Szociológia | Demográfia » Migráció és kultúraközi integráció szóbeli tételek

Alapadatok

Év, oldalszám:2011, 30 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:39

Feltöltve:2011. december 29.

Méret:384 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Migráció és kultúraközi integráció szóbeli tételek 1.) Nemzetközi migráció háttere, kivándorlás politikai, társadalmi okai A migráció háttere: az anyaország sajátosságai, a migráns gazdasági, személyes (családi) és szociális-kulturális jellemzői, a bevándorló rövid és hosszú távú migrációs stratégiája, anyagi helyzete, kulturális tőkéje és nyelvtudása, kapcsolathálója, elégedettsége és esetleges frusztrációja, és egyáltalán mindaz, amit a bevándorló a befogadó országról gondol. A nemzetközi migráció kérdésköre, amely napjaink egyik legaktuálisabb problémája, rendkívül szerteágazó jelenség. A migráció népességmozgást-népességvándorlást jelent, amelynek különböző vetületei, dimenziói különböztethetők meg. a) Beszélhetünk egyfelől nemzetközi (extern) és belső (intern) migrációról. A belső migráció az egy adott országon belüli népességmozgásokat (pl. falvakból városokba

irányuló, vagy régiók közötti vándorlások) jelöli, amely e tanulmánynak így nem vizsgálati tárgya. Nemzetközi migráció esetén több különböző állam érintett a migrációban, azaz van egy „küldő” vagy „kibocsátó” állam, és egy „fogadó” állam. b) Másfelől a migráció indokai alapján is lehetséges differenciálni. Kényszermigrációról akkor beszélhetünk, ha a mozgást kiváltó döntés hátterében háború, politikai, vallási, nemzetiségi, nyelvi, stb. szempontú üldözés, természeti katasztrófa áll. Önkéntes migráció esetén általában gazdasági vagy ahhoz kapcsolódó megfontolások (pl. munkaerő-migráció, tanulási célú mozgás) vezérlik a migráns személyeket. E két kategória elhatárolása nem minden esetben egyszerű, mivel a migrációt kiváltó (egyéni) döntésben is keverednek egymással a saját elhatározások a külső kényszerekkel. c) Jogi szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy

legális vagy illegális migrációról van-e szó. Legális migráció során az egyének a szükséges okmányok birtokában vándorolnak egyik államból a másikba, illegális migráció esetén pedig ezek hiányában. Ez utóbbi esetben lehet szó átszökésről, vagy embercsempészetről, és az azzal összefonódó emberkereskedelemről. A legális/illegális migráció kérdése azzal az alaptétellel függ össze, hogy az államok meghatározhatják, hogy milyen feltételek mellett engedélyezik külföldiek számára a területükre való belépést, az ott 1 tartózkodást, illetve, hogy milyen feltételekkel távolíthatóak el a külföldiek az államterületről. Célok és indokok Nők esetében az elvándorlás házasságukkal függ össze, hiszen elvándorlásuk oka a család újraegyesítése. A mohamedán országokban a kísérő nélküli vagy egyedül álló nők elvándorlása szinte elképzelhetetlen. Törökország és Marokkó lakói gyakrabban kelnek

útra család újraegyesítés céljából, náluk a migráció nagyobb múltra tekint vissza. Egyiptomra és Szenegálra kevésbé jellemző teljes háztartások elvándorlása. Az Egyiptomból kivándorlókat hagyományosan befogadó országok elutasítóbban a család újraegyesítéssel szemben, mint az európai országok, ez részben magyarázza, miért maradnak hátra az asszonyok és gyerekek. Szenegál esetében is hasonló a helyzet, a poligám családszerkezet lehetővé és egyben szükségessé is teszi, hogy az asszonyok és a gyerekek az anyaországban maradjanak. Az elvándorló és maradó férfiak többsége valamennyi vizsgált országban rendelkezett munkával és az elvándorlást, illetve a felmérést megelőzően, azaz, bár a nagyarányú munkanélküliség fontos tényező a migráció szempontjából, nem kizárólag a munkanélküliek igyekeznek a határon túlra, helyzetük javulása reményében. Marokkóban a többségben fiatal, nem egyetemi hallgató

férfiak része nem dolgozott, de nem is keresett munkát a felmérés idején. A korlátozott munkalehetőségeken túl az elvándorlásban kétségtelenül szerepet játszik a „migráció kultúra” is, azaz a lehetőségeket kereső emberek inkább külföldön próbálnak boldogulni – rokonaik, barátaik példáját követve – semmint hazájukban építenék a jövőjüket. 2 2.) Migrációs folyamatok, kultúraközi interakciók Migrációs folyamatok: a migráció a népesség alakulásának egyik fontos tényezője. A vándorlások mindamellett nem csak a népesség számát, hanem szerkezetét is megváltoztathatják. Mivel a vándorlók többnyire fiatalabbak, gyakran képzettebbek és vállalkozókészebbek, ez a fajta népességmozgás kihat mind a kibocsátó, mind pedig a befogadó országok illetve régiók népességének demográfiai és kulturális jellemzőire. A migráció különböző formákat ölthet: egy személy vagy egy család városba

költözése ugyanúgy ide tartozhat, mint milliós tömegek háborúk alatti menekülése vagy kitelepítése. A vándorlás okai sokrétűek lehetnek. A történelemben rendszerint a természeti-ökológiai és a társadalmi-gazdasági tényezők eredményeztek vándorlást, de a 20. században a politikai okok különösen fontossá váltak. A vándorlások típusainak megkülönböztetése többféle kritérium alkalmazásával történhet. a) Kiemelkedő jelentőségűek a földrajzi szempontok, vagyis a vándorlás iránya illetve távolsága. Ennek alapján elkülöníthetünk települések közötti (belső) és nemzetközi vándorlást. A nemzetközi vándorlás lehet kontinenseken belüli vagy azok közötti („tengerentúli”). b) Ugyancsak fontosak a vándorlás időbeli dimenziói. Ezek szerint létezik időleges (pl munkavállalás vagy tanulás más régióban vagy országban) és végleges vándorlás (pl. kivándorlás egy másik országba). A migráció időleges

vagy végleges volta gyakran az abban résztvevő személyek számára nem világos, a történészek azonban rendszerint már ismerik a végeredményt. c) Társadalmi szempontokat is érvényesíthetünk az elemzés során. A vándorlók társadalmi összetétele eltérhet nemek, származás, foglalkozás nemzetiségek vagy képzettség szerint. Ugyancsak megkülönböztethetünk egyéni vagy tömeges vándorlást, bár a kettő közötti határok gyakran nem élesek. 3 d) A vándorlások okai szintén fontos szempontot jelentenek. Általában megkülönböztethetünk önkéntes és kényszer hatására bekövetkező vándorlást, bár a határok gyakran ez esetben sem egyértelműek a kettő között. Kultúraközi interakciók: ez egy egyedi megközelítés a kultúrák beavatkozásának a középpontjában. Három szinten történik a megértése: - önismeret, - az emberiség természete, - a kultúrák közötti hasonlóságok, különbségek. Ha az egyén betekintést

nyer önmagába, azután elkezdheti megérteni másokat. Az emberiség természete, az előzmények és a feltételezések az emberi természetről biztosítja az alapot az egyetemes emberi viselkedés megértéséhez. Ebben a keretben, hogy meg tudjuk érteni a kultúrák kölcsönhatásának a jelentését, akkor tudjuk, hogyan kell kezelni a különbségeket az emberek között. Általában nem összpontosítunk csupán a kultúrák közötti különbségekre. Inkább megtanulják a résztvevők, hogy mit hoz a helyzet a saját igényeinek és törekvéseit, és miért lehet minden helyzetet megmagyarázni a személyes referenciakerettel. A bölcsességgel nyert megközelítés lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy multikulturális lesz, másokkal türelmesen tud kommunikálni, és ezáltal ki tud dolgozni egy valódi értelemben vett kulturális relativizmus. 4 3.) A társadalmi sokféleség hatásai az egyének, népek és népcsoportok közötti kapcsolatra. A biológiai,

a társadalmi, a kulturális és a spirituális sokféleség szorosan összefonódik egymással. Ha ezek közül bármelyik sérül, az a többire is káros hatással van A globalizáció az élővilág változatosságát és a bennszülött népek kultúráját, sőt, túlélését egyaránt veszélyezteti. A természeti népek azért küzdenek, hogy a globalizáció mindent összemosó, kiegyenlítő törekvése ellenére is fennmaradjon a természeti és a társadalmi sokféleség. Társadalmi kontextusban a pluralizmus a társadalmi kapcsolatok olyan összefüggésrendszerére utal, melyben egymástól sok tekintetben különböző csoportok rendelkeznek bizonyos közös kulturális elemekkel és intézményekkel. Mindegyik csoport őrzi etnikai származását és a templomok, üzletek, klubok és a média révén fenntartja sajátos kultúráját (vagy "szubkultúráját"), ezen túl elsődleges társas kapcsolatokkal (barátság, család, csoporton belüli

házasság) határolja magát körül. Vannak azonban bizonyos szférák, amelyekben minden csoport részt vesz, és együtt egy "plurális társadalmat" alkotnak. J S Furnivall használta először a plurális társadalom kifejezést, és egy olyan mozaikhoz hasonlította, mely egy egész egységet alkot, de sok különálló és egymástól különböző elemből áll. Burma és Indonézia társadalmait hozta fel példaként Ezekben a társadalmakban az egymástól nagymértékben különböző hátterű etnikai csoportok csak a piacon találkoznak, ahol a másik csoportnak kínálják árujukat és szolgáltatásaikat. A piac mintegy ragasztóként fogja össze a különböző csoportokat, mint ahogyan a mozaik az apró köveket (Routledge, 1988). A pluralizmust olyan meggyőződésként határozhatjuk meg, amely szerint az alkotmánynak teret kell biztosítania többféle társadalmi szokásnak, vallásos és erkölcsi meggyőződésnek, valamint a társulási

szokások sokféleségének. Mi több, az 5 alkotmánynak biztosítania kell minden politikai jogot, és ezt más társadalmi szereplő nem teheti, kizárólag az állam maga. Ilyen körülmények között a társadalmi és politikai vonatkozások a lehető legnagyobb mértékben elkülönülnek, és az egységes politikai intézményrendszer a plurális társadalommal párhuzamosan van jelen (Scruton, 1982). 4.) Menekültek, a menekülés pszichés hatása a személyiségre Menekült: aki politikai menedékjogot kér. Ez olyan ember lehet, aki megmenekült a hazájából, és ha visszamenne oda, akkor veszélybe kerülne, de ezért jött létre a Menekültügyi Egyezmény, vagy másképp nevezve az Európai Emberjogi Egyezmény. A menekülő olyan ember is lehet, aki a hazáját azért hagyta el, mert a jóléti szint nagyon alacsony. Menekülők politikai menedékjogot kérnek abban az országban, ahol úgy gondolják, hogy biztonságosabban és/vagy jobban tudnak élni.

Általában kétféle menekültekről beszélünk: - Politikai menekülők, akiket büntetőjogi üldözésbe vettek, mert másképp gondolkodnak az országukban hivatalos: vallásról, politikáról, szindikátusi beállítottságról. Azaz röviden azért menekültek el, mert a biztonságuk veszélybe került. - Gazdasági menekültek általában egy pár hónapra/évre kérnek menekültjogot, hogy egy jobb életet biztosítsanak maguknak. Országok kötelessége a menekülteket befogadni, melyet 1951-ben sok ország aláírt, 2008-ra csupán 147 maradt. Gazdasági menekültek nem minden esetben kapnak hosszabbítást a tartózkodásukra. Menekülők stresszérzékenységi modellje: A kivándorlás hatásait megtapasztalják a menekülők, méghozzá úgy, hogy szembenéznek a traumás tapasztalatokkal. Sokszor meg van említve a szakirodalmakban, hogy a migrációhoz tartozik egy negatív stresszfaktor, de az még nem tiszta, hogy ez befolyásolja-e az egészséget is.

Emigrálni lehet ugyanabba, vagy hasonló kultúrába, és akkor egy pozitív kihívásról van szó, de ugyanakkor új lehetőségeket is tud ajánlani: gondoljunk arra, amikor külföldre mennek tanulni a diákok, vagy éppen csak gyakorlatra, vagy dolgozni, így belefúrják magukat a fogadó ország kultúrájába. Amely az 6 utolsó csoportra vonatkozik: az tiszta, hogy az első generációs kivándorlók a fogadó országban kevesebb pszichopatológiát (elmekórtan) mutatnak, mint a második generációhoz tartozó, de a fogadott országban született egyének. A menekülőknél más a helyzet. Náluk beszélünk kényszerített migrációról, mert egy másik lehetőség nem nagyon adódott nekik, hogy egy másik országba menjenek, vagy negatívan ítélik meg (mert szerintük nincsen meg a biztonság a fogadó országban). Ez eleve megakadályozza, hogy nyíltan beilleszkedjen a fogadó országba. Valamint sokszor az adott körülmények is szerepet játszanak, és

stresszt váltanak ki. A migránsok a meneküléskor megélt pszichikai hatásait a legjobban a stresszérzékenységi modellen tudjuk megérteni. Ez a modell ki lett fejlesztve, mint egy joghatályos modell az etiológiából (ok-okozat összefüggését tanulmányozó tudomány), pszichózisból (elmezavar; a felfogóképesség romlásával és az ésszerű gondolkodás elvesztésével járó állapot) és depresszióból. A sérthetőségnél általában azt gondoljuk, hogy genetikai hajlamosságról van szó. A menekülőknél még gondolhatunk érzelmi kiegyensúlyozatlanságot, melyek a migráció alkalmával léptek fel a traumás eseményeknél. E kiegyensúlyozatlanság miatt a menekülők még több emócióval reagálnak, így azt gondoljuk, hogy feldolgozták a traumát, és az már a múlté. Így erős érzelmi reakciók lépnek fel különböző helyzetekben úgy, mint impotencia, méltánytalanság/igazságtalanság, agresszió. Ezek az érzelmi reakciók kiválthatnak:

félelmet, depressziót, elmebeteges fenoménokat, lidércálmokat és alvászavarokat. Tehát a menekülők érzékenysége összetett: genetikai faktorok (melyek néha a trauma előtt is funkcionáltak), és az események folyamán szerzett trauma, amely mély pszichológiai és biológiai forradásokat hagyott hátra az emberben. Stressznél különböző dolgokban spekulálhatunk: - A menekülés folyamán fennálló helyzetek, amikor életveszélybe kerülnek és/vagy átmeneti szükségletünk nem megoldott. - Évekig tartó semmittevés, amelyre rá van kényszerítve a menekülő a menekülőtáborban, ahol a lakhatási körülmények bizalmatlanok és sok nemzetiség van összezárva egy kunyhóba. 7 - A bizonytalanság, hogy tartózkodási engedélyt kap a menekült, amely egy hosszantartó jogi folyamat, és az állandó félelem attól, hogy visszaküldik az anyaországába, ahol sok veszély fenyegetheti. - Megtanulni a nehéz nyelvet, majd azzal

kommunikálni. - Elfogadni a fogadó ország kultúráját, amely sok szempontból szélsőséges pozíciót foglal el a világban. - Kireksztséget, diszkriminációt von maga után, ha a menekült nem próbálja átvenni a fogadott ország kultúráját, és ha mégis ellenáll, akkor rasszista megnyilvánulásokat kap az őslakosoktól, ill. a beilleszkedett bevándorlóktól Hollandiában keveset törődnek a beillesztéssel, de pl. Angliában egyre többet A 2001 szeptember 11-i történések után a muzulmánoknak egy gyanúsított jellemvonást adtak, ezáltal az érzékeny muszlimok kirekesztettnek érzik magukat, ill. azóta visszahúzódnak a saját körükbe. Sőt, a holland politikusok megnehezítették a muzulmánok helyzetét úgy, hogy követelik a teljes integrációt az újonnan érkezők számára, amely nemigazán kedvező a fogadó ország kulturális hátterére. - Egy idő utáni semmittevéssel „foglalkozóknak” a munkaerő-piacon konkurálni kellene a

diplomájukkal legalább úgy, hogy honosítják azokat, és azáltal egy pozícióval fentebb tudnának törekedni, mint ahol leragadtak. Ide is vonatkozik az a tény, hogy egyenlőtlenség van a különböző származási országokból jövőknek, azaz, hogy mennyire gazdag országból jött. - Az anyaországban maradt családtagok sorsa is bizonytalanná válik, és néha még a gyászukat sem tudják a menekülők ezt az ő módjukon leróni. Az erőszakos ellenállás (háború) a menekülőben még több pszichés nyomást fejt ki. Néha muszáj az emigránsoknak elfogadni a kapcsolatteremtés közvetlen formáját, amelynél látható, hogy nem megy könnyen a különböző neműek között, hiszen különbözőek a szokások az egyenlőség terén. Jó pl erre Hollandia, amely egy olyan ország, ahol a morál az valamivel szellősebb, és az emberek lelkiismerete fontosabb szerepet játszik, mint a család vagy csoport becsületérzése. Azoknak a menekülteknek, akiknek

ezekhez kell alkalmazkodniuk, érzi az ember, hogy egy bizonyos kulturális gyászban élnek, hiszen ők már nem tudnak visszamenni az anyaországukba, ahol a saját kultúrájukat gyakorolhatnák, vagy azért, mert az is 8 megváltozott időközben. Vagy tulajdonképpen olyan kevesen vannak egy országban, hogy nem tehetik meg, hogy gyakorolhassák a kultúrájukat. A megnevezett faktorok identitászavart okozhatnak. Ez azzal párosul, hogy befolyásolja, vagy elveszti a saját személyességét. Kultúrasokkot játszanak a menekülők, melyet elveszítenek. Méghozzá befolyásolja a helyzetüket, hogy az anyaország megzavarja a viszonyt az erőszakoskodásokkal. Az egyén múltja így reflektorfénybe kerül Ahogy elmúlik a bizalom, úgy követheti az identitászavar, melynek lesz még folytatása. Annál a kérdésnél, hogy „ki vagyok én?” a különböző dimenziók (régebben és most; itt és ott; én és a másik; jó és rossz – azaz ellentétes érzelmek

egyidejű megnyilvánulása) lépnek közbe. Az egyén belső harmóniájához egy összeköttetést kell kiépítenie az anyaország és a befogadó ország történelmével, valamint a kapcsolatot fenntartania. Az elengedésnek ez a folyamata pszichoanalitikus szemmel összehasonlítható azzal az eljárással, amikor a gyermekből kamasz lesz. Ekkor jönnek a gyász-, és veszteségérzések elő Ez járhat méreggel, szégyenérzettel és bűnbakérzéssel. Ha a menekülő a lehetőséget megkapja, hogy visszatérjen az anyaországába, és választania kell, hogy „hová is tartozik”, akkor gyorsan kell döntenie. Néha a traumatikus tapasztalatok utáni feldolgozáskor elvesztik a döntéshozatalt, de később az élet folyamatosságát újra tudják építeni. Menekülők stresszérzékenységi modellje még szélesebb, hiszen van még két faktorja, név szerint a támasz és az erő. Így beszélhetünk egy ún TESÉ-modell, amelybe beletartozik a támasz, erő, stressz és

érzékenység. Támasz lehet profi, vagy a közvetlen környezete az embernek. Köztudott, hogy a szociális társak a legfontosabb jelzői a jobb lelki alkalmazkodáshoz a pszichotrauma után. Migrációnál gondolhatunk egy sokkal összetettebb támaszra: bemutatni nekik a fogadó ország komplikált közösségeit, bizalmat nyerni az ő szokásaival, információszerzés a folyamatokról és azok szerint élni, érzelmi és léti támogatás. Menekültek elvárhatják ezeket a támogatásokat a honfitársaitól, akik pl. azonos templomba, imaházba járnak, vagy meneültszervezetektől Néha ez a támogatás kétoldalú. De sok támogatás sem jó, mert csökkenti az önállóságot: újoncokat „halálra gondozzák”. Fontossági sorrendet is adni kell a támogatásnak Elég gyakori, hogy az evangélikus szervezetek sok támogatást adnak, majd egy idő után visszavárják, hogy őket segítse a helyét megtaláló menekült. Ezáltal a menekült a saját bilincsébe zárja

magát, csak azért, hogy segítse a szervezetet, ahová tartozik, majd később, ha 9 sikerült a kapcsolatot megszakítania, a lelki békéjét teszi a rulett asztalra. Ez visz minket az utolsó faktorhoz: a menekült ereje. Erőt lehet úgy definiálni, mint a relatív sértetlenséget, tehát távolabb esik a többi FAKÉ-modellben lévő faktortól. Ez az erő bizonyos ügyekben meg van határozva. Ismert, hogy fiatal felnőttek hamarabb be tudnak illeszkedni az új környezetbe: ők már kialakítottak maguknak egy erős személyiséget, és új helyzetekbe is készen állnak. A nemek között is van különbség: férfiaktól hamarabb várja el az ember, hogy ők kapják meg a házon kívüli szerepeket, és ha ezek mégsem elérhetőek, akkor hamarabb keverednek problémába, mint a nők. Nők inkább elszigetelve otthon vannak, asszonymunkát végeznek, amely a saját kultúrájához igazodik. Az erő a fogadó ország nyelvének az elsajátítását is jelenti: minél

hamarabb kialakul a kommunikáció a fogadó ország munkaadói és az emigráns között, annál hamarabb lesz önálló, így a jólétét is növeli. Ezért a traumával élő menekülteknek azért is rossz, mert az emlékezet- bevésődésproblémájával sok nehézséggel tanulják meg a nyelvet. Összegzés: tehát a menekült az erejével a fogadó országban tud tartózkodni. - Az első fázisban beszélhetünk egy relatív kirekesztésről a fogadó országban, de ennek ellenére tartózkodhat a senki földjén. - A második fázisban kiharcolja, hogy megkapjon egy élőhelyet, ahol dolgozni, lakni tud a fogadó ország őslakosaival, nemcsak a lehetőségeket, de a balsikereket is megismerve. - A harmadik fázisban, egy pár év után, kialakul egy biztos hűség a menekült és az őslakosok között, amely egy egyensúlyt képez a kulturális szokásoknál. Generációk közötti konfliktusok is felléphetnek pl. azért, mert a fiatal korosztály másképp gondolkodik,

mint az idősebbek. - A negyedik fázisban, ha megöregszik a menekült a fogadó országban, akkoris megmarad az anyaországról való szentimentális nosztalgiázás, amely arra vezethet, hogy visszatér az anyaországba. És akkor az erejét megint próbára teheti Azt lehet megállapítani, hogy a menekült lelki egészsége befolyással van a személyiségére, amely egy komplikált képet ad a menekültről. A lehetőségeket ki kell használni, az akadályokból minél többet az útból elsöpörni. Az emigrációval járó stresszt 10 tudni kell csökkenteni, hogy az érzékenységét jobban tudja átalakítani és a lényeget pontosan tükröző, legkedvezőbb támogatást kapja meg, hogy jobban érezze magát a menekült egészségügyileg és lelkileg egyaránt. 11 5.) Etnikai és vallási konfliktusok, nemzetközi krízisek, népirtások, terrorizmus. Etnikai konfliktus: Magyarország ugyan klasszikus értelemben nem nevezhető többnemzetiségű országnak,

mert a számuk elenyésző, de jelen vannak. Ahol az anyagi és tárgyi feltételek ezt lehetővé teszik ott általános iskolát, és középiskolát tartanak fenn részükre, valamint autonóm önkormányzatokkal rendelkeznek. A cigányszármazásúk száma nem pontosan meghatározható, de körülbelül 500-800 ezerre tehető a lélekszámuk. Közöttük a munkanélküliségi arány a férfiaknál 50% körüli, míg a nőknél közel 100%. A művelődési ágazat feladata, hogy ezeket a lemaradó, perifériára szorult rétegeket támogassa, felzárkóztassa és oktassa. A romákat az elmúlt évtizedekben főleg a fizikai munkáknál foglalkoztatták, de mára az átalakuló gazdaságban ezek a munkahelyek megszűntek. A szellemi munkások iránti kereslet nőtt meg, ezért nincs esélyük a munkaerőpiacon. Mivel az esetek többségében épp, hogy a nyolc osztályos általános iskolát elvégzik, esélyük sincsen a munkaerőpiacon megfelelni az elvárásoknak. Gyakran az

iskolaérettséget vizsgáló felméréseken sem felelnek meg, mert a családi környezet és a szokások nem a megfelelő szocializációban részesítették őket. Nagy kérdés, hogy integráltan vagy szeparáltan oktassuk őket. Integrált oktatás: - feszültségeket okozhat(-) - a szintbeli eltéréseket nem tudja korrigálni(-) Szeparált oktatás: - hatékonyabb lehet, biztonságosabb, nyugalmat ad(+) - a sajátos igényeket tudja kielégíteni(+) - nem ad szocializációt a külső környezet felé(-) - sokkoló lehet a valóságba való kikerülés(-) Vallásos konfliktusok: a vallásos okokból vagy vallási különbségek miatt vívott polgárháborúk a történelem során elsősorban a monoteisztikus társadalmakban fordultak elő, ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a többistenhit bizonyos engedményeket tesz a vallási dogma terén: bár az egyes istenek között fennállhat bizonyos rangsor, de egyik sem 12 képviselheti a végső igazságot. A középkori

Európában a keresztény lakosság mindennapjait áthatották a pogány tradíciók. A lakosság nagy része írástudatlan volt és egyre kevesebbet értett a latin nyelvű vallási szövegekből, elsősorban a Bibliából (amely a könyvnyomtatás elterjedése előtt elérhetetlen volt a közemberek számára). A pogány és keresztény vallási elemek keveredése ezért teljesen megszokott volt, a különféle "eretnekek" üldözése inkább irányult a fennálló társadalmi rend ellen lázadók, mint az eltérő dogmát képviselők ellen. A fentiek ellenére Franciaországban polgárháborús konfliktus zajlott a katolikus többség és a protestáns hugenotta kisebbség (ld. például Szent Bertalan-éj, La Rochelle ostroma) Ugyanez a küzdelem Németalföldön több mint 80 évig tartott, ahol a katolikus spanyol király, a hozzá hű déli tartományok és a protestáns, északi tartományok csaptak össze. Németországban ugyanez a konfliktus harminc évig

tartott, az európai nagyhatalmak részvételével. A protestáns valláson belüli ellentétek is hozzájárultak az angol polgárháború kirobbanásához, míg az 1789-es francia forradalom után kitört Vendée-i felkelésnek is volt vallási jellege, hiszen jórészt a katolikus egyház felbujtására és vezetésével zajlott. A vallásos dogmák meghatározása és rögzítése általában jelentősen hozzájárul a vallások közötti feszültségek növekedéséhez, ennek egy jó példája a római és a görög katolikus egyház közötti vita, a Nagy Egyházszakadás. Az iszlám megjelenése és elterjedése a Közel-Keleten együtt járt a nem-iszlám vallású uralkodók elleni felkelésekkel, illetve a vallás erőszakos terjesztésével. Az iszlám világ későbbi történetét is a valláson belüli, elsősorban a szunnita és a síita teológia követői közötti összecsapások jellemzik. Kína történetének legvéresebb polgárháborúját, a Tajping-felkelést

is a vallási reformokra irányuló próbálkozások előzték meg. Napjaink egyik legjelentősebb nemzetközi konfliktusának, az iraki háborúnak is vannak polgárháborús vonásai, a korábban uralkodó szunnita kisebbség küzd a hatalmat megszerző síita többségű lakosság ellen - bár a harcoló felek szétválasztása és nemzetközi legitimitásának hiánya miatt ez a besorolás megkérdőjelezhető. Nemzetközi krízisek: a nemzetközi krízis az két ország között van. Sok megfogalmazása van ennek a definíciónak. Snyder szerint: interakciók közötti sorrend a kormány és kettő vagy 13 több szuverén állam között, és kemény konfliktust, rövid háborút okoz, de magába foglalja azt a felfogást, hogy valószínűleg lesz egy nagyon veszélyes háború belőle. Típusai: Lebow háromféle csődtípust adott meg a nemzetközi krízisre. • Létjogosultság az ellenségeskedésre: az egyik nemzet eldönti, hogy mielőtt elkezdődne a krízis,

kialakít egyfajta háborús helyzetet, hogy kiépüljön a krízis, csak azért, hogy megindokolja azt. Az ellenségeskedés mintája szinte mindig ugyanaz: buzdítja a nyilvános helyen való megszólalást, lehetetlen igényeket követel, megpróbálják beazonosítani a követeléseket, megtagadják a valós törekvéseket/célokat, és akkor utasítják el a követeléseket, amely háborúhoz vezet. Egy mostani példa erre a George W. Bush iraki lefegyverző krízise, amely a meggondolatlan háborúhoz vezetett. • Spinoff krízis: a nemzetek eladósodtak egy másik nemzet krízisében vagy háborújában, amely egy másik meggondolatlan válságot eredményez, úgy mint a Lusitania-i eset 1915-ben. • Brinkmanship: szándékosan van kényszerítve a krízis azért, hogy meghátráljon a nemzet. A kubai rakétakrízis volt ilyen 1962-ben Azzal a kifogással, hogy az ember jogosult az ellenségeskedésre, azt támasztja alá, hogy senki, aki benne van a nemzetközi

krízisben, nem kíván háborúzni, de fel kell készülni rá – Marx szavaival élve. Népirtások: - A zsidó származású lakosságot már 1933 és 1939 között is üldözték a német megszállás alá került területeken. (Bántalmazták, jogaiktól, vagyonuktól, megélhetési lehetőségeiktől megfosztották őket.) A háború kirobbanását követően került sor az ún „végleges megoldás” kidolgozására az 1942. januári wannsee-i konferencián A zsidóság fizikai kiirtására tett náci kísérletet görögül holokausztnak (latinul holocaustnak), héberül SHOAH-nak nevezzük. Ez a népirtás példátlan az emberiség történetében. A”végső megoldás” egyik fő szervezője és irányítója Adolf Eichmann volt. (Eichmann a háború után Argentínába szökött, de az izraeli titkosszolgálat elfogta, Jeruzsálemben bíróság elé állították, halálra ítélték és 1962-ben az emberiség ellen elkövetett bűntettei miatt kivégezték.) 14 -

Az örmény népirtás − említik még örmény holokauszt, nagy sorscsapás és örmény mészárlás néven is − örmény források szerint mintegy másfél millió örmény erőszakos kitelepítése és lemészárlása volt 1915 és 1917 között, a muzulmán vallású törökök alkotta Oszmán Birodalomban az ifjútörök kormány uralma alatt. A törökök szerint 200–300 000-en, míg a tudományos körökben elfogadott nézet szerint 600-800 ezren vesztették életüket. Az örmény genocídiumra széles körben tekintenek úgy, mint az egyik első modern, szisztematikus népirtásra; sok nyugati forrás pusztán a halálozási arányt emeli ki, mint az örmények megsemmisítésére tett szervezett akció legfőbb bizonyítékát. A genocídium, amelyet a mai napig huszonkét ország ismert el hivatalosan népirtásnak, bizonyára a második legrészletesebben tanulmányozott ilyen jellegű eseménysorozat a történelemben. A Török Köztársaság kormánya

visszautasítja, hogy az eseményeket genocídiumként jellemezzék. - A 731-es alakulat, más néven 731-es egység a Japán Császári Hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselési egysége volt. Páratlan brutalitással folytatott tömeges emberkísérleteket és népirtást a második kínai–japán háború (1937–1945) és a második világháború (1939-1945) során Mandzsúriában. Bár a világban főként a fenti kódnéven ismert, az egység hivatalos neve Kempeitai Járványmegelőzési Kutatólaboratórium Politikai Osztály volt. Eredetileg a Kempeitai katonai rendőrség keretein belül alapították, hogy tömegpusztító fegyvereket fejlesszen a kínaiak, és talán a szovjetek ellen. Foglyokat fertőztek pestissel, kolerával, fekete himlővel és mérgeztek botulinum toxinnal. E kutatások új fegyverek kifejlesztéséhez vezettek, mint amilyen pl. a pestissel fertőzött bolhákat tartalmazó kerámia bomba volt. A kórokozókkal töltött kerámia

(porcelán) bombák ötletét Ishii vetette fel 1938ban E bombák lehetővé tették, hogy a japán hadsereg biológiai támadásokat hajtson végre, és megfertőzze a mezőgazdaságot, a kutakat, a víztározókat stb. lépfenével, pestist hordozó bolhákkal, hastífusszal, kolerával, és más halálos kórokozókkal. A biológiai bombákkal való tesztek során a japán tudósok védőöltözetet viselve vizsgálták a haldokló áldozatokat. Kína meg nem szállt területein repülőgépekről dobtak le fertőzött élelmiszer és ruha csomagokat. Fertőzött élelmiszert és édességet osztottak gyermekeknek. Az így kiváltott kolera-, lépfene- és pestisjárvány mintegy 400 ezer polgári lakos életét követelte. - A holodomor (magyarul éhhalál) (1932–1933) az ukrán nép történetének egyik legnagyobb katasztrófája: közvetlen halálos áldozatainak számát 6,5-7 millió és 10 15 millió közé teszik, amiből csak a gyermek áldozatok száma 3 millió

volt. A katasztrófa része volt a nagy szovjet éhínségnek, amely a Szovjetunió más részeit is érintette. A holodomor nevet kimondottan az ukránok által lakott területeket sújtó éhínségre használják. A történészek többsége ma már egyetért abban, hogy az éhínség fő okozója nem természeti katasztrófa, hanem a kommunista diktátor Sztálin vezette szovjet kormányzat politikája volt. Emiatt a holodomort gyakran ukrán holokauszt néven is emlegetik, arra is utalva, hogy a szovjetek (illetve az orosz vezetés) azért idézte elő az eseményeket, hogy leszámoljon az ukrán néppel, illetve az ukrán parasztsággal, mint politikai és társadalmi tényezővel. A történészek közt nincs arról egyetértés, hogy a holodomorhoz vezető politika kimeríti-e a genocídium jogi definícióját, de tíz ország már elismerte a holodomort népirtásnak. 2006 november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett

éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt. A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja félelem, zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése, vagy a hatalom megtartása. A félelemkeltés az erőszak minden formájának – a kocsmai verekedéstől a hagyományos hadviselésig – velejárója, segítője lehet, de a terrorizmus esetében ez a viszony fordított, az erőszak közvetlen áldozatai, kárvallottai legfeljebb csak szimbolikus kapcsolatban állnak az akció valódi céljával, kiválasztásuk másodlagos jelentőségű, legtöbbször véletlenszerű. A terrorizmus modern formáinak kialakulásában fontos szerepe van a tömegmédia létrejöttének, mely nemzetközi méretekben képes az embereket az erőszak sokkoló jeleneteinek részeseivé tenni, azok hatását felfokozni. Híres terrorista szervezetek: a Vörös Hadsereg Frakció, a

Vörös Brigádok, az IRA, az ETA, az al-Kaida és az Irgun. Etnikai, vallási vonal: a mai terrorizmus alapvetően etnikai-vallási és szeparatista indíttatású. Legjelentősebb, legveszélyesebb megjelenési formája a globalizálódó „iszlámista”, „dzsihádista” terrorizmus, amely egyfajta muszlim vallási fundamentalizmushoz kapcsolódik. Legismertebb példa erre az Al-Kaida terrorszervezet által 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok területén eltérített utasszállító repülőgépekkel végrehajtott támadássorozat. 16 6.) Antiszemitizmus Az antiszemitizmus (szó szerint: szemita-ellenesség) rendkívül bonyolult jelenség, mely mint fogalom több különféle szellemi áramlatot – hitet, filozófiát, gondolkodás- és cselekvésmódot, attitűdöt és ezeknek alapjait – foglalja össze. Az antiszemitizmus követőjét antiszemitának nevezik ennek a kifejezésnek a használói. Az antiszemitizmus szó a Sémtől, Noé fiától

származó sémi vagy szemita népekről (többek között az arabokról és a zsidókról) kapta a nevét. Bár más népek is tartoznak ebbe a csoportba (például máltaiak), az antiszemitizmus szót általában a zsidók iránti ellenszenv megnevezésére használják. Az antiszemitizmus olyan sajátos kép a zsidóságról, amely alkalmas a zsidósággal szembeni gyűlölet kifejezésére. Az antiszemitizmus szóbeli vagy fizikai megnyilvánulási formái irányulhatnak zsidó- vagy nem zsidó emberek ellen, személyes tulajdonuk ellen, valamint a zsidó közösség intézményei és vallási létesítmények ellen. E megnyilvánulások irányulhatnak továbbá – a zsidó közösséggel azonosított – Izrael Állam ellen is. Az antiszemitizmus gyakran vádolja emberiségellenes összeesküvéssel a zsidókat, valamint a zsidókat teszik felelőssé azért, ha a dolgok általában rosszul alakulnak. Az antiszemitizmus megnyilvánulásai lehetnek verbálisak, írottak,

vizuálisak és viselkedésbeliek. Az antiszemitizmus negatív sztereotípiákkal él és ellenszenves jellemvonásokat tulajdonít a zsidóknak. Napjainkban az antiszemitizmus megnyilvánulási formái, kontextustól függően, a közéletben, a médiában, az iskolában, a munkahelyen, valamint vallásos közegben – egyebek mellett – a következők lehetnek: • Felhívás a zsidók bántalmazására, vagy meggyilkolására, illetve ilyen cselekedetekben való részvételre, valamint mindezek igazolása radikális ideológiák vagy valamely szélsőséges vallásfelfogás alapján. 17 • Hazug, embertelen, gonosz, sztereotip állítások általában a zsidókkal, vagy a zsidóknak, mint közösségnek tulajdonított hatalommal kapcsolatban, mint például – egyebek mellett – a világon átívelő zsidó összeesküvés mítosza, vagy zsidó hatalom vélelmezése a médiában, a gazdaságban, a kormányokban, vagy más társadalmi intézményekben. • A zsidóság,

mint nép felelőssé tétele olyan valós vagy képzeletbeli bűnök miatt, amelyeket egy zsidó személy, vagy zsidók egy csoportja követett el, sőt, olyan cselekedetekért, amelyeket nem is zsidók követtek el. • A náci Németország, valamint támogatói és cinkosai által a második világháború során a zsidósággal szemben elkövetett népirtás – a Holokauszt – tényének, mértékének, módszereinek (pl. gázkamrák) vagy szándékosságának tagadása • A vád, hogy a zsidóság, illetve Izrael Állam a Holokauszt tényét kitalálta, illetve annak jelentőségét eltúlozza. • A vád, miszerint a zsidó állampolgárok lojálisabbak Izrael, illetve a világ zsidósága, mint saját nemzetük érdekei iránt. Antiszemita cselekmények akkor számítanak bűncselekménynek, ha azokat a törvények ekként definiálják (pl.: Holokauszt-tagadás vagy antiszemita irodalom terjesztése egyes országokban). Bűncselekmények akkor tekintendők

antiszemita indíttatásúnak, ha célpontjaikat – legyenek azok személyek vagy tárgyak (pl. épületek, iskolák, imaházak, temetők) – vélt vagy valós zsidó származásuk, vagy zsidókhoz való kapcsolódásuk miatt érte támadás. Antiszemita indíttatású diszkriminációnak minősül olyan lehetőségek vagy szolgáltatások megtagadása zsidóktól, amelyek mások számára szabadon elérhetők. Az antiszemita diszkriminációt számos országban törvény bünteti. 18 7.) A társadalmi traumák emlékezete és oktatása Emlékezete: a második világháború után a holokauszt túlélőinek meg kellett találniuk a helyüket egy olyan társadalmi helyzetben, amely nem adott segítséget a történtek feldolgozásához. Az ezt követő évtizedekben újabb társadalmi csoportok szenvedtek el társadalmi traumákat, üldöztetést, diszkriminációt. Így alakult ki a kollektív elfojtás légköre, melyben a fájdalom és a bánat nem volt kimondható. Amikor a

mindennapi nehézségek, szakmai krízisek, betegségek, nyugdíjazás, öregség, halálesetek bekövetkeznek, a megfelelő alkalmazkodást a múlt árnyai nehezítik. Ekkor a lelki egyensúly felborul, és szükségünk lehet szakember segítségére. A rendelő rendelkezésre áll a holokauszt túlélőinek és leszármazottainak, és mindazoknak, akik az elmúlt évtizedek társadalmi traumáit, igazságtalanságait elszenvedték: - az első generációnak, amely átélte a rémségeket, - a második generációnak, mely eligazodni kíván a történtekben, - a harmadik generációnak, mely identitását keresi. Zachor Alapítvány célja: az emlékezés fontosságát hangsúlyozza a társadalmi traumák feldolgozásában. Szeretnénk, ha a következő generációk érzékenyen közelítenének a közelmúlt társadalmi traumáihoz, segítséget kívánunk adni ahhoz, hogy a XX. század traumatizáló társadalmi eseményeinek következményeire megértő empátiával

tekinthessenek. Erősíteni kívánjuk a személyes megközelítést az oktatásban, hogy a diákok ne csak elidegenítő adathalmazokon át, hanem személyes, őket megérintő történetek által ismerkedhessenek múltjukkal. Tevékenységei: • Az emlékezés szerepének hangsúlyozása a társadalmi traumák hatásának feldolgozásában: személyes emlékek gyűjtése, rögzítése, feldolgozása és archiválása, valamint ezek hozzáférhetővé tétele a szélesebb közönség számára. 19 • Oktatási segédanyagok előállítása, melyek segítségével a közelmúlt társadalmi traumái a fiatalabb generáció számára érthetőbbé, átérezhetővé válnak. • Kiadványok előállítása a fenti témában (nyomdai és elektronikus termékek). • Képzések, tanártovábbképzések szervezése, kurzusok tartása az emlékezet megőrzésének fontosságáról, az oktatásban megkeresendő helyéről. • Olyan szak- és szépirodalmi művek magyar nyelven

történő megjelentetése, melyek az emlékezet megőrzésének célját szolgálják. • Rendezvények, tudományos konferenciák szervezése a témában. Oktatása: • Történelmi séták diákvezetőkkel a régi pesti zsidónegyedben (a Holokauszt Emlékközpont közreműködésével): programunk célja, hogy középiskolás diákok csoportjait megismertessük a budapesti zsidóság történetével és szokásaival, azzal, hogyan éltek és mivel foglalkoztak a holokauszt előtt és azzal is, mi történt velük a második világháború idején. Történelmi sétákra hívjuk a diákokat a régi pesti zsidónegyedbe. Sétáink vezetői maguk is diákok, akik előzetes felkészítés után ismertetik meg diáktársaikkal a magyar zsidóság történetét, hagyományait, vallási szokásait, a társadalmi közeget, melyben éltek, a holokauszthoz vezető történelmi eseményeket, a negyed építészetét, városszerkezetét. Programunkat történelem- és

társadalomismeret-oktatás kiegészítéseként, tolerancia-oktatáshoz, témanapok és témahetek részeként, projektekhez, szakköri tevékenységekhez, illetve Holokausztemléknapi megemlékezésekhez ajánljuk. Sétánk során egyebek között érintjük a pesti Zsidónegyed vallási és építészeti szempontból fontos épületeit (zsinagógák, lakóépületek), valamint az emlékműveket (pl. Wallenberg emlékpark, Carl Lutz emlékmű). A séták során megmutatjuk a negyed sokszínű vallási és etnikai jellegét is, a különböző kultúrák egykori együttélésére is felhívva a figyelmet. • Személyes történetek és a hozzájuk kapcsolódó oktatási anyagok, feladatok: az oktatási célra szabadon hozzáférhető személyes történetek, visszaemlékezések olvashatók. A történetekhez tanári módszertani ajánlást készítettünk, kérdéssort és 20 interaktív feladatokat. Az anyagok többek között történelem, irodalom, vallás, osztályfőnöki

és más órákon is felhasználhatók, a visszaemlékezésekhez történelmi háttérismeretek a Történeti áttekintés címszó alatt találhatók. • Személyes történetek fotók és dokumentumok tükrében: a honlapon megjelenő történetekhez fotók, dokumentumok, levelek, kéziratok is kapcsolódnak. Ezek tanulmányozása, elemzése a történetekkel együtt vagy önállóan is megtehető. (http://www.emlekezemhu/text/ intro fotokhtml ) 8.) Holokauszt: a társadalmi kényszerek és egyéni döntési lehetőségek Fogalma: a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó esett áldozatul. A társadalmi kényszerek formái  Politikai kényszerek: Jogi, gazdasági, elosztási, viselkedési szabályok a politikai uralkodó elit gyakorolja. Az 1930-as években a zsidók jogi,

gazdasági és társadalmi mozgásterét egyre jobban leszűkítették. 1933-ban kitiltották őket a közszférából, eltiltották a jogászi, orvosi és mezőgazdasági pályától.  Kulturális, erkölcsi, szokásjogi kényszerek: a véleményformáló elit gyakorolja az uralkodó eszmék, értékek, normák, elvárások meghatározásával. 1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották a zsidókat az állampolgárságuktól és megtiltották a nem zsidókkal való házasságukat - kulturális kényszer. Tapasztalt visszaéléseket a kártérítések során, amit nem lehet eléggé elítélni, mert egyes emberek aljas haszonszerzése miatt a többi érintett jogosultságát lehet kétségbe vonni! E visszaélések rendkívüli erkölcsi-politikai kárt okoznak az áldozatoknak és leszármazottaiknak. És a nem zsidó embereknek is, hiszen általánosan növeli az erkölcsi értékek zavarát. Kihasználja az antiszemitizmus, megrendülnek azok a zsidó, illetve zsidó

származású emberek, akikben az üldözöttségből eredő félelem mélyebben kondicionálódott. Ezért fontos nagyon, hogy rámutassunk: akik e vádat meglovagolják, azoknak nem a visszaélések fájnak, hanem a holokauszt emlékének őrzése, az áldozatokról való gondoskodás. 21 A zsidó szokásjog szerint az a zsidó, akit zsidó anya szült.  A szabályozás eszköze az általános értelemben vett szokás: ezt szoktuk gondolni, így szoktuk csinálni stb.  A szabályokat (jogi, gazdasági, kulturális erkölcsi stb.) egy kisebbség „hozza létre”, az uralkodó (politikai és/vagy véleményformáló) elit határozza meg. Egyéni döntési lehetőségek 1.) A Marranizmus (újrakereszteltség) és fajtái • Az elsőbe tartoztak azok, akik önként tértek át a kereszténységre, egyszerű megalkuvásból, ugyanis abban a társadalomban, ahol éltek, keresztényként jobban érvényesülhettek. Számukra a vallás másodrangú kérdés volt, és ők a

gyerekeiket is kereszténynek nevelték. Őket nevezzük újkeresztényeknek vagy konvertálóknak • A második csoportba tartoztak azok, akiket nemcsak a zsidó vallás, de a vallás bármely más formája is hidegen hagyott, egyszerűen tudomásul vették a tényt "hogy Rómában élj úgy, mint a Rómaiak". • A harmadik csoport azoké a marránóké, akik ugyan áttértek a kereszténységre, de azért még atyáik hitét is megtartották. Őket nevezték rejtőzködő zsidóknak, és néha nagyon magas pozíciókba kerültek. Titokban még a zsinagógában is megjelentek, és nyíltan harcoltak a zsidóság emancipálásáért. • Ideiglenes keresztény: ők alkották a negyedik csoportot, amelyik azonban messze a legnagyobb volt. Ide számítjuk azokat a marranókat, akiket kényszerítettek, hogy megkeresztelkedjenek, és ezért nyíltan nem is merték vállalni a hitüket, de azért otthon még gyakorolták, és ha a szorítás engedett, az első adandó

alkalommal visszatértek atyáik hitére. Épp ezért a gyerekeiket se keresztelték meg, hacsak nem kényszerítették őket. Nem ettek disznóhúst, és a peszach ünnepét is megtartották 2.) Diaszpóra (népességmozgás) 22 • Definíció: a diaszpóra kifejezés valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szóródva/szétszóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat. • Közvetlenül a második világháború és a Holokauszt elől menekülve hagyták el szülőhazájukat a zsidók. • A második világháború után a közel két évszázada óta ott élő németséget sújtották a szovjetek intézkedései: Magyarországról, Lengyelországból és Jugoszláviából milliónyi német eredetű polgári lakost hurcoltak el málenkij robotra, vagy deportálták őket Nyugat-Európába, főként

Németországba. 9.) Holokauszt pedagógiai interpretációja - „Megbűnhődte már e nép” Megbűnhődte? Más is szenvedett 1944-ben, nemcsak a zsidók. Róluk miért nem esik szó? A nemzeti tragédia közös, mert az egymásba fonódó szenvedés- és veszteségtörténetet hangsúlyozzák a politikusok is. • A harci cselekményeknek (bombatámadások, földi harcok) kb. 80 ezer polgári halottja volt. • A katonák közül harci körülmények között csaknem hétszázezren haltak meg. • A fogságban – együttvéve a hadifoglyokat és a kényszermunkára hurcolt civileket – kb. negyedmilliónyian vesztek oda Közülük 30 ezren – főleg zsidó – munkaszolgálatosok voltak. • A holokauszt embervesztesége a trianoni határok között 300 ezer sárga csillagos, továbbá néhány tízezer cigány. • Nyugatra menekült több mint százezer civil politikai vezető, közalkalmazott. • A határon túlról Magyarországra menekült 200 ezer koldusszegény

hontalan. A fájdalom és gyász mérlegén megjelenik a magyar–zsidó sorsközösség, és miért nem merül fel a magyar–cigány sorsközösség, amikor megpróbáltatásaik összefonódnak, legalábbis egymással párhuzamba állíthatók. A sorsközösségre két fontos gazdasági összefüggést idéznék fel: 23 a) Elszegényedés: a háborúban elpusztult a nemzeti vagyon 40 százaléka, benne a zsidók javaival; pénzromlás; a diktatúra gazdaságpolitikája. b) A zsidó javak rasszista jellegű kisajátítása: magántulajdon általános megsemmisítése; az emberekben a sérelmek összeadódása, az életbiztonság kiesése, a nyugodt megélhetés eltűnése állandósította a társadalmi feszültséget. - A holokauszt és az erkölcsválság A holokauszton keresztül a negatív Európa mutatkozott be. A holokauszt magyar változata erőteljesen zúdult a zsidóságra. A gazdag és sikeres zsidó közösséggel kapcsolatban kialakult a materiális szempont: a

javak megszerzése hajtotta végkifejlet felé a kirekesztés folyamatát. A politikusok az erkölcsöt leválasztották a cselekvésről. A konzervatív politikusokkal együtt haladtak a hungaristák által gyávának, gyengének, képmutatónak tartott kollaboránssokkal (az ellenséggel együttműködő) is. A kisajátított vagyonból megszilárdította átmenetileg a gazdasági és pénzügyi helyzetet, javította a szociális viszonyokat, emellett ügyesen összepárosította a jogszabályokkal alátámasztott és a spontán rablást. A zsidóság mély sérelmei: horthysta vezetőréteg jellemtelen árulása; a társadalom leplezetlen mohósága; a deportálás élménye és a túlélők megaláztatásai. Jellemneveléssel hálás dolog összefüggésbe hozni, hogy felismertetjük: a náci mentalitás jelen van a mai magyar közéletben. Ennél azonban fontosabb megbeszélni: nem lett volna-e hasznosabb és természetesebb az ellenállás a zsidó közösség önsorsrontó

törvénytiszteleténél. A kétszáznál kevesebb német mintegy kétszázezer tevékeny magyar közreműködővel dolgozott – mi motiválta őket?! ° A szolidaritás, a mentőakciók. A humanitás megjelenése A cionista fiatalok szerepe az egyéni mentőakciók jelentőségét bizonyítja: mintegy százezer zsidót bújtattak egyházi menedékhelyeken, védett házakban, ahol életmentésről, oltalmazásról volt szó. De voltak olyan esetek is, amikor a németek pénzért kedvezményes elbánást biztosítottak. A holokauszt történetének legnagyobb szabású, legsikeresebb diplomáciai mentési akciója alkalmával 110 ezer ember élete menekült meg. Be lehet mutatni Angelo Rotta, Carl Lutz, Raoul Wallenberg munkásságát, mert több ezer üldözött köszönheti életét a magyar egyházi 24 vezetőknek, egyházi szociális nővéreknek, pl. Salkházi Sára nővér, akit védenceinek egy részével együtt nyilas suhancok a Dunába lőttek. ° A humanitás érveivel A

kibővített, határozottabb igényekkel fellépő új politikai kánon támaszt találhat az iskolai nevelőmunkában, ha átgondoljuk, mit, miért és hogyan teszünk. Az egyetlen valóságos erő az Auschwitz-alapelv ellen az autonómia, az erő a véleménynyilvánításra, az önmeghatározásra, a kollaboráció elutasítására. Az ember becsülje meg és védelmezze szabadságjogait, küzdje le a jóra való restségét, szedje össze a bátorságát, és vállalja tetteiért a felelősséget. Ez hosszú tanulási folyamat, amelynek része, hogy megtanuljunk felháborodni. Tesztelni kell a világot, hogy világos fejjel döntsünk, miért érdemes és miért kell néha felháborodni. Szükséges megismernünk az emberi természet, a társadalom, a kultúra sötét oldalát. Fel kell ismerni, mi az, és azt is, mikor kezd veszélyessé válni. A diktatúrák általában egészükben veszélyesek. Nemcsak félni lehet a diktatúrákról, hanem megismerve őket, kifogni is lehet

rajtuk. A mai diktatúrák kiismerésének laboratóriumi módja, ha a félmúltnak azt a diktatúráját vesszük szemügyre, amelyik a világ folyására a legnagyobb hatást gyakorolta: Adolf Hitler tanát, a nemzetiszocializmust s a tan megvalósulását, a III. Birodalmat Ezzel elérkeztünk a holokauszthoz. A maga idejében a diktátor és diktatúrája nagy sikereket ért el: majdnem kiirtott egy vallást, egy népet és majdnem megnyerte a világháborút. Gyakorlati bemutatót tartott a világnak arról, hogyan töri össze, ha akarja, az emberi személyiséget. Gyűlölte a demokráciát és a humanizmust, amit társadalmunk legfőbb értéknek tart, ezért ki kell vennünk a részünket a felkészítésből. A holokauszt az emberi erkölcs eddigi mélypontja. Tegyünk róla, hogy meg is maradjon annak! Bármelyik osztályban megkérhetjük, kérdezzék meg otthon, érték-e a háborúval összefüggésben fölmenőit sérelmek, és ők kikre neheztelnek érte. A holokauszt

mély sebeket vágott, a kiengesztelődésnek kevés jele van, mert identitászavar és bizonytalan személyiség mutathatja a rombolást. Mindkét példabeli személyiség gyógyulni 25 akar, de a gyógyulás közben mindkettőjük előtt váljék világossá, hogy a tömény rossz, ami lehet háború, lehet holokauszt, kiemeli, milyen fontos, hogy saját múltunk ismerete, az összeütközés feldolgozása legyen része személyiségünknek. Az emberi minőséget tisztelni kell, a tisztelet jogát meg kell védeni a lenézés, a gúny, az emberi egyenlőtlenség jogával szemben, akkor már talán nem is olyan veszélyesek a mai diktátorok. 10.) A XX. századi totális diktatúrák A világ 2/3ában diktatúrák vannak: egyházi diktatúrák ma pl. az iszlám; a 20 században kb. egy időben jön létre a fasiszta Olaszország, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió. A totalitarizmus fogalma: az abszolút uralom, a teljes és ellenőrizhetetlen parancsuralom

ígérete a politikai és közigazgatási élet minden területén. A rendszer nem egyszerűen a politikai hatalom monopóliumát, a politika diktatúráját jelenti, hanem olyan rendszer, amely a politika és a társadalom pluralitásának a felszámolására törekszik. A totális diktatúrák előzményei: - Sajátos forradalmi ihletéssel jön létre pl. - Oroszország: gyenge polgárság, óriási gazdaságpolitikai válság 1917. nov 7: Nagy Októberi Szocialista Forradalom ~ Kis Novemberi Bolsevik Puccs - Olaszország: 1922. október 25: Mussolini kényszeríti az uralkodót, hogy nevezze ki - Németország: gazdasági világválság, Hitler törvényesen jut hatalomra. - Folyamatos forradalom melynek 3 lépcsőfoka van:  politikai forradalom: régi hatalom helyett új, néhány hónap, év alatt végbemegy (Mo. 1989-90)  társadalmi forradalom: a gazdaság, kultúra, társadalom átalakítása; ehhez minimum fél évszázad kell (Mo. 2030 körül vége) 26

 tudati, antropológiai forradalom: a tudat is átalakul: generációváltás kell hozzá. A diktatúra sajátos, mivel mindhárom lépcsőt nagyon rövid időn belül alakítják ki; ezért kell a terror - a régi gyökerek kiirtása a cél. A totalitárius rendszerek jellemzői: - A totalitárius rendszer egy teljesen új előzmény nélküli hatalomfelfogást képvisel: a hatalom kizárólag a párt, a szervezet erejében rejlik. - Az állam intézményeivel e hatalom felfogásában a pártot kiszolgáló szerepet tölt be. Titkos rendőrség, rendőri és katonai erőszakszervezetek. A totalitárius hatalomban a bürokratikus gépezet növekedése gigantikus méreteket ölt. - A hatalom a diktátor tekintély monopóliuma. - Az uralkodó elit tagjait a diktátor állandó bizonytalanságban tartja, nincs biztos helyük a hierarchiában. - A totális hatalom megszünteti az emberi szabadságjogokat. - Terror foglalja el a törvény helyét. - A politikai

ellenőrzésnek eszközei a kampányok, amelyek lojalitás nyilvános kinyilvánítására késztetik az állampolgárt. - A cél mindkét ideológiában egy totális átalakulás. - Népi legitimáció: 5 évente tartanak választásokat, ezek egypárti választások; a totális rezsimek szervezett, állandó megmérettetést akartak -- tömeg legitimáció; cél: bebizonyítani, hogy pártot és a vezért mindenki szereti; ehhez uniformizált tömeg kell: azonos emberek, kollektív tudat (kulturális forradalom); új embertípust akartak létrehozni (kommunista vagy fasiszta). - Gazdasági modernizáció sajátossága: cél: többet hozni gazdaságilag, mint az előző rezsim; lehagyni a polgári demokráciákat, nincs cikluselmélet csak fejlődés van (nagy ugrás). - Vezér: minden rezsimnek van vezére: Mussolini – duce, Hitler – Führer, Sztálin – lángelme, Rákosi – pajtás, Kim ir szen - istenítése alkotmányba lett foglalva, Szállasy – nemzetvezető. -

Ideológiák: Hitler fajelmélete, biológiai alap; Sztálin: szovjet kommunista, megváltáselmélet, küldetéstudat, vezéreszme, egyenlőség, szociális demagógia, egyetemesség, szimbólumok. 27 Sztálin az emberiséget több mint kétezer év óta foglalkoztató kommunisztikus, a vagyoni egyenlőséget hirdető utópisztikus eszme alapján akarta megvalósítani az új rendet, az új embert. A nácizmus felfogásában a társadalom biológiai, faji (nemzeti) egység. Az új rend megteremtése voltaképpen nem más, mint jogaiba helyezése a magasabb rendű fajnak. Feladata olyan felső réteg kialakítása, amely egész Európát ellátja vezető osztállyal. 11.) Diktatúra és hatalom Diktatúra: olyan politikai rendszer, ahol az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. A diktatúra valamely személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó, erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel

szentesített korlátlan hatalma. A diktatúra lehet totális (ha az élet minden területére kiterjed) és puha (ha az élet bizonyos területeire nem terjed ki, például a gazdasági tevékenység módjára). A diktatórikus főhatalom élhet a nyílt terror eszközével és lehet csupán autoriter hatalomgyakorlás, amikor is a vezető tekintélye vagy más nem demokratikus politikai kényszer jellemzi az államhatalmat. Az elnyomás lehet nyílt (azaz a népakarat adminisztratív korlátozásában megnyilvánuló) és rejtett (azaz például léteznek a népakarat érvényesítéséből formálisan nem, de gyakorlatilag kizárt személyek vagy csoportok, illetve nézetek). A diktatúra mindig rendelkezik külső vagy belső támogatókkal, akik érdekében a diktatúrát gyakorolják a nép fölött. Hatalom: azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja testálni. Ez a hatalom különösen akkor

mutatkozik meg, amikor valakinek nincs szándékában a másik akaratát elfogadni, tudomásul venni vagy magáévá tenni, esetleg még ezzel az akarattal szembefordul, annak ellenáll, ennek ellenére az ő ellenében ható akarat érvényesítését nem tudja megakadályozni. 28 Ahhoz, hogy az egyik ember alávesse magát, engedelmeskedjen a másik akaratának, valójában nem kell erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés. Így szociológiai értelemben a hatalom fogalma nem azonos a fizikai hatalommal vagy a politikai hatalommal, vagy akármelyik más olyan hatalommal, amelyről például Lord Bertrand Russell: A hatalom c. könyve szól. Bizonyos értelemben, a mindennapi életben a befolyásnak vagy hatásnak nevezett jelenséggel rokon. Általában szólva a hatalom meghatározása úgy szól, hogy az két ember vagy csoport stb. viszonylatában megfigyelhető olyan többé-kevésbé egyoldalú, azaz csak az egyiknél meglévő (vélt vagy valóságos) képesség vagy

lehetőség, amely jelentős változást tud okozni a másik ember magánéletében vagy sorsában az előbbi illető vagy mások cselekedetei által. A hatalom eredetét tekintve az állatvilágból származik. A csoportéletet élő fajok (például farkasok vagy a csimpánzok) körében nem ritkán nagyon erős csoporton belüli hierarchia van. A hatalom tehát nem fajspecifikus sajátossága az embernek, hanem nagyon komoly előzményei vannak az állatok között, ahol a hatalom egyenlő az irányítás és elosztás jogával. A hatalom forrásai: • személyes adottság, karizma révén • „hivatal”, hivatali pozíció révén • szakértelem (tudás, képesség) (mint az orvos) • meggyőzés (tulajdonképpen rábeszélés – a propaganda egyik válfaja) • ismeret (feltárt vagy elzárt, megosztott vagy titokban tartott) • pénz (anyagi befolyás, alkalmazási/elbocsátási (munkáltatói) jog, tulajdonnal való rendelkezés stb.) • erkölcsi

ráhatás • nemi erőszak alkalmazása • csoportdinamika hatása • társadalmi befolyás a hagyomány révén (vesd össze a hivatallal) • erő (erőszak, fegyveres erő, testi kényszer). ↓ Diktatórikus ideológiák: fasizmus, kommunizmus, nemzetiszocializmus. 29 A fasizmus vagy fasiszta kifejezés többféle értelemben használatos: • Az olasz fasizmus egy tekintélyelvű politikai ideológia, amely az Olasz Királyságban 1922-től 1943-ig, illetve az Olasz Szociális Köztársaságban jutott uralomra Mussolini vezetése alatt. • A fasizmus a baloldali politikában gyűjtőneve lett a 20. századi jobboldali tekintélyelvű ideológiáknak, tehát fasiszta lett ebben a szóhasználatban nemcsak az eredeti olasz fasiszta, de a hitleri német nemzetiszocializmus, a spanyol falangista, a magyar hungarizmus (nyilasok), a szlovák tisoizmus és a román legionarizmus is. • A Szovjetunió által megszállt országokban, ahol meghonosították a

kommunista diktatúrát, fasisztának (vagy reakciósnak) neveztek gyakorlatilag mindenkit, aki szembehelyezkedett a pártállami rendszerrel. 1918-ban az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya felvette az Orosz Kommunista Párt nevet, amit más országok velük szövetségben álló pártjai szintén követtek. Ezt követően a Szovjetunió, illetve más szovjet mintájú párt által irányított országokat kommunistának, hivatalos doktrínájukat kommunizmusnak kezdték el nevezni, bár ezen országok egyikében sem valósult meg a kommunista társadalom. Ebben Marx terminológiáját követte a politológia, aki úgyszintén kommunizmusnak – a kommunizmus első fázisának – nevezte azt a társadalmat, mely a kapitalizmus megdöntése és a végleges kommunista társadalom bevezetése közti átmeneti állapotban van. A nemzetiszocializmus, vagy nácizmus elsősorban az Adolf Hitler vezette Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)

ideológiájára, illetve Németország 1933 és 1945 közötti Hitler-kormány időszakának politikájára utal. Besorolható a két világháború közötti időszak és a II. világháború korszakának szélsőjobboldali ideológiái közé Más országokban kialakult szélsőjobboldali ideológiák példájául szolgált, illetve ezen politikai mozgalmak hatalomra jutását aktívan segítette. 30