Irodalom | Középiskola » Arany János - Nagykőrösi évek alkotásai

Arany János (1817-1882) Arany életműve betetézte az 1840-es években meghirdetett programot: a népköltészetet az egységes nemzeti költészet rangjára emelte; Petőfi forradalmiságát nem tette magáévá, de mindvégig hűségesen őrizte és idézte a szabadságharc emlékét, s nem békélt meg a kiegyezéssel sem. A romantika ás a romantikát elvető kor határán alkotott, költészetében mindkettő irodalmi törekvést megszólaltatta. Ugyanakkor költői életműve, magatartása folytatója a klasszicizmusnak is. Bár Arany erősen lírai alkat, pályája az epikával indul, és az egész életművében jelen van. Nagyszalontán született, egy elszegényedett hajdúcsalád gyermekeként. Debrecenben tanult, azonban egy évre félbeszakította tanulmányait és segédtanítónak állt. Vándorszínészkedett, eközben Édesanyja meghal, Édesapja pedig megvakul. Hazautazik, hogy ápolja őt Saját magát hibáztatja a történtekért, egész életében furdalja az

önvád. Úgy gondolja, ha otthon lett volna, akkor nem történt volna ez a családjával. Letelepszik Nagyszalontán, családot alapít Két gyermeke születik. Először tanító, majd írnok Az első irodalmi sikere 1846-ban érte, amikor a Kisfaludy Társaság pályázatára elküldte Az elveszett alkotmány című komikus eposzát, amivel meg is nyeri a pályázatot. A következő évben szintén is nyer a Kisfaludy Társaság pályázatán, ekkor a Toldi című művével. E műve kapcsán barátkozott össze Petőfi Sándorral. A forradalom- és szabadságharc idején a Nép Barátja című újságot szerkeszti, aztán önkéntes nemzetőrnek áll Aradon. A szabadságharc bukása után bujdosik 1851-től 1860-ig magyar és latin szakos tanár Nagyszalontán. 1860-ban Pestre költözik és a Kisfaludy Társaság igazgatója lesz. 1865-től a MTA titkára, ebben az évben hal meg lánya Ez a költőt olyan mélyen érintette, hogy 10 évig nem írt semmit. 1870-ben a MTA

főtitkára, 7 év múlva lemond. 1882-ben meghűl, betegségéből már nem épül fel Arany János erősen lírai alkatú költő volt, az irodalmi pályán mégis epikusként indult. Az elbeszélő költészet útjára Az elveszett alkotmány című, hét énekből álló vígeposszal lépett. A Toldi műfaja az ún. nagyobb elbeszélő költemény Egységes világképű mű Miklós nemcsak eszményi népi hős, hanem a nemzeti egység megtestesítője is, a parasztság felemelkedését ábrázolta vele. Lírai költészete a szabadságharc bukása utáni évtizedben bontakozott ki: művészetében a líra veszi át az uralkodó szerepet. Lírai sóhajának forrása a nemzeti katasztrófa, Petőfi elvesztése, egyéni sorsának teljes bizonytalansága, s mindezek miatt a reménytelen kétségbeesés, a kilátástalanság. Fölöslegesnek érzi magát, hiábavalónak költészetét, ha a nemzet halott, nincs kinek énekelni. Letészem a lantot című műve épp ebből az

elhatározásból született, hogy abbahagyja a versírást. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, mintaként a skót és székely népballadát tekintette. A balladák a legjobban szerkesztett költeményei A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük: nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani. Történelmi balladái nagyrészt allegorikus jelentésűek Bár tárgyukat a nemzeti múlt nehéz korszakaiból merítik, rejtett jelentésükkel a jelenhez szólnak. A ballada olyan műfaj, amely tartalmaz lírai, drámai és epikus elemeket egyaránt. Az eseményeket, előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki Lehet egyszólamú, többszólamú és körkörös. Az egyszólamúban lineáris a történet és az idő, a többszólamú lehet történetileg vagy időben többszólamú. A körkörösben pedig

egy folyamatot ábrázol, mint például a bűn és bűnhődés folyamatát. Szondi két apródja Műfaja többszólamú történelmi ballada. Ezek témáját rendszerint a nemzeti múlt nehéz korszakai határozzák meg, bár a jelenhez szólnak. Ez a vers a hűség és hősiesség balladája A balladában Arany, Szondi hősies viselkedésére és a költők szerepére mutat rá a hazához való hűségben. A versben szereplő apródok ugyanis nem a mindennapi értelemben vett várkatonák, hanem a 16. századi költők A ballada első két versszakában három jelképes színhelyet mutat be. Az első két színhely a magasban helyezkedik el, míg a harmadik a völgyben. A fenti két színhely közül az egyik a Drégely vár romja, a másik pedig Szondi sírja. Itt egy ellentétpár található, mivel a vár romos, a sír pedig gyönyörű Ez is megmutatja Szondi hősiességét. Az egyik helyszín a véres harc, a másik pedig a hős túlvilági nyugatalmát ábrázolja. A

harmadik és negyedik versszak szereplője Aki és szolgája A győztes fővezér azt akarja, hogy az a két apród aki Szondi sírja mellett zeng dicsőítő éneket, jöjjön le a völgybe és őt dicsérje. Az ötödik versszaktól lesz a ballada kétszólamú Innen kezdve ugyanis a páratlan versszakok az apródok énekét, a párosak pedig a török küldött beszédét tartalmazzák. Az apródok a dicső múltról beszélnek A török küldött ezzel szemben a jelenről ad képet, s a jövő nagy lehetőségeit ecseteli az apródok számára. Felajánlja nekik, hogy ha hajlandóak lejönni a szultánhoz, vagyis hazaárulást követnek el, részük lehet mindabban a sok jóban és gyönyörben amit a szultán birodalma adhat. Később már a fenyegetőzés jellemzi a török küldött beszédét, vagyis ha nem állnának át a szultánhoz, nagy valószínűséggel megölnék őket. Az apródok azonban egyáltalán nem figyelnek a török csábítására, s mikor a küldönc kifogy

érveiből egy pillanatra ő is Szondi dicséri. De hamar feleszmél, s tovább fenyegeti az apródokat. A vers végén az apródok arra kérik Istent, hogy ne kegyelmezzen meg azoknak a gonosz törököknek, akik Szondi halálát okozták. 1856-ban írta. Szondi György figurája már a reformkori balladaírás gyakori témája volt, alakjához többnyire az önfeláldozás, a hősiesség, a hazaszeretet kapcsolódott. A Szondi két apródja arra a kérdésre keresi a választ, hogy a hősi tetteket és a tragikus elbukást követő mindennapokban milyen, erkölcsileg követhető magatartáslehetőségei vannak a túlélőknek, köztük a közösséghez tartozó költőknek. Az elbeszélő pontosan megjelöli a balladai cselekmény kezdetének idejét, utal az előzményekre, és 3 térbeli pontra irányítja a figyelmet. A várrom és Szondi sírja egymással szemközti magaslaton helyezkedik el, míg a 3. tér, a völgy lent helyezkedik el, itt található a törökök tábora. A 3

térbeli ponthoz 2 idősík kapcsolódik, Drégely romjához a múlt, a hegyoromhoz és a völgyhöz a jelen. A vers Drégely 1552-es török ostromát mutatja be.1-2 vsz: a három helyszín bemutatása: vár, sír, völgy A 3 versszaktól kezdve a narrátor elhallgat, a szereplőknek adja át a szót. Ez után a két versszak után végig drámai párbeszéd van a drámában. A 3-4 vsz Ali és szolgája párbeszéde, az 5 vsztól a páratlan strófák az apródok énekei, a párosak pedig a török küldött beszéde. Az 5 vsz elején lévő 3 pont azt jelzi, hogy az apródok régóta siratják Szondit. Két különböző erkölcsi világ, két egymásnak ellentmondó lelkület és értékrend áll egymással szemben. Az apródok éneke bemutatja a dicsőséges múltat, Szondi dicsőségét. Ali szolgája viszont a jelenről beszél A szolga közbevágásai jelenetekre tagolják a történetet: - Márton pap követsége- Szondi válasza- Ali ostromparancsa- Szondi készülődése az

ostromra, gondoskodás apródjairólostrom alatti hősiessége és vitézsége, majd dicső halála.Az apródok kitartása példázza, hogy nem az számít, ami volt, hanem az, hogy emlékezzünk a régi hősökre, az apródok viszik tovább a hősiességet. A Szondi halálát előadó apródok nyelve stílusában a XVI századi magyar költészetet, illetve Herder Cid-románcait követi, míg a török szolga modora a XVI. századi török-perzsa költészetet imitálja. Sok török szó található a versben Időmértékes a verselése. Maga a versforma, mint a költemény egésze is, zaklatott menetű, nyugtalanítóan váltakozó ritmusú. Az Ágnes asszony műfaja egyszólamú lélektani ballada. Ezekben a balladákban a bűn és bűnhődés áll a középpontban. Ezek a balladák arról szólnak, hogy hogyan kergeti hősüket őrületbe a bűntudat, hogyan roppannak össze a lelkiismeret súlya alatt, s hogy mennyivel kegyetlenebb az e fajta bűnhődés a földi bíráskodás

minden ítéleténél. A vers elején képet kapunk arról, hogy egy asszony akinek a neve Ágnes, véres lepedőjét mossa a patakban. Bármennyire is próbálja titokban eltüntetni a vérfoltokat a lepedőről ez nem sikerül neki, mert az utcagyerekek észreveszik tevékenységét. Kérdésükre, hogy mitől véres a lepedő Ágnes azt feleli, hogy a csibéjének a vére. A szomszédok is tudomást szereznek a véres lepedőről és ők is kérdezősködni kezdenek, mivel felmerül bennük a gyanú, hogy Ágnes férjével történhetett valami. Ágnes azonban megnyugtatja őket, hogy férje a házban alszik, de a szomszédokat mégsem engedi be. Szomszédai nem hiszik el a meséjét és jelentik az ügyet a hajdúnak aki Ágnest börtönbe veti. A következő versszakokban a börtönről alkothatunk képet A börtön sivár, sötét és félelmetes hely. Fény alig szűrődik be Ágnes cellájába A nappalok és éjszakák egybefolynak. A sötétség rémekkel van tele Az a

cseppnyi fény az egyetlen éltető erő, mely a rabokat megmenti attól, hogy teljesen az őrületbe jussanak. Kis idő múlva Ágnest a bíróság elé viszik, ahol sor kerül a tárgyalásra. Ágnes szeretné magát minél inkább csinosabbá varázsolni, mert attól fél, ha megjelenik koszosan és kócosan a bíróság azt hiszi, hogy megháborodott. Mikor belép a tárgyalóterembe az esküdtek tekintete inkább szánalommal van teli, mint durvasággal és megvetéssel. A versben most kapunk képet arról, hogy igazából milyen szörnyű tettet követett el Ágnes. Kiderül, hogy Ágnes szeretője gyilkolta meg a ház urát, de bevallotta azt is, hogy Ágnes bíztatta eme szörnyű tett elkövetésére. Ágnes szeretőjét halálra ítélik, Ágnes pedig életfogytiglanig tartó börtönbüntetést kap. A következő versszak utal arra, hogy Ágnes talán őrült, s nincs tisztában vele, hogy mit követett el. Erre abból következtetek, hogy olyan nyomatékos hangsúlyt kap az

a rész, hogy amíg az ember hallja a szót és érti azt addig nem őrült. Ezek után merül fel az emberben az a gyanú, hogy ez az egész eset talán meg sem történt, hanem csak egy furcsa álom az egész. Erre utal az, hogy amikor Ágnes meghallja az ítéletét sírva fakad, de nem amiatt amit elkövetett, hanem amiatt, hogy nem lesz aki kimossa a lepedőből a foltot. Ekkor a bíróság tanácskozni kezd, s végül hazaengedni Ágnes, hogy kitisztítsa a lepedőt. A 20 versszak szinte azonos az első versszak mondanivalójával azzal a különbséggel, hogy most már Ágnes a tiszta lepedőt mossa szüntelenül. Ágnes valóban megtébolyodott Állandóan a véres szövet képét látja maga előtt, s hiába mossa azt akármeddig soha nem tisztul meg lelki szemei előtt. Reggel-este, télen-nyáron, évről-évre szópárok mutatják gondolatban az idő múlását. Majd valóságos jelzők utalnak arra, hogy hány meg hány év telt el, s Ágnes mennyire megöregedett. Haja

ősz, arca ráncos, s Ágnes szakadatlanul mossa a ”véres” lepedőt a patakban. A minden versszak végén megjelenő refrén az elbeszélő vagy a hallgatóság érzelmi reagálását foglalja magában. Míg a vers elején az emberben a megdöbbenés és felháborodás érzése van jelen, később a részvét és szánalom érzése bontakozik ki. Walesi bárdok: Ferenc József tervezett Budapesti látogatására felkérték Aranyt, hogy az uralkodót üdvözölje egy költeményben, de Arany ezt elutasította és ekkor keletkezett ez a mű. 1. rész: útban Montgomery felé Nyugodt a király, léptet fakó lován Az elfoglalt tartomány kincsei érdeklik. Udvaroncok kísérik a királyt A nép fél és nyugalom van De nincs minden rendben, mert a nép nem üdvözli a királyt. ”Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány” 2. rész: A lakoma jelenik meg Jelen vannak a welszi urak Megadják a tiszteletet, hoznak neki

mindent, mi szem szájnak ingere. De a dacos welsz ebek nem hajlandók dicsőíteni a királyt. A félelem mellett jelen van a nemzeti becsület Három welszi bárd áll elő, hogy dicsőítse a király tetteit, de egyik sem dicsőíti, mind a király tetteit kritizálják, a király a nyomornak az okozója. ”Fegyver csörög, haló hörög, ”Levágva népünk ezrei, A nap vértóba száll, Halomba, mint kereszt Vérszagra gyűl az éji vad: Hogy sírva tallóz, aki él Te tetted ezt, király!” Király, te tetted ezt!” A király ily szavakkal bombázzák. Mikor előáll a harmadik bárd is, akkor hág a király harag a tetőfokára, az összes bárdok máglyára küldi, akik nem bírják dicsőíteni, magasztalni a nagy királyt. De a harmadik is vállalta a máglyát A bárdok a háborúról beszélnek és ezzel Arany a szabadságharc emlékét idézi. A megtorlás is, melyet a bárdok elszenvedtek, a szabadságharc szörnyű megtorlására utal. 3. rész: ekkor

vágtat a király London felé A király menekül és fél Az utolsó versszak a költőkdicsőítése. ”De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át, Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát” Nagy bátorítás ez. A magyar költők sem hallgattak el Arany arra buzdítja a magyar költőket, hogy semmi áron sem szabad letenni a lantot, és mindig ki kell állnunk az érveink mellett, ki kell mondani a véleményünket. Már életében halhatatlannak számított. Nagy epikai műveiben a Toldi verses regényhármasában, a Buda halálában és a művészi tökéllyel kiformált balladákban kora világirodalmának szintjére emelte a lélekábrázolást. Az ő életművének egysége bizonyítja a magyar népiesség és a magyar urbánusság elválaszthatatlan egységét, ugyanannak a nemzeti irodalomnak kétféle, de egybetartozó arculatát. Azzal a céllal indult, hogy győzelemre segítse a népet a politikában és az irodalomban egyaránt. A nemzeti

klasszicizmus egyik főalakja lett