Oktatás | Pedagógia » Racsmán Anita - A tanulást fejlesztő módszerek alkalmazásának lehetőségei az értelmileg akadályozottak tanításában

Készítette: Racsmán Anita A tanulást fejlesztő módszerek alkalmazásának lehetőségei az értelmileg akadályozottak tanításában A korai fejlesztésnek nagyon fontos szerepe van az egyén életében. Minél előbb elkezdik a fejlesztést annál nagyobb esélye az életben. Pl: ha egy gyermek szülés során oxigén hiányos állapotba kerül, ekkor sérülnek az agy különböző területei, melyek később kihatással lesznek a gyermek fejlődésére. A sérült idegpályákat másik idegpályák kialakításával lehet kompenzálni. Ezt egyfajta mozgásterápia segítségével lehet, amikor is bizonyos mozgások hatására az agyban aktiválódnak azon idegpályák, amelyek képesek átvenni az adott funkciót. Ezen mozgásterápia a Dévény-módszer, melyet már néhány hetes korban el lehet kezdeni. Sokféle módszer, terápia létezik, nézzünk néhányat ezek közül:  Mozgásterápia  Zeneterápia  Táncterápia  Játék terápia  Lovas terápia

(hippoterápia)  Delfin terápia  Kutyás terápia  Dévény-módszer  Ayres terápia • Mozgásterápia: A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek 70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, részleges éretlensége, esetleg sérülése. Meghatározott mozgásformákkal az idegrendszer más és más területeit stimulálhatjuk, ezen keresztül pedig jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában. Ahogy a mozgáson keresztül az idegrendszer ledolgozza deficitjeit, úgy javul a korábban tanulási zavarokkal küzdő gyermek iskolai teljesítménye. Természetesen a mozgásterápia nem csodaszer, nem helyettesítheti a tanulást. Abban viszont segítséget nyújthat a problémákkal küszködő gyermekek számára, hogy ne kelljen minden szabadidejüket tanulással tölteni, eredménytelenül. Hatására a tanulás és a gyakorlás 1 meghozza gyümölcsét. Eredmények, a mozgással történő fejlesztés esetében,

sem várhatók el, megfelelő, egyénre szabott, a fejlődés ütemének megfelelően, folyamatosan korrigált feladatsor napi gyakorlása nélkül. Ez a gyakorlás azonban nem jelenthet többet napi fél óra tornánál, amit a módszerben járatos pedagógus állít össze. Nagyon nagy jelentősége van a mindennapos gyakorlásnak. Nem számíthatunk jelentős fejlődésre, ha heti egy-két alkalommal fejlesztünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy esetünkben a mozgásgyakorlatok elsődleges célja új kapcsolatok kialakítása a központi idegrendszerben, nem pedig az izomzat erősítése (bár kétség kívül az izomzat is jelentősen fejlődik). Ezek a kapcsolatok természetüknél fogva csak úgy épülhetnek ki, ha minden nap megerősítjük őket. Ellenkező esetben az újonnan létrejött kapcsolatok azonnal elkezdenek visszafejlődni, a várt fejlődés nem, vagy csak nagyon lassan következik be. A sikertelen terápiák nagy része mögött a helytelenül megválasztott

fejlesztőmódszer, és a nem kellően gyakori fejlesztés áll. Az idegrendszer fejlődése egy hierarchikus rend szerint valósul meg. Ha ebbe a hierarchikus fejlődésbe hiba csúszik, a központi idegrendszer valamely ősibb kialakulású területe nem fejlődik megfelelően, maga után vonja a ráépülő összes terület, így a nagyagykérgen keresztül a fejlett gondolkodási folyamatok problémáit is. A fejlesztésben kulcsfontosságú szerepe lesz majd bizonyos mozgásformák gyakoroltatásának, abban az esetben ha a fejlődésbe akkor csúszott hiba, amikor még az a mozgás volt a világgal való kommunikáció legfőbb eszköze. Ilyen eset lehet például, ha kimarad a mozgásfejlődés valamely állomása, és ez a későbbiekben írás-olvasászavar formájában jelenik meg az iskolás évek alatt. Egy megfelelően összeállított feladatsorral könnyen feltérképezhetjük az idegrendszert funkcionális szempontból, amely alapján meglehetős pontossággal

állítható össze a fejlesztő feladatsor. Ha rosszul választjuk meg a fejlesztő eljárást és a fejlődési hierarchiában magasabban álló területet kezdünk fejleszteni, sikertelenségre leszünk ítélve. Még a megfelelően összeállított, lelkiismeretesen, hosszú hónapokon keresztül, naponta végzett fejlesztés esetén is előfordulhat, hogy maradnak bizonyos maradványtünetek. Bár az idegrendszeri struktúrák rendeződnek, még sem tűnik el teljesen a tanulási nehézség. Ennek a jelenségnek a hátterében legtöbbször a teljesítménnyel kapcsolatos szorongás, vagy az iskolai stressz állhat. Előfordul az is, hogy ezek a lelki tényezők azok, amelyek elsődlegesen szerepet játszanak a problémák kialakulásában. Ebben az esetben a hatékony segítséget a stresszoldás jelentheti 2 • Zeneterápia: Az értelmileg akadályozottak is képesek zenélni, szeretnek dobolni, zenét hallgatni, sokan közülük szeretnek táncolni is. Kezdetben az

értelmileg sérült gyermekekkel való muzsikálás a puszta énekhangra, vagy óvodákban használatos ütős hangszerekre korlátozódott. Ha hagyományos hangszerekre próbálták a középsúlyos fokban értelmileg akadályozott gyermekeket tanítani, a hosszadalmas, gyötrelmes oktatás általában kevés sikerélményt hozott. Az első elterjedt zenepedagógiai és zeneterápiás módszer, amelyet értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztésére is alkalmaztak, Carl Orff nevéhez fűződik. Munkájához kizárólag ütős hangszereket használt /főként ritmus hangszereket/. Nagy hangsúlyt fektetett a zenei önkifejezésre és örömmel tapasztalta, hogy az aktív zenélés által gyakran csökkent a gyermekek mozgásos ügyetlensége, javult a beszédképességük, beszédmegértésük és csökkent a magatartási problémák száma is. Heinrich Ullrich német gyógypedagógus szembeszállt ezzel a módszerrel. Kidolgozott egy olyan módszert, amely nem igényel komplex

gondolkodásmódot, sőt még a színek nevének ismeretét sem, csak a színek azonosításának képességét. Speciális színes kottarendszerével és az ehhez tartozó hangszercsaláddal bizonyította, hogy a fenti elhamarkodott vélemény csak azért terjedt el, mert a hagyományos kottarendszer megtanulása valóban nagyon bonyolult feladat az értelmileg sérültek számára. A hangok magasságát színek, a hangok hosszúságát körök jelzik, minden hangot más-más szín jelöl, ezek a színek ismétlődnek meg a hangszereken is. Minden zenedarabhoz speciális átiratok és kották szükségesek, amelyeket magunk készítünk el. A tehetségesebb tanulók esetében később áttérhetünk a hagyományos kottára, közbülső állomás lehet a színes hangok öt vonalon való elhelyezése. A sérült gyerekeknél a legfontosabb tulajdonság, hogy nem tudnak a másik emberrel kapcsolatot teremteni, nem tudnak a másik emberre figyelni. Az eredendő sérülést a zeneterápia

nem gyógyítja, de tapasztalatot ad a sérültnek arról, hogy ő is képes valamilyen szinten ráhangolódni a másikra. Az élmény közvetlen hatása nehezen lemérhető, de hosszútávon bizonyítható a pozitív változás. Javul az állapota, jobban képes a környezetével együtt lenni, az őt körülvevők számára elviselhetőbbé válik. A módszer csoportos foglalkozások keretein belül a leghatékonyabb, mert a csoportban a résztvevők egymásra hangolódása, a kapott sikerélmény átélése, az a tapasztalat, hogy képes valamit csinálni, hogy képes tanulni a másiktól, hogy megvilágosodik számára egy összefüggés, hogy megengedi magának az együttzenélés örömét, ezek összessége a zeneterápia hatásmechanizmusa. 3 • Táncterápia: A táncos mozgásfejlesztés lényegi elemei: a személyiség, az individuum elfogadása, az arra épülő pedagógiai elv érvényesítése. Az egyéni fejlesztés lényegét egyértelműen a mozgáshoz köti, amit

olyan eszköznek tekint, amellyel közvetlen hatást lehet elérni a gyermekek fejlesztésében, fejlődésében. A mozgásnevelés jóval több és komplexebb, mint a testi nevelés egyik területe. A táncos nevelés lényege erre épít, kihasználva a zenére történő mozgás kontaktuskereső és közvetítő voltát, az egyéni teljesítményt inspiráló hatását, valamint az érzelmi, szociális és pszichés hatóerők gazdagító együttesét. Elsődleges cél nem a testi ügyesség fokozása, hanem az egyénenként eltérő mozgáskoordináció fejlesztése. A középsúlyos fokban értelmileg akadályozott gyermek testükön keresztül megismerkedhetnek a sikerrel. A tánc magában hordozza azt az individualizáló feltételválasztékot, melytől remélni lehet az adott gyermek aktivitását. Közösségi formában pedig az egyes gyermekeket önálló mozgásra ösztönöz a társak aktivitása. A magyar táncfolklórban direkten meglévő individuális elem

nyújtotta mozgásszabadság segíti a hangzó muzsika ill. dalszöveg térbeli megjelenítésé, hogy a foglalkozás részvevői az önkifejezés ezen sajátos formáját élhessék át. A tudatosan nem felfogott, de ösztönösen érzett, többszörös asszociáción át végbemenő mozgásbeli kifejezés fejleszti a logikai gondolkodást, fizikailag kondicionál, komplex hatása jótékonyan hat a személyiség fejlődésére. A sérülések különböző fokozataiban szenvedő gyermekeknél a mozgás beszűkülése miatti sajnálatosan nagy számú egészségügyi gondok enyhítésére, adott esetben azok részleges vagy akár teljes megszüntetésére kínál megoldást a tánc sajátos formanyelvére támaszkodó program. A zenekíséret ritmusa csökkenti a sorozatgyakorlatok monotóniáját, ugyanakkor serkenti azok időbeli végrehajtását. A dallam pedig a pszichére, olykor a tudatalattira gyakorolt hatásával más dimenzióba emelve ösztönöz a kifejező cselekvésre.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a művészi megjelenítés, a szabadidős kikapcsolódás mellett a tánc mind inkább teret hódít az emberek testi, lelki kondíciója megőrzésében, növelésében, speciális esetekben pedig terápiás jelleggel- fejlesztésre és gyógyításra. • Játékterápia: A játék - mint tevékenység, a játék, mint gondolkodásmód, a játék, mint öröm és társas kapcsolat, s végül a játék, mint életforma - az az összekötő kapocs, mely életünket, a fejlődést, a felnőttek és gyermekek létezési módját sok tekintetben meghatározza. A korai kapcsolatok a játék közegében formálódnak, s ahhoz, hogy a gyermek játékfejlődése kielégítő legyen, fontos, hogy gondozója játékos legyen, s jó játszótársa a gyermeknek, akinek sajátos gyermeki világába be tud illeszkedni. Az ilyen értelemben vett játékosság vagy játszani tudás 4 megfelelő érettséget (talán bölcsességnek is nevezhetnénk) és érzelmi

gazdagságot feltételez a felnőtt részéről. A „játékterápia” (play therapy) viszonylag kevéssé rendszerezett eljárás a gyermeki alkalmazkodási és viselkedésproblémák diagnosztizálására és kezelésére. A gyermekek a terapeuta jelenlétében, ill. vele játszanak, a megfigyelés néha nem tudatosan történik A játék fajtáját és folyamatát később értelmezik. Feltehető, hogy a játéknak katartikus hatása van, és a gyermekek játékban könnyebben jelenítik meg az elfojtott konfliktusokat. Arra törekszik, hogy újonnan kidolgozott módszereik segítségével a hagyományos viszonyulásokat (pedagógus és gyermek, pedagógus és szülő, szülő és gyermek) egy új dimenzióba viszik, mely azt eredményezi, hogy a szakember – szaktudása okán érzett – fölényét megszelídítse, és partnerkapcsolat kialakítására és megtartására ösztönözze. Ebből következően a nevelőnevelt, illetve tanító-tanított viszony is megváltozik •

Lovas terápia: I. A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás célja, feladata, és alapelvei: A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás (ló hátán végzett gyakorlatozás) célja a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, autista, részképesség problémákkal küzdő, látás-, és hallássérült, /esetenként mozgássérült/, magatartászavaros, hyperaktív, valamint beszéd problémákkal küzdő, esetleg inadaptált gyerekek és fiatalok fogyatékosság specifikus fejlesztése egyénileg, vagy csoportosan a ló, a lovaglás, a lovardai tevékenységek és környezet által. Általános célként megfogalmazható, hogy a fogyatékos, sérült, akadályozott emberek számára is nyitottá kell tenni az emberi élet hozzáférhető területeit, hogy minden lehetőséget felhasználva aktív résztvevői lehessenek a társadalom életének. Konkrét célok, feladatok: - A megelőzés, a gyógyítás, a képességfejlesztés, a nevelés, valamint az

életminőség javítása. - A fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentése, kompenzációja - A sérült, vagy nem megfelelően fejlett pszichés funkciók (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás) fejlesztése. - Motoros funkciók fejlesztése: nagy mozgások, finommozgások koordinációja, helytelen mozgások korrekciója, adekvát mozgások kialakítása, tartási hibák csökkentése, egyensúlyérzék, ütem- ritmusérzék fejlesztése. - Az érzelmi-, akarati élet, a viselkedés, a magatartás, a cselekvés pozitív irányú befolyásolása. 5 - A szocializáció elősegítése, a társadalomba való beilleszkedés hatékonyabbá tétele. - Az állattal, a társakkal, a környezettel való kapcsolatteremtés képességének fejlesztése. - A kommunikációs készségek fejlesztése. - Szenzoros integráció tréningje. - A testtudat és a térérzékelés fejlesztése. - A tér és időbeli tájékozódás fejlesztése. - Önállóságra

való nevelés. - Fegyelem, kitartás céltudatosság, felelősségérzet, a kötelességtudat kialakítása. - A bátorság, a gyorsaság, az ügyesség, az erőnlét növelése. - Segítségadás, önzetlenség, a szeretet, a tapintat megtapasztalása. - Sikerélmények elérése, örömszerzés. - A szabadidő kellemes és hasznos eltöltése. - Új ismeretek szerzése a lóról, a ló környezetéről, életmódjáról, gondozási körülményeiről. - Személyiség fejlesztése, önmagunk megismerése. A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás számos olyan elemet tartalmaz, mely lehetővé teszi a sérült lovasok komplex fejlesztését egy olyan területen, ahol a ló nem eszköz, hanem egy aktív cselekvő társ. • Delfin terápia: Ha a delfin segítette terápiáról beszélünk, először is figyelembe kell vennünk a víz jelentőségét, s annak fontosságát, hogy ez milyen jelentős hatású terápiás közeg, hiszen az emberi élet egy "vizes" közegben

kezdődik, egy védett lebegésben. A víz érzése a magzat és bőre körül, az elsődleges bőrérzékelés, mely a saját test és közvetlen környezetének érzékelését biztosítja. Így tehát nem meglepő, ha a későbbi életünk során legtöbbünk igen jól érzi magát a vízben. Természetes életörömükkel, játékosságukkal és kedvességükkel a delfinek intenzív szeretetvágyat és természethez való kötődést ébresztenek bennünk. Ezeket az érzelmeket a szakemberek a terápia során beépítik a gyakorlatokba, ezáltal is gyorsítva a fejlődést. A terápia lényege, mint az élet lényege; boldogságot, odafigyelést adni és kapni. A itt két szinten dolgoznak, az egyik az érzelmi szint, a másik a tudatos tanulás. A tanulást célzó terápiában a gyerek egy személyes terapeuta segítségével csatlakozik a tréninghez, ezt az egyéni szükségleteinek megfelelően állítják össze. Ebben a keretben a gyermek megtanulja, hogy bizonyos

aktivitásokat hajtson végre a delfinekkel, melyek koncentrációt, gondolkodást, figyelmet, koordinációt és tervezést igényelnek, pl. eteti őket, a delfinek által ismert jeleket ad nekik, stb. A találkozás célját így élményszerű és kellemes módon érik el, és a gyermek 6 motivációjának, valamint kooperációjának szintjét azonnal érzékelni lehet. A terápiában való részvétel kb. fél óra Ezalatt bátorítják a gyereket, hogy fokozatosan közelítse meg a delfineket, és elérnek arra a pontra, ahol a gyermek maga eteti és irányítja (jelekkel) őket. Fontos a tréning alatt, hogy növekedjék a koncentráció és a lelkesedés szintje, valamint hogy olyan célt adjanak a gyermeknek, melyet elérhet a delfinekkel kapcsolatban, ami serkenti a gondolkodás folyamatát, menetét és az együttműködési szándékot. A delfinek eredendő barátságosságuk az ember felé, az orruk, bőrük tapintásának kellemes érzete, a hangok skálája, amit

kiadnak, és az örökös mosoly az "arcukon", mind izgalmassá és motiválóvá teszik ezeket a találkozásokat a gyermek számára, aki rádöbben, hogy az ő fogyatékossága nem taszítja a delfineket, mint ahogy esetleg az emberekkel ez előfordulhat, sőt tökéletesen elfogadják őket. A delfin felismeri a szokatlant és mély érdeklődéssel, kedvességgel fordul felé. A mólón történő tréningbe beletartozik a gondolkodási folyamat fejlesztése is A találkozás a vízben inkább a szívet érinti meg és az érzelmi vonatkozásokkal foglalkozik. Érzelmi-értelmi fejlesztés A gyerekek gondolkodási szintje egyre fejlettebbé válik, de növekszik önbizalmuk, önértékelésük is, valamint az általános kommunikáció szintje, illetve azon képessége, hogy kifejezzék érzelmeiket, mint pl. a szeretetet és a boldogságot A mólón való tevékenység, mely önmagában is kihívást jelent, együtt jár nagy megelégedettséggel, kombinálva a spontán

aktivitással. Mindezek együttvéve hozzájárulnak ahhoz, hogy fejlődjön a gondolkodási képesség, a bizalom, az önbecsülés, a kommunikáció és az a képesség, hogy ki tudjanak fejezni olyan érzelmeket, mint a szeretet és az öröm érzése. • Kutyás terápia: Ezen foglalkozások nagyban kapcsolódnak az iskolai tananyaghoz. A feladatokat a gyermek szükségletei (fejlesztendő területekhez) és a kutya képességeihez igazítják, melyek megoldásával a gyermekek a kutyával való játékos tevékenység során sajátítják el az ismereteket. A kutyák aktív és passzív résztvevőként vannak jelen Mivel értelmileg akadályozott gyermekek figyelme hamar eltérül és kevésbé tartós, kifejezetten fontos a jó motiváció, mely a feladatokat érdekessé teszi. A foglalkozásokon a kutyák segítségével érjük el, hogy a feladatok még érdekesebbek, hangulatosabbak és játékosabbak legyenek. Ezen kívül nagyon sok területet lehet fejleszteni a

terápiás foglalkozásokon (nagymozgás, finommotorika, emlékezet, testséma, térérzékelés, látási percepció, alaklátás, tapintásos észlelés, hallási észlelés, analízis-szintézis, stb.), melyeket megfelelő előképzettséggel és felkészültséggel eredményesen lehet kialakítani és javítani. 7 • Dévény-módszer: Két részből épül fel: 1. Speciális manuális technika 2. Analitikus gimnasztika 1. Speciális manuális technika (továbbiakban SMT) Alkalmazásának hármas célja van. - Kontraktúraoldás (az izom-ínzsugorodások és letapadások föllazítása, az izom-ín- és kötőszövet természetes állapotának és ezzel működőképességének helyreállítása.) Hatásmechanizmusának magyarázata: A mozgássérülések – eredettől függetlenül - mindig inaktivitással, az inaktivitás izomínkontraktúrák kialakulásával jár. Az izmokat – beleértve az inas eredés –tapadást is – vékony hártya (fascia) veszi körül. Ez a

kötőszövetes hüvely a kontraktúra fő „felelőse”, mivel sérülés, vagy inaktivitás esetén, azonnal „összeugrik” és kisebb felületre kényszeríti az izomrostokat, mint ahogy azok működni képesek. Ez a természetellenes állapot később rögzül és a mozgás mechanikai akadályává válik. Ezt a mechanikai akadályt elhárítani csak mechanikai úton – kézzel végzett, a fascia feloldására irányuló – technikával lehet. A Dévény speciális manuális technika egyik sajátos fogásával föllazítható mind a fascia, mind az izomrostok közti kontraktilis elemek. A kezelés hatására a fascia és az általa körbevett izomrostok visszanyerik eredeti méretüket és alakjukat, ezzel működőképességüket. - Izomhelyzet normalizálás A mozgássérülések nemcsak kontraktúrákat, hanem kóros tartásokat és helyzeteket is létrehoznak. Kóros helyzetből pedig épen működő izmokkal is csak kóros mozgás jöhet létre, mivel az izom

elhelyezkedése meghatározza a mozgás irányát, ezért kóros izomhelyzet esetén az izom „rossz irányba húz”. Az SMT feladata a kontraktúrák fellazítása mellett kóros izomhelyzetek megszüntetése. - Direkt idegrendszeri stimuláció A DGSM az inakat az izom-ínapparátuson belül önálló rendszernek tekinti. Az inak nemcsak az izmok eredés-tapadására szolgálnak, hanem az idegrendszer perifériás részét is képezik, miután bennük helyezkednek el az idegrendszeri végkészülékek. A végkészülékek által felvett ingerek a gerincvelőn keresztül eljutnak az agy különböző szintjeire. A direkt ingerlés beindítja az agy, az agy pedig – visszacsatolás révén - az izmok működését. A végkészülékekre az SMT-vel kifejtett hatás a direkt idegrendszeri stimuláció. A direkt hatás mindig erőteljesebb az indirektnél. Ebből következik, hogy a direkt idegrendszeri stimuláció hatékonyságát semmilyen indirekt ingerlés (torna, úszás,

játék, stb.) nem éri el 8 A szülési agykárosodások (cerebralparesis= CP) gyógyítása ennek a direkt idegrendszeri stimulációnak köszönhető. Gyógyuláson a Dévény-módszer normál mozgást és életlehetőséget ért, nem a sérült egyén valamilyen módon történő foglalkoztatását. 2. Esztétikus analitikus gimnasztika (EAG) Az analitikus gimnasztika a mozgássérüléseket az esztétikus, - minden egyes testrészt önállóan kidolgozó -analitikus testképzés módszerével és gyakorlatanyagával korrigálja csoportos, zenés órák keretében. Célja a korrekció mellett a tudatos, pontos, célszerű, harmonikus mozgás kialakítása a sérülés adta lehetőségeken belül. A csoportbeosztás diagnózis, életkor és haladási szint szerint történik az alábbiak szerint: - Orthopediai problémákkal (hanyagtartás, gerincferdülés, csípőficam, stb.) küzdő fiatalok, felnőttek csoportja - Cerebralparesis, vagy egyéb okok miatt mozgáskorlátozott

gyermekek és felnőttek csoportja - Koordinációs zavarokkal, figyelmi és tanulási problémákkal küzdő gyermekek kiscsoportos foglalkozása - Külön csoportokban egészséges gyermekeknek és felnőtteknek esztétikus kondicionáló órák A csoportokba felvétel alsó életkori határa 3,5 – 4 éves kor, felső korhatár nincs. • Ayres terápia: úgynevezett "szenzomotoros integrációs" terápia, amely a különböző problémákat a mozgáson keresztül közelíti meg, megfelelő terápiás eszközök felhasználásával. Tulajdonképpen a mozgás és az érzékelési rendszer együttes fejlesztése történik, innen a szenzomotoros elnevezés. Az Ayres-módszer pszichés problémákra alkalmazható nagyon eredményesen. A mozgás- és érzékszervek szoros kapcsolatban vannak az érzelmi élettel: szorongások, nem megfelelő anya-gyerek kapcsolat, testvér-féltékenység, önértékelési zavar mind előkerül a mozgás során. Így ez

viselkedés-terápiaként is funkcionál Ayres véleménye szerint a gyerekek viselkedésében megfigyelhető zavarok utalnak a fejlődés hiányára, de egyúttal a fejlesztés útját is kijelölik. Fontos szempont, hogy a terápia során oda megyünk vissza, onnan építkezünk, amely idegrendszeri szinten a fejlődési hiány vagy diszfunkció megjelent. A szenzomotoros fejlesztő program három fontos részterület fejlesztését végzi: 1. Finommotrika fejlesztése - ennek célja a megfelelő szem-kéz koordináció kialakítása 2. Nagymozgások fejlesztése - legfontosabb célkitűzései: · A torna. · Fejleszteni a testi képességeket. 9 · Kedvezően befolyásolni a gyermeki szervezet növekedését, teherbírását, és az egyes szervek teljesítőképességét. · Egészséges életmódra nevelni. · A mozgáskultúra segítése mellett fejleszteni a térben való tájékozódást. 3. A testi tudatosság és utánzás A terápia hely- és eszközigényes. A szenzoros

és vesztibuláris ingerléshez nélkülözhetetlenek bizonyos speciális eszközök, mint például: függőháló, függőágy, hinták, óriáslabda, guruló hengerek, „mózeskocsi”, gördeszka. Jó, ha van bordásfal, zsámoly és tornapad További szükséges eszközök: kötél, karika, kerék, takaró, párna, kendő. Hasznát vehetjük egyszerűbb hangszereknek (cintányér, furulya, dob) és zenés, dalos magnókazettáknak is (auditoros ingerlés). A fejlesztést és a terápiát általában egyénileg végzik. A gyermekek nem egyformán reagálnak a terápiára, a fiatalabb gyermekek általában jobban hasznosítják. Fontosnak tartom, hogy mindenki megtanuljon egy terápiás módszert, mert ezzel sokat segíthet a sérült gyermekeknek. Kevesen vannak akik tudnak valamilyen terápiás módszert, erre pedig nagy igény lenne. Felhasznált irodalom: • Szigeti Mónika: A kutyás terápia alkalmazása kommunikációs zavarokkal küzdő gyermekeknél, Fejlesztő

pedagógia 18. évf 3-4 sz 67-70 old • Puskorics Lívia: A lovasterápia - mint kiegészítő terápiás eljárás- helye a szomatopedagógiában, Gyógypedagógiai szemle, 2000. (28 évf) 2 sz 109-115 old • Kulcsár Mihályné: A tanulás öröm is lehet, Logo-Ped KM Bt. 2005 Bicske • http://www.devenyhu • http://www.lovasterapiahu/fooldal/gyogypedagogiai lovaglas/ • http://www.tanulasinehezsegekhu/mozghtml • http://kutyaterapia.hu/ • http://www.mikkamakkahu • http://www.babazohu/szakertok/20051122csecsemokorihtml • http://lfze.hu/letoltes/okt anyagok/pandy/Hatranyos/Szellemi%20fogyat%E9kos%20gyermekek%20 zeneoktat%E1sa.doc • http://www.montagh-bpsulinethu/apache2-default/tancterapiahtml 10