Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Robotos Zoltán - Latin-Amerikai regionális integrációk

http://www.doksihu Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány LATIN-AMERIKAI REGIONÁLIS INTEGRÁCIÓK Készítette: Robotos Zoltán Budapest, 2008 2 http://www.doksihu Tartalomjegyzék Bevezetés . 4 1. Az integrációkról általában 6 2. A latin-amerikai régió jelenlegi politikai viszonyainak áttekintése 13 3. Latin-Amerika gazdasága 16 3.1 Argentína 17 3.2 Brazília 18 3.3 Chile 19 3.4 Ecuador 20 3.5 Kolumbia 21 3.6 Paraguay 21 3.7 Uruguay 22 3.8 Venezuela 23 4. Integrációs törekvések 24 4.1 XIX-XX század - Elzárkózás 24 4.2 Az 1980-as évek - Nyitás 26 5. UNASUR – A jövő reménysége? 47 6. Konklúzió 53 Mellékletek. 57 1-es számú melléklet . 58 2-es számú melléklet . 59 3-as számú melléklet . 60 Irodalomjegyzék. 73 3 http://www.doksihu Bevezetés Már a szakdolgozat témája kiválasztásának korai szakaszában megfordult a

fejemben, hogy erről a régióról fogok írni. Igen korán (a gimnáziumban spanyol órákon is tanultunk Dél-Amerikáról) felkeltette a kíváncsiságomat ez a térség. Azonban nem azért érdeklődtem iránta, mert sokat tanultunk róla, hanem éppen ellenkezőleg, minden országról csupán érintőlegesen tanultunk és csak említésszerűen hallottam az ottani viszonyokról, gazdasági és politikai helyzetről, az egyes integrációkról. Ez pedig arra ösztönzött, hogy még többet megtudjak róluk. Ahogy a főiskolán egyre többet megtanultam a világgazdaságról és folyamatairól, úgy változott az erről a térségről kialakított képem, és merültek fel újabb kérdések bennem. Megpróbáltam elhelyezni ezt a térséget a világgazdaságban és a világpolitikában egyaránt. A tavalyi szakdolgozati téma-javaslatok böngészése közben akadtam rá egy, a regionális integrációkat feldolgozó témakörre. Úgy éreztem, hogy ez egy kiváló lehetőség

arra, hogy mélyebben beleássam magam az említett témába. Végül azt is sikerült eldöntenem, hogy mi legyen a diplomamunkámnak pontos tárgya. Az amerikai kontinensen nem csak a latin-amerikai régió, de Észak-Amerika (különösen az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás – NAFTA) is rengeteg lehetőséget rejt magában. Viszont ebben az esetben talán túl nagy lett volna a téma ahhoz, hogy minden oldalról részletesen meg lehessen vizsgálni. Ezért úgy döntöttem, hogy annak érdekében, hogy a lehető legmélyebbre tudjak ásni a regionális integrációk témakörben, a dél-amerikai kontinensre és érintőlegesen a közép-amerikai és karibi térségre koncentrálok. Úgy gondolom, hogy az adott terjedelemben így tudok kerek egész gondolatmenetet leírni, ismertetni. Ezen kívül a téma aktualitása is segített a választásban. Ebben az évben jött létre ugyanis „hivatalosan” a Dél-amerikai Nemzetek Uniója (Unión de Naciónes Sudamericanas

– UNASUR), mely egy igen ígéretes regionális együttműködés és érdemes megvizsgálni a lehetőségeit. A felállított hipotézisem is ezzel kapcsolatos és úgy érzem, hogy ez a szakdolgozat kiváló lehetőséget teremt arra, hogy mindezt kifejtsem. Véleményem szerint az Észak-és Dél-Amerika közötti kötődések, gazdasági kapcsolatok – az új évezredben egyre inkább – lazulni látszanak. Természetesen az Amerikai Egyesült Államok még mindig meghatározó gazdasági erőt képvisel a 4 http://www.doksihu régióban, de a befolyása a szubkontinensen jelentősen meggyengült. Egyrészt annak következtében, hogy a latin-amerikai regionális tömörülések önmagukban is egyre sikeresebben lépnek fel érdekeik érvénesítésében nemzetközi szinten, másrészt pedig a jelenleg hatalmon lévő baloldali kormányok Egyesült Államoktól való elszakadási törekvései miatt. Ez több szempontból is fontos A déli integrációk egymáshoz való

közeledése azt mutatja, hogy ezek az államok egyre inkább hajlanak arra, hogy félretegyék– az amúgy is minimális – kulturális és politikai különbségeiket és az összefogásból származó hasznokat tartsák szem előtt. Ez a tendencia véleményem szerint a jövőben csak erősödni fog. A kulturális nézetkülönbségek halványulása mellett az is megfigyelhető, hogy az erősödő déli együttműködés következményeként a külföldi befolyás és a külföldtől való függés enyhült. A külföldi – különösképpen az északamerikai - befolyás csökkentésére bizonyos államok (például Hugó Chávez Venezuelája) tudatosan törekszenek is, gazdasági, politikai és pénzügyi téren egyaránt. Az ezredfordulóra beérni látszik a 1980-as években új lendületet kapott latinamerikai integráció (új-regionalizmus). Bár az ekkoriban bekövetkezett válságok (orosz pénzügyi válság, ázsiai válság és azok átgyűrűzése Argentínába és

rajta keresztül DélAmerika többi részére) visszavetették a szubkontinens integrációit, de szerencsére nem okoztak olyan bezárkózási reakciókat, mint ahogy az az 1930-as években volt tapasztalható. Fontos, hogy a válságok ne ingassák meg ezeket az együttműködéseket, sőt ez jó lehetőség arra is, hogy ezek az államok megmutassák, hogy összefogással képesek úrrá lenni a nehézségeken. A mostanában kiteljesedő pénzpiaci válság is keményen próbára teszi Latin-Amerikát, de minden esély megvan rá, hogy viszonylag kis „sérülésekkel” megússzák ezt az időszakot. A déli integrációk szempontjából létfontosságú, hogy ne törjön meg ezek lendülete. E régió országai olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy számos példa van előttük, amelyekből levonhatják a tanulságokat, átvehetik a sikeres megoldásokat. Ilyen például az Európai Unió (EU). Ők többé-kevésbé követik is a jó mintát, melynek egyik legjobb

kifejeződése a nem rég létrejött Dél-amerikai Nemzetek Uniója. Az alapítók ki is jelentették, hogy ez Európai Unió mintájára hozták létre a szervezetet. Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon képes lesz-e az UNASUR egy valóban mély integrációt létrehozni, hogy az EU dél-amerikai megfelelőjeként jelentős gazdasági és politikai hatalom legyen. Úgy vélem ez jelenleg a legfontosabb kérdés a dél-amerikai integrációk 5 http://www.doksihu szempontjából és a dolgozat során megvizsgált adatok és nézőpontok segítségével erre igyekszem választ adni. 1. Az integrációkról általában Annak érdekében, hogy minél jobban megértsük, a szakdolgozat témáját képező integrációk működését, fontosnak tartom, hogy egy általános ismertetéssel kezdjem, s csak ezután térnék rá a gyakorlati kérdésekre. Azért is tartom mindezt lényegesnek, mert bár mi is, több mint négy éve részesei vagyunk egy igen komoly regionális

integrációnak, nevesül az Európai Uniónak (EU), a karosszékben ülve mégsem látjuk át az integrációs rendszer egészét. Nagyon sok dolog megváltozott Magyarországon is mióta tagjai vagyunk az EU-nak. A változások, melyeket érzékelünk elsősorban gyakorlati jellegűek. Ilyen változásként említhető például a határátkelés megkönnyítése, a közös valuta egyre nagyobb térhódítása, a vállalkozások által megpályázható támogatások egész sora vagy akár az Európai Parlament képviselőinek megválasztása is. Ezekkel a dolgokkal szinte nap, mint nap találkozunk, de mindez csupán egy nagyon kis szelete egy hatalmas tortának. Úgy érzem tehát, hogy a téma megértése szempontjából elengedhetetlen, hogy az elméleti vonatkozásokkal, eme óriási szerkezeteknek a felépítésével is megismerkedjünk, s így később könnyebben tudjuk őket elhelyezni, értelmezni, megérteni. Fontos megismerni a különböző integrációkat

létrehozó államok motivációit, mert azok is nagyban befolyásolják a jövőjét és élettartamát egy-egy integrációnak. Az intézményi vagy döntéshozatali rendszer megismerése is előmozdítja egy bizonyos integrációfajta megismerését. Ezek többek között képet adnak az integráció mélységéről és ezen keresztül a tagok közti kapcsolatokról, arról hogy azok mennyire szorosak vagy akár kifejezetten lazák. Tehát ahhoz, hogy a rendszert, mint egészet megértsük elengedhetetlen összetevő az elméleti szempontok vizsgálata – például a különböző integráció típusok sorra vétele – is. A világban ma rengeteg féle integrációval találkozhatunk. Ezeket minden régióban más okból hozták létre. Az EU előfutárának a Montánuniónak születésekor az alapítókat elsősorban a második világháborút követő békülési folyamat elősegítése, a német hadiipar felügyelete, illetve a nyersanyag készletek minél hatékonyabb

elosztása 6 http://www.doksihu és a folyamat felügyelete volt. Az ehhez kapcsolódóan az egyes résztvevőket is különböző érdekek motiválták. Míg jó néhány állam vészes nyersanyag hiányának pótlására látott lehetőséget, a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) számára a nemzetközi és európai rendszerbe való visszaintegrálódás, a „szalonképessé válás” volt az elérendő cél. Az integrációk szintje sem egyezik meg az egyes területeken. Vannak olyan együttműködések, ahol például csak vámkedvezmények vannak érvényben erre a legjobb példa az ALADI nevű integráció, melynek azonban kezdetekkor sokkal nagyobb szerepet szántak. Azonban általában elmondható, hogy egy azonos céllal kezdeményezték és valósították meg ezen együttműködéseket a benne résztvevő tagállamok. Ez pedig nem más mint, hogy ösztönözzék az adott régió országai közötti együttműködést, legyen az a gazdaság, a politika, a

biztonság vagy akár a környezetvédelem területén. Nagyon fontos, hogy a benne résztvevő tagállamok felismerjék saját helyzetüket és belássák, hogy bizonyos területeken csak úgy tudnak fejlődést, haladást elérni, ha összefognak és egyesítik erőiket a közös cél érdekében. Ez nem feltétlenül csak a viszonylag kisméretű, csekély gazdasági súlyú országokra, régiókra igaz. Bár tény, hogy azoknak az országoknak, melyek jobban függenek a nemzetközi gazdaság folyamatosan változó helyzetétől, nagyobb szükségük van a szomszédjaikkal való összefogásra, vagy egy nagyobb szomszéddal történő együttműködés megvalósítására. Ezáltal tudják ugyanis csökkenteni a kiszolgáltatottságukat, amely abból adódik, hogy a gazdaságuk csak néhány termék előállítására specializálódott, vagyis nem áll több lábon, így sérülékenyebb. Ezen kívül, összefogva a kisebb államok jobban, hatékonyabban tudják

érvényesíteni érdekeiket a nemzetközi porondon, mintha egyedül próbálnák ugyanezt. Tehát a kis államok esetében több mint ajánlott az összefogás, az integráció előmozdítása, mivel számtalan előny származik belőle, igaz a jelentős változások csak hosszútávon érzékeltetik hatásukat. Azonban, hogy mindez megvalósuljon, fel kell ismerniük, hogy együttműködve többet tudnak elérni, mint egyedül. Szerencsére ez egyre több régióban figyelhető meg. Természetesen nem csupán a kisebb méretű országoknak vagy régióknak hasznos és tanácsolt az együttműködés ilyen formája. A Latin-amerikai kontinensen sem csupán kisméretű államokat találunk. Argentína és Brazília óriási gazdasági erővel rendelkezik néhány szomszédjához viszonyítva, mégis aktív résztvevői a déli 7 http://www.doksihu kontinensen végbemenő integrációs folyamatoknak. Számos példa van arra, hogy nagy és erős gazdaságú országok egymással, vagy

esetleg kisebb szomszédjaikkal kezdeményeznek együttműködést a legkülönfélébb területeken, legyen ez akár egy szabadkereskedelmi megállapodás vagy egy vámcsökkentési megállapodás. Az ilyen össze fogásból mindkét fél profitálni tud. Ha két fejlett ország fog össze, akkor az egyesített erőforrásaikkal például olyan befektetéseket vagy kutatásokat tudnak megvalósítani, amihez egyedül nem lett volna erejük vagy kihasználhatják a partner különleges adottságait az egymással való kereskedelemben. Azonban sokkal több lehetőség rejlik abban, ha az ilyen integrációkba kevésbé fejlett országokat is bevonnak. A tőkeerősebb, fejlettebb államok könnyebben tudnának beruházásokat megvalósítani, mely egyrészt fejlesztené a célrégiót, munkahelyteremtéssel, másrészt pedig az esetlegesen alacsonyabb bérek a beruházónak is jövedelmezővé tehetik a befektetést. Ezen kívül a saját országába is vonzhat munkaerőt, ha súlyos

munkaerőhiánnyal küzd a gazdaság, mellyel így mindkét résztvevő ország jól járhat, mivel a fogadó országban növekszik a gazdasági teljesítmény, a hazautalások révén a küldő országban fogyasztás generálódik. Még könnyen lehet építeni a kapcsolatokat a kettő vagy több partner kereskedelmi illetve gazdasági specializációira, mely így az egyik felet biztos felvevő piachoz, a másikat pedig olyan termékhez juttatja, amit máshonnan esetleg drágábban vagy körülményesebben tudott volna beszerezni. Tehát az erős gazdaságú országok összefogása egymással vagy még más, kisebb államokkal mindenképpen kedvezően hat az adott régió gazdaságára. Mindezek az együttműködések több formában is megvalósulhatnak. Azt, hogy kettő vagy több egymással együttműködő ország az integráció mely szintjén áll, több tényező is befolyásolja (ilyen például, hogy milyen múltra tekint vissza az adott integráció, illetve a résztvevő

országok közti bárminemű együttműködés). Könnyen lehet következtetni az integráció mélysége alapján a résztvevő országok közötti kapcsolatokra, de természetesen ez nem árul el mindent. A legkezdetlegesebb és a legkorábban megvalósuló formája az olyan együttműködéseknek, melyeket már integrációnak nevezhetünk, a preferenciális rendszer. Ennek keretében a résztvevő tagállamok bizonyos termékek vámját csökkentik, ám nem törlik el teljesen a másikkal szemben. Ez az első lépés a gazdasági integrációk útján. A preferenciális rendszer életbe léptetésével a felek azon szándékukat nyilvánítják ki, hogy mélyítsék a két ország vagy két tömörülés közti kereskedelmi 8 http://www.doksihu kapcsolatokat. Azonban nem kell nagy kötelezettségeket vállalnia egyik félnek sem, egyszerűen előnyben részesítik (preferálják) a partner országból, blokkból érkező árukat egy harmadik országból származóval szemben. A

vámlebontás általában aszimmetrikus, több időt hagyva a kevésbé fejlett partnernek, hogy alkalmazkodjon a gazdasága az új helyzethez. Ezt követi a rangsorban a szabadkereskedelmi övezet (Free Trade Area, FTA). Ennek az a lényege, hogy a benne résztvevő felek fokozatosan lebontják a másik féllel szemben fenntartott vámokat. Ez általában minden termékre vonatkozik, azonban vannak olyan esetek, ahol egyes „stratégiai jelentőségű” gazdasági ágazat által előállított cikkek kivételt képeznek (olyan értelemben, hogy ezeknél az ágazatoknál a többinél később lépnek éltbe a vámok eltörlését előíró határozatok), a megállapodás életbelépésének kezdeti szakaszában legalábbis mindenképp (erre jó példa az argentin autóiparral és a brazil cukoriparral szembeni engedmények a Mercosuron belüli vámlebontási folyamatban). Az amerikai kontinens vitathatatlanul legjelentősebb szabadkereskedelmi övezete az Észak-amerikai

Szabadkereskedelmi Társulás (North American Free Trade Association, NAFTA). Ennek jelentősége nemcsak abban van, hogy a világ egyik vezető gazdasági hatalma, az Egyesült Államok is részese, hanem hogy 1994-ben Mexikó is csatlakozott az egyezményhez, mint latin-amerikai ország, ezzel egyrészt kiterjesztve az övezetet, másrészt pedig kinyilvánítva szándékát arra, hogy esetleg a jövőben más latin-amerikai országgal is megállapodásokat kössön. Számos előnye van a szabadkereskedelemnek minden résztvevő fél számára. Elsősorban élénkíti a kereskedelmi kapcsolataikat, ami saját gazdaságukra is fejlesztőleg hathat, ha például olyan cikkeket tudnak könnyen beszerezni, ami eddig költséges, esetleg bonyolult volt. Bár az egyes államok elesnek a vámbevételektől, ezzel szemben nekik sem kell többé vámot fizetni abban az országban, ahova exportálják a termékeiket. E mellett az egyes államok engedményeket kell, tegyenek a másik féllel

szemben, és ez egyes esetekben hosszas tárgyalások eredményeként születik meg, de a haszna minden fél számára világos. Mindezek után láthatjuk, hogy a szabadkereskedelmi övezet egy viszonylag laza kapcsolatrendszert jelent. Azonban számtalan előnye mellett, legalább egy hátrányt illik, sőt mindenképpen szükséges megemlítenünk. Nevezetesen azt, hogy a szabadkereskedelem 9 http://www.doksihu hatására erős versenyhelyzetben találják magukat a benne résztvevő államok vállalatai. A vámhatárok minimalizálásával, eltűnésével a hazai piacon könnyen megjelenhetnek olyan termékek, melyek hasonló minőséget nyújtanak alacsonyabb áron – akár hatékonyabb termelésből, akár dömpingből adódóan. A nem hatékonyan működő vállalatoknak két választásuk van ilyenkor: vagy komoly struktúra átalakítást valósítanak meg, vagy alul maradnak és csődbe mennek, esetleg felvásárolják őket. Ezért is folynak

rendszeresen hosszas tárgyalások a szabadkereskedelmi megállapodások esetében, hogy az egyes államok minél több védelmet nyújthassanak az sérülékeny ágazataiknak. De a kialakuló verseny a fogyasztónak mindenképpen jót tesz, mivel így a piacon csak a legjobb és legolcsóbb termékek maradhatnak meg. E mellett megemlíthető inkább „mellékhatásként”, mint negatív hatásként, hogy az országok gazdasága jobban összefonódik, elsősorban a kereskedelem révén. Tehát ha kedvezőek a gazdasági feltételek az résztvevő országokban, az jelentősen növeli az egymással folytatott kereskedelem volumenét, melyből mindkét fél profitál. Viszont ha az egyik résztvevő fél gazdasági gondokkal küzd, esetleg recesszióba süllyed, az előbb vagy utóbb menthetetlenül átgyűrűzik a szomszédos államokba, oly formán, hogy nagymértékben visszaesik az adott ország behozatala, mely érzékenyen érintheti a kereskedelmi partnereiket, mint azt

tapasztalhattuk is 2002 környékén, amikor az argentin válság begyűrűzött Uruguayba. Ezen kívül az adott állam saját gazdaságát, piacát sebezhetővé teszi a partner országokkal szemben, de ezt a veszélyt ki lehet kerülni azzal, hogy a vámok eltörlését a már korábban említett stratégiai ágazatokra csak késleltetve alkalmazzák. A következő típusa az integrációnak az a vámunió. A Latin-amerikai térségben egyértelműen a Mercosur a legismertebb és legfontosabb vámunió, egyben ő a déli kontinens egyik legsikeresebb, ha nem a legsikeresebb integrációja. Erről a regionális társulásról később ejtek szót részletesebben. A vámunió lényege, hogy az önálló vámterülettel rendelkező országok egymás közötti kereskedelmükben a vámokat és az illetékeket lebontják és együttműködve ezen a téren a harmadik féllel szemben pedig közös vámpolitikát alakítanak ki. Ez azonban nem csak az exportra és az importra vonatkozik,

hanem a többi kereskedelemkorlátozó intézkedésre is. Ezzel egyrészt lemondanak a vámbevételek egy részéről, másrészt pedig feladják nemzeti piacaik partner országokkal szembeni védelmét, abban a reményben, hogy a kialakuló egységes piac ellensúlyozza az ezzel járó hátrányokat. Két fajta vámunió létezik, az egyik a 10 http://www.doksihu (ugyanúgy, mint a szabadkereskedelmi övezetnél) korlátozott, a másik a teljes körű. Korlátozott vámunióról akkor beszélhetünk, ha nem minden termék vámját törlik el és a létfontosságú ágazatoknál részben vagy egészben meghagyják a vámokat. A teljes körű vámunió esetében pedig minden termékre alkalmazzák a vámlebontást. (Koczinszky, 2000) Előnyei és hátrányai természetesen a vámuniónak is vannak. Legfőbb előnye, hogy a közösen hatékonyabban kialakított tudnak fellépni vámpolitikával, egy harmadik összehangolt féllel kereskedelemmel szemben, ráadásul az

érdekérvényesítő képességük is jelentősen megnő és akár a nemzetközi szervezeteknél is közösen szólalhatnak fel bizonyos ügyekben. Azonban egy vámunió megvalósítása már egy magasabb szintű együttműködést feltételez, mely során a felek önálló gazdaságpolitikájuk egy részét feladják, mely sokszor igen nehéz és nem belső viszályoktól mentes folyamat. Ezen kívül a hátrányok között lehet említeni, hogy a vámunióval (csakúgy, mint a szabadkereskedelmi megállapodásokkal) a felek kiszolgáltatottá teszik belső piacukat egymással szemben. Ezt azonban a feljebb említett korlátozott vámunióval, ha kiküszöbölni nem is, enyhíteni hatásait mindenképpen lehet. Tehát bár a vámuniónak vannak jó és rossz tulajdonságai is, ez egy elengedhetetlen és szükséges lépés egy mélyebb integráció megvalósításában. Az integrációk következő szintjét képviseli a közös piac. Ennek az integrációs formának a lényege,

hogy a tagállamok azon kívül, hogy összehangolják vámpolitikájukat, megteremtik a lehetőségét annak, hogy egymás közt szabadon áramolhasson a munkaerő, a tőke, a szolgáltatások és az áru – melyek közül az áru és szolgáltatás már a szabadkereskedelem megvalósulásával szabadon áramlik. Ha egy közösség eljut arra a szintre, hogy megvalósítsa a közös piacot, akkor lényegében kijelentették, hogy teljes mértékben hajlandóak egyesíteni gazdasági erejüket. Sajnos azonban a hatásai (pozitív és negatív egyaránt) inkább hosszútávon válnak érzékelhetővé, de mindenképpen több előny származik belőle, mint hátrány. A hátrányok között lehet említeni, hogy a munkaerő szabad áramlása sok esetben csak évekkel később valósul meg, vagy válik teljessé. Ugyanis a munkaerő áramlása mindig az egyik legfontosabb téma a közös piacról szóló tárgyalások során. Különösen igaz ez akkor, ha két különböző

fejlettségű államról beszélünk. Ilyenkor ugyanis erőre kapnak azok a félelmek, hogy a kevésbé fejlett tagországból érkező, 11 http://www.doksihu kisebb fizetéssel is megelégedő munkaerő elárasztja a fejlett tagok munkaerő piacát. A rendszer rugalmasságát mutatja, hogy itt is lehetőség van korlátozások, kivételek bevezetésére (mint azt az EU esetében is láthattuk, ahogy a keleti munkaerő inváziójától tartó fejlettebb államok nem nyitották meg azonnal a munkaerő piacukat). Erre valószínűleg a dél-amerikai integrációs tárgyalásokon is sort fognak keríteni, ugyanis a résztvevő tagok fejlettségi szintje nem egyezik meg, és a latin amerikai vezetők mindig igyekeztek konszenzusos megoldást találni a problémákra. A közös piac sikeres megvalósítása után a tagországoknak gazdaságpolitikájuk összehangolására kell törekedniük annak érdekében, hogy mélyítsék az integrációt egymás között. Ekkor beszélhetünk

gazdasági unióról A gazdaságpolitikák összehangolása elkerülhetetlenül magában hordozza, hogy az egyes országok fel kell, valamit adjanak a saját gazdaságpolitikájukból, tehát végső soron a szuverenitásukból. Bár származhatnak bizonyos hátrányok az integráció különböző tagjai számára az összehangolt gazdaságpolitikából, az előnyei sokkal nagyobbak. Az összehangolt gazdaságpolitikával egy adott régió sokkal hatékonyabban tud reagálni a nemzetközi eseményekre, piaci változásokra. Ezen kívül az összeegyeztetett politika, lehetővé teszi, hogy a különböző területek jobban kihasználják az adottságaikat, specializációjukat, hogy versenyképesebb termékekkel álljanak elő a nemzetközi piacokon. „A pénzügyi unió az a gazdasági integrációk mai ismereteink szerinti legteljesebb formája, amelynek keretében a tagországok a devizapiacaik, továbbá a monetáris és a költségvetési politikájuk integrációjára,

összehangolására törekednek. Az egységes monetáris politika célja a forgalomban lévő pénz mennyiségének, a pénzforgalomnak a makroökonómiai célokkal összefüggő szabályozása.”(Kocziszky, 2000, p. 39) Ennek az a célja, hogy megszüntesse, vagy minimális szintre csökkentse az árfolyam ingadozásokat és összehangolja a bevételi és kiadási politikákat. A pénzügyi unió nagyban hozzájárulhat a gazdasági pozíciók erősítéséhez mind regionális, mind világgazdasági viszonylatban. Azonban ezt csak igen fejlett gazdaságok esetében érdemes és ajánlott bevezetni. Ugyanis a közös valuta bevezetésének hatásait igen nehéz előre megjósolni, különösképpen eltérő fejlettségi szintet mutató országok esetében. Tehát a pénzügyi unió már egy igen mély integrációt feltételez, és mindenképpen hasznára válik az adott integrációban résztvevő országoknak, de csak a 12 http://www.doksihu megfelelő feltételek

teljesítésekor szabad alkalmazni, ugyanis nehéz előre megmondani a hatásait a tagországokra. (Kocziszky, 2000) A legmagasabb szintje a regionális együttműködéseknek a politikai unió lenne, mely keretein belül az egyes nemzetállamok feladják függetlenségüket és egy nagy államszövetséget, vagy szövetségi államot alkotnak. Viszont ez már nem tartozik az integrációk témakörébe és érdemes vele egy külön tanulmányban foglalkozni. Az integrációkat a szintjükön kívül még sok féle képen be lehetne sorolni. Az integrációban résztvevők fejlettsége szerint beszélhetünk fejlett országok együttműködéséről és fejlődő országok együttműködéséről. Ha két fejlett állam dolgozik össze annak a fő célja az erőforrások hatékonyabb elosztása és az egyes tagok specializációjának elősegítése. Ha viszont fejlődő országok fognak össze annak fő célkitűzése többek között a rendelkezésükre álló ritka

erőforrások megosztása, illetve a piacaik kiszolgáltatottabb ágazatainak közös védelme. Ezen kívül még megemlíthetjük az integrációban résztvevők száma és az integráció pozitív vagy negatív jellege szerinti csoportosítást. A résztvevők száma szerint értelemszerűen beszélhetünk bilaterális és multilaterális együttműködésekről. Ha negatív integrációról beszélünk, akkor az abban résztvevő államok kénytelenek lemondani önálló politikájuk egy részéről, mely gyengítheti a piacvédelmi lehetőségeiket. Azonban a pozitív integráció esetében viszont a tagok összehangolják piacvédelmi tevékenységüket, ezáltal hatékonyabbá téve azt. Bár bizonyos döntéseket ebben az esetben is kivesznek a tagállamok saját hatásköréből, mindez nem csorbítja a résztvevő országok védekező képességét. (Koczinszky, 2000) 2. A latin-amerikai régió jelenlegi politikai viszonyainak áttekintése Úgy vélem fontos a

latin-amerikai régió politikai szempontból történő elemzése is, ha választ akarunk kapni a múlt integrációs törekvéseinek sikertelenségére, valamint az ezredforduló környékén és ma is tapasztalható fellendülésre. Lényeges tanulmányozni, hogy e térség államait mi motiválja politikájuk kialakításában, milyen az integrációs törekvésekkel esetlegesen ütköző érdekeik vannak, illetve milyen a jelenlegi viszony az egyes országok között. A célom egy átfogó kép nyújtása a dél13 http://www.doksihu amerikai kontinens politikai helyzetéről. Másrészt pedig mivel a szakdolgozatom a szubkontinens integrációival és azok jövőjével foglalkozik, azon – elsősorban az UNASUR-t létrehozó két tömörülés tagországaira vonatkozó - eseményekre igyekszem koncentrálni, melyek hatással voltak nem csak arra az országra, ahol bekövetkeztek, hanem az egész régióra, esetleg befolyásolták bizonyos integrációk jövőjét.

Mindezen információk elemzése pedig hozzásegít minket a Bevezetésben felvázolt kérdés megválaszolásához. Ma egész Latin-amerikában megfigyelhető a baloldali erők előretörése. Ennek a jelenségnek a gyökerei egészen az 1980-as évek gazdasági és politikai nyitásáig vezethetőek vissza. Ezt megelőzően a régiót a XX században egészen az 1980-90-es évekig az egymást váltó katonai junták uralma jellemezte. A század utolsó évtizedeiben azonban elindult egy demokratizálódási hullám, mely a kontinens országainak nagy részében forradalmak nélkül, békésen zajlott le. A deomkartikus kormányok hatalomra kerülésével a gazdasági nyitás is megindult, de mivel az előző évtizedek bezárkózása erősen rányomta a bélyegét a század utolsó két évtizedére is, a folyamat korántsem volt problémamentes. A század második felében felerősödő bezárkózással, és az ezzel párhuzamosan elindított úgynevezett importhelyettesítő –

erőltetett – iparosítással (IHI) a külföldtől való függés csökkenését akarták elérni. Ennek azonban pont az ellenkezőjét sikerült. Ugyanis az ipoarosításhoz szükséges technológia és „know-how” beszerzése csak külföldről volt lehetséges, ezzel végülis csak átalakították, s nem megszűntették függésüket a latin-amerikai országok, mert bár önálló volt az iparuk, ennek feltételeit a külföld segítségével lehetett csak megteremteni. (Lehoczki, 2007) Ez az 1980-as évekre vált terhessé, amikor a nagy hitelfelvételek és aszimmetrikus külkereskedelem miatt hatalmas adósságokat halmoztak fel az államok, ráadásul erre az időszakra tehető a középrétegek lecsúszása és a szegények arányának hihetetlen mértékű növekedése is. E miatt a nagyarányú hanyatlás miatt is nevezik ezt az időszakot az „elvesztegetett évtizednek”. Ez, a társadalom legtöbb rétege számára igen nehéz időszak a politikából való

kiábrándultságot is magával hozta. Ezt használták ki Latin-Amerika baloldali pártjai Populista programjaikban azt ígérték, hogy a tehetetlen kormányhatalommal ellentétben, amennyiben kormányra jutnak cselekedni fognak, megszüntetik a szegénységet, az egyenlőtlenséget és rendbe hozzák a gazdaságot. Az ilyen és ehhez hasonló kampányokkal sikerült megszólítani azokat a rétegeket – ez néha több millió 14 http://www.doksihu embert jelentett -, melyek vagy nem akartak, vagy nem tudtak (megfelelő képviselet híján levő nemzeti kissebségek, elsősorban indián őslakosok) eddig beleszólni a politikába. Elhitették az emberekkel, hogy ha nyernek, minden jobb lesz Ezekkel a programokkal nem csak megnyerték a választásokat több latin-amerikai országban, de programjaik megvalósításával meg is szilárdították a hatalmukat. Venezuela elnöke, Hugo Chávez például a nagy olajjövedelmekből finanszírozta szociális programjait, mely jelentősen

csökkentette a szegénységet az országban. Míg 1997-ben a lakosság mintegy 60%-a élt a szegénységi küszöb alatt, addig ez a szám 2007-re 33%-ra csökkent, ami még mindig igen magas, de számottevő javulást mutatott. Brazíliában Lula da Silva elnök a Bolsa Família programmal 1 rengeteg szegénységi küszöb alatt élő családnak nyújtott támogatást. (Margolis, 2007) Boliviában pedig Evo Morales – az ország első indián származású elnöke – nyugati vállalatok államosításával igyekszik javítani az eddig elnyomott és szegénységben élő őslakos rétegeket, akik az ország lakosságának többségét alkotják (a népesség több mint fele indián származású, 30%-a mesztic, míg az ország legvagyonosabb rétegét képviselő fehérek arány mindössze 15%). (CIA – The World Factbook) Ez a fajta baloldali hatalomváltás Dél-Amerika szinte mindegyik országában bekövetkezett - egyedül Kolumbiában nem baloldali kormány regnál. Ez a nagy

baloldali térnyerés és ideológiai közösség – és nem utolsó sorban Hugo Chávez az ügy érdekében folytatott fáradhatatlan kampányai - is hozzájárult az utóbbi években tapasztalt integrációs fellendüléshez. Ezen kontinentális baloldali összefogás legújabb eredménye a nem rég létrejött (az Andok Csoport és a Mercosur dél-amerikai integrációs tömbök összeolvasztásából képezendő) UNASUR integrációs szervezet, mely többek között azt az igen ambiciózus célt tűzte zászlajára, hogy egy olyan szervezetet hozzon létre, mely függetleníteni tudja magát a nyugat gazdasági befolyásától, de elsősorban az Egyesült Államoktól és az általa fémjelzett NAFTÁ-tól. Mindez azonban igen törékeny alapokon nyugszik, ugyanis a baloldali kormányok hordozzák a hátukon ezt a kezdeményezést és kérdéses, hogy az egyes országokban esetlegesen bekövetkező kormányváltások után az újonnan hatalomra kerülők mennyire lesznek

elkötelezettek az UNASUR iránt. Ugyanis a jobboldali pártok is kezdenek 1 A Bolsa Família program keretein belül a legszegényebb családok anyagi támogatáshoz jutnak abban az esetben, ha benn tartják gyermekeiket az iskolában és rendszeresen megvizsgáltatják őket a helyi orvossal (Margolis, 2007) 15 http://www.doksihu felocsúdni az utóbbi években elszenvedett vereségekből és valószínűleg nem kell sok idő ahhoz, hogy ők is előálljanak egy „versenyképes” programmal. Ez azonban majd csupán a választások idején, illetve azok után fog kiderülni, addig is érdemes lesz figyelni a latin-amerikai fejleményeket. 3. A latin-amerikai régió gazdasága Mindenképpen ki kell térnünk a latin amerikai államok jelenlegi gazdasági helyzetére is, mivel az jelentősen befolyásolja az egész dél-amerikai integrációban betöltött szerepüket. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy ország gazdasági súlya, annál erősebb az

érdekérvényesítő képessége. De kivétel nélkül, szinte valamennyi integrációban ennél jóval összetettebb folyamatok is megfigyelhetők. Így például azért is fontos ezen országok gazdasági fejlettségét feltérképezni, mert ez által könnyebben tudunk következtetéseket levonni a jövőre, vagyis arra nézve, hogy egy megvalósítandó dél-amerikai integrációban mire is lenne képes a bemutatott országok egyesített gazdasági, s nem utolsó sorban politikai ereje. Azonban mindemellett, fontos megvizsgálni az egyes országok, régiók különböző irányú specializációját is, e tényező ugyanis az egyes entitások világkereskedelemben betöltött szerepe mellett jelentősen befolyásolja az adott integráción belül kialakulandó munkamegosztást is (Az Európai Unióban több példát is látunk erre. Ilyen a Kelet-európai országok jelentős mezőgazdasági súlya, bár ennek a fajta munkamegosztásnak Európában mélyebbre nyúló gyökerei

vannak). A következőkben tehát röviden bemutatom az egyes dél-amerikai országok gazdasági jellemzőit, s az ezekre ható legfőbb erőket. Ennek az áttekintésnek az az elsődleges funkciója, hogy egy többé-kevésbé tiszta képet alkothassunk arról, hogy az elkövetkezendő években egy esetlegesen mélyülő UNASUR integrációtól világgazdasági vonatkozásban mit is várhatunk, illetve remélhetünk. A 1-es számú ábra többek között az Andok Közösség és a Mercosur tagországainak fontosabb gazdasági mutatóit jeleníti meg, ezzel is egy átfogó képet adva a térség gazdaságáról. 16 http://www.doksihu 1. ábra A latin-amerikai térség országainak főbb gazdasági mutatói (2007) Népessé g (millió fő, 2007) Terület (km2, 2007) GDP (milliárd USD, 2007) GDP/fő (USD, 2007) Munkanélküliségi ráta Külker. mérleg (milliárd USD) Külföldi államadósság (milliárd USD, 2007) Argentína 40,48 2 766 890 260 13 100 8,5%

13,25 135,8 Brazília 196,34 8 511 965 1 314 9 500 9,3% 40 229,4 Bolívia 9,25 1 098 580 13,19 4 400 7,5% 1,241 4,495 Chile 16,45 756 950 163,8 14 300 7,0% 23,65 57,6 Ecuador 13,93 283 560 44,18 7 200 8,8% 1,61 17,12 El Salvador 7,07 21 040 20,37 6 000 6,2% -4,073 9,574 Kolumbia 45,01 1 138 910 171,6 7 400 11,2% -0,59 41,39 Nicaragua 5,79 129 494 5,723 2 800 4,9% -1,765 3,341 Panama 3,31 78 200 19,74 10 700 6,4% -3,308 10,45 Paraguay 6,83 406 750 10,87 4 000 5,6% -0,631 3,492 Peru 29,18 1 285 220 109,1 7 600 6,9% 8,36 32,83 Uruguay 3,48 176 220 22,95 10 800 9,2% -0,491 11,42 Venezuela 26,41 912 050 236,4 12 800 8,5% 23,71 43,33 Andok Csoport 97,37 11 219 655 338,07 - - - 95,84 Mercosur 273,55 12 773 875 1 844 - - - 423,44 Országok Forrás: CIA – The World Factbook, https://www.ciagov/library/publications/the-worldfactbook/ 3.1 Argentína Argentína ipara igen fejlett.

Mind a kitermelő, mind a feldolgozó ágazata Ez az ország rengeteg ásványi kinccsel rendelkezik, melyeket főleg Patagóniában és Cuyoban termelnek ki. Jelentős földgáz és olaj kitermelő, mely nagyban hozzájárult iparának fejlesztéséhez. Argentína bányászata egészen a múlt század utolsó évtizedeiig nem volt jelentős, azonban az utolsó néhány évtizedben nagy fejlődésen ment keresztül. Számottevő többek között az ország arany-, ezüst-, réz-, ón-, vaskitermelése, azonban még hosszú fejlődési út áll a bányaipar előtt. A feldolgozó ipara is erős Elsősorban az élelmiszeripar (például tejtermelés, húsfeldolgozás, csokoládé vagy a kávéfeldolgozás), a vegyipar és a gyógyszergyártás fontos, melyek igen fejlett szintet értek el, köszönhetően az országban rendelkezésre álló nyersanyagoknak. E mellett érdemes megemlíteni a gépgyártást, mely főleg mezőgazdasági gépek és autóalkatrészek gyártását végzi. 17

http://www.doksihu Mint Dél-Amerika sok állama, Argentínában is jelentős a mezőgazdaság súlya. Elsősorban az állattenyésztést lehet itt megemlíteni – a mezőgazdasági termelés alá vont területek több mint, fele legelő. Azonban az élőállat állomány nagy részét a belső piacon fogyasztják el. Világviszonylatban is számottevő a méz, alma, gyapot, dohány vagy a szójabab termelése az országnak. Érdekes, hogy a szója termést szinte teljes egészében exportálják. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Argentína remek borokat is termel, melyekkel – az egész dél-amerikai régióval együtt – egyre sikeresebb a világpiacon kemény konkurenciát teremtve az európai borászatoknak. Ennek elsősorban az az oka, hogy a dél-amerikai borvidékek akkora kapacitással rendelkeznek, hogy képesek a bort nagy mennyiségben is előállítani, mely révén kedvező feltételekkel találhatnak megrendelőket. Hatalmas partjának köszönhetően a

halászat is szerepet kap az ország gazdaságában (többek között tőkehal és polip a fő árucikk itt), bár manapság ennek az ágazatnak a súlya csökkenőben van. Szolgáltatások terén Argentína élen jár a régióban. Igen nagy mind az internet, mind a telefonhálózat kiterjedtsége és terjeszkedése nem állt meg az új évezredben sem. Köszönhető mindez a lakosság magas képzettségi szintjének (az analfabetizmus aránya mindössze 3-4% között volt 2007-ben, tehát az ország megfelelő mennyiségű képzett munkaerővel rendelkezik. Ez a legjelentősebb szektora az egész gazdaságnak 2007-ben ez a szektor teremtette elő a GDP 56%-t és a lakosság több mint 2/3-a dolgozik a szolgáltatásban. (CIA – The World Factbook) Bár az ezredfordulón az argentin gazdaság igen súlyos recesszióba süllyedt, a 2007-es évre sikerült a stabilizáció. Ebben nagy szerepe volt többek között a feldolgozóiparnak, mely munkát tudott adni az alacsony

szakképzettségű tömegeknek, ezzel újra beindítva a gazdaságot és a fogyasztást. 3.2 Brazília Brazília a szubkontinens legnagyobb gazdasága, és világviszonylatban is jelentős erőt képvisel. E mellett stabilnak is mondható ezen ország gazdasága, ugyanis nem egy dologra specializálódott, hanem több lábon áll, így kevésbé van kitéve a világgazdasági változásoknak. Hatalmas nyersanyag és energiahordozó készleteinek köszönhetően ipara és bányászata egyaránt számottevő. Jelentős többek között a vas, 18 http://www.doksihu arany és réz kitermelés és feldolgozás, de még rengeteg kiaknázatlan lelőhely van Brazíliában. A nagy nyersanyag bőség révén fejlett az ipara is Többek között az autók, repülőgépek, számítógép alkatrészek, acél és vas teszik ki az ipari export jelentős részét. E mellett a nemrég felfedezett új kőolaj készletek kiaknázása is nagy export bevételeket hozhat (a brazil állami

kőolajtársaság, a Petrobras már így is jelentős szereplője a világpiacnak), ráadásul csökkentheti hosszútávon az ország energiaéhségét. Az ország mezőgazdasága mind regionális, mind világszinten nagy erőt képvisel. Brazília a mezőgazdaságát is igyekszik több lábon tartani Brazília világelső cukornád (a cukoripar védelmére különös figyelmet fordít a brazil kormány), kávé és trópusi gyümölcsök exportálásában (a 2008-as év nyarán bekövetkezett élelmiszer árrobbanás hatalmas plusz exportbevételekhez juttatta az országot, ami már a 2007-es évben is jelentős – 40 milliárd dolláros – többletet termelt), ezen kívül jelentős a dohány és kakaó kereskedelme is, ráadásul a világon a braziloknak a legnagyobb az élőállat állományuk. Ezen kívül, adottságait kihasználva Brazília az egyik legnagyobb bio üzemanyag előállító, mellyel még jobban hozzájárul energia szükségletének külföldről történő

kielégítésének csökkentéséhez. Ez az ágazat az ország, mint egész gazdaságához is jelentősen hozzájárul (5%-t adja a GDP-nek és a foglalkoztatottak 20%-a dolgozik a mezőgazdaságban). A telefon és internet hálózat kiépítettsége is jelentős, bár a nagy területeket lefedő esőerdők komoly akadályt jelentenek infrastruktúrafejlesztés szempontjából. Itt is – mint a fejlett vagy feltörekvő országok nagy részében – a szolgáltatások adják a hazai össztermék jelentős részét (65%-t a GDP-nek). (CIA – The World Factbook) 3.3 Chile Chile gazdasága több évtizedig stabil volt, 1999-ben tapasztalható volt egy enyhe visszaesés, az ázsiai pénzügyi válság révén. Egészen 2003-ig gyengélkedett, amikor megint növekedésnek indult. Eddig stabil maradt a gazdaság, de a hitelpiaci válság erre az országra is hatással lehet, tekintve, hogy igen nyitott a gazdasága. Chile gazdaságának igen fontos összetevője a bányászat. Jelentős

nyersanyag és energiahordozó lelőhelyek találhatók itt. A kőolaj és földgáz kitermelés mellett számottevő a réz, szén, vasérc, mangán, arany és ezüstbányászat is. Nem csoda, hogy az 19 http://www.doksihu országba érkező külföldi működő tőke (foreign direct investment – FDI) nagy része a bányászatban és az energiaiparban hasznosul. Ennek köszönhető, hogy a CODELCO nevű állami vállalat világviszonylatban is jelentős a nyersanyagpiacon. A mezőgazdaság főleg az ország középső és déli vidékein meghatározó, bár mivel Chilében nagyon sok a hegység, nem lehet a gazdaságot az agrárszektorra építeni. Ennek ellenére jelentős többek között a szőlő, az alma és a citrusfélék termesztése. Mindemellett jelentős halászflottával is rendelkezik. Chile igen kiterjedt telefonhálózattal rendelkezik, és a térségben élen jár az internet lefedettség területén is (több mint 6 millió felhasználóval). Ebben az országban

azonban nem a tercier szektor járul hozzá a legnagyobb mértékben a GDP-hez, hanem az ipar (a szolgáltatói szektor 44%-ban, míg az ipar 51%-át adja a hazai összterméknek). (CIA – The World Factbook) 3.4 Ecuador Ecuador ipara nem számít jelentősnek a régióban. Az ipart főként a vas- és acélgyártás, a vegyipar és a mezőgazdasági termékek feldolgozása képviseli (ezen belül is főleg a halfeldolgozás). Azonban jelentős olaj és arany lelőhelyekkel rendelkezik, az olajból jut exportra is, ami jelentősen hozzájárul az ország jövedelméhez. Az ipar elsősorban a belső piac igényeit szolgálja ki. Az egyenlítői országban gazdaság húzóágazata a mezőgazdaság. Jelentős a banán, kávé, kakaó és cukornád termesztése, de fontos export cikknek számít a vágott virág, a hal, a garnélarák és a pálma olaj is. Ezekből származik az export bevételek jelentős része. Azonban mindennek ellenére a GDP-hez való hozzájárulása a szektornak

mindössze 6,7% volt 2007-ben, ám a lakosság viszonylag nagy arányban dolgozik ebben a szektorban (ez az arány 8% volt 2001-ben). Az ország telekommunikációs lefedettség terén nem jár élen a térségben. Bár a telefonvonal hálózat nem ér el az ország minden részére, a mobil lefedettség helyzete igen kedvező, 75 készülék jut minden 100 állampolgárra. (CIA – The World Factbook) 20 http://www.doksihu 3.5 Kolumbia Kolumbia gazdasága a belsőfeszültségek ellenére dinamikusan növekszik. Egyike a térség legígéretesebb gazdaságainak. Nagyon jelentős bányászattal rendelkezik az ország, a gazdaság egyik fő hajtóereje a gazdag lelőhelyek kiaknázása. Többek között fontos kőszén, kőolaj önellátó belőle, földgáz, nikkel, arany, vasérc, drágakövek és só lelőhelyek találhatóak ebben a térségben. Kolumbia gyakorlatilag önellátó kőolajból és többek között a smaragd exportban is a világ élvonalába tartozik. A nyersanyag

készletekre épült kohászat (elsősorban acél- és nikkelgyártás) is jelentősen hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Azonban a könnyűipar sem elhanyagolható, említést érdemel a vegyipar, élelmiszer-és textilipar is. Az ország mezőgazdasága a klímák és vidékek változatosságából adódóan igen sok féle terméket állít elő. Ebből adódóan több lábon tud állni az ágazat Meglepően magas, mind a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulásának a mértéke (11,5% 2007ben), mind az ebben a szektorban foglalkoztatottak aránya (22,7% 2007-ben). Mezőgazdasági terményei közül a legjelentősebbek a kávé (a világtermelés 10%-a), banán, cukornád, rizs, kukorica, cirok, burgonya és virág. Az állattenyésztés kevésbé jelentős, de az országra a szarvasmarha, a juh, a sertés, a ló és a baromfi tartása jellemző A szolgáltatói szektor ebben az államban is jelentős (a GDP 52%-át termeli meg). Elsősorban a turizmus az, melyre ez a

szektor épül Minden évben több millió turista látogatja meg az országot, akik főleg az Egyesült Államok és ez Európai Unió területéről érkeznek. Ez is egy fontos bevételi forrása az államkasszának, tehát a kormányok mindent megtesznek, hogy az országról pozitív képet alkossanak az emberek és, hogy ez a kép megalapozott legyen – visszaszorítani az erőszakot és a gerillamozgalmakat. Mindezek ellenére azonban a munkanélküliek aránya viszonylag magas, 11%, de a következő években ez várhatóan csökkeni fog. (CIA – The World Factbook) 3.6 Paraguay Bár Paraguaynak nincsen tengerpartja, a szomszédjai rendelkezésére bocsátottak több szabad kikötőt (például a brazil Paranaguá kikötő), melyeken keresztül intézheti exportjait. Az ország nagyon gazdag vízenergiában, villamosenergia-szükségleteinek 21 http://www.doksihu 99%-át vízerőművek fedezik. Jelentősen csökkentve az ország nyersanyag igényét Ipara azonban nem

jelentős, csupán a feldolgozó ipar kap szerepet a gazdaságban. Az ország gazdaságának alapját a mezőgazdaság adja (a GDP több mint 22%-át adja a mezőgazdaság és a munkával rendelkezők 31%-a dolgozik ebben a szektorban, ami nagyon magas arány). Ezt kiváló minőségű földjeinek és kedvező klímájának köszönheti. Az egész régióhoz viszonyítva is jelentős az állattenyésztés, ezen belül is főleg a szarvasmarha állománya számottevő. Ezen kívül világviszonylatban is jelentős szójabab termesztő és exportáló ország Paraguay. Nagy erdőségei révén pedig értékes keményfát is exportál. Lévén mezőgazdasági ország, Paraguay hatalmas bevétel növekedést ért el a 2008-as év nyarán bekövetkezett nagymértékű élelmiszer árrobbanás révén. Azonban igen veszélyes ez a helyzet, ugyanis a gazdaság ki van téve a klíma és az időjárás változásainak, ami nagyon sebezhetővé teszi az országot. (CIA – The World Factbook)

3.7 Uruguay Elsősorban a nyersanyag és energiahordozók szűkös hazai készletei miatt Uruguay ipara csak nem rég indult fejlődésnek. Azóta jelentősen fel is fejlődött, az utóbbi időben különösen az elektronikai berendezések terén vált jelentős exportőrré. Még a könnyűipara is említést érdemel, ezen belül is élelmiszeripara, közlekedési eszköz gyártása, olajfeldolgozása, textilipara és műtrágya előállítása. A bányászat bár nem jelentős, mégis kitermel értékes ásványokat. Az országban nagy számban találni achát, márvány, gránit és arany lelőhelyeket. Az ipar térnyerése ellenére Uruguayban még mindig meghatározó a mezőgazdaság. Az ez által a szektor által előállított főbb termékek többek között a rizs, a cukornád, a búza és a kukorica, e mellett pedig jelentős a hal és élőállat állomány (ezen belül is kimondottan a szarvasmarha és a juh) is. Az ország kereskedelme azonban erősen exportorientált,

aminek eredményként egy igen intenzív függés alakult ki a külső kereslettől. Ennek is nagy szerepe volt az ezredforduló táján bekövetkezett gazdasági visszaesésben, melyet elsősorban a szomszéd államok keresletének csökkenése okozott. 22 http://www.doksihu A szolgáltatói szektor igen fejlett (az ország GDP-jének több mint felét, 57%-át adja - CIA) és elsősorban az informatikai fejlesztés igényeit elégíti ki. Uruguayban nem rég kezdtek bele egy nagyarányú technológia fejlesztésbe, mely igen sikeresnek bizonyult, az ország jelentős a software fejlesztő iparral rendelkezik és Latin- Amerikában egyedüliként exportál is softwareket. Ezen kívül a turizmus is jelentős Egyre több turista érkezik az országba, akiket elsősorban a híres gaucho kultúra (uruguayi pásztorok) vonz az országba. (CIA – The World Factbook) 3.8 Venezuela Ezen ország ipara annak ellenére, hogy viszonylag kis mennyiségben jut külföldi tőkéhez, az

elmúlt években látványos fejlődésen ment keresztül, ami még ma is folytatódik, köszönhetően a nagyarányú állami támogatásoknak. Az ipar az ország GDP-jének 38%-át adta 2007-ben. Venezuela rendkívül gazdag kőolajban, vasércben, gyémántban, bauxitban és aranyban. Ebből adódik is, hogy iparának gerincét a nehézipar, ezen belül is főleg a vaskohászat, az alumíniumkohászat, a kőolajfeldolgozás és a gépgyártás adja. Ezek közül is a kőolaj a legfontosabb nyersanyaga az országnak. A kőolajból származik Venezuela GDP-jének nagyjából harmada és az export közel 80%-a. Az állam összbevételeinek pedig majdnem a felét teszi ki az olaj Már ebből is tisztán látszik, hogy ez a dél-amerikai ország nagymértékben függ a kőolaj árának és az iránta tanúsított kereslet alakulásától. Ezért is igyekszik minél jobban diverzifikálni a gazdaságát, hogy csökkentse a függőségét. Az energia szükségletét például minél

inkább az országban nagy mennyiségben kiaknázható vízi energia elégíti ki. Fő export cikkei az acél, járműalkatrészek, élelmiszeripari termékek és természetesen a kőolaj. Az ipar jelentősége ellenére, a mezőgazdaság is számottevő az országban. A növénytermesztésre leginkább a kakaó, dohány, kávé, banán és cukornád, rizs kukorica termesztése jellemző. Az álletenyésztés szarvasmarha, kecske és disznó tenyésztése épül, de a halászat is jelentős. Venezuela agrártermékekből is exportál, például rizst, kukoricát, kávét és sertéshúst. Azonban az ország nem önellátó, szükségletének körülbelül kétharmadát fedezi importból. Az élelmiszerimport nagy része pedig az Egyesült Államokból érkezik. Venezuela jelentős kereskedelmi partnere az USA-nak 23 http://www.doksihu A dél-amerikai államok egymás közti kereskedelme számottevő. Hogy csak egy példát mondjunk, Argentína legfontosabb kereskedelmi partnere

Brazília, aki közel 17%-át szívja fel exportjának és fordítva, s Argentína is fontos a brazil külkereskedelem számára, 8,3%-ban részesül az argentin gazdaság a brazil exportból. Ezek az adatok is mutatják, hogy ma is jelentős aszimmetria tapasztalható, még az ilyen nagy gazdaságok esetében. Mindemellett elmondható, hogy nem csak Venezuela, de a dél-amerikai államok nagy része is jelentős kereskedelmet bonyolít le a NAFTA tagállamokkal, az USA-val, vagy éppen Kanadával. Jó példa erre Ecuador, akinek exportjából az Egyesült Államok 2007-ben 41.6%-ban részesült, vagy éppen Brazília, akinek – a szomszédos országokat megelőzve - 14%-kal az USA volt az első számú kereskedelmi partnere 2007-ben. Ez is mutatja, hogy Dél-Amerika nem tudja teljesen „elszakítani”, függetleníteni magát az északi gazdasági, kereskedelmi befolyástól. (CIA - The World Factbook) 4. Integrációs törekvések Dél-Amerika államai, mint független

entitások történelmének kezdetét a XIX. század elejétől datáljuk. Már történelmük korai szakaszában felmerült bizonyos szintű együttműködések, integrációk kialakításának az ötlete, ám a frissen függetlenedett országok nem szívesen adták volna fel önállóságukat. Sem a régió korabeli nagyhatalmával, az Egyesült Államokkal, sem közvetlen szomszédaikkal nem kívántak közösködni. Ez a hozzáállásuk közel száz évig hasonló maradt Az 1929-33-as világgazdasági válság is csak erősítette bezárkózási hajlamukat. A protekcionizmus, az egymástól való elfordulás még inkább jellemzővé vált. Ez az attitűd egészen a XX század közepéig megingathatatlannak látszott. 4.1 XIX-XX század - Elzárkózás Az amerikai kontinensen tetten érhető első integrációs törekvések megismeréséhez, egészen a XIX. századig kell visszamennünk Megfigyelhető, hogy minden együttműködési kezdeményezés egy regionális

nagyhatalomtól származott. Az amerikai kontinens gazdaságilag legerősebb állama ebben az időben egyértelműen az Egyesült Államok volt. Az ilyen irányú terveinek megvalósításához szükség volt a 24 http://www.doksihu polgárháború 1865-ös lezárásához, mely többé-kevésbé stabil politikai hátteret adott a külső „terjeszkedéshez”. Maga a szándék, hogy déli irányba nyissanak már sokkal korábban megszületett 2 . Ezeknek a terveknek a lényege a dél-amerikai államokkal létrehozandó vámunió lett volna. Latin-Amerika frissen függetlenedett országai közt azonban ez igen csekély támogatásra talált. Ez elsősorban annak volt betudható, hogy mindenki tisztában volt vele, egy ilyen lépés csupán az Egyesült Államok regionális nagyhatalmi törekvéseit szolgálta volna ki. A kezdeményezést le is szavazták Már a XIX. században is megfigyelhetőek olyan dél-amerikai törekvések, melyek meg akarták erősíteni a térség

államainak függetlenségét és minimálisra csökkenteni a külföldi befolyás lehetőségét. Már a függetlenségi harcok után nem sokkal is születtek egy egységes déli kontinenst vizionáló elképzelések. Máig legismertebb alakja eme korai törekvéseknek Simón Bolívar (1783-1830), háborús hős volt, aki egy olyan régiót szeretett volna megvalósítani, amely ellen tud állni a külföldről érkező befolyásnak, terjeszkedésnek, ebbe beleértve a gazdasági függést is („Bolivári vízió”). Ezt sikerült is megvalósítania Nagy Kolumbiával, amely a mai Kolumbia, Venezuela, Ecuador és Panama területeinek nagy részét foglalta magában, és egy erősen föderalista államszervezet volt. Ez az entitás azonban 1831-ben, Bolívar lemondásával felbomlott. Nem sokkal ezután egy újabb példáját láthattuk a külföldi befolyást minimalizálni szándékozó törekvéseknek, a Calvo doktrína 1868-as megszületésével. Ezt Carlos Calvo (1824-1906),

argentin jogász és diplomata fogalmazta meg, azzal a szándékkal, hogy megakadályozza a nagyhatalmakat abban, hogy kihasználják a kis államok gyenge jogrendszerét. A doktrína lényege az, hogy a külföldi befektetővel vagy üzletemberrel támadt jogvitákat a nemzeti bíróságok hatáskörébe utalja, és nem ismeri el azon döntéseket, melyeket a külföldiek saját országának bíróságai hoznak. Ez hatékony módszere volt annak, hogy erős külföldi hatalmakkal szemben is meg tudja védeni magát az adott ország. Ez az irányelv ma már az egész déli kontinensen elterjedt 2 James Monroe (1758-1831) amerikai elnök, jelentette ki, hogy semmiféle európai terjeszkedést nem néz jó szemmel az amerikai kontinensen és hogy „Amerika az amerikaiaké” (“to leave America for the Americans.” – James Monroe 1823) Ezzel nem csak az európaiakat tette nem kívánatossá a tengeren túlon, hanem kijelentette, hogy a kontinens az Amerikai Egyesült Államok

érdekszférája. Ez a retorika később Monroe doktrína néven vált ismertté (Library of Congress, http://www.locgov) 25 http://www.doksihu és sok ország alkotmányában is szerepel, s valóban hatékony módja az ország és annak belső jogrendszere védelmére. Azonban sok esetben akár akadályozó tényező is lehet, elriasztva külföldi tőkét, mely esetleg nem ismerős a térség jogrendszerében. Természetesen ez nem jelentett teljes mértékű elzárkózást a külföldtől. Dél-Amerika sok állama a XIX. században jelentős világpiaci szereplő volt (példának említhetjük Brazíliát, aki fontos kávé exportőr volt, vagy Argentínát, aki ez idő tájt jelentős külkereskedelmi többletet termelt). Latin-Amerika külföldtől való elfordulásának újabb példája az 1929-33-as világgazdasági válság idején tanúsított magatartás volt. A válság hatására ugyanis sok dél-amerikai ország bezárkózott, s annak érdekében, hogy minél jobban ki

tudják vonni magukat a világgazdasági hatások alól, erőltetett iparosításba kezdtek. Ez a lépés azonban nem, hogy nem segítette elő, de nagymértékben gátolta, hogy a szubkontinensen bármiféle integráció kialakulhasson, továbbfejlődhessen. Elmondható, hogy az akkoriban hatalmon lévő katonai diktatúrák által is propagált és gerjesztett bezárkózás olyan mértékű volt, hogy a közvetlen szomszédok egymás közti kereskedelme is jelentősen csökkent. Ma már sejthető, hogy ha ezek az országok akkor összefognak, a déli kontinens ma sokkal fejlettebb lehetne. A fent említett izolacionista magatartáshoz a dél-amerikai államok hosszú évtizedeken át tartották magukat. Ez azonban a nemzetgazdaságok szempontjából egyáltalán nem volt hatékony, mivel a kis belső felvevő piacok gátat szabtak a növekedésnek. Ráadásul az iparosításhoz szükséges technológiák és „know-how” beszerzése csak külföldről volt lehetséges, ami nem hogy

az önállóságot segítette volna, de még erősebb függés kialakulásához vezetett. (Palotás, 2000) Mindennek a negatív hatásai az 1980-as évekre váltak oly mértékben nyilvánvalóvá, hogy az egyes államok vezetői is addigi nézőpontjuk felülvizsgálatára szánták el magukat. 4.2 Az 1980-as évek - Nyitás A latin-amerikai országokban az 1980-as években lezajlott rendszerváltások, megkezdődött demokratizálódási folyamatok az addig alkalmazott gazdaságpolitikára is jelentős hatást gyakoroltak. A katonai junták által követett, a gazdaságot is meghatározó 26 http://www.doksihu bezárkózó, protekcionista magatartást a szomszédok és a világgazdaság többi szereplője felé történt nyitás váltotta fel. Ennek nem csupán politikai, hanem gazdasági okai is voltak. Az 1970-80-as évekre megmutatkoztak az addig követett gazdaságpolitika felettéb káros hatásai. Az egyre csökkenő bevételek és ezzel párhuzamosan növekvő

adósságterhek a latin-amerikai országok többségét a fizetésképtelenség határára sodorták. A régió legtöbb országában tapasztalható problémák arra ösztönözték a döntéshozókat, hogy ne egyedül keressenek kiutat a válságból, hanem törekedjenek a szomszédaikkal való együttműködésre Ezek a kooperációs kísérletek különböző formákban jelentkeztek és különböző fejlettségi szintet értek el. A következőkben, e regionális társulásokból mutatok be néhányat, külön kitérve a Mercado Común del Sur (Déli Közös Piac, a továbbiakban: Mercosur), a Comunidad Andina (Andok Csoport), illetve a dolgozat fő témáját jelentő Unión de Naciónes Sudamericanas (Dél-amerikai Nemzetek Uniója a továbbiakban: UNASUR) elemzésére. Az 1980-as években erőre kapott integrációs hullám előszele már az 1960-70-es években érezhető volt. Igaz, hogy ekkoriban még nem voltak kifejezetten markáns integrációs hagyományok a régióban. Ha

azt vesszük, az Európai Közösség is épphogy csak megalakult. Ennek ellenére mindenképpen említést kell tennünk a két úttörő szervezetről, a Karibi Államok Közösségéről, illetve a Latin Amerikai Szabadkereskedelmi Társulásról is. E két szervezet bemutatása nem csak a tartalom, de a történelmi „korrektség” szempontjából is fontos, hiszen nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 1980-as évek nyitása előtt is votlak integrációs kezdeményezések. CARICOM Kezdetnek egy igen sikeres integrációról tennék említést. Habár a Karibi Államok Közösségében (Caribbean Community – CARICOM) tömörülő országok gazdasági súlya nem kifejezetten nagy, együttműködésük a térség jövője szempontjából semmiképp sem elhanyagolható. A dél-amerikai régió országainak tőszomszédságában található entitás, bizonyos mértékű hatást gyakorol a kontinensen zajló folyamatokra is. Ezt a szervezetet – értelem szerűen – a

karib-tengeri államok hozták létre 1973-ban a Chaguaramas-i Szerződéssel. Így a Karib-Tengeri Szabadkereskedelmi Övezet 27 http://www.doksihu (CARIFTA) helyébe lépett a térség integrációjának mélyítésében. Jelenleg tizenöt teljes jogú tagja van a szervezetnek. CARICOM tag többek között Guyana, Jamaica, Haiti, Dominikai Köztársaság és például Trinidad és Tobago is. Megfigyelő státuszú országok is „részt vesznek” az integrációban, például Mexikó vagy Venezuela, mely utóbbi a délamerikai kontinensen fekszik, mégis, illetve éppen ezért szoros kapcsolatot ápol a karibi térséggel. A karibi szigetvilág integrációjának mélyítését több módon és eszközzel igyekeznek megvalósítani a résztvevő országok. Legfontosabb céljai között megemlíthetjük a gazdasági integráció és együttműködés támogatását és előre vitelét a térség országai között, mely törekvést számos intézményi háttérrel rendelkező más

program és együttműködés is segíti. Ezzel összefüggésben arra törekszik, hogy az együttműködésből származó fejlődés előnyeit a lehető legtöbben tudják élvezni, tehát egyrészt a szegénység visszaszorításán, másrészt pedig a tagok egyenlőségének minél nagyobb mértékű biztosításán dolgozik. Ezt például oly módon is igyekszik megvalósítani, hogy a közösség kevésbé fejlett tagjainak segélyeket és támogatásokat nyújt a Karibi Fejlesztési Bank (Caribbean Development Bank) segítségével, mely a Standard & Poor 2004-es értékelésében a tripla A, vagyis a legjobb minősítést kapta. Tehát a CARICOM - hasonlóan az EU-hoz felzárkóztatási támogatásokat nyújt az arra rászoruló tagországoknak Az így elért gyorsabb és hatékonyabb fejlődés a felzárkózást és az esetleges fejlettségi különbségekből adódó ellentétek megelőzését segíti elő. De mivel a tagországok fejlettségi szintje jelentős

mértékben eltér egymástól, hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy az említett különbségek valamelyest kiegyenlítődjenek. Ezt, a CARICOM-ra igen jellemző vonást árbázolja az 1. számú melléklet, mely a karibi országokban a 2006-os évben mért GDP növekedés mértékét mutatja. A Karibi Fejlesztési Bankon kívül, a tagállamok létrehoztak egy másik közös szervezetet, a Karibi Bíróságot (Caribbean Court of Justice) is, mely többek között a tagországok közt felmerülő kereskedelmi viták megoldását hivatott elősegíteni. Elődjével ellentétben ennek a bíróságnak minden polgári, bűnügyi, kereskedelmi és integrációt érintő ügyben döntési joga van, mint legfelsőbb fellebbviteli testület. Lényegében ez a szervezet testesíti meg a karibi közösség legfelsőbb bíróságát. Ennek a testületnek a 2001-es létrehozása nagyban megkönnyítette a tagországok közti vitarendezést és felgyorsította a jogharmonizációs folyamatot,

tovább mélyítve az integrációt. 28 http://www.doksihu A CARICOM intézményi rendszerének fejlettségét mutatja az is, hogy a Chaguaramas-i Szerződéssel létrehoztak egy közösségi szinten működő végrehajtó és törvényhozó testületet is. A végrehajtó hatalmat gyakorló szerv élén az úgynevezett „CARICOM soros elnök” (Head of CARICOM) áll, aki a tagországok miniszterelnökei közül kerül ki. E mellett egy amolyan kormánnyal is rendelkezik a CARICOM, mely a tagországok kormányfőiből áll (Heads of Government), akik közül mindenki egy-egy saját szakterülettel rendelkezik (például turizmus, külkapcsolatok vagy mezőgazdaság) a „kabineten” belül, ezzel nagyon hasonlóvá téve a testületet az Európai Bizottsághoz, ahol az egyes országok által delegált biztosok különböző tárcák felett rendelkeznek. Ezzel egyrészt biztosítják, hogy minden tagország kivegye a részét a közösség munkájából másrészt pedig

kulcsfontosságú témákat emeltek a közösségi döntéshozás szintjére, hatékonyabbá téve a Karibi Közösséget, mint szervezetet és tovább mélyítve az integrációt. A karibi integráció törvényhozó teendőit a Közösségi Tanács (Community Council) látja el, melynek tagjai a tagállamok közösségi ügyeiért felelős minisztereiből állnak. Ennek a szervnek a munkáját több segéd szervezet is könnyíti Ezen kívül a CARICOM tagjai bár tagállami hatáskörben tartják külpolitikájukat, az általuk képviselt álláspontokat nagymértékben összehangolják – olyannyira, hogy a Riói Csoport gyűlésein egymást váltva, de egyetlen állam képviseli a karibi integrációt. Ily módon sokkal hatékonyabban tudnak fellépni saját és a térség érdekeinek védelmében. Így összességében elmondhatjuk, hogy az intézményrendszer tekintetében igen jó úton halad a karibi integráció, hiszen különböző mértékben ugyan, de minden hatalmi ág,

a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom is megjelenik közösségi szinten is és a fontosabb kérdésekben már a tagállamok együtt hozzák a döntéseket. Már az eddigiekből is láthatjuk, hogy a Karibi Közösség integrációja igen sikeresnek mondható, mind gazdasági, mind politikai téren és a jövőben is ígéretesnek tűnik a szervezet fejlődése. Ugyanis ezekben az években kezdték a tagok (bár még nem mindegyik) megvalósítani az úgynevezett CARICOM Egységes Piac és Gazdaság (CARICOM Single Market and Economy – CSME) nevű többlépcsős programot, melynek első fázisa várhatóan 2009-ben ér véget. Az említett program sikeres megvalósítása esetén a tagországok, nem csak a javak szabad mozgását tennék lehetővé, hanem a régió politikai és gazdasági egységének megvalósítása terén is jelentős előrelépést érnének el. A program megvalósítandó pontjai között szerepel például a pénzügyi rendszerek és

politikák összehangolása (ehhez kapcsolódóan egy regionális 29 http://www.doksihu tőzsde nyitása), mely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a térségben belátható időn belül egy közös valutát használhassanak. Ez egyrészt vonzóbbá tenné a térséget a külföldi működő tőke (Foreign Direct Invesment - FDI) számára, másrészt pedig magának a közösségnek a gazdaságát is hatékonyabbá, versenyképesebbé tenné. E mellett nagy előre lépést jelentett a közösségi útlevél 2006-2007-es bevezetése a tagállamok által, mely jelentősen megkönnyíti a társuláson belüli és kívüli utazást egyaránt. Ez a dokumentum a jövőben sokkal könnyebbé teszi majd a munkaerő áramlását is a közösségen belül. Ráadásul ezzel az útlevéllel – az Európai Unióhoz hasonlóan – itt is bevezették az „uniós állampolgárságot”, tehát akinek közösségi útlevele van, az jelzi, hogy a saját országán kívül, a Karibi Közösség

állampolgára is. Tehát a Karibi Közösség egy nagyon jó példa arra, hogy a latin-amerikai térségben is megvalósítható egy hatékonyan működő integráció. Továbbá sok hasonlóság figyelhető meg e szervezet és az Európai Unió között (Pl. az Európai Bizottságra nagyon hasonlító „Heads of government” szervezet), ami kiválóan példázza, hogy a régió integrációi hajlandóak elismerni egy másik szervezet hatékonyságát és tanulni tőle. De mint tudjuk nem a CARICOM az egyetlen olyan szervezet, mely hasonlít valamilyen szinten az EU-ra. A most kialakuló UNASUR is nem titkoltan az európai integráció jellemvonásait kívánja megvalósítani Dél-Amerikában. Bár a Karibtenger országainak gazdaságai nem hasítanak ki nagy szeleteket a világgazdaságból, a már ma is igen mélynek nevezhető integrációnak fényes gazdasági kilátásai vannak és a CSME program sikeres véghezvitelével a lehetőségei csak szélesednek. Ráadásul nagyon

erős összetartó erőt képvisel a térségben és arra törekszik, hogy minden karibi állam valamilyen módon, de kivegye a részét a térség fejlődéséből. Az erős regionalizmust jól példázza, hogy a szintén karib-tengeri állam Kubát sem hagyják ki a folyamatokból. A karibi térség és Kuba együttműködése nagy múltra tekint vissza Kölcsönösen nyújtanak technikai – kubai részről mind a mai napig fontos része a kétoldalú kapcsolatoknak az általa nyújtott orvosi képzés és segítség - és pénzügyi segítséget és támogatást (az összefogás különösen fontos, amikor vihar szezon van a Karib- Tengeren és mindenhol jelentős károk keletkeznek). Nemhogy nem alkalmaznak ellene semmilyen embargót, mint teszi azt az Egyesült Államok, de 2000 júliusában szabadkereskedelmi egyezmény is köttetett a CARICOM és Kuba között. Ez előrevetíti a karibi ország közösséghez való jövőbeni csatlakozásának a lehetőségét is. Fontos még

megemlíteni, hogy 2007-ben elindultak a Kanada - CARICOM szabadkereskedelmi tárgyalások és bár a végső megegyezés évekbe telhet, mindkét fél elkötelezett a közös 30 http://www.doksihu cél iránt és tisztában vannak a két térség eltérő adottságaiból származó előnyökkel. Egy Kanadával kötendő szabadkereskedelmi egyezmény akár egy jövőbeni CARICOM – NAFTA egyezményt is előrevetíthet, bár ennek akadályozó tényezője lehet a karibtengeri integráció Kubával ápolt viszonya, de az új amerikai elnök, Barack Obama megválasztásával még nem lehet tudni, hogy milyen irányt vesz az Egyesült Államok Kuba-politikája. ALADI A Latin Amerikai Integrációs Társulás (Asociación Latinoamericana de Integración, ALADI) a szubkontinens kevésbé hatékonyan működő integrációi közé tartozik. A Latin Amerikai Szabadkereskedelmi Társulásból (Asociación Latinoamericana de Libre Comercio, ALALC) jött létre, amely még 1960-ban alakult,

amikor az alapító tagok, Argentína, Brazília, Chile, Mexikó, Paraguay, Peru, és Uruguay aláírták a Montevideo-i Szerződést. Ez a szervezet húsz évvel később, 1980-ban, egy szintén Montevideóban aláírt szerződéssel alakult át az ALADI-vá és jelenleg 12 tagja van. A hét alapító országon kívül Bolívia, Kolumbia, Kuba, Ecuador és Venezuela tagjai ennek az integrációnak. Ennek az integrációnak a fő célja egy közös piac megteremtése. Azonban ez mind a mai napig nem valósult meg sőt, a szabadkereskedelem sem teljes a résztvevő tagállamok között. Mindeddig annyit sikerült megvalósítani, hogy a tagok egymásnak vámkedvezményt adnak olyan termékekre, melyek származási helye valamely tagország. Kisebb szintű kooperáció is megfigyelhető, ugyanis a tagállamok önállóan kötnek egymással együttműködési megállapodásokat, a gazdaság, vagy a társadalom egyes területein. Azonban ezek nem átfogó szerződések és az, hogy az

tagállamok önállóan kötnek szerződéseket egymással mutatja, hogy az ALADI vagy nem képes vagy nem akar fellépni, mint egységes entitás. Az ALADI intézményi rendszere három fő testületből áll. A Külügyminiszterek Tanácsa (Consejo de Ministros de Relaciones Exteriores,) az integráció legmagasabb rangú szervezete. Ezt a miniszterek első gyűlésén hozták létre 1983-ban 3 3 „El Consejo de Ministros es el órgano supremo de la Asociación Latinoamericana de Integración” – Resolución 1 - a Miniszterek Tanácsa a Latin-Amerikai Integrációs Társulás legfelsőbb testülete – 1-es számú határozat. 31 http://www.doksihu A Tanácsot a Képviselők Bizottsága (Comité de Representantes) hívja össze, tagjai a tagországok külügyminiszterei. A testület azonban csak akkor határozatképes, amikor minden tagállam képviselteti magát a gyűlésen. Ez a jelenlegi tizenkét tagállam esetében megnehezíti a döntéshozást, az érdemi munkát,

mely a szervezet hatékonyságának, s ehhez kapcsolódóan presztízsének is sokat árt. A hatékonyság hiánya mellett pedig arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy távolmaradásával bármelyik tagország bojkottálhatja az egész testület működését, egy neki nem tetsző döntés ellen fel sem kell szólalnia az adott ország képviselőjének, elegendő, ha nem jelenik meg a gyűlésen. Másrészt viszont elmondható, hogy e vonás a konszenzusos megoldások felkutatására sarkallja a résztvevőket, hiszen - miután a Miniszterek Tanácsa van az integrációval kapcsolatos legfontosabb politikai döntések meghozatalának jogkörével felruházva – nem válna senki előnyére, ha bárki véleményét figyelmen kívül hagynák. A Képviselők Bizottsága az egyik legbefolyásosabb döntéshozó szerv. Minden közösségen belüli és a közösséget érintő kezdeményezést ehhez a testülethez továbbítanak. A bizottság ezeket kielemzi, véleményezi, és

ha nem talál rajta semmi kivetni valót, jóváhagyja a kezdeményezéseket. Minden tagállam egy fővel képviselteti magát a testületben, minden képviselőnek egy-egy szavazata van. Tehát a tagországok mérete, gazdasági ereje nem számít, senkit nem juttat extra előnyhöz, mindenki egyenlő, de természetesen, mint megannyi sok ehhez hasonló testületben a háttéralkuk jelentősége itt is nagy. A Bizottság tizenöt naponta ülésezik és a döntések elfogadásához legalább kétharmados többség szükséges. A testület elnökét a tagországok ABC szerinti sorrendje alapján választják meg (jelenleg az elnöki posztot Argentína tölti be, a két alelnököt pedig Venezuela és Bolívia adja). Lényegében a Képviselők Bizottsága testesíti meg az ALADI parlamentjét, ahol az egyes tagországok megtárgyalhatják a közösségi kezdeményezéseket és szavazhatnak azokról. Az ALADI bár viszonylag kiterjedt és fejlett intézményrendszerrel rendelkezik, ez

kevés ahhoz, hogy sikeres legyen az integráció. Még az elviekben legtöbb (www.aladiorg/nsfaladi/Juridicansf/819284ad68fdcb0c032567f6004ab2be/20f754010b5290e3 232567a100553cfc?OpenDocument) 32 http://www.doksihu hatalommal bíró testület munkáját is megbéníthatja, ha egy, a tagállamok közötti vita miatt, nincs minden tag jelen a gyűlésén. Ráadásul a politikai akarat is hiányzik ezen társulás mélyítésére, az eredeti közös piaci terveket a szervezet megalapítása óta a szabadkereskedelem megvalósítására mérsékelték, de az a folyamat is lassan halad. Tehát lényegében az ALADI, annak ellenére, hogy létrehozásakor nagy reményeket fűztek hozzá, mára kiüresedett és leginkább egy regionális fórum szerepét tölti be. SICA Áttérve az Észak –és Dél-Amerikát összekötő térségre, itt is találhatunk egy igen magas szintű integrációt. Ezt a közép-amerikai országok hozták létre 1991 december 13-án a Tegucigalpai

Jegyzőkönyv aláírásával, mely egy igen hosszúnak mondható sikertelen integrációs „pangásnak” vetett véget. Ez volt a Közép-Amerikai Integrációs Rendszer (Sistema de la Integración Centro - Americana - SICA). Jelenleg Belize, Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama a tagjai és társult tagként jelen van a Dominikai Köztársaság is, mely a Karibi Közösség tagja is. Az együttműködő államok legfőbb célja, hogy mélyítsék a közép-amerikai integrációt, mely révén megteremthetik a térségben a béke, a szabadság, a demokrácia és a fejlődés feltételeit, mindenek előtt szem előtt tartva az emberi jogok védelmét 4 . Mindennek a megvalósítását egy kiterjedt és fejlett intézményrendszer segíti. Ezt jól mutatja a 2. számú melléklet, mely a SICA intézményrendszerét ábrázolja Egy igen jelentős intézmény a Közép-amerikai Parlament (Parlamento Centroamericano – PARLACEN) mely alakuló ülését 1991

októberében tartotta. A parlamentbe minden tagállam húsz képviselőt küldhet. Az egyes országok belső jogrendszereinek összehangolása céljából hozták létre a Közép-amerikai Bíróságot (Corte Centroamericana de Justicia – CCJ). Ez az integráció legfőbb jogi szervezete és döntései kötelező érvényűek a tagállamokra nézve. A SICA 4 „ su objetivo fundamental, el cual es la realización de la integración de Centroamérica, para constituirla en una Región de Paz, Libertad, Democracia y Desarrollo, sustentada firmemente en el respeto, tutela y promoción de los derechos humanos.” – a legalapvetőbb célja megvalósítani az integrációt Közép-Amerikában, hogy kialakíthassa a béke, a szabadság, a demokrácia és a fejlődés régióját, határozottan fenntartva, tiszteletben tartva, védelmezve és támogatva az emberi jogokat. Forrás: http://wwwsicaint 33 http://www.doksihu tagországai közül egyedül Costa Rica és Guatemala nem tagjai

ennek a szervezetnek. Egy, a Bíróság státuszáról szóló egyezményben kibővítették a testület jogkörét és most már, mint nemzetközi törvényszékként, döntőbíróságként, konzultációs bíróságként és, ha erre felkérést kap, alkotmánybíróságként is működik. Tehát a teljes jogi harmonizáció elérése igen előrehaladott állapotban van. Ez a regionális együttműködés azonban nem csupán e fent említett intézményekre támaszkodik. A SICA integrációjának másik fontos előrevivője a Közép-amerikai Központi Bank a Gazdasági Integrációért (Banco Centroamericano de Integración Económica - BCIE). Ennek a szervezetnek a fő feladata, hogy a tagországokban megvalósított oktatási, infrastruktúrafejlesztési, szociális és egyéb programokat támogassa, ezzel is elősegítve a régió fejlődését. A forrásokat a tagállamok teremtik elő befizetéseikkel, melyekből szükség esetén bármelyik tag igényelhet anyagi

támogatást. Megjegyzendő még, hogy a SICA tagországai egy integráción belül használatos valutát is használnak, a középamerikai peso-t, melynek értéke egy dollárral egyenlő. Azonban ez egyelőre csak számlapénz formájában létezik, de előrevetíti annak a lehetőségét, hogy valamikor a jövőben egy tényleges közös fizető eszközt használjanak az integrációban. Az összehangolt gazdaság-és kereskedelempolitika legfőbb előre vivője a Közép-amerikai Közös Piac (Mercado Común Centroamericano - MCCA), mely szintén a Közép-amerikai Integrációs Rendszer részét képezi. Mai formáját az 1993 októberében aláírt Guatemalai Jegyzőkönyv aláírásával nyerte el. Legfőbb feladatai közé tartozik a tagországok közötti kereskedelem élénkítése és egy összehangolt vám-és kereskedelem politika kidolgozása. A vámok csökkentése tekintetében nagyon jó úton halad a szervezet, mivel a tagállamok egymás közti tarifáik jelentős

részét már eltörölték és nagyobb részben a külső vámok meghatározásában is egységes tarifákat alkalmaznak. Azonban nagy hiányosságként kell megjegyezni, hogy az MCCA nem rendelkezik megfelelő intézményi háttérrel a kereskedelmi viták hathatós rendezésére. Ezt a feladatot az integrációban leghatékonyabban a Közép-amerikai Bíróság tudja ellátni. Viszont jelentős eredménynek számít, hogy a Közép-amerikai Közös Piac tagállamai között szinte teljesen megvalósult a szabadkereskedelem (az áruk túlnyomó többségénél nincs vámfizetési kötelezettség, de vannak kivételt képező „sérülékeny” ágazatok, melyek mentességet élveznek (ilyen például a cukor vagy a kávé). E mellett pedig az integráción kívüli partnerekkel is folynak kereskedelmi tárgyalások. Legjelentősebb ezek közül a CARICOM szervezetével folyó megbeszélések, melyek célja – a Costa Rica és a Karibi Közösség közötti szabadkereskedelmi

megállapodást 34 http://www.doksihu alapul véve – egy szabadkereskedelmi övezet létrehozása a két regionális társulás között. Bár még csak kezdeti szakaszban vannak ezek a tárgyalások és sok vitás pont van, mind felismeri a megállapodásból származó előnyöket és elkötelezett iránta. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az MCCA tagok exportja az 1990-es években a többszörösére nőtt. A Közép-Amerikai Integrációs Rendszer egy újabb példája annak, hogy ha a térség kis államai összefognak, sikeresen tudnak együttműködni. A SICA előtt is nagy lehetőségek állnak, és ennek az integrációnak a továbbfejlődéséhez igen kedvezőek a feltételek. A pénzügyi és jogi rendszerek egységesítése felé már megtették az első lépéseket a tagállamok (a Corte Centroamericana de Justicia-val és a Banco Centroamericano de Integración Económica-val). Ezen kívül a Dominikai Köztársaság révén „kapcsolatuk” van a Karibi Államok

Közösségével, mely akár egy jövőben megvalósuló blokk közi együttműködést is lehetővé tehet, még tovább szélesítve a lehetőségeiket a térség kis államainak, mely a fent említett kereskedelmi tárgyalásokban már testet is öltött. Riói csoport Mielőtt rátérnék az UNASUR-t létrehozó Mercosur és Andok csoport bemutatására, még egy latin-amerikai csoportosulást szeretnék bemutatni. Az említett együttműködést bár nem jelentős a szerepe az integráció déli kontinensen való mélyítésében, mégis érdemes megismerni, hiszen az eddig bemutatott integrációkkal ellentétben, neki sikerült a tágabb értelemben vett dél-amerikai kontinens szinte valamennyi országát összehoznia. A szervezet, amelyről itt szó van, a Riói Csoport (Mecanismo Permanente de Consulta y Concertación Política - Grupo de Rio) nevet viseli, s 1986 decemberében hozták létre a Rio de Janeiró-i Kiáltvánnyal. Az alapítói Argentína, Brazília, Kolumbia,

Mexikó, Panama, Peru, Uruguay és Venezuela voltak. A hidegháború idején sokan úgy képzelték el a szervezetet, mint az Egyesült Államok által dominált Amerikai Államok Szervezetének (Organization of American States) kiváló alternatíváját. A csoport létrejöttének előzményei 1983-ig nyúlnak vissza Ekkor jött létre az úgynevezett Contadora Csoport, mely nevét az első gyűlésének helyet adó panamai szigetről kapta. Ezt a szervezetet annak idején azért hozták létre, hogy hatékonyabban tudják koordinálni a közép-amerikai térség békefolyamatait ahol több országban is, nevezetesen El Salvadorban, Nicaraguában és Guatemalában zajlott 35 http://www.doksihu fegyveres konfliktus az idő tájt 5 . Létrejötte óta a Riói Csoporthoz szinte egész DélAmerika, Közép-Amerika és a Karibi térség államai is csatlakoztak 2008 novemberében Kubát is felvették a tagok közé. Ez más események (például a CARICOM – Kuba szabadkereskedelmi

egyezmény) mellett jól mutatja Kuba szándékát, hogy beintegrálódjon a latin-amerikai régióba, és a latin régió szándékát is, hogy beintegrálja a szigetországot. Lényegében véve ez a szervezet felügyeli a békét a térségben és igyekszik barátságos úton rendezni az esetlegesen kirobbanó ellentéteket, e mellett pedig egy összefogó szervezetként funkcionál az egész latin-amerikai régió számára. A csoportosulás másik – viszonylagos fejletlenségét is jól illusztráló – vonása, hogy nem rendelkezik intézményi háttérrel, e helyett a Riói Csoport által megvitatandó kérdéseket a rendszeres államfői csúcstalálkozókon tárgyalják meg. Ennek a szervezetnek az esetében tehát hatalmát tekintve inkább a jelképességen, sem mint a funkción, a gyakorlati kérdéseken, egy esetlegesen mélyebb integráció létrehozásán van a hangsúly. Viszont a puszta léte és a rendszeres állam-és kormányfői találkozók, melyek során

érdemi kérdéseket vitatnak meg és, bár kötelező hatályú döntések nem születnek, közös irányelveket elfogadnak a tagországok. Mindezek mutatják többek között a külföld felé, hogy a régió országai igenis képesek az együttműködésre. MERCOSUR 5 El Salvadorban 1980 és 1992 között véres polgárháború dúlt az országot vezető, az Egyesült Államok támogatását élvező jobboldali katonai junta és a különböző, marxista ideológiát valló gerillacsoportosulást összefogó, Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front (Frente Farabundo Martí para la Liberación Nacional,) között. Nicaraguában a baloldali sandinista kormány és a velük szemben álló, az Egyesült Államok által pénzelt gerilla csoportok folyamatos harca, egymásnak feszülése nyomta rá a bélyegét az egész 1980-as évekre. Guatemalában pedig ebben az időszakban egymást váltották a véresebbnél véresebb kezű katonai junták, amelyekkel szemben a lakosság

is több ízben felkelt. 36 http://www.doksihu A Mercosur (Déli Közös Piac – Mercado Común del Sur) jelenleg a legsikeresebb és leghatékonyabb integrációs tömb a dél-amerikai kontinensen. Ennek a társulásnak a tagjai nem csak regionális, de világgazdasági szinten is jelentős szereplők, tehát a blokk egy olyan gazdasági erőt képvisel, amellyel számolni kell. A Mercosurt 1991. március 26-án hozta létre Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay az Asuncióni Szerződéssel, melyhez 2006-ban Venezuela is csatlakozott. Azonban mindez nem volt előzmények nélküli. 1985. november 11-én Argentína és Brazília aláírta az Argentín-Brazil Integrációs és Együttműködési Programot (Programa de Integración y Cooperación Económica Argentina-Brasil). Ez lényegében egy együttműködési megállapodás a két ország bizonyos iparágai között a hatékonyság előmozdítása érdekében. Ehhez szorosan kapcsolódik a Foz de Iguazú-i Akta (Acta de

Foz de Iguazú), melyet pár héttel később írtak alá a brazil és argentin elnökök. Ebben azon szándékukat foglalták írásba, hogy országaikat visszaintegrálják a világgazdaságba, ami az akkori körülményeket (egyre növekvő külföldi adósság, relatív világgazdasági elszigeteltség) figyelembe véve létfontosságú volt a két állam jövője szempontjából, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez az egyezmény lényegében „kibékítette” a két országot, véget vetve a folyamatos vitáknak és versengésnek. Ezt a megállapodást tekintjük a Mercosur alapjának. A következő fontos esemény a Déli Közös Piac kialakulásának útján 1988 novemberében történt, amikor is aláírták az Integráció, Együttműködés és Fejlődés Egyezményét, melynek a kereskedelmi kapcsolatok és a gazdasági együttműködés fejlesztése volt a célja. Ezt a célt sikeresen el is érték az érintett államok, ugyanis 1985 és 1990 között Argentína és

Brazília egymás között lebonyolított kereskedelme – ez alatt főleg a feldolgozó ipar termékeit kell érteni - 80%-kal nőtt. Ehhez az egyezményhez később Uruguay és Paraguay is csatlakozott, előbbi még 1988-ban, utóbbi pedig 1990-ben. Ennek a folyamatnak a betetőzése volt az 1991-es Asuncióni Szerződés, mely szabadkereskedelmi övezetet hozott létre a négy alapító ország között. (Scherczer, 2005) Alapítói már a korai szakaszban nagy szerepet szántak ennek a társulásnak. Erre jó példa az 1994 decemberében aláírt Ouro Preto-i Jegyzőkönyv (Protocolo de Ouro Preto), mellyel a Mercosurt a nemzetközi jog alanyává tették, nagymértékben javítva nemzetközi elismertségét és ezzel együtt jövőbeni tárgyalási pozícióit. A szervezet 37 http://www.doksihu akkor már létező intézményrendszere 6 is ezzel a szerződéssel nyerte el végső formáját, melyről később ejtenék szót. Sokan úgy gondolták, végre esély kínálkozik

arra, hogy egy olyan regionális együttműködést hozzanak létre, mely ellensúlya lehet a térség másik meghatározó szereplőjének, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulásnak (North-American Free Trade Association, NAFTA) és akár az Európai Unió latinamerikai befolyását, súlyát is csökkentheti. Ezt a tendenciát mutatja az is, hogy a 2005ös Mar del Plata-ban megrendezésre került argentínai IV Összamerikai Csúcson (IV Cumbre de las Américas) a Mercosur tagok többségének - az elsősorban az Egyesült Államok mezőgazdasági támogatásainak túlzott mértékével szemben tanúsított ellenállása következtében, nem sikerült megállapodni a kereskedelem további liberalizálásáról. Mindez nem azt mutatja, hogy a dél-amerikai államok integráció ellenesek, csupán egy olyan szervezet (nevezetesen az Összamerikai Szabadkereskedelmi Övezet, Free Trade Area of the Americas - FTAA) létrehozásával nem értenek egyet a jelenlegi

baloldali kormányok, ahol az USA dominanciája érezhető lenne. De ez a sikertelen előrelépés nem hiúsította meg az FTAA létrehozását, mindössze elodázta egy kicsit. Ugyanis az Egyesült Államok egy olyan erő a térségben, melyet nagyon nehéz megkerülni, és az USA már el is kezdte „terjeszteni” a NAFTA-t a térségben a Kolumbiával, Peruval és Chilével – még 2003-ban - aláírt szabadkereskedelmi egyezményekkel. A Mercosurt azzal a céllal alapították, hogy a tagok között szabadkereskedelmi övezetet és egy közös külső vámhatárt hozzanak létre. A belső vámhatárok lebontásában igen jó úton haladnak, csupán néhány kivétel van ez alól. Ezek, az úgynevezett „stratégiai fontosságú” ágazatok haladékot kaptak a piac liberalizálása után várható kiélezett versenyre való felkészülésre. A külső vámösszehangolás sem teljes még. Vannak tagok, akik alacsonyabb vámot alkalmaznak a Mercosur által

meghatározottnál, így ezek az országok később harmonizálják vámtarifáikat a közösségivel. Amikor 1997-ben aláírták a Montevideo-i Jegyzőkönyvet, mely értelmében a tagországok nem különböztetik meg a Mercosur többi államának szolgáltatóit, nem részesítik előnyben a sajátjukat, a részes felek megtették az első lépést a munkaerő, szolgáltatások, tőke és áruk szabad áramlásának biztosítása felé. 6 Forrás: www.mercosurint – Protocolo de Ouro Preto, Capítulo 1, Artículo 1 – Ouro Preto-i Jegyzőkönyv, 1. fejezet, 1 cikkely http://www.mercosurint/msweb/portal%20intermediario/es/indexhtm 38 http://www.doksihu Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsák és továbbfejlesszék, előbb a szervezeten belül kell megteremteni a teljes egyetértést. Rendszeresek ugyanis a viták a két „nagy” tag, Argentína és Brazília között a különböző vámokról. Mindkét országnak van ugyanis olyan gazdasági ágazata, melyet fél megnyitni,

attól tartva, hogy az így keletkező verseny esetleg tönkreteszi a féltett iparágat (jó példa erre, hogy a cukor-és autóipar kivételt képez a vámcsökkentési kötelezettségek alól). Ráadásul az állami támogatások rendszere sem egyeztetett, mely szintén számtalan vitát eredményezett már. Emellett, a Mercosuron belüli brazil gazdasági túlsúly is viták forrása szokott lenni. Ehhez kapcsolódóan példaként lehetne említeni, hogy 2003-ban a teljes Mercosuron belüli kereskedelem majdnem felét, 45%-át Brazília adta, míg a Mercosur piaca a brazil összexport mindössze 8%-át jelenti. (Lehoczki, 2007) Paraguayra és Uruguayra ez még inkább igaz, e két országban fedezhető fel a legtöbb aszimmetria (Paraguay legfontosabb kereskedelmi partnere Argentina, akivel külkereskedelménak közel harmadát bonyolítja, ezzel szemben Argenítna kereskedelmében Paraguay a 10%ot sem éri el). (CIA – The World Factbook) A tagországok közötti gördülékeny

és szabad munkaerő áramlás kialakítása sem teljes mértékben megoldott. A legfőbb akadályozó tényező, hogy a tagországok munkapolitikája és szociális ellátó rendszere nagyban különbözik, vagyis teljesen más feltételekkel kaphatna munkát például Argentínában egy paraguayi, és fordítva. Szigorúan korlátozzák például a Brazíliában élő, de nem brazil állampolgárságú emberek jogait. (Kovács, 1993) Azonban ezek a problémák minimális egyeztetés útján valószínűleg orvosolhatóak, megoldásuk pedig nagyban előmozdítja a fejlődést. Külkapcsolati kérdésekben sem teljes mértékű az egyetértés a tagok között. Brazília az Európai Unióval fűzné szorosabbra a kapcsolatokat, Argentína pedig az Egyesült Államokhoz való közeledést is támogatja. A szervezeten belüli viták tehát lassítják a fejlődést, bár korántsem olyan mértékben, hogy az az integráció létét fenyegetné. A Mercosur szerteágazó és komplex

szervezetét egy viszonylag kiterjedt intézményrendszer támogatja. Az egyik legjelentősebb testülete ennek az integrációnak a Közös Piaci Tanács (Consejo del Mercado Común - CMC), mely létrehozásáról már az Asuncióni Szerződésben határoztak. Ez a legfőbb döntéshozó szerv és politikai fórum. Ebben az esetben is érvényesül a latin-amerikai integrációk döntéshozó folyamatára jellemző konszenzusos döntéshozatal, tehát csak minden tag egyetértésével 39 http://www.doksihu tudják elfogadni az egyes határozatokat 7 . Ezen döntések minden tag számára kötelező jelleggel végrehajtandóak. A Közös Piaci Tanács ülésein a tagállamok külügy-és gazdasági miniszterei találkoznak. Ennek a testületnek megvan a lehetősége, hogy úgynevezett miniszteri találkozókat hívjon össze, ahol a tagok aktuális kérdéseket beszélhetnek meg és ajánlásokat készítenek a lehetséges megoldásokról. Ezekből később kötelező határozat is

lehet. E mellett Tanácsnak megvan a joga ahhoz, hogy abban az esetben, ha szükségesnek látja, segédszervezeteket hozzon létre 8 . Ezzel a jogával élve 2003 októberében létrehozta a Mercosur Képviselőbizottságát (Comisión de Representantes Permanentes del Mercosur CRPM), melynek a létrehozója, vagyis a Tanács választja az elnökét. E szerv legfőbb feladata, hogy az integráció soros elnökének a munkáját segítse, megkönnyítse. Ezen kívül a Mercosuron belüli szociális, gazdasági együttműködés és a tagok parlamentje közötti kapcsolat erősítésére is hivatott. Harmadik országokkal szemben is a bizottság elnöke képviseli a szervezetet. A Képviselőbizottság feladata tehát lényegében a Mercosuron belüli kohézió és összetartás elősegítése és ennek a külföld felé való egyrészt kommunikálása, másrészt pedig a tényleges képviselet ellátása. Egyrészt sokkal jobb színben tűnik fel a szervezet akkor, ha a

nemzetközi porondon egy néhány főből álló testület képviseli, mintha mindenhova egy mamutdelegációt kellene küldenie, másrészt pedig az egységes álláspont megfelelő képviselete így sokkal könnyebben megvalósítható. Egy másik hatalmi ágat, a végrehajtóit képviseli a regionális integráción belül a Közös Piaci Csoport (Grupo Mercado Común - GMC). Elsődleges feladata a Közös Piaci Tanács döntéseinek végrehajtása. Ezen kívül ajánlásokat is készíthet a CMC 7 „Las decisiones de los órganos del MERCOSUR serán tomadas por consenso y con la presencia de todos los Estados Partes.” – Artículo 37, Tratado de Ouro Preto – A MERCOSUR szerveinek döntéseit konszenzussal és minden tagállam jelenlétében hozzák – 37. cikkely, Ouro Preto-i Szerződés. (wwwmercosurint/msweb/portal%20intermediario/es/indexhtm) 8 „ Podrán ser creados, en los términos del presente Protocolo, los órganos auxiliares que fueren necesarios para la

consecución de los objetivos del proceso de integración.” Artículo 1, parágrafo único, Tratado de Ouro Preto – Létre lehet hozni, a Jegyzőkönyv céljainak megfelelően, segédszervezeteket, melyek szükségesek lehetnek az integráció céljainak eléréséhez. – 1 cikkely utolsó bekezdés, Ouro Preto-i Szerződés (wwwmercosurint; http://www.mercosurint/msweb/portal%20intermediario/es/indexhtm) 40 http://www.doksihu részére szinte az összes integrációt érintő témában, melyeket általában a Közös Piaci Csoport hatáskörébe tartozó úgynevezett Munkacsoportok (Subgrupos de Trabajo SGT) készítenek el. Ennek a testületnek jelenleg húsz tagja van, négy minden tagállamból, és egy közösen választott elnöke, aki hat hónapig tölti be ezt a pozíciót. A kereskedelempolitikák összehangolásában kulcsfontosságú szerepet tölt be a Kereskedelmi Bizottság (Comisión de Comercio del Mercosur – CCM). Legfontosabb célja, hogy megvalósítsa a

teljes vámuniót a Mercosuron belül, mely igen nagy koordinációt igényel, ugyanis időről időre a felek vitába keverednek egymással. Ennek a testületnek is megvan a hatásköre és joga bizonyos döntések meghozatalára, melyek – csakúgy, mint a többi döntéshozó szerv esetében – kötelező érvényűek a tagországokra nézve. Viszont a fontosabb kérdésekben a felsőbb szervek hozzák meg a döntéseketEzen kívül, ha a Kereskedelmi Bizottság egy témát „különösen fontosnak” tart, azzal kapcsolatban készíthet ajánlásokat a GMC számára. A Mercosur Parlament (Parlamento del Mercosur) a legfőbb képviseleti szerv az integráción belül. Ezt a testületet 2005 decemberében hozták létre, működését azonban csak 2007 májusában kezdte meg, felváltva elődjét, a Közös Parlamenti Bizottságot (Comisión Parlamentaria Conjunta). A tagjait először a tagországok parlamenti képviselői közül jelölték ki, később – 2011-től – majd

közvetlen választások útján döntenek a képviselők személyéről. Bár konkrét döntéshozó jogokkal nincs felruházva, komoly politikai szerepet tölt be e regionális együttműködésen belül. A Parlament legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy tartsa a kapcsolatot a Mercosur tagállamainak belső szervezeteivel, intézményeivel, elősegítve munkájuk összehangolását. Mint említettem, politikai szerepe sem elhanyagolható. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden tagország minden régiója és népe képviseltetve legyen a Parlamentben (Brazília lakosságának például mindössze 53%-a fehér a népesség többi részét a mulattok (38%) és az egyéb (ázsiai, fekete és más európai) bevándorlók teszik ki, de Uruguayban is van egy tekintélyes, a lakosság 8%-t kitevő mesztic kisebbség) (CIA - The World Factbook,). Ez is mutatja, hogy fontosnak tartják a testület létrehozói a konszenzusos megegyezést, tehát nem csak hogy mindenki egyet

értsen a döntéssel, hanem, hogy magába a döntés meghozatalába is a lehető legszélesebb réteg szólhasson bele. Vagyis minden ország egyenlő számú képviselőt delegál a Parlamentbe és mindenkinek egy szavazata van, függetlenül hazája gazdasági vagy politikai súlyától, fölényétől. A Mercosurral társult viszonyban lévő országoknak is megadják a lehetőséget, hogy részt vegyenek ennek a testületnek a munkájában, azonban nekik csupán felszólalási joguk 41 http://www.doksihu van, szavazati nincs, de már az is nagy gesztus a többi állam felé – tekintve, hogy ez a lehetőség nem volt mindig meg -, hogy képviseltethetik magukat, ezzel is erősítve a szubkontinens összetartását és mutatva a Mercosur elkötelezettségét a térség iránt. Mindez mutatja, hogy a Mercosur igen kiterjedt és fejlett intézményhálózattal rendelkezik, mely alkalmas arra, hogy intézze ennek a nagy integrációnak az ügyeit. Azonban nagy gondot jelent, hogy

a tagországok a viták rendezésekor még mindig inkább a kormányközi szintet részesítik előnyben. Nem használják ki teljes mértékben az intézmények által nyújtott lehetőségeket, ami igencsak hátráltatja az integráció munkáját. Ráadásul mindez rossz színben tünteti fel magát a szervezetet más nemzetközi szervezetek és integrációk előtt. Erre hoz példát Lehoczki Bernadett egy cikkében (Lehoczki, 2007): „a Mercosur vitarendezési mechanizmusának gyengeségét bizonyította, és újabb belső törésvonalat jelentett, hogy 2007 januárjában a hágai nemzetközi bíróságnak kellett ítélkeznie egy Argentína és Uruguay közötti, az Uruguay folyó partján építendő cellulózüzemmel kapcsolatos vitában” (Lehoczki, 2007, p. 101) A helyzetet nem tette kedvezőbbé az ezredfordulón bekövetkezett argentin válság 9 sem, mely igen súlyos hatással volt a szomszédos országok gazdaságára. Uruguayban a bankbetétek rövid idő alatt

drámai mértékben apadtak, ami miatt bankzárlatot is el kellett rendelni. Ez szinte egyenes következménye volt az Argentínát sújtó pénzhiánynak, mivel azok az argentin állampolgárok, akik uruguayi bankokban tartották a pénzüket, kivették a teljes összeget. Brazíliában pedig a real árfolyama esett igen nagymértékben. (Vass, 2002/1) A fent említett hiányosságok ellenére természetesen szükség van a Mercosur különböző testületeire és bár valóban akadnak hiányosságok az integráció döntéshozatali struktúrájában, egyértelműen megfigyelhetőek a fejlődés jelei, amit jól mutat a Mercosur Parlament 2005-ös létrehozása. 9 A válság egészen a 2000-es évig vezethető vissza, amikor is az amúgy is recesszióban lévő argentin gazdaságot egy, az egész országon végigsöprő sztrájkhullám bénította meg. Ehhez járult még hozzá egy sor politikai botrány, mely következtében Fernando de la Rúa elnök népszerűsége mélypontra

került. A bajt csak tetézte, hogy Argentína számára egyre nehezebb lett a 132 milliárd dolláros államadósság fizetése. Ráadásul az IMF-től sem számíthatott további segítségre, mely olyan reformok végrehajtását követelte, melyek a sztrájkhullámot is elindították. E mellett a befektetői bizalom is megrendült az országban, aminek az eredménye a bankbetétek rohamos csökkenése lett (2001 júliusa és októbere között mintegy 80 milliárd dollár vettek ki a bankokból a befektetők) (Vass, 2002/2) 42 http://www.doksihu A Mercosur előtt mindenképpen fényes és ígéretes jövő áll. A dél-amerikai kontinensen belül és kívül egyaránt. Bár a Déli Közös Piac valóban egy olyan gazdasági tényező, mellyel számolni kell, létfontosságú, hogy fejlessze külkapcsolatait és a lehető legtöbb országgal, gazdasági tömbbel mélyítse azokat. Ezt maga a szervezet is felismerte és igyekszik szélesíteni a lehetőségeit a világpiacon.

Ennek eredményeként írt alá 2007. december 17-én szabadkereskedelmi megállapodást Izraellel Ez az esemény több szempontból is nagy jelentőséggel bírt. Egyrészt ezzel egy új és viszonylag nagy felvevőpiacot biztosítanak a termékeiknek (Izraelbe főleg mezőgazdasági termékeket exportálnak), és ezzel egy időben a közel-keleti ország révén hozzájutnak olyan technológiához, mely nagyban hozzájárulhat mezőgazdaságuk és iparuk hatékonyságának növeléséhez. Másrészt pedig történelmi jelentőségű ez a megállapodás azért, mert ez az első kereskedelmi megállapodás, melyet a Mercosur, mint egy egységes gazdasági tömb kötött. Ezen kívül többek között az Európai Unióval is folynak tárgyalások. Egy EU-val való megállapodás mindkét fél számára gyümölcsöző lehet, mivel a latin-amerikai piac hatalmas lehetőségeket rejt az öreg kontinens integrációja számára, a szubkontinens országai számára pedig szintén

nagy lehetőséget jelentene, ha sikerülne betörnie az EU vámerődjébe. Andok Csoport Az Andok Csoport (vagy Andok Közösség, Comunidad Andina - CAN) szintén egy jelentős gazdasági erő a dél-amerikai kontinensen. Nagy múltú szervezetről van szó, ugyanis 1969. május 26-án írták alá a Cartagena-i Egyezményt, mely létrehozta Andoki Paktumot (Pacto Andino), mely az Andok Közösség eredeti neve volt. A szervezet alapító tagjai Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Chile és Peru voltak. Hozzájuk csatlakozott Venezuela 1973-ban, de három évvel később, 1976-ban az Augusto Pinochet által irányított Chile bejelentette kilépését a szervezetből arra hivatkozva, hogy a szervezetnek nincsen jövője, mint gazdasági hatalom. Venezuela pedig 2006-ban - a Mercosurhoz való csatlakozása után nem sokkal – szintén kilépett a szervezetből. Nem rég azonban elindultak tárgyalások annak érdekében, hogy Chile ismét teljes jogú tag legyen. Addig is társult tagi

státusszal rendelkezik Argentínával, Brazíliával, Paraguayal és Uruguayal együtt. 43 http://www.doksihu Az Andok Közösséget azzal a céllal hozták létre, hogy mélyítsék a térség országai közötti integrációt többek között a belső piac egységesítése, a szabadkereskedelem megvalósítása és a közös külső vámhatárok létrehozása révén. Ahogy azt a szervezet honlapján (www.comunidadandinaorg) is megfogalmazzák a tagok közti integráció mélyítését az egész dél-amerikai és közép-amerikai térség integrációinak segítésével együtt kívánják megvalósítani. A megfogalmazott célok igen magasztosak, de a megvalósításuk korántsem olyan egyszerű. E célok megvalósítása eddig felemás eredményeket hozott. Bár bizonyos területeken sikeresen halad előre az integráció, más témákban vagy vontatottan haladnak, vagy egyáltalán nincs előrelépés. A szabadkereskedelem már szinte teljes egészében

magvalósult, minden szektort érintően. Ebben a Mercosurnál is jobban áll Mint tudjuk a Déli Közös Piac esetében Argentínával és Brazíliával kapcsolatban vannak kivételek a szabadkereskedelem alól, azonban ezek mindössze olyan szempontból kivételek, hogy a kijelölt ágazatoknak – például a cukor-, illetve az autóipar termékei – több időt hagynak a felkészülésre a várhatóan kialakuló versenyre. Ezen kívül a közös külső vámok meghatározása is folyamatosan zajlik, de ebben még sok ponton nincs megegyezés. Az Andok Közösség működésének jobb megismerése érdekében az intézményrendszerét is fontosnak tartom bemutatni. Az egyik legfontosabb testülete a szervezetnek az Andoki Elnöki Tanács (Consejo Presidencial Andino). Ez a szerv 1990 májusában jött létre, hogy hivatalos keretek közé tegyék az elnöki találkozókat. A tagjait – értelem szerűen – a tagországok államfői alkotják. Ők évente üléseznek –

ha a szükség úgy kívánja, rendkívüli üléseket is tartanak - és az integrációt érintő legfontosabb kérdéseket tárgyalják meg. Ennek a tanácsnak a legfontosabb feladata, hogy irányelveket határozzon meg az integráció számára, melyeket az adott témában felelős szerveknek továbbítanak. Tehát az Andoki Elnöki Tanács határozza meg a közösség által követendő irányt, elemzi a szervezetet érintő ügyeket, problémákat és ezekkel kapcsolatban ajánlásokat készít a különböző testületeknek. Azonban nincs joga a testületnek kötelező hatályú döntéseket hozni, mely igen nagy hiányosság tekintve, hogy a tagállamok legmagasabb vezetői alkotják a Tanácsot. Az Andoki Parlament (Parlamento Andino) az integráció legfőbb tanácskozó testülete. Ez az intézmény 1979 októberében jött létre, a székhelye Bogotában 44 http://www.doksihu (Kolumbia) van, de főleg Limában (Peru) ülésezik. A tagjait szavazás útján választják,

tehát lényegében az a szerv képviseli a közösség népeit. Azonban fő funkciója nem a törvényhozás, hanem elsősorban ajánlások készítése olyan ügyekben, melyek érintik az integrációt. Tehát a határozatai nem kötelező jellegűek, ami olykor gondokba ütközhet, ha egy tagország esetleg nem ért egyet velük és úgy érzi, hogy nem áll érdekében követni azokat. A törvényhozást közösségi szinten az Andoki Bíróság (Tribunal de Justicia Andino) képviseli. A testület 1996 májusában jött létre azzal a céllal, hogy megteremtse a közösségi és tagállami jogrendszerek közti harmóniát. Főbb feladatai közé tartozik a közösségi határozatok törvényszerűségének a vizsgálata – ha törvénytelennek ítél egy határozatot, joga van azt semmisnek nyilvánítani. Ezen kívül értelmezi a közösség által hozott törvényeket, hogy biztosítsa azok szabályszerű használatát az egész közösségben, joga van döntést hozni a

tagállamok között felmerülő vitás kérdésekben és a közösségi munkajog értelmezése és szükség esetén megváltoztatása is ezen szerv hatáskörébe tartozik. Ez a szerv igen hatékonyan működik és igen fontos az integráció szempontjából, hiszen a vitás kérdések rendezése minden közösségben létfontosságú (mint láttuk a Mercosurban is sok gondot okoz a tagok közötti vitatkozás). Mint láttuk az intézményrendszere az Andok Csoportnak, bár kiterjedt, nem rendelkezik megfelelő erőt képviselő hatalommal. A határozatai nem kötelező jellegűek és főleg ajánlások elkészítése a feladata, melynél többre lenne szükség annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon működni ez a regionális társulás. Vannak pozitív vonásai is, elsősorban az államfők rendszeres találkozója, ahol meg tárgyalják a közösség ügyeit, és tudatában vannak aannak, mi lehetne a következő lépés, azonban ez a testület sem rendelkezik kötelező

hatályú határozatok meghozatalának jogkörével, tehát „igazi” hatalommal nem rendelkezik. Mindez törékennyé teszi az egész integráció szerkezetét. Ráadásul mostanában egyre több repedés látszik kialakulni az Andok Közösség ezen szerkezetén. Bár úgy tűnik az egész Venezuela 2006-os kilépésével kezdődött, a probléma ennél komplexebb. Venezuela kilépésének okaként az Egyesült Államokkal Peru és Kolumbia által – 2006 februárjában és áprilisában - kötött szabadkereskedelmi egyezményt jelölte meg. Ez valóban több problémát is felvet a szervezetre nézve Egyrészt a tény, hogy Peru és Kolumbia egyénileg kötött kereskedelmi megállapodást 45 http://www.doksihu egy harmadik országgal, mutatja, hogy nincs elfogadva közös gazdaságpolitika és, hogy az esetleges egyet nem értés nem akadályozza meg a tagországokat abban, hogy külön utakat járjanak. Ugyanehhez a problémához kapcsolódik, hogy az Európai Unióval

folytatott együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások is megfeneklettek, de nem teljesen. Kolumbia és Peru már a tárgyalások kezdetekor hajlandónak mutatkozott a megállapodásra, míg Ecuador és Bolívia folyton kifogásokat emelt. Ennek az eredménye az lett, hogy bár az Andok Közösséggel magával nem született megállapodás – azonban ez még változhat a jövőben -, az EU Kolumbiával és Peruval folytatja a tárgyalásokat, mivel azok késznek mutatkoztak a megállapodásra. Másrészt pedig felvetődik a kérdés, hogy az Andok Csoport ezen két tagállamába az Egyesült Államokból bekerülő termékek, immár egy szabadkereskedelmi piacra bekerülve melyeket például re-exportálással el lehet juttatni a közösség többi államába – hogyan befolyásolja az integráció piaci viszonyait. Ezzel az USA közvetetten a többi piacra is be tud jutni. Venezuela hangot is adott aggodalmának, mely szerint egy ilyen egyezmény veszélyezteti az

integráció jövőjét, és úgy gondolja, hogy az idő egyáltalán nem alkalmas egy ilyen volumenű kereskedelmi megállapodás megkötéséhez. E mellett az sem tünteti fel jó színben a szervezetet,. A kudarc egyrészt betudható az európai partner álláspontjának merevségének, másrészt pedig annak, hogy ezen dél-amerikai integráció tagjai nem tudtak egységes álláspontot kialakítani. Az országok kormányai kijelentették, hogy ennek – természetesen - semmilyen hatása nincs az integrációra, mégis az ilyen problémák felvetnek kérdéseket az adott regionális társulás hatékonyságával kapcsolatban.(Josephs, 2008) Azonban nem csak a külfölddel szembeni egységes álláspont kialakításával van gond a szervezetben. A tagországoknak egymással is vannak rendezetlen ügyei, vagy éppen az egyes tagoknál tapasztalható belső feszültség. Például Kolumbiában hosszú évek óta folyik véres harc a kormányerők és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres

Erők (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia, FARC) nevű gerillaszervezet között, ami csak a közel múltban kezdett javulást mutatni10 . Kolumbia FARC elleni küzdelme 10 A FARC-t az 1960-as évek közepén hozták létre, mint a Kommunista Párt katonai szárnya. Gyökerei egészen az 1940-es évekig nyúlnak vissza. 1948-ban Jorge Eliécer Gaitán populista vezető meggyilkolása véres polgárháborút eredményezett a liberálisok és a konzervatívok között (ezt az időszakot La Violencia néven is ismerik). Ekkor hozták létre a FARC-t is, mely azonban a polgárháború befejezése után nem 46 http://www.doksihu nem csak az országon belül, de az egész régióban feszültséget gerjeszt. 2008 márciusában a kolumbiai hadsereg sikeres támadást hajtott végre egy Ecuador területén lévő gerilla tábor ellen. Bár a hadművelet átütő siker volt (több gerilla, köztük a szervezet egyik vezére, Raúl Reyes is meghalt), hatalmas felzúdulást keltett

diplomáciai körökben és igen feszülté tette Kolumbia és Ecuador viszonyát. E mellett Venezuela is „hozzájárul” a helyzet élezéséhez, ugyanis egészen a közelmúltig Hugo Chávez elnök rendszeresen követelte, hogy ismerjék el a (általánosan terrorista szervezetként aposztrofált) FARC-t, mint reguláris hadsereg, arra hivatkozva, hogy így rá vonatkozólag is érvényesek lennének a Genfi Egyezmény pontjai. Ez azonban mára megváltozott. Nemrég Chávez felszólította a gerillaszervezetet fegyverei letételére mondván, hogy „semmi helye” a gerilla szervezetnek a dél-amerikai régióban. A térség feszült helyzetéhez a Peru és Ecuador közötti időről időre fejújuló határviták is hozzájárulnak. A két ország között már a XIX században is viták forrása volt délen található, nagy részben esőerdővel borított terület. Többször háború is kitört miatta a két állam között. Viszonylag tartós rendezést hozott az 1942-es

Rio De Janeiroi Jegyzőkönyv, mely azonban nem rendezte teljesen az ügyet Legutóbb pedig 1995-ben történtek összecsapások a két ország katonái között, több halálos áldozatot szedve. Ekkor a kérdést időlegesen rendezték, de végső békekötésre csak 1998-ban került sor, melynek azonban egyik ország közvéleménye sem örült és zavargások törtek ki a határ menti városokban. (Vass, 1998) De fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon mikor lesz valóban békés hangulat a két állam között, melyek ráadásul egy közös integráción belül vannak, és hogy mindez mennyire van hatással magára az Andok Közösségre? Egy integrációs szervezetre nézve nagy hátráltató tényező, ha tagállamai rendszeresen vitába keverednek egymással, az pedig végképp, ha fegyveres összecsapásokba torkollik az adott vita. E mellett az sem javította a CAN nemzetközi megítélését, hogy a konfliktust sokkal feloszlott. Később a még mindig harcoló gerilla

alakulatok egy részéből létrehozták a ma ismert FARC-t, mely azóta is merényletekkel, emberrablásokkal és politikai gyilkosságokkal folytatja a harcot az aktuális kormányok ellen főleg a drogüzletekből származó pénz révén. A 2008-as év hatalmas sikereket hozott a kolumbiai kormánynak a gerilla mozgalom elleni harcában. Nemcsak hogy sikerült több magas beosztási vezetőjét is kiiktatnia a FARC-nak, de nem rég amerikai segítséggel 15 szigorúan őrzött túszt is kiszabadítottak. Ez jelentősen rontja a szervezet tárgyalási pozícióit E mellett pedig egyre gyengül az amúgy is szegényes támogatottsága (Hugo Chávez venezuelai elnök, aki régebben szimpatizált a mozgalommal, fegyvereinek letételére szólította fel a FARC-t). (Vass, 2008) 47 http://www.doksihu végül nem a szervezeten belül oldották meg, hanem külső közvetítők – többek között Bill Clinton akkori amerikai elnök - kellett közvetítsenek a tárgyalások során. E

mellett az integráció helyzetét az sem javítja, hogy intézményrendszere nem rendelkezik megfelelő hatalommal ahhoz, hogy képes legyen mélyíteni, de legalább is tartósan stabilizálni a jelenlegi helyzetet. Tehát az Andok Közösség egy olyan integráció, mely jelentős eredményeket tudna elérni, ha javítani tudna a hatékonyságán és a tagállamainak együttműködésén. Sajnálatos módon azonban tagállamai nem minden esetben tudnak egységes álláspontot kialakítani és, mint láthattuk, ennek eredményeként akár külön utakat is hajlandóak választani, ami igen csak csökkenti a szervezet hitelességét a nemzetközi színtéren. Ráadásul az intézményrendszere jelenleg nem rendelkezik megfelelő erővel ahhoz, hogy ezen érdemben változtatni tudjon. Ebben a helyzetben a szervezet tagjai úgy gondolták, hogy megoldást jelentene a szubkontinens meghatározó és sikeresen működő integrációjához, a Mercosurhoz közeledni, mélyíteni vele az

együttműködést, várhatóan javítva ezzel a szervezet megítélését, összetartását és lehetőségeit. 5. UNASUR – A jövő reménysége? Elérkeztünk a szakdolgozatom fő témáját képező szervezethez, a Dél-amerikai Államok Uniójához (Unión de Naciónes Suramericanas, UNASUR), mely jelenleg a legambiciózusabb vállalkozása Dél-Amerika főleg baloldali kormányainak (egyedül Kolumbiában nincsen baloldali kormányzás), azon törekvésükben, hogy egy önálló (értsd: az Egyesült Államoktól csak minimálisan függő) közösséget hozzanak létre. Ez a szervezet hivatalosan 2008. május 23-án hozták létre az úgynevezett Alkotmányozó Szerződés aláírásával (a szerződés teljes szövege megtalálható a 3. számú mellékletben) a Mercosur és az Andok Közösség tagállamai, valamint Chile, Guyana és Suriname (tehát Francia Guyana kivételével, mely Franciaország révén az EU tagja, az összes délamerikai ország részt vesz benne) a

dél-amerikai államfők harmadik csúcstalálkozóján, melyet Brazília fővárosában, Brazília városban tartottak. Mielőtt azonban belekezdenénk a szervezet elemzésébe, fontosnak tartom létrejöttének előzményeit is feltárni. Az egész folyamat az 1990-es években kezdődött Ekkortájt az Andok Közösség sok problémával küzdött - például az 1995-ös perui48 http://www.doksihu ecuadori határháború – és, mint azt le is írtam, a szervezet intézményrendszere alacsony hatékonysággal tud csak fellépni a tagok közt felmerülő vitás, vagy egyéb ügyekben. A tagok belátták, hogy az integráció egyedül nem tudna hosszú távon hatékonyan helyt állni a nemzetközi színtéren. Egyre erősebbé váltak azok a hangok, melyek a szubkontinens másik, sikeresen működő integrációjához, a Mercosurhoz való közeledést sürgették. Az Andok Csoport tagjai kezdeményezték is a két integráció együttműködését, de ez egy ideig puszta

szándéknál nem lett több. Ez több dolognak is betudható. Az 1990-es évek közepén, mint már írtam róla, az Andok-tag Peru és Ecuador között igen nagy volt a feszültség, ráadásul az ázsiai és később az orosz pénzügyi válság is éreztette hatását a kontinensen, mely nem tett jót a gazdasági fellendülésnek egyik blokkban sem. Ezek a problémák az ezredforduló környékére elmúltak, vagy legalább is enyhültek (1998-ban Peru és Ecuador békét kötöttek, 2002 végére az argentin válság is enyhülni látszott), tehát az államok több figyelmet fordíthattak a két blokk kapcsolatának mélyítésére. El is indultak a tárgyalások, melyek első jelentős eseménye a 2004 októberében Montevideoban aláírt, szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról határozó szerződés volt, mely jelentős előrelépést jelentett a blokk közi kapcsolatokban. Ezt a szerződést nem sokkal később a Cuzco-i Kiáltvány 2004 decemberében történő

aláírása követte. Ezzel a dokumentummal lényegében bejelentették a Nemzetek Dél-amerikai Közösségének (Comunidad Sudaméricana de Naciones) létrehozását, nem titkoltan az Európai Unió mintájára (ahogy Eduardo Dunhalde, volt argentin elnök fogalmazott: „a mi tükrünk az Európai Unió lesz, minden intézményével együtt” 11 ). Bár ekkor még semmilyen konkrét döntés nem született, bizonyos irányelveket lefektettek a jövőre nézve. Ilyen volt például a külpolitikai együttműködés erősítése, a szabadkereskedelmi övezet kibővítésének szándéka (ilyen irányú tárgyalások már folytak a múltban), vagy éppen az a kijelentés, hogy nem hoznak létre – egyelőre legalábbis – új intézményeket, hanem a meglévő, tehát az Andok Csoport és a Mercosur intézményeire fognak támaszkodni, arra hivatkozva, hogy elkerüljék a többlet kiadásokat. Ez a döntés az új integráció működésének korai szakaszára még valószínűleg

nem lesz hatással, a későbbiekben azonban véleményem szerint ezt a döntést lehet, hogy felül kell majd vizsgálni. Ugyanis – mint azt a Mercosur és a CAN ismertetésénél láthattuk – egyik szervezet intézményrendszere sem működik 11 “Our mirror will be the European Union, with all its institutions”. Eduardo Duhalde, volt argentin elnök (DeLong, 2005) 49 http://www.doksihu tökéletesen. A Mercosurnál, bár mindenképpen hatékonyabb andoki partnerénél, a vitarendezések esetében még van mit fejleszteni. Az Andok Csoport intézményrendszere pedig úgy vélem nem rendelkezik akkora hatalommal, hogy hatékonyan tudna összetartani egy ilyen méretű integrációt, mint a kialakuló délamerikai. Jelentős esemény még a kiáltvánnyal kapcsolatban és fontos megemlíteni, hogy a szintén dél-amerikai Suriname és Guyana is részt vesz ebben az integrációs folyamatban. Ezek az országok – Francia Guyanával együtt – egészen eddig

látványosan kimaradtak a latin-amerikai integrációs folyamatokból. Tehát az „összdélamerikai” integrációba való bekapcsolódásuk mindenképpen történelmi jelentőségű A konkrét döntéseket a jövőben megtartandó ülésekre halasztották ugyan – melyek már a Nemzetek Dél-amerikai Közösségének Államfői Csúcstalálkozója nevet fogják viselni , de megtették a dél-amerikai országok az első fontos lépést egy egész kontinenst lefedő integráció megvalósítása felé. Ahogy Alejandro Toledo, Peru akkori elnöke fogalmazott a találkozón történő felszólalásában: „Azért vagyunk itt, hogy testet, csontot, lelket, szívet és életet adjunk Bolívar álmának. 12 ” Ezt a találkozók két másik követte (2005-ben Brazília városban és 2006-ban a bolíviai Cochabambában), ahol viszont érdemi döntések még nem születtek. Végül 2008 májusában a Brazília városban tartott csúcstalálkozón aláírták az új nevén Délamerikai

Nemzetek Uniójának Alkotmányozó Szerződését, mellyel hivatalosan is létrejött az UNASUR, quitói (Ecuador) székhellyel. Ebben a Szerződésben a részes felek megfogalmaztak a szervezet által elérni kívánt célokat is. Ilyen például a jogharmonizáció előmozdítása és a bírói testületek együttműködésének ösztönzése az integráción belül 13 . Bár külön bírói testületet ehhez nem hoztak létre, mind az Andok Közösség, mind a Mercosur rendelkezik közösségi bíróságokkal, melyek képesek lesznek ellátni ezt a feladatot, mely minden integráció hatékonyságának szempontjából létfontosságú, bár a vitás ügyek rendezésében nem 12 „We are here to give flesh, bone, soul, heart and life to the dream of Bolívar” – Alejandro Toledo (DeLong, 2005) 13 „The promotion of cooperation among the judicial authorities of the Member States of UNASUR.” – Az UNASUR bírói hatóságai közöttiegyüttműködés ösztönzése

(www.comunidadandinaorg/ingles/csn/treatyhtm) 50 http://www.doksihu ezen bíróságok hivatottak eljárni, ezeket közvetlen tárgyalások útján kívánják megoldani. Továbbá határoztak a pénzügyi integráció előmozdításáról is, mely igaz, még nem tartalmaz konkrét lépéseket, de előrevetít egy jövőben megvalósítható közös valutát. Ezzel összefüggésben létrehoztak egy közös bankot (Banco del Sur, Dél Bankja) caracasi (Venezuela) székhellyel. Nem is véletlenül, ugyanis ezen bank létrehozásának legfőbb szószólója és támogatója a baloldali Hugo Chávez venezuelai elnök. Az általánosan elfogadott álláspont szerint a Bank legfőbb funkciója a nyugati nagy nemzetközi bankok „helyettesítése” lenne a latin-amerikai régióban. Ez is példázza Dél-Amerika baloldali kormányainak azt a törekvését, hogy minél jobban függetlenedjenek a Nyugattól, de leginkább az Egyesült Államok és az általa „vezetett” pénzügyi

szervezetek befolyásától. Tehát ez a bank hiteleket nyújtana – az országok befizetéseiből képezendő alapból - az integrációs programok megvalósításához, de sokkal kedvezőbb feltételekkel, mint például a Nemzetközi Valutaalap (IMF), mely gyakran igen szigorú és az adott állam adottságait figyelmen kívül hagyó feltételeket szab az általa folyósított hiteleknek. E mellett fontosnak tartják a közösségen belül jelen lévő aszimmetriák megszüntetését. Ennek a megvalósítása vagy konkretizálása viszont még várat magára, ugyanis a Szerződésben mindössze „konkrét és hatékony mechanizmusok” kifejlesztéséről határoztak. De ez a pont mindenképpen fontos az integráció szempontjából, mivel valóban hatalmas aszimmetriák vannak szerte a délamerikai régióban. A legsúlyosabb problémát a szinte mindegyik országban jelen lévő szociális szakadék és szegénység jelenti, mely igen nagy elégedetlenséget szül. A

szubkontinens országai közül Brazíliában tapasztalható a legnagyobb ilyen szakadék a leggazdagabb és legszegényebb rétegek között – a leggazdagabb 20%-a a lakosságnak itt harmincszor keres többet, mint a legszegényebb 20%, ezzel a szociális szakadékot mérő Gini index 2007-es adatai alapján Brazília a tízedik helyen áll és csupán a szegényebb afrikai országok „előzik meg”. Viszont a szegénység visszaszorításában nagy előrelépést tett: 1992-ben még a lakosság közel 36%-a élt napi 2 dollárból, vagy annál kevesebből, 2006-ra viszont ez az arány már „csak”19% volt.(Forrás: CIA Factbook; Margolis, 2007) Azonban nem csak Brazíliában okoz ez problémát. Venezuelában is nagy az elégedetlenség, mert úgy vélik Chávez elnök a hatalmas olajbevételeket nem a társadalmi különbségek megszüntetésére fordítja. Az UNASUR tagjai igyekeznek minél jobban elmélyíteni a „dél-amerikai identitást” is. Hasonlóan az Európai

Unióhoz, ebben az új integrációban is bevezetik a 51 http://www.doksihu közös, „dél-amerikai állampolgárságot” 14 , tovább növelve az egyenlőség érzését (az EU-ban az uniós állampolgárság jelentősen hozzájárult a közösségi identitás mélyítéséhez). Ezzel együtt pedig mindenki számára biztosítani akarják a szociális és egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférést 15 , melyet valószínűleg a közösségi állampolgársággal összefüggésben kívánnak megvalósítani. Tehát az UNASUR alapítói nagy hangsúlyt fektetnek a gazdasági együttműködés mellett a közösség összetartásának erősítésére és az egész integráció társadalmi elfogadtatására. Bár ezen integráció létrehozói a Mercosur és az Andok Csoport már meglévő intézményeit szándékoznak használni, az Alkotmányozó Szerződés mégis határoz bizonyos testületek létrehozásáról. Tény, hogy a két alapító tömb

fejlett intézményrendszerrel rendelkezik, az általuk létrehozott szervezet egy igen komplex és az egész kontinenst lefedő integráció, melynél szükséges bizonyos saját testületek létrehozása. Az integráció legfőbb döntéshozó szervének az úgynevezett Állam- és Kormányfők Tanácsát (Consejo de Jefes de Estado) szánják. Fő feladatköre az irányelvek, akciótervek és egyéb kezdeményezések kidolgozása, tehát lényegében ez a „törvényhozó” testülete a szervezetnek. A Szerződésben rendelkeztek továbbá egy parlament létrehozásáról cochabambai (Bolívia) székhellyel. A konkrétumok viszont a jövőben elfogadandó egyezményekben fognak megjelölni. Felmerülhet a kérdés, hogy ha úgy döntöttek a létrehozók, hogy a meglévő intézményi rendszert használják az UNASUR működtetésénél, miért kell külön parlamentet létrehozni, hiszen mindkét integrációnak, 14 „The consolidation of a South American identity

through the progressive recognition of the rights of nationals of a Member State resident in any of the other Member States, with the aim of attaining a South American citizenship”, South American Union Of Nations Constitutive Treaty, Article 3. – A dél-amerikai identitás megerősítése, a tagországok lakosainak jogainak a többi tagországban való folyamatos elismerésén keresztül, a dél-amerikai állampolgárság megszerzésének céljával, Nemzetek Dél-amerikai Uniója, Alkotmányozó Szerződése, 3. cikkely 15 „Universal access to social security and health services” South American Union Of Nations Constitutive Treaty, Article Általános hozzáférés a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, Nemzetek Dél-amerikai Uniója, Alkotmányozó Szerződése, 3. cikkely (www.comunidadandinaorg/ingles/csn/treatyhtm) 52 http://www.doksihu az Andok Közösségnek és a Mercosurnak is van saját parlamentje. Valószínűleg azért tartották szükségesnek

egy külön parlament létrehozását, mert a most testet öltő UNASUR kiterjedtségében és – alapítói reményei szerint – mélységében is nagyobb lesz az őt alapító két szervezetnél. Tehát véleményem szerint a parlament létrehozását azért tartják szükségesnek, mert egy olyan szervezetre tervezik, mely idővel túlszárnyalja létrehozóit és egy ilyen regionális - vagy ebben az esetben kontinentális – társulás ügyeit csak egy megfelelő kapacitású parlament képes intézni. A dél-amerikai integráció végrehajtó hatalmaként funkcionál a Külügyminiszterek Tanácsa (El Consejo de Ministros de Relaciones Exteriores). Feladatai közé főleg a államfői gyűlésdöntéseinek végrehajtása, annak felügyelete és összehangolása tartozik, de ő maga is készíthet ajánlásokat az integráció legfőbb szervének. E mellett ez a testület végzi a közösségi költségvetés és programok értékelését és elfogadását. Bár igen

fontos feladatot lát el ez a testület, nem biztos, hogy a külügyminiszterek a legalkalmasabbak a közösségi irányelvek végrehajtásának felügyeletére. Egy szakértői csoport alkalmasabb lenne ilyen feladatkör betöltésére, vagy a két alapító szervezet valamelyik intézményét használni alapként. Azonban még nem lehet ítéletet mondani az UNASUR intézményrendszeréről. Egyrészt azért, mert az Alkotmányozó Szerződés nem fedi le teljes egészében a testületek által végzett feladatokat, másrészt pedig túl „fiatal” ez az integráció ahhoz, hogy felszínre kerüljenek az esetleges szerkezeti hiányosságok. Annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy már a létrehozásánál nagy terveket, álmokat fűztek az UNASURhoz. Egy ekkora szervezetnek, hogy sikeres és hatékony legyen, feltétlenül egy kiterjedt és fejlett intézményrendszerre van szüksége. Azt pedig, hogy a létrehozott intézményi háttér mennyire tudja ellátni a feladatait, csak a

következő évek tapasztalatai után tudjuk megmondani. 53 http://www.doksihu 6. Konklúzió A gondolatmenet levezetése során számos latin-amerikai integrációt és regionális csoportosulást ismerhettünk meg. Ezek közül, bár sokan nagyon eredményesekegyik sem tudott túllépni egy bizonyos szintet. Talán csak a CARICOMot említhetem meg kivételként Még a Mercosur is - mely kétség kívül jelenleg a legsikeresebb dél-amerikai integrációs tömb – jelentős hiányoságokkal küzd. A szabadkereskedelem főleg az Argentína és Brazília közötti viták miatt nem teljes és a vámunió kiteljesedése is várat még magára. Véleményem szerint ez az ideológiai közösség hiányának tudható be, mely nagyon sok esetben igen erős összetartó kapocsként szolgál. Arra, hogy az ideológia mennyire fontos összetartó erőt képvisel, nagyon jó példa Simón Bilívar Nagy Kolumbiája. Ebben az esetben az összetartó erőt maga Bolívar képezte, az ő

egységképével, törekvéseivel. Azonban nem sokkal az után, hogy a bolivarianizmus atyja lemondott az ország irányításáról és elhagyta DélAmerikát, a kohézió eltűnt és Nagy Kolumbia szétesett, ráadásul a térség mind a mai napig feszültségek forrása. Nagyon sokáig hiányzott ez a fajta összetartó erő, nem csak kontinentális vagy regionális szinten, de néha Latin-Amerika egyes államain belül is. Többek között ennek tudható be, hogy a XX. század második felében indult integrációs kezdeményezések nagy része vagy megrekedt egy ponton, vagy egyszerűen kiüresedett. Azonban a mostanában előretörő és egyre több helyen diadalmaskodó latin-amerikai baloldal, ebben változást hoz. Dél-Amerikában Kolumbia kivételével - ahol konzervatív kormány van hatalmon – mindegyik országot bal, vagy bal-közép kormány irányítja és LatinAmerika több államában is a baloldal dominál. Ez a nagyarányú baloldali előretörés megteremtett egy

bizonyos szintű, eddig hiányzó ideológiai közösséget, mely, ha nem is tette problémamentessé, de mindenképpen megkönnyítette a régió országai közötti együttműködést, új lendületet adva az integrációs törekvéseknek. Ezt az egész „mozgalmat” pedig Hugo Chávez venezuelai elnök fogja össze, ő a legaktívabb résztvevője és népszerűsítője az összefogásnak. Azt is mondhatnánk, hogy ő a XXI század Simón Bolívarja, viszont az csak a jövőben fog kiderülni, hogy vajon Chávez „műve” Nagy Kolumbia sorsára jut-e. Ez a mű, mely az újonnan erőre kapott integrációs lendület legkézzelfoghatóbb eredménye, az UNASUR integrációs tömb. Ezt a kezdeményezést elsősorban Dél54 http://www.doksihu Amerika baloldali kormányai hajtják, és nekik is köszönhető a beindulása. Ez a szubkontinens országait összefogni hivatott társulás nagyon ígéretes, kedvező feltételek – a már említett ideológiai közösség, viszonylagos

gazdasági stabilitás - közepette jött létre. Az UNASUR-t azzal az ambiciózus céllal hozták létre a dél-amerikai államok, hogy egyrészt teljesen, vagy legalább részben függetlenítség magukat az Egyesült Államoktól és a nyugati pénzintézetektől (elsősorban a Nemzetközi Valutaalaptól) való gazdasági függésüket. Másrészt pedig ellenpontot kívánnak teremteni a szintén az USA által fémjelzett NAFTA szabadkereskedelmi társulással szemben, harmadrészt az Észak-Amerika által szorgalmazott Összamerikai Szabadkereskedelmi Övezet (FTAA) alternatívájává szeretnének válni. Gyakran meg is vádolják – néha alaptalanul, néha viszont jogosan – ezeket az országokat és szervezeteket azzal, hogy csak a saját érdeküket nézik és nem törődnek a parter igényeivel. Ez az Egyesült Államok esetében többszörösen igaz, ugyanis annak ellenére, hogy mindennél jobban szorgalmazza a szabadkereskedelmet, saját farmereinek még mindig

hihetetlen mértékű támogatást nyújt. Ennek következtében az amerikai termékek sokkal versenyképesebbek a világpiacon, ráadásul az USA-nak a pénzpiaci válság nyomán tett lépései - több bank felvásárlása és más vállalatokban történő állami részvényvásárlás – csak még több indokot szolgáltattak Dél-Amerikának arra, hogy megkérdőjelezze a liberalizáció szükségességét. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az Egyesült Államok és közvetetten a NAFTA is meghatározó gazdasági erőt képvisel a térségben. Mindennek tetejébe a 2005-ös FTAA kudarc hatására sem hagyott fel ilyen irányú terveinek megvalósításával, sőt ha lassan is, de biztosan „nyomul előre”, három dél-amerikai állammal – Chile, Kolumbia és Peru – már kötött is egy-egy szabadkereskedelmi megállapodást és valószínűleg a következő is csak idő kérdése. Amennyiben az UNASUR sikeressé válik, ezt valamelyest képes lesz elodázni,

vagy kedvezőbb tárgyalási feltételeket teremteni az USA-val szemben, de előbb vagy utóbb az FTAA így is úgy is megvalósul. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem ez az első nagyszabású kezdeményezés Latin-Amerikában. Korábban már tanúi lehettünk egy, az UNASURhoz hasonlóan ambiciózus integrációs kezdeményezésnek, mely ma már csak árnyéka önmagának. Az ALADI (előző nevén ALALC) is egy olyan integrációs kezdeményezés volt, melynek fontos szerepet szántak, nagyon sok ország csatlakozott hozzá, azonban 55 http://www.doksihu többek között a politikai akarat hiánya miatt ma lényegében csupán egy politikai fórumként funkcionál. Viszont az ALADI-hoz képest az UNASUR több előnnyel is rendelkezik. Egyrészt létrehozói már birtokában vannak az elmúlt évtizedek integrációs tapasztalatainak, másrészt pedig egy nagyon sikeresen működő integrációt, az Európai Uniót vették mintának, ahonnan akár tanácsadókat is

meg lehetne hívni Dél-Amerikába, hogy segítsék az ottaniak munkáját. Természetesen mindez szükséges, de messze nem elégséges feltétele annak, hogy a Dél-amerikai Nemzetek Uniója sikeres legyen. Nagyon kedvezett eme integráció létrejöttének az is, hogy több feltétel egyszerre volt adott hozzá. Elsősorban a már korábban említett, baloldali túlsúly a térségben, másrészt pedig az USA – pontosabban George W. Bush elnök - politikájából való kiábrándultság A Bush kormányzat az afganisztáni és később az iraki háborúval nem csak LatinAmerikában, de a világ más országaiban is sokat vesztett népszerűségéből, ráadásul e katonai missziók következtében „elhanyagolta” a dél-amerikai régiót, mely csak tovább rontott a megítélésén. Népszerűségén a 2007-es dél-amerikai körútja sem javított (Vass, 2007). Ezt sikeresen ki is használták az Egyesült Államokkal szembe helyezkedő baloldaliak. Ez azonban hamarosan

megváltozhat Az amerikai kormányváltással és a januárban hivatalba lépő Barack Obama új elnökkel mindenképpen változás fog beállni az USA Latin-Amerika politikájában. Ez pedig hatással lesz a mostani integrációs lendületre is, ha például az USA-nak újabb szabadkereskedelmi megállapodásokat sikerül nyélbe ütnie a térségben. E mellett a most hatalmon lévő baloldali kormányoknak azzal is szembe kell nézniük, hogy az ellenzékük is hamarosan elő fog állni egy olyan programmal, amivel választást nyerhet. Ha pedig kormányváltás következne be néhány vagy akár egy dél-amerikai országban és az új kormánynak mások lennének a prioritásai, mint az UNASUR, az nagymértékben veszélyeztetné az egész kezdeményezés jövőjét. Tehát az UNASUR egy nagyon igéretes kezdeményezés, mely képes lehet a térség számottevő erejévé válni. Azonban eredeti „célját”, az USA-tól való gazdasági függetlenedést, csak hatalmas mértékű

fejlesztések és összefogás révén tudná elérni, hosszú évek verejtékes munkája árán. Bár ez a pozíció is inkább egy versenytárs szintjére tudná csak emelni a térséget, riválissá aligha. Nem arról van szó, hogy nincs meg a régióban a potenciál, de az EU sem volt képes az Egyesült Államok riválisává válni, pedig az az integráció nagyon fejlett és erős gazdasággal rendelkezik. 56 http://www.doksihu Bár lehetőségei vannak az UNASUR-nak, igen törékeny az egyensúly, amire épül. Lényegében a dél-amerikai régió baloldali kormányai (elsősorban Hugo Chávez) jelentik az integráció motorját. Ennek esetében azonban nem garantált, hogy akkor is tovább fog „robogni”, ha néhány országban a baloldaliak kikerülnek a hatalomból – és bár jelenleg szilárd a helyzetük, a választásokon már valószínűleg egy sokkal jobban felkészült ellenzékkel találják szembe magukat. Természetesen az esetlegesen bekövetkező

kormányváltások nem feltétlenül vonják maguk után az UNASUR kezdeményezés azonnali beszüntetését, de az új kormányokkal mindenképpen tompulna az integráció Amerika-ellenes éle. Az UNASUR képes lehet egy olyan mély és sikeres integrációt létrehozni, mely képes lenne az Európai Unió szintjére emelkedni saját régiója vonatkozsában. Ehhez azonban szükséges, hogy egyrészt megmaradjon a most tapasztalható lendület és összetartás, másrészt pedig, hogy az USA befolyása ne növekedjen számottevően a térségben, ugyanis, amennyiben újraindulnak az FTAA tárgyalások, az egész integrációs kezdeményezés lendületét veszítheti, ez pedig az UNASUR végét is jelentheti. Amennyiben pedig ez bekövetkezik, a térségben nem igen marad olyan integrációs tömb, mely az UNASUR-nak szánt helyet képes lenne betölteni. Erre legfeljebb a Mercosurnak lehene valós esélye, ehhez azonban néhány strukturális változtatásra, a szervezet

működésének rugalmasabbá tételére lenne szükség. Mindenesetre az UNASUR tervét korántsem tekinthetjük hamvába holt ötletnek, hiszen intézményi felépítése, a jelenlegi tagok elkötelezettsége és lelkesedése, s megannyi egyéb tényező, mind egy sikeres együttműködés irányába mutat. 57 http://www.doksihu MELLÉKLETEK 58 http://www.doksihu 1. számú melléklet A CARICOM országok 2006-os GDP mutatói Forrás: A CARICOM Főtitkárságának hivatalos honlapja www.caricomstatsorg/Files/Databases/Indicators/Economic/GDP Growth Rates.htm 59 http://www.doksihu 2. számú melléklet A SICA intézményrendszere Forrás: A SICA hivatalos honlapja www.sicaint/sica/institucionesaspx?IdEnt=401 60 http://www.doksihu 3. számú melléklet Az UNASUR Alkotmányozó Szerződése SOUTH AMERICAN UNION OF NATIONS CONSTITUTIVE TREATY The Republic of Argentina, the Republic of Bolivia, the Federative Republic of Brazil, the Republic of Chile, the Republic of

Colombia, the Republic of Ecuador, the Cooperative Republic of Guyana, the Republic of Paraguay, the Republic of Peru, the Republic of Suriname, the Oriental Republic of Uruguay and the Bolivarian Republic of Venezuela. PREAMBLE BASED on the shared history and solidarity of our multiethnic, multilingual and multicultural nations, which have fought for the emancipation and unity of South America, honouring the vision of those who forged our independence and freedom in favour of that union and the building of a common future; INSPIRED by the Cusco Declaration (December 8th, 2004), the Brasilia Declaration (September 30th, 2005) and the Cochabamba Declaration (December 9th, 2006); AFFIRMING their determination to build a South American identity and citizenship and to develop an integrated regional space in the political, economic, social, cultural, environmental, energy and infrastructure dimensions, for the strengthening of Latin America and Caribbean unity; CONVINCED that the South

American integration and South American unity are necessary to promote the sustainable development and wellbeing of our peoples, and to contribute to the solution of the problems which still affect our region, such as persistent poverty, social exclusion and inequality; CERTAIN that integration is a decisive step towards the strengthening of multilateralism and the rule of law in international relations in order to achieve a multipolar, balanced and just world, in which the sovereign equality of States and a culture of peace prevail and in a world free of nuclear weapons and of weapons of mass destruction; CONFIRMING that both South American integration and the South American union are based on the guiding principles of: unlimited respect for sovereignty and territorial integrity and inviolability of States; self-determination of the peoples; solidarity; cooperation; peace; democracy, citizen participation and pluralism; universal, interdependent and indivisible human rights; reduction

of asymmetries and harmony with nature for a sustainable development; UNDERSTANDING that South American integration should be achieved through an innovative process, which would include the progress achieved so far by the 61 http://www.doksihu MERCOSUR and CAN processes, as well as the experiences of Chile, Guyana and Suriname, and which goes beyond the convergence among them; CONSCIOUS that the process of building a South American integration and union is ambitious in its strategic objectives and will be flexible and gradual in its implementation, ensuring that each State honour its commitments according to its own reality; RATIFYING that fully functioning democratic institutions and the unrestricted respect for human rights are essential conditions for building a common future of peace, economic and social prosperity and for the development of integration processes among the Member States; AGREE: Article 1 Constitution Of UNASUR The States Party to this Treaty decide to constitute

the Union of South American Nations (UNASUR) as an entity with international juridical character. Article 2 Objective The objective of the South American Union of Nations is to build, in a participatory and consensual manner, an integration and union among its peoples in the cultural, social, economic and political fields, prioritizing political dialogue, social policies, education, energy, infrastructure, financing and the environment, among others, with a view to eliminating socioeconomic inequality, in order to achieve social inclusion and participation of civil society, to strengthen democracy and reduce asymmetries within the framework of strengthening the sovereignty and independence of the States. Article 3 Specific Objectives The South American Union of Nations has the following objectives: bb) The strengthening of the political dialogue among Member States to guarantee a space for consultation in order to reinforce South American integration and the participation of UNASUR in

the international arena; cc) The inclusive and equitable social and human development in order to eradicate poverty and overcome inequalities in the region; dd) The eradication of illiteracy, the universal access to quality education and the regional recognition of courses and titles; ee) Energy integration for the integral and sustainable use of the resources of the region, in a spirit of solidarity; 62 http://www.doksihu ff) The development of an infrastructure for the interconnection of the region and among our peoples, based on sustainable social and economic development criteria; gg) Financial integration through the adoption of mechanisms compatible with the economic and fiscal policies of Member States; hh) The protection of biodiversity, water resources and ecosystems, as well as cooperation in the prevention of catastrophes and in combating the causes and effects of climate change; ii) The development of concrete and effective mechanisms to overcome asymmetries, thus

achieving an equitable integration; jj) The consolidation of a South American identity through the progressive recognition of the rights of nationals of a Member State resident in any of the other Member States, with the aim of attaining a South American citizenship; kk) Universal access to social security and health services; ll) Cooperation on issues of migration with a holistic approach, based on an unrestricted respect for human and labour rights, for migratory regularisation and harmonisation of policies; mm) Economic and commercial cooperation to achieve progress and consolidation of an innovative, dynamic, transparent, equitable and balanced process focused on an effective access, promoting economic growth and development to overcome asymmetries by means of the complementarities of the economies of the countries of South America, as well as the promotion of the wellbeing of all sectors of the population and the reduction of poverty; nn) Industrial and productive integration,

focusing especially on the important role that small and medium size enterprises, cooperatives, networks and other forms of productive organisation may play; oo) The definition and implementation of common or complementary policies and projects of research, innovation, technological transfer and technological production, aimed at enhancing the region’s own capacity, sustainability and technological development; pp) The promotion of cultural diversity and the expression of the traditions and knowledge of the peoples of the region, in order to strengthen their sense of identity; qq) Citizen participation through mechanisms for interaction and dialogue between UNASUR and the various social actors in the formulation of South American integration policies; rr) Coordination among specialised bodies of the Member States, taking into account international norms, in order to strengthen the fight against corruption, the global drug problem, trafficking in persons, trafficking in small and

light weapons, terrorism, transnational organised crime and other threats as well as for disarmament, the nonproliferation of nuclear weapons and weapons of mass destruction, and elimination of landmines; 63 http://www.doksihu ss) The promotion of cooperation among the judicial authorities of the Member States of UNASUR. tt) The exchange of information and experiences in matters of defence; uu) Cooperation for the strengthening of citizen security; vv) Sectoral cooperation as a mechanism to deepen South American integration, through the exchange of information, experiences and capacity building. Article 4 Bodies The Bodies of UNASUR are: 1. The Council of Heads of State and Government 2. The Council of Ministers of Foreign Affairs 3. The Council of Delegates 4. The General Secretariat Article 5 Institutional Development Sectoral Ministerial Meetings, and meetings of the Councils at Ministerial level, Working Groups and other institutional levels may be convened as required on a

permanent or temporary basis, in order to fulfil the mandates and recommendations of the competent bodies. These bodies will report on their activities through the Council of Delegates, which will present its findings to the Council of Heads of State and Government or to the Council of Ministers of Foreign Affairs, as appropriate. The agreements adopted by the Sectoral Ministerial Meetings, Councils at Ministerial level, Working Groups and other institutional levels will be submitted for consideration by the competent body which has summoned or created them. The Energy Council of South America, created by the Declaration of Margarita (April 17th, 2007), is part of UNASUR. Article 6 The Council of Heads of State and Government The Council of Heads of State and Government is the highest organ of UNASUR. Its responsibilities are: a) To establish policy guidelines, plans of action, programmes and projects of the South American integration process and to decide on the priorities to be

implemented; 64 http://www.doksihu b) To summon Sectoral Ministerial Meetings and to create Councils at Ministerial level; c) To decide on the proposals presented by the Council of Ministers of Foreign Affairs; d) To adopt the political guidelines for relation with third parties; The ordinary meetings of the Council of Heads of State and Government will be held annually. Upon the request of a Member State, extraordinary meetings may be summoned through the Pro Tempore Presidency, subject to the consensus of all Member States of UNASUR. Article 7 The Pro Tempore Presidency The Pro Tempore Presidency of UNASUR will be held successively by each of the Member States, in alphabetical order, for periods of one year. Its responsibilities are: a) To prepare, summon and preside over the meetings of the bodies of UNASUR; b) To present to the Council of Ministers of Foreign Affairs and to the Council of Delegates the annual program of activities of UNASUR, with dates, venues and agenda of the

meetings of its bodies in coordination with the General Secretariat; c) To represent UNASUR in international events, with the prior authorization of the Member States; d) To undertake commitments and to sign Declarations with third parties, with prior consent of the appropriate bodies of UNASUR. Article 8 The Council of Ministers of Foreign Affairs The Council of Ministers of Foreign Affairs has the following functions: a) To adopt Resolutions in order to implement the Decisions of the Council of Heads of State and Government; b) To propose draft Decisions and prepare the meetings of the Council of Heads of State and Government; c) To coordinate positions on central themes of South American integration; d) To develop and promote political dialogue and coordination on themes of regional and international interest; e) To oversee and evaluate the integration process as a whole; f) To approve the annual Programme of activities and the annual working budget of UNASUR; 65

http://www.doksihu g) To approve the financing of the common initiatives of UNASUR; h) To implement the policy guidelines for relations with third parties; i) To approve resolutions and regulations of an institutional nature or on other themes falling within its jurisdiction; j) To create Working Groups based on the priorities established by the Council of Heads of State and Government. The ordinary meetings of the Council of Ministers of Foreign Affairs will be held every semester and may be convened by the Pro Tempore Presidency on an extraordinary basis at the request of half of the Member States. Article 9 The Council of Delegates The Council of Delegates has the following functions: a) To implement, through the adoption of the appropriate Provisions, the Decisions of the Council of Heads of State and Government, and the Resolutions of the Council of Ministers of Foreign Affairs, with the support of the Pro Tempore Presidency and the General Secretariat; b) To prepare the meetings

of the Council of Ministers of Foreign Affairs; c) To prepare draft Decisions, Resolutions and Regulations for the consideration of the Council of Ministers of Foreign Affairs; d) To ensure the compatibility and to coordinate the initiatives of UNASUR with other existing regional and subregional integration processes in order to promote the complementarity of efforts; e) To establish, coordinate and oversee the Working Groups; f) To oversee the political dialogue and consultation and coordination on issues of regional and international interest; g) To encourage the opportunities for dialogue so as to facilitate citizen participation in the South American integration process; h) To propose to the Council of Ministers of Foreign Affairs, for its consideration and approval, the draft ordinary annual working budget. The Council of Delegates is composed of one accredited representative of each Member State. It will meet preferably every two months, in the territory of the State which

occupies the Pro Tempore Presidency or another agreed venue. Article 10 The General Secretariat The General Secretariat is the body that, under the leadership of the Secretary General, 66 http://www.doksihu executes the mandates conferred upon it by the organs of UNASUR and represents them accordingly. Its headquarters shall be the city of Quito, Ecuador Its responsibilities shall be: a) To support the Council of Heads of States and Government, the Council of Ministers of Foreign Affairs, the Council of Delegates and the Pro Tempore Presidency in the fulfilment of their duties; b) To propose initiatives and to oversee the implementation of the directives of the organs of UNASUR; c) To participate with the right to speak and to perform the role of secretary in the meetings of the organs of UNASUR; d) To prepare and submit the Annual Report and the respective reports to the corresponding organs of UNASUR; e) To serve as depository of the Agreements in the framework of UNASUR and to

arrange for their respective publication; f) To prepare the draft Annual Budget for the consideration of the Council of Delegates and to adopt the necessary measures for its proper management and execution; g) To prepare the draft Regulations for the functioning of the General Secretariat and to submit them for the consideration and approval of the corresponding organs; h) To coordinate with other integration and cooperation entities of Latin America and the Caribbean with a view to developing those activities requested by the bodies of UNASUR; i) To execute, according to the regulations, all the legal acts necessary for the proper administration and management of the General Secretariat; The Secretary General shall be appointed by the Council of Heads of State and Government, following a proposal by the Council of Ministers of Foreign Affairs, for a term of two years, renewable only once. The Secretary General shall not be succeeded by a person of the same nationality. During the

exercise of his or her functions, the Secretary General and the staff of the General Secretariat shall be exclusively dedicated to UNASUR and will not request, neither accept, instructions from any Government nor any authority other than UNASUR, and will refrain from acting in a manner inconsistent with their status as international civil servants with sole responsibility to this international organisation. The Secretary General shall be the legal representative of the General Secretariat. In the selection of the employees of the General Secretariat, an equitable representation for each Member State will be guaranteed, taking into account, as far as possible, criteria of gender, language, ethnicity and others. 67 http://www.doksihu Article 11 Juridical Sources The juridical sources of UNASUR are the following: 1. The Constitutive Treaty of UNASUR and other additional instruments; 2. The Agreements concluded by the Member States of UNASUR as a consequence of the instruments

mentioned in the item above; 3. The Decisions of the Council of Heads of State and Government; 4. The Resolutions of the Council of Ministers of Foreign Affairs; 5. The Provisions of the Council of Delegates Article 12 Approval of the Legislative Measures All the norms of UNASUR will be adopted by consensus. The Decisions of the Council of Heads of State and Government, the Resolutions of the Council of Ministers of Foreign Affairs and the Provisions of the Council of Delegates may be adopted with the presence of at least three quarters (3/4) of the Member States. The Decisions of the Council of Heads of State and Government, the Resolutions of the Council of Ministers of Foreign Affairs adopted without the presence of all Member States, shall be forwarded by the Secretary General to the absent States, which shall make known their position within thirty (30) days after receipt of the document in the appropriate language. In the case of the Council of Delegates, that deadline shall be

fifteen (15) days. The Working Groups shall hold sessions and make proposals as long as they have a quorum of half plus one of the Member States. The legislative measures emanating from the organs of UNASUR will be binding on the Member States once they have been incorporated into each Member State’s domestic law, according to its respective internal procedures. Article 13 Adoption of Policies and Creation of Institutions, Organizations and Programmes One or more Member States may submit for the consideration of the Council of Delegates a proposal for adoption of policies, creation of common institutions, organisations and programmes which will be adopted in a consensual manner, on the basis of a flexible and gradual criteria of implementation according to the objectives of UNASUR and the provisions of Articles 5 and 12 of this Treaty. 68 http://www.doksihu Programmes, institutions and organisations in which Member States participate prior to the entry into force of this Treaty

may be considered as UNASUR programmes, institutions or organisations, in accordance with the procedures outlined in this article and in accordance with the objectives of this Treaty. The proposals will be submitted to the Council of Delegates. Once approved by consensus, they will be forwarded to the Council of the Ministers of Foreign Affairs and, subsequently, to the Council of Heads of State and Government, for approval by consensus. When a proposal has not obtained consensus, it may only be submitted to the Council of Delegates six months after its last inclusion in the agenda. Once a proposal is approved by the highest body of UNASUR, three or more Member States may begin to implement it, provided that the possibility of inclusion of other Member States in such a common initiative is guaranteed and periodical reports of its implementation are presented to the Council of Delegates. Any Member State may completely or partially refrain from implementing an approved policy, be it for

a period defined beforehand, or for an indefinite period, without preventing it from later joining the total or partial implementation of that policy. In the case of institutions, organisations or programmes which are created, any Member State may participate as an observer, or refrain from participating fully or partially for a definite or indefinite period. The adoption of policies and the creation of institutions, organisations and programmes will be regulated by the Council of Ministers of Foreign Affairs, following a proposal by the Council of Delegates. Article 14 Political Dialogue The political consultation and coordination among the Member States of UNASUR will be based on harmony and mutual respect, strengthening regional stability and supporting the preservation of democratic values and the promotion of human rights. Member States will reinforce the practice of consensus-building on the central themes on the international agenda and will promote initiatives that affirm the

identity of the region as a dynamic factor in international relations. Article 15 Relationship with Third Parties UNASUR will promote initiatives for dialogue on themes of regional or international interest and will seek to strengthen cooperation mechanisms with other regional groups, States and other entities with international legal character, focusing on projects in the areas of energy, financing, infrastructure, social policies, education and others to be identified. 69 http://www.doksihu The Council of Delegates with the support of the Pro Tempore Presidency and the General Secretariat is responsible for overseeing the implementation of activities. For the purpose of achieving proper coordination, the Council of Delegates shall be informed of and consider the positions that UNASUR will adopt in its relationship with third parties. Article 16 Financing The Council of Delegates will propose to the Council of Ministers of Foreign Affairs, for consideration and approval, the draft

Annual Ordinary Budget for the functioning of the General Secretariat. The financing of the ordinary budget for the functioning of the General Secretariat will be based on differentiated contribution quotas of the Member States to be determined by a Resolution of the Council of Ministers of Foreign Affairs, following a proposal by the Council of Delegates, taking into account the economic capacity of the Member States, shared responsibility and the principle of equity. Article 17 Parliament The creation of a South American Parliament, whose seat shall be the city of Cochabamba, Bolivia, will be the subject of an Additional Protocol to the present Treaty. Article 18 Citizen Participation Full citizen participation in the process of South American integration and union will be promoted by means of dialogue and interaction in a broad, democratic, transparent, pluralistic, diverse and independent manner with the various social actors, establishing effective channels of information,

consultation and supervision in the different bodies of UNASUR. The Member States and organs of UNASUR will promote innovative mechanisms and spaces to encourage discussion of various issues ensuring that the proposals submitted by civil society receive adequate consideration and response. Article 19 Associate States Other Latin American and Caribbean States that request participation as Associate States of UNASUR may be admitted with the approval of the Council of Heads of State and Government. 70 http://www.doksihu The rights and obligations of the Associate States will be regulated by the Council of Ministers of Foreign Affairs. Article 20 Accession of New Members After the fifth year of the entry into force of the present Treaty and taking into account the aim of strengthening Latin American and Caribbean unity, the Council of Heads of State and Government may consider requests for accession as Members States by Associate States, that have held such a status for four years, by

means of a consensual recommendation by the Council of Ministers of Foreign Affairs. The respective Protocols of Accession will enter into force 30 days after the completion of the ratification process by all Members States and the acceding State. Article 21 Dispute Settlement Any dispute that may emerge between States Parties regarding the interpretation or implementation of the provisions of this Constitutive Treaty will be settled through direct negotiations. In the case where a solution is not reached through direct negotiation, the Member States involved will submit the dispute for the consideration of the Council of Delegates, which will formulate within 60 days, the appropriate recommendations for the settlement of the dispute. If a solution is not reached by the Council of Delegates, the dispute will be taken to the Council of Ministers of Foreign Affairs, which will consider it at its next meeting. Article 22 Privileges and Immunities UNASUR shall enjoy in the territory of

each of its Member States, the privileges and immunities necessary for the fulfilment of its functions. The representatives of the Member States of UNASUR and the international employees of UNASUR will therefore benefit from the privileges and immunities necessary for the independent exercise of their functions with relation to this Treaty. UNASUR shall establish with the Republic of Ecuador the corresponding Headquarters Agreement which will establish the specific privileges and immunities. Article 23 Languages The official languages of the Union of South American Nations will be English, Spanish, Portuguese and Dutch. 71 http://www.doksihu Article 24 Validity and Denunciation This treaty will have an indefinite validity. It may be denounced by any of the Member States by means of a written notification to the Depositary, which shall communicate such notification to the other Member States. The denunciation will have effect six (6) months after the date in which the notification is

received by the Depositary. The notification of the denunciation shall not exempt the Member State of the obligation to pay outstanding ordinary contributions. Article 25 Amendments Any Member State may propose amendments to this Constitutive Treaty. The proposed amendments will be communicated to the General Secretariat which shall notify the other Member States for its consideration by the bodies of UNASUR. The amendments approved by the Council of Heads of State and Government will follow the procedure established in article 26 for entry into force. Article 26 Entry Into Force The present Constitutive Treaty of the Union of South American Nations will enter into force thirty days after the date of receipt of the 9th instrument of ratification. The instruments of ratification will be deposited before the Government of the Republic of Ecuador, which will communicate the date of deposit to the other States, as well as the date of entry into force of this Constitutive Treaty. For the

Member State which ratifies the Constitutive Treaty after the deposit of the 9th instrument of ratification, the Treaty will enter into force 30 days after the date in which that State deposits its instrument of ratification. Article 27 Registration This Constitutive Treaty and its amendments will be registered at the United Nations Secretariat. Transitory Article The Parties agree to appoint a Special Commission, coordinated by the Council of Delegates and composed of representatives of the National, Regional and Subregional 72 http://www.doksihu Parliaments, with the objective of preparing a draft of an Additional Protocol which will be considered in the IV Summit of Heads of State and Government. This Commission will meet in the city of Cochabamba. Such an Additional Protocol will determine the composition, attributions and functioning of the South American Parliament. Done in the city of Brasilia, Brazil, on the 23rd day of the month of May of the year 2008, in original copies

in the English, Spanish, Portuguese and Dutch languages, the four texts being equally authentic. 73 http://www.doksihu Irodalomjegyzék Könyvek: ƒ Calfat, Germán; Flores, Renato (1995): Northwards or across the ocean?: Mercosur free trade options; p.5-18 University of Antwerpen, Antwerpen ƒ García-Herrero, Alicia (1997): Banking crises in Latin America in the 1990s: Lessons for Argentina, Paraguay and Venezuela; p.10-55 IMF, Washington ƒ Georgakopoulos, Theodore; Paraskevopoulos, Christos C.; Smithin, John (1994): Economic integration between unequal partners; p. 150-192 Elgar, Aldershot ƒ Kocziszky György (2000): Regionális integrációk gazdaságtana BÍBOR Kiadó, Miskolc ƒ Lederman, Daniel; Maloney, William F.; Servén, Luis (2008): Lessons from NAFTA for Latin America; p.247-280 Stanford University Press, World Bank, Palo Alto ƒ Paraguay: 1997 (1997), Trade Policy Review sorozat; p.70-105 WTO, Genf ƒ Sadikov, Azim (2008): External tariff liberalization in

CARICOM: A commodity-level analysis; p.11-26 IMF, Washington ƒ Scherczer Károly Róbert (2003): A Mercosur jelene és jövője, p.16-19 BGF, Budapest ƒ Serra, María Isabel (2006): Regional convergence in Latin America; p. 10-20 IMF, Washington 74 http://www.doksihu ƒ Wiarda, Howard J.; Kline, Harvey F (2006): Latin American politics and developement; p. 310-380 Westview Press, Boulder Folyóiratok: ƒ David Haskel: Mercosur, Andean Countries Sign Agreement On Free Trade Area Hailed as Answer to FTAA In: International Trade Daily; 2004. 42 szám, p1729 ƒ Kovács Antónia: Bevándorlási politika - bevándorolt kisebbségek Brazíliában In: Regio – Kisebbség, Politika, Társadalom; 1993. 4 szám, p13-14 ƒ Lehoczki Bernadett: A regionalizmus három generációja Latin-Amerikában In: Köz-gazdaság; 2007. 3 szám, p97-114 ƒ Palotás László: Az összamerikai szabadkereskedelmi terv és az amerikai-brazilargentin háromszög In: EU Working Papers; 2000. 4 szám, p51-82 ƒ

Vass Péter: Perui-ecuadori békekötés In: HVG; 1998. 43 szám, p33-34 ƒ Vass Péter: Gazdasági és politikai gondok Argentínában In: HVG; 2000. 48 szám, p27-31 ƒ Vass Péter: Argentin gazdasági gondok In: HVG; 2001. 46 szám, p21-23 ƒ Vass Péter: Mélyponton a brazil valuta In: HVG, 2002. 31 szám, p23-24 ƒ Vass Péter: Pénzügyi káosz Uruguayban In: HVG; 2002. 32 szám, p19-20 ƒ Vass Péter: Bush Latin-Amerikában In: HVG; 2007. 10 szám, p33-34 75 http://www.doksihu Internetes források: ƒ Caro, Ariela Ruiz: Andean Community: Requiem for a Dream In: Global Politican; 2006. június 1 www.globalpoliticiancom/21826-south-america (Letöltés dátuma: 2008 október. 2 19:25) ƒ Cuba becomes a member of Rio Group In: Dominican Today; 2008. november 15, www.dominicantodaycom/dr/world/2008/11/15/30076/Cuba-becomes-amember-of-Rio-Group (Letöltés dátuma: 2008 november 10 17:40) ƒ DeLong, Seth R.: South American Unity May No Longer Be a Distant Dream: The Region’s

Left-leaning Governments Strive for Integration as Washington’s Plan to Isolate Venezuela’s Chávez Fails In: Council on Hemispheric Affairs; 2005. április 11 www.cohaorg/NEW PRESS RELEASES/New Press Releases 2005/0 5.41%20South%20American%20Unity%20the%20onehtm ƒ Dufek Bogi: Evo Morales: A "kokapárti" indián elnök In: Kitekintő; 2008. november 28, kitekinto.hu/amerika/2008/11/28/evo morales a kokaparti indian elnok / (Letöltés dátuma: 2008. december 5 15:20) ƒ Josephs, Leslie: Trade Talks Derail Between EU, Andean Bloc In: Dow Jones Newswires; 2008. november 11, www.bilateralsorg/articlephp3?id article=13737, (Letöltés dátuma: 2008. november 20 20:00) ƒ Margolis, Mac: How Brazil Reversed the Curse In: Newsweek; 2007. november 12, www.newsweekcom/id/67850/page/1 (Letöltés dátuma: 2008 december 5. 22:30) ƒ Mercosur – Andean agreement brings 350 million into common market In: NotiSur - South American Political and Economic Affair; 2004. április. 23

www.articlearchivescom/international-relations/internationalorganizations-bodies/1547983-1html (Letöltés dátuma: 2008 november 10. 18:30) ƒ New South American alliance to boost trade, ease political tensions 76 http://www.doksihu In: International Herald Tribune; 2008. május 22 www.ihtcom/articles/ap/2008/05/22/america/LA-GEN-BrazilContinental-Summitphp, (Letöltés dátuma: 2008 október 15 22:10) ƒ South America nations found union In: BBC News; 2008. május 23, news.bbccouk/2/hi/americas/7417896stm, (Letöltés dátuma: 2008 szeptember. 10, 18:15) ƒ UNASUR decides to esatablish South American Parliament in Bolivia In: NEWS.cn; 2008 október 18 news.xinhuanetcom/english/2008-10/18/content 10213565htm (Letöltés dátuma: 2008. november 30 19:50) ƒ United States and Chile Sign Historic FreeTrade Agreement In: Office of the United States Trade Representative; 2003. június 6 www.ustrgov/Document Library/Press Releases/2003/June/United Stat es Chile Sign Historic FreeTrade

Agreement.html (Letöltés dátuma: 2008. szeptember 3 13:00) ƒ Zimmerman, Cali: UNASUR Uniting South America In: Nu Wire Investor; 2008. május 30 www.nuwireinvestorcom/articles/unasur-uniting-south-america51659aspx (Letöltés dátuma: 2008 október 20 21:10) ƒ www.aladiorg - Az ALADI hivatalos honlapja ƒ www.comunidadandinaorg/endexhtm - Az Andok Csoport hivatalos honlapja ƒ www.caricomorg - A CARICOM hivatalos honlapja ƒ www.caricomstatsorg – A CARICOM Statisztikai Központjának honlapja ƒ www.mercosurint – A Mercosur hivatalos honlapja ƒ www.ciagov/library/publications/the-world-factbook/indexhtml - CIA – The World Factbook, a CIA információs adatbázisa ƒ www.sicaint - A SICA hivatalos honlapja ƒ www.internationalgcca - Kanada kül- és Kereskedelemügyi Minisztériumának honlapja 77 http://www.doksihu ƒ ec.europaeu – Az Európai Bizottság honlapja ƒ www.cohaorg – A Council on Hemispheric Affairs honlapja ƒ www.locgov - Library

Of Congress, az Egyesült Államok kongresszusának könyvtára 78