – Megszüntetett egy, a munkába állás ellen ösztönző ellátási formát, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. A helyébe lépő családi pótlék a munkavállalás szempontjából semleges. http://www.doksihu Családtámogatási ellátások - családi pótlék - gyermekek után járó ellátások: GYES, GYED, GYET, anyasági támogatás, babakötvény, terhességi gyermekágyi segély, táppénz - gyermekek utáni adókedvezmény - segély: rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, rendszeres szociális segély Komplex népesedéspolitika Kétségtelen, hogy a népesség számát és korösszetételét meghatározó tényezők közül a gyermekvállalás jelenti leginkább az utánpótlást, a fiatalságot, a fenntarthatóságot. Nem vitatva a gyermekvállalásnak ezt a hosszú távú

meghatározó szerepét, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a halandóság és a nemzetközi vándorlás is nagymértékben befolyásolja a népességfejlődés. A kutatások és a fejlett országok példája egyaránt azt mutatja, hogy a népesedéspolitikát nem szabad leszűkíteni a gyermekvállalás ösztönzésére. A jövő népesedéspolitikája egyre inkább egy több lábon álló, a népesedésre ható politikákat (családpolitika, egészségpolitika, vándorláspolitika, lakáspolitika, jövedelempolitika stb.) integráló, magas szintű politika lehet. NÉPINFO A Magyar Köztársaság Kormánya a 1069/2001. (VII 10) Korm határozattal létrehozta a Népesedési Kormánybizottságot. A Bizottság feladata a Nemzeti Népesedési Program kidolgozása, a megvalósítás elősegítése. A népesedéspolitikai javaslatok, a népesedési folyamatokra közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorló intézkedések vizsgálatára, a demográfiai változások nyomon követésére

alakítottuk ki a népesedéspolitikai információs rendszert. A NEPINFO folyamatosan bővülő tartalommal a közvélemény, a Kormány, az ágazati minisztériumok, a széles szakértői gárda számára ad ismereteket és eszközöket a népesedéspolitika tanulmányozásához. A NEPINFO felépítésénél abból indultak ki, hogy a XXI. századi népesedéspolitika szükségszerűen túllép az ideális családmodell és az utánpótlási szintű gyermekszám elérésének meglehetősen egysíkú követelményén, és az új európai eljárásoknak megfelelően egyrészt demográfiai téren releváns politikák támogató, kiszolgáló rendszerévé válik, másrészt a fenntartható fejlődés érdekében az egyes politikák népmozgalmi hatásvizsgálatát kínálja. http://www.doksihu A NEPINFO az ágazati politikák népesedési kihatásainak nyomon követésével egyrészt megvalósítja e politikák egyfajta integrációját a népesedéssel összefüggő kérdések

tanulmányozásában, másrészt minden egyes ágazati politikára külön-külön is lényeges információs bázist tartalmaz, illetve fejleszt ki. A NEPINFO központi részét képezi a gyermekvállalást és gyermeknevelést elősegítő politikákat, az egészségpolitikát és a vándorláspolitikát támogató információs bázis. Fontos szerepe van a népesedésben, ezért a NEPINFO lényeges részei a foglalkoztatást, a lakáshelyzetet, az oktatást, azok népesedési kölcsönhatásait leíró modulok. Az idősödés mindent átfogó folyamatának monitorozását támogatják a nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási, gondozási altémák. A társadalmi egyenlőtlenségek lényeges mértékben módosítják a demográfiai magatartást, ezért a szociális ellátottságot és a társadalmi integráltságot jellemző adatoknak, indikátoroknak is fontos szerep jut az információs bázisban. A gyermekes családok helyzete a mai Magyarországon Ma már közismert,

hogy a gyermekek illetve a gyermekes családok szegénységi kockázata meghaladja a más demográfiai-társadalmi jellemzőkkel leírható csoportokét. Napjaink egyik legjelentősebb problémája a népesség jelentős részét érintő és mélyülő szegénység. Demográfiai szempontok mentén vizsgálva a szegénységi kockázatok alakulását, évek óta jellemző tendencia a gyermekek és a gyermekes családok fokozott veszélyeztetettsége. A teljes népességben tapasztalható, 13,2 százalékos szegénységi ráta értéke 2003-ban a népesség minden hatodik tagját jelentő 0–15 éves korosztály esetében 18,1 százalék volt. (Darvas Ágnes-Tausz Katalin: A gyermekek szegénysége, Szociológiai Szemle 2002/4. 95– 120). Magyarországon a gyermekek helyzete az elmúlt évtizedben elsősorban azért változott kedvezőtlenül, mert a munkaerő-piaci helyzet drasztikus változásaival (foglalkoztatottak számának csökkenése, a munkanélküliek és

álláskeresők, valamint a hivatalos munka világából tartósan kimaradók számának növekedése, valamint a bérek reálértékének csökkenése) párhuzamosan jelentősen veszítettek a családtámogatások körében igénybe vehető ellátások is reálértékükből. http://www.doksihu Az adatok egy 2001-es adatfelvételen alapulnak, melynek elsődleges célkitűzése a szociális ellátásokhoz való hozzájutás vizsgálata mellett az alsó jövedelmi harmadban élők helyzetének leírása volt. A tanulmányban a gyermekszegénység jellegével és a gyermekek helyzetét javítani hivatott pénzbeli ellátások működésével foglalkoznak. Cél azon gyermekek helyzetének megismerése, akik családjuk jövedelmi helyzete alapján 2001-ben az alsó három jövedelmi decilisbe tartoztak. A gyermekszegénység vizsgálatát a szokásostól eltérően nem egy, a népesség egészét, hanem a szegényeket reprezentáló mintán végezték. Kiindulópontjuk: a gyermekeknek

vannak sajátos, a felnőttekétől eltérő szükségletei is (oktatás, mentális egészség, olvasás: az írás-olvasás készség fejlődése a mesék felolvasásával kezdődik, gyermeket is megilleti az emberi jogok és az emberi méltóság teljessége, családi ünnepek), melyek kielégítése vagy kielégítetlensége jelentős mértékben meghatározza életminőségüket, jövőbeli esélyeiket. A gyermekkor annyiban is speciális szakasza az emberi életnek, hogy egy gyermeknek nincs ideje kivárni a feltételek javulását, neki a számára adott körülmények között kell(ene) egészségesen fejlődnie, a korának megfelelő érzelmi, értelmi és szociális érettséget elérnie. A szegénységben felnövekvő gyermekek azonban gyakran olyan tartós hátrányokat szenvednek el, melyek alapvetően meghatározzák és behatárolják későbbi lehetőségeiket is. A kutatás egyrészt megerősítette a magyar szegénységvizsgálatok eddigi eredményeit: a háztartás

munkaerő-piaci helyzete, a gyermekek száma, a lakhatás körülményei, a településjelleg és mindenekelőtt a roma származás a legfontosabb szegénységi kockázatot növelő tényező. Ám azt is elemezték, milyen hatást gyakorolnak, e tényezők a szükségletek kielégítésének lehetőségére. A vizsgálat egyértelműen megerősíti, hogy a magyar társadalomban, a leghátrányosabb helyzetben a roma és az aktív kereső nélküli családok vannak. A családok számára a szükségletek kielégítésének sorrendjében a gyermekek táplálkozása, ruházkodása áll az első helyen, a felnőttek, ha kell, inkább önmagukat szorítják háttérbe. A gyermekek fizikai szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos gondok azokban a legszegényebb, aktív keresőt nélkülöző háztartásokban fordulnak elő, melyekben van roma családtag. E szegények legszegényebbjeinek gyermekei szenvedik el a legtöbb hátrányt, s az ünnepektől is megfosztottak.

Életkörülményeiket (felnőttek fizikai szükségletei, lakhatás feltételei) és mobilitási esélyeiket (oktatás) tekintve a leghátrányosabb helyzetben a budapesti, aktív kereső nélküli, http://www.doksihu roma családtaggal rendelkező háztartások vannak. Bár minden eddigi kutatás azt mutatta, hogy a kistelepülések lakói körében nagyobb a szegénység, a mi eredményeink arra utalnak, hogy a fővárosi és a kistelepülési szegénység markánsan különbözik megjelenési formájában és az érintetteknek saját helyzetükre vonatkozó megítélésében. A vizsgált tényezők közül csupán az életkor nem differenciálta jelentős mértékben a szegénység jellegét. Annak ellenére, hogy a kisgyermekek szegénységkockázata ismerten nagyobb, mint az idősebb gyermekeké, az adatok arra utalnak, hogy a szegény gyermekek helyzetében az életkor nem játszik meghatározó szerepet, a gyerekek életkora csak kevéssé rétegzi a szegénymintát. Bár e

kutatás is megerősítette, hogy a három- és több gyermekes családok a kevesebb gyermeket nevelőknél jóval nehezebb helyzetben élnek, úgy tűnik, más társadalmi tényezők "felülírják" a gyermekszámnak a szükségletek kielégítésére gyakorolt hatását. Valamilyen segélyben a gyermekeket nevelő háztarások többsége részesül. Ám miközben a magyar segélyezési rendszer nem a háztartás általános helyzetére fókuszál, hanem az egyes háztartástagok problémáit próbálja kezelni, addig a vizsgált gyermekek háztartásai kedvezőtlen jövedelmi, lakás-, fogyasztási helyzetük ellenére átlagosan csupán egyfajta segély típusú ellátáshoz jutnak hozzá, amely láthatóan nem elégséges a helyzet tényleges javítására. 1. A gyerekek jelentős százaléka él olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a segélyezési küszöböt. 2. A gyermekek relatív szegénységi rátái meghaladják a népesség más

korcsoportjainak szegénységi rátáit. 3. A gyerekek jelentős része a népesség legrosszabb jövedelmi helyzetű csoportjaiban él 4. A szegénység kockázata a kisgyerekek, a többgyermekes családban, illetve az egyszülős családban élő gyermekek esetében a legmagasabb. 5. A roma gyerekek körében lényegesen magasabb a szegénységi ráta, mint a nem romák körében. 6. A jövedelmi szegénységben élő gyerekek helyzete nem tárható fel pusztán az őket nevelő háztartások adatai alapján. 7. A gyermekszegénység többdimenziós jelenség; dimenzióinak halmozódása hatványozottan veszélyezteti a gyermekek pszichoszociális fejlődését