Kommunikáció | Tanulmányok, esszék » Nagy Emília - Szokások, nonverbális jelek a hétköznapi kínai kommunikációban

Alapadatok

Év, oldalszám:2009, 67 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:78

Feltöltve:2012. február 09.

Méret:530 KB

Intézmény:
[BGE] Budapesti Gazdasági Egyetem

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Anonymus 2018. december 11.
  Nagyon jó összefoglaló és igazán hasznos, értékelhető dolgokat tartalmaz. Kiváló eligazítás a keleten élőknek is, még akkor is, ha nem Kínában élnek, de kapcsolatba kerülnek kínaiakkal. Még ma is jól használható, 2018-ban sem változott sokat a rendszer. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki a kínai kultúrával, etikettel alapszinten szeretne megismerkedni. Dr.Szunyogh Valéria

Tartalmi kivonat

http://www.doksihu BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Távol-keleti interkulturális menedzsment szakirány SZOKÁSOK, NONVERBÁLIS JELEK A HÉTKÖZNAPI KÍNAI KOMMUNIKÁCIÓBAN Belső konzulens: Révész Ágota Külső konzulens: Mohr Richárd Készítette: Nagy Emília Budapest, 2009 http://www.doksihu Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 4 1. 1 Interjúk 5 2. A kínai kultúráról 7 3. Etikett 12 3. 1 Étkezés 12 3. 2 Teázási szokások 16 3. 3 Ajándékozás 17 3. 3 1 Az ajándék átadása 17 3. 3 2 Mit igen, és mit nem 18 3. 4 Dohányzás 19 3. 5 Üzleti élet 21 3. 5 1 Bemutatkozás és megszólítás 22 3. 5 2 Névjegyek átadása 23 3. 5 3 Tárgyalás 23 3. 5 4 A tárgyalótermen kívül 26 4. Babonák, szimbolizmus 29 4. 1 Számok 29 4. 2 Állatok, növények és tárgyak 31 4. 3 Szokások 32 4. 4 Kínai csomó (中国结) 33 5. Nonverbális kommunikáció 34 5. 1 A nonverbális

kommunikáció funkciói 34 5. 2 A verbális és nonverbális kommunikáció kölcsönhatása 35 5. 3 Öltözködés és külső jegyek 36 5. 3 1 Öltözködés és testi adottságok 36 5. 3 2 Színek 38 5. 3 3 Smink, testékszer, tetoválás 39 5. 4 Proxemika 40 5. 4 1 Közlekedés 41 5. 4 2 Sorbaállás 44 5. 4 3 Egyéb példák 45 5. 5 Fizikai környezet 46 5. 5 1 Színház, mozi 47 5. 6 Gesztusok 47 5. 6 1 Érzelemkifejezés 48 5. 6 2 Kézjelek 49 5. 6 3 Egyéb gesztusok 51 5. 6 4 Már nem használt gesztusok 52 5. 7 Tapintás és érintés 53 5. 8 Szemek szerepe 55 5. 9 Paranyelv 55 5. 10 Tánc és nonverbális kommunikáció 57 5. 10 1 Szórakozóhelyek 57 6. Befejezés 59 6. 1 Tapasztalatok az interjúk közben 59 6. 2 Utószó 61 7. Felhasznált irodalom 62 8. Mellékletek 67 3 http://www.doksihu 1. Bevezetés Már a mindennapi életünk során is természetesnek tűnik, hogy munka- vagy iskolatársunk, barátaink között egyre több a külföldi, saját

magunk is külföldre megyünk tanulmányainkat folytatni vagy munkát vállalni, tehát egyre nő a különböző kultúrák közti interakció. Ezekből a kapcsolatokból úgy tudunk a legjobban profitálni, ha ismerjük a kommunikáció szabályait, a szokásokat, és alkalmazzuk is őket. Több éves kínai nyelvtanulás és távol-keleti szakirány után, Kínába való érkezésemkor döbbentem rá, hogy bizony még nem értem meg a kínaiakat, a megszerzett elméleti tudás gyakorlatban való alkalmazása nem könnyű. Az emberek többsége nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a kulturális különbségeknek, alábecsüli azokat, vagy egyszerűen nem vesz tudomást róluk – mondván, egy hétköznapi embernek erre nincsen szüksége –, pedig ennek mértéke egyes kultúrák között igen nagy lehet. Nem biztos, hogy ha az általunk helyesnek ítélt módon viselkedünk, ezt a másik kultúrában is így értelmezik. Meg kell tanulnunk értelmezni a saját kultúránktól

eltérő nonverbális jeleket, viselkedésformákat, ezek ismerete nélkül nem csak magunkat, de másokat is kellemetlen helyzetbe hozhatunk, vagy tudomásunkon kívül, akaratlanul megsérthetünk. Egy kultúra megismeréséhez nem elegendő az adott nyelv elsajátítása, azonban nagy előnyt jelent, ha egy más közegből származó egyénnel a saját nyelvén kommunikálhatunk, hiszen ezzel legalább a fordításból fakadó esetleges félreértéseket ki tudjuk küszöbölni. Különböző ideológiák és tanítások is formálják a gondolkodás- és viselkedésmódot, világszemléletet, tehát ahhoz, hogy minél jobban megértsünk és el tudjunk fogadni egy kultúrát, ismernünk kell az ország történelmét és kulturális hátterét, szokásait. Ezek ismeretével nem utolsó sorban a beilleszkedés is könnyebben megy, hiszen mindenhol szívesebben fogadják azt, aki érdeklődést mutat, vagy ismeri az adott kultúrát. Az emberek hajlamosak általánosítani, a

médiából és a sajtóból messzemenő következtetéseket levonni, miközben nem fordítanak energiát arra, hogy utánanézzenek: valóban így lenne? A nem megfelelő tájékoztatás és a pontatlan, esetlegesen nem valós információk nagy szerepet játszanak abban, hogy negatív sztereotípiák alakulnak ki az emberekben. Nem mindig a saját értékrendszerünk a meghatározó, ezt minden esetben szem előtt kell tartani. A kultúrák közti kommunikációs különbségek ismeretének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy manapság sorra jelennek meg különböző kiadványok ebben 4 http://www.doksihu a témában, és az üzleti életben is nagy hangsúlyt fektetnek az erre irányuló képzésekre és tájékoztatásra. Dolgozatomban a számomra legszembetűnőbb különbségekre próbálok rávilágítani. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mielőtt szűkebben vett témák fejtegetésébe kezdenék, a kultúra sajátosságait, és az eltérések

„tudományos” okát mutassam be. Úgy gondolom, hogy ezek az alapok nagymértékben hozzájárulnak annak megértéséhez, hogy egy új perspektívából szemlélhetjük a szokásokat, vagy éppen a viselkedést, és több megértést is tanúsítunk majd irányukba. Ezután következik a részletesebb elemzés, melyekben olyan témákra térek ki, amelyekről úgy érzem, hogy meghatározóak a kínai kultúrában, a kínaiak életében, és annak egy fontos részét képezik. Nem a teljességre törekszem; olyan témákat és helyzeteket választottam, amelyekben a legjobban kitűnnek a magyar és a kínai kultúra, kommunikáció eltérő vonásai. Bizonyos fejezetek az etikett és a nonverbális kommunikáció mintegy „egyvelegei” – ahol megfelelőbbnek és célravezetőbbnek láttam együtt elemezni a kettőt –, mások pedig külön-külön tárgyalják azt. Ennek forrásául nem csak a témában íródott könyveket, illetve különböző írásokat használtam;

Kínában élt tanárok és barátok, valamint a Kínában töltött egy év tapasztalatai is nagy segítséget nyújtottak – az innen származó élmények dőlt betűvel vannak jelölve a szövegben. Kína nagyságát tekintve a szokások és viselkedések között természetesen előfordulnak eltérések. 1. 1 Interjúk A dolgozatom kapcsán összesen tíz, olyan emberrel készítettem interjút, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak Kínával. Egy részük magyar diák, akik ösztöndíjjal tanultak Kínában egy, vagy két évig, illetve szintén Kínában tanult, de már itthon oktató tanár. Másik hányaduk kínai, akik Kínából települtek Magyarországra, ezt megelőzően viszont huzamosabb ideig éltek hazájukban. Rajtuk kívül érdeklődtem még magyar embereknél is, akik nincsenek semmilyen kapcsolatban az országgal, azonban napi teendőjük végzése közben – ha ritkán is, de érintkeznek kínaiakkal (pl. vásárlás) Valamint sokat segítettek a

saját tapasztalatok is, hiszen Kínában tartózkodásom alatt már szakdolgozatom témája kikristályosodott, így módom nyílt a kínaiak saját közegükben való „vizsgálatára”. Egy kínai kapcsolatokra szakosodott cégnél töltöttem gyakorlatomat, és dolgozom még most is, ezáltal nemcsak a hétköznapi, de az üzleti élet rejtelmeibe is beleláthatok. 5 http://www.doksihu Az interjúban a kínai és a magyar kulturális különbségekre helyeztem a hangsúlyt, emellett pedig arra, hogy az illetők miben látják a legnagyobb eltéréseket a két kultúra között. Az így összegyűjtött véleményeket, tapasztalatokat és megfigyeléseket – minden adatot igyekezvén lefedni – különböző részekre osztottam, azok jellegétől függően: az etikett, a szimbolizmus, és a nonverbális kommunikáció témakörébe; majd ezeket a kapcsolódó szakirodalommal és saját tapasztalataimmal egészítettem ki. A témák sorrendjében a tudatosan alkalmazottól

(etikett) haladok a kevésbé (szimbólumok), illetve a nem tudatosan (nonverbális kommunikáció) alkalmazottig. 6 http://www.doksihu 2. A kínai kultúráról Az ember „kínai közegben mozogva nagyon hamar rádöbbenhet, hogy a kínai társadalmat számtalan, a nagy többség által általánosan elfogadott, íratlan szabály irányítja, és egyben korlátozza is. A rendkívül erős erkölcsi tartalmú, általánosan követendő értékek a több ezer éves történelem során alakultak ki, és a mieinknél sokkal inkább befolyásolják az egyén mindennapjait.”1 Magas kontextusú kultúra Alacsony kontextusú kultúra mély, hosszan tartó emberi kapcsolatok több, de felületesebb emberi kapcsolatok nagyfokú munkahelyi lojalitás a felállított a tekintély a hatékony ügymeneten alapul hivatali hierarchián belül a külső környezet, a helyzet, a nemverbális a külső környezet, a helyzet, a nemverbális viselkedés fontossága jelek kevésbé fontosak

inkább szóbeli, mint írásbeli megállapodások inkább írásbeli, mint szóbeli megállapodások kapcsolatorientált feladatorientált a „belső” emberek (insiders) és a kívülállók nyitottabb az idegenek felé (outsiders) éles megkülönböztetése 1. Táblázat, Hall (1976, 1990) kulturális koncepciói2 Egy kultúra lehet magas vagy alacsony kontextusú. A kifejezés Hall-tól ered (Beyond Cultures, 1976), és arra vonatkozik, hogy az egyes kultúrák hogyan viszonyulnak a csoporthoz. Csoportnak nevezzük, ha egy különálló csoport azonos tapasztalatokkal és elvárásokkal rendelkezik, amelyből következtetéseket von le. A kínait a magas kontextusú, míg az európait az alacsony kontextusú kultúrák közé soroljuk. A magas kontextusú kultúrákban a csoportot előbbre helyezik, mint az egyént; jelentős hangsúlyt helyeznek a történelemre és a hagyományokra; a változások általában lassan mennek végbe.3 Kevesebb a verbális kommunikáció, és

az írott, hivatalos információ Sűrű, szövevényes, hosszú távú kapcsolatok jellemzik; a döntések és tevékenységek a személyes kapcsolatokra fókuszálnak, gyakran egy központi, hatalommal rendelkező egyénre. A „közös tudás”, az ismeretek kevésbé tudatosak, azokat eredetét vagy okát az odatartozók is nehezen 1 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.4 http://www.nyibmehu/ford/int kult sarvaripdf 3 http://en.wikipediaorg/wiki/High context culture 2 7 http://www.doksihu magyarázzák meg. „Lényeges befolyásoló eleme a konfucianizmus, a családközpontúság, a csoportközpontúság, a hagyományos kultúra alapjain kialakult kínai sajátosságú életfilozófia, mely mind a hétköznapokat, mind pedig az üzleti életet is áthatja.” 4 A kínai társadalom erősen kollektivista, ahogyan ezt a kapcsolatok fontossága is mutatja. Az egyén háttérbe kerül a csoporttal szemben, és nem önmaga, hanem a

csoport felé vannak kötelezettségei, annak igényeit helyezi előtérbe. A hatalmi távolság indexük meglehetősen magas – Konfuciusz az egyének közti viszonyt öt egységből álló hierarchikus kapcsolatrendszerben határozta meg, amelyben az erkölcsi értékeket és társadalmi viszonyokat mindig tiszteletben kell tartani, és amelyek nem vonhatók kétségbe.5 A magas hatalmi távolság másik jellemzője a magas dependencia igény, valamint a társadalomban fennálló egyenlőtlenségek elfogadása – tehát mintegy igénylik az irányítást, nem vágynak függetlenségre. Ezért gondolkodásmódjuk, viselkedésük az európai ember számára nem mindig tűnik logikusnak (a logikára nincsen kínai szó, kivéve az angolból átvett „logic” kiejtés szerinti fordítása), és nem jellemző rájuk a kreativitás sem. Hisznek abban, hogy az egyénnek meg kell becsülnie a világban elfoglalt helyét, és nem törekszik annak megváltoztatására; nem vágynak a

saját erőfeszítésen alapuló egyéni elismerésére; tevékenységükben szem előtt tartják azt, hogy az másokra milyen hatással van.6 Szintén a magas kontextusú kultúrákra jellemző a polikronikus időszemlélet is. Monokronikus időszemlélet Polikronikus időszemlélet egyszerre egy dologgal foglalkozik egyszerre több dologgal foglalkozik az elvégzendő munkára, feladatra koncentrál könnyű elvonni a figyelmét, és hajlik a megszakításokra az időre vonatkozó kötelezettségeit komolyan veszi (határidők, ütemterv) a kitűzött cél megvalósítására koncentrál alacsony kontextusú és szüksége van információra magas kontextusú és már rendelkezik az információval elkötelezett a munka iránt elkötelezett az emberek és a személyes kapcsolatok iránt ragaszkodik a tervekhez gyakran és könnyen változtat a terveken 4 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.4 Simon Adrienn – Mohr Richárd:

Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.22 6 http://www.hausarbeitende/faecher/vorschau/109924html 5 8 http://www.doksihu figyel arra, hogy ne zavarjon másokat; követi a magánélet és a figyelmesség szabályait jobban figyel a hozzá közelálló személyekre, mint az idegenekre nagyfokú tiszteletet mutat a magántulajdon gyakran és könnyen ad vagy kér kölcsön iránt, ritkán kér vagy ad kölcsön a gyorsaságra, hatékonyságra helyezi a hangsúlyt a kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt rövid távú kapcsolatokhoz van hozzászokva hosszú, akár életre szóló kapcsolatok kialakítására törekszik 2. Táblázat, Mono- és polikronikus kultúrák7 Ennek sajátosságait legjobban az üzleti életben figyelhetjük meg. A tárgyalásokon is elsősorban a kapcsolatokon van a hangsúly; nem arra törekednek, hogy minél hamarabb nyélbe üssék az üzletet, hanem hogy partnerüket minél alaposabban megismerjék, és ezáltal hosszú távú kapcsolatra

tegyenek szert. A megbeszéléseket gyakran üzleti ebédekkel vagy vacsorákkal szakítják meg, amelyek célja szintén a másik fél kiismerése, nem pedig időhúzás, ahogyan azt általában tévesen értelmezik. A szerződéseket is többnyire csak azért szövegezik meg, mert kötelező, sokkal többet ér az adott szó; hiszen akivel már jó kapcsolatot alakítottak ki, az ígéret betartását kötelezőnek tekintik irányába, ezzel is megőrizve arcukat (az arc megőrzésének jelentőségéről bővebben a továbbiakban teszek említést). Ugyancsak érdekes lehet, hogy élesen elkülönítik a velük kapcsolatban állókat, és a tőlük idegeneket. Ez sok esetben megnyilvánulhat: ha valaki elesik az utcán, senki nem siet a segítségére, vagy történetesen egy méretes csomagokkal küszködő idős embert sem kérdez meg senki, hogy segíthet-e. Ennek gyökerét is Konfuciusz tanításaiban kell keresnünk: nincs kötelezettségünk az iránt, akihez semmilyen

kapcsolat nem fűz bennünket, viszont akivel bármilyen módon, akár csak egyszer is kapcsolatba kerültünk, kötelességünk segíteni neki. Ezt nagyon jól példázza a következő történet is, amelyet egy interjú alatt osztottak meg velem: Az illető egy üzleti tárgyalásra tartott, ahonnan késésben volt. Sietségében kisebb balesetet szenvedett, melynek következtében eleredt orrából a vér, megmintázva ruházatát is. Ezt követően taxiba szállt, azonban a sofőr, bár eléggé megrökönyödött az eset láttán, egy szóval sem említette, hogy valami nincs rendben. Majd miután megérkezett, betért egy boltba 7 http://www.nyibmehu/ford/int kult sarvaripdf 9 http://www.doksihu ásványvízért, ahol történetesen már régebben, egyszer vásárolt. Az ott dolgozók felismerték, és ahogy a boltba lépett, mindenki a segítségére szaladt – ki kötszerért, ki fertőtlenítőért.8 Tehát már ez is egyfajta kapcsolatnak számít, amelyben az egyének

felelősséggel tartoznak egymásért. Feltétlen szükségesnek tartom megemlíteni az arc jelentőségét Kínában, hiszen a továbbiakban többször is utalok majd rá, valamint kínai interjúalanyaim is kivétel nélkül mindannyian említették az arc megőrzésének fontosságát. A China Youth Daily egyik felmérése szerint a megkérdezett kínaiak 93%-a nyilatkozott úgy, hogy az arc megőrzése nagyon fontos. 75%-uk elismerte, hogy egy nyilvánosság előtt elkövetett hiba a legmegalázóbb számukra, az ezt követő pedig, ha egy ígéretet nem tudnak betartani. Egy ázsiai tudós, Ting-Toomey szerint az arcot megőrző tevékenységek azok a rítusok, melyek megvédik az egyén helyét a kapcsolatokban, megőrzik személyes identitását és társadalmi helyzetét. Amit a külföldiek nehezen tudnak elfogadni az az, hogy Kínában az igazság elhallgatása azért, hogy arcot adjunk vagy megőrizzünk, nem minősül „hazugságnak”. A nyugatiak a tekintélyt megőrző

stratégiákat azért alkalmazzák, hogy megkíméljék saját magukat a megszégyenüléstől, vagy kibújjanak a személyes felelősség alól (jellemző példa erre: ha valaki elkésik a munkahelyéről, előszeretettel tulajdonítja a késést a közlekedési dugónak). Gao és Ting-Toomey szerint amíg az individualista kultúrák, mint például a nyugati, az arcot személyes identitásuk kialakítására használják, addig a kollektivista kultúrák pedig a kollektív identitás kialakítására. A nyugatiak másokra való tekintet nélkül próbálják megóvni magukat a sérülésektől, addig az ázsiaiak az erős szociális kapcsolatok megőrzésére és fenntartására helyezik a hangsúlyt (arcot „adnak”).9 "Az arc (mianzi) a tekintély szó szinonimája a kínaiban. A tárgyalások során ügyelni kell arra, hogy szerezzünk magunknak arcot (vagyis tekintélyt), ugyanakkor a partner se veszítse el azt, még vitás ügyek tisztázásakor se. A lényeg az, hogy

ne sértsük meg a másikat, de ez még nem jelenti azt, hogy ne képviselhetnénk egyenesen a saját érdekeinket. Az arc elvesztését jelentené például a megalázás, ha tegyük fel, azt állítanánk a partnerről, hogy hazudott.” 10 A kínaiak mindenáron igyekeznek kerülni a nyílt konfrontációt, egyet nem értés esetén sem kelnek vitára egymással, inkább a csendet választják, hiszen így egyikőjük sem veszít arcából. 8 2009. 04 23-án készített interjú alapján http://middlekingdomlife.com/guide/mianzi-guanxi-chinahtm 10 Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.1 9 10 http://www.doksihu Éppen ezért nem is mondanak határozott nemet, inkább másképp fogalmazzák meg elutasításukat. Ez számomra jelentős problémát okozott eleinte, és a kínaiak homályos válaszai miatt úgy éreztem, hogy bizonytalanságban akarnak tartani, vagy, hogy nem akarják megmondani az

igazat, és ez meglehetősen dühített. Korábban már olvastam az arc jelentőségéről, de gyakorlatban nehéz volt felismerni az ilyen szituációkat. Sokat segít, ha figyelembe vesszük a nonverbális jelzéseket. Szintén nem tanácsos olyat kérni egy kínaitól, amelynek teljesítése komoly nehézségekbe ütközhet. Nem fognak nemleges választ adni, kérésünk teljesítését kötelezőnek fogják érezni magukkal szemben. Ha viszont ez nem sikerül, elveszítik arcukat előttünk, még ha minden tőlük telhetőt is megtettek a cél elérése érdekében. Megfigyeltem, hogy a tanórákon, amíg a külföldi diákok kérdések özönét zúdítják a tanárokra, addig a kínai tanulók csendben ülnek az óra befejeztéig, és egyetlen kérdést sem intéznek a tanárhoz, még akkor sem, ha nem értenek valamit. Megkérdeztem, miért: a tanár a hierarchia szerint a diák felett áll, tudása nem megkérdőjelezhető. Ha a diák egy olyan kérdést tenne fel, amire netán

az oktató nem tudja a választ, elvesztené arcát a nebulók előtt – ennek elkerülése érdekében ezt meg sem kockáztatják. Innen is láthatjuk, hogy nemcsak az etikett és szokások terén, hanem már a kultúrák alapvető sajátosságaiban is milyen jelentős eltérések vannak. Úgy gondolom, ha ismerjük ezen alapokat és ok-okozati összefüggéseket, sokkal egyszerűbb megértenünk, hogy egy társadalomban miként viselkednek az emberek. 11 http://www.doksihu 3. Etikett 3. 1 Étkezés Az étkezésnek igen nagy jelentősége van Kínában. „A kínaiak nem hívnak meg külföldi vendéget, () nagyon kicsik a lakások, nincs elég hely vendégeskedésre. Pedig legalább ilyen fontos az is, hogy bizonytalanok a külföldiekkel szemben, és kisebbségi érzésekkel küszködnek a szegényes anyagi helyzetük miatt.”11 „Általában vendéglőben szórakoznak, még akkor is, amikor kínaiakat hívnak meg vacsorára.” 12 A fiatalok körében is elterjedt az

étterembe járás Saját magam meglepődve tapasztaltam, hogy baráti összejövetelek, találkozók mintegy 90%-a étkezéssel van egybekötve. Mivel az egyetemisták többnyire nem szülővárosukban tanulnak, tehát kollégiumban laknak, amely meglehetősen kicsi és nem is túl mutatós, ennek köszönhetően ők is előnyben részesítik az étteremben való étkezést. Jinhuában, tanulmányaim színhelyén a külföldi diákok is kollégiumban laktak. Elég jól fel volt szerelve, volt konyhánk is, és mivel gyakran főztünk, szívesen láttuk vendégül kínai barátainkat. Némely kínai diák akkor látta először, hol is laknak a külföldiek, mi pedig szintén nem voltunk még a kollégiumukban. A nálunk töltött idő alatt egyáltalán nem voltak felszabadultak, inkább zavarodottnak és frusztráltnak tűntek, majd az étkezés befejeztével igyekeztek minél hamarabb távozni. Eleinte azt hittük, egyszerűen csak szégyenlősek, amíg betekintést nem nyerhettünk

a kínai diákok lakhelyére. Túl sok ember egy szobában, konyha, fürdőszoba, berendezés nélkül, kivéve persze az ágyat. Ezzel szemben a mi kollégiumunk, bár az sem volt kiemelkedő állapotban, sokkalta jobbnak számított, mint az övék; rosszul érezték magukat, amiért meghívásainkat nem tudják hasonlóképp és hasonló körülmények között viszonozni. Ennek elkerülése végett mi is inkább az éttermet választottuk összejöveteleink színhelyéül. Nagyobb vendéglátóegységekben rendszerint lehetőség van különteremben étkezni; nagyobb társaságok ezt részesítik előnyben. Amikor együtt mentünk étterembe kínai barátainkkal, és volt rá lehetőség, szívesebben választották a külön helyiséget, ahol mi viszont kellemetlenül és bezárva éreztük magunkat. 11 12 Carolina Mason: Egyszerű kínai etikett, 1992, p.22 Carolina Mason: Egyszerű kínai etikett, 1992, p.32 12 http://www.doksihu Ezt azzal magyarázták, hogy napközben

ritkán lehetnek egyedül, ezért inkább étkeznek a többiektől külön. Étteremben, mielőtt kihozzák rendelésünket, sokszor kapunk napraforgómagot. A héját rendszerint vagy a földre, vagy az asztalra szórják, amikor pedig megérkezik az étek, félre-, vagy lesöprik. „Vendégként illik minden ételbe belekóstolni, és valami ételmaradékot hagyni a tányérunkon. Ha a tányért teljesen kiürítjük, a házigazda azt úgy értelmezi, hogy a vendég még éhes, ezért újabb enni- és innivalóval kínál.” 13 Amennyiben nem tudunk pálcikával enni, nyugodtan kérhetjük vendéglátónk vagy kínai barátunk segítségét, értékelni fogják a próbálkozásunkat. Az evőpálcikával ne mutogassunk, és ne használjuk gesztikuláláshoz; „ne szúrjuk függőlegesen a rizsbe, mert ez az áldozati ételekbe szúrt füstölőre emlékeztet, és közvetve a halálra utal”. 14 Ha a pálcikánk leesik, ne vegyük fel azt a földről, kérjünk a személyzettől

másikat; ha pedig éppen nem használjuk, helyezzük a pálcikatartóra, vagy ennek hiányában a tányérunk mellé. A nagyobb éttermekben kerek asztal van, középen egy forgó résszel. „A kör az égnek, a mennynek a jele, magasabb rangú, mint a négyzet alakú Föld. Vigyáznak, hogy a körforgó az óra járásával egy irányban menjen, az folyamatosságot, szerencsét jelent, visszafelé szerencsétlenséget.” 15 Az asztalt általában átlátszó, egyszer használatos terítővel takarják le. Ez meglehetősen praktikus, hiszen a csontot, szálkát és egyéb nem szükséges alkatrészeket nem egy kis tálkában gyűjtik, hanem egyszerűen az asztalra köpik – a művelet közben használjuk a pálcikát, de barátok között nem számít illetlenségnek, ha az asztalra köpjük –, majd az étkezés befejeztével összecsomagolják és kidobják. A leveseket szürcsölik, hiszen így a levessel beszívott levegő hűti is azt. A rizses tálkát inkább

emeljük a szánkhoz, nem túl szép látvány, ha lefelé nézve eszünk. Általában sokkal több ételt rendelnek, mint amennyit a társaság el tudna fogyasztani; arcvesztéssel járna, ha elfogynának a fogások még azelőtt, hogy mindenki jóllakott volna. A különböző fogásokat 13 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p5 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p5 15 http://nol.hu/lap/arcok/lap-20090211-20090211-65 14 13 http://www.doksihu egyszerre hozzák ki, nincs elő- vagy főétel, illetve desszert; azokat az asztal közepén, a forgó részen helyezik el, majd ki-ki szed magának, a saját tányérjába. Ne kezdjünk el addig enni, amíg a vendéglátónk fel nem szólít arra. A rizst külön tálkákban szolgálják fel; ha elfogyasztottuk, kérhetünk még. Nívósabb helyeken csak külön kérésre, illetve az étkezés végén hoznak rizst. A tisztelet jele, ha szednek nekünk, illetve ha egy finomabb falatot

felkínálnak (ennek számít például a hal feje). A forgatható középrész segít abban, hogy ne kelljen mindenen és mindenkin áthajolva szedni magunknak, várjuk meg, amíg hozzánk ér a kiszemelt fogás. Szintén tiszteletüket fejezik ki azzal, ha elénk forgatják az asztalt Érdemes – a fogások sokszínűségére való tekintettel – mindenből egy kicsit venni, nem pedig a számunkra legfinomabbat „kisajátítani”; nem illik pálcikánkkal sem ínyenc falatok után kutatva az ételben turkálni, valamint az utolsó falatot a közös tálból megenni.16 A levesekhez adnak merőkanalat, a többi ételt a pálcikánkkal szedjük. Befejezés után desszertként gyümölcsöt szolgálnak fel cikkekre vágva, amibe az uborka és a paradicsom is beletartozik. Úgy gondolom Kínában nem olyan fejlett az italkultúra, mint Magyarországon. Nem isznak aperitifként röviditalt, és a fogásokhoz sem szervíroznak ahhoz illő bort, vagy egyéb italt. Teát majdnem mindig

kapunk, az étkezések elmaradhatatlan része Sokszor isznak sört vacsora közben. Az itthoni szokásokkal ellentétben az étteremben rendelt sör is közös, azt kis műanyag pohárból isszák. Ha nekünk töltenek, fogjuk két kézzel a poharat, majd viszonozzuk is a gesztust, figyeljünk, kinek üres a pohara. Tölthetünk saját magunknak is, de ezt bízzuk inkább vendéglátónkra. „Szokás, hogy étkezés közben körbejárják az asztalt, és mindenkit felköszöntenek egy-egy pohár itallal. Ezt lehet viszonozni, de külföldiektől nem várják el” 17 Jóval többször is koccintanak, mint mi, nem ritka, hogy minden egyes újonnan megtöltött pohár után. Koccintás közben a kínaiak ügyelnek arra, hogy a saját poharuk semmiképp ne kerüljön a másik pohara fölé, ezért koccintanak „lefelé”. Ha nem fogyasztunk alkoholt, helyettesítsük üdítővel, vagy teával – 以 茶 代 酒 , ahogy a kínaiak is mondják. 18 Saját tapasztalatom, hogy

amennyiben nem kívánunk több alkoholt fogyasztani, érdemes a poharunkat nem fenékig üríteni. A kínaiak igen szemfülesek ezen a téren, és ha észreveszik, hogy üres a poharunk, azonnal újratöltik. Akárcsak itthon, Kínában sem illik tele szájjal kommunikálni, de a csámcsogás megengedett. A szipogás vagy a böfögés nem illetlenség Köpködni étkezés közben nem szoktak, vagy ha mégis, azt az asztaltól távol teszik. Hasonlóan, ha orrot akarunk fújni, ne az 16 http://www.chinatravelcom/facts/chinese-food/chinese-table-mannershtm Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p5 18 2009. 04 23-án készített interjú alapján 17 14 http://www.doksihu asztalnál tegyük, már maga az orrfújás ténye is igen figyelemfelkeltő számukra. A fogvájót akárcsak itthon, szájunk takarásával használjuk. Ha maszatosak lettek az ujjaink, ne nyaljuk le; vegyük igénybe a szalvétát, ők is így tesznek. Rágógumit rágni nem szokás a

kínaiak körében, de nem is tartják illetlennek, ha rágózás közben beszélgetünk.19 A felszolgálókat fuwuyuan-nek ( 服 务 员 ) szólítják, a xiaojie-vel ( 小 姐 ) viszont érdemesebb óvatosan bánni, hiszen ezt a szót az un. escort hölgyekre is használják A pincéreknek kezünk feltartásával is jelezhetünk, mint itthon. Véleményem szerint Kínában néha sokkal kevesebb tisztelettel és udvariassággal, lekezelően bánnak velük, összehasonlítva a magyarokkal. A kínaiak nem ismerik a „mindenki fizeti a sajátját” módszert. Egy ember fizeti a teljes számlát; ne próbálkozzunk azzal, hogy „összedobjuk” a pénzt, vagy, hogy csak a sajátunkat akarjuk kifizetni; ez neheztelést válthat ki. Inkább a következő alkalommal fizessünk mi; ez baráti társaságoknál is így működik, mindig a társaság egy másik tagja állja a számlát. Azonban – például egy céges ebéden, vagy üzleti megbeszélésen – a magasabb rangúnak, vagy a

nagyobb „hatalommal” rendelkezőnek kell fizetnie, hogy ne veszítse el arcát.20 Borravalót nem szokás adni, esetlegesen sértésnek is vehetik Egy kínai étkezést általában nagy hangzavar és élénk beszélgetés jellemez, nem „csendben” esznek, mint a magyarok. Tehát miután az étkezéssel végeztek, nem ülnek és beszélgetnek még az asztalnál. Ha vendégek vagyunk, és úgy érezzük, az étkezés véget ért, köszönjünk el vendéglátónktól, ő ugyanis nem fogja javasolni a „program” lezárását. Ez ugyancsak az arc megőrzésével hozható kapcsolatba. Gyakran az általuk igen kedvelt karaokézással zárják az estét. Kínában mindenhol megtalálhatóak az un. KTV-bárok, vagy szórakozóhelyeken, vagy egy csak karaoke termekkel teli épületben. Itt privát szobák tömegével találkozunk, amelyekbe a személyzet vezet el minket. Ezek olyannyira népszerűek, hogy érdemes mindenképp előre foglalni, másként megtörténhet, hogy nem lesz

helyünk. A szobák teljesen különállóak, italt és rágcsálnivalókat szolgálnak fel; néhány bárban hölgyekre is igényt tarthatunk, természetesen csak együtt-éneklésre. Nem az énektudásunkon van a hangsúly, hanem hogy jól szórakozzon a társaság. A külföldiek – lévén a karaoke-bár számukra egy teljesen új formája a szórakozásnak – legtöbbször zavarban érzik magukat (így voltunk ezzel mi, ösztöndíjasok is) –, a kínaiak viszont minden gátlás nélkül, önfeledten mulatoznak. Nem kell tartanunk attól, 19 20 2004. 04 23-án készített interjú alapján 2004. 04 23-án készített interjú alapján 15 http://www.doksihu hogy kinevetnek, vagy megjegyzést tesznek hangunkra, sokkal többre értékelik közreműködésünket, és produkciónk végén minden bizonnyal taps lesz a jutalmunk. Persze az önkritika és az, ha tudunk magunkon nevetni, sokat segít. Ha még a jelentős alkoholmennyiség elfogyasztása után sem érzünk

magunkban késztetést az éneklésre, udvariasan hárítsuk el a kérést. 3. 2 Teázási szokások A kínai társadalomban a fiatalabb generáció tiszteletét fejezi ki az által, hogy teát kínál az idősebbeknek. Régebben az alacsonyabb társadalmi osztályból származók szolgáltak fel teát a magasabb rangúaknak. De mivel az idő múlásával változnak a szokások, nem feltétlenül rang szerint történik a tea felszolgálása, mindamellett nem várható el, hogy alacsonyabb rangút magasabb szolgáljon ki. Néhol pedig úgy tartják, hogy bocsánatkérésünket tea töltésével is kifejezhetjük a másik irányába. Példaként, ha egy gyermek tölt szülőjének, ezzel megbánását és alázatát mutatja ki.21 „() ha a kínai a tea kitöltése közben kis mozdulatokkal folyamatosan üti az asztalt a középsőujjával, az azt jelenti, köszönöm, nem pedig azt, hogy még kérek, vagy, hogy elég.” 22 Valamint nem is az idegesség, vagy türelmetlenség

kifejezője, ahogy azt az európai kultúrákban gondolnák. Ennek története is van, amely állítólag egy Qing dinasztiabeli császártól származik. Mialatt Dél-Kínában, inkognitóban utazott, a császár látogatást tett egy teaházban. Hogy ne fedje fel kilétét, saját maga is töltött teát alattvalói számára, mire azok hajlongani kezdtek a nagy megtiszteltetés hatására. Erre a császár azt mondta nekik: inkább használják három ujjukat köszönetük kifejezésére. A három ujjból a két szélső szimbolizálja a leborult végtagokat, a középső pedig a fejet. 23 A tradicionális kínai esküvőn a menyasszony és a vőlegény a szülők előtt térdelve teát kínálnak nekik, mind a menyasszony, mind pedig a vőlegény szüleinek, ezzel jelezve hálájukat és tiszteletüket irántuk. Először a vőlegény, majd az ara nyújtja (természetesen két kézzel) az apának vagy apósnak (akik szintén két kézzel fogadják azt el), ezután következik az

anya, vagy leendő anyós; a szülők isznak is belőle egy kortyot, de csak jelzésértékűen. Majd a vendégeknek is felszolgálnak teát. Aki nem fogadja ezt el, ezzel kifejezésre juttatja 21 http://en.wikipediaorg/wiki/Chinese tea culture Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.4 23 http://www.en8848comcn/yingyu/49/n-64649html 22 16 http://www.doksihu egyet nem értését a házassággal kapcsolatban. Ez napjainkban nem igazán jellemző, hiszen igen nagy arcvesztéssel jár mindkét fél számára.24 Az alábbi oldalon a teaszertartást láthatjuk egy tradicionális esküvőn: http://www.youtubecom/watch?v=upUaz8H9zms&feature=related A kínai teaszertartás a japánnal ellentétben nem annyira a ceremóniára, mint magára a teára helyezi a hangsúlyt – ízére, illatára, a különböző fajták közti eltérésre, de természetesen nagyon fontos a mozdulatok kifinomultsága, az

elegancia és a hozzáértés. Minden egyes apró mozdulatnak megvan a maga helye és ideje. A teát apró csészékben szolgálják fel, hiszen nem illendő egy húzásra kiinni azt, hanem csak kisebb kortyokban, ezért a kisebb méret. Ezeket előbb vízzel tisztítják meg, és csipesszel fogják meg a művelet közben, nem pedig kézzel. 25 A következő oldalakon megfigyelhetjük a teaszertartás menetét: http://www.youtubecom/watch?v=5Xs75A8Fs04 http://www.youtubecom/watch?v=H 7JLC-EoAg Manapság már nincs olyan nagy tradíciója a teaivásnak, a teaházak inkább a külföldieket veszik célba. De ez persze nem jelenti azt, hogy a kínai emberek ne szeretnék a teát, sőt. Ami Kínában a leghamarabb feltűnt, hogy a fiataloktól az idősekig szinte mindenki rendelkezik saját teásüveggel, amit többnyire mindenhova magukkal visznek. Ezen kívül praktikus is, hiszen sok helyen feltölthető forró vízzel. 3. 3 Ajándékozás 3. 3 1 Az ajándék átadása Az ajándékot

két kézzel illik mind átnyújtani, mind pedig elfogadni. Valamint nem divat megölelni az ajándékozottat, vagy puszit adni neki. A főiskolán születésnapjára megajándékoztuk kínai tanárnőnket. Az ajándékot a csoport egyetlen férfi tagja adta át, majd ezután két puszit akart adni a tanárnőnek. Ő láthatóan nem volt ehhez hozzászokva, igen megijedt és borzasztó zavarba jött, akárcsak a csoporttársunk, hiszen nem tudta, miért váltott ki ezen gesztus a tanárnőből ilyen reakciót. 24 25 http://en.wikipediaorg/wiki/Chinese tea culture http://www.btmbeijingcom/contents/en/btm/2002-09/teaspecial/Tea 17 http://www.doksihu Mi szeretjük rögvest ki is bontani a csomagot, ám ha kínaiaknak kedveskedünk ajándékkal, nem esnek neki ott helyben, elkerülve ezzel azt, hogy a másik fél esetleg észrevegye, hogy nem nyerte el a tetszésünket, ezért félreteszik, és később bontják fel. Ne lepődjünk meg akkor sem, ha először visszautasítják az

ajándékot, ez nem jelenti azt, hogy nem akarják elfogadni. „A kínaiak az ajándékot, meghívást vagy egyéb szívességet előszörre általában nem fogadják el, két-három udvarias visszautasítás a kötelező szerénység és alázat jele.”26 3. 3 2 Mit igen, és mit nem A túlzottan drága ajándékkal nem érünk el nagy sikereket, hiszen kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a megajándékozottat, aki esetleg nem tudja ezt viszonozni. „Sohasem szabad olyan ajándékot adni, amit a kínai partner nem képes viszonozni, mert ezzel az „arcát veszti”, azaz a tekintélyében sérül. A partner számára ez a helyzet kínos” 27, az üzleti életben pedig kifejezetten ártalmas. Akitől ajándékot kaptunk, a későbbiekben nekünk is illik viszontajándékozni. „Nem szabad semmit sem négyesével ajándékozni, vagy pedig olyan ajándékot venni, amiben négy tárgy ad ki egy készletet (a számokhoz kötődő babonákról a következő fejezetben teszek említést).

Nem szabad továbbá olyan ajándékokat venni, amelyek a halálra vagy a temetésre asszociálnak, így például faliórát, vágott virágot, vagy bármilyen fehér tárgyat. Sem olló, sem kés, sem egyéb vágóeszköz nem adható ajándékba, mivel ez a kapcsolat elvágását, megsérülését szimbolizálja. Élelmiszer ajándékozásával óvatosan kell bánni – ez csak néhány meghatározott esetben jöhet szóba – mivel ez szegénységre utalhat. Az ajándékot mindig be kell csomagolni, de nem túl művészien. A csomagolópapír ne legyen fehér, mivel ez a halált szimbolizálja, se fekete vagy kék. Kínában a piros és az arany színek szimbolizálják az örömet, ezért erre a célra kiválóak. A szilva és a szilvavirág – a mei szó és a daomei, mint szerencsétlenül jár - összecsengése miatt minden formában kerülendő.” 28 Megfelelő ajándék lehet a jó minőségű ital vagy cigaretta. Ha valakinek kalligráfiát ajándékozunk, ügyeljünk

arra, hogy az írásjegyek vonásszáma se legyen négy, vagy végződjön négyre. Fehér színű ajándékot abban az esetben adhatunk, amennyiben az nemes anyagból készült (pl. jáde), és más szín is megtalálható rajta Házaspároknak az ajándékot mindig párban adjuk. Esernyőt nem illik ajándékozni, hiszen az 26 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p.68 27 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p5 28 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p6 18 http://www.doksihu esernyőnek és a szétválásnak (散 és 伞) is szintén „san” a kiejtése.29 Hong Kong, vagy Makaó területén, kantoni dialektusban a könyv a veszteség szóra hasonlít, lehetőleg kerüljük. Nőknek nem szokás virágot venni, sem születésnapra, sem egyéb különleges alkalomra, meglepetésként sem; ellenben versenyeken a barátok sokszor köszöntik a

résztvevőket óriási virágcsokrokkal. Ezt azonban általában nem a produkció végén, hanem közben adják oda Különböző hivatalos rendezvényeken, ünnepeken virágot tűznek a zakózsebbe, külföldiek részére ez nem ritkán elő is van készítve. Illetlenségnek számít órát adni, úgy értelmezhetik, hogy az illető halálát kívánjuk; a falióra a temetésre utal. Kínaiul a karóra 表 - biao, amely egybecseng a prostituálttal - 婊子 (biaozi); tehát nőknél nem az óra a legmegfelelőbb ajándék. Az ajándék mögött sokszor valamilyen nyelvi játék áll. Például szerencsés papucsot ajándékozni: kínaiul a papucs tuoxie (拖鞋), az elhurcol, a magával visz pedig a tuozou (拖走). Az első két írásjegy megegyező hangzású, ezt a következő mondással kötik össze: 拖走邪气 (tuozou xieqi), tehát magával viszi a rossz energiát, vagyis a rossz qi-t.30 Kínai újévkor a gyermekek, vagy esküvőn a házaspár a szülőktől és a

vendégektől hongbao-t (红包) kap, amely egy pénzzel megtömött piros boríték. „A hongbao-ban lévő bankjegyek újak, számuk és értékük mindig páros, sorszámuk lehetőleg egymást követi.” 31 3. 4 Dohányzás „Hat évvel ezelőtt egy átlagos kínai dohányos napi 15 cigarettát szívott, 1984-ben még csak 13-at. Az éves cigarettafogyasztás 2002 és 2006 között 17 százalékkal nőtt, két éve már meghaladta a kétmilliárd szálat. Felmérések szerint 2003-ban minden második kínai férfi rendszeresen dohányzott.” 32 A kínai férfiak nagy része dohányzik; idősek, fiatalok egyaránt. Kisebb városokban, falukban nőket nemigen láthatunk cigarettával a kezükben, nagyvárosokban már annál inkább. Nem nézik jó szemmel, ha egy nő dohányzik, túlságosan szabadelvűnek tartják. Igen elterjedtek a masszázs-, vagy fodrászszalon névre hallgató piros lámpás házak (természetesen 29 2009. 04 1-jén, valamint 23-án készített interjú

alapján 2009. 04 1-jén, valamint 23-án készített interjú alapján 31 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p.69 32 http://hvg.hu/egeszseg/20081020 elhizas dohanyzas bombaaspx 30 19 http://www.doksihu csak egy részük); az itt dolgozó hölgyek általában dohányoznak, szerintem talán innen ered, hogy a cigarettázó nőt nagyfokú, rossz értelemben vett liberáltsággal azonosítják. Jinhuában volt egy kanadai által nyitott bár; ez volt a külföldiek törzshelye, ahova kínaiak is szívesen jártak. Feltűnt, hogy egyre gyakrabban látok olyan kínai lányt, aki dohányzik. Határozottan meglepő volt, hiszen előtte ezt nem tapasztaltam, így megkérdeztem, miért tesznek így. A válasz szinte kivétel nélkül az volt, hogy mert úgy gondolják, hogy így fogyhatnak, vagy nyugati filmekben látták a színésznőket cigarettázni, tehát ez egy nagyon „trendi” dolog.

Kínában valóban nem fektetnek annyi energiát dohányzás elleni kampányokba, mint Magyarországon vagy Európában. Egyszer sem láttam hirdetéseket a televízióban, vagy plakátokon, és a cigarettásdobozon sem hívják fel a figyelmet arra, hogy a dohányzás káros lenne az egészségünkre. „Egyes közvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy a kínaiak kétharmada úgy vélekedik, a dohányzás nem jár komoly veszéllyel az egészség számára. () A kínai hatóságok emiatt már intézkedéseket hoztak: az év elején a legtöbb középületben, taxikban, kórházakban és tömegközlekedési eszközökön betiltották a cigarettázást, a főbb éttermek és bárok számára előírták, hogy különítsenek el nem dohányzó részeket.” 33 „Pekingben 1992-ben hoztak egy rendelkezést, amely szerint betiltják a dohányzást a nyilvános helyekben. Az új szabály szerint a füstmentes olimpia célkitűzésének megvalósítása érdekében kibővítik

azoknak a helyeknek a körét, ahol tiltják dohányzást. A rendelkezés részletesen felsorolja azokat a közterületeket is, amelyeket korábban már érintett a korlátozás. Az új rendelkezés szerint a vendéglátóhelyeken, az internetkávézóban és a parkokban olyan helyeket kell kijelölni, ahol lehet dohányozni. A szállodákban kötelező dohányzásmentes szobákat és emeleteket kijelölni. Ennek a rendelkezésnek megfelelően a pekingi szállodák és éttermek intézkedéseket tettek a dohányfüst-mentes helyek elkülönítésére és jól látható helyeken elhelyezték a dohányzás tiltásáról tájékozató táblákat.” 34 A rendelkezések ellenére ritkán tartják be a nemdohányzásra vonatkozó szabályokat, és a dohányozni tilos tábla sem számít akadálynak. Dohányoznak bevásárlóközpontokban, internet-kávézókban, buszon, vonaton, kocsiban, étteremben, liftben, zsúfolt terekben egyaránt, és ami számomra megdöbbentő volt, hogy

alkalomadtán még a kórházakban is. 33 34 http://atv.hu/videotar/2008 nov kina pestise a dohanyzas es szmoghtml http://hungarian.cricn/1/2008/07/10/2s95553htm 20 http://www.doksihu Valamint jobbára ritkán vannak arra tekintettel, hogy van-e esetleg a közelükben, aki nem dohányzik, vagy nem szereti a dohányfüstöt, illetve, akinek nyilvánvalóan nem tesz jót a füst. Társaságban sem kérdeznek rá, hogy hódolhatnak-e szenvedélyüknek, és illetlenségnek számít az is, ha valakit megkérünk, ne dohányozzon, vagy amennyiben mégis, hagyja el a helyiséget annak idejére. Kínában a dohányzásnak is megvan a maga etikettje. Ha társaságban rágyújtanak, előtte körbekínálják a jelenlévőket cigarettával; hasonló esetben mi is ugyanígy járjunk el. Ha dohányzunk, fogadjuk el, ha nem, udvariasan utasítsuk vissza a cigarettát. Amennyiben tudják is rólunk, hogy dohányzunk, nem megfelelő indok az, hogy az adott pillanatban nem szeretnénk rágyújtani

– ez szintén érvényes az alkoholfogyasztásra. Ezt, bár ritkán veszik sértésnek, nem fogadják el. Az is megoldás, ha elfogadjuk a felkínált cigarettát, de csak később szívjuk el. „Az igazán kínaias vacsorákon evés közben sorban szívják a cigarettát, és ebből senki sem maradhat ki. A kínálás nem dobozból történik, hanem a kihúzott cigarettaszálat nyomkodják az ember kezébe. Lassanként azonban elfogadják, hogy nem mindenki dohányzik, sőt, van, aki el is ítéli. Ezért ha külföldiek vannak nagyobb számban egy eseményen, már nem dohányoznak annyit. Még az is előfordul, hogy megvárják, amíg a vendégek szólítják fel őket, hogy dohányozhatnak. Érdemes a többiek testbeszédének jelzéseit finom receptorainkkal érzékelni, és ha van dohányos a társaságban, engedélyezze, hogy a szenvedélyét tárgyalás, vagy evés közben kiélje! Mivel ők sokat dohányoznak, mi meg – talán – nem annyit, ha nem kap allergiás rohamot

tőle, tanúsítson egy kis türelmet és megértést! Ha meg tudja tenni, ne fintorogjon, és ne legyen túl feltűnő az ellenérzése! Sok kínainak fel sem tűnik, hogy ez valakinek zavaró lehet.”35 A fiatalabb fiúk (és néha a férfiak is) úgy tartják, a dohányzás a felnőttkor, az érettség jele, és egyfajta csoporthoz tartozást is kifejez: „Mivel mindenki dohányzik, ha egyedül én nem csinálom, akkor kellemetlenül érzem magam”36 3. 5 Üzleti élet Mielőtt kínai partnerünkkel sor kerülne a találkozóra, mindenképp nézzünk utána az ottani szokásoknak. Ezzel nemcsak a kínai fél elismerését vívhatjuk ki, de megkímélhetjük magunkat számos kellemetlen szituációtól is. A megszerzett információt próbáljuk gyakorlatban is alkalmazni, és ne ütközzünk meg azon, ha egy számunkra furcsa gesztussal, 35 36 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.32 http://atv.hu/videotar/2008 nov kina pestise a

dohanyzas es szmoghtml 21 http://www.doksihu jelzéssel kerülünk szembe. Némely „praktika” ismerete és használata nagyot nyomhat a latban az üzleti megbeszélések során. „() meglepetések elkerülése végett az utóbbi évtizedben robbanásszerűen terjedtek el az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa nagyobb országaiban olyan kiadványok és egyetemi szintű tanfolyamok, amelyek a kínaiakkal való, sokszor szokatlan kommunikációs körülmények között történő tárgyalásokra készítenek fel. Egyes egyetemek kifejezetten MBA for China Market, vagyis a kínai piaci körülményekre érvényes üzleti diplomát ajánlanak diákjaiknak. Érdekes, hogy ezek jelentős része nem üzleti természetű információkból, hanem a kínai etikett alapjainak a bemutatásából áll.” 37 3. 5 1 Bemutatkozás és megszólítás „A kínaiak nem igazán szeretnek ismeretlenekkel üzletet kötni, ezért gyakran alkalmaznak közvetítőket, kapcsolatokat,

kapcsolattartókat. Ha megoldható, akkor lehetőleg megalapozott ismeretségeken, vagy mindkét fél által ismert közvetítőn keresztül vegye fel a reménybeli partnerrel a kapcsolatot. Így nagyobb lesz az Ön bizalmi indexe és a sikeres üzletkötés lehetősége is. A kínai üzletemberek szívesen veszik a formális bemutatást az első találkozás alkalmával. Nem érdemes elbátortalanodni, ha a bemutatott reménybeli partner első alkalommal barátságtalannak vagy kedvetlennek tűnik. A kínaiak gyermekkoruktól kezdve azt tanulják, hogy nem illendő a túlzott érzelemnyilvánítás. A túlzásba vitt bizalmaskodó megnyilvánulásokat mindenképpen kerülni kell; nőknek semmi esetre se adjunk kézcsókot.38 Bemutatáskor mindig fel kell állni és a bemutatás során végig állva is kell maradni. A kínaiak nem hajlongnak, mint a japánok, és ha mégis, akkor sem csípőből teszik, hanem csak a vállukkal és a fejükkel. A helyes üdvözlési forma a kézfogás,

a kínaiak esetleg bólintanak is hozzá, ezután kerül sor a névjegy átadására.” 39 A kézfogás valamelyest gyengébb, mint nálunk; ne szorítsuk meg túlságosan a partner kezét, ezt agresszívnak titulálhatják. 40 „Van azonban, amikor a kézfogás hosszú, ilyenkor ide csempésződik be a mélyebb érzéstartalom: régi barátok viszontlátása, régi együttműködő partnerek találkozása alkalmával az őszinte öröm kifejezésére szolgál. Olykor a kínai partner zavarbaejtően hosszú ideig szorongatja a kezünket, de ezt nem szabad félreérteni.”41 37 HVG 2003/35 08. 03 65-66, A kínai kommunikáció különlegességei Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.42 39 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p2 40 http://www.kwintessentialcouk/etiquette/doing-business-chinahtml 41 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.43 38 22 http://www.doksihu

Radikálisan eltérő státuszúak közt nem szokás a kézfogás. 3. 5 2 Névjegyek átadása „Névjegy átadásához és átvételéhez mindkét kezet használjuk, az átadandó kártya írása a partner felé mutasson (ne álljon fejjel lefelé). Illetlenség a névjegyet azonnal zsebre vágni, illik viszont illedelmesen áttekinteni, de nem szóról-szóra leellenőrizni. A tárgyalóasztalon a névjegyet hasznos dolog az asztalra az ültetésnek megfelelő sorrendben kirakni. Ezzel nemcsak a partner iránti tiszteletünket fejezzük ki, de segítségünkre is van a nevek használatában.” 42 „Hasznos, ha a névjegy kétnyelvű, de nem magyar-kínai, hanem inkább angol-kínai nyelvű. Az egyszerűsített írásjegyek a Kínai Népköztársaságban és Szingapúrban használatosak, a régi írásjegyek Tajvanon és Hongkongban. A szárazföldi Kínában a klasszikus írásjegyek használata a régi kultúrához kötődést, a klasszikus műveltséget és ezáltal a

tradicionalitást sugallja. Tajvani partnernek egyszerűsített írásjegyet tartalmazó névjegyet átadni nem szerencsés, Hongkongban viszont nem probléma. A kínai nők a házasságkötés után is a lánykori nevüket használják. A családi állapotukra a nevük semmilyen formában nem utal.” 43 „A kínai üzletemberek szeretnek minél több titulust feltünteni rajta; a cél az, hogy a névjegy tükrözze, hangsúlyozza az illető gazdasági, társadalmi befolyását.” 44 A névjegyre semmiképp ne jegyzeteljünk, hacsak nem erre utasítást kapunk; ne hajtsuk össze, és ne babráljunk vele megbeszélés közben. 3. 5 3 Tárgyalás „Kína még újkori történelmének nagy részét is viszonylagos elszigeteltségben töltötte. Kínai tárgyalópartnereink legtöbbjének sokkal halványabb elképzelései lesznek a nemzetközi üzletkötés szabályairól, mint indiai, vagy brazil kollégáiknak, hiszen a jelenlegi negyvenötvenéves menedzser generáció is csak tíz

éve kezdett első kézből külföldi tapasztalatokat szerezni.” 45 42 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p2 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p3 44 Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.2 45 Progresszív 2007 évf. 3 szám, Világkép - Kelet és nyugat egy asztalnál - A rejtélyes Kína IV – A kínai üzleti etikett néhány alapszabálya, Holch Gábor 43 23 http://www.doksihu A találkozó előtt küldjünk a kínai félnek tájékozató anyagot a cégünkről, lehetőleg kínai nyelven, és fordítsunk nagy figyelmet a fordítás pontosságára, ezzel tiszteletünket és megbecsülésünket mutatjuk ki. A kínaiak inkább folyamat-, mint eredményorientáltak tárgyalás közben. Először megállapítják, fejlődhet-e a kapcsolat olyan irányban, hogy mindkét fél kényelmesen érezze magát a megbeszélés alatt. 46

Észrevehetjük, hogy a kapcsolat első fázisában a kínaiak hajlamosak eltúlzott, némileg felsőbbrendűséget kifejező és nagy önbizalomról árulkodó gesztusokat használni; azonban a kapcsolat előrehaladott státuszában már nem alkalmazzák ezeket.47 A tárgyalásra mindig érkezzünk pontosan, esetleg pár perccel előbb, a pontosságot erényként értékelik. A kínaiak nem szeretik a fizikai kontaktust, különösen üzleti találkozókon; ne veregessük a partner vállát, és ne is karoljuk át. Alkalmazzuk tudatosan a testbeszédet: mindig maradjunk nyugodtak, összeszedettek, testtartásunk legyen hivatalos, a partner érezze, hogy figyelünk rá; ezzel tiszteletünket és önkontrollunkat is kimutatjuk. Készüljünk fel arra, hogy a kínaiakkal való tárgyalás általában jóval hosszabb ideig tart, mindig legyünk türelmesek, megfontoltak, ne mutassunk dühöt vagy csalódottságot. Ajánlatos tárgyalás előtt gyakorolni a pókerarcot. A kínaiak ügyes

és fondorlatos tárgyalók, ha észreveszik, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat vagy bizonytalanok vagyunk, kihasználják ezen gyengeségünket.48 „Hacsak nem a partner kifejezett kérése, semmiképpen se időzítsünk üzleti tárgyalást a 12 és 14 óra közötti időszakra. Már az is udvariatlanságnak számít, ha a tárgyalás belenyúlik az ebédidőbe. Ezzel szemben este, munkaidő után szívesen folytatják a beszélgetéseket egyegy étteremben” 49 A kínai ünnepeket is tartsuk szem előtt „Ritkábban, de előfordulhat, hogy egy kínai (inkább tajvani, hongkongi vagy szingapúri kínai) partnerünk lemondja az előre megbeszélt találkozót, mert a Változások könyve vagy egy jós nem ígért sikeres napot a tárgyalás számára.”50 Mobiltelefonjukat felveszik, akár a tárgyalás közepén is, nem kérve elnézést. Ezt tőlünk sem veszik rossz néven, hiszen a külföldieken kívül senki más nem ütközik meg ezen.51 46

http://www.kwintessentialcouk/resources/global-etiquette/china-country-profilehtml 2009. 04 23-án készített interjú alapján 48 http://www.kwintessentialcouk/etiquette/doing-business-chinahtml 49 Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.3 50 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.38 51 2009. 04 23-án készített interjú alapján 47 24 http://www.doksihu Érdemes kínai nemzetiségű tolmácsot alkalmaznunk a tárgyalás során, hiszen ő a nonverbális jeleket is jobban ismeri nálunk. „Észreveszi a burkolt célzásokat, az árulkodó reakciókat. Ezekről a benyomásokról a tárgyalások szünetében, és azok lezárulta után is hasznos megkérdezni a tolmácsot.”52 „A kínai kommunikáció kétértelmű, áttételes és erősen kontextusfüggő. A beszélgetés során a tényleges mondanivalót, főként, ha elutasító, csak sejteni lehet. Ami

nem hangzik el, ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint ami elhangzott. A hallgatás azt is jelentheti, hogy „vannak még problémák, szeretnénk a főbb kérdéseket még egyszer átgondolni”.53 „A kínai társadalomban az emberek mélyen tisztelik szüleiket és az idősebbeket, nagyon rossz pont lehet, ha rajtunk az ellenkezőjét veszik észre. A tisztelet egyébként a feljebbvalóknak is kijár, vállalatokon belül komoly hierarchia szerint dolgoznak, és szeretik ugyanezt látni a magyar delegáció tagjainál is. () Hierarchia hiányában is érdemes erre az időre kiosztani a szerepeket, bizalmat kelt és elismerést vált ki, ha a tagok tiszteletet mutatnak saját vezetőjük iránt.”54 „() kínosan ügyelnek a rangra és beosztásra, () mindig a legmagasabb beosztású ember lép be a szobába először, és úgy követik őt az egyre kisebb beosztásban lévő kollégái. Figyeljünk arra, hogy mindegyikükkel kezet fogjunk (). () a nők nem élveznek

elsőséget nemük miatt a csoporton belül.” 55 Tehát nem is engedik előre őket, nem segítik le a kabátjukat, stb. „Az üzletfelekkel ugyan tisztelettel bánnak, és a férfi-női egyenjogúság is elfogadott – bizonyos megkötésekkel. Megfontolandó, hogy az üzleti tárgyaláson, ha lehet, mégsem hajadon, gyermektelen és/vagy harminc év alatti nő képviselje a magyar felet. Ennek oka, egy fiatal, hajadon és gyermektelen nő „még nem felnőtt”, nem képes az érett, megfontolt gondolkodásra, döntésre.”56 Kínában „úgy tartják, hogy a fontos emberhez nem méltó a sietség, mert az a zavarodottság, sőt cselekvésképtelenség jele, ráadásul a másik siettetése bizalmatlanságot sugall. Mindez tehát kerülendő, vagy ha elkerülhetetlen, jobb a nyugalom látszatával palástolni. Épp ezért egy kínai partnerekkel folytatott tárgyalás a nyugati ember szemében 52 Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június,

Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.3 53 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p.66 54 Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.5 55 Caroline Mason: Egyszerű kínai etikett, 1992, p.30 56 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.46 25 http://www.doksihu inkább afféle baráti eszmecsere benyomását keltheti, ahol látszatra csak megy az idő, az üzleti ügyek pedig másodlagosak.” 57 A tárgyalóterembe való be-, illetve az onnan való kikíséréskor kézzel is támogatnak ebben, enyhén „taszigálnak” – ez nem a türelmetlenség, vagy siettetés jele, hanem a tiszteleté. Nem számít illetlenségnek az sem, ha zsebre dugott kézzel beszélgetünk.58 3. 5 4 A tárgyalótermen kívül Megbeszélések után gyakran folytatják a diskurzust

étteremben. Általában a két legmagasabb rangú fél ül egymás mellett, vagy egymással szemben.59 Ilyenkor igyekszenek jobban megismerni azt, akivel üzletet akarnak kötni, és sok mindent levonhatnak abból, hogy hogyan viselkedünk a tárgyalótermen kívül, erre érdemes odafigyelni. „Az étkezés közbeni úgynevezett vendégszórakoztatás a kapcsolatépítés (guanxi) egyik fontos lehetősége. Ezt ki kell használni, tudni kell élni vele Nem szabad csak az étkezésre koncentrálni, egy vacsorameghívás nemcsak a kényelmes, lassú csipegetésről és az utána következő ún. vendégszórakoztatásról, de leginkább a kapcsolatépítésről szól” 60 A következő történet rávilágít arra, hogy ilyenkor is figyelni kell a szokások eltérésére: „Kanada egyik vezető bankja meghívott egy kínai delegációt vacsorázni. A kanadai házgazda megkérte egy kollégáját, hogy legyen segítségére a házigazdai teendők ellátásában. A vacsora az

előzetes elvárások ellenére nagyon rosszul sikerült, és mindkét fél kényelmetlenül érezte magát az este folyamán. A vacsora ideje alatt egyik fél sem mondott sem beszédet, sem pohárköszöntőt a másik egészségére és a sikeres együttműködésre. Az utolsó fogást követően a kínaiak felálltak, megköszönték a szíves vendéglátást, majd a felkínált szállodai fuvart elutasítva, távoztak. A kanadaiak nem értették a történteket, hiszen a vacsorát hosszasan és alaposan megtervezték. A menü összeállításánál külön ügyeltek a kényes ételekre, kitűnő tolmácsokat biztosítottak és egyébként is mindent megtettek a kanadai vendégszeretet bemutatására. Csak az események későbbi kielemzése világított rá, hogy a házigazdák több ponton sem feleltek meg a kínai delegáció elvárásainak. Egyrészről a házigazdai szerep megosztása zavaró volt az erősen hierarchikus gondolkodású kínaiak számára. Másrészt, miután

Kínában a kor egyúttal a rang kifejezője is, a vendégek rangjukhoz méltatlannak tartották a két fiatal 57 HVG 2003/35 08. 03 65-66, A kínai kommunikáció különlegességei, Holch Gábor 2009. 04 23-án készített interjú alapján 59 2009. 04 23-án készített interjú alapján 60 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p5 58 26 http://www.doksihu házigazdát. Végül, de nem utolsó sorban, a kínai hagyományok szerint a házigazda kötelessége, hogy a vacsora megkezdése előtt pohárköszöntőt mondjon a vendégekre, melyet azok aztán viszonoznak. Ennek elmaradása bántotta a vendég delegációt A másik oldalon viszont a kínaiak korai távozásában sem sértődöttség, sem bántó szándék nem volt, mindössze a kínai korai fekvési szokásoknak megfelelően kívántak a késői vacsora után mihamarabb szállodájukba visszatérni.” 61 Ha például kínai üzleti partnerünk vendégül lát minket Kínában, energiát, és főleg

pénzt nem sajnálva fognak bánni velünk. Fényűző szálláshelyet biztosítanak, elegáns étterembe visznek, stb., amelyet már felesleges pénzszórásnak és túlzásnak tarthatunk Ezzel tiszteletüket és nagyrabecsülésüket fejezik ki, mintegy arcot adnak. Amennyiben nem biztosítanák a lehető legjobb körülményeket, elveszítenék arcukat. Kínában állásinterjúra mentem egy nyelviskolához. Miután az interjú véget ért, az iskola vezetője meghívott vacsorázni. Számomra már ez is túlzásnak tűnt, hiszen nem találkoztunk az interjút megelőzően, és még az ajánlatot sem fogadtam el. A város egyik legjobb éttermébe vitt el, ahol több embernek is elegendő fogást rendelt. Az étteremben alig maradtunk fél óránál tovább, és szinte alig nyúltunk az ételhez – azonban „arcot adott” nekem. Az üzleti életben is gyakori az ajándékozás, ez nem számít megvesztegetésnek, megalapozhatjuk, vagy megerősíthetjük a kapcsolatot általa.

„Az ajándékok a kapcsolatszerzés és -építés fontos elemei. A „guanxi”, ami magában foglalja a protekciót is, a kínai üzleti élet sikerének alapfeltétele. Ha valaki erre nem szán elegendő időt és egyéb erőforrást, akkor könnyen eleshet az üzlettől. A legjobb ajándék a vacsorameghívás. A meghívottakat mindig gondosan kell kiválasztani, tekintettel arra, hogy a fontos emberek közül egy se hiányozzon, és a minket hátráltatható, vagy segíthető kisemberek pedig fontosnak érezhessék magukat. „Örülnek neki, méltányolják a tiszteletteljes gesztust. Kiváló ajándék lehet például egy jóféle szeszesital, whisky vagy jellegzetes magyar bor, például egy Tokaji Aszú, vagy egy Egri Bikavér.” 62 61 http://www.interkulturalishu/pagesMO/Dimenzio Hofstedehtml Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.5 62 27 http://www.doksihu „A feleségnek vagy

férjnek már csak a sokadik találkozáskor küldhet ajándékot, azt sem személyeset. Ez nem lehet parfüm, és inkább ne legyen háztartási eszköz A kifejezetten személytelen „személyes” ajándék adható: selyemkendő, ólomkristály pohárka. Érdemes szem előtt tartani, hogy a kínaiak között elterjedőben van, hogy az ólomkristály gyakori használatától ólommérgezést lehet kapni.”63 Öltözködés terén hasonlóan járjunk el, mint az itthoni tárgyalások során, azonban ügyeljünk a színek jelentésére. „A fehér ing vagy blúz persze elkerülhetetlen, egyszerűen arra kell figyelni, hogy ne öltözzön tiszta fehérbe. A kék-fehér és a kék-sárga párosítás szintén a halálra, a temetésre enged asszociálni. A kék nadrág és a sárga ing elfogadható párosítás, annál zavaróbb a kék-sárga vagy kék – fehér csíkos nyakkendő. Az oka, hogy a hagyományos temetésekkor az ajándékpénzt gyakran sárga borítékba helyezték, amit

kék szalaggal vagy madzaggal kötöttek át. A zöld sapka ugyanígy kerülendő Kína egyes részein egyenértékű a felszarvazottsággal. Kína számos olyan területén, ahol bár a zöld sapkát nem tartják a felszarvazottság jelének, mégis tudják, hogy másutt ezt jelenti, inkább fel sem veszik.” 64 Kerüljük a feltűnő színeket, a hölgyek pedig a rövid szoknyát, túlzottan magas sarkú cipőt, illetve a kivágott felsőruházatot – ez alól kivétel a qipao (旗袍), a tradicionális kínai női viselet, amely magasan sliccelt. Férfiaktól nem minden esetben várják el a nyakkendőt 65 Legyünk visszafogottak, de elegánsak. „Kínaiul az „egyén” vagy „önmaga” kifejezésnek disszonáns felhangjai vannak, ahogy magyarul az önzés vagy öntörvényű szavaknak. Ezt tükrözi a kínai üzleti levelezés etikettje is, ahol az egyéni aláírást és szignót a vállalat vagy állami hivatal – általában vörös, kör alakú – pecsétje,

bélyegzője helyettesíti.” 66 Valamint vigyázzunk, hogy levélíráskor ne használjunk vörös színű tintát, mert ez a kapcsolat végét jelzi.67 63 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.52 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.50 65 2009. 04 23-án készített interjú alapján 66 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p.15 67 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p.69 64 28 http://www.doksihu 4. Babonák, szimbolizmus A kínai kultúra erősen szertartásos jellegéből következően nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok megőrzésére. A XXI század embere nem biztos, hogy bevallja, babonás, azonban mindennapjaik során áthatja döntéseiket, viselkedésüket, vagy cselekedeteiket – akárcsak a

konfucianizmus, amely az idő folyamán életük nehezen kitörölhető részévé vált, osztotta meg velem kínai munkatársam az interjú során. A kínai kultúrában szinte minden tárgyat, számot, állatot, stb. bizonyos jelentéstartalommal ruháznak fel, melyek mind különböző üzenetet hordoznak. Ezekkel a szimbólumokkal számos helyen találkozhatunk: esküvőkön, lakásokban, dísztárgyak, festmények képében; de az ajándékozásnál is igen nagy jelentősége van, hiszen az ajándékkal is kommunikálunk: kívánhatunk szerencsét, vagy épp az ellenkezőjét. Ha jártasak vagyunk a témában, sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, másrészről tudjuk például, hogy az a feltűnően giccses és oda nem illő tárgy nem a házigazda rossz ízlését tükrözi, hanem szerencsét hoz a házhoz. 4. 1 Számok A kínai kultúrában alapul véve a kiejtés hasonlóságát, vannak szerencsét hozó és baljós számok. De mivel a dialektusoktól függően

a kiejtés eltér egymástól, nem minden esetben alkalmazhatjuk a szabályokat. „A kínaiak jelentős része nagyon babonás. Szinte minden szám különös jelentéssel bír, amelyből hajlamosak messzemenő következtetéseket levonni a jövőre nézve. Legjobban talán a 8-ast szeretik, amely gazdagságot, meggazdagodást ígér. Ezért például szinte valamennyi kínai üzletember telefonszámában szerepel ez a szám, lehetőleg az utolsó három helyen, de az is gyakori, hogy nagyvállalatoknál kifejezetten ezért teszik a vezérigazgató irodáját a nyolcadik emeletre. Szimpatikus még a 9, amely hosszú életet jósol, illetve a 6, amely szerencsét jelent és azt sugallja, hogy a dolgok jó mederben folynak. A legbaljósabb szám a 4, amely halált hozó. A számok misztikumát még a legnagyobb cégek vezetői is szem előtt tartják, de egy 4-re végződő járatszámú gépre az se szívesen ül fel, aki nem vallja magát babonásnak.” 68 68 Trükkök és tények

– Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.5 29 http://www.doksihu A kínai mondás szerint a jó dolgok kettesével jönnek, így a kettő szerencsésnek számít. Kantoni nyelvjárásban a kettő a könnyű (yi, 易) homofonja. Az ötöt az öt elemmel (víz, fa, tűz, föld, fém) azonosítják, északon pedig a fu-val (福), mint szerencse. 69 Kínában majd minden ajtón láttam ezt az írásjegyet megfordítva. A négyes kínaiul si (四), ugyanígy hangzik a meghalni (死) is, más hangsúllyal (ez az oka annak, hogy nem ajándékozunk semmit négyesével). A nyolcas ba ( 八 ), ezzel egybecseng a meggazdagodni szó – facai – első írásjegye (发财). Erre nagyon jó példa a Pekingi Olimpiai Játékok megnyitójának időpontja is: 2008. 08 08, este 8 óra 8 perc és 8 másodperc A hat (liu, 六) szintén hasonlít a folyik, áramlik szóhoz (liu, 流). A kilences (jiu, 九) a hosszú élet jelképe, s a

múltban kizárólag a császári család használhatta. A Tiltott Városnak 9999 szobája volt, és minden lépcsőnek vagy 9, vagy kilenccel osztható számú foka volt.70 A kilences szám és többszöröse feltűnik az Ég Templománál is, Pekingben (lépcsők száma, az ajtón levő díszítés). Wenzhoui dialektusban a húsz (ershi, 二十) hasonló az éhen halni szó kiejtéséhez (esi, 饿 死).71 „A különféle „általános” babonák legtöbbje csupán statisztikai véletlenek, illetve gyakran – a gazdaságban jól ismert – önbeteljesítő jóslatok következménye. Mint történt az 1992-ben a hongkongi tőzsdén. Akkoriban éppen történelmi csúcsokat döntögetett a Hang Seng index, és elterjedt, hogy meghalt a teljhatalmú kommunista vezető, Teng Hsziao-ping. A hír hitelességét övező bizonytalanság miatt a Hang Seng elkezdett lassan lefelé csordogálni, s elérte a 4444, 14 pontot. És akkor beszakadt a tőzsde ()” 72 Kínába való

megérkezésünk után nem sokkal kínai barátaink segítségét kértük mobiltelefon és a hozzá szükséges kártya megvásárlására. A szabad telefonszámok általában egy falra vannak kihelyezve, ahonnan ki-ki választhat tetszése szerint. A gyorsaság kedvéért levettük, amelyik 69 http://en.wikipediaorg/wiki/Numbers in chinese culture Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p.70 71 2008. 10 10-én készített interjú alapján 72 http://vg.hu/indexphp?apps=cikk&cikk=167164 70 30 http://www.doksihu először a kezünkbe került, majd odaadtuk barátunknak, hogy elintézhesse az ezzel járó formaságokat. Nem egy közülük elképedt választásunkon, majd közben magyarázva, hogy mi alapján is kellett volna eljárnunk, fél órán át válogattak a különböző telefonszámok között, amíg sikerült a lehető legszerencsésebbet kiválasztaniuk. Az esküvőket is

általában igyekeznek olyan dátumra tenni, amely szerencsét hoz: a legnépszerűbb az augusztus, lévén a nyolcadik hónap, illetve a szökőév. Esküvőkön mindig láthatjuk a kettős boldogság és szerencse jelképét, a shuangxi-t (双喜 vagy 囍). 4. 2 Állatok, növények és tárgyak Különböző jelentést tulajdonítanak bizonyos állatoknak, tárgyaknak, gyümölcsöknek is. Kevesen tudják, hogy a kínai éttermek bejáratánál, itthon is látható arany oroszlán (金麒麟) a gazdagságot és a sikert jelképezi. Az oroszlánt ábrázoló különböző tárgyakat talizmánként is szokták ajándékozni, amely védelmet nyújt és szerencsét hoz.73 Kínai barátaimtól tudtam meg azt, hogy a kínai Újévkor a hal azért szerepel mindig a fogások közt, mert a bőséget szimbolizálja. Erre utal a kínai közmondás is: 年年有鱼 – 年年有余 vagy 连年有余 (szó szerint fordítva bőség minden évben); amely a bőségre, jólétre és szerencsére

utal. 74 Születésnapokon a hosszú tészta ( 寿 面 ) mellett fogyasztják még a hosszú élet, vagy halhatatlanság barackját (寿桃), ámbár ez csak a gyümölcsre hasonlító gőzölt zsemle (寿桃 包), benne az esetek többségében babpasztával; kedvelt ajándék idősebbeknek. Ennek oka, hogy mindkettő nevében megtalálható a hosszú élet (寿) írásjegye. Ha egy új bolt nyílik, vagy cég kezdi meg működését, nem láttam még olyat, hogy hiányzott volna az ajándékok közül a mandarin ( 桔 子 ), vagy mandarinbokor. Az írásjegyében megtalálható a ji ( 吉 ), amely jelentése szerencsés, kedvező, sikeres.75 Az alma (pingguo, 苹果) és a béke (pingan,平安) kiejtése is hasonló. Kínai ismerőseink tanácsolták, hogy amennyiben vendégségbe megyünk kínai családhoz, minden bizonnyal szívesen veszik majd, ha almát viszünk ajándékba. Nem 73 2009. 04 1-jén készített interjú alapján http://news.xinhuanetcom/food/2004-12/02/content

1996084htm 75 2009. 04 23-án készített interjú alapján 74 31 http://www.doksihu szabad azonban kettévágott körtét adni: a körte kettévágása kifejezésnek (梨开-likai) olyan a kiejtése, mint az elválninak (离开-likai). Nagyon sok kínai ember visel jádéból készült ékszereket, kiegészítőket, ez megvéd az ártó „szellemek” ellen; Kínában a jádét a legnemesebb és legértékesebb ásványként tartják számon.76 4. 3 Szokások A kínai Újév, vagy Tavaszünnep a legjelentősebb ünnep Kínában, ezáltal nem meglepő, hogy sok szokás és hiedelem kapcsolódik hozzá. Az Újév alatt nem használják a söprűt, ezért még előtte kitakarítják a házat, majd a különböző tisztításra használt tárgyakat elteszik. Amellett nem jó a piszkot a küszöbön „átseperni”, illetve azt a házból kifelé seperni – mindezekkel elsepernék a szerencsét a háztól. Ezen a napon kitárják az ablakokat és ajtókat, hogy a tavalyi év

távozzon, és bejöhessen az új. Az ünnep eljöveteléig kifizetik minden adósságukat, majd azalatt nem kérnek kölcsön, különben a következő év is így telne. Hasonló okok miatt a gyermekekkel is elnézőbbek, nehogy sírva fakadjanak. Néhányan nem is mosnak hajat ezen a napon, nehogy elmossák a szerencséjüket. Fontos, hogy mit viselnek, ez is hatással van az újév jellegére; főként a piros színt részesítik előnyben. Szintén nem szerencsés, ha az új év valakit ágyban talál, ezért még az idősebbek, vagy betegek is felkelnek és felöltöznek.77 Az ünnep előtt tömegesen mennek hajat vágatni, hiszen így „megújulva” fogadhatják az újévet. Régebben éjszaka nem vágtak körmöt, mert úgy tartották, hogy ilyenkor szellemek jönnek érte; a levágott körmöt is összegyűjtötték, majd mások által nem ismert helyen dobták szemetesbe – megelőzvén, hogy ezzel a szellemek rosszat cselekedjenek irányukba, körmük

felhasználásával.78 A kínai gyerekeket a jobb kéz használatára tanítják, a bal kézzel való írás, vagy étkezés nem elfogadott, ilyennel nem is találkozunk.79 A babonákat, bár régi hagyományokon alapulnak, nemcsak az idősek, hanem a fiatalabbak is ismerik, és ha nem is mindenki hisz benne és alkalmazza, még ma is van tradíciója. 76 2009. 04 1-jén készített interjú alapján http://www.beijing-china-guidecom/beijing-chinese-superstitionshtml 78 2008. 10 17-én készített interjú alapján 79 2009. 04 23-án készített interjú alapján 77 32 http://www.doksihu 4. 4 Kínai csomó (中国结) Kínában tanárainktól sokszor kaptunk kicsi, jelképes ajándékokat. Ezek többsége az európai ízlésnek igen giccsesnek tűnt, és mivel nem kerestük az okát, hogy miért kerülhetett vajon a választás az adott tárgyra, ezek az ajándékok többnyire a fiók mélyében végezték. Egyszer kaptunk egy csomózással készített dísztárgyat, amiről

szintén nem gondoltuk, hogy szimbolikus jelentéssel bírhat. A Változások könyvében, valamint a hozzá készített magyarázó jegyzetekben a csomó a szerződés és megállapodás törvényes jeleként funkcionált, továbbá történelmi eseményeket is feljegyeztek vele. Napjainkban már nem tölti be ezt a funkciót; azonban a színes, vékony selyemfonál különféle csomókba kötése szimbolikus jelentéssel bír. A csomók formája, és az, hogy milyen egyéb tárgyakkal kombinálják, határozza meg, mit szimbolizálnak. Általában a szerencse, gazdagság (pl. hal, fu) jelképeinek formájára készítik80 Maga a csomó írásjegye ( 结 ) számos szóban és kifejezésben megtalálható: pl. barátságot kötni ( 结 交 ), erőket egyesíteni (团结), gyömölcsöt hozni (结果), összekötni, összekapcsolni (结合), így utalhat az újraegyesítésre, barátságra, boldogságra stb. Régen az első házasság alkalmával a feleség és a férj haját is piros

selyemfonállal kötötték össze, szimbolizálva ezzel összetartozásukat; erre utal a kínai mondás is: 结发夫妻.81 Ezen kívül az írásjegyben megtalálható a ji is, amelyről már fentebb tettem említést. 80 81 http://features.cultural-chinacom/chineseknot/ http://bbs.chinadailycomcn/viewthreadphp?tid=500022 33 http://www.doksihu 5. Nonverbális kommunikáció Minden helyzetben és időben kommunikálunk, viselkedésünkkel, öltözékünkkel, színekkel, mozdulatainkkal, sőt, még a minket körülvevő tárgyak is sokat elárulnak rólunk – és mivel ezeket az esetek többségében nem tudatosan alkalmazzuk, sokkal jobban tükröz bennünket, mint a verbális kommunikáció. „A Mehrabian és M Weiner (1967) elsőként tanulmányozták a nem verbális nyelvet, és megállapították, hogy a szóbeli kommunikációban a következő arányokat találjuk: 7%-ban szavakat, 38%-ban paranyelvet (általában beszédritmust, hangsúlyt), 55%-ban más nem verbális

elemeket (főként arckifejezést, gesztust, testtartást) használunk. Tehát a kommunikációnak csak a 7%-ában használunk szavakat, a többi a nem verbális elemeket tartalmazza.” A nonverbális kommunikáció alatt a „néma” jelek küldésének és fogadásának folyamatát értjük. Ezt tehetjük gesztusokkal, testbeszéddel, testtartással, arckifejezésekkel és szemkontaktussal; tárgyi kommunikációval, mint öltözködés, hajviselet, szimbólumok, emblémák, sőt, még az építészet is ide tartozik. A beszéd is tartalmaz nonverbális elemeket, amelyeket paranyelvnek neveznek. Ide tartozik a hangminőség, a beszéd stílusa, ritmusa, intonáció és hangsúly. Hasonlóan az írott szöveg is tartalmaz nem verbális jeleket: az írásstílus, a szavak elhelyezése, vagy az un. emotikonok használata Nonverbális kommunikáció létrejöhet az érzékszervek csatornáján keresztül is, mint pl. látás, hang, szag, érintés és íz. „A nemverbális

kommunikáción belül kiemelt helyet foglal el a vizuális (képi) kommunikáció. A vizuális kommunikáció képekkel illetve markáns vizuális megjelenéssel rendelkező tárgyak segítségével zajlik.” „A nonverbális jelzéseket többnyire gyorsabban tudjuk felfogni, illetve továbbítani a másik személy számára. A nonverbális üzenetek nem tudatosak, kevésbé követjük őket figyelemmel, az érzelmeinket is sokkal inkább ki tudjuk fejezni nonverbális módon, mint szavakkal, folytonos beszéddel.” 82 5. 1 A nonverbális kommunikáció funkciói Argyle (1990) öt alapfunkciót állapított meg az emberi nonverbális kommunikációra vonatkozóan: érzelmi állapot közlése; interakció vezérlése, társas helyzet kezelése; énkép megjelenítése és attitűd jelzése. 82 http://www.lelkititkainkhu/non-verbalis kommunikaciohtml 34 http://www.doksihu 5. 2 A verbális és nonverbális kommunikáció kölcsönhatása Kommunikáció közben a verbális és

nemverbális üzenetek a következő hat módon hatnak egymásra: ismétlő, ellentmondó, kiegészítő, helyettesítő, szabályozó és hangsúlyozó/mérséklő. • ismétlő: a verbális üzenet megerősítése • ellentmondó: verbális és nemverbális üzenetek egyazon interakcióban néha ellentétesek egymással. Ilyen üzenetek számos okból keletkezhetnek, ilyen lehet az érzelem (bizonytalanság, frusztráció) elfojtására irányuló kísérlet. Amikor kevert üzenetek jönnek létre, a nonverbális kommunikációt tekintjük elsődlegesnek, és ezt használjuk a szituáció „tisztázására”. • kiegészítő: az üzeneteket akkor tudjuk pontosan értelmezni, ha a verbális és nonverbális kommunikáció kiegészíti egymást. Ilyen esetben a nonverbális jelek megerősítik a verbálisakat. • helyettesítő: néhány esetben csak a nonverbális jelzésekre hagyatkozhatunk. Az emberek megtanulnak azonosítani arckifejezéseket, testmozdulatokat,

testhelyzeteket, amelyeket bizonyos érzésekhez kötnek. Nonverbális jeleket használhatunk verbális kommunikáció nélkül is üzenetek kifejezésére; amennyiben a nonverbális viselkedés nem hatékony erre a célra, a verbális jelek erősítik a megértést. • szabályozó: ezek a beszélgetést szabályozzák – példának okáért, ha az éppen beszélőnek megfogjuk a karját, utalhatunk ezzel arra, hogy következőnek szeretnénk szólni, vagy meg kívánjuk szakítani a beszélőt. • hangsúlyozó/mérséklő: nonverbális jelzések megváltoztathatják a verbális üzenetek jelentését. Gesztusokkal, érintéssel fokozhatjuk az üzenet jelentését, hasonlóan moderálhatjuk is azt. Például egy dühöt kifejező ember erősítheti az üzenetet ökle rázásával. 83 Az egyes nonverbális jelzések közül azokra fektetek nagyobb hangsúlyt, amelyek a legjobban és „látványosan” fejezik ki az eltéréseket. 83 http://en.wikipediaorg/wiki/Nonverbal

communication 35 http://www.doksihu 5. 3 Öltözködés és külső jegyek Interakció közben a fizikum, magasság, testsúly, haj- és bőrszín, nem, szag és a ruházat is közvetít nonverbális jeleket. Külső jegynek minősül például a smink, a testékszer, vagy a tetoválás. 5. 3 1 Öltözködés és testi adottságok A fiatal kínai lányok „szépségideálja” az európai, de mindenekelőtt a világos haj és bőr; és e cél megvalósítása érdekében mindent meg is tesznek. Szinte nem is találunk olyan szépségápolási terméket, amely ne tartalmazna olyan anyagot, ami nem fehéríti a bőrünket. Ezért is láthatjuk őket télen-nyáron esernyő alatt, igyekeznek, hogy ne érje napfény a bőrüket. Sokan szeretnének világos (szőke) vagy göndör hajat is. Ezt azonban adottságaikat figyelembe véve nem könnyű elérni, és az sem tartja vissza őket, hogy teljesen tönkre teszik a hajukat, amennyiben hasonlóságot vélnek felfedezni a saját és a

szőke hajszín között, illetve nagy nehézségek árán sikerül azt begöndöríteni. A többség azonban nem festéssel, hanem a vágás stílusával igyekszik kitűnni, ezen a téren hatalmas kreativitással rendelkeznek. Persze mi sem térünk el sokban: hódít az ázsiai stílus, a fekete és szögegyenes haj, vagy épp olyan frizurát szeretnénk, amely nem sokban hasonlít sajátunkhoz. Legáhítottabb vágyuk a nagy szem, miközben az európaiak a „vágott” szemet tartják szépnek és különlegesnek. Legnagyobb érdeklődést egy külföldi kék vagy zöld szeme (vagyis nem sötétbarna) váltja ki. A szem és az arc „európaivá” történő átalakítása egyre elterjedtebb, sőt, már olyan kontaktlencsét is kifejlesztettek, amitől a szem optikailag nagyobbnak hat. Ezt bizonyítja e két cikk is: „Az új külső megszerzését sokan a társadalmi siker szimbólumának tekintik. A jelenség kezd nyugtalanító méreteket ölteni. Sanghajban nagy számban

működnek plasztikai klinikák, ahol a fiatal lányokat európai külsejűvé formázzák. Előbb a ferde szemeket szüntetik meg, majd az arc átformázása következik. Az sem akadály, ha valaki kerek, húsos szájat szeretne magának Katalógusokból kiválasztható az új arc szinte minden részlete. A legnehezebb feladat a beavatkozáshoz szükséges pénz előteremtése. Ám a szépségért, ahogy a világ más helyein is, a nők bármilyen áldozatra hajlandók. Sokan még látták édesanyjukat rövidre nyírt hajjal, szürkén, jellegtelenül, Mao-egyenkosztümben – nos a fiatal kínai nők számára a szép, ápolt, gondozott külső és az elegancia a szabadság jelképe. Korábban még az öltözködés öröme is az ellenforradalmiság jelképe volt. Az anyák nagyon megszenvedték ezt az időszakot, és most 36 http://www.doksihu lányaik kompenzálnak: agresszív, feltűnő smink, lakkozott, hosszú körmök, göndörített (sokszor kiszőkített) haj,

miniszoknya, magas sarkú cipő.” 84 „A kelet-kínai Tiencsinben () az orvos elmondta, sok végzős növendék jelentkezik plasztikai műtétre, mielőtt álláskeresésbe kezd. A klinikák tapasztalata ebből a szempontból egységes, klienseik nagy része huszonéves, vagy harminc körüli, de nagy számban felsőfokú iskola végzősei, akik közül, ha valaki az átlagon felüli külsővel rendelkezik - nyilatkozta egy csinos 21 éves lány - tíz százalékkal több fizetést kaphat azonos munkát végző, de kevésbé mutatós társainál.”85 A magyar interjúalanyok nemre való tekintet nélkül a fiatal kínaiak öltözködésének szélsőségességét emelték ki. Magam is alátámaszthatom, hogy öltözködésük néha meghökkentő és nem túl ízléses: össze nem illő, rikító színekben és ruhadarabokban pompáznak, ennek fokozásra a legkülönfélébb kiegészítőkkel is felszerelkeznek – legyen az karkötő, nyaklánc vagy tenyérnyi méretű hajcsat. A

lányok (és sok fiatal nő is) kifejezetten szeretik a mesefigurás ruhát vagy táskát, és a magyar férfiakkal szemben a kínaiak ezt egyáltalán nem tartják gyerekesnek. Pároknál sokszor észrevehetjük, hogy a leányzó óriási méretű, Hello Kitty-vel ellátott rózsaszín táskáját barátja viszi, minden ellenkezés nélkül. Nálunk még az is nagy munkába kerül, ha párunkra szeretnénk bízni táskánkat egy pár pillanatra, és ha ráadásul túlságosan nőies a darab, közel esélytelenek vagyunk, jobb esetben kelletlen arckifejezések közepette mégis csak hajlandóak megőrizni. Párok gyakran viselnek teljesen egyforma pólót is. Itthon, ha egy lány túlságosan kihívóan öltözködik (rövid szoknya, nagy dekoltázs), minimum vizslató tekinteteknek és „füttyögetésnek” teszi ki magát, ezen felül még lehet, hogy könnyűvérűnek is titulálják. Kínában az egyetemisták körében nagy divat az un. iskolás lány stílus: miniszoknya (amely

néha annyira mini, hogy még a combfix is kilátszik alóla), térdzokni, magas sarkú cipő, hogy csak a főbb jellemzőit ismertessük; mélyen kivágott felsőrészt viszont nem hordanak. Ez ott egyáltalán nem számít provokatívnak, ez is csak egy divatirányzat, ámbár a külföldiek az esetek többségében ezt a saját kultúrájukban érvényes jelentéstartalommal töltik meg. Külföldi hölgyeknek sem ajánlott nagyon kivágott, illetve nem sokat takaró ruhadarabokat hordaniuk – főleg nagyvárosokon kívül, hiszen anélkül is feltűnően megbámulják őket. Nem nevezhető kirívónak az sem, ha valaki pizsamában közlekedik az utcán. 84 85 http://www.lhphu/cs olvasphp?m=29&a=1922&k=40 http://www.mr1-kossuthhu/indexphp?option=com content&task=view&id=29883&Itemid=66 37 http://www.doksihu Az idősebbek, akárcsak nálunk, visszafogottabban öltözködnek, nem szeretik a feltűnést. Az idősebb férfiak még mindig gyakran viselnek a

Mao-zubbonyhoz hasonlatos felsőruházatot, a 40-50 év körüliek hétköznapokon is hordanak öltönyt, amelyet azonban korántsem nevezhetünk elegánsnak. A kínai nők inkább nadrágot viselnek Hivatalosabb alkalmakkor sem öltözik „túl” magukat, megfelelő a papucs vagy sportcipő; ahova mi már kiskosztümben mennénk (pl. színház, egyéb előadás, esküvő), ők nem feltétlenül Természetesen üzleti találkozókon, tárgyalásokon öltöny a megszokott. Az egyetemen sokszor rendeztek különböző versenyeket a kínai diákoknak. Az egyik énekversenyen az indulók kivétel nélkül gyönyörű estélyi ruhákban jelentek meg, de amikor a lépcsőn megközelítették az emelvényt, kivétel nélkül minden meseszép ruha alól kivillant a farmer és a fehér sportcipő. Mivel a kínai kultúrában nem értékelik, ha valaki egyéni érdemei miatt kitűnik a társadalomból, saját megítélésem szerint a fiatalabb generációk az öltözködést használják arra,

hogy ennek segítségével mégis valamilyen módon kiemelkedjenek társaik közül. 5. 3 2 Színek Kínában a fehér a gyász színe. „A császárkorban a mindenkori uralkodói szín is a sárga volt, sárga selyemre írták a császári rendeleteket, s a császár öltözékének is meghatározó színe volt. A császári sárga használata mindenki más számára tilos volt A "sárga irodalom" alatt Kínában a pornográfirodalmat értették. Manapság ugyanígy a "sárgafilm" kifejezést használják a szex- és pornófilmekkel kapcsolatban.” 86 Kizárólag a császári palota cserepei lehettek ugyancsak sárgák. A vörös a szerencse, boldogság színe, egyúttal a menyasszonyi ruháé is, és a szintén említett hongbao-é, ahogy a neve is utal rá (hong, 红- piros). A ruhák minősége nem annyira fontos tényező, mint nálunk; ennek szerintem lehet az is az oka, hogy a kínaiak még a legnagyobb melegben is alig verítékeznek, illetve a testüket

sokkal kevesebb szőr borítja, mint az európaiakét. Valószínűleg ritkásabb arcszőrzetük miatt sem viselnek bajuszt vagy szakállat.87 86 87 http://www.terebesshu/keletkultinfo/lexikon/sargahtml 2009. 04 23-án készített interjú alapján 38 http://www.doksihu 5. 3 3 Smink, testékszer, tetoválás Általában nem viselnek erős, kirívó sminket, ünnepi alkalmakkor sem, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fontos a külcsín és ne akadnának kivételek. Nagyon sokat adnak a megjelenésükre; a lányok gyakran buszokon sminkelnek, vagy igazítják meg sminkjüket. A tetoválás és a testékszer nem divat. Legfeljebb a nagyvárosokban láthatunk – itt is elvétve – olyan embert, aki viselné valamelyiket, így előfordul, ha egy külföldi rendelkezik ilyennel, feltehetően erősen megbámulják, esetleg meg is kérik rá, hadd érintsék meg azt. Lányoknak legtöbbször csak a fülük van kilukasztva egy helyen, fiúknál nem jellemző. Tetoválás a Kínában

élő kínaiakon jobbára nincs, ezt inkább a külföldön élők, egy bizonyos csoporthoz tartozók használják, ugyanazon jelet tetoválva a csoport minden tagjára. Minderre a következő idézet ad magyarázatot; kínai tanítványaim pedig, akiket Kínában angolul tanítottam, megerősítették, hogy ez napjainkban is érvényes: „Ahogy a hivatalnokoknak vagy a földműveseknek meg kell becsülniük az uruktól kapott hivatalt vagy földet, ugyanúgy minden embernek meg kell becsülnie mindazt, amit szüleitől kap, például a testét, az életét. A szülőtisztelet könyve ezt írja: „A testünket, a tagjainkat, a szőrzetünket, a bőrünket a szüleinktől kapjuk. Ezért nem engedhetjük meg, hogy ezek odavesszenek, vagy megsérüljenek – ezzel kezdődik a szülőtisztelet.” Lü mester évkönyvében pedig a következő történetet olvashatjuk: „Jüe-cseng Ce-csun kiment a házából és megsérült a lába. Sérülése meggyógyult, ám ő még hónapokon át

nem mozdult ki otthonról, és felettébb szomorkodott. Tanítványai így érdeklődtek nála: »Mesterünk kiment a házból és megsérült a lába. Gyógyulása óta hónapok teltek el, mégsem mozdul ki otthonából, és felettébb szomorkodik. Bátorkodnánk megkérdezni, hogy mi ennek az oka?« Jüe-cseng Ce-csun így válaszolt: »Bizony fontos kérdés ez! Én Ceng-cétől tudom, Ceng-ce pedig Konfuciusztól, hogy amit a szülők épnek alkottak, azt a gyermeknek épségben kell a sírba vinnie. Aki nem engedi testét megsérülni, csak az nevezhető szülőtisztelőnek. A nemes ember egy fél lépést sem tesz meg úgy, hogy ne gondoljon erre. Én azonban megfeledkeztem a szülőtiszteletről Emiatt kesergek.« 39 http://www.doksihu Ezért mondják: »A testünk felett nem rendelkezünk szabadon, hiszen azt a szüleinktől kaptuk.« A gyermek tehát nem veszélyeztethette testi épségét. A Szertartások feljegyzései című könyv szerint például a szülőtisztelő

gyermek nem ment „mélység közelébe” vagy „magas helyre”. Ennek okai közé tartozott az is, hogy ha veszélynek tette ki magát, azzal szülei öregkori létbiztonságát is kockázatta, hiszen annak megteremtése az ő feladata volt. Meng-ce azt mondta: »() A szülők iránti tiszteletlenség ötödik formája az, ha valaki vakmerő módon keresi a veszélyt, s ezáltal veszélybe sodorja szüleit.«” 88 Megfigyelhetjük, hogy a férfiak kisujján sokszor hosszúra van hagyva a köröm. Ennek okát a kínaiak is eltérően értelmezik: egyesek szerint azért, mert így jelzik, hogy nem mezőgazdasági munkával foglalkoznak, mások szerint pedig egyszerűen praktikai okokból. Régen tubákszippantásra kellett a hosszú köröm, és mivel akinek tubákja volt, az tehetősnek számított, tehát megmaradt egyfajta rangjelzésnek. 5. 4 Proxemika Proxemikának nevezzük, hogy az ember hogyan érzékeli és használja a körülötte lévő teret. Az üzenet

értelmezésére hatással van, hogy a küldő és a fogadó között mekkora a távolság. E T Hall szerint négy különböző szférát különíthetünk el: intim, szociális, személyes és nyilvános zónát. 89 • intim – közeli: 0-15cm, távoli: 15-45cm • személyes – közeli: 45-75cm, távoli: 75-120cm • szociális – közeli: 120-210cm, távoli: 210-360cm • nyilvános – közeli: 360-750cm, távoli: 7, 5 m-nél több A zónák nagysága függ többek között a nemtől, kultúrától, népsűrűségtől, és társadalmi helyzettől is. Kínában „a népsűrűség a világátlag 3-szorosa (137 fő/km²), ez még nem lenne túlságosan magas (összehasonlításként: Magyarország népsűrűsége 110 fő/km²), a fő probléma a népesség eloszlásának egyenetlensége. Az ország jelentős részét kitevő északnyugati sivatagokban és a magashegységi vidékeken mindössze pár millió ember él (például Tibet népsűrűsége 2 fő/km²), az

ország lakosságának nagy része a tengerparti 88 89 P. Szabó Sándor: A kínai erkölcs és a szülők tisztelete, Kossuth, 2003, p117-118 http://en.wikipediaorg/wiki/Proxemics 40 http://www.doksihu vidékeken, a nagy folyók völgyében és Dél-Kínában zsúfolódik össze. A terület 57%-án él a lakosság 6%-a, a maradék 43%-án él a népesség 94%-a.” 90 Ennek következményeképp a zónák távolsága erősen leszűkül, és nem is veszik rossz néven, ha mások (idegenek) betolakodnak intim szférájukba. Ezt az élet számos területén tapasztalhatjuk; interjúalanyaim és véleményem szerint is ezt a közlekedési és sorban állási szokások példázzák a legjobban. 5. 4 1 Közlekedés Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy Kínában szinte szabályok nélkül közlekednek. Gyalogosként vagyunk a legnagyobb „veszélyben”. Sem a biciklivel, sem az autóval közlekedők nem figyelnek a gyalogosokra, elsőbbséget még a gyalogos-átkelőhelyen sem

mindig élveznek, nem állnak meg, hogy áthaladhassanak – így csaknem bárhol átkelhetünk az úttesten. Sajnálatos módon itthon is ez a tendencia kezd megvalósulni A buszra az első ajtónál lehet felszállni a jegyek érvényesítése végett, ezáltal a megállóban többé-kevésbé sor alakul ki, azonban ajtónyitás után igen nagy mértékű tolongás keletkezik. Megfigyelhető ugyanez a metrón vagy a vonatokon Az esetek többségében az erősebb kerül ki győztesen, de végül mindenki felszáll, akár van elég hely, akár nincs. A leszállás hasonlóan történik – ha nem vagyunk elég erélyesek, a tömegből nincs sok esélyünk lejutni a járműről. Az utat sem teszik szabaddá csomagjaiktól, nem is állnak arrébb, hogy elengedjék a leszállni kívánkozót. A helyet velünk szemben nem adják át sem az idősebbeknek, sem a gyermekkel utazóknak, ugyanígy le- és felszálláskor sem tesznek velük kivételt. Utazás közben, főleg a nagyvárosi

tömegközlekedés igénybe vételekor igen nagy tömegre számíthatunk, megszokott a lábra lépés, lökdösődés, bocsánatkérés nélkül. Az autósok sem igazán vesznek tudomást a körülöttük lévőkről. Nem adnak elsőbbséget, az indexet ritkán használják, előzni jobbról és balról is lehet, sőt, a szembesávban való közlekedés sem ritka, a szembejövő forgalom nem jelent akadályt – a szabályosan közlekedők többnyire nem is jelzik, hogy bármilyen ellenvetésük lenne ez ellen. A közlekedési szabályok nagy részét nem tartják be; minél terjedelmesebb járművel rendelkezik az illető, annál többen adnak neki elsőbbséget (ez a jelenség már nálunk sem annyira ismeretlen). A közlekedési lámpák jelzése sem mindig irányadó, és ennek tömeges figyelmen kívül hagyása gyakran hatalmas dugókat okoz. Vonaton rendszerint igen sok az utas a nap bármely szakában. Az ülőhelyes kocsikban nem ritka, hogy elfoglalják mások helyét,

illetve 2-3 helyet elfoglalva alszanak, a lábukat 90 http://wiki.konfuciuszintezethu/indexphp?title=K%C3%ADna f%C3%B6ldrajza#NC3A9pessC3A9g2C n .C3A9psC5B1rC5B1sC3A9g 41 http://www.doksihu pedig felteszik az ülésre, ki cipőben, ki anélkül. Az alvókocsikban folyosóról nyíló nyitott kabinokban három, háromemeletes ágy van egymással szemben. Bevett szokás, hogy az alsó ágyon ülnek általában a felsőbb ágyon alvók is, így itt minden további nélkül helyet is foglalhatunk. A hangzavar meglehetősen nagy, igyekszenek túlkiabálni a másikat, lámpaoltás után viszont hirtelen csend támad, és mindenki a helyére kerül. A kínaiak hajlamosak az út időtartamára elegendő élelmiszer többszörösét is magukkal vinni, majd szinte „végigeszik” az utat. Megesik, hogy az egy fülkében ülők kölcsönösen meg is osztják egymással enni- és innivalójukat. Ezáltal hihetetlenül sok szemét keletkezik – nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy

a csomagoláson belül is további csomagolást találunk -, amit jobb esetben a minden asztalon megtalálható, erre a célra felhasználható tálkába tesznek, ennek hiányában pedig a földre szórják. Ezt bizonyos időközönként a személyzet elviszi, illetve takarítja a kocsikat, így senki nem erőlteti meg magát - a külföldieken kívül -, hogy a megfelelő alkalmatosságba helyezze a szemetet. Nagy tömegben néha a mellékhelyiségben is utaznak, és nem is mutatkoznak túl készségesnek abban, hogy félreálljanak, vagy beengedjenek dolgunk elvégzése céljából. Valamint az ide történő sorban állásnál sem számít a sorrend – a gyorsabb és élelmesebb jut be először. A helyet itt sem adják át, bár előfordul, hogy a külföldiekkel kivételt tesznek. Minden kocsiban van egy kabin a személyzet számára, akiktől elvileg felvilágosítást is kérhetünk, de gyakorlatilag sokszor hiába állunk az ajtó előtt és próbáljuk integetve vagy kopogva

felhívni a figyelmüket, ezt értetlenül fogadják, és ennek megfelelő ránk pillantás után folytatják dolgukat. Itt sincs kifejezett személyes tér – mi nem bámuljuk a másikat különböző tevékenységei során, nem olvasunk bele a mellettünk ülő újságjába, nem nézzük együtt a laptopon éppen játszott filmet ismeretlenekkel, és legfőképp nem „hallgatjuk ki” mások beszélgetését, hiszen mi is kellemetlenül éreznénk magunkat fordított szituációban. Nos ez Kínában pont fordítva van: szemrebbenés nélkül merednek utastársaikra, kifejezetten a külföldiekre (ez általában nem csak ebben a helyzetben igaz). Nem egyszer fordult elő utazásaink során, hogy másik helyet kerestünk, mert már zavart, hogy néznek; volt, aki felébresztett csak azért, hogy megkérdezzék, tényleg külföldiek vagyunk-e és hogy megnézzék, színes-e a szemünk. Mindezen reakciók természetesen eltérőek attól függően, melyik osztályon és milyen vonaton

utazunk – minél magasabb az osztály, annál kevesebb furcsa reakcióval találkozhatunk. Távolsági buszokon hasonló a helyzet, mint vonaton. Jellemző az egymás hegyénhátán való elhelyezkedés, a közlekedésre szánt út csomagokkal való eltorlaszolása, a random szemetelés. 42 http://www.doksihu Szintén előfordult, hogy egy kínai hölgynek az erősen kacskaringós útszakasz hatására heveny hányingere támadt, majd a nem kívánatos tartalmat különösebb teketória vagy zacskó keresése nélkül az ülések közt elhelyezkedő folyosóra ürítette. Ez láthatólag rajtunk kívül sem a buszvezetőből, sem az utasokból nem váltott ki semmiféle undort, sem pedig a feltakarítására való hajlandóságot. A közlekedési eszközökön a tilalom ellenére is sokan dohányoznak, a személyzet vagy netán az utasok rosszalló pillantásai ellenére sem ébred bennük lelkiismeret-furdalás. A taxikban a sofőr egy ráccsal van védve, amely teljesen

körülveszi az ülését. Vezetés közben mindennel foglalkoznak, kivéve többnyire a biztonságot. Telefonálnak, dohányoznak, elveszett dolgaikat keresgélik a kocsi aljában; nem jellemző sem a tisztaság, sem a jó illat, bár nagyon szeretik díszíteni saját járművüket. Néha úgy érezhetjük magunkat, mintha csak „púp” lennénk a hátukon, szemben a magyar sofőrökkel, akik többnyire mindent megtesznek azért, hogy autójukban kellemesen érezzük magunkat. Meggyőződésem, hogy a belvárosban biciklivel való közlekedés csak az edzettebb versenyzőknek ajánlott. Jóllehet sok helyen ki van alakítva biciklissáv az út szélén, azonban ilyenkor is igénybe veszik a járdát vagy az autósávot. A gyalogosoknak akárcsak itthon, csengetéssel jeleznek, kanyarodási szándékukat viszont sehogy; velünk ellentétben nem teszik ki a kezüket abba az irányba, amerre fordulni akarnak. Mind motoron, mind biciklin elképesztő mennyiségű csomagot

szállítanak, beleértve kisgyerekeket is a két láb között, ami nálunk nem igazán bevett szokás. Ennek következtében a kínaiak nem is használják a magyarok által használt jelzéseket – a gyalogosoknak intünk, hogy mehet; amennyiben pedig beengednek egy sávba, vagy elsőbbséget kapunk, felemeljük a kezünket, vagy villogunk egyet köszönetképpen, a nekünk elsőbbséget adó pedig vagy intéssel, vagy fényszórójával jelez, hogy haladhatunk elsőként. Ezzel szemben mindenki dudál, ámbár nem a másik szabálytalanságának jelzése végett. A dudálással a közlekedésben résztvevőket figyelmeztetik, hogy „jövök”. Ugyanez a jelentése a villogásnak, nem pedig az elsőbbségadás.91 91 2009. 04 23-án készített interjú alapján 43 http://www.doksihu 5. 4 2 Sorbaállás „A kínaiak, ha sorban állnak, lökdösődnek. Ez nem a személyünk elleni támadás, az idegenek iránti udvariasság a nyilvános helyeken nem kötelező, és a nagy

tömeg miatt csak kellően erőszakos viselkedéssel lehet érvényesülni.” 92 Vásárlásnál, ügyintézésnél is hasonló a helyzet. Ez igen nagy méreteket ölt például vonatjegy vásárlásakor, mikor közeledik a kínai Újév, és mindenki hazautazik az ünnepekre. Ilyenkor a sorok közé rácsokat szoktak tenni, és rendőr, vagy valamilyen irányító személyzet is figyel a tolakodókra. Ebbe a helyzetbe kerültünk mi is külföldi diáktársaimmal, amikor az ünnep kezdete előtt mentünk jegyért. Az adott napra szóló jegyeket 10 nappal az indulás előtt lehet megvenni, tehát már éjfél előtt odamentünk, hogy elejét vegyük a nagy tömegnek – gondoltuk naivan. Odaértünkkor hatalmas sokadalom fogadott minket, és nyomát sem láttuk soroknak. Órákig álltunk szinte egy helyben, hiszen nem volt, aki irányította, vagy rendre utasította volna az embereket. Így többnyire a leleményesek és erőszakosabbak jutottak előbb az ablakhoz, ahol már

olyannyira elfajult a tolakodás, hogy néhány embert az odaérkező rendőröknek kellett „kiszabadítaniuk” a rács és az embertömeg közül. Az első két videó bemutatja, hogy a megfelelő fizikai erőnlét igencsak hasznos lehet sorban állás közben, és hogy egy európai számára a tolakodás hihetetlen méreteket ölt Kínában. A következő két videó az ülőhelyes és alvókocsis vonatokat demonstrálja, majd az utolsó három pedig a sajátos kínai közlekedést. http://www.youtubecom/watch?v=FzbiLGw4D7Y&NR=1 http://www.youtubecom/watch?v=XfMZNuQ542w http://www.youtubecom/watch?v=CtPoComW8bA http://www.youtubecom/watch?v=MOLVeciIwZI http://www.youtubecom/watch?v=2emAVU6y A0&feature=related http://www.youtubecom/watch?v=ebXTjNS4trQ http://www.youtubecom/watch?v= vd8IEcizKg 92 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p4 44 http://www.doksihu 5. 4 3 Egyéb példák Összegyűjtöttem még néhány saját tapasztalaton alapuló

példát, amelyben szintén a személyes tér sajátos kínai értelmezését vélem felfedezni. „Amikor valaki idegenek között helyet igényel, könnyen kiszámítható módon teszi: kikeresi a két ülőhely közé eső legtágasabb helyet, és annak közepét szemeli ki magának. A mesterkedés célja, hogy ne bántson meg másokat, akár azzal, hogy túl közel kerül, vagy túl távol marad, tehát igyekszik megőrizni az egyetértést. Egyetlen kivétel: a nyilvános illemhelyen a fülke kiválasztása. Az esetek 90%-ban a leghátsó fülkét szemelik ki, és ha az foglalt, akkor életbe lép a félutas elv.”93 Helyválasztás során tehát mi általában igyekszünk oda ülni, ahol a lehető legkevesebb ember található, illetve ahol viszonylag távol vagyunk másoktól. A kínaiak ettől eltérően bárhol helyet foglalnak, nem számít, hogy sokan vagy kevesebben vannak körülötte, csak a helyen van a hangsúly. Buszokon vagy vonatokon is észrevehetjük, hogy még

oda is leülnek, ahol a mi álláspontunk szerint egyáltalán nem elégséges annak mérete, ezáltal meg sem próbálnánk letelepedni. Beszélgetés közben meglehetősen közel állnak hozzánk; ez még akkor is közelnek tűnik, ha idegennel társalgunk. Az európaiakat távolságtartónak titulálhatják, kommunikáció közben pedig a saját személyes terüket tekintik mérvadónak; tehát, ha hátrálunk, valószínűleg közelebb jönnek. Minket zavar, ha ismeretlenek hozzánk érnek, még tömegben is igyekszünk úgy elhelyezkedni, hogy minél kevesebb legyen a fizikai kontaktus; ez Kínában nem számít zavaró tényezőnek. Liftben sem törekednek arra, hogy minél messzebb álljanak egymástól, nem húzódnak a szélekhez, és bár a külföldi ilyenkor tartózkodik a szemkontaktustól és a beszédtől, a kínaiakra ez nem jellemző. „Érdemes megfigyelni, hogy míg mi a buszokban, repülőkön kissé kényelmetlenül érezzük magunkat a „tömegben”, szemünket

semleges pontra függesztjük, mintegy kivonulva a kényszerű helyzetből, addig a kínaiak feloldódnak és képesek magukat remekül érezni.”94 Az utcán végzett tevékenységek skálája igen széles. A fodrászszalonok gyakran az utcára is kiterjednek; az utca szélén történő körömvágás, fülpucolás, étkezés, vagy a pályaudvaron való borotválkozás sem ritka. Sok az utcán levő étkezde is, valamint számos, az utcán készített, pálcikás ínyencségeket árusító „bódé”. A „közterületet” messzemenőkig kihasználják: autóval vagy biciklivel a legnyugodtabban állnak le az út közepén, mindenhova 93 94 http://www.lelkititkainkhu/testbeszed terhasznalathtml Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.45 45 http://www.doksihu szemetelnek (akár még az emeletről is, tehát érdemes résen lenni), vagy öntik ki a szennyes vizet, netán ruhát teregetnek. Valamint a kínai embereknek megvan az az

irigylésre méltó képességük, hogy csaknem bárhol és bármikor el tudnak aludni, a lehető legképtelenebb pózokban és helyeken – függetlenül attól, hogy más igényt tart-e a helyre, vagy nagyobb szüksége lenne rá, mint az illetőnek. Alszanak nyilvános helyeken, parkban egy padon, közlekedési eszközökön (a másik vállán), a személyzet egy boltban vagy étteremben. Parkokban, nagy tereken természetes, hogy az idősebbek sokszor végeznek taichi gyakorlatokat, vagy rögtönöznek különböző előadásokat, esetenként saját szórakoztatásukra is. A kínai WC egy „vájat” a földben, ill. padlóban, amely fölött guggolva végezhetjük dolgunkat. Sok esetben a WC-ket egymástól elválasztó fal csak a derekunkig ér – ez a magasság megfelelő ahhoz, hogy guggolás közben ne lássanak minket, azonban álló helyzetben akarva-akaratlanul is átlátunk szomszédunkhoz. Előfordulhat, hogy hiányzik maga a válaszfal, vagy épp az ajtó. Ez a

kínaiakat nem zavarja, azonban külföldiként nagyon kellemetlen helyzet (hiszen ha máskor nem is, de legalább ebben a helyzetben kifejezetten igényt tartunk intim szféránk tiszteletben tartására), ha valaki mellettünk vagy velünk szemben tanulmányozza tevékenységünket, és ettől többszöri nemtetszést kifejező pillantásunk sem tántorítja el. A kisebb gyermekek alsóruházata, illetve nadrágja egy lyukkal van ellátva, amely a kis vagy nagydolog elvégzésének könnyítését szolgálja. Teljesen természetes, ha ezeket a szükségleteket az utcán végzik el. Nagyobb lakásokban sem használják ki a rendelkezésükre álló teret, általában egy kisebb „zugot” vesznek igénybe. Ez akár lehet annak a következménye is, hogy az idők folyamán hozzászoktak a zsúfoltsághoz, így nem is érzik szükségesnek a nagyobb személyes teret. 5. 5 Fizikai környezet Az olyan környezeti tényezők, mint bútor, építészeti stílus, hőmérséklet, zaj, zene

is befolyásolja a viselkedést. Kínában az építkezések meglehetősen nagyszabásúak, ritkán láthatunk kisebb méretű épületeket, házakat. Az emberek többsége többemeletes társasházban lakik; ezt az itthoni panelekhez hasonlíthatnánk, természetesen sokkal nagyobb méretekben, és sokkal zsúfoltabban. Középületeknél, üzletházaknál, vagy üzleti negyedben az épület és annak belseje egyfajta státuszt is jelent; a berendezés európai szemnek meglehetősen giccsesnek és túlzásnak tűnik – szintén jellemző a különböző szerencsét hozó dísztárgyak tömkelege, az arany és a piros szín dominanciája, az összhang hiánya. Ilyen épületeknél általában 46 http://www.doksihu törekednek arra, hogy a tér nagy és szellős legyen, ezzel is a monumentalitást és a gazdagságot szimbolizálva. Szintén emiatt a vagyonosabbak igyekeznek minél nagyobb lakásra szert tenni, még akkor is, ha nincs rá feltétlenül szükségük. Kínában szinte

állandó a zaj. Az utcán kivétel nélkül mindenki dudál, hangosan beszél, vagy kiabálva telefonál, mobiltelefonon zenét hallgat (fülhallgató nélkül); hasonló a helyzet étteremben, hivatalos helyen, üzletközpontokban, és még sorolhatnánk. Ehhez jobb hozzászokni; nincsenek ugyanis tekintettel arra, hogy egyedül vannak-e, vagy társaságban, vagy hogy történetesen zavar-e valakit a környezetükben, hogy kiabálva kommunikálnak. A nők általában halkabbak, mint a férfiak; nem illendő, hogy a nő hangosan beszéljen.95 Gyakori szokás a petárdázás ünnepeken, esküvőkön (úgy tartják, hogy elűzi a rossz szellemeket), de tapasztalataim szerint különösebb ok nélkül is hódolnak e szenvedélyüknek, a nap bármely szakában, akár éjjel is, figyelmen kívül hagyva azt, hogy tevékenységük bizony meglehetősen nagy hanggal jár. 5. 5 1 Színház, mozi Ha színházban vagyunk, az előadást mindenki a legnagyobb csendben és odafigyeléssel

hallgatja, kikapcsolja a telefonját, hogy annak még csak a rezgése se zavarja azt, nem eszünk és nem iszunk közben, valamint elegánsabban öltözünk fel. Moziban már nincsenek ilyen szigorú „szabályok”, de itt is igyekszünk csendben maradni, esetleg suttogva beszélünk, és nem zavarjuk a többi embert. Kínában ennek szinte teljesen a szöges ellentettjét figyeltem meg. Az evés és az ivás nem számít illetlenségnek, nem ritka a köpködés sem; a mobiltelefont nemcsak hogy nem halkítják le, de ki sem kapcsolják, és ha csörög, minden további nélkül fel is veszik. Moziban néha rettenetes a hangzavar: fennhangon beszélgetnek, nevetgélnek; pattogatott kukoricát, vagy napraforgómagot majszol az egész terem. Majd a szemetet többnyire a helyszínen hagyják, melynek mennyisége igen meghökkentő látványt nyújthat. 5. 6 Gesztusok Gesztusokat kifejezhetünk kézzel, karokkal, vagy egész testünkkel; a fej, a szemek és az arc kifejezéseivel,

mozdulataival is, mint például a kacsintás, bólintás, vagy a szemek „forgatása”. Ottenheimer kutatásai alapján Ekman és Friesen antropológusok azt javasolták, hogy a gesztusokat öt csoportra lehessen elkülöníteni: 95 2008. 10 10-én készített interjú alapján 47 http://www.doksihu • jelképek: van megfelelő verbális fordításuk (pl. az integetés köszönéskor) • illusztrátorok: azok a gesztusok, amelyek a szóban mondottakat festik le ill. egészítik ki (pl. láthatatlan kormánykerék tekerése, ha vezetésről beszélünk) • befolyásoló megnyilatkozások: érzelmeket közvetít (pl. mosoly) • szabályozók: gesztusok, melyek kontrollálják az interakciót • alkalmazkodók: elősegíti, megkönnyíti a feszültség „kiengedését” (pl. láb rázása) A gesztusokat beszédfüggőként vagy attól függetlenként is osztályozhatjuk. A beszédtől független gesztusoknak van szóbeli megfelelőjük, ezen kívül

értelmezésük függ az adott kultúrától is. A beszédfüggő gesztusokat a beszéddel párhuzamosan, az üzenet hangsúlyozására használjuk, mintegy kiegészítő információként – például amikor a szóban forgó tárgyra mutatunk.96 Sokszor megfigyelhetjük, hogy a gesztikuláció csökkentésére, vagy a zavar leplezésére az emberek tárgyakat emelnek be a kommunikációba. Ilyen lehet a dohányzás, a körömrágás, vagy a valamivel való babrálás.97 5. 6 1 Érzelemkifejezés Kínában ösztöndíjjal kint járt magyar diákok jelentős különbségként hozták fel azt, hogy a kínaiak kevésbé fejezik ki olyan „látványosan” érzéseiket, mint például a magyarok, és a beszéd közbeni túlzott gesztikuláció zavarónak is hathat. A hét alapérzelem (öröm, szomorúság, düh, undor, meglepődés, félelem, érdeklődés) – közül nem fejezik ki az undort.98 Nem fintorognak, és nem is érzékeltetik nemtetszésüket. A meglepődést ugyanúgy

mutatják ki, mint mi: nagy szemeket meresztenek, esetleg nyitott szájuk elé emelik kezüket. Dühöt, felindultságot szinte egyáltalán nem mutatnak, ez mind a saját, mind a másik fél arcvesztését jelentené. 99 Unalmat sem igazán olvashatunk le az arcukról, valamint semmilyen egyéb gesztussal nem is utalnak erre; nem úgy, ahogyan nálunk „szokás” – nem vesznek fel jelentőségteljes unott arckifejezést, és testtartásuk sem válik hanyaggá, túlságosan lazává, nem babrálnak. Az öröm kifejeződése univerzálisnak mondható, beleértve a kínaiakat is Azonban a nők, ha nevetnek, a szájuk elé teszik a kezüket, ezt elegánsnak és visszafogottnak tartják – nem illendő ugyanis nyitott szájjal nevetni, számukra közönségesnek tűnhet. Sokszor 96 http://en.wikipediaorg/wiki/Nonverbal communication http://www.lelkititkainkhu/non-verbalis kommunikaciohtml 98 http://jcc.sagepubcom/cgi/content/abstract/37/6/623 99 2009. 04 1-jén készített interjú

alapján 97 48 http://www.doksihu arckifejezésük közömbösnek látszik, ebből azonban ne következtessünk érdektelenségre, nevezhetjük teljesen átlagosnak is.100 „A kínai mosoly nem mindig jelenti azt, amit nálunk. Nem mindig árulkodik megelégedettségről, örömről! Gyakran jelenti, hogy az illető zavarban van, nem tudja, hogyan reagáljon, jelenthet feszültségoldást, bizonytalanságot. Ha Ön elesik az utcán, ahelyett, hogy az itthon megszokott együttérző tekinteteket látná, előfordulhat, hogy kuncogást hall. Ez nem annak a jele, hogy kinevetik, hanem annak, hogy nem tudják, miként reagáljanak. Az sem valószínű, hogy segíteni fognak Önnek, hogy felálljon, ami nem udvariatlanság a részükről, hanem a tanácstalanság jele. Ha elveszti az önuralmát, és kiabálni kezd, vagy dühöngeni, előfordulhat, hogy még több mosolyt, vagy esetleg egyre növekvő nevetést tapasztal - így jut a feszültségoldás kifejezésre. Ezt semmiképp sem

szabad kárörömként értelmezni. Előfordulhat, hogy bemutatáskor a kínaiak nem mosolyognak. Ne ijedjen meg tőle, ne higgye, hogy ennek különleges jelentősége volna! Ez nem udvariatlanság, nem is barátságtalanság, egyszerűen csak a szokások eltérése.”101 Ha idegesek vagy feszültek sem mutatják ki, nem „rázzák” a lábukat, nem törögetik az ujjukat, és nem is babrálnak a kezük ügyébe kerülő tárgyakkal. 5. 6 2 Kézjelek A két kisujj összefűzését használják akkor, ha valakivel egyezségre sikerült jutni, és kifejezi abbéli reményüket is, hogy a megállapodás tartós lesz. A jobb kéz szívre helyezése az őszinte ígéretet jelenti. Régen úgy gondolták, hogy az emberi memória és gondolkodás központja a szív, tehát a gesztus szimbolikus jelentéssel bír. A képen látható gesztussal elégedettségüket fejezik ki Többnyire nők használják, hogy elrejtsék mások elől elégedettségük jelét. Ez arra vezethető vissza, hogy

a kínai kultúrában a nők sokkal visszafogottabban és diszkrétebben fejezik ki érzéseiket. Az első ábra a hála, illetve a köszönet kifejezése; a második jelentése: „sok szerencsét kívánok neked”. 100 101 2008. 10 17-én készített interjú alapján Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.31 49 http://www.doksihu Észak-Kínában, ha kiszolgálnak, a harmadik ábrán látható módon köszönjük meg, DélKínában pedig a már említett meghajlást helyettesítő „ujjdobolással”. A fej érintése, „vakargatása” akárcsak nálunk, a hezitálást, egy probléma megoldásakor való tanakodást fejezi ki. Amennyiben valaki a bal oldalon látható arckifejezéssel tekint ránk, lenézését adja tudtunkra. Az egy ujjal történő arc kapargatásának szóbeli megfelelője a „szégyelld magad!”.102 A kínaiak tőlünk eltérően számolnak a kezükkel. Mi a hüvelykujjtól haladunk a kisujjunk felé, majd

hasonló sorrendben következik a másik kezünk. Ők azonban az alábbi módon: A 10-es számjegyet mutathatjuk összeszorított ököllel, illetve mutató- és középső ujjunk keresztezésével is, így elegendő egyik kezünk is a számoláshoz, ami igen előnyös pl. vásárlás közben, amikor a másik kezünk már tele van, vagy ha nem tudunk kínaiul számolni. Valamint megfigyelhetjük, hogy a hatos, hetes, nyolcas, kilences és tízes szám kézjelei az írásjegyeiknek - 六, 七, 八, 九, 十 - szinte teljesen megfelelnek. Felsoroláskor szintén nem ökölben tartott ökölből, a hüvelytől haladnak a kisujj felé – mintegy „kifele” számolva, hanem pont fordítva: kitárt tenyerükön, néha a másik kezük segítségével hajlítják ökölbe az ujjaikat (szintén a hüvelykujjtól kezdve). A felfele mutató hüvelykujjal elégedettségünket vagy tetszésünket fejezzük ki, lefelé mutató ujjal viszont ennek ellentettjét. Kínában az előbbit használják

azonos jelentéssel, az utóbbit nem alkalmazzák, hasonlóan az oké, rendben-t jelentőt sem. 102 http://www.lingguse/~biljana/gestures2html 50 http://www.doksihu Középső ujjunk felmutatása nálunk vulgáris jelentéssel bír, Kínában viszont nem ismerik. Hasonlóképp ököllel sem „fenyegetik” a másikat. Ha köszönetüket akarják kifejezni, előfordul, hogy egyik, ökölben tartott kezüket átfogják a másikkal, és így „hajlonganak”.103 Amennyiben valakit magunkhoz akarunk hívni, mutatóujjunkkal vagy tenyérrel felfelé, magunkhoz közelítő, ismétlődő mozgásokkal tesszük azt; Kínában azonban ez illetlenségnek számít, az állatokat hívják felfelé mutató tenyérrel, így ezt lefelé mutató tenyérrel tegyük.104 Tapintatlanságnak számít a mutatóujjal vagy lábbal történő mutogatás is. Figyelmeztető jelzésként beszéd közben sem használják mutatóujjukat (például, amikor egy anyuka megszidja gyermekét: „okítás” alatt

mutatóujját folyamatosan fenntartja). „Ha magukról beszélnek, az én szót a mutatóujjukkal az orrukra mutatva erősítik meg, ha a másikról van szó, akkor a beszélgetőtárs orra irányába mutatnak. Ha azt akarják kifejezni: nem tesz semmit, egyik vagy mindkét kezükkel, kinyújtott ujjakkal, tenyérrel hárító mozdulatot tesznek.” 105 Fényképezés közben legtöbben – és majdhogy nem mindig – a győzelem jelét mutatják; magam is tanúsíthatom, hogy erre előbb-utóbb a külföldiek is rászoknak, ha hosszabb időt töltenek kint. 5. 6 3 Egyéb gesztusok A nők nem teszik keresztbe a lábukat, terpeszben egyáltalán nem ülnek; a legmegfelelőbb tartás a lábak párhuzamosan való összezárása, kicsit megdöntve az egyik irányba. 106 Férfiaknál nincsenek kifejezett szabályok erre vonatkozólag; kisebb terpeszben ülnek, és gyakran térdnél keresztezik lábukat – ez semmiképp nem utal az illető nemi beállítottságára, mint ahogyan itthon.

103 2009. 04 23-án készítet interjú alapján 2008. 10 10-én készített interjú alapján 105 Trükkök és tények – Kínáról, Business Traveller, 2005. június, Németh Andrea interjúja P Szabó Sándorral, p.5 106 2009. 04 1-jén készítet interjú alapján 104 51 http://www.doksihu Várakozás közben, vagy csak pihenésként guggolnak – hivatalban, utcán, boltban, szinte mindenhol, nem vetnek rosszalló pillantásokat arra, aki így tesz; megesik, hogy még étkezés közben is leguggolnak, ha azt az utcán fogyasztják el. „Érdekes, hogy amikor kínaiak társaságában vagyunk – még akkor is, ha teljesen ismeretlenek –, gyakran előfordul, hogy valaki kissé zavartan ránk néz; ilyenkor egy mosoly és egy biccentés számukra nagyon otthonos és baráti gesztus, ugyanezt gyakran viszont is kapjuk. Előfordulhat, hogy ismer minket valahonnan! Ha Ön nem ismeri fel, az sem baj, de legalább adott neki „arcot”.”107 Szoktak biccenteni akkor is,

amikor megköszönnek valamit Ha tüsszentünk vagy köhögünk, zsebkendőt vagy a kezünket tesszük az orrunk elé. A kínaiak zsebkendőt nem, kezüket pedig ritkán használják, inkább élnek a szipogás módszerével, s ha már ez sem bizonyul elégségesnek, két ujjuk segítségével oldják meg a problémát – ezt azonban műveltebb embereknél nem tapasztaljuk, ellentétben a szipogással. Orrot zsebkendőbe nem fújnak, és igen érdeklődően szemlélik az orrot fújó külföldieket. A szipogás következményeképpen keletkezett végterméket előszeretettel távolítják el köpködés útján is, szinte bárhol és bármikor, ami számunkra meglehetősen visszataszítónak bizonyul – lévén a köpködést megelőzi egy igen hangos „harákolás”. Munkám során felkereste a céget egy kínai hölgy üzleti ügyben. Tárgyalás közben kijött a szobából, majd megkérdezte, merre találja a szemetest, aztán beleköpött, és visszament tárgyalni. Nekünk

nem okozott túl nagy meglepetést a dolog, ellenben a jelenlévő magyar ügyfélből erős elképedést váltott ki. 5. 6 4 Már nem használt gesztusok Ahogyan a szavak is keletkeznek és merülnek feledésbe, úgy jönnek létre új gesztusok is, vagy szűnik meg alkalmazásuk. Minden gesztus egy bizonyos kulturális háttér alapján jött létre. A Qing dinasztiában használt gesztusok kialakulására nagy hatással volt az előtte uralmon lévő Ming dinasztia. Ha két azonos társadalmi osztályból származó férfi találkozott egymással, hátratett kézzel és enyhe meghajlással üdvözölték egymást; nemesi származású nők pedig az ábrán látható módon. 107 Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.42 52 http://www.doksihu A császárral való találkozáskor a következő mozdulatsort kellett végrehajtani: A kínaiul koutou-nak (叩头) nevezett gesztus három lépésből áll. Először az egyik, majd a másik kéz

válltól az ujjakig való végigsimítása söprő mozdulattal, majd meghajlás, miközben az egyik térd és a bal kéz a földön, jobb kéz a hát mögött behajlítva helyezkedik el. Minden egyes igenlésnél kötelező volt a mozdulat végrehajtása; aki hibát ejtett, megbüntették. A nőknek kellemes arckifejezést kellett ölteniük azért, hogy örömet szerezzenek a császárnak. Ezen gesztus alkalmazása a Qing dinasztia uralkodása alatt volt népszerű, azon belül is inkább a hivatalnokok és nemesek, mint az átlagemberek körében. A hetvenes években, amikor Kína élén Mao állt, számos gesztus született az iránta érzett hűség és a forradalomba vetett hit kifejezéseként. Az első kép azt fejezi ki, hogy igazi forradalmár az illető, a második pedig, hogy hű Mao-hoz. 108 5. 7 Tapintás és érintés A tapintás vagy érintés is a nonverbális kommunikáció fontos része. Ilyen a kézfogás, kézen fogás, puszi (arc, száj, kéz), hát- vagy

vállveregetés, „pacsi”, simogatás, és saját magunk megérintése is (pl. vakarózás, a száj megnyalása stb) Ezekkel a mozdulatokkal a beszélő által belőlünk kiváltott érzéseket, szándékunkat fejezzük ki irányába. Az érintés által közvetített üzenetek jelentése nagymértékben függ a szituációtól, az abban résztvevők viszonyától, és az érintés módjától, milyenségétől.109 108 109 http://www.lingguse/~biljana/gestures2html http://en.wikipediaorg/wiki/Nonverbal communication 53 http://www.doksihu Azonos neműeket gyakran láthatunk egymás vállát átkarolva (fiúk), vagy kéz a kézben (lányok) sétálni; ez a barátság, és nem a homoszexualitás jele. Ezzel ellentétben a párok nem sétálnak kézen fogva, tabu az ölelkezés, a puszi és a csók is nyilvános helyeken. A szülők sem halmozzák el puszikkal, vagy öleléssel gyermeküket. A házaspárok nem hordják a jegygyűrűjüket, kizárólag fontos, ünnepélyes

alkalmakkor. A barát szó használata igen relatív; egy találkozás után már barátok vagyunk, és szintén megillet minket a közeli testi kontaktus. 110 Kínában a fiatalabb generáció minden alkalmat kihasznál, hogy külföldi ismeretségre tegyen szert, ezáltal gyakorolva az angol nyelvet, és e célból gyakran szólítják meg a fehér embereket az utcán. Számos alkalommal éreztem magam kellemetlenül, amikor újdonsült kínai „barátaim” már pár percnyi ismeretség után engem karon fogva sétáltak mellettem, és nem is engedtek el beszélgetésünk végéig. Nagy hagyománya van Kínában az alkudozásnak. Külföldiként az eladók stílusa olykor erőszakosnak tűnhet, szinte „berángatnak” a boltba, ha nézelődünk, és onnan kiszabadulni sem egyszerű, ha nem vásárolunk semmit. Előfordulhat, hogy amikor távozni akarunk, megfogják a karunkat, és megpróbálnak visszahúzni, visszatessékelni a boltba; ilyenkor kellő határozottsággal kell

őket visszautasítani. Külföldiektől bizonyos szolgáltatásokért sokszor irreálisan magas árat kérnek, és amennyiben nem mutatunk hajlandóságot az összeg kiegyenlítésére, gyakorta reagálhatnak agresszíven – gondolván, a külföldi majd megszeppen -; ilyenkor maradjunk nyugodtak, és fizessünk annyit, amennyit reálisnak gondolunk, ne tévesszen meg erőszakos viselkedésük. Ha mégis megkapják az általuk kívánt összeget, hirtelen borzasztó kedvessé válnak.111 Bizonyos városokban, falukban sok a kéregető, akik igyekeznek a külföldieket minél jobban megrövidíteni (általános vélekedés, hogy a fehér embernek sok pénze van). Tőlük kifejezetten nehéz megszabadulni, és viselkedésük egy külföldi számára durva és taszító. Yiwuban található Kína legnagyobb piaca, így, mivel sok a külföldi üzletember, meglehetősen magas a kéregetők száma is. Ottlétünkkor mondhatni megrohamoztak bennünket; rángatták a ruhánkat és

már-már minket is, és olyannyira akadályoztak bennünket, hogy a szó szoros értelmében menni sem tudtunk tőlük. Ekkor hiába próbáltuk mind verbális, mind nonverbális jelekkel tudtukra adni ellenérzésünket, nem tágítottak mellőlünk, csak más külföldiek segítségével sikerült „elmenekülnünk”, bár nem szándékosan agresszív viselkedésük tántorította el őket, hanem létszámuk volt a döntő. 110 111 2009. 04 1-jén készített interjú alapján http://www.grunwaldhu/kina/kina essze 05htm 54 http://www.doksihu 5. 8 Szemek szerepe A szemkontaktus jelenthet érdeklődést, figyelmet, közreműködést. A nézés magában foglalja a tekintet irányát séta, vagy hallgatás közben, a pillantás mennyiségét és gyakoriságát, a fókuszálás módját, pupillák tágulását, és a pislogás gyakoriságát.112 Ha ismeretlen emberekkel kényszerülünk zárt térben (vonat, metró, lift, busz) együtt lenni, akkor minél közelebb kerülünk

egymáshoz, annál kevesebb lesz a szemkontaktus. „A szemkontaktus az udvarias ember számára alapvetően fontos. () Ha valaki nem néz a szemünkbe, amikor hozzánk beszél, úgy érezzük, az illető sunyi, vagy esetleg nem mond igazat. Ezzel a kínaiak is pontosan így vannak A hagyományok szerint más szemébe bámulni neveletlenség. Nem szeretik, ha mereven fixírozzák őket beszéd közben Mivel ezt ők agresszivitásként érzékelhetik, ellenérzéseket válthat ki belőlük.”113 Megbeszélés alatt ne vegyük rossz néven, ha kínai partnerünk nem néz a szemünkbe, vagy ha netán be is csukja a szemét (ez inkább a koncentrációra utal); ezzel nem unalmukat vagy érdektelenségüket fejezik ki. Ha nem is tárgyalás közben, de a hétköznapokban, barátok, ismerősök között azonban megszokottnak találtam a beszélgetés közbeni tartós szemkontaktust, és általában igényelték is, hogy mialatt beszélnek, a hallgató a figyelem jeleként szemkontaktust

tartson. Külföldiként Kínában, ahogy már többször is említésre került, vizslató tekinteteknek vagyunk kitéve. Számomra ez okozta a legnagyobb „megpróbáltatást” Hihetetlen érdeklődéssel szemlélik a fehér embert, hosszan és kitartóan bámulnak, még ha farkasszemet is nézünk velük. Bár az országban meglehetősen sok a külföldi, és számuk egyre növekszik, ez a viselkedés még mindig érvényes. Célravezetőbb, ha megpróbálunk ehhez hozzászokni, és tudatosítani magunkban, hogy nézésük nem tiszteletlenségüket vagy udvariatlanságukat tükrözi, csupán érdeklődés. Kacsintgatni nem szoktak, így ennek jelentését sem ismerik. 5. 9 Paranyelv A paranyelv a hang nonverbális szerepét tanulmányozza. Ilyen szereppel rendelkezik a hangmagasság, hangszín és akcentus. A paranyelv megváltoztathatja a szavak jelentését is George L. Trager nyelvész egy erre vonatkozó osztályozási rendszert vezetett be: • hang: az a kontextus,

amelyben a beszélő beszél – szituáció, nem, hangulat, kor, és az illető kultúrája 112 113 http://en.wikipediaorg/wiki/Nonverbal communication Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.31 55 http://www.doksihu • hang minősége: hangerő, hangmagasság, tempó, ritmus, artikulálás, rezonancia, orrhang, és akcentus • vokalizáció, amelyet három részre oszthatunk: karaktert adó, minősítő és elkülönítő. Karaktert adó pl a nevetés, sírás vagy ásítás – amelyek érzelmet fejeznek ki. A minősítők az üzenet közvetítésének jellegére utalnak – egy adott szónak, vagy mondatnak eltérő a jelentése, ha azt kiabálva vagy suttogva mondjuk. Elkülönítőnek nevezzük pl. a hümmögést, annak kifejezéseként, hogy figyelmesen hallgatjuk a beszélőt.114 Fontos szerepe van a hangsúlynak, hanghordozásnak is, inkább ezeken mérhetjük le jobban az érzelmeket, mint az arckifejezéseken, bár a

kínaiaknál ezen a téren sem annyira jellemző az árnyaltság. Felháborodásukat megemelt hangszínükből szűrhetjük le, azonban ezt is igen ritkán tapasztalhatjuk. Szintén rossz néven veszik, ha egy külföldi kiabál, vagy dühöng; ilyen viselkedéssel Kínában nem csak hogy nem érünk el semmit, de magunkat is meglehetősen rossz színben tüntetjük fel. Mint ahogyan mi is hümmögünk, vagy „ühüm”-özünk az igen vagy nem szócska használata helyett, ugyanúgy a kínaiaknak is vannak hasonló hangjaik. A nem-re nem használnak, az igen-t viszont nyújtott „a” vagy „m” hanggal is kifejezhetik, továbbá ugyanezt alkalmazzák visszakérdezéskor is. Amikor hallgatnak valakit, figyelmüket is az „m” hanggal jelzik, „igen, értem” jelentéssel. Az e-mailekben és szöveges üzenetekben használt, un. emotikonokat is másképp írják, és csaknem minden érzelmi állapotnak megvan a megfelelője. A legszembetűnőbb különbség a szem: mi

pontokkal, a kínaiak általában „v” betűvel, vagy vízszintes vonallal jelölik. Boldog Magyar Kínai ☺ ^o^ Szomorú -.- Mérges :@ >.< Sír : ( T.T 3. Táblázat, Emotikonok 114 http://en.wikipediaorg/wiki/Nonverbal communication 56 http://www.doksihu 5. 10 Tánc és nonverbális kommunikáció A tánc egy olyan nonverbális kifejezésmód, amely megkívánja az azonos agyi képességeket, mint felfogás, kreativitás és memória; akárcsak a verbális nyelvben a beszéd és az írás. A tánc, mint önkifejezés is rendelkezik „szókinccsel” (lépések és gesztusok), nyelvtannal (a szókincs összerakása) és jelentéssel. A tánc olyan módon összesíti mindezen elemeket, melyek inkább hasonlítanak a költészetre – annak kétértelműségére, összetettségére, szimbolikájára és megfoghatatlan jelentésére.115 5. 10 1 Szórakozóhelyek Kínában nem jellemző az európai jellegű szórakozóhely, sörözőt vagy borozót csak a

nagyobb városokban találhatunk. A kínaiak az italozást általában étkezéssel vagy tánccal kötik egybe, külön ebből a célból ritkán mennek bárokba. Bárokban az italokat a felszolgálók szervírozzák, akik az asztal mellett állnak, és ha kiürülnek a poharak, újratöltik. Egy külföldinek, aki nincs hozzászokva, hogy ilyen mértékben kiszolgálják, ez bizony igen terhes és bosszantó lehet. Amikor nagyobb mennyiségben rendelünk, minden esetben kapunk olajos magvakat és gyümölcsöt is. A bárokban is gyakori a különterem, akárcsak az éttermekben. Ezeket általában előre le kell foglalni, és egy felszolgáló „jár” minden szobához. Karaokézni az esetek többségében itt is van lehetőség. A tánctér néhány helyen a padlótól különálló, ennek folyományaképp mozog, melyen szinte lehetetlen az ugráláson kívül más mozdulatok végrehajtása, akár kínai, akár európai emberről van szó. Zömében csoportostól, körben

táncolnak, ellenkező nemű párost is ritkán láthatunk. Ha viszont még senki nincs a tánctéren, egyedül, vagy kevesebben sem merészkednek be, inkább a szélén türelmesen várják, hogy többen legyenek. A tér különös módon sosem telik meg: mindig befér valaki, még akkor is, ha már mozogni is alig van lehetőség; így itt is nagy a tolakodás, ami láthatólag csak az európaiakat zavarja. Mozgáskultúrájukat inkább nevezném visszafogottnak, mint önkifejezőnek. Talán ez is arra vezethető vissza, hogy nem szeretnének kitűnni mások közül. A kínaiak meglehetősen rosszul bírják az alkoholt, és bár tisztában vannak vele, nem mindig veszik figyelembe; alkoholos befolyásoltság alatt némelyek meglehetősen agresszíven 115 http://en.wikipediaorg/wiki/Nonverbal communication 57 http://www.doksihu viselkednek. A nők csak ritkán, elvétve fogyasztanak alkoholt, a mai fiatalok körében azonban egyre gyakrabban. Bizonyos táncos

szórakozóhelyeken a külföldieket megkülönböztetve kezelik. Például előbb szolgálják ki, mint a kínai vendégeket, teljesítik különleges kéréseiket, telt ház esetén is biztosítanak helyet, vagy VIP kártyával bírják rá őket, hogy minél gyakrabban látogassák az adott helyet, hiszen jó fényt vet rá, ha külföldi is megfordul ott. 58 http://www.doksihu 6. Befejezés 6. 1 Tapasztalatok az interjúk közben Azok a kínaiak, akik felnőtt, vagy idősebb korukban érkeztek az országba, szinte semmilyen véleménnyel nem szolgáltak a témát illetően, kivéve a legszembetűnőbb eltéréseket – mint például az orrfújás. Ők nem tanultak meg az itt töltött idő alatt magyarul (legyen szó akár több évről), amely saját bevallásuk szerint is igen nagy gátat szab a beilleszkedésükben. Azonban többnyire nem is próbálnak beilleszkedni: itt is saját közösségükben élnek (ha a magyarországi kínaiak számát nézzük, ez nem számít

meglepőnek), a saját nyelvüket beszélik, és megőrizték saját szokásukat és hagyományukat. Ugyanúgy megvannak a kapcsolataik, és mindennapi teendőjük során sem kell magyarokkal kontaktusba kerülniük. Ez véleményem szerint annak tulajdonítható, hogy a kínai nép erősen kapcsolat- és csoportorientált, ahogyan már az első fejezetben utaltam erre. Tehát külföldön is törekednek az összetartásra és az egymás közti kapcsolatok megőrzésére. Mindezt figyelembe véve nem véletlen, hogy az itteni szokásokról, viselkedésről nem tudnak sokat, hiszen nincsenek arra kényszerülve, hogy alkalmazzák őket. Feltűnt az is, hogy bár tisztában vannak azzal, hogy léteznek a kulturális különbségek, azonban ennek mibenlétét nem látják át, és nem is tulajdonítanak neki kifejezett jelentőséget. Továbbá úgy gondolom, hogy ezek a kínaiak, akik nincsenek kapcsolatban, vagy nem is akarnak kapcsolatba kerülni más kultúrákkal, nem alkalmazzák

tudatosan a kommunikációs jelzéseket, és nem törekednek annak szándékos befolyásolására sem – hiszen mivel nincs rá szükségük, nem is tartják fontosnak. Annak okát vagy eredetét, hogy miért viselkednek úgy, ahogy, miért ezek a szokásaik, és miért használnak bizonyos jelzéseket, az esetek többségében nem tudták megválaszolni. Amennyiben olyan kínaiakat próbáltam kérdezni, akikkel megelőzően semmilyen kapcsolatom nem volt, egyáltalán nem mutatkoztak készségesnek, és többnyire nem is adtak használható válaszokat. Azoknak, akik még gyerekkorukban, fiatalon jöttek Magyarországra, sokkal jobban sikerült a beilleszkedés, a magyar kulturális sajátosságok adaptálása. Nyilvánvalóan egy gyermek könnyebben és gyorsabban alkalmazkodik az adott környezethez, ezért annak megváltozása nem okoz különösebb gondot. Nagyrészük folyékonyan beszéli a magyar nyelvet, és nemcsak mindennapi kapcsolatban van magyar emberekkel, de a

legtöbb barátjuk is magyar. Lényegében igazodtak az itteni viselkedéshez, megértik és használják a nonverbális jeleket, ismerik és betartják a hétköznapi etikettet. Gondolkodásmódjuk, 59 http://www.doksihu világszemléletük bár nem teljes mértékben azonos a hazájukban élő kínai emberével, csak kissé tér el tőle; ugyanúgy megmaradtak az alapok (pl. kapcsolatorientáltság, konfuciánus értékrend). Azonban már némi hasonlóságot véltem felfedezni a ránk jellemzővel: sokkal kreatívabbak és törekednek az egyéni érdemekre, a saját céljuk elérésére, nyitottabbak és nem röstellik kimutatni érzelmeiket sem, valamint a függőség iránti igényük jelentősen lecsökkent. Egyik interjúalanyom kínai kolléganőm volt, aki már 12 éve él hazánkban. Munka közben mindig feltalálja magát, nincs szüksége feljebbvalója többszöri megerősítésére, sőt, gyakran áll elő saját ötletekkel is. A készített interjúk során néha

kisebb nyelvi nehézségek adódtak, lévén a kínai nyelvben egyes kifejezéseknek nincsen megfelelője - pl. a személyes térre nincsen szavuk A legnagyobb problémát a nem verbális kommunikáció téma okozta. Arra a kérdésre, hogy mit tekintenek ebbe a témakörbe tartozónak, értetlenül néztek rám. Ha viszont nem „tudományosan” közelítettem meg a témát, sokat segített a körülírás, vagy a példákkal, történetekkel való illusztráció. A magyar, és a fiatalkoruk óta itt élő kínai interjúalanyok a legnagyobb különbséget a gondolkodásmódban látták, és ennek okát a konfuciánus eszmék még napjainkban is erős befolyásában határozták meg, amellyel teljes mértékben egyetértek. Ezek az eszmék és tanítások hosszú idők óta adnak alapot és útmutatást a kínai emberek számára az élet minden területén, és ha egy kulturális forradalom sem volt képes kitörölni az emberekből, azt hiszem, nem kételkedhetünk

jelentőségében. Véleményük szerint a beilleszkedés úgy a legkönnyebb, ha ismerjük az adott kultúra értékrendjét, az ebben rejlő ok-okozati összefüggéseket. A magyarok közül sokan említették a nők iránti udvariasság, illetve tisztelet hiányát. Egy külföldi nő számára valóban sértő lehet némely esetben a kínai férfiak viselkedése (nem engedik előre, nem segítenek neki, csak azért, mert nő), azonban Kínában nem jellemző az ilyesfajta megkülönböztetés, egy nő egyszerűen nem élvez „kiváltságos” jogokat neme miatt – ami tegyük hozzá, nem a tisztelet hiányát tükrözi. Amikhez a legnehezebben szoktak hozzá: köpködés, állandó tömeg és zsúfoltság, a személyes tér, az intim szféra majdhogynem állandó hiánya, valamint az erőteljesen visszafogott érzelemkifejezés. Némelyikük kellemetlen helyzetbe is került amiatt, mert történetesen meg akarta ölelni barátját, vagy puszit adni neki. Viszont ottani

szokásokat is felvettek, mint például a számolás az ujjakon, vagy a „V” betű mutatása fotózás közben. Igen ragadós szokás a már említett, visszakérdezéskor használt „a” hang, ahogy saját tapasztalataim is mutatják. 60 http://www.doksihu 6. 2 Utószó Mindent összevetve úgy találom, hogy a magyaroknak sokkal könnyebben sikerült beilleszkedniük és alkalmazkodniuk a kínai kultúrához Kínában, mint a kínaiaknak Magyarországon; nagyobb megértést, érdeklődést és toleranciát is tanúsítottak annak irányába. Itt természetesen azokról a magyarokról van szó, akik tanultak kint, vagy munkájuk során utaztak Kínába, és azokról a kínaiakról, akik viszont a jobb megélhetés reményében hagyták el hazájukat. Tehát szem előtt kell tartanunk azt is, hogy mindkét fél céljai eltérnek egymástól: az egyik célja saját tudásának és ismereteinek bővítése, a másiké, hogy családjának kedvezőbb körülményeket

biztosítson. Bár Kínában nem mindig veszik sértésnek, ha egy külföldi nem az ő „szabályaik” szerint viselkedik, de nem kutatják ennek az okait, egyszerűen csak annak tudják be, hogy a külföldi vagy udvariatlan, és nem ismeri kellően a kultúrájukat, nem pedig annak, hogy valójában a saját kultúrája szerint helyesen cselekszik. Ugyanez figyelhető meg Magyarországon is: a hétköznapi magyar ember hajlamos beskatulyázni a kínaiakat anélkül, hogy közelebbi kontaktusba kerülne velük, udvariatlannak és civilizálatlannak tartja őket. Azok a magyar interjúalanyok, akik semmilyen kapcsolatba sem kerültek még Kínával az itt élő migránsokon kívül, többnyire azokról a kínaiakról alakítják előítéleteiket, akiknek kínai éttermük van, illetve „piacoznak”, mivel másokkal nem találkoznak. Ezek a kínaiak viszont megítélésem szerint pont azok, akik kevés hajlandóságot mutatnak a beilleszkedésre, aminek függvényében nem

meglepő, hogy sztereotípiák alakulnak ki velük szemben. A probléma azzal van, hogy nem szabadna itt „leragadni”; a kínai kultúra nem merül ki ennyiben, sokkal színesebb annál, mint amit a Magyarországon élő kínaiak reprezentálhatnak. Ha mindkét fél nyitottabb lenne a másik kultúrája iránt, és alaposabban tájékozódna, mielőtt véleményt alkot, kevesebb nehézséget jelentene az „együtt élés”. Láthatjuk, hogy akár a legkisebb gesztus, mozdulat, vagy viselkedésbeli eltérés is jelentéssel bír, és sokszor amilyen elhanyagolhatónak tűnik, olyannyira nagy a jelentősége; és nem mindig a saját szemünkkel kell szemlélni és megítélni a dolgokat. Azt hiszem, a XXI. században, amikor olyan gyakran kerülünk kapcsolatba más kultúrákkal, igazán nem nagy megerőltetés, ha megpróbáljuk azt megérteni, vagy akár csak elolvasunk egy ehhez a témához kapcsolódó könyvet. Ez nem csak saját magunk előnyére válhat – hiszen

látókörünk is szélesebb lesz, de nem utolsó sorban tiszteletet is ébresztünk a másik kultúra képviselőjében. 61 http://www.doksihu 7. Felhasznált irodalom Könyvek Carolina Mason: Egyszerű kínai etikett, Budapest, Realex Kft., 1992 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, Budapest, Adoc-Semic, 2001 Megoldják! – Karikatúrák Kínából, Steinert Ágota válogatása, Terebess Kiadó, Budapest, 1999 P. Szabó Sándor: A kínai erkölcs és a szülők tisztelete, Budapest, Kossuth, 2003 Folyóiratok Business Traveller: Trükkök és tények – Kínáról; Németh Andrea interjúja P. Szabó Sándorral, 2005. június HVG, Holch Gábor: A kínai kommunikáció különlegességei, 2003/35 08. 03 65-66 Progresszív, Holch Gábor: Világkép - Kelet és nyugat egy asztalnál - A rejtélyes Kína IV., A kínai üzleti etikett néhány alapszabálya, 2007 évf. 3 szám Vállalati anyagok

Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, Budapest Simon Adrienn – Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest Internetes források BME GTK Idegennyelvi Központ, Interkulturális kommunikáció (letöltés ideje: 2009. 04 10) http://www.nyibmehu/ford/int kult sarvaripdf Wikipédia, Magas kontextusú kultúra (letöltés ideje: 2009. 03 05) http://en.wikipediaorg/wiki/High context culture Wikipédia, Kínai teakultúra (letöltés ideje: 2009. 04 20) http://en.wikipediaorg/wiki/Chinese tea culture Wikipédia, Nonverbális kommunikáció (letöltés ideje: 2009. 03 10) http://en.wikipediaorg/wiki/Nonverbal communication Wikipédia, Számok a kínai kultúrában (letöltés ideje: 2009. 04 18) http://en.wikipediaorg/wiki/Numbers in chinese culture 62 http://www.doksihu Wikipédia, Proxemika (letöltés ideje: 2009. 03 10) http://en.wikipediaorg/wiki/Proxemics Népszabadság online, Pünkösti Árpád: Szívem-májam, 2009. 02 11

http://nol.hu/lap/arcok/lap-20090211-20090211-65 HVG, Elhízás és dohányzás: időzített bombák, 2008. 10 20 http://hvg.hu/egeszseg/20081020 elhizas dohanyzas bombaaspx China Radio International, Füstmentes Peking – füstmentes olimpia, 2008. 07 10 http://hungarian.cricn/1/2008/07/10/2s95553htm ATV, Kína pestise a dohányzás és a szmog, 2008. 11 13 http://atv.hu/videotar/2008 nov kina pestise a dohanyzas es szmoghtml Világgazdaság online, Babonák a parketteken, 2007. 03 28 http://vg.hu/indexphp?apps=cikk&cikk=167164 Terebess Ázsia Lexikon, sárga szín (letöltés ideje: 2009. 04 25) http://www.terebesshu/keletkultinfo/lexikon/sargahtml Lelki titkaink, Testbeszéd (letöltés ideje: 2009. 03 10) http://www.lelkititkainkhu/testbeszed terhasznalathtml Lelki titkaink, Non-verbális kommunikáció (letöltés ideje: 2009. 03 10) http://www.lelkititkainkhu/non-verbalis kommunikaciohtml LHP, Kína: A szexuális kisugárzás megvásárolható, 2005. 05 13

http://www.lhphu/cs olvasphp?m=29&a=1922&k=40 MR1 – Kossuth Rádió, Trebitsch Péter (Peking): Szép arcot, jó lábakat és vékony alakot, 2008. 04 20 http://www.mr1kossuthhu/indexphp?option=com content&task=view&id=29883&Itemid=66 63 http://www.doksihu Ekipédia, Kína földrajza (letöltés ideje: 2009. 03 29) http://wiki.konfuciuszintezethu/indexphp?title=K%C3%ADna f%C3%B6ldrajza#NC3A9p ess.C3A9g2C nC3A9psC5B1rC5B1sC3A9g Grünwald Imre: Kína, 2005 http://www.grunwaldhu/kina/kina essze 05htm Liu Yang: A német és kínai kultúra összehasonlítása, 2008. 07 27 http://shanghai.azsianet/2008/07/a-nemet-es-kinai-kultura-osszehasonlitasa/ Geert Hofstede kulturális dimenziói (letöltés ideje: 2009. 03 10) http://www.interkulturalishu/pagesMO/Dimenzio Hofstedehtml Idegen nyelvű internetes források Weisen Li: Everyday eating customs in China, 2007. 11 08 http://www.en8848comcn/yingyu/49/n-64649html Beijing this month - Chinese tea ceremony, 2002. 09 01

http://www.btmbeijingcom/contents/en/btm/2002-09/teaspecial/Tea Kwintessential, China – language, culture, customs and etiquette (letöltés ideje: 2009. 03 27) http://www.kwintessentialcouk/resources/global-etiquette/china-country-profilehtml Kwintessential, Doing business in China (letöltés ideje: 2009. 03 27) http://www.kwintessentialcouk/etiquette/doing-business-chinahtml Xinhuanet, 美味佳肴 年年有“鱼”, 2004. 12 02 http://news.xinhuanetcom/food/2004-12/02/content 1996084htm Beijing China Guide, Beijing Chinese superstitions – What foreigners need to know (letöltés ideje: 2009. 04 12) http://www.beijing-china-guidecom/beijing-chinese-superstitionshtml 64 http://www.doksihu Cultural China, Chinese knot (letöltés ideje: 2009. 04 14) http://features.cultural-chinacom/chineseknot/ China Daily online, Chinese knot, 2006. 01 05 http://bbs.chinadailycomcn/viewthreadphp?tid=500022 Journal of Cross-Cultural Psychology, Vol. 37, No 6, 623-629 (2006)

http://jcc.sagepubcom/cgi/content/abstract/37/6/623 IEMBA, School of Commercial and Economic Laws in Gothenburg, Mu Zhiling – Li Guanhui: Nonverbal communication, Chinese emotion and gesture (letöltés ideje: 2009. 04 15.) http://www.lingguse/~biljana/gestures2html Majbritt Nielsen, Jesper Mauritzen, Allan Sørensen: Culture report on China, 2004 http://www.hausarbeitende/faecher/vorschau/109924html Chinese table manners (letöltés ideje: 2009. 03 22) http://www.chinatravelcom/facts/chinese-food/chinese-table-mannershtm Mianzi and guanxi (letöltés ideje: 2009. 05 06) http://middlekingdomlife.com/guide/mianzi-guanxi-chinahtm Képek forrásai www.willgotocom/1/023915/liensaspx www.nipiccom/show/4/110/ef02fb1cd4f9c799html http://drupal.org/node/321601 http://womensvoicesraised.org/ www.fotoliacom/id/181263 http://shanghai.azsianet/2008/07/a-nemet-es-kinai-kultura-osszehasonlitasa/ http://88.209249233/kepek/62/62843 normal pecs aranyfolyojpg 65 http://www.doksihu Mellékletben

szereplő képek forrásai http://www.kwintessentialcouk/intercultural-businesscommunication/toolphp?culture1=22&culture2=8 66 http://www.doksihu 8. Mellékletek Interjúkérdések 1. Mióta élsz Magyarországon? Hány évig éltél Kínában, mielőtt Magyarországra jöttél? (kínaiak) 2. Mennyi időt töltöttél Kínában? (magyarok) 3. Miben látod a legnagyobb eltérést a két kultúra között? Szerinted mire vezethetőek vissza ezek a különbségek? 4. Mihez volt a legnehezebb hozzászokni, illetve mi volt az, ami nehezítette a beilleszkedést az adott társadalomba? 5. Mi az, ami a legtöbbet segített a beilleszkedésnél? 6. Kerültél kellemetlen helyzetbe amiatt, mert nem ismerted kellően a másik kultúra szokásait, viselkedési normáit? 7. Milyen általad tapasztalt szituációkkal, élethelyzetekkel tudnád legjobban illusztrálni a különbségeket? 8. Mennyire tartod fontosnak a másik kultúrához való alkalmazkodást? 9. Melyek azok a szokások,

jelzések, stb, amelyeket átvettél a másik kultúrából? 10. Szerinted a magyarok, vagy a kínaiak alkalmazkodnak könnyebben a másik kultúrához? 11. Véleményed szerint hogyan lehet a legkönnyebben kezelni a kulturális eltéréseket? 67 http://www.doksihu Jelmagyarázat: PDI: hatalmi távolság index IDV: individualizmus index MAS: maszkulinitás VAI: bizonytalanságkerülés index - narancssárga oszlop: Magyarország - fehér oszlop: Kína 4. Táblázat, Magyarország és Kína összehasonlítása Hofstede négy dimenziója alapján 68