Egészségügy | Tanulmányok, esszék » Egészségügyi osztályozási rendszerek

1 EGÉSZSÉGÜGYI OSZTÁLYOZÁSI RENDSZEREK: BNO, OENO, SNOMED Mester Anita, emerald@me-mail.hu Egészségügyi Ügyvitelszervező Szak I. Évfolyam Levelező tagozat Munkahely: MATÁV Rt. ÜIK Tartalomjegyzék: 1. Bevezetés: Fogalmi kódrendszerek az egészségügybenoldal 2. A BNO alpontokkal:oldal 2.1 A BNO fejlődéstörténeteoldal 2.2 A BNO tizedik revíziójaoldal 2.3 A BNO osztályozásának alapvető szerkezete és elveioldal 2.31 A BNO szerkezeteoldal 2.32 A BNO elveoldal 2.4 A BNO használataoldal 3. Az OENOoldal 3.1 Az OENO függvénymodelljeoldal 3.2 Az OENO kategóriarendszereoldal 3.3 Az OENO szerkezeteoldal 3.4 Az OENO gyakorlati alkalmazásaoldal 4. A SNOMEDoldal 4.1 A SNOMED felépítésének alapelveioldal 4.2 A SNOMED dimenzióioldal 4.3 A SNOMED kritikájaoldal 5. Összefoglaló: A kódrendszerek jellemzőioldal 6. Ábrajegyzék oldal 7. Táblázatok jegyzéke oldal 8. Glosszárium: Szakkifejezések, idegen szavak listája oldal 9. Irodalomjegyzékoldal 2

1. Bevezetés: Fogalmi kódrendszerek az egészségügyben A kódrendszerek használatát az egészségügyben először statisztikai-epidemiológiai célok indokolták, még jóval a számítógépek elterjedése előtt. Az orvosi gyakorlatban a részletek, a betegek egyedi sajátosságai sokszor jelentenek problémát. Az egészségügyi rendszer egésze szempontjából, ezek az egyedi részletek jelentéktelenek. Ha egy társadalom, egy populáció egészségi állapotát akarjuk vizsgálni, akkor a részletek nagyfokú elhanyagolására van szükség, s az egyedi eseteket véges számú és minél általánosabb kategóriákba kell besorolnunk. Az aránylag kisszámú kategóriák azonosító számmal lettek ellátva Az azonosítók használata révén egyszerűbben lehet az egyes kategóriákra hivatkozni. Az első már gyakorlatban is használt számítógépek megjelenésekor a kódok használatát az tette szükségessé, hogy segítségükkel sokkal kisebb helyen lehetett az

információt tárolni. Ma a kódrendszerek használata mellett szóló legfőbb érv az egyértelműség és az ebből következő feldolgozhatóság. A világon számos orvosi kódrendszer van használatban. Ezek a különböző kódrendszerek esetenként az orvosi fogalmak más-más körét fogják át. Nemegyszer azonban ugyanarra a fogalomkörre, leggyakrabban a diagnózisokra és az orvosi beavatkozásokra vonatkoznak. A különböző kódrendszerek különböző célra készültek. Az egyes kódrendszerekben a fogalmak osztályozási szempontjai eltérőek. Az alábbiakban a nemzetközileg leghasználatosabb, elsősorban Magyarországon jelentősséggel bíró orvosi kódrendszerek közül ismertetem a BNO, OENO és SNOMED kódrendszereket. 2. A BNO alpontokkal 2. 1 A BNO fejlődéstörténete A Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) történetének kezdete a XVIII. Századba nyúlik vissza, a számítógép elterjedése előtti időkre. Eredetileg haláloki statisztikai

vizsgálatok céljára készült, egyszerű haláloki lista volt, amely nem is mutatott különösebb rendezettséget. Az első ilyen halálozási adatfelmérést John Graunt végezte, melyben az élve született gyermekek közül, a 6. életév előtt meghaltak arányát mérte fel Ez a felmérés előfutára volt a Francois Bossier de Lacroix (1706-1777), ismertebb nevén Sauvage által készített betegségek szisztematikus osztályozásának. Sauvage- t a kiváló ausztrál statisztikus Sir George Knibbs bízta meg a munka elvégzésével. Sauvage átfogó munkája, „Nosologia methodica” címmel jelent meg. Sauvage kortársa volt a jeles metodológus, Linnaeus (17071778), a „Genera morborum” szerzője A XIX: század kezdetén a betegségek osztályozásának legáltalánosabban használt könyve az edinburghi William Cullen (1710-1790) munkája volt, ami 1785.-ben jelent meg „Synopsis nosologiae methodicae” címmel A preventív orvostudomány fejlődését

elősegítendő, az Anglia és Wales Általános Nyilvántartó Hivatala, 1937-es kezdeményezését követően, megtalálta azt az első orvosi statisztikust William Farr (1807-1883) személyében, aki nem csupán a lehetséges legjobb alkalmazását tette lehetővé az akkori idők betegségi osztályozásának, de egy jobb osztályozási rendszeren és használatának nemzetközi egységesítésén munkálkodott. Farr idején a Cullen- féle osztályozást alkalmazták a közszolgálatok. Ez azonban nem tartalmazta az orvostudomány fejlődésének eredményeit és Farr nem is tartotta alkalmasnak statisztikai célokra. Az Általános Nyilvántartó első évi Jelentésében ezért Farr kifejtette azokat az elveket, amelyeket a betegség statisztikai osztályozása megkövetel és sürgette az egységes 3 klasszifikáció elfogadását. Folyamatosan tanulmányozta és fontolgatta mind a nómenklatúra, mind a statisztikai osztályozás kérdéseit az Általános

Nyilvántartóhoz intézett „levelek”-ben, amelyek az „Általános Nyilvántartó Évi Jelentése”-iben láttak napvilágot. A Brüsszelben 1853-ban tartott első Nemzetközi Statisztikai Kongresszuson világosan felismerték a halálokok egységes osztályozásának hasznosságát. A Kongresszus felkérte William Farr- t és a genovai Marc d’Espine- t, hogy szerkesszék meg a halálokok egységes, nemzetközileg is alkalmazható osztályozását. A következő, 1855-i párizsi Kongresszuson, Farr és d’Espine két külön összeállítást mutatott be, amelyek igen különböző elveken alapultak. Farr osztályozásában öt csoportot szerepeltetett: epidémiás betegségek, alkati (általános) betegségek, helyi betegségek anatómiai elhelyezkedésük szerint, fejlődési betegségek, és betegségek, amelyek a közvetlen erőszak következményei. D’Espine a betegségeket természetük (pl.: köszvényes, herpeses, haematicus stb) szerint osztályozta A Kongresszus

egy 139 rovatból álló, kompromisszumos listát fogadott el. 1964-ben ezt az osztályozást revideálták Párizsban a Farr- féle modellnek megfelelően, majd ezt ismét revideálták 1874ben, 1880-ban és 1886-ban. Ezt az osztályozást sohasem fogadták el univerzálisan, a Farr által javasolt szerkesztésmód beleértve a betegségek anatómiai helyük szerinti elvét, alapját képezte „A Halálokok Nemzetközi Osztályozása” összeállításának. A Nemzetközi Statisztikai Intézet, a Nemzetközi Statisztikai Kongresszus jogutódja, 1891.- i bécsi ülésén egy bizottságot hozott létre Jasques Bertillon vezetésével, a halálokok osztályozásának elkészítésére. A bizottság jelentését Bertillon ismertette a Nemzetközi Statisztikai Intézet chicagói ülésén 1893-ban, és azt el is fogadták. A Bertillon- bizottság által készített, osztályozás a Párizs Város által használt haláloki osztályozáson alapult, ami, az 1885-ös revíziója óta, az

angol, német és svájci osztályozások szintézisének felel meg. Az osztályozás, Farr felfogásának megfelelően, azon az elven alapult, hogy megkülönböztetést tett az általános jellegű betegségek és az egy bizonyos szervre vagy anatómiai helyre lokalizált betegségek között. A Halálokok Bertillon Osztályozása, ahogyan először nevezték, általános jóváhagyást nyert és számos ország fogadta el. 1898-ban az American Public Health Association, a kanadai Ottawában tartott ülésén a Bertillon Osztályozás elfogadását ajánlotta a kanadai, mexikói és Egyesült Államok- beli illetékesek számára. Ajánlotta továbbá az osztályozás tízévenkénti revízióját. A Nemzetközi Statisztikai Intézet 1899-ben a christianiai ülésén mutatta be Bertillon jelentését az osztályozás fejlesztését illetően, beépítve az American Public Health Association- nak a tízévenkénti revízióra vonatkozó ajánlásait. 1900 augusztusában a francia

kormány Párizsban összehívta a Bertillon- féle, vagy Halálokok Nemzetközi Osztályozása Revíziójának első Nemzetközi Konferenciáját. 26 ország küldöttei csatlakoztak a konferenciához. 1900 augusztus 21-én elfogadták a halálokok részletes osztályozását, ami 179 csoportból és 35 csoport rövidített osztályozásából állt. Felismerték a tízévenkénti revízió kívánatos voltát és felkérték a francia kormányt, hogy a következő ülést 1910-re hívja össze. Valójában a következő konferenciát 1909-ben tartották, és a francia kormány összehívta a következő 1920-as, 1929-es és 1938-as konferenciákat is. Bertillon folytatta irányító munkáját a Halálokok Nemzetközi Osztályozása fejlesztése terén és az 1900, 1910 és 1920- beli revíziókat is az ő vezetésével dolgozták ki. Mint a Nemzetközi Konferencia Főtitkára, több mint 500 szakembernek küldte el az 1920-as revízió tervezetét, véleményüket várva. 1922-ben

bekövetkezett halálával a Nemzetközi Konferencia irányító nélkül maradt. Helyét Michel Huber vette át A Nemzetközi Statisztikai Intézet 1923 évi francia országi ülésén, Huber felismerte a vezetésben bekövetkezett hiányosságot és megoldásként a Nemzetközi Statisztikai Intézet 1893.- i helyzetének megújítását szorgalmazta a Halálokok Nemzetközi Osztályozásával kapcsolatban, valamint egyéb nemzetközi szervezetekkel való kooperációt a következő revíziók elkészítéséhez. A Népszövetség 4 egészségügyi Szervezete is aktív érdeklődést tanúsított az alapvető statisztikák iránt, és kijelölt egy Statisztikai Szakértői Bizottságot a betegségek és halálokok osztályozásának, valamint az orvosi statisztikák egyéb problémáinak tanulmányozására. A két szervezet munkájának koordinálására nemzetközi bizottságot, un.: „Vegyes Bizottság”-ot szerveztek, amelyben egyenlő számban voltak tagok a Nemzetközi

Statisztikai Intézet és a Népszövetség Egészségügyi Szervezetének képviselői. Ez a bizottság vázolta fel a javaslatokat a negyedik (1929) és ötödik (1938) revízióhoz a Halálokok Nemzetközi Listája vonatkozásában. A betegségek osztályozása az első öt revízió során a kongresszusi megvitatások alkalmával, csupán a halálozások okaival foglalkoztak. William Farr már a korábbi időkben felismerte, hogy elengedhetetlen az osztályozás kiterjesztése olyan betegségekre is, amelyek nem halálosak, mégis valamilyen fajta fogyatékosságot okoznak. Az 1948-ban végrehajtott hatodik revízió során az osztályozás körét kiterjesztették a nem halálos kimenetelű kórképekre is. Az osztályozás által felölelt területek bővítése a kilencedik revízió során folytatódott, bizonyos újításokat vezettek be az egymástól különböző szervezetek statisztikai igényeinek kielégítése érdekében. Ezen túlmenően az 1975 szeptemberében

Genfben, az ENSZ által összehívott Kilencedik Nemzetközi Revíziós Konferencia alkalmával javaslatokat fogadtak el az orvosi beavatkozásokra, valamint a károsodásokra, fogyatékosságokra, illetve rokkantságra vonatkozó kiegészítő osztályozások kísérleti bevezetésére. Itt vált világossá, hogy a revíziók közötti tíz éves intervallum túl rövid. A revízióval kapcsolatos munkálatok hosszú folyamatot ölelnek fel, mivel sok országgal és szervezettel való konzultáció szükséges hozzá. 2. 2 A BNO Tizedik revíziója A BNO tizedik revíziójának előkészítési munkálatai folyamán a Konferencia elé terjesztett javaslatok az EVSZ központjában, illetve a világszerte egyéb helyeken elvégzett óriási munka eredményeként születtek meg. Az előkészítési tevékenységet az EVSZ kollaboráló központok vezetőinek rendszeres találkozói irányították. Az irányelvekre vonatkozó tanácsadást néhány külön összejövetel, illetve az

1984-ben (2.), illetve 1987-ben (3) a BNO Tizedik Revíziója Szakértői Bizottságának rendezett találkozója biztosította, amelyek során határozatokat hoztak a munka további menetére, illetve a javaslatok végső formájára vonatkozólag. Az előkészítő tevékenység során nagy figyelmet fordítottak a BNO szerkezet alkalmasságának a radikális felülvizsgálatára, amely a betegségek és egyéb egészségügyi kérdések olyan statisztikai osztályozása, amely megfelel a mortalitásra, illetve az egészségügyi ellátásra vonatkozó adatokkal kapcsolatos szerteágazó igényeknek. Keresték a kódrendszer stabilizálásának módját, hogy az egymást követő revíziók során minél kisebb törés jöjjön létre. Tanulmányozták a BNO különböző főcsoportjai közötti kedvezőbb tartalmi egyensúly megteremtésének lehetőségét. A tizedik revízióra vonatkozó javaslatok legfőbb újítása az alfa numerikus kódrendszer használata, amelynek

értelmében a négykarakteres szinten egy betű és három szám szerepel. Ez a kilencedik revízióval összehasonlítva több, mint kétszeresére növelte a kódoláshoz rendelkezésre álló keretet, s ezen kívül lehetővé tette, hogy a főcsoportok legnagyobb részéhez külön betűt, vagy betűcsoportot rendeljenek, amelyek mindegyike száz háromkarakteres tétel felállításához nyújt lehetőséget. A rendelkezésre álló 26 betűből 25- öt használtak fel, az U betűt fenntartva a későbbi kiegészítések, változások számára, illetve az esetleges ideiglenes osztályozásokra, amelyekkel megoldhatók lesznek a revíziók közötti időszakban nemzeti, vagy nemzetközi szinten felvetődő problémák. Előrelátóan, a későbbi bővítések és revíziók számára fenntartottak néhány háromkarakteres tételt, ezek száma főcsoportonként változó: azok a főcsoportok, amelyekben az osztályozás 5 elsősorban anatómiai szempontok alapján

történik, kevesebb szabad tétellel rendelkeznek, mivel tartalmuk várhatóan kevésbé fog változni a jövőben. A kilencedik revízió 17 főcsoportot és 2 kiegészítő osztályozást tartalmazott: • „Sérülések és mérgezések külső okai”-nak kiegészítő osztályozása – („E” kód); • „Az egészségi állapotra ható és az egészségügyi szolgálat igénybevételét befolyásoló tényezők” kiegészítő osztályozása – („V” kód). A tizedik revízió előkészítő értekezletének javaslata (Genf, 1983.) (4) és az azt követő értekezletek jóváhagyása alapján e két főcsoportot ezentúl nem kiegészítésnek, hanem az osztályozási rendszer szerves részének tekintik. A főcsoportok sorrendje a tizedik revízió tervezetében eredetileg megegyezett a kilencedik revízióban találhatóéval. A későbbiekben azonban a rendelkezésre álló hely kihasználása érdekében az immunrendszer zavarait, a vér és vérképző szervek

betegségeivel egy főcsoportba sorolták, bár a kilencedik revízióban az endokrin, táplálkozási és anyagcsere- betegségekkel szerepeltek egy helyen. Az új főcsoport „A vér és a vérképző szervek betegségei és az immunrendszer bizonyos zavarai” címmel a „Daganatok” című főcsoportot követi és azzal együtt a D betűjelet kapta. „Az idegrendszer és az érzékszervek betegségei” főcsoport kidolgozása során már a kezdet kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet egyetlen betűjelzéssel, száz háromkarakteres tételbe beleszorítani az összes szükséges részletet. Ezért megszületett a döntés három különálló főcsoport létrehozásáról: • „Az idegrendszer betegségei” című főcsoport a G betűjelet kapta; a másik két főcsoport: • „A szem és függelékeinek betegségei” és • „A fül és a csecsnyúlvány betegségei” főcsoportok a H betűjelzést kapták. • „A húgy- és ivarrendszer betegségei”;

• „A terhesség, szülés és gyermekágy”; • „A perinatális időszakkal összefüggő bizonyos állapotok”; valamint a • „Veleszületett abnormitások és chromosoma- rendellenességek, deformitások” című főcsoportok ezentúl egymás után következnek XIV- XVII- es sorszámmal. Azáltal, hogy a korábban kiegészítésként szereplő osztályozások az osztályozási rendszer szerves részévé váltak, a további két új főcsoport is létrejött, a tizedik revízió tervezete 21 főcsoportból tevődött össze. Néhány főcsoport címe megváltozott, hogy ezáltal hívebben tükrözze a tartalmat. Ahol a BNO módosítására vonatkozó javaslatok radikálisak voltak, a felölelt terület felülvizsgálata vált szükségessé. A következő főcsoportok esetében került erre sor: • V. „Elmezavarok és magatartási rendellenességek”; • XIX. „Sérülések, mérgezések és külső okok bizonyos egyéb következményei”; • XX. „Morbiditás

és mortalitás külső okai” A II. főcsoport („Daganatok”) esetében szintén sor került ilyen felülvizsgálatra, jóllehet ebben a főcsoportban a tartalmi változtatások csak kis mértékűek voltak. A tizedik revízióra vonatkozó javaslatok néhány új vonása: • A minden főcsoport elején megtalálható, s a kizárásra, kivételekre vonatkozó megjegyzések kibővültek, hogy megvilágítsák a főcsoportok relatív hierarchiáját, s világossá váljon, hogy a „speciális csoport” főcsoportok elsőbbséget élveznek a „szerv és rendszer” főcsoportokkal szemben, s hogy a „speciális csoport” főcsoportok közül a „Terhesség, szülés és gyermekágy” és „A perinatális időszakkal összefüggő bizonyos állapotok” elsőbbséget élveznek a többivel szemben. 6 Minden főcsoport elején áttekintés található a háromkarakteres tételekről, és ahol szükséges, a csillag szimbólummal jelölt tételekről is. Ezáltal

világosabbá válik a főcsoportok felépítése és könnyebb a csillagos tételek használata. • A közlési jegyzékben szereplő megjegyzések érvényesek az osztályozás mindenfajta felhasználásánál; ha egy megjegyzés csak a morbiditásra, vagy csak a mortalitásra vonatkozik, akkor vagy a morbiditási, vagy a mortalitási kódolási szabályoknál szereplő speciális megjegyzésekhez sorolták. • A kilencedik revízió néhány állapotot gyógyszer hatására létrejött állapotként határozott meg; a tizedik revízió tervezeteinek kidolgozása során folytatódott ez a fajta megközelítés, és jó néhány ilyen állapot külön azonosítást kapott. Jelentős újításnak számít, hogy bizonyos főcsoportok végén az orvosi beavatkozások következtében létrejött rendellenességek számára tételeket alkottak. Ezekbe olyan fontosabb kóros állapotok tartoznak, amelyek önmagukban is egészségügyi ellátási problémát jelentenek, mint pl.: a

bizonyos szervek eltávolítása következtében kialakuló endokrin és metabolikus zavarok, vagy más, specifikus állapotok, mint pl.: postgastrectomiás dumping syndroma. Azokat az állapotokat, amelyek valamilyen beavatkozás következtében jönnek ugyan létre, de nem specifikusak egy bizonyos szervre, szervrendszerre – idetartoznak az azonnali szövődmények, mint pl.: a légembolia, vagy a postoperativ shock – továbbra is a „Sérülések, mérgezések és külső okok bizonyos egyéb következményei” című főcsoportba sorolták. További változás, hogy míg a kilencedik revízióban a négy számjegyű kódokhoz tartozó tételeket gyakran a három számjegyű kódokhoz tartozókkal együtt kellett elolvasni ahhoz, hogy az altételek jelentése teljes mértékben világossá váljon, a Konferencia elé terjesztett tervezetben a tételelnevezések szinte kivétel nélkül teljesek, és önmagukban is megállják a helyüket. A kilencedik revízióban bevezetett

tőr (†) és csillag (*) szimbólummal jelölt, az etiológia és a manifesztáció számára készült kettős osztályozási sémát némi bírálat érte. Ez főleg annak az eredménye, hogy az osztályozás a három- és négy számjegyű szinteken a manifesztációra vonatkozó felvilágosítást gyakran egyéb információval keverve tartalmazta, sok esetben ugyanazzal a diagnosztikai címszóval mindkét osztályozási sémában. Ezen problémák orvoslására a tizedik revízió tervezetében a csillaggal jelölt információ 82 homogén, fakultatív használatra szolgáló háromkarakteres tételbe került. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy azok a diagnosztikus megállapítások, amelyek egy generalizált alapbetegségről, és speciális szervi, vagy testtájék szerinti manifesztációról vagy szövődményről egyaránt tartalmaznak információt, két kódot kapjanak, s ezzel megoldható legyen a visszakeresés, vagy a táblázatba foglalás bármelyik

megközelítés szerint. A tizedik revízió tervezetének e jellemvonásait a Konferencia elfogadta. Minden főcsoport úgy került a Konferencia elé, hogy bemutatták a kilencedik revízió óta bevezetett változtatásokat és felvilágosítást adtak néhány újítás hátteréről. A Konferencia megvitatott bizonyos kérdéseket a főcsoportok szerkezetével és tartalmával kapcsolatban, és megállapodás született arról, hogy a titkárság feladata lesz az állandó nyomon követés és módosítás. • 2. 3 A BNO osztályozásának alapvető szerkezete és elvei 2. 3 1 A BNO szerkezete „A BNO változó tengelyű osztályozás” 1. Szerkezete William Farr javaslata alapján lett kialakítva. 1 BNO –10 Tizedik revízió II. kötet, Népjóléti Minisztérium, Budapest, 1995 7 Szerkezete figyelembe veszi a gyakorlati és az epidemiológiai szempontokat, valamint a betegségre vonatkozó statisztikai adatokat. Az említett szempontokra tekintettel a statisztikai

adatok az alábbiak szerint csoportosíthatók: • Járványos betegségek; • Alkati vagy általános betegségek; • Helyi betegségek, lokalizáció szerint • Fejlődési rendellenességek • Sérülések A fenti csoportosítás első és utolsó két tagja „speciális csoportokat” tartalmaz. A maradék „Helyi betegségek, lokalizáció szerint” főcsoport tartalmazza a BNO azon főcsoportjait, amelyek a test egyes közös rendszereivel foglalkoznak. A „speciális csoportok” és „testrendszerek” főcsoportok megkülönböztetése az osztályozás szerkezetének megértéséhez, a kódoláshoz, és a statisztikai interpretációhoz szükségesek. Az állapotokat elsődlegesen a „speciális csoportok” főcsoportok egészébe kell besorolni, ha kétség merül fel a hovatartozást illetően a „speciális csoport”-é a prioritás. Az alapvető BNO a háromkarakteres tételek egyesével kódolt listája, amelyek mindegyike tovább osztályozható 1-től

10-ig négykarakteres altételekbe. A BNO 10 revíziója alfanumerikus kódokat alkalmaz, egy betűvel az első pozícióban és számmal a második, harmadik és negyedikben. A negyedik karakter előtt tizedespont van. A lehetséges kódszámok így az A00 0-tól a Z99 9-ig terjednek Az osztályozás 21 főcsoportra oszlik. A BNO kód első karaktere egy betű és minden betű egy bizonyos főcsoporttal kapcsolatos, kivéve a D betűt, amely mind a II, mind a III főcsoportban előfordul, ilyen még a H betű is amely a VII. és a VIII főcsoportokban fordul elő Négy főcsoport egynél többféle betűt is alkalmaz kódjainak első helyén (I., II, XIX:, És XX) Az I.-XVII Főcsoport betegségekre és egyéb kóros állapotokra terjed ki, a XIX Főcsoport pedig a sérülésekre, mérgezésekre és külső okok bizonyos egyéb következményeire. A XVIII Főcsoport a Máshova nem osztályozható tüneteket, jeleket és kóros klinikai és laboratóriumi lelteket tartalmazza. A XX

Főcsoportot hagyományosan a sérülések és mérgezések okainak osztályozására használták, a 9. revízió óta bármely feljegyzett betegség és kóros állapot külső okának megjelölésére is alkalmazható. A XXI Főcsoport szoknak az adatoknak az osztályozását foglalja magába, amelyek az aktuálisan nem beteg személynek az egészségügyi szolgálatokkal való kapcsolatának okát képviselik, vagy azokat a körülményeket, amelyek között a beteg egy bizonyos időben ellátást kapott, illetve utóbbi valamilyen formáját. A főcsoportok háromkarakteres tételek csoportjaira bontottak. A csoportok terjedelme minden csoportcím után zárójelben található. A háromkarakteres tételek némelyike a csoporton belül egy önálló állapotot jelöl, gyakoriságuk, közegészségügyi jelentőségük miatt, míg mások közös jellemzőkkel bíró betegségcsoportokra vonatkoznak. A háromkarakteres tételek legtöbbje tovább bontott egy negyedik, tizedespont

mögé kerülő karakter révén, módot adva 10 altétel kialakítására. Ezek a négykarakteres altételek, melyek nem kötelező jellegűek A pontosítást, identifikálást célozzák. Előfordulnak úgynevezett kiegészítő altételek az ötödik vagy további karakterek használatához. Ezek a karakterek a negyedik karakter különböző tengelyei mentén elhelyezkedő alosztályozást takarják. A BNO- 10-hez tartozik egy „tőr (†)” és „csillag (*)” rendszer is, ami egy alternatív osztályozást tesz lehetővé a statisztikai megjelenítésben. A BNO elvei szerint az elsődleges kód a „tőrrel” jelzett azt mindig alkalmazni kell, a „csillaggal” jelölt kód mindig kiegészítésként használható, egymagában soha. A „tőrrel” jelzett kódokat tartalmazó statisztikák mindig megfelelnek a hagyományos osztályozásnak, mind a mortalitási és morbiditási adatok, mind az egészségügyi statisztikák szempontjait illetően. A „csillagos” kódok

háromkarakteres tételként jelennek meg 8 2. 3 2 A BNO elve A betegséggel és az egészséggel kapcsolatos osztályozások családjának elvét az EVSZ kíséri figyelemmel. Az EVSZ titkársága felelős a BNO- ért, és a belőle készült bármely kiadvány, vagy fordítás esetében központi ellenőrző intézetként működik. Kilenc EVSZ kollaboráló központ létezik azzal a céllal, hogy támogassák az országokat az egészségüggyel kapcsolatos osztályozások fejlesztésében, a használata során felmerülő problémák megoldásában és különösen a BNO alkalmazásában. (1 ábra) Ezért fontos, hogy az országok a megfelelő központ tudomására hozzák azt, hogyha bármilyen kérdés merül fel a BNO használatával kapcsolatban, különösen fontos ez, ha egy olyan új betegség válik gyakorivá, amelyhez a BNO nem biztosít megfelelő osztályozási lehetőséget. A BNO hangsúlyt fektet arra is, hogy az egészségügyi alapellátás információs

támogatása megfelelő legyen. Törekedni kell egy olyan rendszer megvalósítására, amely képes egységesíteni ezt az információs támogatást, megoldani az egészségügyi ellátás, valamint a közösségi szolgáltatások irányítását. A BNO egyik témaköre az orvosi beavatkozásokat tárgyalja. Ez 1978-ban kísérleti jelleggel került be a BNO- ba, néhány ország elfogadta, más országoknak pedig, a sebészeti beavatkozások nemzeti osztályozásának alapjául szolgált. Elismerésre került, hogy az orvosi beavatkozás gyorsan fejlődő területe, folyamatos fejlesztéssel jár, éppen ezért komoly értéket képvisel a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában. A BNO kiegészítéseként tervezték a Betegségek Nemzetközi Nómenklatúráját (IND). Ennek legfőbb célja az volt, hogy minden kórképnek egyetlen ajánlott elnevezést biztosítson. A legfontosabb szempont ebben, hogy specifikus, egyértelmű, legegyszerűbb és etiológiai vonatkozású legyen.

Minden betegséget és syndrómát a lehető legrövidebb és legegyértelműbb módon definiáltak, majd minden definícióhoz szinonima jegyzéket csatoltak. A kollaboráló központok döntenek a BNO fizikai megjelenéséről, formájáról, nyomtatási formátumáról is. A kódolók számára továbbképzési anyagot állítanak össze, az alapfokú felhasználóknak tanfolyamokat tartanak. 2. 4 A BNO használata A BNO- 10 három kötetből áll. Az I kötet tartalmazza az osztályozásokat, a II kötet az útmutatásokat a BNO- 10 használóknak, a III. kötet az osztályozások betűrendes tárgymutatóját öleli fel. A BNO megfelelő használata mindhárom kötetének helyes alkalmazásától függ. Az I kötet az osztályozások csoportjait öleli fel, tartalmazza a háromkarakteres tételek listáit, valamint a beletartozók táblázatos listáját és a négykarakteres altételeket. Megtalálhatók még benne:- A daganatok morfológiája, - Speciális táblázatos listák,

- Meghatározások, - Nómenklatúra szabályzatok. A három- és négykarakteres rovatokon 2 belül egyéb diagnosztikai meghatározások is fel vannak sorolva. Ilyenek a „beleértve” és „kivéve” terminusai. Az V főcsoport ezek megértésére magyarázatot tartalmaz. Ezen két terminus felsorolása kapcsán a BNO néhány konvencionális jelölést alkalmaz, éspedig: zárójelek; szögletes zárójelek; kettőspontok; kapcsok; a „k. m n” 3 rövidítést, az „m. n o” 4 frázis, valamint a címbeli „és” szó vonatkozásában A BNO- 10 III kötete a betűrendes tárgymutató, amely valamennyi terminust tartalmazza, és amely a főcsoportok szerint is osztályozható (1. fejezet) Tartalmazza a morbiditás és mortalitás külső okainak tárgymutatóit (2. fejezet), és a drogok, gyógyszerek, kemikáliák hatásaival foglalkozó részt (3. fejezet) 2 A BNO vonatkozásában a „rovat” háromkarakteres tételeket, vagy négykarakteres altételeket jelent.

Külön meg nem nevezett megjelölésére, beleértve a „nem specifikált”-at és „nem minősített”-et is 4 máshova nem osztályozott 3 9 3. Az OENO Az orvosi eljárások, tevékenységek azonosítására hivatalosan hazánkban az OENO kódrendszer szolgál. A kódrendszer teljes neve „Az orvosi eljárások nemzetközi osztályozási rendszere”. (Az angol eredeti név: International Classification of Procedures in Medicine, röviden: ICPM.) Az eredeti ICPM kódrendszert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adta ki. Ez a ’70-es években megjelent eddigi egyetlen kiadás kísérleti verzió volt, ami azzal a céllal jött létre, hogy a különböző országok tapasztalatait a végleges kiadás előtt figyelembe tudják venni. A végleges kiadás sohasem született meg Több országban – nálunk is – a kísérleti verzió alapján nemzeti változatok jöttek létre. Ez a folyamat koordináció nélkül zajlott le, így az egyes nemzeti változatok már nem

hasonlíthatók össze, mivel minden esetben bővítésekre és módosításokra volt szükség. Hazánkban a kódrendszernek két változata is létrejött azáltal, hogy a járóbeteg-szakellátásban és a kórházi ellátásban használt kódok karbantartási folyamata elkülönült. Az elkülönült karbantartás során létrejöttek olyan kódok, amelyeknek a jelentése más akkor, ha járóbeteg-ellátásra vonatkozik, és más, ha fekvőbetegre. A járóbeteg-ellátásban használható kódok jegyzékét az Egészségügy Miniszter hivatalos közlönyben időről-időre közzéteszi, a fekvőbeteg-ellátásban használható kódokat elektronikus formában a GYOGYINFOK 5 adja közre. 3. 1 Az OENO függvénymodellje A függvénymodell alapján az OENO kódrendszerre is megadhatjuk az értelmezési tartományt, az értékkészletet és a hozzárendelési szabályt. Az értelmezési tartomány alapvetően az orvosi tevékenységek halmaza, melyhez bizonyos kiegészítések

kerültek. Ebben a kódrendszerben azonosítjuk azokat a kiemelten nagy értékű eszközöket, melyeknek a finanszírozása számla alapján közvetlenül történik. A rendszer létrehozása és karbantartása során törekedtek arra, hogy a fogalmakba ne keveredjen diagnosztikus kijelentés. Nem tartalmaz a rendszer pl.: ”gyomoreltávolítás fekély miatt” kifejezést OENO kóddal csak a „gyomoreltávolítás” írható le, a betegség okának leírására a BNO szolgál. A kifejlesztés során megszüntették azokat a fogalmakat, amelyek nem jelölnek meg konkrét tevékenységet, így nem szerepel „egyéb”, illetve „külön megjelenés nélkül” jelzésű fogalmi egység. Az értelmezési tartomány ugyanakkor – a BNO- val szemben – nem fedi le teljesen a fogalomkört. Az OENO rendszerben nem írható le minden orvosi eljárás több-kevesebb pontossággal. Ennek oka az, hogy az OENO nem tartalmaz olyan „egyéb” jelzéseket , mint a BNO. A kódrendszer

értelmezési tartományát 5 számjegyű numerikus kódok 6 alkotják, alfabetikus karaktereket csak az imént említett eszközök kódjai tartalmaznak. A kódsor nem zárt. A hozzárendelési szabályról elmondható, hogy nem algoritmizálható, a fogalmi egységekhez definíció nem tartozik. A járóbeteg-ellátásban létezik egy segédkönyv, amit a Népjóléti, ill. Egészségügyi Minisztérium adott ki Ez a segédkönyv egyes fogalmak jelentésére, egyes tételeknek az elszámolási rendszerben való alkalmazására tartalmaz bizonyos leírásokat. A tájékozódást a kódszámhoz tartozó név és a kódrendszeren belüli hely segíti. 5 Gyógyító Ellátások Országos Informatikai Központja Az eredeti WHO –kiadásban csak 4 jegyű kódok szerepeltek, a magyar adaptáció során feltétlenül szükséges volt az 5 jegy bevezetése, sőt esetenként a hézagok kitöltése is, vagyis olyan kódok alkalmazása is, melyek első 4 számjegye az eredetiben nem volt

használatban. 6 10 3. 2 Az OENO kategóriarendszere AZ OENO alapvetően nem hierarchikus kódrendszer. Az eredeti kiadásban még létezett egy, a BNO- éhoz hasonló hierarchia. A generikus fogalmak azonban nem bizonyultak gazdaságilag értelmezhetőnek, s minthogy a kódrendszer alkalmazása elsősorban és döntően a finanszírozás céljait szolgálja, ezeket az adaptáció során megszüntették. Ebből következően a három számjegyű tételek nincsenek értelmezve. Fejezetek és alfejezetek léteznek, melyek a BNO- nál sokkal következetesebben megjelennek a kódszámokban. Például: • 2-es számmal kezdődő kódok – laboratóriumi • 3-assal kezdődőek – radiológiai, képalkotó vizsgálatot • 5-ös számmal kezdődőek – műtéti kódot jelölnek. Az osztályozás elsődleges szempontja a beavatkozás jellege. Az azonos típusú eljárások viszont szervrendszerek, szervek szerint vannak csoportosítva. Az eredeti ICPM- ben felismerhető volt egy

harmadik lépcső is, amely ismét az eljárás természetét vette figyelembe. Az OENO elvi szerkezetét szemlélteti a (2. ábra) Neve szerint az OENO is klasszifikációs rendszer, tehát nem törekszik minden részlet visszaadására. Ugyanakkor a BNO- nál közelebb van az orvosi gyakorlathoz. A leggyakrabban elhanyagolt részlet az adott vizsgálat, vagy beavatkozás módszere. E mögött is finanszírozási meggondolás áll A biztosítói érdek az, hogy ne a választott módszert, hanem a tevékenység szakmai hasznát finanszírozza, és bizonyos határokon belül a szolgáltatóra bízza, hogy mikor választ drágább, de hatékonyabb, vagy olcsóbb, de kevésbé hatékony módszert ugyanannak a problémának a megoldására. 3. 3 Az OENO szerkezete Az OENO 10 fejezetből áll, melyek tartalmazzák többek között a vizsgálatokat, diagnosztikus eljárásokat, laboratóriumi vizsgálatokat, megelőzési, szűrési tevékenységeket, invazív terápiás beavatkozásokat,

egyéb eljárásokat és kiegészítő eljárásokat. Az OENO listát célszerű használni olyan tevékenységre, melyet az egészségügyi intézmény az ellátottaknak nyújt, és a tevékenységi listában önálló tételként szerepel. Az OENO létrehozására és alkalmazására elsősorban azért van szükség, mert az OEP 7 felé történő elszámolás és finanszírozás csak így oldható meg. (Szabálykönyv a járóbeteg-szakellátás tevékenységi kódlistájának alkalmazásáról. Népjóléti Minisztérium, Budapest, 1998) Az OENO általános szabályozása éppen ezért rögzíti, hogy mely tevékenységek nem számolhatók el – ezeket alpontokban rögzíti – 15 ilyen kategóriát tartanak nyílván. 3. 4 Az OENO gyakorlati alkalmazása Az OENO a járó – és – fekvőbeteg-szakellátás finanszírozási rendszerében a hazai hivatalos kódrendszer. Szakmai elemzésekre, pl: műtéti statisztikák készítésére korlátozottan alkalmas Lényeges előnye,

hogy kialakulása és hazai elterjedése már a számítógépek alkalmazásának idejében történt, így a fejlesztés során már a gépi adatkezelés igényeit, lehetőségeit szem előtt lehetett tartani, s a fogalomrendszer lényegesen kevesebb ellentmondást tartalmaz. Ugyanakkor a definíciók hiánya a finanszírozással kapcsolatos jogviták forrásául szolgálhat. 7 Országos Egészség Pénztár 11 4. A SNOMED A SNOMED kódrendszert az Amerikai Patológusok Kollégiuma hozta létre. Előzménye egy 1965-ben kiadott patológiai kódrendszer volt, amely a SNOP (Systematized Nomenclature of Pathology) névre hallgatott. A 70-es évek második felében publikálták a SNOMED első kiadását. 1979-ben már a második kiadás jelent meg, jelentős lényegi kiegészítésekkel, ez volt a SNOMED-II. Ennek lényegében megfelelő, de frissített kiadása jelent meg 1982-ben 1993ban látott napvilágot a harmadik változat a SNOMED-III(Systematized Nomenclature of Human and

Veterinarian Medicine). Nevének megfelelően nemcsak a humán, hanem az állatorvosi nyelv kifejezései is szerepelnek benne. Ezzel egyrészt szükségtelenné teszi egy külön állatorvosi kifejezéstár elkészítését, másrészt a kísérletes orvostudomány adatainak integrált kezelését is lehetővé teszi. A SNOMED csaknem negyven éves története során jelentős fejlődésen ment át. Ennek egyik lényeges eleme – a felvett fogalmak szakadatlan szaporodása mellett – a dimenziók számának növekedése. A SNOP mindössze három dimenziót tartalmazott, a SNOMED International már tizenegyet. Ez a bővítési folyamat tovább folytatódhat, hiszen több olyan dimenzió van a mai SNOMED- ben is, amelyik valójában több, jól elkülöníthető fogalomkört tartalmaz, olyanokat, amelyek modulárisan kapcsolhatók lehetnek. Például, a Topográfia dimenzióban a rendszeres anatómia kifejezései mellett megtalálhatjuk a régiók, a szövettípusok és

sejtstruktúrák fogalomkörét is. A SNOMED másik történeti jellegzetessége, hogy mivel patológiai eredetű, a mai kiterjesztett formájában is a patológiai gondolkozásmódot tükrözi. Ez a gondolkozásmód – amely számos klasszikus orvosi elnevezésben is tükröződik – a többdimenziós fogalomrendszerek gondolatának felel meg. A SNOMED magyar változatának elkészítése a III amerikai verzióra épül. A magyar változat szükségszerűen tartalmazza a latin és a magyar orvosi nyelv szavait illetve kifejezéseit, valamint a mindennapi használhatóság biztosítására azokat a bizonyos mértékig „pongyola” kevert nyelvű kifejezéseket, amelyeket a mindennapi élő orvosi nyelv használ. A magyar változat első verziója nem tartalmazza az állatorvosi kifejezéseket 4. 1 A SNOMED felépítésének alapelvei A SNOMED (Systematized Nomenclature of Medicine) kódrendszer multidimenzionális orvosi nomenklatúra. Felépítése a következő elveken alapszik:

A kódrendszer az orvostudomány teljes fogalomkörét igyekszik lefedni. Minthogy ez a maga teljességében lehetetlen, olyan fogalomköröket kell definiálni, amelyek önmagukban véve is orvosi fogalmak, másrészt gyakori összetevői bonyolultabb komplex kifejezéseknek illetve fogalmaknak. Ezek a fogalomkörök lesznek az orvosi fogalmak absztrakt terének dimenziói, az (összetett) fogalmak a tér pontjait illetve objektumait alkotják, amelyeknek minden dimenzióban vannak koordinátái, vagy koordináta tartományai. Az egyes dimenziók felépítése hierarchikus. Az általánostól a speciális felé haladva rendezi a fogalmakat A zömben ötjegyű hexadecimális karakterekből álló kódszámok a hierarchiát formálisan is megjelenítik. Egy kódszám egy fogalmat jelöl A kódszám mellett álló szöveges rész a fogalmakat jelölő kifejezés. A kódrendszer számos szinonimát tartalmaz Ezek azonos kódszámmal egymás után következnek. 12 4. 2 A SNOMED

dimenziói A továbbiakban ismertetem a SNOMED dimenzióinak 8 fejezetbeosztását, valamint azt, hogy milyen fogalomköröket ölel fel a kódrendszer (1. táblázat): • T- Topográfia (Topography) Topográfia: A szervezet felépítésével kapcsolatos (anatómiai, szövettani, sejttani) kifejezések dimenziója. • M- Morfológia (Morphology) Morfológia: A szervezetben fellépő alaki (morfológiai) elváltozások dimenziója. • F- Funkció (Function) Funkció: Élettani és kórélettani kifejezések dimenziója. Élettan vagy fiziológia: A szervezet illetve az egyes szervek, szervrendszerek működését vizsgálja (pl.: hőszabályozás) Kórélettan: A szervek, szervrendszerek betegség következtében kialakuló működésbeli változásait vizsgálja (pl.: láz) • L- Élőlények (Living Organs) Élőlények: Emberi vagy állati kórokozóként vagy közvetítőként ismert élőlények. • C- Kémiai anyagok, gyógyszerek, biológiai vegyületek (Chemicals, Drugs and

Biological products) Kémiai anyagok, gyógyszerek, biológiai vegyületek: Kémiai elemeket, izotópokat, az ipari, biológiai vegyülteket, gyógyszerek hatóanyagait, vakcinákat tartalmazza. • A- Fizikai hatások és eszközök (Physical agents, forces and activities) Fizikai hatások és eszközök: Orvosi szempontból meghatározó (releváns) fizikai hatások. • D- Diagnózisok (Diagnosis) Diagnózisok: Betegségek nevei, diagnózisok felsorolása. • P- Eljárások (Procedures) Eljárások: Orvosi diagnosztikus és terápiás eljárások, beavatkozások. • O- Foglalkozások (Occupations) Foglalkozások: Foglalkozások, szakmák, mesterségek dimenziója (foglalkozási ártalmak, illetve a munkaképességgel összefüggő állapotok). • S- Szociális viszonyok (Social context) Szociális viszonyok: Családi, társadalmi környezetre, vallásra, stb vonatkozó fogalmak. • G- Általános módosítók, kapcsolóelemek (General Linkage/Modifiers) Általános módosítók,

kapcsolóelemek: A többi fogalmat módosító, illetve a közöttük lévő összefüggést, viszonyt jelölő kategóriák. Nem tartalmaz önálló fogalmakat Valamennyi dimenzió fejezetekre oszlik, melyekben kódok és fogalmak, tételek találhatóak (1. táblázat) 4. 3 A SNOMED kritikája A SNOMED alapgondolata jól illeszkedik a hagyományos orvosi gondolkozáshoz és a számítógépes fogalomábrázolás igényeihez egyaránt. Mégsem mondhatjuk, hogy a SNOMED A SNOMED különböző kiadásai a dimenziókat hol tengelyeknek (axes), hol „mezők”-nek (fields), legújabban moduloknak nevezi. Ez csupán szóhasználati különbség 8 13 minden tekintetben ideális orvosi kódrendszer, s gyakorlatilag elterjedését a rendszerben meglévő hibák jelentős mértékben akadályozzák. A problémák tömör összefoglalása: • Az egyes dimenziók belső felépítése nem teljesen kozisztens. Ezt magyarázza, hogy a fejlesztés lényegében „kézi” módszerrel

történik, vagyis nincs olyan számítógépes módszer, amely a hierarchikus szerkezet kozisztenciáját folyamatosan ellenőrizné. Márpedig a rendszer méreteinél fogva nem látható át ( A 3. 0 verzió több mint 130.000 kifejezést tartalmaz) • Az egyes dimenziók nem minden esetben alkotnak tiszta fa- struktúrát, pl.: a Topográfia dimenzióban az anatómiai fogalmak szervrendszerek, és anatómiai régiók szerint egyaránt csoportosíthatók. • A fogalmakhoz nem tartozik definíció. • A kombinációkhoz nem tartoznak szerkesztési szabályok, más szóval a SNOMED grammatikája nincs kidolgozva. 5. Összefoglaló: A kódrendszerek jellemzői Amikor egy eddig ismeretlen kódrendszerrel találkozunk, bizonyos alapvető jellemzőit kell meghatároznunk annak érdekében, hogy használhatóságát egy adott feladattal kapcsolatban mérlegelni tudjuk. Az alábbiakban a legfontosabbakat összefoglaltam: • Értelmezési terület. Mire vonatkozik a kódrendszer? •

Milyen céllal készült? (Statisztikai, ismeretreprezentációs, stb) • Indexelési módszer: klasszifikáció, vagy nomenklatúra. • Felépítés: mono- vagy multiaxiális 9. • Szervezés: hierarchikus vagy lineáris. • Méret: a kódolható entitások száma. • Forma: numerikus vagy alfanumerikus (vagy egyéb jelek pl.: vonalkód, stb) kódok karakterek száma. Példaként táblázatos összefoglalásban szemléltetem a SNOMED és a BNO jellemzőit a fentiek szerint (2. táblázat), hangsúlyozva azt, hogy bármilyen szöveges információt kódoló rendszerre vonatkozóan ugyanezeket a tulajdonságokat érdemes megvizsgálni. 9 Multidimenziós 14 6. Ábrajegyzék A BETEGSÉGEK ÉS AZ EGÉSZSÉGGEL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK NEMZETKÖZI STATISZTIKAI OSZTÉLYOZÁSA AZ ALAPELLÁTÁS INFORMÁCIÓS TÁMOGATÁSA • • Nem szakértők által készített jelentések Az egészségügy többi társadalmi információs rendszere BNO HÁROMKARAKTERES ALAPVETŐ OSZTÁLYOZÁS

• • • • • • Diagnózisok Tünetek Kóros laboratóriumi leletek Sérülések, mérgezések A morbiditás és mortalitás külső okai Az egészségi állapotot befolyásoló tényezők SZAKTERÜLETEK SZERINTI ADATPTÁCIÓK • Oncológia • Fogászat és atomatológia • Bőrgyógyászat • Psychiátria • Neurológia • Szülészetnőgyógyászat • Rheumatológia és orthopaedia • Gyermekgyógy ászat, stb • BNO négykarakteres osztályozás EGYÉB EGÉSZSÉGGEL KAPCSOLATOS OSZTÁLYOZÁSOK • • • Rövid táblázatba foglalási jegyzékek Általános orvosi gyakorlat A BETEGSÉGEK NEMZETKÖZI NÓMENKLATÚRÁJA (IND) Károsodás, fogyatékosság, rokkantság Beavatkozások Az orvoshoz fordulás okai (panaszok) 1. ábra A betegségekkel és az egészséggel kapcsolatos osztályozások családja 15 Az eljárás típusa Punctio (szúrcsapolás) Műtét Incisio (bemetszés) Vese műtétei Excisio (elváltozás kimetszése) Resectio (eltávolítás)

2. ábra Az OENO fogalmi szerkezete 16 7. Táblázatok jegyzéke Jelölés Dimenzió 1. T Topográfia 2. M Morfológia 3. F Funkció 4. L Élőlények Kémiai anyagok, gyógyszerek, biológiai anyagok 5. C 6. A Fizikai hatások és eszközök 7. D Diagnózisok 8. P Eljárások 9. O Foglalkozások 10. S Szociális viszonyok 11. G Dimenziók fejezetei 0. – C fejezet: rendszeres anatómia D fejezet: topográfiai anatómia (régiók) E fejezet: sejt és szövettani struktúra F fejezet: magzati (embriológiai) struktúra 0 fejezet: általános morfológiai kifejezések 1.-7 fejezet: makroszkopikus morfológia 8.-9 fejezet: daganatok szövettani osztályozására szolgáló, ún: M-kódok A-B fejezet: speciális állatorvosi daganatok 0. fejezet: általános állapotra, általános biológiai funkcióra vonatkozó kifejezések 1.-F fejezet: szervrendszerenként rendezett speciális kifejezések Lényegében a biológiai rendszertan felépítését

követi. Több mint 25000 tételt tartalmaz 0. fejezet: általánosan használt kifejezések 1. fejezet: elemek és alapvegyületek 2. fejezet: ipari termékek 3. fejezet: növényi és állati eredetű anyagok 5.-A fejezet: gyógyszerként használatos anyagok nevei (generikus gyógyszernevek, hormonok, vitaminok) B fejezet: diagnosztikumok, savók, vakcinák, oltóanyagok C. fejezet: gyógyszeripari termékek gyári, illetve kereskedelmi nevei D-E fejezet: állatgyógyászati gyógyszertermékek nevei, oltóanyagok, diagnosztikumok F fejezet: élelmiszerek és étrendek 0-6. fejezet: fizikai eszközök, protézisek, mű-szervek, segédeszközök, stb 7. fejezet: fizikai tevékenységek, testedzési kellékek 8. fejezet: fizikai erők, hatások, sugárzások, stb 9. fejezet: fizikai veszélyhelyzetek A fejezet: fizikai expozíciók, kontaktusok 0.-C fejezet: topográfiai rendszerezés D-F fejezet: lokalizációhoz nem köthető diagnózisok (D-E fejezet : etiológiai osztályozás) Az

egyes fejezeteken belül generikus kifejezések, majd konkrét orvosi eljárások találhatóak Az ILO (International Labour Office- Nemzetközi Munkaügyi Hivatal) által kiadott International Standard Classification of Occupations (Foglalkozások Nemzetközi Szabványos Osztályozása) rendszer, kiegészítve a SNOMED logikájának megfelelő, hierarchikus struktúrát követő kódszám szisztémával. 0. fejezet: általános szociális körülmények 1. fejezet: családi és polgári körülmények 2. fejezet: mentális zavaroktól független szociális problémák 3. fejezet: életvitel 4. fejezet: vallások, filozófiák 5. fejezet: vagyoni helyzet A felsorolt tételek önmagukban nem jelölnek orvosi fogalmat. A tételek használata: Általános módosítók, Módosítók: fogalom elé helyezve a fogalom jelentését módosítja kapcsolóelemek Kapcsolóelemek: két fogalom közé illesztve a fogalmak között lévő összefüggések természetére utal. 1. táblázat A SNOMED

dimenziói (fogalomkörei) 17 Tulajdonság BNO SNOMED Terület Betegségek 11 orvosi fogalomkör Cél Statisztika Ismeretreprezentáció Indexelési mód Klasszifikációs Nomenklatúra Felépítés Monoaxiális Multidimenzionális Hierarchia Egylépcsős Soklépcsős Méret <10. 000 >100. 000 Forma 4 decimális karakter Átlag 5 karakter hexadecimális 2. táblázat A SNOMED és a BNO tulajdonságainak összehasonlítása 18 8. Glosszárium- Szakkifejezések, idegen szavak jegyzéke Abnormitások: Adaptáció: Alfabetikus: Alfanumerikus: Algoritmizálás: rendellenességek, eltorzulások alkalmazkodás a lét feltételeihez betűrendes, ábcérendet követő számjegyeket és betűket egyaránt tartalmazó (kódrendszer) véges számú, de egymást meghatározott sorrendben követő lépésekben a probléma megoldásához vezető műveletek sorának elvégzése Alternatíva: 1. olyan eset, amelyben két lehetőség között lehet választani

2 az egyik a kettő közül Deformitások: 1. formátlanság, rútság 2 alaki rendellenességek, eltorzulások Diagnosztikus: Betegséget felismerő, megállapító Entitások: valamely dolog tulajdonságainak az összességei Endokrin: a szervezet belső elválasztású részei (mirigyek, szervek) Epidemiológiai: járványtani Epidémiás: járványos, ragályos Etiológiai: kóroktani Fakultatív: szabadon választható, nem kötelező Generikus: 1. faji, nemi, a fajtára, nemre vonatkozó 2 általános Generalizált: általánosított Hierarchia: rangsor, szigorúan megszabott alá- és fölérendeltségi sor Hierarchikus: 1. valamilyen hierarchia szerint felépülő, azon alapuló 2 a rangsornak megfelelő, rangsor szerinti Homogén: 1. egynemű azonos elemekből álló 2 azonos tulajdonságokkal rendelkező Identifikálás: azonosítás, azonosság megállapítása Interpretáció: értelmezés, magyarázás, magyarázat Kemikália: kémiai termék, vegyszer, vegyi alapanyag

Klasszifikációs: osztályozásos, osztályokba sorolt, rendezett Koordináció: összehangolás, összeegyeztetés Kooperáció: együttműködés, összedolgozás Kollaboráló: együttműködő, összedolgozó Konvencionális: megszokott, hagyományos Lokalizáció: 1. helyhez kötés, a jelenségek hatókörének szűkítése, meghatározott helyre történő korlátozása 2. elszigetelés, valami továbbterjedésének megakadályozása 3.a betegség gócának felismerése, továbbterjedésének megakadályozása Manifesztáció: 1. kinyilatkoztatás, kijelentés 2 megnyilvánulás Metodológia: 1. a tudományos kutatások módszertana 2valamely tudományban alkalmazott kutatási eljárások összessége Metodológus: a metodológia szakembere Moduláris: szabályos és meghatározott elemekből összeálló Morbiditás: megbetegedések arányszáma Mortalitás: halandóság, halálozási arány (szám) Nomenklatúra: 1. valamely tudományban, szakterületen használt

szakkifejezések összessége 2. nemzetközileg elfogadott, egyértelmű szabályokra alapított elnevezési rendszer, nevezéktan 3. névmutató, szójegyzék 19 Organizmus: Perinatális: Preventív: Prioritás: Projekt: Radikális: Revideálták: Revízió: Specifikus: Terminus: élő szervezet, élőlény a születés időszaka körüli megelőző. Elhárító, előzetes elsőbbség, az elsőbbség joga hosszú távú (tudományos) tervezet gyökeres, mélyreható 1. felülvizsgálták, ellenőrizték 2 módosították, átértékelték 1. ellenőrzés, felülvizsgálat 2 módosítás, átértékelés 1. különleges, sajátos 2 fajlagos 1. határidő, határpont 2 megszabott idő 9. Irodalomjegyzék 1.) BNO- 10 A betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozása- Tizedik revízió I.-II kötet Népjóléti Minisztérium, Budapest, 1995. 2.) Kékes Ede: Egészségügyi Informatika Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 1999 3.)

Szabálykönyv a járóbeteg-szakellátás tevékenységi kódlistájának alkalmazásáról Népjóléti Minisztérium, Budapest, 1998. 4.) Csajbók Zoltán: Vázlatok a SNOMED tanulmányozásához, fóliasorozat Nyíregyháza, 1999, DOTE Egészségügyi Főiskolai Kar, Egészségügyi Ügyvitelszervező Szak 5.) Csajbók Zoltán: OENO Fóliasorozat 6.) Dr Surján György: A SNOMED kódrendszer, főiskolai jegyzet Nyíregyháza, 1994, DOTE Nyíregyházi Főiskolai Kar. 7.) Dr Surján György: A barlangrajztól a SNOMED- ig Foglalkozásreprezentáció és betegkommunikáció. Neumann János Számítógép- Tudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztálya, Budapest, 1995