Agrártudomány | Borászat » Borszótár, borfajták

Borszótár, borfajták Borszótár agyagbemosódásos barna erdőtalaj: olyan erdőtalaj amely "A" szintjéből az agyagtartalom egy része a "B" szintbe vándorolt. akó: régen használt űrmérték (1 magyar akó = 54,31 l). alany: olyan szőlőfajta, amely ellenáll a filoxérának (gyökértetű) ezért ráoltható a nemes fajta, amivel együttélni képes (pl. Berlandieri × Riparia TK5BB, vagy Berlandieri × Riparia T5C stb.) alapbor: további felhasználásra (pezsgőkészítés, vermut stb.) kiválasztott bor aperitif: étkezés előtt, étvágygerjesztésre használt szeszes ital (száraz borok és pezsgők). aszály: hosszan tartó, nagymértékű vízhiány, amely a szőlőtermesztés szempontjából 10 évből 2-4 évben okoz problémát, elsősorban az ország keleti részén lévő borvidékeken. Súlyos aszálykárra Magyarországon ritkán lehet számítani. aszú: negyedére-ötödére összetöppedt barna színű, túlérett szőlőbogyó,

sajátos alakulásában részt vesz a Botrytis cinerea gomba. aszúbor: az aszúsodott szőlőbogyók feltárásával, új vagy ó bor hozzáadásával készült borkülönlegesség. A tokaji aszúbor 3, 4, 5, 6 puttonyos lehet, beltartalmi értéküktől (cukortartalom, extraktartalom) függően. A hagyomány szerint egy gönci hordó borhoz (136 l) ahány puttony (20-25 kg) aszúbogyót tesznek, annyi puttonyos aszúbort nyernek. aszúsodás: nemesrothadási folyamat, amelyhez kell a hajlamos fajta (általában rothadékony) jó érettségi állapottal (17 magyar mustfok felett), továbbá a Botrytis megtelepedéséhez szükséges bogyóhéj sérülés (eső miatti felrepedés), valamint a bogyó víztartalmának elpárolgásához, a cukor és savtartalom koncentrálódásához szükséges meleg idő ("vénasszonyok" nyara). aszútészta: hagyományos módon lábbal, újabban géppel feltárt aszúbogyók. avas bor: elvénült, fáradt benyomást keltő, harmóniájában

széteső bor. azbeszt íz: a szűréshez használt gyenge minőségű azbeszttől származó íz. árutermelő szőlőgazdaság: jelenleg az 500 m2-t meghaladó szőlőterület (korábban 1500 m2 volt a határ). ászkolás: fahordós borérlelési eljárás, melynek eredményét befolyásolja a hordó minősége és mérete valamint az ászkolás ideje. ászok pince: fahordókkal berendezett, borérlelő pince. Bacchus: római mitológiai alak, a bor istene. Tiszteletére rendezett éjjeli mulatság a Bacchanália, bortól mámoros résztvevői a Bacchánsok. Botrytis cinerea: szürkepenész, amely szürkerothadást (rosszabb eset) vagy nemes rothadást azaz aszúsodást (jobbik eset) okoz. bak: a bakművelésű tőkék egyes elágazásai a bakok, vagy szarvak. 1 / 33 Borszótár, borfajták bakművelés: elágazásos tőkeművelésmód (tőkeforma), melynek elágazásai a következetes "2 világos szemes" metszés következtében alakulnak ki, karós támaszt igényel.

bakszag: népies megnevezése a kénhidrogén (H2S) szagú boroknak. barnaföld: olyan barna erdőtalajok, melyek A és B szintjének agyagtartalma azonos. barnatörés: borbetegség, amely elsősorban az új vagy fiatal nem egészséges szőlőből származó borokra jellemző, barnatörés következtében a levegővel érintkező bor felülete majd egésze sárgásbarnává válik és zavarosodik. barrik érlelésű bor: 225 l-es kocsánytalan tölgyből (Quercus petrea), különleges égetéssel készült hordóban érlelt, füstös, vaníliás aromájú többnyire vörös ritkán fehér bor. bazalt: vulkáni kőzet, rajta általában mikroelemekben gazdag erdőtalajok alakulnak ki, amelyek kiválóan alkalmasak szőlőtermesztésre. bazalt tufa: a vulkáni hamu lerakódásából származó laza szerkezetű kőzet, igen kedvező a szőlőtermesztés számára. biobor: ellenörzött termesztési eljárással termelt szőlőből előírt borászati technológia szerint készült

tanúsítvánnyal ellátott bor (organic wine). bogyózás: a szőlő feldolgozása során a bogyó kocsánytól való elválasztását jelenti. bor: a szőlő levéből (must) alkoholos erjedés útján keletkező, kesernyés, savanykás, esetleg édes alkoholos finom ital. borbetegségek: azok a kedvezőtlen borelváltozások, amelyek mikroorganizmusok közreműködésével jönnek létre (pl. virágosodás, ecetesedés, nyúlósodás stb) borbírálat: érzékszervi borértékelés, amelyet általában több bíráló végez jutalmazó (20 pontos értékelés) vagy hibapontozásos rendszerben (100 pontos). borecet: ecetsavas erjedéssel az egészséges borból az ecetsav baktériumok közreműködésével készült termék (6-7 g/l ecetsav tartalom). borfejlődés: a borok erjedés utáni kedvező irányú változása, amely vékony, könnyű borok esetében rövidebb, míg nagy minőségű boroknál akár több évtizedes időtartamot is jelenthet. borhamisítás: a fogyasztó

becsapása, a tulajdonos becstelen haszonhoz jutása (vizezéses nyújtás, műbor készítés, származási hely és évjárat változtatás stb.) borharmónia: az alkotórészek ízleléskor megjelenő összhangja, az élvezeti érték alapja. borhiba: minden olyan kedvezőtlen elváltozás, amelyet nem élőlények (mikroorganizmusok) okoznak (pl. oxidáltság, dugóíz stb) borjavítás: kedvezőtlen évjáratokban a mindenkori bortörvény előírásai szerinti beavatkozás (pl. sűrített must használata, savcsökkentés stb) borkezelés: a bor születésétől a forgalmazásig tartó tisztító és érlelő folyamatban végrehajtott beavatkozások (pl. derítés, szűrés, házasítás stb) borkorcsolya: kettős jelentésű kifejezés 2 / 33 Borszótár, borfajták borkőkiválás: a borból hideg hatására történő borkő (kálium-hidrogén-tartarát) kikristályosodása, amely természetes folyamat és palackozás előtt elvégzik az ezirányú stabilizálást.

borvirág: borbetegség, amelynek látható tünete a bor felületén megjelenő fehér, gomba szagú hártya. Népies elnevezése "pimpó" borvíz: savanykás ízű ivóvíz. boröregedés: a huzamosabb érlelésre alkalmatlan borok jellegzetes általában nem kívánatos szín, íz- zamatanyag változása, vagy a nagyobb minőségű borok sok évtizedes tárolása után bekövetkező csökkenő érzékszervi értéke (az öregedés, fajta, évjárat, bortípus stb. függvénye). bujtás: sajátgyökerű szőlőkben használható tőkepótlási, termésnövelő és szaporító eljárás. bukébor: elsődleges a szőlőből származó illatokat és ízeket tartalmazó, üde, friss bor. bágyadt bor: frissességét elvesztő, savszegény, kénessavhiányos bor. bársonyos bor: vörösboroknál használt fogalom, a savak és elsősorban a csersavak finomságára vonatkozik, amelyek simogató érzést keltenek. cassus bibendi: latin eredetű mondás, jelentése cefre: a zúzott

szőlőtermés, amelyből már általában hiányzik a fürt kocsányzata. (A fogalmat a szeszipar és a söripar is használja.) csap: visszametszett szőlővessző, amely 1-2 világosrügyes hosszúságban rövidcsap, 3-5 világosrügy hosszúságban hosszúcsap és ennél hosszabb a szálvessző. Rendeltetése szerint lehet ugar-, termő- és biztosítócsap, eredetét tekintve viszont simacsap (idős tőkerészből fakadó) vagy 2 éves cseren ülő, cseres csap, amelyet szokás csercsapnak is nevezni. csemegeborok: magas alkoholtartalmú (16-20 térfogatszázalék) és változó cukortartalmú (0300 g/l) desszert vagy likőrborok (pl. Portói, Malaga, Madeira stb) cser: a szőlőtőke 2 éves szárrésze. csersav: polifenol vegyület, amely a borba a szőlőmagból, a kocsányból és a bogyóhéjból kerül. Használatos a tannin és a cserzőanyag kifejezés is A derítéshez használt csersav nem szőlő eredetű erősen húzós ízű por. csiger: a kipréselt szőlőtörköly

vízzel való felöntésével, áztatásával, újrapréselésével és erjesztésével készült bor, forgalomba nem hozható. Ismertebb elnevezései még csuma: népies elnevezése a szőlőbogyótól megfosztott kocsánynak. cukrozás: kedvezőtlen évjáratokban a must répacukorral való javítását jelenti a bortörvény rendelkezései szerint. Tilos a 3 mustfoknál nagyobb mértékű javítás, továbbá nem emelhető a mustfok 19,5-nél magasabbra. Hamisításnak minősül a bor répacukorral való édesítése cuvée: nem egy, hanem több szőlőfajta felhasználásával előállított bor a fajták nevének feltüntetésével, vagy pezsgőgyártásra előkészített alapbor. cégér: szőlészeti-borászati értelemben fenyőcsokor, amely a kapu felett elhelyezve termelői borkimérésre hívja fel a figyelmet. 3 / 33 Borszótár, borfajták Dionüszosz: mitológiai alak, a bor és vidámság görög istene. darab íz: az oxidáció hatására kialakuló fáradt íz.

darabban tartás: a hordóban 10-20 %-nyi légtér hagyása a bor felett, hatására oxidáció megy végbe, a hártyaképző élesztők bevonatot képeznek, csökken az alkoholtartalom. A tokaji borkülönlegességek (szamorodni) és a spanyol cherry borok készítésénél használatos eljárás. defláció: a szél által okozott erózió, Magyarországon a laza futóhomokos termőhelyeken Alföldi borvidékek) fordul elő. dekantálás: a bor elválasztása (leszívás vagy leöntés) az üledéktől. Idős, színkiválásos vörösboroknál a fogyasztás előtt célszerű elvégezni. derítés: a zavarosító anyagok leülepedését segítő anyagok adagolása a borba (pl. csersav, zselatin, tojásfehérje, bentonit, deriton stb.) diglükozid: kettős cukrot (két cukormolekulát) tartalmazó antocianin. Alkalmas a direkttermő fajták jelenlétének kimutatására a borban, mert az európai szőlőfajták egyes cukrokat, az észak-amerikai fajok közül egyesek (pl. Vitis

labrusca) kettős cukrokat tartalmaznak direkttermő szőlőfajták: az észak-amerikai Vitis labrusca-tól származó fajták, úgymint Noah, Izabella, Elvíra, Othello, Delaware stb. direkttermő íz: a direkttermő szőlőfajták borának jellegzetes poloskához hasonló íze, amelyet rókaíznek, labruszkaíznek is neveznek. Kis mennyiségű jelenlétük már jól érzékelhető. dohos hordó: a penész gomba fonalai a hordó dongáiba is behatoltak, ezért az ilyen illatú hordó illetve a benne tárolt bor illathibás. dolomit: triász kori fehér kőzet, sekély sülevényes redzina talaj alakul ki rajta. dugóíz és illat: borhiba, amely a rossz minőségű vagy rosszul tárolt dugótól származik, általában egyedi jelenség. döntés: idősebb szőlőkben a tőkehiány pótlására illetve az idős tőkék ifjítására szolgáló magyar eredetű eljárás. ecetes bor: a megengedettnél magasabb ecetsavban kifejezett illósavat tartalmazó bor (fehérés rozéborokban

maximum 1 g/l, minőségi borokban1,2 g/l, siller- és vörös borokban 1,4 g/l), borbetegség. egéríz, egérillat: borbetegség, amely lágy és kénhiányos borokban előforduló egérszagra emlékeztető kellemetlen érzet. elsődleges illat, íz: a szőlő gyümölcs illatát és ízét megőrző bor illat és zamatanyagát nevezzük így. erdőtalaj: fás növényzet alatt létrejött talaj, amely a művelés hatására módosul, szőlő számára viszont kedvező gazdag talajt jelent. eredetvédelem: a szőlő és a bor származását őrzi, biztosítja a forgalmazás során erjedés: a szőlő levének (must) alkoholos erjedésére használt fogalom, nem azonos a savas (pl. tejsavas) erjedéssel 4 / 33 Borszótár, borfajták ernyőművelés: tőkeművelésmód (tőkeforma), amely nevét stilizált ernyő formájáról kapta, a több éves törzs végén jobbra és balra egy vagy több hosszú szálvessző ernyőszerű leívelését jelenti. erubáz: vulkanikus kőzeten

kialakuló váztalaj, sekély termőrétegű. erózió: víz vagy szél által előidézett talajpusztulás, a vízerózió a lejtős területeken jelent veszélyt, a széleróziót lásd a "defláció"-nál. extrakt: szőlészeti-borászati szaknyelvben a termés szárazanyagtartalmát jelenti, amely értelmezhető a cukortartalommal együtt és a cukor nélkül (cukormentes extraktartalom). élesztőíz: a seprőn, avagy a leülepedett borélesztőn hosszan tartott bor íze, amely borhiba. évjárat: évszám, amely a bor származási idejét jelöli. Az évjáratok között nagy különbségek lehetnek, úgymint kiváló, jó, közepes vagy átlagos és gyenge évjárat. fajhibridek: a fajok közötti keresztezéses nemesítés eredményei (pl. fanyar bor: összehúzó ízű, magas cserzőanyag-tartalmú bor. farkasalmaíz: a farkasalmára (Aristolochia clematitis L.) emlékeztető íz, a Cabernet franc és Cabernet sauvignon fajták boraira jellemző. fedés: az alacsony

fejművelésű tőkék talajjal (homok) való takarása ősszel a téli fagyok elleni védelem céljából. fejművelés: alacsony, télre takarható tőkeművelésmód, amely alakjáról kapta elnevezését. fejtés: a bor átáramoltatása zárt, félig zárt vagy nyílt úton egyik tárolóedényből a másikba, miközben a bort elválasztjuk az üledéktől (seprő). fekete nyiroktalaj: riolitból keletkezett, kötött képlékeny agyagtalaj népies elnevezése, kiváló szőlőtalaj. feketetörés: kémiai jellegű borhiba, amely a bornak a vassal való hosszas érintkezése hatására alakul ki. fenyő koszorú: Sopronban hagyományosan használt cégér, amely borkimérést jelez a házban. festőlevű szőlőfajták: a vörös színanyagot nem csak a bogyóhéjban, hanem a bogyóhúsban is tartalmazó szőlőfajták. fiatal bor: szűkebb értelmezésben az erjedés utáni újbor, tágabban a következő szüretig a bor megnevezése. filoxéra: Észak-Amerikából származó a

kötött talajú szőlők gyökéren élősködő gyökértetű, amely képes az európai szőlőfajták kipusztítására. Homokra való telepítéssel illetve ellenálló alanyra oltással védekezhetünk ellene. filoxéravész: a XIX. század közepén és második felében járványszerűen terjedő filoxéra európai méretű szőlőkárosítása. fáradt íz: bágyadt, üdeségét vesztett bor jellemzője, amely lehet csupán átmeneti jellegű is. fémíz: borhiba, a bor és a fém hosszantartó találkozásakor keletkező kellemetlen édeskés íz. 5 / 33 Borszótár, borfajták földes kopár: dolomitos alapkőzetű, erózió által többé-kevésbé lepusztult, de még művelésre alkalmas talaj. fürtválogatás: a túl nagy termés mérséklésére szolgáló művelet, amely a fürtök egy részének leszedését jelenti. gyalogművelés: támasz nélküli szőlőtermesztés, nálunk fejműveléssel a mediterránban magas bakműveléssel. gyenge bor: alacsony

alkoholtartalmú bor. gyomlálás: egyes borvidékeken a hajtásválogatás népies elnevezése (pl. Mór) gyümölcs illat, zamat: valamilyen gyümölcs illatára, vagy zamatára emlékeztető illat, zamat. gyümölcsös: gyümölcstermő növények ültetvénye, nem illat és zamat. gépi szüret: a szőlő termés leválasztása a tőkéről és összegyűjtése gépi eszközökkel. gönci hordó: Tokajhegyalján használt 136 liter űrtartalmú fahordó, régen az aszúkészítéskor mértékegységül szolgált. görbesoros telepítés: egy-egy termőhelyen régen alkalmazott nem szabályos mértani formában (négyzet, téglap) végzett szőlőtelepítés. habzóbor: mesterségesen elnyeletett szénsavat tartalmazó bor, kissé hasonlít a pezsgőre. homlítás: a döntés népies elnevezése néhány borvidékünkön. homoki szőlőtermesztés: homoktalajokon (futó, lepel, barna stb.) folytatott szőlőtermesztés hordó illat, íz: a rosszul kezelt hordó nyers fa, doh vagy

más kellemetlen illata, íze. horolás: sekélyen végzett gyomirtó kapálás. hosszúlépés: borfogyasztási szokás, 1dl bor 2dl szódavízzel. humuszos homok: szervesanyagban gazdag homoktalaj. hártyaképző élesztő: a Saccharomyces cerevisiae fajba tartozó az oxidatív állapotú (darabban lévő) borokon "nedves" hártyát képező gomba (chery borok, tokaji borok). házasítás: kettő vagy több must vagy bor tudatos összekeverése (pl. héjonerjesztés: a szín- és egyéb anyagok feltárására, kioldására használt igen régi eljárás, ahol a cefrén lévő must részlegesen vagy teljesen kierjed. héjonáztatás: illatos borok készítésekor alkalmazott eljárás, a bogyóhéjban rejlő illat és egyéb hasznos anyagok jobb kioldását segíti (muskotályos fajták, Tramini stb.) icce: űrmértékegység, amelyet ma már nem használunk (1 kisicce= 0,707 l, 1 magyar vagy nagyicce= 0,848 l). illatos bor: az egészséges borillatnál több illattal

rendelkező bor. illós bor: a megengedetnél magasabb illósav tartalmú bor. in vino veritas: borban az igazság. irányított erjesztés: az erjedés feltételeinek befolyásolása, meghatározása (hőmérséklet, időtartam stb.) 6 / 33 Borszótár, borfajták javítás: a must cukortartalmának emelését jelenti sűrített musttal, vagy répacukorral a bortörvényben előírt mérték szerint. (Lásd még cukrozás) 1 mustfok emeléséhez kb 1,5 kg cukor szükséges. jégbor: borkülönlegesség, amely a tőkén megfagyott túlérett szőlő fagyott állapotában való feldolgozásából származik. jégkár: jégeső által okozott kár a szőlőtőkéken, jégverésnek is nevezik. kannás bor: a műanyag kannákba töltött és abban forgalmazott bor köznapi elnevezése. kapás bor: a szőlő kapálónak a napszámon felül járó, általában csiger bor (kb. 1 liter) karó: általában fából készült (de lehet fém, műanyag, bambusznád stb. karó is) egyedi

támasz. kemény bor: magas savtartalmú, élénk savérzetet keltő száraz bor. kitaposás: a préselés (sajtolás) helyett használt szőlőfeldolgozási művelet, ma már nem alkalmazzák. klón: valamely szőlőfajta (alapfajta) kiválasztott (szelektált) egyedének vegetatív úton való elszaporítása. Ma már a legtöbb fajtának a klónját telepítik kocsány: a szőlő virágzatának és termésfürtjének váza. kommersz bor: asztali bor kategóriába tartozó borok megnevezésére használt elsősorban kereskedelmi fogalom. kopasz metszés: olyan metszési eljárás, amikor a szőlőtőkén világosrügyet tartalmazó vesszőrész nem marad. Nálunk az alanyvesszőt termelő anyatelepeken és a Móri borvidéken az Ezerjó fejművelésű tőkéinek metszésekor alkalmazták. kotyogó: az erjedés idejére az edény akonanyílásába helyezett vízzel feltöltött eszköz, amelyen keresztül az erjedéskor keletkező széndioxid kotyogó hangot hallatva eltávozhat,

jelezve ezzel, hogy az erjedés még tart. káci: fából készült vörösborerjesztő tartály. kástélyos bor: régies elnevezése a világospiros színű boroknak. kénes bor: túlkénezett, szúrósszagú bor. kénhidrogén-szag: lásd bakszag. kétágú: Tokajhegyalján a hagyományos mély talajművelés eszköze (kétágú kapa). könnyű bor: alacsony beltartalmú (extrakt) és alkoholtartalmú bor. kötözés: a szőlő szárrendszerének támaszhoz rögzítése. köztestermesztés: a szőlőültetvényben folyó (általában a sorok között) haszonnövénytermesztés (pl. zöldborsó, bab, burgonya, gyümölcsfák) labruszkaíz és illat: a direkttermő szőlőfajták jellegzetes íze és illata. lelevelezés: a fürt körüli levelek leszedése az érés idejére, a jobb beérés és színeződés érdekében. levegő íz: az oxidációval való tartós érintkezés hatására kialakuló fáradt, oxidált íz. 7 / 33 Borszótár, borfajták lugas: házakhoz,

építményekhez telepített és rájuk futtatott nagy méretű szabályos vagy szabálytalan vezetésű szőlőtőkék. lágy bor: alacsony savtartalmú bor. lőre: a törkölyből készült csiger bor népies elnevezése. Magyar Bor Akadémia: szakmai vezetésű, de más területeket (gasztronómia, művészetek, tudomány stb.) is érintő társadalmi szervezet Magyar Borkönyv: a szakterületet széleskörűen átfogó és szabályozó, a bortörvény előírásainak végrehajtását szolgáló alkotás. Magyar Borok Háza: a hazai borkínálat bemutatására szolgáló, de oktatási feladatokat is ellátó intézmény. Márton-szőlő: másodtermés, amely a hónaljhajtásokon lévő, későn beérő fürtöket jelöli. madárkás fürt: a hiányos termékenyülésből következően egyenlőtlen bogyónagyságú fürt. magaskordon: a magasművelések közül a kordonműveléseket jelenti (pl. magasművelés: azon tőkeművelésmódok összessége, amelyek törzsmagassága 1 m-nél

magasabb. magyar mustfok: a tényleges cukortartalommal szoros összefüggésben lévő, a must cukortartalmát kifejező lehetőség. mazsolaszőlő: többnyire magvatlan szőlőfajták természetes vagy mesterséges módon szárított termése. Előállítására a hazai klíma nem alkalmas metszés: a szőlő szárrendszerének, főként az 1 és a 2 éves tőkerészek visszavágását jelenti. mikroklíma: a klíma sajátos érvényesülése kisebb területeken (dűlő, hegyoldal, fekvés stb.) murci: erjedésben lévő, tejszerű, szénsavas, még édes élesztő ízű átmenet a must és bor között, sokan kedvelik fogyasztását. muzeális bor: különleges, nagy minőségű, idős (5 évnél idősebb) bor. máslás: aszúbor seprőjének felhasználásával készült bor, az aszúkészítés lemásolása. nemes penész: a Cladosporium cellare (feketepenész) és más gombák alkotta penészbevonat a fahordós érlelésű és jó klímájú, bort tároló pincék falán

továbbá fémen, fán, üvegen stb. nemesrothadás: a Botrytis cinerea (szürkepenész) közreműködésével zajló rothadási folyamat, másnéven aszúsodás. nyalós bor: köznapi megnevezése az édeskés, félédes boroknak. nyitás: talajmunka, az ősszel talajjal befedett, takart tőkék tavaszi kiszabadítását jelenti. nyújtás: nem megengedett anyagokkal (vízzel, cukros vízzel) való must és bor mennyiségi növelése. nászéjszakák bora: a Somlói furmint, amelynek nászéjszaka előtti fogyasztása fiúgyermek születését eredményezi a néphit szerint. Különösen fontos volt ez az uralkodó családoknál O.IV: (Office International de la Vigne et du Vin) Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal. 1924-ben alakult Párizsban székelő szervezet, amelynek Magyarország alapító tagja 8 / 33 Borszótár, borfajták oltott szőlő: az alanyra oltott szőlő népies elnevezése némely borvidéken. oltvány: a filoxéra elleni védekezés miatt

észak-amerikai alanyra oltott nemes szőlő, amelyet gyökereztetés után hoznak forgalomba szőlőtelepítés céljára. oltás: célja a nemes szőlő filoxéra ellenálló alanyra való átvitele. Lehet zöld-, fás-, zöldre fás, kézi- és gépi oltás Végezhető kézben és helyben Gyakoribb formái opálos bor: borhiba, a tisztaság kedvezőtlen fokozata (homályos bor). oxidatív borkezelés: túlérett szőlőből készült borkülönlegességek érlelési módja (fahordó, darabban tartás), melynek következtében másodlagos illat- és zamatanyagok alakulnak ki (pl. oxidált bor: borkezelési eljárás (oxidatív típusú borok) vagy hiányosság (tárolóedény töltögetési hiányosság) eredménye. óbor: az újbort a következő szüret után óbornak nevezzük (1 vagy több éves bor). ökológia: a szőlő esetében a termeszthetőséget és annak fő irányát jelöli meg (klíma, talaj, termőhelyi sajátosságok). önológia: a borászat nemzetközi

elnevezése. öreg bor: elvénült bor, amely a fejlődés csúcspontjának elérése után már leszálló ágban van. PET-palack: széleskörben az üdítőital-iparban terjedt el, de használják az asztali borok forgalmazására is. Űrtartalma általában 2 l palackbuké: a tartósan palackba zárt bor másodlagos kellemes illata. A palackbukéval rendelkező bort a fogyasztása előtt kissé korábban kell felbontani. papír íz: borhiba, amely azt jelzi, hogy a bor cellulózzal érintkezett például a szűrés folyamán. pecsenye bor: ma már kevésbé használatos elnevezés, amely a tájbornak felel meg, azaz minőségi és asztali borok közötti kategória. penészízű bor: penészes vagy dohos hordóban tárolt bor jellegzetes íze. Okozói a Penicillium és Aspergilus gomba nemzetség tagjai. pezsgő: szénsavas bor, amelyben a szénsav természetes úton (erjedés) cukor hozzáadásával keletkezik, és amit palackban vagy tartályban erjesztéssel meg is őriznek.

Titkon őrzött recept szerint likőrrel esetleg cukorral ízesítik. pimpós bor: borbetegség, alacsony alkoholtartalmú hiányos tárolóedényben tárolt bor felületén a virágélesztők hártyát képeznek, ezt nevezzük pimpónak. pincepenész: a borpincékben élő penészek, lehetnek károsak (rossz pinceklíma), amelyek dohos szagot okoznak és hasznosak a nemes pincepenészek (jó pinceklíma). pint: régi ürmérték, 1 pint=1,696 liter (magyar) vagy 1,415 liter (bécsi). poncihter: nyugat-magyarországi (Sopron, Kőszeg) szőlősgazdák elnevezése, akik a szőlősorok között babot termesztettek. porbujtás: sekélyen végzett bujtási mód, melynek célja a nagyobb termés kinevelésének elősegítése. poros bor: áteső fényben a tiszta borban porszerű szemcsék láthatók. 9 / 33 Borszótár, borfajták primőr bor: sok országban igen elterjedt (pl. próbaszüret: a szőlő érésének nyomon követése (pl. hetente) az optimális érettségi állapot

meghatározás céljából végzett szüret és minőség (cukor, sav) meghatározása néhány tőke termésének feldolgozásával. puttony: 20-30 l űrtartalom körüli fából, fémből vagy műanyagból készült háton hordható szőlőgyűjtő és -szállító edény, amely a hagyományos aszúkészítésnél mértékegységként szolgált. Egy gönci hordóhoz (136 l) adott 3, 4, 5, 6 puttonynyi aszúbogyó esetén 3, 4, 5, 6 puttonyos aszúbort nyertek. Közöttük nemcsak édesség, hanem egyéb beltartalmi értékbeli (pl. extrakt) különbség is van pótlás: szőlőültetvényben a hiányzó tőkék pótlása. reduktív bor: a szőlőből származó úgynevezett elsődleges illat- és zamatanyagokat tartalmazó, üde érzetű bor, amely feldolgozása és kezelése során nem vagy keveset érintkezik oxigénnel azaz zártan történik. rejtett rügy: alapi- és mellékrügyekből keletkező évekig alvó állapotban lévő, kéreggel fedett rész. rezisztens fajta:

valamilyen károsító szervezetnek (pl. rothadt szőlő: a szürkepenész (Botrytis cinerea) által megtámadott termés. Rothadás tekintetében a fajták között nagy különbségek vannak. Rothadékony például az Ezerjó, Kadarka, Kékoportó, Leányka stb. és kevésbé rothad a Kékfrankos, Chasselas, stb rozé bor: a piros különböző színárnyalataival jellemezhető világos színű bor, amely kék szőlőfajtákból származhat, általában száraz és üde friss benyomást kelt. rézsű: a hegyvidéki teraszos szőlőtermesztésnél a két teraszt összekötő ferde, a termelésből kivont terület. róka íz: az Észak-Amerikából származó direkttermő szőlőfajták (Noah, Izabella, Elvira, Othello stb.) jellegzetes íze rövid bor: illat- és zamatanyagát tekintve szegényes, vékony bor, kóstolása, fogyasztása után az érzet rövid időn belül erősen csökken vagy hamar megszűnik. rövid csap: 1-2 világosrügyet tartalmazó metszéskor a tőkén maradt

vesszőrész. Simon-Juda napja: hagyományosan e napon (október 28.) kezdődött Tokajhegyalján a szőlő szüretelése. Sylvoz-művelés: egy törzsű, egy karú magaskordonművelésű tőke, amelyen csak szálvesszőket hagynak és azokat pásztorbotszerűen leívelik. savanyú bor: magas illósav (pl. ecetsav) tartalmú bor, nem azonos a savas borral savas bor: magas titrálható savtartalmú (pl. savtartalom: a boroknak 4-9 g/l körüli a titrálható savtartalma. Összetevői seprő: az erjedés után a hordó aljára leülepedő üledék. Összetevői seprő íz és illat: elkerülhető borhiba. Amely a bor szükségtelenül hosszú seprőn tartásából keletkezik. 10 / 33 Borszótár, borfajták sherry: borkülönlegesség, amely Jerez (Dél-Spanyolország) környékén terem, többnyire élesztőhártya alatti érleléssel készül. sillerbor: a rozé boroknál mélyebb, de még nem a vörösbornak megfelelően mély színű bor, amely kékszőlőfajtákból készülhet.

sommelier: olyan gasztronómiai szakember, aki jól ismeri a borokat és az ételek valamint a borok harmóniáját (borpincér, pohárnok stb.) szalmabor: a leszüretelt érett szőlőt huzamosabb ideig (1-2 hónapig) szalmán vagy cserépen érlelve az betöpped és az ebből készült bort nevezik szalmabornak. szemzés: a szőlő zöldoltásának egyik módja. szálvessző: metszéskor az 5 rügynél hosszabb meghagyott vessződarabot nevezik szálvesszőnek. Lehet rövid szálvessző (6-9 rügy) és hosszú szálvessző (9 rügynél hosszabb) száraz bor: az olyan bor, amelyben nincs cukortartalom, vagy az nem haladja meg az érzékelési küszöböt (4 g/l alatt). szárazság: csapadékszegény időjárás, nevezik aszálynak is. szárított szőlő: mazsolaszőlő vagy aszalt szőlő. színanyagok: általában a bogyók héjában, de a festőlevű szőlőfajtáknál a bogyóhúsban is megtalálható színanyagok. színbor: préselés nélküli úgynevezett színmustból

készült bor. szőlőfürt: a szőlő termése, mely áll a bogyókból és a kocsányból. Rendkívül változatos alakúak, méretűek és szerkezetűek. szőlőmagolaj: sok féle célra használható mellékterméke a szőlőnek. szűrés: a must és a bor tisztítására használt eljárás. szüret: a szőlő leszedése és szállítása a feldolgozóhelyre. Lehet kézi és gépi szüret szürkerothadás: a Botrytis cinerea által előidézett rothadás, amely kedvezőtlen és kedvező is lehet (pl. sárszem: a sárrügy - az alapi rügyek közül a legfejlettebb - népies elnevezése. Ismert neve még az agyagszem és a bagolyszem. sűrített must: bepárlással, vagy fagyasztással koncentrált must, amely a borok édesítésére használható. Tokaji aszúeszencia: tokaji borkülönlegesség, amely úgy készül, hogy az eszenciából az évek során kevés cukor kierjed (4-8 térfogatszázalék alkoholnak megfelelően) és így az esszencia alacsony alkoholtartalmú borrá,

"aszúeszenciává" válik. Érlelési ideje minimum 5 év, amiből a fahordós érlelés 3 év. Tokaji eszencia: az összegyűjtött aszúbogyókból egymás nyomása révén kicsurgó, magas cukortartalmú (40-65%) nektár. Tokaji fordítás: tokaji borkülönlegesség, amely úgy készül, hogy a kipréselt vagy kitaposott aszú törkölyét újra felöntik borral, a törkölyre tapadt cukrot a bor leoldja, majd erjesztik és ebből lesz a fordítás. 11 / 33 Borszótár, borfajták Tokaji máslás: tokaji borkülönlegesség, amely úgy készül, hogy az aszúbor seprőjét felöntik borral, majd erjesztik és ebből lesz a máslás. Tokaji szamorodni: tokajhegyaljai borkülönlegesség, amely az aszúsodott és egészséges, ép bogyók szétválogatása nélküli együttes feldolgozása és erjesztése útján keletkezik. Száraz szamorodni akkor, ha kierjed az összes cukor és édes ha marad benne az erjedés után. takarónövényes termesztés: talajművelési

eljárás, minden vagy minden második sorköz füvesítése vetéssel, esetleg az eredeti gyomflóra kaszálásával. Utóbbi esetben a kétszikű gyomok ritkulnak, mert nem tűrik a rendszeres nyírást és csak az egyszikűek (fűfélék) maradnak. termőegyensúly: a szőlőtőke vegetatív és generatív tevékenységének összhangja. termőhely: a szőlőtőke életét meghatározó összes élő és élettelen környezeti tényező (pl. tokaji aszúbor: tokaji borkülönlegesség, amely úgy készül, hogy a feltárt aszúbogyóból aszútésztát készítenek, amelyből 3, 4, 5 vagy 6 puttonnyal adagolva 136 l (gönci hordó) borhoz, 1-2 napig áztatják amit a sajtolás követ. Az aszúbor 2-3 hónapig erjed és évekig fahordóban érik (minimum 3 éves érlelés, amelyből 2 év fahordós érlelés). tőke: a szőlő egy egyede, nem művelési forma tőkeművelésmód: a tőke idős (2 évesnél idősebb) részeinek (törzsek, karok) metszéssel való kialakítását és a

tőkeforma fenntartását nevezzük. A tőkeművelésmód a váz, amelyen folytatjuk a metszést és a termelést. tömegbor: asztali minőségű egyszerű bor, a mindennapi borfogyasztás itala. töppedés: a szőlőbogyó túlérése a bogyóhéj felrepedése nélkül. törköly: a préselés után visszamaradt szilárd részek (bogyóhéj, mag stb.) törkölypálinka: a törkölyben maradt cukor kierjesztése és lepárlása után nyert szeszes ital. túlérés: az érésnek az a fokozata, amikor a szőlő bogyók cukorgyarapodása már nem a növény produktuma, hanem a bogyók vízvesztése, töppedése révén jön létre. tükrös bor: áttekintve a boron a háttérfény torzítatlanul látszik. tüzes bor: magas alkoholtartalmú bor, amely telt testes nehéz borokban kedvező, míg vékony könnyű borokban diszharmonikus érzetű. ugarcsap: a metszéskor nem terméshozás céljából meghagyott rövid vesszőrész (1-2 rügyes), amelyen a jövő évi metszéshez szükséges

vesszőket lehet megnevelni. A céltól függetlenül termés is lehet rajta, de elnevezése akkor sem változik. uruszolás: speciális vörösborkészítési (erjesztési) eljárás volt a Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken. A vörösbort adó szőlőfajták cefréjének 2 hétig tartó erjesztését és közben lapáttal való forgatását jelentette. utóerjedés: az alkoholos erjedés egy szakasza, amely a zajos erjedést követi. Elsősorban magas cukortartalmú mustok erjedésére jellemző. utóérés: ilyen érési fokozata nincs a szőlőnek, a szőlő nem utóérő gyümölcs, ezért éretten kell szüretelni. 12 / 33 Borszótár, borfajták utóíz: a bor kóstolása után a szájüregben huzamosabb ideig finom vagy kellemetlen íz. Borbírálat során közömbösítéséről gondoskodni kell (pl. víz, kifli szelet, alma stb) új bor: a bor korára utaló elnevezés, amely a legutolsó szüretből származó borra használatos. új hordó: olyan fából készült

tárolóedény, amelyben még nem volt bor. Használatra való előkészítése körültekintést igényel. üledék: természetes úton vagy derítéssel keletkezett must- vagy boralj, ismertebb nevén seprő. ültetés: a szőlőtőkék kihelyezését jelenti, különböző általában szabályos területi elhelyezéssel. ültetési anyag: szaporítás során létrejövő általában gyökeres dugvány vagy oltvány, amely lehet szabadgyökerű és tenyészedényes. Régebben simavesszőket is használtak ültetési célra üres bor: vékony, alacsony beltartalmi értékű, illat- és zamatanyagokban szegény, jellegtelen bor. ürmös bor: likőrbor, amely elsősorban az ürömfű (Artemisia absinthum) felhasználásával valamint borpárlat és sűrített must kiegészítéssel készül. üstökös aszú: a Halley üstökös megjelenésének évében (1811) szüretelt majd 1840-ben palackozott aszúbor, amelyből még egy palackot ma is őriznek (Amerika). üvegballon: kísérleti

borokhoz, kistételekhez, eszencia tárolásához használatos 25-50 l-es világos színű hasas üvegedény, rendszerint védőkosárral óvják. vadszőlő: a termesztett szőlőfaj őse a Vitis sylvestris, amely széles areában él. A köznyelv az oltáskor alanyként használt észak-amerikai származású alanyfajtákat is "vad"-nak nevezi. vendégkaró: a Soproni borvidéken a szálvesszők rögzítésére használt, a két szőlőtőke közé leütött általában rövidebb (selejt) karó. vermut: csemegebor (mesterséges), amelynek cukortartalma cukorszirup, alkoholtartalma finomszesz, illat-, ízanyaga pedig növényi aromák hozzáadásából áll össze. Lehetnek szárazak, édes fehérek, édes vörösek és keserűek. vessző: a szőlő egyéves, fás állományú szárrésze. világfajták: a világ legtöbb termőhelyén ismert és termesztett, mindenhol jó minőséget adó szőlőfajták (pl. világos rügy: az előző évben a hajtás szárcsomóin

keletkezett úgynevezett téli rügyet a kihajtás évében világosrügynek nevezzük, és száma jelöli a metszési elemek hosszúságát. vincellér: a szőlőben folyó munkák végzője, szakmai irányítója, munkavezető. virágosodás: borbetegség, amelyet a virágélesztők hártyaképzésükkel okoznak a hiányos tárolóedények alkoholszegény borain, pimpósodásnak is mondják. vizezés: másnéven nyújtás, régóta ismert borhamisítási eljárás. vékony bor: kis beltartalmi értékkel (elsősorban extrakt) bíró bor. vörösbor: kék szőlőfajták terméséből héjon erjesztéssel készült a vörös szín valamelyik árnyalatával jellemezhető bor. 13 / 33 Borszótár, borfajták zajos erjedés: erős habzással és felmelegedéssel járó, néhány napig (3-10) tartó folyamat. Az erjesztőedény fölé hajolva hallható is az átalakulása (cukorból-alkohol). zavaros bor: borhiba, a tisztítási folyamaton még át nem esett bor, átnézve rajta a

háttérnek csak torzított körvonalai látszanak. zsendülés: az érés első fokozata, amely során a bogyók színesedni kezdenek és kemény héjuk puhul. zászlós bor: egy-egy bor- vagy borlovagrend által kiválasztott a termőhelyet jól szimbolizáló bor. zöld szüret: a szükségesnél több várható termés esetén a fürtök egy részének eltávolítása az érést megelőzően. zöld ízű bor: nyers, az éretlen szőlőből származó, gyakran durva savú bor. zöldmunka: a szőlőben a tőkék zöld részein (hajtás, levél, termés, kacs) vegetációba végzett munka. zúzás: a kocsánytól megfosztott, lebogyózott termés feltárása, a bogyók szétroppantása. Adsztringencia: A bor csersavtartalma miatt érzett összehúzó hatás a szájban. Agresszív: A bántóan savas fehérborok és a túlzottan savas vagy erőteljes csersavai miatt érdes vörösborok jellemzője. Almasavbomlás: Az alkoholos erjedés után bekövetkező másodlagos erjedés, mely

során az almasav lágyabb tejsavra és szén-dioxidra bomlik le. Mesterségesen is előidézhető Amerikai alanyfajta: Amerikai szőlő (Vitis) fajoktól, vagy azok egymás közti keresztezéséből származó alanyfajta. Ellenállóak a filoxérának Animális: Illatában, ízében állati eredetű anyagokra emlékeztető bor. Főbb megjelenési formái: cserzett bőr, érlelt vadhús. Apelláció: A francia eredetvédelmi rendszerben használt kifejezés, ahol az egyes területek kategóriákba vannak sorolva. A bor kategóriája a szőlő származási helyétől, a termésátlagtól és a borkészítés folyamatától függ. Aroma: A buké kifejezéshez hasonló. A buké jelentése csokor, virágcsokor, ami az aromát alakító illatokra és ízekre utal. Ászkolás: A bor érlelése nagyméretű hordóban. Avinálás: Más néven alkoholozás. A bor teljes cukortartalmának kierjedését megakadályozó (borpárlat vagy szesz hozzáadásával) eljárás. Eredményeképpen magas

alkoholtartalmú, édes bor jön létre. Tokajban törvény tiltja alkalmazását Áztatás: A törkölyt a musttal meghatározott ideig együtt tartják, így az illat- és zamatanyagok 14 / 33 Borszótár, borfajták a szőlőhéjból vagy a bogyóhúsból a borba kerülnek. Baltazár: Olyan palack, melynek űrtartalma 16 normál palackénak felel meg, azaz 16 x 0,75 liter, tehát 12 literes. Barrique (kis tölgyfahordó): Kis méretű, belül különböző intenzitással kiégetett új tölgyfahordó. Legismertebb változata 225 liter űrmértékű A barrique hordós érlelés jellegzetes aromaanyagokat ad a bornak, melyek általában a vanília, kókusz, szegfűszeg, csokoládé aromáját idézik. Elsősorban a testes vörösborok alkalmasak a kis tölgyfahordós érlelésre. Bársonyos: Az érett, finoman csersavas bor érzete a szájban. Borkő (tartarát): A borból kiváló és a palack aljára, a dugó felületére lerakódó, ártalmatlan üledék. A borban semmilyen

illat- és ízbeli elváltozást nem okoz Botrytis cinerea (szürkerothadás): Fertőző betegség, mely tartósan csapadékos, hűvös viszonyok között alakul ki, a szőlőben szövetelhalást, barnulást okoz. Az általában káros folyamat tartósan száraz, meleg viszonyok között gátlódik és megteremti a nemesrothadás feltételeit (pl. Tokaj-Hegyalján) Buké: Francia eredetű szó, mely csokrot, virágcsokrot jelent. A palackos érlelés során alakul ki, összetett illat- és ízhatás. Cru: Francia eredetű szó, jelentése termés illetve dűlő. Franciaországban a termőhelyosztályozás alapegysége Cukorfok: A termés minőségére utal. A magas cukorfokkal történő szüretből jobb minőségű bor készíthető. Cukrozás: A must feljavítása cukor hozzáadásával. Célja nem az édesítés, hanem a magasabb alkoholfok, valamint a bor struktúrájának felépítése. Cuvée (házasítás): Legalább két bor keveréke, amelyben a különböző fajták

harmonikusan kiegészítik egymást. Klasszikus hazai példája a Bikavér Csendes bor: Szén-dioxidot nem tartalmazó bor. Csömöszölés: Az erjedő must felszínén úszó törkölykalapnak a must felszíne alá való merítése, a törkölykalapnak ugyanis tartósan nem szabad a levegővel érintkeznie. Dekantálás: A bor áttöltése a palackból egy külön edénybe. Jellegzetesen idősebb vörösborok felszolgálásának módja. Célja, hogy az esetleges üledéktől megtisztítsa a bort (az az edény alján marad), valamint hatékonyabbá tegye a levegőztetést, az aromák megnyílásának érdekében. 15 / 33 Borszótár, borfajták Derítés: A bor tisztítása kiváló abszorpciós tulajdonságú anyaggal, melyhez a bort zavarossá tevő részecskék hozzáragadnak és a hordó, tartály aljára ülepednek. A derítéssel tisztul és stabilizálódik a bor, ízgazdagságából ugyanakkor veszíthet. Dugósság: Dugóhiba miatti kellemetlen illat és íz.

Dűlőszelekció: Az egyes, kiválasztott dűlők termésének, illetve borainak elkülönített módon való kezelése. Olyan borvidékeken van értelme, ahol az egyes fekvések talaj- és mikroklimatikus adottságai értékelhető eltéréseket mutatnak (pl. Kopár dűlő kiemelése a villányi borvidék tekintetében). Ecetsav: A bor többféle savat is tartalmaz. Ezek közül az esetsav kifejezetten káros, a bor betegségére utal, s már kis mennyiségben is élvezhetetlenné teszi a bort. Egyensúly: A sav-alkohol-aromák egymáshoz viszonyított aránya a borban. Elegancia: A megfelelő egyensúlyban levő komponensek érzékszervekre gyakorolt pozitív hatása a borban. Élesztők: Alkoholos erjedést kiváltó gombák. Estate-bottled: Azt jelzi, hogy a borkészítő saját tulajdonú, vagy hosszú távra kezelésbe vett területről származó szőlőt, nem pedig vásárolt szőlőt dolgoz fel. Extrakt: A bor szárazanyag tartalma. Minél nagyobb a bor extrakttartalma, annál

testesebbnek lehet érezni. Érett: Élvezeti értékének csúcsán levő bor. Fajtabor: Egyetlen szőlőfajtából készített bor, a cuvée (házasítás) ellentéte. Fajtajelleg: Olyan aromavilág, mely az adott szőlőfajtából készült borra jellemző. Fanyar: A cserzőanyagok okozzák, elsősorban a vörösborok jellegéhez tartozik. Fermentáció: A vörösbor szín- és cserzőanyagainak kioldási folyamata a héjból. Filoxéra: Az 1860-as évekből Amerikából Európaba került gyökértetű, mely a szőlők kipusztulásához vezetett. Florális: Virágillatokkal rendelkező bor jellemzésére szolgál. Fordítás: Az aszúbor préselése után visszamaradt aszútörkölyre öntött must erjesztésével, majd másodszori préselésével nyert édes, tokaji bor. AZ így készült borok tannintartalma az aszúénál magasabb. 16 / 33 Borszótár, borfajták Fürtritkítás: Virágzást követően a fürtök egy részének eltávolítása, a minőség növelése

érdekében. Fűszeres: Elsődlegesen a szárított fűszerekre emlékeztető jegyekre utal a borban, mely lehet fajta függvénye (pl. fahéj - tramini; paprika - kadarka; bors- syrah), illetve a tölgyfahordós érlelés eredménye (pl. vanília, szegfűszeg, szerecsendió) Másodlagosan zöld fűszernövényeket idéző is lehet (babér, kakukkfű, rozmaring). Gerinc: A borok gerincét azok sav- és csersavtartalma adja meg. Ezek adnak tartást a bornak, melyhez a többi alkotóelem illeszkedik. Gyöngyöző bor: Természetes, vagy mesterséges szén-dioxidot tartalmazó bor. Hordóíz: Pozitív értelemben a fahordóban, barrique hordóban érlelt borok sajátos ízjegyeire használt kifejezés. Negatív értelemben a régi, öreg hordók kölcsönözte dohos, penészes íz megnevezése. Hosszúság: A bor aromáinak tartóssága, időbeli elnyúlása kóstolás során. Hozamkorlátozás: A termés mennyiségének tudatos visszafogása, csökkentése. Eszközei: tápszerek,

trágyázás visszafogása, hajtás- és fürtválogatás). A hozamkorlátozás oka, hogy a megtermett mennyiség fordítottan arányos a minőséggel. Mértékegységére az egy hektáron megtermelt bor űrmértéke szolgál, ami maximálisan 55-60 hl/ha, jobb dűlőkben 35-40 hl/ha. Pontos értéket természetesen csak a hektáronként tőkeszám ismeretében lehet mondani, így érdemesebb lenne egy tőkére eső fürtszámban megadni a hozamkorlátozás mértékegységét. Imperiál: Olyan palack, melynek űrtartalma 9 normál palackénak felel meg, azaz 9 x 0,75 liter, tehát 6,75 literes. Jeroboám: Olyan palack, melynek űrtartalma 6 normál palackénak felel meg, azaz 6 x 0,75 liter, tehát 4,5 literes. Kapszula: A lezárt palack védelmét és díszítését szolgáló műanyagból vagy ónból készült elem. Kemény: Nagy savtartalmú bor. Kéntartalom: A bor színének stabilizálására, az íz- és zamatanyagok megőrzésére használt anyag a kén. Túlzott mértékű

alkalmazása szúrós szagot ad a palack felnyitásakor, és fejfájást okozhat. Kerek: Illat és ízkomponenseiben egyensúlyban levő bor. Késői szüret: A teljes érettség után szüretelt szőlőből készült bor. Kocsányíz: Amennyiben a must túl sokáig érintkezik a kocsánnyal, akkor kellemetlenül 17 / 33 Borszótár, borfajták savanyú, összehúzó hatást vált ki a borban. Komplex: Sokféle ízt és illatot összerendezetten és egyensúlyban tartalmazó bor. Korona, templomablak jelenség: Kóstoláskor a pohár falán visszacsurgó folyadék, mely a bor testességére, minőségére utal. Lágy: Savakban szegényebb bor. Lapos: Savakban szegény bor. Lecsengés: Az intenzív ízhatást követő tompább, hosszan elnyúló ízérzet, mely az utóízben végződik. Maceráció: A vörös- és rozéborok héjon áztatásának folyamata. Magnum: Olyan palack, melynek űrtartalma 2 normál palackénak felel meg, azaz 2 x 0,75 liter, tehát 1,5 literes.

Maradékcukor: A must borrá erjedése végén, vagy a leállított erjedést követően a borban maradt természetes cukortartalom. A bor szárazsági fok szerinti besorolásában játszik meghatározó szerepet. Máslás: A lefejtett aszúbor seprőjére öntött must erjesztésével készült bor. Matuzsálem: Olyan palack, melynek űrtartalma 9 normál palackénak felel meg, azaz 9 x 0,75 liter, tehát 6,75 literes. Minerális: Olyan bor, melynek illata és íze tekintetében hangsúlyosan jelentkezik a termőtalaj ásványianyag-tartalmának hatása. Hazánkban elsősorban a Somlói borvidéken jellemző. Nabukodonozor: Olyan palack, melynek űrtartalma 20 normál palackénak felel meg, azaz 20 x 0,75 liter, tehát 15 literes. NLH - Noble Late Harvest: A késői szüretelésű, nemespenészes édes bor nemzetközi megjelölése. Nyersesség: Éretlen, zöld gyümölcsökben is érezhető ízek, melyek a szőlő kocsányából származnak és a helytelen feldolgozásra utalnak.

Oxidált: Oxigénnel a kelleténél tovább érintkező bor, melynek színe mélyül, aromái tompulnak. Oxidatív: Borkészítési eljárás, melynek lényege, hogy a bor levegővel érintkezik, így az eredeti gyümölcsaromák helyét az érlelési jegyek foglalják el. A folyamat fokozatosan megy 18 / 33 Borszótár, borfajták végbe, ha a bor a hordó pórusain keresztül levegőzik; intenzíven pedig akkor, ha a borász nem tölti fel teljesen a hordót. Óíz, oxidált íz: A hosszú fahordós érlelés során kialakult jellegzetes íz. Palackban érlelés: A készre kezelt bor érlelése palackban, a kedvező ízek kialakulása érdekében. Palackbetegség: Az erőteljes rázkódás hatására (pl. szállítás esetén) a bor átmenetileg veszít élvezeti értékéből, amit néhány napos pihentetéssel lehet ellensúlyozni. Pörkölési aromák: A pörkölt, pirított, perzselt és karamellizált jegyek gyűjtőneve (pl. csokoládé, grillázs, kakaó, kávé,

pirítós). A pörkölési aromák a fahordós érlelés eredményei, intenzitásuk az érlelés hosszának, a hordó életkorának, a hordót alkotó fa fajtájának függvényei. Reduktív: Borkészítési eljárás, melynek célja az elsődleges gyümölcsaromák, a frissesség megőrzése. Lényege a levegőtől elzártan, irányított, hűtött körülmények között történő erjesztés, érlelés, ami rozsdamentes acéltartályban történik. Robosztus: Nagy testű, karakteres bor. Saptalizáció: Kedvezőtlen évjáratokban szigorú szabályok mellett megengedett répacukor hozzáadása a borhoz. Különleges minőségű bor előállítása során tilos a használata Savasság: A savak képezik a bor legfontosabb részét, melyek megadják a bor struktúráját, testességét, élettartamát. Seprő: Az erjedés végén a hordó, tartály alján összegyűlt, elhalt élesztősejtekből álló üledék. A seprő jellegzetes ízekkel, krémes szerkezettel gazdagíthatja a bort,

valamint természetes antioxidáns hatása révén annak frissességét is segít megőrizni. Amikor a bort nemcsak rajta hagyják a seprőn, hanem szűretlenül, közvetlenül a hordóból töltik le, akkor sur lie palackozásról beszélünk. Száraz: Kiérezhető maradékcukor nélküli bor. Szobahőmérséklet: A testes vörösborok fogyasztására ajánlott hőmérséklet. A fogalom akkor alakult ki, amikor a házak a mainál hűvösebbek voltak, így 17-18 C körüli hőmérsékletet jelent. Talajíz: A nyomelemekben gazdag talajokon termesztett szőlők boraiban feltűnő jellegzetesen sós íz. Tannin: Szájösszehúzó hatású, fanyar ízanyagok összefoglaló neve, csersavnak is hívják. Elsősorban a vörösborok eleme a héjon áztatás miatt. 19 / 33 Borszótár, borfajták Terroir: Önálló karakterrel rendelkező vidéket, szülőföldet jelent. Gyakran nem egy egész borvidéket, hanem csak annak egy részét, vagy akár csak egyetlen dűlőt (pl. Jammertal)

jelöl A borok nyelvén a terroir azt a felismerhető, egyedi jelleget, illat- és ízvilágot jelenti, amely az adott talaj, mikroklíma és fekvés megismételhetetlen találkozásából kerekedik ki. Térállás: A szőlőtőkék soron belüli és sorok közötti távolságát megadó ültetvényjellemző. Test: A bor kóstolás során érzett nehézsége, sűrűsége, a bor alkotóelemeinek hatása alapján kis, közepes vagy nagy testűként jellemezhető. Töppedés: A túlérő szőlőbogyóban a víz elpárolgásával fellépő folyamat, melynek során a gyümölcs cukorkoncentrációja és fajlagos szárazanyag tartalma megnövekszik, a bogyó pedig ráncokat ölt. A töppedt szőlő nem azonos az aszúsodott szemmel, mivel a töppedés során a vízvesztés nem a nemes rothadás fellépésének köszönhető. Tőkeszám: Az ültetvényben az egy hektárra eső szőlőtőkék száma. A minőségi ültetvényekre magasabb sűrűség jellemző, mivel ekkor az egy tőkére eső

termékmennyiség változatlan hektáronkénti hozam mellett csökkenthető. Törköly: A préselés után visszamaradt szilárd szőlőrészek neve. Az ún törkölykalap ismételt alámerítése az erjedő vörösborba a fokozott szín- és tanninkinyerés módszere. Újbor: Magyarországon jellemzően Márton napján mutatják be a legutolsó évjárat borait. Az újborokat primőr boroknak is hívják, s általában a tavasz beköszöntéig fogyaszthatók. Eredete a francia Beaujolais nouveau borral kezdődött. Vegetális aromák: Különböző növényekre, zöld gyümölcsökre emlékeztető illat és íz. Zamat: A bor illat- és ízanyagainak összessége. Fehér szőlők borai Bianca Ld. Izsáki sárfehér Budai fehér Ld. Ezerjó Budai zöld Magyar fajta, mely a Kárpát-medencében alakult ki. Nevét a budai szőlőkről kapta, ahol egykor közkedvelt fajta volt (azokon a területeken, amelyet mostanra elfoglalt a város). A filoxéravész óta a Badacsonyi Borvidékhez

kötődik. A Kéknyelű szőlő elsősorban szóba jöhető beporzó fajtája. A két fajta bora is sok hasonlóságot mutat Bora fajtisztán elkészítve kemény, de nem egysíkú bor. Némi ízrokonságot mutat az ezerjóval. 20 / 33 Borszótár, borfajták Chardonnay (Pinot bianco, Kereklevelű) Franciaországból származó világfajta, hazája Burgundia, ez a bor képezi a híres Champagneban készített francia pezsgők egyik alapborát is. Hazánkban korábban kereklevelű néven is használták. Megtalálható a Hajós-Bajai, Soproni, Etyek-Budai, Pannonhalma-Sokoróaljai, Mecsekaljai, Balatonfelvidéki, Dél-Balatoni és a Szekszárdi borvidéken. Különlegesen illatos, illata zöldalma- és tűzkőillat, néha füstre emlékeztet. Ízében dominálnak a más fajtákhoz nem hasonlítható összetett savak. Érett sárgadinnye, méz, érett bornál pedig a vajasság ízjegyeit hordoza. Markáns karakterjegyei miatt előnyére válik, ha barrique-ban (kis méretű, új

tölgyfahordóban) érlelik, igazán sokféle ételhez illik. Rendkívül elegáns, minőségi fehérbor, sokáig érlelhető. A túlérett termésből készült borok különlegességnek számítanak Cirfandli Főleg Ausztriában, Gumpoldskirchen környékén termesztik. Magyarországon jóformán csak Baranyában található. A Móri ezerjót néha tévesen Zierfandlernek nevezik Színe többnyire aranysárga, zöld árnyalatokkal. Finom virágos illat, diszkréten fűszeres íz jellemzi. Kissé lágy, jól eltartható bor Csabagyöngye Íz és aromavilágát élénk gyümölcsösség, diszkréten muskotályosság, szelíd savak jellemzik. Friss, gyümölcsös, lágy karakterű bor, eredeti szőlőízekkel, mérsékelt alkoholtartalommal. Fogyasztása egy éven belül javasolt. Cserszegi fűszeres Magyar eredetű fajta, mely az Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével jött létre. A Csongrádi, Hajós-Bajai, Kunsági, Etyek-Budai, Balatonfelvidéki, Balatonmelléke

borvidéken jellemző. Illatos, sajátosan fűszeres zamatú, élénk savtartalmú, alkoholban gazdag bor. Sokéves érlelésre megfelelő savak hiányában nem alkalmas. Ezerfürtű (Fürtike) Magyar eredetű fajta, mely a Hárslevelű és a Piros tramini keresztezésével, jött létre. Közepes intenzitású szalmasárga színű bor. Illata tiszta, intenzív virág jegyeket hordoz Érett bodza jellege a meleg nyári mezőket idézi. Jó egyensúlyú, alkoholban gazdag, harmonikus könnyű nyári bor. Fekvéstől és terheléstől függően asztali vagy minőségi bor Ezerjó (Fehér bakator, Budai fehér) Magyar fajta, mely a Kárpát-medencében alakult ki. Nevét a budai szőlőkről kapta, ahol egykor közkedvelt fajta volt (azokon a területeken, amelyet mostanra elfoglalt a város). A filoxéravész óta a Badacsonyi Borvidékhez kötődik. A Kéknyelű elsősorban szóba jöhető beporzó fajtája. A két fajta bora is sok hasonlóságot mutat Magyar eredetű fajta, mely a

Móri, Kunsági, Ászár-Neszmélyi borvidék van otthon. Zöldesfehér színű, illatvilágban kevésbé gazdag bor. Száraz, kemény és kissé fanyar Friss, savhangsúlyos, egyszerű bor, magas alkoholtartalommal, markáns savakkal. A móri borvidéken az évjáratok többségében tüzes, testes, kissé fanyar bort készítenek e fajtából. 21 / 33 Borszótár, borfajták Fehér bakator Ld. Ezerjó Fehér burgundi Ld. Pinot blanc Furmint Németországban Mosler, Franciaországban Tokay néven ismerik. Hazánkban elsősorban Tokaj-Hegyalja, Somló, Mecsekalja és a Balatonfüred-Csopaki borvidéken található. Illata fiatalon az érett almára, ászkolás után mézre és dióra emlékeztet. Extrakt-gazdag, tüzes, robosztus, kifejezetten savhangsúlyos, kissé fanyarkás ízű bor. Érlelést igényel és jól eltartható. Jobb évjáratokban kiváló minőséget terem, ami túléréssel és aszúsodással fokozódik. Fürtike Ld. Ezerfürtű Fűszeres tramini Ld. Tramini

Hárslevelű Vélhetően magyar eredetű fajta. A Tokaj-Hegyalján, Mátraalján, az Egri borvidéken és a Villány-Siklósi borvidéken találkozhatunk vele. Zöldessárga színű, illatában és zamatában hársmézre utaló, testes bor. Ízben enyhén fűszeres, savai elegánsabbak, mint a Furminté, fanyar utóízzel bír. Több éves érlelés során kiváló minőséget ad. Önállóan a debrői hárslevelű, a furminttal együtt a híres tokaji borkülönlegességek - a szamorodni és az aszú - alapjául szolgál. Irsai olivér Magyar eredetű fajta, a pozsonyi fehér és csabagyöngye keresztezése. Csemegeszőlőként és borszőlőként egyaránt hasznosítják. A Pannonhalma-Sokoróaljai, Dél-Balatoni, Mátraaljai, Ászár-Neszmélyi borvidéken van jelen. Intenzíven muskotályos illat és zamat, szelíd savak jellemzik. Lágy, gyorsan vénülő bor, frissen kiváló élvezeti értékekkel bír, hosszú tárolásra nem alkalmas. Izsáki sárfehér (Arany sárfehér,

Bianka, Izsáki) Magyar fajta, mely a Seyve Villard és a Bouvier keresztezésével jött létre. Alkoholban gazdag, semleges ízű, finom, de lágyulásra hajlamos savakkal rendelkező minőségi bor. Kitűnő pezsgő alapbor Csak Magyarország bizonyos területein termesztik Juhfark Osztrák vagy magyar eredetű fajta. Nevét szőlőjének hosszú, hengeres fürtje adja Férfias bor, Somló, Balatonfüred-Csopak és az Etyek-Budai borvidék különlegessége. Szalmasárga, jellegzetes finom illata nehezen leírható. Ízében határozott, különleges összetételű savak és fanyarság érezhető. Az érlelést nagyon meghálálja, szépen öregszik 22 / 33 Borszótár, borfajták Kereklevelű Ld. Chardonnay Kéknyelű Ősi magyar eredetű fajta, a rusztikus fajták közé tartozik. A Badacsonyi borvidék különlegessége. A friss bor halványzöld, érlelés után is világos marad. Finom, de határozott illat és zamatvilágú, ugyanakkor nem tolakodó. Jellegében sok

közös van a Királyleánykával Fiatalon is kellemes, de az igazi élményt több éves érlelés után nyújt. Királyleányka (Danosi) A hungarikumok sorába tartozik ez a régi magyar fajta. Feltehetően a Kövérszőlő és a Leányka természetes kereszteződéséből jött létre. Hazánkban a Etyek-Budai, Móri, Balatonboglári, Pannonhalma-Sokoróaljai, Tolnai borvidéken találkozhatunk vele. Igen kellemes, enyhén a muskotályborokra emlékeztető illat- és zamatanyagokkal rendelkezik. Jellemzője a kissé parfümös, kellemes illat Élénk, finom, üde savérzetet ad Elegáns, harmonikus, testes, minőségi bor, érlelésre alkalmas. Korai piros veltelini (Piros veltelini) Az osztrákok közkedvelt bora, ez indokolhatja a fajta megmaradását Sopronban. Finom illatú és zamatú, gyakran lágy karakterű. Sokak számára szokatlan ízvilágú, minőségi bor. Kövérszőlő (Fehérszőlő) Színe aranysárgás, illata telt, mézes, aszalt gyümölcsökkel. Ízében mézes

sütemények és egy kevés fahéj érezhető. Kövidinka Magyar származású fajta, elsősorban az Alföldön (Kunsági és Csongrádi borvidéken) termesztik. Az évjáratok többségében elmondható, hogy könnyű, lágy, kellemes zamatú asztali bor. Kunleány Magyar eredetű fajta, a Vitis amurenis és az Afuz Ali keresztezéséből jött létre. Közepes illat, zamatanyag és savtartalmú bor. Cukor- és savtartalma szintén közepesnek mondható. Leányka Az erdélyi Moldáviából származik, szőlőjét többnyire Közép- és Kelet-Európában termesztik. Egyik fő termőterülete hazánkban az egri borvidék, emlett megtalálható még a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri és a Mátraaljai borvidéken. Fajtajelleges diszkrét illattal és többnyire lágy savakkal bír. Alkoholban gazdag, tüzes, lágy bor. Sokéves érlelést csak kivételesen jó évjáratból visel el, ilyenkor a ki nem erjedt cukor segít a szép érésben. Muskotály 23 / 33 Borszótár,

borfajták Ősrégi szőlőfajta, amely különféle változatokban terjedt el - mint például az ottonel és a sárga muskotály - és csemegeszőlőként is nagyon kedvelt. Az Ottonel és a Sárga Muskotály közül az utóbbi az elegánsabb. Illatuk intenzív, és a közhiedelemmel ellentétben kiváló - bár nem évekig tartó - savakkal bírnak. Kellemes ízű, száraz (pikáns muskotályos zamattal) és édes változatban is készíthető A muskotályok - hála a magas savtartalomnak - hosszú ideig érlelhetőek. Túlérésben szép desszertbort ad. Hűvös termőterületről érdemes beszerezni Olaszrizling Olasz vagy francia eredetű fajta, mely csak névrokona a rajnai rizlingnek. Hazánkban szinte minden borvidéken megtalálható (pl.: Mátraalja híres bora az abasári olaszrizling), a legszebb olaszrizlingek azonban a Szent György-hegyen és Csopakon teremnek, mely ma már sokkal jobb eredményt hoz, mint eredeti hazájában. Igazán itt jönnek elő benne azok a

zamatok, illatok, amelyek nagyon értékessé teszik a fajtát. A fehérbor kedvelő emberek "alapfajtája", ahogy vörösborban a kékfrankos. Illatban nem igazán gazdag, ha jó minőségű, rezedára emlékeztet. Savai finomak, az évjárattól, termőhelytől nagyban függenek, utóízében gyakori a keserűmandula. Többnyire lágy, fajtajelleges. Zamatos, tüzes, harmonikus minőségi bor Hajlamos a töppedésre és a nemespenészt is jól fogadja. Túlérett szőlőjéből különleges minőségű borokat készítenek Ottonel muskotály (Muscal ottonel, Muscat Ottonel blanc, Muskat Ottonel bianco) Francia eredetű bor, mellyel hazánkban a Badacsonyban, valamint a Mátraaljai borvidéken találkozhatunk. Intenzív muskotályos illatú, erőteljes, friss zamatokkal bíró bor, közepes alkoholtartalommal. Barátságos, elegáns, finom savtartalommal. Tüzes, de lágy karakterű, minőségi bor A Badacsonyi Borvidéken egyaránt ismert édes, félédes és száraz

változatban is. A jó muskotályt elsősorban nem a gasztronómiához társítva kell fogyasztani, hanem önálló italként. (ld. még: muskotály) Pinot blanc (Fehér burgundi, Weisburgunder) Fehérszőlő néven Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb fajtája volt, de a filoxéravész után szinte teljesen kiszorult a termesztésből. Rendkívül elegáns bor, egyedi ízét a gyógynövényaroma, a pikáns fűszerek, valamint némi mogyoróíz jellemzik. Sok és jó minőségű aszú készíthetésére alkalmas Pinot gris (Szürkebarát, Pinot grigio) Franciaországból származik, ahol pinot griesként ismerik. A pinot család tagja, közvetlen rokonai a pinot blanc és a pinot noir (közülük hazánkban a szürkebarát terjedt el leginkább). A Badacsonyi Borvidék elterjedt és híres fajtája. A legenda szerint a szerzetesek honosították meg a környéken, mert olyan szőlőt kerestek, amely cukor hozzáadása nélküli is kellemes bort ad minden évben. (A misebornál ugyanis

követelmény, hogy tisztának kell lennie, nem szabad cukrot adni hozzá.) Megtalálható még a Balatonfelvidéki és a Mátraaljai borvidéken Érett bogyói lilásvörösek, bora ezért olykor halvány aranysárga, sőt akár rozéra emlékeztető is lehet. Illatos, tüzes, harmonikus, testes, íz-, zamat- és extraktgazdag, finom savú bor Ízében jellegzetes, gyógyfüvekre emlékeztető ízkomponens van. Amikor magas cukorfokkal érik be, 24 / 33 Borszótár, borfajták természetes édesbort ad. Aromái és ízei valójában szárazon mutatkoznak meg igazán Nagyon lassan fejlődik, sokkal később, évek multán mutatja igazán a finomságát. Megfelelő savak esetén hosszabb érlelést is elbír, akár 10-15 évig is lehet a palackban úgy, hogy az hasznára válik. Piros szlanka Balkáni származású, de nevét a szerémségi Slankamen városról kapta. Piros tramini Valószínűleg dél-tiroli származású. A laikus fogyasztók körében kevésbé ismert, illatos,

zamatos szőlőfajtából a gyümölcshöz hasonlóan illatos, zamatos, testes bor készíthető. Íze, illata egyértelműen utal a tramini fajtajegyeire. Félédes, félszáraz változata létezik Piros veltelini (ld. Korai piros veltelini) Pozsonyi fehér Az Olaszrizlinghez hasonló, kemény savas, enyhén illatos bor a Czéthényi fajták közül való. Kiváló íz és illatanyaga miatt azonban méltán sorolható a hungaricumok közé. Rajnai rizling (Fehér rizling) Nevét származási helyéről, a Rajna-mellékéről kapta, s csak névrokonságot mutat az olaszrizlinggel. Gyakran találkozhatunk rövidített elnevezésével, a rizlinggel is Hazánkban a Badacsonyban és a móri borvidéken hozza legjobb formáját. Finom illatú és zamatú, általában kemény, azonban finom savakkal rendelkező, nagy extrakttartalmú. Érett szőlőből kiváló minőségű, máshoz nem hasonlítható karakterű bor készíthető. Rossz évjáratban vagy korán szüretelve élvezhetetlenül

kemény Savai révén nagy érési képességgel rendelkezik, százéves palackjai is jól fogyaszthatók. Rizlingszilváni (Müller Thurgau) Németországból származó szőlőfajta, melyet több országban Müller Thurgau néven ismernek, mivel azt Müller Thurgau állította elő a Geisenheimben a Rajnai rizling és Zöld szilváni (újabbi vizsgálatok szerint a Chasselas) keresztezésével. Hazánkban a Mátraaljai, Balatonfüred-Csopaki, Móri, Ászár-Neszmélyi és a Balatonmelléke borvidéken van jelen. Kissé lágy, zöldesfehér vagy zöldessárga színű, kellemes illatú és zamatú, tüzes, de lágy karakterű minőségi vagy tájbor. Ha az oxidációtól megvédik, intenzív illata és zamata van Sárga muskotály (Muscat lunel) Elő-Ázsiából származó fajta, melyet hazánkban csak néhány helyen található meg, például Tokajban, valamint a Dél-Balatonon. Régebben Badacsonyban is ismert volt, azonban ma inkább az Ottonel Muskotály a jellemző. Finom

illatú, közepes alkoholtartalmú, díszes bor, likőrös, friss zamatokkal. Elegáns, kiváló, az Ottonel muskotálynál magasabb savtartalommal rendelkezik. (ld. még: muskotály) 25 / 33 Borszótár, borfajták Sauvignon blanc (Sauvignon bianco, Gros Sauvignon, Weisser sauvignon) Világfajta, mely hazánkban elsősorban a Mátraalján és Etyeken szép. Különleges, kellemes illatú és zamatú, tüzes, harmonikus minőségi fehérbor. Képes rendkívüli illatintenzitást felmutatni, ilyenkor a bor robusztus és semmiképpen nem elegáns. Jellegzetes egres- és bodzaaromák érezhetőek benne. Általában könnyű és zamatos, de lehet testes és fűszeres is. Kemény karakterű, jól tárolható bor Semillon Származási helye D-NY-Franciaország, hazánkban legfőképpen a Dél-Balatoni borvidéken telepített szőlőfajta. Savhiányos, ennek ellenére friss és üde bor. Nagy ismertségre a Sauvignon blanc-nal házasítva tett szert. Szürkebarát Ld. Pinot gris Tramini

(Fűszeres tramini, Gewürztraminer) Nevét a dél-tiroli Traminról kapta, azonban egyes kutatások szerint francia eredetű, mások ÉGörögországból származtatják. Különféle változatokban terjedt el, mint például a fűszeres tramini, a piros tramini és a gyümölcsös tramini (mely önálló változatnak tekinthető, ám a gyakorlatban ritkán teszünk különbséget). Hazánkban elsősorban a fűszeres tramini vált ismertté, mellyel a Pannonhalma-Sokoróaljai, Mátraaljai, Egri és Móri borvidéken találkozhatunk. Badacsonyra inkább a Piros Tramini a jellemző Szőlőjének színe éretten pirosas, ezért bora fiatalon is lehet aranysárga. Illata intenzív, rózsaés szőlőillat, valamint sárgabarack fedezhető fel benne Fűszeres zamatú, lágy, finom bor Savai - a Somlón termettek kivételével - inkább lágyak, mint határozottak. Édes borok előállítására is alkalmas, azonban szárazon vagy félszárazon szebb. Zalagyöngye Magyar nemesítés

eredménye, melyet a Seyve Villard és a Csaba gyöngye keresztezésével hoztak létre. Diszkrét, jellegzetes illatú, zamatú, viszonylag lágy karakterű, asztali bor. Zefir A Badacsony névre keresztelt sorozat egyik jellegzetes fajtája, melyet 1951-ben Pécsett Király Ferenc nemesített az ezerjó és Bouvier keresztezésével. Fűszeressége miatt perspektivikusnak látszik. Zengő A Badacsony névre keresztelt sorozat egyik jellegzetes fajtája, melyet 1951-ben Pécsett Király Ferenc nemesített az ezerjó és Bouvier keresztezésével. Illatos, harmonikus, savas karakterű, ugyanakkor finom savakkal rendelkező fehérbor. Túlérett szőlője nagy minőségű bor készíthetésére alkalmas. Zenit A Badacsony névre keresztelt sorozat egyik jellegzetes fajtája, melyet 1951-ben Pécsett 26 / 33 Borszótár, borfajták Király Ferenc nemesített az ezerjó és Bouvier keresztezésével. Színe zöldes árnyalatú, fehéresen csillogó, sajátos és kellemes illatú.

Illat- és zamat gazdag, harmonikus, élénk, finom savérzettel rendelkező minőségi fehérbor. Magyarországon a hűvösebb és csapadékosabb borvidékeken terjed leginkább. Zeus Ld. Zeusz Zeusz (Zeus) A Badacsony névre keresztelt sorozat egyik jellegzetes fajtája, melyet 1951-ben Pécsett Király Ferenc nemesített az ezerjó és Bouvier keresztezésével. Elsősorban Badacsonyban és környékén található. Borának savtartalma magas, minőségét a szakma közepesnek ismeri, viszont késői szürettel rendkívüli minőséget tud adni. Zéta (Oremus) A bouvier és furmint keresztezésével létrehozott szőlőfajta. Zöldszilváni Származási helye Erdély. Zöld muskotály Ld. zöld veltelini Zöld veltelini (Zöld muskotály, Grüner Veltliner, Valtelin blanc) Feltehetően osztrák fajta. A legszebb veltelinit hazánkban a Balaton-felvidéken készítik Illata kellemes, üde, ha jó minőségű, fekete borsra és mentára emlékeztet. Gyakran fűszeres zamatú, tüzes,

általában harmonikus, néha kissé kemény. Az egyszerű pecsenye vagy asztali boroktól a Duna völgyében termett száraz és borsosan fűszeres, hosszabb tárolásra is alkalmas borokig több változata is ismert. Kék szőlők borai Blauburger Ausztriában a Kékoportó és a Kékfrankos keresztezésével hozták létre, hazánkban leginkább az egri borvidéken találkozhatunk vele. Az Egri bikavér készítéséhez kiemelten ajánlott nyolc vörösborszőlő egyike. Színanyagban és extraktban gazdag, finom csersavtartalmú, fűszeres, fajtajelleges illatú és zamatú, harmonikus ízű. Sokkal lágyabb a Kékfrankosnál, ebben a tulajdonságban inkább a Kékoportóra hasonlít. Viszonylag gyorsan fejlődik, már Márton napon (november 11) forgalomba hozható újbor készíthető belőle. Jó tulajdonságai miatt egyes termőhelyeken alkalmas lehet a Kékoportó helyettesítésére. Cabernet franc Francia eredetű, az egyik legelterjedtebb szőlőfajta a világon.

Hazánkban Villány és 27 / 33 Borszótár, borfajták Szekszárd egyaránt kitűnő termőterületei. Illata szederre, zamata kökény-erdei szamóca-szilva illatokra vezethető vissza, ám nem olyan intenzíven fűszeres, mint a Sauvignoné. Jó évjáratban hallatlan ízmélységet ér el Cukor- és savtartalma közepes. Cabernet sauvignon Francia eredetű világfajta, a vörösborok királya. Hazánkban a Villányi, Szekszárdi, Egri, DélBalatoni és a Hajós-Bajai borvidéken terjedt el Sötét, illatos, jellegzetes zamatú, különleges minőségű, bársonyos, cserzőanyagban gazdag bor. Illatában a fekete ribizli és a zöldpaprika, valamint a csokoládé jegyeit fedezhetjük fel Alkoholtartalma a testesség követelménye miatt 12% alatt nem lehet. Fiatal korában gyakran kemény és élvezhetetlen. A jó évjáratok nagyon hosszú idő alatt fejlődnek ki, ez Villányban legalább 10 év, Szekszárdon 5-6 év. Az új kishordós (barrique) érlelés még tartósabbá

teszi a bort, de néha nyújtja az érlelési időt is. Fiatalon nehéz húsételekhez, éretten nemes vadhoz illik. Kadarka Származási helye Kis-Ázsia, legismertebb magyarországi termőhelye Szekszárd, emellett megtalálható még a Hajós-Bajai, Balatonfüred-Csopaki, Kunsági, valamint a Csongrádi borvidéken is. Tanninban nem gazdag, ezért színe halványabb, viszont savai erőteljesek. Jó évjáratban ízgazdagsága a fűszerességig terjed. Kékfrankos (Nagyburgundi, Blaufränkisch, Lemberger, Gamé) Közép-európai vörösborfajta, az Egri Bikavér legfontosabb összetevője. Leginkább a Szekszárdi, Villányi, Soproni, Egri, valamint a Mátraaljai borvidékre jellemző, de az ország egész területén megtalálható, ahol kékszőlőt termelnek. Színe még éretten is közelebb áll a bíborlilához, mint a melegebb vörösbor színekhez. Illatában enyhén aszalt szilvára emlékeztető, testes, fanyar, finom cserzőanyag-tartalmú, kissé savas ízhatású

minőségi bor. Savai különösen hűvösebb termőtájakon felettébb kemények lehetnek. Alacsony termésátlaggal extraktban nagyon gazdag bor nyerhető, de akkor is egyszerű, ám megbízható, kiváló minőségű bor marad. Jól illik bármilyen hús, valamint vadételhez. Kékmedoc Bordeaux-ból származik, hazánkban az egri borvidéken, valamint elvétve Villányban van jelen. Illatában a rózsára hasonlít Minőségi száraz bor, melynek félédes változata is lézetik Kékoportó Ld. Portugieser Medina (Medea) Magyar fajta, mely a Seyve Villard és a Kékmedoc keresztezésével jött létre. Sötét színű, intenzíven illatos, vaníliára és szegfűszegre emlékeztető aromájú, különösen fűszeres zamatú, kiváló vörösbor. 28 / 33 Borszótár, borfajták Medea (Medina) Ld. medina Merlot Francia eredetű fajta. A nagy kékszőlő-fajták egyike Hazánkban a Soproni, Egri, HajósBajai, Villányi valamint a Dél-Balatoni borvidéken található meg

leginkább Általában mélyvörös színű, illata a málnára és rózsára emlékeztet. Telt, bársonyos ízű, jellegzetes aromájú, száraz, minőségi bor. Jól lekerekíti a Cabernet fajtákat, tehát kiváló társ a házasításhoz. Az utóbbi években önmagában is egyre gyakrabban palackozzák Marhahúshoz, borjúhoz, vadhoz, bárányhoz és könnyebb, fiatalabb változatában tengeri halhoz egyaránt fogyasztható. Nagyburgundi Ld. Kékfrankos Pinot noir (Kékburgundi) Burgundifajta. Szép, rubin színű bor. Általában finom, elegáns, magas tannintartalmú, kitűnő zamatú, gyümölcsös. Fiatalon bogyós gyümölcsökre, eperre és cseresznyére emlékeztető, illatos bor, palackban is sokáig fejlődik, szelídül, érik. Ilyenkor illatában sokszor vadat, édesgyökeret és mohát lehet felfedezni. Általános íz harmóniája meggy, málna, eper, szilva, lekvár, cseresznye. Két-három éves érlelés után, kedvező esetben meggyre emlékeztető illat- és

zamatanyagok alakulnak ki benne. Csersavban nem túl gazdag A kitűnő minőségi burgundi borok akár húsz évig vagy még tovább is tárolhatók. A pinot noir jól illik szárnyashoz és bárányhúshoz. Portugieser (Kékoportó) Portugál, egyes szakemberek szerint viszont osztrák eredetű fajta. Hazánkban az Egri, Villányi, Szekszárdi és nem utolsó sorban a Hajós-Bajai borvidéken találkozhatunk vele leginkább. Fajtajelleges, szép színű, finom csersavtartalmú. Értékeit csak meleg termőhelyen mutatja meg, ilyenkor kellemesen lágy savakkal mutatkozik. Önmagában nem tartós, 10-20%-os Kékfrankossal házasítják. Erős hozamkorlátozás mellett újhordós érlelésű változata meglepően szép bor. Syrah (Shiraz) Jó minőségű, kékes színárnyalatú, érlelésre alkalmas. Íz és illat aromákban gazdag, testes, sokszor cassisra (fekete ribizkéből készült francia likőr) és elgyújtott gyufa illatára emlékeztet. Összetett illatában a

rózsasziromtól a fahéjon át a csokoládéig, a bogyós gyümölcsöktől a fűszerig sok-sok réteg felfedezhető. Érésének arányában pedig animális illatjegyek is megjelennek. Kifejezetten testes bor, viszonylag magas tannin- és savtartalommal. Minőségének csúcsát általában csak évek elteltével éri el, s olyan fajta, amely szépen egészülhet ki a fás, barrikolt ízekkel. Kitűnő itala a nehéz húsételeknek, mint például a marha- és bárányhús, vadaknak, s a tyúkot kivéve a szárnyasnak is. 29 / 33 Borszótár, borfajták Shiraz Ld. Syrah Turán Magyar fajta, mely Egerben többszörös keresztezés eredményeként jött létre. Évjárattól függetlenül nagyon mély színű, csersavtartalma magas, tanninja finom bársonyos. Még késői szüret esetén is jól érezhető benne a Kékmedoctól származó virág- vagy mézillat, ami sokak szerint a vörösboroktól idegen. Érezhetően finom zamatát a Csaba gyöngyétől és a Kékmedoctól

örökölte. Harmonikus vagy lágy, gyors érésű, javítja a házasított vörösborok minőségét. Zweigelt Osztrák eredetű fajta, melyet a század elején a kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták kereszteződésével állították elő. Jó minőségű, csersavban gazdag, harmonikus bor. Megfelelő hozamban jó savakkal is bír, de hosszú érlelésre ritkán alkalmas. Hazai borvidékek, bortermelők Egri Szőlőfajták: kékfrankos, régen kadarka, kékoportó (blauer portugieser), CB,CS, CF, PN Medina(medoc noir), rizling Egerszólát, Char,Ottonel muskotály, tramini,egri leányka, királyleányka, vionigner, shiraz Termelők: Bukay László(Gróf Buttler pincészet), Thummerer Vilmos, Gaál Tibor anno most Gromann Tamás, Vincze Béla, Pók Tamás(Monarchia borászat), Lőrincz Gyuri (St Andrea pincészet), Demeter Csaba, Orsolya pincészet, Kalló Imre(az erdész borász) Tóth István, Gál Lajos, Simon Józsi Mátra-alja Szőlőfajták: PG,KF,Cab Termelők: Bárdos

Benjamin ig, Bárdos Sarolt (Nagyréde Szőlőskert Rt.), Szőke Mátyás és Zoltán, Németh Attila, Benedek Péter Tokaj hegyalja Szőlőfajták: furmint 60%, hárs 30%, maradék sárga muskotály, zéta Termelők:Szepsy, Oremus(Bacsó András), Hétszőlő, Cahteau Megyer Cahteau Pajzos, (Györffy András), Royal(Túróczy István a vezteő borász Áts Karcsi), Béres rt.(Bárdos Sarolta), Göncöl(Oremus ez is), Degenfeld, Füleky(Bott Judit),Disznókő(Mészáros László), Dereszla(Kalocsai László), Duskóczy pincészet(Duskóczy Tamás) Balaton (Badacsony, Balaton felvidéki, Füred-Csopak, Balaton melléki) déli a Boglári bv, Somló 30 / 33 Borszótár, borfajták Szőlőfajták:Balaton(csopaki rizling, cahr sb, ottonel m, semillon, rizlingszilváni-müller thurgau Somlón furmint és a hárs, juhfark) Termelők: Somló Fekete Béla, Györgykovács Imre(Inhauser), Tolnai András (Sághegy), Kreinbacher pincészet, Balaton-Csopak Jásdi István, Tamás Ervin, Figula

Mihály(Balatonszőlős. Bfüred), Hudák Zoltán(Aszófő) Vivamus pincészet(Dörgicse), Feind, , Szeremley Huba(Badacsony), Laposa pincészet, Nyári Ödön Szent György Borház(St György hegy), Villa Tolnay, Balaton felv Lesence(lesence völgyben), Szakálvin, Bezerics Németh borház, Légli Ottó(Balatonboglár), Garamvári pincészet Vinárium Rt- St.Donát pince(Garamvári Vencel), Vivárium(Konyári János és fia Dávid), , Marcal Öreg Baglas svájci család, Buda, Etyek, Ászár-Neszmély, Pannonhalma, Sopron Szőlőfajták:Etyek(rizl, Char, sb,pg, rizlsz,kirle,ottmusk, irsai, kevés PN) Termelők:Etyek(Nyakas pince Maya Ernő,anno Báthory Tibor most Etyeki kúria, Hernyák László, Gombai nAgy Tibor, Rókusfalvy Pál, ) Ászár(Hilltop Neszmély Kabocsai Ákos, Szőlősy Mihály)Pannonhalma(Apátsági pince) Sopron (Weninger)(kékf,merlot, syrah, cf, cs, pn, pb) Szekszád, Zala Szőlőfajták:kékf, kékop, zweigelt, kadarka, Cf, Cs, merlot , PN,vionigener, Zala Pg

tramini, Termelők:Heimann Zoltán, Sebestyén Csaba, vesztergombi Ferencés József, Takler Ferenc és fiai, Vida Péter, Dúzsi Tamás, Sárosdy Ferenc, Liszt pincészet, St Gál pincészet, Zala (Bussay pincészet or, rr, szb, ) Németh borház kft, Villány, Siklós Szőlőfajták:kékoportó,kékf, merlot ,cf, cs pn, shiraz Termelők:Bock József, Gere Attila Tamás, Tiffán Ede és Zsolt, Polgár, Jekl Béla,Güntzer Tamás és Zoltán, Vylyan pincészet, Csányi pincészet,(Teleki) Malatinszky Csaba, Árvay és társa már itt is, Wunderlich pincészet Franciaország szőlői régiónként Vörös szőlők CF Hol: Bordeaux, Charentes, Sud-Ouest, Val de Loire CS Hol: Bordeaux, Charentes, Languedoc-Roussillon, Provance, Sud-Ouest, Val de Loire Carignan Hol: Languedoc-Roussillon, Provance, Vallée du Rhone Cinsaut Hol: Languedoc-Roussillon, Provance, Vallée du Rhone Gamay Hol:Beaujolais, Bourgogne, Jura–Savoie, Sud-Ouest, Val de Loire 31 / 33 Borszótár, borfajták

Grenache Hol:Languedoc-Roussillon, Provance, Vallée du Rhone Grolleau Hol: Bourgogne, Val de Loire Merlot Hol: Bordeaux, Charentes, Languedoc-Roussillon, Sud-Ouest Mourvédre Hol: Languedoc-Roussillon, Provance, Vallée du Rhone PN Hol:Alsace, Bourgogne, Champagne, Jura–Savoie, Val de Loire Sciacarello Hol: Corse Syrah Hol: Languedoc-Roussillon, Provance, Sud-Ouest, Vallée du Rhone Tannat Hol: Sud-Ouest, Val de Loire Fehér szőlők Aligoté Hol: Bourgogne Char Hol: Alsace, Bourgogne, Champagne, Jura–Savoie, Languedoc-Roussillon, Provance, Val de Loire Chenin Hol: Languedoc-Roussillon, Sud-Ouest, Val de Loire Gewurztraminer Hol: Alsace Marsanne Hol: Languedoc-Roussillon, Provance, Vallée du Rhone Mauzac Hol: Languedoc-Roussillon, Sud-Ouest Melon Hol: Val de Loire Muscat Blanc Hol: Alsace, Corse, Provance Petit Manseng Hol: Sud-Ouest Pinot Gris Hol: Alsace Riesling Hol: Alsace Rolle ou Vermentinu Hol: Corse, Provance, Vallée du Rhone Roussanne Hol: Languedoc-Roussillon, Vallée

du Rhone SB 32 / 33 Borszótár, borfajták Hol: Bordeaux, Bourgogne, Languedoc-Roussillon, Provance, Sud-Ouest, Val de Loire, Vallée du Rhone Sémillon Hol: Bordeaux, Charentes, Sud-Ouest, Val de Loire Ugni-Blanc Hol: Champagne, Charentes, Provance, Sud-Ouest, Vallée du Rhone Viognier Hol: Languedoc-Roussillon 33 / 33