Történelem | Tanulmányok, esszék » A mexikói kaland

A MEXIKÓI KALAND (1863-1866) Francia intervenció: Benito Juárezt 1858-ban választották meg Mexikó elnökévé. Ő volt az első indián, aki a modern időkben a mexikói állam élére került, és nagy szerepet játszott az 1857. évi liberális alkotmány, valamint az 1859-ben megszavazott reformtörvények kidolgozásában. Ez utóbbiak kimondták az egyházi és világi előjogok megszüntetését, az egyházi vagyon elkobzását, a szerzetesrendek feloszlatását, az egyház és az állam szétválasztását. Mexikó földjének legnagyobb része a katolikus egyház kezében volt. A klérus maga köré gyűjtötte a reakció erőit, és 1859-ben kirobbantotta a reformháborút. A véres polgárháborúban (1859-1860) a liberálisok (a polgárság és a hozzá csatlakozott tisztek) blokkja legyőzte a konzervatívok (a földesurak, a főpapság és a főtisztek) szövetségét. Erre a belső reakcióra támaszkodva Franciaország, Anglia és Spanyolország 1862-ben közös

expedíciós sereget küldött Mexikóba. Szabályos, nagyméretű kolonialista intervenció volt ez, amely meg akarta dönteni a mexikói köztársaságot, és elő akarta készíteni egész Mexikó gyarmatosítását. A véres ellenállás hatására az angol és a spanyol csapatok hamarosan el is hagyták Mexikót, a francia császár - III. Napóleon - serege azonban ott maradt. A császár "nagy eszméje"az volt, hogy leigázza Mexikót, és néhány dél-amerikai állam hozzácsatolásával "latin katolikus birodalmat" alapít. A mexikói kalandot a francia bankárok támogatták, mögöttük ott álltak az angol és spanyol pénzemberek is, akik Mexikó gyarmatosításától nagy jövedelmet reméltek. De a mexikói fejlemények egyáltalán nem feleltek meg III. Napóleon számításainak 1862. május 5-én a francia sereg rohamot indított Puebla városa ellen, de a támadást a mexikói védők visszaverték. A Légió ekkor még nem volt ott, de 1863

januárjában parancs érkezik Sidibel-Abbésbe: két zászlóaljat, azaz 2000 embert küldjenek Mexikóba, Jeanningros ezredes parancsnoksága alatt. Megérkezik a Légió: A légiósokat szállító két hajó - a Saint-Louis és a Wagram - 48 napos utazás után, 1863. március 26-án horgonyt vet a mexikói Veracruz kikötőben. Ezúttal a Légiót nem csak a kolera várta, mint a Krími háborúban de a sárgaláz is, a "vomito negro", amelyet a Tenaya folyó fertőzött lagúnái felől éjjel-nappal özönlő szúnyogok milliárdjai terjesztettek. A város lakói is ellenségesen fogadták az idegen katonákat. Jeanningros ezredes és tisztjei azt hitték, a Légiót azért küldték ide, hogy részt vegyen Puebla ostromában. Ez a város 2000 méter magasan fekszik, 160 kilométerre Veracruztól. De a Légiót nem küldték harcba, csupán alantas "rendőri feladatok" végrehajtására használták fel. A parancs értelmében a mexikói gerillák által

gyakran megtámadott fegyver- és élelmiszerkonvojokat légiós egységeknek kellett kísérniük. Ezek a konvojok a Veracruzt Pueblával összekötő úton közlekedtek. A tengerparttól az ostromlott Puebláig vezető útnak körülbelül felét, 90 kilométert, a Chiquihuitéig terjedő szakaszt, a légiósokra bízták. Az első helyőrséget Tejeriában létesítették, az utolsót pedig, Jeanningros ezredes parancsnoki állását, Chiquihuitében. A város felé menetelő oszlopok külsőre semmiben sem különböztek a megszokottól. A légiósok kiegyensúlyozott, lassú léptekkel menetelnek. Régi egyenruhájukat viselik, csak a szövetnadrágot cserélik fel vászonnadrággal és a kepit(1) a bennszülöttek sombrerójával. A kepi, teljes nevén a Kepi Blanc, a légiósok híres sapkája Camerone - Legenda születik: 1863. április 14-én a Légió két századának fedezete alatt 60 szekérből és 150 öszvérből álló karaván indul el Veracruzból. Az

illetékesek nyugodtak: Veracruz és Chiquihuite között is légiósok őrködnek. A Veracruztól 50 kilométernyire északnyugatra fekvő Jalapában, a mexikói köztársasági hadsereg főhadiszállásán jól tudják, hogy igen értékes konvojról van szó: élelmiszeren, lőszeren és gyógyszereken kívül nagy mennyiségű fegyver, tüzérségi lövedék és ötmillió frank értékű arany közeledik. A hosszú szekérsor Puebla felé tart Április 18-án a konvoj megérkezik Tejeriába. Ugyanezen a napon a Pueblát ostromló francia sereg egyik tisztje ezt írja haza, Párizsba: "Abban a meggyőződésben indultunk el Franciaországból, hogy itt csupán néhány nyomorúságos indiánnal lesz dolgunk, akiket már maga a szó: >francia< -megfélemlít. Most döbbenünk rá végzetes tévedésünkre: elszánt emberekkel állunk szemben, akik gyűlölnek bennünket, s akik majd utolsó csepp vérükig harcolnak." A karaván napi 12 kilométeres menetsebességgel

halad csupán Soledad de Doblado felé. A város neve nem túl ígéretes - "magányt" jelent. Soledad valóban igen elhagyatott A banánpálmák árnyékában meghúzódó fehér házak helyett, amelyekről a légiósok álmodoztak, romváros fogadja őket. (A várost még a francia gyarmati hadsereg rombolta le 1862 júliusában, bosszúként egy megsemmisített lőszerszállítmányért.) Április 20-án a falapai főhadiszállás parancsot ad Francesco de Millan ezredesnek, támadja meg a franciák szekereit, és ejtse zsákmányul a szállítmányt, elsősorban az aranyat és a tüzérségi lövedékeket, amelyeket Forey tábornok türelmetlenül vár a pueblai táborban. Millan ezredes 1.000 lovas és 1200 gyalogos élén elindul Camerone felé A mexikói reguláris hadsereg abban az időben igen festői látványt nyújtott. Gyalogosok és lovasok egyaránt a legkülönbözőbb egyenruhákat viselték. Egyedül az arany vagy ezüst sújtással díszített szürke

sombrero volt hasonló. Vörös öv tartja a bőr nadrágot, amely vadnyugati módra eltakarja a magas sarkú sarkantyús csizmát. Ez a lovasság megszokta, hogy karddal és lándzsával harcoljon, s egyáltalában nem jártas a gyalogsági harc technikájában. Ugyanakkor a lovasság harci értéke messze felülmúlja az egyébként, jóval gyengébben felszerelt gyalogságét. A mexikói katonák elszántan harcolnak a megszállók ellen, azokért a jogokért, melyeket a Juárez-féle törvények biztosítottak nekik. Mexikói reguláris gyalogosok és népfelkelők A légiós konvoj körül Dupin ezredes gerillavadászai cirkálnak. Ez az alakulat egy 50 lovasból álló, külön "kis idegenlégió". Legénységét jórészt idegen kalandorokból verbuválták: gyilkosokból, akiket az Egyesült Államok rendőrsége körözött, volt afrikai rabszolgakereskedőkből, olaszokból, akiket halálra ítélt a maffia, sőt volt köztük egy kiskorú lány elcsábításáért

elítélt holland lelkész is. Április 29-én a szekérsor továbbindul Soledadból. A fedezet biztonságosnak tűnik, s ezért Dupin csapata elmulasztja a terep alapos felderítését. Chiquihuitéig a karavánnak emelkedő terepen 60 kilométert kellett megtennie. Az ezredes magához hívatja Danjou századost, és ezt mondja neki: "Dupin felderítette a terepet, s így a két századnyi fegyveres kíséretet elegendőnek tekinthetjük. Mégis küldenék valakit a konvoj elé. Mi a véleménye, zászlóaljának melyik századát bízzuk meg ezzel a feladattal?" Danjou jegyzetfüzetében lapozgatva válaszol: "a 3. századot" Majd rövid gondolkodás után hozzáteszi: "Ha megengedi, mon colonel, én vezényelném." Az ezredes helyeslően bólint. A légiósok beveszik magukat Camerone-ba Április 29-én este 10 órakor Danjou kapitány elhagyja Chiquihuitét. A 3 század (3 francia tiszt, 65 altiszt és közlegény) poroszokból, bajorokból,

lengyelekből, svájciakból, belgákból, dánokból, olaszokból, spanyolokból és néhány franciából áll. A 3 századot árnyak kísérik, amelyek fel-feltűnnek az út bal oldalán. A mexikói lovasok szemmel tartják Danjou csapatát Április 30-án reggel 5 órakor Danjou százada áthalad Camerone-on. Camerone nyomorúságos, elhagyott település. Az út jobb oldalán egy hacienda(2) áll Körülbelül 20 méteres homlokzatú udvarház. Az udvart, a corralt, három méter magas fal veszi körül A falhoz két hombár lapul, balról két nagy kapu, de a kapuszárnyak hiányoznak. A század Camerone-t maga mögött hagyva közeledik Palo Verde felé. Innen Soledad 25 kilométer, a másik irányban pedig Paso del Macho, - ahol Saussier kapitány légiós egysége állomásozik - 15 kilométer. Danjou az órájára pillant: 7 óra 30 perc. Rövid megállást parancsol Az üstökben fő a reggeli kávé A katonák még nem töltötték meg kulacsaikat a közeli folyó tiszta

vízével. Idő van, bőven Minden csendes Harc a haciendánál Ekkor feltűnik a mexikói lovasság! Kávézásra most nincs idő; Danjou parancsára a század négyszöget alkot, a mexikói lovasság támad, a négyszög tüzel. A légiósok 1857-es típusú vontcsövű puskákkal lőnek, amelyeknek csúcsíves lövedéke nagy pontossággal talál célba. A légiósoknak egyelőre nincs veszteségük. Két öszvérük megriadva a fegyverropogástól, elszökik Két öszvér csupán, de ezekre volt felmálházva az élelem, a víz, a lőszer, ami most ezzel elveszett. A 3 század tartaléka emberenként 62 töltény, amelyet minden katona a tölténytáskájában hord. Vizük egyetlen csepp sem maradt A század visszavonul Camerone felé, s elfoglalja a haciendát. A mexikói lovasság, majd valamivel később a gyalogsál is körülfogja a légiósokat. Az ostrom április 30-án reggel 9 óra 45 perckor kezdődik és 18 óra 15 perckor ér véget. A légiósokat megsemmisítik

Ami a camerone-i ostromot illeti, a szerzők véleménye ellentmondó. Regnault őrnagy jelentése nem kevesebb mint 62 évig lapult egy hadügyminisztériumi aktacsomóban. Majdnem mindegyik szerző elemzi a kérdést: vajon jól tette-e Danjou, hogy bevette magát az udvarházba, ahelyett, hogy visszavonult volna Paso del Macho felé, ahol Saussier százados őrködött légiósaival? Danjou elesett a hacienda udvarán, így nem volt sem ideje, sem alkalma megmagyarázni, milyen elgondolás vezette. A 3 század 3 tisztet, 50 altisztet és közlegényt vesztett Tizenöten többségük sebesülten - fogságba estek (Később a camerone-i csata túlélőit egy fogságba esett mexikói ezredesért kiváltották a franciák.) Egyszóval a 3 század megszűnt létezni De mi történt a konvojjal? A hosszú szekérsor délután 4 órakor 10 kilométerre. volt Camerone-tól Cabossel kapitány, a konvojt kísérő két légiós század parancsnoka arra számít, hogy majd Camerone-ban

éjszakázik. Amikor értesül arról, hogy Camerone körül csata folyik, megállítja, majd visszafordítja a szekereket Soledad felé. Így a szállítmány végül megmenekült, miközben a 3 század Camerone-ban magára vonta az ellenség tüzét. A Camerone-i ütközet után Millan ezredes mexikói lovasai és gyalogosai a falapai főhadiszállásra vonultak vissza. A ,,camerone-i mozzanat" a légió krónikásainak szemében mindmáig a hősiesség jelképe maradt. Minden év április 30-án a Légió parádén emlékezik meg a hősökről és dupla adag ellátmány illet minden katonát. A kaland véget ér: A camerone-i csata nem záróakkordja, ellenkezőleg, kezdete egy véres háborúnak. A mexikói nép harca a szabadságért és függetlenségért kiterjedt az északi tartományokra. A köztársasági hadsereg védekezésből támadásba ment át. A Légió úgy igyekezett veszteségeit pótolni, hogy Pueblában új zászlóaljat állított fel, a 6.

zászlóaljat pedig Afrikából hívta segítségül 1866 márciusában mintegy megismétlődött a camerone-i csata. Ezúttal azonban Santa-Isabel-nek hívták a haciendát, és e csata során a légiósok támadtak, a mexikóiak védekeztek. A mexikói köztársasági hadsereg egyik egysége befészkelte magát Santa-Isabelbe, egy 80 méter magas domb tövében épült haciendába. Brian őrnagy a szomszédos Parras városából indult el a 2. idegen zászlóalj három századának élén, összesen 8 tiszttel, 179 közkatonával és tisztessel 1866. március 1-én hajnalban érkezett Santa-Isabelbe, és azonnal támadásba lendült A légiósoknak 800 métert kellett megtenniük a dombon felfelé, és ezután következett volna a hacienda bevétele. A védők nagyon pontosan céloztak: alig néhány légiós érte csak el a haciendát. Ebben a pillanatban a mexikói lovasság is beavatkozott a harcba, és a megmaradt légiósok közé rontottak. A csata kavargó kézitusává

alakult, végül pedig a támadó francia oszlop teljesen megsemmisült. A három század nyolc tisztje közül hetet, valamint 19 tisztest és 159 közlegényt veszített. Ezek után újabb erősítésekre volt szükség. 1866 nyarán és őszén a "legjobb helyi tartalékokból" toborozták az Idegenlégió 7. és 8 zászlóalját De nem sokkal ezután a légió behajózott Veracruzban és visszatért Afrikába. A mexikói nép győzött, III. Napóleon "nagy eszméje" pedig ezáltal teljes csődöt mondott Ferenc József öccse, Miksa, a mexikói bábcsászár pedig kivégzőosztag előtt fejezte be életét. (1) A kepi a híres "Kepi Blanc" rövidítése, ami a légiósok jellegzetes fehér vászonból készült cilinderes sapkája. A sapka Afrika tűző napján született, innen a fekete napellenző rész és a napszúrástól a tarkót védő, lecsatolható fehér kendő. (2) A hacienda Közép- és Dél-Amerikára jellemző uradalmi épülettípus.

Olyan gazdasági épületek összessége, amelyeket (általában) négyszög alaprajzú magas fallal vesznek körbe a rablók elleni védekezésül