Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Dr. Harsági Viktória - Igazságügyi együttműködés az Európai Unióban

Alapadatok

Év, oldalszám:2011, 84 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:107

Feltöltve:2012. március 09.

Méret:492 KB

Intézmény:
[PPKE] Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszék Igazságügyi együttműködés az Európai Unióban Előadó: Dr. Harsági Viktória Igazságügyi együttműködés az EU-ban Tételsor a 2010/2011. tanévben 1. A nemzetközi polgári eljárásjog 2. Az európai polgári eljárásjog fejlődéstörténete 3. Az európai polgári eljárásjog forrásai 4. Joghatósági szabályok a Brüsszel-I rendeletben (joghatósági rendszer, általános joghatóság) 5. Joghatósági szabályok a Brüsszel-I rendeletben (különös joghatósági okok, megállapodás a joghatóságról) 6. Perfüggőségi szabályok a Brüsszel-I rendeletben 7. A perköltséget érintő szabályok az európai polgári eljárásjogban NEM LESZ A VIZSGÁN! 8. Kézbesítés az Európai Igazságügyi Térségben 9. Bizonyításfelvétel az Európai Unióban 10. Határozatok elismerése az EU-ban (Brüsszel-I rendelet) 11. Határozatok és közokiratok

végrehajtása az Európai Unióban (Brüsszel-I rendelet) 12. Végrehajtás nem vitatott követelések esetén 13. A házassági ügyeket érintő eljárási szabályok az Európai Unióban (joghatóság) 14. A házassági ügyeket érintő eljárási szabályok az Európai Unióban (elismerés) 15. A szülői felelősséggel kapcsolatos ügyeket érintő eljárási szabályok az Európai Unióban (joghatóság) 16. A szülői felelősséggel kapcsolatos ügyeket érintő eljárási szabályok az Európai Unióban (elismerés, végrehajtás) 17. A fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó szabályok a közösségi jogban 18. A határon átnyúló tartási ügyek NEM LESZ A VIZSGÁN! 19. A kis értékű követelések európai eljárása 20. Az európai fizetési meghagyásos eljárás 21. Irányelv a közvetítői eljárásról 1 1.A nemzetközi polgári eljárásjog A nemzetközi polgári eljárásjog kifejezés a XIX század utolsó harmadából ered. Szászy István

fogalmazta meg magyar nyelven a nemzetközi polgári eljárásjog alapjait. A nemzetközi polgári eljárásjog nem a nemzetközi jog része, mivel a jogforrásai (a nemzetközi szerződésektől eltekintve) nem az államok közti jogban, hanem az egyes államok belső jogában található. A „nemzetközi” jelzővel azokra a perjogi normákra utalunk, amelyeket egy adott ország polgári eljárásjoga alkalmazni rendel a külföldi vonatkozású jogvitákra Nemzetközi polgári eljárásjog fogalma: A nemzetközi polgári eljárásjog a polgári eljárásjog nemzetközi, külföldi vonatkozásait szabályozza. A nemzetközi polgári eljárásjog-, mint a nemzeti polgári eljárásjog része – azokat a normákat tartalmazza, amelyeket a polgári jogvita külföldi tényállási elemeire kell alkalmazni. A polgári eljárás leggyakrabban előforduló nemzetközi vonatkozásai között említhetjük meg azt, amikor a peres felek valamelyike vagy mindkét fél külföldi, a jogvita

tárgya külföldön van, a bizonyítékok egy másik országban találhatók, továbbá a bíróság külföldi anyagi jogot alkalmaz, nemzetközi jogsegélyt nyújt, külföldi határozat elismeréséről vagy végrehajthatóvá nyilvánításáról dönt. A nemzetközi polgári eljárásjog forrásai alapvetően két csoportba sorolhatók:  nemzeti szabályok  Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III törvény (Pp)  1994. évi LIII törvény a bírósági végrehajtásról (Vht)  1979. évi 13 törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról (Nmjt) A törvényerejű rendelet szabályait csak akkor lehet alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik (hézag kitöltő)  nemzetközi egyezmények Európai Polgári Eljárásjog: Kropholler (nemzetközi magánjogász) írta le a definíciót először. Az európai polgári eljárásjog az Európai Unió tagállamaiban egységesen vagy harmonizáltan alkalmazott nemzetközi polgári

eljárásjogi szabályok összessége. Az európai polgári eljárásjog még nem jelent államok feletti egységes polgári eljárásjogot, de vannak már olyan területek (mint például a joghatóság vagy a bírósági határozatok elismerése és 2 végrehajthatóvá nyilvánítása), akol a nemzeti polgári eljárásjogok egyes rendelkezéseit a közös európai szabályok váltották fel. 2. Az európai polgári eljárásjog fejlődéstörténete Az európai polgári eljárásjog kialakulása több szakaszra bontható. 1. A Közösség megalapításától a Brüsszeli Egyezményig (1957-1968) A tagállamok már az 1957. évi alapító szerződésben kötelezettséget vállaltak arra, hogy egymás között tárgyalásokat folytatnak a bírósági határozatok, és a választottbírósági ítéletek kölcsönös elismerésére és a végrehajtásra vonatkozó alakszerűségek egyszerűsítéséről. (Római Szerződés 220 cikkely, EK. Szerződés 293 cikk) A tárgyalások

1959-ben kezdődtek el. Brüsszeli Egyezmény: Az egyezményt 1968. szeptember 27-én Brüsszelben írták alá az akkori tagállamok külügyminiszterei (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország) A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény 1973. február 1-jén lépett hatályba Az egységes értelmezés érdekében a tagállamok megállapodtak abban, hogy a Brüsszeli Egyezmény egységes értelmezése az Európai Bíróság feladata lesz. Az erről szóló jegyzőkönyvet 1971-ben írták alá. A megállapodás valamennyi tagállamban 1975 szeptember 1-jén lépett hatályba A Brüsszeli Egyezmény rendezte a joghatóság kérdését a tagállamok között. A nemzetközi ügymegosztásnak csak úgy van értelme, ha a határozatban foglaltakat az összes tagállam elismeri, és legyen végrehajtható. Jenard jegyzőkönyvhöz fűzött magyarázó

jelentése: Azzal, hogy a tagállamok saját szuverenitásuk önkéntes korlátozásával hozzájárultak ahhoz, hogy az egyezményt egy nemzetek feletti bíróság értelmezze, jelentős mértékben hozzájárultak az egységes joggyakorlat kialakulásához. 2. A Brüsszeli Egyezmény továbbfejlődése Az első csatlakozási egyezmény 1978.-ban az Európai Gazdasági Közösség tagjaként ekkor csatlakozhatott az egyezményhez Dánia, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyság. A Luxemburgban aláírt megállapodás – common law rendszeréhez tartozó országokra tekintettel- számos pont3 ján egyértelműbbé tette a szöveget és új intézményeket vezetett be. Az egyezmény értelmezéséről szóló 1971-es jegyzőkönyvet is kiegészítették A jogrendszerek közötti különbség miatt a megállapodás csak 1986-88 között lépett hatályba. A második csatlakozási egyezmény 1982-ben a tagállamok egy újabb megállapodást

írtak alá Luxemburgban, ezúttal Görögország csatlakozásáról, az egyezmény 1989-ben lépett hatályba. A harmadik csatlakozási egyezmény Lényeges változásokat hozott a Spanyolország és Portugália csatlakozásáról szóló egyezmény, amelyet a tagállamok képviselői 1989-ben Donostia- San Sebastianban írtak alá. (különös joghatóság megteremtése) A negyedik csatlakozási egyezmény Az utolsó csatlakozási egyezmény megkötésére Ausztria, Finnország, Svédország uniós tagfelvétele után, 1996. november 26-án került sor A Luganói Egyezmény (1988) Mivel a Brüsszeli egyezményhez a megállapodás jogi természetéből adódóan csak az Európai Gazdasági Közösség tagállamai csatlakozhattak, 1988-ban a Brüsszeli Egyezménnyel lényegében azonos tartalmú, azzal párhuzamos megállapodás jött létre az Európai Közösség és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai között. A Brüsszeli Egyezménnyel azonos tartalmú

megállapodást 1988. szeptember 16-án tizennyolc európai ország képviselői írták alá a svájci Luganóban. Az egyezmény hatálybalépése 1992 és 1997 között, tagállamonként eltérő időpontban történt. A Luganói egyezmény jelentősége abban állt, hogy a Brüsszeli Egyezmény vívmányait, így az egységes európai joghatósági rendszert, valamint a leegyszerűsített és felgyorsított elismerési és végrehajtási eljárást, egy kibővített európai térre terjesztette ki. Magyarország és a Luganói Egyezmény: A kilencvenes évek elején Magyarország hozzákezdett a Luganói Egyezményhez való csatlakozás előkészítéséhez. Magyarországnak nem sikerült a Luganói Egyezményhez csatlakoznia A 2000-ben abbamaradt tárgyalások nem is folytatódtak tovább, mert 2002-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország rövidesen az Európai Unió tagállama lesz, következésképpen a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és

végrehajtására vonatkozó európai szabályokat már közösségi jogként fogja alkalmazni. 3. A Brüsszeli Egyezmény közösségi joggá válása (1999-2000) 4 A Brüsszeli Egyezmény felülvizsgálatát az Európai Unió Tanácsa mellett szervezett munkacsoport végezte el, amelyben helyet kaptak a két egyezményben részes tagállamok képviselői, továbbá- megfigyelőként- a Bizottság, az Európai Bíróság, valamint a hágai nemzetközi magánjogi konferencia delegáltjai. A felülvizsgálat elsősorban arra irányult, hogy a Brüsszeli Egyezmény hatályba lépése óta eltelt időben bekövetkezett változásokat nyomon kövessék. - nemzetközi kereskedelem gyors fejlődése - elektronikus kommunikáció elterjedése A felülvizsgálat konkrét célkitűzései között szerepelt a két egyezmény közötti nyelvi és tartalmi ellentmondások kiküszöbölése, továbbá az Európai Bíróság több évtizedes joggyakorlatának figyelembevétele. Mindezt azonban

az alapvető elvek megőrzése mellett kívánta elérni a Bizottság, amely 1999 tavaszán készült el jelentésével Hátterében az Amszterdami szerződéssel végbement paradigmaváltás – bel-és igazságügyi együttműködés új alapokra helyezése- állt Az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami szerződés eredményeképpen a polgári ügyekben történő együttműködés szabályozása korábbi harmadik pillér helyett az Európai Unió első, ún. közösségi pillérébe került. A Tanács jogalkotási hatáskört kapott a több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés megoldásához A Tanács 2000. december 22-én, elfogadta a 44/2001/EK rendeltet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. A rendelet a Brüsszeli Egyezménnyel való szoros kapcsolatára tekintettel a Brüsszel -I. Rendelet elnevezést kapta. 3. Az európai

polgári eljárásjog jogforrásai Az európai polgári eljárásjog az Európai Unió tagállamaiban egységesen vagy harmonizáltan alkalmazott nemzetközi polgári eljárásjogi szabályok összessége. Jogforrási jelleg átalakulása: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok szükségszerűvé teszik a külföldi elemmel rendelkező jogvitáknak a pártatlan, gyors és hatékony elbírálását. A határon átnyúló jogérvényesítés előtt le kell bontani az eljárásjogi akadályokat. Ennek elengedhetetlen feltétele:  a nemzetközi polgári eljárásjogi szabályok harmonizálása, egységesítése  a szervezeti keretek megteremtése 5 A polgári eljárásjog európaizálásának egyik jelentős mérföldkövét az Európai Tanács tamperei rendkívüli ülése jelentette, 1999. október 15-16 A tamperei csúcstalálkozón előirányzott célok részletezése a bécsi cselekvési terv elnevezésű intézkedési programban valósult meg. A cselekvési terv 39 pontja

célul tűzte ki az európai polgárok életét megkönnyítendő a hatóságok együttműködését és egymás közti kommunikációját, valamint a határozatok végrehajtására vonatkozó szabályok és az eljárás javítását és egyszerűsítést, a joghatóságra vonatkozó kollíziós normák és meghatározások összeegyezhetőségének előmozdítását, illetőleg a polgári eljárásjog zökkenőmentes működését gátló akadályok elhárítását az Európai Igazságügyi Térségben. Európai Igazságügyi Térség meghatározása: itt egy olyan térségről van szó, ahol a bíróságokhoz vagy hatóságokhoz való fordulás egy másik tagállamban sem válik nehezebbé a jogalanyok számára, mint a saját tagállamukban. Az ítéletek és más határozatok elismerésének és végrehajtásának, valamint a polgárok és a gazdaság más szereplői számára garantált jogbiztonság is a térség meghatározó jellemvonása. Amszterdami szerződés

legjelentősebb eredménye a bel-és igazságügyi együttműködés új alapokra helyezése. A Maastrichti szerződés teremtette meg a polgári és kereskedelmi ügyekhez kötődő igazságügyi együttműködés alapjait, ám az Amszterdami Szerződéssel emelték azt át a harmadik pillérből az elsőbe. Ezt megelőzően ezt a területet csak a tagállamok által kötött nemzetközi szerződésekkel lehetett szabályozni. Paradigmaváltásként is felfogható, ugyanis lehetővé vált a másodlagos közösségi jogforrások útján történő szabályozás. Az EK szerződés 65. cikke meghatározza a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés azon területeit, amelyeket érintően a közösség jogalkotó szervei a másodlagos jogforrások közé tartozó jogi aktusok elfogadására irányulnak. 65. cikk A több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén a 67. cikknek megfelelően és a belső

piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben elfogadásra kerülő intézkedések magukban foglalják: a.) a fejlesztést és egyszerűsítést a következők terén: - bírósági és bíróságon kívüli iratok határon túlra történő kézbesítésének rendszere - a bizonyítékok felvételében történő együttműködés 6 - a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok, köztük a nem bírósági ügyekben hozott határozatok elismerése és végrehajtása b.) a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyezethetőségének előmozdítását, c. ) polgári eljárások megfelelő lefolytatását akadályozó tényezők kiküszöbölését, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárási szabályok összeegyezhetőségének előmozdítását. Az EK-szerződés 5. cikkéből ismert szubszidiaritás eleve alapján csak olyan esetben indokolt a közösségi jogalkotói

aktivitás, ha a célt a szándékolt intézkedés jobban szolgálja a közösségi, mint a tagállami szinten. A 65 cikk is a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékre szorítja a közösségi jogalkotási jogosultságot. A belső piac megfelelő működését akkor érinti az ügy, ha másik tagállamban tartózkodó személyre vagy másik tagállamban található tárgyakra vonatkozó jogviszony kerül szóba. A Nizzai Szerződés 2003. február 1-jei hatálybalépését követően egyszerűbbé vált a jogalkotás, hiszen feladták az egyhangúság követelményét. Kivételt képeznek ez alól a családjogi vonatkozású ügyek, amelyeket különös jelentőségük miatt emeltek ki a fenti szabály alól AZ Egyesült Királyság és Írország az Amszterdami Szerződéshez csatolt 4 sz. jegyzőkönyv alapján a rendelet hatálya alól mentesülnek. A jegyzőkönyv 3 cikke azonban lehetővé teszi, hogy egy ún. értesítésben fejezzék ki a rendelet

elfogadásában és alkalmazásában való részvételi szándékukat. (ún opt-in-klauzula) Dániában a 65. cikk értelmében a jogalkotói felhatalmazásra alapított másodlagos jog nem alkalmazható (ún opt-out-klauzula) A 2004-ben csatlakozott tíz új tagállam kérdése: Az ún. csatlakozási okmány 2 cikke kimondja, hogy a csatlakozás napjától (2004 május 1) kezdődően a csatlakozás előtt elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára is kötelezőek Európai polgári eljárásjog kötelező jellegű jogforrásai a rendeletek, irányelvek és határozatok: A polgári eljárásjog területén a hangsúly egyértelműen a jogegységesítés irányába billen, amelynek az eszköze a rendeleti jogalkotás. Az utóbbi időben a rendeleti jogalkotást alkalmazzák szerte Európában, ami egységes szabályozást eredményez 7 Rendeletek: Az EK-szeződés 249. cikke szerint a rendelet általános hatállyal bír és kötelező és közvetlenül alkalmazandó

valamennyi tagállamban. A rendeletek automatikusan az egyes tagállamok nemzeti jogának rendszerébe épülve ugyanúgy érvényesek, mint a nemzeti törvények Ezeket a nemzeti bíróságok vagy más hatóságok, illetőleg a tagállamok közvetlenül alkalmazzák. A tagállamok a rendelet végrehajtása érdekében, esetleg annak hiányait kitöltendő hozhatnak rendelkezéseket. Irányelvek: Az EK-szerződés 249. cikke szerint az irányelvek az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszköz megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja Az irányelv a szabályozás kereteit adja meg, célokat jelöl ki a címzett tagállamok számára, átültetési határidő kitűzésével. Ezek elsősorban a jogharmonizációt szolgálják, alkalmazásuk egy nemzeti törvényen keresztül valósul meg Határozatok: A határozat teljes egészében kötelező arra nézve, akiket címzettként megjelöl., konkrét ügyben meghatározott

címzetthez szólnak, nem igényelnek általános érvényesülést, csak a címzettet kötik. (Javaslatok, állásfoglalások: Olyan cselekvési fajták, amelyeknek nincs jogi kötőereje.) Jelenleg egy irányelv és egy határozat van hatályban, a többi jogforrás rendeleti formában született meg. Az említett jogforrások kibocsátásuk idejében e következők:  A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29) a fizetésképtelenségi eljárásról  A Tanács 1348/2000/EK rendelete (2000. május 29) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről  A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (az ún. Brüsszel - I rendelet)  A Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel tekintetében történő, a

tagállamok bíróságai között együttműködéséről,  A Tanács 2001/470/EK határozata (2001. május 28) egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, 8  A Tanács 2003/8/EK irányelve (2003. január 27) a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatás való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról  A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (ún. Brüsszel -II rendelet)  Az Európai Parlament és Tanács 8005/2004/EK rendelete (2004. április 21) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtó okirat

létrehozásáról Az Európai Bíróság jogértelmezése, gyakorlata: A közösségi jogból fakadó jogok és kötelezettségek érvényesítése a tagállami bíróságok feladata, ezek alkalmazzák a polgári igazságügyi együttműködés közösségi joganyagát. A polgári eljárásjogi egységesítési folyamat azon is múlik, hogy a tagállamok azonos módon értelmezik és alkalmazzák-e az adott jogszabályanyagot Az egységes értelmezés és alkalmazás biztosítása érdekében a tagállamok a Brüsszeli Egyezményhez 1971-ben egy értelmezési jegyzőkönyvet csatoltak, ami kiterjesztette az Európai Bíróság hatáskörét az Egyezményre Ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy a tagállamok bíróságai az Európai Bíróságot ugyanúgy megkeressék a Brüsszeli egyezmény egyes rendelkezéseinek értelmezése kapcsán, mint az elsődleges vagy másodlagos jogforrások tekintetében. Az előzetes döntéshozatali eljárás struktúrája alapján az Európai

Bíróságnak nem konkrét esetet kell eldöntenie, hanem az absztrakt értelmezési kérdést- az eset fényében –megválaszolni. Az ítélete nem általánosan kötelező, hanem arra a konkrét ügyre nézve, amelyben előterjesztették. 4. Joghatósági szabályok a Brüsszel - I rendeletben (joghatósági rendszer, általános joghatóság) Joghatóság fogalma: A joghatóság a vitás ügyeknek- a belső jogi vagy nemzetközi jogforráson alapuló – nemzetközi megoszlását, az egyik vagy másik állam bíróságának, illetve egyéb hatóságának a döntési hatalma alá rendelését fejezi ki. 9 A joghatóság meghatározása általában kollíziós normák segítségével történik. A kollíziós norma mondja meg azt, hogy a jogviszonnyal kapcsolatban lévő joghatóságok közül melyiket kell irányadónak tekinteni.  egyoldalú kollíziós normák: A nemzetközi polgári eljárásjogban a joghatósági kollíziós normák legnagyobb része egyoldalú

kollíziós norma, vagyis csak azt dönti el, hogy a joghatóság a konkrét ügyben a belföldi bíróságot megilleti-e vagy sem.  kétoldalú kollíziós normák: A joghatóságra vonatkozó kollíziós normák kisebb része kétoldalú, amit többnyire a nemzetközi szerződések tartalmaznak. Joghatósági okok:  különböző kapcsolóelvek alapján A joghatóság szabályozása az egyes államok belső jogban lefektetett személyi, területi és tárgyi ismérvek szerint kialakított kapcsolóelvek alapján történik. (lakóhely, tartózkodási hely, állampolgárság, vagyon fekvése szerint)  exorbitáns vagy kapcsolatszegény joghatóságok Egyes államok szélsőséges mértékben kiterjesztik jogalkalmazóik eljárási jogosultságát, és olyan ügyekben is lehetővé teszik az eljárást, amelyeket csak egy elvékonyodott szál fűz a belföldhöz. A Brüsszel-I rendelet 1 melléklete az, amely felsorolja az exorbitáns okokat( pl.: az állampolgárságon

alapuló ok, a vagyon fekvése szerinti joghatóság, az örökség helye szerinti joghatóság) Az exorbitáns joghatóságok alkalmazására vonatkozó tilalom csak akkor érvényesül, ha az alperes valamely tagállamban lakik: ennek hiányában a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően a nemzeti joghatósági szabályokat kell alkalmazni, és az exorbitáns okok alkalmazhatóak  forum shopping: Több egymás mellett fennálló joghatóság esetén ugyanis lehetővé válik az ún. forum shopping, a legalkalmasabb bírói forum kiválasztása.  forum non conveniens: Néhány ország (angol-szász országok) ismeri a forum non conveniens intézményét, ezek az államok ugyanis megengedik a bíróságaiknak azt, hogy joghatóságuk megléte esetén se járjanak el, ha úgy ítélik meg, hogy a jogvita egy másik bíróság előtt sikeresebben le10 folytatható lenne. Mérlegelési lehetőséget biztosít a bíró számára A bíróság megkéri a felet, hogy annál a

bíróságnál nyújtson be keresetet vagy felkéri a bíróságot, hogy járjon el, ellenkező esetben köteles lefolytatni az eljárást. Brüsszel - I rendelet: A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról A Brüsszel – I rendelet, mint másodlagos közösségi forrás a tagállamokban közvetlenül és egységesen alkalmazható, és elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. Tárgyi hatály:  polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül (a jogvita tárgya a meghatározó)  közjogi viták kizárása  A rendelet nem vonatkozik  Természetes személyek személyi állapotára, jog és cselekvőképességére, házassági vagyonjogra, végrendeletre és öröklésre  Csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra  Szociális biztonságra 

választottbíráskodára Személyi hatály:  általános rendelkezés nincs  azok a természetes és jogi személyek, akik valamely tagállamban lakóhellyel rendelkeznek Területi hatály:  tagállamok  Egyesült Királyság és Írország, különállásukat az 1999. évi jegyzőkönyv biztosítja A jegyzőkönyv 3. cikke azonban lehetővé teszi, hogy egy ún értesítésben fejezzék ki a rendelet elfogadásában és alkalmazásában való részvételi szándékukat (ún opt-in-klauzula) Eddig mindenhez csatlakozott.  Dánia különállását az 1999. évi jegyzőkönyv biztosítja Dániára a rendelet nem vonatkozik 11 Időbeli hatály:  2002. március 1-jén lépett hatályba Az európai joghatósági rendszert a Brüsszel -I. rendelet II fejezete szabályozza A polgári és kereskedelmi ügyekben benyújtott kereset vagy egyéb igény esetén a bíróságnak először is a kapcsolóelvek meglétét kell megvizsgálnia. Ennek hiányában a tagállam

bírósága nem járhat el, mert nincs joghatósága. A Brüsszel -I rendelet alapján háromféle joghatóságot lehet megkülönböztetni:  általános  különös  kizárólagos A lakóhelyen alapuló általános joghatóság: A Brüsszel - I rendelet 2. cikk (1) bekezdése szerint azok a személyek, akik valamelyik szerződő állam területén lakóhellyel- jogi személyek esetében székhellyel- rendelkeznek, állampolgárságukra tekintet nélkül perelhetők ezen állam bírósága előtt. A rendelet az actor sequitur rei elvét követve az alperes lakóhelyét részesíti előnyben az állampolgársággal szemben. Az általános joghatóság az alperes lakóhelyén alapul, vagyis hogy az alperes lakóhelye valamelyik tagállamban legyen. A nemzeti jogokban általánosan alkalmazott illetékességi előírást, az actor sequitur forum rei elvet a joghatósági szabályok szintjére emeli, hogy az alperesek védekezését a közösségen belül is megkönnyítse. Az

idegen államban való pervitel jelentős kiszolgáltatottsággal jár, ami fokozottan jelentkezik akkor, ha nem önkéntes, hanem kényszerű perbeli szereplőről, azaz alperesi jogállásról van szó. Az alperes részére egy minimális védelem biztosítható azzal, ha a felperesnek kell alkalmazkodnia az alperes fórumához Az alperes lakóhelye, mint kapcsolóelv csak az adott tagállam bíróságainak a joghatóságát állapítja meg, a bíróságok illetékességéről továbbra is a tagállamok nemzeti joga rendelkezik. A Brüsszel -I rendelet joghatósági szabályait – az állampolgárságtól függetlenül- minden olyan személyre alkalmazni kell, aki valamelyik tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik. A lakóhely fogalmát azonban nem határozza meg a Brüsszel -I rendelet. Az 59 cikk azt mondja ki, hogy „annak megállapítása során, hogy a fél rendelkezik-e lakóhellyel abban a tagállamban, amelynek bíróságához fordultak, a bírósága a

saját belső jogát alkalmazza”. 12 Ha természetes személy alperesnek több lakóhelye van, akkor a joghatósági szabályok alkalmazása szempontjából elegendő az, hogy ezek egyike valamelyik tagállamban legyen. Ha az alperesnek az eljáró bíróság államán kívül egy másik tagállamban is van lakóhelye, akkor az előbbit kell irányadónak tekinteni. Amikor mindkét tagállam bírósága azt állapítja meg, hogy az alperes lakóhelye nem az ő, hanem a másik állam területén található) a szokásos tartózkodási helyet veszik figyelembe. A társaságok és jogi személyek esetében a székhely a döntő, amelyről a 60. cikk a következőképpen rendelkezik Székhelynek az tekinthető, ahol a) létesítő okirat szerinti székhelye; vagy b) központi ügyvezetése; vagy c) üzleti tevékenységének főhelye található. A biztosítási, fogyasztói, munkaügyi jogvitában a joghatóság megalapozásához elegendő az alperes fióktelepe, képviselete.

Fontos még a joghatósági szabályok alkalmazhatóságának szempontjából a tárgyi és időbeli hatály kérdése. A rendeletet kizárólag a polgári és kereskedelmi ügyekben és hatályba lépését követően indított eljárásokra lehet alkalmazni A joghatósági szabályok alkalmazása szempontjából nincs jelentősége:  felperes lakóhelyének, Amennyiben az alperes lakóhelye vagy székhelye valamely tagállam területén van. Akkor is lehet alkalmazni, ha a felperes a közösség területén kívül lakik  állampolgárságnak A 2. cikk (2) bekezdése az állampolgárság szerinti megkülönböztetést tilalmazza, amikor kimondja azt, hogy arra a személyre, aki nem állampolgára annak a tagállamnak, ahol a lakóhelye van, az állampolgárikra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, hogy a lakóhellyel rendelkező külföldieket a belföldiekre irányadó szabályok szerint kell megítélni. Ez a szabály nem a

joghatóságra, hanem az illetékességre vonatkozik  a magyar Pp. esetében a lakóhely pótlására hivatott illetékességi okok (tartózkodási hely, utolsó belföldi lakóhely) nem jöhetnek számításba. A magyar joghatósági vagy illetékességi szabályok alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a rendelet szövege kifejezetten a nemzeti jogra utal. A magyar joggyakorlat számára a Brüsszel -I rendelet általános joghatósági szabályainak az alkalmazása azért nem jelentett nehézséget, mert a hazai jogrendszer is az alperes lakóhelyét fogadja el általános illetékességi oknak. A rendelet tárgyi hatálya alá tartozó ügyekben ugyanis a Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságra való tekintet nélkül, magyar bíróságok előtt perelhető. 13 Magyar szabályozás: A lakóhelyre vonatkozó magyar szabályozás a Ptké. 50 §-án alapszik, amely szerint a lakóhely alatt azt a helyet kell érteni, ahol az állampolgár

bejelentett lakással rendelkezik. Az Nmjt 12 §-a azt a helyet tekinti lakóhelynek, ahol valaki állandóan vagy a letelepedés szándékával lakik Eljárás a tagállamok területén kívül lakó alperesek esetében A rendelet 4. cikkét akkor kell alkalmazni, ha az alperes egyik tagállamban sem rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel. Ez nem zárja ki azt, hogy valamelyik tagállamban pert indítsanak ellene, hiszen a joghatóságot a lakóhelyen kívül más kapcsolóelvek (például teljesítés helye, károkozás helye) megalapíthatják. Ebben az esetben a bíróság joghatóságát nem a rendelet alapján, hanem a tagállamok belső joga szerint kell meghatározni. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor az alperes lakóhelye (székhelye) a közösség területén kívül van, ám mégis a Brüsszel -I. rendelet joghatósági szabályait kell alkalmazni:  kizárólagos joghatóság; a lakóhelyre tekintett nélkül a 22. cikkben meghatározott bíróságok rendelkeznek

kizárólagos joghatósággal  megállapodáson alapuló joghatóság esetén; ekkor elegendő, ha a felek egyik valamelyik tagállamban lakóhellyel rendelkezik, azaz az alperes lakhat a közösség területén kívül is. 5. Joghatósági szabályok a Brüsszel -I rendeletben (különös joghatósági okok, megállapodás a joghatóságról) A különös joghatóságok A joghatósági rendszer legfontosabb kapcsolóelve az alperes lakóhelye, ettől eltérni csak a Brüsszel-I. rendeletben meghatározott esetekben lehet Különös joghatóság (vagylagos vagy versengő joghatóság), azt jelenti, hogy a felperest megilleti a választás joga, hogy melyik állam bíróságához fordul: az alperes lakóhelye szerinti vagy a rendelet 5-7. cikkében felsorolt bíróságoknál Ennek oka kétféle lehet:  a felperes legitim érdekeit szolgálja;  vagy – területi, illetve eljárási értelemben – a per tárgyához közel eső eljárást tesz lehetővé. Az Európai Bíróság

döntései alapján a különös joghatósági szabályokat megszorítóan kell értelmezni. A rendelet különös joghatósági szabályai nem csak a joghatóságot, hanem az illetékességet is meghatározzák A rendelet ide vonatkozó szabályai konkrétan megjelölt hely bíróságáról 14 tesz említést, amelytől a tagállam bíróságai akkor sem térhetnek el, ha egyébként a tagállam belső joga azt az adott illetékességi szabályt nem ismeri. A vagylagos joghatósági szabályok alkalmazásának előfeltételei:  az, hogy az alperes lakóhelye valamelyik tagállamban legyen. Ennek hiányában a tagállam nemzeti joga lesz az irányadó a joghatóság tekintetében;  másik előfeltétel, hogy a keresetet vagy a kérelmet nem a lakóhely szerinti, hanem egy másik tagállam bíróságánál kell benyújtania. Ha ugyanis a kérelmet az alperes lakóhelye szerinti bíróságnál nyújtják be, akkor az általános szabályok kerülnek alkalmazásra. A különös

(vagylagos) joghatósági okok:  Teljesítés helye szerinti joghatóság [5. cikk, 1 pont: Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: ha az eljárás tárgya egy szerződéses vagy egy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt.] A teljesítés helyének, mint joghatósági oknak a jelentősége abban áll, hogy rendszerint itt keletkezik a legszorosabb kapcsolat a jogvita és az eljáró bíróság között. Főszabály szerint, a szerződéssel kapcsolatos ügyekben a felperes vagylagosan perelhet a per tárgyát képező kötelezettség teljesítése helye szerinti bíróság előtt Ha a felek nem állapodtak meg a teljesítés helyéről akkor a kötelezettség teljesítés helyének kell tekinteni:  ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén azt a helyet, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani. 

szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani.  Tartási ügyek joghatósága: Az 5. cikk 2 pontja lehetővé teszi azt, hogy a pert a tartásra jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság előtt indítsák meg. Ennek vagylagos joghatóságnak a jelentősége az, hogy egyfelől megkönnyíti a tartásra jogosultnak helyzetét (a szabályozás szociális jellege), másfelől pedig a jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság van a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy a rászorultság mértékét megállapítsa. Tartás minden olyan követelés, amely a jogosult létfenntartására, megélhetésének biztosítására szolgál. Tartásra jogosult minden olyan személy, aki tartásért perel. De a tartásra kötelezett keresete már nem tartozik bele ebbe, mivel ez nem egyeztethető össze a szabályozás

szociális jellege 15  Jogellenes károkozás joghatósága: A jogellenes károkozás esetén a kártérítést követelő felperes érdeke nagyobb súllyal esiik a latba, mint a károkozó alperesé. A vagylagos joghatóság a károsult számára lehetővé teszi azt, hogy a károkozás helyén perelhessen. Jogellenes károkozással kapcsolatos ügynek kell tekinteni minden olyan keresetet, amely az alperes kártérítési felelősségének megállapítására irányul, és amennyiben az nem szerződéses jogviszonyon alapul. A károkozás helye nem elég pontos megfogalmazás, mivel lehetséges olyan eset is, amikor a károkozó esemény nem abban az államban történt, ahol a kár bekövetkezett.  A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének joghatósága: 5. cikk 4 pont: Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy eredeti

állapot helyreállítása iránti igény tekintetében azon bíróság saját joga alapján a polgári jogi igény elbírálására jogosult. Ez egyfajta pótlólagos joghatóság, vagyis a felperes nem csak a károkozó esemény vagy a károkozás helye szerintí bíróság előtt indíthat keresetet, hanem a büntetőeljárás lefolytató bíróság előtt is. A joghatóság kapcsolóelve az a tárgyi összefüggés, amely a büntetőeljárás és a bűncselekményen alapuló polgári jogi igény között fennáll. A szabályozás jelentősége az, hogy nem minden tagállam eljárási joga teszi lehetővé azt, hogy a büntetőbíróság polgári jogi igény tárgyában is döntsön. E pont alapján azonban a többi tagállamnak is el kell ismernie a büntetőbíróság által polgári jogi igény tárgyában hozott döntést.  Fióktelep joghatósága: A fióktelep (képviselet vagy más telephely) működéséből származó jogvita esetén az alperes a fióktelep helyének

bírósága előtt is perelhető. Az 5 cikk 5 pontjában foglalt joghatóságnak az üzleti élet számára van jelentősége. Ha valaki a lakóhelyén (székhelyén) kívül egy másik tagállamban üzleti tevékenységet folytat, az ott keletkezett jogvitában nem hivatkozhat arra, hogy csak a lakóhelye (székhelye) szerinti bíróságnak veti alá magát. A felperes akkor veheti igénybe ezt a vagylagos joghatósági okot, ha az alperes székhelye valamelyik tagállam területén van, de egy másik tagállamban valamilyen szervezeti egységet működtet. A fióktelep alatt olyan üzleti helyet értünk, amelyik  tartós jelleggel az anyavállalat kirendeltségeként működik;  saját üzletvezetéssel és anyagi eszközökkel rendelkezik; 16  harmadik személy olyan üzleti tárgyalást folytathat, hogy a partnerének nem kell az anyavállalathoz fordulni, mert az üzlet a kirendeltségen is lebonyolítható.  Trustkeresetek joghatósága: Az 5. cikk 6 pontja

a felperes számára vagylagos joghatóságot biztosít a trust (célvagyon) alapítójával, a vagyonkezelővel, valamint a kedvezményezettel szemben A külön joghatóság magyarázata, hogy a trustnak nincs önálló jogi személyisége, tehát a székhelyén nem lehet perelni. A trust olyan kapcsolat két fél között, amelynek keretében a kezelő a vagyon kezelésére és megőrzésére jogosult, a kedvezményezett pedig arra, hogy a vagyon hasznából részesüljön. Az Egyesült Királyság és Írország 1978 évi csatlakozásakor került be a Brüsszeli Egyezmény szövegébe Más nyelvre nem is fordították le  Mentési díjjal kapcsolatos joghatóság: Az 5. cikk 7 pontja a hajórakomány mentéséből adódó jogviták számára teremt külön joghatóságot. A mentési díjjal kapcsolatos joghatóság az Egyesült Királyság, Írország és Dánia 1978. évi csatlakozásakor került bele az egyezmény szövegébe, ahonnan a rendelet változtatás nélkül átvette.

 Az összefüggő tárgyú keresetek joghatósága: Ezeknek a joghatósági okok közös kapcsolóelve a keresetek közötti tárgyi összefüggés (pl. pertársaság, viszontkereset) A felperes az egymással összefüggő kereseteket egy és ugyanazon bíróság előtt érvényesítheti, hogy ez által a különböző bíróságok egymásnak ellentmondó döntéseit elkerülhesse. A keresetek közötti tárgyi összefüggés alapján az alperes a lakóhelyén kívül is perelhető. E joghatósági okok előfeltétele az, hogy az alperes lakóhelye valamelyik tagállamban legyen.  Joghatósága több alperes esetén Amikor több alperest perelnek, és szoros tárgyi összefüggés van a keresetek között, akkor a felperes választása szerint bármelyik alperes lakóhelyének bírósága előtt valamennyi alperes ellen megindíthatja a pert. Ily módon elkerülhetővé válik az, hogy a különböző tagállamokban eljáró bíróságok egymástól eltérő határozatokat

hozzanak. Szoros tárgyi összefüggésnek minősül például a vagyonközösség, az egyetemleges kötelem, járulékos felelősség (kezesség).  Joghatóság szavatossági és beavatkozási keresetek esetén 17 Az a fél, aki a pervesztessége esetére harmadik személlyel szemben kíván szavatossági, garanciális, kártalanítási igényt érvényesíteni, a harmadik személyt az alapperben, annak bírósága előtt perelheti, még akkor is, ha egyébként nem tartozik a bíróság joghatósága vagy illetékessége alá. Ez a keresettípus idegen a magyar jogrendszertől, ezért Magyarország fenntartás tett a 6. cikk e pontja ellen  Joghatóság viszontkereset esetén Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető az ugyanazon a szerződésen vagy ugyanazon a tényálláson alapuló viszontkeresetnél, amelyen az eredeti kereset alapul, azon bíróság előtt, amely az eredeti kereset tárgyában eljár. Itt a tárgyi összefüggés az

ugyanazon szerződés és az ugyanazon tényállás.  Joghatóság kötelmi és dologi jog összekapcsolása esetén Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető, amennyiben az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, és a per összekapcsolható az azonos alperes ellen ingatlanon fennálló dologi jogokkal kapcsolatos ügyekben indított más perrel, annak a tagállamnak a bírósága előtt, ahol az ingatlan található. Vagyis ez lehetővé teszi, hogy a kötelmi jogviszonyból származó keresetnek a dologi jogi követelésre fenntartott joghatóságnál történő benyújtását.  Hajózással összefüggő ügyek joghatósága: A joghatóság az Egyesült Királyság, Írország és Dánia 1978. évi csatlakozásakor került bele az egyezmény szövegébe, ahonnan a rendelet változtatás nélkül átvette. Célja, hogy a tengerjogi feklelősség korlátozásával összefüggő eljárásokat egy tagállamban koncentrálja 4.

Különös joghatósági okok: biztosítási ügyek, fogyasztói ügyek, munkaügy A Brüsszel –I rendelet három ügycsoport számára külön joghatósági okokat állapít meg. A 3 szakasz a biztosítási ügyekre, a negyedik szakasz a fogyasztói ügyekre, az 5. szakasz a munkaügyekre nézve tartalmaz önálló szabályozást Ezek a szakaszok zárt alrendszereket képeznek, tehát biztosítási, fogyasztói és munkaügyi jogvitákban csak az ügycsoportra megállapított joghatósági okokat lehet figyelembe venni. A három ügycsoport kiemelése az európai joghatósági rendszerből elsősorban szociálpolitikai megfontolásokra vezethető vissza. A biztosított, a fogyasztó és a munkavállaló általában gazdaságilag gyengébb, jogi kérdésekben tapasztalatlanabb, mint a szerződéses partnere, ezért a perben fokozottabb védelmet igényel 18  Joghatóság biztosítási ügyekben: A biztosítási ügyek fogalmába csak a magánjogi jogviszonyokból származó

biztosítási ügyek jöhetnek számításba. A biztosítót a felperes választása szerint több bíróság előtt is lehet perelni:  annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a székhelye található;  más tagállamban a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett által indított perek eseten, a felperes lakóhelyének bírósága előtt;  társbiztosító esetén, annak a tagállamnak a bíróságai előtt, amelynek területén a vezető biztosító elleni eljárást indították;  ha a biztosító székhelye nem a tagállam területén található, azonban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik valamely tagállamban, akkor a fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában úgy kell tekinteni, mintha székhelye az említett tagállamban lenne;  felelősség- vagy ingatlanbiztosítás tekintetében a biztosító perelhető a káresemény bekövetkeztének

helye szerinti bíróságai előtt is. A biztosító csak annak a tagállamnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol az alperes lakóhelye található, tekintet nélkül arra, hogy az alperes a biztosítási kötvény jogosultja, biztosított vagy kedvezményezett.  Joghatóság fogyasztói ügyekben Akkor lehet e joghatósági okokat figyelembe venni, ha  a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése;  a szerződés tárgya áruhitel részletfizetése;  más kereskedelmi vagy szakmai tevékenység körében kötött szerződés. A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bírósága előtt, ahol a fél lakóhellyel székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bírósága előtt indíthat eljárást. A fogyasztó ellen a másik szerződő fél csak annak a tagállamnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol a fogyasztó lakóhellyel rendelkezik. A viszontkereset esetén a

fogyasztó ellen a lakóhelye szerinti tagállam bíróságain kívül is meg lehet indítani a pert.  Joghatóság egyedi munkaszerződésre Valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező munkaadó perelhető: a) annak a tagállamnak a bírósága előtt, ahol lakóhellyel, székhellyel rendelkezik, b) más tagállamban: - a munkavállaló szokásos vagy legutóbbi munkavégzési helyének bíróságai előtt, 19 - ha a munkavállaló egyik államban sem végez vagy végzett rendszeresen munkát, annak a helynek a bíróságai előtt, ahol a telephely, amely a munkavállalót foglalkoztatta található, vagy található volt. Ha egyedi munkaszerződést köt valaki a tagállamban székhellyel nem rendelkező munkaadóval, de rendelkezik telephellyel, fiókteleppel a munkaadó, akkor ezen telephelyekkel és fióktelepekkel kapcsolatos munkajogi viták esetében úgy kell tekinteni, mintha a munkaadónak a székhelye a telephelye, vagy fióktelepe helyén

lenne. A munkaadó kizárólag annak a tagállamnak a bíróságai előtt indíthatnak eljárást, ahol a munkavállaló lakóhelye található. Ez nem vonatkozik a viszontkeresetekre Kizárólagos joghatóság: A rendelet 22. cikke öt pontban sorolja fel a lakhelytől, független kizárólagos joghatósági eseteket Ekkor sem az általános, sem a különös joghatósági szabályok nem alkalmazhatóak; e tilalmat még a viszonkereset joghatóságára hivatkozva sem lehet kijátszani Ezen szabályozás csak a joghatóságra vonatkozik, illetékesség tekintetében a tagállami jogok az irányadóak. Felperes tehát csak meghatározott tagállami bírósághoz fordulhat keresetével. A kizárólagos joghatóságot az indokolja, hogy a jogvita tárgya és valamelyik tagállam között egy különösen szoros, a felperes és az alperes lakóhelyétől független kapcsolat áll fenn.  Ingatlanon fennálló dologi jog vagy bérlet Lakóhelyre tekintet nélkül a következő

bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek olyan eljárásokra, amelyeknek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete, illetve haszonbérlete, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol az ingatlan található. Azonban olyan eljárások esetén, amelynek tárgya legfeljebb hat havi, ideiglenes magánhasználatra kötött bérlet vagy haszonbérlet, annak a tagállamnak a bírósága is rendelkezik joghatósággal, ahol az alperesnek lakóhelye van, feltéve ha a bérlő természetes személy, illetve a bérbeadó is és a bérlő is egy tagállamban lakik.  Társaságok és jogi személyek Lakóhelyre való tekintet nélkül az olyan eljárásra, amelynek tárgya társaság vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek:  társulásának érvénytelensége vagy megszűnése;  létesítő okiratának érvényessége;  ezek szervei határozatának érvényessége, kizárólagos joghatósága van azon tagállam a

bíróságának, ahol a társaság, jogi személy, vagy társulás székhelye található. A székhely meghatározásának tekintetében a bíróságnak saját nemzetközi magánjogi szabályait kell alkalmaznia. 20 Ezek szabályok csak a kontradiktórius eljárásokra vonatkozik; ha a per tárgya például cég hivatalbóli törlése, akkor erre már nem terjed ki a rendelet hatálya.  Közhitelű nyilvántartás Lakóhelyre tekintet nélkül az olyan eljárásra, amelynek tárgya a közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés érvényessége, kizárólagos joghatósága van azon tagállam a bíróságának, ahol a nyilvántartást vezetik.  Iparjogvédelem Lakóhelyre tekintet nélkül az olyan eljárásra, amelynek tárgya a) szabadalom, b) védjegy, c) minta, vagy d) hasonló, letétbe helyezést, vagy lajstromozást igénylő jogok bejegyzése vagy érvényessége, kizárólagos joghatósága van azon tagállam a bíróságának, ahol a letétbe helyezést vagy

lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve közösségi jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő (1973-as Müncheni Egyezmény.  Végrehajtás Lakóhelyre tekintet nélkül kizárólagos joghatósággal rendelkeznek a határozat végrehajtását érintő eljárásban azon tagállam a bíróságának, ahol a határozatot végrehajtották vagy végre kell hajtani. Megállapodás a joghatóságról: Az európai joghatósági rendszer azt is megengedi, hogy a felek határozzák meg az eljáró fórumot. A megállapodás eredményeként egy joghatósággal nem rendelkező tagállam jogosulttá válik a jogvita lebonyolítására Feltételei:  A felek közül legalább az egyik valamelyik tagállamban lakóhellyel rendelkezik (a felek perbeli állásának nincs jelentősége)  A felek konkrétan megjelölik valamelyik tagállam bíróságát, ez(ek) a bíróság(ok) rendelkeznek joghatósággal  A megállapodásnak egy

meghatározott jogviszonnyal kapcsolatban  Már felmerült vagy jövőbeli jogvitára kell vonatkoznia  A felek által kikötött joghatóság kizárólagos, kivéve, ha a felek ettől eltérően rendelkeznek 21 Formai követelmények:  A felek írásban állapodhatnak meg a joghatóságról  Szóban, amelyet írásban megerősítettek  A felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában  A nemzetközi kereskedelemben annak a szokás gyakorlatnak megfelelő formában, amelyet a feleknek ismerniük kell, vagy ismerniük kellett volna.  A megállapodás tartós rögzítését biztosító elektronikus módon történő bármely közlés (kétoldalú), amely az írásos formával egyenértékű 6. Perfüggőségi szabályok a Brüsszel – I rendeletben A Brüsszel - I rendelet a perfüggőséget nem önállóan, hanem a joghatóságról szóló II. fejezet végén, a 27-30. cikket összefogó 9 szakaszban szabályozza 27. cikk (1) Amennyiben

azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság, az elsőként megkeresett bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást. (2) Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát állapítják meg, a később megkeresett bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát. A perfüggőség lényege az, hogy ugyanazon felek, ugyanazt az igényt még egyszer nem érvényesíthetik a bíróság előtt. Ennek megfelelően a 27 cikk alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha mindkét azonosság fenn áll Az európai joghatósági rendszer gyakran kínál fel több fórumot a jogviták megoldásához. A forum shopping ugyan a nemzetközi gyakorlat elfogadott jogintézménye, de a joghatóságok közötti választási lehetőség senkit sem jogosít fel arra, hogy keresetét egyszerre több

állam bíróságánál is benyújtsa, hogy számára a legelőnyösebb döntést elérhesse. Ennek megakadályozására a Brüsszel - I rendelet 27 cikke- azonos vagy összefüggő pertárgyak esetén- a másik tagállamban beállt perfüggőség figyelembevételét írja elő 22 A rendelkezés célja, hogy a többszöri eljárásból adódó, egymásnak ellentmondó döntéseket elkerüljék, és ez által a közösségen belüli rendezett jogszolgáltatást biztosítsák. A prioritás elve alapján a később megkeresett bíróságnak tehát az a kötelessége, hogy lemondjon a joghatóságról, ha az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát állapítják meg. A joghatóságot minden esetben az elsőként megkeresett bíróságnak kell megállapítania, arról a később megkeresett bíróság nem dönthet. Ha az elsőként megkeresett bíróság megállapítja a joghatóságát, akkor a később megkeresett bíróság ennek a javára saját joghatósága hiányát

állapítja meg, és hivatalból felfüggeszti az eljárást, aminek eljárásjogi következménye, hogy, a kereset elutasítja, vagy a pert megszünteti. Ha az elsőként megkeresett bíróság a joghatósága hiányát állapítja meg, akkor a később megkeresett bíróság által felfüggesztett eljárás folytatódik tovább, így elkerülhető az, hogy a feleknek egy újabb pert kelljen indítaniuk. A felfüggesztést a tagállamok nemzeti joga szabályozza. A magyar Pp. szerint a bíróság felfüggesztheti az eljárást, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás van folyamatban. Összefüggő eljárások egyesítése: A Brüsszel – I rendelet 28. cikke lehetővé tesz azt, hogy a különböző tagállamok bíróságai előtt indult, összefüggő tárgyú pereket egyesítsenek, vagy az eljárást a később megkeresett bíróság előtt

felfüggesszék. Összefüggő eljárás Az Európai Bíróság álláspontja szerint az összefüggő perek fogalma mindazon ügyekre kiterjed, ahol az egymásnak ellentmondó döntések veszélye áll fenn. A felek azonosságára nincs szükség. A perek egyesítése:  Mindkét bíróság előtt elsőfokú eljárás legyen  A később megkeresett bíróság valamely fél kérelmére a joghatósága hiányát állapítja meg  Az elsőként megkeresett bíróság joghatósággal rendelkezik  Az elsőként megkeresett bíróság joga az eljárások egyesítését lehetővé tegye 23 Az eljárás felfüggesztése: Ha az eljárások között összefüggés áll fenn, akkor a később megkeresett bíróság hivatalból felfüggesztheti az eljárást. A perfüggőség beállásának időpontja: Az európai jogrendszerek kétféleképpen szabályozzák a perfüggőség beállását. Az egyik modell szerint a keresetlevelet a bírósághoz kell benyújtani, amelyik gondoskodik

az alperes részére történő kézbesítésről. A másik modell azt követeli meg, hogy a keresetlevelet először az alperesnek kézbesítsék, és csak ezután kerüljön a bírósághoz. A Brüsszel – I rendelet 30. cikkében található szabályozás középutat keres a modellek között Az (1) bekezdés azokban a tagállamokban érvényesül, ahol a keresetet vagy az eljárást megindító más iratot a bírósághoz kell benyújtani. A perfüggőség tehát akkor áll be, amikor a felperes az eljárást megindító iratot a bírósághoz benyújtja, feltéve, hogy ezt követően nem mulasztja el a szükséges lépéseket megtenni annak érdekében, hogy a keresete az alperes számára kézbesíthető legyen. A (2) bekezdés azokra a tagállamokra vonatkozik, ahol a keresetet vagy az eljárást megindító más iratot először az alperesnek kézbesítik és csak utána nyújtják be a bírósághoz. A perfüggőség beállása ezekben az esetekben ahhoz az időponthoz

köthető, amikor az eljárást megindító iratot kézbesítésre az illetékes hatóságnak átadják, feltéve, hogy ezt követően nem mulasztja el a szükséges lépéseket megtenni annak érdekében, hogy keresete a bíróságnál benyújtható legyen 7. A perköltséget érintő szabályok az európai polgári eljárásjogban Széles körű összehasonlító jogi munkák mutatnak rá, hogy a jogérvényesítés akadályai között a per költségei, a költségtényezők járnak az élen. , ugyanis a magas perköltségek nemcsak megnehezítik, hanem egyszerűen elzárhatják a jogérvényesítés útját a társadalom alsóbb rétegei alól Az első jelentősebb törekvést a joghoz jutás biztosítására a szegényjog intézménye testesítette meg. A szegényjog tulajdonképpen a félnek a per költségeinek megtérítése alóli felmentése abból a célból, hogy a perben való szereplése felperesként vagy alperesként könnyebbé váljon. A költségek alóli

mentesítésről való döntés során rendszerint a jövedelmi viszonyokat vették figyelembe, további előfeltétel volt, hogy a fél perlekedése ne mutatkozzék már előre teljesen eredménytelennek 24 A XX. Században számos kísérlet és megoldás született a probléma kezelésére Az ún Cappelletti-féle mozgalom egy harminc országra kiterjedő tényfeltáró kutatást takar, amelynek célja a szociális szempontokat érvényesítő reform elősegítése volt. Az igazságszolgáltatás realitásaival foglalkozik, olyan tényezőkkel, mint a pereskedők közötti különbség a tényleges igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kapcsán Jogi segítségnyújtásról szóló irányelv (EuJsIe) A TANÁCS 2003/8/EK IRÁNYELVE (2003. január 27) a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok

megállapításáról (EuJsIe)- Jogi segítségnyújtásról szóló irányelv Az irányelvi szabályozási forma lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a rendszerüket a saját jogi hagyományaikkal összhangban alakítsák ki. Tárgyi hatály:  Minden polgári és kereskedelmi jogvita  Határon átnyúló jogvita A Brüsszel-I. rendeletet követi, ám nem tartalmazza a kivételeket Az irányelv minden polgári és kereskedelmi jogvitára vonatkozik, ideértve a munkaügyi és fogyasztóvédelmi ügyeket is. Az irányelv hatálya nem terjed ki az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre. Az irányelv tárgyi hatálya bizonyos értelemben szűk, mivel szabályai csak a határon árnyúló jogvitákat fogják át. Határon átnyúló jellegről akkor beszélhetünk, ha a felek valamelyikének lakóhelye nem a fórum államában van. Az EuJsIe 2 cikk (3) bekezdése értelmében annak meghatározásánál, hogy a jogvita határon átnyúló vonatkozású-e, a kérelem

benyújtásának időpontjában fennálló lakóhely, illetőleg tartózkodási hely az irányadó Személyi hatály:  tagállamok nemzeti jogalkotói  természetes személyek Az irányelv a nemzeti jogalkotóra ró kötelezettséget, a tagállamok az irányelv adta keretek között kötelesek kialakítani belső jogi szabályozásukat. Az irányelv a jogalkotót a természetes személyek részére nyújtott jogi segítségnyújtás vonatkozásában kívánja orientálni. 25 Területi hatály:  valamennyi tagállam  kivéve Dánia Időbeli hatály: Az irányelv 2003. január 31-én lépett hatályba Az irányelv rendelkezéseit a tagállamok 2004 november 30.-ig voltak kötelesek átültetni a nemzeti jogukba Magyarországon külön törvényt alkottak: 2003. évi LXXX Törvény Az irányelv célja: Az irányelv célja a határon átnyúló jogviták vonatkozásában az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése. Ennek érdekében az irányelv

meghatározza azokat a minimumszabályokat, amelyekhez igazítva a tagállamok kialakíthatták belső jogi szabályozásaikat Az irányelv célja, hogy meghatározza a belső jogi szabályozás kereteit, elkerülendő azokat a szituációkat, amelyekben a legszegényebb emberek egyszerűen az anyagi feltételek hiányában kiszorulnak abból, hogy az Európai Igazságügyi Térségben jogaikat érvényesíthessék. 1. cikk (1) Ezen irányelv célja a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése, az e jogvitákkal kapcsolatos költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításán keresztül. Az irányelv legfőbb elve a diszkrimináció tilalma, az egyenlő elbánás elve. 4. cikk A tagállamok megkülönböztetés nélkül nyújtanak költségmentességet az Unió polgárainak és az egyes tagállamokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak. Az Európa Unió

polgárait vagy valamely tagállamban jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik államot polgárai számára a költségmentességet ugyanazokkal a feltételekkel kell biztosítani, ahogyan az az adott tagállam polgárait megilleti. 26 A költségmentességhez való jog: A 3. cikk szabályai adják meg azokat a kereteket, amelyekre az irányelvvel összhangban lévő tagállami szabályozásban a költségmentességnek ki kell terjednie. 3. cikk A költségmentességhez való jog (1) Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vitában érintett természetes személyek jogosultak a megfelelő költségmentességre annak biztosítása érdekében, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférésüket az ezen irányelvben meghatározott feltételekkel összhangban biztosítsák. (2) A költségmentesség akkor tekinthető megfelelőnek, ha biztosítja az alábbiakat: a) a bírósági eljárás megkezdését megelőző jogvita lezárására irányuló, a pert

megelőző tanácsadás; b) jogsegély és a bíróság előtti képviselet, a kedvezményezett részére az eljárási költséggel kapcsolatos könnyítés vagy az az alóli mentesség, beleértve a 7. cikkben említett költségeket és az eljárás folyamán a bíróság által eljárással megbízott személyek díjait. Azokban a tagállamokban, amelyekben a pervesztes fél köteles a másik fél költségeit viselni, ha a kedvezményezett a pervesztes, a költségmentesség kiterjed az ellenfél költségeire is, ha az ezekre a költségekre akkor is kiterjedne, amennyiben a kedvezményezett lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a bíróság székhelye szerinti tagállamban lenne. Az irányelv szabályozása szerint a jogi segítség az eljárást megelőző tanácsadástól egészen a végrehajtásig igénybe vehető. A francia folytonossági (kontinuitási) modellt követi. A költségmentesség folyamatossága a 9 cikk szerint azt jelenti, hogy a kedvezményezettet a

költségmentesség a fellebbezési eljárásban, valamint a bíróság székhelye szerinti tagállamban az ítélet végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek fedezése tekintetében is megilleti. Költségek:  Ügyvédi költségek  Bírósági költségek  A jogvita határon átnyúló jellegéből adódó költségek:  tolmácsolás  fordító díja 27  kérelmező személy útiköltsége, amennyiben a bíróság megköveteli a kérelmező személyes megjelenését Költségek megoszlása: Az irányelv a költségek viselésének megosztása tekintetében rögzít bizonyos rendezőelveket. Alapvetően az eljáró bíróság állam nyújtja a jogi segítséget, ám a 8. cikk megjelöl olyan költségeket, amelyek a felperes szokásos tartózkodási hely államához való erősebb kötődésük okán ezen állam helytállását igénylik. Ezek jellemzően az eljárás előkészítésének költségi A tagállamok jogosultak olyan szabályozást

alkotni, amelyben előírják, hogy a költségmentesség kedvezményezettjei – vagyoni viszonyaira tekintettel- az eljárási költségekhez ésszerű mértékben járuljon hozzá. Költségmentesség feltételei: 8. Kézbesítés az Európai Igazságügyi Térségben A jogalkotónak három követelményt kellett szem előtt tartania:  jogbiztonság Értve ez alatt a küldemény átadásának a biztonságát és az átadás tényének és időpontjának a bizonyíthatóságát.  gyorsaság A kellő időben történő kézbesítéssel a felperest hozzá kell segíteni ahhoz, hogy a követeléséhez minél hamarabb hozzájusson, ugyanakkor az alperesnek elegendő időt kell adni a védekezéshez.  Tisztességes eljáráshoz való jog A bíróság előtt mindenki egyenlő, mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. 1965. évi Hágai

Kézbesítési Egyezmény: 28 Az egyezményt a polgári és kereskedelmi ügyekre kell alkalmazni. Az egyezmény egyik fő újítása, hogy szakít a diplomáciai út kötelező igénybevételével. A kézbestés továbbra is nemzetközi jogsegély keretében történik, tehát az érintett állam megfelelő bíróságát kell megkeresni – kijelölt központi hatóságok útján- a kézbesítés foganatosítása iránt (A szerződő államok többsége az igazságügyi minisztériumot jelölte ki erre a feladatra.) A központi hatóságok közvetlenül érintkeznek egymással, ami lényegesen lerövidíti a külföldi kézbesítések lebonyolítását. Magyarország 2005.-ben csatlakozott a Hágai Kézbesítési Egyezményhez Központi hatóságként az Igazságügyi Minisztériumot jelölte ki, a közvetlen kézbesítés lehetőséget, pedig a csatlakozáskor tett nyilatkozatával kizárta. 1997. évi Európai Kézbesítési Egyezmény: Az 1965 évi Hágai Kézbesítési

Egyezményhez képest több lényeges újítást tartalmazott. Gondoskodott a modern kommunikációs technika alkalmazásáról, a tagállamok kijelölt átvevő intézményeit feltüntető jegyzékről, valamint könnyen kezelhető formanyomtatványokról. Ez az Egyezmény nem lépett hatályba. A Tanács 1348/2000/EK rendelete (2000. május 29) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről Az ezredfordulóra hirtelen felgyorsult a közösségi joggá válás folyamata, amelynek eredményeképpen az egyezmény tartalmát belefoglalták a 2001. május 31-től hatályos kézbesítési rendeletbe. A rendelet lényegi tartalma az egyezményen alapul Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 13) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon

kívül helyezéséről (EuKzR) Tárgyi hatály:  Polgári és kereskedelmi ügyek 1. cikk (1) Ezt a rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amennyiben bírósági és bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából. E rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigaz29 gatási ügyekre, illetve a közhatalom gyakorlásával összefüggő cselekményekért és mulasztásokért ("acta iure imperii") fennálló állami felelősségre. Személyi hatály:  csak közvetett módon merül fel A rendelet alanyai a tagállamok által kijelölt hivatalos személyek, hatóságok, áttevő és étvevő intézmények. A kézbesítést kezdeményező fél, illetve a címzett egyaránt lehet természetes személy vagy jogi személy is Területi hatály:  tagállamok Időbeli hatály:  a rendelet 2008. november 13-tól van hatályban A rendelet

célja:  a bírósági és bíróságon kívüli iratok határon túlra történő továbbításának korszerűsítése, egyszerűsítése és gyorsítása 1. cikk (2) E rendeletet nem alkalmazható, ha az irat címzettjének címe ismeretlen. A rendelet mentesíti a megkeresett államot az irat kézbesítésének kötelezettsége alól, ha az a személy, akinek a részére kézbesíteni kellett volna, ismeretlen címen tartózkodik. A rendelkezés akkor alkalmazható, ha az iraton feltüntetett személy címe ismeretlen Ha a cím nem teljes vagy helytelen, akkor a megkeresett államnak minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell próbálnia a cím kiegészítését vagy helyesbítését. (minden rendelkezésre álló eszköz alatt a külföldi jogirodalom a lakcímnyilvántartó hivatalok megkeresését érti) Decentralizált kézbesítési rendszer:  áttevő intézmény Feladata, hogy a más tagállamban kézbesítendő bírósági és bíróságon kívüli iratot

továbbítsák. A tagállamok hatóságokat, hivatalos személyeket vagy más személyeket jelölhetnek erre a feladatra Magyarországon az áttevő intézmény a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. 30  átvevő intézmény Az intézmények feladata, hogy a más tagállamból származó bírósági és bíróságon kívüli iratokat átvegyék. A tagállamok hivatalokat, hivatalos személyeket vagy más személyeket jelölhetnek ki erre a feladatra Magyarországon az áttevő intézmény a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. A tagállamok kijelölhetnek egy áttevő és egy átvevő intézményt, de dönthetnek úgy is, hogy a feladatot egyetlen intézmény látja el.  központi szerv Feladata a tájékoztatás, valamint a határon átívelő kézbesítésből adódó nehézségek megoldása. A rendeletben meghatározott központi szerv feladatköre egészen más, mint a Hágai Kézbesítési Egyezményből ismert központi hatóságé, amely

ténylegesen részt vesz az iratok kézbesítésében. Kézikönyv: Az átvevő intézmények legfontosabb adataiból a Bizottság egy kézikönyvet állított össze. Európai Igazságügyi Atlasz: A kézikönyv adataira építve az eljáró bíróság adataihoz való hozzáférést segíti. Kézbesítési módok:  közvetlen továbbítás  postai kézbesítés  konzuli vagy diplomáciai úton történő továbbítás  közvetlen kézbesítés Közvetlen továbbítás:  három szakaszból tevődik össze: 1. szakasz: a bíróság megküldi a kézbesítendő iratot az áttevő intézményhez  a lehető legrövidebb időn belül, a továbbítás bármilyen arra alkalmas eszközzel A továbbítás gyorsasága érdekében minden alkalmas eszköz használata megengedhető, feltéve, hogy az átvett irat tartalma helyesen és megbízhatóan tükrözi az elküldött iratot és a benne lévő összes adat könnyen olvasható. A rendelet szövege a modern telekommunikációs

eszközökre, így elsősorban a faxra és az e-mailre utal 31  formanyomtatvány alkalmazása A továbbítás biztonsága megköveteli, hogy a továbbítandó irathoz egy formanyomtatványt mellékeljenek, amelyet a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy az adott tagállam által elfogadott bármely más nyelven töltsenek ki.  mentesség a hitelesítés alól A kézbesítendő iratok nyelve: A rendelet a nyelvhasználatot csak közvetetten érinti az 5. és 8 cikkben Az előbbi az iratok fordításával az utóbbi az iratok átvételének a megtagadásával foglalkozik A formanyomtatványt az átvevő tagállam hivatalos nyelvén kell kitölteni, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, akkor a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy az adott tagállam által elfogadhatónak megjelölt más nyelven. Mindegyik tagállam megjelöli, hogy saját hivatalos nyelvén kívül az Európai Unió

intézményeinek mely hivatalos nyelvén, illetve nyelvein fogadja el a formanyomtatvány kitöltését 2. szakasz: az áttevő intézmény a kézbesítendő iratot megküldi a címzett szerinti tagállam átvevő intézményének  Az iratok átvétele: A kézbesítendő iratot az áttevő intézmény továbbítja az áttevő intézményhez. Az irat átvételét követően az átvevő intézmény a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az átvételt követő 7 napon belül, a lehető leggyorsabb módon átvételi elismervényt küld – formanyomtatvány felhasználásával – az áttevő intézménynek.  A kérelem teljesítésének elutasítása: A hiányzó adtok és iratok kiegészítése, illetve pótlása esetén előfordulhat az, hogy az áttevő intézmény nem képes a kézbesítésre irányuló kérelem teljesítésére.  ha a kérelem nyilvánvalóan nem tartozik a rendelet hatálya alá  ha a kézbesítés rendeletben megkövetelt formai feltételek

hiánya miatt lehetetlen Ebben az esetben a kérelmet és az iratokat – a melléklet szerinti formanyomtatvány alkalmazásával- vissza kell küldeni az áttevő intézményhez 32 3. szakasz: az átvevő intézmény a bírósági iratot kézbesíti a címzettnek  Az iratok kézbesítése: Az átvevő intézmény kézbesíti vagy kézbesítteti az iratot a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb 1 hónapon belül, éspedig:  az átvevő tagállam jogának megfelelően; Magyarországon a bírósági iratokat rendszerint postai szolgáltató útján kell kézbesíteni. A hivatalos iratok kézbesítésére külön rendelet szerint történik. Kivételes esetben más kézbesítési mód is alkalmazható, így például a bíróság saját kézbesítőt is igénybevehet.  vagy az áttevő intézmény által kért különös módon, amennyiben ez a mód az átvevő tagállam jogával összeegyeztethető. A különös mód rendszerint az áttevő állam jogának az

alkalmazását jelenti.  Az átvétel megtagadás: A címzett megtagadhatja az irat elfogadását, ha nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre: - olyan nyelv, amelyet a címzett megért - az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike.  Kézbesítési igazolás: A kézbesítési eljárás befejezése után egy igazolást kell kiállítani az áttevő intézmény számára. Az igazoláshoz a kézbesített irat másolatát is csatolni kell, ha az áttevő szerv erre igényt tart. Az igazolást az áttevő tagállam hivatalos nyelvén vagy a hivatalos nyelvének egyikén töltik ki, vagy olyan nyelven, az áttevő tagállam elfogadottként megjelölt. Magyarországon elfogadott nyelvek: magyar, angol, német, francia 9. Bizonyítás- felvétel az Európai Unióban A bizonyítás anyagi és eljárás jogi szabályokat foglal

magába  nagyobbrészt eljárásjogi szabályokat tartalmaz (bizonyítás elrendelése, lefolytatatása, a bizonyítási eszközök előterjesztésének és megvizsgálásának módja)  anyagi joghoz való kötödés (bizonyítási teher, vélelmek) 33 Előzmények A nemzetközi jogsegély olyan jogcselekmény, amelyet nemzetközi szerződések vagy viszonosság alapján valamely állam bírósága vagy más hatósága javára végez. A jogsegély két teületet ölel fel: egyfelől a bírósági iratok kézbesítését, másrészről a megkeresések teljesítését. Az 1954-es Hágai Egyezmény (a polgári eljárásjogról) Az egyezmény alapján (Magyarország 1966-ban csatlakozott hozzá) a megkeresések a konzulon keresztül jutnak el a megkeresett államhoz. Sőt, a szerződő felek megállapodhatnak abban is, hogy a diplomáciai képviselő vagy a konzul végezzen a megkeresett állam területén bizonyításfelvételt, vagy más cselekményt. 1970-es Hágai Egyezmény:

Az 1970. március 18-án Hágában aláírt polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyítás-felvételről szóló egyezmény a szerződő államok tekintetében felváltotta az 1954-es Hágai Egyezményt. (Magyarország 2004-ben csatlakozott hozzá), Az egyezmény közvetlen előzményének számít a bizonyítás-felvételről szóló rendeletnek. Az Egyezmény biztosította a diplomáciai, a konzuli, valamint a speciális megbízott útján történő bizonyítás-felvételt, és előírta, hogy csak központi hatóságon keresztül lehetet a jogsegélyeket elintézni. A bizonyítás-felvételi rendelet: 2001. május 28-án fogadta el a Tanács a 1206/2001/EK rendeletet a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről. A szabályozás célja, hogy előmozdítsa az eljárások gyorsítását, amelyek külföldön, egy másik tagállamban történő

bizonyítás-felvételt igényelnek. (a szemletárgy külföldön található, a tanú külföldön lakik) A rendelet elsőbbséget élvez a hatálya alá tartozó tárgykörben a tagállamok által kötött nemzetközi megállapodásokkal szemben. (1954-es, 1970-es Hágai Egyezmények) Tárgyi hatály:  polgári és kereskedelmi ügyekben  bírósági eljárásban  nemperes eljárások is A Brüsszel – I rendelethez hasonlóan az adó-, vám-, és közigazgatási ügyek nem tekinthetők polgári és kereskedelmi jogi ügynek. Személyi hatály:  a rendelet címzettjei a bíróságok  a bizonyítás-felvételt engedélyező központi szervek 34 A rendelet alapján a fél nem fordulhat a külföldi bírósághoz, hiszen az a tagállamok bírságainak együttműködését kívánja. Területi hatály:  tagállamok  kivéve Dánia Időbeli hatály:  2004. január 1-jén lépett hatályba Bizonyítás-felvétel fogalma: Ezt a rendeletet olyan polgári vagy

kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amelyekben egy tagállam bírósága az adott tagállam jogának rendelkezéseivel összhangban kéri:  egy másik tagállam illetékes bíróságát bizonyításfelvételre; vagy  hogy egy másik tagállamban közvetlenül folytathasson le bizonyítást. A bizonyítás-felvétel fogalmát autonóm módon kell értelmezni, a rendelet nem írja elő, hogy a bizonyítás-felvétel milyen módon történjen, minden, ami információ szerzésre irányul. Nem intézhető kérelem olyan bizonyítás lefolytatására, amely nem valamely – már megkezdett vagy megindítani tervezett – bírósági eljárásban történő felhasználásra irányul. A rendelet személyi hatálya a tagállamok bíróságaira és a központi szervekre terjed ki. Az, hogy melyik bíróság is illetékes a megkeresésre, azt a tagállamok döntik el: a Bizottság ebből egy kézikönyvet készít el, amely az interneten hozzáférhető. Magyarországon az ilyen

ügyekben a megyei bíróságok székhelyén működő helyi bíróságok (Budapesten: a BKKB) járnak el A rendelet területi hatálya egyedül Dániára nem terjed ki. A bizonyításfelvételi eljárás: A rendelet a külföldön található bizonyítékok beszerzésének két módját nevesíti:  megkeresés A megkeresett bíróságnak a bizonyításfelvételben való aktív részvételére irányul. A kérelmet a megkereső bíróság közvetlenül küldi meg valamely más tagállam illetékes bíróságának bizonyításfelvétel céljából  közvetlen bizonyításfelvétel A megkereső állam bírósága részéről történő közvetlen bizonyításfelvétel. A bírói hatalom gyakorlásának részleges átengedésével az állami szuverenitás egy kis szegmensét adták fel a tagállamok A két megoldási módozat egyenrangú, azt, hogy a perbíróság melyik utat választja, alapvetően célszerűségi szempontokat kell érvényre juttatnia. (leggyorsabb, legkevesebb

költség) 35 Általánosságban a közvetlen bizonyítás felvétel mellett szól, hogy a perbíróság több ismerettel rendelkezik az ügyről, és ilyenkor is a saját jogának van alárendelve. Így az egész eljárás alatt egy egységes eljárásjog kerül alkalmazásra. szintén e megoldás előnyére írandó a közvetlenség elvének jobb érvényesülése, de ez a módozat azonban rendszerint nagyobb költségvonzatú. A bíróságok az eljárás gyorsítása érdekében közvetlenül kommunikálnak egymással a rendelet mellékletében található egységes formanyomtatványok felhasználásával. A megkeresés végrehajtását akadályozó körülményekről külön formanyomtatványon számol be a megkeresett bíróság a megkereső felé Központi szerv kijelölése: A bíróságok közötti közvetlen kapcsolattartás egyik nehézsége lehetne, ha a megkereső bíróság számra nem világos, hogy melyik bíróság illetékes az adott tagállamban a megkeresés

teljesítésére. Ezt egy központi szerv végzi, amit az adott tagállam köteles kijelölni (Magyarországon a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium). Elsődlegesen koordináló, tanácsadó és támogató tevékenységet végez. A központi szerv feladata:  a bíróságok tájékoztatása a rendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben  a kérelmekkel kapcsolatban felmerülő nehézségre megoldás keresése,  kivételes esetekben a megkereső bíróság kérésére a kérelem továbbítása az illetékes bírósághoz, Kérelem: A megkeresett bíróság általi bizonyítás-felvételre irányuló kérelmet formanyomtatványon terjeszti elő. A bizonyítás-felvételre irányuló kérelmek formai előfeltételeit a 4. cikk bekezdése tartalmazza A kérelem, valamint az azzal együtt benyújtott iratok mentesülnek a hitelesítés, illetve az egyéb alaki követelmények alól. Kötelező tartalmi elemek:  közvetlen bizonyítás-felvételre irányuló

kérelem esetén a megkereső bíróság nevét, megkeresés útján pedig mind a megkereső, mind a megkeresett bíróság megnevezését;  az eljárásban részt vevő felek, s esetleges képviselőik nevét, címét;  az ügy jellegét, tárgyát és a tényállás rövid ismertetését;  a foganatosítandó bizonyításfelvétel leírását. 36 A kérelem kötelező tartalmi elemei az érintett bizonyítási eszközök függvényében: Személy meghallgatására irányuló kérelemben meg kell jelölni:  a meghallgatandó személy(ek) nevét, címét;  a meghallgatandó személy(ek)nek feltenni kívánt kérdéseket, vagy a meghallgatás tárgyát képező tényállást. Feltételesen kötelező tartalmi elemei:  a megkereső tagállamának jogán alapuló vallomástétel-megtagadási jogra tett hivatkozás  adott esetben az arra irányuló kérdést, hogy a maghallgatás eskü alatt történt-e Amennyiben a kérelem más jellegű bizonyításra irányul, a

megvizsgálandó iratokat, illetve tárgyakat. A kérelem szövegezésének nyelve: A megkeresett bíróságot a megkeresett tagállam hivatalos nyelvén kell „megszólítani”, vagy olyan nyelven, amelyet a megkeresett tagállam elfogad, és a csatolt iratoknak ugyanezen a nyelven szövegezett fordítását is csatolják. A bíróságok közötti teljes kommunikáció egységes nyelven folyik Magyarországon az illetékes magyar bíróságok magyar és angol nyelven fogadja a megkereséseket. A bíróság hiteles fordítást az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodával készíttethet A kérelem továbbításának módja: A kérelmet úgy kell továbbítani, hogy az a lehető leggyorsabb legyen, bármely alkalmas eszköz útján történhet, és biztosítani kell, hogy a továbbított dokumentum tartalmi integritása ne sérüljön. Az átvett dokumentum pontosan tükrözze a továbbított dokumentum tartalmát Magyarországon a bíróságok és a központi szerv az

IRM postán, faxon, e-mail-ben fogadja a megkereséseket A megkeresés útján történő bizonyításfelvétel:  Ha a bíróság egy másik tagállamban fellelhető bizonyítási eszközt nem közvetlen bizonyítás felvétel útján kíván megszerezni, akkor a megkeresést a megkeresett bírósághoz továbbítja.  A megkeresett bíróság a kérelem átvételétől számított 7 napon belül formanyomtatványon visszaigazolja a megkereső bíróságnak a kérelem átvételét.  Amennyiben az a bíróság, amelynek a kérelmet továbbították, nem illetékes, e bíróság a kérelmet továbbítja tagállama illetékes bíróságához. 37  Ha egy kérelem azért nem teljesíthető, mert nem tartalmaz minden szükséges információt, a megkeresett bíróság haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem átvételét követő 30 napon belül tájékoztatja a megkereső bíróságot, és felkéri a hiányzó adatok pótlására.  A megkeresett bíróság a kérelmet

haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem átvételét követő 90 napon belül teljesíti. Ha a 90 napos határidő nem tartható, mert az ügy egyedi körülményei ezt nem teszik lehetővé, akkor hosszabb idő is állhat rendelkezésére, azonban erről szintén tájékoztatni kell a megkereső bíróságot (és meg is kell indokolni).  A megkeresett bíróság a saját tagállamának joga szerint jár el. Ez vonatkozik az eljárás és a jegyzőkönyvezés nyelvére is. Ennek az a magyarázata, hogy a saját államának eljárásjogát jobban ismeri a bíróság, így gyorsabban és kisebb hibaszázalékkal dolgozik  A feleknek, illetve esetleges képviselőiknek joguk van a megkeresett államban a bizonyítás felvételén jelen lenni, ha azt a megkereső bíróság tagállamának joga megengedi. A jelenlét passzív benyomásszerzés: sem kérdezésre, sem indítványtételre nincs lehetőség. A kérelem elutasításának okai:  A kérelem végrehajtása nem

tagadható meg pusztán azon az alapon, hogy a megkeresett bíróság tagállamának joga szerint a bíróságai a kérdéses tárgyban kizárólagos joghatósággal rendelkeznek, illetve, hogy a megkeresett bíróság a saját államának joga olyan eljárást nem ismer, ami megfelelne a megkeresésben kért eljárásnak. A megkereső bíróság joghatóságát nem vizsgálják felül, és a kölcsönös bizalom és kölcsönös elismerés elvének megfelelően a megkereső bíróság eljárását nem kérdőjelezik meg.  Egy személy meghallgatására irányuló kérelmet nem kel teljesíteni, amennyiben az érintett személy a vallomástétel megtagadásának jogára vagy olyan vallomástételi tilalomra hivatkozik, amely  a megkeresett bíróság tagállamának joga szerint áll fenn;  a megkereső bíróság tagállamának joga szerint áll fenn, és azt a kérelemben feltüntették.  A kérelem teljesítése kizárólag akkor tagadható meg, ha:  a kérelem

nem tartozik a rendelet hatálya alá;  a kérelem teljesítése a megkeresett bíróság tagállamának joga értelmében nem tartozik bírói hatáskörbe;  a megkereső bíróság a megkeresett bíróságnak a megkeresés kiegészítésére irányuló, kérelmének nem tesz eleget, attól számított 30 napon belül, hogy a megkeresett bíróság a megkereső bíróságtól e kiegészítést kérte; vagy 38  a letétet, illetőleg előleget a megkeresett bíróság megfelelő felhívásától számított 60 napon belül nem helyezik el, illetőleg nem fizetik meg. Közvetlen bizonyításfelvétel egy másik tagállamban A közvetlenség elve megköveteli, hogy a bizonyítási cselekményeket főszabályként a perbíróság folytassa le. Mivel a bírói hatalom az államhatalom része, alapvetően az adott állam területén fejthető ki. Az érintett állam hozzájárulása nélkül nem lehet a területén bizonyításfelvételt végrehajtani, és az állam

területén tartózkodó személyeket nem lehet az eljárásban való közreműködésre kényszeríteni Az állami szuverenitás tehát határt szab az ún extraterritoriális bizonyításfelvételnek. Az ilyen a szuverenitásból fakadó korlátok viszont az Európai Igazságügyi Térség államai között már nem játszhatnak szerepet.  A közvetlen bizonyításfelvétel előnye, hogy az ügyet jobban ismerő perbíróság közvetlen benyomást szerezhet a bizonyítási eszközről, és lehetővé teszi, hogy az ügyben végig ugyanannak az államnak az eljárásjogát alkalmazzák egységesen.  Abban az esetben kerülhet sor közvetlen bizonyításfelvételre a másik tagállamban, amennyiben az önkéntes alapon, azaz kényszerítő intézkedések nélkül végrehajtható (tanú, szakértő hajlandóságot mutat a vallomás tételre). Az Európai Igazságügyi Térségben is csak az az állam alkalmazhat polgárokkal szemben kényszerítő intézkedést, amelynek a

területén tartózkodnak. Önkéntes együttműködés hiányában a perbíróságnak nem marad más lehetősége a szükséges bizonyítékok megszerzésére, mint a megkeresésé útján történő bizonyításfelvétel.  A kérelmet az arra rendszeresített formanyomtatványon a megkeresett állam központi szervéhez vagy illetékes hatóságához kell benyújtani.  A bizonyításfelvételt a megkereső bíróság tagállamának jogával összhangban a megkeresett bíróság, a kinevezett igazságügyi megbízottak, illetve más személy- például szakértővégzi. A közvetlen bizonyításfelvétel megtagadására csak szűk körben kerülhet sor. A központi szerv vagy illetékes hatóság akkor jogosult erre, ha a kérelem  nem tartozik a rendelet hatálya alá,  nem tartalmazza a rendeletben előírt összes információt, vagy  a tagállam jogrendjét meghatározó alapelveknek ellentmondana a kérelmezett közvetlen bizonyításfelvétel. A közvetlen

bizonyításfelvétel engedélyezésére irányuló eljárásban nincs mód a hiánypótlásra. 39 Az ún. extraterritoriális hatású bizonyításfelvétel megengedhetőségének kérdése A rendelet nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a külföldön található bizonyítékoknak a belföldi bíróság elé szállítására vonatkozóan. Egyes nemzeti jogok (pl a német) alapján azonban a bíró „fegyvertárába” tartozik az a lehetőség is, hogy felhívja a felet a külföldön található bizonyítási eszköz beszerzésére. Tekintettel a tárgyalási elv általános érvényesülésére, elmondható, hogy a bizonyítási eszköz megszerzése és bemutatása elsősorban annak a félnek az érdeke, akit a bizonyítási teher sújt. A perbíróság választási lehetőséggel rendelkezik tehát, hogy a rendeletnek megfelelően jár el, vagy a bizonyítékimport mellett dönt. A bizonyítékimport elől a magyar Pp. Sem zárkózik el, de csak az önkéntes vállalásra

alapítottan és olyan esetben, ha a nemzetközi egyezmény és a viszonossági gyakorlat hiánya teszi szükségessé. 10. Határozatok elismerése az EU-ban (Brüsszel - I rendelet) A Közösségbe táplált kölcsönös bizalom azt indokolja, hogy a tagállamokban hozott határozatokat – vitás eseteket kivéve- automatikusan, bármilyen külön eljárás nélkül elismerjék. Határozat: Az elismerés tárgya csak határozat lehet. A Brüsszel -I. rendelet (32 cikk) értelmében „határozat” valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat elnevezésre való tekintet nélkül (ítélet, végzés, fizetési meghagyás, végrehajtási intézkedés, nemperes eljárásban hozott határozatok) A határozatot állami bíróságnak kell kibocsátania. Ez a rendelet alapján nem lehet elismerni választott-bírósági határozatokat, egyesületi, egyházi továbbá nemzetközi bíróságok döntéseit sem A határozat fogalmát autonóm módom kell értelmezni. Ehhez

nyújt segítséget a rendelet szövegében található felsorolás, amely a bírósági határozatok valamennyi főbb típusát nevesíti A határozat formájának és megjelölésének az elismerés szempontjából nincs jelentősége. Az elismerésnek nem feltétele az, hogy a határozat jogerős legyen. Elismerés: Sem az 1968. évi Brüsszel Egyezmény, sem a Brüsszel - I rendelet nem határozza meg az elismerés fogalmát. Az elismerés fogalmának meghatározásához támpontot nyújthat a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet, amely szerint minden további alaki követelmény nélkül, 40 bármely más tagállamban az eljárás megindításának helye szerinti állam joga szerint joghatásokkal rendelkezik, feltéve, hogy a rendelet eltérően nem rendelkezik. A nemzeti jogok az elismerésnek tulajdonítható joghatások közül általában a hatáskiterjesztés teóriáját fogadják el, tehát az elismert külföldi döntésnek belföldön is ugyanolyan

hatást tulajdonítanak, mint abban az államban, ahol a határozatot hozták. Emellett még két további teória is ismert az elismerés joghatásainak a magyarázatára: - az egyik szerint a külföldi döntésnek ugyanazokat a hatásokat kell tulajdonítani, mint az elismerő állam megfelelő határozatainak; - a másik elmélet a hatáskiterjesztésből kiindulva arra a következtetése jut, hogy az elismerő állam egy külföldi határozatnak legfeljebb a belföldi határozat hatásait tulajdoníthatja. A több lehetséges megoldás közül az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény megalkotói a hatáskiterjesztés elméletét fogadták el A Jenard-jelentés szerint az elismerés révén a határozatoknak ugyanazokat a hatásokat kell tulajdonítani, amelyek a kibocsátó államban megilletik őket. Az Európai Bíróság pedig a Hoffmann-ügyben a Jenard-jelentéssel megegyezően foglalt állást, és leszögezte azt, hogy a Brüsszeli Egyezmény alapján elismert külföldi

határozatnak az elismerő államban alapvetőn ugyanazt a hatást kell kifejtenie, mint a határozatot hozó államban. Az elismerésre vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket a Brüsszel-I. rendelet 33 cikke tartalmazza Eszerint:  a tagállamok egymás bíróságainak a döntéseit külön eljárás nélkül (ipso iure) elismerik  az érdekelt fél kérelmére a bíróság külön eljárásban is határozhat az elismerésről;  amennyiben valamely tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele az elismeréssel kapcsolatos kérdéstől függ, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére Az elismert határozatok joghatásai: Az elismerés során figyelembe veendő legfontosabb joghatás az anyagi jogerőhatás, amely a bírósági ítéletek sajátja. A lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a jogerős döntés tartalma irányadó a felek számára és egy későbbi eljárásban a bíróságot is köti. Mivel az elismerés a

külföldön hozott határozat joghatásainak a belföldre való kiterjesztését jelenti, a jogerő tárgyi és személyi terjedelmét, az ítéletet hozó állam joga szerint kell megítélni. Abban a kérdésben, hogy a jogerő mire terjed ki (tárgyi terjedelem), jelentős különbségek vannak a tagállamok jogrendszerei között. A magyar Pp szerint a keresettel érvényesített jog tár41 gyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból, ugyanazon jog iránt a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben vitássá tehessék. Ebből a rendelkezésből Farkas azt a következtetést vonta le, hogy a jogerőhatás a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítéleti döntéshez kapcsolódik. Az ítélet olyan egyéb megállapításaihoz, amelyek nem tartoznak a kereset feletti döntéshez, nem fűződik jogerőhatás. A hatáskiterjesztés elvéből következően az elismert

külföldi döntésnek belföldön ugyanolyan hatást kell tulajdonítani, mint abban az államban, ahol a határozatot hozták. Elismerés külön eljárás nélkül: A Brüsszel- I. rendelet szerint a tagállamok bármelyikében hozott határozatot egy másik tagállamban külön eljárás nélkül elismerik (ipso iure elismerés) Az elismerés automatikus, azonnali és teljes körű, külön kérelmezés és költségek nélküli, mintha az adott ország ítélete lenne. Emellett lehetséges a részelismerés a rendeletben szabályozott rész-végrehajthatóság analógiájára. Erre akkor kerülhet sor, ha a külföldi határozatban egyszerre több igényről is döntöttek Ha ezek ne, mindegyike tartozik a rendelet tárgyi hatálya alá, akkor csak részelismerés jöhet szóba. Elismerés megállapítására irányuló külön eljárás: Ennek szükségessége olyan ítéleteknél merülhet fel, amelyeket nem lehet végrehajthatóvá nyilvánítani, mint például a

megállapító vagy a jogalakító ítéleteket. A rendelet 33. cikke egy egyszerűsített elismerés eljárást szabályoz, amelyik mindegyik tagállamban közvetlenül alkalmazható, és alkalmazási területén kiszorítja az autonóm jogot  Az eljárás megindítása kérelemmel kezdődik. A kérelmet a rendelet mellékletében megjelölt bírósághoz kell benyújtani (Magyarország esetében ez a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság). Ugyanakkor az eljáró bíróság illetékességét már nem a nemzeti jog, hanem a kérelmező választása határozza meg: tehát a kérelmező választhat, hogy az adós lakóhelye vagy a végrehajtás helye szerint illetékes bírósághoz fordul.  Az eljárás lefolytatásának előfeltétele, hogy az elismerendő döntés a Brüsszel- I. rendelet tárgyi hatálya alá tartozzon  Az elismerésre vonatkozó kérelmet akár önállóan, akár a végrehajthatóvá

nyilvánítási kérelemmel együtt is be lehet nyújtani  Csak pozitív megállapítási kérelmet lehet benyújtani 42  Az elismerés iránti eljárás egyoldalú, mivel a kérelmező fél ellenfelét az eljárásnak ebben a szakaszában nem hallgatják meg. A bíróság határozatával a határozat elismerhetőségét állapítja meg. Közbenső határozattal: A Brüsszel-I. rendelet 33 cikke azt az esetet is szabályozza, amikor az elismerés előkérdésként merül fel, és a bíróság közbenső határozattal dönt róla. Az a bíróság, amelynek döntése a külföldi határozat elismerésétől függ, nemcsak közbeesőleg, hanem kérelemre akár egy külön eljárás keretében is dönthet az elismerésről, még akkor is, ha illetékességgel nem rendelkezik. A kérelmet a per főtárgyában tartott tárgyalás berekesztéséig lehet benyújtani, feltéve, hogy a bíróság döntése a külföldi határozat elismerésétől függ. Az eljárás során történő

közbenső elismeréshez azonban jogerőhatás nem fűződik, ezért még az is előfordulhat, hogy egy későbbi eljárásban az elismerésről másképpen fognak dönteni. Megtagadási okok: A rendelet szerint a megtagadási okok fennállását csak ki fogás esetén kell vizsgálni. Mivel az elismerés megállapítására és végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló eljárás egyoldalú, vagyis a kérelmező ellenfelét az eljárás első szakaszában nem hallgatják meg, a kifogás előterjesztésére, illetve a megtagadási okok fennállásának a vizsgálatára csak a jogorvoslati eljárásban kerülhet sor. A bizonyítási teher arra a félre hárul, aki az elismerést vitatja A Brüsszel 1. rendeletben szerepelnek a megtagadási okok, amelyek fennállása esetén adott tagállam a külföldi határozatok elismerését (és így a végrehajtását is) megtagadhatja, ha  az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az

elismerést kérik. Közrend alatt adott tagállam alapvető jogait és értékeit kell érteni;  a bírósági meghallgatáshoz fűződő jog megsértése (az alperes védekezésének még a feltételei sem voltak adottak) A határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá  összeegyeztethetetlenség az elismerő államban hozott döntéssel Ezt kívánja megakadályozni a rendelet a perfüggőség szabályozása során. Ha ezen a módon nem sikerül megakadályozni azt, hogy ugyanazon felek, ugyanolyan tárgyú jogvitában két egymással összeegyeztethetetlen határozat szülesse, akkor az elismerés 43 megtagadásával lehet a jogbiztonságot

veszélyeztető helyzetet megoldani. A belföldi döntésnek biztosít feltétlen elsőbbséget.  összeegyeztethetetlenség egy másik államból eredő döntéssel Összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat a címzett tagállamban az elismerés feltételeinek megfelel. Az időbeli prioritás alapján dönti el, a később kibocsátott határozat elismerését meg kell tagadni, ha a korábbi határozat az elismerés feltételeinek megfelel. A  a joghatóság vizsgálata  Az elismerő állam bírósága általában nem vizsgálhatja felül a határozatot hozó állam bíróságának joghatóságát Külföldi határozat érdemi felülvizsgálatának a tilalma: A határozatot elismerő állam bírájának abból kell kiindulnia, hogy az alapeljárásban a jogszabályokat helyesen alkalmazták. Ezzel a rendelet az európai

polgári eljárásjogban uralkodó A Brüszszel-I rendelet (32 cikk) értelmében „határozat” bizalmi elvet testesíti meg 11. A határozatok végrehajtása az Európai Unióban 1. Az eljárásról általában 1.1 A Brüsszel-I rendeletnek a másik tagállamban hozott határozat végrehajtására vonatkozó előírásai az Európai Unión belül elsőbbséget élveznek a nemzeti jogszabályokkal szemben. A közösségi jog elsődlegessége ellenére a rendelet több helyütt visszautal a nemzeti jogra. Mind az egyezmény mind a rendelet elköveti azt a hibát, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást nem különbözteti meg a tulajdonképpeni végrehajtástól. - végrehajthatóvá nyilvánítás egy végrehajtási jogcímet eredményező eljárás, amely lehetővé teszi azt, hogy az egyik tagállamban hozott határozatot a másik tagállamban végrehajtsák; - végrehajtás esetén, néhány kivételtől eltekintve, a végrehajtó állam saját jogát kell

alkalmazni. Fontos szabály, hogy csak azokat a bírósági határozatokat lehet végrehajthatóvá nyilvánítani, illetőleg végrehajtani, amelyeket a rendelet tárgyi és időbeli hatálya alá tartoznak. 1.2 A végrehajthatóvá nyilvánítás feltételeit a rendelet 38 cikke foglalja össze: 44 a) a határozat végrehajthatósága, vagyis valamely tagállamban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más tagállamban akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították. Az Egyesült Királyságban szükséges az is, hogy az ilyen határozatot, végrehajtás céljából vegyék nyilvántartásba; b) a külföldi határozat olyan formában történő bemutatása, amelyből a bíróság a hitelességet megállapíthatja; c) az arra jogosult fél kérelme. A végrehajthatóság megállapításának nem feltétele az, hogy: a) a határozat alaki jogerőre emelkedjen, mivel az előzetes végrehajthatóság is

elegendő. Ha egy határozatot a származási tagállam joga szerint nem lehet előzetesen végrehajtani, akkor a végrehajtás a másik tagállamban sem lehetséges; b) külföldi határozatot kézbesítsék az adósnak. 1.3 A határozat végrehajthatósága utólag is megszűnhet, ha például a nemzeti jogban meghatározott határidő eltelt vagy a határozatot a származási tagállamban hatályon kívül helyezik A magyar jog szerint a végrehajthatóság megszűnhet a végrehajtási jog elévülésével. A végrehajtási jog elévülése azzal a következménnyel jár, hogy az alapjául szolgáló anyagi jogot bírósági végrehajtás útján már nem lehet érvényre juttatni. 2. A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás 2.1 A külföldi határozat végrehajthatóvá nyilvánítása az Európai Unió legtöbb tagállamában végrehajtási záradék kiállításával történik. Kivételt csak az Egyesült Királyság képez, ahol a végrehajtás feltétele a külföldi

határozat nyilvántartásba vétele Ha a külföldi határozatot végrehajtási záradékkal látják el, ez azt jelenti, hogy a belföldi végrehajtható okiratok valamennyi joghatásával felruházzák A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti eljárás a jogosult (hitelező) kérelmére indul, akinek a rendelet mellékletében szereplő listán megjelölt bírósághoz vagy hatósághoz kell fordulnia. Az illetékességet annak a félnek a lakóhelye alapján határozzák meg, akivel szemben a végrehajtást kérték, vagy a végrehajtás helyének alapján kell meghatározni A rendelet alapján a hitelező választhat, hogy a kérelmével az adós lakóhelye vagy a végrehajtás helye szerint illetékes bírósághoz fordul Az utóbbi rendszerint az a hely, ahol az adós vagyona található 2.2 A kérelem benyújtására szolgáló eljárást annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelyben a végrehajtást kérték. A kérelmezőnek a megkeresett bíróság illetékességi

területén található kézbesítési címet kell megadnia. Ha azonban annak a tagállamnak a joga, amelyben a végrehajtást kéri, az ilyen cím megadásáról nem rendelkezik, a kérelmező kézbesítési meghatalmazottat jelöl ki. 45 A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelemhez kell csatolni a rendeletben felsorolt okiratokat, nevezetesen - a határozat hitelessége megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatot. Az, hogy mi számít hiteles másolatnak, az adott tagállam nemzeti joga határozza meg; - a rendelet szerinti tanúsítványt, amelyet a határozathozatal helye szerinti tagállam bírásága kérelemre a rendelet szerinti formanyomtatványon bocsát ki 2.3 A Brüsszel-I rendelet 41 cikke alapján „a határozatot az 53 cikkben említett alaki követelmények teljesítését követően, felülvizsgálat nélkül, nyomban végrehajthatónak kell nyilvánítani Az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, az eljárásnak

ebben a szakaszában a kérelemre észrevételt nem tehet.” Vagyis a külföldi határozat végrehajthatóvá nyilvánításáról a bíróság első fokon nemperes eljárásban határoz: az ellenérdekű felet nem hallgatja meg, bizonyítást nem vesz fel, a kérelem teljesítéséről a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A végrehajthatóvá nyilvánítás első szakaszában a bíróság hivatalból nem vizsgálhatja felül azt, hogy a rendeletben felsorolt megtagadási okok fennforognak-e (a megtagadási okokat lásd az 59. tétel 3. pont) Erre csak a jogorvoslati eljárásban nyílik lehetőség A megtagadási okok felülvizsgálatára vonatkozó tilalom nem jelenti azt, hogy a bíróság más okból ne utasíthatná el a kérelmet Végrehajthatóság a származási államban, határozottság követelménye hiánya miatt megtagadhatja a végrehajtási záradék kibocsátását Ha a rendeletben előírt okiratot nem mutatják be, akkor először a bíróságnak

határidőt kell kitűznie a hiánypótlásra és csak ennek eredménytelensége után kerülhet sor a kérelem elutasítására. A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás egyoldalú szabályozása az általános vélemények szerint azért nem sérti a kétoldalú meghallgatás elvét, mert az ellenérdekű félnek lehetősége van arra, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtásával a kontradiktórius eljárást kikényszerítse. 2.4 Az eljárás során a bíróság kétféle határozatot hozhat: vagy megállapítja a végrehajthatóságot, vagy elutasítja a kérelmet A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat tartalmát és formáját nem a rendelet, hanem a nemzeti jog szabályozza. Magyarországon a végzés jogerőre emelkedése után a bíróság a végrehajtási tanúsítvánnyal ellátott külföldi határozat alapján végrehajtási lapot állít ki. Ezt a végrehajtást kérőnek nem kell külön kérnie, hiszen a

végrehajtási kérelem előterjesztése már az eljárás kezdetén, a végrehajtási tanúsítvány kiállítása előtt megtörtént. A végrehajtási lap kiállítása egyben a végrehajtás elrendelését jelenti 3. Jogorvoslati lehetőségek 46 3.1 Jogorvoslat a végrehajtás foganatosítása ellen A végrehajtás foganatosítását – néhány közösségi normától eltekintve – a nemzeti jog szabályozza, tehát a végrehajtás ezen szakaszában a jogorvoslatokat is a nemzeti jog alapján kell benyújtani. 3.2 Jogorvoslat a végrehajthatóvá nyilvánítás tárgyában hozott határozat ellen A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban hozott határozat ellen bármelyik fél jogorvoslatot nyújthat be A hitelező azt panaszolja, hogy indítványát elutasították, az adós pedig azt, hogy a kérelemnek helyt adtak. Harmadik személy azonban nem nyújthat be jogorvoslati kérelmet Az adós jogorvoslati kérelmében arra hivatkozhat, hogy: a) a határozatot nem

lehet elismerni, mert a rendeletben felsorolt megtagadási okok valamelyike áll fenn; b) a végrehajthatóvá nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, mert a határozat nem vonható a rendelet 32. cikkének fogalma alá (lásd 59 tétel 21 pontját), vagy abban a tagállamban, ahol kibocsátották, nem hajtható végre; c) az adós a tartozását kiegyenlítette, vagy az ítéletet más okból (pl. felszámolási eljárás) nem lehet végrehajtani. A jogorvoslati kérelemről a polgári peres eljárás szabályainak megfelelően kell dönteni. A normaszöveg mindkét fél meghallgatására, a kontradiktórius eljárásra helyezi a hangsúlyt Az adósnak a jogorvoslatot meghatározott határidőn belül kell benyújtani. Ezzel szemben a kérelmező (hitelező) jogorvoslatára nézve a normaszöveg nem állapít meg határidőt: - ha az adós lakóhelye/székhelye abban az államban van, ahol a határozatot végrehajthatóvá nyilvánították, akkor a jogorvoslati határidő 1

hónap, amelynek a meghosszabbítása nem lehetséges; - ha az adós lakóhelye/székhelye egy másik államban van, mint ahol a határozatot végrehajthatóvá nyilvánították, akkor a jogorvoslati határidő 2 hónap, amelynek a meghoszszabbítása nem lehetséges, még a nagyobb távolságra tekintettel sem; - ha az adós lakóhelye/székhelye egy harmadik államban (vagy Dániában van) van, mint ahol a határozatot végrehajthatóvá nyilvánították, akkor a jogorvoslati határidő 1 hónap, de a távolságra tekintettel meghosszabbítható; A határidők számítása annak a tagállamnak a belső joga szerint történik, amelynek a bírósága a végrehajthatóvá nyilvánításról döntött. 3.3 A második jogorvoslat A jogorvoslat formájának a meghatározását a normaszöveg teljes egészében a nemzeti jogra bízta. A jogorvoslat tárgyában hozott határozat kizárólag a rendelet IV. mellékletben említett jogorvoslattal támadható meg A rendelet

mellékletében felsorolt nemzeti jogorvoslatok közös sajátossága az, hogy a megtámadott határozatnak csak a korlátozott 47 felülvizsgálatát teszik lehetővé. Magyarországon a határozatott felülvizsgálati kérelemmel lehet megtámadni, jogszabálysértésre való hivatkozással. 3.4 Közös szabályok A jogorvoslati bíróságok kizárólag a megtagadási okok valamelyikére való hivatkozással utasíthatják el vagy vonhatják vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot. - az elutasítás akkor lehetséges, ha a kérelmet újfent ismételten el kell utasítani, mert nem állnak fenn a megtagadási okok valamelyik; - a határozatott visszavonni akkor kell, ha az elsőfokú bíróság a megtagadási okok ellenére végrehajthatóvá nyilvánította a határozatot. A jogorvoslati eljárás kérelemre felfüggeszthető, ha - a határozat ellen a származási tagállamban rendes jogorvoslatot nyújtottak be; - ha az ilyen jogorvoslat

benyújtására nyitva álló idő még nem telt el. 4. Ideiglenes intézkedések és egyéb rendelkezések 4.1 A végrehajtási eljárás során mindvégig fenn kell tartani a hitelező és az adós érdekei közötti egyensúlyt. Erre szolgál a végrehajthatóvá nyilvánítás előtt és utána megtehető ideiglenes intézkedések Az ideiglenes és biztosítási intézkedések elrendelésének a feltételeit a tagállamok nemzeti joga szabályozza Az ideiglenes intézkedésről a döntés megtörténhet: a) a jogvita eldöntése előtt; b) a jogvita eldöntése után, de még a határozat végrehajthatóvá nyilvánítása előtt; c) a végrehajthatóvá nyilvánítása után. 4.2 Ha ugyanabban a perben több igényt érvényesítenek, előfordulhat az, hogy a végrehajthatóságot csak részlegesen, meghatározott követelésekre nézve állapítják meg (rész- végrehajthatóság). Erre akkor kerülhet sor, ha például egyes követelések nem tartoznak a rendelet

hatálya alá Ennek feltételei: - a külföldi határozat több önálló igényről döntsön, vagyis tárgyi keresethalmazat álljon fenn; - egy vagy több (de nem valamennyi) követelés tekintetében kell a végrehajthatóságot megállapítani. 5. A közokiratok végrehajtása 5.1 A Brüsszel-I rendelet 57 cikkének hatálya alátartozó közokirat tárgya valamilyen polgári, illetőleg kereskedelmi jogviszony, ezzel kapcsolatos igénye. Kizárólag a hatálybalépést követően indított eljárásokra, és alaki követelményeknek megfelelően elkészített vagy közokiratként nyilvántartásba vett okiratokra alkalmazható. 5.2 A végrehajthatóvá nyilvánítás előfeltételei: 48 a) más tagországból való származás. Az okirati bizonyítás során külföldi elemként értékelendő, ha az okirat, mint tárgyi bizonyítási eszköz, külföldi, ez alapozza meg a nemzetközi polgári eljárásjog szabályok alkalmazását b) közokirati jelleg. A Brüsszeli

Egyezményhez hasonlóan a rendelet sem határozza meg a közokirat fogalmát közelebbről. Mindössze egy konkrét esetet nevesít: „a közigazgatási hatósággal kötött vagy általa hitelesített, tartási kötelezettséggel kapcsolatos megállapodást közokiratnak kell tekinteni.” Közokirattá minősítés feltételei: - az okiratba foglalást egy hatóságnak kell végeznie; - az okiratba foglalási tevékenységnek az okirat tartalmára kell vonatkoznia (pl. nem kizárólag az aláírásra); - abban az országban, ahol kiállították végrehajthatónak kell lennie. A kiállító személynek alapvető jelentősége van a közokirattá minősülés során: A külföldi közjegyző, konzul és egyéb közokiratba foglalásra feljogosított személy e minőségében a közhatalom gyakorlójaként rendelkezik a közokiratba foglaláshoz szükséges „hatalommal”. Az, hogy a közhatalom mely hordozói esnek a hatóság fogalomkörébe egyébiránt a nemzeti jogok

által meghatározottak. c) az alaki követelmények betartása. A „locus regit actum” elve érvényesül, tehát azt az okirat készítésének helye szerinti jog alapján kell megítélni A bemutatott okiratnak meg kell felelnie a származási tagállamban a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek. Pusztán egy másolat vagy egy fénymásolat nem elegendő d) végrehajthatóság a származási államban. A rendelet értelmében csak akkor tekinthető végrehajthatónak az okirat, ha a kiállítás államában minden továbbiak nélkül végrehajtható lenne, azaz a végrehajtási jogcím megszerzéséhez pert vagy más hasonló eljárást nem kell lefolytatni. 12. A végrehajtási eljárás szabályai nem vitatott követelések esetén az Európai Unióban 1. A nem vitatott követelésekről szóló rendeletről általában 1.1 A 805/2004/ EK tanácsi rendelet tárgya az európai végrehajtási jogcím (európai végrehajtható okirat) bevezetése a nem

vitatott követelések tekintetében A rendeletet 2005 október 21-től kell alkalmazni. Lényege, hogy az a fél, aki kéri bíróságtól, hogy határozatáról európai végrehajtható okiratot adjanak ki (határozatát európai végrehajtási jogcímmé minősítése), ezután bár49 mely tagállamban kérheti e határozatának végrehajtását, ott már exequatur-eljárás lefolytatására már nincs szükség. Ez az új jogintézmény a határozatok, perbeli egyezségek és közokiratok szabad forgalmát hivatott elősegíteni, amely oly módon valósul meg, hogy a rendeletben rögzített egységes minimális szabályozás betartása mellett az exequatur-eljárás kiesik. 1.2 A rendeletet a polgári és kereskedelmi ügyekre kell alkalmazni Nem vonatkozik különösen: a) az adó-, vám- vagy közigazgatási jogi ügyekre; b) az állam felelősségére a közhatalom gyakorlása során történt cselekményekért és mulasztásokért („acta iure imperii”). A rendelet nem

alkalmazható a következőkre: a) természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége, házassági vagyonjog, öröklési jog, beleértve a végrendeletek jogát is; b) csődeljárás, fizetésképtelen vállalatok vagy más jogi személyek felszámolásához kapcsolódó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások; c) társadalombiztosítás; d) választottbíráskodás. 1.3 A rendeletet a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatokra, bírósági egyezségekre és közokiratokra kell alkalmazni. a) követelés: egy már esedékes vagy a határozatban, bírósági egyezségben vagy közokiratban feltüntetett időpontban esedékessé váló, meghatározott pénzösszeg kifizetése iránti követelés; b) nem vitatott követelés: - annak fennállását az adós a bírósági eljárás során kifejezett elismeréssel, illetve bíróság által jóváhagyott vagy az eljárás során a bíróság előtt kötött egyezséggel

elfogadta; - a bírósági eljárás során a származási tagállam joga szerinti eljárási szabályokkal összhangban az adós a követeléssel szemben nem emelt kifogást; - miután a bírósági eljárás során korábban a követeléssel szemben kifogást emelt, ezt követően az adós nem jelent meg, illetve nem képviseltette magát a bírósági tárgyaláson, feltéve hogy a származási tagállam joga szerint az ilyen magatartás a követelés vagy a hitelező által állított tények hallgatólagos elismerésének minősül; - az adós azt közokiratban kifejezetten elismerte. c) határozat: egy tagállam bíróságának bármely határozata, a határozat megnevezésétől függetlenül, beleértve az ítéleteket, végzéseket, fizetési meghagyásokat vagy végrehajtási 50 döntéseket, valamint a költségek vagy kiadások meghatározását a bíróság egy tisztviselője által; d) közokirat: - egy hivatalosan közokiratként kiállított vagy bejegyzett

irat, amelynek közhitelessége az aláírásra és az irat tartalmára vonatkozik é egy hatóság vagy a származási tagállam e célra felhatalmazott más szerve által került megállapításra; - közigazgatási hatóságok előtt kötött vagy általuk hitelesített megállapodás a tartási kötelezettségekről. 2. Az európai végrehajtási jogcímmé minősítés 2.1 Egy tagállamban meghozott, nem vitatott követelésről szóló határozatot a származási bírósághoz bármely időpontban intézett kérelem alapján európai végrehajtható okiratként kell hitelesíteni, ha: - a határozat a származási tagállamban végrehajtható; - a határozatot a joghatósági szabályok betartásával hozták; - a származási tagállam bírósági eljárása megfelel a rendeletben meghatározott követelményeknek; Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt a rendelet I. melléklete szerinti formanyomtatványon kell kiállítani Az európai

végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt a határozat nyelvén kell kiállítani Amennyiben egy határozatnak csak egy része tesz eleget e rendelet követelményeinek, úgy az említett részek tekintetében részleges európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt kell kiállítani (részleges európai végrehajtható okirat). Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kizárólag a határozat végrehajthatóságának keretein belül hatályos. 2.2 Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt a származási bírósághoz intézett kérelem alapján: a) ki kell javítani, ha tárgyi tévedés folytán a határozat és a tanúsítvány között ellentmondás van; b) vissza kell vonni, ha azt egyértelműen jogtalanul állították ki, tekintettel az e rendeletben megállapított követelményekre. Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kijavítására vagy visszavonására a származási tagállam

jogát kell alkalmazni. Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kiállításával szemben jogorvoslatnak nincs helye 51 3. Minimális eljárási garanciák 3.1 Az exequatur-eljárás eltörlése csak akkor lehetséges, ha a tagállamok között fennáll a kölcsönös bizalom, tekintve, hogy ezzel a megoldással a tagállamok tulajdonképpen átengedik egymásnak a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást kiváltó európai végrehajtási jogcímmé nyilvánításra irányuló eljárás lefolytatatásának lehetőségét. A minimumszabályok megalkotására azért volt szükség, mert az adós védelmének szintje különbözik egyes tagállamokban (különösen a kézbesítési szabályok tekintetében). Ezek: a) kézbesítés az adós általi kézhezvétel bizonyítékával, az adós ekkor az átvételi elismervényt alá kell írnia, és a rendeletben meghatározott esetekben ezt visszaküldi; illetve személyes kézbesítés esetén a kézbesítést

végző azt igazolja, hogy az adós a jogosulatlanul visszautasította az irat átvételét. b) kézbesítés az adós általi kézhezvétel bizonyítéka nélkül, (így például az irat kézbesítése az adóssal egy háztartásban élő vagy az ott foglalkoztatott személyek részére, vagy az irat elhelyezése az adós levélszekrényébe); c) kézbesítés történhet az adós képviselője felé is; d) az adós megfelelő tájékoztatása a követelésről; e) az adós megfelelő tájékoztatása a követelés vitatásához szükséges eljárási lépésekről. 3.2 Amennyiben a származási tagállamban lefolytatott eljárás nem felelt meg ezen eljárási követelményeknek, úgy az ilyen eljárási hiányosságok orvosolhatóak, és a határozat európai végrehajtható okiratként hitelesíthető, ha: - a határozatot a rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelően kézbesítették az adósnak; és - az adósnak lehetősége volt a határozattal szemben egy

teljes körű felülvizsgálatot lehetővé tevő jogorvoslatot benyújtani, és az adóst a határozatban vagy azzal együtt megfelelően tájékoztatták az ilyen jogorvoslat benyújtásának eljárásjogi követelményeiről, beleértve azon szerv nevét és címét, amelyhez a jogorvoslatot be kell nyújtani, és adott esetben az erre kijelölt határidőt; és - az adós elmulasztotta a vonatkozó eljárásjogi követelmények szerinti jogorvoslat benyújtását a határozattal szemben. 4. Végrehajtási eljárás 4.1 A végrehajtási eljárásokra a végrehajtás szerinti tagállam joga az irányadó Az európai végrehajtható okiratként hitelesített határozatot a végrehajtás szerinti tagállamban meghozott határozatokkal megegyező feltételek mellett kell végrehajtani A hitelező köteles átadni a végrehajtás szerinti tagállam illetékes végrehajtási hatóságainak a következőket: 52 a) a határozat egy példánya, amely eleget tesz a hitelesség

megállapításához szükséges feltételeknek; és b) az európai végrehajtható okirat egy példánya, amely eleget tesz a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; és c) ha szükséges, az európai végrehajtható okirat átirata vagy fordítása a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvére, vagy a végrehajtás kijelölt helye bírósági eljárásainak hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére, az említett tagállam jogával összhangban, illetve egy másik, a végrehajtás szerinti tagállam által elfogadhatóként megjelölt nyelvre. 4.2 Az adós kérelme alapján a végrehajtás szerinti tagállam illetékes bírósága visszautasítja a végrehajtást, ha az európai végrehajtható okiratként hitelesített határozat összeegyeztethetetlen egy tagállamban vagy harmadik országban meghozott korábbi határozattal, feltéve hogy: - a korábbi határozat ugyanazon pertárgyra vonatkozott, ugyanazon felek között; és - a korábbi

határozatot a végrehajtás szerinti tagállamban hozták meg, vagy eleget tesz a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek; és - az összeegyeztethetetlenséget a származási tagállamban lefolytatott bírósági eljárás során nem hozták fel, illetve nem hozhatták volna fel kifogásként. 4.3 Amennyiben az adós jogorvoslatot nyújtott be az európai végrehajtható okiratként hitelesített határozat ellen, vagy az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kijavítását vagy visszavonását kérelmezte, úgy a végrehajtás szerinti tagállam illetékes bírósága vagy hatósága az adós kérelmére: a) a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja; b) a végrehajtást az általa meghatározott biztosíték nyújtásától teheti függővé; c) kivételes körülmények esetén felfüggesztheti a végrehajtási eljárást. 13. Házassági ügyeket érintő eljárási szabályok az

EU-ban (joghatóság) Joghatósági rendszer általános jellemzői - a joghatóság objektív, alternatív és kizárólagos módon lett megállapítva. - a rendelet közvetlen joghatósági szabályok útján kíván egységes joghatósági térséget megteremteni az EU-ban. - az indirekt joghatósági szabályok az elismerés előfeltételeként jelentek meg, de közvetlen módon nem kötötték a tagállam eljáró bíróságát. 53 Alternatívák -a Brü. IIa: házassági ügyekre vonatkozó része nem ismer egy meghatározott általános joghatósági szabályt, illetve nem állít fel rangsort a joghatósági kritériumok tekintetében - a rendelet a joghatóságot alternatívan a szokásos tartózkodási helyhez, illetve az állampolgársághoz köti. Egyenrangú joghatósági okok - házasság felbontásával, különválással v. a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bírósága rendelkezik joghatósággal; a.: amelynek

területén - a házastársak szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek VAGY - a házastársak legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben egyikük még mindig ott tartózkodik VAGY - az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik VAGY - közös kérelem esetén a házastársak egyike szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik VAGY - a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ha a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább egy évig ott tartózkodott VAGY - a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, amennyiben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző legalább 6 hónapig ott tartózkodott, vagy az adott tagállam állampolgára, vagy az Egyesült Királyság és Írország esetében ott a lakhelye b.: amelynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország esetében mindkét házastárs ott rendelkezik lakóhellyel. Alternatív joghatósági okok

megalapozottsága - a Brü II. lehetővé teszi az alternatív joghatósági okokkal a házastárs számára bizonyos korlátok közt, hogy az elé a fórum elé vigye az ügyét, amelynél a legkedvezőbb ítélet várható. - a joghatósági szabályok többszörösen konkurálnak egymással, ezáltal a joghatóság szabályrendszere közvetlen módon nem eléggé hatékonyan biztosítja a pozitív joghatósági összeütközések, a párhuzamos eljárások elkerülhetőségét -> erre szolgál a szigorú perfüggőségi szabályozás, amely közvetett módon a joghatósági okok közti viszonyt is szabályozza. 54 Hatáskör és illetékesség - a Brü. IIa A hatáskört és illetékességet nem rendezi -> egyedül a végrehajthatóvá nyilvánítás tekintetében, ott is a szülői felelősséggel kapcsolatos kérdések tekintetében szabályozza közvetlenül az illetékességet, minden más kérdésben a tagállamok jogszabélyi rendelkezései az irányadók. Szokásos

tartózkodási hely - a Brü I. az alperes lakóhelyéhez köti a joghatóságot -> a Brü IIa rendelet ilyen általános kapcsolóelvnek a szokásos tartózkodási helyet jelöli meg -> ez nem a mindenkori nemzeti elképzeléseket követi, hanem egységes szempontok szerint kell értelmezni - szokásos tartózkodási hely nem egyenlő lakhely!! Előbbi esetében egy ténylegességen nyugvó hozzárendelésről van szó, a „jogi odatartozás” kevésbé jut szerephez Domicile - Egyesült Királyság és Írország esetében az állampolgárságot a DOMICILE váltja fel - nem egyenlő a lakóhely fogalmával - fő célja abban áll, hogy egy személyt egy államhoz rendeljen, amely államban tartósan lakóhellyel rendelkezik, illetve ahol életvitelét berendezte azzal a céllal, hogy soha többé nem adja azt fel - ez egy törvényi kapcsolat egy személy és egy olyan állam közt, amely területén egységes jogrendszer érvényesül - létrejöhet: A: törvény erejénél

fogva. B: születéssel C: lakóhely tényleges áthelyezésével Egyes joghatósági okok Szokásos tartózkodási hely azonos tagállamban - a Brü IIa. Az első vagylagos joghatósági okot a házastársak szokásos tartózkodási helye szerinti államhoz rendeli - a tartózkodási helynek nem a házasságjogi értelemben kell közösnek lennie Helyben maradó házastárs helyzete 55 - a Brü IIa. Második vagylagos joghatósági okkal a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságainak joghatóságát alapozza meg -> ez azért fontos, hogy ha az egyik házastárs kivándorolna, ne vonja feltétlenül magával az ügyet Közös kérelem - a Brü IIa. Feltételezi, hogy mindkét házastárs azonos állampolgársággal rendelkezik - az állampolgárság kérdését minden állam nemzeti joga szerint kell megítélni, eltérően a szokásos tartózkodási helytől - nem szükséges azonban, hogy a házastársaknak belföldön legyen

a szokásos tartózkodási helye -> sőt arra is lehetőség van, hogy egyikük se rendelkezzen az EU-n belül szokásos tartózkodási hellyel Az alperes fórumának általános elve - Brü IIa. -> „actor sequitur forum rei” -> az alperes a saját szokásos tartózkodási helyének államában perelhető Joghatóságot érintő egyéb kérdések a házassági ügyek kapcsán Különválás házasságfelbontássá változtatása - az intézményesített különválásnak a házasság felbontására történő átváltoztatása esetén mind a joghatósággal bíró állam bíróságai előtt, mind annak az államnak a bíróságai előtt folyhat, amelyben a különválásról szóló határozatot hozták A fennmaradó joghatóság - a tagállami jogalkotó csupán hézagpotló jelleggel engedi meg a tagállami joghatósági szabályok alkalmazását -> ezek alkalmazása csak abban az esetben kerülhet sor, ha pl: a. a felperes és az alperes az EU különböző

tagállamainak polgárai és a tagállamokban nem rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel b. az alperes egy harmadik államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel és a felperes a legutóbbi szokásos tartózkodási helyét elhagyta, de az új szokásos tartózkodási helyén még nem töltötte el a rendelet szabta egy éves v 6 hónapos várakozási időt 56 14. A házassági ügyeket érintő eljárási szabályok az Európai Unióban (elismerés) Házasság nemzetközi vonatkozása: a) Felek különböző tagállamok állampolgárai b) Felek azonos tagállam állampolgárai, de nem abban a tagállamban élnek A nemzetközi vonatkozású házasságok száma – főleg az EU megalakulása óta – robbanásszerűen emelkedő tendenciát mutat. Ameddig nem létezett semmilyen közösségi szabályozás a határozatok más tagállamban történő elismerésére vonatkozóan, addig előfordulhatott pl a „sántikáló házasság” kialakulása, melynek lényege

az, hogy míg a házaspár egyik tagjának hazájában elismerik a házasság felbontását, addig a másikban – az elismerés hiányában – ez nem történik meg. Ebből rengeteg probléma adódott Ennek megszüntetésére jött létre a: Brüsszel II/A rendelet: Ez a rendelet rendelkezik a joghatóság és az elismerés/végrehajtás eljárási szabályairól. Az elismerés kérdése azért különösen fontos, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság döntését a többi tagállamban is érvényre lehessen juttatni. A határozatok elismerése a tagállamok hatóságai között alapvetően „ipso iure”, tehát az egyik tagállam bíróságának határozata a másik tagállamban külön eljárás nélkül elismerendő és végrehajtandó. Azonban a fél kérelme alapján a bíróság külön határozhat a határozat elismerését illetően. A „negatív megállapítás” azt jelenti, hogy adott állam bírósága elutasítja a határozat elismerését. Erre az

elutasításra az alábbi feltételek esetén kerülhet sor: 1) Tagállam közrendjével nyilvánvalóan ellentétes határozatok:  A joghatóság valamint a határozat tartalmának felülvizsgálata minden esetben kizárt!  Nem lehet arra sem hivatkozni, hogy az ilyen típusú határozatot adott ország joga nem ismeri (pl.: Málta – válás)  Továbbá arra sem, hogy adott tényállás mellett nem lett volna meghozható az adott határozat az elismerés államában (pl.: az elismerő országban nem válhattak volna el, csak 6 hónap előzetes különélés után) 57  A közrendi záradék alkalmazása csak abban az esetben képzelhető el, ha egy másik szerződő államban hozott ítélet elismerése vagy végrehajtása annyira elfogadhatatlan mértékben ellentétes a megkeresett állam jogrendjével, hogy az egy alapelv sérelmét jelenti. 2) Alperes távollétében hozott határozatok  Abban az esetben, ha az alperes nem bocsájtkozott bele az eljárásba,

melyben az elismertetendő határozatot meghozták a szabályos eljárásindítás megkérdőjelezhető 3) Összeegyeztethetetlen határozatok a) Az elismerésre váró határozat összeegyeztethetetlen egy olyan határozattal, amelyet ugyanazon felek közötti eljárásban abban a tagállamban hoztak, amelyben az elismerést kérik  Két hasonló személyállapoti határozat esetén avatkozik be. Ebben az esetben nem az időben előbb meghozott határozat lesz érvényes, hanem az, amelyiknek az alakító ereje messzebb megy.  Példa: Ha egy bontó ítéletet kívánnak abban az államban elismertetni, ahol azonos felek házasságát érintően a különválásról született egy határozat, az elismerés nem tagadható meg az összeegyeztethetetlenség alapján, hiszen a különélés a házasság felbontása előzményének tekinthető, így nem ellentétes a későbbi bontó ítélettel. Fordított esetben a különválást kimondó külföldi ítélet elismerését meg kell

tagadni az összeegyeztethetetlenségre hivatkozással. Ennek az értelmezésnek az előnye, hogy biztosítja a házastársak családi állapotának valamennyi tagállamban azonos módon történő értékelést Így nem fordulhat elő olyan eset, hogy a házastársak az egyik tagállamban elváltnak, a másikban csak különélőnek minősülnének. b) Az elismerendő határozat összeegyeztethetetlen egy olyan korábbi határozattal, amelyet ugyanazon felek között más tagállamban vagy harmadik államban hoztak, feltéve, hogy a korábbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, ahol az elismerést kérték.  Ez ugyanaz, mint az előző, azzal a kivétellel, hogy harmadik államban meghozott határozatra is vonatkozik abban az esetben, ha:  korábban hozták az elismerendő határozatnál 58  megfelel az elismerés feltételeinek annak a tagállamnak a területén, amelynek területén az elismerést kérik. 15. A szülői felelőséggel

kapcsolatos ügyeket érintő eljárási szabályok az EUban (joghatóság) A hagyományos joghatósági rendszer követése - Brü IIa.-ban a szülői felelősséget elválasztják a házassági ügyektől -> már nem a házassági ügyhöz kapcsolódó eljárásként kezelik a szülői felelősség kérdését –> önálló joghatósági rendszer tartozik ezen ügyekhez - megkülönböztetünk általános és különös joghatósági okokat - különös: tovább differenciálható; A: vagylagos, B: kizárólagos, C: a felek által kikötött joghatósági okok - a joghatósági szabályok aszerint is különböznek, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helyében bekövetkezett változás jogszerű v. jogellenes volt-e Általános joghatóság A gyermek szokásos tartózkodási helye - szülői felelősségre vonatkozó ügyekben az általános joghatóság alapja a gyermek szokásos tartózkodási helye -> ez a személy életvitelének tényleges központját jelenti

ebben az esetben -> ez ott van, ahová a szociális kapcsolatainak a súlypontja helyeződik (családi, kulturális, társadalmi, szakmai, politikai kötődés) Esetjog - nem merül fel, hogy a gyermek a tényleges tartózkodási helyét az életviszonyának központjává kívánja-e tenni -> a szokásos tartózkodási helye ott van, ahol a gondozó szülő akarata alapján tartózkodni köteles -> ez nem a gondozó szülő szokásos tartózkodási helyéből levezethető hely > lehet olyan államban is, ahol egyik szülő sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel 59 Vagylagos joghatóság Forum non conveniens: - a Brü IIa. Mérlegelési jogot biztosít a bíróság számára az ügynek a határokon átnyúló átadásra és átvételre. - ha a gyermek alapvető érdekeinek megfelel, valamely tagállamnak az érdemi ügyet illetően joghatósággal rendelkező bíróságai, amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy másik tagállam, amelyhez a gyermeket szoros

kötelék fűzi, alkalmasabb az ügy v. annak egy meghatározott részének tárgyalására: -> felfüggesztik az adott ügyet, vagy annak egy részét és felkérik a feleket arra, hogy terjesszenek kérelmet az említett állam bíróságánál VAGY -> felkérik egy másik tagállam bíróságát arra, hogy vállalja a joghatóságot A gyermek érdeke – mikor fűzi a gyereket szoros kötelék a másik tagállamhoz - a gyermek akkor tekintendő úgy, mint akit szoros kötelék fűz valamely tagállamhoz, ha az adott tagállam: a.: a gyermek korábbi szokásos tartózkodási helye VAGY b.: a gyermek állampolgársága szerinti hely VAGY c.: a szülői felügyelet jogosultjának szokásos tartózkodási helye VAGY d.: az a hely, ahol a gyerek vagyona található és az ügy a gyerek védelmét szolgáló intézkedésekre vonatkozik a vagyon kezelésével, megóvásával, vagy a rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban kizárólagos joghatóság joghatóság fennmaradása - a

gyerek szokásos tartózkodási helyének módosulását annak alapján kell megítélni, hogy jogszerűen, vagy jogellenesen történt-e - a gyereknek az EU-n belüli jogszerű költözés esetén fennmarad a korábbi tagállam joghatósága 3 hónapon át a láthatási kérdések kapcsán hozott korábban meghozott határozat módosítására 60 nézve, illetve a folyamatban lévő eljárásokban -> ennek feltétele, hogy a láthatási jog jogosultjának szokásos tartózkodási helye ez a korábbi tagállam marad. A felek megállapodásán alapuló joghatóság A járulékos jelleg következményei - Brü IIa. alapján lehetőség van a joghatóságról történő megegyezésre -> a szülői felelősségre vonatkozó kérelemnek a házassági üggyel kapcsolatban kell lennie. - a házasság felbontás, a különválás v. a házasság érvénytelenítése iránti kérelemben a joghatósággal rendelkező tagállam bíróságai akkor rendelkeznek joghatósággal az adott

kérelemmel összefüggő, szülői felelősségre vonatkozó ügyekben is, amennyibe: a.: legalább az egyik házastárs a gyerekkel kapcsolatos szülői felelősséget gyakorol ÉS b.: a házastársak és a szülői felelősség gyakorlói kifejezetten vagy más egyértelmű módon elfogadták a bíróságok joghatóságát a bíróság megkeresésének időpontjában és az a gyermek érdekeit legjobban szolgálja - az így megállapított joghatóság azonnal megszűnik, amint: 1: a házasság felbontására, a különválásra v. a házasság érvénytelenítésére vonatkozó kérelemnek helyt adó vagy azt elutasító határozat jogerőre emelkedik 2: az előző pontban említett időpontban még folyamatban lévő, a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokba hozott határozat jogerőre emelkedik 3: az a és b pontban említett eljárások más okból befejeződnek (pl. a keresettől való elállás v házastárs halála) A megállapodás további lehetőségei - Brü

IIa.: valamely tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek a szülői felelőséggel kapcsolatban, amennyiben: A: a gyermeket szoros kötelék fűzi az említett tagállamhoz, különösen, ha a szülői felelősség jogosultjainak egyike szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik az adott tagállamban vagy a gyermek adott állam állampolgára ÉS B: az eljárás valamennyi részes fele kifejezetten vagy egyéb egyértelmű módon elfogadta a bíróságok joghatóságát a bíróság megkeresésének időpontjában és az a gyerek érdekeit legjobban szolgálja 61 Jogellenes elvitelre, illetve visszatartásra vonatkozó speciális joghatósági szabályok Alapfogalmak - jogellenes elvitel v. visszatartás egy gyermek elvitele v visszatartása: A: amennyiben az sérti a határozat v. jogszabály hatálya alapján, illetve azon tagállam joga szerint jogilag kötelező megállapodás útján szerzett felügyeleti jogokat, ahol a gyermek közvetlenül az elvitel vagy a

visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett ÉS B: feltéve, hogy az elvitel v. visszatartás időpontjában a felügyeleti jogokat közösen és önállóan ténylegesen gyakorolták v. gyakorolták volna, ha az elvitelre v visszatartásra nem kerül sor - felügyeletet közösen gyakoroltnak kell tekinteni, ha határozat v. jogszabály értelmében a szülői felelősséget egyik gyakorlója nem határozhat a gyermek tartózkodási helyéről a szülői felelősség másik gyakorlójának hozzájárulása nélkül - jogellenes visszatartás: ha a gyermek a láthatási jogosultnál tartózkodik jogszerűen, azonban a láthatósági jog időben lejár anélkül, hogy a gyermek a szokásos tartózkodási helyére visszatérne. Kiegészítő joghatósági szabályok - a gyermek jelenléte szerinti tagállam joghatóságát jelöli ki a rendelet arra az esetre, amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye nem volna megállapítható, illetőleg ha a

joghatóságról nem állapodtak meg a felek -> ezt a szabályt alkalmazni kell a menekült, valamint a hazájukból az ottani zavargások miatt külföldre telepített gyerekekre is. Joghatóság és elfogadhatóság vizsgálata Joghatóság vizsgálata - a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a joghatóságot és magát joghatósággal rendelkezőnek kell nyilvánítania, ha a rendelet egyetlen cikke sem állapítja meg joghatóságát - elfogadhatóság vizsgálata: amennyiben az alperes, aki egy másik államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, mint az a tagállam, ahol az eljárás megindult, nem jelenik meg a joghatósággal rendelkező bíróság az eljárást felfüggeszti, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az 62 alperes a védelméről történő intézkedéshez megfelelő időben átvette az eljárást megindító v. azzal egyenértékű iratot, illetve az ehhez szükséges minden intézkedés megtörtént 16. A szülői felelősséggel

kapcsolatos ügyeket érintő eljárási szabályok az Európai Unióban (elismerés, végrehajtás) Elismeréssel kapcsolatos tudnivalók megegyeznek a 14-es tétellel:  Érvényes: Brüsszel II/a  Az egyik tagállamban hozott határozat „Ipso Iure”automatikusan elismerendő, de külön kérés esetén az elismerést felülvizsgálják  Az elismerés vizsgálatakor tilos: o Eredetileg eljáró bíróság joghatóságának felülvizsgálata o Arra való hivatkozás, hogy az ilyen típusú határozatot adott tagállam nem ismeri o Határozat érdemi felülvizsgálata Elismerést kizáró okok ez esetben: 1) Az ilyen elismerés – a gyermek érdekeit figyelembe véve – nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, ahol az elismerést kérik 2) (Sürgős esetet kivéve) nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására 3) A határozatot az alperes távollétében hozták, kivéve, ha bizonyítható, hogy az idézést időben megkapta vagy az ítéletbe

egyértelműen beleegyezett 4) Bármely személy kérelmére, aki azt állítja, hogy a határozat sérti a szülői felelősségét, ha azt úgy hozták meg, hogy e személy meghallgatására nem adtak lehetőséget 5) Ha a határozat összeegyeztethetetlen a szülői felelősségre vonatkozó későbbi határozattal, amelyet abban a tagállamban hoztak, ahol az elismerést kérték 6) Ha a határozat összeegyeztethetetlen egy későbbi, szülői felelősségre vonatkozó határozattal, amelyet a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti másik tagállamban vagy harmadik államban hoztak, feltéve, hogy a későbbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, ahol az elismerést kérik. 7) Nem tartják be az 56.§-ban meghatározott eljárást, mely a következő: 63 a) Mikor a joghatósággal rendelkező bíróság mérlegeli egy gyermek másik tagállamban történő intézményi gondozásba vagy nevelőszülőknél történő elhelyezését,

akkor először konzultál a tagállam központi hatóságával ill. joghatósággal rendelkező egyéb hatóságával abban az esetben, ha említett tagállamban hatósági beavatkozás szükséges belföldi ügyekben gyermekelhelyezéshez. A konzultációt követően – melyet a megkeresett állam nemzeti joga alapján kell lefolytatni – csak a kérelmező államban lehet meghozni az elhelyezéssel kapcsolatos határozatot, de csak akkor, ha a megkeresett állam hatáskörrel rendelkező hatósága az elhelyezéshez hozzájárul. b) Ha a megkeresendő tagállam joga szerint belföldi ügyekben a gyermekelhelyezéshez nem szükséges hatóság beavatkozása, akkor a megkereső államnak csak tájékoztatási kötelezettsége van a központi hatóság ill. egyéb joghatósággal rendelkező egyéb hatóság felé Az eljárást az elismerésről határozó bíróság felfüggesztheti abban az esetben, ha a határozat ellen rendes jogorvoslati kérelmet nyújtottak be. Ha egy

tagállamban Írországban vagy az Egyesült Királyságban hozott határozat elismerését kérik, akkor a bíróság felfüggesztheti az eljárást, ha a végrehajtást az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban jogorvoslati kérelem benyújtása miatt felfüggesztették. Végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem: Adott határozat, mely az azt meghozó tagállamban végrehajtható és kikézbesített, akkor lehet végrehajtható egy másik tagállamban, ha bármely érdekelt fél kérésére végrehajthatóvá nyilvánították. Az Egyesült Királyság esetében a határozatok akkor végrehajthatók, ha közvetlenül Angliában, Walesben, Skóciában, Észak-Írországban vették nyilvántartásba. A végrehajthatóvá nyilvántartás iránti kérelmet a tagállamokban ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, melyet a Brüsszel II/a rendelet rendelkezései nyomán az Európai Bizottság részére eljuttatott listán a tagállam megjelölt. Illetékesség: 1. Azon

személy szokásos tartózkodási helye, akivel szemben végrehajtást kérnek 2. Bármely gyermek szokásos tartózkodási helye, akikre a kérelem vonatkozik 3. Ha fentiek közül egyik tagállam sem az, ahol a végrehajtást kérték, akkor a helyi bíróság illetékességét a végrehajtás helye határozza meg. Eljárás:  Az eljárásra a végrehajtás szerinti tagállam joga alkalmazandó 64  Kérelmező által benyújtandó:  Határozat hiteles másolatát + Brüsszel II/a II. mellékletét, kitöltve  Abban az esetben, ha az alperes nem vett részt az eljárásban, csatolni kell azt a dokumentumot (vagy másolatát), mely igazolja, hogy az alperes a peres eljárásról időben értesítve lett, vagy elismerte a határozatot  Kézbesítési cím Bíróság a benyújtott dokumentumok alapján haladéktalanul határozatot hoz. Ebben a fázisban az érintettek a kérelemre semmilyen észrevételt nem tehetnek. A kérelem csak abban az esetben utasítható el,

ha elismerést kizáró ok áll fenn. A bíróság illetékes munkatársa a döntésről haladéktalanul értesíti a kérelmezőt Jogorvoslat:  A határozat ellen jogorvoslatnak helye van bármelyik fél részéről  A Bizottság részére eljuttatott listán feltüntetett bírósághoz kell fordulni, a jogorvoslatot pedig a peres eljárás szabályainak megfelelően kell elbírálni  A jogorvoslatot a kézbesítéstől számított egy hónapon belül kell benyújtani, ha a fél, aki ellen a végrehajtást kérik más tagállamban él, mint ahol a végrehajthatósági határozatot hozták, akkor a kézhezvételtől számított két hónapra nő.  Jogorvoslat tárgyában hozott határozat kizárólag az egyes tagállamok által a Bizottság részére eljuttatott listán említett eljárással támadható meg. Eljárás felfüggesztése: Az a bíróság, amelyiknél jogorvoslatot nyújtottak be, annak a félnek a kérelmére, aki ellen a végrehajtást kérték

felfüggesztheti az eljárást, ha a határozat ellen az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban rendes jogorvoslatot nyújtottak be, ill. ha a jogorvoslat benyújtásának határideje még nem járt le. Részleges végrehajtás: A kérelmező kérheti a határozat részleges végrehajtását, amennyiben a határozatot több ügyben hozták és a végrehajtás nem rendelhető el valamennyi ügy tekintetében. Láthatási jog:  A láthatási joggal kapcsolatos végrehajtható határozatot a végrehajthatóvá nyilvánításnak szükségessége és az elismerése megtagadásának lehetősége nélkül ismerik el és hajtják végre.  Ehhez a határozatot meghozó bíróságon igazolást kell kiállítani. – Brüsszel II/a, III melléklet  Ezt az igazolást abban az esetben állítják ki, ha:  Az eljárás során valamennyi érintett fél lehetőséget kapott a meghallgatásra 65  Ha az alperes távollétében meghozott határozat esetében bizonyítást nyert,

hogy az alperes időben értesült a perről vagy a határozatot később elismerte  A gyermek lehetőséget kapott a meghallgatásra, kivéve, ha életkora vagy érettségi szintje alapján ez nem célszerű  Az igazolást a határozat nyelvén kell kiállítani Gyermek visszavitele:  A gyermek visszavitelével kapcsolatos végrehajtható határozatot a végrehajthatóvá nyilvánításnak szükségessége és az elismerése megtagadásának lehetősége nélkül ismerik el és hajtják végre.  Ehhez a határozatot meghozó bíróságon igazolást kell kiállítani. – Brüsszel II/a, IV melléklet  Ezt az igazolást abban az esetben állítják ki, ha:  A gyermek lehetőséget kapott a meghallgatásra, kivéve, ha életkora vagy érettségi szintje alapján ez nem célszerű  A felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra  A bíróság a határozat meghozatalakor figyelembe vette az 1980. évi Hágai Egyezmény 13 cikke alapján kibocsájtott végzés

indokait és annak bizonyítékait (ezek különösen: A jogosult a gyermek elvitelekor nem gyakorolta a jogait vagy utólag ahhoz hozzájárult; vagy ha a visszavitel a gyermek testi-lelki károsodását okozná)  Az igazolást a határozat nyelvén kell kiállítani A Brüsszel II/a rendeletnek az 1996. október 19-én kelt Hágai Egyezményhez való viszonya:  A Brüsszel II/a rendeletet kell alkalmazni:  Amennyiben az érintett gyermek valamely tagállam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel  Valamely tagállam bírósága által hozott határozatnak egy másik tagállam területén történő elismerését és végrehajtását illetően, még akkor is, ha az érintett gyermek olyan harmadik állam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amely az említett egyezmény szerződő fele  Az említett egyezményt a magyar jogba átültette: 2005. évi CXL tv 66 17. Fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó szabályok a

közösségi jogban - fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 EK rendelet –> 2002-től hatályok - a bírósági eljárás áthelyezése egyik tagállamból a másik tagállamba csőd- és felszámolási eljárásban is lehetséges –> ezt akarták megakadályozni a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások szabályozásával -> a tagállamok anyagi jogszabályai közti különbségek akadályt képeztek az egységesítésben - a jogforrás 3 fő területre korlátozódott: 1. joghatóság szabályozása 2. másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerése 3. az alkalmazandó jog meghatározása - a rendeletben az egyetemlegesség elve érvényesül - a hitelezők csak egy főeljárást indíthatnak, amely az adósnak a Közösségen belüli teljes vagyonára kiterjed és a joghatásait valamennyi tagállamban elismerik - a főeljárás elsőbbsége mellett a rendelet lehetővé teszi olyan területi eljárások

megindítását is, amelyeknek a hatálya az adósnak az eljárás helye szerinti tagállamban lévő vagyonára korlátozódik - az alkalmazandó jog tekintetében a rendelet egységes kollíziós szabályokat tartalmaz, melyek alkalmazási területükön az egyes tagállamok nemzetközi magánjogi rendelkezéseinek a helyébe lépnek - eltérő rendelkezések hiányában a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az eljárást megindították - a Brü I. rendelet hatálya nem terjed ki a fizetésképtelenségi eljrásokra Alapfogalmak Fizetésképtelenségi eljárás: a rendelet mellékletében tagállamonként nevesített eljárások, melyek megfelelnek a fizetésképtelenségi rendeletben meghatározott feltételeknek Felszámoló: a rendelet olyan személyt v. szervet ért alatta, akinek v amelynek az a feladata, hogy az adós rendelkezése alól kivont vagyont kezelje, illetve felszámolja v.

felügyelje az adós tevékenységét Felszámolási eljárás: olyan fizetésképtelenségi eljárást jelent, amely az adós vagyonának az értékesítését foglalja magában, beleértve az olyan eljárást is, amely egyezséggel v. fizetésképtelenséget lezáró egyéb intézkedéssel zárul v amelyet a vagyon hiányos volta miatt zártak le 67 Bíróság: a tagállamok bármely olyan igazságügyi v. egyéb hatáskörrel rendelkező szervére vonatkozik, amely fizetésképtelenségi eljárás megindítására v az ilyen eljárások során határozathozatalra jogosult -> nem csak állami szervek, hanem magánszemélyek és szervezetek is lehetnek, ha a nemzeti jog szerint a döntéseket meghozhatják Határozat: a rendelet alkalmazásában a határozat kifejezés a fizetésképtelenségi eljárás megindítása v. a felszámoló kijelölése tárgyában hozott határozatot jelöli, amennyiben az az arra felhatalmazott bíróságtól ered Az eljárás megindításának

időpontja: az az időpont, amikor az eljárást megindító határozat hatályba lép, függetlenül attól, hogy a végső határozatról van-e szó. A fizetésképtelenségi eljárást megindító tagállam nemzeti joga szerint kell maghatározni A tagállam, melynek területén a vagyontárgy található A: ingóság esetében azt a tagállamot jelenti, amelynek területén az ingóság fekszik B: közhitelű nyilvántartásba bejegyzett vagyontárgyak és jogok esetében az a tagállam, ahol a nyilvántartást vezetik C: követelések esetében az a tagállam, amelynek területén a követelés teljesítésére köteles harmadik fél fő érdekeltségének központja található Telephely: bármely olyan működési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat emberi erőforrással és termékekkel Fő érdekeltségek központja: az a hely, ahol az adós érdekeltségeinek kezelését rendszeresen végzi és ez harmadik személyek által

megállapítható. Társaság v jogi személy esetén az ellenkező bizonyításig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltség központjának tekinteni A rendelet hatálya Tárgyi hatály - a rendeletet valamennyi hitelezőre kiterjedő v. másképp kollektív fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az adós természetes v. jogi személy, kereskedő v magánszemély - a rendelet tárgyi hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi eljárások az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges v. teljes elvonását és felszámoló kijelölését foglalják magukban - a rendelet nem vonatkozik biztosítókra, hitelintézetekre - a rendelet nem alkalmas multinacionális vállalat együttesek fizetésképtelenségének kezelésére sem 68 Személyi és területi hatály - az adós ellen csak akkor indítható fizetésképtelenségi eljárás, ha a fő érdekeltség központja az EU területén található,

kivéve Dánia; rá a rendelet nem vonatkozik - az adós lehet természetes v. jogi személy, kereskedő v magánszemély, de nem lehet biztosító v. hitelintézet - rendeletben szabályozott fizetésképtelenségi eljárásoknak szükségszerűen határon átnyúló jelleggel kell rendelkezniük -> tisztán belföldi ügyre tilos - nem használható, ha az adós fő érdekeltségeinek helye az EU-n kívül v. Dániában van - ha az adósnak csak telephelye van az EU-ban, akkor a főeljárás elindítható, de a joghatásokat a közösségen kívül nem lehet érvényesíteni Időbeli hatály - 2002-től; a 10 új tagállamnak 2004-től; Románia és Bulgária esetében 2007-től Joghatóság - a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatóak - a joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott fizetésképtelenségi eljárást megindító

határozatot az össze többi tagállamban el kell ismerni - a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatóságra annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az eljárást megindították - területileg korlátozott fizetésképtelenségi eljárások megindítása is lehetséges, feltéve ha az adós egy másik tagállam területén belül telephellyel rendelkezik -> ennek az eljárásnak a hatásai az adósnak a telephely szerinti tagállam területén található vagyontárgyakra korlátozódnak A főeljárás - a főeljárás az egyetemes hatályú fizetésképtelenségi eljárás, amely az adós közösség területén lévő teljes vagyonát felöleli függetlenül attól, hogy egyes vagyontárgyak az eljárás megindításának időpontjában a főeljárás szerinti állam v. más tagállam területén vannak - fizetésképtelenségi eljárást megindító bíróságnak jogosultsággal kell rendelkeznie ideiglenes és biztosítási intézkedések

elrendelésére 69 Fizetésképtelenségi eljárás elismerése - ha a határozat az egyik tagállamban hatályossá válik, azt a többi tagállamban is el kell ismerni - a határozat a többi tagállamban az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának megfelelő joghatóságokkal rendelkezik, kivéve ha a rendelet ettől eltérést enged v. ha területi eljárást indítottak - a fizetésképtelenségi főeljárást megindító bíróság által kijelölt felszámoló a hatáskörét egy másik tagállamban is gyakorolhatja, feltéve, hogy ott nem indítottak egy másik fizetésképtelenségi eljárást - az elismerés nem csak a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatokra terjed ki, hanem az eljárás lefolytatására és befejezésére vonatkozó egyéb határozatokra is Közrendi záradék - bármely tagállam elutasíthatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését v. az ilyen eljárásokkal kapcsolatban

hozott határozat végrehajtását, ha ez nyilvánvalóan ellentétes adott állam belső jogával Másodlagos fizetésképtelenségi eljárások - a főeljárás megindítása után egy másik tagállam bírósága másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat anélkül, hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálnák - a hatása korlátozott, mivel az adósnak az adott másik tagállam területén lévő vagyontárgyaira terjed ki A rendelet hatálya Magyarországon - az európai és a hazai szabályozás összeillesztéséhez a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény módosítására volt szükség -> a rendelet hatálya alá tartozó és nem Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet ellen megindított főeljárás v. területi eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel - ha az adósnak, aki ellen egy másik tagállamban indult főeljárás és Magyarországon telephelye

van, a főeljárásban kijelölt felszámoló köteles kérni a főeljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának közzétételét 70 - a magyar bíróság a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha az adós ellen más tagállamban főeljárás indult és a kérelem szintén főeljárás megindítására irányul - ha az adós ellen külföldön már folyik főeljárás és itthon is ezt akarnak kezdeni ellene, akkor a bíróság ezt területi eljárássá alakítja át, feltéve, hogy az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik –> ha nem rendelkezik telephellyel, az eljárást megszüntetik 18. Határon átnyúló tartási ügyek - 4/2009 EK rendelet; tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről A tamperei

programtól a rendelet megalkotásáig - tamperei program: igény, hogy a határon átnyúló tartási követelésekre nézve a közösségen belül állapítsanak meg közös különös eljárási szabályokat és töröljék el a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást. - hágai program: 2005; Bizottsági javaslat a „hatáskörről, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos együttműködésről szóló rendeletről” célja: -> akadályok megszüntetése, melyek gátolják a tartásdíj behajtását az EU-ban. -> olyan jogi környezet kialakítása, amely igazodik a tartásdíjra jogosultak igényeihez, akik így könnyen, gyorsan, költségmentesen kaphassanak olyan végrehajtó okiratot, melynek eredményeként a megállapított összegeket rendszeresen fizetik - 2007 Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia; gyermektartási kötelezettség és a családi tartási

kötelezettség egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló egyezménye + tartási kötelezettségekre vonatkozó jegyzőkönyv - 2008; Tanács: 4/2009 EK rendelet: tartási jogosultak számára lehetővé teszi, hogy ügyükben a tagállamokban nehézségek nélkül kerüljön sor a határozathozatalra és hogy a határozat a többi tagállamban további alaki követelmények nélkül automatikusan végrehajtható legyen. Továbbá ezen célok elérése érdekében közösségi eszközrendszer létrehozása 71 A brüsszeli rendelet (I.) és a tartási rendelet viszonya - Brü.I: a tartási ügyekben lehetővé teszi, hogy a pert a tartásra jogosult lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság előtt indítsák meg, vagy az igényt a státusperekben eljáró bíróság előtt érvényesítsék - tartási ügyekben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó külön szabályokat nem tartalmaz - az új tartási rendelet

kiigazítja a Brü.I-ből eredő joghatósági szabályokat; pl: határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó szabályokat is 2007. évi Hágai Tartási Rendelet és a tartási rendelet -a tartási rendelet egy fontos kiegészítő joghatósági szabályt tartalmaz: az egyezményt aláírók köre szélesebb, mint az alkalmazóké, ezért a tartási rendelet szerint a kötelezett csak abban a tagállamban, vagy a Hágai Egyezmény azon aláíró tagállamában kezdeményezheti a már létező, tartásra vonatkozó határozat módosítását, vagy új határozat meghozatalát, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv és a tartási rendelet - a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról - a jegyzőkönyv arra törekszik, hogy megtalálja az egyensúlyt a tartásra jogosult és a kötelezett jogai közt A rendelet lényeges tartalmi elemei Hatály - valamennyi családi v. rokoni

kapcsolatból, házasságból v házassági rokonságból származó tartási kötelezettségre kiterjed. - személyi hatály: tartásra jogosult v. tartást igénylő természetes személyek, valamint a helyettük eljáró közintézmények, továbbá azok a természetes személyek, akik tartásra kötelezettek v. akikkel szemben tartási igényt érvényesítenek - a rendelet hatálya csak Dániára nem terjed ki. - 2011-től alkalmazandó 72 Fogalom meghatározások - határozat: bizonyos esetekben kiterjed egy 3. állam tartási kötelezettséggel kapcsolatban hozott határozatára - közokirat: alaki követelményeken túlmenően a hitelességre is utal - állampolgárság: helyébe a lakóhely fogalma lép azon tagállamoknál, akik ezt alkalmazzák családjogi ügyekben. Általános joghatósági szabályok - a felperes választása szerint indíthatja meg az eljárást azon bíróság illetékességi területén: A: ahol az alperes v jogosult szokásos tartózkodási

hellyel rendelkezik B: amely saját joga alapján a személyi állapottal v. szülői felelőséggel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik Megállapodás a joghatóságról - a felek, tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvitájuk eldöntésére nézve megállapodhatnak a joghatóságról, de az eljáró bíróságot szűkebb körből választhatják ki - a tartási rendelet olyan kapcsolóelvek meglétét írja elő, mint a fél szokásos tartózkodási helye, állampolgársága, vagy házastársak esetén a házassági jogvita eldöntésére vonatkozó joghatóság. - korlátozás: 18 évnél fiatalabb gyermekre vonatkozó tartási kötelezettség esetén nincs lehetőség az eljáró bíróság joghatóságának a kikötésére - az alperes megjelenése valamely tagállam bírósága előtt tartási ügyekben megállapítja a bíróság joghatóságát, kivéve ha azért jelenik meg, hogy joghatóságát kifogásolja. Egyéb joghatósági okok - ha általános

szabályok v. a felek megállapodása alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, akkor a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságai a joghatóságok -> ha ez nem lehetséges, akkor kivételes esetben az egyik tagállam bíróságai eljárhatnak az ügyben, ha az eljárás lefolytatása v. megindítása ésszerűtlen lenne egy olyan 3 tagállamban, melyhez az ügy szorosan kötődik. 73 - a tartási kötelezettséget megállapító határozat módosítására v. új határozat meghozatalára a kötelezett csak abban a tagállamban v. a 2007-es Hágai Egyezményt aláíró országban nyújthat be, melyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik Elismerés és végrehajtás - a határozatok elismerése és végrehajtása kétféleképp történik; a.: a 2007-es Hágai Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamok: az itt hozott határozatok a többi tagállamban külön eljárás alkalmazása és az elismerés

megtámadásának lehetősége nélkül elismerhetők és a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás lefolytatása nélkül végrehajthatók. b.: a 2007-es Hágai Jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamok: az itt hozott határozatok a többi tagállamban külön eljárás alkalmazása nélkül elismerhetők, DE csak végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás lefolytatása után hajthatóak végre. Közös rendelkezések - előzetes végrehajthatóság és az érdemi felülvizsgálat tilalma - előzetese végrehajtás: az eredeti eljárás szerinti bíróság egy esetleges jogorvoslat ellenére előzetesen akkor is végrehajthatóvá nyilvánítja a határozatot, ha az a nemzeti jog szabályainál fogva nem végrehajtható - érdemi felülvizsgálat: valamely tagállamban hozott határozat semmilyen esetben sem képezheti érdemi felülvizsgálat tárgyát abban a tagállamban, melyben a határozat elismerését, végrehajthatóságát v. végrehajtását kérelmezték

Biztosítási intézkedések - valamely tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes és biztosítási intézkedések a tagállam bíróságánál kérelmezhetők, még akkor is, ha más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal. - a végrehajtható határozat jogszabálynál fogva feljogosít a végrehajtás szerinti tagállam joga szerinti biztosítási intézkedések megtételére Költségmentesség - a tagállamok a tartási követelések érvényesítéséhez költségmentességet biztosítanak. 74 - a tagállam nem köteles költségmentességet biztosítani, ha a központi hatóság a felek számára térítésmentesen biztosítja a szüksége szolgáltatásokat. Központi hatóságok - a tagállamok biztosítják a tartási követelések behajtásának megkönnyítése érdekében 19. A kisértékű követelések európai eljárása 1. A rendeletről általában 1.1 Számos tagállam a kis értékű követelésekre egyszerűsített polgári

eljárásokat vezetett be, mivel a perrel kapcsolatos költségek, időveszteségek és a perek bonyolultsága nem szükségszerűen arányosak a követelés értékével. Határokon átnyúló ügyek esetén a gyors és olcsó ítélethozatal akadályai hatványozottak Így tehát szükséges egy európai eljárás bevezetése a kis értékű követelésekre. A kisértékű perek európai eljárása a tagállami jogszabályok szerinti eljárások alternatívájaként áll a peres felek rendelkezésére Az 861/2007/EK rendeletet az Európai Parlament és a Tanács hozta meg a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről névvel A jogszabály 2009. január 1-én lépett hatályba 1.2 A rendelet tárgyi hatálya – a Brüsszel-I rendelethez igazodva – az olyan polgári és kereskedelmi ügyekre terjed ki, amelyeknél a követelés értéke a keresetlevél hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság általi kézhezvételekor nem haladja meg a 2000

EUR összeget E rendelet hatálya nem terjed ki különösen: - az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, - az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére („acta iure imperii”). Ez a rendelet nem alkalmazható a következők tekintetében: a) természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége; b) házassági vagyonjogon, végrendeleten és öröklésen alapuló jogok; c) csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások; d) szociális biztonság; e) választottbíráskodás; f) munkajog; g) ingatlan bérlete, a pénzbeli követelésekre irányuló keresetek kivételével; vagy 75 h) a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyiségi jogok megsértése, beleértve a rágalmazást is. A rendelet területi hatályával kapcsolatban

fontos megjegyezni, hogy Dániára nem terjed ki. 1.3 A határokon átnyúló ügynek minősül az, amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. Az állandó lakóhelyet a Brüsszel-I rendelettel összhangban kell megállapítani Annak meghatározásához, hogy határokon átnyúló ügyről van-e szó, a keresetlevélnek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz e rendelettel összhangban történő benyújtásának időpontja irányadó. 2. A kisértékű követelések európai eljárása 2.1 A felperes a kis értékű követelések európai eljárását a mellékletben meghatározott keresetlevél kitöltésével, és annak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz történő közvetlen – postai úton, illetve bármilyen egyéb, az eljárás megindításának helye szerinti tagállam által

elfogadott kommunikációs eszközzel, például faxon vagy e-mailben – benyújtásával indítja meg. A keresetlevél tartalmazza a követelést alátámasztó bizonyítékok leírását, és ahhoz csatolni kell amennyiben szükséges az azt alátámasztó egyéb iratokat. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a felperes által szolgáltatott információk nem megfelelők, illetve nem elég egyértelműek, vagy ha a keresetlevél hiányos, a bíróság lehetőséget ad a felperesnek a keresetlevél kiegészítésére vagy kijavítására, illetve a bíróság által megjelölt további információk vagy iratok benyújtására, vagy a kereset visszavonására, a bíróság által előírt határidőn belül, kivéve, ha a követelés nyilvánvalóan alaptalan, vagy a kérelem nem elfogadható. 2.2 A kis értékű követelések európai eljárása írásbeli eljárás; a bíróság csak akkor tart tárgyalást, ha ezt szükségesnek ítéli, vagy ha valamelyik fél ezt

kérelmezi. A megfelelően kitöltött keresetlevél kézhezvételét követően a bíróság kitölti a mellékletben meghatározott válaszformanyomtatvány, és a keresetlevéllel együtt (a keresetlevél kézhezvételétől számított) 14 napon belül kézbesíti az alperes részére Az alperes a keresetlevél és a válasz-formanyomtatvány kézbesítését követő 30 napon belül, a válasz-formanyomtatvány kitöltésével – csatolva adott esetben az azt alátámasztó iratokat – válaszol. Az alperes válaszának a bírósághoz való beérkezését követő 14 napon belül a válasz és az esetleges azt alátámasztó iratok egy példányát a bíróság megküldi a felperesnek Az alperesnek lehetősége van viszontkereset benyújtására is, a megfelelő formanyomtatvány kitöltésével Amennyiben ez meghaladja a 2000 EUR-t, akkor a tagállami jog szerint kell az eljárást lefolytatni 2.3 A keresetlevelet, a választ, az esetleges viszontkeresetet, a viszontkeresetre

adott esetleges választ és adott esetben az azt alátámasztó iratok leírását a bíróság nyelvén vagy nyelveinek va76 lamelyikén kell benyújtani. Amennyiben a bírósághoz beérkező bármely további okirat nem az eljárás nyelvén készült, a bíróság kizárólag akkor kérheti ezen okirat lefordítását, ha az szükségesnek tűnik az ítélet meghozatalához. 2.4 Az alperes vagy a felperes válaszának meghatározott határidőn belül a bírósághoz történő beérkezésétől számított 30 napon belül a bíróság ítéletet hozhat vagy folytatja az eljárást. Ha folytatja, akkor a) felhívja a feleket, hogy meghatározott – 30 napot meg nem haladó – határidőn belül nyújtsanak be további információkat a követeléssel kapcsolatban; b) bizonyításfelvételt folytathat le. A bíróságnak a bizonyításfelvétel legegyszerűbb és legkevésbé terhelő módját kell használnia; c) tárgyalásra idézheti a feleket, amelyet az idézéstől

számított 30 napon belül kell megtartani. A bíróság a tárgyalást videokonferencia vagy egyéb kommunikációs technológia igénybevételével is lefolytathatja, amennyiben a technikai eszközök rendelkezésre állnak. 2.5 A tagállamok eljárásjogára hivatkozik a rendelet annak eldöntésében, hogy az lehetővé teszie a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélettel szembeni jogorvoslatot, és milyen határidőn belül. Az alperes kérelmezheti a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélet felülvizsgálatát az ítéletet meghozó tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósága előtt, amennyiben: a) a keresetlevelet vagy a tárgyalásra szóló idézést olyan módon kézbesítették, amely nem nyújt bizonyítékot a személyes kézhezvételre; b) a kézbesítésre számára fel nem róható okból nem megfelelő időben került sor ahhoz, hogy a védekezéshez szükséges előkészületeket meg

tudja tenni; c) az alperes a kereset ellen vis maior, vagy rendkívüli körülmények miatt, számára fel nem róható okból nem tudott kifogást emelni. Ha a bíróság elfogadja az alperes kérelemét, az ítéletet megsemmisíti. 3. Végrehajthatóság és végrehajtás A valamely tagállamban a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítéletet a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni, és végre kell hajtani. A bíróság bármelyik fél kérelmére tanúsítványt állít ki az ítéletről. Az ítélet végrehajtása a tagállami jog szerint történik. A végrehajtást azon személy kérelme alapján, aki ellen a végrehajtást kérték, a végrehajtás szerinti tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósága elutasítja, amennyiben a kis ér77 tékű követelések európai eljárásában hozott ítélet

összeegyeztethetetlen a valamely tagállamban vagy harmadik országban hozott bármely korábbi ítélettel, feltéve, hogy: a) a korábbi ítélet ugyanazon jogalap tárgyában, ugyanazon felek között született; b) a korábbi ítéletet a végrehajtás szerinti tagállamban hozták, vagy az megfelel a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek; c) az összeegyeztethetetlenséget a kis értékű követelések európai eljárása során hozott ítéletet meghozó tagállamban a bírósági eljárás keretében nem hozták fel kifogásként, és nem is lehetett volna azt kifogásként felhozni. 20. Az európai fizetési meghagyásos eljárás 1. A rendeletről általában 1.1 Az 1896/2006/EK rendeletet az Európai Parlament és a Tanács hozta meg az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról névvel. A jogszabály 2008 december 12-én lépett hatályba A rendelet célja egy európai fizetési meghagyásos eljárás

létrehozása révén: - a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén; - az európai fizetési meghagyások tagállamok közötti szabad áramlásának lehetővé tétele olyan minimumszabályok megállapítása révén, amelyek betartása szükségtelenné tesz bármely, az elismerést és végrehajtást megelőző köztes eljárást a végrehajtás szerinti tagállamban. A rendelet tárgyi hatálya – a Brüsszel-I. rendelethez igazodva – a polgári és kereskedelmi ügyekre terjed ki. E rendelet hatálya nem terjed ki különösen: - az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, - az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére („acta iure imperii”). Ez a rendelet nem alkalmazható a következők tekintetében: a) házassági

vagyonjogon, végrendeleten és öröklésen alapuló jogok; b) csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások; c) szociális biztonság; d) szerződésen kívüli kötelmekből eredő követelések, kivéve, 78 - ha azok a felek közötti megállapodás tárgyát képezték, illetve tartozás-elismerés esetén, - ha azok egy közös tulajdonból eredő számszerűsített tartozás kiegyenlítésére szolgának. A rendelet területi hatályával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy Dániára nem terjed ki. 1.2 A határokon átnyúló ügynek minősül az, amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. Az állandó lakóhelyet a Brüsszel-I rendelettel összhangban kell megállapítani 1.3 Az európai fizetési

meghagyásos eljárás létrehozásának célja az európai fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásának időpontjában esedékes, meghatározott összegű pénzkövetelések behajtása. Ezen eljárás a magyar perjogban ismert fizetési meghagyástól két helyen tér el: a) a rendeletben nincs megjelölve értékhatár amelynél ezt a jogi eszközt kellene igénybe venni, a viszont a magyar Pp. az 1 millió forint alatti követelések esetén kötelezővé tette a fizetési meghagyásos eljárást; b) a rendelet csak pénzkövetelések esetén engedi meg a fizetési meghagyásos eljárást, míg a Pp. ingóság esetén is lehetővé teszi kereset indítását 2. A kérelem és az eljárás menete 2.1 Az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet a mellékletben található formanyomtatványon kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell többek közt: a) a felek és adott esetben képviselőik neve és címe, valamint azon bíróságé, amelyhez a kérelmet

benyújtották; b) a követelés összege, beleértve a főkövetelést, valamint adott esetben a kamatot, a kötbért és a költségeket; c) a jogalap, beleértve a követelés, és adott esetben a kért kamat alapjául szolgáló körülmények ismertetését; d) a követelést alátámasztó bizonyítékok ismertetése; e) a joghatóság megalapozása; f) az ügy határokon átnyúló természetére való utalást. A bíróság, amelyhez európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be, a lehető legkorábban a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány alapján megvizsgálja, hogy teljesülnek-e a fenti követelmények, valamint hogy a követelés megalapozott-e. Ez a vizsgálat automatizált eljárással is lefolytatható. 79 A bíróság a mellékletben található formanyomtatvány kitöltésével felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására, amennyiben a 7. cikkben foglalt követelmények nem teljesülnek, kivéve, ha a követelés

nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelem nem elfogadható A kérelmet papíron vagy a származási tagállamban elfogadott elektronikus formában is kell benyújtani, és aláírással vagy elektronikus aláírással kell ellátni. 2.2 A bíróság elutasítja a kérelmet, amennyiben: a) a rendeletben megállapított követelmények nem teljesülnek; b) a követelés nyilvánvalóan alaptalan, a követelés nyilvánvaló alaptalansága, mint a kérelem elutasítási indoka a magyar joggal nehezen összeegyeztethető, mivel a Pp. egy korábbi, hasonló tartalmú rendelkezését az Alkotmánybíróság 1993-ban alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy a rendelet értelmében a bírósághoz való fordulás jogát nyilvánvaló alaptalanság okán a bíróság korlátozhatja – holott az AB határozata épp ezt a helyzetet kívánta feloldani; c) a jogosult a bíróság által a kérelem kiegészítése, kijavítása

tárgyában megállapított határidőn belül nem küldi meg válaszát; d) kérelem módosítása tárgyában a jogosult a bíróság által meghatározott határidőn belül nem küldi meg válaszát, vagy elutasítja a bíróság javaslatát. 2.3 Amennyiben a rendeletben meghatározott feltételek teljesülnek, a bíróság a lehető leghamarabb és általában a kérelem benyújtását követő 30 napon belül, a mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával európai fizetési meghagyást bocsát ki Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell a választási lehetőségéről, amely szerint: - megfizetheti a meghagyásban megjelölt összeget a jogosultnak; - az európai fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül a származási bíróságnak megküldött nyilatkozatban ellentmondással élhet. 2.4 A kötelezett az európai fizetési meghagyással együtt kézhez kapott

formanyomtatvány felhasználásával a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben Az ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölnie. Amennyiben határidőn belül a kötelezett ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg. 80 2.5 Az ellentmondásra nyitva álló határidő lejártát követően a kötelezettnek jogában áll az euró- pai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérni a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától: a) a fizetési

meghagyást nem az előírt módon kézbesítették; b) a kézbesítés – a kötelezett önhibáján kívül – nem történt meg kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson; c) a kötelezettet vis maior vagy önhibáján kívüli különleges körülmények akadályozták abban, hogy a követelés ellen ellentmondással éljen; d) a fizetési meghagyást a rendeletben megállapított követelmények figyelmen kívül hagyásával bocsátották ki. A felülvizsgálatra Magyarországon a perújítás szabályait kell alkalmazni. Amennyiben jogos a kötelezett kérelme, úgy a bíróság megsemmisíti az európai fizetési meghagyást. 3. Végrehajthatóság és végrehajtás Amennyiben az ellentmondásra nyitva álló határidőn belül – megfelelő időt engedve az ellentmondás beérkezéséhez – nem nyújtottak be ellentmondást a származási bírósághoz, a származási bíróság a mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával haladéktalanul

végrehajthatónak nyilvánítja az európai fizetési meghagyást. A bíróság megküldi a jogosultnak a végrehajtható európai fizetési meghagyást Amennyiben nem nyújtottak be ellentmondást a származási bírósághoz, a bíróság a formanyomtatvány felhasználásával haladéktalanul (vagyis végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás nélkül) végrehajthatónak nyilvánítja az európai fizetési meghagyást. A végrehajthatóság alaki követelményeire a származási tagállam jogát kell alkalmazni 21. Irányelv a közvetítői eljárásról - alternatív vitarendezés; A: választott bíróságok (arbitráció), B: közvetítői eljárás(mediáció) a zöld könyv és az irányelv - 2002 EU Bizottság; polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazandó alternatív vitakezelési módszerekkel foglalkozó zöldkönyv - 52/2008 EK irányelv: a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól -> a mediáció és a polgári

eljárásjog viszonyáról -> közvetítés menetére nincs konkrét szabály 81 Keretszabályozás - keretszabályok felállításával egy minimális harmonizáció a cél -> a tagállamok eltérhetnek, ha az irányelv célját nemzeti szinten jobban meg tudják valósítani. - az irányelv érinti a közvetítés igénybevételét kötelezővé tevő, ösztönző v. szankcionáló nemzeti jogszabályokat - a közvetítés bizalmas jellegére vonatkozó szabályok nem akadályozhatják a tagállamokat, hogy szigorúbb intézkedéseket hozzanak a közvetítés bizalmas jellege védelmében. - az irányelv nem akadályozhatja a modern kommunikációs technikák alkalmazását a közvetítő eljárásban. Irányelv célja - alternatív rendezéshez való hozzáférés elősegítésére és a jogviták egyezséggel történő rendezések megkönnyítésére -> azáltal, hogy ösztönözni kell a közvetítés igénybevételét! Alkalmazási terület - polgári és

kereskedelmi ügyekben - nem terjed ki különösen: adó, vám és közigazgatási ügyek, illetve az államnak közhatalmi jogosítványai gyakorlására - határon átnyúló vitának minősül: legalább az egyik fél eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel v szokásos tartózkodási hellyel, amikor a.: a felek megállapodtak a közvetítés igénybevételéről b.: a közvetítést a bíróság elrendeli c.: a közvetítés igénybevételére vonatkozó kötelezettség keletkezik a nemzeti jog szerint d.: a feleket felhívják a közvetítés igénybevételére - az irányelv rendelkezéseit csak határon átnyúló vitákban lehet igénybe venni Időbeli és területi hatály - 2008-tól hatályos, 2011-ig már mindenhol alkalmazni kell; Dániában nincs területi hatály Közvetítés fogalma - olyan eljárás, ahol a felek önkéntes alapon semleges közvetítőt vesznek igénybe vitájuk rendezéséhez. - a felek kezdeményezhetik, bíróság javasolhatja v.

rendelheti el, tagállam joga írhatja elő 82 - nem alkalmazható: szerződéskötést megelőző tárgyalások/ bírósági békéltetés / fogyasztópanaszok elintézése / választott bíráskodás DE beleérti a kérdéses jogvitára vonatkozó bármely bírósági eljárásért felelős bíró által végzett közvetítést Közvetítés igénybevétele - főleg önkéntes - bíróság felhívhatja a feleket az igénybevételre - nemzeti jogok kötelezővé tehetik, ösztönözhetik, szankcionálhatják elmaradását Végrehajthatóság - a tagállamoknak biztosítania kell a felek közt létrejött írásos megállapodás végrehajthatóvá nyilvánítását -> ezt megtagadni csak akkor lehet, ha a megállapodás tartalma a benyújtás szerinti tagállam jogába ütközik v. a tagállam joga nem rendelkezik a végrehajthatóságról Elévülési idő - a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a feleket ne akadályozza az elévülési időszaknak a közvetítés alatt

történő lejárta - az új Ptk. Tervezetében szerepel az elévülést megszakító okok közt a „követelés bírósági úton történő érvényesítése, közvetítő eljárás és békéltető eljárás megindításának kezdeményezése. 83