Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Pap Csilla - Franciaország Európa-politikája, különös tekintettel a közös agrárpolitikára, az európai biztonság- és védelempolitikára és az orosz-viszonyra

Alapadatok

Év, oldalszám:2009, 61 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:25

Feltöltve:2011. december 03.

Méret:477 KB

Intézmény:
[BGE] Budapesti Gazdasági Egyetem

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

http://www.doksihu BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány Franciaország Európa-politikája, különös tekintettel a közös agrárpolitikára, az európai biztonság- és védelempolitikára és az orosz viszonyra Készítette: Pap Csilla Budapest, 2009. 2 http://www.doksihu Tartalomjegyzék Bevezetés . 4 1. Franciaország és a közös agrárpolitika 8 1.1 Franciaország a közös agrárpolitika történetében és a franciák KAP-ról alkotott képe8 1.2 A támogatásból való részesedések arányának ismertetése12 1.3 A Közös Agrárpolitika, mint a 2008 évi Francia EU- elnökség egyik prioritása18 2. Franciaország és az Európai Unió közös biztonság-és védelempolitikája 22 2.1Franciaország és a NATO 22 2.2 NATO tagországok statisztikáinak elemzése 27 2.3 A NATO-hoz való közeledés okai a francia és a nemzetközi sajtóban30 2.4 Franciaország

és az európai biztonság- és védelempolitika 33 2.5 Az európai biztonság-és védelempolitika hiányosságai 35 2.6 A védelempolitika, mint a 2008 évi francia EU-elnökség egyik prioritása 37 2.61 A Lisszaboni Szerződés lehetséges hatásai az európai biztonság- és védelempolitika területére. 37 2.62 A francia soros elnökség munkaprogramja a védelempolitika terén 41 2.63 A védelempolitika terén vállalt célkitűzések teljesítése az elnökségi félév során 43 3. Franciaország orosz-politikája 46 3.1Gazdasági kapcsolatok a két ország között 50 4. Összegzés, következtetések 55 5. Ábrák és táblázatok jegyzéke 58 6. Irodalomjegyzék 60 3 http://www.doksihu Bevezetés Szakdolgozatom témaválasztásánál a francia nyelv szeretetén és a kultúra megismerése iránti vágyon kívül a 2008. második félévi francia elnökség során tapasztalt irányváltás, Európa felé fordulás motivált. Kutatásom célja Franciaország számára

két fontos terület, a közös agrárpolitika és az európai biztonság- és védelempolitika területén a francia álláspontok, az orosz-francia kapcsolatok esetében pedig a francia érdekek bemutatása, érvényesülése és a lehetséges jövőbeni alakulás felvázolása. A témában való elmélyedést Franciaország történetéről szóló könyvek tanulmányozásával kezdtem. Roger Price és G Duby más-más szemszögből mutatja be Franciaország múltját, előbbi a gazdasági és társadalmi témákra fektet nagyobb hangsúlyt, utóbbi pedig a politikai történet ismertetésére. A Franciaország történetét bemutató könyvek feldolgozása után a közös agrárpolitika illetve az európai biztonság- és védelempolitika és a NATO történetének tanulmányozása következett. A főiskolai könyvtár és az Európai Uniós Dokumentációs Központ készletének vizsgálata után a NATO-val és védelempolitikával foglalkozó részhez a Magyar

Köztársaság Felderítő Hivatalának könyvtárában gyűjtöttem anyagot. Az idegen nyelvű forrásokat pedig a Francia Intézet könyvtárában folytatott kutatás során találtam. A folyóiratok tekintetében az Európai Tükörre, a Külügyi Szemlére, a Külpolitikára, az Európai Szemlére valamint a francia nyelvű Affaires Strategiques-re és az angol nyelvű The Economist-ra támaszkodtam. A statisztikák forrása az Európai Bizottság, illetve az Eurostat adatbázisa. Az uniós elnökségről szóló részek esetén a francia elnökség hivatalos- és az Európai Tanács honlapja, az EurActiv és az EUvonal a fő forrás. 4 http://www.doksihu A szakdolgozat első fejezetében Franciaország és a közös agrárpolitika kapcsolatával, történetével foglalkozom. Azért esett a választásom erre, mert az ország gazdaságában a földrajzi adottságoknak köszönhetően a mezőgazdaság mindig jelentős szerepet töltött be, bár a fejlett világban

tapasztalható tendenciának megfelelően csökken a mezőgazdasággal foglalkozók aránya. 1945-ben a lakosság 30%-a élt földművelésből, 2007-ben pedig 3,3%.1 Az ágazat fontosságát jól jellemzi a GDP-ben elfoglalt aránya. Ez az adat az utóbbi tíz évben csökkenő tendenciát mutat minden tagállamban, Franciaországban 2008-ban a GDP 2%-át tette ki a mezőgazdaság. Összehasonlításképpen Németországban (0,9%) és az Egyesült Királyságban (0,8%) sem éri el az 1 %-ot. Az EU 27-ek átlaga 1,8%, a legmagasabb értéket pedig Romániában érte el 7,2%-kal.2 A másik indok pedig az, hogy ez a legvitatottabb közös politika, hiszen rengeteg pénzt emészt fel az európai mezőgazdaság fenntartása és a különböző földrajzi adottságú tagországok miatt a támogatás nem egyenlően oszlik el. Emiatt a közös agrárpolitika szempontjából vannak nettó befizető és nettó haszonélvező országok, akik között állandó a vita a támogatások

mértékéről. A második fejezetben Franciaország és a közös biztonság- és védelempolitika kapcsolatával foglalkozom. Itt kitérek Franciaország és a NATO kapcsolatára is, hiszen ma úgy tűnik, hogy miután Charles de Gaulle 1966. március 7-én kilépett a NATO katonai szervezetéből, Franciaország ismét teljes jogú tag lesz. Itt a francia sajtóban megjelent véleményekből is próbálok átfogó képet adni, hiszen a francia külön út a l’exception française, azaz a francia kivételesség egyik pillére volt. 1 Forrás: Eurostat, Enquête sur les forces de travail, http://epp.eurostateceuropaeu/cache/ITY OFFPUB/KS-QA-07-010/FR/KS-QA-07-010-FRPDF (letöltve: szeptember 20.) 2 Forrás: Eurostat, Gross value added: Agriculture, hunting and fishing, Eurostat honlapja, http://epp.eurostateceuropaeu/tgm/tabledo?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec0000 3 (letöltve: szeptember 20.) 5 http://www.doksihu Ugyanebben a fejezetben az

európai biztonság- és védelempolitika eltelt tíz évének eredményeit és hiányosságait is áttekintem. Ez a politika azért különösen fontos Franciaország számára, mert egyik célkitűzése, hogy megteremtse Európa önálló védekező képességét. Ez Charles de Gaulle „európai Európa” eszméjének öröksége A tábornok kontinensünkről alkotott képe határozta meg a XX. század második felének francia Európa-politikáját, egyes hatásai a mai napig érezhetőek. Az általa képviselt külpolitikának az volt a célja, hogy a kialakuló bipoláris világban egy harmadik hatalmi tényezőt hozzon létre. Ehhez tekintette eszköznek Európát, mivel hazája elvesztette nagyhatalmi státuszát a második világháború után, így egyedül nem lett volna képes rá. Európáról alkotott képét három fogalom jellemzi, az „államok Európája”, ami az országok közötti együttműködés szintjére utal, az „európai Európa”, ami az Amerikai

Egyesült Államok és Európa kapcsolatát szabályozza. A harmadik fogalom a kontinensünk földrajzi kiterjedését definiálja, e szerint az Atlanti-óceántól az Urálig terjed. Ahogy de Gaulle Európa-politikáját három fogalom határozza meg, úgy a francia nemzet magatartását is, ezek a következők: grandeur, gloire, l’exception française. Ezek közül az első tulajdonképpen a nemzet nagyságára utal, az államok közötti vezető szerepére. A gloire szó szerinti jelentése dicsőség, az áhított vezető szerep iránti vágyat táplálja. A l’exception française pedig nem más, mint a francia kivételesség tudat, ami szintén motiváló tényező. Ezt a két jelenséget erősíti az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött állandó tagság is. A harmadik fejezet Franciaország orosz-politikájával foglalkozik. Ezt azért találtam érdekesnek, mert a nyugati országok közül Franciaország mindig közel állt Oroszországhoz és támogatta a

demokráciához vezető úton is. Minden fejezet végén van egy, az Európai Unió Tanácsának francia elnökségével foglalkozó rész, ami a közös agrárpolitika és a védelempolitika esetén a kitűzött célokkal és az elért eredményekkel foglalkozik, az orosz-politika esetén pedig az elnökség alatt megrendezésre került EU-orosz csúcs eredményeivel. 6 http://www.doksihu A szakdolgozatot lezáró, kitekintő részben a közös agrárpolitika 2014. után várható alakulására, az európai biztonság- és védelempolitika és a francia-orosz kapcsolatok jövőjére keresem a választ. 7 http://www.doksihu 1. Franciaország és a közös agrárpolitika 1.1 Franciaország a közös agrárpolitika történetében és a franciák KAP-ról alkotott képe Franciaország területének hatvan százaléka mezőgazdasági terület, ezért mindig is jelentős szerepet töltött be a földművelés az ország gazdaságában, továbbá fontos volt a szektor dolgozóinak

védelme is. Ez az oka annak, hogy a francia agrárpolitikát a belső liberalizmus és a külső protekcionizmus jellemezte története során. Előbbi biztosította a termelés korlátlan növelését, utóbbi pedig magas vámmal megvédte a termelőket az olcsóbb külföldi árutól. A II. világháború után a lakosság 30%-a élt földművelésből, ugyanakkor a búzakészlet egyharmad része importból származott. Ez az állapot fenntarthatatlan volt, erre kellett megoldást találni. Az Európai Gazdasági Közösség létrehozásakor mind a hat alapító tagállam más politikát alkalmazott a mezőgazdaságban dolgozók védelmére, ami protekcionista intézkedéseket takart. Mivel az EGK alapja a közös piac létrehozása volt, ahol az áruk szabadon áramolhatnak, nem hagyhatták ki az agrártermékek kereskedelmének egységes szabályozását.3 A KAP hiánya Franciaországnak okozta volna a legnagyobb hátrányt, mivel a megnövekedett piacra neki volt a legnagyobb

szüksége. A közös agrárpolitika alapjait végül Franciaország és Németország, az úgynevezett tandem rakta le. A franciák érdeke a mezőgazdaságban dolgozók támogatása volt, az olcsó import árutól való védelmük, valamint a nagyobb felvevő piac biztosítása 3 TRACY, Michael: Az EU Közös Agrárpolitikája (1997) 8 http://www.doksihu számukra, a németek pedig támogatták őket, mivel az alapelvvel egyetértettek és kompenzálni akarták az ESZAK létrehozása során keletkezett előnyeiket. Az 1962-ben létrejött közös agrárpolitikát a francia gyakorlathoz hasonlóan a belső liberalizmus és a külső protekcionizmus jellemezte. A rendszernek köszönhetően bővült a termelés egész Európában, megszűnt az 1940-es éveket jellemző élelmiszerhiány. Franciaországban például 1945. és 1975 között a termelékenység öttől húszszorosáig nőtt. Míg egy aktív dolgozó a II világháború után 60-150 mázsa búzát és 5-6000 liter

tejet termelt, addig harminc évvel később 1500-2000 mázsa búzát és 20-30 000 liter tejet.4 Az 1980-as években bevezették a mennyiségi korlátozásokat és befagyasztották az intézményes árakat, majd 1992-ben szétválasztották a közösségi ár- és jövedelempolitikát. A gazdákat közvetlen támogatással kompenzálták a jelentősen csökkenő intézményes árak miatt. Ez utóbbi magas összegének kivívásában nagy szerepe volt a francia érdekérvényesítésnek. A gazdálkodókat képviselő szervezetek és a kormányzat folyamatosan egyeztet, így a kormányzat megszerzi az adott döntés végrehajtásához szükséges támogatást. Az ország gazdaságdiplomáciai sikereiben pedig az érdekképviseleti szervezetek tevékenysége és külkapcsolati rendszere játszik fontos szerepet.5 Az Agenda 2000 elfogadása után Franciaország egy úgynevezett agrárorientációs törvényt fogadott el, mely felkészíti a hazai gazdálkodókat a jövőben

várható változásokra. Ebben limitálták a kompenzációs kifizetések felső határát és több pénzt fordítottak a vidékfejlesztési kiadásokra. Az automatikus kifizetési rendszert szerződésen alapuló támogatási rendszerré alakították át, mely szerződésben a földművelők vállalták, hogy a környezetvédelmi és társadalmi előírásoknak eleget tesznek a kifizetésért cserébe.6 4 Dávid Csaba: A francia mezőgazdaság és érdekképviselete (2001), p.8 , Európai Tükör Műhelytanulmányok 77, Integrációs Stratégiai Munkacsoport 5 Dr. Dávid Csaba: Tanulságos sikertörténet: érdekérvényesítés a francia élelmiszer-gazdaságban (1997), p. 67 Európai Tükör Műhelytanulmányok sorozat, 22, Integrációs Stratégiai Munkacsoport 6 Falu Város Régió, 2001. 3 szám, p39 9 http://www.doksihu Az Európai Bizottság 2007. november és december során közvélemény-kutatást készített az Európai Unió tagországaiban a

mezőgazdaságról és a közös 7 agrárpolitikáról. A felmérést hat témakörben végezték el, ezek a következők voltak: a területen való tájékozottság, az EU mezőgazdasági politikájának prioritásai, a KAP a 2003-as reform után, a költségvetése, a mezőgazdaság és a kereskedelem kapcsolata, valamint a tájékoztatás a mezőgazdaságról és a közös agrárpolitikáról. Az első részből kiderül, hogy az Európai Unió lakosságának 53%-a nem hallott még a közös agrárpolitikáról. Ebben a tekintetben Franciaország a legtájékozottabb, a megkérdezettek 65%-a hallott már a KAP-ról. A második fejezet tanulságai szerint a megkérdezettek 11%-a véli úgy, hogy a közös agrárpolitika fő prioritása a megfelelő életszínvonal biztosítása a gazdálkodóknak, ezt pedig az elfogadható élelmiszerárak és az egészséges termékek biztosítása követi. A KAP 2003-as környezetvédelmi, reformjával az való állatjóléti

egyetértést és az három részre élelmiszerbiztonsági bontották, a előírásokra. Franciaországban a megkérdezettek minimum 90%-ban egyet értenek ezekkel az intézkedésekkel, a legnagyobb arányban, 93%-uk az élelmiszerbiztonsági előírásokkal. Az EU-átlag 85 és 88% között van, így mind a három területen meghaladja a francia támogatottság a huszonhét ország átlagát. A negyedik fejezet azt vizsgálja, hogy az egyes tagországok állampolgárainak mi a véleménye arról, hogy az EU kiadásainak 40%-a a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztés kiadásait fedezi. Az eredmény szerint a franciák 46%-a tartja megfelelőnek ezt a szintet és 21%-uk véli túl soknak. Ugyanez a huszonhét tagállam szintjén 43 és 17%. Érdekes az az eredmény, mely szerint Franciaországban a megkérdezettek 23%-a látná szívesen a közös agrárpolitika arányának növekedését az összes kiadásban. Az Európai Unió átlaga 29% 7 Eurobarometer.

Europeans, Agriculture and the Common Agricultural Policy, Európai Bizottság honlapja, http://ec.europaeu/public opinion/archives/ebs/ebs 294 enpdf 10 http://www.doksihu A mezőgazdasági termékek kereskedelmét vizsgáló részből kiderül, hogy a francia megkérdezettek többsége és az összes válaszadó fele támogatja a kereskedelmet korlátozó intézkedések bevezetését a mezőgazdasági termék behozatalára, a fejlődő országokból érkező importot kivéve. A felmérés utolsó részéből pedig kiderül, hogy a franciák az átlagnál magasabb mértékben szeretnének több tájékoztatást a mezőgazdaságról általában, illetve a közös agrárpolitikáról. 11 http://www.doksihu 1.2 A támogatásból való részesedések arányának ismertetése A KAP kiadásainak fejlődése 1992-től napjainkig 1. ábra A fenti ábra a Közös Agrárpolitika kiadásait tartalmazza 1992-től napjainkig. Jól nyomon követhető a KAP kiadásainak mértéke, illetve

azok összetétele. A kiadások 1993-ban érték el a legmagasabb értéket a GDP arányában, ekkor ez megközelítette a hetven százalékot. Ettől az évtől kezdve a kiadások mértéke csökkenő tendenciát mutat, míg 2007-re alig negyven százalék fölött van. 2002-ben ezt a keretet fagyasztotta be döntésével az Európai Tanács, ezért egyezik meg a 2007. és 2008 évre vonatkozó támogatás. A táblázat által felölelt tizenhét éves időszakban folyamatosan csökken az exporttámogatások és a piaci támogatások aránya a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztés javára. Ennek oka az, hogy a WTO-tárgyalásokon a Közösséget 12 http://www.doksihu folyamatosan támadások érik, amelyek szerint a közös agrárpolitika keretein belül alkalmazott piacvédelmi intézkedések és támogatások ellentmondanak a szabad kereskedelemnek. Emiatt már többször történtek kiigazítások a közösségi agrárpolitikában. A támadások oka, hogy az EU

az újonnan csatlakozott országokkal a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági és élelmiszerpiacává vált. A közvetlen kifizetések mértéke viszont folyamatosan nőtt, a 2005. évben pedig megjelentek a termelés mértékétől független kifizetések. Az Európai Bizottság a pénzügyi terveit hét évre készíti el, a jelenleg érvényes 2007-től 2013-ig szól. A költségvetési előirányzatot hat fő területre határozzák meg, ezek a következők: fenntartható növekedés, a természeti erőforrások megőrzése és kezelése, uniós polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése, az EU, mint globális szereplő, igazgatás és ellentételezés. 2.ábra Ezek közül a legjelentősebb két tétel a fenntartható növekedés, illetve a természeti erőforrások megőrzése és kezelése, rendelkezésre a álló pénzügyi keret az alábbi grafikonon látható ezer euróban meghatározva. Forrás: ec.europaeu/budget/documents/2008 enhtm

Láthatjuk, hogy a hét éves időszak során a fenntartható növekedésre szánt keretösszeg növekszik, míg a természeti erőforrások megőrzésére és kezelésére szánt összeg, amelyből a közös agrárpolitikát finanszírozzák, csökken. Ez a tendencia nem folytatódik a 2010. év során, ugyanis az előzetes költségvetés szerint 5,1%-kal fognak emelkedni a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás és azok megőrzésére szánt 13 http://www.doksihu keretösszeg. Azt hozzá kell tenni, hogy a második kategórián belül a piachoz kapcsolódó kiadások és közvetlen kifizetések folyamatosan nőnek. A következő diagramon a 2009. évi költségvetés természeti erőforrásokra vonatkozó összegének megoszlását látjuk. A teljes összeg meghaladja az 56 milliárd eurót, ennek 73,3%-a jut a piachoz kapcsolódó kiadásokra és a közvetlen támogatásokra. A második legnagyobb költség tétel a vidékfejlesztéshez kapcsolódik, míg az utolsó

három kategória az összeg 2,5%-ából gazdálkodik. 3. ábra Forrás: ec.europaeu/budget/documents/2008 enhtm 14 http://www.doksihu Az Európai Unió 2009. évi elfogadott és 2010 évi előzetes költségvetésének összehasonlítása 1. táblázat Költségvetési keret, Adott fejezet az éves Változás 2009-hez milliárd euróban költségvetés százalékában képest 2009 2010 2009 2010 Összegszázalék 1.Fenntartható növekedés Versenyképesség 60,3 62,2 45,1 44,9 3,2% 11,8 12,8 8,8 9,2 8,4% Kohézió 48,4 49,4 36,3 35,6 2,0% 56,1 59,0 42,0 42,6 5,1% 41,2 43,8 30,8 31,6 6,4% 14,9 15,2 11,1 11,0 2,1% 1,5 1,6 1,1 1,2 7,6% 0,9 1,0 0,7 0,7 13,5% 0,6 0,6 0,5 0,4 -0,3% 7,8 7,9 5,8 5,7 2,1% 7,7 7,9 5,8 5,7 2,1% 3,6 3,6 2,7 2,6 0,9% 133,5 138,6 100,0 100,0 3,8% 2. A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás és azok megőrzése (KAP) KAP, garancia kifizetések KAP, vidékfejlesztési

kifizetések 3. Uniós polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése Szabadság, biztonság,jog Uniós polgárság 4. Az EU mint globális szereplő 5. Adminisztratív kiadások Bizottság Összesen Forrás: http://ec.europaeu/budget/other main/what new enhtm, Siim Kallas 2009 április 29-i prezentációjában szereplő adatok alapján, kiegészítve 2009. évi adatokkal A fenti táblázatban a 2010. évre vonatkozó előzetes költségvetést látjuk Összesen várhatóan 3,8%-kal növekednek a költségvetés kiadásai, a legnagyobb mértékben, 13,5 %-kal a szabadság, biztonság, jog térségének érvényesülésére szánt kiadások nőnek. Ezt követi a versenyképesség megteremtésére szánt keret, mely 1 milliárd euróval nő. A Közös Agrárpolitika garanciakifizetései több mint hat százalékkal növekednek, de ez nem azt jelenti, hogy ennyivel növekednek az egyes tagországok részesedései, csupán az újonnan csatlakozott tizenkét ország

részesedésének százalékos növekedését fedezi. Ami a KAP kiadásainál feltűnő, az az, hogy az átlagnál is kisebb mértékben növekednek a vidékfejlesztési kiadások. Mindezek ellenére elmondható, hogy a 15 http://www.doksihu mezőgazdaság, ami a 2007. évi adatok szerint a tagországok által előállított GDP 1,2 %át képviseli, így is túl van reprezentálva Ez főleg a fenntartható növekedésre szánt összeghez képest számít kevésnek, ami bár várhatóan 2 milliárd euróval fog növekedni, de a költségvetésben betöltött százalékos értéke így is csökken. Franciaország számára pozitívum, hogy a garancia kifizetések aránya nem csökken. 4.ábra Arról, hogy melyik tagállam mennyi támogatáshoz jut a Közös Agrárpolitikából, 2006os adatok állnak rendelkezésre. E szerint a legnagyobb mértékű támogatásban Franciaország részesül, rendelkezésre álló a összeg egyötöd részét kapja. A teljes összeg három

évvel ezelőtt 50 milliárd euró volt. Forrás: http://news.bbccouk/2/hi/4407792stm#howmuch Spanyolország és Németország egyaránt a rendelkezésre álló összeg 13-13%-át kapta. A 2005. évi adatok szerint előbbiben a mezőgazdaságban dolgozók száma meghaladja a két millió főt, míg utóbbiban a kilencszázhetven ezret8. Olaszország a keretösszeg 11%át kapja, az Egyesült Királyság pedig a 9%-át Számottevő még Görögország (6%), illetve Írország (3%) részesedése. A többi tagállam az összeg egynegyed részén osztozkodik. A Közös Agrárpolitikából való részesedés ismertetéséhez hozzátartozik, hogy a 2004ben és a 2007-ben csatlakozott tagállamok részére még nem folyósítják a támogatás teljes összegét. Csatlakozásuk évében a mezőgazdasági termelőknek járó közvetlen kifizetések szintje 25%, mely az első négy évben évi 5%-kal növekszik, majd 10 %-kal, 8 Forrás: Eurostat http://epp.eurostateceuropaeu/cache/ITY

OFFPUB/KS-QA-07-010/FR/KS-QA-07010-FRPDF (letöltve: szeptember 20) 16 http://www.doksihu míg el nem éri a többi EU tag kifizetésének szintjét. Ez az úgynevezett „Tízek” esetében 2013-ban következik be, míg Bulgária és Románia esetében 2016-ban. A központilag folyósított összeget a tagállamok kiegészíthetik nemzeti forrásból, ennek összege a közvetlen kifizetés 30%-a lehet, így a termelők akár már 2010-ben, illetve 2013-ban is a teljes összeghez juthatnak. Tehát a 2014-től érvényes pénzügyi tervnél figyelembe kell venni, hogy a Közös Agrárpolitika kiadásai jelentősen megnövekednek, amennyiben nem változik a támogatási rendszer. 17 http://www.doksihu 1.3 A Közös Agrárpolitika, mint a 2008 évi Francia EU- elnökség egyik prioritása 2008. második félévében Franciaország töltötte be az Európai Tanács soros elnöki pozícióját. Az elnökség kezdete előtt öt fő prioritást határozott meg, ezek a következők:

1. Védelempolitika 2. Bevándorlási és menekültügyi politika 3. Energia- és klímapolitika 4. A mezőgazdasági politika felülvizsgálatának befejezése 5. A Lisszaboni Szerződés által életbe léptetett új intézményi struktúrára való felkészülés. Mint tudjuk, az ötödik prioritás megvalósítására nem a várt formában került sor, mivel az előzetes várakozások ellenére Írország, Lengyelország és Csehország nem ratifikálta a Lisszaboni Szerződést. (2009 októberében Írországban a népszavazás eredménye pozitív lett és ezek után a lengyel majd a cseh államfő is aláírta a ratifikációs okmányokat.) Az öt prioritás közül mindegyik fontos az Európai Unió jövője szempontjából, de ha végiggondoljuk, akkor Franciaország szempontjából méginkább. Most vegyük sorra, hogy az elnökség kezdete előtt Franciaország milyen célt tűzött ki maga elé a közös agrárpolitika szempontjából: 1. Kialakítani egy közös

álláspontot a közös agrárpolitika felülvizsgálata kapcsán 2. Megindítani az egyeztetéseket a 2013 utáni új agrárpolitika alapjairól A KAP felülvizsgálata, mint azt már leírtam, a 2007-2013. közötti időszakra szóló költségvetéssel kapcsolatban kialakult vita eredménye, amely az angol visszatérítésre és a közös agrárpolitika felülvizsgálatára terjed ki. 18 http://www.doksihu A brit visszatérítés az 1984-es Fontainebleau-i egyezmény következménye, amelyet azért kapott, mert nettó befizető országként nem kívánta a többi ország számára nyújtott folyamatosan emelkedő garanciakifizetéseket tovább finanszírozni. Fontos megjegyezni, hogy 1985-ben a KAP az EU költségvetésének 70 százalékát tette ki. Franciaország érdeke a brit kompenzáció eltörlése, de legalább a csökkentése. Ennek oka, hogy megváltozott az EU-költségvetés fejezeteinek súlyozása, a közös agrárpolitika (a vidékfejlesztésre szánt

összeg nélkül) folyamatosan csökken, az Egyesült Királyság deficitjének okai pedig a strukturális alapok kiadásai. A francia hozzájárulás a brit kompenzációhoz 2004-ben 16,4 milliárd euró volt.9 Aki a közös agrárpolitika mélyreható átalakítását remélte, annak ismételten csalódnia kellett, hiszen: „Franciaország kijelentette, hogy ellenez minden olyan lépést, amely a vidékfejlesztésre vagy a gazdálkodók közvetlen támogatására fordítana több pénzt. Michel Barnier agrárminiszter már 2008 első félévében azon munkálkodik, hogy minél több uniós tagállamot állítson a francia álláspont mögé és így a francia elnökség alatt egy olyan felülvizsgálati eredmény születhessen, amely kedvező országa számára.”10 Az egészségügyi felülvizsgálat elfogadására november 19-én került sor Brüsszelben. Megállapodás született a tejkvóták fokozatos csökkentéséről, illetve megszüntetéséről 2015-ig. A közvetlen

kifizetéseket függetlenítették a termelés szintjétől, ugyanakkor három területen (anyatehén, kecske, juh) továbbra is megmaradhat a termeléstől függő támogatás jelenlegi szintje. A Bizottság elképzeléséhez képest néhány termék esetén hosszabb határidőt ért el a Tanács. A 68 cikk szerinti intézkedések bővültek, több területre lehet felhasználni az ágazatonként a nemzeti felső határ 10%-át kitevő összegeket, így például kockázatkezelési intézkedésekre vagy állatbetegségek esetére létrehozott közös alapok finanszírozására. Az egységes területalapú rendszerre való kötelező áttérést három évvel, 2013-ig meghosszabbították. A 12 újonnan csatlakozott ország számára kiegészítő támogatást szavaztak meg, valamint a már az egységes támogatási rendszert alkalmazó tagországok a nemzeti keretükben felhasználatlanul maradt forrásokat vidékfejlesztési kiadásokra vagy a 68. cikk szerinti intézkedésekre

fordíthatják. A közvetlen támogatásokból az 5000 eurónál többet kapó gazdaságok 9 Türke András István: Az Európai Unió 2007-13-as költségvetése francia szempontból in:Fejlesztés és finanszírozás, 2004/4. p69 10 Nász Adrienn: Pillanatkép a francia Európa-politikáról a soros elnökség előestéjén, in: Európai Tükör, 2008/6, p. 28 19 http://www.doksihu részesedését 5%-kal, 2013-tól pedig 10%-kal csökkentik, ezt a többletet pedig a vidékfejlesztésre csoportosítják át. Továbbá emelik a fiatal gazdáknak adható beruházási támogatás összegét (ez is a vidékfejlesztési kiadásokhoz tartozik) és eltörlik a területpihentetést. A kölcsönös megfeleltetés rendszere új követelményekkel egészül ki a kedvező környezeti hatások és egyes vízgazdálkodási problémák megoldása érdekében. Az intervenciós mechanizmus terén is történtek változások, a sertéshús esetében megszűnt az intervenció, míg az árpa és a

cirok esetén nullára csökkent. A búza esetében a Bizottság javaslata szerint eltörölték volna a mennyiségi határt és pályázati eljárás keretében fizettek volna intervenciót. Ehhez képest a megállapodás tonnánkénti 101,31 eurós intervenciós árat határozott meg 3 millió tonnás mennyiségig, a pályázati rendszerre az ezt meghaladó mennyiség esetén kerül csak sor. A vaj és a sovány tejpor esetében is kompromisszumos megállapodás született, eszerint a felső határ 30, illetve 109 ezer tonna, ezen a mennyiségen felül kerül sor a pályázati rendszer alkalmazására.11 A párizsi Thomas More Intézet listát készített az elnökségi félév elején a vállalt prioritásokról, majd félidőben, illetve az elnökség végén értékelte azt. A Közös Agrárpolitikán belül mindkét célt nagyratörőnek értékelte. A KAP úgynevezett egészségügyi felülvizsgálatának elfogadását sikerként könyvelte el, mivel megállapodás született.

Az elemzés szerint „A megegyezés egy bonyolult egyensúlyozó politikának az eredménye az európai mezőgazdasági rendszer liberalizációjának és a csekély mértékű reformnak a hívei között.”12 A tejszektor liberalizációját és az agrártámogatási rendszer környezetvédelmi és fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelő átalakítását egyértelmű sikerként értékeli. A tizenöt órásra nyúlt tárgyalás megállapodással zárult, így Franciaország megvalósította az első célkitűzését. A második prioritás az egyeztetések elindítása volt a Közös Agrárpolitika 2013 utáni reformjáról. Ez kevésbé volt eredményes, mint az egészségügyi felülvizsgálat elfogadása, hiszen mindössze két szakminiszteri találkozóra került sor a félév alatt. Az első egy informális találkozó volt Annecyben, szeptember 11 Az Európai Tanács honlapja, http://ec.europaeu/agriculture/healthcheck/index enhtm;

http://ec.europaeu/agriculture/healthcheck/before after enpdf 12 Thomas More Institute (2008 december): Baromètre de la présidence française de l’Union Européenne. http://institut-thomas-more.org/barometre-pfue/barometrehtml (letöltve: 2009 szeptember 12), 7 dia 20 http://www.doksihu végén, a másodikra pedig november 28-án került sor Brüsszelben. Michel Barnier, francia agrárminiszter ez utóbbit azért hívta össze, hogy konkretizálják a szeptemberi találkozón a Közös Agrárpolitika jövőjéről szóló nyílt vita eredményeit. Napirenden volt az Európai Segélyprogram a Legnélkülözőbbeknek, a kereskedelmi világszervezettel való megállapodás szükségessége, illetve egy aktuális téma, a lengyel tej szektor nehézségei.13 A Thomas More Intézet elemzésében nem ítéli elegendőnek ezt a „gyors brüsszeli megbeszélést”. A Közös Agrárpolitika területén az elnökség idején végzett tevékenységet hét pontra értékelte a

tízből az intézet. Ez a félidei eredményhez képest előrelépés, hiszen akkor hat pontot kaptak. Ettől több ponttal a bevándorlás, a klímaváltozás és a Lisszaboni Szerződés területén végzett munkát értékelte. A pontozásnál három szempontot vett figyelembe: az elnökség intézkedéseinek hatását az adott témában az Európai Unió jövője szempontjából, az elnökség előrehaladását a kitűzött célok elérésében és a megvalósításba mennyire vonja be a partnereket, valamint az európai sajtóban megjelent vélemények alapján hogyan értékeli a többi tagállam a francia soros elnökséget.13 13 A francia EU elnökség hivatalos honlapja http://www.ue2008fr/PFUE/lang/fr/accueil/PFUE11 2008/PFUE-28112008/Conseil Agriculture 28-11-2008html 21 http://www.doksihu 2. Franciaország és az Európai Unió közös biztonság-és védelempolitikája 2.1Franciaország és a NATO A II. világháború után a NATO alakult meg elsőként, mint

katonai szervezet, Franciaország az alapító tagok között volt. A NATO létrehozásának kettős célja volt: megakadályozni, hogy az európai nemzetek között ismételten háborús konfliktus alakuljon ki, illetve megvédeni a kontinenst egy esetleges külső támadástól. A II világháború után gazdaságilag és katonailag meggyengült Európa, ahol egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek a kommunista pártok, önállóan képtelen lett volna megszervezni saját védelmét. Az Amerikai Egyesült Államoknak pedig külső motivációra, azaz a szovjet fenyegetettségre volt szükség ahhoz, hogy érdemben előmozdítsa egy ilyen típusú integráció ügyét. Ez 1947-ben következett be, amikor az USA meghirdette hármas politikai célkitűzését: a Szovjetunió feltartóztatásának elvét, a Truman-doktrínát és a Marshall-tervet. A végső indok a szervezet létrehozására a csehszlovák puccs és a berlini blokád volt. Franciaország közeledését az Amerikai

Egyesült Államokhoz tehát a kommunizmustól való félelem, a megosztott Németországhoz való közelség és saját gazdasági helyzete motiválta, hiszen önállóan képtelen lett volna ellenállni egy esetleges támadásnak. Már az integrációt létrehozó tárgyalások során is volt két vitás pont Franciaország és az USA között. Az egyik kérdés a kapcsolatok szorosságát és a szerződés időtartamát érintette, ugyanis míg az amerikai fél meghatározott időtartamú egyezményt javasolt, Franciaország és a többi európai ország hosszú távú elkötelezettséget szorgalmazott. Ebben a kérdésben kompromisszumos megállapodás született, az Észak-Atlanti 22 http://www.doksihu Szerződés tizenharmadik pontja ad rá választ. E szerint: „A Szerződés életbelépését követő húsz év elteltével mindegyik Fél kiválhat a Szerződésből, éspedig egy évvel azután, hogy a felmondásról értesítette az Egyesült Államok kormányát.” 14 A

második kérdéses pont a gyarmattartó országok és az USA között alakult ki a szerződés földrajzi hatályával kapcsolatban. Az európai országok a gyarmataik területére is ki kívánták terjeszteni a szövetséget, de ez csak Franciaországnak sikerült, neki is csupán Algéria területére, hiszen az az ország tengeren túli megyéjének számított.15 Ez is csak 1962-ig volt érvényben, Algéria függetlenségének elismeréséig A NATO-n belül az ötvenes években a nyugatnémetek újrafelfegyverzésének kérdése okozott feszültséget. Az amerikai álláspont az NSZK helyzetének mielőbbi rendezése, beleértve a biztonsági szervezetekbe való integrálásukat. Az ötletet ellenezték az angolok és a franciák. A francia vétó részben indokolt, mert ők vannak legközelebb Németországhoz, ráadásul még nem telt el sok idő az 1949. májusi berlini válság óta A kérdés megoldását a szocialista tábor megerősödése motiválta. Franciaország

megpróbálta kézbe venni a kérdés rendezését. Először a brüsszeli szerződés államai külügyminisztereinek fórumát használta fel megoldási javaslatainak ismertetésére. Azt kívánta elérni, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagyobb kontingenseket tartsanak Európában. Ezt az USA elutasította, a következő próbálkozás Paul Reynaud nevéhez fűződik, aki az Európa Tanács ülésén közös európai védelmi erő létrehozását javasolta egy közös európai védelmi miniszter szervezésében. A javaslatot támogatták, de az nem volt kötelező érvényű a tagállamokra.16 Miután az angolok elfogadták az amerikai javaslatot az NSZK újrafelfegyverzésére, Franciaország megalkotta a Pléven-tervet. Ebben a tervben egy közös haderő felállítása szerepel, melynek parancsnoka az Európai Közgyűlésnek lenne felelős. Érdekesség, hogy egy-egy hadosztályt különböző nemzetiségű 14 katonák alkotnának. A NATO hivatalos honlapja, Az

Észak-Atlanti Szerződés szövege http://www.natoint/docu/other/hu/treaty-huhtm (letöltve: november 1) 15 Dunay Pál - Gazdag Ferenc: Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (1997), p.25, Stratégiai és védelmi kutatóintézet 16 Dunay Pál - Gazdag Ferenc: Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (1997), p.30-35, Stratégiai és védelmi kutatóintézet 23 Az http://www.doksihu elképzelésben szerepel még egy nemzetek feletti honvédelmi miniszter, aki egy szupranacionális szervtől kapná az utasításokat. A terv egy kényszer megoldás Franciaország részéről, melyben eleget tesz az amerikai elvárásoknak annyiban, hogy felfegyverzi Nyugat-Németországot, ugyanakkor a vegyes nemzetiségű hadosztályok révén ellenőrzi is őket, ezzel gátat szabva egy esetleges felkelésnek. Az alapokmányt 1952. májusában írta alá a Montánunió hat tagországa, ezután már csak a nemzeti parlamentek ratifikálására lett volna szükség az új integráció

tevékenységének kezdetéhez. A Benelux államok és az NSZK két éven belül ratifikálta az egyezményt, de Franciaországban leszavazták. Az okok többrétűek, bel- és külpolitikai indokok is vannak. Előbbi de Gaulle visszatérése a politikai életbe Az 1951 évi választásokat megnyeri a Francia Népi Közösség (RPF) nevű párttal, amelyet mindössze négy évvel azelőtt alapított. Az integráció iránt ő kevésbé elkötelezett, mint elődei („A grandeur nem osztható meg.”) A külpolitikai ok pedig az indokínai háború, melynek az 1954 júliusában aláírt genfi egyezmény vetett véget. Ez a háború nyolc évig tartott és a záró egyezmény értelmében Franciaország elvesztette a gyarmatait ezen a területen, ki kellett vonnia a hadseregét, szerepét pedig az Amerikai Egyesült Államok vette át. Természetesen ez a háború fontosabb volt az országnak az EVK ügyénél, utána pedig a kiábrándultság lett úrrá a nemzeten. Ezzel a két

indokkal magyarázható az Európai Védelmi Közösség ügyének sikertelensége. A megoldás végül egy angol kezdeményezés alapján az NSZK NATO-ba való bevonása az EVK-ban megfogalmazott feltételek szerint, illetve az NSZK és Olaszország felvétele az átalakított brüsszeli egyezménybe. 1954 október 20-23 között a párizsi konferencián kerül sor a módosított brüsszeli szerződés aláírására, mely létrehozza a Nyugat-Európai Uniót. Ezzel Nyugat- Németország felfegyverzése megoldott volt A hatvanas évek elején pedig a NATO közös atomfegyverkezésének lehetőségéről robbant ki vita az USA, Anglia és Franciaország között, illetve a Szovjetunió nukleáris robbantás sorozatára adandó válasszal kapcsolatban. Franciaország, mivel már nem bízott az amerikai védőernyőben, megkezdte saját atomiparának kifejlesztését. Ezek a vitás kérdések alapozták meg Franciaország kilépését a NATO katonai szervezetéből, amelyre 1966.

márciusában került sor. 24 Így nem vesz részt a Védelmi http://www.doksihu Tervezőbizottságban, a Nukleáris Tervezőcsoportban és a Katonai Bizottságban. A döntés Charles de Gaulle nevéhez fűződik, aki a külpolitikát a belpolitika szolgálatába állította és azért a célért tevékenykedett, hogy visszaszerezze, illetve megőrizze hazája tekintélyét és a nemzeti függetlenséget. A nemzeti függetlenség féltése megalapozott volt, hiszen amerikai segítséggel, a Marshall segéllyel sikerült Franciaország gazdaságát helyreállítani a második világháború után, a NATO tagság révén pedig a francia nukleáris haderő is amerikai ellenőrzés alá került volna. Nem véletlen, hogy az Észak-Atlanti Tanácsból nem lépett ki Franciaország, hiszen így részt vehet a szervezet politikai döntéseinek meghozatalában. De Gaulle külpolitikáját az jellemezte, hogy bár elkötelezettsége tagadhatatlan volt az Amerikai Egyesült Államok

felé, a Szovjetunióval és Kelet-Közép Európa egyes államaival párbeszédet folytatott. Ezt jól bizonyítja, hogy a NATO katonai szervezetéből való kilépés után a tábornok közeledett a Szovjetunió felé, látogatást tett Lengyelországba és Romániába is. Célja egy „harmadik hatalom” létrehozása volt a bipoláris világban. Az 1990-es években Franciaország az európai pillér megteremtésének egyik kezdeményezője volt és aktívan szerepet vállalt a NATO-Oroszország kapcsolat kialakításánál is. A tárgyalások is ekkor kezdődtek el arról, hogy Franciaország ismételten a katonai integráció teljes jogú tagja legyen. A tárgyalásokat François Mitterand kezdeményezte a legnagyobb titokban 1991. július 14-én Gabriel Robin, aki közel tizenkilenc évvel ezelőtt folytatta a tárgyalásokat az Amerikai Egyesült Államokkal, így emlékszik vissza: „A berlini falat lebontották, a Szovjetunió összeomlott. Az amerikaiak a NATO reformjáról

gondolkodtak Úgy gondoltam, hogy ezt ki kell használni a Szövetség radikális átalakítására és a SHAPE kiadásainak csökkentésére békeidőben. A javaslat nagy horderejű változást hordozott, megtörte volna az amerikai hegemóniát. Ezért cserébe Franciaország ismét teljes jogú tag lehetett volna. Elértem egy kezdeményezést amerikai részről De François Mitterand elnök és Roland Dumas külügyminiszter nem támogatta teljes mellszélességgel a tervet. Azért, 25 http://www.doksihu mert a franciák igazán egyre inkább az európai védelmi identitásban voltak érdekeltek, semmint a NATO reformjában.”17 Valójában az Amerikai Egyesült Államokhoz való közeledés időzítése nem volt véletlenszerű, ugyanis Franciaország úgy vélte, hogy a Szovjetunió összeomlásával megszűnik a katonai integráció is. Ez arra utal, hogy Franciaország politikai vezetése még mindig a Charles de Gaulle féle harmadik hatalom létrehozását tartotta

fontosabbnak a NATO teljes jogú tagságának visszaállításánál. A tárgyalásokat utódja, Jacques Chirac folytatta, szintén eredménytelenül. Az 1995-ben indult tárgyalások két év után futottak zátonyra, mivel a francia elnök a NATO déli parancsnokságának áthelyezését kívánta Nápolyból Franciaországba. Ebbe az amerikai fél nem egyezett bele, hiszen nem bízott meg Franciaországban ilyen mértékben. Nicolas Sarkozy aktivitására és újszerű politikájára volt szükség ahhoz, hogy Franciaország ismét közeledjen az Amerikai Egyesült Államokhoz és visszatérjen a NATO katonai szervezetébe. Az V köztársaság elnökei közül ő szakított elsőként nyíltan de Gaulle transzatlanti politikájával. 17 Le Figaro elektronikus kiadása, http://www.lefigarofr/international/2009/03/11/0100320090311ARTFIG00073-quand-mitterrand-deja-negociait-le-retour-dans-l-otan-php,; megjelent: 2009.0310 (letöltve: november 2) 26 http://www.doksihu 2.2 NATO

tagországok statisztikáinak elemzése 2. táblázat Védelmi kiadások a GDP %-ában 1980 és 2003 között (%) Ország neve Amerikai Egyesült Államok 1980-84 5,6 1985-89 6,0 1990-94 4,6 1995-99 3,3 2000-2003 3,4 Franciaország Kanada Egyesült Királyság 4,0 2,0 5,2 3,8 2,1 4,5 3,4 1,8 3,7 2,9 1,3 2,7 2,6 1,2 2,5 Németország 3,3 3,0 2,1 1,6 1,5 Forrás: NATO-Oroszország gyűjtemény a védelemre vonatkozó pénzügyi és gazdasági kiadásokból, http://www.natoint/docu/pr/2005/p050609ehtm, 2000-03-as adatok átlagolva18 A fenti táblázatban az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és a NATO három meghatározó európai tagországának védelmi kiadásainak változásait látjuk a bruttó hazai össztermék százalékában. Általános tendencia, hogy az 1980-as évektől, a hideg háború enyhülésétől csökken a védelmi kiadások aránya minden országban. A legnagyobb mértékben NagyBritanniában 2,7 százalékponttal, míg a legkisebb mértékben

Kanadában, de a kezdetektől fogva ebben az országban szánták a GDP legalacsonyabb mértékét a védelmi kiadásokra. Franciaország kiadása a táblázat által vizsgált huszonhárom év alatt 1,4 százalékponttal csökkent, 2000 és 2003 között a vizsgálat tárgyát képező országok közül a második legnagyobb összeget fordította védelmi kiadásokra. Először az 1995-99 közötti 18 A Franciaországra vonatkozó adatok tájékoztató jellegűek, mivel nem tagja a NATO katonai szervezetének. 27 http://www.doksihu időszakban fordította a bruttó nemzeti össztermék nagyobb részét védelmi kiadásokra Nagy-Britanniánál, majd ezt a tendenciát megőrizte a következő négy évben is. A 2003. évi GDP értékéből kiszámítva a védelmi kiadásokat arra az eredményre jutunk, hogy míg Németország 32 535 millió eurót költött védelmi kiadásokra, addig Franciaország 41 215 millió eurót. 3. táblázat Fegyveres erők éves átlagos

létszámának változása 1990 és 2003 között (ezer fő) Amerikai Egyesült Államok Belgium Egyesült Királyság Franciaország Kanada Németország Olaszország 1990 1995 2000 2003 2181 1620 1483 1422 Változás a vizsgált időszakban (%) -34,8 106 308 47 233 42 218 41 214 -61,3 -30,5 548 87 545 493 502 70 352 435 394 59 319 381 356 62 271 325 -35 -28,7 -50,3 -34 Forrás: NATO-Oroszország gyűjtemény a védelemre vonatkozó pénzügyi és gazdasági kiadásokból, http://www.natoint/docu/pr/2005/p050609ehtm, kiegészítve saját számításokkal Az alábbi táblázat segítségével az egyes országok katonaságának létszámát hasonlíthatjuk össze. 1990 óta a vizsgált országok mindegyikében csökkent a fegyveres erők létszáma, ez pedig a Szovjetunió felbomlásával, a bipoláris világ megszűnésével magyarázható. A legnagyobb mértékben Belgiumban, míg a legkisebb mértékben Kanadában csökkent a létszám, de hozzá kell tenni,

hogy ez utóbbi országban a legkisebb a haderő. Ahogy az látható, a megfigyelt európai országok közül Franciaország rendelkezik a legnagyobb hadsereggel és 1990 és 1995 között itt csökkent a legkisebb mértékben a létszám. A népesség tekintetében Franciaország Olaszországhoz és az Egyesült Királysághoz áll a legközelebb, így a katonaság létszámát a három ország között 28 http://www.doksihu érdemes összehasonlítani. Itt is az a következtetés vonható le, hogy Franciaországban lényegesen több katona van, mint az európai teljes jogú NATO tagországokban. A két táblázat elemzésével megállapíthatjuk, hogy Franciaországnak a védelmi kiadások és a fegyveres erők fenntartása területére is több pénzt fordít a NATO katonai szervezetének tagjainál. A másik levonható következtetés pedig az, hogy területének köszönhetően az Amerikai Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb hadsereggel és a védelmi kiadások is itt

a legmagasabbak, ezért Európának, így Franciaországnak is szüksége van rá, ugyanakkor ez a függés kölcsönös, hiszen az USA-nak is szüksége van az európai haderőre. 29 http://www.doksihu 2.3 A NATO-hoz való közeledés okai a francia és a nemzetközi sajtóban 2008. áprilisában a Newsweek internetes kiadásában Pierre Lellouche19 publikált egy cikket, ami a NATO-hoz való közeledés indokait, a visszatérésért cserébe elvárt ellenszolgáltatást és a kockázatokat ismerteti.20 Az okok között az szerepel, hogy a Szovjetunió felbomlásával megszűntek a szövetség katonai szervezetéből való kilépés indokai. A másik ok pedig az, hogy a hidegháború vége óta egyre nagyobb a NATO-ban szolgálatot teljesítő francia katonák aránya. A francia elnök azt reméli a közeledéstől, hogy befolyásolhatja az USA politikáját és engedélyezik számára az európai védelem kiépítését. Sarkozy a cikk szerint azért fordult az USA-hoz, mert

1954, azaz az Európai Védelmi Közösség bukása óta Franciaországnak nem sikerült az európai védelmi politika mellé állítani az európai országokat és Washingtontól az európai védelmi együttműködés nyilvános támogatását kéri. A kockázatok között említi az amerikai és az európai partnerek támogatását. A cikk szerint az utóbbit nehezebb lesz elérni, hiszen a legtöbb európai állam feladta a hatalomról szőtt álmait és egy fajta kényelmes védelempolitikát folytat, ami abból áll, hogy egyre kevesebbet költenek védelmi kiadásokra és amikor veszélyes helyre kellene csapatokat küldeniük mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen harcolniuk. A hír kapcsán a Le Figaro napilap elemzésében a reintegráció szükségességéhez és az ötlet elvetéséhez gyűjtött érveket. A teljes jogú tagság mellett szóló érvek közül a három legnyomósabb az, hogy Franciaország így könnyebben befolyásolhatja 19 A francia nemzetgyűlés

tagja, a NATO Parlamenti Közgyűlés volt elnöke. Az elnökválasztás során ő írta Nicolas Sárközy védelmi és külpolitikai programját. 21 NEWSWEEK internetes kiadása, 2008. április 27 http://wwwnewsweekcom/id/134200/page/1 (letöltve: november 9.) 30 http://www.doksihu Washington döntéseit, befolyást nyerne a hadműveletek irányításáról szóló döntésekben valamint biztosítaná az USA-t és a katonai szervezet tagjait arról, hogy az európai védelempolitika célja nem a NATO helyettesítése. A teljes jogú tagság ellen szóló érvek közül pedig az, hogy Franciaország a függetlenségének elvesztését kockáztatja, és olyan háborúkba kényszeríthetik, ahol nem a saját érdekeiért harcol. Továbbá azok a posztok, melyeket Párizs kapna a katonai szervezetben, nem kompenzálják az USA hadvezetési területen betöltött szerepét, valamint veszélyben érzik a közös biztonság-és védelempolitikát, mely így is nehézkesen halad előre

és a NATO háttérbe szoríthatja.21 Összegezvén az ellenérveket két fő csoportra lehet osztani, ezek közül az első az ország függetlenségének elvesztése, a másik pedig a közös európai biztonság-és védelempolitika jövőjének féltése. Az első cikkből leszűrhető, hogy a NATO katonai szervezetébe való visszatérést az európai védelempolitika magasabb szintre emelése motiválja, hiszen a francia feltétel lényegében a NATO intézményeivel párhuzamos intézmények kiépítésének engedélyezése. Ennek hátterében egy erősebb, önmagát az új kihívások ellen megvédeni képes Európa képe áll. Franciaország a több mint negyven évig tartó külön út utolsó éveiben a katonák illetve a támogatás mértékét tekintve tagja volt a katonai szervezetnek is. A megmaradt „francia kivételesség” feladásával az ország célja nem más, mint a NATO európai szövetségesinek megnyerése az európai biztonság- és védelempolitika

ügyének. Hiszen az elméletben már 1999 óta létezik ez a közös politika, de a gyakorlatban nagyon nehéz bármilyen fejlesztést is megvalósítani, s ez főleg Nagy-Britannia ellenállásának tudható be. A NATO a maga részéről már a megalakulása óta támogatja egy önálló európai hadsereg felépítését, így volt ez az Európai Védelmi Közösség terve esetén is és most Franciaország a szövetség katonai szervezetébe való visszatérésének esetén is. A nehéz feladat valóban az Egyesült Államokhoz közel álló európai országok meggyőzése, akik 21 Le Figaro elektronikus kiadása, http://www.lefigarofr/international/2009/03/11/0100320090311ARTFIG00495-franceotan-les-arguments-pour-et-contre-php , megjelent:2009.0311(letöltve:november 7) 31 http://www.doksihu Franciaország katonai szervezetbe való visszatérését a trójai faló esetéhez hasonlítják, tehát véleményük szerint belülről fogják tönkretenni a szövetséget. A Le Figaro

című napilapban megjelent cikkből az a tanulság, hogy az ország függetlenségének elvesztése, így de Gaulle politikájával való szakítás még mindig fontos ellenérv, pedig Sarkozy politikájának a hátterében is egy magát önállóan megvédeni képes Európa képe áll, csupán az Amerikai Egyesült Államok segítségével kívánja megvalósítani. Az első érv pedig alaptalan, hiszen a NATO-ban a katonai csoportok küldése az egyes harcterekre önkéntes alapon történik. 32 http://www.doksihu 2.4 Franciaország és az európai biztonság- és védelempolitika Már a Maastrichti Szerződésben előirányozták a közös védelempolitika megteremtését, de erre csak 1999-ben került sor. Ezt főként Franciaország kezdeményezte, a megvalósulás útjában pedig az állt, hogy néhány tagállam az Egyesült Királysággal az élen a közös védelmet biztosítottnak látta a NATO által. A két álláspont képviselői végül közös érdeket találtak

és az Európai Unió gazdasági súlyához méltó nemzetközi befolyás elérése érdekében létrehozták az EU közös védelmi dimenzióját és a katonai feladatok végrehajtásához szükséges struktúrát, melyet a nyugat európai integráció eszközeire alapoznak. A célokat rögzítő Saint-Malo-i francia-brit közös nyilatkozatban azt is rögzítették, hogy az Európai Unió olyan területeken lépne fel, ahol az Amerikai Egyesült Államok nem kíván, illetve elkerülik a NATO-n belüli képességek megkettőzését.22 A nyilatkozatot az 1999-ben az Európai Tanács soros elnöki tisztjét betöltő két ország, Németország és Finnország öntötte formába, így született meg a helsinki nyilatkozat. A CESDP megteremtése a gyakorlatban nem az elképzelések szerint alakult, így például nem jött létre 2003-ra a gyors reagálású európai haderő, a probléma áthidalására egy cselekvési tervet dolgoztak ki, mely szerint a tagállamoknak 2010-ig kell

létrehozni ezt a haderőt. Az ESDP misszióinak és hadműveleteinek ismertetése23 2009 októberéig összesen huszonhárom misszióban és hadműveletben vett vagy vesz részt az Európai Unió. Ezek között tizenhárom misszió van, hat hadművelet és három olyan helyszín, ahol a küldöttség vegyes összetételű. 2003 óta tíz befejezett és tizenhárom folyamatban lévő akciót könyvelhet el. Földrajzi szempontból kilenc afrikai helyszín van és hét-hét ázsiai és európai. 22 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (2007), p. 500-506 Forrás: Az Európai Unió Tanácsának honlapja, http://www.consiliumeuropaeu/showPageaspx?id=268&lang=hu (letöltve: november 7) 23 33 http://www.doksihu A 2009 októberében folyamatban lévő műveletek helyszíne Afganisztán, Afrika keleti partvidéke, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Guinea, Irak, Kongó, Koszovó, Moldova, Palesztina, Ukrajna. A legnagyobb kontingens, közel 2600 fő, Koszovóban van

Franciaország részvétele az európai biztonság- és védelempolitikában Az Európai Védelmi Ügynökség statisztikái szerint 2006-ban az európai védelmi kiadások összege 201 milliárd euró. A kiadások 73,5 százalékát négy ország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország állta. Franciaország 43, 46 milliárd euróval áll a második helyen, az Egyesült Királyság után. 34 http://www.doksihu 2.5 Az európai biztonság-és védelempolitika hiányosságai24 A francia elnökség célkitűzései között szerepelt a védelempolitika is, de a kitűzött célok és elért eredmények ismertetése előtt fontosnak tartom a közös biztonság- és védelempolitika hiányosságainak ismertetését. Az elemzés Nick Witney, az Európai Védelmi Ügynökség volt ügyvezető igazgatójának írásán alapul és a 2008. nyarán fennálló helyzetet ismerteti. Tanulmányában öt pontban foglalja össze az ESDP hiányosságait. Ezek közül

az első a stratégia hiánya. Bár 2003-ban a tagállamok létrehoztak egy európai biztonsági stratégiát, amely elemzi a hidegháború utáni korszak kihívásait és az alapelveket, de arról nem szól, hogy ezt hogyan és hol alkalmazzák a tagországok. A második pont a részvétel hiánya. Ennek oka a kényszerítő stratégia hiánya lehet, ugyanis papíron mindent tagállam rendelkezik felszerelt katonai csapattal, a probléma akkor adódik, amikor a felajánlásokra igényt tartanak. Ezért szükséges a rendszer reformja, hogy az igény fellépésekor rendelkezésre álljanak a tárgyi és emberi erőforrások. A harmadik hiányosság a természetellenes pénzügyi ösztönzésről szól, ugyanis a tagállamok, amelyek hozzájárulnak egy-egy bevezetéshez, azt kockáztatják, hogy megtérül-e a befektetésük. Erre jó példa, hogy az érvényben lévő rendszer szerint elméletben a harccsoportot vezető nemzet felelős a szükséges légi utánpótlás és a

távolsági kommunikáció biztosításáért abban a hat hónapban, amíg a harccsoport készenlétben van. 24 Az alfejezet Nick Witney írásán alapul. Reenergising Europe’s Security and Defence Policy, European Council on Foreign Relations, 2008. július http://ecfr3cdnnet/678773462b7b6f9893 djm6vu499pdf (letöltve: november 7.) 35 http://www.doksihu A negyedik hiányosság a központi vezénylés hiánya. 2003-ban felvetődött egy Hadműveleti központ létrehozása Brüsszelben, amely lehetővé tenné az EU hadműveleteinek tervezését és irányítását a NATO-tól függetlenül. Ennek a megvalósítására nem került sor, az okok között szerepel az angol-francia véleménykülönbség az Európai Unió védelmének önállóságáról. Bár 2007-ben felavattak egy hadműveleti központot a belga fővárosban, de az egy maximum 2000 fős európai hadművelet megtervezésére és irányítására képes, így nem megfelelő méretű. Az utolsó megnevezett

hiányosság pedig technikai jellegű, az egyes bevetések hiányosságainak értékelése és a probléma megoldása, hogy ne forduljanak elő újra ugyanazok a hibák. Tehát ezekkel a problémákkal áll szemben az európai biztonság- és védelempolitika 2008 nyarán, a francia elnökség előtt. 36 http://www.doksihu 2.6 A védelempolitika, mint a 2008 évi francia EUelnökség egyik prioritása 2.61 A Lisszaboni Szerződés lehetséges hatásai az európai biztonságés védelempolitika területére A Lisszaboni Szerződés újításokat tartalmaz az európai biztonság- és védelempolitika elmélyítése terén is. 2005 májusában a szavazók 54,7 %-a elutasította az Európai Alkotmány Szerződést Franciaországban. A nemmel szavazókat bel- és külpolitikai tényezők egyaránt motiválták. Az alábbi táblázatban az Ipsos által készített felmérés eredményét láthatjuk, amelyet a nemmel szavazók körében végzett és a fő motivációt kereste. 4.

táblázat Az Európai Alkotmány Szerződésre nemmel szavazók motivációja Motivációs tényező A nemmel szavazók hányad részét motiválta (%) A nem győzelme lehetővé tenné egy jobb alkotmány 33 megalkotását. Az Európai Alkotmány Szerződés túl liberális gazdasági 26 téren. Ez a megfelelő alkalom arra, hogy megakadályozzuk 24 Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz. Ez az alkotmány veszélyt jelent a francia identitásra. 23 Az Európai Alkotmány Szerződés összességében negatív 21 Franciaországra nézve. Ez a megfelelő alkalom az ellenszenv kifejezésére Jacques 16 Chirac és kormánya iránt. Az általam támogatott párt közelebb áll a nemhez. 4 Nem nyilatkozik. 7 37 http://www.doksihu Forrás: Az Ipsos honlapja, L’observatoire du référendum sur la constitution européenne, http://www.ipsosfr/CanalIpsos/poll/8072asp A nemmel szavazók több, mint negyede azt jelölte meg indokként, hogy az új alkotmány

gazdasági téren túl liberális. Annak ellenére jelölték ezt meg többen indokként, hogy a francia és német ellenállás miatt az Európai Bizottság még a népszavazás előtt visszavonta a Bolkenstein-irányelvet.25 Ez szolgáltatási irányelv, amely a külföldön való szolgáltatás nyújtás eddig szabályozott két módja mellé bevezet egy harmadikat. E szerint egy gazdálkodó szervezet már a saját országából is nyújthat határon átnyúló szolgáltatásokat. A nemmel szavazás indokaként a választók közel negyede azt jelölte meg, hogy veszélyt jelent a francia identitásra. Készült egy felmérés arról is, hogy az Európai Alkotmány Szerződés ellen szavazókat milyen mértékben befolyásolta a Jacques Chirac és kormánya iránt érzett ellenszenv. Az eredmény szerint az elutasítók tizedét döntően befolyásolta ez a tényező, 21%-uk számára fontos szempont volt és további 24% másodlagos szempontként jelölte meg. Mindössze 38%

minősítette jelentéktelennek ezt a tényezőt.26 Továbbá a szavazás kimenetelét az is befolyásolta, hogy a franciák többsége ellenzi Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz. A CSA által 2005 februárjában végzett felmérés szerint a megkérdezettek 57%-a ellenzi, 28%-uk támogatja és a maradék 15% nem mondta el a véleményét.27 Az Európai Alkotmány Szerződés elutasításához nagyban hozzájárult az akkori francia elnök népszavazás mellett való döntése, ugyanis a parlament jóváhagyását is választhatta volna. Azért lett volna ésszerűbb ezt a megoldást választani, mert a francia 25 Losoncz Miklós: Alkotmányos válság előtt az EU?, Élet és Irodalom, XLIX. évfolyam, 2005 május 6, p.5 26 Az Ipsos honlapja, L’observatoire du référendum sur la constitution européenne, http://www.ipsosfr/CanalIpsos/poll/8072asp 27 Nouvel Observateur honlapja, http://tempsreel.nouvelobscom/actualites/20050211OBS8538/?xtmc=20050211&xtcr=43

(letöltve: 2009. december 5) 38 http://www.doksihu pártok többsége, a radikálisok kivételével az Európai Alkotmány Szerződés mellett foglalt állást. Gilles Ivaldi, az Unité de recherches ”Migrations et société” kutatója, az elutasítás okát kereső elemzésében kitér arra, hogy az 1980-as évek vége óta folyamatosan nő az intézmény-ellenes felfogás és a rendszer ellenes, szélsőséges pártok száma is.28 Miután 2005-ben a francia lakosság egy népszavazás keretében nemet mondott az Európai Alkotmány Szerződésre, Németországgal közösen 2007-re dolgozták ki az új szerződés tervezetet. A Lisszaboni Szerződés az európai biztonság- és védelempolitika mélyítését irányozza elő. Az ezen területre vonatkozó változások hét pontban foglalhatók össze. 1.) Névváltozás: az európai biztonság- és védelempolitikából közös biztonság- és védelempolitika lesz, ami az integráció magasabb fokát vetíti elő. 2.) A

szerződés 1 cikk 49 pontjának 2 bekezdése ezt igazolja, egy közös védelem megteremtését helyezi kilátásba. 3.) A kölcsönös védelmi klauzula érvényes lesz az Európai Unió tagállamaira is, tehát ha valamelyik országot megtámadják, akkor a többi tag köteles számára megadni minden lehetséges segítséget és támogatást. A klauzula azt is rögzíti, hogy a NATO tagországok számára az e területen vállalt kötelezettségeknek összhangban kell lenniük az Észak-Atlanti Szerződés Szövetségében vállalt kötelezettségekkel, hiszen számukra továbbra is az marad a kollektív védelem alapja. 4.) Szolidaritási klauzula: Ha valamelyik tagországot terrortámadás éri, esetleg emberi vagy természeti katasztrófa áldozata lesz, akkor az Európai Unió és tagállamai minden rendelkezésre álló eszközt – beleértve katonai erőforrásokat is – biztosítanak számára. 5.) Szintén újdonság, hogy az Európai Tanács egyes válságkezelési

műveletekkel a tagállamok egy csoportját is megbízhatja. Nekik rendszeresen tájékoztatni kell az Európai Unió Tanácsát a misszió alakulásáról. 6.) Állandó strukturált együttműködés: Ezt az új intézményt azok a tagállamok alakítják ki, amelyek magasabb követelményeket kielégítő katonai képességgel 28 Ivaldi, Gilles: Beyond France’s 2005 referendum ont he European Constitutional Treaty, in: West European Politics, 29. szám, 2006 január, p49 39 http://www.doksihu rendelkeznek, célja összetettebb feladatok végrehajtása. Létrehozásáról az Európai Tanács minősített többséggel döntene és a szerződés a kizárást is lehetővé teszi, amennyiben az adott tagállam nem teljesíti a vállalt kötelezettségeit. 7.) A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő szerepe a védelempolitikában: Ez a poszt a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésekor jön létre a külkapcsolatokért felelős biztos és a közös kül- és

biztonságpolitikai főképviselő posztjának összeolvadásával. Ő javasolhatja az Európai Tanácsnak egy-egy misszió megindítását illetve önállón vagy az Európai Bizottsággal közösen indítványozhatja nemzeti erőforrások és uniós eszközök felhasználását.29 Ahogy az jól látható, a Lisszaboni Szerződés elmélyítené és működő képesebbé tenné az európai biztonság- és védelempolitikát. A soros francia elnökség előtt 2008. júniusában népszavazást tartottak Írországban a Lisszaboni Szerződés jóváhagyásáról, ami sikertelen volt. Amennyiben ez sikeres lett volna 2009. januárjában a szerződés hatályba lépett volna A szerződés támogatása érdekében Nicolas Sarkozy látogatást tett Londonban 2008. márciusában és „tekintettel a britek euroszkepticizmusára ügyelnek arra, hogy ne siettessék túlságosan Európa fejlődő közös védelmének tervét, mielőtt Írország nem ratifikálja a Lisszaboni

Szerződést.”30 A szerződés ratifikálása ennek ellenére sem történt meg Írországban és mivel Franciaország a Lisszaboni Szerződés elfogadására alapozta az elnökség védelmi prioritásának egy részét, már a soros elnökség kezdete előtt változtatásokra kényszerült. Az elnökségi félév égére sikerült egy kompromisszumos megállapodást elérni Brüsszellel, e szerint 2009. novemberéig újabb népszavazást ír ki a Lisszaboni Szerződés ügyéről. Mára már tudjuk, hogy ezt a népszavazást október elején megtartották és eredményes volt. 29 Lisszaboni Szerződés a gyakorlatban, www.euvonalhu/kulugy/upload/M 74/rek5/30pdf, p121-123 The Economist internetes honlapja, megjelent: 2008. március 19 http://www.economistcom/world/europe/displaystorycfm?story id=10881128 (letöltve: november 10) 30 40 http://www.doksihu 2.62 A francia soros elnökség munkaprogramja a védelempolitika terén „Az európai védelem alapjai már fennállnak.

Erre kell építkeznünk Azt akarom, hogy Európa képes legyen önállóan szavatolni a biztonságát.”31- mondta Nicolas Sárközy nem sokkal elnökké választása után. Lássuk, hogy az elv alapján milyen munkaprogram készült a 2008. évi soros elnökség hat hónapjára a védelempolitikára vonatkozóan. A védelempolitika terén hét célkitűzés volt, ezek közül az első a Lisszaboni Szerződés által létre hozandó állandó strukturált együttműködés felhasználása arra, hogy létrehozzanak egy közös európai uniós hadsereget. Az elképzelés szerint az Egyesült Királyság, Franciaország, Lengyelország, Németország, Olaszország és Spanyolország 10-10 000 katonát delegálna a közös hadseregbe, amelyhez bármikor csatlakozhatna a többi tagállam is. A második egy EU parancsnoki és tervező egység létrehozása Brüsszelben. Ezt a tervet az Egyesült Királyság régóta ellenzi, már a St. Malo-i francia-brit közös nyilatkozat

megalkotásakor is ez okozta a legtöbb vita tárgyát. Az ok az, hogy a kiépítése a NATO intézményeinek a megkettőzését jelentené. A harmadik célkitűzés a NATO katonai szervezetébe való visszalépés annak érdekében, hogy fellendítsék az EU védelmi kezdeményezését. Ezzel a lépéssel megszerzik az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államokhoz közel álló európai országok támogatását az európai biztonsági- és védelempolitika ügyéhez. A másik következménye a teljes francia NATO tagságnak az EU és az Észak- Atlanti Szerződés Szervezete közötti kapcsolat elmélyítése. A negyedik cél egy valódi belső védelmi piac létrehozása és egy közös európai lefegyverkezési és fegyverzet ellenőrzési politika létrehozása. A soros elnökség elő kívánja mozdítani a védelmi termékek csereéjét az Európai Unió közös piacán belül. 31 EUobserver, 2007. július 16 41 http://www.doksihu Az ötödik kitűzés az a

katonai kiképzések harmonizációja, egy fajta katonai Erasmus program létrehozása. A hatodik cél az Európai Unió és tagállamai eszköz együttesének mobilizálása a terrorizmus elleni harcban illetve egy közös terv kidolgozása a népesség védelmére, terrortámadás esetén. A hetedik, egyben utolsó célkitűzés pedig a 2003-ban megalkotott európai biztonsági stratégia aktualizálása a modern kor kihívásai, úgy mint a terrorizmus vagy a biológiai fegyverek szerint. A Lisszaboni Szerződés ír népszavazáson történő elutasítása már az elnökség kezdete előtt felülírta az elnökség célkitűzéseit. Az elnökségi félév kezdete után egy hónappal fegyveres összecsapás alakult ki Oroszország és Grúzia között Dél-Oszétia és Abházia kapcsán. Mivel a soros elnök feladata az Európai Unió képviselete a nemzetközi kapcsolatokban, Sárközy már két nappal a konfliktus kirobbanása után tárgyalt az orosz és a grúz államfővel

illetve egy három pontos javaslattal állt elő, amelynek a célja a status quo visszaállítása. Ebben a kérdésben különösen megmutatkozott az elnök, illetve ezen keresztül a francia elnökség aktivitása, hiszen az első hét során a francia külügyminiszter és ő maga is többször tárgyalt az orosz miniszterelnökkel és a grúz elnökkel. Természetesen nem kizárólagosan a francia elnökség képviselte az Európai Unió álláspontját, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és a kaukázusi külön megbízott is a helyszínre utazott. Bár a fegyverszünetről való megállapodást aláírta a két fél, a konfliktus valós rendezésére akkor került sor, miután a Grúziával kérdésével foglalkozó uniós csúcson egységes álláspont alakult ki, de ez sem von le semmit a francia elnökség béke elérésében betöltött szerepéből. Bebizonyosodott, hogy az Európai Unió külpolitikáját egy személyben is lehetne irányítani. A

Lisszaboni Szerződésen és az orosz-grúz konfliktuson kívül még a pénzügyi válság is felülírta 2008. második félévének elnökségét, de ennek bemutatása nem tartozik a témához. 42 http://www.doksihu 2.63 A védelempolitika terén vállalt célkitűzések teljesítése az elnökségi félév során A védelmi célkitűzések megvalósítása érdekében egy védelmi miniszteri csúcstalálkozót tartottak Deauvilleben október első két napján Javier Solana, kül- és biztonságpolitikai főképviselő részvételével. Az informális találkozón a három fő téma a békefenntartó missziók kérdése, a katonai kapacitások fejlesztése és az úgynevezett katonai Erasmus program volt. A találkozó első napján kezdte meg egy 350 fős megfigyelő csapat a munkáját Grúziában és a felek megegyeztek a bosznia-hercegovinai misszió jelenlétének meghosszabbításáról. A szomáliai partok melletti további kalóz támadások megelőzése érdekében

pedig nyolc tagállam egy tengeri biztonsági erő felállítását vállalta. A katonai kapacitások fejlesztése terén a légi erő fejlesztése volt a középpontban. Ezen kívül megállapodás született egy új katonai műholdas megfigyelő rendszerről. Két, az elnökség célkitűzései között szereplő terv is napirendre került, a védelmi eszközök valós belső piacának kialakítása és az összehangolt evakuálási terv kidolgozása. Előbbiben megállapodás született, utóbbiról pedig határozat született Végül pedig beterjesztették a tervet a „katonai ERASMUS” létrehozására. Ez a katonai felsőoktatást érintő program, amely segítségével megvalósul az Európai Unió tagállamaiban az egységes képzés ezen a területen is. Az informális találkozó napirendjén látszik, hogy Franciaország lemondott az ESDP gyökeres változásainak végrehajtásáról. A december 11-12-i ülésén az Európai Tanácsnak a tagállamok képviselői egy

nyilatkozatot fogadtak el az európai biztonság- és védelempolitika megerősítéséről. Ebben foglalják össze azokat a vívmányokat, amiket sikerült elérni a francia elnökség során. A Tanács jóváhagyta a 2003-as európai biztonsági stratégia felülvizsgálatáról készült jelentést. A jelentés három fő fejezetből áll, ezek a globális 43 http://www.doksihu kihívásokkal és fő veszélyekkel, a stabilitás megteremtésével és Európa szerepével foglalkoznak a változó világban. Az első fejezet a fő veszélyekkel foglalkozik, így a tömegpusztító fegyverek elterjedésével, a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel, a számítógépes biztonsággal, az energiabiztonsággal és az éghajlatváltozással. A második rész az EU európai és a kontinensen túli feszültségekkel és a közösség megoldásban betöltött szerepével foglalkozik. Ez a jelentés indítja el az ATALANTA programot, amely az európai biztonság- és védelempolitika

első tengeri missziója és az EULEX-et, ami pedig a legnagyobb polgári misszió. Ez utóbbinak a helyszíne Koszovó. A harmadik egység pedig a változó biztonsági környezethez való alkalmazkodás irányvonalát határozza meg, így a stratégiai légi szállítás, a helikopterek, a világűrbe telepített eszközök és a tengeri felügyelet fejlesztését irányozza elő. Továbbá szerepel az úgynevezett „katonai Erasmus” létrehozása, mely program keretében lehetővé válik a katonák több országban való kiképzése.32 Most vegyük sorra, hogy az ambiciózus célkitűzésekből melyek valósultak meg és mik a kudarc okai. Mivel a Lisszaboni Szerződésre még a francia elnökség kezdete előtt nemmel szavazott Írország, a közös európai hadsereg létrehozására nem is volt reális esély. A parancsnoki és tervező egység létrehozására illetve egy új európai biztonsági stratégia megalkotására irányuló célkitűzés nem valósult meg. Ennek oka

a brit ellenállásban keresendő, amelyet a NATO-val párhuzamos intézmények kiépítésének ellenzése és a brit kormányfő népszerűségének drasztikus csökkenése indokolt. A 2003-ban elkészült európai biztonsági stratégia felülvizsgálatára sor került az elnökségi félév alatt és Franciaország a NATO felé is közeledett, bár a NATO katonai szervezetébe való visszatérést csak a trojka következő tagjának elnöksége során jelentette be Nicolas Sárközy. Sikerként értékelhető a diákcsere program kiterjesztése a katonákra és a stratégiai légi szállítás valamint a világűrbe telepített megfigyelő eszközök terén elindított új programok. A legnagyobb siker mégis a két előre nem tervezett eseményre, így az orosz-grúz konfliktusra és a 32 Jelentés az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról- A biztonság megteremtése a változó világban- ; Az Európai Tanács honlapja, http://www.consiliumeuropaeu/ueDocs/cms

Data/docs/pressdata/HU/reports/104644pdf ; (letöltve: november 13.) 44 http://www.doksihu szomáliai partok mentén tevékenykedő kalózok megfékezésére adott gyors válasz, ami bebizonyította, hogy az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája egy személyben is irányítható. A párizsi Thomas More Intézet a közös agrárpolitikához hasonlóan természetesen a védelempolitika területén is értékelte az elnökség teljesítményét.33 Négy célkitűzés alapján végezték el az értékelést, ezek a következők: 1.) A katonai képesség és a válságkezelés megerősítése, az Európai Unió eszközeinek fejlesztése 2.) Belső védelmi piac megteremtése 3.) Terrorizmus elleni küzdelem 4.) Partner és multilaterális kapcsolatok fejlesztése Az elnökség félidejében öt, a félév végén pedig hét ponttal értékeli az intézet a francia elnökség védelempolitika terén végzett munkáját az előzetes célkitűzések fényében. Ez az

eredmény a közös agrárpolitika, a halászat, a pénzügyi válság és a kutatás területén nyújtott teljesítménnyel egyenértékű. A szöveges értékelésben az szerepel, hogy az elnökség a konkrétumokat és a működőképességet részesítette előnyben, de ez a második és a negyedik célkitűzés rovására történt. 33 Thomas More Institute (2008 december): Baromètre de la présidence française de l’Union Européenne. http://institut-thomas-more.org/barometre-pfue/barometrehtml (letöltve: 2009 szeptember 12), 8 dia 45 http://www.doksihu 3. Franciaország orosz-politikája „Franciaországot és Oroszországot régóta fennálló, szoros kapcsolat fűzi össze.”- áll a Francia Külügyminisztérium honlapján. A diplomáciai kapcsolat 1717-ben jött létre a két ország között, amikor I. Péter cár aláírta az első franciaországi orosz nagykövet megbízólevelét. Az alfejezetben először a két ország közötti kapcsolatok fejlődését,

majd a jelenlegi gazdasági kapcsolatot hasonlítom össze a többi EU tagállaméval. Mint azt már korábban említettem Charles de Gaulle külpolitikájának egyik célkitűzése, a „harmadik hatalom” megvalósítása közben párbeszédet folytatott a Szovjetunióval és Közép- Kelet Európa egyes államaival is. A Szovjetunió felbomlása után az Európai Unió és Oroszország között élénk párbeszéd folyt, ami a kétoldalú együttműködés kereteinek meghatározásához illetve a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás megkötéséhez vezetett. Ez utóbbi négy területre terjedt ki, a kereskedelmi és gazdasági együttműködésre, szakpolitikai együttműködésre többek között az energiapolitika területén, politikai párbeszédre a nemzetközi ügyekben és bel- és igazsági együttműködésre a szervezett bűnözés, a kábítószer kereskedelem és a pénzügyi csalások megfékezése érdekében.34 Ezen kívül intézményesítette a

rendszeres párbeszéd formáit is. A Partnerségi és Együttműködési Megállapodáson kívül mindkét fél elfogadott egy stratégiát, melyek a kapcsolatok további fejlődésének irányát jelölik ki. Ludvig Zsuzsa az Európai Unió tagállamait három csoportba sorolja az Oroszországgal való kapcsolatuk alapján. Ez a három csoport a stratégiai partnerek, a barátságos pragmatisták és a barátságtalan/ellenséges partnerek. Az első csoportba Franciaországon kívül Németország és Olaszország tartozik, de különböző okokat jelölt meg elemzésében a kapcsolatok mozgató rugójaként. Ez Németország esetében az üzleti 34 EUvonal, Az Európai Unió külkapcsolatai, http://www.euvonalhu/indexphp?op=kozossegi politikak&id=18 (letöltve: november 10) 46 http://www.doksihu érdek, Franciaországnál az érzelmi- kulturális töltet, Olaszország esetében pedig a személyes kapcsolatokon keresztül alakult ki.35 1998-ban Franciaország és

Németország létrehozta az úgynevezett jekatyerinburgi háromszöget, ezzel támogatva Oroszországot a demokratikus átmenet időszakában. 2003-ban pedig Oroszország Belgiummal együtt Németország és Franciaország mellé állt, akik kijelentették, hogy nem támogatják katonai erővel az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy- Britanniát egy Bagdad elleni támadás esetén. Ez az úgynevezett Párizs- Berlin- Moszkva tengely, amit más- más tényező motivált. Párizs a NATO többi tagja véleményének figyelmen kívül hagyását nehezteli, Oroszország pedig jelentős mennyiségű tőkét fektetett be az iraki olajkutak feltárásába. A francia-orosz kapcsolatok fordulatot vettek 2007-ben, hiszen eddigre Oroszországnak már nem volt szüksége a nyugati országok támogatására és mindkét országban elnökválasztásokra került sor. Thomas Gomart, a Politique Étrangère-ben megjelent elemzésében hat irányvonalat különböztet meg Oroszország

megítéléséről a francia külpolitikában. Ezek közül három Oroszország számára pozitív és három negatív van Előbbiek a stratégiai partnert és a feltörekvő piacot látják az országban Putyint pedig de Gaulle-hoz hasonlóan a nemzeti érdekek védelmezőjeként tüntetik fel, az utóbbiak pedig a szabadságjogok háttérbe szorítását, a nacionalizmus fellángolását és a fegyverkezést.36 Ebben a környezetben lépett hivatalba Franciaország új elnöke, Nicolas Sarkozy 2007. májusában. Fabio Liberti, a francia Nemzetközi és Stratégiai Kapcsolatok Intézetének kutatója elemzésében három körrel jellemzi a jelenlegi francia elnök Európa- képét. Ezek közül az első kör egy közös biztonsági struktúra, ebben kapna helyet Oroszország is, Ukrajnával, Törökországgal és Izraellel. A második kör a huszonhét EU-tagállamot tartalmazná balkáni országokkal kiegészülve. Ebben a körben egy közös piac működne közös intézményekkel

és az országok között kormányközi együttműködésével. A harmadik kör nagyon szűk lenne, az eurozóna tagországait és az Egyesült Királyságot 35 Ludvig Zsuzsa : „Az EU, Oroszország és a közös szomszédság- eltérő tagállami súlypontok” www.mtahu/fileadmin/2009/06/F KLudvigPrezent ci ppt (letöltve: november 14) 36 Thomas Gomart: La politique Russe de la France: fin de cycle? Politique étrangère: 2007/1, p. 123-135 47 http://www.doksihu foglalná magába. Ezeket az országokat magas szintű kereskedelmi- politikai együttműködés és a NATO-t kiegészítő közös védelmi rendszer jellemezné.37 A két ország közötti politikai kapcsolatot jelenleg visszaesés jellemzi. Bár az elnökök között rendszeresek a találkozók, hiszen 2008. májusában a francia elnök meghívására látogatást tett Dmitrij Medvegyev és az orosz- grúz konfliktus kapcsán Nicolas Sarkozy is többször tárgyalt Moszkvában, de egyre inkább alá van rendelve a

gazdasági kapcsolatoknak. Egy francia-orosz kormányzati konferencia rendszerezi az országok közötti kétoldalú kapcsolatokat. Figyelemre méltó, hogy a legutóbbit 2007 novemberében tartották, bár a tervek szerint évente kerül megrendezésre. Ezen kívül két tanács van, egy gazdasági, pénzügyi, ipari és kereskedelmi, amely évente egyszer ülésezik a kormányzati konferenciát előkészítendő és egy biztonsági tanács, ami a két ország külügy- és védelmi minisztereit tömöríti.38 A francia elnökség során megrendezésre került egy EU–orosz csúcs, november 14-én. A találkozó összehívását az orosz-grúz konfliktus miatt megrekedt, a két fél közötti 2007ben lejárt Partnerségi és Együttműködési Megállapodás megújítására irányuló tárgyalások motiválták. Franciaország érdeke a felek közötti együttműködés a gazdasági kapcsolatok jelenlegi szinten megtartása érdekében és Európa védelmének

megszervezésére irányuló tervei végrehajtásához is szükséges a partnerségi viszony fenntartása Oroszországgal. A Nizzában megrendezett találkozón a két ország és a Bizottság elnöke, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője valamint az Európai Bizottság külügyekért felelős tagja vett részt. A témák a várakozásoknak megfelelően alakultak, így szóba került az oroszgrúz konfliktus, a pénzügyi válság, az európai biztonság kérdése és az EU-orosz partnerségi tárgyalások folytatása. A csúcstalálkozó komoly eredményének számít, hogy december 2-án újraindultak a tárgyalások. Az európai biztonság kérdésével 37 Fabio Liberti: A general evaluation of the french EU presidency, http://www.affairesstrategiquesinfo/spipphp?article465 (letöltve: november 15) 38 Francia Külügyminisztérium honlapja, http://www.diplomatiegouvfr/en/countryfiles 156/russia 399/france-and-russia 3057/political-relations 6025/indexhtml,

(letöltve: november 15.) 48 http://www.doksihu kapcsolatban pedig a francia elnök kijelentette, hogy az EU biztonsági alapjainak kidolgozása során az orosz és az amerikai félre is számít.39 39 EurActiv, http://www.euractivhu/kulpolitika/hirek/eu-orosz-csucs-ujraindulhatnak-a-targyalasok001224 (letöltve: november 15) 49 http://www.doksihu 3.1Gazdasági kapcsolatok a két ország között 5. ábra Oroszország importjának 45,4%-a származik az Európai Unióból ennek a megoszlását láthatjuk az alábbi diagramon. Oroszországba Az irányuló uniós export értéke 2008-ban 84 milliárd 534 millió euro volt. Ahogyan az látható Németország veszi ki a legnagyobb részt az orosz exportból, míg Franciaország az összes uniós export hét százalékát teszi ki. A francia export termékek között a különböző gépalkatrészek, közlekedési Forrás: Magyar Tudományos Akadémia honlapja, Ludvig Zsuzsa előadása, www.mtahu/fileadmin/2009/06/F

KLudvigPrezent ci ppt eszközök, gyógyszerészeti kozmetikumok legnagyobb termékek jelennek és meg arányban. a Ezen termékcsoportok mellett a luxus termékek és a háztartási felszerelések meghatározóak. 50 http://www.doksihu 6. ábra A külkereskedelem másik irányát, az Oroszországból érkező termékek vizsgálatánál azt tapasztaljuk, hogy Németországba érkezik a legtöbb orosz termék. Franciaország itt ugyancsak hét százalékot képvisel, de ez összegre átszámítva többet jelent, hiszen az orosz, Európai Unióba irányuló import értéke 2008ban 172 milliárd 944 millió euró volt, az összes orosz import 55%-a. Franciaország a többi tagállamhoz hasonlóan főleg nyersanyagokat importál. Az uniós tagállamokra jellemző, hogy Oroszországgal folytatott külkereskedelmük mérlege Forrás: Magyar Tudományos Akadémia honlapja, Ludvig Zsuzsa előadása, www.mtahu/fileadmin/2009/06/F KLudvigPrezent ci ppt

Tőkekapcsolatok alakulása a két ország között A tőkekapcsolatokra is az jellemző a kereskedelmi kapcsolatokhoz hasonlóan, hogy nagyobb intenzitásúak a francia befektetések Oroszországban, mint az orosz befektetések Franciaországban. A kiskereskedelem terén az Auchan jelent meg az orosz piacon, a motiváló tényező az volt, hogy a kiskereskedelemnek ez a formája csak 14%-ban volt jelen az orosz piacon, míg Európa többi országában ez az érték 90% feletti. 40 40 Auchan honlapja, http://www.auchanru/en/auchan russia (letöltve: november 25) 51 http://www.doksihu A gépgyártás területén a Renault már 1998 óta jelen van az orosz piacon és tíz évvel később stratégiai partnerségi megállapodást kötött az AvtoVaz-zal, Oroszország vezető személygépkocsi gyártójával.41 Szintén ezen a területen a gumiabroncs gyártó Michelin 2001 óta van jelen Oroszországban. A PSA Peugeot Citroën pedig 2008 őszén kezdett el építeni egy gyárat

Moszkvában 445 millió dollár beruházással. A tervek szerint a gyár 2010-ben kezdi meg működését és évente 75 000 járművet fog kibocsátani.42 A közlekedési eszközöknél maradva, Oroszország huszonkét Airbust rendelt Franciaországtól körülbelül négy milliárd euró értékben, illetve egy együttműködési megállapodás is létrejött a francia repülőgépgyártó cég és orosz partnere között. Ennek értelmében együtt fejlesztik ki az A350-es modellt és alakítják át teherszállító eszközzé az A320-ast. Az orosz piacon az Alstom is fontos szerepet játszik, mely világ első cég közlekedési és energia infrastruktúra terén. 2007-ben megnyert egy pályázatot, amelynek értelmében a Helsinkit Szentpétervárral összekötő vasútvonalat ő fogja nagy sebességű vonatokkal ellátni és hasonló típusú vonatokat fog gyártani Oroszországban. A Rosatommal kötött megállapodás értelmében pedig egy közös vállalkozást hoznak létre

az orosz atomerőművekhez szükséges turbinák gyártására. Az energetika terén még meg kell jegyezni, hogy 2007. júliusában a Total a SHTOKMAN gázlelőhelyet birtokló vállalatban. Ezzel a Total a második legnagyobb részvényes az orosz Gazprom után. Mellesleg a Gaz de France-nak 2030-ig érvényes szerződése van a Gazprommal gáz szállításra. A francia-orosz gazdasági kapcsolatoknál fontosnak tartom még megjegyezni, hogy 2008. februárjában a Société Générale lett a legnagyobb részvényes Oroszország tizedik legnagyobb bankjában és a legnagyobb külföldi bank is Franciaországban. Az orosz befektetések már nem ilyen jelentősek Franciaországban (2006-ban csupán a Franciaországban megvalósuló külföldi befektetések 0,16%-át képviselték), de 41 Renault honlapja, http://www.renaultcom/en/Groupe/renault-dans-le-monde/Pages/renault-enrussieaspx (letöltve: november 29) 42

http://www.insidelinecom/peugeot/peugeot-building-major-new-plant-in-russiahtml (letöltve: november 29.) 52 http://www.doksihu kiemelkedik a Luxadvor. A Hédiard márkanevet megvásárolta 2007 októberében és a tulajdonosa a családi vállalkozás révén jelen van a bank szektorban, a hajóépítésben, a szálloda iparban és az ingatlan piacon is.43 A csúcstechnológia terén a két ország közötti együttműködést a Szojuz rakétaprogram fémjelzi, amelynek keretében a francia Kourou űrrepülőtérről fognak kilőni egy orosz rakétát, a tervek szerint 2010-ben. A két fél a kapcsolatok további mélyítésére törekszik, amit mi sem jelez jobban, mint hogy 2010-re orosz-francia évet szerveznek. A hivatalos programban három célt jelölnek meg, amit elvárnak a programsorozattól: 1.) Felfrissíteni és gyarapítani az ország lakóinak ismereteit a partner országról; 2.) Az együttműködés és a kereskedelem mértékének növelése minden területen; 3.)

A francia és orosz kapcsolatok területének szélesítése illetve a fiatal nemzedék bevonása az országok közötti együttműködésbe. A rendezvények fel fogják ölelni a kultúra, a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság, a kutatás, az oktatás és a sport területét. Érdekesség, hogy a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon Franciaország lesz az első díszvendég.44 Még az orosz-francia év kezdete előtt sor került az orosz-francia bizottság újabb ülésére Franciaországban. Putyin párizsi látogatása során több beruházásról is megállapodás született, ezek közül a két legfontosabb az autógyártás és az energetika területét érinti. 43 A Francia Külügyminisztérium honlapja, http://www.diplomatiegouvfr/en/countryfiles 156/russia 399/indexhtml (letöltve: november 20) 44 http://www.culturesfrancecom/evenement/France-Russie-rendez-vous-en-2009/evpg510html (letöltve: október 5.) 53 http://www.doksihu A Renault 300 millió

euró értékben ruház be a gazdasági válság során meggyengült az AvtoVAZ orosz autógyárba. A beruházás főleg licencre és technológiai fejlesztésre terjed ki. Cserébe Oroszország kijelentette, hogy a francia cég akár többségi tulajdonos is lehet a jövőben az orosz autógyárban.45 Az energetika terén az Electricité de France tárgyalt az orosz Gazprommal és a megállapodás értelmében a francia cég 10%-os részvénycsomaghoz jutott a Déli Áramlat gázvezeték-építésében. Eddig Olaszország és Franciaország fele-fele arányban vett részt a beruházásban, a francia részesedés természetesen az olasz rovására történt. A Gaz de Suez, egy másik francia energetikai társaság pedig az Északi Áramlatban igyekszik részvényt szerezni.46 Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődést mutatnak és az országok vezetői a rendszeresen megrendezésre kerülő találkozókon keresztül

ápolják a partneri viszonyt. A két ország közötti kapcsolat megváltozott az elmúlt években, hiszen Oroszországnak már nincsen szüksége a nyugati országok támogatására, a saját útját szeretné járni. Franciaország természetesen nem ért egyet egyes Oroszországban történő eseményekkel, így az emberi és szabadságjogok korlátozásával, de számít az országra kereskedelmi partnerként és egy európai biztonsági stratégia kialakítása esetén is. 45 MR1 Kossuth rádió, http://www.mr1kossuthhu/indexphp?option=com content&task=view&id=112691, (letöltve: november 29.) 46 Oroszország Hangja Rádió, http://hungarian.ruvrru/mainphp?lng=hun&q=5699&cid=8&p=26112009&pn=14 (letöltve: november 29.) 54 http://www.doksihu 4. Összegzés, következtetések Nicloas Sarkozy szlogenje a kontinensünkre vonatkozóan már az elnök választáskor is megjelent: „back to Europe”, azaz vissza Európába. Ez fordulatot jelent az

ország Európa- politikájában, amit a dinamikus és eredményes elnökség során sikerült is megvalósítania. Az elnök nevével fémjelzett félévvel szemben már nagy várakozások voltak az elnökségi félév előtt is. Később a váratlan helyzetek megoldásával, úgy mint az ír referendum eredménye a Lisszaboni Szerződés jövőjéről, az orosz-grúz konfliktus és a pénzügyi válság, majd az abból kibontakozó gazdasági krízis, bizonyította rátermettségét és Európa iránti elkötelezettségét. Gyors és eredményes beavatkozásaival sikerült rácáfolnia az Európai Unió bürokráciáját bénultnak nevező állításokra. Természetesen az elnökségi program során olyan ügyekre fektette a hangsúlyt, amelyek Franciaország számára fontosak. A közös agrárpolitika terén, ahol Franciaország a haszonélvező országok között van, fontos volt, hogy az úgynevezett egészségügyi felülvizsgálat számukra kedvező eredményt hozzon. A

2014-től 2020-ig terjedő időszakban várhatóan tovább csökken a Közös Agrárpolitika első pillérére, a garancia kifizetésekre szánt keretösszeg. Az már az úgynevezett egészségügyi felülvizsgálat során bebizonyosodott, hogy nem az Európai Bizottság által elképzelt mértékben, hiszen például a búza esetén is pályázati rendszer keretében fizették volna az intervenciós árat, ehhez képest pedig a megállapodás 30 millió tonnáig garantált árat tartalmaz. A vidékfejlesztésre szánt keretösszeg pedig növekedni fog, hiszen a vidék elnéptelenedése és a vidéki lakosság elvándorlása problémát okoz az integráció egész területén. Ez a fordulat Franciaország számára nem kedvező, hiszen az első pillérből nagyobb támogatásban részesül, mint a másodikból. Éppen ezért az újabb hét éves pénzügyi tervről folytatott viták során mindent meg fog tenni azért, hogy minél kisebb mértékben csökkenjenek az agrárkifizetések,

annak ellenére, hogy ő is tisztában van azzal, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer fenntarthatatlan. 55 http://www.doksihu A költségvetésről szóló tárgyalások során Franciaországot segítheti az elnök, Nicolas Sarkozy jelentette új, dinamikus Európa-politika és a már 2009-ben is, az egészségügyi felülvizsgálat során a francia álláspont mellett álló tagállamok, ugyanakkor gyengíti pozícióját az akadozó francia-német viszony. Az már más kérdés, hogy a 2014-től érvényes költségvetésről szóló viták során, a híresen jól szervezett francia érdekképviselet képes lesz-e megakadályozni a politika jelentős átalakítását. Ugyanis addigra már a 2004-ben csatlakozott tíz állam, sőt 2016tól Románia és Bulgária is a területe szerint járó teljes összeget fogja kapni Véleményem szerint a politika mélyreható reformja továbbra sem várható: a nettó befizetők és a nettó haszonélvezők ismételten nem fognak

megegyezésre jutni és összeg- átcsoportosításokkal fogják előteremteni a szükséges keretet. Az egy új kérdés, hogy valóban a közös agrárpolitikára kell-e a legtöbb forrást szánni, a mezőgazdaságban dolgozók szerint bizonyára igen. Az európai biztonság- és védelempolitika területén az elnökség előtt kitűzött céloktól ugyan elmaradt Franciaország, de ezt külső tényezők befolyásolták, más kérdésekre kellett nagyobb energiát fektetni. A francia sajtó a NATO katonai szervezetébe való visszalépés kapcsán azzal vádolta az elnököt, hogy véglegesen szakít Charles de Gaulle külpolitikájával, a francia kivételesség egyik alappillérét megsemmisíti. Én nem értek egyet ezzel az állítással annyiban, hogy meg kell vizsgálni, milyen tényezők motiválták az elnöknek azt a lépését. Akkor rájövünk, hogy az Amerikai Egyesült Államoktól, a NATO katonai szervezetébe való visszatérésért cserébe Franciaország

beleegyezést kapott egy, az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetével párhuzamos európai biztonság- és védelempolitika intézményeinek kiépítésére. Tehát a háttérben az önmagát megvédeni képes Európa képe motiválja Nicolas Sarkozyt is. Abban már nem vagyok annyira biztos, hogy kontinensünk önálló védelmének és egy közös hadsereg felállításának új lendületet ad-e az Egyesült Államok támogatása, hiszen a II. világháború vége óta támogatja egy önálló európai védelem kialakítását Az európai biztonság- és védelempolitika kiadásainak közel háromnegyed részét négy ország: az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország állta, ami 56 http://www.doksihu tarthatatlan. Véleményem szerint Európa védelmének megvalósítása kizárólag Oroszország részvételével lehetséges. Ennek a kerete lehetne a kibővített európai biztonság- és védelempolitika, amihez csatlakozhatnának olyan európai

országok is, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. Franciaországot és Oroszországot élénk gazdasági kapcsolat fűzi össze. A politikai kapcsolatok viszont kevésbé szorosak, a francia-orosz kormányzati konferencia egyre ritkábban kerül megrendezésre. Türke András István elemzése szerint kizárható, hogy egy Párizs-Berlin-Moszkva tengelyhez hasonló diplomáciai tengely jöjjön létre egy-egy amerikai intézkedéssel kapcsolatban.47 Véleményem szerint a politikai kapcsolatokat a gazdasági kapcsolatok szolgálatába állították és a két fél törekszik az országok közötti kereskedelem további fejlesztésére. 47 Türke András István: „Bilan”: A Sarkozy- féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai, p. 15.MKI Tanulmányok, T-2008/22, 57 http://www.doksihu 5. Ábrák és táblázatok jegyzéke 1. sz ábra: A KAP kiadásainak fejlődése 1992-től napjainkighttp://eceuropaeu/budget/documents/2008 enhtm - 12oldal 2. sz ábra: A

fenntartható növekedésre és a természeti erőforrások megőrzésére és kezelésére szánt összegek 2007 és 2013 között- http:// ec.europaeu/budget/documents/2008 enhtm- 13 oldal 3.sz ábra: A természeti erőforrások megőrzése és kezelésehttp://eceuropaeu/budget/documents/2008 enhtm - 14 oldal 4. sz ábra: A tagállamok részesedése a KAP kiadásaiból http://newsbbccouk/2/hi/4407792stm#howmuch – 16 oldal 5. sz ábra: Oroszországba irányuló uniós export 2008-ban wwwmtahu/fileadmin/2009/06/F KLudvigPrezent ci ppt - 50 oldal 6. sz ábra: Uniós import Oroszországból 2008-ban wwwmtahu/fileadmin/2009/06/F KLudvigPrezent ci ppt - 51oldal 1. sz táblázat: Az Európai Unió 2009 évi elfogadott és 2010 évi előzetes költségvetésének összehasonlítása http://ec.europaeu/budget/other main/what new enhtm ‐ 15 oldal 2. sz táblázat: Védelmi kiadások a GDP %-ában 1980 és 2003 között http://wwwnatoint/docu/pr/2005/p050609ehtm ‐ 27 oldal 3. sz

táblázat: Fegyveres erők éves átlagos létszámának változása 1990 és 2003 között - http://www.natoint/docu/pr/2005/p050609ehtm ‐ 28 oldal 58 http://www.doksihu 4. sz táblázat: Az Európai Alkotmány Szerződésre nemmel szavazók motivációja http://wwwipsosfr/CanalIpsos/poll/8072asp ‐ 37 oldal 59 http://www.doksihu 6. Irodalomjegyzék Könyvek Dávid Csaba: A francia mezőgazdaság és érdekképviselete (2001) Európai Tükör Műhelytanulmányok 77, Integrációs Stratégiai Munkacsoport Dr. Dávid Csaba: Tanulságos sikertörténet: érdekérvényesítés a francia élelmiszergazdaságban (1997) Európai Tükör Műhelytanulmányok sorozat, 22, Integrációs Stratégiai Munkacsoport Dunay Pál – Gazdag Ferenc: Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (1997) Stratégiai és védelmi kutatóintézet Gazdag Ferenc: Az Európai Unió közös kül-, biztonság- és védelempolitikája (2005), Kodolányi János Főiskola Horváth Zoltán: Kézikönyv az

Európai Unióról (2007) p. 500-506 Kiss J. László (szerkesztő): A huszonötök európái (2005), Osiris kiadó Price, Roger: Franciaország története (2001), fordította: Szuhay-Havas Ervin, Maecenas történelmi könyvek sorozat, Talentum kiadó Tracy, Michael: Az EU Közös Agrárpolitikája (1997) Folyóiratok, tanulmányok Falu Város Régió, 2001. 3 szám, p 39 Gomart, Thomas: La politique Russe de la France: fin de cycle? Politique étrangére: 2007/1, p. 123-135 60 http://www.doksihu Nász Adrienn: Pillanatkép a francia Európa-politikáról a soros elnökség előestéjén, in: Európai Tükör, 2008/6, p. 28 Schmitt, Burkard: Defence procurement int he European Union, The current debate, EU Institute for Security Studies, May, 2005 Türke András István: Az Európai Unió 2007-13-as költségvetése francia szempontból, in: Fejlesztés és finanszírozás, 2004. p 69 Türke András István: „Bilan”: A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitikai

irányvonalai, p. 15 MKI Tanulmányok, T-2008/22 Internetes források www.affaires-strategiquesinfo/shipphp?article465 http://www.auchanru/en/auchan russia www.consiliumeuropaeu/showPageaspx?id=268&lang=hu www.culturesfrancecom/evenement/France-Russie-rendez-vous-en2009/evpg510html www.diplomatiegouvfr/fr/actionsfrance 830/defensesecurite 9035/franceotan 19899html www.eceuropaeu/budget/documents/2008 enhtm http://ecfr.3cdnnet/678773462b7b6f9893 djm6vu499pdf www.economistcom/wold/europe/diplaystorycfm?story id=10881128 http://epp.eurostateceuropaeu/dache/ITY OFFPUB/KS-QA-07-010/FR/KS-QA-07010-FRPDF 61 http://www.doksihu www.EUobserver www.euvonalhu/indexphp?op=kozossegi politikak&id=18 http://hungarian.ruvrru/mainphp?lng=hun&q=5699&cid=8&p=26112009&pn=14 http://www.insidelinecom/peugeot/peugeot‐building‐major‐new‐plant‐in‐russiahtml http://institut-thomas-more.org/barometre-pfue/barometrehtml

www.lefigarofr/international/2009/03/11/01003-20090311ARTFIG00073-quandmitterand-deja-negociait-le-retour-dans-l-otan-php http://www.mr1kossuthhu/indexphp?option=com content&task=view&id=112691, www.mtahu/fileadmin/2009/06/F KLudvigPrezent ci ppt www.natoint/docu/other/hu/treaty-huhtm http://news.bbccouj/2/hi/4407792stm#howmuch www.newsweekcom/id/134200/page/l http://www.renaultcom/en/Groupe/renault‐dans‐le‐monde/Pages/renault‐en‐russieaspx http://tempsreel.nouvelobscom/actualites/20050211OBS8538/?xtmc=20050211&xtcr=43 www.ue2008fr/PFUE/lang/fr/accueil/PFUE-11 2008/PFUE28112008/Conseil Agriculture 28-1-2008html 62