Szociológia | Felsőoktatás » Fórián Péter - Társadalmi újratermelés és társadalompolitika

Fórián Péter - Társadalmi újratermelés és társadalompolitika A társadalmi lét újratermelése azóta van, amióta az ember társadalmiasodása elkezdődött. A marxizmus az anyagi újratermelést tekinti elsődlegesnek. Miközben az emberek az önmaguk fenntartásához szükséges javakat megtermelik, eközben újratermelik termelési viszonyaikat is. Szférák, melyek újratermelődnek:  Biológiai  Fenntartást szolgáló anyagi javak  Társadalmi viszonyok alakulását szabályozó szimbolikus javak és intézmények (nyelv, hit, ideológia, szabály, norma, jogrend)  Szervezeti keretek (család, termelő közösség, állam)  Társadalmi viszonyok (közösségek, integráló viszonyok) A javakhoz hozzájutás differenciált lehet. Az anyagi javak újratermelése a gazdaság szféráját jelenti, a szimbolikus javakat intézmények termelik. Az anyagi javak körforgása gyorsabb Az egyének adott struktúrán belül különböző pozíciókba kerülnek,

önmagát és létfeltételeit újratermeli. Biológiai: Saját szükségletek kielégítése. Alacsony technikai fejlettségnél nem alakult ki hosszú távú racionális előregondolkodás. Az emberközpontú jövőbelátás igénye a legutóbbi évtizedek terméke. A társadalmi viszonyok reprodukciója végbemehet, hogy a család átadja saját társadalmi pozícióját a családba született gyermekeknek. Az így kialakuló beállítódások meghatározzák az intézményekhez való viszonyokat. A tudás szerepének növekedése, a kiszélesedett termelés irányítása a korábbinál sokkal több embert igényel. Nem utánpótlás, hanem bővítés kell. Jelentős egyéni mobilitásra nyílik lehetőség Anyagi: Gyorsan fogyó javak: élelmiszer, háztartási cikk. Új javak használatára való átállás mindig ellenállásba ütközik. A fogyasztói szokások az egyénnel együtt termelődnek újjá A gyors változások a társadalom kevésbé felkészült tagjainál okoznak

szellemi, érzelmi terheket. A lassan újratermelődő javak (kórház, lakóépület) több generációt szolgálnak ki, egyre kevésbé felelnek meg a gyorsan változó igényeknek. 1 Termelési feltételek: Minél kevesebb információval rendelkezik valaki, annál nehezebben áll át új technikákra. A gyáripari fegyelemre való átállás a kistermelők, munkanélküliek számára jelentett mindig nehézséget. Iparos családoknál a felnövekvő gyerekek korán ellesik a technikákat. A szocialista típusú viszonyok az egyének közti verseny kiiktatását, közösségibb érdekeltséget igényeltek. Az ilyen rendszer feltételezi a gazdaság magas szintjét, az egyéni és közösségi érdekek közötti egyeztetést. Szimbolikus tartalmak: Az együttélési szokások, magatartások, értékek egyénekbe való beépítésének fő színtere a család. Szervezetek újratermelődése: Adott szervezet meghatározott szükségletek kielégítésére, funkciók

betöltésére jön létre (család, egyház, iskola, állam). A társadalmi fejlődéssel a struktúra, a szükségletek, a funkció is változik. A szervezetet fenntartó érdekek és erők hatékonyabbak lehetnek, mint a szervezetet új igényekhez igazítani kívánó erők. A szervezet részlegesen igazodhat új feltételekhez, igényekhez. A társadalmat meghatározó viszonyok a munka társadalmi szervezetéhez kapcsolhatók. Ezen belül központi szerepe van a gazdasági szférának. Minél kiterjedtebbé válik a munkamegosztás, annál több bonyolultabb közvetítésre van szükség ahhoz, hogy biztosítva legyen az újratermelési folyamat menete. A munka társadalmi szervezete magában foglalja az anyagi javakat előállító gazdasági tevékenységeket, és a szimbolikus rendszerek fenntartását is. A munka megosztása úgy épül fel, ahogy egymáshoz kapcsolódik a tulajdon, a hatalom, a tudás. A munka jellegét meghatározza, hogy mekkora az egyén autonómiája, a

személyes viszonyok, a hierarchikus rendszer. Reciprocitás (kölcsönösség, viszonosság): Integráló jellegű, segít fenntartani kisebb-nagyobb csoportok összetartozását, ennek tudatát. Szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közötti mozgásokat jelent. Működése attól függ, hogy meg vannak-e azok a szervezett struktúrák, melyek ezt a viselkedést generálják. A folyamatból hiányzik a nyereség Legelterjedtebb megjelenési formája az ajándékozás; egyének között jön létre, nem feltétlenül azonos társadalmi helyzetűek között. A munkacsere (pl: házépítés) személyek, és kisebb közösségek közötti 2 tranzakció; szimmetrikusságot feltételez. Reciprocitás elve alapján működik a családi, baráti, szomszédsági közösségeken belül, ha a közösség tagjai egymásnak segítséget, támogatást nyújtanak. A nehezen elérhető szolgáltatásokhoz való hozzájutásnál a monopolhelyzetben lévők között

szolgálatcsere van; aki a szívességet kéri, annak képesnek kell lennie adandó alkalommal hasonló nagyságrendű szolgálat megtételére. Ennek garanciája az illető társadalmi helyzete. Redisztribúció (központosított újraelosztás): Egyének közötti osztozkodás, ami feltételez egy elosztási központot a közösségben. Feltételezi a társadalmi egyenlőtlenségeket, megerősíti az adó fölényét, és a kapó alárendeltségét. Nem követi a nyereség logikáját, és nem tételez fel viszonzást Jelentheti megtermelt javak összegyűjtését, vagy csak a felettük való rendelkezési jog központosítását. Domináló elosztási séma, a nemzeti jövedelem nagyobb része kerül az elsődleges elosztás során a költségvetésbe. Ezzel történik meg egész nemzeti jövedelemnek különböző célokra, területekre, lakosságcsoportok közötti felosztása. Kiemelkedő jelentősége van annak a redisztribúciónak, ami a begyűjtött forrásokat a

lakossághoz juttatja vissza (szükségletek szerinti elosztás). Önellátó kisgazdaság (oikosz): A mezőgazdaság fejlettebb korában válik a gazdaság tényezőjévé. A háztartások egy része függetleníti magát a piactól, de ki is használja termékei egy részének értékesítésénél. Elsősorban a szakképzetlenebb csoportokban jelent pótlólagos jövedelemforrást (második gazdaság). Az egyén vagy a közösség maga állítja elő azokat a javakat, amelyre szüksége van Piac: Mint termék-, vagy árucsere mindenhol a gazdasági élet tartozéka. A 16 sz-tól számuk és jelentőségük megnövekedett. Az önszabályozó és árszabályozó piacnál a termelést az árak vezérlik, a termelés irányítóinak profitja az áraktól függ. Központilag szabályozott piacként működik a termelési eszközök, a fogyasztási javak és szolgáltatások piaca. Tökéletesen működik, ha termelők és fogyasztók informáltak az erőforrásokról, keresletről,

kínálatról. Ha sok szereplő van jelen, ha tökéletes a verseny, és nincs megkötés Egyensúlyi ár van. Célja minimális költséggel maximális haszon elérése Az egyensúlyhiányokat önmaga kiküszöböli. Nincsenek externáliák 3 A 15.-17 sz-tól kezdve az átalakuló technikával, gazdasággal, urbanizálódással, létfeltételekkel változások sora indult el. A felső rétegekből új szokások terjedtek el Átalakultak a kisebb-nagyobb közösségekhez való viszonyok. A civilizáció a társadalmi együttélést teszi lehetővé. Terjedéséhez olyan feltételek kellenek, amelyek hasonlóak a társadalom egyes rétegeinél. Az erőfeszítések gyengülésével, a források beszűkülésével a munkanélküliek, hajléktalanok, alacsony jövedelműek nem jutnak hozzá a legelemibb szükségletekhez. Magyar helyzet: A társadalompolitika a társadalmi viszonyok újratermelését, a társadalmi struktúra alakulását kívánja befolyásolni. Egyik lehetősége,

ha a gazdaságpolitikával együttműködve próbálja az emberek munkaerőhelyzetét meghatározó feltételeit javítani. Más politikákban igyekszik érvényre juttatni értékeit. Eszköze a szociálpolitika Az 1945-48. közötti szociálpolitika a munkahelyteremtést, és a keresőképesség növelését célozta, emellett lakásügyi és segélyezési feladatokat is látott el. 1949 után a politika feleslegesnek ítélte az elkülönült szociálpolitikát (a gazdaság működése a szocialista társadalomban automatikusan megold minden szociális kérdést). 1950 elején megszűntek a szociálpolitika központi és helyi szervezetei, megszűnt a szociális munka és a segélyezés is. 1949-53 között minden életszínvonal mutató romlott A szociálpolitika a társadalombiztosítást jelentette. A politika a gazdaságot közvetlenül, a szociálpolitikát a gazdaságon keresztül rendelte maga alá. 1948-ban Magyarországon a szovjet minta átvételével a redisztributív

társadalmi újratermelés valósult meg. 1968-ban bevezették az új gazdasági mechanizmust; piacképes termékeket kell előállítani. Kialakul a második gazdaság; a 80-as évek elején a családok ¾-ed része bekapcsolódott ebbe (ide tartoznak: háztáji, családi növénytermesztés, állattartás, maszekolás, GMK, VGMK) 1956 után az életszínvonal emelése központi politikai feladattá vált. Világossá vált, hogy a központilag irányított gazdaság nem képes a lakosság szükségleteihez igazodni. A 60-as évektől kezdve a gazdaság működőképesebbé vált, javult az életszínvonal, a bővülő források jelentős része közvetlenül a lakossághoz került. Emelkedtek a bérek, a szociálpolitikai jövedelmek. 4 A társadalompolitika kialakulása: A társadalompolitika viszonylag új fogalom. Lényegében a modern jóléti állam kibontakozásához, kiteljesedéséhez kapcsolódik.  Az állam korábban is tevékeny volt a társadalompolitika egy-egy

területén. Például a szociálpolitika már megjelent az ókori görög városállamok politikai gyakorlatában, később az ókori Rómában, majd a középkori államokban. Az ókori világban a szociálpolitika nemcsak a támogatásra szoruló rétegek vagy egyének támogatását jelentette, hanem a politikai rendszer legitimálását is célozta. Ennek jellegzetes megnyilvánulása volt a „panem et circenses” (kenyeret és cirkuszt a népnek) gyakorlata az ókori Rómában, amely a római birodalom politikai rendszerét az antik proletariátus felé fogadtatta el.  A jóléti állam kialakulása előtt az állami tevékenység más társadalompolitikai területeken (oktatás, egészségügy) is ismert volt. Azonban ebben az időszakban nem az állam a főszereplő, hanem az oktatás, a szociális gondoskodás, a gyógyítás intézményei (az egyházi, a közösségi intézmények, a nagycsalád).  Említésre méltó a városok szerepe. A városigazgatásban

kiemelkedő fontosságú szerepet töltöttek be a különböző társadalompolitikai jelentőséggel bíró tevékenységek (kommunális szolgáltatások, oktatás, egészséggondozás, szociális gondoskodás).  A modern társadalompolitika születése a XIX. század utolsó harmadára datálható Első történeti megjelenési formája a bismarcki állam. A modern társadalompolitika kialakulását a XIX. századi ipari forradalom, és társadalmi feszültségek tették szükségessé. A jólét általános, társadalmi méretű növekedése helyett növekvő szociális különbségek, tömegnyomor jött létre, amely társadalmi feszültségeket eredményezett.  Ez szükségessé tette, hogy a piaci redisztribúció mellé állami redisztribúciót építsenek ki, amely egységes, átfogó célok megvalósítására irányult. Ilyen célok voltak a szociális feszültségek mérséklése: a tömegnyomor enyhítése, a munkavállalók termelő képességének

növelése, az iskolázottsági színvonal emelésével, és a közegészségügyi állapotok javítása.  A célok, az alapelvek, az értékalapok egységességének kifejezése a társadalompolitika, amely konkrét megjelenésében mindig valamilyen területet jelent. A társadalompolitika azonban konkrétan nem jelenik meg csak, mint olyan értékek, célok és alapelvek összessége, amely kifejezi az egyes politikák vonásait. 5  A versenyképesség erősödése a társadalom környezeti feltételek alakításától függ. Ilyenek a lakosság iskolázottsági szintje, egészségi állapota, a szociális bizalom szintje, kultúra fejlettségi színvonala. Napjainkban tehát a társadalompolitika célrendszerének középpontjába a gazdasági versenyképesség fokozása került. 6 Vázlat 3/A. tétel: Társadalmi újratermelés és társadalompolitika Fónai Eszter – Fórián Péter – Makláry Zoltán – Vezendi Tamás 1. A társadalmi újratermelés

fogalma, jellemzői 1.1 Az újratermelés szférái 2. Az elosztási sémák és jellemzőik 2.1 Reciprocitás 2.2 Redisztribúció 2.3 Önellátó kisgazdaság 2.4 Piac 3. A társadalompolitika hazai jellemzői 4. A társadalompolitika történelmi kialakulása 7