Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Németh Orsolya - Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése

http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Kommunikáció Szak Levelező Tagozat Európai Üzleti Szakirány AZ EU KERESKEDELEMPOLITIKÁJA ÉS AZ EU-MAGYARORSZÁG KÖZÖTTI KERESKEDELMI KAPCSOLATOK FEJLŐDÉSE Budapest, 2003 Készítette: Németh Orsolya 1 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Tartalomjegyzék Bevezetés I. Az Európai Unió kialakulása 1. 2. 3. 4. Montánunió – A német szén és a francia vasérc közös piaca Római Szerződés – Vámunió Az Egységes Európai Okmány – Az egységes belső piac A Maastrichti Szerződés – Gazdasági és Pénzügyi Unió II. Az EU kereskedelempolitikája 1. A közös kereskedelempolitika intézményrendszere 2. Az EU kereskedelempolitikájának belső oldala 2.1 Az áruk szabad

mozgása 2.2 A szolgáltatások mozgása 2.3 A személyek szabad mozgása 2.4 A tőke szabad mozgása 2.5 Az egységes piac kereskedelemre gyakorolt hatása 3. A közös kereskedelempolitika külső oldala 3.1 Az Európai Unió vámpolitikája 3.11 A vámunió fejlődése 3.12 A vámunió működése 3.13 A vámunió szervezete 3.14 Új tagállamok a vámunióban, a vámunió fejlődése 3.2 Az EU szerződéses kereskedelmi kapcsolatai 3.21 GATT (WTO) 3.22 Európán kívüli kapcsolatok 3.23 Az EU és az európai országok III. Az EU és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak története 1. A KGST időszaka 1.1 Technikai megállapodások az agrárágazatban 1.2 Ágazati megállapodások 1.3 Európai Megállapodás 2. A magyar-EU közeledés hatása hazánk kereskedelmére 2.1 Az EU-ba irányuló kereskedelmünk földrajzi megoszlása 2.2 Az EU-ba irányuló kereskedelmünk áruszerkezete IV. A csatlakozás várható hatásai a kereskedelempolitikára 1. A csatlakozás várható

hatása a vámrendszerre és a vámügyi szabályokra 2. Szerződéses kapcsolatok változása 3. A csatlakozás előnyei és hátrányai a kereskedelem területén 4. Tagállami érdekek és ellenérdekek hazánk, ill a közép-európai térség csatlakozásával kapcsolatban 4.1 Németország 4.2 Ausztria 4.3 Franciaország 4.4 Déli tagállamok 4.5 Nagy-Britannia 4.6 Északi tagállamok Befejezés Felhasznált irodalom 2 1 3 3 4 8 11 12 12 12 13 14 14 15 15 17 18 19 20 22 24 27 27 28 33 35 35 35 38 41 43 44 45 49 51 57 59 60 60 61 61 62 62 62 63 65 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Bevezetés Az európai egység megteremtésének a gondolata régi eredetű elképzelés. Gyakorlatilag már a Római Birodalomban is az egységes Európa testesült meg. Az európai egység megteremtésének igénye eleinte politikai megfontolásokból táplálkozott, de a politikai integrációval szembeni

nyilvánvaló akadályok erősítették meg, hogy a politikai integrációt meg kell előzze a gazdasági. Hazánk - az új demokráciák közül elsőként – beadta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez. Sokak szerint Magyarország az EU-csatlakozásunkkal kapcsolatban olyan horderejű döntés előtt áll, mint amikor I. István eldöntötte a kereszténység felvételét. Tény, hogy az EU-hoz való csatlakozás, vagy ennek elutasítása az elkövetkezendő években döntően befolyásolja nemcsak Magyarország gazdaságát, ill. kereskedelmét, hanem társadalmi-kulturális folyamatait is. Annak ellenére, hogy mostanra az EU már nem csak egy gazdasági integrációt jelent, az egységes piac és a kereskedelmpolitika továbbra is megmaradt az Európai Unió központi kérdésének. Az Európai Unió több szempontból is a világ első számú gazdasági szereplője. Világkereskedelmi súlyát figyelembe véve az EU rendelkezik a legnagyobb részesedéssel, az EU

a világ legjelentősebb kereskedelmi hatalma. A tagállamok közötti belső kereskedelmet nem számítva az EU az áruk és szolgáltatások legnagyobb exportőre a világon, gyakorlatilag a világ minden jelentősebb gazdasági régiója aktív kereskedelmet folytat vele. Magyarország külkereskedelmének döntő hányada, mind az exportot, mind az importot tekintve az Európai Unió országaival bonyolódik le. Már három éve egy német tulajdonú exportőr cégnél dolgozom, export-import szervezéssel foglalkozom, a cég kb. 70 %-ban az EU piacaira termel, így munkámat az EU-csatlakozás döntően fogja befolyásolni. Mivel munkám nagy része az EU kereskedelméhez kapcsolódik, az Európai Unió kereskedelempolitikáját választottam szakdolgozatom témájának. Az Európai Unióval való kereskedelmi kapcsolataink akkor is meghatározóak lesznek, ha nem csatlakoznánk a Közösséghez, mivel külkereskedelmi forgalmunk legnagyobb hányada ezzel az országcsoporttal

bonyolódik a rendszerváltozás óta. Éppen ezért fontos, hogy megismerjük az EU kereskedelempolitikájának szabályrendszerét, hiszen az EU-val kiépíthető kapcsolataink nem tetszőlegesek, hanem alaposan szabályozottak. Az EU-hoz való csatlakozásunkkal viszont bekerülünk a Közösség kereskedelmi jogának rendszerébe, 3 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése amelyhez hazánknak alkalmazkodni kell, amelyet teljes egészében át kell vennünk, és alkalmaznunk kell. Ehhez elengedhtetlenül szükséges az Unió kereskedelempolitikájának az ismerete, hiszen enélkül az Európai Unió piacain behozhatatlan hátrányba kerülnénk. Szakdolgozatom célja, hogy áttekintő jelleggel bemutassam az EU kereskedelmi rendszerét, a közös kereskedelempolitika részterületeit, az ennek irányításában részt vevő szerveket, és ezek feladatait, valamint hogy elemezzem az Európai Unió és

Magyarország kereskedelmi kapcsolatait a külkereskedelmi statisztikák tükrében. Dolgozatom első részében azt a folyamatot szeretném bemutatni, ahogy az Európai Unió egyszerű vámunióból gazdasági, majd politikai integrációvá fejlődik. A fejezet egyes alcímei adják a folyamat főbb lépéseit (német szén és francia vasérc közös piaca, vámunió, egységes belső piac, gazdasági és pénzügyi unió). A második fejezet témája az EU kereskedelempolitikája, mind a tagállamok közötti, mind a harmadik országokba irányuló kereskedelem szervezete, részterületei, eszközrendszere. Ennek kapcsán összegezve bemutatom az EU harmadik országokkal kialakított kereskedelmi szerződésrendszerét. A harmadik fejezetben térek ki az EU és Magyarország eddigi kereskedelmi kapcsolataira, konkrét számokban is kifejezve. A dolgozatom utolsó felében a csatlakozás várható hatásait vázolom, bemutatom, hogy milyen változások várhatók

hazánkban a kereskedelempolitika különböző részterületein, és hogy az egyes jelenlegi tagállamok, hogyan állnak hozzá a kibővítéshez, ill. Magyarország csatlakozásához. Szakdolgozatom megírásánál főleg az európai integráció alapszerződéseit, az Európai Unió kereskedelempolitikájához kapcsolódó szakkönyveket, szakfolyóiratokat, ill. külkereskedelmi statisztikákat, gazdasági elmezéseket tanulmányoztam. Dolgozatom megírásához nagy segítséget nyújtott a veszprémi Európai Információs Pont, ill. az Európai Dokumentációs Központ. Valamint ez úton szeretném megköszönni külső konzulensemnek, Dr Szalay Andrásnak, és belső konzulensemnek, Káldyné Esze Magdolnának a szakdolgozatom megírásánál nyújtott segítségüket. 4 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése I, Az Európai Unió kialakulása 1. Montánunió – A német szén és francia

vasérc közös piaca A második világháború után szétszakadó Európa nyugati felében felismerték, hogy a kétpólusú világrendszerben Európa csak egységesülése révén lehet képes alaposan lecsökkent politikai és gazdasági súlyának, befolyásának növelésére. A kérdés csak az volt, hogy milyen fajta integráció valósuljon meg: politikai, katonai vagy pedig gazdasági irányultságú egység, illetve, hogy ebben az integrációban mely államok vegyenek részt. Ehhez a problémakörhöz kapcsolódott a német kérdés rendezése, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a francia-német viszony rendezése nélkül nem jöhet létre Európában semmiféle integráció. A német-francia viszony rendezését viszont csak európai keretek között lehetett elérni. A legtöbb politikus a politikai integráció mellett foglalt állást, ám a csak szimbolikus jellegű Európa Tanács megalakulása után véleményük fokozatosan átértékelődött. Úgy tűnt, hogy az

integráció építését mindenképpen a gazdasági együttműködés oldaláról célszerű elkezdeni. Ennek szellemében hírdette meg Robert Schuman, francia külügyminiszter programját, melyet Jean Monnet irányításával készítettek, és amely lerakta az európai gazdasági integráció alapkövét. Tekintettel arra, hogy a nemzetállamok elzárkózási politikájának központi eszköze a vámpolitika volt, kézenfekvő volt az európai összefogás fő eszközének a vámok fokozatos leépítését tekinteni. A Schuman-terv a német szén és francia vasérc közös piacának megteremtését tűzte ki célul, amely – amellett, hogy a béke fenntartását is szolgálta – számos gazdasági előnnyel is járt. A Schuman-terv azt javasolta, hogy a francia-német szén- és vasérctermelést egy közös főhatóság alá rendeljék egy olyan szervezet keretében, amelyhez más országok is csatlakozhatnak. Ezt a tervezetet az Adenauer vezette Németország, az

integrációpárti Benelux-államok, illetve az elszigeteltségéből kitörni vágyó Olaszország is kedvezően fogadta, viszont a britek elutasították a szupranacionális alapokon nyugvó szervezethez való csatlakozást. Így 1951 április 18-án Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux-állam írta alá Párizsban az Európai Szén- és Acélközösségről, más néven a Montánunióról szóló szerződést, amely 1952. július 23-án lépett hatályba A Montánunió fő szerve a Főhatóság, melynek tagjai a kormányok által kinevezett független szakértők, mellettük áll a Miniszterek Tanácsa, mely ellenőrző-jogalkotó funkciót lát el. A rendszer egy Bírósággal egészül ki, amely őrködik a jog tiszteletben tartása felett. 5 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése A Párizsi Szerződés legfontosabb tartalmi rendelkezései megtiltják a tagállamok

szén- és acéltermékeinek (szén, koksz, vas, ócskavas) egymás közötti forgalmában a behozatali és kiviteli vámokat és mennyiségi korlátozásokat, a termelők és a fogyasztók egymásal szembeni bármilyen megkülönböztetését (különösen az árak, a szállítási feltételek és a fuvardíjak tekintetében), kivételes helyzetektől eltekintve az állami támogatásokat és a piac felosztására irányuló, versenykorlátozó magatartásokat. A Főhatóság ezekkel kapcsolatban egy sor konkrét, operatív jogosítvánnyal rendelkezik, kölcsönöket vehet fel, hiteleket nyújthat, ingyenes juttatásokat adhat, kezességet vállalhat, válság esetén termelési kvótákat állapíthat meg. Széles körű árhatósági jogkörén belül maximál- és minimálárakat állapíthat meg A Főhatóság gyakorolja a Párizsi Szerződés által meghatározott versenyjogi hatásköröket is. Az ESZAK szerződés az egymás közötti vámok tilalmán túl egységés

vámtarifát (vámuniót) nem hozott létre, csak a legalacsonyabb és legmagasabb vámtételeknek a Tanács általi előírását helyezi kilátásba. 1958-ra a kereskedelmi diszpreferenciák eltűntek a hat állam forgalmából, és a tagállamok közötti acélforgalom 157 %kal, az acéltermelés pedig 65 %-kal nőtt. 2. A Római Szerződés - Vámunió A Montánunió sikerességén felbuzdulva a föderalizmus hívei elérkezettnek látták az időt az európai politikai integráció megteremtésére. A francia kormány meghírdette a Pleven-tervet, amely célul tűzte ki egy Európai Hadsereg felállítását. A javaslat egyúttal felhívás volt a politikai integráció beindítására is, hiszen az integrált haderő ugyancsak integrált kormányt feltételezett. Ezt a koncepciót nevezték el az Európai Védelmi Közösségnek, melynek tervezetét a Montánunió hat állama írta alá1952. május 27-én Párizsban Ám a ratifikációs eljárás során kiderült, hogy a tervet

még Franciaországban sem tudják elfogadtatni, mivel nem voltak hajlandóak önállóságukról lemondani. Az Európai Védelmi Közösség bukásával elakadtak az Európai Politikai Közösség létrhozásával kapcsolatos kísérletek is, nyilvánvalóvá vált, hogy Európa politikai integrációjához még nem érettek a feltételek. Az integráció előrelendítésében a stafétabotot a Benelux államok vették át a franciáktól. 1955ben a Montánunión belül dolgozták ki az ún Beyen-tervet Abból indultak ki, ha a politikai unió belátható időn belül nem is lehetséges, mégis mód nyíhat a gazdasági összefogásra, amely hosszú távon megnyithatja az utat a politikai integráció előtt. Az ESZAK Miniszteri Tanácsa 1955 júniusában Messinában tartott tanácskozásán elfogadta a Beyen-tervet, és egy 6 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése szakértői bizottságot bízott meg

Henri Spaak1 vezetésével, hogy dolgozzák ki az atomenergiaügyi és az általános közös piaci együttműködés lehetséges intézményi kereteit. A Henri Spaak vezette bizottság 1956 áprilisára készült el jelentésével, amely kidolgozta a vámunióra épülő közös piac megvalóításának tervezetét. A Spaak-jelentés olyan közösségi intézményi struktúrát javasolt a leendő integrációs szervezet számára, amelyben az általános politikai és a közös piac működéséhez kapcsolódó kérdéseket mgkülönböztetik. Az előbbieket a tagállamok hatáskörében hagyják, ugyanakkor létrehoznak egy olyan szervezetet, amelyet hatósági és közösségi felelősségel ruháznak fel, s amelynek feladata a közös piac működésének biztosítása. 1957. március 25-én aláírták az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződéseket, amelyek 1958. január 1-én léptek hatályba Az integráció alapjául

kiindulásképpen a vámunió, valamint a közös piac kialakítását határozták el. A Római Szerződésben célul tűzték ki a vámok, mennyiségi korlátozások és az ezekkel azonos hatású intézkedések megszűntetését, vámunió létesítését, és közös kereskedelempolitika folytatását a kívülálló országokkal szemben, valamint az áruk és szolgáltatások mellett a tőke és munkaerő szabad áramlásának biztosítását a Közösségeken belül, közös mezőgazdasági, szállítási és versnypolitika kialakítását. A közös külső vámok kialakításánál az 1957 január 1jei vámokból indultak ki A római szerződésnek megfelelően ezeket minden egyes termék estében a különböző tagországokban érvényben volt vámok számtani átlagaként kellet megállapítani. A Római Szerződés életbe lépését követő évek a gyors belső integráció jegyében zajlottak. A tagállamok között a vámok és a mennyiségi korlátok lebontása már

1968-ra megvalósult, a tervezett 1970-es határidő előtt, és életbe léptek a közös külső vámok is. Ezenkívül EK keretében megvalósult: ! A kereskedelmi monopóliumok megtiltása (versenyszabályozás, antitröszt szabályok) ! A nemzeti szubvenciók leépítése vagy egységesítése azokon a területeken, ahol fennmaradtak (mezőgazdaság, acélipar, hajógyártás, stb.) ! Árfolyam-stabilizálás, főként az EMS keretében (1979 után) a valutaleértékelések versenytorzító hatásainak kiküszöbölésére ! A munkaerő számára korlátozástól és megkülönböztetéstől mentes munkavállalási lehetőségek biztosítása a partner országokban 1 Paul-Henri Spaak, belga politikus, az OEEC első elnöke, ET parlamenti közgyűlésének elnöke, de lemondott később erről a címéről, később Belgium külügyminisztereként vett részt az EGK és Euratom Szrződések előkészítésében. 7 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az

EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése ! A tőkeáramlás szabadsága, főként a működő tőkebefektetések vonatkozásában. A kereskedelem liberalizálásával a tagországok egymás közötti kereskedelme rendkívül dinamikusan növekedett 1958 és 1973 között. Míg az összes külkereskedelem növekedése évi mintegy 8 % volt, a Közösségen belüli kereskedelem évi bővülése elérte a 12 %-ot, aminek következtében 1973-ban a Közösségen belüli kereskedelem a tagállamok összkereskedelmének mintegy 50 %-át tette ki. A 60-as években a Közösség országainak külkereskedelmi forgaloma viszonylag gyors ütemben bővült. A tagállamok gazdasága az elmúlt 30 évben erőteljesen internacionalizálódott és ebben különösen nagy szerepe volt az integrációs munkamegosztásnak. 1960 és 1992 között a szolgáltatások és az áruk exportjának aránya a GDP-ben mintegy 20%-ról közel 30%-ra emelkedett (s hasonlóak az arányok az

importra is), ami azt jelentette, hogy az EK országaira viszonylag magas külgazdasági függőség jellemző. Az EK országaiban különösen gyors ütemben nőtt az egymás közötti kereskedelem. Az intern áruexport és –import aránya a GDP-ben 1960 és 1992 között több mint megkétszereződött (6%-ról 14%-ra nőtt), amivel a tagállamok között az integráltság és a kölcsönös függőség foka alakult ki. Az EGK-ban az 1958 és 1972 közötti időszakban a tagállamok kereskedelme jelentős mértékben egymás irányába rendeződött át, s a belső kereskedelem viszonylagos súlynövekedése töretlenül érvényesült. A tagállamok egymás közötti forgalma rendkívül megnőtt. Az egymás közötti import 29,7%-ról 51,6%-ra nőtt, ami 1,73-szoros növekedést mutat, az export pedig 30,2%-ról 49,8%-ra nőtt (1,65-szörös növekedés) az 1958 és 1972 közötti időszakban. Különösen erőteljes volt az egymás felé fordulás az agrárkereskedelem

vonatkozásában, de jelentősen emelkedett az egymás közötti kereskedelem az ipari termékeknél is (pl.vegyipar) A kölcsönös függést erősítették a műszaki és termelési kooperációk, valamint a tőkekapcsolatok. A vállalati szférák gyors transznacionalizálódása az integráció és a kölcsönös függés fontos tényezője volt. Mindinkább kiépült az integráció infrastruktúrája (szállítás, hírközlés, pénzügyi rendszer stb.) a tagországok közötti gyors kapcsolatbővülés következtében már az 1970-es évekre létrejöttek az integráltság alapjai, s az integráció egyre visszafordíthatatlanabbá vált. Az integrációs folyamatból való kiválás az egyes ország számára tehát már olyan káros következményekkel járt volna, ami miatt, mint alternatíva nem jöhetett számításba. A vitakérdés ezért többnyire csak a további integráció iránya és üteme lehetett. Az EU-ban megvalósult vámunió hatásainak elemzésére számos

empírikus tanulmány készült, amelyek ugyan szoros kapcsolatot mutattak ki az unió 8 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése kialakítása és a kereskedelem növekedése között, de a nyereségeket illetően meglehetősen ellentmondásos eredményekre jutottak. A kereskedelem alakulásában nyilván számos tényező játszott szerepet, de több-kevesebb konszenzus volt abban, hogy 1970-ben a belső feldolgozóipari kereskedelem mintegy 30%-a a kereskedelemteremtésnek, vagyis a drágább hazai termelés importtal való kiváltásának volt tulajdonítható. A kezdeti félelmekkel szemben pozitív hatása volt, hogy a vámunió munkamegosztási előnyei közvetlenül jelentkeztek, s ezekkel szemben a negatív hatások a vártnál mérsékeltebbek voltak. Az 1960-as években a kereskedelem növekedésének a természete megerősítette az ipar egyetértését. A protekcionisták attól féltek,

hogy a verseny egész országukban egész ipari szektorok létét fenyegeti. Valójában a kereskedelem más irányba fejlődött Túlnyomórészt szektoron belüli kereskedelem volt, valamennyi tagállam exportjának és importjának növekedése mellett valamennyi iparágban. Ez valamennyi szektoron belül a nagyobb specializáció és termelési méretek dinamikus hatásának következménye volt ezeknek a speciális termékeknek a termelésében, ami nem lett volna lehetséges a védett nemzeti piacokon. Az ilyenfajta változáshoz könnyebb volt alkalmazkodni, hiszen legtöbben ugyanabban a szektorban és helyen dolgozhattak továbbra is, mint korábban. A szektoron vagy iparágon belüli specializáció minőségileg új függési és összefonódottsági viszonyokhoz vezetett. Az 1970-es évek világgazdasági zavarai az integrációs folyamatra ellentmondásos hatásokat gyakoroltak. A gazdasági fejlődés dinamizmusának a lefékeződésével párhuzamosan a kereskedelmi

kapcsolatok bővülésének az üteme is csökkent. A tagországok közötti munkamegosztás alakulására különösen az olajárrobbanások és a világgazdasági regressziók (1974-75 és 198083) voltak negatív hatással. A visszaesés következtében 1973-75-ben a belső kereskedelem évi átlagban 2%-kal csökkent, miközben a külsők irányában 3, 7%-os növekedést mutatott. A válság tehát elsősorban az integráción belüli kereskedelmet zavarta meg. A megélénküléssel 1975 után az EU-n belüli kereskedelem ismét visszanyerte viszonylagosan gyorsabb dinamikáját. 1975 és 1979 között az EU belső kereskedelmének volumene évi 8, 7%-kal, externkereskedelme pedig évi 5, 8%-kal nőtt. Az 1980-tól kezdődő recesszióban az 1973-75-ös jelenségek megismétlődtek. A vámunió és a közös piac hosszú távú integratív hatásai tehát az 1970-es években sem szűntek meg, de azokban a recessziók törést okoztak. Normális gazdasági körülmények között az

integrálódás folytatódott, bár a folyamat dinamikája csökkent. A kölcsönös függőség a Közösségen belül ebben az időszakban is fokozódott, a termelő kibocsátásban, valamint a fehasználásban az intern kereskedelem szerepe az 1970-es évek eleji 10% körüli szintről az 9 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése 1980-as évek elejéig 12-13%-ra emelkedett. A közös piaci keretekben főként a fogyasztási cikkek és mezőgazdasági termékek (agrárpolitika) kereskedelmében következett be nagyobb expanzió. A dinamikus vámunió-elméletek feltételezései alapján végzett empirikus elemzések erre az időszakra is nyereségeket jeleznek. Egyes elemzések szerint a vámunióból származó költségcsökkenés 1980-ban elérte a Hatok GDP-jének a 3, 6%-át. Az EGK sikerét legjobban az jellemezte, hogy az Egyesült Királyság már 1961-ben jelezte csatlakozási szándékát.

3. Az Egységes Európai Okmány - Az egységes belső piac Ám míg a vámunió megvalósítása gyorsan ment, a tőke és a munkarő szabad mozgását nem sikerült teljesen megvalósítani. 1973-ban csatlakozott Dánia, Írország és az Egyesült Királyság is a Közösséghez, a gazdasági potenciál növekedése ellenére ezek az évek mégsem a sikeresség jegyében teltek. Ehhez nagymértékben hozzájárult az olajválság, mely főképpen a Közösségen belüli kereskedelmet zavarta meg, mivel a tagállamok sokszor protekcionista intézkedésekhez folyamodtak. Mindezek ellenére, ezen időszak nagy eredményének tekinthető, hogy a közös kereskedelempolitika a hetvenes évek közepére teljes egészében kiépült, és működésbe lépett, ennek köszönhetően az EK tagállamok külső országokkal kapcsolatos gazdasági, kereskedelmi fellépése egységesebb lett. A vámuniós integrációval kapcsolatosan kezdettől számos fenntartás és kritika fogalmazódott meg.

Ezt az integráció tényleges gyakorlati fejlődése számos területen igazolta, s az integráció több vonatkozásában nem a várakozásoknak megfelelően alakult. A vámunió következtében az egymás közötti kereskedelem ugyan gyorsan növekedett, de az áruk és termelési tényezők korlátlan áramlását nem sikerült elérni, s az előnyök kihasználása kérdésessé vált. A vámunióval és a közös piaccal a tagországok piacának egyesítése több okból sem valósult meg teljes mértékben. 1. A vámunióval csak a vámok és a mennyiségi korlátozások kerültek lebontásra Ezzel régión belül a normatív, közvetlen protekcionizmus legfontosabb tényezőit számolták fel, de a szabadkereskedelem feltételei még távolról sem teljesültek. A kereskedelmet a közvetlen nem vámjellegű akadályok nagy száma hátráltatta, amelyek közül a különböző technikai, környezeti vagy egészségügyi előírásokat és adminisztratív ellenőrzéseket kell

megemlíteni. Ezek egységesítése és felszámolása számos területen megindult, de távolról sem átfogó mértékben. 10 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése 2. Az állam szabályozó tevékenységének kiterjedésével az utóbbi évtizedekben az ún gazdaságpolitikai határok jelentősen kiszélesedtek. Ezek között a közvetlen szubvencióktól és adókedvezményektől kezdve mindazokat a gazdaságpolitikai eszközöket kell megemlíteni (kamatlábak, árfolyamok, adók, stb.), melyek kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásolják a termelők költségviszonyait és ezzel termelőképességét. A hozzáadott érték százalékában, a feldolgozóiparban, 1990-ben az állami szubvenciók Görögországban 14, 6%-ot, Olaszországban 6%-ot, Portugáliában 3, 5%-ot, Franciaországban 3, 5%-ot, Németországban 2, 5%-ot, Dániában 2, 1%-ot, Nagy-Britanniában pedig 2%-ot tettek ki.

Kezdettől világos volt, hogy ezek a nem vámjellegű, gazdaságpolitikai eszközök adott esetben éppenséggel sokkal hatékonyabb akadályát és torzító tényezőjét képezhetik a kereskedelemnek, mint a vámok. Nem véletlenül a vámunió továbbfejlesztéseként kezdettől megfogalmazódott a gazdasági unió irányába való továbblépés, amely éppen az árfolyamok stabilizálását, az adó- és pénzügypolitikák széles körű egységesítését és összehangolását, s számos területen a közösségi állami szabályozást célozta meg. 3. A vámunió következtében kétségtelenül túlnyomórészt megvalósult a fogyasztási cikkek piacának integrációja. Az „egy piac=egy ár” elve mégsem teljesült a várakozásoknak megfelelően. Az áruk szabad mozgása ellenére az árkülönbségek jelentősen megmaradtak. 4. Jó néhány nagy fontosságú iparág esetében a fő vásárlók hagyományosan a nemzeti kormányok. A hadiipari megrendelések mellett

ide sorolhatók energetikai, távközlési, gyógyszeripari vagy közlekedési eszközgyártó ágazatok, amelyekkel szembeni vásárlásoknál a nemzeti korányok saját társaságaikat részesítették előnyben. 5. Az utóbbi időben a gazdasági struktúrában előtérbe kerültek a szolgáltatások Ezek egy jelentős része nem exportálható (non-tradeable), ugyanakkor meghatározó lehet adott termék vagy vállalat versenyképessége szempontjából. A szolgáltatások erősen szabályozottak, s a nemzeti előírások és törvények között nagyok a különbségek. A szolgáltató szféra szabályozása a nemzetközi együttműködés és behatolás szempontjából gyakran diszkriminatív, a külföldi vállalkozások hátrányban vannak. A termelési tényezők közül a közös piac formálisan a tőkék áramlását biztosította elsősorban. A munkaerő-áramlásban ugyanakkor a gazdasági mellett fontosak a politikai, társadalmi és kulturális megfontolások. S

a szabad mozgást számos tényező akadályozza Ezek között 11 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése különösen döntő lehetett a szakmák és a diplomák elismerése és s külföldi munkavállalás szociális feltételei. Az olajválságok és recessziók kövekeztében a tagállamokban sokszorosára emelkedtek az ún. nem vámjellegű korlátozások, amelyek nagymértékben veszélyeztették a közös piac eddig elért eredményeit. 1985-ben Jacques Delors került a Bizottság élére, aki felismerte, hogy a gazdasági fejlődés feltétele a belső piac tényleges megvalósulása. Ennek szellemében készítette el Lord Cokfield, a Bizottság belső piacért felelős tagja a Fehér Könyvet, amely az egységes belső piac megteremtését tűzte ki célul 1992-re. A Római Szerződést módosító Egységes Európai Okmányt 1986. február 18-án írták alá, és az egységes piac

megvalósításának végső dátumát 1992.december 31-re tűzte ki Az 1992-es egységes európai piac keretében (számos 1968 és 1992 közötti intézkedésen túl) a szabadkereskedelem irányában újabb minőségi előrelépés történt: ! A határformalitások megszüntetésével a kereskedelem- és tényezőáramlás „fizikai korlátainak” felszámolása, ! A strukturális vagy technikai protekcionizmus (az áru minőségéhez vagy használati értékéhez kötődő) leépítése a műszaki, technikai, biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi stb. előírások vagy standardok egységesítésével vagy „kölcsönös elismerésével”, ! A szolgáltatások kereskedelmét vagy szabad áramlását akadályozó előírások, szabályok liberalizálása vagy összehangolása, ! A munkaerő-áramlás szabadsága technikai és szociális feltételeinek biztosítása (szakképzettség elismerése, szociálpolitikai jogosultságok, stb.), ! A letelepedés

szabadsága és bizonyos uniós állampolgári jogok (útlevél, szavazás, választhatóság stb.) megteremtése, ! A vállalkozás szabadságának biztosítása a partnerországokban, a tőkeáramlások teljes liberalizálása (benne a „spekulációsnak” minősített tőkéket is), ! A nemzeti piaci monopolstruktúrák további feltörése, főként az állami vásárlások liberalizálásával és közösségi szabályozásával (korábban már történtek lépések), ! További adóharmonizálás a VAT-ráták és közvetett adók (energia, dohány, alkohol) harmonizálásával (főként az energiaadókkal az egyik fontos termelési inputot terhelő adókülönbségeket igyekeznek kiküszöbölni). 12 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése 1988 tavaszán az ún. Cecchini-jelentés közzétette a várható nyereségeket az EK egészére nézve, amit a GDP 4,3 - 6,4 %-ra becsültek, azaz

több mint 200 milliárd ECU-re. Az egységes piac lényegében a tagállami jogszabályoknak mintegy 300 közösségi irányelv alapján való összehangolását jelentette, melynek célja az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását még akadályozó technikai, fizikai és pénzügyi jellegű nemzeti felszámolása. 4. A Maastrichti Szerződés – Gazdasági és Pénzügyi Unió Az európai integrációs folyamat jövője szempontjából döntő jelentőségű szerződés volt a Maastrichtban megkötött, 1992. február 7-én aláírt szerződés, amely 1993 november 1-én lépett életbe. A Maastrichti-Szerződés lerakta a nyugat-európai integráció újabb szakaszának alapjait, és meghatározta az Unió létrehozatalának menetrendjét. Gazdasági szempontból a legfontosabb célkitűzése a Gazdasági és Pénzügyi Unió létrehozása volt, melynek lezárása a közös valuta az euró bevezetése volt. Már 2000-ben a világkereskedelem 20 %-át

bonyólították euróban, míg a dollár részaránya kb. 60 % volt Az 1999 januárja és 2000 márciusa között kibocsátott adósságpapíroknak viszont már 47 %-a euróra szóló kötelezettséget testesít meg, szemben a dollár 45 %-os részarányával. Az euró megjelenése tehát nemcsak, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet könnyítette meg, hanem a világkereskedelemben is elfogadott fizetőeszközzé vált. 13 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése II. Az EU Kereskedelempolitikája Az EGK alapszerződésének elsődleges célja a tagállamok közötti szabad áruforgalmat biztosító, illetve a kifelé, harmadik országok irányában egységesen fellépő közös piac fokozatos létrehozása. Az egységes belső piac megvalósítása, amely a szabad árucsereforgalom kiteljesedését jelenti, egy további szakasz, melyhez a kereskedelmen kívüli akadályok folyamatos

lebontására volt szükség. A közös piac alapja a vámunió, amely egységes külső vámtarifát jelent, miközben a tagországok egymással szemben behozatali és kiviteli vámját megszüntették. Az egységes külső fellépés biztosításához szükséges volt az EGK-t alkotó államok egymás közötti mennyiségi korlátozásainak és azokkal azonos hatású intézkedéseinek teljes lebontása is. A közös piac, majd az egységes belső piac megalkotása érdekében megtett kereskedelmi intézkedéseket a közös kereskedelempolitika belső oldalának tekinthetjük. A tagállamok kifelé, harmadik országok irányában alkalmazandó egységes vámtarifája, a közösen kötött vám- és kereskedelmi megállapodások a közös kereskedelempolitika külső oldalát jelenti. 1. A közös kereskedelempolitika intézményrendszere A közös kereskedelempolitika fő letéteményese a Bizottság, amelynek szerepe és hatásköre kétféle szintű lehet. A Bizottság egyrészt

eljárhat autonóm módon, pl: önállóan dönthet vámtarifák meghatározásáról, dömpingellenes és piacvédelmi szabályok alkalmazásáról. A kívülálló országokkal kötött kereskedelmi szerződések, megállapodások esetében már nem járhat el autonóm módon a bizottság. Az ilyen jellegű tárgyalásokhoz a Tanács adja meg számára a szükséges mandátumot, a bizottság ezután az EU nevében a Tanács felhatalmazása alapján tárgyal. A tárgyalásokat a Tanács egy erre a célra létrehozott külön bizottsága figyelemmel kíséri és ellenőrzi. A tárgyalások lezárultával a kereskedelmi megállapodásokat és szerződéseket a Tanács ratifikálja mínősített többséggel, kivéve a társulási szerződéseket, ahol egyhangúság szükséges. 2. Az EU kereskedelempolitikájának belső oldala A Római Szerződés 3. cikkében kimondja, a tagállamok között az áruimportra és exportra vonatkozó vámok és mennyiségi korlátozások, illetve az

összes hasonló következményekkel 14 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése járó intézkedés eltörlését, valamint a tagországok között a személyek, szolgáltatások és a tőke szabad forgalmát gátló tényezők megszüntetését. 1986-ban az Egységes Európai Okmány bevezette a belső piac fogalmát, továbbfejlesztve és kiegészítve a Római Szerződés 3. Cikkelyét A belső piac olyan határok nélküli térséget jelent, amelyen belül megvalósul a termelési tényezők: az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad forgalma. Ez már magába foglalta a jogharmonizációt, a nemzeti szabályozások közelítését, egységesítését. Míg a vámunió csak negatív integrációt jelentett, csak a hagyományos kereskedelmi korlátok és akadályok lebontásával járt (pl. vámok), a belső piac már pozitív integrációnak tekinthető, mivel erre vonatkozóan

megkezdték az egységes közösségi szabályok kidolgozását. A belső piac a négy szabadság megvalósulását jelentette, melynek működését összetett kereskedelempolitikai-jogi eszköztár biztosítja, mely nemcsak a szűkebb értelemben vett kereskedelmi jogi intézkedésekből, hanem más jogágak szabályaiból tevődik össze. Az egységes piac, ill a négy szabadság megvalósulása a kereskedelmi akadályok szinte teljes körű felszámolását eredményezte a tagállamok közötti kereskedelmben, így nagymértékben elősegítette annak fejlődését. 2.1 Az áruk szabad mozgása A Római Szerződés 9. cikkelyének értelmében „a Közösség alapja a vámunió, ami a teljes árucsereforgalomra kiterjed, és ami magába foglalja a tagállamok közötti behozatali és kiviteli vámok, valamint a vámmal azonos hatású díjak kirovásának tilalmát, illetőleg egységes vámtarifa bevezetését harmadik országokkal szemben”. E szerint tehát a vámunió a

tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások eltörlését, és a nem-tagállamokkal szembeni közös kereskedelempolitika folytatását jelenti. A vámunió kiinduló pontját a Római Szerződésben, az ún. „standstill” klauzula2 jelentette, amely a belső vámokat maximalizálta az akkori szinten. A tagállamok ezzel vállalták, „hogy egymás között új behozatali vagy kiviteli vámokat, illetve ezekkel egyenlő hatású díjakat vezessenek be és hogy emeljék azokat, amelyeket az egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban már alkalmaznak”. Míg a vámok és a mennyiségi korlátozások eltörlése könnyen megvalósíthatónak bizonyult, a mennyiségi korlátozásokkal egyenértékű intézkedések felszámolása komoly nehézségeket okozott, és okoz még ma is, mivel azok a tagállamokban a legkülönbözőbb formákban jelentkeztek, és ezek bizonyultak a leghatékonyabb kereskedelem-korlátozó eszköznek. Csak 2 Római Szerződés 12.

cikkelye 15 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése a Római Szerződés 36. cikke szerint meghatározott esetek képeznek kivételt a mennyiségi korlátozások és a velük egyenértékű intézkedésekre vonatkozó tilalom alól. Ennek értelmében ezek megengedettek, ha a közrend, közerkölcs emberek, állatok életének védelme történelmi kincsek megóvása, iparjogvédelem és kereskedelmi tulajdon védelme indokolja. A Római Szerződés 95. cikke kimondja, hogy „Egyetlen tagállam sem vet ki a más tagállamból származó árukra sem közvetve, sem közvetve olyan belföldi adót, amely magasabb, mint a hasonló jellegű hazai árukra kivetett adó”. Bár ez a cikkely az adókra vonatkozó rendelkezések között található, mégis szorosan kapcsolódik az áruk szabad mozgásához. Ez a rendelkezés a nemzeti elbánás követelményét támasztja a tagállamokkal szemben, és

megtiltja az áru származásán alapuló diszkriminációt. Az EU Bírósága ezen felül kimunkálta a kölcsönös elismerés elvét, melynek értelmében az egyik tagállam által valamely áru termelésére illetőleg értékesítésére megállapított szabályait a többi tagállamnak el kell ismernie. Ezzel a Bíróság a nemzeti szabályozások egyenértékűségének vélelmét fogalmazta meg, mely azt is jelentette, hogy a bizonyítási teher a tagállamokon van, ha a vélelem ellenére állítják, hogy szükség van korlátozó nemzeti szabályozásra. 2.2 A szolgáltatások szabad mozgása A Római Szerződés 3. fejezete foglalkozik a szolgáltatásokkal Az 59 cikk alapján el kell törölni a szolgáltatás szabadságára vonatkozó korlátozásokat, ahol a szolgáltatást nyújtó, és a szolgáltatást igénybe vevő különböző tagállamban telepedett le. Gyakorlatilag a szolgáltatások szabadságának területén az egységes piac megvalósulása hozott igazi

változást, ennek megvalósulása az áruk szabad mozgásához képest lassan haladt, de az egységes belső piac programjával a kilencvenes években nagy lendületet kapott. Ma már szinte minden fontosabb szolgáltatási terület liberalizált, ami azért is nagy jelentőségű, mert az EU lakosságának nagy része a szolgáltató szektorban dolgozik. 2.3 A személyek szabad mozgása A személyek szabad mozgása már a Római Szerződésben is két területen nyert megfogalmazást: egyrészt a munkaerő szabad mozgásának, másrészt a letelepedés szabadságának területén. A szabad mozgás általános jogát azonban nem biztosította, csak a munkaerő (munkavállalók, szabadfoglalkozásúak, szolgáltatást nyújtók, ill. családtagjaik) szabad áramlását garantálta. A munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatban a Római Szerződés 48. cikke kimondta a hátrányos megkülönböztetés tilalmát foglalkoztatás, bérezés és egyéb munkafeltételek terén. 16

http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése A szabad mozgás magába foglalja azt a jogot, hogy a munkavállaló, állásajánlatokra jelentkezzen, munkavállalás céljából a fogadó tagállam területén tartózkodjon, és a munkaviszony megszűnése után a Bizottság által meghatározott feltételek szerint, annak a tagállamnak a területén maradjon, ahol foglalkoztatták. A munkavállalók szabad mozgásának érdekében a 49. cikk meghatározta azokat a területeket, ahol a tagállamoknak szükséges az együttműködés: munkaügyi igazgatás, munkaerőáramlás, munkaügyi jogszabályok. Ezen kívül a Tanácsnak intézkedéseket kell hoznia az 51 cikk alapján a társadalombiztosítás területén (járadékösszeg kiszámítása, járadék kifizetése). A letelepedés szabadságát az 52. cikk mondja ki, amely kiterjed a vállalkozói tevékenység megkezdésére és gyakorlására is. Mindezen

jogosultságokat csak akkor korlátozhatják, ha azok a közrend, közbiztonság vagy a közegészségügy alapján indokoltnak tekinthetők. Azáltal, hogy az Amszterdami Szerződés beemelte a Schengeni Egyezményt a közösségi jogba, biztosított a tagállamok szabad mozgása az Unión belül, személyi igazolványuk felmutatásával, vízum nélkül. 2.4 A tőke szabad mozgása Bár már a Római Szerződés is kimondta a tőke szabad mozgására vontakozó tilalmak eltörlését, ez csak az előbbi három szabad áramlásának a biztosításának eszköze maradt, és csak kiegészítő jelleggel alkalmazták, csak olyan mértékben, amennyire a közös piac kiépítése mgkívánta. Tényleges változást az egységes piac bevezetése jelentett, melynek hatására 1993ra megvalósult a tőkemozgások tényleges liberalizációja Ennek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tőketranszfert a folyó fizetésekre alkalmazott árfolyamon teljesítik, továbbá

kötelesek a Bizottságot értesíteni a bankok likviditása érdekében hozott intézkedésekről. Védelmi intézkedések hozatalára csak bizonyos tőkemozgások esetén jogosultak a tagállamok, de csak maximum hat hónapig lehetnek hatályban ezek az intézkedések. Jelentős változást hozott e területen a Maastrichti Szerződés, amelyben általános szabályként rögzítik, hogy tilos minden olyan korlátozás, amely a tagállamok közötti tőkemozgásokra, illetve kifizetésekre vonatkozik. 2.5 Az egységes piac kereskedelemre gyakorolt hatása A Közösség belső piacának kiteljesítése a világ legerőteljesebb regionális integrációs akciója. A remélt gazdasági hatások: erősebb belső verseny, költségcsökkentés, nagyobb termelési és 17 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése piaci méretek, javuló kapacitáskihasználás, hatékonyságnövelés, kedvezőbb növekedési

lehetőség, fokozottabb nemzetközi versenyképesség. A belső piaci gátak megszűnése tehát várhatóan költségcsökkenésekkel járna. Ennek okai: - az erőforrások hatékonyabb elosztásához vezető erősödő verseny - a termelőegységek és vállalatok méretével összefüggő volumengazdaságosság - a termelés és a csereforgalom komparatív előnyök szerinti specializációja - az újításokhoz, új eljárásokhoz és termékekhez való könnyebb hozzájutás A tényleges kereskedelemre gyakorolt hatások között megfigyelhető volt, egy gyenge növekedési effektus. Az egységes piac megvalósulásának erős kereskedelemterelő hatása volt: a belső kereskedelem részaránya növekedett, és előrehaladt az iparágon belüli specializáció. A Közösségen belüli kereskedelem 1980. évi 50,2 %-os részaránya 1993-ra 58,3 %-ra növekedett. Ezeket az arányváltozásokat mutatja az 1-es számú ábra A közösségi árucsere teljes külkereskedelmen

belüli részaránya a Belga-Luxemburg Gazdasági Unió és Portugália esetében a legmagasabb (73 illetve 75 %), míg a sor végén az Egyesült Királyság és Németország áll. A közösségi kereskedelem részarányainak változása Közösségen belüli kereskedelem %ban 80 60 40 20 0 1980 1993 3. Országba irányuló kereskedelem %ban 1-es számú ábra Gordos Árpád: Az Európai Unió belső piaca című tanulmányának adatai alapján (In: Magyarország úton az Európai Unióbe, szerk.: Izikné Hedri Gabriella, Aula, Budapest, 1997, 7-37 old) Gyakorlatilag a vám és nem vámjellegű akadályok lebontása erős költségcsökkenést (a Cecchini-jelentés ezt kb. 13-24 millárd ECU-re becsülte a Közösség szintjén) eredményezett, és ennek hatásaként bővült a kereskedelmi forgalom nemcsak az EK belül, de az EK és harmadik országok közötti kereskedelem is. Míg azonban az EK versenyképessége nőtt, a belső piac ugrásszerű felfejlesztése nagy

kihívást jelentett a 3. országbeli exportőrök számára Egyrészt a külső szállítóknak szembe kellett nézni a Közösség megnőtt versenyképességével, másrészt viszont a jogharmonizáció 18 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése kedvezően hatott a kereskedelemre; áttekinthetőbbé vált a dokumentációs rend, az adminisztratív feltételrendszer. 3. A közös kereskedelempolitika külső oldala A közös kereskedelempolitikára vonatkozó rendelkezések a Római Szerződés VII. címében találhatók, míg a Maastrichti Szerződésben már a IX. cím rendelkezik erről a közös politikáról. Közös kereskedelempolitika bevezetésének szükségességét a közösségek megalakulásának egyik fő célja, a vámunió létrehozása hívta életre, mivel a vámunióval a tagok harmadik országokkal folytatott kerekedelmük szabályozását közösségi szintre utalták. A

vámunió lényege, hogy míg a tagállamok közötti kereskedelmeben eltörlik a vámokat, a külső országokkal szemben közös, egységes vátarifarendszert alkalmaznak. A Római Szerződés a közös kereskedelempolitika fő céját, a „nemzetközi kereskedelem korlátainak fokozatos megszüntetésé”-ben és a „vámjellegű korlátozások korlátozások csökkentésé”-ben3 jelöli meg. Az EU a világ legjelentősebb kereskedelmi-gazdasági tömörülése, csak a külsőkkel folytatott kereskedelme mintegy 1/5-e a világkereskedelemnek. Az EU-országok szerkezetileg erősen nyitott gazdaságok. Az Unió kereskedelempolitikai nyitottságról már megoszlanak a vélemények. Az EU a világ átlagos vámszínvonalú régiója, s egyedül a közös agrárpolitika protekcionizmusa tekinthető különösen szigorúnak. A kereskedelempolitikát már a Római Szerződés közösségi politikának nyilvánította. A közös kereskedelempolitikának számos összetevője van,

bizonyos kereskedelempolitikai eszlözökön alapul: ! A közös külső vámok, amelyek a vámunióból következnek és bevezetésük 1968-ra megtörtént; ! Speciális vámpreferenciák alkalmazása (pl: GSP) ! Mennyiségi kvóták alkalmazása a külsőkkel szemben (ez a jogkör az egységes európai piaccal 1992-től a nemzeti mennyiségi korlátozások felszámolásával került végérvényesen az Unió hatáskörébe) ! Kereskedelmi szerződések kötése más országokkal vagy kereskedelmi csoportosulásokkal (EFTA, ASEAN, megállapodások) 3 Római Szerződés 110. cikkelye 19 Öböl–országok vagy Mediterrán http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése ! A közösség és a tagországok képviselete a nemzetközi kereskedelmi fórumokon, ahol a tagállamok nevében tárgyalásokat folytat (GATT) ! Az EU eljárási szabályokat határoz meg a szubvenciókkal, a tisztességtelen versennyel

vagy a dömping lefolytatásával kapcsolatosan (az antidömping akciók a Bizottság hatáskörébe taroznak, nemzeti államok azokat csak szükséghelyzetben kezdhetnek, s azokat a Bizottság érvénytelenítheti) ! Nem vámjellegű korlátok alkalmazása. Az így megvalósuló kereskedelmi politika érvényesítésének és sikerének fő záloga a közös eszközrendszer (pl.: egységes vámnomenklatúra, dömpingeljárás). A közös kereskedelempolitika a tagállamok közti vámok végleges lebontása után 1970-ben lépett életbe, de bizonyos elemei a tagállamok különböző érvényben lévő kétoldalú kereskedelmi megállapodásai miatt csak 1975-től működtek. Ugyanakkor 1970-től kezdve a tagállamok kívülálló országokkal már nem köthettek kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat. A vámunió megalapítása óta a tagok egységes vámtételeket alkalmaznak az Unióba belépő árukra és szolgáltatásokra. A tagállamok így nem szerezhetnek

versenyelőnyt egymással szemben alacsonyabb vámtételek kiszabásával. 3.1 Az Európai Unió vámpolitikája A vámunió lényeges eleme az Európai Unió négy alapszabadságon (az áruk, személyek, szolgáltatások és a tõke szabad forgalma) nyugvó belsõ piacának. A belső határoktól felszabadított egységes piac az Európai Unió gazdasági integrációjában a katalizátor szerepét tölti be. Az áruk szabad mozgása az egységes belső piacon csak egy olyan vámunió keretében valósítható meg, ahol a külső határon közös szabályokat alkalmaznak. A Közösség vámuniója nélkül nem volna lehetőség az Európai Unió közös kereskedelmi és fejlesztési politikájára, a közös mezőgazdasági piacra, valamint a gazdasági és pénzügyi politikák tényleges összehangolására. A vámok multifunkcionális jellegébõl kiolvasható az, hogy az Európai Unió keretében működő vámunió a maga vonatkozásában olyan egyedi és eredeti intézmény,

amelyik a vámok klasszikus hármas funkcióit (közgazdasági, kereskedelempolitikai és fiskális szerepkör), valamint az 1947. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményben (a GATTban) szereplõ fogalmi meghatározást is meghaladja (több ország egyesített vámterülete, ahol az unión belül vámokat nem, az unió határain egységes vámokat és kereskedelmi szabályokat alkalmaznak). Az Európai Unió vámjainak funkciói között olyanokat is találunk, mint 20 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése amilyen a kereskedelemteremtés és fejlesztés, az ipari és kereskedelmi tevékenység Európai Unión belüli letelepítésére való ösztönzés, az Európai Unió fejlődő országok irányába érvényesített fejlesztési politikájának elõsegítése, az Európai Unióhoz csatlakozó országok felkészítése, a Közösség polgárainak és üzleti tevékenységének védelme

világos, egységes és egyszerű export-import szabályozás segítségével, az egységes belső piac védelme, jövedelmek, vámok, ÁFÁ-k és jövedékek beszedése, statisztikai adatszolgáltatás. 3.11 A vámunió fejlődése A vámuniót 1958-ban az Európai Unió jogelődjének, az Európai Gazdasági Közösségnek hat tagállama alapította meg. A vámunió megteremtésének első lépései között szerepelt az alkotó országok közötti vámok felszámolása és a különböző vámtarifák egységes tarifába történő egybeolvasztása. A vámunió az előbb említett lépések után 1968-ra valósult meg. A belső vámok eltörlése a tagállamok kereskedelmének nagyobb részét a vámunión belülre terelte, ez megnövelte a piaci optimizmust és ösztönzően hatott a Közösségen belüli beruházásokra. 1968. és 1993 között a figyelmet arra összpontosították, hogy a vámtarifa-uniót olyan irányba fejlesszék tovább, hogy ne csak a vámok legyenek

egységesek, hanem az alkalmazásukhoz szükséges szabályok is. Ekkor dolgozták ki a közös származási rendelkezéseket, a vámraktárakra vonatkozó eljárásokat és más fontos szabályokat. Ennek a folyamatnak a tetőpontja volt az Egységes Adminisztratív Okmány (a SAD) kidolgozása. 1988-ban történt meg a vámeljárások egyszerűsítése. A korábban, külön alkalmazott vámbevallások helyébe a SAD-ot léptették. Ezzel párhuzamosan egyéb kereskedelmi törvényeket is módosítottak és ezáltal vált lehetõvé, hogy a vámtarifa-unió valóságos vámunióvá alakuljon át. A vámunió, a maga teljes intézményi rendszerével a tagállamok gazdaságainak, azon belül piacainak egyesítésére szolgál. A közös vámtarifa teszi lehetővé azt is, hogy a Közösség a harmadik országokkal szemben közös politikákat tudjon alkalmazni. Az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad forgalmát szavatoló egységes belső piac 1993-ban jött létre. A

vámunió azáltal tudott megmutatkozni teljes valóságában, hogy a vámhatóságok ettől az időponttól kezdve megszüntették jelenlétüket a belső határokon és beszüntették a tagállamok áruival szemben az ÁFA és a jövedékek beszedését. A Közösség összes vámrendelkezését 1994-ben öntötték össze egységes vámkódexé. Az egységes szövegű vámjognak az a meghatározó alapelve, hogy az eljárásoknak úgy kell elkerülniük a kereskedelmi áramlások megszakítását, hogy eközben érvényesüljön a helyes 21 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése egyensúly a kereskedelem szabadsága, a kereskedők felelősségvállalása és az ellenőrzés szükségessége között. 3.12 A vámunió működése Az egységes belső piac a legfontosabb húzó ereje a vámügyek területén megvalósuló nagyobb harmonizációnak. A vámjog harmonizálása azonban nem elégséges, ha

az alkalmazás nem egyöntetű. Mindez különösen fontos akkor, amikor a belső piac igényeinek megfelelően a Közösség belső határain a korábbi vámalakiságokat megszüntették és azokat olyan új adózási, statisztikai és egyéb ellenőrzési mechanizmusokkal váltották fel, amelyek már nem tették szükségessé az áruk és okmányaik ellenőrzését az egyes tagállamok közötti átkelési pontokon. A belső piac kiteljesedése ugyanakkor megnövelte a Közösség külső határain működő vámszervek jelentőségét és felelősségét abban, hogy attól kezdve már nem csak saját országuk, hanem a Közösség egésze nevében kellett feladataikat ellátniuk. Addig, amíg az Európai Unión belül az áruk szabad áramlása a vámunió belső oldalát jelenti, addig a közös vámtarifa a külső oldalt jeleníti meg. A közös kereskedelempolitika az, ami előírja a Közösség területére bevitt árukra alkalmazott vámokat, kivételeket, tilalmakat és

korlátozásokat. Mindezek alkalmazása a vámszervek kötelessége A közös vámtarifa egyaránt vonatkozik az összes tagállamra, de a bevitt termékekre alkalmazott vámok azok anyagi minõségétõl és beviteli viszonylatától függnek. A vámok a termék gazdasági érzékenységével arányosak és ezáltal a Közösség gazdasági érdekeinek védelmét szolgáló eszközök. A közös vámtarifával a Közösség azt az elvet követi, hogy a közösségi termelők a belső piacon a védelem által meghatározott versenyhelyzetben legyenek a külső termelők áruival szemben. A gyógyszergyártásnál, vagy az információs iparnál viszont a Közösség a verseny ösztönzése érdekében alacsony vámokat alkalmaz. A közös vámtarifát a Közösség a nemzetközi kereskedelem irányítására is felhasználja. A már említett GATT és a helyébe lépõ WTO égisze alatt a Közösség eddig nyolc multilaterális vámtárgyaláson vett részt, ahol a tárgyaló felek

kölcsönösségi alapon egymást nagyon sok vámkedvezményben részesítették. A legutóbbi ilyen multilaterális megállapodás-sorozat az u.n "Uruguay Forduló"-n született meg és, ha Seattle-ben nem fulladt volna kudarcba a WTO miniszteri konferenciája, már elkezdõdhetett volna a legújabb forduló, amelynek a "Millennium" nevet adták volna. A legújabb fordulónak többek között az lett volna a feladata, hogy jelentõsen csökkentsék, vagy szüntessék meg az információs technológia termékei által viselt vámokat. A WTO játékszabályai értelmében vámokat csak más vámok csökkentésével 22 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése kompenzálva lehet emelni. Erre leginkább akkor kerül sor, amikor alacsony vámú országok csatlakoznak az adott esetekben magasabb vámokat alkalmazó Európai Unióhoz. A közös vámtarifa nomenklatúrája az áruk osztályba

sorolásának nemzetközi eszközén, az ugyancsak Brüsszelben található Vámigazgatások Világszervezete (WCO) által kidolgozott Harmonizált Rendszeren alapul. A termékek intézményes árufelsorolása sok mindenre felhasználható és ezt a nomenklatúrát a legtöbb kereskedõ nemzet alkalmazza. A nemzetközi kereskedelmi tárgyalásoknak ez az eszköz az alapja, ezt használják fel a vámokra vonatkozó vitáknál és a kereskedelmi statisztikák céljaira. A vámtarifa nomenklatúra látszólag technikai eszköz, de szerepe kulcsfontosságú a kereskedelem- és vámpolitika alkalmazásánál. A nomenklatúrába való besorolás határozza meg azt, hogy milyen vámot kell alkalmazni, és hogy a terméket statisztikai szempontból hogyan kell kezelni. Minden ettől az osztályba sorolástól függ, minthogy a kereskedelmi intézkedések a nomenklatúrában írják le azt, hogy az adott terméket milyen elbánásban kell részesíteni. Ez az eszköz különösen akkor

kulcsfontosságú, amikor az áru pontos leírását és osztályba sorolását jogalkotásnál használják fel. A nomenklatúrán keresztül történik meg a termékek azonosítása a vámtarifán túli eszközök, a beviteli kontingensek, a bizonyos termékek bevitelére vonatkozó megfigyelések vagy tilalmak alkalmazása érdekében. A nomenklatúrát használják fel a származási rendelkezések megfogalmazásánál és alkalmazásánál. Az áru származását főszabályként ugyanis attól teszik függővé, hogy a feldolgozás során kapott termék vámtarifa besorolása eltér-e a felhasznált importtermék vámtarifaszámától. A származási rendelkezések jelentősége azt követően nőtt meg, hogy az Európai Unió befolyási övezetének megteremtése és kibővítése érdelében egyre több országgal kötött szabadkereskedelmi megállapodást. A származási rendelkezéseknek az ún kumulációs szabálya (amikor megfelelõ feltételek mellett a

szabadkereskedelmi megállapodások partnerei az általuk elõállított termékekben lévõ hozzáadott értékeket összeadhatják, és mintegy közösen felelhetnek meg az elégséges feldolgozás követelményének) a regionális gazdasági együttműködés egyik legfontosabb kiváltója. A "páneurópai" kumuláció bevezetése bizonyos fokig meghaladta az Európai Unióval megvalósított sugaras kapcsolódást és megnyitotta az utat ahhoz, hogy az Európai Unió szabadkereskedelmi partnerei horizontális irányban egymás között is fokozzák az árucserét. Fontos megemlíteni még a vámsemlegesítés intézményét is. Az Európai Unió nemzetközi versenyképességének fenntartása idõnként szükségessé teszi azt, hogy a gazdasági élet közösségi szereplői átmenetileg, vagy tartósan mentesüljenek a közös vámtarifában 23 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok

fejlődése meghatározott vámterhek egészétõl, vagy azok egy részétõl. Az Európai Unió alapszerződésének megfelelő rendelkezése alapján a Bizottság javaslatára a Tanács minősítetett többséggel dönthet vámfelfüggesztésekrõl és vámkontingensekrõl. Az ilyen formában engedélyezett vámfelfüggesztéseket a Tanács rendeletei tartalmazzák. A vámfelfüggesztések és vámkontingensek indokoltságát idõszakonként felülvizsgálják és ha kell ugyancsak rendeleti úton megszüntetik. 3.13 A vámunió szervezete A fejezet címében említett feladat nagyságát és bonyolultságát azzal lehet a legszemléletesebben érzékeltetni, ha arra utalunk, hogy az Európai Unió 370 millió fogyasztójának piacát 15 tagállam 130 ezer vámtisztviselője oltalmazza. Ez az apparátus ellenőrzi az Európai Unió külső határain a harmadik országokból érkezõ árukat, szedi be a vámokat, az ÁFÁ-t és a jövedéki adót, valamint számos egyéb

módon védi a Közösség és állampolgárai érdekeit. A vámuniónak az egységes belső piaccá történt átalakulása együtt járt a tagállamok közötti belső határok felszámolásával, így a figyelem azokra a külső határokra összpontosult, ahol mérhetetlen formában megnövekedett az ellenőrzés jelentősége. Többé már nincs "második esély", a külső határ és a végső felhasználás helye között a vámszervek többé már nem léphetnek fel. Mindez azt a követelményt támasztja, hogy a 15 különböző vámigazgatás egy egészként gondolkozzék. A vámigazgatások tevékenysége teljes mértékben egymástól függő és egymáshoz rendelt. Az árukereskedelem megnövekedése emellett azt is megköveteli, hogy az áruk ellenõrzése mind hatékonyabb legyen olyan körülmények között, amikor egyre kisebb a lehetõség arra, hogy a vámigazgatás fizikai módon lépjen közre. A vámigazgatások előtt az a nagy kihívás jelenik meg,

hogy hogyan lehet biztosítani a kereskedelmi áramlások folyamatosságát, miközben a tényleges ellenőrzéstõl sem lehet eltekinteni. Az ellenőrzés korábban fizikai volt és sok idõt, valamint pénzt rabolt el. Az ellenőrzés eljárásai mára már teljesen megváltoztak és folyamatosan fejlődnek tovább. A modern munkamódszerek megkívánják az egyszerűsítést, a vizsgálatok fókuszát odahelyezik, ahol azokra valójában szükség van és ahol azok a leghatékonyabbak. A számítógépesítés, a bevitel utáni és számviteli alapú ellenõrzés valamint a kockázat elemzés jelzi azokat az új technikákat, amelyeket a vámszervek egyre kiterjedtebb és kifinomultabb formában alkalmaznak. 24 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Az új technikák között az információs technológia az ami a leginkább megjelenő kapcsolat a vámigazgatás és a kereskedők között. A

határon történő vámkezelés időtartamát a papír nélküli vámbevallás szorítja le a minimálisra. A számítógépek azonban nemcsak a vámbevallások elfogadását szolgálják. Az Európai Közösség Bizottsága az elmúlt 10 év alatt olyan számítógéprendszereket dolgozott ki, amely a tagállamok vámigazgatásainak lehetõvé teszi azt, hogy adatokat cseréljenek a Bizottság központi adatbázisával. A rendszer további finomítása ma már azt is lehetővé teszi, hogy a tagállamok nemzeti rendszereit felhasználva az egyes nemzeti vámszervek egymással nemzeti és közösségi szinten is kapcsolatba tudjanak lépni. A kockázat elemzés technikája segítségével ki lehet választani azokat a küldeményeket, amelyek természetüknél, értéküknél, származásuknál, vagy az importőr személyénél fogva bizonyos kockázatokat hordoznak. Ez a technika lehetővé teszi, hogy a vámszervek objektív ismérvek alapján döntsék el azt, hogy szükséges-e az

áru fizikai ellenőrzése. A módszer abban is segítséget nyújt, hogy meghatározzák az alkalmazandó ellenőrzés szintjét. Ezeket a döntéseket még azt megelőzően meg lehet hozni, mielőtt az érintett termékek a vámhatárra megérkeztek volna. Az új technika természetesen csak akkor lehet megfelelő, ha a betáplált adatok és elgondolások is a célnak megfelelõek. A számítástechnika nem a vámtiszteket kívánja felváltani, hanem más módon kívánja természetes képességüket felhasználni. A vámszervek körében egyre nagyobb teret nyer az az elgondolás, hogy a fizikai ellenőrzést azt követően kell elvégezni, amikor az áru már megérkezett a kereskedő telephelyére. Mindez megkönnyíti az áruk mozgását, csökkenti a várakozások idõtartamát a kikötõkben és repülőtereken, valamint az által, hogy az árukat nem kell kétszer csomagolni, csökkenti a költségeket. A vámeljárásoknak ez a belterületre telepítése lehetőséget ad

arra is, hogy a határokon a vámszervek tevékenységüket a csempészet és a csalások leküzdésére összpontosítsák. Az áruknak a rendeltetési állomásra való megérkezését és szabad forgalomra történõ vámkezelését követően kerülhet sor a bevitelt követő számviteli bázisú módszerek alkalmazására. A modern módszerek egyre inkább az ügyfelek üzleti könyveinek átvizsgálásában nyilvánulnak meg. A Bizottság szerepének meghatározása során abból indultak ki, hogy kereskedelmi, valamint ipari tevékenység telepítésére vonatkozó döntéseket az ügyfélbarát eljárások és a modern vámjog is befolyásolja. Az idő és költségkímélés az Európai Unió versenyhelyzetét befolyásoló tényezõk is lehetnek. Nem csupán az a fontos, hogy a kereskedelmi eljárásokat 25 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése egyszerűsíteni kell, hanem az is, hogy az

unió gazdasági érdekeinek, valamint polgárainak védelme hatékony legyen. A vámunió működtetése a Bizottság és a tagállamok közös feladata. A Bizottság ezt a feladatát saját szervezetének Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága útján látja el. Ez a közösségi igazgatási szerv a felelõs a vámpolitika fejlesztésére irányuló kezdeményezésekért, a vámjogszabályokkal kapcsolatos javaslatokért, a tagállamok vámigazgatásai közötti egyeztetések segítéséért, valamint azért, hogy közösségi szinten valósítsa meg az üzleti világnak szóló tanácsadást és a tõlük származó kezdeményezések visszacsatolását. A közösségi vámjog mindennapi alkalmazása, a vámok, jövedéki adók, valamint a beviteli árukat terhelő ÁFA beszedése, továbbá a már említett egyéb politikák alkalmazása a nemzeti vámigazgatóságok feladata. Emellett ők tartják a kapcsolatot a nemzeti szintű üzleti közösségekkel. A közösségi

vámjogot a Közösség vámkódexe és vámtarifájának nomenklatúrája, a vámszervek által alkalmazott egyéb politikákat az Európai Unió egyéb jogszabályai tartalmazzák. Ezeket a jogszabályokat általában az Európai Közösség Bizottságnak a javaslatára az Európai Unió Tanácsa fogadja el és az Európai Parlament hagyja jóvá. A végrehajtási szabályokat szigorúan meghatározott keretek között a Bizottság rendeli el. A közösségi és nemzeti hatáskör egymás mellett élésének érdekes példája mutatkozik meg abban, hogy a Bizottság által kidolgozott szabályokat a tagállamok vámigazgatásának képviselői az ún. szabályozási bizottságok ülésein hagyják jóvá 3.14 Új tagállamok a vámunióban, a vámunió fejlődése Az Európai Unió kibővülése következtében a vámuniónak is számolnia kell az új tagállamokkal. A vámok fontos szerepe miatt a csatlakozási csomag nélkülözhetetlen eleme a hatékony, modern vámigazgatás

megteremtése. A kibővített Európai Unió nevében a külső határokon gyakorlandó vámellenőrzés önmagában jelentõs feladat miközben a vámfunkciók gyakorlása az egységes belső piac feltételei között speciális szakértelmet követel meg. Ez a felismerés vezetett oda, hogy a vámügyeket prioritásos ágazatként jelölték meg a kibővítési folyamatot alátámasztó csatlakozási partnerségben. A jelölt országok számára ezért tették lehetővé azt, hogy a technikai segítségnyújtás igénybevételéhez a PHARE programból kapjanak finanszírozást. A Bizottság, a partner országok és a tagállamok vámigazgatásai között a csatlakozásra való felkészülés ügyében szoros együttműködés alakult ki. E téren a legkézenfekvőbb eredmények akkor mutatkoztak meg, amikor a jelölt országok új vámjogot dolgoztak ki maguknak. 26 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok

fejlődése Mindezek ellenére még nagyon sok a teendő, különösen azokon a területeken, ahol az Európai Unióban található igazgatási kapacitással egyenértékű teljesítményre kell felkészülni. Ez különösen a jelölt országok által eddig nem ismert területekre (például a közös mezőgazdasági politika alkalmazására) érvényes. Az Európai Unió vám- és kereskedelmi vonatkozású törvényeinek az alkalmazása önmagában jelentős feladatot ró a jelölt országokra és ezenfelül még azzal is számolniuk kell, hogy az általuk ellenőrzendő forgalom hirtelen nagyságrendekkel megnövekedhet. A Bizottság ezért specifikus stratégia elfogadását ajánlja a csatlakozóknak és ehhez megfelelő segédeszközöket (programfüzeteket és folyamatábrákat) bocsátott a rendelkezésükre. Az előrehaladás ellenőrzése a különböző Európa Megállapodások által létesített vám- és adóügyi albizottságokban történik. Az Európai Unió a

világ legnagyobb kereskedelmi blokkja, szerepe ezért a nemzetközi fórumokon, így a WTO-ban is kiemelkedõ. A nemzetközi tárgyalásokon a Bizottság a Közösség egyedüli tárgyalója és szóvivője, de ebben a szerepkörében szoros egyeztetést kell a tagállamokkal lefolytatnia. A WTO-ban tervezett Millennium Forduló keretében olyan tárgyalásokra kerülhet sor, mint amilyen a tökéletesített piacra jutás, a preferenciális kereskedelem, a kereskedelem alakiságainak könnyítése különös tekintettel a vámeljárások egyszerűsítésére és harmonizációjára. Ez utóbbi kérdésekben a Vámigazgatások Világszervezete is illetékes, itt az Európai Unió tagállamai saját nevükben lépnek fel, a Bizottság csupán konzultatív szerepet játszik. A „Customs 2002”-őt, azaz a vámunió megszilárdításának a programját az a felismerés tette szükségessé, hogy az Európai Unió vámigazgatásainak összehangolását és a közöttük

szükséges együttműködést az eltérő struktúrák, felelősségek, kultúrák és hagyományok egyre inkább megnehezítik. A vámjog harmonizációja virtuálisan befejezõdött. A közös szabályoknak a tagállamok általi mélységi alkalmazása azonban azt jelentheti, hogy az elvárt hatások bizonyos fokig egymástól eltérő mértékben jelenhetnek meg. Az egységes belső piac hatása az érzékelés helyszínétõl függően még nem pontosan ugyanaz. A vámigazgatásoknak a harmonizált vámjogot sokkal homogenizáltabban kellene alkalmazniuk. Ez az igény arra is kiterjedt, hogy a nem jogi kérdésekről és témákról is vitát kellene folytatni, majd azok alapján a szükségessé vált döntéseket is meghozni. 27 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése A Bizottság emiatt készítette el a "Customs 2000" címet viselő programot. A Parlament és a Tanács 1996.

decemberében elfogadta a Bizottság javaslatát a Közösség vámügyi akcióprogramjáról. Az elfogadott program azokat az irányelveket pontosítja, amelyek alapján a vámszervek pontos képet alkothatnak arról, hogy a Közösség dimenziójában milyen szerep betöltése várható el tõlük. Az akcióprogramot sikeres végrehajtása ellenére meghosszabbították és kibővítették. A "Customs 2002" program magába foglalta e jelenlegi és jövõbeni információs technológiai programot, valamint a szakképzésre vonatkozó "Mattheus" programot is. A "Customs 2002" programot megnyitották a jelölt országok elõtt is. Az akcióprogram célja a nemzeti szinten tapasztalható operációs különbségek megszüntetése, valamint a külső határokon megvalósítandó hatékony, magas szintű ellenõrzés megteremtése. A tervezett akciók a következõek: ! a Bizottság és a tagállamok szakértőiből álló monitoring csapat kiküldése a

tagállamok által lefolytatott vámeljárások megismerésére, a hibák és a követendõ jó gyakorlatok feltárására; ! a csalások elleni fellépés fokozása, az információk gyűjtése, elemzése és felhasználása, a számítógépi kapacitás teljes kihasználása, a szabálytalanságok nyomon követése; ! a vámigazgatások munkamódszereinek javítása, különös tekintettel a kockázatelemzésre, a bevitelt követõ számviteli technikára, a kereskedelmi könyvek ellenõrzésére, valamint a vámeljárások komputerizált lefolytatására; ! a különbözõ vámigazgatások tisztjeinek cseréje, közös képzési programok; ! szemináriumok szervezése a kereskedők részére, ! a vámeljárások uniós szintű számítógépesítése. A közösségi vámszervek és a partner vámszervek elõtt álló jelenlegi legnagyobb kihívás a Közös Tranzit Egyezmény alapján bonyolódó tranzit műveletek számítógépre vitele. A közösségi vámtranzit

jelentõségét az egységes belső piac bevezetése emelte meg, mivel ez az eljárás teszi lehetõvé azt, hogy a vámáru a vám megfizetése és a belsõ ellenőrzés okozta zökkenők nélkül jusson el a végső rendeltetési helyére. 1999 második fele óta a számítógépes rendszer kiterjed a tagállamok egészére és a Közös Tranzit Egyezményben részes összes partner országra, így hazánkra is. A küldemények egyre időérzékenyebbek. Az ipari tevékenységben egyre nagyobb szerepet játszik a "just in time" szállítmányok rendszere, ezzel egyidejűleg egyre bővebb az expressz 28 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése küldemények gyakorlata. A vámszerveket ezek a körülmények új elgondolások és rendszerek kidolgozására ösztönzik. Nagyon nehéz a helyes arányt megtalálni a könnyítés és az ellenőrzés között. A vámszervekre nagyon nagy a nyomás a

nagyobb egyszerűsítés és a vámkezelés gyorsítása érdekében, de mindez az ellenőrzés kárára történhet. A szervezett bűnözés már megragadta az egyszerűsített eljárások sokkal hatékonyabb ellenőrzési módszereket kell bevezetni. Ezek nagy részét a számítógépek használatára kell alapozni. 3.2 Az EU szerződéses kereskedelmi kapcsolatai Valamely ország külső kereskedelempolitikája szerződéses vagy autonóm jellegű, ill. ezek keveréke lehet. Szerződéses kereskedelempolitika esetén az adott állam rendelkezésre álló közvetlen kereskedelmi eszközök, a vámok és a mennyiségi korlátozások különböző fajtáinak használatát a harmadik országokkal létrehozott korábbi megegyezések behatárolják, a kereskedelempolitika csak a nemzetközi szerződések által megengedett keretekben, azzal összhangban folytatható. Ezzel szemeben az autonóm kereskedelempolitika azt jelenti, hogy az ország egyoldalúan hozza meg a kereskedelmének

szabályozására és befolyásolására szolgáló döntéseket és ugyanilyen módon hajtja is végre. Az Európai Unió természetesen számos szerződéssel vesz részt a világ országainak gazdasági együttműködésében. 3.21 GATT (WTO) Napjainkra a világ országainak gazdasági együttműködésében a szerződéses kereskedelempolitikai elemek kerültek túlsúlyba. A legmeghatározóbb multilaterális szerződésnek az 1947-ben létrjött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) tekinthető, melynek alapvető célkitűzése a nemzetközi kereskedelem útjában álló vámok és egyéb akadályok fokozatos csökkentése, végül teljes felszámolása, és amelynek az Európai Unió is a tagja. A GATT a vámokat a kereskedelem alapvető szabályozóeszközének tekinti, viszont a mennyiségi korlátozások használatát kivételként ismeri el. A szervezet fő szabályozási elve a diszkriminációmentes legnagyobb kedvezményes elbánás, ami azt

jelenti, hogy mindazt az előnyt, amelyet a behozatal és a kivitel terén egyik szerződő fél egy harmadik országnak megad, azonnal és feltétel nélkül meg kell adnia a többi szerződő félnek is. Az Egyezmény részletesen meghatározza az ezen szabály alóli kivételeket is, pl szabadkereskedelmi övezetek, vámuniók, fejlődő országoknak nyújtott kedvezmények, előnyök stb. A külgazdasági kapcsolatrendszer fejlesztésében az EU bilaterális törekvésein 29 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése kívül az utóbbi időben egyre fontosabb szerepet töltenek be az ún. GATT-fordulók Az itt kialakított multilaterális megállapodásokat át kell ültetni az EU bilaterális szerződéseinek rendszerébe, ami részben új szerződések megkötését, részben meglévő szerződések kiigazítását igényli. Az EGK a közös kereskedelempolitika gyakorlása során a GATT

előírásainak általában eleget tett. A Római Szerződés 18 cikkében megerősítették az EGK-tagállamoknak a vámok csökkentésére irányuló szándékát, amelynek révén mérséklődhet a vámunió által a saját tagjainak biztosított előny, az ún. preferenciális margó Mindeközben az EGK a saját belső piacának szabályait, továbbá külkapcsolatainak jelentős részének kereskedelempolitikai tartalmát igyekezett a GATT-tal, és általában a külvilággal kivételként elfogadtatni. A belső piacot illetően a legszembetűnőbb kivétel a közös mezőgazdasági politika, amely a közös kereskedelempolitikához hasonlóan az integráció alapépítményéhez tartozik. A Közösség agrárpolitikája a kezdettől fogva egyedülálló rendszert alkot. Ebben a rendszerben a termelést központilag megállapított árakkal és mennyiségi korlátokkal igyekeznek szabályozni. A kívülálló országokkal folytatott agrárkereskedelem is sajátos rendszert alkot:

az importot nemcsak vámok, hanem lefölözések is terhelik, a beszedett pénzt pedig a Közösség a saját exportjának támogatására fordítja. Ez a mechanizmus élteti tovább a mesterségesen magas belső agrárszintet az Unióban. A versenytársak pl. az Egyesült Államok igyekeznek nyomást gyakorolni az Unióra, hogy vessen véget a belső árszint mesterséges feltornázásának, a rászoruló gazdáknak és településeknek pedig más módon és jogcímeken nyújtson támogatást. Ennek politikai nyomásgyakorlásnak a színtere pedig a GATT, illetve az örökébe lépett WTO. 3.22 Európán kívüli kapcsolatok Az EK külkapcsolatai az európai kontinens államaival a leggazdagabbak, de a kapcsolatrendszer erőteljesen fejlődik, és kiterjed a többi földrészre is. Az EK kapcsolatai Európán kívül is fejlődnek, bővülnek. E körben – a Loméi Konvenciókon kívül – a korábbiakban alapvetően a szektorális jellegű megállapodások voltak a fontosak, mint

pl. a Nemzetközi Textilegyezményhez kapcsolódó bilaterális megállapodások a textil- és textilruházati termékek forgalmáról. Az utóbbi időszakban azonban erősödtek és rendszeresebbé váltak az Amerikai Egyesült Államokkal való, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére irányuló csúcstalálkozók. E célok bilaterális vagy globális keretekben való elérésének ösztönzésére munkaprogramokat dolgoztak ki. 1995-ben fogadták 30 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése el pl. az ún új Transzatlanti Napirendet, amelynek továbbbfejlesztéseként 1998 májusában az EU–USA londoni csúcstalálkozón megállapodás született a “Transzatlanti Gazdasági Partnerség”-ről. Ez utóbbi dokumentum megjelöli azokat a területeket, amelyeken a két “nagyhatalomnak” együttműködést kell kialakítania. Ilyen az áruk és szolgáltatások kereskedelmében

való akadályok leépítése, ezen belül a közbeszerzési szabályok, a szellemi tulajdonjog védelme, a kis- és középvállalati szféra kölcsönös kapcsolatainak elősegítése. Újszerű elem, hogy törekvés mutatkozik a környezetvédelem fontosságának nemzetközi elismertetésében való együttműködésre, e tényezőnek az egymás közötti kapcsolatokban való érvényre juttatására. bizonyítványok Tárgyalásokat kölcsönös folytatnak elismeréséről, továbbá ipari pl. termékek az állat-egészségügyi megfelelőségtanúsítási bizonyítványának elfogadásáról, versenyszabályok egyeztetett alkalmazásáról, a műszakitudományos együttműködés fejlesztéséről. Rendszeresek a magas szintű, gazdasági célú konzultatív kapcsolatok Kanadával, Japánnal, és egyre inkább fejlődnek Kínával is. Az EU komolyan mérlegeli, hogy szabadkereskedelmi megállapodásokat köt a latin-amerikai Mercosur-együttműködés országaival.

Mexikóval és Dél-Afrikával pedig már folynak is a szabadkereskedelmi tárgyalások. Fejlődő országokkal kialakított kapcsolatok Az Európai Unió széles körű kereskedelempolitikai és segélyezési kapcsolatrendszert épített ki a világ fejlődő országaival. A kapcsolatok fajtáit eltérő szorosságuk és tartalmuk alapján három csoportba sorolhatjuk: ! a társulás jogalapján létrejött, a gazdasági és kereskedelmi együttműködés minden területére kiterjedő és a fejlődést pénzügyi segítségnyújtással is elősegítő szerződéses viszonyon alapuló kapcsolatok, ! preferenciális elbánás: az ide sorolt országokkal az EU vagy kereskedelmi és együttműködési egyezményeket köt, vagy egyoldalúan dönt kedvezmények biztosításáról és segélyek nyújtásáról, ! együttműködési megállapodásokon alapuló, de preferenciális elbánást nem biztosító kapcsolatok. Társulási viszony az ACP-országokkal A fejlődő országokkal

való együttműködés elősegítésének fő keretét az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni African, Caribbean and Pacific – ACP) térség fejlődő országaival megkötött Yaoundéi Konvenciók és Loméi Konvenciók sorozata jelentette. A Római Szerződés 131–136. cikkei foglalkoznak az EK-tagországok egykori gyarmataival 31 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése kialakítható társulás lehetőségével. Eredetileg a társulás jogcímét elsősorban a korábbi francia gyarmatokkal kialakítandó szorosabb kapcsolatok érdekében hozták létre, de később, az EK bővülései következtében az egykori brit, spanyol és portugál területek is bekerültek ebbe a viszonyrendszerbe. Eredetileg 18 fejlődő ország tartozott ebbe a körbe, amelyeket összefoglalóan Társult Afrikai Államok és Madagaszkár (Associated African States and Madagascar – AASM) elnevezéssel

illettek. Az első két megállapodást (az I Yaoundéi Konvenciót és a II. Yaoundéi Konvenciót) Kamerun fővárosában 1963-ban és 1969-ben írták alá a 18 országgal. Ezek a megállapodások kereskedelmi kedvezményeket és segélyeket biztosítottak a részt vevő fejlődő országok számára. Az EK igazán aktív fejlesztési szerepet a togói fővárosban megkötött I. Loméi Konvenció (1975) aláírásával vállalt. Ennek a megállapodásnak már 46 fejlődő ország volt a részese A II. Loméi Konvenciót 1980-ban 58 országgal, a III-at 1984-ben 66 országgal, a IV-et 1989ben 69 országgal kötötte meg az EU (ez utóbbit immár tízéves időtartamra) Jelenleg 71 fejlődő ország részese a Loméi Konvenciónak. A megállapodások értelmében az ACPországok EK-ba irányuló ipari és mezőgazdasági exporttermékei 99,5%-a előtt eltörölték a vámokat, anélkül, hogy ennek ellentételezését az EK elvárta volna. Egyedül a közös agrárpolitika által

szabályozott mezőgazdasági termékek számára versenyt támasztó import előtti akadályokat nem számolták föl. Ugyanakkor ezek a termékek is bizonyos kedvezményekben részesülnek. Említést érdemel pl. a cukorra vonatkozó kötelezettségvállalás; az EK évi 1,4 millió tonna cukor uniós árszinten történő megvásárlását vállalta. A megállapodások másik lényeges eleme a fejlesztési segélyek nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalás. Ezt szolgálja az Európai Fejlesztési Alap (EDF) létrehozása Emellett az Európai Beruházási Bank is szerepet vállal alacsony kamatozású hitelek folyósításával (az EDF az Európai Beruházási Bank hosszú lejáratú hiteleinek kamataiból 3%-ot vállal át). A III. és a IV Loméi Konvenció aláírása óta a vidéki és mezőgazdasági fejlesztések támogatása nagyobb hangsúllyal szerepel a programok között. A támogatások kiemelt célja a természeti egyensúly helyreállítása: a

szárazság és az elsivatagosodás elleni küzdelem. Az EDF határokon átnyúló regionális fejlesztési programok megvalósításában is szerepet vállal, segítséget nyújt kis- és középvállalatok működéséhez is. A II. Loméi Konvenció aláírása óta bevezetésre került az exportból származó bevételek stabilizálását szolgáló alap, az ún. Stabex, valamint a bányászati kitermelés csökkenése esetén támogatást biztosító Sysmin. A Stabex feladata az egy-két termék kivitelének alakulásától 32 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése nagymértékben függő országok exportjövedelmének stabilizálása. A Stabex 48 mezőgazdasági termékre kiterjedően nyújt kompenzációt az exportbevételek csökkenése esetén. Egy ország akkor válik jogosulttá, ha exportbevételei az előző négy évhez képest legalább 5%-kal visszaestek. A Sysmin azoknak az

országoknak nyújt támogatást, amelyek kivitelében az ásványok, energiahordozók, ill. nyersanyagok részesedése eléri a 20%-ot, és a legutóbbi négy év alatt ezek kitermelése legalább 10%-kal esett vissza. A Sysmin keretében nyújtott támogatások a kapacitások fenntartását kívánják elősegíteni. A Stabex és a Sysmin támogatásai tehát segítenek a fejlődő országoknak abban, hogy úrrá legyenek a fizetési mérlegükben az árak ingadozása miatt bekövetkező problémákon. A rendszerek kétségtelen hibája viszont, hogy konzerválják a támogatott országoknak az adott termékektől való függőséget is. Preferenciális kapcsolatok A Loméi Konvenció országai mellett az EK szoros kapcsolatokat alakított ki más fejlődő államokkal is. Ezek közül a legfontosabbak a Földközi-tenger térségében fekvő országok Az EK-nak magának is érdeke a mediterrán térség társadalmi és politikai stabilitásának fenntartása. Ha ugyanis a gazdaság

fejlődési kilátásai nem elég vonzóak az érintett országok lakossága számára, erősödhet a térségből az EK-ba irányuló bevándorlás. Az EK már 1972-ben kialakította az ún. globális mediterrán politikáját, amely egységes társulási megállapodások rendszerének létrehozására irányult volna. Ennek megvalósítását megakadályozta a gazdasági válság és a szerkezetváltási problémák előtérbe kerülése. Végül az EU 1976-ban csak kereskedelmi és együttműködési megállapodást kötött a Maghrebországokkal (Algéria, Marokkó, Tunézia), majd 1977-ben a Mashreq-országokkal (Egyiptom, Jordánia, Libanon, Szíria). A megállapodások az olaj- és parafatermékek kivételével szabad piacra jutást biztosítanak az aláíró fejlődő országok ipari termékei számára, és agrártermékeik egy része preferenciális elbánást élvez. A megállapodásokban szorgalmazzák az ipari együttműködés bővítését, valamint az EK technikai és

pénzügyi segítségnyújtásra vállal kötelezettséget. Viszonzásul az EK termékei a legnagyobb kedvezmény elvének tiszteletben tartása mellett juthatnak ezen országok piacaira. Spanyolország és Portugália EK-csatlakozása után még fontosabbá váltak a Földközi-tenger déli partján elterülő országokkal ápolt kapcsolatok. 1990-ben az EK elfogadta az 1992 és 1996 közötti időszakra vonatkozó új mediterrán politikáját. 1994-ben megfogalmazódott az euro–mediterrán térség létrehozásának célja, amelynek tartalmát az Európai Tanács 1995. júniusi cannes-i ülésén elfogadott euro–mediterrán partnerség konkretizálta. A partnerség 33 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése keretében széles körű politikai, biztonságpolitikai és gazdasági együttműködést alakítanak ki az EU és a térség országai között. Az EU hangsúlyozza az emberi jogok, a

jogállamiság, a pluralizmus és a tolerancia tiszteletben tartásának szükségességét. Gazdasági téren a fő cél az, hogy 2010-re szabadkereskedelmi övezet jöjjön létre a két országcsoport részvételével. A közös célok elérésének fontos állomása volt az 1995 novemberében Barcelonában megtartott európai–mediterrán csúcsértekezlet. A kétoldalú szerződéses kapcsolatok mellett létezik az ún. általános preferenciarendszer (General System of Preferences – GSP) kedvezményezetti körébe tartozó országokkal fenntartott viszony. A GSP-elbánás meghatározott kvótákon belül vámmentességet biztosít az ipari kész- és félkész termékek nagy részére, és alacsonyabb vámokkal terheli a mezőgazdasági termékek jelentős körét. A GSP-t 1971 óta alkalmazza az EK elsősorban ázsiai és latin-amerikai fejlődő országok egyoldalú megsegítésére. Az EK tárgyalások nélkül, autonóm döntés alapján biztosítja a preferenciális

elbánást, így a kedvezmények gazdasági vagy politikai okokból bármikor megszüntethetők. A kedvezményezettek listáját minden évben meghírdeti az EK; kb. 150 ország részesül GSPelbánásban Ide tartozik többek között India, Banglades, Pakisztán és Srí Lanka Szerződéses, de nem preferenciális kapcsolatok Az EK kapcsolatai a latin-amerikai és az ázsiai fejlődő országokkal kevésbé strukturáltak, mint az ACP-országokkal, ill. a mediterrán térséggel fenntartottak A GSP-elbánáson túl azért kétoldalú szerződéses együttműködés is létrejött e térségekkel. A kétoldalú kapcsolatok együttműködési megállapodásokban öltenek testet, amelyek azonban nem biztosítanak preferenciális piacra jutást, és nem tartalmaznak pénzügyi segítségnyújtást sem. A különböző humanitárius és élelmiszersegélyek nyújtásáról az EK egyoldalúan dönt. Az EK 1983-ban kereskedelmi és gazdasági együttműködési keretmegállapodást kötött

az Andesi Paktum országaival (Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela), 1985-ben pedig a Közép-amerikai Gazdasági Integrációról szóló Szerződés országaival (Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador). A megállapodások célja az egymás közötti kereskedelem fejlődésének ösztönzése, az ágazatok közötti együttműködés előmozdítása, valamint a tudományos és műszaki együttműködés támogatása. Az EK 1986-os bővülése új lendületet adott a Latin-Amerikával fenntartott viszony fejlődésének. Az EK Tanácsa 1987ben jóváhagyta a Latin-Amerikával kialakított kapcsolatok erősítéséről szóló nyilatkozatot, amely gazdasági és politikai párbeszéd létrehozását javasolta. Azóta a közép-amerikai országokkal és a Riói Csoport országaival rendszeres tanácskozásokat rendeznek. 34 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Nem

preferenciális együttműködési megállapodások jöttek létre az indiai szubkontinens egyes országaival (Srí Lanka, Banglades, India és Pakisztán) is. Ezek tartalmilag nagyon hasonlóak a latin-amerikai országokkal kötött megállapodásokhoz. Az ASEAN-országokkal (Brunei, Indonézia, Malayzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld) 1980-ban kötött kereskedelmi, gazdasági és fejlesztési együttműködési megállapodást az EK. Ez a megállapodás nagy súlyt helyezett a térségben megvalósuló európai beruházások előmozdítására. Mindegyik országban közös beruházási bizottságot állítottak fel. 3.23 Az EU és az európai országok EU és az EFTA Európa más részeit érintően is fejlődött az EK szerződéses külkapcsolati rendszere. Az EFTAországokkal (Svájc kivételével) 1994 január 1-jén hatályba lépett az Európai Gazdasági Térséget létrehozó szerződés. 1995 január 1-jével – Finnország, Svédország és Ausztria taggá

válásával – a térség fennmaradt, csak átrendeződött az EU-tagok és a kívülállók aránya. Figyelemre méltó, hogy az EGT-n kívül maradt Svájc, ill. az EU-n kívül maradt Norvégia egy sor szektorális megállapodással (mezőgazdaság, halászat, ill. Svájc esetében közúti és légi szállítási szolgáltatások, munkaerő szabad áramlása, kutatás-fejlesztés, közületi beszerzések stb. területén) kívánják kedvezőbbé tenni a kapcsolataikat az EU-val EU és a volt KGST országok A politikai rendszerváltást megelőzően került sor 1988-ban az EK és a KGST között egy – kapcsolatfelvételt jelentő – közös nyilatkozat aláírására. Ezt követően több KGST-országgal bilaterális kereskedelmi, valamint kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásokat kötöttek, 1988-ban elsőként éppen Magyarországgal. Az Európában végbemenő politikai fordulat kihatott az EU külkapcsolati rendszerére is. A közép- és

kelet-európai országokkal új típusú társulási megállapodások jöttek létre (a Római Szerződés 113. és 238 cikke alapján, ún vegyes hatáskörű szerződésekként) Ezek az ún Európai Megállapodások egyrészről alkalmazkodtak az egységes piacon kialakuló EK és a külpolitikai együttműködést, másrészről a közös kül- és biztonságpolitikát közösségi céljai közé felvevő nyugat-európai integráció szélesedő tematikájához, gazdagodó cél- és eszköztárához. Számos olyan elem is megjelent bennük, amelyek a mélyebb integráció irányába mutatnak, ill. lehetőséget adnak az ebben az irányban való fejlesztésre Az Európai Megállapodások, noha aszimmetrikus jellegűek (azaz az EK egyoldalú kedvezményeket is ad), viszonylag kevesebb segítséget ígérnek a partnereknek, mint a nem tag mediterrán országokkal kötött korábbi szerződések. A PHARE program ezeket a megállapodásokat 35 http://www.doksihu Az EU

kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése megelőzően jött létre, és céljai közvetetten összefüggtek az Európai Megállapodásokkal, de e program működését – az Európai Megállapodások létrejöttét követően is – külön nemzetközi szerződések szabályozták. Az Európai Megállapodások sorában az első kört a Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehszlovákiával 1991. december 16-án aláírt szerződések képezték. Azóta létrejöttek ezek a megállapodások a különvált Cseh Köztársasággal és Szlovákiával, azonkívül Romániával, Bulgáriával, a három balti állammal és Szlovéniával. A társult országok valamennyien kifejezésre juttatták a szerződés szövegében azt a szándékukat, hogy EU-tagok kívánnak lenni. A szerződések alaptípusa azonos Oroszországgal, Ukrajnával és több szovjet utódállammal ún. partnerségi és együttműködési megállapodások

jöttek létre. Ezek vegyes hatáskörű szerződések a Római Szerződés 113, 235. és részben a 228 cikkeinek a bázisán E megállapodások három fő súlyponti elemre épülnek: a politikai dialógusra, a kereskedelmi kapcsolatokat szabályozó – de nem szabadkereskedelem megteremtésére irányuló – rendelkezésekre és a beruházások, valamint a gazdasági tevékenység fejlesztésére. A pénzügyi támogatást a Közösség a TACIS segélyprogram keretében biztosítja. 36 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése III. Az EU és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak története 1. A KGST időszaka A KGST tagjai, így Magyarország is – a szervezet határozata alapján – egészen az 1980-as évek végéig nem léphettek hivatalos kapcsolatba az Európai Gazdasági Közösséggel. Magyarország, kihasználva az akkori nemzetközi politikai helyzet kedvező alakulását, az

úgynevezett enyhülési folyamat lehetőségeit, hagyományos nyugati gazdasági kapcsolatainak helyreállítására törekedett. 1.1 Technikai megállapodások az agrárágazatban A legelső hivatalos kapcsolatokat az EGK-val Magyarország a mezőgazdasági politika terén létesítette. A megállapodások lényege az volt, hogy bizonyos termékekre vonatkozóan olyan árgaranciát nyújtottak, amelyben a kizárólagos magyar exportőr kötelezte magát arra, hogy az EGK által meghatározott árszint alatt nem ad el. Cserébe az EGK Bizottsága mentesítette a magyar szállítót a mindenkori pótlefölözések alól. Az első ilyen megállapodás alapját egy 1967-es EGK Tanácsának rendelete adta, amely lehetővé tette harmadik országok számára, hogy sertéshúsra árgaranciát nyújtsanak. Ez alapján kezdődtek meg a tárgyalások az EGK és Magyarország között. Az árgaranciát a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat, mint kizárólagos exportőr és a magyar

Külkereskedelmi Minisztérium levelei tartalmazták, amelyet az EGK Bizottsága 1968 júliusában igazolt vissza. Ezt a megállapodást sorra követte a többi is pl borra, sajtra vonatkozóan. Az árgarancia megállapodások gazdasági haszna abban állt, hogy javították a magyar termékek piacra jutási feltételeit, és kimutatható árbevételi többlethez jutatták a magyar exportőrt. A megállapodások ezen kívül politikai jelentőséggel is bírtak: Magyarország első ízben került hivatalos kapcsolatba az Európai Gazdasági Közösséggel. Ezek a megállapodások a Közösség de facto elismerését fejezték ki, bár igen szűk tárgyi körben. Az EK Bizottsága is örömmel nyugtázta azt a tényt, hogy tízéves fennállása után egyes KGST-országok hatóságai szóba állnak vele. A KGST, illetve a Szovjetunió felé az ilyen kapcsolatokat létesítő Magyarország az árgaranciák technikai jellegét hangsúlyozta, így próbálva azok politikai jelentőségét

csökkenteni. Bár a KGST-országok – eltérően más államoktól – az áruszállításokra nem alkalmaztak vámokat, hanem mind a behozatalt, mind a kivitelt hatósági engedélyekhez kötötték, Magyarország bevezette a GATT szabályainak megfelelő vámtarifáját, és 1973-ban belépett a GATT-ba. A GATT előkészítő tárgyalások során a EGK képviselője különös érdeklődést 37 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése mutatott csatlakozásunk iránt. Ez egyrészt azzal volt magyarázható, hogy az EGK-t alapító „hatok” eleve fontos gazdasági partnerei voltak Magyarországnak, másrészt a magyar GATTcsatlakozással párhuzamosan folytak az EGK első kibővítésére vonatkozó tárgyalások. A magyar tárgyalási cél a GATT-ban az 1968. évi magyar gazdasági reform piacgazdasági jellegű elemeinek és azok remélt pozitív továbbvitelének tényként való elfogadtatása

volt, elsősorban azért, hogy Magyarország diszkriminációmentes bejutást nyerjen a GATTtagállamok piacaira. A GATT egyik alapelve, hogy tagjai nem részesítik egymást hátrányos megkülönböztetésben. Ennek alapján Magyarország nyugati partnereitől – köztük az EGK-államoktól is – minden hátrányos megkülönböztetés felszámolását igényelte. Az enyhülés időszakában a nyugati országok bővíteni akarták a KGST-országokba irányuló kereskedelmüket, s ennek érdekében könnyítették az ezen országokból származó behozatalukat is. A liberalizáció azonban az áruk csak egy részére vontakozott. Magyarország GATT-tagságával ez ellentétes volt, de az EGK arra hivatkozott, hogy Magyarországra, és a KGST többi tagjára mint „állami kereskedelmi rendszerű” országra a GATT-nak e szabályai nem vonatkoznak. Az állami kereskedelem esetében mindenekelőtt azt kifogásolták, hogy az állam állapítja meg az árakat, így az állami

vállalat önköltségen alul is eladhatja áruit, hiszen az állam veszteségét megtéríti. Az alacsony exportárakat az indokolta, hogy másképpen nem tudták a behozatalhoz szükséges devizákat előteremteni. A külföldi fogyasztó számára ez természetesen előnyös, hiszen szívesebben vásárol olcsóbb külföldi áru, mint drágább hazait. Káros ez azonban a külföldi ország termelőine, akiket ez a versenyhátrány tönkretehet. Ha nem csupán egyes termelőkről, hanem egész ágazatokról van szó, úgy hátrányos lehet a külföldi nemzetgazdaság egészének is. Ezen indokok alapján az EGK alig változtatott a széles körben meglévő diszkriminatív mennyiségikorlátozásokon, mivel az állami kereskedelmű országokra vonatkozó kereskedelempolitikájával azok egységes fenntartása állt összhangban. Megállapítható, hogy Magyarország GATT-csatlakozásának ténye és annak viszonylag kedvező feltételei nem szolgáltattak elegendő alapot

ahhoz, hogy az EGK hazánkat a többi tervgazdaságú országtól bármilyen módon megkülönböztesse. A diszkriminatív mennyiségi korlátozások felszámolásának megtagadása, a GATT-beli kötelezettség jóhiszemű teljesítésének elmaradása a magyar-EGK kapcsolatok egyik kulcskérdésévé vált és több mint egy évtizeden át a közeledés egyik lényeges akadályát képezte. Magyarországon 1968-tól kezdve a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, de megmaradtak állami tulajdonban. A népgazdasági tervet már nem bontották le vállalati szintre, de még 38 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése mindig létezett. A gazdasági fejlődés igényelte volna az új technikák, az új termékek nagyobb arányú behozatalát, ezeket viszont csak a nyugati országokból lehetett megvenni. A behozatal költségének a fedezésére tehát jóval nagyobb nyugatra irányuló

eladásokra kellett törekedni. Hazánk hagyományos külföldi gazdasági partnerei közül ebből a szempontból kiemelkedő fontosságúnak minősültek az EGK tagjai. Az EGK viszont éppen azoknak a termékeknek a vásárlását korlátozta, amelyeket Magyarországon lényegesen olcsóbban állítottak elő, tehát amelyek piacain versenyképesek voltunk, így elsősorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari, emellett a textilipari és kohászati árukét. Mivel a KGST tiltotta az EGK-val való hivatalos kapcsolatokat, áthidaló megoldásokat kellett keresni. Ezekre két módszer kínálkozott: ! A már említett technikai megállapodások kötése az EGK-val. Ezekben az illetékes magyar állami vállalat vállalta, hogy az EGK által meghatározott árakon alul nem szállít a szóban forgó árukból, ennek fejében az EGK elállt bizonyos pótlólagos behozatali illeték kirovásától. E megállapodások módot adtak az EGK képviselőivel a megbeszélésre. ! Az említett

ipari árukra pedig a GATT keretében vállalta Magyarország, hogy saját maga korlátozza kivitelét (ún. önkorlátozási egyezmények) E megállapodások ellenében az EGK módot adott a kivitelünk szerény mértékű növelésére. (lsd Ágazati megállapodások) 1974-ben a Közösség kereskedelmi megállapodást szeretett volna kötni Magyarországal, ám ennek tervezetét hazánk visszutasította. Ennek főbb oka egyrészt az volt, hogy a KGSTtagállamok politikai okokból ragaszkodtak ahhoz, hogy ilyen megállapodásokat az általuk kizárólagosan illetékesnek tekintett EK-tagállamokkal kössenek, másrészt Magyarország számára ekkor még vonzóbbnak tűntek a multilaterális mgoldások. Hamarosan kiderült azonban, hogy ezek szerepét Magyarország túlértékelte, minthogy az EK egységes és diszkriminatív kereskedelempolitikáját az állami kereskedelmű országokkal szemben azidőtájt semmilyen módon nem lehetett megtörni. Azonban a megállapodás-vázlat

egyébként sem helyezett tényleges, kézzelfogható gazdasági előnyöket Magyarország számára kilátásba, a diszkriminatív bánásmód megváltoztatása sem került bele a tervezetbe. Ráadásul röviddel a megállapodás-tervezet kiadása előtt Magyarország a saját bőrén tapasztalhatta a Közösség agrárpolitikájának alkalmazását: a Közösség ugyanis a megnövekedett készletek miatt védő intézkedést vezetett be az élőmarhára és a marhahúsra, és egyik napról a másikra leállította az összes importot. Emiatt Magyarországot, mint jelentős szállítót tetemes kár ért Ezek a 39 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése tapasztalatok is óvatosságra intették hazánkat a Közösséggel szemben, hiszen olyan tárgyaló partnernek bizonyult, aki érdekeit kíméletlenülérvényesíti. 1.2 Ágazati megállapodások Az 1970-es évek második felében az EGK-hoz fűződő

kétoldalú kereskedelempolitikai kapcsolatok megszakadtak: az egyes tagállamokkal 1974 után nem folytatódtak, a Közösség szintjén pedig Magyarország utasította el a szerződéskötést. 1975-ben a GATT-csatlakozási jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatban Magyarország elszenvedte az első csalódást, mivel kiderült, hogy a Közösség nem szándékozik a mennyiségi korlátozásokat eltörölni. A KGSTEK párbeszéd alapvető koncepcionális különbségek miatt ugyancsak egyre kilátástalanabbnak tűnt. A magyar-EK kapcsolatok számára ekkor új dimenzió nyílt a Nyugat-Európában válságba került iparágak területén. Az első ún. ágazati megállapodás az acéliparban született 1978-ban (később aztán a textiliparban és az ipari ágazatokon kívül a mezőgazdaságpolitika terültén pl. juh és kecskehús szektorban). E megállapodások rendelkezései a kereskedelempolitika ún szürke zónájába tartoztak, mivel a piacra jutást gátló, a GATT

kritériumai szerint elítélendő korlátozásokat tartalmaznak (árak, mennyiségek, időbeli ütemezés), ezeket azonban az exportőr önként vállalja. Cserébe viszont az importőr nem alkalmaz egyéb korlátozásokat Az ágazati megállapodások egyrészt konkrét gazdasági előnyöket adtak hazánk számára, másrészt magasabb szintre emelték a magyar-EK kapcsolatokat, mivel a Közösség de facto elismerését már nemcsak egyes termékekre, hanem egész ágazatokra vonatkozóan kifejezték. Az 1980-as évek elején Magyarország ismét kezdeményezéseket tett, hogy rendezze az EKhoz fűződő kereskedelmi viszonyát, még egy szabadkereskedelmi megállapodás ötlete is felmerült. 1982-ben aztán a GATT miniszteri értekezletén magyar kezdeményezésre újabb tárgyalások kezdődtek egy esetleges kétoldalú megállapodás kötéséről, azonban gyorsan kiderült, hogy az EK nem hajlandó felszámolni a Magyarországgal szembeni diszkriminatív elbánást. Az 1980-as

évek végén, amikor a KGST-EK viszony rendeződött (1988: KGST-EK Közös Nyilatkozat aláírása) került sor ismételten Magyarország és az EK között tárgyalásokra, annak érdekében, hogy egy átfogó kereskedelmi és gazdasági megállapodás szülessen. 1988-ban, a KGST-országok közül elsőként megkötöttük az EGK-val a kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást. Ez rögzítette, hogy az EGK fokozatosan megszünteti a magyar árukra vonatkozó hátrányos korlátozásokat. Ez a kötelezettségvállalás 40 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése azonban nem vonatkozott az önkorlátozási és technikai megállapodások körébe tartozó árukra. A megállapodás azonban tartalmazott egy ún. védőzáradékot is, amelynek értelmében a szerződő felek tárgyalnak egymással abban az esetben, ha termékeket olyan megnövekedett mennyiségben, vagy olyan

körülmények között hoznak be, ami komoly kárt okoz vagy okozhat a hazai termelőknek. Ha a tárgyalóaztalnál nem sikerül megegyezniük, korlátozó intézkedéseket vezethetnek be. Magyarország ekkor még állami kereskedelmű országnak minősült, a magyar piacon nem volt szabad verseny, az állami vállalatoknak pedig nem állt érdekükben az olcsó behozatal korlátozása, így ez a záradék az EGK kívánságára került a megállapodásba, s lényegében az EGK korlátozásainak az alapjául szolgált. A felek vállalták, hogy ösztönzik a gazdasági együttműködést, ennek keretében a tájékoztatások cseréjét, kedvező környezet kialakítását a beruházások, a vegyes vállalatok és a szabadalom-hasznosítási megállapodások létrhozása számára. Magyarország és az EGK képviselőiből álló vegyes bizottság létesült abból a célból, hogy javaslatokat tegyen a megállapodás mind jobb teljesítése érdekében. A megállapodással

Magyarország végre hivatalos kapcsolatba lépett az EGK-val, javultak a magyar áruk piacra jutási feltételei. Ez kétségtelen előrehaladást jelentett a korábbi helyzethez képest. 1988-89-ben hasonló megállapodásokat kötöttek az EGK-val a KGST többi tagjai is. A rendszerváltozást követően folyamatosan bővültek hazánk kapcsolatai azokkal a nemzetközi szervezetekkel is, amelyeknek korábban nem lehetett tagja. 1990 oktoberében csatlakoztunk az Európa Tanácshoz, 1993-ban ipari szabadkereskedelmi megállapodást kötöttünk az EFTA-val. 1989-ben a rendszerváltozás küszöbén alakult ki a Közép-Európai Kezdeményezés Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország részvételével, majd csatlakozott Csehszlovákia, Lengyelország, és 1992-ben Horvátország, Szlovénia és Jugoszlávia összes utódállama (Jugoszlávia kivételével). A céljuk a regionális együttműködés, főleg a közlekedés, szállítás megkönnyítése volt, mára azonban

sokat vesztett jelentőségéből államközi szinten. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA) Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia kötötte, és 1993 január1-jén lépett a szerződés hatályba. Később csatlakozott Szlovénia, Románia és Bulgária. A CEFTA előzménye a Visegrádi Együttműködés volt. Mivel valamennyi ebben résztvevő ország célja az EU-hoz való 41 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése csatlakozás volt, így célszerűnek tűnt, hogy lebontsák egymás között is a kereskedelem útjában álló akadályokat. A CEFTA létrehozásakor alapelvként rögzítették, hogy kölcsönös kereskedelmükben: ! az ipari termékekre vonatkozó vámokat, vámjellegű és vámon kívüli kereskedelmi akadályokat a teljes szabadkereskedelem jegyében fokozatosan, de legkésőbb 2001. január 1-jéig megszüntetik ! a mezőgazdasági és

élelmiszeripari termékek körében, tekintettel arra, hogy azok helyzete mind a négy országban érzékeny, a kereskedelem megkönnyítése céljából a kívülálló országokhoz képest előnyöket biztosítanak egymásnak. ! A kedvezmények legalább olyan mértéket érnek el, mint amilyeneket a CEFTA tagjai külön-külön biztosítanak az EGK-nak. A CEFTA fontos célja, - szabadkereskedelmi övezet létrehozása mellett – hogy elősegítse tagjainak felkészülését az EU-hoz való csatlakozásra. A PHARE-program A hét legfeljettebb gazdaságú állam a magyar és lengyel társadalmi rendszerváltást követően elhatározta e két ország átalakulásának segítését. Az OECD valamennyi tagja csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez és megalakult a PHARE-program (Poland and Hungary – Assistance with Restructuringthe Economy). A későbbiekben kiterjesztették ezt valamennyi demokráciára és piacgazdaságra áttérő, EU-hoz társult közép- és kelet-európai

országra. A program egyeztetésével az EK Bizottságát bízták meg. A PHARE program három részre tagolódott: 1. Megszűntek a diszkriminatív importkorlátozások, amelyek felszámolását az 1988-ban kötött kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodások csak 1995-re irányoztak elő. Ez az intézkedés azonban nem terjedt ki a textil- és kohászati árukra 2. 1990 elejétől kezdve az EK felfüggesztette a nem diszkriminatív, tehát a minden rajta kívül álló országra vonatkozó, kereskedelmi korlátozásokat is, kivéve a textil- és kohászati árukra vonatkozóakat. Egyidejűleg kiterjesztette a fejlődő országoknak nyújtott GSP-vámkedvezményeket Magyarországra, Lengyelországra, majd a további közép- és kelet európai reformországokra. 3. Konkrét gazdasági segítségnyújtást határoztak el A PHARE segélyprogram döntő többségét az EU nyújtja. Az 1995-1999 időszakra a tíz reformországnak 6693 millió ECU-t, ebből

Magyarországnak 425 millió ECU-t juttatott. 42 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése A PHARE program kezdetben főleg tanácsadásra korlátozódott, majd kívánságunkra növelték a beruházásokra fordítható pénzt, azzal a feltétellel, hogy azok finanszírozásából a hazai állami költségvetésnek is részt kellett vállalnia. A PHARE-segélyekből részesedik a – fent említetteken túl – szakképzés, az oktatás, az infrastruktúra és a gazdasági tájékoztató tevékenység. A programokban való részvétel jogi lehetőségét egy az Európai Megállapodást e tárgykörben kiegészítő 1995-ben kötött jegyzőkönyv teremtette meg, a gazdasági feltételeket pedig a részt venni kívánó országok számára megkönnyítette az EU-nak az döntése, hogy a PHARE programból a közösségi programokban való részvétel költségei – bizonyos hányadban –

finanszírozhatók. 1.3 Európai Megállapodás Az EK hátrányos megkülönböztetéseket felszámoló intézkedései gyorsan éreztették hatásukat a magyar-EK kereskedelemben. Az akkor 12 országból álló Európai Közösség, amely 1990ben exportunkban és importunkban 25%-os részesedést ért el, hamarosan Magyarország legfontosabb külgazdasági partnerévé vált. A visegrádi országok közeledési szándékát kedvezően fogadva, az EK 1990 áprilsában felvetette a Magyarországgal, a Cseh és Szlovák Köztársasággal, valamint a Lengyelországgal megkötendő társulási megállapodás gondolatát. A csaknem egy évig tartó tárgyalások eredményeként 1991. december 16-án két szerződést írtak alá: magát a társulási megállapodást, valamint annak kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseit tartalmazó Ideiglenes Megállapodást, amely lehetővé tette ezeknek az intézkedéseknek a gyorsított hatályba lépését. Az Ideiglenes Megállapodás 1992. március

1-jén, az Európai Megállapodás 1994 február 1jén lépett hatályba Ez öszeségében minőségi előrelépést jelentett, de egyes részterületeken nem sikerült teljes egészében elérni a magyar tárgyalási célokat (pl. mezőgazdasági kereskedelem és a munkaerőmozgás szabaddá tételében). Különösen fontos volt Magyarország számára, hogy sikerült a szerződés bevezetőjébe bevetetnünk azt, hogy „Magyarország végső célja, hogy a Közösség tagja legyen, és a Felek véleménye szerint a társulás segíti e cél elérését”. Az Európai Megállapodás kereskedelmi rendelkezései A megállapodás az ipari termékeket illetően 2000. december 31-ig a Közösség és Magyarország között teljes szabadkereskedelmi övezetet létesít. Az áruk vámoktól és mindnféle behozatali korlátozásoktól mentesen, szabadon áramlanak, sőt semmiféle export- és importengedélyezésre nem lesz sem szükség, sem lehetőség. Ez még azokkra a termékekre is

43 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése érvényes, amelyeknek kereskedelmét a Közösség hagyományosan különlegesen szigorúan szabályozta, bár a textil- és textilruházati termékeknél a mennyiségi korlátozásokat 1997. december 31-ig számolták fel. 1996 január elseje óta pedig minden ipari termék kereskedelme szabad. A szabadkeresekedelem bevezetése időben eltolva aszimmetrikusan történt:a Közösség gyorsabban nyújtotta a kedvezményeket, amelyeket Magyarország türelmi idő után viszonzott. Magyarország az EK-tagállamaiból származó ipari termékeket csoportba sorolta aszerint, hogy vámjukat mikor törli el. A korábban legmagasabb vámmal sújtott árucsoportok vámját 19992 és 1994, illetve 1995 és 1997 között szűntette meg, míg a legtöbb termékcsoport vámjának eltörlésére 1995 és 2000 között került sor. A mezőgazdasági termékeket illletően a

felek kölcsönös kedvezményeket nyújtottak egymásnak. E téren egyenlőre nincsen kilátás a szabadkereskedelem elérésére, a Közösség közös agrárpolitikája miatt erre csak a belépéskor számíthatunk. Az 1992 március 1-én hatályba lépett megállapodásban a mezőgazdaságot érintő piacrajutási könnyítések a következők voltak: ! A Közösség szerződésben vállalata, hogy a jövőben is megadja az eddig számunkra egyoldalú döntése alapján nyújtott kedvezmlényeket. ! az eddig kedvezényben nem részesített, a magyar exportban fontos szerepet betöltő agrártermékekre (sertéshúsok, baromfi- és marhahús, sajt, búza, zöldségek és gyümölcsö zöme stb.) bizonyos mennyiségi határig az EK vám- és lefelözéskedvezményeket adott. A magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari importban alapvetően a behozható áruk mennyiségét szabályozták, a vámok szerepe másodlagos volt. A vámok és a mennyiségi korlátozások

lebontási menetrendjét mindkét fél vagy egyoldalúan vagy megállapodás alapján gyorsíthatja. Ugyanakkor megállapodás hatálybalépésétől kezdve egyik fél sem vezethet be az egymás közötti kereskedelemben sem az exportra, sem az importra új vámot vagy ezzel azonos hatású importterhet, és nem növelheti a már alkalmazott terheket, nem vezethet be új mennyiségi korlátozásokat illetve nem szigoríthatja a már meglévő korlátozásokat. Ezen tilalom alól a védzáradékok átmeneti felmentést adhatnak bizonyos körülmények között. Kétfajta kereskedelemre vonatkozó védzáradék is található a megállapodásban, az egyik azt mondja ki, hogy ha egy termék túlzott mennyiségű importja komoly károkat, nehézségeket okoz az importáló gazdaságában, Magyarország, ill. az EK megfelelő intézkedéseket hozhat. A másik védzáradék arra nyújt biztosítékot, hogy abban az esetben ha az import emberek, állatok, növények vagy történelmi

értékek védelmét veszélyezteti, az importáló ország korlátozásokat, tilalmakat vezthet be. 44 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Az Európai Megálapodásban ezen kívül szabályozták a származási szabályokat is, amelyekkel azt határozták meg, hogy mely feltételek esetén tekinthető egy áru közösségi vagy magyar eredetűnek. Ugyanis a megállapodásban biztosított kedvezmények csak az ilyen árukra vonatkoztak. A származási szabályoknál fontos lépés volt, holgy 1997 júlis 1-én Magyarország is részese lett az európai kumulációs rendszernek. Ennek értelmében a hazánkból az EK-ba szállítandó áru akkor is származónak számít, ha előállítási árának 60%-át cseh, lengyel, vagy a rendszerben résztvevő más országban állították elő. 2. A magyar-EU közeledés hatása hazánk kereskedelmére 1989 és 1997 között az EU-ba irányuló magyar

export folyó forintárakon 18-szorosára, az onnan származó behozatal pedig több mint 16-szorosára nőtt, miközben a teljes export csak alig több mint hatszorosra, az import pedig 7.5-szörösre bővült Az adatokból kitűnik, hogy annak eredményeként, hogy az EU-val folytatott kereskedelem dinamikája többszörösen meghaladta a teljes kereskedelem bővülési ütmét, az EU részaránya látványosan nőtt a magyar külkereskedelemben. A kivitelben ezalatt nyolc év alatt 25%-ról 71% fölé emelkedett, míg a behozatalban 29%-ról 63%-ra nőtt. Az EU-ba irányuló export dinamikája az időszak egészét tekintve felülmúlta az onnan származó behozatalét. Ezt a látványos növekedést mutatja a táblázat és a két ábra is. Magyarország és az Európai Unió közötti kereskedelem fő mutatói Magyar export Év Összes EU EU az összes %-ában 1989 571,3 141,8 24,8 1992 843,6 419,7 49,8 1995 1 622,0 1 016,4 62,7 1996 2 001,7 1 254,7 62,7 1997 3 566,8 2 539,0 71,2

1-es számú táblázat 45 Magyar import Összes EU EU az összes %-ában 523,5 151,8 29,0 878,5 375,4 42,7 1 936,4 1 190,9 61,5 2 468,1 1 474,8 59,8 3 961,2 2 486,5 62,8 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Az EU-ból hazánkba áramló import az öszes importhoz viszonyítva (milliárd forintban) Az EU-ba irányuló magyar export az összes exporthoz viszonyítva (milliárd forintban) EU EU 4 000,0 4 000,0 Összes Összes 3 500,0 3 000,0 3 000,0 2 500,0 2 000,0 1 500,0 1 000,0 500,0 - 2 000,0 1 000,0 1989 1992 1995 1989 1996 1992 1997 1995 1996 1997 2-es számú ábra 3-as számú ábra A 2-es és 3-as számú ábra és az 1-esszámú táblázat Inotai András: Magyarország az Európai Unió és a 10 társult ország közötti külkereskedelem jellemzői és új irányzatai című tanulmányából átvéve. (28 oldal) Ez azonban peridusonként változó volt, 1989 és 1992

időszakban az exportnál figyelhető meg erőteljesebb növekedés, 1992 és 1995 között a behozatal nőtt gyorsabban, 1995 után ismét a kiviteli dinamikáé volt a főszerep. Ezt tükrözi hazánk külkereskedelmi egyensúlyának alakulása is. Az összevont egyenleg 1989 és 1992 között még pozitív volt, 1993-tól azonban jelentős deficitbe váltott, csak az 1997-es évben lett ismét pozitív. Ebből csak az EU-kereskedelmünk részaránya hasonló tendenciát mutat, bár itt a deficit sokkal kisebb mértékű, mint összeségében nézve. 2.1 Az EU-ba irányuló kereskedelmünk földrajzi megoszlása Magyarország EU-kereskedelme erőteljes földrajzi koncentrációt mutat. 1997-ben a teljes export 37, a teljes import 27 %-a valósult meg Németországgal. Ausztriát és Olaszországot is hozzátéve megállapítható, hogy a teljes magyar külkereskedelem kb. fele ezzel a három országgal bonyolódik. Ha az 1997-es évet nézzük, akkor még erőteljesebb a

koncentráció mértéke, hiszen ebben az évben a Németországba irányuló export adta kivitelünk 52 %-át, és onnan származott az import 43 %-a. Ausztriát és Olaszországot is figyelembe véve megállapítható, hogy Magyarország külkereskedelmi forgalmának háromnegyede ezekből az országokból származik. Az EU-ba irányuló exporton belül 1989 és 1997 között fokozatosan és számottevően mérséklődött a francia-brit hányad, de a mediterrán térség és a Benelux-régió részesedése is. Nagyrészt hasonló tendenciák érvényesültek az importban is Ha az EUtagállamokkkal folytatott kereskedelem egyenlegét nézzük, láthatjuk, hogy a 15 tagállam 46 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése közül 12-vel szemben magyar passzívum alakult ki. Aktívumot csak a görög és a spanyol viszonylat mellett meghatározó mértékben a magyar-német kereskedelem termelt ki. Az

EU-magyar export és import megoszlása az egyes tagállamok között 1997-ben Ország Részesedés az EU-magyar Részesedés a magyar exportból %-ban EU-importból %-ban Németország Austria Olaszország Franciaország Nagy-Britannia Hollandia Belgium Spanyolország Svédország Finnország Görögország Dánia Írország Portugália Luxemburg 2-es számú táblázat 52,3 16 8,6 5,3 4,7 3,9 3,4 2,1 1,1 0,7 0,6 0,5 0,5 0,1 0,1 42,9 16,8 11,7 6,9 5,5 4,1 3,7 2,1 2 1,7 0,4 1 0,6 0,5 0,1 Az EU-tagállamok részesedése az EU-magyar exportból Németország Austria Olaszország Franciaország Nagy-Britannia Hollandia Belgium Spanyolország Svédország Finnország Görögország Dánia Írország Portugália Luxemburg 4-es számú ábra 47 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Az EU-tagállamok részesedése a magyar-EU importból %-ban Németország Austria Olaszország Franciaország

Nagy-Britannia Hollandia Belgium Spanyolország Svédország Finnország Görögország Dánia Írország Portugália Luxemburg 5-ös számú ábra A 4-es és 5-ös számú ábrák, valamint a 2-es számú táblázat Inotai András: Magyarország az Európai Unió és a 10 társult ország közötti külkereskedelem jellemzői és új irányzatai című tanulmányában lévő 4. számú táblázat adatai alapján készültek. (26-27 old) 3.2 Az EU-ba irányuló kereskedelmünk áruszerkezete 1989 és 1997 között alapvető átalakuláson ment át a magyar export, és kisebb változásokon a behozatal áruszerkezete. Mindkettő fő mozgatórugója az EU-kereskedelem volt Összes kivitelünkben az agrártermékekrészesedése 21 %-ról mintegy 14 %-ra csökkent, miközben a gépek súlya 30 %-ról 45 %-ra nőtt. EU-viszonylatban az agrárcikkek súlya 27 %-ról 8 %-ra csökkent, a gépek exportja viszont 15 %-ról 54 %-ra nőtt. Az adatok alapján megállapítható, hogy

EU-kereskedelmünk szakosodásában az 1989 és 1997 közötti időszakban gyors változás következett be. Míg 1989-ben az EU-kivitelünkben a mezőgazdasági, nyersanyag- és anyag-, valamint munkaintenzív termékek kivitele volt magasabb, 1997-ben viszont már a gépek, járművek, elektronikai cikkek és komputerek domináltak. Ez a változás az exporttermékszerkezetben összefüggésben van a privatizációval, a külföldi működőtőke bevonásával. Azt mutatja, hogy Magyarország a hazánkba betelepült multinacionális cégek révén ezer szállal kapcsolódik az EU-hoz. Az EU-ba irányuló magyar export áruszerkezetének árufőcsoportok szerinti megoszlása Árufőcsoportok 1989 1997 Élelmiszerek, ital és dohány nem étkezési célú nyersanyag, olaj, zsír viasz ásványi fűtőanyag, kenőanyag vegyi áru, feldolgozott termék gép és szállítóeszköz 3-as számú táblázat 26,9 7,7 2,7 47,9 14,8 7,5 3,1 2,4 33,3 53,7 48 http://www.doksihu Az EU

kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Az EU-ba irányuló magyar export áruszerkezete 1989-ben és 1997-ben Élelmiszerek, ital és dohány nem étkezési célú nyersanyag, olaj, zsír viasz ásványi fűtőanyag, kenőanyag vegyi áru, feldolgozott termék gép és szállítóeszköz 6-os számú ábra A Külkereskedelmi Statisztikai Évkönyv 1997 adatai alapján készült a 3-as számú táblázat és a 6-os számú ábra (Külkereskedelmi forgalom megoszlása árufőcsoportok szerint című táblázat) A szakosodás EU-tagállamokra is megfigyelhető. A Németországba irányuló exportban a gépipari termékek dominálnak, az osztrák kivitelben az energia- és nyersanyagorientált termékek, míg az olasznál az agrártermékek, nyersanyagok, vegyipari termékek. Magyarország külkereskedelme tehát az Európai Megállapodást követően alapvető földrajzi és áruszerkezeti változáson ment keresztül. Az EU,

valamint a Magyarország uniós tagságát már megelőlegezett nemzetközi vállalatok kulcsszerepet játszottak és játszanak ma is ebben a folyamatban. Amíg az előző évek látványos változásait a makrogazdasági politikák következetes megvalósítása eredményezte (liberalizáció, külföldi tőkevonzás, privatizáció, Társulási Egyezmény megkötéséből adódó kereskedelempolitikai előnyök kihasználása), addig a mostani években a finomabb, de esetenként nehezebb változások vannak napirenden. Megállapítható, hogy az EU-magyar kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének eredményeként, a magyar külkereskedelem iránya megfordult. Míg a 1980-as években a KGST piacain zajlott a magyar külkereskedelem nagy része. A KGST piacok összeomlása után, illetve a KGSTországok fizetésképtelensége miatt Magyarország az EU-ban keresett új piacokat, méghozzá sikeresen. Ennek következtében nemcsak külkereskedelmünk földrajzi megoszlása változott meg,

de az áruszerkezet is, mivel Magyarország az új piaci kihívásokhoz igazodott. A 2001-es adatok is ezeket a tendenciákat mutatják, mind hazánk importjában, mind exportjában. Az összes importból, amely 37535,3 millió eurót tett ki, 21691,3 millió az EU tagállamaiból származott ( kb. 58 % ) Ha árufőcsoportok szerint nézzük, akkor a gépek és szállítóeszközök importja tette ki a legnagyobb százalékot (53 %-ot). Hazánk exportjából az EU-tagállamaiba az összes export csaknem 75 %-a áramlott, melynek 65 %-át a gépek és szállítóeszközök tették ki. 49 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Magyarország EU-ból származó importjának növekedése 1991-2001 25000 millió USA dollár 20000 15000 10000 5000 01 99 98 97 96 95 94 93 92 00 20 20 19 19 19 19 19 19 19 19 19 91 0 7-es számú ábra Magyaroszág EU-ból származó exportjának

növekedése 1991-2001 25000 millió USA dollár 20000 15000 10000 5000 0 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 8-as számú ábra A 7-es és 8-as számú ábrák a Külkereskedelmi Statisztikai Évkönyv 2001 adatai alapján készültek (14. old- A külkereskedelmi forgalom országcsoportok szerint című táblázat) Összefoglalva, tehát látható, hogy az EU-val folytatott kereskedelmünk dinamikusan nőtt, az import összértéke 4,16-szorosára nőtt egy évtized alatt, az export pedig 4,86-szorosára nőtt. Az árufőcsoportok szerinti megoszlást tekintve míg 1991-ben a feldolgozott termékek és az élelmiszerek domináltak, 2001-re jelentősen megnőtt a gépek és szállítóeszközök kereskedeleme, mind exportban és importban is. Az a tendencia tehát, ami a rendszerváltozás után kezdődött el, amikor a KGST megszűnése után Magyarország az EU-tagállamokban próbált piacokat keresni, tovább erősödött. Mára hazánk legfőbb kereskedelmi

partnere az EU lett, azon belül is Németország vált meghatározó kereskedelmi partnerünkké. 50 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése IV. A csatlakozás várható hatásai kereskedelempolitikánkra Magyarország belépése az Európai Unióba nem szűkíthető le a csatlakozási szerződés aláírására. Az EU-csatlakozást folyamatként célszerű felfogni, amely 1991 december 21-én, az Európai Megállapodás vagy Társulási Szerződés aláírásával kezdődött, és a csatlakozási szerződés megkötéséig, egyes vonatkozásokban pedig még további néhány évig tart. Magyarország EU-csatlakozásával kapcsolatos előnyök számottevő hányada az Európai Megállapodás végrehajtása során már realizálódott. A csatlakozási szerződés aláírása a jelenlegi állapothoz képest kevés változást fog előidézni az általános gazdasági feltételrendszerben és üzleti

környezetben. Az Európai Bizottság 2000 november 8-án hozta nyilvánosságra az EU keleti kibővülésének legújab lehetséges forgatókönyvét és a tagjelölt országokról készített jelentéseit. A bővítési forgatókönyv értelmében a Bizottság 2002-ben be kívánja fejezni a csatlakozási tárgyalásokat a tagjelölt országok első csoportjával. Az Európai Unió 2003 elejétől kíván készen állni új tagállamok befogadására. Az áruknak a Közösségen belüli szabad áramlását és a külső országokkal szembeni közös egységes kereskedelempolitikai fellépést magába foglaló vámunió megteremtése a Római Szerződés egyik legfontosabb, az elsők között megfogalmazott alapvető célja. A közösségi integráció belső fejlődése, amelynek a vámunió kialakítását követő, az áruk áramlását nagymértékben befolyásoló egyik legjelentőseb lépése az egységes belső piac létrehozása, komoly mértékben bővítette az áruk

kereskedelmét érintő jogszabályok körét, az itt érvényesülő acquis comunautaire-t. a kereskedelempolitikát működtető szabályok együttese az évek folyamán a Közösség, illetve az Unió által kötött, a kereskedelmet (is) érintő kétoldalú megállapodások egyre kiterjedtebb rendszerének, továbbá a multilaterális keretek között folytatott tárgyalások eredményeinek következtében is jelentősen gazdagodott. Ma az áruk áramlását meghatározó szabályegyüttes az aquis communautaire (annak a közös mezőgazdasági politikára vonatkozó részétől eltekintve) egyik legnagyobb tömbjét képzi. A kereskedelempolitika az EU politikáinak az egyik legerősebben integrált része. A tagállamok nemzeti kompetenciái e közös politika terén gyengék (a belpiaccal összefüggésben még inkább gyengülők), e szabályok legnagyobb, döntő részét tekintve pedig nincsenek. A tagállamok számára önálló kereskedelempolitikai mozgástér nincs. A

kereskedelempolitikai szabályozás, acquis communataire következésképpen az Unióhoz csatlakozó országok számára a belépéskor átveendő, a nemzeti jogrendbe átültetendő szabályegyüttes meghatározó hányadát teszi ki. Ez így volt a Közösség és az Unió eddigi kibővülései során is Az 1970-es és az 1980-as évtizedekben végbement kibővülések során azonban, amikor a csatlakozók az 51 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése integráció mai szintjéhez egy alacsonyab fejlettségű integrációnak, a vámunió váltak részeivé, viszonylag tág tere nyílt a közös kereskedelempolitika átvételéhez kapcsolódó derogációknak. A derogációk lehetőségüknek és érvényességi terének szűkülése ugyanakkor azzal is összefügg, hogy a csatlakozók a vámunió mellett az egységes belső piac részévé válnak, s ez a tény elméletileg és technikailag is jóval

problémásabbá (jó esetben csak költségesebbé) teszi a derogációkat. A magyar kereskedelempolitika fejlődését és eszközeinek formálódását szintén egyrész belső, a piacgazdaságkiépítésével összefüggő lépések, másrészt a világkereskedelem multilaterális szabályozásából következő adottságok határozták, illetve határozzák meg. Mindezek együttes eredményeként a magyar kereskedelempolitika logikájában, alapvető eszközeiben kompatibilissá vált a közösségi szabály-rendszerrel, habár néhány eszközében, s főleg kiszolgálóinfrastruktúrájában sokkal kevésbé kifinomult, mint az Unió kereskedelempoitikája. A magyar kereskedelempolitikai eszközöknek a világkereskedelmben elfogadott szabályaihoz történő közelítését, a harmonizációját az 1990es évtizedek elején meghozott, a dömping és védintézkedések alkalmazását megszabó intézkedések, majd az évtized közepén elfogadott átfogó és a

közösségi szabályozással kompatibilis vámtörvény jelentették. A magyar kereskedelempolitikai gyakorlat is jelentős változásokon ment át az elmúlt hat-nyolc évben, amelynek lgfőbb állomásai a GATT szelleméhez is illeszkedő liberalizálás, a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások kialakult rendszere által előírt liberalizációs lépések a vámok és a mennyiségi rezsim tekintetében, valamint a piacgazdaság térhódításával együttjáró, annak logikájához illeszkedő, belgazdaságilag és kereskedelempolitika piacgazdasági rendszer „piacgazdaságibbá” válása által a motvált gazdasági lépések. A transzformáció magyar és a kereskedelmi forgalom gyökeres reorientálódása idején ment végbe. A transzformáció és a piacváltás rövid távú szükségletei és kényszerei, továbbá a szerkezeti alkalmazkodás, a struktúraváltás támasztotta igények felértékelik a meglévő kereskedelempolitikai eszközök

rugalmas alkalmazásának, kompatibilitásának, ha szükséges: módosításának lehetőségeit, esetleg új eszközök bevezetésének szerepét. Ugyanakkor Magyarország éppen e transzformáció idején, nem utolsósorban annak kezdte gyors ütemben bővíteni preferenciális (szabadkereskedelmi) szerződéses rendszerét a fejlett európai piacgazdaságokkal és a magyarországihoz hasonló átmenetet kezdő környező országokkal. E szerződések azonban azt jelentik, Magyarország a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően óhatatlanul kénytelen rögzíteni, lekötni kereskedelempolitikai rendszerét, annak eszközeit kizárólag e szerződések 52 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése nyújtotta keretekkel és fegyelemmel összhangban tudja alkalmazni. Ezek a szerződések nagyban meghatározzák a kereskedelempolitika mozgásterét a csatlakozásig. Magyarország, de hasonlóan a többi

közép- és kelet-európai ország és az Európai Unió kapcsolatainak a kereskedelem és a kereskedelempolitika az a területe, ahol a közeledés és a csatlakozásra való felkészülés korai, első időszakában is jelentkeznek integrációs elemek, sőt a dolog jellegénél fogva az integráció irányába történő elmozdulás leginkább éppen a kereskedelem alakulásában, a kereskedelempolitikai szabályok módosulásában követhető nyomon. A kereskedelmi kapcsolatok normalizálása és kereskedelempolitikai szabályozás új intézményi kereteinek (a társulási szerződések szabadkereskedelmi rendelkezései) kialakítása idején, ami egybeesett a közép- és kelet-európai országok piacgazdasági átalakulásának kezdetével, a feleket a kereskedelmi integráció elmélyítése, a kereskedelem természetes reorientációjánek elősegítése vezérelte. Ezt a célt a kereskedelempolitikai akadályok fokozatos és kelet- és közép-európai országok javára

aszimmetrikus felszámolásával, végső soron egy ipari szabadkereskedelmi övezet megteremtésével és az agrárkereskedelem bizonyos liberalizálásával kívánták elérni. A globális kereskedelmi számokat tekintve megálapítható, hogy a kereskedelmi forgalom bővítése és egymás irányába történő átorientálódása precedens nélküli mértékben, rövid néhány év alatt megvalósult. A 15 EU-tagállam részesedése a kereskedelmi integrációban leginkább előrehaladott visegrádi országokban az elmúlt évtizedben regisztrált arányhoz képest nagyjából megduplázódott, 1994-ben az exportjukban 55-70, az importjukban 55-66 százalékot ért el. Látható, hogy az EU-ba belépni kívánó Magyarország egy viszonylag már ma is előrelátható, a tagállamok számára kevés mozgásteret, autonómiát pedig szinte egyáltalán nem adó kereskedelempolitikai rendszer tagjává válik, mégpedig még a csatlakozás előtt az EU-val alapvető elemeiben

kompatibilis kereskedelempolitikával rendelkezve. Ebből következően valószínűleg a csatlakozási tárgyalásoknak nem a kereskedelempolitikát érintő témái lesznek azok, amelyek a legtöbb konfliktust és alku-, illetve kompromisszumlehetőséget hordozzák magukban. 1. A csatlakozás várható hatása a vámrendszerrre és a vámügyi szabályokra Az EU-hoz való csatlakozást követően Magyarországnak át kell vennie az Európai Közösség közös vámtarifáit és közös kereskedelempolitikáját. A teljes imtegráció kereskedelempolitikai szempontból egyrész azt jelenti, hogy Magyarország a vámunió és az egységes belső piac részévé válik, s átveszi a közös 53 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése kereskedelempolitika szabályrendszerét. A belépés másrészt azzal jár, hogy Magyarország részesévé válik az EU meglévő külső kereskedelempolitikai

(preferenciális) kapcsolatrendszerének, s ezzel egyidejűleg felszámolja saját ilyen kapcsolatrendszerét, illetve a közösségi kompetenciábatarozó kérdéseket tartalmazó szerződései és autonóm kedvezményei (GSP) hatályukat vesztik. Az 1995-ben kihirdetett magyar vámtörvény hiányosságot pótol, miszerint egységes rendszerbe foglalja a vámjogot és a vámtarifára vonatkozó redelkezéseket. A vámtörvény már megfelel a vámpolitika főbb célkitűzéseinek, a külső eszközök, vagyis a különböző nemzetközi szerződések, de legfőképpen az EU csatlakozás előkészítése tükröződik benne. A törvény rendelkezései nagyrészt az EU vámjogán alapulnak, azt azonban meg kell jegyezni, hogy az EU vámjoga szüksészerűen bonyolultabb, összetettebb, a vámunió és a közös kereskedelempolitikamiatt számos speciális elemet tartalmaz (pl: a belső tranzitra vonatkozó szabályokat). A vámszervezet, vámadminisztráció világszerte

általában azonos elvekre épül fel, hatósági funkciót tölt be. Országonként eltérő módon működik, van, ahol teljesen önálló, van, ahol közvetlenül a kormány alá rendelt szervezet. Az EU vámjoga ezt a kérdést tagországi hatáskörébe utalja és az irányításról, felügyeletről nem rendelkezik. A különböző nemzetközi megállapodások célul tűzik ki az aláíró vámadminisztrácéiónak országok a lehető között a legjobban vámhatóságok leegyszerűsített együttműködését alkalmazását, és a aminek kötelezettségebelekerült mind az EU, mind Magyarország vámjogába. Magyarországon a vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli, a végrehajtási feladatokat a Vám- és Pénzügyőrség végzi. A vámeljárás nem egyszerű végrehajtási funkció, hanem a vámpolitika egyik hatásos eszköze. Magyarországon a vámigazgatási eljárás a legszükségesebb elemekből áll, amely az EU

vámszabályzatában is megtalálható: beléptetés/kiléptetés, jelentkezési kötelezettség, árubejelentési kötelezettség, árubemutatási kötelezettség és a hatóság részéről az ellenőrző vizsgálat a határon, vámfelügyelet, vámvizsgálat és vámkezelés. A magyar és az EU vámtörvény nyolc vámkezelési módot ismer, de ebből csak hét azonos az EU-éval. Az EU vámszabályzat nem említi külön az ideiglenes kivitelt, a magyar vámtörvény pedig a vámellenőrzés mellett történő feldolgozást. A vámkezelés egyik fontos mozzanata a vámérték meghatározása. Mind a magyar, mind az EU-vámtörvény a WTO szabályai alapján határozza meg a vámértéket. Ugyanez mondható el a származási szabályokról is, ahol a pán-európai kumulációs rendszer bevezetése egységes fegyelmet és eljárási rendet teremtett. 54 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése A

vámteher megfiztésére a vámfizetésre kötelezettnek a magyar törvények szerint öt munkanap, az EU szabályai szerint tíz munkanap. Halasztott vámfizetés esetében az EU-nál harminc, Magyarországon tizenöt nap a határidő. A vámfizetési kötelezettség fedezésére vámbiztosíték nyújtása kötelező. A magyar jog szerint ez lehet készpénz, bankgarancia vagy fedezetigazolás, kezességvállalás vagy közvámraktárjegy. Az EU szabályai szerint ez csak készpénz letét vagy kezesség lehet. A vámteher kiszabásához a vámérték meghatározása mellett döntő fontosságú a megfelelő vámtétel meghatározása, melyet az adott ország vámtarifája tartalmazza. Magyarország 1996 január 1-jével átvette az EU-ban használt Kombinált Nomenklatúrát a magyarázattal együtt, de mivel még nem vagyunk az EU tagja, megtarthattuk a magyar nemzeti alszámokat, amelyek a csatlakozás után eltűnnek (tehát a tíz számjegyből az utolsó két számjegy

megszűnik). Ha Magyarország csatlakozik az EU-hoz akkor nemcsak a magyar alszámok tűnnek el, hanem autómatikusan átvesszük az EU vámtarifáját, beleértve a vámtételeket is, ami azonnali vámcsökkentést jelent, mivel az EU átlagvámszintje alacsonyabb a magyarnál. Ezáltal a vámbevételek is mérséklődnek. A kereskedelempolitika és más kapcsolodó politikák által alkalmazott nem tarifális eszközök is természetszerűleg komoly, sőt növekvő hatást képesek kifejteni a kereskedelemre. E téren Magyarországon az elmúlt években jelentős előrelépés következett be egyrészt az egységes belső piaci szabályozáshoz illeszkedő harmonizáció útján, másrészt a társulási szerződés végrehajtása során, harmadrészt pedig a WTO-ban vállalt kötelezettségek hatására. Ám a harmonizációt lassítja, hogy az EU-normákhoz való közelítés bonyolult és időigényes belső jogalkotási folyamat. A vámjogi harmónizációval ellentétben itt

komoly feladatok vannak, a tárgyalási időszak, valamint a tárgyalások lezárásától a csatlakozási szerződés ratifikálásáig terjedő idő során. A közös kereskedelempolitika alkalmazása módosításokal jár a magyar importrendszer, a kereskedelmi védelmi intézkedések (a dömping, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal, a szubvencióval szembeni fellépés) terén. E területet az EU-ban közvetlenül hatályos rendeletekkel szabályozzák, e téren derogációk lehetősége valószínűleg nem adatik meg. A jelenlegi magyar gyakorlat és az EU szabályai között még vannak, elsősorban technikai eltérések a szabályozás részletezettségében, kiterjedésében, és bizonyos tekintetben működtetésében. A közös kereskedelempolitika átvátele szükségessé teszi a vámunió megvalósítását. A közösségi általános vámszínvonal jóval alacsonyabb, mint a magyar, ezért a belépést követően 55 http://www.doksihu Az EU

kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése az átlagos magyar vámszínvonal csökkenni fog. 5660 olyan közösségi vámtétel honosítása válik szükségessé, amelyeknél mérsékelni kell a magyar vámtarifát. Egyes esetekben, például a személyautóknál az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű vámcsöökentésre kerül sor. Egyedül a textilruházati termékek esetében magasabb a közösségi vámszint a magyarnál. A közösségi vámok átvétele előtt azonban számolni kell azzal is, hogy az átlagos magyar vámszínvonal részben korábbi nemzetközi kötlezettségek, részben a Gatt Uruguay-i Fordulóján elhatározott vámcsökkentések következtében mérséklődött, illetve mérséklődik. Az ipari termékekere alkalmazott legnagyobb kedvezményes magyar vámok súlyozott átlaga 9,6-ról 6,9 százalékra csökkent 2000-ig. Összehasonlításképpen megemlíthető, hogy a fejlett országok átlagos vámszintje

3-4 százalék körül van. A magyar vámszínvonal még így is a közösségi átlagnak a kétszerese. Az agrárgazdaság importvédelmében a mennyiségi korlátozások, engedélyek rendszerének a korábbiaknál jóval magasabb védővámokkal való felváltására került sor. Mivel a magyar külkereskedelem 75-80 százaléka jelenleg is szabadkereskedelmi megállapodások alapján zajlik, ezért a közösségi vámtarifák átvételével kapcsolatos vámcsökkentés a magyar import viszonylag csekély hányadát fogja érinteni. Magyarországnak át kell vennie az Európai Unió preferenciális kereskedelempolitikai szerződésrendszerét (globális mediterrán politika, a Lomé-i Szerződés, az UNCTAD általános preferenciarendszere-GSP). Ez a magyar import további liberalizálását jelenti Ezzel párhuzamosan Magyarország elveszíti az USA által nyújtott vámpreferenciákat. A közös kereskedelempolitika átvétele egyáltalán nem fogja javítani a

magyarországi telephellyel rendelkező vállalatok piacra jutási lehetőségeit az Európai Unióban, valamint a maradék EFTA és a CEFTA államaiban. A csatlakozási szerződés aláírása export oldalon nem érinti maj a magyar vállalati szférát, mivel ezen a téren a liberalizáció az Európai Megállapodás, valamint az EFTA- és a CEFTA-szerződés értelmében már korábban végbement. Következésképpen a csatlakozási szerződés aláírásával nem várhatók olyan változások a magyar gazdaság kereskedelempolitikai feltételrendszerében, amelyek önmagában a külföldi működőtőke import dinamizálását valószínűsítenék. A Közösség közös vámtarifáinak és közös kereskedelempolitikájának az átvétele a magyar import liberalizálását eredményezi. A magyar vámtarifaszint mérséklődése önmagában is gyengíti a közvetlen külföldi beruházásoknak a vámfalak megkerülésével kapcsolatos motivációját. A közös

kereskedelempolitika átvétele a verseny további éleződését valószínűsíti a belföldi piacon. A Magyarországon működő, illetve a jövőben betelepülő külföldi vállalatok tehát a korábbinál erősebb versennyel lesznek kénytelenek szembenézni. Az EU-taggá válásra történő 56 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése felkészülés során csatlakozott Magyarország a páneurópai kumulációs övezethez. Az övezetben egységes származási szabályok vannak érvényben. Ez annyiban javítja a magyar export piacra jutási feltételeit, hogy a páneurópai kumulációs övezet 29 tagállamából importált áru származónak minősül az EU-ban, azaz ha például EU-viszonylatú exporttermék inputja, akkor értéke hozzáadódik a helyi (magyar) hozzáadottérték tartalomhoz. Ez javítja az övezeten belüli termelési kooperáció feltételeit. A pán-európai kumulációs

övezethez való csatlakozás nyomán Magyarországon meg kell szűntetni a korábbi vámvisszatérítés gyakorlatát. Ez az övezeten kívüli országokból származó importot diszpreferálja az övezeten belüli behozatalhoz képest. A magyar export versenyképességét is hátrányosan érinti akkor, ha az övezeten kívülről importált inputok exportra kerülő termékbe épülnek be. A vámvisszatérítés tilalma még nem teljes. Jelenleg mód van ugyanis részleges vámvisszatérítésre, azaz az 5 százaléknál magasabb vámok esetében a vámteher 5 százalék feletti részét vissza lehet téríteni. Ám a részleges visszatérítést csak átmeneti jelleggel engedélyezte a Bizottság, azt időről-időre meg kell hosszabbítani. Ez a lehetőség legkésőbb az EU-csatlakozás pillanatában megszűnik, mert az Európai Unióban egyébként nincs vámvisszatérítés. A vámvisszatérítés eddig lényeges közvetlen tőkebefektetés-ösztönző eszköz volt.

Sok külföldi vállalat Magyarországi exportbázis telephelyének egyik versenyelőnye volt a vámvisszatérítés. Ennek megszűnésével a külföldi befektetések fontos ösztönzőeszköze tűnik el. A kilencvenes években kiemelkedő szerepet játszottak a magyar gazdaság növekedésében, főként pedig az exportban a vámszabad területeken működő vállalatok. A mintegy 120 vámszabad területi vállalkozásból 1999-ben 72 cég foglalkoztatott 50 főnél többet, összesen több mint 50 ezer főt, azaz a feldolgozóipari foglalkoztatottak 6 százalékát. A vámszabad területi társaságokra jutott 1999-ben a feldolgozóipari bruttó termelési érték 28,2 százaléka. Az 1998-ban és 1999-ban a tíz legnagyobb árbevételt elért termelő vállalat közül négy vámszabad területen működik. Az újak mellett a már működő vámszabad területi vállalkozások is bővítik beruházásaikat (Opel, Audi, IBM). A nagyságrendi összefüggéseket érzékelteti mág az

is, hogy 1999-ben vámszabad területeken müködő vállalatok adták az összes magyar kivitel 43 százalékát, és rájuk jutott a teljes magyar import 30 százaléka. vámszabad területi vállalkozások először a jármű- és híradástechnikai iparban alakultak. Ezek a vállalkozások az utóbbi években- nem utolsó sorban a kormány beszállítói programjának hatására- mind jobban integrálódtak a magyar gazdaságba. Jelenleg a textil- és ruházati ipar a vámszabad területi termelési dinamika hordozója. Az Európai Unióban különbség van a 57 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése vámszabad területek és a vámszabad raktárak között. A jogszabályban meghatározott módon körülkerített vámszabad területeket a tagállamok közigazgatási szervei jelölik ki, ahol a vállalatok tevékenységi engedélyt kérhetnek. A vámszabad területek kijelöléséről

tájékoztatják a Bizottságot. A vámszabad területek kijelölésébe a Bizottság nem szól bele A vámszabad területek listáját megjelentetik a Közösség hivatalos lapjában. Jelenleg az EU-ban 17 vámszabad terület van, döntően tengeri kikötők közelében. A vámszabad raktárat a vállalatok kérelme alapján a tagállamok nemzeti hatóságai engedélyezik. Nincs tájékoztatási kötelezettség a Bizottság felé, így számuk sem ismert. A vámszabad területen és a vámraktárakban folytatott termelési tevékenység engedélyköteles. Aktív feldolgozási engedélyt vagy „feldolgozás vámfelügyelet alatt” elnevezésű engedélyt kell kérni. Ilyen engedélyt akkor adnak ki, ha a tevékenység ne sérti a tagországok termelőinek érdekeit. Ez azt jelenti, hogy az engedély megadásához valamennyi tagállam beleegyezésére szükség van. Az engedélyt akkor adják meg, ha harmadik (EU-n kívüli) országból származó importból harmadik (nem EU)

országba irányuló exportra termelnek. Minden egyéb esetben az engedély megadása kétséges. Ha valamelyik tagállamban van olyan vállalat, amelynek a kérelmező versenytársa, akkor szinte biztosra vehető, hogy a tevékenységi engedélyt nem adják meg. A vámszabad területekre és vámszabad raktárakba az EU-n kívüli országokból beszállított termelőeszközök után vámot és hozzáadottérték-adót (ez egyenértékű az áfával) kell fizetni. Az EU-csatlakozás szükségessé teszi a vámszabad területek szabályozásának a módosítását. Ezután nem a válalatok kérhetik a vámszabad területi müködést, hanem a kormány illetékes szerve jelöli azt ki. A tevékenységi engedély kiadásához a tagállamok beleegyezésére lesz szükség. Az egyik legjelentősebb kereskedelmi előny az a jelenlegi magyar szabályozás szerint, hogy a vámszabad területeken működő vállalatok befektetett eszközei (gépek, berendezése, járművek stb.) után nem kell

vámot és általános forgalmi adót fizeni Ez az előny adminisztratív és pénzügyi jellegű a vámterületeken működő vállalatokhoz képest némi pénzügyi könnyebbséget az jelent, hogy nincs általános forgalmi adóban lekötve az itt működő vállalatok pénzének egyrésze. Ez a visszaigényelhető általános forgalmi adóra vonatkozik, mert az exportra nulla százalékos áfa van érvényben. Az EU-csatlakozás után a befektetett eszközök után meg kell fizetni a vámot, mivel a közösségi jogszabályok szerint az Európai Unióban a vámszabad területen kívülről származó termelőeszközök áfa- és vámkötelesek. Az Európai Megállapodás és az EFTA- és CEFTA-szerződés végrehajtása nyomán a vámfizetési kötelezettség azonban csak az Európán kívüli országokból származó termelőeszközök importját érinti. Az esetek túlnyomó hányadában olyan termelőeszközökről 58 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az

EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése van szó, amelyeket nem lehet az Európai Unión, illetve tágabb értelemben páneurópai kumulációs övezeten belül megszerezni. Megoldás lehet tehát vámkontingens formájában, nulla százalékos vámmal belföldiesíteni a már behozott termelőeszközöket. A vámszabad területeken működő vállalkozások további előnyhöz jutnak azáltal, hogy a termeléshez szükséges anyagok, alkatrészek, részegységek és egyéb inputok is vám- és általános forgalmi adó mentességet élveznek. Magyarország számára az Európa nagy részére kiterjedő ipari szabadkereskedelmi megállapodásai miatt a vámszabad területekre vonatkozó vámmentesség jelenleg is korlátozott, csak az Európán kívüli relációkban érvényesül. Végül a jelenlegi vámszabad területi szabályozás jelenlegi előnyei között lehet megemlíteni azt is, hogy egy adott üzem vámszabad területté nyilvánítható. Ez az

előny eltűnik az EU-csatlakozást követően. Vámszabad területi működésre ugyanis csak a kijelölt és a Bizottság által jóváhagyott vámszabad területeken lesz lehetőség. A termelési engedélyt az összes tagállam beleegyezése esetén közösségi szinten hagyják jóvá. A vámszabad területeken működő vállalatok számára versenyhátrányt jelentene az, ha befektetett eszközeik után utólag meg kellene fizetniük a vámot. Ez jogilag nem lehetséges, mert új jogszabályt nem lehet visszamenőleges hatállyal hozni. A csatlakozás után az Európai Unióval lebonyolított külkereskedelmi forgalom belkereskedelemmé válik. Következésképpen a vámszabad területi működés kereskedelempolitikai szempontból elveszíti fontosságát azon vállalatok számára, amelyek az EU-ból származó importbók EU-exportra termelnek. Ez a vámszabad területeken működő vállalatoknak mintegy 70 százalékát érint. Mindezek alapján a jelenlegi mintegy 130

vámszabad területből valószínűleg csak 5-10 marad meg Magyarország EU-csatlakozása után, azaz ennyi vállalat kap tevékenységi engedélyt az Európai Bizottságtól. 2. Szerződéses kapcsolatok A külső kereskedelmi kapcsolatokban Magyarország EU-csatlakozása azzal jár, hogy a nemzeti hatásköröket az Európai Bizottságra kell átruházni. A csatlakozási szerződés megkötése után viszont Magyarország nem köthet további nemzetközi kereskedelmi szerződéseket. A közösségi kerekedelempolitika átvétele azt is szükségessé teszi, hogy Magyarország felmondja azokat a korábban kötött kereskedelmi megállapodásait, amelyek nincsnek összhangban a közös kereskedelempolitikával. A közös kereskedelempolitika átvétele nem idéz elő lényeges változást Magyarország nyugat-európai és közép-európai országokkal fenntartott ipari kapcsolataiban. E partnerekkel az utóbbi években létrehozott megállapodások alapján 2000 végére, illetve

2001 elejére megvalósult az ipari termékek szabad kereskedelme. Ezzel párhuzamosan megszűntek a bizonyos termékekere (gyógyszer, 59 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése személyautó) fenntartott globálkvóták és engedélyezések az EU-viszonylatban. Az agrártermékekere jelentős, bár nagyobbrészt mennyiségileg behatárolt kedvezmények vonatkoznak. Az EU és az EFTA a magyar ipari termékekre már hosszabb ideje biztosítja a korlátozások nélküli piacra jutást. E visszonylatban a magyar iparitermék-import liberalizálása fejeződött be 2000 végén, illetve 2001 elején. Ezekben a relációkban az agrárkedvezmények mértéke is igen kedvező Magyarország számára. A CEFTAmegállapodás és a Törökországgal kötött szerződésre a kedvezmények átfogó egyensúlya jellemző. Az EU külgazdasági rendszerébe való betagozódás Magyarország különböző államokkal

évtizedek óta meglévő, vagy esetleg az 1990 körüli változások nyomán megújított, a kereskedelmet valamilyen módon érintő szerződéseinek hatályvesztését jelenti. Ugyanez érvényes a meglévő vagy a csatlakozási hatálybalépő szabadkereskedelmi megállapodásokra is. Ám várhatóan Magyarországnak nincs és nem is lesz szabadkereskedelmi megállapodása olyan állammal, amellyel az EU ne kötött volna hasonló szerződést, íly modon a szabad kereskedelem „nem vész el, csak átalakul”, vagyis az adott ország és az EU megállapodásai lesznek mérvadóak. Ez maga után vonja feltehetőleg a kiigazítás igényét, az újratárgyalásban azonban Magyarország már nem fog önálló kerekedelempolitikai szereplőként résztvenni. Ez Magyarország bizonyos kedvezményeinek elvesztését, vagy az ország részéről pótlólagos kedvezmények megadását jelenti. A Magyarország által a csatlakozáskor átveendő közösségi preferenciális rendszer

elemei az EGT-megállapodás nem EU-tagjaival való szerződések, a loméi szerződés, az Unió autonóm vámpreferenciális rendszere (GSP), társulásai, vámuniós megállapodásai (Törökország), szabadkereskedelmi vagy kereskedelmi könnyítést tartalmazó szerződései. Ezek kereskedelmi hatásai nem indokolnak alapvető derogációs igényt egyrészt azért, mert az új kedvezményt élvező forgalom nagysága nem meghatározó, másrészt Magyarország eddig is adott valamilyen kedvezményt ezen országok egy részének, s ennek mértéke jelentősen nem változik, söt esetleg a helyzet magyar szempontból javulhat is. Veszteség forrását jelentheti az a helyzet, amikor Magyarország több kedvezményt harcolt ki, mint amivel az EU rendelkezik ezekkel az országokkal szemben vagy kevesebb et kellett nyújtania, mint amire az EU vállalkozott. Az ipari kereskedelemben nem lesz várható pozícióromlás Magyarország számára, az agrárkereskedelemben viszont

adódhatnak veszteségek. Nemzetközi áruegyezményekben való részvételnél felmerülhet Magyarország kilépésének szükségessége, ha az adott egyezményben a Közösség rendelkezik tagsággal a tagállamok 60 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése viszont nem. Adódhat viszont olyan helyzet, hogy be kell lépni egyes gyezményekbe Ennek anyagi költségei lehetnek (tagdíj). A kereskedelempolitika terén nagyon behatárolt hazánk derogációs lehetősége. Mivel nincs döntő inkompatibilitás kereskedelempolitikai rendszerek között, a vámunióba való belépésünkből, ha adódnak is bizonyos kereskedelmi hátrányok (alacsonyabb külső vámtarifa alkalmazása a kívülállókkal szemben, bizonyos kedvezmények elvesztése), a vámunióban és a belső piacban való részvétel elsődlegesebb célként értékelhető. Az EU és Magyarország közötti, vámunión belüli

kereskedelemben egyetlen fontos terület van, ahol a fokozatos liberalizálás iránti igény esetkleg indokolt lehet, ez az agrárkereskedelem. Ennek esetleges átmeneti szabályozását azonban nem kereskedelempolitikai megfontolások határozzák meg, hanem az agrárintegráció sémája. 3. A csatlakozás előnyei és hátrányai a kereskedelem területén Magyarország Unióba való belépéséből az EU számára adódó előnyök számbavételét nehezíti az a tény, hogy ezek nem elsősorban az Unió és egy-egy új tagállam viszonyban jelentkeznek, hanem regionális szinten, vagyis több, az első hullámban belépő országok csoportja és az EU kapcsolataiban. Számos tanulmány elemezte a belső piac kiterjesztéséből adódó hatásokat. Tény, hogy az egységes belső piac kiterjesztése az újonnan csatlakozó országokra bővítheti az európai cégek mozgásterét. Növekedni fog a versny, ami kihívást jelent mind a kelet-, mind a nyugateurópai cégek számára,

ám alkalmazkodási, versenyképességi keényszert közvetít A vámunióba való belépés elméletileg a kölcsönös kereskedelem bővítését szolgáló eszköz. Az EU bővítése a kereskedelmet akár 20-50 %-kal is növelheti. A vámunió kedvező hatásait azonban sok esetben kétségessé teszi az áruk szabad áramlásával összefüggő hátrányok, elsősorban a gazdasági fejlettségbeli különbségek kiéleződés. A szabad kereskedelem ill a társulás nem nyújt kielégítő kompenzációs lehetőséget e hátrányok kiegyenlítésére, ami különösen az eltérő fejlettségű partnerek esetében okoz problémát. Szélsőséges esetben a fejletlen partnernél a hátrányok kumulálódnak, és így kénytelen lemondani a libralizáció előnyeiről. Az uniós tagsággal azonban hazánk is bekapcsolódhat az Unió újraelosztási rendszerébe, így enyhülnek a hátrányok. A belépés kiterjeszti a kereskedelmi liberalizációt olyan területekre, amelyek nem

szerepeltek a társulási megállapodásban, vagy a megállapodásban ezekre a területekre korlátozott mértékű enyhítést kaptunk. Ilyen például az agrárpiac A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szabad piacra jutása az Unióban alapvető érdeke a kelet- és közép-európai országoknak is. 61 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Ugyanakkor, akár minimális kelet-európai piacnyitás is nyilvánvaló piacbővítő hatással jár az EU-exportőrök számára. Az eddigi kibővülések és a társulási megállapodások tapasztalatai szerint az EU mezőgazdaságának induló esélyei jobbak. A vámuniónak meg szokták különböztetni a kereskedelemteremtő- és elterelő hatását. A keleti kibővítés kereskedelemteremtő hatása egyaránt érvényesülhet a régi és új tagállamokban is. A kereskedelmeltérítő hatás valószínűleg az újonnan belépők esetében lesz

nagyobb, egyrészt a kereskedelmi forgalomban való részarány erős aszimmetriája folytán, másrészt mert a belépők alakítják át alapvetően külkereskedelmi rendszerüket, hiszen ők az alkalmazkodó fél, ők veszik át a közös kereskedelempolitikát. Az eddigi kibővülések tapasztalatai alapján a váminióba való belépés rövidtávon a korábbi tagoknak volt előnyös, az újonnan csatlakozók az első időben megfizetik a vámunió költségeit, annak előnyeit csak később, fokozatosan érzékelik. Fontos, hogy az EU-ba való belépéssel, a közös kereskedelempolitika és a kapcsolodó politikák átvételével egy olyan kiszélesített gazdasági térség alakul ki, ahol azonos és kiszámítható szabályok érvényesülnek. Az ezzel együtt járó harmonizáció és kiszámíthatóság csökkenti a beruházások kockázatát, ami azért fontos, hiszen a hazánkba irányuló külföldi beruházások szolgálnak a kölcsönös kereskedelem motorjául. 4.

Tagállami érdekek és ellenérdekek hazánk, ill a közép-európai térség csatlakozásával kapcsolatban 4.1 Németország Magyarország súlya a német külkereskedelemben nem nagy, a Visegrádiak jelenlegi együttes súlya is csekély. Magyarország EU-ba történő felvétele a német gazdaságra észrevehető hatást nem gyakorol, emiatt globális gazdasági ellenérdek nem merül fel Németországban. A kereskedelempolitikai integráció területén a német politika azzal számol, hogy a magyar integrációs politika a felvételért cserébe a német irányvonalat támogatja majd. A fő probléma Magyarország számára az, hogy a kereskedelem és vámpolitikai liberalizáció nyomán a német piac- és térnyerés Magyarországon nagy és jelentős belföldi piacokat hódít el a magyar termelőktől, akik viszont gyengébbek lévén, nem képesek ezt a külpiacokon kiegyenlíteni. A liberalizációból a kilencvenes évek elején Németorzság nagyobb előnyt húzott, mint

Magyarország. Németország fő problémája Magyarország EU-felvételével kapcsolatban az, hogy Magyarország (és a többi felvételre váró ország) fokozzák az EU-n belüli gazdasági 62 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése instabilitást és különbségeket, gazdasági fejlődés egyik nehéz, egyensúlytalansággal terhelt szakaszában. Pozitiv a német érdekeltség abban, hogy Magyarország és a csatlakozni kívánó országok új piacokat jelentenek a német export számára, ez a hatás a modernizáció és a növelkedés megindulásával fel is erősödik, aminek legnagyobb haszonélvezői a német exportálók. A magyar-német külkereskedelmi mérleg rendszeresen német aktívummal zárult csak három évben (1991-1992-ben és 1995-ben) mutatott magyar többletet. A működő tőkebeáramlásban Németortszág fontos és növekvő szerepet játszik. A beruházásoknak az

EU-tagság várhatóan igen jelentős impulzust ad, amiben Németország és Magyarország is érdekelt. Az ipari termékek külkereskedelmében és az ipari koopercióban az integráció kibővítése a német érdekeknek kedvező, a német pozíciókat erősíti, nem csak a piacok révén, hanem mivel a Magyarországról származó továbbfeldolgozásra kerülő import révén a német termelés imputja olcsóbbá válik, így a fajlagos termelési költség színvonalát javíthatja. Az ipari termékfőcsoportok közül a Németországba irányuló magyar export egyetlen német részpiacot sem zavar érdemben, nagyságrendjénél fogva. Német ellenérdekeltség a ruházati termékek termelői és a cipőgyártók részéről jelentkezhet illetve erősödhet, de ez a termékliberalizációt érintheti csak, EU-csatlakozásunkra nincs kihatással. Az agrárszektorban német ellenérdekeltség a liberalizációval szemben nincs, mvel a német élelmiszerexport Magyarországra jóval

gyorsabban nőtt, mint a Magyarországról vásárolt agrárimport. Az EUcsatlakozással jelentősen növekedhet Magyarország agrárexportja Németországba, mely a német termelők erős ellenállását válthatja ki. 4.2 Ausztria Ausztria a magyar gazdaság második legnagyobb külkereskedelmi partnere, mind importban, mind exportban, Ausztria számára is fontos Magyarország piaca, a keresleti piacok között Magyarország áll az élen az osztrák exportőrök számára. A visegrádi térség egyértelműen fő befektetési terület az osztrák működőtőke-beruházók számára, s benne magyarországé a vezető tőkevonzó szerep. Az osztrák-magyar kereskedelem az 1989-1992-es időszakban látványos növekedést mutatott ám relatív súlya 1995-ben csökkent. Az osztrák-magyar külkereskedelem szerkezetét tekintve a magyar exportban nő a feldolgozott termékek aránya, csökken a piacérzékeny cikkeké, így csökkenhetnek a magyar export behatolásával szembeni

osztrák aggályok is. 4.3 Franciaország Közép-európai térség egyik legnagyobb vonzereje a francia vállalatok szemében az új, perspektivikus piacok szerzésének lehetősége. Ám a piaci jelenlét erősödése a francia 63 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése vállalatok részéről némi késéssel kezdődik meg, ugyanakkor a kacsolatok fejlődése dinamikus. Természetesen a megélénkülő gazdasági kapcsolatokból a francia partnerek számára sem csak hasznok adódnak, több szektor esetében is félelmek élnek francia részről. Ilyennek tekinthető e szempontból a mezőgazdaság kérdése. Komoly francia ellenérdekek merültek fel Lengyelország, Románia és Magyarország EU-csatlakozása miatt. 4.4 Déli tagállamok A déli tagállamok bővüléssel kapcsolatos gazdasági jellegű ellenérdekeltségének középpontjában elsősorban a visegrádi országok állnak,

mivel kereskedelmi szerkezetük hasonló. Ugyanakkor a déli országok főleg az ibériaiak kereskedelmi, befektetési és vállalati kooperációs tevékenysége jelentős, amire a csatlakozás is kedvezően hathat. 4.5 Nagy-Britannia Nagy-Bruitannia számára a kelet-európai térségben Lengyelország bír mind gazdasági, mind politikai tekintetben a legnagyobb jelentőséggel. A brit attitűd Csehország irányában pozitív elfogultsággal volt jellemezhető, míg Magyaország esetében viszont a negatív megközelítés dominált. A jövőben ezért rendkívül fontos feladat Magyarország számára a brit viszonyulás lehető legpozitívabbra való hangolása. 4.6Északi tagállamok Az északi tagállamok gazdasági kapcsolatai és tőkebefeketetései alapján számukra Lengyelország számít a legfontosabb partnernek. Magyarország integrációs törekvései szempontjából kedvező a hagyományos, kereskedelmen túlmutató kapcsolat Finnországgal. A tagállamok többsége

tehát alapvetően pozitívan reagált Magyarország és a többi keletközép európai ország csatlakozási szándékára, mivel ez a kereskedelem számára új piacokat jelentene. Ám mivel a csatlakozni kívánó országok többségében az agrárszektor dominál, ez nem kedvez az olyan EU-tagállamok számára, akik hagyományosan mezőgazdasági jellegű termeléssel foglalkoznak, és akik nagy mértékű agrártámogatást élveznek az EU-ban. De ezt ellensúlyozza az a tény, hogy az első években mindenképpen a jelenlegi tagállamok lesznek előnyben (jobb piacismeret, fejlettség). 64 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Befejezés Már a második világháború után felismerték, hogy Európa csak egységesülése révén képes mind politikai, mind gazdasági hatalmát visszaszerezni. Mára be is bizonyosodott, hiszen az Európai Unió a világ egyik legnagyobb gazdasági-kereskedelmi

hatalmává nőtte ki magát. Éppen ezért kereskedelmileg egyetlenegy európai ország, így Magyarország sem függetlenítheti magát kereskedelmi hatása alól, hiszen a Közösség kereskedelmi kapcsolatai gyakorlatilag egész Európát, és szinte az egész világot behálózzák. Magyarország, gyakorlatilag a rendszerváltoztató országok elsőként adta be csatlakozási kérelmét az EU-hoz. Dolgozatom első felében azt a kereskedelempolitikai rendszert mutattam be, amelynek Magyarország is részese lesz az EU-csatlakozással. Látható, hogy ez a közösségi politika gyakorlatilag nem hagy túl sok keretet a nemzeti önállóságnak. A csatlakozással Magyarország az EU belső piacához fog tartozni, a harmadik, EU-n kívüli országokkal szemben az EU által meghatáriozott közös külső tarifákat kell alkalmaznunk. Mivel Magyarország külkereskedelmi forgalmának több mint 60 %-a EU-tagállamokkal bonyolódik, így a közös vámterülethez tartozás számos

előnnyel fog járni a kereskedelem területén: a vámkezeléssel kapcsolatos adminisztratív teendők megszűnnek, a határokon a vámáru kiléptetés-beléptetés is eltűnik, ezáltal a szállításra fordított idő is csökken, így a kereskedelemhez kapcsolodó logisztikai költségek is alacsonyabbak lesznek. Szerződéses kapcsolataink terén nem számíthatunk nagy változásokra, bár szerződéskötés terén a nemzeti hatásköröket a Bizottságra kell átruházni, ez azt jelenti, hogy Magyarország a csatlakozási szerződés megkötése után nem köthet további nemzetközi kereskedelmi szerződéseket. Ám lényeges változásokat ez nem okoz Magyarország európai államokkal folytatott kereskedelmi kapcsolataiban, mivel Magyarországnak nincs és nem is lesz szabadkereskedelmi megállapodása olyan állammal, amellyel az EU ne kötött volna hasonló szerződést, így hazánk kereskedelempolitikája csak átalakul. Az Unió Európán kívüli szerződései (pl

Lóméi Konvenció) esetlegesen befolyásolhatják hazánk kereskedelmét annyiban, hogy kevesebb kedevezményünk lesz ezekkel az országokkal szemben, de ezen országcsoportokkal a külkereskedelmi forgalmunk elenyésző. Dolgozatom harmadik fejezetében az eddigi magyar-EU kereskedelmet is elemeztem. A magyar gazdaság számára a külkereskedelmi forgalom óta rendkívüli jelentőségű. Ennek döntő hányada pedig már több mint egy évtizede az Unióval bonyolódik. A Közösséggel folytatott kereskedelmünk földrajzi megoszlása azonban nem mondható egyenletesnek. 65 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Legfőbb kereskedelmi partnerünknek Németország tekinthető, valamint jelentős hányadot tesz még ki az osztrák és olasz forgalom is. Tehát még az EU-n belül is vannak kiaknázatlan lehetőségeink, új piacok a magyar termékek számára (pl.:északi államok) Ha az EU-ba

irányuló áruszerkezetet viszgáljuk, láthatjuk hogy a 90-es évek elején még vegyi áruk és élelmiszerek domináltak, mára azonban jelentősen megnőtt a gépek és szállítóeszközök exportja: az EU-ba irányuló kivitelünk több mint felét ez a termékcsoport adja. Bár úgy tűnik, hogy a 2001-2002-es években az export növekedése az EU-ba lassul, ennek ellenére még mindig az ide irányuló kereskedelem növekszik a legjobban. A legnagyobb problémát az idén, ill. a tavalyi év vége felé megkezdődött kedvezőtlen folyamatok okozzák: a nagy exportőr cégek megkezdték a magyarországi gyártás átköltöztetését keletebbre. Ennek oka főleg az, hogy az exportunkban megjelenő magyar hozzáadott érték zömében nem más, mint végrehajtási tevékenység, és maga az import szerkezete is meglehetősen torz, főleg termelési célú importról van szó. Ennek megoldására Magyarország nemzetközi munkamegosztásba való magasabb szintű

bekapcsolódásának feltételeit kellene megteremteni, amely a magyar ötletek kibontakozását, a magyar terméktervezést elősegitené. Összességében tekintve Magyarország csatlakozása az EU-hoz kereskedelemi szempontból hasznos lenne. Ha rövid távon a jelenlegi tagállamok lennének is helyzeti előnyben, hosszú távon mindenképpen kifizetődő lenne a magyar külkereskedelem számára, mivel ha a többi csatlakozásra váró országgal és az EU-val folytatott kereskedelmünket nézzünk, ez a forgalom kb. 80 %-át teszi ki, és a csatlakozással az eddigi szabadkereskedelmi övezetből egy vámunióba kerülnénk, amely remélhetőleg a vámeljárások és adminisztráció egyszerűsödését eredeményezi. 66 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése Irodalomjegyzék: 1. Az Európai Közösség kereskedelmi joga, Szerkesztette: Király Miklós, Európai Dokumentációs és Kutatási

Központ, Budapest, 1996, 1. kötet 2. Balázs Péter: Az Európai Unió külkapcsolatai és Magyarország, Kereskedelmi és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996, 40-56 old., 81-170 old 3. Dr Mikósdi György: Az Európai Unió vámpolitikája (Összegző elemzés), http://www.dbassochu/magosz/hirlevel/euvamhtm (Letöltés: 2003.0120) 4. Dr Mikósdi György: Három tanulmány az Európai Unió kereskedelempolitikájáról, Mühelytanulmányok, 23. kötet, ISM-kiadvány, Budapest, 1997, 7-17 old 5. Ecostat: Bővülő Európa 2001 III negyedév, Miniszterelnöki Hivatal és az Ecostat közös kiadványa, Magyarország külkereskedelmi pozíciói EU tagországgá válásunk után 28-60 old. 6. Európai Megállapodás http://www.eu2004hu/indexphp?op=csatlakozas csatlakozasdokumentumok&id=9 (Letöltés: 2003.0125) 7. Gordos Árpád: Az Európai Unió belső piaca, In: Magyarország úton az Európai Unióba, Szerkesztette: Izikné Hedri Gabriella, Aula Kiadó, Budapest, 1997, 7-37 old. 8.

Hargita Árpádné: A magyar-EK megállapodás, In: Az Európai Közösség és Magyarország az 1990-es évek közepén, Szerkesztette: Izikné Hedri Gabriella-Palánkai Tibor, Aula Kiadó, Budapest, 1993, 75-116 old. 9. Hungary - Adoption of the Community Acquis ( Magyarország - A közösségi jog átvétele) http://www.europaeuint/scadplus/leg/en/lvb/e07103htm (Letöltés: 2003.0121) 10. Hungary: On the way to the European Union, A World Bank country study, 1999 nov p.: 59-73 (Magyarország: Úton az Európai Unióba) 11. Inotai András: Magyarország az Európai Unió és a 10 társult ország közötti külkereskedelem jellemzői és új irányzatai 1989-1997, MTA VKI, Budapest, 1998 12. Integrációs Stratégiai Munkacsoport: EU-csatlakozásunk stratégiai kérdései, ISMkiadvány, Budapest, 1997, 5-18 old 13. Izikné Hedri Gabriella-Palánkai Tibor: Európa ma és holnap, Balassi Kiadó, Budapest, 1998, 96-119 old. 67 http://www.doksihu Az EU kereskedelempolitikája és

az EU-Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődése 14. Külkereskedelmi statisztikai évkönyv 1997, Külkereskedelmi forgalom áruszerkezete 945 old, KSH 1998, Budapest 15. Külkereskedelmi statisztikai évkönyv 2001, Külkereskedelmi forgalom áruszerkezete 1443 old, KSH 2002, Budapest 16. Losoncz Miklós: Az EU-csatlakozás várható hatása a külföldi működőtőke importra Magyarországon, Európai Tükör, VI. évf, 2001/1-es szám 66-74 old 17. Losoncz Miklós: Az EU-csatlakozás várható hatásai, Külgazdaság, XLVII Évf 2003/2 szám 23-28 old. 18. Magyarország külgazdasága 1999, Gazdasági Minisztérium Sajtó Titkársága, 2000 június, Magyarország gazdasági kapcsolatai az Európai Unió országaival 1999-ben, 46-119 old. 19. Palánkai Tibor: Az Európai integráció gazdaságtana, III kiadás, Aula, Budapest, 1998, 448 oldal 20. The customs policy of the European Union (Az Európai Unió vámpolitikája)

http://www.europaeuint/comm/publications/booklets/move/19/txt enhtm 21. (Letöltés: 20030128 ) 22. The European Union and world trade ( Az Európai Unió és a világkereskedelem ) http://www.europaeuint/comm/publications/booklets/move/18/txt endoc (Letöltés: 2003.0204) 68