Szociológia | Családszociológia » Benkő Zsuzsanna - A családok életmódját meghatározó társadalmi tényezők

BENKŐ ZSUZSANNA A családok életmódját meghatározó társadalmi tényezők Szenvedélybetegségek, VIII. évf, 1 sz 54-57 old A szociológia egyre nagyobb figyelmet szentel az életmódnak, az életstílusoknak. Az életstílus, életmód a társadalmi gyakorlat hasznos tipizálási lehetősége, amely az egyén identitásának megismeréséhez is alapot szolgáltat. Ezek közé az elemek közé tartoznak a lakáskörülmények, az étkezés, a munka, a pihenés, a viselkedés és az öltözködés formái, melyek főleg a nyugati országokban nyitottak a változásokra, és az emberek alkalmazkodnak az új feltételekhez, körülményekhez A 20. század végi óriási társadalmi, gazdasági, technikai is politikai változásokban az életmód, az életstílus még szignifikánsan képes kifejezni a társadalmi magatartásformák közti egyéni, illetve társadalmi hasonlóságokat és különbségeket. Sőt, néhány szociológus szerint az életmód, az életstílus és a

környezet magatartásra gyakorolt befolyása erőteljesebb, mint a társadalmi rétegződésben elfoglalt hely. Hogy ez mennyire van így, vitatott, de az nem kétséges, hogy az életmód, életstilus egyre inkább a magatartás meghatározó része. Az életmódról, életstílusról készült legtöbb tanulmány Max Weber a Gazdaság és társadalom1 című művében írtakhoz nyúlik vissza. Az életmód, életstilus értelmezés során tanulmányomban különös figyelmet fordítok az egészséges életmódra Nagy általánosságban úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az egészséggel kapcsolatos életmódok, életstilusok az egészségmagatartás olyan mintái, amelyek az emberek élethelyzete és az életlehetőségek közti választáson alapulnak. Az egészséges életmód értelmezéséhez nemcsak az életmódot kell értelmeznünk, hanem az egészség fogalmát is. Minden kultúrában találhatók bizonyos eszmék a fizikai egészséggel és betegséggel kapcsolatban, de az, amit

ma orvostudományként ismerünk a nyugati társadalmakban, 1 az az utolsó két-három évszázad alatt lezajlott fejlődés eredményeként alakult ki. Korábban a családi vagy rokonsági egység volt a betegségekkel foglalkozó legfontosabb intézmény A tradicionális kultúrákban közös az, hogy a betegséget és az egészséget az egyén átfogó lelki és szociális jólétének egyik aspektusaként értelmezik. Hasonló elképzelések éltek Európában egészen a 18 századig Az európai orvoslás legtöbb iskolája a gyógyítás görög rendszereiben gyökerezik, amelyek a betegséget az egyén általános szellemi és fizikai állapotával igyekeztek magyarázni. Hügeia és Aszklépiosz mitosza szimbolizálja e két különböző nézőpontot Hügeia követői számára az egészség és annak megőrzése a dolgok természetes rendje, amelyhez az embernek joga van, ha életet bölcsen irányítja. Aszklépiosz hívei viszont úgy hiszik, hogy az orvoslás fő

feladata a betegség kezelése, az egészség helyreállítása. A modern orvostudomány a betegség olyan szemléletét alakította ki, amely a betegségek eredetét tudományos terminusokkal leírható fizikai tényezőkben látja. A mai modern egészségértelmezések többsége integratív modelleket vázol fel. A természeti, társadalmi környezet, a rendelkezésre álló források mértéke, a problémák leküzdése, a sikerélmény, az elégedettség mind-mind egészségi állapot meghatározói. Az egészséget passzív állapot helyett folyamatként értelmezik.2 Az egészséggel kapcsolatos elemzések gyakran az életmódot állítják középpontba. Az életmód koncepcióban azt vizsgálják főképpen, hogy egyrészt az emberek, milyen viselkedési stratégiákkal rendelkeznek az igényeik és képességeik közti diszkrepancia leküzdésére, másrészt a társadalom és a környezet milyen magatartásformák lehetőségét teremti meg.3 Több elemző az

egészségértelmezésben paradigmaváltásról ír: a múlt században általánossá lett aszkétikus egészségértelmezést a 20. század nyolcvanas éveinek végén felváltja az ún. hedonista megközelítés Az aszkétikus egészségmegközelítés az önmegtartóztatáson, a takarékosságon, az énkontrollon keresztül jutott kifejezésre. A meghatározó nevelési módok ennek a szemléletnek a kialakítására – a kényszer, a tiltás és a szigorú viselkedési szabályok voltak. Ebben a rendszerben a fizikai panaszok mellett a lelki panaszokra is koncentrálnak, és az egészségneveléssel az egészséget veszélyeztető magatartás feletti ellenőrzést igyekeznek tökéletesíteni. 2 Az elmúlt években bekövetkezett paradigmaváltás értelmében a hiányok helyett a források, a panaszok, bajok helyett a boldogság, az elégedettség kerül előtérbe. A hedonista egészségértelmezés szerint az egészséget a jókedv, a pozitív gondolkodás, az élvezet, a

jó közérzet, az önmegvalósítás jelenti Az egészség az önmegvalósítás értelmében előállíthatóvá, megteremthetővé válik Bár Max Weber nem foglalkozott közvetlenül az egészséges életmóddal, életstílussal, mégis az életstílussal kapcsolatos gondolatainak rövid elemzésével kezdjük, mert a későbbi életmódkutatások számára is alapul szolgál. Weber század elején született munkáival hidat jelentett a jelenbe azzal, hogy előre vetítette az ipari társadalom formáit a legkülönbözőbb területeken, mint pl. a bürokrácia és a formális racionalitás uralmát Weber korában az ipari társadalom kialakulóban volt, míg a tradicionális társadalom - melynek alapja a feudalizmus maradványai - hanyatlott. Ahogy a modernizáció feloszlatta a feudális társadalmat és létrehozta az ipari társadalmat, úgy dönti romba a mai modernizáció az ipari társadalmat és lép helyébe az új modernitás vagy más néven posztmodernitás. Napjaink

életmód értelmezéséhez két kortárs szociológus – Pierre Bourdieu4 és Antony Giddens5 – munkájához fordulunk. Amíg Weber a 20. század elejének perspektíváját nyújtja és az életmód alakulásában a választás szerepét hangsúlyozza, Bourdieu az 50-es éveket tárja elénk és ő a struktúrára, a habitusra és a lehetőségekre koncentrál. Giddens a jövő századba visz minket az új modernitásról alkotott nézetéi segítségével, amelyből hiányozhat a tiszta struktúra és az emberek magukra maradnak az egyre inkább komplex világ megértésében. Tekintsük át az életmód, életstílus klasszikus szociológiai elméleteit, a hangsúlyt Weberre fektetve, és végül az egészséges életmód, életstílus elméleti modelljét kíséreljük meg felvázolni. Veblen és Simmel után Weber fejtette ki először részletesen az életmódot, életstilust (lásd részletesebben: Cockarham, 1995).6 Weber az életstílus fogalmát a státuszról szóló

elemzésébe integrálta. A státusz megkülönböztető jegye a presztízs, amely abban nyilvánul meg, hogy melyek azok az életstílus jellemzők, amelyek elvárhatók azoktól az emberektől akik egy bizonyos csoportba akarnak tartozni. Weber nevéhez fűződik az a megfigyelés is, hogy az életmód, életstílus nem annyira attól függ, hogy az ember mit termel, hanem attól, amit és ahogy fogyaszt. Ezért a státuszcsoportok közötti különbségek nem a termelés hanem a fo3 gyasztás eszközeihez való viszonyukban rejlettek. A javak és szolgáltatások megszerzése és azok használata a különböző életstilusokban az, ami megkülönbözteti az egyik társadalmi-gazdasági csoportot a másiktól. Az életstílus két komponense az életvezetés a választás. Ezek teremthetnek lehetőséget ahhoz, hogy az ember az életmódját megválaszthatja. Az életesély pedig már annak a lehetősége, hogy ezeket az értékeket meg is valósítsa A megvalósításhoz

strukturális kondíciók is szükségesek, amit a társadalmi környezet biztosit. Bár Weber a választást tartotta a fontosabb elemnek az életstílus operacionalizálásában, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a konkrét választást az életesélyek is erőteljesen befolyásolják. Az életesély annak a valószínűségeit rejti magában, hogy az ember kielégíthesse szükségleteit, igényeit, és érvényesítse érdekeit, és ezzel megteremtse annak a valószínűségét, hogy olyan események forduljanak elő vele, amelyek számára megelégedést biztosítanak A weberi életstílus értelmezésben fontos a választás és a struktúra kettősségének hangsúlyozása. A weberi gondolkodásban a dialektikus folyamat jelentőségének hangsúlyozása a jól ismert „nyugati ésszerűség”ről alkotott elméletében mutatkozik meg leginkább Weber felismerte az állandó és összeegyeztethetetlen ellentétet a formális racionális magatartás (logikailag megfelelő,

hatékony és objektív) és az egyéni viselkedés között (amely az egyen önfeláldozásán, szokásán, vállalásán, hagyományain alapszik). Az esélyek és választások a mindennapokban azt jelentik, hogy az ember szabadon választ, amennyire a társadalmi környezet, kényszer keretei közt azt megteheti. Akiknek megvan az akaratuk és az eszközük, azok választhatnak, akik néhány területen hiányt szenvednek, azok nem választhatnak olyan könnyedén, ezért jobban meg lehet az az érzésük, hogy az életmódjukat a körülmények befolyasoljak. Weber tehat az alábbi harom pontban összefoglalható megállapításaival jarult hozzá napjaink életmódjelenségének megértéséhez: 1. az életmód kapcsolatban van a statuszcsoportokkal, igy az eletmód inkább jelensegként értelmezhető, mint egyéni teljesítmény; 2. inkább a fogyasztás, mint a termelés a döntő; 3 az életben bekövetkező választások és az életlehetőségek dialektikus összjátéka

alkotja az életmódot, amely kettősségben a választásnak van nagyobb szerepe. 4 Bár ezek a kritériumok kétségtelenül fontosak, de nem elegendők ahhoz, hogy megmagyarázzák a különböző életmódok fejlődését a posztmodern társadalomban. Max Weber életmód, életstílus elméletében nem tért ki külön azokra a szociodemográfiai változókra, mint például a nem, az életkor, a faj, melyek az életmód, életstílus szempontjából fontos szerepet játszanak. Pierre Bourdieu francia szociológus arra használta empirikus kutatásait, hogy modellt készítsen az életmódról a társadalmi rétegződés és az egyes kultúrákhoz kapcsolódó ízlés alapján.4 Az ízlést Bourdieu úgy definiálta, mint annak a lehetőségét, ami meghatározza, hogy ténylegesen vagy szimbolikusan mi helyes, azaz mik azok a tárgyi vagy gyakorlati minőségek, amelyek a különböző preferenciákat alkotják. Pl. Bourdieu szerint az ízlést az étkezésben az

befolyásolja, hogy a különböző társadalmi csoportok hogyan gondolkodnak a testről, az alakról és az étel testre gyakorolt hatásáról. Míg a munkások jobban szem előtt tartják a férfi erőnlétét, és általában olcsó, tápláló és kiadós ételeket fogyasztanak, addig más területeken dolgozók jobban törődnek az alakjukkal, ezért inkább a könnyű, és alacsony kalóriaértékű ételeket választják. Bourdieu figyelme elsősorban arra a kérdésre irányul, hogy a társadalom struktúrája miként befolyásolja az ember mindennapi tevékenységét, ami aztán visszahat a mindenkori társadalmi struktúrára. Amíg pl az osztálystruktúra befolyásolhatja az étkezési szokásokat, addig ezek a szokások együttesen hatnak az osztálykultúra újjáépítésére. Ez az értelmezés képezi Bourdieu habitus fogalmának alapját, melynek az a lényege, hogy a társadalmi struktúra és a körülmények ismerete tartós orientációt képez a cselekvés

irányába. Ezek az orientációk többé-kevésbé rutin jellegűek és működésbe lépve hajlamosak ismételten létrehozni azt a struktúrát, amelyből létrejöttek. Bourdieu magyarázata szerint az emberi gondolkodást a tapasztalat, a nevelés és képzés határozza meg. Az emberek képesek arra, hogy kiszámítsák körülményeiket, de észleléseiket főként a társadalmi és gazdasági feltételek formáljak. Amint Bourdieu kiemeli, a habitus társadalmilag kialakított ítélőképesség, magatartás és módszer a társadalmi tevékenység felépítéséhez. A folyamat a következőképpen működik: az egzisztencia objektív feltételei összekapcsolódnak a társadalmi struktúrában elfoglalt helyzettel, hogy olyan habitust eredményezzen, amely osztályozható tevékenység, 5 munka, észlelés, értékelés, ízlés sémáját adja, amely aztán különböző típusú életstílusokat eredményez. Amíg Weber életmódfogalmát az életlehetőségek és

választások közti kölcsönhatás jellemzi, Bourdieu habitus fogalma megpróbálja bezárni a kört a lehetőség és választás közt azáltal, hogy egyetlen fogalommá tömöríti: az egzisztencia feltételei és az osztályhelyzet (életlehetőségek), valamint a tevékenységek, illetve észlelés sémai (életválasztások) egységesebbek a habitusban. így tehát az életmód, életstílus társadalmi tevékenységként működik, amely fenntartja és újjátermeli az egyes társadalmi rétegek közötti különbséget. Ez megjelenhet az eltérő ruházkodásban, étkezési szokásokban, zenei, művészeti, szabadidős tevékenységekben. A 20. század végén Antony Giddens az mutatja be, hogy hogyan befolyásolja a korunkbeli életmódot a modernitás, a társadalmi életnek az a formája, amely az ipari forradalom eredményeként jött létre.5 A modernitás dinamikájában, egész világra kiterjedő hatásában különbözik minden eddigi társadalmi rendtől, és abban

is, amilyen mértékben megrendíti a hagyományos szokásokat. Giddens megfigyelése szerint minél inkább elveszti befolyását a hagyomány, annál többen kényszerülnek arra, hogy életmódválasztásaikat a helyi és a globális lehetőségek alakítsák. Giddens sem huny szemet azok fölött a külső tényezők fölött, amelyek befolyásolják az egyén, a család életmódválasztását; ezek a tényezők többek között a csoportnyomás, a szerepmodellek, a társadalmi, gazdasági körülmények. A posztmodernitás esetén „az egyetlen választási lehetőségünk maga a választás” – mondja Giddens Ez azt jelenti, hogy el kell fogadnunk egy társadalmi csoportra, rétegre jellemző életmódot, ha mi is oda szeretnénk tartozni. Az életmód, az életstílus nemcsak a szükségletek kielégítését jelenti, hanem az egyén önidentitásának is megjelenési formát. A társadalmi élet egyre nyitottabba válik, a cselekvés összefüggései egyre összetettebbek,

a hatalom egyre változatosabb, és mindezek alapján Giddens égy ítéli, látja, hogy az életstílus választások egyre fontosabba válnak az önidentitás szerkezetében, valamint a mindennapos cselekvésben. Mindezek alapján az életmód/életstílus fogalom különös jelentőségre tesz szert a mai társadalmi élet megértésében. Weber, Bourdieu és Giddens munkai számos ponton összetalálkoznak illetve eltérnek. Az életformával kapcsolatos bármely elmélet a társadalmi rétegződés függvénye. Webert például a státusz foglalkoztatta, Bourdieu-t az ízlés, Giddenst pedig az önidentitás. Tehát mindhárom szakember – 6 elmélete alapján – egyetért abban, hogy az életformák fontos különbségekkel rendelkeznek az egyes társadalmi osztályok között. Ezeknek a különbségeknek az alapja – ahogy erről már korábban szó volt –, a választás és a lehetőség közötti kölcsönhatás. Ezért az egészséges életformáról szóló

fejtegetésünket is a választás és a lehetőség dimenziói mentén kíséreljük meg végigvezetni Az egészséges életmódot az életválasztás és az életlehetőségek fogalompár köré rendezzük. Életválasztások Nemcsak az életlehetőségek korlatozzák a választásokat, hanem a posztmodern társadalomban kialakuló egyén is bonyolultabbá teszi a helyzetet. Az egyének választások tömegével állnak szemben, mialatt az iparosodott korunk egyre bizonytalanabba válik. Többen úgy vélik, hogy mivel maga a modernség állandó mozgásban és változásban van, a posztmodernség a társadalmi, kulturális, gazdasági, technológiai, kommunikációs és politikai átalakulásokra koncentrál. Az iparosodott kor normáinak és értékeinek elbizonytalanodása elbizonytalanodott életmódok lehetőségét veti fel. Többen megfigyelték, hogy azok az életmódjellemzők, melyek a fogyasztáson alapulnak (nevezetesen: ruházkodást, szabadidős tevékenységeket,

fogyasztási cikkeket vagy a testalkatot érintő változások) nem kötődnek meghatározott státuszú csoportokhoz. Azonban vitatható, hogy ezen életmód jellemzők ilyetén megjelenése önmagában bizonyíték lenne az osztályszerkezetben végbemenő drasztikus változásra. Ehelyett, Bordieu-vel egyetértve azt állítják, hogy a fejlődés új mozgás a már létező osztályhierarchián belül, amely magában foglalja a felső középosztály életmódjának kiterjedését és legitimitását.7 Az egészséges életmóddal kapcsolatos döntés esetén valószínűbb, hogy korunk embere egyre inkább a belső irányításra fog törekedni a külső erőkre támaszkodás helyett, mint például az egészségügy professzionális szereplői mint az orvosok és más szakemberek. Az emberek képességüknek és motivációjuknak megfelelően próbálják egészségi állapotukat formálni. Mégis e tevékenység célja végső soron a felhasználáshoz kapcsolódik, mivel az

emberek egyre inkább valamilyen cél megvalósítására mobilizáljak az egészségüket. Ilyen célok lehetnek: a munka, hosszabb 7 élettartam, jobb fizikai erőnlét vagy kedvezőbb külső megjelenés. A szervezett egészségfejlesztő programokat vizsgáló tanulmányok azt mutatják, hogy az emberek főleg azért vesznek részt fitness programokban, hogy jó formában maradjanak, vagy fogyni akarnak, vagy akár barátaikkal akarnak találkozni. E szerint a felfogás szerint az egészséges életmód olyan teljesítménnyé válik, amit az egyén önmaga ér el. A média egészségről egészséges életmódról szóló hírei, magyarázatai hatással vannak az emberek elégedettségére egészségi állapotukat illetően, sőt mi több, a média az egészséget és a fitness tevékenységet önálló életmóddá nyilváníthatja. A választás – mely a felhasználás egy módja, vagy az egészségért érzett egyfajta személyes felelősség – főként a magasabb

iskolai végzettségű csoportokban alakul ki. Ez a megközelítés arra az elképzelésre épül, hogy az egyén egészségéért vállalt felelőssége nem kizárólag a szakembereket terheli, hanem nagymértékben az egyént saját magát is. Életlehetőségek A lehetőség csökkenti a választást. Bizonyos embereknek természetesen több lehetőségük és forrásuk van, mint másoknak arra, hogy több lehetőség közül választhassanak A legtöbb ember rendelkezik bizonyos fokú választási eséllyel az egészséges életmódot illetően is, így végső soron a választás a legmeghatározóbb változó. Általában, ahogy Weber is értelmezi, az életlehetőségek elsősorban társadalmi, gazdasági befolyásoltsságúak. Egyre több embernél – függetlenül a társadalmi, gazdasági helyzetétől megfigyelhető valamilyen egészséget javító viselkedés. A különböző társadalmi osztályok más és más egészséghez vezető utat járnak, az egészséges életmód

minőségét, mértékét és jellegzetességét illetően.8 Ha az egészséges életmód modelljét szeretnénk felvázolni, akkor azt az alábbi tényezők mentén írhatjuk le: gazdasági, biológiai, kulturális, pszichológiai. A gazdasági tényező változói a képzettség, a foglalkozási státus és a jövedelem. Az egészség vizsgálatakor a képzettség tükrözi a készséget a pozitív szociális, pszichológiai és gazdasági források elsajátítására; a foglalkozási státusz a presztízst, a felelősséget és a munkakörülményeket jelzi; a jövedelem jelzi az anyagi lehetőséget lakásra, fogyasztásra vonatkozóan. Ezek a változók építik fel az életlehetőségeket 8 A következő tényező a biológiai, mely tartalmazza az életkort, a nemet, fajt és az egyén által értékelt fizikai egészségi állapotot. Ez a tényező méri azokat a szociológiai változókat, melyeknek biológiai összetevőjük is van. Az egészségi állapotnak változnia

kell az életkor szerint, valamint a férfiak és nők eltérő egészséges viselkedésmódokat mutatnak. Ezek a változók alkotják az életfeltételeket. A kulturális tényező tartalmazza a nemzetiséget, ami a NyugatEurópában elvégzett kutatások alapján egy különösen fontos változó az egészség kultúrát tekintve. A kulturális tényező szintén magában foglalja az értékorientációt és a vallást. Az előbbi az általános társadalmi értékekre fekteti a hangsúlyt, míg az utóbbi a vallásosság mértékét emeli ki Ezek a változók együttesen hozzák létre az életforma dimenziót. Az utolsó tényező, mely az életészlelés dimenziót alkotja, a pszichológiai tényező Azt méri, hogy az egyénnek mennyire van külső (mások által irányított) vagy belső (önmaga irányított) kontrollérzéke, és mekkora a stressz hatása az életmód választásában. A lehetőségek, feltételek, formák és az észlelés dimenziók határozzák meg az

életvezetést és a választásokat. Bourdieu habitus fogalma itt arra használható, hogy szerkezeti keretet adjon az egészségorientált tevékenységek megfogalmazásához. Ez a habitus olyan tevékenységek rendszerét váltja ki, melyek többé-kevésbé rutinszerűek talán tudattalanul működnek és fenntartják, illetve javítják az egészséget. A tevékenységek folyamatos megvalósulása a megerősítést szolgálja. Így valóban habitusokká válnak Amikor ezek a habitusok állandó és következetes mintát alakítanak ki, az egyén életmódját adják ki. 9 Irodalom 1. WEBER, Max (1992): Gazdaság és Társadalom: A megértő szociológia alapvonalai Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó. 2. BENKŐ Zsuzsanna (1997): Az egészségfelfogás változása Kísérlet az egészségfejlesztés értelmezésére In: „Mert életem millió gyökerű" (Egészségfejlesztés - Mentálhigiéné Segítő Foglalkozásúak Sorozata) Szeged: JGYTF Kiadó 3. BADURA,

Bernhart: Soziologische Grundlagen der Gesundheitswissenschaften In: Laaser (szerk.): Gesundheitswissenschaften Handbuch für Lehre, Forschung and Praxis. Weinheim-Basel: Hurrelmann 4. BOURDIEU, Pierre (1978): Társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése Budapest: Gondolat 5. GIDDENS, Antony (1991): Modernity and Self Identity Stanford: Stanford University Press. 6. COCKARHAM, William C (1995): Medical Sociology 6 kiad Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall. 7. COCKARHAM, William C (1993): Thomas Abel, and Gunther Lüschen: „Max Weber, formal Rationality, and Health Lifestyles". In: Sociological Quarterly, 34: 413-435. 8. UTASI Ágnes (1989): Családok és életstílusok Budapest: Műhelytanulmányok 10