Szociológia | Devianciaszociológia » Fiatalkori bűnözés

Általánosságban A rendszerváltozást követő évekre jellemző, hogy az erőteljes gazdasági szerkezetváltás hatásaként a hazai társadalomban a bűnözés intenzitása a korábbiakhoz képest megnőtt. Ez a növekedés a fiatalkori bűnözésben is megmutatkozott. A bűnözés struktúrájában átrendeződés történt A bűnügyi statisztika számadatai szerint a fiatalkori bűnözés egyre gyakoribbá vált. Az elkövetéssel párhuzamosan az elítélések száma is megemelkedett. Jelen dolgozatomban arra törekszem, hogy röviden bemutassam a gyermek- és fiatalkori bűnözés főbb jellemzőit, folyamatait, részben statisztikai adatok, részben hazai kutatások alapján. A bűnözés okai igen sokfélék és sokrétűek, ezért - a rendelkezésemre álló időt nem túllépve – a teljesség igénye nélkül, példálózva említenék néhány okot, s ehhez viszonyítva áttekintenénk, hogy az OBMB által támogatott korábbi pályázatok ezen tényezők, jelenségek

melyikére kívánták befolyást gyakorolni. Végül szót ejtenék azokról a nehézségekről, amelyek a projektek céljától függetlenül befolyásolhatják a beavatkozás sikerét. A gyermek- és fiatalkori bűnözés az összbűnözés részeként nem függetleníthető azoktól a folyamatoktól, melyek az összbűnözés egészét is jellemzik 1. Ez alapján két dolog állapítható meg: - a rendszerváltást követően igen jelentős mértékben megemelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma Magyarországon. Az első „csúcspont” a 90’-es évek elejére tehető; - válasszuk bár a bűncselekmények Btk.-beli vagy a kriminológia által alkalmazott felosztását, a legnagyobb részaránnyal az ismertté vált bűncselekményi körből a vagyon elleni bűncselekmények bírnak - bár napjainkra ez az érték folyamatosan csökken, teret engedve például a közrend elleni, a házasság, család, ifjúság és nemi erkölcs elleni illetve az erőszakos,

garázda bűncselekményeknek; Az Egységes Rendőrségi Ügyészségi Bűnügyi Statisztikai Rendszer adatainak felhasználásával. Forrás: Tájékoztató a bűnözésről. (Kiadja az IRM Rendészeti Felügyeleti és Ellenőrzési Főosztály Statisztikai Osztály, valamint a Legfőbb Ügyészség Számítástechnika-alkalmazási és Információs Osztály); éves kiadványok 1 A gyermek- és fiatalkori bűnözés kapcsán hasonló folyamatokra számíthatunk. Van azonban egy olyan szegmense a társadalmi jelenségeknek, mely a gyermek- és fiatalkori bűnözés körében jut igazán kiemelt szerephez s jelentősen befolyásolja a bűnözés alakulását. Ez pedig a demográfiai adatok köre; azaz annak ténye, hogy milyen arányban van jelen a gyermek- illetve fiatalkorú populáció a népességben 2. Egyértelműen megállapítható, hogy a gyermekkorúak száma az elmúlt időszakban radikálisan csökkent, s ez lassacskán magával hozza a 30 évnél fiatalabb korosztály

fogyását is. 2 forrás: KSH A gyermek- és fiatalkori bűnözés statisztikai adatok 3 alapján felvázolható képe, főbb jellemzői tekintetében az elmúlt években jelentős változás nem rajzolódik ki. A GYERMEKBŰNÖZÉS Bár a gyermekkorú ismertté vált elkövetők száma erőteljesen hullámzik, az utóbbi három évben folyamatosan csökken. Így 2006-ra 3565 gyermekkorú elkövetőt jegyzett a statisztika Ugyanakkor ez a csökkenés korántsem olyan mértékű, mint amit a populáción belüli létszámfogyás indokolna. Mindez azt eredményezi, hogy emelkedni fog a 10.000 gyermekkorú lakosra jutó elkövetői arány A gyermek- és fiatalkorúak bűnözésének feldolgozása kapcsán forrásként szolgáltak: Tájékoztató a gyermekkorúak és fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről (évente megjelenő kiadvány). Legfőbb Ügyészség Számítástechnikaalkalmazási és Információs Főosztály, Budapest; Népességszám,

korstruktúra, bűnözés, IM Kodifikációs, Elemző és Statisztikai Főosztály, Budapest, 2000.; A bűnözés és jogkövetkezményei 1-2, IM Kodifikációs, Elemző és Statisztikai Főosztály, Bp. 2000; 3 Bár a bűncselekmények legnagyobb része még mindig vagyon elleni támadás, ennek mértéke – hasonlóan az összbűnözés körében megfigyeltekhez – egyre csökken. A bűncselekmények kb fele lopás, körülbelül 1/5-e pedig betöréses lopás. Ezzel szemben az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények köre emelkedik. Különösen a garázdaság, testi sértés, illetve rablás fordul elő nagyobb számban. Hasonló irányok ragadhatók meg a közrend elleni bűncselekményi körnél is. Az elkövetők többsége (85-90 %) fiú. Leggyakrabban csoportban valósítják meg a büntetendő magatartást (kb. 50%) A gyermekek többsége – azaz több mint ¾-e - teljes családban él. A szülők közül sokan a foglalkoztatási hierarchia alsóbb szintjén

állnak (például alkalmi munkát végzők, segéd-, kisegítő-, szakvagy betanított munkások), de gyakoriak a foglakozás nélküli szülő is. Egyéb adatok alapján megállapítható, hogy a gyermekek jelentős része veszélyeztetett - családja, szűkebb környezete, vagy halmozottan hátrányos helyzete által. A FIATALKORI BŰNÖZÉS A fiatalkorú bűnelkövetők száma a 90’-es évek elejétől folyamatosan csökkent. Mára (2006) 11287 személy vált ismertté. Hasonlóan a gyermekbűnözéshez, itt is elmondható, hogy bűnözési gyakoriságuk/aktivitásuk azonban folyamatosan – már a 80’-as évektől kezdve – nő. 2006-ban az ismertté vált elkövetők kb. 9%-a volt fiatalkorú A fiatalkori elkövetés két bűncselekmény-csoport kapcsán az összbűnözésben való részvételt meghaladó arányú: a vagyon elleni és az erőszakos bűncselekmények körében. Bár csökkenő arányban (1992:80%  2006:60,7%), de még mindig vezetnek a vagyon elleni

magatartások. E körben különösen a lopások, betöréses lopások „kedveltek”, de magas a járműlopások száma is. Bár az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények aránya folyamatosan változott (1992: 16,7%, 2004:17,1, 2005:15,4), 2006-ra alig mozdult el az 1990’s évek elején mért szinthez képest (2006. 16,0%). Itt a garázdaság, testi sértés mellett a rablás kiemelendő Tény: az elkövetői életkori adatok meggyőzően mutatják meg számunkra, melyek azok a bűncselekmények, amelyek elsősorban a fiatalkorú bűnelkövetőkhöz kapcsolódnak. Eszerint a fiatalabb korosztályok dominanciája a rablás, zsarolás, kényszerítés, rendbontás, kifosztás körében jelentősebb. Ezt támasztja alá az is, ha megnézzük: az elmúlt 16 év alatt hogyan változott a fiatalkorú bűnelkövetők %-os aránya az adott bűncselekmény-típust megvalósítók körében. Fiatalkorú bűnelkövetők részvétele egyes kiemelt Fiatalkorú bűnelkövetők

Bűnelkövetők száma %-ában bűncselekményekben 1990 2006 1990 2006 Fiatalkorú bűnelkövetők száma összesen 12848 11278 11,4 9,1 Erőszakos közösülés 55 5 17,9 4,6 Garázdaság 643 1325 14,3 12,1 Lopás 5160 4027 17,7 16,9 Betöréses lopás 2690 1210 25,1 21,9 Rablás 409 650 25,3 37,4 Összes vagyon elleni 9955 7203 18,7 14,5 Összes erőszakos, garázda jellegű 2062 2966 12,9 13,2 Visszaélés kábítószerrel 830 15,3 Eszerint elsősorban a rablást megvalósítók körében emelkedett jelentősen a fiatalok megjelenése, részben – csekélyebb mértékben – az erőszakos, garázda jellegű magatartások tanúsítói közt. A fiatalok közt már nagyobb arányban vannak, akik egyedül követték el a bűncselekményt (38,6%), de még itt is jelentős a hasonló korú társsal való közös megvalósítás. A fiatalok kb ¾-e helyi lakos, ritka az „utazó bűnözés”. Mint minden évben, most is a fiúk

dominálnak (86,1%), s a legveszélyesebb életkornak a 17. életév környéke illetve az utána következő időszak tűnik (kb. 30%) A fiatalok több mint fele megszerezte alapfokú ismereteit. A bűnelkövetés időpontjában azonban még csaknem ¼-ük végzi az általános iskolát (22,9%). A fiatalok közül sokan még tanulnak - középiskolában (18,5%) vagy szakmunkás vagy szakiskolában (33,7%). Körükben csökkent a foglalkozás nélküli illetve eltartott fiatalok aránya (kb 16,7%). Ezen elkövetői körre is igaz, hogy több mint felük teljes családban él. A szülők közt jelentős a foglalkoztatási hierarchia alacsonyabb szintjén állók aránya (pl.: segédmunkások, ), relatíve sok a nyugdíjas szülő, a munkanélküli szülőkkel bírók száma pedig hosszabb időszakot vizsgálva a többszörösére emelkedett. Évről évre változatlanok az adatok a tekintetben, hogy az ország mely területéről kerülnek ki, illetve hol élnek ezek a gyerekek. A

fiatalkorú elkövetők többsége B-A-Z megyéből (2006:11,8%) és a fővárosból (11,5%), Pest (8,7%) illetve Sz-Sz-B megyéből (8,1%) érkezett. Minthogy többségük cselekményét is a lakhelyén követte el, nem véletlen, hogy a fiatalkorúak részvételével megvalósított bűncselekmények száma is itt a legmagasabb: B-A-Z – 13,1%, Budapest – 11,7%, Sz-Sz-B – 8,1%. A sértett személye többnyire ismeretlen volt (65,9%) a fiatal számára. Az ERÜBS adatai arról is szólnak, milyen okok vezették a fiatalt az elkövetéshez. Nos, e körben sem történt érdemi elmozdulás. Mint minden évben, a szubjektív okok közt most is az anyagi haszonszerzés (45,3%) dominál, melyet a kalandvágy és az agresszivitás követ. Az objektív okok közt a rossz baráti környezet (31,4%), illetve jelentősen lemaradva a pillanatnyi/átmeneti pénzzavar és az alacsony jövedelem állnak az első helyeken. ÉS AMI A SZÁMOK MÖGÖTT VAN Vajon mi van azonban a statisztikai

adatok mögött? A kérdés megválaszolásában, a folyamatok, történések valódi hátterének felvázolásában nagy segítségünkre van az elmúlt időszak egyik hazai kutatása. Solt Ágnes a „törvényes” és „törvénytelen” közötti vékony „peremen billegő fiatalokról” szóló kutatásából a deprivált, marginalizált helyzetű bűnelkövetők illetve a kontrollcsoportot jelentő szabálykövetők életútja rajzolódik ki.4 (Pont azoké a fiataloké tehát, akik a bűnözés szempontjából különösen veszélyeztetett helyzetben vannak.) Ehhez összesen 95 mély-és életinterjút folytatott le a 16 és 25 év közötti ifjú emberekkel. Bár az időbeli korlátok nem teszik lehetővé a kutatás eredményeinek mélyebb ismertetését, azonban vázlatosan, a főbb pontokat kiragadva utalnék néhány fontos megállapításra. Az egyik ilyen – mindannyiunk számára ismert tétel -, hogy a családi, iskolai élmények meghatározóak! A vizsgálat

alapján jól megragadhatóvá váltak a családon belüli veszélyeztető tényezők. A bántalmazás, terror, elhanyagoló környezet ugyanis kiugró gyakorisággal volt/van jelen ezeknél a fiataloknál. - a bántalmazás és terror esetén a tehetetlenség, fenyegetettség és félelem érzése keveredik a fiatalban, mely először egységes passzivitást szül. Ez később mentálhigiénés problémák, különféle pszichés és személyiség-zavarok, pánikbetegség és/vagy depresszió, különféle autoagresszív késztetések megjelenését váltja ki. - az elhanyagoló környezet esetén – mely elsősorban nem fizikai, testi, hanem az érzelmi szükségletek kielégítetlenségét, a figyelem teljes hiányát jelenti – a fiatal kísérletet tesz pozitív megnyilvánulásokkal a figyelem felkeltésére, kicsikarására. Válasz, visszajelzés nem érkezik, s ez passzivitás helyett egy idő után provokatív magatartást szül. Ezek a fiatalok egyébként is sajátos

túlélési stratégiákat dolgoznak ki, melyek kiindulópontja a környezetükkel szembeni alapvető bizalmatlanság. Az iskolai, korcsoportbeli konfliktusaik kezeléséhez nincsenek, vagy csak helytelen eszközeik vannak, ami eleve kudarcélményre ítélteti kapcsolat-kísérleteiket. Ez a közösséggel szembeni negatív érzelmeik kiváltásához, egyfajta közösség-ellenesség kialakulásához, illetve további erősödéséhez vezet. „Szerettem bohóckodni az iskolában Egy srácot kilógattam az emeletről Solt Á. (2007): Peremen billegő fiatalok Veszélyeztető és kriminalizáló tényezők gyermek- és fiatalkorban Szociokultúrális háttér-viszonyok. BMK Füzetek 19 Budapest 316 pp 4 Lányoknak mindig meghúzkodtam a hajukat. Végighúztam a folyóson Fiúkat megvertem mindig. Szemtelen voltam a tanárokkal. Órán rám szóltak, visszapofáztam Egy tanár ráütött a fejemre a naplóval, fölálltam és lerúgtam.” 5 Az iskola, mint a szocializáció

másodlagos helyszíne, fontos szerepet játszik a társadalomba való beilleszkedés során. E fiatalok azonban elsősorban negatív tapasztalatokat szereznek – még ha eltérő okok miatt is. Ilyen az alulszocializáltság, a konfliktuskezelési eszközök hiánya, stb. Ebben a folyamatban jelenik meg a pedagógus, aki „csodákat” képes tenni. A kutatás egyértelművé tette, milyen meghatározó szerepe van a pedagógus egyéni döntésének a fiatal további életvitelét, sorsát illetően. A döntés előtt felmerülő alapkérdés az, hogy fel tudja-e vállalni a kevés sikerrel kecsegtető „harcot”? Kísérletet tesz-e arra, hogy megpróbálja az otthonról hozott negatív viselkedési attitűdöket megváltoztatni? Ha erre pozitív választ ad, az a fiatal számára óriási segítséget jelent. A kutatás adatai szerint a tanár támogatásában részesülő gyerekek több mint 2/3-a vált szabálykövetővé! Ezzel szemben egy elutasító pedagógusi

hozzáállás mellett a vizsgált fiatalok kb. 2/3-a választotta utóbb a rosszabbik utat, s lett bűnelkövető. A mély- és életinterjúk eredményeként a fiatalok körében 4 tipikusnak mondható élettörténet rajzolódott ki. 1) Életutak: „teljes érzelmi elhanyagolás” Ezekben a családokban a fiatalokat teljes mértékben elhanyagolják. Ennek okai igen különbözőek A szülők munkája, a köztük lévő konfliktusok, a rossz anyagi helyzet, az alacsony iskolai végzettség csakúgy szerepet játszhatnak, mint az alkoholproblémák és/vagy pszichés betegségek, illetve az ezekből eredő feszültségek. A fiatal úgy érzi, teljesen egyedül van. Reménykedve indul az iskolába, ahol azonban újabb kudarcélmények érik. Egyrészt azért, mert olyan új elvárásoknak kell(ene) eleget tennie, amit otthon nem sajátít(ha)tott el, így hátránnyal indul. Másrészt megpróbálja pótolni szülei, családja hiányzó figyelmét, sikerélményre, elismerésre

vágyik. De – jó példa hiányában - rossz formákat választ Az 5 Solt Á. (2007): im 119o iskola azonban nem lehet alkalmas a szülői szeretet pótlására („tanít, büntet, de nem dicsér, nem szeret”). A fiatal egyedül marad kudarcélményeivel, melyek feldolgozásában a szülei sem segítenek. Ez újabb teljesítményromláshoz, ami további kudarcokhoz vezet. Végül a fiatal elidegenedik környezetétől (család, iskola), csavarogni kezd, közben kétségbeesetten keresve olyan fiatalokat, akik hasonló élményeken estek át. Az így lassacskán kialakuló szubkultúra olyan pozitív élményeket ad számára – odafigyelés, valahová tartozás érzése, . -, amelyet eddig még sose élt meg, de amelyre mindig is vágyott, s amit semmiképpen sem akar elveszíteni. Így még akkor is vállalja a csoport saját(os) normáit, szabályait, ha egyébként eredetileg nem értett velük egyet. „. kiabáltak, verekedtek Meg volt olyan is, hogy fürödtünk, és

apám összeveszett anyámmal, bejött, fölkötözte a fregolira, fölhúzta, aztán kész, ledobálta. Meg volt olyan, hogy annyira megvert apám, hogy iskolába nem mehettem egy hétig.” 6 2) Életutak: „az agresszív, erőszakos család” Ezekben a családokban mind a gyermek-, mind a partnerbántalmazás párhuzamosan jelen van. Ebből a háttérből érkezik a gyerek az iskolába, egy olyan helyre végre, ahol nincs erőszak, mindennapi bántalmazás, állandó lelki terror. Az iskola mégsem hoz békét számára, mert az otthon megéltek miatt tele van feszültséggel és elfojtott haraggal. Ez agresszívvá teszi nem csak társaival, de sokszor tanáraival szemben is Nagyon érdekes megállapítása a kutatásnak, milyen erősen meghatározó az otthoni minta. Viselkedése, erőszakosságának jellege ugyanis az otthoni példától függ: - ha otthon azt látja, hogy az erősebb bántja a gyengébbet (például az erősebb fizikumú apja az anyját), akkor iskolai

zaklatásainak célpontjai is főként a kisebbek, védtelenebbek lesznek; - ha azonban azt tapasztalja, hogy a bántalmazás kisebb vita, veszekedés előzi meg, melynek eredményeként a bántalmazó mindig a bántalmazottat teszi felelőssé, mert ő tehet mindenről, akkor a fiatal is ezt követi, s egy-egy félmondatot, megjegyzést, kérdést, mozdulatot rögtön támadásként él meg (ő „provokálta” ki, magának köszönheti); 6 Solt Á. (2007): im 202o Ennek eredményeként kapcsolata a kortárscsoporttal kimondottan rosszá válik. Ennek élménye általában gyenge iskolai teljesítménnyel s így újabb negatív érzésekkel párosulva egy állandósult kudarcélménnyé válik. Lassan teljesen elidegenedik az iskolától, s csavarogni kezd További sorsában meghatározó a szülői háttér. - ha az erőszakos család egyben elhanyagoló család is, elérünk „a történet végé”-hez. A csavargás, iskolakerülés állandósul, s a gyerek csakhamar

megtalálja a neki megfelelő kortárscsoportot. Az ilyen háttérből érkező fiatalok azonban többnyire olyan bandákat keresnek, amelyek toleránsak az erőszakkal szemben, gyakran ez az alapja a bandán belüli hierarchiának. Az erőszak központi elemmé, értékmérővé, konfliktus-megoldási eszközzé emelése hamar elvezet a bűnözéshez. - ha azonban az erőszakos magatartást tanúsító szülők egyébként odafigyelnek gyermekükre, iskolakerüléséért szigorú és durva retorzióban részesül. Így a gyerek visszakerül az iskolába, s minthogy minden elszabadulási kísérletét csúnyán megtorolják, jobb híján igyekszik elfogadni a helyzetet, s alkalmazkodni az iskolai viszonyokhoz. 3) Életutak: „váltás a fiatal életében ” A fiatal életének első szakaszát egy túlkorlátozó, szigorú, testi fenyítéseket, sőt, akár nyilvános megszégyenítéseket (is) alkalmazó apa személye uralja, aki sokszor alkoholproblémákkal,

személyiségzavarokkal küzd. A gyerek retteg tőle, elidegenedik, érzelmi síkon elfordul a személyétől, ugyanakkor inkább behódol neki és az általa képviselt értékeknek. Az apa azonban hirtelen meghal, ami jelentős váltást jelent a fiatal életében. Fenyegető kényszer hiányában elveti az általa csak látszólag, menekülésként elfogadott apai normákat. Ehhez társul a második szakasz teljesen más viselkedést mutató főszereplője, az anya. Az anya, aki - minthogy elveti az erőszakot, az eddig ehhez szokott gyermeke előtt nem képes kellő tekintélyt szerezni, s a próbálkozásokat feladva teljesen megengedővé válik, vagy – és ez fordul elő gyakrabban – - érzelmileg teljesen elhanyagolja gyermekét (társ elvesztése, fajdalom elviselése, kereső/családfenntartó kiesése, megnehezült anyagi helyzet, többműszakos munka, stb.) Így a gyerek egy túlkorlátozó, azonban érzelmileg erősen túlfűtött kapcsolatból egy légüres térbe

kerül. Ez az érzelemmentes környezet már nem tudja megtartani Könnyen sodródik, s rossz társaságba kerülve, azok hatására csakhamar elkezd csavarogni, nem jár iskolába. Az otthonról hozott, megélt erőszak-élmények itt is meghatározóak csoportválasztása során. Ez előbb-utóbb egy garázda, bűnelkövető életmód kialakulását eredményezi. „Hát, egy lakásban éltünk körülbelül olyan 30-an, még akkor régen. Anyámnak nagyon sok testvére, nagyapám, nagyanyám, meg hát a gyerekek A férfiak . az mind alkoholista Mennyi lehettem? Hároméves? Kettő? Már akkor én hordtam haza a pálinkát. Már félúton berúgtam Óh, mire emlékszem,. hát a szegénységre Csak a szegénységre. Gyümölcs volt Azt ettük, amit tudtunk lopni, legtöbbször.” 7 4) Életutak: „mélyszegénység” A családot jelentős megélhetési gondok sújtják. Ez komoly problémákat generál a családon belül, mely feszültséget szül a szülők között. Mindez a

gyerekek iránti figyelem csökkenéséhez, végül a teljes érzelmi elhanyagolásához vezet. A fiatal az iskolába kerülve erőszakos, sokszor agresszív magatartást tanúsít, aminek hátterében elsősorban nem a szülői minta áll, hanem az otthonról hozott - ideges légkör miatti - elfojtott feszültség és a teljes érdektelenség miatti elkeseredettség. Az iskolába tehát nehéz a beilleszkedés, s problémáit nincs is kivel megbeszélnie. Odafigyelés, segítség nélkül nem tud talpra állni Ez pedig a szülői érdektelenség miatt elmarad. A kudarcélmény állandósul, mely az iskolától való elforduláshoz vezet, s a fiatal a már ismert utakat járja be. A vizsgálat eredményeként összesíthetővé váltak azok a tényezők, melyek a bűnözés irányába mutató rizikófaktorként határozhatók meg, hisz közülük legalább kettő minden egyes fiatalt jellemzett. Ezek: - szülők alkohol-problémával, - brutális családon belüli erőszak,

közvetlen bántalmazás, elhanyagolás, - mélyszegénység, - bűnözői karrierrel rendelkező felnőtt a családban, - az egyik szülő vagy a gyermekről gondoskodó hirtelen halála. 7 Solt Á. (2007): im 210-211o Emellett mindegyik fiatal életében jelen volt - a változó környezet (általában a család vagy a fiatal gyakori költözködése miatt), és - egy veszélyeztető deviáns kortárscsoport a fiatal szűkebb környezetében. A GYERMEK- ÉS FIATALKORI BŰNÖZÉS OKAI Mennyire egyediek ezek a példák? Amennyiben a család, az iskola meghatározó szerepét tekintjük, kevéssé. Számtalan kriminológiai kutatás, széleskörű vizsgálati bázis és elméletek 8 sokasága állítja: a gyermek- és fiatalkori bűnözés kapcsán a család szerepe kiemelkedő. Ezek teljes áttekintésére nincs lehetőségem, csupán egyre utalnék részletesebben. Ez pedig a szociális kirekesztés többszintű modellje. 9 Bronfenbrenner, aki munkájában összekapcsolta a

szociológia és a fejlődéslélektan egyes tételeit és megközelítésmódját, úgy vélte, hogy egy gyermek fejlődésének ökológiai aspektusai vannak. Az egyének és a környezetük közötti kapcsolat úgy szemlélendő, mint egy egymást formáló, egymásra kölcsönösen ható rendszer. Szerinte az egyéni tapasztalatok rejtett struktúrák halmazát képezik, mindegyik egy következőt foglal magában, mint az orosz babák. A család, a munkahely, iskola, baráti kör, szomszédság, szociális helyzet, Számtalan rendszer, mely hatással van a fiatalra, s eddigi tapasztalatai alapján maga a fiatal is küld visszajelzéseket, alakítja e rendszereket, illetve az egyes lásd erről részletesebben: Csemáné Váradi E. (2001): A gyermek- és fiatalkori bűnözés – tendenciák, elméletek, okok Kriminológiai Közlemények 59. sz 55-91p 9 Az elmélet Bronfenbrenner nevéhez fűződik. (Bronfenbrenner U (1979): The Ecology of Human Development: Experiments by Nature

and Design. Cambridge, Mass Harvard University Press) In: Zeitlin MF-Megawangi R-Kramer E.M-Colletta ND-Babatunde ED-Garman D (1995): Strengthening the family - Implications for international development. United Nations University Press, Tokyo, New York, Paris 8 rendszerekkel fennálló kapcsolatát. A legfontosabb azonban a család, ennek a milyenségétől, „tehetségétől” függ, hogyan jut be/át illetve menedzselhető a különféle elemek hatása. Bronfenbrenner 4 olyan egymásba kapcsolódó rendszert nevezett meg, melyek befolyásolják az egyéni fejlődést: a micro-, meso-, exo- és a macro-rendszert. A macro-szint a társadalmi hatások, kapcsolódási pontok összessége, az exo-szint a szűkebb társadalmi környezet elemei egymáshoz való viszonyulásának szintje. Ezekkel az elemekkel (például a szülők munkahelye vagy az iskolai tanács) ugyan a fiatal nincs közvetlen kapcsolatban, de közvetve hatnak rá azokon a felnőtteken (például szülők,

pedagógusok) keresztül, akikkel kontaktusa van. A meso-szint a mindennapi életteret jelentő környezet (például otthon, iskola, napközi, .) kölcsönös kapcsolatainak összessége, a micro-szint pedig maga a család, pontosabban a tagok közötti (interperszonális) interakciók szintje. (Az ábrán – hasonlóan a szakirodalomban gyakran alkalmazott megoldáshoz - az exo-szint nem került feltüntetésre.) De milyen helyzetben vannak a mai magyar családok? Tényleg annyira tragikus a kép, mint amilyet a fiatalok életútja elénk rajzol? Igaza van azoknak, akik a család válságáról beszélnek? Tény: a hazai kutatások számos negatív adatot, folyamatot tártak fel, melyek a mai fiatalok magányosságát mutatják. A családon belül igen kevés idő telik valódi beszélgetéssel, érdemi kommunikációval, „csak” együttléttel. Ennek mértéke igen különböző a fiatalok egyes csoportjai közt Úgy tűnik, hogy a rosszabb körülmények közül érkezők

sokszor e tekintetben is komoly hátrányokkal indulnak. Például 2006-ban a megkérdezett hátrányos helyzetű fiatalok 10 1/5-e otthon nem tudott kivel beszélgetni. A legalacsonyabb iskolai végzettségű lányok 46,7%-a a testvérével volt/van jóban, s csak 6,7%-a ápol megfelelő kapcsolatot az apjával. A nehéz helyzetből jövő gyermekek 12,5 %-a sem az iskolában, sem otthon nem talál támaszt jelentő felnőttet. Ugyanakkor a vidéken élő fiatalok kb. 40 %-nak barátja sincs! A család és a baráti kör valódi, érzelemmel teli kapcsolatai tehát nem segítik a mindennapi életet, nincsenek jelen sem a problémák megoldása, sem a szabadidő eltöltése során. Pedig a szabadidő eltöltésének 11 milyensége szintén meghatározó. Ezt jelentősen befolyásolja az a szomorú adat, miszerint hazánkban a társadalom mindössze 10%-a használja a kulturális szolgáltatások felét! És ebbe a 10%-ba a fiatalok legnagyobb része nem tartozik bele. Így ami marad,

az a televízió. A TV kiemelt szerepet tölt be a fiatalok életében, amit jól mutatnak a - különösen hétvégenként - kimondottan magasnak mondható egy főre eső TV-nézési időt Tót É. (2007): A hátrányos helyzetű tanulók családi körülményei On-line: 01092007 http://www.neumann-hazhu/tei/educatio/educatio/1997tavasz/studies/2toteva/2toteva huhtml#idACA 11 Hunyadi Zs. (2005): Kulturálódási és szabadidő eltöltési szokások, életmód csoportok Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 42 pp. 10 jelző értékek. Szülők, felnőtt támogatók, és részben kortársak hiányában az egyetlen értékközvetítővé a média – főként a kereskedelmi csatornák – váltak/válnak. Mindez elvezet a különösen a rendszerváltozást követően születettek körében erősen jelen lévő értékvilágig. Ennek egyik legfontosabb jellemzője, hogy ezek a fiatalok kinyilvánítják ugyan a tanulás szükségességét, de az igazi elismerést nem valamely

komoly eredmény elérésében keresik, hanem olyan külsőségekben, amelyek a pénzhez - a minél több pénzhez - kötődnek. "Sztárjaikban" is a munka nélküli gyors érvényesülést értékelik 12 Szomorúan állapítható meg, hogy az adott körülmények között élő, társak, támogatás és kulturálódási lehetőségek nélküli gyerekeket, fiatal felnőtteket egy „passzív, események és kapcsolatok nélküli sivár életvitel” jellemez. Ennek kialakulásában a lakóhely fontos tényező: a községekben – különösen az 5000 főnél kisebbekben – élő fiatalok különösen hátrányos helyzetben vannak. Emellett régiós különbségek is megjelennek: az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiók fiataljai felülreprezentáltak, ugyanakkor a fővárost is magában foglaló Közép-Magyarország fiataljai annál kevésbé tűnnek fel e csoportban. Ezzel összefüggésben említhető az anyagi helyzet: az ilyen életvitelű ifjak 60%-a

olyan családban él, amely nehezen vagy nagyon nehezen jön ki a jövedelméből. 13 Egy olyan győztes-vesztes típusú társadalomban, mint amilyen a miénk, ezek a fiatalok - a többségüket amúgy is jellemző igen alacsony önbecsülés mellett - teljesen reménytelennek látják saját jövőjüket. A család, mint az áldozattá válás helyszíne is megjelenik a kutatások körében. Számos nemzetközi vizsgálat 14 is igazolja a családon belüli erőszak elsődleges és másodlagos hatásának jelentőségét, és a későbbi bűnelkövetővé válás szempontjából játszott szerepét. Ezt erősítik meg a hazai kutatások is. 15 A családon belüli erőszak gyakoriságáról és jellegéről árul el sokat Herczog Mária és Gyurkó Szilvia kiterjedt vizsgálata 16 (2005-2006), mely a családon belüli erőszak gyermek- és ifjúságvédelmi intézményrendszerben történő megjelenését kívánta feltárni. Összesen 11.277 gyermekekkel szembeni családon belüli

erőszak-esetet regisztráltak a jelzett hatóságok, melyből 5.404 tartozott az érzelmi elhanyagolás és a lelki bántalmazás kategóriájába Azaz a A Steigervald Krisztián kutatási csoportvezető (GfK Hungary Piackutató) vezette vizsgálat eredményeit ismerteti Varsányi Gy. (2005): Nem lázadnak, fogyasztanak - Tiniközéposztály a Paradicsomban On-line: „Társadalomkép: milyenek a magyar fiatalok?” 23.032005 http://wwwgondolahu/cikkphp?szal=41613 13 Hunyadi Zs. (2005): im 16 o 14 Lásd erről részletesebben: Csemáné Dr. Váradi Erika (2007): Új tendenciák a fiatalok bűnözésében - nemzetközi kitekintés. Kriminológiai Közlemények, Budapest megjelenés alatt 15 Így a már hivatkozott Solt Ágnes-féle munka. 16 Herczog Mária és Gyurkó Szilvia (OKRI) kutatása „Családon belüli erőszak esetek a gyermekvédelmi ellátórendszerben” címmel. A kutatást vezető szakemberek beszámoló előadása 20070425 napján hangzott el „Gyermekek elleni

családi erőszak – az alapellátás tükrében” címmel (OKRI, Budapest). 12 nyilvántartott esetek 47,97%-a olyan jellegű abúzus, melyre a büntetőjog a jelenlegi szabályozás mellett nehezen talál választ. Ezen felül 21 gyermekölés, 2063 fizikai bántalmazás, 3634 elhanyagolás (fizikai) és 155 szexuális abúzus vált ismertté a gyermekvédelmi ellátórendszerben. Legveszélyeztetettebb kiskorúak a 7-14. év közti gyerekek, azaz a bántalmazottak 41%-a A nemek tekintetében nincs sok különbség, 52%-ban fiúk, 48%-ban lányok voltak. Az elkövető a szexuális bántalmazások 68%-ában, az érzelmi abúzusok 59%-ában az apa/nevelőapa. A nevelő- vagy mostohaanyák teszik ki a 39%-át az érzelmi bántalmazások, 29%-át a fizikai, 6%-át pedig a szexuális bántalmazások előidézőinek. A családi viszonyok mellett az iskola, illetve az általa megszerezhető tudás, végzettség külön is kiemelendő. Persze, a jelenségek komplex módon hatnak

egymásra Így – ahogyan azt az életutak is felvázolták – az otthonról hozottak jelentősen befolyásolják az iskolai teljesítményt és az iskolai viselkedést. Például az iskolai zaklatóként fellépő gyerekek a családi környezetükkel szemben ugyanúgy ellenséges érzelemmel viseltetnek, mint a gondviselőikkel szemben. A melegség, a kötődés hiánya a többnyire autoriter nevelési módszereket alkalmazó szülő viselkedéséből ered. Ez agresszívebb magatartást vált ki a gyermekeknél, mely ezen túl az erőszak, mint eszköz elfogadásával párosul. Ezekben a családokban sokszor előfordul apai deviancia, családon belüli erőszak, partner- és gyermekabúzus. Sajnos, a nem megfelelő nevelési elvek mellett sokszor olyan szubkulturális környezet veszi körbe a fiatalt, mely toleráns, elnéző a gyermek agresszivitásával szemben („férfias viselkedés része”, „védje meg magát”, ). Az iskolai végzettség illetve annak hiánya nem csak a

fiatal jövőbeni esélyei miatt meghatározó, de még a szabadidő eltöltésének módjára is befolyása van. Így a sivár életvitelű ifjúság 70%-a alacsony képzettségű! Egy nemzetközi vizsgálat 17 pedig azt mutatta, hogy a közép-kelet-európai régió országaihoz képest a kulturális életben való részvételi aktivitásunk, mind passzív befogadóként, mind aktív résztvevőként átlag alatti! Emellett kiugróan magasak a kulturális egyenlőtlenségek is. 18 Ezek a megállapítások sok okra vezethető vissza, így például az olvasási, szövegértési képességekre. Ezek hiánya illetve alacsony szintje mindenképpen befolyásolja az iskolai előremenetelt Elgondolkodtató, hogy hazánkban a felnőttek körében végzett olvasás-értés vizsgálat (SIALS) szerint a 17 Eurobarometer 2003.1 Public Opinion in the candidate countries New Europeans and Culture On-line: 12102007 http://ec.europaeu/culture/eac/sources info/pdf-word/etudepdf 18 Hunyadi Zs.

(2005): im 21 o társadalom 70–80%-a nem képes komplex, összetettebb szövegek megértésére! Az eredmények a korábbi kutatások fényében nem meglepőek. 19 Hasonlóan rossz eredményt mutattak a fiatalok körében végzett vizsgálati eredmények is. Jelentős különbségek mutatkoznak az egyes országok közt a 16-65 éves korosztályt tekintve - például az írásbeliség-szintek megoszlása kapcsán is. 20 Általános megállapítása a kutatásoknak, hogy az életkor, az iskolai végzettség és az írás, olvasás gyakorisága kapcsolatot mutat. A 15 évesek oktatás terén mért teljesítménye (olvasás, matematika és tudományos irodalom) alapján 25 vizsgált ország közül a 20. helyen állunk 21 A hátrányos szociális helyzet – úgy tűnik – még hosszú ideig sújtja a gyermekek egy jelentős részét. Jelentőségét jól mutatja, hogy erre az Európa Tanács ET R(2003)20 számú dokumentumához csatolt kommentárjában is kitér. A ránk nézve

kedvezőtlen megállapítás szerint növekszik a gyermekszegénység és egyre nagyobbak a jövedelemkülönbségek, különösen Közép- és KeletA felmérés eredményéről Hunyadi tudósít, de – felnőtteket és diákokat is érintően – hasonló vizsgálatokról és a következtetésekről több tanulmány, beszámoló is készült, például: Báthory Z. (2003): Rendszerszintű pedagógiai felmérések On-line: 01.092006 http://epaoszkhu/00000/00011/00073/pdf/tan2003-8pdf; A hozzáadott pedagógiai érték Módszertani segédanyag az országos kompetenciafelmérések feldolgozásához. On-line: 01.092006 http://www.mpigyorhu/tartalom/interreghuskua/ModszertaniSegedanyagpdf, valamint Schüttler T (2003): Illúzió lenne azt hinni, hogy a gyerekek tízéves korukra megtanulnak jól olvasni. Beszélgetés Vári Péterrel On-line: 01092006 http://www.okihu/oldalphp?tipus=cikk&kod=2003-10-np-Schuttler-Illuzio 20 Vári P. – Andor Cs – Bánfi I – Felvégi E – Horváth

Zs – Krolopp J – Rózsa Cs – Szalay B (2001): Felnőtt írásbeliségvizsgálat Egy nemzetközi felmérés tapasztalatai. 8.o On-line: 01.092006 http://www.iskolakulturahu/documents/2001/5/t2001-5pdf 21 UNICEF (2007): Child poverty in perspective: An overview of child well-being in rich countries. A comprehensive assessment of the lives and well-being of children and adolescents in the economically advanced nations. Report Card 7 UNICEF Innocenti Research Centre, Florence. The United Nations Children’s Fund, 2007 21p 19 Európában. Ezt két UNICEF-vizsgálati eredmény is alátámasztja A 2005-ös kutatás szerint a 90’s években hazánkban tovább nőtt a gyermekszegénység. Sőt, egy 2007-ben publikált felmérés azt mutatja, hogy a vizsgált 21 ország közül a gyermekek anyagi jóléte tekintetében a 20. helyen állunk, de az összesített sorrendben is csak 19. lettünk 22 A társadalmi problémák, az értékválság számtalan változás mellett egyre

elterjedtebbé teszi az élvezeti szerek (pszichoaktív anyagok, alkohol, .) fogyasztását, még a jobb szociális helyzetben lévők körében is. 23 A GYERMEK- ÉS FIATALKORI BŰNÖZÉS VISSZASZORÍTÁSÁT CÉLZÓ PROGRAMOK A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése és csökkentése a Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájának egyik prioritása. A Stratégia és a Kormány Cselekvési Programja ennek érdekében - a jelzőrendszer fejlesztését, - a szakemberek képzését és együttműködését - a gyermekek erkölcsi értékrendjének fejlesztését, - a veszélyeztetett helyzetben lévők segítését, - a fiatalkorú elítéltek társadalomba való integrálását célozza. 22 UNICEF (2007): i.m 4p Lásd erről részletesebben például: Mahler B. (2006): Droghasználó fiatalok kapcsolatháló elemzése Szakértői mintán végzett kapcsolatháló elemzés székesfehérvári középiskolások körében. Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet, Echoes

(Echo Survey Working Paper sorozata) 2006/2. 23 pp 23 Az elmúlt években számos project futott ebben a körben, a gyermek- és fiatalkori bűnözés visszaszorításának több megoldását kínálva. A célok és példálózva egy-egy program a következőkben foglalható össze: - emberi jogok és demokratikus értékek megismertetése (pl.: városi diák-önkormányzatoknak demokratikus életre nevelés) - egészségfejlesztés, drogprevenció (pl.: DADA program, ELLEN-SZER program) - környezeti értékek, kulturális örökség tisztelete - erőszakmentes konfliktuskezelés (pl.: (pl.: Erdei Iskolai, Ökoiskolai program) gyermekvédelmi továbbképzésben agresszió- kezelési/mediációs technikák oktatása) - biztonságos életre nevelés (pl.: „Biztonságos életre nevelő program” pl: családon kívül élő gyermekek körében) - hátrányos helyzetű fiatalok integrációjának elősegítése (pl.: „Biztos kezdet” országos program,

Útravaló Ösztöndíjprogram) - romák integrációja (pl.: „107 – Esély a sporttal!”; roma közösségépítő tevékenység; Sárospataki Református Teológiai Akadémia roma-program; Debreceni Hídépítő Misszió képzések) - programok az iskolából kimaradt fiataloknak (pl.: Szakiskolai fejlesztési program) - sport és szabadidős tevékenységek szervezése (pl.: Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesülete) - „biztonságos szórakozóhely” program (pl.: „Érj haza!” kampány) - alkohol-, illetve kábítószer-használó fiatalok (pl.: Minisztérium szenvedélybetegek szakellátásának fejlesztése;) - elítélt fiatalok, fiatal felnőttek társadalmi reintegrációjának segítése érdekében számos lépés (pl.: Sopronkőhidai Fegyház és Börtön Büntetés-végrehajtási Intézet szakmatanulást, munkába állást támogató programja) - sértetté válás megelőzése (pl.: „a tanulók ön- és vagyonvédelemre

nevelésének iskolai programja”) A megelőzési projektek jelentős része már az iskolai életkori szakaszban lévő fiatalokat célozza meg. E tekintetben az európai példák is azt mutatják: a sikeres bűnmegelőzést minél korábban, például már az óvodában el kell kezdeni. A Németországban futó „Faustlos” program 24 az agressziót és erőszakos magatartást illetve kialakulását kívánja kivédeni. Mind óvodai, mind általános iskolai változatában az intervenció és a prevenció is jelen van. Nagyon jó eredményeket produkál a projekt, 24 Cierpka M. (2007): Gewalt in der Schule - nein danke! FAUSTLOS - ein Lernprogramm für Kindergarten und Grundschule. On-line: 12102007 http://wwwfamilienhandbuchde/cmain/f Aktuelles/a Schule/s 751html A témáról lásd még: On-line: 12.102007 http://wwwfaustlosde/ amit utánkövetéses vizsgálatok is igazoltak kontrolldiákokkal. 2002-ben már 50 iskolában és 100 óvodában futott, s azóta több ezer

intézményben van jelen. A megelőzési, kezelési formák eltérnek egymástól, hisz más feladat jut a pedagógusnak és más az iskolának, mint intézménynek. Külön jelennek meg a kimondottan szülőket célzó projektek, melyek a gyermekükkel szemben tehetetlen, kellő nevelési tapasztalatokkal, eszköztárral nem rendelkező szülőknek segítenek (pl.: a „Second Step” szülői programok (Family Guide) az USA-ban 25) A BEAVATKOZÁS NEHÉZSÉGEI Bármilyen megoldást vagy utat válasszunk is, a gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésének sikere jelentősen függ a gyermekek, fiatalok személyiségétől, habitusától, adottságaitól, mentális állapotától. Már a 80’ évek közepén megjelent tanulmányok 26 felhívták a figyelmet arra, hogy a különféle mentális betegségek előfordulási gyakorisága a fiatal nemzedéken belül magas. A fiatalok pszichológiai adottságai az elmúlt időszakban rosszabbak lettek. Azon fiatalok aránya, akik

idegrendszeri sérüléssel vagy örökletes idegrendszeri betegséggel küszködnek, mind a kiskorú népességen, mind a kiskorú elkövetőkön belül nőtt. 27 Úgy tűnik, a korábbi megállapítások valóságtartalma napjainkra sem vonható kétségbe. A közelmúltban az egyik hazai fiatalkorúak regionális büntetés-végrehajtási intézetében lefolytatott projekt vizsgálati adatai riasztó képet festettek elénk 28. A szabadságelvonás alatt álló és a programba bevont fiúk 64%-a az átlagos intelligencia-szintet sem érte el (értelmi fogyatékos illetve alacsony intelligenciájú), s csak 27%-a volt az átlaghoz sorolható. Egy másik felmérés az abnormitás, agresszivitás, függőség és öngyilkossági késztetés szempontjából vette górcső alá a fiatalokat. Kiderült, hogy ezen a skálán mindössze a fiúk fele tartozott a „normális” kategória alá. 25 Lásd részletesebben: Second Step Violence Prevention. Promising Practices Network on

children, families and communities. On-line: 12102007 http://wwwpromisingpracticesnet/programasp?programid=111 26 Tahin T. (1984): A fiatalkorúak egészségi állapotának jellemzői - a társadalmi tényezők szerepe a fizikai és mentális egészség alakulásában. In: A magyar ifjúság a 80-as években 146o 27 Kósa-Szilárd (1989): Értelmi fogyatékosság és a fiatalkorúak kriminalitása. BSZ No 5 46o 28 A három részből álló PHARE projekt holland támogatással került az intézetbe. A programok közül kettő, a rehabilitáció EQUIP része (egy alapvetően pszichológiai oktatási tanterv), valamint a klasszifikáció vette kezdetét 2003 őszén. A program a résztvevő kollégák teljes támogatása és kiemelkedő feladatátvállalása mellett szép eredményeket ért el. A hivatkozott adatok a befogadást követően egy pszichológus által lefolytatott intelligencia-teszt (RAVEN) és egy pszichológia-teszt (SDQ) eredményeit tükrözik 100 fős mintán. (A

program befejezését követően, a Szirmabesenyői Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete akkori vezetőjének hozzájárulásával.) RAVEN (100 fő) 9% 28% 27% 36% Értelmi fogyatékos 0-25 Átlagos intelligencia 36-45 Alacsony intelligencia 26-35 Magas intelligencia 46- A számok komoly elgondolkozásra késztetnek minket a téren is, hogy ennek fényében milyen programok, szolgáltatások igénybevétele szükséges egy eredményes beavatkozáshoz. Tény, hogy más országokban is hasonló eredmények születnek. Míg több kutató szerint 29 a pszichiátriai betegségekben szenvedők aránya a népességen belül átlagban 15-20%, addig a fiatalkorú elkövetők körében a lelki egészség betegségei kb. 20-80%-ban fordulnak elő A jelentős eltérés attól függ, hogy mit takar a fogalom 30: - ha az antiszociális személyiségzavar és a viselkedészavarok is ide tartoznak, akkor magasabb %-os értékeket kapunk; - ha a viselkedészavarokat

kiemeljük a fogalmi körből, a büntetés-végrehajtási intézetekben lévő serdülők még mindig több mint felénél legalább egy pszichiátriai zavar fennállása rögzíthető; - a legalacsonyabb arányt akkor kaphatjuk, ha csak a komoly pszichiátriai betegségekre korlátozzuk a fogalmat (pl.: pszichózis); 2007-ben ismertették egy olasz vizsgálat 31 eredményeit, melyet a 2005-2006-ban a fiatalkorúak büntető-igazságszolgáltatási rendszerébe került (szabadságelvonással vagy más szankcióval sújtott) fiatalkorúak körében végeztek. Összesen 214 főt kérdeztek/vizsgáltak meg, akik átlagban 16,3 évesek voltak, 88,5%-ban fiúk/férfiak. Közülük 65% nem volt olasz állampolgár 29 Vermeiren R.-Jespers I-Moffitt T (2006): Mental Health Problems in Juvenile Justice Populations Child and Adolescent Psychiatric Clinics of North America 15. 333-351 In: Maggiolini A (2007): Mental health problems in young offenders and developmental psychotherapy in

juvenile justice system. (Adolescenza&Giustizia, Minotauro, Milan, Italy) 30 Boesky M. (2002) Juvenile Offenders with mental disorders Lanham: American Correctional Association In: Maggiolini A. (2007): Mental health problems in young offenders and developmental psychotherapy in juvenile justice system (Adolescenza&Giustizia, Minotauro, Milan, Italy). 31 Maggiolini A. (2007): Mental health problems in young offenders and developmental psychotherapy in juvenile justice system. (Adolescenza&Giustizia, Minotauro, Milan, Italy) Az előadás elhangzott az OIJJ nemzetközi kongresszusán („Phenomena in Juvenile Delinquency: New Penal Forms”) Sevillában, 2007.1107-én Az eredmények a következőt mutatták: a klinikai skálán a fiatalok 38,2%-a, a Borderline-skálán 20,5%-a tartozott a „teljesen problémás” kategória alá! A visszaesők közt végzett vizsgálat körébe 103 büntetőeljárás alatt álló fiatalt vontak be. A visszaesés rizikóját jelző

skála (RRS - Re-Offending Risk Scale) értékeit is figyelembe vették. (Ennek alapját többek közt az elkövetett cselekmények száma, típusa, az első elkövetés ideje (életkor), a támogató környezet mutatói adják meg.) A fiatalok 54%-a magas, 25%-a közepes, 21%-a pedig alacsony visszaesési rizikóval bírt. Az egy évvel később végzett felmérés az előrejelzéseket beigazolta: csupán egy év telt el, de a magas rizikófaktorú csoport tagjainak 31%-a ellen már újabb eljárás folyt! Az ebben a körben végzett pszichológiai felmérések pedig azt jelezték, hogy az ide sorolt fiatalok 91,2%-a a klinikai skála alapján pszichológiai problémával küszködött!! A gyermek- és fiatalkori bűnözés igen komplex, sokrétű és sokarcú, számos tényező által befolyásolt jelenség. Az ellene való fellépés eredményessége attól függ, mennyire vagyunk képesek felismerni az általunk megcélzott csoport sajátosságait. A számos külső,

semlegesítésre vagy hatását tekintve enyhítésre szoruló körülmény mellett sosem szabad elfeledkeznünk arról: a fiatalok jelentős része számtalan átélt negatív élménnyel, a megalázó bánásmód, a családon belüli erőszak, a kiszolgáltatottság, tehetetlenség, az iskolai kudarcok illetve az elhagyatottság világával a háta mögött érkezik elénk. Ez pedig jelentősen rányomja bélyegét érzelemvilágára, személyiségére, mentális állapotára. Meggyőződésem, hogy ezek kezelése, az érzelmi űr kitöltése nélkül nem reménykedhetünk tartós sikerben