Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Hollósi Gábor - Levelező jogászhallgatók rétegződése és pályaképe

1 Hollósi Gábor: Levelező jogászhallgatók rétegződése és pályaképe I. Bevezetés Levelező tagozatos jogászhallgatókat viszonylag ritkán választanak a kutatók elemzésük tárgyául, vizsgálataikat többnyire nappali tagozatokon, a jogászképzés elsődleges és legmeghatározóbb bázisán folytatják. Ugyanakkor a Debreceni Egyetem Jogi Kara is évente nagy létszámú önköltséges évfolyamokat indít, melyek sajátos társadalmi összetétele – rétegződése - valamint a résztvevők majdani diplomájuk felhasználására vonatkozó elképzelése – pályaképe – önmagukban is megalapozzák az önálló vizsgálatok sorát. Jelen tanulmány e két jellemzőt előtérbe helyezve kívánja bemutatni a levelező tagozatos jogászhallgatók társadalmát, melynek alapjául a Debreceni Egyetemen 2003. szeptember elsején, az első évesek beiratkozásakor elvégzett kérdőíves adatgyűjtés szolgált. Az adatok felvételét biztosító formanyomtatványok

kizárólag csak a kérdéseket tartalmazták, tudatosan kerülték el lehetséges válaszok előre megadott felsorolását. A megkérdezettek befolyásolásának, irányításának megelőzését célzó törekvés azonban több esetben is együtt járt az olykor rendkívül változatos megfogalmazásokban jelentkező, de vélhetően azonos tartalmú gondolatok egységes osztályokba sorolásának, majd pedig ennek alapján megfelelően "felcímkézett" jogászhallgatói csoportok képzésének hibalehetőségeivel. Ami munkám felépítését illeti, második fejezete a levelező tagozat választásának indokaiból kiindulva, de némi átcsoportosítást alkalmazva nevezi meg azt a három fő réteget, melyek részletes bemutatása a harmadik fejezetben történik. Az ezen belüli, elsősorban a már megszerezett diplomákra, illetve a képzés megkezdésekor folytatott kereső foglalkozásokra és másik szakokra koncentráló alfejezetek az egyes rétegeket

illetően külön-külön rövid családi státuszt érintő adatsorokkal kezdődnek. A tanulmány negyedik egysége foglalkozik a megkérdezettek pályaképével, úgy is mondhatnánk, a jogi tanulmányok befejezése után várható átrétegződéssel, mely vizsgálódás egyúttal alkalmat kínál az egyes jogi pályák levelező hallgatók közötti népszerűségének bemutatására. Ezután rövid kitérő szakítja meg a gondolatmenetet az önfinanszírozás forrásai rendszerének felvázolása céljából, egyrészt, mert a tandíj-kötelezettség a levelező jogászhallgatók számára talán a legnagyobb egyetemi tanulmányokhoz fűződő terhet jelenti, másrészt, mert a tandíj forrásainak rendszere az önköltséges képzés választásának indoklásához hasonlóan hű lenyomata a hallgatói társadalom rétegződésének, harmadrészt pedig, hogy rámutasson a diákhitel konstrukciójának 2 e tekintetben is betöltött rendkívül fontos szerepére. A

tanulmány hatodik és hetedik fejezete visszatérve a pályaképhez - egyrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért akarják elvégezni a jogot, akik jelenlegi munkahelyükön kívánnak maradni és miért, akik tanulmányaik megkezdésének időpontjában még nem tudják mit fognak kezdeni diplomájukkal, másrészt, hogy milyen esélyeket látnak az elhelyezkedésre azok, akik jogi diplomával, esetleg jelenlegi pályájuk tényleges elhagyásával szeretnének majd elképzelésüknek megfelelő állást találni. E tekintetben a kérdőívek az európai uniós csatlakozáshoz fűződő várakozásokat is igyekezték mérni, a vonatkozó adatok bemutatására az utolsó előtti fejezet első alfejezetének bekezdései végen kerül sor. Hangsúlyoznom kell azonban: munkám mindezek ellenére sem jelent többet egy pillanatfelvételnél, hiszen az első év során válik csak nyilvánvalóvá, hogy ki végez jogi tanulmányok mellett folytatható és sokszor

még családdal is összeegyeztethető munkát, vagy ki rendelkezik munkáltatója érdekéből vagy pusztán jóindulatából tanulmányi szabadsággal. Ebből következően az általam kiszámított százalékos arányok már e sorok leírásakor torzulásba fordultak, jelentősen apadni kezdett a "komoly" munkát vállalók aránya, a későbbi évek során pedig, néhány párhuzamos képzésben résztvevő diplomássá válva, átlaga alapján nappali tagozaton folytatja majd tovább tanulmányait. Ezekkel a jelenségekkel munkám már nem foglalkozik, vizsgálatát mindössze arra korlátozza, hogy adott pillanatban, adott hallgatói réteg honnan jön és merrefelé tart. II. A levelező képzés választásának indokai és a hallgatók elvárásai Noha a fenti adatok aligha meglepőek, mégis bemutatásra kerülnek, mert a tagozatválasztás kérdésére adott válaszokban már testet ölt a levelező jogászhallgatók sajátos rétegződése. Ennek ellenére a

tanulmány, pont egy átláthatóbb és elemzést megkönnyítő rendszer megteremtése érdekében, a fent bemutatottak "átcímkézésével" némileg magukat az arányokat is érintő, két fontos módosítást tett. A "dolgozom" típusú válaszokat adó réteget lekorlátozta 3 az újdiplomásokra (55%), az "ide vettek fel" kategóriát pedig hozzáadta az elsődiplomásokhoz (így ezek összesen 24%), az alapkategóriát pedig ennek külön csoportjaként tűntette fel, azon közös jellemző alapján, hogy kivétel nélkül levelező képzésben megszerzendő, első diplomákról van szó. A párhuzamos képzésben résztvevő hallgatók (21%) viszont egységet alkottak a tanulmány vizsgálati és rendszerszempontjai szerint egyaránt, így változatlan elnevezéssel és arányban kerülnek egy későbbi fejezetben tárgyalásra. A megkérdezettek 81%-a első helyen jelentkezett a DE ÁJK-ra, 16%-uk második helyen másik felsőoktatási

intézményt is megjelölt. Ez utóbbiak majdnem fele az ME, ketten a PTE, egy fő az ELTE jogász szakját nevezte meg alternatív lehetőségként, mindössze 1-1 fő próbálkozott volna nem jogász szakokkal a DE BTK-n, a Rendőrtiszti Főiskolán, a BKÁE-n vagy Kaposváron sikertelen felvételi esetén. 6% azok aránya, akik a DE jogászképzését csak a második helyen jelölték, egyetlen fő kivételével (ELTE) valamennyien inkább az ME ÁJK-n szerettek volna diplomát szerezni. A fennmaradó 13% fele sajnos nem válaszolt a kérdőív vonatkozó kérdésére, a másik fele pedig a DE-n kívül más egyetemet is megnevezett, de nem derül ki hányadik helyen. 58% fogalmazott meg a debreceni jogászképzéssel szemben többé-kevésbé határozott elvárásokat, főleg egyetemi végzettségűek, elsősorban orvosok, agrármérnökök és közgazdászok, illetve párhuzamos képzésben résztvevő bölcsészhallgatók, csak kisebb részben Államigazgatási vagy Rendőrtiszti

Főiskolán végzett jogászhallgatók. Ezeket a hallgatói igényeket az alábbi pontokba csoportosítottam, oly módon, hogy a legjellegzetesebb, vagy a kérdőívekben leggyakrabban előforduló megfogalmazásokat egész mondatokká fűztem össze. 4  Színvonalas, magas fokú, erős és tudásközpontú képzést nyújtson, mely magas képzettséget és komoly szakmai felkészülést ad, elismert szakembereket képez, és teljes mértékben felkészít a törvénykezési munkára.  Gyakorlatias képzést biztosítson, mely célratörően a szakmát tanítja, ezáltal jól felhasználható tudást ad.  Naprakész ismereteket nyújtson, az Európai Unió jogát is beleértve.  Legyenek jó tanárok, magasan képzett, kiváló oktatók, legyen fiatalos oktatógárda, hozzáértés és színvonalas előadások.  Legyenek pontos tételsorok és legyen hozzáférhető tananyag.  A vizsgák korrektek legyenek az igazságosság és az egyenlő elbírálás

szellemében, indokolatlan kirúgás ne legyen, a számonkérések legyenek következetesek.  Legyen az oktatás jól szervezett, az adminisztráció hatékony.  Jó hírű intézményi háttér kialakítása szükséges, mely képes kivívni a méltó helyét a magyar jogi képzésben.  A debreceni diplomával el lehessen helyezkedni jogi pályán, jó esélyekkel sikerüljön vele állást találni. III. Levelező jogászhallgatók rétegződése 1. Újdiplomás levelező jogászhallgatók Átlagéletkoruk 29 év, a legfiatalabb 21, a legidősebb 49 éves. A már házasságot kötött hallgatók 83%-a ehhez a réteghez tartozik, e rétegen belül pedig valamivel több mint 50% a házasságban élők aránya. 40% gyermektelen, 17%-nak egy, 26%-nak kettő, szintén 17%-nak három, egy főnek négy gyermeke van. Akiknek még nincs gyermekük, vagy e sorok írása idején házasodnak össze, többségben a jogi tanulmányok alatti évekre terveznek, az egy gyermekesektől

fölfelé viszont nem, mivel "anyagi lehetőségeim nem engedik meg", egyetlen háromgyermekes apa kivételével, mert "a második házasságomból csak egy gyerek született". Akik még nem házasodtak meg, kereken 50%-uk tartja lehetségesnek, hogy az elkövetkező öt év során házasságot fog kötni, mert "elég érett vagyok", "szeretnék családot", és "végül is ez a világ rendje", de többségük gyermeket ez idő alatt kifejezetten nem tervez, akik pedig nem nemleges választ adtak, azok is inkább "lehet" vagy "talán" formákban fogalmaztak. A másik 50% egyáltalán nem kíván a jogi tanulmányok ideje alatt megházasodni, "majd csak a suli elvégzése után", mert a "tanulás és a munka leköti az időm" vagy "még fiatal vagyok hozzá." 5 A. Diplomák szerinti rétegződés Tanárok (23%). 23%-uk egyetemen (DE, ELTE, PTE), 62%-uk tanárképző főiskolán

(Bessenyei György Tanárképző Főiskola), 15%-uk tanítóképző főiskolán (Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola) szerzett diplomát, egyetlen fő esti tagozatos egyetemi hallgató kivételével valamennyien nappali tagozaton. Többségük történelem és/vagy földrajz szakos, de van közöttük magyar-hittan, olasz-testnevelés és matematika-fizika szakos tanár is. Mérnökök (21%). Két csoportjuk különíthető el: a mezőgazdasági mérnököké (50%) és a műszaki mérnököké (50%). 50%-uk egyetemi (DATE, BME, Széchenyi István Egyetem), 50%-uk főiskolai végzettségű (GATE Nyíregyházi Főiskolai Kar, DE Műszaki Főiskolai Kar, Kossuth Lajos Katonai Főiskola), az egyetemi végzettségűek között túlsúlyban a műszaki mérnökök vannak. A mezőgazdasági mérnökök mezőgazdasági gépészmérnök, mezőgazdasági szakigazgatási szervező mérnök és agrármérnök szakokon, míg a műszaki mérnökök gépészmérnök,

épületgépész, közúti közlekedésmérnök, üzemeltető üzemmérnök szakokon végeztek. 80%-uk (a mezőgazdasági mérnökök 100%-ban) nappali, 20%-uk levelező tagozaton szerezte első diplomáját. Közgazdászok (12%). 33%-uk egyetemi (DE, ME), 57%-uk főiskolai (Nyíregyházi Főiskola, Szolnoki Főiskola, Pénzügyi-Számviteli Főiskola) végzettségű. Az egyetemi végzettségűek 100%-ban nappali tagozaton, közgazdász szakon, a főiskolai végzettségűek 50-50%-ban nappali és levelező tagozaton, szakközgazdász, gazdálkodási és külkereskedelmi szakokon szereztek diplomát. 6 Igazgatásszervezők (10%). 40%-uk egyetemi (BKÁE), 60%-uk főiskolai (Államigazgatási Főiskola) végzettségű. Valamennyien igazgatásszervező szakon, az egyetemi végzettségűek mindannyian, a főiskolai végzettségűek 67%-ban levelező tagozaton szereztek diplomát. Rendőrök (10%). Budapesten, a Rendőrtiszti Főiskolán végeztek, egy fő közrendvédelmi szakos

kivételével bűnügy szakon, 40%-ban nappali, 60%-ban levelező tagozaton. Menedzserek (10%). 40%-uk egyetemen (PTE-JÁTI, Széchenyi I Egyetem), 60%-uk főiskolán kapott diplomát (Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Tessedik Sámuel Főiskola és Nyíregyházi Egészségügyi Főiskola). 60%-uk nappali, 40%-uk levelező tagozaton végzett művelődésszervező, személyügyi szervező, egészségügyi ügyvitelszervező és munkavállalási tanácsadó szakokon. Orvosok (8%). Valamennyien a DEOEC ÁOK-n, nappali tagozaton szerezték diplomájukat Egyéb (6%). Ide kerültek besorolásra mindenekelőtt a DE Református Hittudományi Egyetem teológus-református lelkész-, továbbá a KLTE szociológia-, illetve a Gábor Dénes Főiskola informatika szakán végzett jogászhallgatók. Egy fő levelező szociológus kivételével mindannyian nappali tagozaton szereztek diplomát. B. Foglalkozás szerinti átrétegződés Tanárok (9%). Noha a levelező tagozatos

jogászhallgatók 23%-a rendelkezik tanári diplomával, a jogi tanulmányok megkezdésekor már alig 9%, aki tanárként dolgozik. E 9%-on belül a tanítók és a tanárok aránya nagyjából kiegyenlítődött, az egyetemi végzettségű réteg pedig teljesen eltűnt. Megállapíthatjuk: a tanárok esetében a jogi kar elvégzése elsősorban 7 nem a pályaelhagyás eszköze, hiszen a tanár-diplomások 73%-a már a jogi tanulmányok előtt egészen más munkakörökben tevékenykedik. Mérnökök (4%). Még szembetűnőbb csökkenés tapasztalható a mérnök-diplomás jogászhallgatók (21%) és a jogi tanulmányok megkezdése előtt még mérnöki pályán lévők (4%) arányában. E 4%-on belül a főiskolai és egyetemi végzettségűek aránya nagyjából kiegyenlítődött. Ugyancsak megállapíthatjuk, hogy a jogi kar elvégzése a mérnökök esetében sem elsősorban a pályaelhagyás eszköze, mert a jogi tanulmányok elkezdésekor már 83%-uk nem

mérnökként dolgozik. Pénzügyi szakemberek - közgazdászok (13%). A hallgatók 12%-a rendelkezik ilyen típusú diplomákkal, ám 13%-uk dolgozik ebben a munkakörben. A pénzügyiek 71%-át valamelyik bank foglalkoztatja a legkülönfélébb munkakörökben, ügyfélreferensként, ügyfélkapcsolati menedzserként, kisvállalkozói tanácsadóként, account menedzserként és nagyvállalati finanszírozóként. A további 29% túlnyomó többségben az APEH munkatársa, de van közöttük revizor is. Az utóbbiak kizárólag agrármérnök-diplomások! Az államigazgatásban foglalkoztatottak aránya (28%) szinte hihetetlenül felduzzadt az államigazgatás-szakirányú diplomásokéhoz képest (10%). A levelező tagozatos jogászhallgatók legszélesebb rétegét, csaknem 1/3-át a köztisztviselők alkotják, és néhányan közülük igen magas beosztásban vannak: van, aki már jegyzőként, de vannak, akik a Belügyminisztérium munkatársaként dolgoznak. A

köztisztviselők 39%-a igazgatásszerveződiplomás - e tekintetben a pályán maradás a jogi tanulmányok megkezdése időpontjában 100%-os -, 23%-a tanár-diplomás - 1 fő közülük levelezőn elvégezte a BKÁE igazgatásszervezői szakát -, 15%-a mérnök-diplomás, 15%-a végzett Rendőrtiszti Főiskolán kivétel nélkül a Belügyminisztérium alkalmazottai -, végül 8%-a közgazdász - ez az oka a pénzügyiek körében a nem túl szignifikáns, mindössze 1%-os növekedésnek. Rendőrök (13%). A levelező jogászhallgatók 10%-a végzett Rendőrtiszti Főiskolán, ténylegesen rendőrként azonban 13%-uk dolgozik. Noha a Rendőrtiszti Főiskolán végzettek közül néhány fő igazgatási vonalon helyezkedett el (a BM munkatársai), körükben a jogi tanulmányok megkezdése előtti pályaelhagyás nem jellemző. A rendőrök 33%-a tanár diplomás (vö. a tanár, mint rendőr szerep), bár kérdéses, hogy a későbbiekben mennyire lehet ez a jogi tanulmányok

megkezdése előtti pályaelhagyás módja, mert Dr. Bíró Gyula rendőr 8 alezredes kijelentése szerint a rendőrség a jövőben kizárólag Rendőrtiszti Főiskolát vagy jogi egyetemet végzetteket kíván alkalmazni, minthogy a tanár-diplomások nem kellő hozzáértése rontja munkájuk színvonalát. Ezek alapján a jelenlegi 33%-os arány radikális csökkenése várható. Menedzserek (2%). A szervezői tevékenységet végzők aránya (2%) a menedzser-diplomások arányához képest (10%) igen jelentős esést mutat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tényleges csökkenés ennél némileg kisebb, mert a pénzügyi-vonalon foglalkoztatott rétegen belül egy pénzügyi-menedzser tevékenységet végző csoport körvonalazódik (accountmenedzser, ügyfélkapcsolati menedzser, stb.) A százalékarányba mégsem kerülhettek beszámításra, tekintettel arra, hogy kifejezetten menedzseri végzettséggel közülük senki sem rendelkezik. Orvosok (8%). Szembetűnő, hogy

egyedül az orvos diplomások (8%) és a jogi tanulmányok megkezdésekor ténylegesen is orvosként dolgozók (8%) arányában nem történt változás. Pályaelhagyás tehát még nem mutatható ki, a megkérdezettek a jogi egyetem mellett továbbra is orvosként fognak működni, ki osztályos orvosként, ki háziorvosként, ki pszichiáterként, egy fő pedig katonaorvosként. Jellegzetes, hogy a vizsgált évfolyamon az évfolyamonként általában 1 főt kitevő fogász hiányzik. Egyéb foglalkozásúak (15%). 6%-ról jelentős emelkedést mutat Többségük lelkész, rendszergazda vagy könyvelő. A jogi képzés megkezdésekor pályaelhagyás szempontjából e réteg két csoportra osztható. A kisebb csoport, akik nem pályaelhagyók, elsősorban lelkészek és informatikusok, de van közöttük nyelvszakos bölcsész - tolmácsként dolgozik - és egy fő szociológus is. A nagyobb csoport, akik pályaelhagyók, túlnyomó többségben menedzserek, kisebb részben tanárok;

a jogi tanulmányok megkezdésének időpontjában közöttük a legtöbb könyvelő, de van rendszergazda is (egészségügyi főiskolán szerzett diplomával). Munkanélküli diplomások (8%). 67%-a mérnök, elsősorban műszaki mérnökök, de van közöttük egyetemi végzettségű agrárszakember is. 33%-a tanár, többségükben tanítók Az újdiplomás réteg bemutatását a kérdőív "elképzelhetőnek tartod, hogy végül is nem végzed el a jogot" kérdésére adott válaszok ismertetésével érdemes lezárni, hiszen a megkérdezettek 22%-a, akik igennel feleltek, 4 fő - 3 elsődiplomás és 1 párhuzamos 9 képzésben résztvevő - kivételével közülük kerül ki. E rétegen belül az egyik legerősebben reprezentált csoport a tanítóké, akik 100%-ban igenleges válaszokat adtak, jellemzően "ha nem a képességemnek való" vagy ha "nem vagyok elég kitartó" megfogalmazásokkal indokolva. Ugyancsak "igen, ha nem

bírom" választ adott egy matematika-fizika szakos egyetemi végzettségű tanár is. A másik meghatározó diplomás csoport e tekintetben, akik a jogi tanulmányok megkezdésekor rendőrként dolgoznak, 50%-uk nyilatkozott úgy, hogy lehetségesnek tartja, hogy nem fog jogi diplomát szerezni, mert "nem lesz időm tanulni", "nem jutok át a vizsgákon" vagy - és ennek a kijelentésnek az utolsó része különösen figyelemre méltó - "lehet, hogy nem bírom munka mellett, vagy megtiltják". Egyebekben szinte minden diplomás rétegben található egy-két fő, aki úgy véli elképzelhető, hogy végül is nem fejezi be a jogot, és ezt a különfélébb módokon indokolják: "idő, pénz, esetleg szorgalom hiányában", "munkahelyi elfoglaltság", "ha a vizsgáztató tanárok diszkriminatívak", stb. Főleg munkavállaló elsődiplomások körében találkozhatunk a "kitartó vagyok, de a tandíj elég

magas" típusú indoklásokkal; egy fő közülük - személyes okként - betegségére hivatkozott. 2. Párhuzamos képzésben résztvevő levelező jogászhallgatók A megkérdezettek 21%-a válaszolt úgy, hogy jogi tanulmányai mellett párhuzamos képzésben vesz részt, feltűnő azonban, hogy a mindössze 2 fő főiskolás kivételével valamennyien egyetemi stúdiumokat folytatnak. Szintén fontos tény, hogy 100%-ban a jogi tanulmányok megkezdése előtt elkezdett szakok folytatásáról, befejezéséről van szó. A levelező jogászhallgatók e rétegének átlagéletkora 24 év, a legfiatalabb 18, a legidősebb 26 éves. Senki sem kötött közülük még házasságot, 44% - döntő többségben fiúk - elképzelhetőnek tartja, hogy tanulmányai alatt fog ("itt az ideje", "én még hiszek benne"), de többségük az elkövetkező öt év során gyermeket ebben az esetben sem tervez ("anyagi helyzetem nem engedi meg"). 56%, nem

számottevő többségben lányok, nem akar megházasodni a jogi egyetem évei alatt ("túl fiatal vagyok hozzá"). A párhuzamos képzésben résztvevő hallgatók aránya egyetemek szerinti megosztásban: 10 A párhuzamos képzésben résztvevő hallgatók aránya karok szerinti megosztásban: A Bölcsészettudományi Karon párhuzamos képzésben lévő hallgatók szembetűnően magas, 58%-os arányát (ide került besorolásra a két fő nemzetközi kapcsolatok szakos főiskolás is) elsősorban történelem szakos hallgatók alkotják (70%). A további néhány fő nagyjából egyenlő arányban más klasszikus bölcsész szakokat (magyar, filozófia) és modern bölcsész szakokat (politológia, pszichológia) képvisel. A vizsgált csoportban nyelv-szakos bölcsész nem volt. Arra a kérdésre, hogy be kívánják-e fejezni a korábban elkezdett szakjukat, a bölcsészek egyetlen fő kivételével igenleges választ adtak. Az indokok döntően emocionális

indíttatásúak: "mert szeretem, és mindig befejezem, amit elkezdek", "mert fontos nekem", "csak nem hagyom ott?" vagy "már csak kevés van belőle hátra", stb. A Közgazdaságtudományi Kar nappali tagozatos hallgatói (21%) egyre erőteljesebb mértékben képviseltetik magukat a levelező jogász szakon, és nem véletlenül, hiszen napjainkban a közgazdász-jogász diplomapárosítás társadalmi és anyagi megbecsültségét illetően is egyaránt az első helyen áll. Kivétel nélkül valamennyien be kívánják fejezni 11 korábban elkezdett, "fő" szakjukat, mert tudják - hogy az egyik közgazdászhallgató megfogalmazását idézzem - "jó lesz együtt a kettő." Viszonylag alacsony arányt képviselnek a Természettudományi Kar hallgatói (11%), akik a jogász szak elvégzésével speciális diplomakombinációkra törekszenek. Ilyen például az a biológia szakos hallgató, aki a környezetvédelem

területén kívánja majd felhasználni kétoldalú ismereteit, vagy az az informatika-szakos, aki jogi informatikával szeretne a jövőben foglalkozni. (Ez utóbbi a Debreceni Egyetem Jogi Karán tantárgy első évben) Aligha meglepő, hogy a TTK-s hallgatók kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy befejezik a jogi tanulmányok előtt elkezdett szakjukat, mert - hogy ismét egy jellemző indoklást emeljek ki "szakmai előrelépésemhez szükséges". Mindössze néhány főt tesznek ki a más egyetemek jogi karán, de nem jogász szakán párhuzamos képzésben lévők, illetőleg a Hittudományi Kar hallgatói. Ők is be kívánják fejezni korábban elkezdett szakjaikat, ám ezt közülük egyetlen megkérdezett sem indokolta meg. Végül ki kell térnünk a párhuzamos képzősök egy igen vékony, százalékban alig kifejezhető csoportjára, akik másik egyetemen két szakot kezdtek, de időbeli csúszással vagy halasztással, ily módon a jogi tanulmányok

megkezdésekor már részben diplomások. Így például, aki az SZTE ÁJK EU-politika szakán szerzett diplomát, de ugyanott még a munkaügyi kapcsolatok szakot végzi, vagy aki a DE BTK-n kapott történelem szakos diplomát, de még a néprajz szakot végzi, illetve, aki az ME GTK gazdálkodási szakán tanul a jogi karral párhuzamosan, de korábban az ME AKK-n anyagmérnökként szerzett diplomát. Ez utóbbi kivételével a másik egyetemen mindenki nappali tagozatos képzésben vesz részt. Nagyon sajátos eset a negyedik, egy olyan katolikus pap, aki a hittudományi egyetem elvégzése után levelezőn szerzett diplomát a DE BTK szociológia szakán, most jogi tanulmányokba kezdett, de ezzel párhuzamosan be kívánja fejezni szintén levelező filozófia szakját. Noha úgy tűnik kétségkívül igaz, hogy a jó pap holtig tanul, mégis - kivételével, mert nála nem az elhelyezkedés és a megélhetés a kérdés - igencsak elgondolkodtató e napjainkban folyó

kényszerű polihisztorképzés. Úgy vélem, nagy szükség lenne a felvételi keretszámoknak a tényleges szakember-kereslethez való mihamarabbi hozzáigazítására. 3. Elsődiplomás levelező jogászhallgatók 12 Átlagéletkoruk 24 év, a legfiatalabb 18, a legidősebb 37 éves. Mindössze 23%-uk családos, közülük 40% gyermektelen, 40% egy, 20% két gyermekes. Akiknek még nincsen gyermekük, a jogi tanulmányok éveire terveznek; az egy gyermekesek közül senki sem adott igenleges választ a kérdőív vonatkozó kérdésére (inkább nem válaszoltak, ez a jelenség egyébként az újdiplomásoknál is megfigyelhető volt); a két gyermekesek pedig egyértelműen kimondták, hogy "nem tervezek, mert van már gyermekem". A nem családosoknak 18%-a vélekedik úgy, hogy a jogi egyetem évei alatt házasodni fog, bár többségük csak "elképzelhető"-nek tartja ezt, és kivétel nélkül nem kívánnak gyermeket vállalni ez idő alatt, mivel

"először az egyetemet szeretném befejezni" vagy "anyagi okok miatt". Érdekes, hogy egyedül ebben a rétegben találkozunk egy olyan csoporttal is (24%), mely kifejezetten "(még) nem tudom" vagy "a jövő titka" típusú válaszokat adott. 58% az öt év alatt nem tervez házasságkötést, mert "nem érzem magam érettnek tartós párkapcsolatra" vagy "mert a tanulásra fogok összpontosítani". E rendkívül heterogén réteg tagjai foglalkozásukat tekintve három csoportba sorolhatók: A nagyobb anyagi megbecsültséggel járó munkát végzők csoportjába (32%) elsősorban vállalkozók tartoznak, de van közöttük közigazgatási ügyintéző, vagyoni tanácsadó, mérlegképes könyvelő és MÁV alkalmazott is. Az anyagilag kevésbé megbecsült munkát végzők csoportjának (41%) többsége titkárnő vagy adminisztrátor (többen ügyvédi irodában!), de van, aki bolti eladó, csomagoló vagy felszolgáló.

Az egyetemi tanulmányaik mellett munkát nem vállalók csoportja (27%) jellemzően egy vékony tizenéves csoport, akiket "csak" a levelező tagozatra vettek fel, vagy aki "idős 13 nagyapám ápolási kötelezettsége" miatt választotta a levelező képzést, vagy pusztán azért, mert "nem tudnám megoldani a mindennapi lejárást". A levelező jogászhallgatók három rétege közül egyedül az elsődiplomásokkal kapcsolatban került sor a középiskolai előzmények (és ezzel összefüggésben az érettségi földrajzi helyének) vizsgálatára, tekintettel arra, hogy az újdiplomások és párhuzamos képzésben résztvevők esetében közvetlen középiskolai előzményekről nem lehet szó. Az elsődiplomások 70%-a gimnáziumban, 30%-a szakközépiskolában végezte középfokú tanulmányait. Feltűnő, hogy Debrecen és körzetéből mindössze egyetlen fő nyert felvételit szakközépiskolai érettségivel (Erdey-Grúz Tibor

Vegyipari Szakközépiskola), valamennyi ebbe a csoportba tartozó elsőéves gimnáziumi érettségit tett (Szent József-, Ady Endre-, Dienes László-, Fazekas Mihály-, Csokonai Vitéz Mihály-, Vásári Pál- (Nyíregyháza), Kölcsey Ferenc(Nyíregyháza), Hőgyes Endre- (Hajdúszoboszló), Esze Tamás- (Mátészalka) Gimnáziumok). A főváros és körzetéből felvettek körében már nagyobb a szakközépiskolai végzettségűek aránya (Dr. Hetényi Géza Egészségügyi-, Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi-, Pestszentlőrinci Közgazdasági Szakközépiskola), de a többség szintén gimnáziumot végzett (Dugonics András-, József Attila- (Monor), Verseghy Ferenc- (Szolnok), Madách Imre- (Vác) Gimnáziumok és Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola (Balassagyarmat). A Miskolcon végzett csoport kizárólag szakközépiskolában érettségizett (Kós Károly Építőipari Szakközépiskola), ennél az adatnál azonban figyelembe kell

vennünk a mindössze két főt kitevő létszámot. Keszthelyről a Vajda János Gimnázium tanulója nyert sikeres felvételt. Itt kell megjegyeznem, hogy a Debrecen és körzetében középfokú tanulmányaikat végzettek kivételével többen is úgy indokolták egyetemválasztásukat, hogy csak "a ponthatár 14 miatt" kerültek ide, más ekként fogalmazott: "ide vettek fel, eredetileg a Miskolci Egyetemre szerettem volna". Ugyanakkor a keszthelyi hallgató - bevallása szerint - azért jött el ilyen messzire, mert a Debreceni Egyetemnek "jó híre van". IV. A jogi diploma megszerzése után várható átrétegződés: a pályakép 1. Akiknek szilárd pályaképük van A levelező jogászhallgatók több mint fele ebbe a kategóriába tartozik. Egyrészt arról a 26%ról van szó, akik úgy nyilatkoztak, hogy jogi végzettséggel sem kívánják jelenlegi pályájukat, munkahelyüket feladni, másrészt arról az ugyancsak 26%-ról, akik

konkrét és többségben jogi pályákat jelöltek meg, melyeken a diploma megszerzése után fognak tevékenykedni. Akik jelenlegi foglalkozásukat jogászként sem kívánják majd feladni (26%), a jogi tanulmányok megkezdésekor 48%-ban köztisztviselőként, 14%-ban bankban, 14%-ban rendőrként dolgoznak, további 14%-uk az első diplomás réteg nagyobb anyagi megbecsültséggel járó csoportjából kerül ki (vállalkozó, MÁV-tisztviselő), végül 10%-uk lelkész. 15 A megkérdezett jogászhallgatók másik 26%-a által adott válaszok segítségével lényegében az egyes jogi pályák népszerűsége mérhető le a levelező tagozaton. 33% szeretne ügyvéd lenni, többségükben olyanok, akik még nem diplomások, elsősorban titkárnők, vagyoni tanácsadók vagy ingatlanközvetítés alkalmazottjai, akik jelenlegi munkakörükkel már közel kerültek ehhez a foglalkozáshoz, csak jelentéktelen részben tanárok és közgazdászok. 26% ügyészként kíván

dolgozni, igen érdekes azonban, hogy csak kisebb részt választják rendőrök e pályát; többségükben még párhuzamos képzésben lévő leendő tanár-diplomások, illetőleg végzett tanárok jelölték meg jogi tanulmányuk céljaként, ráadásul a rendőrök közül is egy tanár-diplomás. Ugyancsak egy fő, aki a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen van párhuzamos képzésben, rendkívül szilárd pályaképpel rendelkezik: kifejezetten katonai ügyész szeretne lenni. A nem diplomások közül mindössze egy fő választja ezt a foglalkozást Népszerűség tekintetében a jegyzői pálya 15%-kal a harmadik helyen áll, a telephelyvezetői munkakörben dolgozó gépészmérnöktől a rendszergazdaként működő egészségügyi ügyvitelszervező szakot végzetten át a diplomával még nem rendelkező csomagolóig szinte minden rétegből jelölte valaki e pályát. Közigazgatásban a megkérdezettek 11%-a kíván elhelyezkedni, akik kivétel nélkül párhuzamos

képzésben lévő vagy egyetemi végzettségű, jelenleg is tanárként dolgozó tanárok. Megjegyzendő, hogy egy fő közülük „oktatásvezetés” szakirányt is megjelölt, kérdés 16 maradt azonban, hogy jogi diplomáját az oktatásigazgatásban, avagy iskolaigazgatóként kívánja-e felhasználni. Igen lényeges továbbá, mivel a levelező jogászhallgatók jelentős része az államigazgatásban dolgozik és a diploma megszerzése után is ott fog, hogy a közigazgatási pálya viszonylag alacsony népszerűsége csak a pályát változtatók között jellemző, évfolyamszinten viszont a legelső helyen áll. A hallgatók 7%-a azért végzi el levelezőn a jogot, hogy diplomata lehessen, e csoportba kizárólag nemzetközi kapcsolatok szakon párhuzamos képzésben résztvevő főiskolások tartoznak. 4% a jogi karon megszerzett ismeretekkel vállalkozni szeretne, főleg olyanok, akik korábban főiskolai közgazdász diplomát is szereztek. Nagyon meglepő a

legmagasabb társadalmi elismertségnek örvendő jogi pályának, a bírói pályának a levelező jogászhallgatók közötti népszerűtlensége, mindössze 4% választja ezt a foglalkozást, kivétel nélkül ügyvédi irodák adminisztrátorai. 2. Akiknek nincs szilárd pályaképük A megkérdezettek 22%-a tartozik ide válaszaik azon közös vonása alapján, hogy konkrét jogászpályák helyett csak egyes jogterületeket jelöltek meg, melyeken a diplomaszerzés után szeretnének majd tevékenykedni. Pályaképük képlékeny, mert csak azt tudják, hogy például büntető területen fognak működni, de hogy büntetőbíróként, ügyészként, esetleg kifejezetten büntetőügyekkel foglalkozó védőügyvédként, vagy netán a rendőrség kötelékébe lépve, arról még nincsen elképzelésük. 17 E réteg legnépesebb csoportja, akik gazdasági szakirányt jelöltek meg (28%), ide került besorolásra további két fő, akik „pénzügyi”, illetőleg

„gazdasági informatika” céllal szereznek jogi diplomát. E kérdőívek kitöltőinek közös vonása, hogy kisebb részben vagy közgazdász szakon vannak párhuzamos képzésben, vagy nagyobb részben már diplomát szereztek és jelenleg is gazdasági területen dolgoznak, de aktuális munkakörükkel nem elégedettek, onnan feljebb kívánnak lépni. Így például az a történelem-tanár, aki jelenleg könyvelő, vagy az a gépészmérnök, aki jelenleg revizori munkakörben dolgozik. Mindössze egyetlen fő, aki nem diplomás, ám a jogi tanulmányok megkezdése időpontjában már ő is könyvelőként működik. Érdekes jelenség, hogy 100%-ban ehhez a réteghez tartozik az orvosok csoportja is (22%). Ámbár kérdőíveik tömör válaszai magabiztosságot áraszt, mégis bizonytalanság figyelhető meg új diplomájuk felhasználását illetően. Kivétel nélkül orvos-jogászok szeretnének lenni, egy fő fogalmazott kicsit bővebben, mely szerint „orvosi és jogi

ismereteket egyaránt kívánó tevékenységet szeretnék végezni.” Az tehát világos, hogy jogi diplomával sem akarják pályájukat egészében elhagyni, inkább sajátos diplomakombinációra törekszenek, de ennek ellenére sem körvonalazódik világosan kérdőíveikben például egy igazságügyi-orvos- vagy bűnügyi-pszichiátriai szakértői karrier lehetősége. Nagyjából 11% annak a csoportnak az aránya, mely diplomájával büntető területen szeretne működni. A tendencia, melyet korábban az ügyészként elhelyezkedni kívánókkal összefüggésben mutattam ki, itt másodszor is megfigyelhető: e kérdőívek kitöltői valamennyien párhuzamos képzésben lévő, történelem szakos hallgatók, leendő tanárdiplomások. A későbbi kutatások tárgya lehetne, hogy vajon mi vonzza ekkora mértékben a tanárokat a büntető jogterület, vagy konkrétan az ügyészi munkakör felé. A megoldást - 18 véleményem szerint - talán a pedagógiai

értékelés illetve a bűncselekmények jogi minősítése és a büntetéskiszabás folyamatának összehasonlításával kellene keresnünk. Mindenesetre tény, hogy amíg a tanárok rendőrségi munkáját erős kritika éri, jogi végzettséggel, ügyészként nem egy komoly sikereket ér el. Ugyancsak 11%, akik munkajogot jelöltek meg, megállapítható továbbá az is, hogy mindannyian valamilyen formában már érintkezésbe kerültek ezzel a jogterülettel. Nagyon szemléletesen fejezi ki ezt például annak a munkavállalási tanácsadó szakot végzett kérdőíve, aki jelenleg is ebben a munkakörben dolgozik, vagy egy eredetileg közlekedésmérnök végzettségűé, aki jogi tanulmányai megkezdése időpontjában már munkáltatói jogokat gyakorol. Többségük a diploma megszerzése után talán ügyvédként fog tevékenykedni, bár ezt senki sem fogalmazta meg ilyen formában, a kérdőívek felvétele időpontjában pályaképük még nem szilárd. Szintén 11%,

akik nemzetközi területen szeretnének majd dolgozni, válaszaikból azonban nem derült ki, hogy nemzetközi köz-, vagy magánjogra gondoltak, vagy az Európa-jogot értik-e alatta, esetleg nem is kifejezetten jogász, hanem inkább diplomata szerepkörben kívánnak tevékenykedni. E csoport jellegzetessége, hogy diplomás nincsen közöttük, inkább a reális elhelyezkedési esélyeket még nehezen felmérni tudó párhuzamos képzésben résztvevők és főleg első diplomások jellemzik. Érdekesség, hogy a történelem szakos hallgatók, akikhez köztudomásúan a diplomáciai pálya az átlagosnál közelebb áll, teljesen hiányoznak a csoportból. A 17%-ot kitevő „egyéb” kategória meglehetősen vegyes csoportot fed, közel azonos arányban oszlanak meg benne az újdiplomások, a párhuzamos képzősök és az elsődiplomások. Olyanok kerültek ide besorolásra, mint például egy pályaelhagyó épületgépész, aki külkereskedelmi szakjogász szeretne lenni,

valószínűleg ügyvédként, bár ezt kifejezetten nem fogalmazta meg. A párhuzamos képzésben résztvevők egy biológia szakos hallgató kérdőívével reprezentálhatók, aki jogi diplomájával környezetvédelmi szakterületen szeretne elhelyezkedni. (Környezetvédelmi jogot speciális kollégium formájában ötödéven oktatnak a DE ÁJK-n.) Végül az első diplomások közül is egy kérdőív érdemes kiemelésre, az is inkább ellentmondásossága miatt. Egy vállalkozó szeretne emberi jogi aktivista lenni, ami kétségkívül elismerésre méltó, ám valószínűleg inkább kereskedelmi jogi és pénzügyi jogi tudását fogja a jövőben kamatoztatni. 19 3. Akiknek egyáltalán nincs pályaképük A megkérdezettek 16%-a a jogi tanulmányok megkezdésekor még nem tudja, mire fogja hasznosítani diplomáját és ezt válaszában („pontosan még nem tudom”, „a későbbiektől függ”, „majd kiderül”, „ezen ráérek még gondolkodni”, stb.) ki is

fejezte 10% nem válaszolt a vonatkozó kérdésre, feltételezhető azonban, hogy ha bármiféle pályaképpel is rendelkeznének, leírták volna, így az előző 16%-hoz kerültek hozzáadásra. Összességében tehát 26%-ot tesz ki a levelező jogászhallgatóknak az a rétege, mely semmiféle pályaképpel sem rendelkezik, elképzelése sincs jövőjéről. A „pontosan még nem tudom” réteg legszélesebb csoportja az elsődiplomásoké (26%), mely további két alcsoportra bontható. 57%, akik a jogi tanulmányok megkezdése időpontjában nem dolgoznak, 43% akik igen, viszont anyagilag és társadalmilag a legkevésbé megbecsült munkakörökben, például felszolgálóként vagy gazdasági adminisztrátorként. Két dolgot szükséges kiemelni ezzel a réteggel kapcsolatban: egyrészt, hogy a jogi egyetem előtt és mellett munkát nem vállalók szinte 100%-ban itt csoportosulnak, másrészt, hogy akik dolgoztak már előtte és fognak mellette is, kivétel nélkül nem

kerültek huzamosabb kapcsolatba valamely jogterülettel munkájukkal összefüggésben, és mindez alapvetően határozza meg pályaképük hiányát. Jól körülhatárolható a tanároknak az a csoportja, melynek elsős jogászhallgatóként még nincsen elképzelése leendő diplomája felhasználásáról (23%). Többségében olyanokról van szó, akik a jogi tanulmányok megkezdése időpontjában még nem hagyták el pályájukat, azaz 20 jelenleg és egyetem mellett is tanárként működnek és fognak működni, egészen újdiplomájuk megszerzéséig, amikor eredeti pályájuk elhagyása várható. Lényeges, hogy a tanítók majdnem 100%-a ebbe a kategóriába tartozik, csupán egyetlen fő nyilatkozott közülük úgy, hogy ügyvéd szeretne lenni, de ő is hozzátette, hogy „ez még egyáltalán nem biztos”. Mindössze két fő jelent kivételt ebben a csoportban abból a szempontból, hogy egy tanítónő jelenleg sem dolgozik, egy olasz-testnevelés szakos

tanárnő pedig tolmácsként működik. A pályakép teljes hiánya tekintetében a harmadik helyen a párhuzamos képzésben résztvevők állnak (19%). Eléggé vegyes csoport, nagyjából 40%-a leendő közgazdász-diplomás, ugyancsak körülbelül 40%-a bölcsész szakon tanul, 20%-a teológus-lelkész. Az érdekesség a közgazdász alcsoport jelenlétén túl a bölcsészek összetétele, ez utóbbiban ugyanis nem a klasszikus, hanem inkább a modern bölcsész elem a meghatározó. Meglepő, hogy például egy leendő pszichológusnak ennyire ne legyen pályaképe, holott kriminálpszichológiai vagy büntetésvégrehajtási területen nincsenek rossz kilátásai e különleges diplomakombinációval az elhelyezkedésre. Viszonylag kis létszámú csoportok e rétegen belül a pénzügyiek, a rendőrök, és a személyügyi szervezők. Némi részletezésre talán az egyéb csoport szorul, mert ezen belül többek között olyan történelem-fölrajz szakon végzett

tanárnővel találkozhatunk, aki anyakönyvvezetőként működik, vagy olyan mezőgazdasági szakigazgatási szervező mérnököt találhatunk, aki jelenleg sem dolgozik. Egyiküknek sincs pályaképe, nem tudják még mit fognak kezdeni új diplomájukkal. V. Az önfinanszírozás forrásai Mint a bevezetésben már említésre került, a levelező hallgatók bármely célú vizsgálatával összefüggésben szinte megkerülhetetlen a tandíj forrásainak kérdése, annál inkább, mert számukra a jelenleg (2003) félévente 85 000 forintnyi összeg talán a legnagyobb egyetemi tanulmányokhoz fűződő terhet jelenti. Másrészt – mint látni fogjuk – a tandíj forrásainak lejjebb felvázolt rendszere - a levelező képzés választásának indoklásához hasonlóan - hű lenyomata a hallgatói társadalom rétegződésének. 21 Vékony, de a legszerencsésebb réteg, akiknek tandíjat egészben vagy részben a munkáltató fizeti (9%), e két csoport egymáshoz

viszonyított aránya nagyjából 50-50%. Akik jogi tanulmányait a munkáltató egészében finanszírozza, vagy köztisztviselők, közülük egy jegyző, vagy valamely vállalkozás alkalmazottai, egy fő, mint ügyvezető. Ugyancsak vállalkozás támogatja részleges hozzájárulás formájában például gépészmérnök telephelyvezetőjét vagy közlekedésmérnök osztályvezetőjét, vagy ugyanígy egy bank kisvállalkozói tanácsadóját. A tandíj forrásának szempontjából a jogász levelező tagozat legszélesebb rétegét azok alkotják, akik tandíjukat teljes egészében önerőből teremtik elő (53%), a kérdőívek válaszai szerint saját jövedelmükből, munkabérükből vagy illetményükből. A megkérdezettek 27%-a nyilatkozott úgy, hogy képzési költségüket részben vagy egészben a szülők állják. E réteg további három csoportra tagolható 24%, akik dolgoznak, de viszonylag alacsony keresetük miatt szülői segítségre van szükségük

a tandíjfizetés hónapjaiban, hogy megszokott életszínvonaluk biztosítása mellett egyúttal jogi tanulmányaikat is folytatni tudják. Elsősorban könyvelőkről, adminisztrátorokról, egy tanítóról és egy alkalmi munkákat vállaló tolmácsról van szó. 48%, akik párhuzamos képzésben vesznek részt, esetükben a másik felsőoktatási intézménnyel is fennálló hallgatói jogviszony a munkavállalás lehetőségét szinte teljesen kizárja, képzési költségüket kizárólag a szülők állják. 28%, akik nem dolgoznak, de egyúttal párhuzamos képzésben sincsenek, több mint fele első diplomás, akiknek nem sikerült nappali tagozatra bejutniuk, vagy egyéb okból kerültek levelezőre, csak kisebb részben van közöttük mérnök és tanító-diplomás. 22 A hallgatók 11%-a diákhitelből fedezi tandíját, e réteg a fenti szempontok alapján szintén három csoportra tagolható. 30% dolgozik, de ily módon egészíti ki tandíját, 50% párhuzamos

képzésben vesz részt, számukra ez az egyetlen forrás, 20% pedig nem vállal munkát, de – a kérdőívek tanúsága szerint - ugyancsak diákhitelből fizeti tandíját. A legutóbbi csoportot tekintve több kérdőív is érdekes és hasonló problémát vetett fel. Például, az egyik lány édesapja bíró, a másik férje vállalkozó, elvileg tehát megoldható lett volna a képzési költség családi erővel történő előteremtése. Úgy tűnik, néhány levelező tagozatos jogászhallgató esetében a diákhitelnek nem tandíjpótló, hanem inkább ösztöndíjpótló szerepe van, de ebben a formában sem megélhetést biztosít, hanem bizonyos mértékig saját gazdálkodást, többékevésbé önálló életmódot tesz számukra lehetővé. VI. Miért akarják elvégezni a jogot, akik jelenlegi munkahelyükön kívánnak maradni és miért, akik még nem tudják mit fognak kezdeni diplomájukkal? 1. Akik jelenlegi munkahelyükön kívánnak maradni A kérdőív

„Miért szeretnél jogász lenni?” kérdése kereste arra a választ, hogy akik jelenlegi foglalkozásukat jogászként sem kívánják majd feladni (26%) - 48%-ban köztisztviselők, 14%ban bankban, 14%-ban rendőrként dolgoznak, további 14%-uk az első diplomás réteg nagyobb anyagi megbecsültséggel járó csoportjából kerül ki (vállalkozó, MÁV-tisztviselő), 10%-uk lelkész – miért szeretnének mégis jogász szakon diplomát szerezni. Meg kell jegyezni azonban, hogy sajnos sok esetben értékelhetetlen válaszok születtek, tipikusan „mert érdekel a jog” megfogalmazásban; nem hinném azonban, hogy a több esetben is állással és családdal rendelkező köztisztviselők esetében – a tanulmányok önfinanszírozására is figyelemmel - ez valódi motivációs erő lenne. Még rosszabb, hogy a lelkészek közül senki sem válaszolt a vonatkozó kérdésre, így a vizsgált réteg egy teljes csoportja maradt ki az elemzésből, ámbár az értékelhetően

kitöltött kérdőívekből mégis néhány igen jól körülhatárolható szempont általánosítható. Köztisztviselők, banki alkalmazottak, rendőrök körülbelül azonos arányban nyilatkoztak úgy, hogy azért végzik el a jogot, mert aktuális munkakörükhöz szükséges, gondoljunk például a Belügyminisztérium egyik munkatársára, aki nap mint nap jogszabályokkal dolgozik, vagy éppen fogalmaz. 23 Kizárólag köztisztviselők vélekedtek úgy, hogy a jogi végzettség megszerzése munkahelyi előmenetelükhöz, előrelépésükhöz szükséges, tehát ők is ugyanott ahol jelenleg, de magasabb és több fizetéssel járó beosztásban kívánnak majd új diplomájukkal működni. Az államigazgatás alacsonyabb szintjein munkakört ellátó ügyintézők és részben rendőrök a jogi diplomát munkahelyük megtartása érdekében tartják szükségesnek, az ő helyzetüket legszemléletesebben az egyik megkérdezett válasza fejezi ki: „nem szeretnék jogász

lenni, de lehet, hogy rákényszerülök”. Végül sajátos a vállalkozók és az egy fő MÁV-alkalmazott esete: ők többségükben „csak” egy elismert diplomát kívánnak szerezni - „jelenleg marketinggel foglalkozom és továbbra is azt szeretném folytatni”. 2. Akik még nem tudják, mit fognak kezdeni diplomájukkal Pályakép szerinti csoportosításban ez a réteg az, amely a legkevésbé használható információkat nyújtotta arról, hogy miért kezdett jogi tanulmányokba. Úgy gondoltam, pályaképük hiánya ellenére is szakválasztásukat értékelhető módon igazolni tudják, például elhelyezkedési lehetőségekre vagy anyagi megbecsültségre hivatkozva, ám a kérdőíveiken szereplő - illetve nem szereplő - válaszaik ennek ellenkezőjét bizonyították. 42% nem válaszolt, 33% állítása szerint csak azért kezdett jogi tanulmányokba, mert érdekli a szakma, 25% egyéb válaszokat adott, de ez utóbbi csoporton belül is mindössze három fő

kérdőíve volt értékelhető. Az egyik esetben a szakválasztás „családi indíttatás”-ból történt (a megkérdezett édesapja végzett jogi egyetemet), a másik esetben pusztán próba céljával - „nem biztos, hogy jogászként szeretnék dolgozni” -, a harmadik esetben pedig, mert "konvertálható, strukturált tudást ad", azaz mert a jogi diploma és tudás viszonylag széles körben hasznosítható. Születtek egyéb válaszok is, mint például "szükséges a mindennapi élethez", vagy "egy komoly pályának érzem", illetve "már régóta ez volt az elképzelésem", nem tartom azonban valószínűnek, hogy ezek kizárólagos motivációs erők lennének. Részben már a következő fejezet témakörébe vág, hogy ennek a rétegnek mely szakválasztását is alig tudja megindokolni, 53%-a nem nyilatkozott a jogi diploma megszerzését követő elhelyezkedési esélyeket illetően sem, amit végül is a fentiek ismeretében

egyáltalán nem tekinthetünk meglepőnek. 24 VII. Hogyan látják esélyeiket a jogi diplomával elhelyezkedni kívánók és milyen tényezőket tartanak e tekintetben meghatározónak? 1. Az elképzelésnek megfelelő állástalálás kilátásai A megkérdezettek 5%-a minősítette „kiváló”-nak a jogi diploma megszerzését követő elhelyezkedés esélyeit, voltak, akik ugyanezt „nagyon esélyes” vagy „mindenképp el fogok tudni helyezkedni” formában fogalmazták meg. Kérdőíveikben közös vonás, hogy kivétel nélkül jó kapcsolatokkal rendelkeznek, egyikőjük válaszát így indokolta meg: „mert a családunkban sok a jogász”. Többségük első diplomás és pályakép nélküli, de sokat várnak az EU csatlakozástól, mert „a megfelelő diplomával nyugaton is lehet esélyünk”. A kérdés csak az, hogy valóban a jogi diploma-e a megfelelő diploma, mert az Európai Bíróságnak a Kloppügyben kialakított álláspontja e tekintetben

sajnos kevésbé bíztató. A német állampolgárságú Klopp úr, a Düsseldorfi ügyvédi kamara tagja kérelmezte, hogy megtartva ottani kamarai tagságát, lakását és irodáját, beiratkozhasson a párizsi ügyvédi kamara tagjai sorába is, de Párizsban kérelmét elutasították. Az Európai Bíróság emlékeztetett arra, hogy az EGK Szerződés értelmében az alapítási szabadság ugyan magában foglalja a vállalkozói tevékenység megkezdését és gyakorlását, de az érintett ország által saját állampolgáraira érvényes jogszabályokban meghatározott feltételek mellett. Ebből következik, hogy minden tagállam szabadon rendelkezhet felségterületén az ügyvédi foglalkozás gyakorlásának kérdéseiről, a befogadó országoknak tehát jogában áll a területén működő ügyvédi kamara soraiba beiratkozott ügyvédektől megkövetelni, hogy praxisukat oly módon folytassák, hogy "elégséges" kapcsolatot tartsanak klienseikkel és az

igazságügyi hatóságokkal. 25 26%-a lát „jó esélyeket” arra, hogy jogi diplomájával elképzelésének megfelelően tud majd elhelyezkedni. E kategória a többségében a „jó” vagy „jót” válaszokból került összeállításra, de azokat is magában foglalja, akik „reális”, „kedvező”, „80%”, vagy „lehetőségek adottak” választ adtak. E csoportot illetően a következő tendenciák figyelhetők meg Egyrészt olyanok tartoznak ide, akik jelenlegi munkaköréből mintegy felfejleszthető a későbbi, tipikusan ügyvédi tevékenység, például olyan vagyoni- vagy munkavállalási tanácsadók, akinek már most saját ügyfélkörük van, lényegében az ügyvédi tevékenységgel „csak” bővíteni fogják meglévő szolgáltatásaikat. Másrészt olyanok alkotják e csoportot, akik első diplomájuk erejében bíznak, tipikusan párhuzamos képzésben lévő közgazdászhallgatók, akik gazdasági joggal fognak foglalkozni,

nemzetközi-kapcsolatok szakos hallgatók, akik külügyi vonalon szeretnének elhelyezkedni, vagy egy biológushallgató, aki környezetvédelmi területen kíván tevékenykedni, vagy a nemzetvédelmi egyetemen hallgatója, aki katonai ügyészként szeretne dolgozni. Feltűnő, hogy az eddigiekben mindig egységet képző orvos-jogászhallgatók csoportja itt bomlott fel, csak egy fő lát közülük „jó esélyeket” a megfelelő elhelyezkedésre és ezt vélhetően ő is első diplomájára alapozza. Ismét mások, jelenlegi, jogi ismereteket feltételező munkakörükben hisznek, így különösen a leendő ügyészek azon csoportja, akik most még rendőrként dolgoznak. Figyelemre méltó, hogy saját bevallásuk szerint egyelőre nincs olyan kapcsolatuk, amelyen keresztül ügyészi munkakörbe kerülhetnének. A „jó esélyeket látók” 61%-a vélekedett úgy, hogy az EU csatlakozás elhelyezkedésüket illetően jótékonyan hat, az e csoportba tartozó

orvos-jogászhallgató szerint „az EU-ban díjazzák a sokoldalúságot”, mások szerint is „szélesedik a lehetőségek tárháza”, „növekszik a munkalehetőség”, „tágulni fog a pénzpiac nyújtotta lehetőség” és „jobbak lehetnek a fizetések”. 28% nem válaszolt, vagy nem tudja milyen kihatással lesz a csatlakozás elhelyezkedését illetően, 11% nemleges választ adott, sajnos indoklás nélkül. A megkérdezettek 15%-a "közepes"-nek ítélte meg a jogi diplomával való elhelyezkedés esélyeit, a legtöbben ezt „50%”-ban fogalmazták meg, míg mások „még csak reménykedek benne”, „optimista vagyok”, „bizakodó vagyok” formákban, egy orvos pedig úgy fogalmazott, hogy „a két diploma közül az egyik hátha jó lesz valamire”. A közös vonás ezekben a kérdőívekben az, hogy valamennyijüknek van pályaképe, ám egyetlen fő kivételével mindenki úgy nyilatkozott, hogy nincsen kapcsolata, aki az elhelyezkedéskor

segíteni tudna. E rétegnek közel fele első diplomás, a másik fele párhuzamos képzésben vesz részt vagy újdiplomás, akik ráadásul nehezebben elérhető bírói, közjegyzői vagy diplomata pályákban vagy szakirányokban - külkereskedelmi szakjogász, gazdasági-jogi informatikus - 26 gondolkodnak. E réteg az EU csatlakozástól különösen sokat vár: a kérdőív vonatkozó kérdésére mindenki válaszolt és egyetlen indoklás nélküli „nem” illetve „nem tudom” kivételével hisznek benne, hogy „bővülnek az elhelyezkedési lehetőségek” hiszen „nagyobb terület”. A leendő tanárok és a mérnök végzettségűek pesszimisták, ők alkotják a 11%-nyi „rossz elhelyezkedési esélyeket látók” törzshadát. A kérdésre, hogy milyen esélyeket látnak arra, hogy elképzelésüknek megfelelően tudnak majd elhelyezkedni jogi diplomájukkal, a következő típusválaszokat adták: „rossz esélyeket”, „nem (túl) sokat”,

„csekélyt”, „20%”, „nagyon nehéz lesz”, „halovány esélyem van”, stb. Többnyire párhuzamos képzésben résztvevő bölcsész-hallgatókról van szó, többségük történelem szakos, de van közöttük magyar-politológia szakos is, továbbá tanítók és mérnökök; közülük jelenleg mindössze két fő, egy tanító és egy gépészmérnök-végzettségű dolgozik, de többen nyilatkoztak úgy, hogy egyetem mellett munkát fognak vállalni. Többségüknek van pályaképe, de a szükséges kapcsolatokkal nem rendelkeznek, borúlátásuk oka valószínűleg részben ez, továbbá a diplomások körében talán a korábbi sikertelen álláskeresések, a párhuzamos képzésben résztvevőket tekintve pedig ugyanaz a létbizonytalanság érzet lehet, mely bölcsész pályaképük még diplomaszerzés előtti megváltoztatására késztette őket. Az EU-val szemben is a legbizalmatlanabb réteg, 57% vár pozitív változásokat "remélem, segít az

elhelyezkedésben" vagy "tágulnak a lehetőségek", 29% indoklás nélkül nemleges választ adott, 14% nem válaszolt a kérdésre. 8%-nak a jogi diplomával való elhelyezkedés esélyeire "még nincs megfelelő rálátása" vagy többségükben "nem tudom", egyes esetekben pedig "majd kiderül" vagy "ezen ma nem gondolkodom" típusú válaszokat adtak. Eléggé vegyes rétegről van szó, van közöttük jelenleg tanárként működő vagy párhuzamos képzésben részt vevő leendő tanár-diplomás, pályakép nélküli, de szilárd pályaképpel rendelkező első diplomás és orvos is. Egy fő kivételével nincs kapcsolatuk jogi pályán, az EU csatlakozásról majdani elhelyezkedési lehetőségeiket illetően nagyjából az előző rétegben megállapított arányok érvényesülnek. 2. A sikeres elhelyezkedést meghatározó tényezők 27 A levelező jogászhallgatók 31%-a kizárólag vagy részben a kapcsolatokat

jelölte meg a sikeres elhelyezkedés fő tényezőjeként, néhányan "ismeretség" vagy "rokonság" kifejezést használtak. Kérdés azonban, hogy ez a viszonylag magas arányszám mennyire képviseli ténylegesen a közvéleményt, hiszen a kérdőív a későbbiekben nyíltan kérdezett rá, hogy kitöltője rendelkezik-e már a jogi pályára lépéshez szükséges összeköttetésekkel. Mindenesetre - ha hihetünk a fenti adatnak - úgy tűnik, alátámasztja a szerző feltevését: a hazai jogi képzések elburjánzása miatt a biztos elhelyezkedésnek szinte kizárólagos útjáról van szó. A megkérdezettek 18%-a véli úgy, hogy az elhelyezkedés szempontjából a szaktudás lesz a meghatározó, ide tartoznak azok is, akik ugyanezt "szakmai hozzáértés", "lexikális tudás", "ötévi munka az egyetemen" fordulatokkal írták le. 16% személyes képességeiben látja a siker kulcsát, ilyen tényező a legtöbbek által

nevesített "rátermettség" vagy "talpraesettség", míg mások "kommunikációs készség"-ükben, "jó kiállás"-ukban vagy "egyéniség"-ükben bíznak. A hallgatók 11%-a gondolkodik úgy, hogy tanulmányi eredményének lesz döntő szerepe az állástalálás során, nagyjából egyharmaduk megfogalmazása utalt kifejezetten a diplomára "diploma minősítése", "sikeres diploma", stb. formájában Mindössze 5% tartja a nyelvtudást az elképzelésének megfelelő elhelyezkedés zálogának, 4% pedig az EU csatlakozást tüntette fel e tekintetben meghatározónak. Igen érdekes jelenség, hogy ugyanúgy, mint a kapcsolat vonatkozásában, a kérdőív a későbbiekben külön is rákérdezett az EU csatlakozáshoz fűződő reményekre, szinte súgva a válaszadóknak, amíg 28 azonban ott túlnyomóan pozitív válaszok születtek, addig ehelyütt alig tulajdonítottak neki jelentőséget, itt mintha

mindenki ismerné a Klopp-eset tanulságát. Szintén 4% gondolja úgy, hogy két diplomája lesz sikeres elhelyezkedését illetően a fő tényező, többségükben közgazdász jogászhallgatók. Végül az összesen 11%-ot kitevő, ám külön-külön százalékos arányokban ki nem fejezhető egyéb válaszokból néhány jellegzetes: "szerencse", "politikai viszonyok", "család", vagy "nem tudom, hogy mi lesz akkor a befolyásoló tényező, mivel ez változik". VIII. Összegzés A tanulmány utolsó fejezetében arra tesz kísérletet, hogy a fent bemutatott eredményeket egyetlen réteg, a tanár-jogászhallgatók szemszögéből foglalja össze. E döntés teljesen szubjektív: jelen munka szerzője is tanár diplomás jogász. Egyúttal azonban arra is rá kíván mutatni, hogy levelező hallgatók esetén korántsem elegendő a fent alkalmazott elsősorban vertikális tagozódáson alapuló vizsgálat, szükség lenne a későbbiekben

egy-egy diplomás réteget középpontba helyező horizontális szemléletmódon alapuló elemzésekre is. Az újdiplomás jogászhallgatók végzettségét tekintve megállapítottuk, hogy a diplomák legnagyobb százalékát tanári munkakör betöltésére feljogosító oklevelek alkotják. Szintén fontos megállapítás volt, hogy a tanárok esetében a jogi tanulmányok folytatása elsősorban nem a pályaelhagyás eszköze, hiszen többségüket már korábban felszívta az államigazgatás, ami egyben a legszemléletesebb példáját adja a más diplomás rétegeket is érintő újdiplomás képzést megelőző foglalkozás szerinti átrétegződésnek. A párhuzamos képzésben résztvevők tekintetében is meghatározó a tanár-elem: többségük bölcsész, ezen belül is leendő történelem-szakos tanár. Jellegzetes, hogy szinte valamennyiük be szeretné fejezni korábban elkezdett szakját és ezt kizárólag emocionális alapon indokolják. Pályakép szempontjából

a tanárok minden rétegben markánsan elkülöníthető csoportokat alkotnak. Akik jogi diplomával jelenlegi foglalkozásukat kívánják majd folytatni - esetleg magasabb beosztásban, de ugyanott -, többségükben köztisztviselők, s mint láttuk, a köztisztviselő-jogászhallgatók igen jelentős százaléka tanár-diplomás. Főleg párhuzamos képzésben résztvevő leendő tanárok jelölték az ügyészi pályát, közülük mások szintén büntető területet neveztek meg. Megállapítottuk tehát, hogy levelező tagozaton az ügyvédi pályával vetekedő ügyészi pálya népszerűsége - első helyen a közigazgatási pálya áll - csak kisebb részben indokolható a rendőrként dolgozó 29 hallgatók jelenlétével. Továbbá újabb kutatások tárgya lehetne, hogy vajon mi vonzza a leendő tanárokat pont az ügyészi pálya felé, holott az ügyvédi anyagilag sokkal jobban megbecsült, a bírói pedig a legnagyobb társadalmi presztízsnek örvend. Ugyancsak

érdekes jelenség a bírói pálya levelező tagozaton mért megdöbbentően alacsony népszerűsége. Azok között, akiknek egyáltalán nincs pályaképük, szintén előkelő helyet foglal el a tanárok egyik csoportja, mely a jogi tanulmányok megkezdése időpontjában még nem hagyta el a pályát, azaz jelenleg és egyetem mellett is tanárként működik illetve fog működni. A tanítók túlnyomó többsége ebbe a kategóriába tartozik, és azoknak, akik lehetségesnek tartják, hogy nem fogják befejezni jogi tanulmányaikat, szintén egyik meghatározó és jól elkülöníthető csoportját alkotják. Megállapítottuk, hogy a jogi diplomával elhelyezkedni kívánó tanárok esélyeiket illetően többnyire pesszimisták, többen olyan pályát jelöltek, melyhez szükséges kapcsolatokkal jelenleg még nem rendelkeznek, diplomakombinációjuk is - ellentétben például közgazdász társaikkal - viszonylag csak szűk körben hasznosítható. Jellegzetes tény, hogy

a történelem és magyar szakos jogászhallgatók az EU csatlakozást illetően is inkább a borút látják, talán ráéreztek arra, hogy első szakjuk és második pályájuk egyaránt erősen a nemzeti vonásokat hordozzák, melyek harmonizációs törekvésekkel legfeljebb csak részben küszöbölhetőek ki, és épp ez komoly akadályokat gördíthet majd más tagországokban kifejteni kívánt jogi diplomához kötött tevékenységeik elé. Legvégül ismét említenünk kell a diákhitel levelező tagozatos hallgatók tekintetben is igen fontos konstrukcióját, a hitelt felvevők fele párhuzamos képzésben résztvevő hallgató, akik jelentős százalékát ugyancsak leendő tanár-diplomások alkotják