Oktatás | Pedagógia » Kissné Dobos Krisztina - Neveléstörténet

Neveléstörténet Készítette: Kissné Dobos Krisztina EKF Kémia II. évf 2001. december 01 2 Feldolgozott mű: Makarenko: Az új ember kovácsa (Pedagógiai hősköltemény) Feldolgozás alapjául szolgál az EKF gondozásában megjelent Platontól-Steinerig című egyetemes neveléstörténeti szöveggyűjtemény. A szöveggyűjtemény nem tartalmazza a teljes művet, ezért került feldolgozásra mű töredéke. Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939) pedagógiája sajátos helyet foglal el az orosz-szovjet pedagógia történetében. Makarenko, mint munkás család gyermeke a poltavai tanítóképző főiskolán végzett 1917-ben. Pályafutását elemi iskolai igazgatóként kezdte. 1920-ban kapta a feladatot, hogy fiatalkorú bűnözők számára Ukrajnában Poltava mellett szervezzen munkatelepet. Ez a telep Gorkij nevét vette fel. Tárgyalás a tanfelügyelővel 1920 szeptemberében járunk, amikor Szemjonovicsot az akkori területi tanfelügyelő magához hívatja,

hogy megbeszéljék miért is adtak gazdasági épületet iskolának, miért nem szép épületet vadonatúj padokkal. Azért, hogy a „kölykök gyilkos népség”ből „új módszerekkel kell új embert nevelni” De nem javítóintézetet képzelt el, hanem szociális nevelést. A terület amit kaptak a forradalom előtt fiatal bűnözők telepe volt – de 1917-ben feloszlott – erdővel, legelővel és állattartásra alkalmas építményekkel. Gorkijról elnevezett gyerektelep dicstelen kezdetei A telep Poltavától 6 km-re volt található, anyagi felszerelése nagyon-nagyon megfogyott, azonban a fészerben talál vetőgépet, bár ócska volt; gyalupadot, rézharangot és egy öreg lovat. Gazdasági vezető Kalina Ivanovics már a telepen volt. „Túl komplikált lélek volt, olyan egyszerű dologhoz, aminő egy gyermek telep gazdasági vezetése”. A nevelést e személy nevelésével kezdte Szemjonovics elvtárs. 3 Egy kisebb beszélgetés és duzzogás után

Ivanovics elvtárs belátta, hogy mégis csak nem ő az, aki vezetőnek való. Segítségét ígérte hősünknek és elkezdődött a szervezés. Első feladat az új ember neveléséhez szükséges anyagi feltételek beszerzése volt. Ablakokat beüvegeztették, ajtókat, kályhákat helyreállították közel két hónap alatt. Nagyon nehéz volt tanárokat találni a telepre, míg nem egy konferencia után megérkezett két nevelőnő. Az egyik nagyon fiatal volt, akit „nevelésügyi oltóanyagnak” szánta a tanügyi vezető. A másik sem volt sokkal idősebb, de ő anyáskodó volt. December 4-én érkezett meg a telepre az első hat „mezítlábas”. Néhányukat betöréses lopásért, a többi pedig lopás miatt küldték ide. Ápoltak, jól öltözöttek és nem hajléktalanok voltak. Örömmel, finom ebéddel, tiszta ágyneművel fogadták őket Anton Szemjonovics szónoklatában nagyon fontos volt, hogy fátylat kell borítani a múltra és csakis előre kell tekinteni.

Eközben a növendékek neveletlenül viselkedtek Nehéz volt a nevelőknek túltenni magukat az első napokon. Ekkor ugyanis a növendékek keresztül néztek rajtuk. A nevelőnő nagyon elkeseredett volt Az egyik folyton csak sírt, a másik pedig azt tanácsolta, szedjék a sátorfájukat és menjenek máshová. Ugyanis a növendékek nem csak az oktató módszereknek, hanem a kultúrának is fittyet hánytak. Nagyon sivárak voltak a téli esték Ráadásul a hó is nagyon hamar leesett, segíteni pedig senki sem akart. Dühösen ment Anton Szemjonovics és Kalina Ivanovics havat lapátolni. Még nem jött két fiú akik éppen a városba igyekeztek. Szólt nekik Ivanovics de a segítség nem érkezett meg A fiatalok a harkovi úton minden este kirabolták a falusiakat. Nagyon nehéz helyzetben voltak a nevelők, fontos lett volna kitalálni valamit a növendékek megnyerésére, ezért nagyon sok pedagógiai jellegű könyvet olvastak. Szemjonovics számára az olvasmányok

legfőbb eredménye az volt, hogy teljességgel meggyőződött arról, hogy semmiféle elmélet nem segít rajtuk, vagyis rájött, hogy könyvből nem lehet nevelni. A telep ekkor mindinkább egy zsiványtanyára kezdett hasonlítani, nagyon elkanászosodtak a fiatalok és gyorsan kellett cselekedni. Megtagadtak mindenféle munkát, ráadásul rájöttek a telep dolgozói arra, hogy elkényeztetett kölykök azok, akiket megpróbálnak nevelni. Amikor Szemjonovicsot az egyik fiú egy reggel letegezte a felgyülemlett düh és sértettség lendületében nyakon vágta. Egyszer-kétszer-háromszor Ekkor a fiú megijedt, elsápadt és bocsánatért esedezett. Szemjonovicsban olyan erős volt a düh, hogy talán sokkal rosszabb dologra is képes lett volna. 4 A fiúk ettől fogva segítettek a nevelőiknek, mentek fát vágni. A fiúk bár duzzogva, de dolgoztak. Ez az eset fordulópont volt a fegyelem terén Szemjonovics eldöntötte, ha kell diktátor lesz. Ezután a kemény

szigor vagy a veréstől való félelem miatt szépen dolgoztak. A telep egyre szebb lett, a parkban szép zöld fű, bokrok és fák sorakoztak. Nagyon barátságos, szép és kellemes lett a telep Nem csak a telep, de a fiúk is szépültek, izmosodtak. Ám nem csak a testük, de lelkük, személyiségük is szépült, boldogan álltak őrt, nyugodtak előzékenyek lettek, nem beszéltek káromlóan, és ami a legfontosabb egészségesek. A telepen házasságkötéshez készülődnek a fiatalok, nagyon sok vendéget vártak. Nagyon büszkén mutatják a telepüket, virágjaikat, a fákat. Illedelmesen beszélgetnek a felnőttekkel arról, hogy szívesen dolgoznak, és hogy a jövőjüket hogyan képzelik. Amputáció Több nappal később fény derült arra, hogy a nemrég újonnan érkezett fiúk ígéretüket megszegve újra lopnak, hol dinnyét, hol pedig mézet a méhestől. Mityáginnak aki e lopásoknak értelmi szerzője volt (már felnőtt ember) a telepről mennie kellett,

mert különösen nagy erkölcsi romlottságot mutatott, ami nagyon rossz hatással volt a többiekre. A társait nagyon megviselte barátjuk távozása Akkor éjjel az istálló padlására mégis visszajött, ott találkozott több fiúval. Szövetkeztek A világosságot Szemjonovics is észrevette, kiment hozzájuk és behívatta Mityágint és Karabánovot. Pisztolyt talál náluk. Mindkettőjüket elzavarta a telepről Lelkiismeret furdalása volt Szemjonovicsnak az elzavart fiúk miatt ugyanis nem látta mi lesz a sorsuk. Hallották a falubeliektől, hogy újra fosztogatnak. A két fiú volt Egyik nap az úton találkozott Szemjonovics a két fiúval. Beszélgetésbe elegyedtek és kiderült, hogy a fiúk búcsúzni jöttek. Jellem és kultúra Újabb fiatalok érkeztek, ami a telep gyenge közösségét ismét felbolygatta. Legelső növendékeket alapvető biológiai szükségletük kielégítésének rendre szoktatása is nagy gondot okozott. Nehéz volt a fegyelem

megőrzése, bár a nevelőkkel szemben soha sem tanúsítottak támadó magatartást, elismerték, hogy a nevelők nem ellenségként állnak velük szemben. 5 A nehézségekkel nem igazán tudtak megbirkózni a telepesek, ez rossz lelkiállapotként jelentkezett csak. Rájöttek a nevelők arra, hogy a kedvező körülmények (jó viszony közös érdek) csak a fegyelem külső formái és e mögött semmilyen kultúra nem rejlik. A növendékek jellemvonása nagyon érdekes volt, de kultúrájuk nagyon alacsony színvonalú. Ezek nevelése nem volt könnyű, túlnyomó többségük nem tudott írniolvasni, szociális igényük primitív volt Ezek közül kitűnt néhány, akik jobb szellemi képességűek voltak a többiek ezekhez csak igen lassan tudtak felzárkózni. Azonban a közösségi érzés egyre jobban erősödött bennük. Rájöttek Szemjonovicsék, hogy ha ezeket megpróbálják ápolni kisebb akadályokat kell majd az újonnan érkezőkkel venni. Nagyon optimistán

élt, bár a remény, öröm és a kétségbeesés keveredett benne nap, mint nap. A növendékek nagyon kiegyensúlyozottnak látszottak ám a verekedések minden naposak voltak. Nagyon nehéz volt ezt megoldani a nevelőknek. A telepvezető jelenlétét észrevéve a fiatalok hamar befejezik a verekedést. Igaz, hogy abba hagyják, de hamar újra sor kerül egy újabb verekedésre amikor kések, bunkók is előkerülnek, de Szemjonovics elkobozza őket. Sokáig nem beszélnek sem a fiatalok, sem a nevelők a megtörtént eseményről. Egy-két hónap múlva újra bombaként robbant az, hogy késsel támadtak egymásra „a züllött csibészek” ráadásul olyan „csekélységért” hogy megelőzte egyik fiú a másik a menzán. A vezető azonnal eltávolítja a telepről a „késelő csibészt” Egy hónap múlva a fiú visszament a telepre. Megígérte, hogy nem fog többet kést a kezébe, mert nem érezte jól magát „késelősök” társaságában. A társai

megbocsátottak neki Egy belgyógyászati műtét Februárban eltűnt kb. 6 havi fizetésnek megfelelő összeg Szemjonovics bár a lopás tényét a fiúkra nem tudta rábizonyítani, mégis kérte őket adják vissza a pénzt. Másnap reggel az istállóban megtalálták a pénzt szanaszét szórva. Két nap múlva zsírt loptak a pincéből, másnap a raktárba törtek be. Kalina Ivanovics és Anton Szemjonovics felhívta a fiúk figyelmét arra, hogy saját magukat lopja meg az, aki lop a telepen és ezzel nem, hogy vagány de inkább balek a javából. Azt is elmondták, hogy úgy gondolják idősebb fiú az, aki lop, mert tőle mindenki tart. Az újonnan kért és nehezen kiutalt zsírt még a kiutalás éjszakájában ellopták a pincéből. 6 Ez az amire Szemjonovicsék vártak ugyanis így legalább a fiúk nagy odaadással foglalkoznak a lopással. Néhány nap múlva lószerszám tűnt el úgy hogy a városba csak kölcsönkért kocsival tudtak menni. Ezentúl nap mint

nap eltűnt valami Voltak ugyan gyanúsítottak, de senki sem beszélt róla. Saját magukból állítottak őrséget, mindenkire rákerült a sor és szívesen tették. Februárban a gazdasszony holmiját is ellopták a kórházba menet. Általános házkutatást tartottak a telepen a telep vezetői. Előkerültek a rabolt holmik A lopást olyan fiú végezte, aki szorgalmas, érdeklődő, tapintatos és komoly volt. Az összes fiútól rendesebbnek látszott. Népbíróság elé került a fiú A telepesek nagyon keményen vádolták a fiút és azt mondták, hogy a büntetést nem a telepvezetőnek kell végrehajtani, hanem a telepen élő fiúknak. Nagyon nehéz volt Szemjonovicsnak a vita végére pontot tenni, mert az indulat beszélt a fiúkból és nem az ész. A fiú könyörgött a telepvezetőnek, hogy ne csapja ki a telepről, mert itt sokat lehet tanulni. Megtette amire kérte, de három nap fogdára ítélte, ahol első nap csak kenyeret és vizet, második nap már

ebédet is kaphatott. A fiú megtartotta szavát, soha többé nem lopott. Az ember szükségleteinek egyik legfontosabb része a táplálkozás, ezért nagyon sok gondot okozott ennek a megoldása. Leginkább halásztak A halból mindenki ehetett, ugyanis a konyha kapta meg. Nagyon tetszett a mű. Számomra sok olyan probléma megoldásában segített, amiben tényleg csak a jó pedagógus, nevelő tud helyes döntéseket hozni. Nem feltétlen veréssel kell megoldani a problémákat, de a jó helyen és jó időben adott pofon nagyon fontos. Meglepően nagyon jó mű ami azért bemutatja, hogy a lezüllött fiatalokból is lehet új embert kovácsolni. Soha nem szabad feladni, még ha az emberek többsége azt mondja, hogy „Megér ennyi fáradtságot?” Igen mert azt látom, hogy olyan embert neveltem a világnak, akit addig elítéltek most pedig megpróbál beilleszkedni a jók közé. Saját kis telepük volt a jó A kicsapott késelő fiú nem érezte jól magát a saját

késelős barátai között, mert valószínűleg felismerte, hogy jobb kiegyensúlyozottan az igazi barátok között élni. Talán a mai világban sem volna rossz egy ilyen telepet létrehozni. Nagyon sokan az „elkényeztetettek” közül rájönnének arra, hogy sokkal fontosabb az embernek a saját lelki nyugalma, mint az állandó „harc”