Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Pénzügyi Ismeretek vállalkozóknak

Pénzügyi ismeretek TARTALOMJEGYZÉK 1. A VÁLLALKOZÁS PÉNZÜGYI CÉLJA . 2 1.1 VÁLLALKOZÓI TŐKE 2 1.2 MŰKÖDŐ TŐKE 5 1.3 MENNYI PÉNZT FEKTESSÜNK KÉSZLETEKBE? 7 2. KINNLEVŐSÉGEK 10 2.1 VEVŐKNEK NYÚJTOTT HITEL 10 3. A VÁLLALKOZÁS LIKVIDITÁSA 12 3.1 LIKVIDITÁSI FOKOZATOK AZ AKTÍVA TÉTELEKNÉL 12 3.2 A KÖTELEZETTSÉGEK (PASSZÍVÁK) LIKVIDITÁSI FOKOZATAI 13 3.3 ALANYI LIKVIDITÁS 15 3.4 INTÉZKEDÉSEK A LIKVIDITÁS MEGJAVÍTÁSÁRA 16 3.5 A RENTABILITÁS ÉS A LIKVIDITÁS ÖSSZEFÜGGÉSE 16 3.6 DINAMIKUS LIKVIDITÁS 17 4. A TŐKESZERZÉS FOLYAMATA 19 4.1 A BELSŐ FINANSZÍROZÁS MÓDSZEREI 19 4.2 FINANSZÍROZÁS LEÍRÁSI BEVÉTELBŐL 19 4.3 AZ ÁLLÓESZKÖZÖK HASZNÁLATI IDEJÉNEK MEGHATÁROZÁSA 20 4.4 A BEFEKTETETT TŐKE TÖRLESZTÉSÉNEK (VISSZANYERÉSÉNEK) MÓDSZEREI 21 5. FINANSZÍROZÁS A VISSZATARTOTT NYERESÉGBŐL 24 5.1 A VÁLLALKOZÁS FINANSZÍROZÁSA KÜLSŐ PÉNZFORRÁSSAL 24 5.2 A HITELEZÉS TÁRGYÁT KÉPEZŐ TERV MEGÍTÉLÉSE

27 5.3 A KOCKÁZAT MEGÍTÉLÉSE A BEFEKTETÉSI SZÁMÍTÁSOKBAN 27 5.4 A HITELKÉPESSÉG MEGÍTÉLÉSE 28 5.5 A VÁLLALKOZÁS JÖVEDELEMTERMELŐ KÉPESSÉGÉNEK BEMUTATÁSA 29 6. HITELKÉRELEM ÉS HITELSZERZŐDÉS 32 7. HITELLEHETŐSÉGEK 34 7.1 VILÁGBANKI HITELEK 34 8. LÍZING 35 ÖSSZEFOGLALÁS . 37 1 Pénzügyi ismeretek 1. A vállalkozás pénzügyi célja Vállalkozási tevékenységen az olyan üzletszerűen végzett termelő, szolgáltató, értékesítő tevékenységet kell érteni, amelynek célja a jövedelemszerzés, a vagyon gyarapítása. A tevékenység folyamatában a vállalkozó a beszerzési piacon termelési javakat /gépek, gépi berendezések, anyagok, áruk stb./ szerez be, és ezeknek a termelési javaknak a termelés folyamatában történő alkalmazása révén nyert termékeket a forgalmi piacain értékesíti. A vállalkozói tevékenység, mint jövedelemtermelő folyamat három szakaszra osztható. Ezek: beszerzés, termelés,

értékesítés. A tevékenység sikerét annak a pénzfölöslegnek a révén mérhetjük, amely a folyamat befejezése után vagyongyarapításra megmarad. A vállalkozási tevékenység két különböző fajtájú, de egymással szorosan összefüggő folyamatot kapcsol össze. A folyamat első szakaszában a vállalkozó a pénztőkét termelési javakká, árukká alakítja át, ezekkel a termelési javakkal olyan árukat állít elő, amelyeket a forgalmi piacain értékesít, és ezáltal az árukat ismét pénzzé alakítja át. Azt a tevékenységet, amellyel a pénzt termelési javakká alakítják át, beruházásnak, azt a folyamatot, amelyben az áruk ismét pénzzé válnak, likviditási folyamatnak nevezzük. A vagyongyarapításra irányuló vállalkozás hosszúlejáratú tevékenység. Ezt csak azáltal lehet biztosítani, ha azt a pénzt, amelyet a termékek értékesítése során nyernek, részben vagy egészben visszaviszik a vállalkozásba, azaz újabb

beruházásokra használják fel. A vállalkozási tevékenységet ezek után úgy is jellemezhetjük, mint a beruházási és a likviditási folyamatok szakadatlan láncolatát. Amennyiben ez a láncolat megszakad, az könnyen a vállalkozás végét jelentheti. 1.1 Vállalkozói tőke Ahhoz, hogy a vállalkozó tevékenységét megkezdhesse, tőkére van szüksége. Tőkén ezen esetben azokat a vagyoni értékeket kell érteni, amelyek nélkül a vállalkozás nem kezdhető el. Ilyen vagyoni érték a pénz, de ide kell sorolni az immateriális javak /például találmányok, bérleti jogok, a know-how/ formájában rendelkezésre álló tőkét, továbbá minden olyan tárgyi eszközt, /például ingatlan, műszaki berendezések, gépek, anyagok, áruk/, amelyek a vállalkozásban, a jövedelemtermelő folyamatban hasznosíthatók. Ha a vállalkozás jó- és balsorsában közvetlen osztozó természetes személy /személyek/ a saját vagyoni értékeiből /értékeikből/ maga

/maguk/ hozza /hozzák/ össze a vállalkozás megindításához, majd a növekedéshez szükséges tőkét, akkor önfinanszírozásról beszélünk. Ennek megfelelően az így összehozott tőkét, saját tőkének nevezzük. Az önfinanszírozás esetében a vállalkozónak nem kell feltétlenül kapcsolatba lépnie a pénzpiaccal. Ennek következtében kevésbé van kiszolgáltatott helyzetben, jobban érvényt tud szerezni saját üzleti elképzeléseinek, a hasznon nem kell osztoznia a pénzpiac szereplőivel. Amennyiben a vállalkozó önfinanszírozással a tőkeszükségletet nem tudja előteremteni, idegen tőkét kényszerül igénybe venni. Az idegen tőke megszerzése a tőkepiacon vagy a pénzpiacon történik A hosszúlejáratú befektetésekhez szükséges pénzt a ″tőkepiacon″, a rövidlejáratra a pénzt a ″pénzpiacon″ lehet megszerezni. Az idegen tőkével való finanszírozás esetében a vállalkozó kényszerül megosztani üzleti elképzeléseit, és

tevékenységének hasznát a tőkenyújtóval. A kölcsön vett tőke után a kamatot akkor is meg kell fizetni, ha arra az árbevétel nem biztosít fedezetet, továbbá teljesíteni kell a visszafizetési kötelezettséget is, azaz fizetni kell a törlesztéseket. A kölcsönvett tőke után a kamatfizetési és a törlesztési kötelezettséget gyűjtőfogalommal adósságszolgálati kötelezettségnek nevezzük. 2 Pénzügyi ismeretek Tőkeösszetétel A vállalkozásban működő tőkét, azok forrása szerint a következőképpen csoportosítjuk: Tőke Saját tőke A vállalkozás tulajdonosai által biztosított tőke Idegen tőke A vállalkozásba visszaforgatott nyereség Hosszúlejáratú hitelek, kölcsönök, egyéb hosszú lejáratú tartozások Rövidlejáratú hitelek, kölcsönök, kapott előlegek, tartozások a szállítóknak, egyéb rövidlejáratú kötelezettségek A vállalkozás sikerének szempontjából meghatározó lehet, hogy milyen a tőke

összetétele. Amennyiben például az adott évben a vállalkozás nem ért el nyereséget, vagy annak összege elenyésző, a tulajdonosok a befektetett tőkéjük után nem kapnak tőkehozadékot. Az is előfordulhat, hogy a tulajdonosok egy időre lemondanak az osztalékról /részesedésről/, az adózott nyereséget teljes összegében a vállalkozás finanszírozására fordítják. Idegen tőkeforrások esetében a hitelezők akkor is igényt tartanak a kamatra és megkövetelik a törlesztési kötelezettség teljesítését, amikor a vállalkozásra nehéz idők járnak. Az adósságszolgálati kötelezettségek teljesítése tovább rontja a vállalkozás likviditását újabb és újabb idegen /kölcsön/ forrásokat kell igénybe venni, mígnem a vállalkozó hitelképtelenné válik. Ne felejtse! 1. Az össztőkében minél nagyobb az idegen tőke részaránya, annál többet kell átadni a haszonból a tőkenyújtónak. 2. Az üzletpolitika alakításával kapcsolatos

döntési szabadsága, és pénzügyi mozgékonysága attól is függ, hogy az össztőkén belül milyen a tulajdonosi tőke részaránya. 3. Vállalkozásának méretezésénél legyen figyelemmel a tőkeszükségletre, és arra, hogy abból a tulajdonos/ok/ mennyit képes/ek/ saját tőkével finanszírozni. 4. A tartós befektetéseket lehetőleg saját tőkével finanszírozzák Ellenkező esetben könnyen fizetési nehézségei támadhatnak. 5. Rövidlejáratú hitellel azokat a készleteket, árukat, követeléseket finanszírozzák, amelyek a hitel lejáratának napjáig pénzzé alakíthatók át. 6. A vállalkozási cél megvalósításához szükséges vagyonstruktúrát és a tőkestruktúrát lejárat szempontjából egymással egyeztetni kell. Ennek során követelmény az alábbi egyezőség biztosítása: Befektetett eszközök = saját vagyon + hosszúlejáratú kötelezettségek Forgóeszközök = rövidlejáratú kötelezettségek Az előzőekben azt mondtuk, hogy a

tartós befektetéseket /a beruházott vagyont/ saját tőkével és hosszúlejáratú hitellel kell finanszírozni. Ez így igaz! Ügyelni kell azonban arra, hogy a tartós befektetéseket finanszírozó tőkének milyen a belső összetétele. Azt, hogy a beruházott vagyonnak milyen részét /hányadát/ finanszírozzák tulajdonosi tőkével, és milyen részét hosszúlejáratú kölcsön tőkével a ″fedezet foka″ mutató segítségével határozhatjuk meg. 3 Pénzügyi ismeretek Fedezet ⋅ foka = ⋅ Saját ⋅ töke ⋅ ⊕ ⋅ Hosszúlejáratú ⋅ i deg en ⋅ töke ⋅ ∗100 Tartós ⋅ befektetések Az A./ esetben a beruházott vagyon 25%át, a B/ esetben a beruházott vagyon 75%-át finanszírozza idegen tőke. Feladat Miért nagyobb a B./ esetben a vállalkozó kockázata? Válaszait írja ide: a) b) c) Fontos megjegyezni! Azt, hogy milyen a vállalkozó /vállalkozás/ hitelképessége. A vagyont finanszírozó tőke összetétele is befolyásolja! A

kis-és a közepes vállalkozás esetében ″finanszírozási aranyszabály″, hogy a vállalkozásban a saját tőke aránya ne legyen kisebb 35%-nál. Amennyiben a saját tőke aránya 35%-nál kisebb, a hitelezők csak magasabb kamatláb és fedezet biztosítása mellett adnak hitelt. Gondolja át! 1. Mekkora az Ön által megszerezhető idegen tőke költsége? 2. Gondos kalkuláció alapján az össztőkével mekkora évi nyereséget érhet el? 3. A nyereségből mennyi jut a saját tőkére, és mennyit kell átadni a kölcsönadónak? Mindig gondoljon arra! Minél nagyobb az össztőke hozadéka az idegen tőke tőkeköltségéhez viszonyítva, annál nagyobb a saját tőkére jutó nyereség! Önnek ahhoz, hogy vállalkozását megkezdhesse, vagy vállalkozásának jövedelemtermelő képességét fenntarthassa • 10 millió forint tőkére van szüksége, • saját tőkéjének összege 5 millió forint, • a tőkepiacon 5 millió forint tőkét kell igénybe vennie, a

kölcsöntőke után fizetendő kamat 20%, • az évenként elérhető bruttó nyereség 2.500000 forint Hogyan alakul a saját tőkére jutó bruttó nyereség, a saját tőke hozadéka /rentabilitása/? A választ az alábbi táblázatból kiolvashatja! Megnevezés Össztőke Saját tőke Idegen tőke Tőkefelhasználás Ft 10.000000 5.000000 5.000000 Bruttó nyereség Ft 2.500000 Kamat 20% 1.000000 Saját tőkére jutó 1.500000 nyereség Ft Tőkejövedelmezőség % 25 30 20 Következtetés! Amennyiben az idegen tőkéért fizetett tőkeköltség kisebb az össztőke hozadékánál, az idegen tőke hányadának növelésével a saját tőkére jutó hozadékot fokozni lehet! 4 Pénzügyi ismeretek Ezt a pénztulajdonosok is tudják! Ezért a kölcsönfeltételek között mindig meghatározzák az össztőkén belül szükséges saját tőke részarányt, továbbá a kamat mértékét közelítik az össztőkére jutó hozadék nagyságához. 1.2 Működő tőke Működő

tőkének vagy más néven nettó forgóeszközöknek nevezzük a forgóeszközöknek, a folyó fizetési kötelezettségeken felüli részét. Példa: Forgóeszközök I. Pénzeszközök • pénztár • csekkek • bankszámla II. Követelések • váltókövetelések • vevők • egyéb III. Készletek • anyagok • áruk • készletre adott előleg • befejezetlen és félkésztermék • késztermék Összesen: A nettó forgóeszközök /működő tőke/ 300 200 Kötelezettségek I. Rövidlejáratú 1000 kötelezettségek • váltótartozások • adótartozások • T.B tartozások • rövidlejáratú hitelek • tartozások a munkavállalóknak II. Hosszúlejáratú 200 kötelezettségek Ezek közül a tárgyidőszakra eső rész 800 1300 1200 = 1300 – 1200 = 100 A működő tőke kezelése függ attól, hogy milyen vállalkozási tevékenységet végzünk. Egy termelő tevékenységet végző vállalkozó például megveszi az anyagot hitelre, az anyagot

késztermékké alakítja át, majd hitelre eladja a vevőknek. Egy bolti kiskereskedelmi tevékenységet végző viszont hitelre vásárol, az árun általában átalakításokat nem végez, azokat igyekszik minél rövidebb időn belül készpénzért eladni. A működő tőke elemeit együtt forgóeszközöknek nevezzük A forgóeszközök tekintetében a tőkeszükséglet meghatározása azt jelenti, hogy az ebbe a körbe tartozó termelési javak milyen állományát kell készenlétbe helyezni ahhoz, hogy a termelés, értékesítés, szolgáltatás zavartalansága, a tervezett mértékben történő végrehajtása biztosítható legyen. Mennyi pénzt kössünk le a forgóeszközökbe? 5 Pénzügyi ismeretek A forgóeszközök a termelés folyamán állandó körforgást végeznek, s eközben a termelés különböző szakaszain haladnak át. Körforgásuk miatt nevezik a munka tárgyait az üzemgazdasági gyakorlatban forgóeszközöknek. Egy vállalkozás

forgóeszközeinek körforgását az alábbi ábra szemlélteti: I. rész – anyag II. rész – befejezetlen termelés /félkész termékek/ III. rész – árbevétel követelés /késztermékek a termelés előkészítése a termelés folyamata forgalmi folyamat A forgóeszközök különböző csoportjait aszerint különböztetjük meg, hogy az adott helyzetben: • a termelés előkészítésének, • a tulajdonképpeni termelésnek, • a forgalomnak a szakaszában helyezkednek-e el. A termelés, szolgáltatás, értékesítés előkészítésének szakaszában a forgóeszközök pénz, illetve különféle termelési készletek/alapanyagok, segédanyagok, fűtőanyagok, gyártóeszközök, tartalék alkatrészek, fogyóeszközök formájában találhatók meg. A termelés szakasza az anyagok munkába vételével kezdődik és a termék teljes elkészültéig tart. A termelés szakaszában a készenléti eszközök/forgóeszközök/, mint befejezetlen és félkész-termékek

jelennek meg. Befejezetlen termékeknek nevezzük a megmunkálás alatt /általában a munkahelyen/ lévő olyan gyártmányokat, amelyeknél valamely technológiai folyamatot már megkezdtek, de még nem fejeztek be. Előfordul, hogy a megmunkálás folyamán ezeket a gyártmányokat átmenetileg kivonják a munkafolyamatok alól. Az ilyen készlet is azonban tőkét köt le és a befejezetlen gyártmányok között kell számításba venni. A félkész termék olyan termék, amelynél a gyártás során meghatározott technológiai műveletet /műveleteket/ már befejeztek, de ahhoz, hogy a késztermék funkciójának megfeleljen az adott cégnél /esetleg más cégnél/ további technológiai műveletek elvégzésére van szükség. Készterméknek azt a terméket kell tekinteni, amely a vállalkozásnál valamennyi megmunkálási folyamaton átment, megfelel a rá vonatkozó szabványoknak, illetve az előírt műszaki feltételeknek. A forgalom szakaszában az elkészült

késztermék értékesítés útján a vevőhöz kerül. Ekkor az eszközök késztermékből követeléssé alakulnak át. Amikor a követeléseket a vevők kiegyenlítik /az ellenértéket megfizetik/, a forgóeszközök ismét pénzformát öltenek és ezzel a körforgás egy teljes periódusa befejeződik. A forgóeszközök körforgása a gyakorlatban az egymással párhuzamos ciklusok sorozatából áll. Az alkalmazott technológiáktól és a vevőkapacitásoktól függően időközönként újabb és újabb anyagok munkába vételére kerül sor. Amikor a forgóeszközök egy része anyag formájában belép a termelésbe, ugyanakkor más része késztermék formájában a forgalom szakaszába lép, ismét más része ebben az időpontban követeléssé alakul át. Ez azt eredményezi, hogy bár a körforgásban résztvevő forgóeszközök külső formájukat állandóan változtatják, bizonyos mennyiségük a termelés előkészítésének, a termelésnek és a forgalomnak

egyes szakaszában mindig jelen van. A folyamatos termelés/szolgáltatás tehát meghatározott nagyságú tőkelekötést tesz szükségessé a forgóeszközök tárgyát képező anyagi javakban. Azt, hogy milyen összegű tőkét kell lekötni a forgóeszközökben, a termelés terjedelme, illetve az ezzel kapcsolatban felmerülő termelési költségek és a forgóeszközök forgási ideje határozza meg. A forgóeszközök forgási idejét a fordulatok számával, vagy egy teljes körforgáshoz szükséges idővel mérhetjük. A fordulatok száma olyan mutatószám, amely kifejezi, hogy az átlagosan lekötött forgóeszközök hányszor haladnak át a körforgás mindhárom szakaszán. 6 Pénzügyi ismeretek Fordulatok ⋅ száma = ⋅ Értékesítési ⋅ forgalom Forgóeszközök ⋅ átlagos ⋅ állománya A fordulatok száma mutatót nevezik ″megtérülési szám″-nak is, mert kifejezi, hogy a számításba vett időhorizonton belül hányszor térülnek meg a

forgóeszközök. Kifejezi továbbá a fordulatok száma mutató azt is, hogy • 1 Ft forgóeszközre hány forint forgalom esik, illetve • a forgóeszközök állományának 1 forintjával hány forint forgalmat lehet lebonyolítani. A forgási idő napokban /vagy forgási sebesség/ azt az átlagos időtartamot fejezi ki, amire szükség van ahhoz, hogy a forgóeszközök egy teljes körforgást elvégezzenek. Forgási ⋅ idő ⋅ napokban = ⋅ A ⋅ számításba ⋅ vett ⋅ idöhorizont ⋅ napjainak ⋅ száma A ⋅ fordulatok ⋅ száma vagy Forgási ⋅ idő ⋅ napokban = ⋅Forgóeszközök ⋅ átlagos ⋅ állománya ÷ ⋅ Értékesítési ⋅ forgalom Az ⋅ idöszak ⋅ napjainak ⋅ száma A fordulatok száma a napokban kifejezett forgási idővel fordítottan arányos. Példa: Ezer Ft-ban I. negyedév II. negyedév III. negyedév Értékesítési forgalom 2500 2100 3000 Forgóeszközök átlagos 500 350 600 állománya Először meghatározzuk, hogy az

értékesítési bevételben az eszközök hányszor térülnek meg. Térülések száma: 2500 2100 3000 =5 =6 =5 500 350 600 Ezt követően meghatározzuk az eszközök megtérülési idejét napokban Forgási sebesség napokban: 90 90 90 = 18 = 15 = 18 5 6 5 Most meghatározzuk az 1 napi értékesítés Ft. Összegét: 27.777 23,333 33,333 Értékesítési ⋅ forgalom Idöszak ⋅ napjainak ⋅ száma IV: negyedév 3200 800 3200 =4 800 90 = 22,5 4 35,555 1.3 Mennyi pénzt fektessünk készletekbe? A készletgazdálkodásról már adtunk ismereteket a Termelés-szolgáltatásszervezés /irányítás/ tananyag egység keretében. Azok kiegészítéseképpen jegyezzük meg a következőket A termelés előkészítésének szakaszában lekötött eszközök körébe tartoznak az anyagok, amelyek a következő alkotórészeket tartalmazzák: alapanyagok, segédanyagok, fűtőanyagok, egyéb anyagok, tartalék alkatrészek, gyártóeszközök, fogyóeszközök. 7 Pénzügyi

ismeretek Az alapanyagok tőkeszükségletét meghatározza egyrészt a törzskészlet /minimális készlet/, másrészt a folyókészlet nagysága. A törzskészlet /nevezik biztonsági készletnek is/ arra ad feleletet, hogy hány napi termelésnek megfelelő készlettel kell rendelkezni ahhoz, hogy a termelésben fennakadás ne legyen. A törzskészlet nagyságát meghatározó tényezők, amelyek egyben a termelésben zavarokat idézhetnek elő • Az időnkénti szállítási késedelmek, továbbá • A termelési programtól eltérő többlet anyagfelhasználás. Folyókészletnek nevezzük az egyes szállítmányok beérkezése közötti idő /az utánpótlási idő/ alatt felhasználásra kerülő készlet-mennyiséget. Az anyagféleségek folyókészletét meghatározó napok száma elsősorban attól függ, hogy milyen időközönként szerzik be a szállítótól az anyagokat. Ezt elsősorban a felek között kötött szerződés határozza meg. Minél gyakoribbak a

szállítások, annál kisebb mennyiséget kell egy-egy alkalommal beszerezni, tehát annál kisebb a folyókészlet. Ügyelni kell azonban arra, hogy a szállítás ne történjék indokolatlanul kis tételekben, mert ennek magasabb beszerzési, szállítási költségei a tőkeszükségletet növelik. A folyókészlet nagysága az utánpótlási időszak alatt változik. Legnagyobb a folyókészlet az anyag beérkezésének napján, ettől az időponttól kezdve fokozatosan csökken és a következő szállítás előtti napon a legkisebb. Ezért az anyagtárolási idő megállapításánál az utánpótlási időnek csak a felét kell számításba venni a tőkelekötés meghatározásához. Egy-egy anyag tárolási idejét úgy állapítjuk meg, hogy a minimális készlet /a törzskészlet/ tárolási idejéhez hozzáadjuk a napokban meghatározott utánpótlási idő felét. Utánpótlási ⋅ idő Anyagtárolási ⋅ idő = Törzskészlet + 2 a termelési tervben előirányzott

termelés és a költségtervben meghatározott költségek alapján meghatározhatjuk az egy napi átlagos költséget. Az anyagtárolási idő és az egy napi átlagfelhasználás /napi átlagköltség/ ismeretében a Tőkeszükséglet = anyagtárolási idő /nap/ x egy napi átlagos felhasználás /Ft/ A segédanyagok tőkeszükségletét általában az alapanyagok pénzszükségletének százalékában határozzák meg. Ennek során tekintetbe kell venni, hogy a segédanyagokból egy-egy termék előállításához kisebb mennyiség szükséges, ugyanakkor a gazdaságos beszerzés, szállítás követelményeinek megfelelően ezeket az anyagokat az alapanyagok felhasználásához viszonyítva nagyobb mennyiségben kell készletezni. A fűtőanyagok forgóeszköz-szükségletének meghatározása készlet-időnormával történik. Csak a tárolható fűtőanyagokra határozható meg, hogy hány napi készletre van szükség ahhoz, hogy a termelési program teljesíthető legyen. A

tartalék alkatrészek, a gyártóeszközök, a fogyóeszközök esetében jellemzők alapján állapítható meg az a készletmennyiség, amellyel a termelőnek rendelkeznie kell. Alkalmazott jellemzők például: • A tartalék alkatrészekre vonatkozóan az állóeszközök bruttó értéke, a teljes termelés értéke, a gépek állóeszköz fenntartási költsége, • A gyártóeszközök esetében a teljes termelés értéke, a normaórák száma, • Fogyóeszközöknél a munkáslétszám, az összes anyagköltség. Ezekben az esetekben arról van szó, hogy a jellemzők /a vetítési alap/ figyelembevételével mennyi tőkét kell lekötni ezekben az eszközökben. A termelés folyamatában /befejezetlen termelés/ lekötött tőke nagyságát az alábbi tényezők határozzák meg: • A gyártási átfutási idő, 8 Pénzügyi ismeretek • • A készültségi fok, Az egy napra jutó termelési költség. A gyártási átfutási idő hosszát napokban a

technológiai műveletek átfutási ideje, a munkarenden belüli megszakítások időtartama, továbbá a munkarenden kívüli megszakítások időtartama határozza meg. A készültségi fok azt fejezi ki, hogy a befejezetlen termék átlagos ráfordítása a megmunkálás alatt lévő termék előállítási költségeinek hány százalékát teszi ki. A termék készültségi fokát a költség-rárakódások üteme határozza meg. A rárakódás ütemének három alaptípusát különböztethetjük meg: • A termelés valamennyi szakaszában egyenletes, • A kezdeti szakaszban nagyobb, a továbbiakban csökkenő ütemű, • A kezdeti szakaszban kisebb, majd nagyobb ütemű. A készültségi fok a termelés ráfordításainak egyenletes növekedése esetén 50% körül, csökkenő ütemű ráfordítás esetén 50% felett, növekvő ütemű ráfordítás esetén pedig 50% alatt lesz. Ha ismerjük a gyártási átfutási időt és az átlagos készültségi fokot, kiszámíthatjuk

a gyártásfinanszírozási időt. Gyártás-finanszírozási idő = gyártási átfutási idő x átlagos készültségi fok. A gyártásfinanszírozási idő ismeretében a befejezetlen termelésben lekötött tőke összege: 1 napi termelési költség x gyártásfinanszírozási idő A termelés során előállított késztermékek /továbbá a raktári félkész termékek/ általában nem kerülnek azonnal értékesítésre. Ennek oka egyrészt, hogy az esetek többségében szükség van a termékek szortírozására, csomagolására, márkázására és egyéb olyan munkálatokra, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a termék a vevő által meghatározott követelményeknek megfelelően kerüljön elszállításra, másrészt többkevesebb idő szükséges a számlák, a fuvarlevelek és egyéb, az árut kísérő okmányok kiállításához. A fentiekből következik, hogy a késztermékek és az értékesítésre kerülő félkész termékek által lekötésre kerülő tőke

nagyságát meghatározó tényezők: • A raktárban történő tárolási idő és a • Számlázási idő. A tárolási idő napokban kifejezett hossza függ egyrészt attól az átlagos készlet-mennyiségtől, amely nagyságát a késztermékek raktárba történő beszállításának és az onnan történő kiszállításának a mértéke /mennyisége/ határozza meg, másrészt a raktári munkálatok időszükségletétől. A termékeknek a raktárba történő be-, illetve kiszállítása folyamatosan történik. Legnagyobb a készlet a beszállításkor, majd ezt követően a kiszállítások következtében fokozatosan csökken és az újabb beszállításkor újból megnövekszik. A folyamat eredményeként a kiszállítások hatására sem csökken a készlet nullára, mert az újabb raktárra vételezések, továbbá a raktárban elvégzendő munkálatok azt megakadályozzák. A késztermékek és az értékesítésre kerülő félkész termékek által lekötött

tőkeszükségletet az alábbiak szerint számíthatjuk ki: átlagos ⋅ kiszállítási ⋅ idököz ⋅ napokban + raktári ⋅ müveletek ⋅ idöszükséglete 2 ⋅ napokban + számlázási ⋅ idö ⋅ napokban Késztermék ⋅ tárolási ⋅ ideje = 9 Pénzügyi ismeretek 2. Kinnlevőségek A késztermék /félkész termék/ értékesítésekor az eladónak követelése származik a vevőtől. Ha a vevők azonnal nem fizetnek /az esetek túlnyomó többségében ez a helyzet/, akkor az értékesítési folyamat két szakaszra oszlik. Az első szakaszban az eladónak az eszközei között megjelenik a vevők tartozása, amely azt jelenti, hogy a megelőző fázisban késztermék formában lekötött tőke most más formában jelenik meg, azaz az anyagi javakban lekötött tőke nem alakult át pénzeszközzé. Ezt követi a második szakasz, amikor a követelések pénzeszközzé, bankszámla követeléssé alakulnak át annak következtében, hogy a vevők tartozásaikat

kiegyenlítik. A vevőknek történő értékesítés és a vevők által az ellenérték kiegyenlítése között eltelt időt napokban kifejezve "vevői futamidőnek" nevezzük. Külön számítjuk ki a belföldi vevők és külön a külföldi vevők futamidejét. belföldi ⋅ vevöktöl ⋅ követelés Belföldi ⋅ vevök ⋅ futamideje = x ⋅ 365 összes ⋅ nettó ⋅ árbevétel − exp ort ⋅ értékesítés ⋅ árbevétele Külföldi ⋅ vevök ⋅ futamideje = külföldi ⋅ vevöktöl ⋅ követelés x ⋅ 365 az exp ort ⋅ értékesítés ⋅ árbevétele A hitelnapok száma a vállalkozás egyik legfontosabb mutatója, arról informál, hogy a vevők hány napi hitelt vesznek igénybe. Mondhatjuk azt is, hogy a vevő meddig használja a vállalkozás pénzét Ez a pénz hiányzik a vállalkozónak, számára ez "szükségtelen" pénzlekötést jelent. Éppen ezért ezt a számot folyamatosan, minden hónap végén ki kell számítani. Az így

kapott információ alapján meg lehet határozni, nyomon lehet kísérni, hogy mekkora tőkeszükségletet jelentenek a kinnlevőségek. 2.1 Vevőknek nyújtott hitel Ha el akarja kerülni a meglepetéseket, vevőinek fizetőképességét, és fizetőkészségét ellenőrizze, mielőtt számukra úgy értékesít, hogy a teljesítés és a számlázott ellenérték megfizetésének napja nem esik egybe. A gyakorlatban nem olyan egyszerű hozzájutni a szükséges információkhoz Néhány lehetőség: • Szakmai referenciát kérhetünk azoktól a vállalkozóktól, akik /amelyek/ már szállítottak az új ügyfelünknek, • Referenciát kérhetünk a vevő bankjától, • Felvilágosítást kaphatunk a szakmai szövetségektől, olyan cégektől, amelyek információszerzéssel – adással foglalkoznak. Ne mulasszuk el a referencia szerzését a vevőről, hiszen saját pénzünket használja. Ha úgy döntöttünk, hogy a vevőnek hitelbe értékesítünk, meg kell határozni

annak szintjét. Az összeg legyen összhangban a vevővel lebonyolított üzlet volumenével, a vevő fizetőképességével és hitelképességével. Óvakodjunk attól, hogy az üzleti kapcsolat kezdeti fázisában túl nagy hitelt nyújtsunk Ha olyan vevőnk van, aki /amely/ az összbevételünk szempontjából meghatározó jelentőséggel bír, folyamatosan informálódjunk üzleti tevékenységéről, vállalkozásairól, pénzügyi helyzetének alakulásáról. Az új rendelés felvétele előtt mindig ellenőrizzük a vevőről vezetett analitikus nyilvántartást, elemezzük, értékeljük, hogy a vevő korábbi fizetési kötelezettségeinek hogyan tett eleget. A ki nem fizetett számlák kezelése A ki nem fizetett számlák kezelése a vevővel meglévő kapcsolattól függ. a vevők többsége felgyorsítja a fizetést, ha emlékeztetőt küldünk, majd telefonon is megkeressük. Ha a vevő ezek után sem fizet, keményebben kell fellépni a követelés behajtása

érdekében. Ha a számla ennek ellenére kifizetetlen 10 Pénzügyi ismeretek marad, bírósági eljárás megindítását kell kilátásba helyezni. Jegyezzük meg, ha perrel fenyegetjük meg az adóst, akkor ezen az úton végig kell menni. Mielőtt a peres úton történő behajtást megindítjuk, mérjük fel annak költségét, az eljárás hosszadalmasságát, és várható kimenetelét. Az a vevő, aki hagyja, hogy per induljon ellene, nagy valószínűséggel valóban fizetésképtelen. Néhány ötlet a késedelmes számlák kezelésére: • Rendszeresen ellenőrizze kinnlevőségeit! Hetente legalább egyszer ellenőrizze le a vevők analitikus nyilvántartását, vizsgálja át azoknak a vevőknek a számláit, továbbá a velük kötött szerződéseket, akik határidőre nem fizettek. • Ne késlekedjen ezeket a vevőket felkeresni. Sokan vannak azon az állásponton, hogy csak akkor fizetnek, ha a hitelező felszólítja őket fizetési kötelezettségük

teljesítésére. Először telefonon, vagy személyesen keresse fel adósát! Ha ez nem vezet eredményre, akkor ne mulassza el adósát kötelezettségének teljesítésére levélben felszólítani. • A tartozások behajtása esetén mindig azt keresse fel, aki a vállalkozás pénzügyei felett rendelkezni jogosult. Ha a vevő vitatja a tartozását, arra nyugodtan reagáljon Ajánlja fel, hogy a nem vitatott tételekről külön számlát küld, a vitatott tételekre vonatkozó tárgyalás elől ne térjen ki. Nem ritkán az adós a teljesítés, a számlázott ellenérték vitatásával csak időt akar nyerni Mérje fel az adós szándékát, és annak megfelelően kérje a véleményeltérések egyeztetését. • Ha lehetséges, ajánlja fel, hogy a pénzt a vevő székhelyén, esetleg telephelyén veszi át. Ily módon nem ad lehetőséget arra, hogy a vevő azzal hárítsa el magától a követelés behajtását, hogy tartozását postán már elküldte, a bankjának az

átutalásra már diszpozíciót adott! • Ha a vevő nem hajlandó fizetni, írásban rögzítsen egy fizetési határidőt! Ha a vevő nem tud egyszerre fizetni, mérlegelje a részletekben történő fizetés lehetőségét! • A vevővel folytatott szóbeli tárgyalásairól készítsen feljegyzést! Ne mulassza el a hátralékos vevő megkeresését azon a napon, amikorra a fizetést kilátásba helyezte. Emlékeztesse őt – feljegyzései alapján – korábbi megállapodásukra! • Jegyezzen fel minden, az értékesítéssel, a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos reklamációt, panaszt, hogy az később ne képezhesse a tartozás kiegyenlítésének akadályát! Gondolja át! • Milyen hitelfelvételi kondíciókat ajánlanak Önnek a szállítók? Kedvezőbbek-e, vagy kedvezőtlenebbek-e ezek annál, amelyet Ön kínál vevőinek? • Vállalkozása alapján milyen rövidlejáratú kötelezettségei keletkezhetnek, keletkeznek? Határozza meg ezek nagyságrendjét

és a fizetés /teljesítés/ időpontját! Feladat: Vállalkozásának nyilvántartásai alapján határozza meg a működő tőke alakulására ható tényezőket, azok nagyságrendjét! Ezt követően számítsa ki a működő tőke nagyságát! Fogalmazza meg azokat az intézkedéseit, amelyekkel hatni kíván a működő tőke nagyságának jövőbeni alakulására! 11 Pénzügyi ismeretek 3. A vállalkozás likviditása A vállalkozónak, mint a piac résztvevőjének mindig fizetőképesnek kell lennie, ha vállalkozása létezésének nem akar véget vetni. A fizetőképesség, a likviditás pénzgazdálkodási fogalom, arra ad feleletet, hogy a vállalkozás rendelkezik-e olyan pénzügyi feltételekkel, hogy az időben esedékes pénzügyi kötelezettségeit mindenkor teljesíteni tudja. A vállalkozás likviditása nagyságrendileg lépcsőzött. A legmagasabb lépcsőfoktól, a likviditásfelettiségtől kezdve az optimális likviditáson át, a likviditás

alattiságig, ezt követően a fizetések fennakadásáig és a fizetésképtelenségig, a vállalkozás likviditásának különböző fokozatai lehetségesek. A vállalkozás likviditásának meghatározására irányuló tevékenység célja annak feltárása, hogy a gazdálkodó szervezet a likviditás milyen fokozatának felel meg. Ehhez első lépésként vizsgálat tárgyává kell tenni a vállalkozás likviditását tárgyi értelemben. Ennek során meghatározzuk a vállalkozás eszközeinek értékét és azok struktúráját annak figyelembevételével, hogy azok azonnali fizetések teljesítéséhez alkalmas formában állnak-e rendelkezésre vagy rövidebb – hosszabb idő szükséges fizető-eszközzé történő átalakításukhoz. Ezt követően a kötelezettségeket /forrásokat/ vesszük számba, és csoportosítjuk azokat esedékességük alapján. Az eszközök és a források /kötelezettségek/ fentiek szerint történő csoportosítása jelenti az eszközök

és a kötelezettségek likviditási fokozatok szerinti elrendezését /besorolását/. Az eszközök, és források likviditási fokozatok szerinti elrendezése lehetővé teszi a vállalkozás likviditásának alanyi értelemben vett meghatározását. A vállalkozás alanyi likviditása arról tájékoztat, hogy a tárgyi likviditás alapján rendelkezik-e a vállalkozás annyi mobil vagy mobilizálható eszközértékkel, amennyi az időben esedékes kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, illetve az alanyi likviditás milyen fokozatának felel meg /likviditás-felettiség, fizetőképtelenség stb./ A vállalkozás likviditása tárgyi értelemben A vállalkozás tárgyi értelemben vett likviditásának meghatározására irányuló tevékenységet az eszközök /aktívák/ likviditási fokozatokba történő besorolásával kezdjük. Az aktívákat annak figyelembevételével soroljuk egy-egy likviditási fokozatba, hogy azok valamilyen fizetőeszköz formában a

kötelezettségek teljesítéséhez rendelkezésre állnak, vagy meghatározott idő szükséges azok fizetőeszközzé történő átalakításához. Minél hosszabb idő szükséges valamely eszköz fizetőeszközzé történő átalakításához, annál kedvezőtlenebbül befolyásolja a vállalkozás alanyi likviditását. 3.1 Likviditási fokozatok az aktíva tételeknél I. fokon likvid eszközök Ide tartoznak a készpénz, az esedékes követelések a banktól, a látra szóló betétek, a csekk és pénzutalvány követelések, a bemutatóra szóló értékpapírok, azok az értékpapírok, amelyekkel azonnali fizetések teljesíthetők. Ezeket az eszközöket teljesen mobil eszközöknek tekinthetjük II: fokon likvid eszközök Ezek az eszközök rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy rövid időn belül mobil eszközzé tehetők. Ide tartozónak tekinthetjük többek között azokat a váltókat, amelyek lejárati ideje nem hosszabb három hónapnál (első osztályú

váltó), azokat a belföldi, külföldi vevőket, akik rendszeresen a szerződésben foglalt határidőn belül teljesítik fizetési kötelezettségeiket. Elszámolás a munkavállalókkal, a visszajáró adó, az igényelt, de még nem teljesített állami támogatás, könnyen értékesíthető értékpapírok (a vezető szerepet játszó pénzpiaci és állampapírok, záloglevelek, a nem hivatalos piac részvényei), valamely árutőzsdén tőzsdeszerűen kezelt áruk. 12 Pénzügyi ismeretek III. fokon likvid eszközök Azok a vásárolt készletek, amelyek a megrendelésen alapuló termékek gyártásához, szolgáltatások nyújtásához kerülnek felhasználásra, a megrendelésre készült saját termelésű félkész termékek és késztermékek, azok az anyagok, áruk, amelyek iránt a piacon kereslet van, azok az adósok, akik a jó adósok kategóriájába tartoznak, de időnként késedelmesen teljesítik fizetési kötelezettségeiket, a három hónapnál hosszabb

lejáratú értékpapírok. IV. fokon likvid eszközök Az ingatlanok, műszaki berendezések, gépek, járművek és azok az egyéb berendezések, és felszerelések, amelyek a piacon rendeltetésük és műszaki színvonaluk alapján értékesíthetők. A befektetett pénzügyi eszközök közül a részesedések, a hosszúlejáratú értékpapírok és bankbetétek, a vagyoni értékű jogok. V. fokon likvid eszközök Ide tartoznak az illikvid eszközök, mint például a kétes követelések, elfekvő, inkurrens készletek, rendeltetésük vagy műszaki állapotuk miatt nem értékesíthető tárgyi eszközök. 3.2 A kötelezettségek (passzívák) likviditási fokozatai Az aktívák (eszközök) likviditási fokozatok szerinti rendszerezését követően ahhoz, hogy az aktív és a passzív tételek között horizontális kapcsolatot teremthessünk, a passzívákat is likviditási fokozatok szerint kell rangsorolni. Az eszközök likviditási fokozatok szerinti

megkülönböztetése azon a rendező elven alapul, hogy saját elhatározásból bizonyos vagyoni értékeket gyorsabban vagy lassabban alakítsanak át olyan eszközzé, amellyel fizetéseket teljesíthetnek. A passzív tételek likviditási fokozatok szerinti elrendezésénél a vállalkozáson kívüli akarat befolyásolja azt, hogy meghatározott passzívákat gyorsabban vagy lassabban tesznek esedékessé, vagy amennyiben már esedékesek, hajtsanak be. A passzívák likviditási fokozatok szerinti elrendezése során azt kell szem előtt tartani, hogy: • Azok a tételek, amelyeknél összegük csökkentésének lehetősége (a kívülről történő lehívás lehetősége) fennáll, a vállalkozás likviditását csökkentik, • Azok a tételek, amelyek összegét saját elhatározás alapján növelni lehet, mint például meghatározott feltételek esetén bankhitel igénybevétele, vagy ahol a követelés csökkentésének időpontja legalább részben a vállalkozás

által meghatározható, mint a szállításokkal kapcsolatos adósságoknál, kedvezően, likviditást növelően hatnak, • A likviditásra legveszélyesebben az azonnali fizetendő tételek hatnak, mint például a lejárt váltó, meg nem fizetett adótartozás, lejárt hitelek és szállítói követelések stb. ezek negatív likviditást jelölnek. Ezek után bemutatjuk, hogy a kötelezettségeket hogyan rendezzük el likviditási fokozatok szerint! I. azonnal esedékes kötelezettségek Itt mindenek előtt a lejárt határidejű kötelezettségeket kell szerepeltetni. Ide tartoznak továbbá azok a kötelezettségek, amelyeket kötelezettségvállalás alapján 30 napon belül teljesíteni kell. Az itt szerepeltetett kötelezettségeket az I. fokon likvid eszközökkel kell szembeállítani II. rövidlejáratú kötelezettségek Ide kell besorolni rövidlejáratú hitelekkel, kölcsönökkel kapcsolatos adósságszolgálat esedékes részét, a költségvetést megillető

befizetéseket, a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségeket, a munkabér-fizetéseket, a szállítók követeléseit, az értékpapír visszavásárlással kapcsolatos kötelezettséget, osztalék és részesedés fizetéseket. 13 Pénzügyi ismeretek III: később esedékes kötelezettségek A rövid és középlejáratú forgóeszköz hiteleket, a beruházásokkal kapcsolatos hiteleket, egyéb hosszúlejáratú hiteleket, kötvénykibocsátással kapcsolatos kötelezettségeket kell idetartozónak tekinteni. IV: vissza nem fizetendő passzívák Ide kell besorolni azt a jegyzett tőkét, tőketartalékot, amelyet nem kell visszafizetni, a visszafizetési kötelezettség nélkül átvett pénzeszközt, a végleges fejlesztési juttatásokat stb. A passzív tételek közül azok, amelyek visszakövetelhetetlenek és azok, amelyek hosszúlejáratúak, fordítottan viselkednek, mint az aktívak azonos tételei. Ugyanis azok az aktív tételek, amelyek

fizetőeszközzé történő átváltásához hosszabb idő szükséges, vagy egyáltalán nem válthatók át, a vállalkozás likviditását rontják. Ezzel szemben a passzívák visszakövetelhetetlen és hosszúlejáratú tételei a vállalkozás likviditását javítják, méghozzá minél hosszabb lejáratúak és minél magasabb a részarányuk a mérleg összegében, annál kedvezőbben befolyásolják a vállalkozás likviditását. Feladat: Határozza meg a vállalkozás likviditását az alábbi adatok alapján: Forgóeszközök Ezer Ft-ban Készpénz 50 Bemutatóra szóló 360 értékpapírok Követelés vevőktől: 0-30 napon belüli 290 31-60 napon belül 70 61-90 napon belüli 60 91-180 napon belüli 40 181-360 napon belüli 30 Kötelezettségek Ezer Ft-ban Lejárt rövidlejáratú hitel 80 Lejárt adótartozás 120 30 napon belül esedékes hiteltartozás Esedékes szállítói követelés 30 napon belül esedékes váltótartozás 30 napon belül

esedékes bérfizetés 30 napon belül esedékes adótartozás 30 300 150 500 120 360 napon túli 20 Készletek: 15 napon belül kiszállításra kerülő 300 késztermék Anyagkészlet 700 Elfekvő készlet 136 Az APEH-től ÁFA visszatérítés 30 napon 80 belül Feladat: Keressen feleletet arra, hogy a következő gazdasági események hogyan befolyásolják a pénzállomány változását, illetve hogyan hatnak a tulajdonosi tőkeérdekeltségre! • Anyagbeszerzés nem készpénz ellenében 14 Pénzügyi ismeretek • • • • • • • • Áruértékesítés készpénz ellenében Elszámolt és kifizetett bér A vevő kiegyenlíti tartozását Kifizetés egyéb költség címén Elszámolt, de ki nem fizetett bér Rövidlejáratú hitelfelvétel Állóeszköz-beszerzés készpénz ellenében Adótartozás kiegyenlítése 3.3 Alanyi likviditás Valamely vállalkozás alanyi likviditását olyan likviditási mutatóval fejezhetjük ki, amely a likvid eszközöknek

/aktíváknak/ a likvid forrásokhoz /passzívákhoz/ viszonyított arányát mutatja. Likviditási ⋅ mutató = likvid ⋅ aktívák likvid ⋅ passzívák Likvid aktívákon a gyakorlatban az egy éven belül pénzzé tehető eszközöket /pénzeszközök, követelések a vevőktől, váltókövetelések, egyéb követelések, készletek, befektetett pénzügyi eszközök/, likvid passzívákon az egy éven belül esedékes fizetési kötelezettségeket /rövidlejáratú kötelezettségek, mint a tartozások a szállítóknak, váltótartozások, rövidlejáratú hitelek és kölcsönök, adóelszámolások egyenlege, a hosszúlejáratú hitelek adott évi törlesztései, egyéb éven belüli kötelezettségek, tartós passzívák/ kell érteni. A mutató értéke azt a sávot jelzi, amelyen belül a vállalkozás eszközeinek értéke csökkenhet anélkül, hogy nehézségei támadnának folyó fizetési kötelezettségei teljesítésében. A hazai hitelezési gyakorlatban az

üzleti bankok a vállalkozás likviditását akkor tartják kielégítőnek, ha a mutató értéke kettő körül alakul. Amennyiben a mutató értéke 2, ez azt jelenti, hogy a vállalkozás kétszer annyi likvid eszközértékkel rendelkezik, mint amennyi a folyó fizetési kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Nem következik ebből, hogy minden vállalkozásra egyaránt érvényes normáról van szó. Figyelembe véve például a forgóeszközök forgási sebességét, előfordulhat, hogy a likviditási mutató alacsonyabb értéke esetén is a vállalkozás likviditása elfogadható. Például egy kiskereskedelmi értékesítést folytató vállalkozásnál, ahol erős a napi készpénztermelés, a likviditási mutató 1 körüli értéke is elfogadható. Függhet továbbá a vállalkozás alanyi likviditásának megítélése attól is, hogy likviditási fokozat szerint milyen a likvid eszközök struktúrája. Például, ha az időben esedékes fizetések összege

100 és az I. fokon likvid eszközök értéke is 100, akkor a Likviditási ⋅ mutató = I . ⋅ fokon ⋅ likvid ⋅ eszközök = 100 =1 kötelezettségek = 100 Az a vállalkozás, amelynek az így számított likviditási mutatója = 1, megbízhatóbb fizetőképességgel rendelkezik, mint az a vállalkozás, amelynek likviditási mutatója például 2, de a likvid eszközök struktúrájában az I. és II fokon likvid eszközök részaránya alacsony, mert az eszközök nagyobb része készletekben testesül meg. Ezen a felismerésen alapul a ″gyors teszt″ mutató. Gyors ⋅ teszt ⋅ mutató = likvid ⋅ eszközök − készletek folyó ⋅ fizetési ⋅ kötelezettségek 15 Pénzügyi ismeretek Amennyiben a gyors teszt mutató értéke lényegesen alacsonyabb a likvid eszközök teljes körben alapuló likviditási mutató értékénél, akkor a készletállományt kell alapos vizsgálat tárgyává tenni. Feladat: 1. Határozza meg a vállalkozás alanyi

likviditási mutatóját, a kapott eredményt értékelje! 2. Állapítsa meg, hogy saját vállalkozásának milyen a tárgyi és az alanyi likviditása! 3.4 Intézkedések a likviditás megjavítására Alacsonyfokú likviditás esetén a vállalkozásnak azonnali intézkedéseket kell tennie fizetőképességének biztosítása érdekében. A vállalkozás likviditási helyzetének javítására a következő intézkedéseket teheti: • A készpénz ellenében történő értékesítés fokozása, • Előleg és/vagy előrefizetés elfogadása, kikötése, • Intézkedések a kinnlevőségek behajtására, • Váltók leszámítolása saját bankkapcsolatánál, • Értékpapírok, részesedések eladása, • A tevékenységhez nem szükséges tárgyi eszközök, készletek értékesítése, • A beruházások visszafogása, • A tőke növelése, • Hitelek, kölcsönök felvétele. Az sem jó, ha a vállalkozás alanyi likviditása az indokoltnál magasabb. A túl magas

likviditás is jelezhet gazdálkodási problémákat. Az indokolatlanul magas likviditás csökkentésére a vállalkozás az alábbi intézkedéseket teheti: • Árengedmény ellenében a készpénzzel történő vásárlás fokozása, • A magas kamatozású hitelek visszafizetése, • Részesedés vásárlás, • Az innovációs és a beruházási tevékenység fokozása, • Átmeneti kamatozó pénzbefektetések pénzpiaci papírokba, • Áttérés új, esetleg a kockázatot növelő gyártmányokra, technológiákra, stb. 3.5 A rentabilitás és a likviditás összefüggése A rentabilitást itt, mint a saját tőke hozamát értelmezzük. A likviditás, mint tudjuk a fizetőképességgel kapcsolatos fogalom. Rentabilitási /tőkejövedelmezőségi/ követelmény nélkül értelmetlen lenne a tőkét vállalkozásokba befektetni. Abból, hogy a tőkét a vállalkozásba befektetik és vele tőkehozadékot érnek el, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a

vállalkozás életképességére vonatkozóan. Induljunk ki abból az esetből, amikor a vállalkozás rentábilis: Eszközök Befektetett eszközök Forgóeszközök pénzeszközök nélkül Pénzeszközök Összesen: 60 30 10 100 Mérleg Források Saját tőke Rövidlejáratú kötelezettségek Hosszúlejáratú kötelezettségek Nyereség Összesen: 40 37 15 8 100 16 Pénzügyi ismeretek A vállalkozás rövidlejáratú kötelezettségeinek teljesítéséhez nem rendelkezik elegendő pénzeszközzel. Ha a befektetett eszközeinek és/vagy forgóeszközeinek egy részét nem tudja értékesíteni, vagy további finanszírozót nem talál, annak ellenére, hogy a tőke rentabilitása 20%, fizetésképtelenné válik, esetleg tönkremegy. Más helyzet előtt állunk akkor, ha a vállalkozás mérlege a következő struktúrát mutatja. Eszközök Befektetett eszközök Forgóeszközök pénzeszközök nélkül Pénzeszközök Összesen: 30 20 50 100 Mérleg Források Saját

tőke Rövidlejáratú kötelezettségek Hosszúlejáratú kötelezettségek Összesen: 65 20 15 100 A vállalkozás ebben az esetben szerfölött likvid, de gazdálkodása nem jövedelmező, eszközeinek jelentős részét pénzeszközökben tartja. A vállalkozás által követett pénzügyi politika könnyen azzal a veszéllyel járhat, hogy a piacon elveszti versenyképességét, mert beruházásokkal nem fejleszti technikáját, nem fordít kellő gondot az innovációra. Egy vállalkozás vezetésének mindig arra kell törekednie, hogy a két véglet /jövedelmező, de nem likvid, illetve likvid, de nem jövedelmező/ között megtalálja annak lehetőségeit, hogy úgy legyen tevékenysége jövedelmező, hogy egyidejűleg fizetőképességét is fenn tudja tartani. Erre szolgál például az alábbi eset: Mérleg Eszközök Források Befektetett eszközök 60 Saját tőke 50 Forgóeszközök Rövidlejáratú 15 20 pénzeszközök nélkül kötelezettségek Pénzeszközök

Hosszúlejáratú 25 15 kötelezettségek Nyereség 15 Összesen: 100 Összesen: 100 Ezen a ponton a rentabilitás és a likviditás már összhangban vannak, a vállalkozás életképessége hosszabb távon is biztosítottnak látszik. 3.6 Dinamikus likviditás A likviditás eddig bemutatott értelmezése alapján arra kaptunk feleletet, hogy a vállalkozás egy adott naptári időpontban a fizetési kötelezettségeinek teljesítéséhez rendelkezik-e elegendő pénzeszközzel, illetve vannak-e olyan eszközei, amelyeket a fizetési kötelezettség esedékességének napjára pénzeszközzé tud átalakítani. A likviditásnak ez a statikus jellemzése fontos információt nyújt a vállalkozónak és a banknak is ahhoz, hogy egy adott időpontra vonatkoztatva a vállalkozás pénzügyi helyzetét megítélni képes legyen. Ugyanakkor látni kell, hogy az adott időpontot /naptári napot/ követően a vállalkozással szemben olyan esedékességek jelentkezhetnek, amelyek a

fizetésképtelenség veszélyét jelenthetik. A vállalkozásnak a múltban kötött szerződéseit kell naponta teljesítenie, és a jövőre vonatkozó megkeresésekre, lehetőségekre mindig rendelkezésre kell állnia. 17 Pénzügyi ismeretek A likviditási helyzet statikus /egy meghatározott napon meglévő/ bemutatása mellett naponta át kell gondolni, hogy holnap milyen bevételeim lesznek, és a bevételek elegendőek-e a kiadások, a fizetési kötelezettségek teljesítéséhez. Az időpontra vonatkoztatott számítást tehát időtartam számítássá kell átalakítani. A következőkben bemutatjuk, hogyan kell egy naptári hónapra, azon belül 10 napos periódusokra a pénzforgalmi előrejelzést /dinamikus likviditási mérleget/ elkészíteni. Készpénzáramlás előrejelzés Bevételek 01. Kifizetések 1. Bevételek 500.000 2. Kifizetések munkabér 300.000 társadalombiztosítás anyagvásárlás 150.000 adófizetés bérleti díj szállítói számlák

kiegyenlítése fűtés, világítás, telefon, telefax házipénztárból 30.000 kifizetések Összes kifizetés 480.000 3. Banki egyenleg: a dekád elején 450.000 a dekád végén 0 4. Pénztár egyenleg a dekád elején 50.000 a dekád végén 20.000 10. 1.300000 A hónap 20. napján 1.200000 30. 400.000 162.000 80.000 950.000 800.000 250.000 70.000 60.000 50.000 1.100000 1.022000 300.000 1.300000 200.000 1.400000 378.000 778.000 300.000 90.000 20.000 80.000 20.000 70.000 20.000 Gondolja át! 1.Hogyan tart készpénzt a vállalkozásban? Van-e kamatozó betétszámlája a banknál? Miért nincsen? 2.Mennyire szezonális a vállalkozása? Milyen készpénz gazdálkodási gondokat okoz ez Önnek? Mit tehetne a gondok enyhítése érdekében? Feladat: Saját vállalkozásának pénzforgalmi adatai alapján készítsen készpénzáramlási előrejelzést! Ehhez ellenőrizze szerződéseit, analitikus nyilvántartásait! Szükség esetén konzultáljon

könyvelőjével, és adótanácsadójával! 18 Pénzügyi ismeretek 4. A tőkeszerzés folyamata A tőke megszerzése szempontjából megkülönböztetünk olyan forrásokat, amelyeket a vállalkozás maga hoz létre, és olyan forrásokat, amelyeket a tőkepiac produkál. E felosztás alapján beszélünk "belső finanszírozás"-ról és "külső finanszírozás"-ról. A belső finanszírozás történhet a forgalmi bevételből és a vagyon átrendezése révén. A vállalkozás forgalmi bevétele a finanszírozás forrása, ha a finanszírozás •Leírásokból, továbbá •A nyereség visszatartása révén, és/vagy •Tartalékolásokból történik. A vagyon átrendezése /a vagyon struktúrájának megváltoztatása/ akkor szolgálhat finanszírozási forrásul, ha az üzemvitelhez szükséges vagyont csökkentik, és ezáltal lekötött tőkét szabadítanak fel, vagy az üzemeltetéshez nem szükséges vagyonrészeket értékesítik. Külső

finanszírozáson a pénzpiacon keresztül történő finanszírozást kell érteni. Ennek formája lehet: •Részesedés finanszírozás /saját tőke megszerzése/, •Idegen finanszírozás /idegen tőke megszerzése/. 4.1 A belső finanszírozás módszerei A belső finanszírozás esetén a kiegészítő pénztőke a vállalkozás forgalmi folyamatából vagy/és az üzemvitelhez nem szükséges /feleslegessé vált/ vagyonrészekben lekötött pénztőke felszabadításából származik. A vállalkozás forgalmi folyamatából származó pénztőkét a gyakorlatban "saját erőből képzett tőkének" is nevezik. Ez a bruttó bevételnek azon részeiből tevődik össze, amelyek a vállalkozásnál leírási ellenérték, továbbá visszatartott nyereség, valamint hosszútávú tartalékolás formájában maradnak vissza. 4.2 Finanszírozás leírási bevételből A vállalkozásba befektetett tárgyi eszközök /ingatlanok, műszaki berendezések, gépek,

járművek, továbbá egyéb berendezések és felszerelések, továbbiakban állóeszközök/ értéke a termelés folyamatában fokozatosan – a termelési költségek között elszámolt értékcsökkenési leírás arányában – megy át az új termék értékébe. Ezt az értékátadási folyamatot a költségek között elszámolt értékcsökkenési leírás /továbbiakban leírás/ közvetíti. A költségek között elszámolt leírás – amennyiben a piac az árban azt elfogadja – a bevételben a befektetett eszközök értékének /mint korábbi tőkebefektetési értéknek/ a visszatérülését hivatott biztosítani. Egy-egy ciklusidőn belül visszatérülő tőke nagyságát •Az állóeszközök értéke és annak változása, •Az állóeszközök használati ideje, és a •Tőkebefektetés törlesztésének /visszanyerésének/ módszere határozza meg. Az állóeszközök értékének meghatározása A beruházás eredményeként beszerzett /létesített/

állóeszközök értékét azok beszerzési /létesítési/ költsége határozza meg. A beszerzési ár /beszerzési költség/ az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében a használatba vételig /üzembe helyezésig/ felmerül. A beszerzési költség /a beszerzési ár/ részét képezi az engedményekkel csökkentett felárakkal növelt vételár, a szállítási alapozási, üzembe helyezési, a beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költség, az eszközbeszerzéshez kapcsolódó adók és a vámköltségek. A hitellel /kölcsönnel/ megvalósuló beruházások esetében a hitel 19 Pénzügyi ismeretek /kölcsön/ után az üzembe helyezésig felmerült kamat, biztosítási díj ugyancsak része a beszerzési költségnek. Amennyiben a használatban lévő állóeszközökön olyan munkálatokat végeznek, amelyek eredményeként az állóeszköz visszanyeri eredeti termelőképességét vagy élettartama növekszik,

rendeltetése megváltozik, e tevékenységek költségeivel az állóeszköz értékét növelni kell. Az állóeszköz értékét növelő felújítási költségek nagysága a vállalkozót döntés elé állítja. A vállalkozónak ebben az esetben azt kell mérlegelnie, hogy a termelőképességében csökkent állóeszközt felújítsa-e, vagy helyette új, korszerű termelő berendezést vásároljon. A döntéshez szükséges gazdaságossági számítás az alábbi összefüggések figyelembevételével végezhető el: B1 - F - É b M = = ⋅ ⋅ ⋅ ⋅ év /Ü o - Ü1 / x q A képletben: M = megtérülési ráta B1 = az új állóeszköz beszerzési /létesítési/ költsége F = az a költség, amely akkor merülne fel, ha az állóeszközt felújítanák É b = beruházás esetén kiselejtezésre kerülő gép maradványértéke, értékesítési bevétel Ü o = a régi állóeszköz évi üzemeltetési költsége Ü1 = az új állóeszköz évi üzemeltetési költsége q

= egyenértékű gépszám. Azt fejezi ki, hogy az új termelőeszköz termelőképessége hogyan viszonylik a régi gép termelőképességéhez. A számítások elvégzése után eredményül azt kapjuk, hogy a beruházás összege /a képletben a számláló értéke/ hány év alatt térül meg az üzemeltetési költség megtakarításból. A beruházás akkor fogadható el, ha a megtérülési évek száma rövidebb, de legfeljebb egyenlő az állóeszköz gazdaságilag hasznos üzemidejénél, és az új állóeszköz termelőképességét teljes egészében hasznosítani lehet. A technikai és technológiai színvonal gyors növekedése következtében a termelésben lekötött állóeszközök struktúrája és értéke állandóan változik, a lekötött össztőkén belül értékük növekszik. Minél nagyobb a lekötött állóeszközök értéke és az azt befolyásoló technikai színvonalváltozás üteme, annál nagyobb annak kockázata, hogy az árbevételben a

használati idő végére visszatérül-e a befektetett tőke és a leírásokból mikor, milyen összeg áll rendelkezésre pótló /fejlesztő/ beruházások céljára. A befektetett tőke visszatérülését és beruházásokra történő újbóli felhasználását befolyásolja továbbá az állóeszközök használati ideje. 4.3 Az állóeszközök használati idejének meghatározása Az állóeszközök használati idejének meghatározásánál tekintettel kell lenni a műszaki fejlődés által befolyásolt gazdasági avulásra, és az állóeszközök leterhelésével egyenes arányban változó fizikai elhasználódásra, továbbá a piaci viszonyok változására. Ha eltekintünk a technikai színvonal változásától, a használati idő felső határát a fizikai elhasználódás mértéke szabja meg. Abban az esetben, ha kizárólag a műszaki fejlődés figyelembevétele alapján állapítjuk meg az állóeszközök használati idejének felső határát, azt a

termelőképesebb berendezés várható megjelenésének időpontja befolyásolja. A használati idő megállapításánál a műszaki fejlődéssel együtt járó gazdasági avulás figyelmen kívül hagyása azzal a következménnyel jár, hogy a hatékonyabb termelő berendezések megjelenésének időpontjára nem térül vissza a befektetett tőke. Ilyen esetben az állóeszköz cseréje tőkevesztéssel jár 20 Pénzügyi ismeretek A tőkevesztés a csere időpontjában a termelő folyamatból kiiktatásra kerülő állóeszközzel kapcsolatos befektetésnek a leírással törlesztésre nem került hányadával egyenlő. Tőkevesztéssel jár az állóeszköz cseréje akkor is, ha a fizikai elhasználódási időtartamot és ezzel a tőke visszanyerésének időtartamát műszakilag nem indokolhatóan növelik, mert a fizikai elhasználódás /az állóeszköz pótlásának szükségessége/ a tőkebefektetés visszatérülése előtt bekövetkezik. Nem célszerű viszont a

tőke visszanyerésének időtartamát az elhasználási idő lerövidítésével lecsökkenteni, mert ennek következménye, hogy a termelési költségek között elszámolt leírás összegének nagysága veszélyeztetheti a termék gyártásának jövedelmezőségét és ezáltal a piaci értékesíthetőségét. Az állóeszközök használati idejének meghatározásakor tehát a fizikai és a gazdasági avulásra egyaránt tekintettel kell lenni. Az állóeszközökkel kapcsolatos egyszeri befektetések visszatérülésére vonatkozó számításokban a leírási időt kalkulált használati időtartamban határozzák meg. Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a beszerzési, előállítási költséghez /bruttó értékhez/ vagy a nettó értékhez viszonyított arányát, vagy a beszerzési, előállítási költségnek a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó

élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. A számvitelről szóló magyar törvény a gazdálkodó szervezet hatáskörébe utalja az állóeszközök használati idejének meghatározását. A befektetések körében a törvény azonban korlátozó intézkedéseket is tartalmaz a használati idő hosszának megállapítását illetően, mert előírja, hogy •A vagyoni értékű jogok beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idő alatt, •Az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idő, de legfeljebb 15 év alatt, •A kísérleti fejlesztés, továbbá az alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év, vagy ennél rövidebb idő alatt lehet leírni. Nem állapítható meg használati idő és így értékcsökkenés sem a

földterület, sem a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzése esetén és a már teljesen leírt immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél. 4.4 A befektetett tőke törlesztésének (visszanyerésének) módszerei A vállalkozó feladata annak eldöntése, hogy a tárgyi eszközökbe és az immateriális javakba befektetett tőkét – az általa meghatározott használati időn belül – milyen tőketörlesztési módszer alkalmazásával szándékszik visszanyerni. Az állóeszközök használati idején belül a befektetett tőke törlesztése /és végső fokon visszanyerése/ történhet •Lineáris /egyenletes/ ütemű, •Gyorsított /az idő függvényében degresszív/ ütemű törlesztési módszerrel. 21 Pénzügyi ismeretek Egyenletes ütemű tőketörlesztés 100% A leírás évi összege Az aktivált érték csökkenésének folyamata Az állóeszköz aktivált értéke 100 Ft /Jelképes/ eszközérték Kalkulált

leírási idő Műszaki használati idő Amint az az ábrából kiolvasható, az egyenletes ütemű /lineáris/ tőketörlesztés /tőke-visszanyerés/ esetén a számításba vett használati idő alatt, időegységenként /általában évenként/ a termelési költségek között elszámolt értékcsökkenés összegének /a leírás összegének/ megállapítása azon a feltételezésen alapszik, hogy az állóeszközök értéke az idő múlásával egyenes arányban csökken, ahogy azt a fenti ábra szemlélteti. Lineáris ütemű leírást akkor célszerű alkalmazni, ha a termelőeszközt gyártó termelési ágban a technikai fejlődés kiegyensúlyozott ütemű, a termelő berendezéssel olyan terméket állítanak elő, amelyek tartósan jelentkező szükségleteket elégítenek ki és a termékek árában a számításba vett amortizációs idő alatt lényeges változás nem várható. Jól megállapított lineáris leírás /amortizációs kulcs/ esetén sem lehet azt a

követelményt támasztani, hogy a leírások elszámolása után a mindenkori nettó érték kifejezze adott időpontban a termelő berendezés termelőképességét, műszaki értékét. Ennek oka, hogy a gyakorlatban sem a fizikai elhasználódás, sem a gazdasági avulás nem lineáris. Általános jelenség, hogy az állóeszközök a használati idő első periódusában nagyobb ütemben használódnak el, majd az elhasználódás üteme csökken, és végül – a használati idő befejező szakaszában – az elhasználódás rohamosan fokozódik. Amennyiben a vállalkozás állóeszközeinek bruttó értéke a megállapított leírási idő egyes éveiben azonos és az átlagos leírási idő hossza nem változik, a használati idő egyes éveiben felszabaduló tőke összegét az alábbi képlettel számíthatjuk ki: 22 Pénzügyi ismeretek Visszanyert ⋅ töke ⋅ az ⋅ amortizációs ⋅ idö ⋅ egyes ⋅ éveiben ⋅ / Vt / = ⋅ = visszanyert tőke az

amortizációs idő egyes éveiben = az eszköz bekerülési értéke = használati idő /év/ = a használati idő egyes éve = az évenként elszámolt értékcsökkenés Évente elszámolt Gyorsított ütemű tőketörlesztés écs. 100% Bé ×n M Vt Bé M n Écs. Az állóeszköz aktivált értéke Ft Az aktivált érték csökkenésének folyamata A kalkulált leírási idő végére vissza nem térült aktivált érték 100 Ft /Jelképes/ könyvszerinti érték Kalkulált leírási idő év Műszaki használati idő év értékcsökkenés degresszív leírás (csökkenő maradványérték) esetén Az idő függvényében degresszív /gyorsított/ ütemű leírás alkalmazása esetén a kalkulált leírási időn belül az első években az aktivált értékének időarányosnál nagyobb, a későbbi években kisebb hányadát számolják el leírásként, amint azt a fenti ábra szemlélteti. A degresszív ütemű leírás alkalmazása az olyan állóeszközök esetében

indokolt, amely eszközöket gyártó, termelő ágazatokban a technikai fejlődés gyorsütemű, ahol a termelt termékek piaca, a konjunkturális helyzet gyorsan, előre nehezen prognosztizálhatóan változik, az új termékek iránt a megjelenést követően átmenetileg nagy kereslettel, majd az érdeklődés nagymértékű csökkenésével kell számolni. Ilyen esetekben az állóeszköz értékének gyorsított leírási folyamata a befektetett tőke visszatérülésének /felszabadításának/ gyorsítását, ezáltal veszéllyel fenyegető technikai színvonal-változás miatti tőkevesztés elkerülését biztosítja. A gyorsított leírás alkalmazása esetén a berendezések működtetésének első éveiben azok értékének nagyobb hányadát viszik át a velük előállított termékek értékébe. Az értékátadás tehát előbb bekövetkezik, mint lineáris leírás esetében és ezáltal a befektetett tőke gyorsabban, rövidebb időn belül visszatérül. Az

értékcsökkenési leírás összegét aritmetikus /számtani/ módszerrel az alábbi képlet segítségével számíthatjuk ki: a ⋅ használati ⋅ idö ⋅ fordított ⋅ számsora n−a = Bé x a ⋅ használati ⋅ idö ⋅ szám tan i ⋅ sorának ⋅ összege 1 + 2 + 3. + n 23 Pénzügyi ismeretek 5. Finanszírozás a visszatartott nyereségből A visszatartott nyereségből való finanszírozás a vállalkozó számára a valós önfinanszírozást jelenti. Ebben az esetben az önfinanszírozás lehetősége és mértéke függ •A vállalkozás adózás előtti nyereségének nagyságától, •A vállalkozás adózás előtti nyereségének adóztatási módjától, •Azoktól az adókedvezményektől, amelyekkel az adóalap után számított adót csökkenteni, ezáltal az önfinanszírozó képességet növelni lehet, •Egyéni vállalkozás esetén a vállalkozó az adózott eredményből mennyit használ fel saját célra, társas vállalkozás esetében

mennyit osztanak ki részesedésre. A nyereségből történő finanszírozás alapvető feltétele, hogy a vállalkozásnak legyen nyeresége. Mindenekelőtt azt kell meghatározni, hogy a vállalkozásnak van-e nyeresége, ha igen, mekkora annak az összege. Azt, hogy a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó a vállalkozás eredményét hogyan számítja ki, a számviteli ismeretek keretében mutattuk be. Az egyszeres könyvvitelt /pénzforgalmi elszámolást/ vezető egyéni vállalkozó, vállalkozásból származó eredményének számítási módját az adózásról szóló munkafüzetben tárgyaljuk. A visszatartott nyereségből való finanszírozás a vállalkozás növekedésének elengedhetetlen feltétele. Ez minden nagyságú vállalkozásra érvényes. Különösen nagy jelentősége van a kis- és közepes vállalkozásoknál. Ezek a vállalkozások nehezebben jutnak hozzá külső pénzforrásokhoz 5.1 A vállalkozás finanszírozása külső pénzforrással A

tőkepiacon, a pénzpiacon keresztül történő finanszírozást nevezzük külső finanszírozásnak. Ennek egyik formája a hitellel történő finanszírozás. A vállalkozónak, mielőtt a bankot hitel iránti kérelmével megkeresi, információkat kell szereznie arra vonatkozóan, hogy a bank milyen feltételekkel hajlandó a hiteligényt befogadni, illetve azt érdemben tárgyalni. A feltételek három csoportba sorolhatók. Ezek: •A hitelnyújtás általános feltételei, •A hitelezés tárgyát képező terv megítélése, •A terv elfogadásának feltételei, •A hitelképességnek való megfelelés feltételei. Ismerkedjünk meg ezekkel a feltételekkel! A hitelezés általános feltételei A bank kockázatának csökkentése és a vállalkozói érdekeltség növelése, a vállalkozói döntés megalapozottságának fokozása érdekében megköveteli, hogy a vállalkozó pénzszükségletének egy részét belső /saját/ forrásokból biztosítsa. Amennyiben a

vállalkozó a belső források mellett más forrásokkal is rendelkezik /például támogatás, más vállalkozó által átadott pénz/, akkor a bank a még finanszírozatlan pénzszükséglet erejéig nyújt hitelt. A pénzszükségleten belül a saját forrás nagysága függ attól, hogy •Az egyes hitelkonstrukciók annak mértékét /részarányát/ hogyan írják elő, •A hitelező milyennek ítéli a hitelt igénybevevő hitelképességét. Visszafizetési idő 24 Pénzügyi ismeretek A visszafizetési idő hónapokban, években kifejezve azt az időhosszat jelenti, amely idő alatt a hitelszerződésben meghatározott törlesztő részletekkel a kölcsönt vissza kell fizetni, és amely idő alatt a még le nem törlesztett /vissza nem fizetett/ hitelösszeg után a kamatot fizetni kell. A visszafizetési időt nevezik törlesztési időnek, továbbá lejárati időnek, valamint a hitel futamidejének is. A törlesztési idő hosszától függően következő

hiteltípusokat különböztetünk meg: Rövidlejáratú hitel Az eredményesen gazdálkodó vállalkozónál is előfordulhat olyan eset, amikor az általa kiszámlázott teljesítmények ellenértékét még nem kapta meg, de üzleti tevékenységének viteléhez beszerzéseket kell eszközölnie, munkabért kell fizetnie, vagy teljesítenie kell fizetési kötelezettségét az adóhatóság, a társadalombiztosítás felé. Azt mondjuk ilyen esetben, hogy a vállalkozónál átmeneti pénzhiány keletkezik. Ezt az átmeneti pénzhiányt hidalja át a rövidlejáratú bankhitel, amelynek futamideje nem lehet hosszabb 12 hónapnál. A hitelt a bevételből fizetik vissza. Ezért a hitel visszafizetési ideje szorosan kapcsolódik ahhoz az időponthoz, amikor a hitelt igénybevevő az általa kiszámlázott teljesítmények ellenértékéhez /a bevételhez/ hozzájut. Középlejáratú hitel Középlejáratú hitel futamideje egy és öt év között helyezkedik el. Beruházási célra

adja a bank A hitel törlesztésének idejét és nagyságrendjét általában a befektetés hozadékának figyelembevételével határozzák meg. Hosszúlejáratú hitel Öt évnél hosszabb futamidejű hitel, amelyet beruházások finanszírozásához ad a bank olyan esetben, amikor a befektetésnek a hozadékból való térülési ideje meghaladja az öt évet. A refinanszírozási kamatláb az a %-ban meghatározott kamatmérték, amellyel a jegybank a hitelt folyósító üzleti banknak hitelt nyújt. A kamatrés a jegybanki kamatláb és a vállalkozónak hitelt nyújtó üzleti bank által meghatározott kamatláb között helyezkedik el, a bank működési költségeire és nyereségére biztosít fedezetet. Általános gyakorlat, hogy az üzleti bank a hitelszerződésben kiköti jogát a kamatláb megváltoztatásához. A kamatláb megváltoztatására akkor kerül sor, ha a Jegybank időközben módosítja a refinanszírozási kamatlábat. Bankgarancia és fedezetek A

bankgarancia, illetve a fedezet biztosítékot jelent a banknak olyan esetben, amikor a kölcsönvevő nem képes vagy nem hajlandó az adósságszolgálati kötelezettségét teljesíteni, azaz az igénybe vett kölcsönt törleszteni, az esedékes kamatot fizetni. Gyakorlatilag bármit fel lehet ajánlani biztosítékként. A bank azonban a felajánlott biztosítékkal szemben követelményeket támaszt. A biztosítékkal szembeni követelmények körébe tartozónak kell tekinteni a biztosíték •Piacképességét. Piacképes a biztosíték akkor, ha annak tárgya a piacon akadálytalanul valamilyen fizető-eszközzé váltható át. •Értékállóságát. Értékállónak tekintik a biztosítékot akkor, ha annak piaci értéke hosszabb távon nem csökken azon érték alá, amelyet eredeti állapotban képviselt. •Tartósságát. Tartósabbnak minősül a biztosíték akkor, ha gazdaságilag hasznos élettartama hosszabb, tehát hosszabb időn át őrzi meg azt a

tulajdonságát, hogy a piacon likviddé tehető. A hitelezési gyakorlatban az üzleti bankok általában a következő fedezeteket tartják elfogadhatónak. 25 Pénzügyi ismeretek Bankgaranciát a kölcsön felvevője valamely pénzintézettől kérhet. A bankgarancia elvállalásával a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben az adós /a hitel felvevője/ az adósságszolgálati kötelezettségét nem teljesíti, a garancia levélben meghatározott feltételek szerint helyette fizetni fog. A bankgarancia esetében közömbös, hogy a fizetésre kötelezett miért nem fizet A kölcsönt nyújtó bank az esedékes követelését /a kölcsön törlesztés, a kamat összege/ a bankgaranciát biztosító pénzintézettel szemben fenntartás nélkül érvényesíti. Számlakövetelések A vevőállományt biztosítékul általában az alábbiak szerint lehet felhasználni: A kölcsönvevő elzálogosíthatja a vevő állományát a bankjának. Ebben az esetben

a kölcsönt felvevő megtartja rendelkezési jogát a kinnlevőségei felett és a vevőket általában nem értesítik a követelés elzálogosításáról. A kölcsön felvevője eladja követeléseit egy faktornak, amely rendszerint egy bank. Ebben az esetben a vevőt értesítik, hogy a vételárat a faktornak fizesse meg. A faktor vállalja az általa megvásárolt követelésekkel kapcsolatos hitelkockázatot. Ezért a megvásárolt követelésekből a jutalék levonás mellett – hitelkockázati fedezetül – levonást eszközöl, tartalékol. Gazdálkodó szervezetek vagy magánszemélyek készfizető kezessége Csak hitelképes szervezetek /magánszemélyek/ készfizető kezességét fogadja el a bank. Értékpapírok letétbe helyezése Biztosítékként fel lehet használni bemutatóra szóló értékpapírt, továbbá tőzsdeképes értékpapírt. Bemutatóra szóló értékpapír például a Letéti jegy. A tőzsdeképes értékpapír a tőzsdén jegyzett értékpapír.

Ingatlanra jelzálog felajánlása. Általában saját tulajdonban lévő ingatlanra vonatkozó zálogjog felajánlást fogad el a bank, ha a hitelt kérő rendelkezik •3 hónapnál nem régebbi keltezésű tulajdoni lap másolattal, •hivatalos értékbecsléssel, •ha van társtulajdonos, annak beleegyező nyilatkozatával, •ha már van jelzálog bejegyzés és a jelzálog tárgya egy újabb hitelösszeg fedezetét is biztosítja, akkor az előző hitelező beleegyező nyilatkozatával. Meglévő eszközökre zálogjog érvényesítése Ebben az esetben a kölcsön biztosítékául gépek, gépi berendezések, járművek szolgálnak. Ezek zálogjogát a kereskedelmi bankok általában akkor fogadják el, ha a kötelezett a kölcsön teljes összegének nagyobb hányadáig /általában 70-80%-áig/ ingatlan vagy egyéb birtokon érvényesíthető zálogjogot tud biztosítani. A zálogjog felajánlással egyidejűleg a bankhoz be kell nyújtani a szóban lévő berendezések

jegyzékét, a berendezések műszaki állapotáról szóló szakértői véleményt, és a forgalmi értéket tanúsító hivatalos értékbecslést. Biztosítás bankra történő engedményezése A kölcsön fedezetének biztosítékául a bankok a hitelfedezeti értékbiztosítást és a fedezetként felajánlott, ingatlanra és ingóságokra kötött biztosításokat fogadják el. Hitelgarancia Alap kezességvállalása A Hitelgarancia Alap a Kormány támogatásával jön létre azzal a céllal, hogy az Alap kezességvállalásával segítse elő az önálló kis- és középvállalkozások alapítását, működési feltételük 26 Pénzügyi ismeretek megteremtését. Ilyen alap a Start Hitelgarancia Alap, amely a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány keretében fejti ki tevékenységét. Az Alap a vállalkozók által felvett Start-hitelhez nyújt garanciát, a garancia mértéke nem haladhatja meg a Start-hitelszerződésben szereplő kölcsönösszeg 80%-át. Az

Alap által vállalt készfizető kezességért a Start-hitelt igénybe vevő a kezességgel garantált hitelrész összegének 4%-át fizeti kezességi díjként, amely negyedévenként előre, a kamatfizetéskor esedékes. 5.2 A hitelezés tárgyát képező terv megítélése A hitelezési terv tárgyát képező tőkebefektetési terv megítéléséhez a Bank megköveteli, hogy a befektető végezzen gazdaságossági számítást arra vonatkozóan, hogy a befektetés, a befektetett tőke a vele elérhető hozadékból /profitból/ megtérül-e, ha igen mennyi években kifejezve a megtérülési idő. 5.3 A kockázat megítélése a befektetési számításokban Minden befektetési döntés célja a jövőbeni helyzetek meghatározása. A jövőbeni állapotok meghatározása történhet biztonsággal, kockázattal vagy bizonytalansággal. A tőkebefektetési döntések esetében – többségében – csak kockázattal lehet a jövőbeni helyzet alakulását meghatározni. Azok

az értékek, amelyeket a számításaink során figyelembevettünk a valóságban igen sokszor biztonsággal nem mérhetők, ezért valamilyen becslésen, információn, tapasztalaton alapszanak. Egyik adatról sem állapíthatjuk meg, hogy igaz, csupán annyit mondhatunk róluk, hogy az egyes állapotok bekövetkezésének valószínűségét a döntéshozatalnál hogyan ítéljük meg. A vállalkozó tehát kockáztat! Kockázata tartalmazza azt a feltevést, hogy miután minden, a befektetés sikerét befolyásoló tényező számbavételére nincs lehetőség, továbbá a számításba vett tényezők minőségileg, mennyiségileg az idő folyamatában megváltozhatnak, bekövetkezhet a várakozással szembeni állapot, a félsiker, vagy a kudarc. Csökkentheti a kockázat mértékét, ha 1. A befektetéssel gyártani tervezett termék technikai színvonala, használati értéke megfelel a korszerűségi követelményeknek, 2. A termék életgörbéjének meghatározásakor

számolt a várható technikai színvonalváltozással, jól határozta meg az innovációs szükségleteket, a piacon a kereslet-kínálat viszonyának alakulását, 3. Reálisan számolt az eladható termék mennyiséggel, a piacon elérhető árakkal, 4. A termék előállításával kapcsolatban felmerülő minden költséget számításba vett, 5. Számolt azzal, hogy a beszerzési árak, a munkabérek, és más ráfordítások árai a jövőben változhatnak, 6. Figyelembe vette a költségek és/vagy a ráfordítások között elszámolt állami elvonásokat, amelyek a befektetés elérhető, a vállalkozónál maradó hasznot csökkentik, 7. A befektetési számításokban a tőkeköltséget reálisan határozta meg Nem elegendő azonban csak arra utalni, hogy minden vállalkozói befektetés kockázattal jár, azaz bizonyos valószínűséggel várható csak az esemény bekövetkezése. Meg kell kísérelni választ adni arra a kérdésre, hogy mekkora lehet a kockázat

nagysága. A kockázat nagyságának feltárására irányuló tevékenység során arra keresünk feleletet, hogy a befektetési számításokban figyelembe vett értékekhez viszonyítva milyen eltérésekkel kell számolni. Az eltéréseket részben az árváltozások /eladási árak, beszerzési árak, a munkaerő árának változása/, továbbá olyan tényezők idézhetik elő, mint a kivitelezési /megvalósítási/ idő elhúzódása, a termelésnek, az értékesítésnek a tervezettnél lassúbb felfutása, új technikai és technológiai megoldások 27 Pénzügyi ismeretek megjelenése, a vámrendelkezések módosulása, árfolyamváltozások, a kamatok mértékének megváltozása. Az említett tényezők azok, amelyek legérzékenyebbek a változásokra. Ezért a kockázat csökkentése érdekében miután megállapítottuk ezeket az úgynevezett kritikus tényezőket, becsléssel határozzuk meg az egyes tényezők kedvező, átlagos és a kedvezőtlen értékét!

Néhány tanács, amelyet vegyen figyelembe! 1. Legyen mértéktartó! Ha szándékosan a befektetés nyereségének legalacsonyabb értékét veszi, kisebb annak a valószínűsége, hogy olyan terheket /például hiteltörlesztés, kamat/ vállal, amelynek később nem tud eleget tenni. 2. Csak olyan mértékben legyen óvatos, hogy az ne eredményezze a kockázat abszolút kizárását, mert ebben az esetben lemondhat jó, és nyereséges befektetésekről is! 3. Készítsen többféle előrejelzést, a legjobb – a legvalószínűbb – a legrosszabb módszerrel Tehát nem csak arra készít előrejelzést, ami véleménye szerint történni fog, hanem a lehető legrosszabb eredményre, és a lehető legjobb eredményre is. 4. Határozza meg a siker kritikus tényezőit! Ha jól választja ki ezeket a tényezőket, tudni fogja, hogy elsősorban mire kell ügyelnie. Ezután mérje fel, hogy ezek mennyire érzékenyek a kívülálló tényezőkre és a körülmények változásának

valószínűségére. 5. Törekedjen arra, hogy a befektetése gyorsan térüljön vissza! Ne legyen azonban türelmetlen, mert hosszabb távon jó befektetések elvesztését eredményezheti! 5.4 A hitelképesség megítélése A befektetési terv finanszírozására vonatkozó döntés lehet projekt /beruházás/ vagy vállalkozás szemléletű. Project szemléletű a finanszírozási döntés minden olyan esetben, amikor egy új vállalkozás létesítésére kerül sor, vagy már működő vállalkozás keretében jelentős rekonstrukciót hajtanak végre, továbbá akkor, ha a tőkebefektetés alapvetően megváltoztatja a vállalkozó vagyonának nagyságát, struktúráját, piaci részesedését, jövedelmi viszonyait, és végül minden olyan esetben, amikor a tőkebefektetéssel kapcsolatos adósságszolgálati kötelezettséget egészben vagy részben a befektetés által biztosított hozadékból kell teljesíteni. Vállalkozás szemléletű a beruházással kapcsolatos

finanszírozási döntés minden olyan esetben, amikor a beruházó adósságszolgálati kötelezettségét a tőkebefektetéstől függetlenül képződő jövedelméből is teljesíteni képes. Már működő vállalkozás esetében azonban nem lehet ilyen éles határvonalat húzni a project és a vállalkozás szemléletű finanszírozási döntés közé. Létesítő beruházásoktól eltekintve, a finanszírozó bank a hiteligény elbírálása során megvizsgálja a befektetés tárgyát képező beruházás életképességét, és a vállalkozás pénzügyi helyzetének múltbeli valamint jövőbeni alakulását. A beruházási terv életképességét a bank a megtérülési ráták alapján vizsgálja. Ezek a mutatók arra adnak feleletet, hogy a befektetés alapján elérhető jövedelemből a befektetett tőke hányszor, illetve hány év alatt térül meg. A rövidebb tőketérülési idő kisebb befektetési kockázattal jár Minden olyan esetben, amikor a tőke szűkösen

áll rendelkezésre, vagy a technikai, technológiai színvonal változás üteme nehezen prognosztizálható, a finanszírozási döntések meghozatalánál a tőke megtérülési ideje meghatározó jelentőséggel bír. Valamely vállalkozást akkor lehet hitelképesnek minősíteni, ha adósságszolgálati /kamatfizetési és hiteltörlesztési/ kötelezettségét úgy képes teljesíteni, hogy az nem okoz fennakadást a termelési 28 Pénzügyi ismeretek /szolgáltatási/ tevékenység folytonosságában, a jövedelemtermelésben és nem idéz elő likviditási zavarokat. Miután a beruházás módosítja a vállalkozáson belül a tőke technikai és gazdasági összetételét, a beruházónak nem csak a tőkebefektetésekre vonatkozó döntéskor, hanem azt követő időben is meg kell felelnie a jövedelmezőségi és a likviditási követelményeknek. Új létesítmény esetében, továbbá, ha a beruházás lényegesen megváltoztatja a termelési, értékesítési,

jövedelmezőségi és likviditási feltételeket, magára a projectre vonatkozóan is el kell végezni azokat az ellenőrző számításokat és elemzéseket, amelyekből következtetni lehet a vállalkozás életképességének milyenségére. Az elmondottakból következik, hogy a vállalkozás hitelképességét nem lehet statikusan kezelni, az nem egy pillanatnyi helyzet visszatükröződése, hanem időben változó gazdasági események, módosuló jövedelmezőségi és likviditási helyzetek által alakul ki, formálódik. Lehet, hogy a vállalkozás a beruházási döntést megelőzően biztosítani tudta hitelképességét, de egy elhibázott tőkebefektetési döntés úgy változtatja meg pénzügyi helyzetét, hogy adósságszolgálati kötelezettségeinek teljesítésére képtelenné válik. A vállalkozás /a vállalkozó/ hitelképességét alapvetően a jövedelemtermelő képessége, likviditásának mindenkori helyzete, és az adósságviselő képessége /az

adósságszolgálati kötelezettségek teljesítésének való megfelelés/ határozza meg. 5.5 A vállalkozás jövedelemtermelő képességének bemutatása A vállalkozás jövedelemtermelő képességének vizsgálata során arra keresünk feleletet, hogy meghatározott időintervallumban, a termelési tényezők meghatározott nagyságrendjével, valamint azok összetételével /kombinációjával/ kifejtett tevékenység eredményeként a bevételek mennyivel haladják meg a kiadásokat /a költségeket, ráfordításokat/ és a különbözet, az eredmény létrehozásában a termelési tényezők milyen szerepet játszottak. A vállalkozás olyan üzletszerűen folytatott termelő vagy szolgálattó tevékenység, amelynek célja a nyereség- és a vagyonszerzés. Ebből következik, hogy a vállalkozó vagyonának gyarapítása érdekében törekszik minél nagyobb nyereséget elérni. Tevékenységének eredményességét tehát vagyonának változásán keresztül

értékeli. Amikor a vállalkozás jövedelemtermelő képességét tesszük vizsgálat tárgyává, a termelési tényezőknek a jövedelem termelésében betöltött szerepe mellett, rá kell mutatni arra is, hogy a vállalkozás vagyona, tevékenységének eredményeként hogyan változott. Már itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy egyetlen, vagy egy-két mutató, amellyel a vállalkozási tevékenység eredményességét általában kifejezik, csak rész-információt közvetít, a mutatók, illetve azok eredményeinek összefüggéseikben való elemzése útján jutunk el a részletektől az egészhez és adhatunk választ az előbbiekben feltett kérdésekre. A vállalkozás jövedelemtermelő képességét jellemző mutatók a következők: Üzemi /üzleti/ tevékenység árbevétel arányos jövedelmezősége /haszonrés/ = Adózott eredmény/Bevétel x 100 Összes tevékenység bevétel arányos jövedelmezősége = Adózott eredmény/Összes tevékenység bevétele x 100

Eszközjövedelmezőség = Adózott eredmény/Az eszközök értéke x 100 Vagyonarányos nyereség = Adózott eredmény/Saját tőke x 100 Bérarányos jövedelmezőség = Adózott eredmény/Összes bérköltség x100 Belső növekedési ráta = 1- Fizetett részesedés/Adózott eredmény x vagyon arányos nyereség 29 Pénzügyi ismeretek Adóráta = Adófizetési kötelezettség/Adózott eredmény x 100 Feladat: Melyik vállalkozás jövedelemtermelő képessége a jobb? A vállalkozásnál a jövedelemtermelő A vállalkozás száma képességet jellemző mutatók értéke %-ban I. II. III: IV: V: Árbevétel arányos 15 20 12 15 22 jövedelmezőség Eszközjövedelmezőség 10 22 10 17 20 Vagyonarányos 50 60 50 55 66 nyereség Bérarányos 70 90 50 85 120 jövedelmezőség Belső növekedési ráta 2 40 8 0 60 A vállalkozás jövedelemtermelő képessége jelentős mértékben függ attól, hogy mennyire tudja ellenőrzése alatt tartani a közvetlen és közvetett

költségek, továbbá a készletek nagyságrendjének alakulását, mennyire eredményes a követelések behajtására irányuló tevékenysége. Azokat a mutatókat, amelyek a vállalkozás fentiekre irányuló tevékenységéről, és annak hasznosságáról tájékoztatnak, hatékonysági mutatóknak nevezzük. Hatékonysági mutatók: Egy napi árbevétel = Az értékesítés nettó árbevétele/365 Vevőállomány forgási mutatója /vevő futamidő/ = Vevőállomány Ft-ban/Egy napi árbevétel Késztermékek forgási mutatója = Késztermék készlet Ft-ban/Egy napi árbevétel Pénzeszközök forgási mutatója = Pénzeszközök Ft-ban/Egy napi árbevétel Közvetlen költségek az árbevétel %-ában = Az értékesítés elszámolt közvetlen költsége/Értékesítési bevétel x 100 Közvetett költségek az árbevétel %-ában = Az értékesítés közvetett költségei/Értékesítési bevétel x 100 Feladat: Értékelje a vállalkozó üzleti tevékenységét az alábbi

adatok alapján! A tárgyév Mutatók I. félévben Egy napi bevétel Ft 250.000 255.000 Vevői futamidő nap 14,2 10,5 Pénzeszközök forgási mutatója 2,2 1,8 Közvetlen költségek az árbevétel 65 70 %-ában II. félévben 30 Pénzügyi ismeretek Közvetett költségek az árbevétel 25 %-ában 15 A vállalkozás likviditási helyzetének megítélése Ebben az anyagrészben részletesen foglalkoztunk a vállalkozás likviditási helyzetének elemzésével. Erről most sem mondhatunk többet! A vállalkozás adósságviselő képességének vizsgálata A vállalkozás adósságviselő képességét • Az adósság-vagyon arány, • Az állóeszköz fedezeti mutató, és • Az adósságszolgálati fedezeti mutató alapján határozhatjuk meg. Adóság-vagyon arány mutató A mutató arra ad feleletet, hogy a gazdálkodó szerv /a vállalkozó/ mennyire adósodott el. A mutató számítása során a Mérleg forrás oldalán kimutatott teljes tőkelekötést vesszük

alapul, és ennek összegét 100-nak tekintve, külön-külön vizsgálat tárgyává tesszük a saját tőkének a teljes tőkelekötéshez és a hosszú lejáratú adósságnak a teljes tőkelekötéshez viszonyított arányát. Az adósság és saját tőke arány mutató = Hosszú lejjáratú adósság x 100/Hosszú lejáratú adóság + saját tőke A mutató azt fejezi ki, hogy a teljes tőkelekötésben hány százalékot képvisel a hosszú lejáratú adósság. Az adósság és saját tőke arány mutató = Saját tőke x 100/Hosszú lejáratú adósság + saját tőke A mutató arra ad feleletet, hogy a teljes tőkelekötés összegében hány százalék a saját tőke. A hazai beruházás finanszírozási gyakorlatban nincs kötelező előírás arra vonatkozóan, hogy milyen mutató érték felett tekintik a bankok a vállalkozás hosszúlejáratú adósságát olyan mértékűnek, amikor beruházásra hitelt már nem folyósítanak. Az egyes üzleti bankok által követett

gyakorlat eltérő. A kockázat mértékétől és a fedezettől függően megköveteli, hogy a hosszúlejáratú adósságnak az összes lekötött tőkéhez viszonyított részaránya ne haladja meg az 50%-65%-ot. A Világbanki hitelezési gyakorlatban a bankok által megkövetelt saját vagyon részaránya nem lehet kisebb, mint az összes saját vagyon 35%.-a Állóeszköz fedezeti mutató A hosszúlejáratú hitelt nyújtó bankok beszerzett /létrehozott/ állóeszközökre zálogjogot érvényesítenek, különösen olyan esetekben, amikor a hitel visszafizetése a tőkebefektetéssel nyert állóeszközök utáni leírási bevételekből, továbbá a beruházásra tervezett hozadékból történik. A hitelt nyújtó számára fontos kérdés, hogy az állóeszközök értéke fedezetet nyújtson azokra a hiteltartozásokra, amelyre azokat jelzálogként lekötötték. Az állóeszköz fedezeti mutató ennek a mindenkori mérését teszi lehetővé Állóeszköz fedezeti mutató

= Az állóeszközök nettó értéke Ft/Hosszúlejáratú adósság Ft A mutató által kifejezett arány arra ad választ, hogy az állóeszközök nettó értéke hányszor haladja meg a kapcsolódó hitelek összegét. Olyan esetekben, amikor az állóeszközök nettó értéke egyenlő, vagy nagyobb a hozzá kapcsolódó hitel összegénél sem garantált minden esetben, hogy a fennálló hiteltartozásra az állóeszközök fedezetet biztosítanak. Gondoljunk arra, hogy egy esetleges felszámolás során az állóeszközöket többnyire a nettó értékük alatt értékesítik, és ennek következtében a számítottnál kedvezőtlenebb helyzet alakul ki. 31 Pénzügyi ismeretek Adósságszolgálati fedezeti mutató A vállalkozás, a beruházás hitelképességét legátfogóbban kifejező mutató. A mutató arra ad választ, hogy a kölcsönt felvevő a vállalkozás működési bevételeiből képződő nyereségből és a leírási bevételekből képes-e eleget tenni

az adott időszakban esedékes, adósságszolgálatot jelentő tőketörlesztési és kamatfizetési kötelezettségének. Adózott ⋅ nyereség + elszámolt ⋅ értékcsökkenés + hosszú ⋅ lejáratú ⋅ kölcsönök ⋅ kamata Adósságszo lg álat ⋅ fedezet ⋅ mutatója = Hosszú ⋅ lejáratú ⋅ kölcsönök ⋅ kamata + hosszú ⋅ lejáratú kölcsönök ⋅ éves ⋅ esedékes ⋅ törlesztése A mutatónak milyen nagyságrendű értéke elégíti ki a hitelező követelményeit? A követelmény megállapításához figyelembe kell venni, hogy Az adózás előtti nyereséget /számított nyereség/ mennyivel csökkenti a nyereségadó és milyen összeggel növeli az adókedvezmény, A leírási bevételekből mennyit kell felhasználni az esedékes pótló jellegű beruházásokra. Az adósságszolgálat valós fedezete az az összeg, amely a fenti számítások után fennmarad. Ha a megmaradó forrás összege éppen elegendő az adósságszolgálatra, akkor a

mutató értéke = 1. Ebben az esetben a hitelező nagy kockázatot vállal, mert az adós az adósságszolgálati kötelezettségét csak akkor tudja teljesíteni, ha minden a számítások szerint történik. Ebben az esetben is számolni kell azzal, hogy további fejlődést lehetővé tevő bővítésre már nem marad pénzforrás. Ilyen feltételek mellett a vállalkozás életképessége már kétségessé válhat Erre tekintettel a mutató 1 /egy/ értékét a bankok nem tekintik elfogadhatónak. A bankok a gyakorlatban a mutató 1 /egy/ feletti értékét, a világbanki hitelezés keretében általában az 1,5 feletti értékét tartják elfogadhatónak. A mutató 1,5 értéke alapján azt mondhatjuk, hogy a vállalkozás 50%-kal több belső forrásból származó jövedelemmel rendelkezik, mint amennyire szüksége van az adósságszolgálati kötelezettségeinek teljesítéséhez. Az 50% felettiség részben kockázati tartalékként szerepel, részben lehetőséget

biztosít a vállalkozásnak további fejlesztésekhez. Miután a mutató rendkívül érzékenyen reagál minden változásra, a mutató értékét – érzékenységi vizsgálattal – kiszámítják a legkedvezőbb és a leghátrányosabb helyzetre is. A hitelképességi vizsgálat mellett a mutató, illetve annak mozgása információkat közvetíthet a vezetésnek a piaci helyzet változásáról, a vezetés színvonaláról stb. például, ha a mutató hosszabb időn át 1 /egy/ alatti értéket mutat, akkor sor kerülhet az adósság átütemezésére, csődeljárás megindítására. Amennyiben stabil piaci viszonyok mellett tartósan 1 /egy/ alatti értéke van a mutatónak, akkor intézkedéseket kell tenni a vezetés színvonalának javítására. 6. Hitelkérelem és hitelszerződés A hitel igénybevételére irányuló kérelmet írásban, cégszerű aláírással ellátva kell a bankhoz benyújtani. A hitelszükségletet a hiteligénylőnek bizonyítani kell. A

hitelkérelemnek vannak általános és speciális tartami követelményei. A hitelkérelemnek általában tartalmazni kell • A hitel összegét, • A hitel célját /fajtáját/, • Az igénybevétel és a hitel visszafizetésének ütemezését, • A hitel mobil fedezetét, 32 Pénzügyi ismeretek • • Azokat a számítási anyagokat, amelyek alapján a szükséges hitel nagysága, visszafizetése ellenőrizhető, Mindazon további adatokat és információkat, amelyek a hitel időtartamára vonatkozóan megfelelően tájékoztatják a bankot az igényelt hitel gazdasági, pénzügyi indokoltságáról, a vállalkozás jövedelemtermelő- és hitelképességéről. A speciális tartalmi követelmények jellegüket tekintve egyrészt arról tájékoztatják a hiteligénylőt, hogy az adott hiteligény céljától, a gazdálkodó szervezet nagyságától és/vagy hitelképességétől függően az általános követelményeknek hogyan kell eleget tenni. Például a bank

megköveteli, hogy beruházással kapcsolatos hiteligény esetén a tőkebefektetés gazdaságosságának, a vállalkozás likviditásának és hitelképességének vizsgálatához milyen számításokat kell végezni és a hitelkérelemhez csatolni. Másrészt speciális tartalmi követelményt fogalmaz meg a bank olyan esetekben, amikor a hitelt csak meghatározott vállalkozói körbe tartozók, speciális vállalkozói célra, és az általánostól eltérő feltételekkel vehetik igénybe. Példa erre az állami tulajdonban lévő vagyon, vagy vagyonrész, illetve vagyoni értékű jog privatizációját elősegítő „Egzisztencia hitel”, továbbá a kétoldalú kormányközi megállapodások alapján beruházási célra folyósítható „külföldi hitelek” /a Bajor-Baden-Württembergi, a finn, a svéd, az olasz, a francia, a japán hitel/, valamint az önálló vállalkozói egzisztenciák megteremtését szolgáló Start-hitel. A bank a hitelkérelem elbírálása során

a hiteligénylőt minősíti. Ebből a célból az üzleti bankok minősítési kritériumokat határoznak meg. Minősítő kritérium többek között a gazdálkodó szervezet likviditási mutatójának, adósságszolgálati mutatójának, az eladósodás mértékét kifejező mutatónak, az árbevétel-, a vagyonarányos mutatónak az értéke, a készletek forgási sebességének mutatója, a vállalkozás vezetésének színvonala stb. a minősítési kritériumokhoz, azok minőségi /mennyiségi/ foka szerint differenciált pontszámokat összeadják és a kapott eredményt egybevetik a bank által meghatározott normatív követelménnyel. Ha a bank a hiteligénylő hitelkérelmét elfogadja, vele hitel- /kölcsön/ szerződést köt. A hitelezés vonatkozásában a szerződéses viszonyokat, különös tekintettel a felek jogaira és kötelezettségeire, a Polgári Törvénykönyv /Ptk./ szabályozza A bankhitelszerződésben a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy

jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére – a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén – kölcsönszerződést köt. A bankhitelszerződés érvényességének feltétele a szerződés írásba foglalása A kölcsönszerződés alapján a bank köteles a szerződésben meghatározott pénzösszeget a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátani, a kölcsönfelvevő /az adó/ pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. Abban az esetben, ha a hitelező pénzintézet, akkor a Ptk szerint az ügylet visszterhesnek minősül, amely azt jelenti, hogy a kölcsönvevő a kölcsönvett pénzösszeg után kamatot köteles fizetni. A pénzintézet – a Ptk. szerint – a kölcsönszerződés megkötését követően nem köteles kölcsönnyújtási kötelezettségének eleget tenni akkor, ha a kölcsönvevő körülményeiben olyan változás áll be, amely miatt a

szerződés teljesítése részéről nem várható el, illetve a szerződés megkötése után olyan körülmények következnek be, amelyek miatt a pénzintézet jogosult a szerződést azonnali hatállyal felbontani. Ha a kölcsönvevő korábbi szándékát megváltoztatja, őt a kölcsönfelvételre kötelezni nem lehet. Ilyenkor azonban a kölcsönfelvevő a pénzintézetnek rendelkezésre tartási jutalékot köteles fizetni A kölcsönvevő köteles a kölcsönszerződésben foglaltak szerint eljárni. Amennyiben másként cselekszik, a hitelező – függetlenül attól, hogy a szerződésben kikötötte-e magának a felmondási jogot – a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, különösen akkor, ha: • A kölcsönt nem lehet a szerződésben meghatározott célra fordítani, • Az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céltól eltérően használja fel, • A kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökken, és azt az adós a

hitelező felszólítására nem egészíti ki, 33 Pénzügyi ismeretek • • • • • Az adós vagyoni helyzete jelentősen megromlik, vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetését, Az adós hitelképtelenné válik, Az adós a pénzintézetet a kölcsön összegének megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával, vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön összegének megállapítását befolyásolta, Az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával, vagy céljának megvalósításával kapcsolatos banki ellenőrzési tevékenységet – figyelmeztetés ellenére – akadályozza, ide értve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, Az adós más súlyos szerződésszegést követ el. A magánszemélyek és a jogi személyek – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – szabadon választhatják

meg, hogy melyik, a kölcsönnyújtásra felhatalmazott pénzintézettől vesznek fel bankkölcsönt. A kölcsönnyújtásra jogosult pénzintézet, ha a kölcsönfelvevő hozzá fordul, a kölcsönnyújtás feltételeként általában kiköti, hogy a leendő adós a pénzintézethez koncentrálja pénzforgalmát, azaz nála vezettesse az elszámolási számláját, helyezze el betéteit, és vele kössön hitelügyleteket. 7. Hitellehetőségek 7.1 Világbanki hitelek Itt nem célunk a Világbank tevékenységét részletesen ismertetni. Célunk szempontjából az a meghatározó, hogy a Világbank milyen programokhoz és milyen feltételekkel nyújt kölcsönt. A Világbank olyan programok megvalósításához nyújt kölcsönt, amely programok hozzájárulnak a kölcsönt felvevő ország gazdaságának fejlesztéséhez, a Világbank által is elfogadott gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításához. Azokat a Világbank által jóváhagyott programokat, amelyek

napjainkban elősegítik a magyar gazdaság fejlődését, becsatlakozását a nemzetközi gazdaságba, későbbiekben részletesen ismertetjük. A fejlesztési programon belül az egyes beruházásokhoz a Világbank csak akkor nyújt kölcsönt, ha a beruházó képes azt visszafizetni. A világbanki program és az azon belül megvalósítható fejlesztések közötti kapxsolat szempontjából vannak • Olyan világbanki programok, amelyek előre meghatározott, konkrét fejlesztéseket /beruházásokat/ tartalmaznak és • Olyan világbanki programok, amelyek csak a program célját, és az igénybe vehető hitelkeretet határozzák meg. A kereten belül az egyes fejlesztések kiválasztására pályázat útján, később kerül sor. Olyan esetekben, amikor a világbanki program előre meghatározott fejlesztéseket tartalmaz, a gazdálkodó szervezetek az államtól veszik fel a világbanki kölcsönt, külön megállapított feltételek szerint. Ilyen esetekben az állam egy

kereskedelmi bankot bíz meg a kölcsönnyújtás pénzügyi lebonyolításával. Ebben az esetben a megbízott bank gyakorolja a hitelnyújtással kapcsolatos kötelezettségeket. A világbanki programok megvalósítását szolgáló, keretjellegű kölcsönöket a Magyar Nemzeti Bank, mint jegybank veszi fel. A Jegybank által felvett kölcsön esetén a gazdálkodó szervezetek /vállalkozók, vállalkozások/ a kereskedelmi bankoktól vehetnek fel a világbanki programnak megfelelő beruházásokhoz hitelt. Ilyen esetekben a hitelnyújtásban érdekelt kereskedelmi bankok hivatalos közlönyökben és kommunikációs eszközök útján pályázati felhívást tesznek közzé. A pályázati 34 Pénzügyi ismeretek felhívásban ismertetik a világbanki program célját, a pályázati követelményeket, a kölcsönnyújtás feltételeit, és a pályázatok elbírálásának rendjét. Amennyiben a kereskedelmi bank a benyújtott pályázatot elfogadja, a vállalkozóval

kölcsönszerződést köt. Mivel a Világbank a kölcsönt a fejlesztési előirányzat meghatározott százalékára nyújtja, a világbanki kölcsön mindenkor kiegészül saját pénzforrással és kiegészülhet belföldi hitelforrásból nyújtott hitellel, amelyet a bank saját forrásaiból vagy refinanszírozási kölcsönből finanszíroz. A világbanki program keretében nyújtott kölcsönt a Jegybank – a világbanki forrás terhére – refinanszírozási kölcsön formájában bocsátja a kereskedelmi bank rendelkezésére. 8. Lízing Mit tesz akkor, ha jelentős haszonnal kecsegtető piaci lehetősége kínálkozik, de nem rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyek szükségesek a piac által felkínált alkalmak kihasználásához? Kézenfekvő válasznak tűnik, hogy megveszi a technikai eszközöket. Megveheti, ha van pénze, vagy saját tőkéjének kiegészítéséhez a banktól hitelt kaphat. Már tudjuk, hogy a bank csak hitelképes vállalkozásnak

nyújt hitelt, és a hitel összegét meghaladó biztosítékot igényel. Abban az esetben, ha nem tud kellő biztosítékot felmutatni egy hitel igénybe vételéhez, még segítheti üzleti terveinek megvalósítását a lízing. Mi a lízing? A lízing olyan szerződéses kapcsolat, amelynek szereplője általában a lízingbe adó és a lízingbe vevő. A lízingbe /a bérletbe/ adó, olyan vállalkozási tevékenységet végez, amelynek keretében azzal a céllal vásárol termelő berendezéseket, épületeket, hogy azokat tartósan, meghatározott díj ellenében más vállalkozásnak használatra átadja. A lízingbe vevő /a bérlő/ az, aki a lízingbe adótól, lízingszerződésbe foglalt feltételek szerint, a vállalkozási tevékenységéhez szükséges tárgyi eszközöket tartósan bérbe veszi. A lízingelt tárgy tehát a lízingbe adó tulajdonában marad, a lízingbe vevő annak használati jogát szerzi meg a lízingdíj fizetése ellenében. A lízingelt tárgyi

eszköz után – meghatározott időn át – lízingdíjat kell fizetni. A lízingbe adó a lízingdíj nagyságának meghatározásakor a következőket veszi számításba: • a lízingelés céljából beszerzett eszköz ára, • a tőke lekötésének kamata, • a tevékenységgel kapcsolatos költségek /amortizáció, a szállítási, rakodási, raktározási, ügynöki, biztosítási stb. költségek/, • a realizálható nyereség. A lízingdíj nagyságának meghatározásakor figyelembe veszik továbbá azt is, hogy • a lízingbe vevő teljesít-e előrefizetést /előleg/. Ebben az esetben a lízingbe adónak kisebb saját és/vagy idegen tőkét kell befektetnie, • mekkora az első részlet nagysága. Minél nagyobb az első részlet összege, a lízingbe adó annál hamarabb kapja vissza a befektetett tőkét. Ezáltal csökken a kockázata és növekszik a likviditása, • miként alakítható a teljes lízingdíj törlesztése, a törlesztés gyakorisága. A

sűrűbb időközönkénti törlesztés /havonta, negyedévente történő fizetés/ előnyös a lízingbe adónak, mert rövidebb időn belül kapja vissza a befektetett tőkéjét és ez kedvezően befolyásolhatja a likviditását, azonos tőkenagysággal – meghatározott időn belül – több ügyletet tud lebonyolítani, • hónapokban kifejezve milyen hosszú a futamidő, a futamidő végén minden további fizetés nélkül az eszköz átmegy-e a lízingbe vevő tulajdonába, vagy egy meghatározott összegű maradványérték megfizetése ellenében megy át a lízingbe vevő tulajdonába, vagy a lízingbe 35 Pénzügyi ismeretek vevő köteles az eszközt a lízingbe adónak visszaszolgáltatni. Azt is kiköthetik, hogy az eszközt közösen értékesítik és a bevételen osztoznak. Az előbbiekben ismertetett kalkulációs tényezők figyelembevételével határozza meg a lízingbe adó a lízingszorzót, amely azt fejezi ki, hogy az általános forgalmi adóval

növelt lízingelt eszközérték hány százalékát kell lízingdíjként megfizetni. Lízingdíj A megértés megkönnyítése céljából tekintsük át az alábbi példát! A lízingelésre kerülő tárgyi eszköz általános forgalmi adó nélkül számított ára = 100 Általános forgalmi adó 25% 7 25 Általános forgalmi adóval növelt beszerzési ár = 125 A lízingszorzó legyen = 126 A lízingdíjat megkapjuk, ha az általános forgalmi adóval növelt beszerzési árat megszorozzuk a lízingszorzóval. Lízingdíj = 125 x 1,26 = 157,5 =158 A lízingdíj megfizetése Folytassuk az előbbi példát azzal a feltevéssel, hogy a futamidő 24 hónap, a futamidő végén nincs maradványérték, az eszköz a lízingbe vevő tulajdonába megy át. Hogyan alakul a lízingdíj törlesztése /megfizetése/ az általános forgalmi adó nélkül számított lízingdíj %ában? Futamidőn belül Törlesztő részlet a lízingdíj %- Törlesztő részlet Ft-ban ában Átadáskor 3

hónap múlva 45 71 6 hónap múlva 25 39 9 hónap múlva 10 16 12 hónap múlva 6 9 15 hónap múlva 5 6 18 hónap múlva 5 8 21 hónap múlva 4 7 Maradványérték 0 7 Összesen: 100 158 Gondolja át! • Milyen esetben célszerű berendezést lízingelni? • Milyen tényezőktől függ a lízingszorzó nagysága? • Hogyan határozzák meg a lízingdíjat? • A futamidőn belül milyen tényezők befolyásolják a lízingdíj törlesztésének nagyságát? • Hogyan számolja el a lízingdíjat a lízingbe vevő? • Milyen esetben lehet és milyen esetben nem lehet a lízingdíj után felszámított általános forgalmi adót az adóhatósággal elszámolni? • Melyik kerül többe? A szükséges eszközt hitel igénybe vételével megvásárolni, vagy lízingelni? • Az alacsonyabb vagy a magasabb lízingszorzót tartja előnyösebbnek? 36 Pénzügyi ismeretek Összefoglalás • • • • • • • Megismerte azokat, az üzleti életben leggyakrabban

alkalmazott pénzügyi fogalmakat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy üzleti partnereivel, a bankokkal sikeres tárgyalásokat folytasson, Megtanulta, hogy egy kezdő vállalkozás tőkeszükségletét hogyan kell meghatározni abban az esetben, ha egyéni vállalkozás, személyes társas vállalkozás keretében tervezik a tevékenység megindítását, Megismerte a tőkeszükséglet kielégítésének, biztosításának lehetséges módozatait, formáit, Megtanulta, hogy mit jelent a vállalkozás fizetőképessége, hogyan lehet a vállalkozás fizetőképességét folyamatosan vizsgálni, milyen intézkedéseket kell, lehet tenni az eszközök és a kötelezettségek /források/ átrendezését illetően annak érdekében, hogy a vállalkozásánál a fizetőképesség folyamata biztosítható legyen, Szóltunk arról, hogyan lehet felismerni a beruházási szükségleteket, mit jelent az, hogy a befektetett tőkének vissza kell térülnie és meg kell térülnie, a beruházási

ráfordításokat miként lehet számításba venni, a tőkebefektetéstől elvárt eredményt hogyan lehet meghatározni, mit jelent a pénz időértékének számításba vétele, Bemutattuk a vállalkozókat segítő kedvezményes hitelkonstrukciókat, és más, a vállalkozásokat segítő támogatási formákat, Bemutattuk hogyan juthat termelőeszközhöz olyan esetben, ha azok megvásárlásához nem rendelkezik saját tőkével és külső tőke igénybevételére sincs módja. 37