Oktatás | Pedagógia » Náfrádi Zoltán - Locke és Rousseau nézetei a gyereknevelésről

Náfrádi Zoltán - Filozófia dolgozat Locke és Rousseau nézetei a gyereknevelésről E két személyiség egy olyan történelmi, művelődéstörténeti kornak talán legjelentősebb képviselője, mely mindmáig ható változásokat hozott a társadalmak életében, a filozófiájában, a természettudományában, sőt az egyes emberek életfelfogásában is. Ez a kor felvilágosodás kora. Idejét az angol (1640>) és a francia (1789>) polgári forradalom közötti időszakra tehetjük. Lényege a polgári életforma, a polgári civilizáció kifejlődése, a szabadversenyes kapitalizmus kialakulása. Hollandiában és Angliában már a XVII században megkezdődött az átalakulás, majd a XVIII. század folyamán elterjedt Nyugat- és Közép-Európa több országaiban is. Új technikák új tudományos felfedezéseket eredményeztek. A földrajzi felfedezések tovább szélesedése nyomán nagymértékben megnőtt a tengeren túli kereskedelem jelentősége. Bár a

parasztság, a polgárság, a kisnemesség , az újonnan meggazdagodott nemesek érdekei jelentősen eltértek, mégis egymás mellé kerültek az abszolutizmus, a régi feudális nemességgel szemben. A régi rendszert gyengítették a vallásháborúk, az országon belüli és kívüli harcok. A gazdaságilag megerősödött rétegeknek így jelentős eredményeket sikerült elérniük politikai téren is. (pl Angliában megszüntették a lordok házát, eltörölték a legfőbb feudális kötöttséget, elkoboztak sok királyi és feudális birtokot.) A szegényparasztságot később leverve, a hatalom tehát az újburzsoázia kezébe került. A királyi-, és arisztokrata monopóliumok helyét átveszik a bankok, tőzsdék a nagypolgárság kezében lévő termelési, kereskedelmi egységek. Franciaországban összefog egy időre a polgárság, a parasztság, a plebejusok és az újfajta arisztokrácia, hogy szembeszálljon a királyi abszolutizmussal, az udvari luxussal, a

feudális termelései viszonyok gátló rendszerével. Az uralkodó osztály sok haladó intézkedést hoz, mint például a hadiflotta létrehozása, az út-csatorna hálózatfejlesztése, külpolitikai törekvések, stb., mégsem kerülheti el a bukást, hiszen az ország teljes csődbe került Főbb okai: gyarmatveszteségek (India, Amerika), a két éves háború, Anglia, Hollandia, Habsburgok támadásai, vallásharcok, a belföldi stagnált mezőgazdaság miatt nyomorban élő néptömegek elégedetlensége, a városi szegények éhséglázadásai. Az uralkodó osztály ellenében az új rétegek gazdasági javaik mellé tehát mindkét országban kikényszerítik maguknak a szükséges politikai jogokat is, megnyitva az utat a kapitalizmus fejlődéséhez. Miután az egész társadalom szerkezete átalakult, nyilvánvaló, hogy a benne élő személyek gondolkodásmódja is lassanként megváltozott. A középkori felfogás szerint az egész földi élet a túlvilág felé

irányul. Az ember célja a túlvilági boldogság elérése. Az ismeret Istentől ered, célja Isten megismerése A tudomány annyiban hasznos, amennyiben a lélek üdvét szolgálja, s fontossága abban áll, hogy a Bibliát jobban megismerjük. A megismerés útja a hiten keresztül vezet, hiszen a gondolkodásunk érzékszervi megismerésen alapulva könnyen tévedhet. A felvilágosodás során új polgári eszmeáramlatok alakultak ki. Közös jellemzőjük, hogy a figyelem áttevődött a külső világról az egyén és a világ kapcsolatára, a belső világra. E filozófiát az egyén tapasztalataiból, értelméből, érzelméből kiindulva próbálja az igaz ismeretet, a helyes erkölcsi magatartásformát megtalálni. Az ókori és középkori társadalomban az egyén és a közösség léte jóformán egybeesett. Az árutermelés uralkodóvá válásakor a személyi viszonyok közvetlenségét felváltja a dolgok általi közvetítettség. Az árutulajdonos, a belső

világában független, szabad, igazságot kereső ember áll szemben a piaccal, a kényszerű idegen külvilággal. A szabadverseny kapitalizmus felfelé ívelésekor úgy tűnt, hogy az egyén és a társadalom egymással harmóniába hozható. Angliában alkotmányos monarchia alakult (király – parlament uralma). A nagypolgárság és a polgárosodott nemesség szilárdan kezében tartotta a gazdasági és politikai hatalmat. Polgári racionális elveik a gyakorlatban igazolódtak. Fő eszmeáramlat volt az empirizmus Egyik legjelentősebb képviselője John Locke (1632-1704). Lényege röviden, hogy elménk születésünkkor „tabula rasa”. Ez külső érzékelés és belső önmegfigyelés útján töltődik fel. Elménkben így ideák (eszmék, ismeretek) keletkeznek, melyeket értelmünk épít fel összetett ideákká. A dolgoknak kétféle minőségük van, az elsődleges hasonlat az őt okozó minőségére, a másodlagos a bennünk keltett érzet. (szenzualizmus)

Érzékelésünknek valamely külső forrása létezik, noha ezt nem ismerjük. Az egyszerű ideák bizonyos csoportjai állandóan együtt vannak jelen, feltételezhető, hogy közös dologhoz tartoznak. (szubsztancia) Az emberi tudatok egyéniek, minden egyes egyén önmagában független. Senki nem sértheti másik ember életét, szabadságát, tulajdonát, az emberek egyenlőek, hiszen mindnyájan Isten teremtményei. A társadalmat az emberek azért hozták létre, hogy természetes jogaikat, szerzett javaikat hatékonyan védelmezze. Ha valakinek mégsem tetszik a társadalom szabott rendje kivándorolhat, visszahúzódhat a természeti állapotba. A világ problémamentes, a tudomány mindent meg fog oldani, a filozófia dolga, hogy a tudomány kisegítője legyen. Nézetteit azért tartom nagyon fontosnak megemlíteni, mert az indivídum léte, az ember szabadsága, a tudomány szükségessége és egyéb nézetei terén alapvető változást hozott a korára jellemző

gondolkodásban, mely nem korlátozható csak nevelési terére. A francia felvilágosodás a forradalom előtt zajlott le. Az abszolút monarchiát számos feudális korszerűtlenség jellemezte. A „velünk született eszmék” helyett az ész kultusza kap életre. „Elveim egyedüli bírája az ész és a tapasztalat” (Helvéthius) „Az ész a legmagasabb ítélőszék, amely a legfelső fokon és fellebbezés nélkül dönt mindenről” (Bayle) Hangsúlyozza a kinyilatkoztatás és az ész jelentését, az erkölcs a vallástól való függetlenségét. Kialakult a deizmus, megszületik az ateizmus fogalma. A társadalmi fejlődés Franciaországban is szembefordította a kialakult középkori nézetekkel, s nem véletlen, hogy ilyen erővel hatottak Rousseau új nézetei. Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) Politikája: szembenáll a feudalizmussal, de a kapitalizmus társadalmi ellentmondásait is felfedi. Minden baj forrása a magántulajdon, de mivel ennek eltörlése

lehetetlen a kisárutermelők viszonylagos vagyonegyenlőségét lenne célszerű létrehozni. Demokráciát szeretne. A nép akarata nem az egyének akaratának összessége, hanem a valós közjog. Ha valaki ezt nem fogadja el a közösség joga rákényszeríteni. Isten által belénk oltott lelkiismeret biztosítja azonban a helyes erkölcsöt, értelmet. A civilizáció által meg nem rontott, jóságra, szabadságra született új nemzedékek eljutnak majd a szabadság, egyenlőség, testvériség birodalmába. Filozófiájának középpontjában áll az egyén, a szabadság, ő is elfogadja Isten létét, ám felfogásával szintén szemben áll a középkorival. Fontos szerepet játszott az Enciklopédia létrejöttében. -2- A történelmi, filozófiai áttekintés után szeretnék áttérni a nevelésben bekövetkezett felfogás megváltozására. A nevelési elvek a keresztényi tanok. Középkori feudális állam uralkodója Isten akaratából kormányoz. Az általa

képviselt és irányított rendet a nép előtt a vallás szentesíti. Az egész művelődés így a nevelés is vallási alapúvá vált. A nevelés célja a bűnösnek született kisgyermeket, akinek természete eleve romlott, akarata rosszra hajló, amennyire lehetséges helyes irányba fordítani. A gyerek mivel még lelkileg fejletten képtelen a jó önálló felismerésére, helyes vélemény formálására, saját kezdeményezésből fakadó értékes cselekedet végrehajtására. Fejlődése csak úgy következhet be, ha ellenkezés nélkül megteszi, amit a felnőttek neki parancsolnak. Ha nem nyilvánít önálló véleményt semmiben. Ha gondolkodás nélkül kerüli mindazt, amit a szabályok, parancsok tiltanak. E cél leggyakoribb eszköze a szigorú büntetés, a testi fenyítés. A pedagógus és szülő célja az alázatos, tekintélyt tisztelő gyermek kinevelése Az oktatás intézményei is az egyházhoz kötöttek (kolostori, plébániai, székesegyházi iskola,

népiskola – vallás tanulása), csak úgy mint tananyag. A hivatalszerzés is csak az egyház nevelésén keresztül lehetséges. Az első támadások XII. században érik e szilárd rendszert Megindul a városi polgárság osztállyá szerveződése, a feudális főpapok világi hatalma kezd meginogni, s velük együtt az addig magától érthetődőként elfogadott tanok igazsága is. Bővülnek a földi vonatkozású ismeretek, a természet, a régi klasszikusok műveit újra felfedezik. A világ emberközpontúbbá válik. A vallásosság oldódik Kialakul a humanizmus emberképe. Cél a „homo universale” kialakítása Ami élvezi a természetet, a társoságot. Feladata saját értékeinek kibontakoztatása, ismeretek elsajátítása, alkotó lénnyé kell válnia. Életének színtere a Föld, ennek szépségeit kell felfedeznie. Nő a művészetek és hasznos ismeretek szerepe Miden mértéke az ember A XV. században mondják ki, hogy a gyermek igényli a derűt és

vidámságot, a félelemmel teli légkör akadály az eredményes nevelésnek. Fontos szerepet kap a gyermek belülről, nem parancsra tett tevékenységek. Az egyetemeken a XVI. században kezd terjedni a független, egyéni véleményalkotás lehetősége. Jelentős felfogás változás Bacon-nek hit és tudás különválasztása. A megismerés alapja a tapasztalat, mely megfigyelésen, kísérleten alapul. Nem a tekintély, az elvont ismeret, hanem a tény, a hasznosság számít. Descartes: A megismerés alapja, s elve az ember és Isten létének bizonyítéka a gondolkodás. Szükséges a kételkedés és az egyéni megértés Rousseau és Locke nézetei nem minden előzmény nélkül született. Nézeteik sokszor eltérőek. Teljes nevelési koncepciójuk nem valósult meg, s nem tudni egyáltalán tényleg helyesek lennének-e. Szerepük ezek ellenére feltétlenül meghatározó Széleskörű, összetett, részleteket is kidolgozó, filozófiailag alátámasztott javaslatot

– tervezeteket készítettek. Nagyon sokat vehetett át belőle az utókor mind elméletben, mind gyakorlatban Ma már helytelennek vélt elvek közül soknak rendkívüli jelentősége volt saját korában, s olyanok is vannak, melyek bár kívánatosak lennének, máig sem érvényesültek. A gyerekről s nevelésről alkotott nézetek megértéséhez szükséges megvizsgálnunk, hogy mit tartottak az élet céljának, értelmének, boldogságának. Locke filozófus, tanár, orvostudománnyal foglalkozik. A nemességgel kiegyezett, győztes polgári rétegbe tartozik. Kapcsoltban áll az angol liberális nemességgel Végső cél a -3- túlvilágon való boldogság, de nagyon fontos hogy földi életünkben a személyes boldogulásra törekedjünk. Egészséges lélek egészséges testben ez rövid, de teljes foglalatja az ember földi boldogságának. Akiben megvan mind a kettő, annak nincs már többet kívánni valója – aki híjával van bármelyiknek, azt nem igazán

teszi boldoggá semmi más. Az ember maga szerzője boldogságának vagy boldogtalanságának Akinek eléje nem ad bölcs vezetést, sohasem fog helyes úton járni, akinek teste gyönge, törékeny, sohasem haladhat tovább a helyes úton. Cél az egészség, a jókedv, a tudás, a jó cselekedet Az értelemnek helyes kiképzése és alkalmazása a legnagyobb tökéletesség, amelyet az ember világéletében el tud érni. Miután csak azt fogadja el biztosnak, amit érzékelünk Isten létét is megkérdőjelezhetőnek tartja. Vallási türelmet hirdet Személy szerint mégis hirdeti létét, sőt tőle kapjuk minden javunkat, s ő minden dolog alkotója. A vallásoktatást szükségesnek tartja gyermekkor elején megkezdeni. Rousseau szerint a túlvilág létezik, de ez nem határozhatja meg teljes földi életünket. Ha az ember halhatatlan lenne, nyomorultnak érezhetné magát. Így remélhet egy halálon túli jobb életet. E jövő életre való felkészülés helyett ma kell

élni Élni nem annyi mint lélegezni, hanem hogy használjuk szerveinket, érzékeinket, képességeinket, vagyis érezzük létünket. Az ember gyengesége teszi társas lénnyé, közös nyomorúságunk indítja szívünket emberiségre. Az igazán boldog lény magányos Ilyen azonban csak a lények lénye, Isten Az ember magányosan nyomorult lenne, mert ha semmire nem lenne szüksége, semmit nem szeretne, boldogtalan lenne. Istennek tulajdonítja az értelmet, a hatalmat, az akaratot, a jóságot. Az emberben él az igazság szeretet, a jó erkölcs, de érzékei, szenvedélyei befolyásolják, így jót akarva is néha rosszat cselekszik. Lehetségesnek véli, hogy jó cselekedetért jutalom vár, kárpótlás a földi szenvedésekért vagy büntetés, de nem örökké való. Isten a természettel egyenlő Többféle vallás helyett fontos lenne, hogy mindenki maga fedezze fel hitét saját értelme felhasználásával. Támadja a katolikus egyház dogmarendszerét, az

embertelen napi életet. Míg a szeretet vallásának tartja magát, üldözi a más hitüket. Helyteleníti a születéskor való elkötelezettséget, a szertartásokat, a tekintélyelvűséget. Az egyház célja az önálló gondolkodás megakadályozása A vallás oktatását tizenhét éves kor körül tartja elkezdhetőnek. Nem kell csodálkoznunk, hogy nézeteiért, melyek jól jellemzik kora oktatási rendszerét is, eretneknek nyilvánították, könyveit elégetik. Kora vallásos neveléséről így ír: „Azt akarjuk, hogy jámborak legyenek? Vigyük őket a templomba, hadd unatkozzanak. Imákat mormoltatnak velük szakadatlanul, s így arra kényszerítjük őket, hogy vágyakozzanak arra a boldog állapotra, amikor nem kell már Istenhez imádkozniuk.” Az ember vallása földrajzi lakhelyétől is függ. A tökéletes boldogság nem a Földön lakozik A legnagyobb boldogtalanság azonban, melyet mindig el lehet kerülni, abban áll, ha az ember saját hibájánál fogva

boldogtalan. A boldogságot nagyon is látszat szerint ítéljük meg, ott tételezzük fel, ahol a legkevésbé van, s ott keressük, ahol nem is lehet. A pokol az emberek lelkében él. Mindketten hisznek Istenben, a túlvilágban, az ember célja azonban a földi boldogság elérése. A boldogsághoz vezető út, ha az ember csökkenti vágyait képességei mértékére, kialakítja magában a harmóniát, beilleszkedik a társadalomba. Légy ember, őrizd szívedet emberi sorsod korlátaival. Az ember születéskor szabad Képtelen, és megfoghatatlan azaz állítás, hogy valamely ember ingyen ajándékozza el magát. Ily cselekedett jogtalan és semmis, már csak azért is, mert az illető nincs józan eszénél. S ha ugyanazt állítjuk egy egész nép felől az annyi, mint feltételezni egy csupa őrültekből álló népet; elemzavar jogot nem szülhet. De még ha mindnyájan elidegeníthetők is saját személyüket, gyermekeinkkel ezt nem tehetjük. Ők szabad embereknek

születtek, szabadságuk az ő tulajdonuk, csakis ők rendelkezhetnek felőle. Míg teljes szellemi fejletségüket el nem érik, apjuk az ő nevükben szerződtetik ugyan létfenntartásuk, jólétük -4- érdekében, de nem ajándékozhatja el őket visszavonhatatlanul s feltétlenül, mert ily ajándékozás ellenkezik a természet céljaival s túllépi az atyai hatalom jogkörét. A társadalmi alakzatok közt a legrégibb s egyedül természeten alapuló a család. De még a gyermekek is csak addig csatlakoznak apjukhoz, míg rászorulnak, hogy őket fenntartsa. Sem a társadalom, sem a család nem rendelkezhet önkényesen a gyerek felett. Nem valaki más tulajdona, hanem eleinte segítségre szoruló, de szabad, független, a felnőttel egyenértékű lény. Nem kifejletlen, javításra szoruló kisember! Nevelésben kerülni kell a túlságos szigort vagy engedelmességet. Szerintem ez a helyes nevelési nézet ellentétben csakúgy a középkori „elnyomással”, mint

egyes mindent a gyermekre hagyó, nem nevelő elmélettel szemben. A gyermek tehát Locke-nál már „semleges”, Rousseau szerint pedig jó! Minden jó ami anyatermészet műhelyéből kikerül. Olyan erejű változás ez a nevelés és az emberkép egészének terén, mely a történelmi-filozófia átalakulások nélkül nem jöhetett volna létre. A gyermekkornak is megvan a maga helye az emberélet rendjében. Az emberben tehát kell tekintenünk, a gyermekben a gyermeket. Nem megjavítani kell, hiszen nem tudhatjuk, hogy mire tanítjuk valóban hasznára fog-e válni. Bármely pillanatban szólítsa Isten őket, úgy haljanak meg, mint akik kóstolták az életet. Az ifjúság nem a bosszúállás és nem is a gyűlölet kora. A könyörületnek, a megbocsátásnak, a nagylelkűségnek a kora ez. A született gyermek értelme tiszta lap, néhány öröklött képességgel rendelkezik, állítja Locke. Rousseau szerint születésüktől kezdve egymással harcban álló

ösztöneink és érdekeink vezérelnek. Legfontosabb erkölcsi tulajdonságunk a lelkiismeret Isteni ösztön, halhatatlan égi szózat, egy tudatlan és korlátolt, de értelmes és szabad lény biztos vezetője, csalhatatlan bírája jónak és rossznak. Az ember ismerje meg a helyes utat, s majd lelkiismerete által kerülni fogja a bajt. Természetes, hogy mindketten nagyon nagy szerepet tulajdonítanak a nevelésnek. Nem a tudományokból, hanem a gyerek természetéből indulnak ki, mely korukban fontos változás. A cél nemcsak a társadalomnak megfelelni, hanem az egész személyiségnek kifejlesztése, önálló gondolkodásra nevelése, jogainak védelme. Olyan új szempontok ezek, melyeknek megvalósítása, bár kívánatos lenne, máig sem teljesen általánosak. Ellenkező oldalról indul ki, mint a korukban megszokott. Milyenné kellene nevelni a gyereket? Az ember értékét nem az ismeretek mennyisége, hanem az erkölcsös magatartásra való készségnek foka

dönti el, minden tudásnál értékesebb az erény mondja Locke. Erkölcsösnek lenni azt jelenti, hogy a lélek erős, ellenálló, fegyelmezett képes magát az értelem szavának alávetni szenvedélyeit, kívánságait, hajlamait fékezni, legyőzni. A cél embert nevelni, maga állására, maga pályájára, olyat aki megállja helyét a változó világban. Locke gentleman akar nevelni. Testileg, lelkileg egészséges embert, aki tudja mikor, hogyan kell viselkednie. Legyen értelmes, okos, világias Jószívű, ne hízelkedő, erényes, rendelkezzen finom műveltséggel. Ismerje kora bűneit, az élni tudás módját Ne legyen gáncsoskodó, udvariatlan. Ércelődhet, de kelő határok között Ellentmondhat, de ne akadékoskodjon, ne leckéztessen. Ne legyen zsémber, hallgatag Legyen önuralma Ne követelőzzön, ne akarjon minden megkapni. Természetes igényeit elégítse ki, de képzelt szükségleteit ne. Szoktassuk a közömbös dolgok iránti kívánságokról (pl:

ruhaanyag, szín) Ez nagyon fontos elv Rousseau-nál is. Legyen szilárd, nyugodt teljesítse rendületlenül kötelességét bármely baj éri.(fájdalom, szégyen, szegénység) -5- Természetüknél fogva csak két dologról félünk, a fájdalomtól és az élvezetek elvesztésétől. Mivel pedig ez nincs az érzékelhető dolgok alakjához, színéhez, nagyságához kötve, egyiktől sem félünk mindaddig, míg fájdalmat nem okoztak nekünk, vagy míg ki nem oktattak arra, hogy azt tehetnek bennünk. Fádalomhoz szokni kell tehát Nem büntetésképpen, hanem, hogy érezzünk legnagyobb bajnak. Okozzunk tehát fájdalmat a gyermeknek szeretetteljes légkörben, s így tudni fogja, hogy nem neheztelés. Locke nagyon fontosnak tartja a test megedzését, elsőként dolgoz ki rendszert rá. Rousseau megállapítása szerint minél gyengébb a test annál inkább parancsol, minél erősebb annál inkább engedelmeskedik. Ne legyen gyáva gyerek. Óvjuk meg eleinte, magyarázzuk

meg mi az, tárjuk fel a félelem valódi okát, amihez lehet szoktassuk hozzá. A testi fenyítést nem büntetésként, hanem cselekedete természetes következményeképp kapja. Csökönyössége ellen, tisztelet megszerzéséért. A természetes következmény mindkettőjüknél fontos nevelési alap A kemény testi fenyítést azonban általában nem használják. A gyereket csak akkor segítsük síráskor, ha valódi oka van rá, szánakozni káros rajta. Tanítsuk meg, hogy senkinek se kegyetlenkedjék. Ne ronts el, vagy semmisítsen meg semmit, ha valamely nemesebb lény fenntartása ezt nem teszi szükségszerűvé. Ha kis állatokkal kíméletlen, ilyen lesz az emberekkel is. A kíváncsiság tudat utáni vágyódás Szerepe óriási. Ha kérdez, soha ne nevessük ki, ne adjunk lenéző, megtévesztő feleleteket, mert könnyen eltanulhatja, a helytelen bánásmódot. Az okos beszéd fontosabb a kellemes beszédnél. Legyen bőkezű, örömmel osztozzék barátaival, ne

udvariassági szokások, hanem valódi udvariasság határozza meg kapcsolatait. Alakítsunk ki bizalmas kapcsolatot a gyerekkel. Tisztelje szüleit, s később baráttá váljék Szabadságában ne korlátozzuk túlságosan. Ne rójuk ki rájuk nagyobb büntetést, hiszen vagy nem tartjuk be, s így következetlenné válunk, vagy túl szigorúnak bizonyulunk. A jutalmat nem tartják hasznosnak, mert könnyen céllá válhat. Szerintem fontos ösztönző szerepe is lehet és élményt is nyújt, de ne rendszerességgel tegyük mert valóban céllá válhat. Locke kijelenti, hogy úgy kell bánnunk a gyerekkel, ahogy velünk szeretnénk, hogy bánjanak. Ez nagyon fontos Nem hiszem, hogy kora iskolájában lett volna ilyen vagy hasonló felfogás, sőt mindig nem alakult ki mindenütt. Rousseau elmélete a nevelés fontosságáról, ha magára hagynánk valakit a születése pillanatában, ő torzulna el leginkább. Az előítéletek, a tekintély, szükség, a példa, az összes

társadalmi intézmények, melyeknek tengerében alámerülünk megfojtanánk benne a természetet. A gyerek születésekor ostoba, gyenge, nevelésre szorul A természettől kapjuk képességeinket, belső szerveink kifejlesztését, melyet nem befolyásolhatunk. Az emberektől ezek felhasználását tanulhatjuk meg- ez a nevelés feladata, s a dolgok által szerezhetjük meg saját tapasztalatainkat. A természettől és az emberek közé kell tehát beilleszkednünk. Milyen módon érhetjük el céljainkat? Locke szerint a kisgyermeknél a szoktatás a leghatékonyabb, az élő példa a tekintély. Nagyon korán megkezdi az „okosodó” nevelést. Mindent elmagyarázni a gyereknek, amire kíváncsi, mindent együtt kitalálni. Rousseau nézete eltérő szerinte az egyetlen szokás, melyet meg lehet engedni, hogy a gyermek fölvegyen az, hogy ne vegyen föl semmilyen szokást. A nevelésnek tehát kezdetben tisztára negatívnak kell lennie. Nem abból áll, hogy oktassuk erényre

és igazságra, hanem abból, hogy megóvjuk szívét a vétektől, szellemét a tévedéstől. Cselekedjetek a szokás visszájára a gyerekből az apák és a tanítók nem gyermeket, hanem tudást akarnak csinálni. Nem megtiltani kell, hogy rosszat tegyen, hanem -6- megakadályozni. A tapasztalásnak vagy a tehetetlenségének kell számára a törvény szerepét játszania. Csakúgy elveti a passzív nevelést, mint azt, hogy mindent megengedjünk gyermeknek, s magunkat az ő akarata alá vessük. Úgy kell kormányozni őt, hogy elkerülje az olyan akadályokat, amelyeket nem képes leküzdeni, ám amiket képes, bátran tehesse. Egyenlőnek érezze magát a nevelőjével. Vegye figyelembe minkét fél érdekét, kívánságát Sok olvasás, prédikációhallgatás helyett az életből, a gyakorlatból, a tapasztalásból tanuljon. Nem lehet a gyereket kötelezni, hiszen ilyenkor vagy kényszerből, vagy érdekből cselekedne, s ha nem vagyunk mellette, úgyis megszegi. A

gyermek gondolkodása csak arra korlátozódik, amit ismer, és pillanatnyilag érzékel, könnyen tesz ígéretet, hogy elkerüljön vagy elérjen valamit. Ha nem tartja be ezt, nem ítélhetjük hazugságnak. Szükséges, hogy fenntartsuk szenvedélyeinket, különben nem érdemes élnünk. Ezt mindketten vallják, bár korlátaik különbözőek. Kit kell nevelni? Természetesen kívánatos lenne mindenkit, és egyenlő lehetőségekkel. Ezt azonban irreális lenne főleg a felvilágosodás korában. Mindketten gazdag gyermeket választanak, céljaikat, módszerüket polgárság – nemesség keretében képzelik. Locke a szegényeknek munkaiskolát nyitatna. Miért választották a magánnevelést? Locke korán elveszti édesanyját, kevesebb érzelmi hatás éri. Iskolájára jellemző a híres angol szigor, fegyelem Társai nyersek, nem érzi jól magát közöttük. Az iskolai környezetet, légkört, tananyagot nem tartja soknak, s hátrányaival együtt is inkább az otthoni

nevelést választja. Rousseau elveti az egész feudális társadalmat, el akarja minél inkább határolni a gyereket. Nyilvános nevelés nem létezik többé. A magánnevelés hátrányaként meglátja a közösségi versenyszellem kialakulásának hiányát, de ezt később könnyen pótolhatónak véli. Különbséget tesz a városi és a falusi gyerek között. A falusi gyerek nevelődik sorsa által Szabadabb, hangosabb, mozgékonyabb. Ez mindenképpen jobb, mint a csak verbális tanulás, fontosnak tart egy másfajta nevelést is azok számára, akiknek van rá lehetőségük. A nevelő szerepe Locke: A nevelésben a legfontosabb a nevelő. Kiválasztásában nem szabad sem időt, sem pénzt sajnálni. Legyen okos, józan, mérsékletes, lelkiismeretes, gyengéd Jól ismerje a világot. Rousseau: Legjobb, ha a nevelő az anya, a tanító az apa. Így a szeretet nem őfelségéből fakad, s a családi kapcsolat is fennmarad. Ha mégis dajka nevel, legyen minél fiatalabb, hogy

közel állhasson a világa a gyerekéhez. Legyen okos, erkölcsös A nevelés művészet, melyet aligha lehet véghezvinni. Fontos, hogy a dajkát tiszteljék, hogy a gyerek is elfogadja. Mivel foglalkozzon a gyerek? A játék iránti szenvedélyt elítélik, mivel kapzsiságot, unalmat okozhat. Locke szeretné leszoktatni a játékról. Ha mégis játszik, legyen rá fejlesztő hatással A tárgy saját készítésű legyen. -7- Rousseau versenyeket rendez fiának, Emil számára, de ezek elég távol vannak szerintem a játéktól. Inkább mesterséget tanítana játék helyett Elvetik a meséket érthetetlen a gyerek számára, valószerűtlen, felesleges. Ezzel nem értek egyet, hiszen örömforrás lehet, ismeretet szerezhet belőle, bővül a szókincse, javul a kifejezésmódja. Az utazás hasznos Rousseau szerint, de nem tudja meghatározni az időpontját. Ne legyen túl éretlen, de még fogadjon el új gondolatokat, ne szakadjon túl korán el a családtól, de a

nyelvtanulással kösse egybe. Szeretném végül néhány szóban jellemezni az oktatásról való nézeteiket. Rousseau: „Az én célom nem az, hogy átadjam neki a tudományt, hanem hogy megtanítsam, miként kell szükséghez képest megszereznie. A tanulás szerezzen becsületet, üdülést, örömet, tekintélyt legyen jutalom valamely tettéért.” Jelentős változás náluk, hogy felhívják a figyelmet a fokozatosságra az oktatásban. A gyereknek megvan a neki megfelelő látás-, gondolkodás- és érzésmódja. Mi sem ésszerűtlenebb, mintha a helyére a miénket akarjuk tenni. Észbeli képességeinek összessége csak legkésőbb alakul ki. Az oktatás szelleme nem abból áll, hogy sok dolgot tanítsunk a gyermeknek, hanem abból, hogy agyában csak pontos és világos fogalmakat engedjünk behatolni. Locke szerint az oktatás az erkölcsi nevelés eszköze. Ő maga is tanár volt, szónoklatot, erkölcsi bölcseletet tanított. A nevelés a legfontosabb, mely

előkészíti a gyermeket a fejlett ész korára. Gondozza testi egészségét, jó szokásokat teremt lelkében. Az oktatás szerepe másodlagos, tárgya csak az legyen, melynek később hasznát veszi. Megjelenik tehát a hasznosság elve, mely új a korban, s a későbbiekben jelentősége meghatározó. Ő is kiemeli, hogy az anyag feleljen meg a gyerek korának, állapotának. Mit kell tanítani? Feltétlenül szükséges az anyanyelv megtanítása. Utána következzen a francia, mint modern nyelv (Locke). Latint csak az tanuljon, aki később felhasználja A kereskedőknek például nem szükséges. Görögöt a tudósok tanuljanak Mindenki tanuljon történelmet, s etikát a Biblia alapján. A matematika nagyon fontos, Locke szerint a helyes gondolkodás alapja. Tanuljon a növendék természetbölcseletet, de a természet feletti eszméket se szorítsa ki teljesen elméjéből. Akinek szükséges tanuljon polgári jogot, de ne csak könyvekből, hanem a gyakorlatban is,

példák után. Locke az irodalom nevelő értékét nem értékeli túl nagyra A költészettől, zenétől visszatartaná a gyereket, hogy ne keveredjen rossz társaságba. Rousseau azonban ezt fontosnak véli. Később a különböző életpályák szerint tanulhat levélírást, aritmetikát, könyvvitelt Szükségesnek tartják a gazdálkodás, kertészkedés, famunkálás elsajátítását. A testi neveléshez hozzá tartozik a lovaglás és a tánc. Vannak ellentétes nézeteik, mint például Locke egész korán kívánja kezdeni az oktatást, míg Rousseau jóval későbbi időpontban. A tanulmányai végére a növendék inkább kevesebbet, de használhatót, valóban szükségeset sajátított el. Nevelési rendszerüknek vannak negatív pontja is. Ilyen például a nőnevelésről alkotott vélemény: kevésbé fontos, feleljen meg a családi szerepének. Sok szenvedélyről leszoktatják a gyereket, sok szórakozásformától megfosztják, feltételezik a magánneveléshez

szükséges anyagi alapot, a képzett nevelőt, az előirt környezetet. -8- Találunk ellentmondásokat is, mint például a nagyon fiatal dajka, aki meg is érti, tudja e teljes nevelési rendszert. A társadalom számára, tárasági életre nevelt ifjú, aki elzárva fejlődik mindezektől. Nem biztos, hogy ha meg is valósultak volna elképzeléseik, helyesnek bizonyultak volna. Új szempontjaikkal, elvekkel, javaslataikkal azonban óriási a szerepük a nevelés, sőt az egész filozófiai gondolkodás terén. Követőik különbözőképpen magyarázták őket, más irányban fejlesztették tovább gondolataikat. A dolgozat kiválasztása azért esett rájuk, mert sokat tanultam tőlük. Idén volt egy éves a kisfiam, és szeretném a fiamnak a lehetőségekhez képest a legjobb nevelést adni. A mai neveléssel foglalkozó könyvek sokszor ellentmondanak egymásnak, ezért kezdtem mélyebbre menni a témában. Így jutottam el Locke-ig és Rousseau-ig Az ő nézeteik egy

része még a mai gyermeknevelésben is felhasználható. Felhasznált irodalom: Locke: Értekezés az emberi értelemről, I-II. Akadémia –1964, 1979 Rousseau: Emil avagy a nevelésről, Tankönyvkiadó – 1957 Dr. Szigeti András: Filozófia (főiskolai jegyzet) Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története. 1600-1800 Kir Magyar Egyetemi Nyomda,1927 Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. Gondolat, Bp, 1981 Budapest, 2000. augusztus 30 Náfrádi Zoltán (1973.0210), I évfolyam -9-